70. Fejezet: A levél

 Logan ökölbe szorított kézzel állt a konyhában. Behunyta a szemét és elszámolt ötig. Azt remélte, mire kinyitja, az ágyában találja magát. Nem így történt. Még mindig Jean arcát látta maga előtt. Könnyek gördültek végig az arcán, miközben odaugrott az anyjához és kisgyermek módjára a nyakába vetette magát.

- Anya, kérlek! Ne küldj el! Nekem itt van az életem... a barátaim, a suli. A jegyeim is jók. Végre sikerült beilleszkednem. Kérlek... Nem akarok elmenni! - bömbölte Jean vállába.

A nő könnyes szemmel sóhajtott. - Sajnálom, fiam. Én sem ezt akarom, de nem látok más megoldást. Meglátod, ott is hamar beilleszkedsz majd és lesznek új barátaid - bizonygatta. Logant ez azonban a legkevésbé sem vigasztalta. Elengedte Jeant és könnyáztatta arccal, dühösen a nő arcába bámult.

- Nekem nem kellenek új barátok, és nem akarok beilleszkedni sehova! Itt akarok maradni. Miért nem számít soha az, hogy én mit akarok?!

- Mert ahogy mondtad, tizenhét éves vagy. Te még nem tudod, mi az igazán jó neked.

- Szerintem jobban tudom, mint te.

- Menj, pakolj le és moss kezet! Mindjárt kész a vacsora - fordult el Jean, hogy visszatérjen a paradicsomok felszeleteléséhez.

- Ezt nem teheted... Én nem megyek sehová. Nem tudsz rávenni!

- Nem kell a beleegyezésed. Kiskorú vagy és én vagyok az anyád.

- Ha úgyis elküldesz engem, akkor nyugodtan megszeghetem a szobafogságot - vetette oda még mindig zaklatott hangon Logan, majd végigrohant a nappalin és feltépte a bejárati ajtót, hogy eltűnjön mögötte.

Logan

Emma egy fa mögött bujkált és Justinék házának bejáratát figyelte. Iggy utolsó óra után megkérte őt és Kayát, hogy tartsák szemmel a fiút és Ninát. Tudni akarta, hogy még mindig találkozgatnak-e a háta mögött. Kaya - bár aggódott, hogy nem lesz ideje tanulni és imádkozni - azonnal beleegyezett a kémkedésbe. Emmának nem sok kedve volt a feladathoz, de végül ő is rábólintott. Iggy kedvében akart járni, hogy feljebb juthasson a népszerűségi ranglétrán.

- Nálad történik valami? - kérdezte telefonon keresztül Kayától, aki Nináék háza előtt bújkált.

- Semmi, de Isten velem van. Ha valamit meg kell látnom, azt meg is fogom látni.

- De jó neked. Itt sem történik semmi. Justin egy órája ért haza, azóta nincs mozgás. Legalább kijönne a házból focizni, vagy valami, hogy élvezkedhessek egy kicsit. Ez így olyan unalmas - sóhajtott Emma.

- Te parázna! Neked is csak a bűnös vágyakon jár az eszed! - torkolta le Kaya megbotránkozva. - A feladatodra koncentrálj, ne a fiúkra!

- De ha egyszer semmi sem történik! Azt hittem, feltűnik majd Zayn, de nincs sehol.

- Hallgass, némber! Nina most lépett ki a bejárati ajtón - tudósította a fal mögött rejtőzködve Kaya, miközben elnézte, ahogy Nina beszáll a kocsijába és beindítja a motort. - Most hogyan kövessem? Én biciklivel vagyok!

- Tekerj gyorsan! Ha Isten veled van, akkor nincs mitől félned - ironizált Emma.

- Igazad van. Az ő segítségével semmi sem lehetetlen. Majd jelentkezem. - Kaya megszakította a hívást és felült a biciklijére, hogy Nina autója után induljon.

Néhány perccel később Emma közeledő jármű hangjára lett figyelmes. Ahogy kilesett a fa mögül, látta, hogy Nina közeledik Justinék házához. A lány leparkolt az út szélén és a bejárati ajtóhoz sétált. Emma izgatottan, tágra nyílt szemekkel leskelődött utána. Közben elővette a telefonját is, hogy videóra vegye az eseményeket. Nina csengetett, majd egy kis idő múltán megjelent az ajtóban Justin. A fiú meglepettnek és feszültnek tűnt, miközben aggodalmasan körülnézett. Emma kapkodva visszabújt a fa mögé és hátát a törzsének vetette. Megkönnyebbülten sóhajtott. Csupán egy hajszálon múlott, hogy Justin nem szúrta őt ki. Mikor a lány ismét kilesett a fa mögül, a két fiatal már eltűnt a bejárati ajtó mögött.

- Ezek még mindig basznak! - motyogta elképedve. Remélte, hogy Iggy hálás lesz neki, ha megmutatja a videót, és nem rajta fogja levezetni a dühét. Emma nyikorgás és fékező kerekek összetéveszthetetlen zajára lett figyelmes. Az utca felé fordult és megpillantotta a biciklijén száguldó Kayát. A lány hiába fékezett, olyan lendülettel száguldott, hogy egyenesen nekiütközött egy kukának. A bicikli hátsó kereke egy méternyire elrugaszkodott a földtől, Kaya pedig lerepült a kerékpárról és a kuka fölött szelve a levegőt végül a pázsiton landolt.

- Jól vagy? - lépett oda hozzá Emma.

Kaya az oldalát szorongatva feltápászkodott és megigazította összekócolódott haját.

- Igen. Még mindig élek, mert Isten velem van és vigyáz rám.

Emma

Nina kétségbeesésében nem tudta, mi mást tehetne. Ezért döntött úgy, hogy elmegy Justinhoz és beszél vele. Valaki felültette őt. Rá kell jönnie, hogy ki volt az.

- Kérlek, mondd el, hogy mi a fasz történik! Iggyék szóba sem állnak velem, pedig semmit nem tettem! Azt mondja, hogy a mellemet mutogattam neked és írtam neked valamit arról, hogy mi keféltünk. Pedig én semmit sem küldtem neked! - mondta, miután Justin kelletlenül bár, de beengedte őt a nappaliba.

- Mondd meg te! A te telefonodról érkeztek az üzenetek! - csattant fel Justin, aztán elővette zsebéből telefonját. Miután kikereste a szóban forgó üzenetet, Nina kezébe nyomta.

- Én ezeket soha nem küldtem el! Az én telefonomban benne sincsenek... - hüledezett a lány. Szemei tágranyíltak a felismeréstől. - Az a büdös kurva! 

- Te meg kiről beszélsz? Iggy nem kurva! - nézett rá megbotránkozva Justin.

Nina nem törődött vele. - Abban az időpontban, amikor az üzenetet kaptad, én éppen forró fürdőt vettem. Nálam sem volt a mobilom. Ki az, aki hozzá tudott férni? Hát Victoria! Tuti, hogy beosont a szobámba és elküldte neked az üzeneteket, hogy bekavarjon... aztán kitörölte őket, hogy ne is tudjak róluk.

- De a videón te vagy, nem pedig ő.

- Azt a videót hónapokkal ezelőtt csináltam. Van néhány szexi fotóm és videóm, hogy kéznél legyenek, ha küldenem kell valamelyik pasinak. Könnyen elküldhette az egyiket a mobilomról.

- Ezt el kell mondanunk Iggynek! Hinnie kell nekünk... Nem akarom őt újra elveszíteni. Most tényleg nem csaltam meg - sóhajtott Justin.

Nina hitetlenkedve forgatta a szemét. - De hiszen ma is ugyanúgy együtt voltatok, mintha mi sem történt volna. Egyedül én lettem kiközösítve - mondta.

- Szakítottunk. Csak eljátszuk, hogy minden oké, mert Iggy így akarta. Nem szeretne beégni a suli előtt, hogy megint megcsaltam...

Nina megkönnyebbült a hallottaktól. Azt hitte, hogy Iggy csak rá haragszik, de úgy látszik, mindkettejüket egyformán gyűlöli. - Akkor beszélj vele. Velem szóba sem áll - csóválta a fejét.

- Megpróbálok. Te pedig legközelebb aktiváld a képernyőzárat a telefonodon, hogy ilyesmi még egyszer ne fordulhasson elő! Ha meglátom Victoriát, nem állok jót magamért... - morogta Justin.

- Hidd el, legszívesebben kitépném az összes haját annak a szutyoknak. Viszont nem árulom el neki, hogy tudom, mit csinált. Helyette megkóstoltatom vele a saját gyógyszerét - mosolyodott el eltökélten Nina, miközben hátravetette haját a válla fölött és a kilincsért nyúlt, hogy távozzon.

- Mit akarsz csinálni? - nézett utána felélénkülve Justin. - Segítek bármiben.

- Csak beszélj Iggyvel! - fordult vissza Nina, mielőtt kilépett az ajtón.

Justin

Eközben Logan egyenesen a szomszédba igyekezett. Feldúlt volt, amikor megnyomta a csengőt. Miközben arra várt, hogy valaki ajtót nyisson, az arcát törölgette. Nem akarta, hogy sírni lássák, de kipirosodott szemeit nem tudta elrejteni. A következő pillanatban Iggy fordult be Ferrarijával a kocsi-feljáróra. Amikor kiszállt, elindult az ajtóban ácsorgó Logan felé. A fiú láttán azonnal eltűnt a mosoly az arcáról és tüstént átvette helyét az aggodalom.

- Mi történt?

- Anya... hiába nem rúgnak ki, el akar küldeni egy bentlakásosba! - fakadt ki Logan, és a meglepődött Iggy nyakába vetette magát. - Nem akarok elmenni innen! Nem akarlak itt hagyni titeket...

- Nyugodj meg, nem fog elküldeni! Mindig ezzel fenyegetőzik, de csak a szája nagy - próbálta nyugtatgatni a lány, miközben a hátát simogatta.

- Ez most komoly - szipogott Logan, miután elengedték egymást és Iggy szemeibe nézett. - Már beszélt is az egyik sulival, azt mondták átvesznek...

- Nem hiszem el, hogy mindig történnie kell valami szarságnak! Gyere, menjünk be! Iszol egy teát, hogy megnyugodj és beszélünk anyával. Hátha sikerül kitalálnia valamit - javasolta Iggy, aztán bevezette Logant a bejárati ajtón.

Veronica éppen a konyhapultnál ücsörgött és egy pohár gyümölcslevet kortyolgatott, amikor a két fiatal odalépett hozzá.

- Miért vagytok így letörve? Hiszen elintéztem, hogy ne rúgjanak ki - pillantott fel a nő Logan meggyötört arcára.

Iggy beszámolt a fiú helyett a legújabb fejleményekről, mire anyja gondterhelten felsóhajtott.

- Az a nő egyszerűen bekattant... Fogalmam sincs, mit tehetnénk. Ha bármit is kérvényeznék, mire lenne valami fejlemény, addigra elküldené Logant - mondta, aztán a fiúra emelte a pillantását. - Sajnos ő a törvényes gondviselőd és jogában áll átíratni másik iskolába. Talán elmehetnénk a gyámügyre és elmondhatnád, hogyan bánik veled a nevelőapád. Ha eljárást indítanának ellenük... Nem is tudom...

- Bármit megtennék, hogy itt maradhassak - bólintott reménykedve Logan, majd szomorúan hozzátette: - Dylan még nem ért haza?

- Nem - rázta a fejét Veronica. 

- Ha ezt megtudja, teljesen össze fog törni. Valamit tennünk kell. Ha megzsarolhatnám Jeant... de mivel? Hiába fenyegetnénk a gyámüggyel, egyszerűen képtelen felfogni, hogy Logan igazat mond Roberttel kapcsolatban - töprengett Iggy.

Logan

Victoria egy elhagyatott, külvárosi utcán parkolt le autójával. Selena szinte azonnal bepattant mellé és felé fordult.

- Jobb az elővigyázatosság. Nem akarom, hogy együtt lássanak minket - magyarázta.

- Én sem - bólintott napszemüvege mögül Victoria. - Mi volt a suliban?

- A tesód már nem lóg Iggyékkel. A te kezed van a dologban?

- Még szép - mosolygott Victoria, majd kíváncsian hozzátette: - És Justin? Szakítottak Iggyvel?

- Nem. Miért? - vonta fel a szemöldökét Selena, mire a másik lány beszámolt neki arról, hogy mivel érte el Nina kirekesztését.

- Ez zseniális - vigyorgott Selena. - Viszont kétlem, hogy Iggy csak úgy megbocsájtott volna Justinnak... különös.

- Szerintem csak úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, mert nem akar felsülni az egész suli előtt. Miután posztolom a tényeket a weblapomra, mindjárt más lesz a helyzet - vélekedett elégedetten Victoria, Selenának azonban egyáltalán nem tetszett az ötlet.

- Nem. El kell érnünk, hogy Nina kibukjon és ő legyen az, aki kitálal. Ha azt hiszi, hogy Iggy mindent megbocsájtott Justinnak, miközben őt kirekesztették, nem kell majd sok hozzá, hogy kibukjon. Akkor aztán olyan balhé lesz, ami miatt a csajok sosem fognak kibékülni vele - javasolta, miközben elővett egy vörös rúzst a táskájából és az ajkaira kente. - Ha a weboldalra posztolnád ki, Iggy azonnal tudná, hogy csak a belső körből szivárogtathatta ki valaki a sztorit. A barátnőiről és Dylanékről tudja, hogy nem pletykálnák el senkinek. Nem kell sok ész hozzá, hogy Nina testvérére, azaz rád gyanakodjanak. Hiszen egy házban éltek. Te hallhattál arról, mi történt, Iggy pedig nem buta.

- Igazad van. Már bánom, hogy szóba álltam Kattel és Avával. Nekik semmi hasznukat nem veszem - forgatta a szemét bosszankodva Victoria.

- Nem is értem, mit vártál tőlük. Mindketten lúzerek, de hátha jók lesznek valamire. Most mennem kell - Selena rágyújtott egy cigarettára és kiszállt az autóból. Mielőtt becsukta az ajtót, még egyszer visszafordult Victoriához. - Ja, és egy percig se hidd azt, hogy én dolgozom neked. Nem te veszed az én hasznom, hanem én a tied. Itt én vagyok a főnök. Na pá! - azzal becsapta az ajtót és fenekét rázva visszaindult a saját autójához.

 Félórával később már az ágyában feküdt. Haja összekócolódott és kéjes kifejezés ült ki az arcára, miközben egy Tinderről felszedett kigyúrt fiú a lábai között hasalt, hogy nyelvével kényeztesse őt.

- Kicsit pöröghetne gyorsabban is az a nyelv abban a szexi szádban - vetette oda türelmetlenül Selena.  - Gyerünk, szépfiú, ne kímélj! Sírni akarok a gyönyörtől.

Selena

Dylan a kocsijában ült a feljárón és  rágyújtott egy cigarettára. Miután elszívta, kiszállt az autóból és bement a házba. Meglepődött, amikor Iggy szobája előtt elhaladva meghallotta Logan hangját. Izgatottan benyitott az ajtón. Testvére és barátja az ágyon ültek. Mindketten letörtnek tűntek. Dylan nem értette, miért szomorúak.

- Mi a baj? És hogyhogy itt vagy? Már nincs szobafogságod? - kérdezte, miután leült az ágyra és egy aggódó pillantás kíséreteben megfogta Logan kezét.

A fiú kelletlenül a szemeibe nézett és nyelt egy nagyot, mielőtt elmesélte, mit akar tenni Jean.

Dylanből kitört a sírás. Kezeibe temette arcát, miközben Logan gyengéden átkarolta őt.

- Ne aggódj, kitalálunk valamit. Logan nem megy sehova - vigasztalta Iggy.

- És ha nem sikerül? Mi lesz akkor? - kérdezte ujjai mögül kétségbeesetten Dylan.

Logan a vállára hajtotta fejét és magához ölelte őt. - Nem mondok le rólad soha - jelentette ki eltökélten, bár ő maga is halálra volt rémülve.

Dylan

Shawn ismét a sarokban álló íróasztalnál ült és egy könyvbe temetkezett, míg Zayn az ágyon feküdt és egyre csak növekvő indulattal figyelte őt. Nem tudta mire vélni Shawn váratlan idegenkedését. Bosszantotta, hogy a fiú nem hajlandó megbeszélni, mi az, ami zavarja.

- Elmondod végre, hogy mi bajod van velem? Ha nem tudok a problémáról, megoldani sem tudjuk - mondta, mikor a maradék türelmét is elvesztette. Hangja kissé indulatosabban csengett, mint azt szerette volna, de már képtelen volt türtőztetni magát.

Shawn kelletlenül felpillantott a könyvéből és rezzenéstelen arccal Zayn felé fordult.

- Már mondtam, semmi baj nincs.

- Legalább ne nézz már hülyének! Komolyan ezt érdemlem?! - csattant fel Zayn, miközben felpattant az ágyról és közelebb lépett az íróasztalhoz. - Azok után, hogy segítettem...

- Most jön a felhánytorgatás? - pislogott rá elvörösödve Shawn. - Akár el is mehetek, ha azt szeretnéd.

- Nem szeretném azt, és ne forgasd ki a szavaimat! Meddig fogjuk levegőnek nézni egymást? - kérdezte dühösen Zayn, majd mély levegőt vett és szelídebben folytatta: - Mi a bajod velem? Megbántottalak valamivel?

Shawn nem tudta, mit feleljen. Sajnálta a fiút, akinek fogalma sem lehetett arról, mi zavarja őt. De ha elmondja, mi bántja, azzal nyilvánvalóvá teszi Zayn számára, hogy féltékeny. Végül vett egy nagy levegőt és teljes testével lakótársa felé fordult székében. Úgy érezte, ha már nála lakhat, tartozik neki annyival, hogy elmondja az igazat.

- Én úgy éreztem, hogy alakul köztünk valami - kezdte lesütött szemekkel és egyre pirosabb arccal -, de aztán Calum elmondta, hogy csináltátok a kiránduláson. Ezért vagyok veled távolságtartóbb. Nincs értelme még közelebb kerülnöm hozzád, hogy a végén még nehezebb legyen...

Zayn csodálkozva nézett le az előtte ülő fiúra. Erre a magyarázatra egyáltalán nem számított. Majdnem felnevetett a megkönnyebbüléstől. Szóval Shawn érez iránta valamit! Talán tényleg van esélye végre egy normális kapcsolatra, gondolta boldogan. Végül aztán eszébe jutott Calum és dühösen felmordult.

- Semmi sem történt közöttünk a kiránduláson! Még csak szóba sem álltunk egymással... én nem tudom, miért hazudik az a gyerek, de majd én leállítom. Engem kellett volna egyből megkérdezned a dologról, hiszen őt nem is ismered! Nem ítélhetsz el úgy, hogy tőlem nem is hallottad, mi történt... - magyarázta.

- De akkor miért hazudott nekem? - habogott Shawn elbizonytalanodva, de szemmel láthatóan megenyhülve.

- Ezt tőle kérdezd meg. Talán féltékeny. Legutóbb a termetek előtt ajánlotta fel, hogy bármikor széttéphetem. Meg valamit magyarázott a lábamról... az a csávó egy idióta.

- És te mit válaszoltál neki? - kérdezte lélegzetét visszafojtva Shawn.

- Engem csak egyetlen pasi érdekel... és az te vagy - jelentette ki gyengéd mosollyal az arcán Zayn. Két kezével a szék karfájára támaszkodott, majd hevesen dobogó szívvel egészen közel hajolt Shawn arcához, hogy megcsókolja őt. A fiú nem tiltakozott, de nem is csókolt vissza. Csupán hagyta, hogy ajkaik egymáshoz tapadjanak és Zayn nyelve masszírozni kezdje a sajátját. Korábban még soha nem volt igazi csókja, így fogalma sem volt, mit kellene csinálnia. Éppen azon aggodalmaskodott, vajon Zayn bénának tartja-e őt, amikor kopogtak az ajtón. Zayn kelletlenül elhúzódott tőle és bosszankodva az ajtó felé fordult, amikor az kinyílt. Édesanyja állt mögötte.

- Gyertek, kész a vacsora! - mosolygott, aztán arca el is tűnt a becsukódó ajtó mögött.

Shawn, mint aki csak ekkor ébredt rá arra, hogy mit csinált, szégyenkezve felpattant a székéből és Zayn pillantását kerülve az ajtó felé indult.

- Ugye most nem fogunk úgy csinálni, mintha mi sem történt volna? - hallotta a háta mögül a fiú aggodalmas hangját.

- Nem, csak ezt... még meg kell szoknom - bökte ki Shawn, mielőtt kilépett az ajtón.

Shawn & Zayn

Dylan és Logan elbúcsúzott Iggytől. A lány vásárolni indult Awstennel, hogy levezesse a feszültséget és gondolkodhasson azon, hogyan változtassák meg Jean döntését. Elmondása szerint ugyanis akkor fog a legjobban az agya, ha éppen shopingol. Így a két fiú átment Dylan szobájába, ahol letelepedtek az ágyra és kihasználták, hogy végre kettesben lehetnek.

Dylan az ágytámlának vetette a hátát, Logan pedig az ölébe hajtotta a fejét. Egyikük sem szólt egy szót sem, csak élvezték egymás társaságát és a csendet. Dylan barátja hajával játszott, amikor Logan végül megszólalt.

- Cuki ez a zoknid - nézett Dylan lábára, amin a fiú éppen egy Pikachus zoknit viselt.

- Jaj, ne kezdd el te is! - sóhajtott Dylan.

Logan felült és barátja szemeibe nézett, aztán közelebb hajolt hozzá és gyengéden megcsókolta őt. Amikor a csók egyre hevesebbé vált, Logan Dylan ölébe ült és felsőtestét neki vetette a fiú mellkasának. Közben ujjait becsúsztatta Dylan pólója alá és simogatni kezdte a derekát, mire az váratlanul eltolta őt magától és visszatornázta magát ülő helyzetbe. Sűrűn kapkodta a levegőt, arca pedig egészen kipirosodott. Bűnbánóan lesütötte a szemeit, amikor megszólalt.

- Ne haragudj, csak nekem ez most nem megy... - mondta remegő hangon.

Logan odacsusszant mellé és átkarolta őt. Nem volt mérges a fiúra. Tekintetéből csupán megértés és bűntudat sütött.

- Te ne haragudj rám. Nem kellett volna ilyen rámenősnek lennem. Sok minden történt veled az elmúlt hónapokban. Tekintettel kellett volna lennem rá.

- Nem a te hibád... csak ilyenkor mindig eszembe jut a szilveszter és Nick, aztán meg Ashton és a kirándulás - vallotta be szomorkás arccal Dylan. - De nem várhatom el tőled, hogy ennyit várj. Bármikor... - folytatta, de Logan a szavába vágott.

- Ezt már megbeszéltük. Nem foglak otthagyni, hogy másokkal szexeljek. Verd ki a fejedből ezeket a gondolataidat! Nem vagyok szexmániás. Engem nem érdekel más, én csak téged akarlak. Egyáltalán nem számít, mennyit várunk vele. Eddig is jól megvoltam szex nélkül, ezután is meg leszek.

- De...

- Nincs de! Hallgass, és inkább bújj ide! A karjaimban akarlak tartani, amíg még lehet - mondta Logan.

Dylan a fiú mellkasára hajtotta a fejét és átkarolták egymást.

- Nem akarom, hogy elmenj...

- Én sem, kicsim, de ha mégis el kell mennem, akkor is együtt maradunk. Persze, csak ha te is akarod. Nem várhatom el, hogy...

- Erről hallani sem akarok - vágott közbe Dylan, aztán még szorosabban kezdte ölelni barátját.

Dylan

Jean benyitott Logan szobájának ajtaján, hogy megnézze, hazaért-e már a fia. Amit azonban a szobába lépve megpillantott, attól még a szó is a torkára forrott: Kristen anyaszült meztelenül feküdt az ágyon, arcán Logan egyik alsónadrágjával. Vadul dörzsölte az ágyékát, amikor Jean megtalálta a hangját és megbotránkozva felcsattant:

- Ki vagy te, és mit csinálsz csupaszon a fiam ágyában?!

Kristen lehúzta a fejéről a boxeralsót. - A fiára várok, hogy hátha végre becsúsztatja nekem ide a lomposát - mutatott a nemi szervére.

- Te vagy az az obszcén lány az iskola parkolójából! Előbb megfenyegetsz, aztán belopózol a házamba?! Azonnal öltözz fel és kotródj innen, különben hívom a rendőrséget! - replikázott Jean. Még mindig nem tért magához a látványtól, ami az ajtón belépve fogadta őt.

Kristen ráérősen felállt és megállt a szoba közepén. - A rendőrség tehet egy szívességet: szétkúrhatja a pinám! - mondta, miközben beletúrt összekócolódott hajába.

- Azonnal telefonálok, ha nem öltözöl fel! A szüleid biztosan nem fognak örülni, ha felhívják őket a rendőrösről!

Kristen elképzelte, mit művelne vele az édesanyja egy ilyen incidens után. Összerezzent és magára kanyarította térdig érő kabátját, ami alatt semmit nem viselt, amikor elindult otthonról.

- Már megyek, nem kell itt háborogni! Talán magára is ráférne egy kis maszti. Érzem a feszültséget. Csak úgy süt a puncijából - mondta, amikor elsétált Jean mellett, aztán kilépett az ajtón. Amikor leért a lépcsőn, megpillantotta a nappali kanapéján ücsörgő Robertet. A férfi a nyakát nyújtogatta az emelet felé, hogy megtudja, miért és kivel kiabál Jean. 

Kristen kinyújtotta a nyelvét Robertre, aztán széttárta magán a kabátot, hogy felfedje előtte meztelen testét.

- Amikor este ráránt az apróra nőtt répájára, mert az élettársa egy karót nyelt picsa, ez a látvány jusson majd az eszébe! - mondta búcsúzóul.

Robert letaglózva, némán bámult utána.

Kristen

Iggy baldachinos ágyában feküdt és könnyes szemmel nézegette telefonján a Justinnal közös fotóit. Még mindig képtelen volt elhinni, hogy a fiú megcsalta őt az egyik barátnőjével. Úgy érezte, ezentúl soha egyetlen srácban sem lesz képes megbízni. Másodszor csapta be az, akinek mindkét alkalommal neki adta a szívét, csak hogy aztán ezernyi darabban kapja vissza. Vajon sikerül újra összeraknia a darabkákat? És ha igen, mennyi idő kell hozzá? 

A lány azonban nem csak Justin és Nina miatt aggódott. Félt attól, hogy Logant tényleg elküldi az anyja egy bentlakásos iskolába. Ha ez bekövetkezik, mi lesz Dylannel? Iggy biztos volt benne, hogy testvére teljesen össze fog törni és nagyon aggódott érte. Logan volt az egyetlen dolog, ami boldoggá tette. És nem csak ez volt a baj. Neki is rettenetesen hiányozna a fiú, ha elmenne. Gondolataiból telefonja csörgése zökkentette ki. A kijelzőn Charli képe jelent meg. Iggy fogadta a hívást és a füléhez emelte a mobilját.

- Szia, Iggy! Hogy vagy? Folyamatosan Ninán kattogok. Nem hiszem el, hogy képes volt ezt tenni veled - mondta a vonal túlsó végén Charli.

Iggynek jól esett, hogy a lány aggódik érte.

- Szarul. Én sem tudom elhinni. Ráadásul Logant el akarja küldeni az anyja egy bentlakásosba. Hiába agyalok, nem tudom, hogyan akadályozhatnám meg. És akkor még nem is beszéltünk Aváról meg a lázadásról. Egyszerűen egy nagy stressz az életem - sóhajtott.

- Azokat a ribiket legyűrjük, ezen ne is idegeskedj. Szegény Dylan! Mi lesz vele, ha Logant elküldik? - aggodalmaskodott Charli.

- Fogalmam sincs. Egyszerűen nem értem Logan anyját. Hogy lehet ekkora picsa?!

- Szerinted le lehetne őt fizetni?

- Nem tudom. Holnap megpróbálom. Más ötletem nincs. Végül is van az a pénz, amiért mindenki megvásárolható. Most viszont megpróbálok aludni. Szükségem lesz az energiámra. Reggel talizunk! - búcsúzott Iggy egy asítás kíséretében.

- Rendben. Jó éjt, és kitartást! Minden rendben lesz.

Iggy megpróbált hinni barátnőjének, de a derűlátáshoz túlságosan is borúsnak látta a körülményeket.

Iggy

Dylan hiába feküdt az ágyán, képtelen volt elaludni. Jobbra-balra fordult, megpróbálta hason és háton is, de az álom csak nem akarta magával ragadni. Nem hagyta nyugodni a lehetősége annak, hogy talán már csak néhány napig lehet együtt Logannel. A fiú már a szomszédban volt, miután hosszas búcsúzkodás után elváltak egymástól. Szinte karnyújtásnyira közel, mégis olyan távol. Miért ne töltenék inkább együtt az idejüket, amíg csak lehet?

Dylan kiugrott az ágyból és kapkodva levetette pizsamáját, hogy belebújjon a ruhájába. Miközben magára kapta dzsekijét, fél lábbal már az ajtón kívül volt. Halkan, de sietve robogott le a lépcsőn. A szabadba érve egy pillanatra megtorpant és mélyet szippantott a hűs, éjszakai levegőből. Az égbolton milliónyi csillag fénylett a feje fölött, amikor elindult a szomszédház felé. Remélte, hogy sikerül kicsalogatnia Logant úgy, hogy annak szülei ne vegyék észre.

Amikor barátja emeleti ablaka alá ért, elővette zsebéből telefonját és felhívta a fiút. Logan már a második csörgésre fogadta a hívását. Tehát ő sem tudott aludni, gondolta Dylan.

- Szia kicsim. Azt hittem, már alszol.

- Nézz ki az ablakon.

Néhány másodperccel később kinyílt az ablak és megjelent Logan arca, amint a szemét meresztgetve bámészkodik. Amikor megpillantotta a pázsiton integető Dylant, szíve hevesebb fokozatra kapcsolt. Szélesen elmosolyodott, aztán eltűnt az ablak mögött, hogy pár perccel később óvatosan kiosonjon a bejárati ajtón.

- Hogyhogy itt vagy? - kíváncsiskodott a szemét dörzsölve, miután csókot nyomott barátja ajkaira.

- Gondoltam ne vesztegessük az időt és töltsük inkább együtt - magyarázta Dylan és közben vakargatni kezdte a tarkóját. - Persze csak ha nem aludnál inkább.

- Ne viccelj...

Dylan elmosolyodott és intett Logannek, hogy kövesse. - Gyere, elmegyünk kocsikázni egyet!

Már az autóban ülve szelték az utakat, amikor Logan az ablakon kibámulva magában töprengett. Mintha mély álomból ébredt volna; minden teljesen újnak hatott. Az egyforma házak, a villanyoszlopok, a csillagok az égen, az autó motorjának zaja, a mellette ülő Dylan, akit a világon mindennél jobban szeret. Abban a pillanatban jobban értékelte az apróságokat, mint korábban bármikor. Talán egy hét múlva már nem fogja látni ezeket a házakat. Egy hét múlva talán már nem érezheti Dylan közelségét. Bár mindketten továbbra is ugyanazt az égboltot látják majd, egymás nélkül a csillagok sem fognak olyan fényesen ragyogni, mint itt és most. Nem akarta elrontani a hangulatot. Minden erejével küzdött kicsordulni készülő könnyei ellen, de képtelen volt szárazon tartani a szemeit. A könnyek csendben, lassan szelték át az arcát, amit megvilágított a szélvédőre vetülő utcai lámpák fénye.

Dylan azonnal félrehúzódott az útról és leállította a motort, amikor meglátta, hogy Logan sír. Általában ő szorult vígasztalásra. Gombóc nőtt a torkában barátja könnyei láttán. Ahhoz, hogy Logan elsírja magát, tényleg komoly dolognak kell történnie. Mi lesz, ha Jean ezúttal valóban betartja a szavát és nem csak üres fenyegetőzés az, hogy elküldi a fiát? Dylan képtelen volt belegondolni ebbe az eshetőségbe. Közelebb csúszott barátjához - már amennyire a sebváltó engedte - és karját a nyaka köré fonta.

- Sok ilyen alkalom lesz még, hidd el! Ez nem a vég. Akárhol is leszel, én itt fogok várni rád. Minden nap videóhívásozunk és ahányszor csak tudunk, találkozunk. Nem érdekel, hová küld az anyád, én elmegyek hozzád akkor is, ha repülnöm kell. Itt van a gyűrű az ujjainkon. Nekem ez nem csak egy szép gesztus, hanem igazán sokat jelent. Te vagy a másik felem. Úgyis visszatalálunk egymáshoz - mondta olyan magabiztosan, ahogy csak remegő hangjától tellett. Rettentően nehezen tudta megfékezni a saját könnyeit, de megállta, hogy ne kezdjen el sírni. Most Logannek van szüksége rá, neki pedig erősnek kell maradnia, hogy lelket öntsön a fiúba.

- Nagyon félek... Nem akarok új helyre menni. Nem akarok újra beilleszkedni. És legfőképp nem akarok távol lenni tőled - préselte ki magából Logan a szavakat. Az ölébe bámult, könnyei a pulóverére potyogtak. - Utálom a szüleimet!

Dylan finoman megfogta a fiú állát és felemelte az arcát, hogy a szemeibe nézhessen.

- Tőlem sosem leszel távol. Mindig itt leszek neked - mondta, miközben Logan mellkasára tette a tenyerét ott, ahol a fiú szíve volt. - Ha magányos vagy, csak egyetlen telefonhívásra leszek tőled. Akár az éjszaka közepén is. - Dylan egyre nehezebben tudta magára ölteni a derűlátó szerepet. Legszívesebben azon nyomban elbőgte volna magát. Sosem volt még ennyire kétségbeesve. Az autót, amiben ültek, körülölelte a sötétség, ő pedig azt kívánta, bárcsak elnyelné őket, hogy örökké így maradhassanak. Együtt.

- Szökjünk meg! Nekem van zsebpénzem. Majd elmegyünk dolgozni és együtt fogunk élni egy kis lakásban, ami akkora, mint egy zsebkendő. De a kilátás szép lesz és ugyanabban az ágyban alszunk majd.

- Ne kísérts... - Logan ideges, elhaló nevetést hallatott, miközben pulcsija ujjába törölte a könnyeit.

- Komolyan mondtam.

Logan egy pillanatra elképzelte a közös életüket. Nem lenne több részegség, testi fenyítés, piszkálódás és veszekedés. Csak ők ketten, békésen és szeretetben. Semmire sem vágyott jobban, mint rábólintani az ajánlatra, de tudta, hogy nem teheti ezt Dylannel.

- Semmire sem vágyom jobban, mint erre, de a te szüleid hamar megtalálnának. Te igazán érdekled őket és fontos vagy nekik. Nem teheted ezt velük és Iggyvel sem. Na meg legfőképp magaddal...

- Most úgy beszélsz, mint az angyal, ami az egyik vállamon ül - sóhajtott Dylan, aztán közelebb hajolt barátjához, hogy megcsókolja őt. - Valamit kitalálunk. Nem mész sehová.

Dylan

Másnap reggel az iskolába megérkezett a több rekesznyi csokoládé, amit Iggy rendelt a diákoknak, hogy kedveskedésével lekenyerezze őket. Minden csokoládé személyre szóló név címkével lett ellátva. Iggy, Charli, Awsten és Ariana az iskola aulájában osztogatta őket az egyre növekvő tömegnek.

- Ez jó ötlet volt, az emberek imádják az ingyen dolgokat - mosolygott Charli, miután a századik csokoládét is kiosztották.

- Tudom, nekem csak jó ötleteim vannak - felelte Iggy, amikor eléjük lépett a soron következő lány.

- Szia, hogy hívnak? - érdeklődött Charli.

- Rebecca Tratson.

- Awsten, keresd ki a nevét a T-betűs pakkban! - utasította a bal oldalán álló fiút Iggy.

Némi kotorászás után Awsten a lány kezébe nyomta a csokit, az pedig barátságos mosollyal az arcán átnyújtotta Rebeccának.

- Ezen az áll, hogy Roberta - csodálkozott Rebecca.

- Sajnos előfordul néhány elírás, mivel rengetegen járunk a suliba. Az íze attól még ugyanolyan jó, ráadásul kalória-szegény - bizonygatta Charli.

- De ez így nem az igazi.

Iggy látta a szeme sarkából, hogy Awsten már nyitja a száját, ezért gyorsan közbeavatkozott. - Add ide, majd átírom neked! - mondta türelmét vesztve, aztán kikapta a csokit Rebecca kezéből és áthúzta a ráragasztott cetlin a nevet, hogy egy tollal kijavítsa. - Tessék, így már jó? - kérdezte éllel a hangjában, miközben visszanyújtotta a csokoládét a lánynak.

- Így már jobb. Köszönöm, Iggy! Olyan figyelmes vagy - mondta Rebecca, majd tovább állt.

- Idióta - forgatta a szemét Iggy.

A soron következő diák Selena volt.

- Osztogathatnál inkább ingyen óvszert, annak több hasznát vennénk - mondta.

Iggy kérdő tekintettel pillantott vissza rá. - Már bocsika, de te azt hiszed, te is kapsz tőlem csokit? - kérdezte, majd apró nevetést hallatott. - Hosszú még a sor. Na pá!

- Dugd fel a csokidat, ribi! - vetette oda a megszégyenüléstől sűrűn pislogva Selena, majd sarkon fordult és elviharzott. Iggy és barátnői kuncogva fordultak egymáshoz.

- Ezt imádtam - nevetett Awsten.

- Remélem, én kapok csokit. Bár a csiklódnak jobban örülnék - vigyorgott Ashton, amikor kilépett a sorból.

Iggy egy pillantásra sem méltatta őt.

- Egyél szart - mondta, miközben intett a kezével, hogy elhessegesse Ashtont.

- Mit képzelnek ezek a pondrók? Hogy azok után, amit veled és Dylannel tettek, majd ingyen csokit fogsz nekik osztogatni? Ezeknek aztán van bőr a képükön - mérgelődött Charli.

- Megehetek egy csokit? - kérdezte álmodozó arckifejezéssel Ariana. Közben mutatóujja köré csavart egy hajtincset és azzal játszadozott.

- Nem, mivel névreszólóak! - forgatta a szemét Iggy.

- De miért adunk nekik bármit is ingyen, és én akkor miért nem kapok?

- Már százszor megbeszéltük, Einstein. 

- Ha csini akarsz maradni, inkább vegyél magadnak egy almát a büfében. Agyat ugyanis sajnos nem tudsz - fordult felé Awsten.

- Miért akarnék agyat venni? Az undorító!

- Még jó, hogy szép vagy, különben nem tudom, mi lenne veled, szívem... - csóválta a fejét Iggy.

- Jaj, köszönöm Iggy! Te mindig olyan aranyos vagy! - hálálkodott széles mosollyal az arcán Ariana, majd kinyújtotta a nyelvét Awsten felé.

Ekkor Shawn lépett elő a sorból és mosolyogva üdvözölte Iggyt.

- Én nem a csoki miatt jöttem, hanem hogy megkérdezzem, segítsek-e - mondta.

- Te? Már bocsi, de tőled szerintem senkinek sem kellene a csoki - nézett rá megütközve Awsten.

Shawn mosolya egy pillanat alatt eltűnt, de úgy döntött, nem vesz tudomást a fiúról.

- Awsten, kussolj! Shawn a barátom, akár csak te. Úgyhogy ne szemétkedj vele! - csattant fel Iggy, aztán Shawnhoz fordult. - Cuki vagy, hogy segíteni szeretnél, de ezt most nekünk kell csinálnunk. Ezért nincs itt Dylan és Logan se. Azért köszi, hogy felajánlottad!

- Itt a csokid - nyújtott át a fiúnak egy tábla csokoládét barátságos mosollyal Charli.

- Köszönöm. Hát, akkor majd beszélünk. Sziasztok! - búcsúzott Shawn, aztán elkullogott.

Awsten megbotránkozva fordult Iggyhez. - Te kikkel barátkoztál össze, amíg nem voltam itt? Csoda, hogy még mindig népszerű vagy...

- Azzal barátkozom, akivel akarok! Én akkor is népszerű lennék, ha a legnépszerűtlenebb  diákokkal lógnék - vetette hátra válla fölött a haját magabiztosan Iggy.

- Ha ilyen önbizalmad van, miért osztogatunk ingyen csokit?

- Mert nem árt a biztosíték! Többen is szövetkeznek ellenünk... Kell a jó marketing.

- Régebben elég volt a megfélemlítés ahhoz, hogy senki se merjen lázadni - mutatott rá Awsten.

- Az régen volt. Én azt akarom, hogy a rajongóim szeressenek és ne csak félelemből tegyenek úgy, mintha! Ha tovább folytatod a szemtelenkedést, a következő programunkból kimaradsz - fenyegetőzött Iggy összeszűkült szemekkel.

- Ha az is ilyen élvezetes lesz, örömmel kimaradok belőle - dünnyögött Awsten, mire Ariana áthajolt Iggy előtt és egy füzettel fejen csapta a fiút.

- Ha elengeded magad, még a végén úgy jársz, mint Nina!

- Emlegetett szamár - mondta Charli, mikor Nina kivált az előttük kígyózó sorból és odalépett hozzájuk.

- Nem a csoki miatt jöttem. Beszélni akarok veled - nézett komoly képpel Iggyre.

- Akarsz? Maximum szeretnél, de nem fogsz. Itt a csokid, és menj!

- Ő miért kap? Neki sem kellene adnod - vélekedett Awsten.

Nina engedelmesekedett és átvette Iggytől a csokit, hogy ne dühítse fel még jobban a lányt. Örült, hogy barátnője rá is gondolt, de amikor ránézett a csomagolásra ragasztott cimkére, öröme azonnal elszállt.

- Pina Dobrev? Nagyon egyedi. És mi ez a rajz?

- Az egy bikának a pénisze, és én rajzoltam! - mondta nagy büszkén Ariana.

Nina a lány helyett Iggyhez intézte következő szavait. - Nem feküdtem le Justinnal soha. Valaki össze akar minket ugrasztani. Tudom is, hogy kicsoda. Muszáj beszélnünk!

- Hallgass! Itt túl sok a fül... Fogd a csokidat és menj! - parancsolt rá fojtott hangon Iggy, mire Nina lemondóan sóhajtott és kelletlenül tovább állt.

- Mi van, ha igazat mond? - kérdezte elbizonytalanodva Charli.

- Azt sem hinném el, amit kérdez.

Emma, aki időközben sorra került, fojtott hangon hajolt Iggyhez, hogy beszámoljon neki az előző délután látottakról.

- Tegnap kémkedtünk, ahogy kérted... és sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de Nina megjelent Justinék házánál. Pár percet bent is töltött, de aztán távozott. Videóm is van róla - mondta inkább izgatottan, mint sajnálkozva.

Iggy mérgében kettétörte a kezében szorongatott csokoládét.

- Ügyik vagytok. Tessék, itt a csokid! - Iggy próbált nyugalmat erőltetni a hangjába, miközben Emma kezébe nyomta az összetört csokoládét. A lány vetett rá ugyan egy szemrehányó pillantást, de végül reklamáció nélkül távozott.

- Ennyit arról, hogy Nina talán igazat mond - fordult barátnőihez sziszegve Iggy.

Iggy

Ava és Kat a büfé mellett ácsorogtak és az ingyen csokiosztást figyelték. Ava összefonta karjait és szemét forgatva replikázott. - Rosszul vagyok tőlük! Hihetetlen, hogy egy ingyen csokival le lehet kenyerezni az embereket. Bárcsak végre eszembe jutna valami, amivel véget vethetnék a kényuralmuknak!

- Igen, az jó lenne - motyogta Kat, miközben sóvárogva arra vágyott, hogy ő is Iggyék közé tartozzon.

- Sziasztok! Szeretnék csatlakozni a lázadásotokhoz. Szabad? - lépett a két lányhoz Kaya széles mosollyal az arcán. Azok meglepetten néztek vissza rá.

- Tudtommal te imádod Iggyt - vonta fel a szemöldökét gyanakvóan Kat.

- Ez nem igaz. Csak úgy teszek, mert félek tőle... Az igazság az, hogy az olyan lányok, mint ő, mind a pokolra jutnak. Szeretnék fellélegezni végre és nyugodtan járni iskolába anélkül, hogy rettegnék. Bár Isten fogja a kezem, de azért félek.

- Hát persze, csatlakozhatsz hozzánk. Minden segítség jól jön, csak ezt az Istenes dumát fejezd be - karolta át a lány vállát biztatóan Ava.

Kaya összerezzent az érintéstől és azonnal elmotyogott magában egy imát.

- Ne fertőzz meg, te sátánista démonivadék! - szűrte a szavakat alig hallhatóan fogai között, miközben még mindig mosolygott.

- Mit mondtál? Nem értettem.

- Csak azt, hogy még nem késő ahhoz, hogy meghalld Isten hívó szavát. Ne feledd, Jézus érted is meghalt a kereszten - emlékeztette Kaya.

- Nálam ez a duma nem válik be. Én nem a magasabb erőben, hanem saját magamban hiszek. Neked is ezt kellene tenned. A vallás erőszakot szül.

- A Sátán szüli az erőszakot, te pedig őt imádod!

-Tudtommal nem hittan órán vagyunk, úgyhogy mindketten fejezzétek be, mielőtt állva elalszom! - vágta el a két lány vitáját szigorú hangon Kat.

- Te vajmi keveset érsz - nézett rá Kaya megvetően, de végül kihúzta magát és ismét felöltötte barátságos mosolyát. Tudta, ha nem kezdi el játszani a szerepét, nem fog egyhamar a lázadók bizalmába férkőzni. - Nagyon bátrak vagytok, amiért ki mertek állni az elnyomás ellen. Remélem hasznos tagja leszek a csapatotoknak.

- Az hamarosan kiderül - mosolygott rá Ava.

Kaya izgatottan közelebb hajolt a lányokhoz és feltette a legfontosabb kérdést, amivel Iggy megbízta őt. - Ti csináltátok Iggyékről azt a lejárató weboldalt?

- Nem. Mi is szeretnénk tudni, ki áll mögötte - felelte Kat.

- Akkor ti mit csináltatok eddig?

- Hát, nem sokat - vallotta be kelletlenül Ava, aztán bizakodva mosolyra húzta a száját. - Viszont ami késik, az nem múlik. Csupán egy jó ötlettel kell előállnunk.

Kaya

Dylan egész délelőtt feszült volt. Amióta este hazavitte Logant és ágya bújt, nem hallott a fiú felől. Reggel hiába hívta, Logan telefonja nem volt elérhető. Az üzenetekre sem válaszolt és az iskolában sem jelent meg. Dylan nagyon aggódott. Úgy gondolta, barátja valószínűleg lebukott szülei előtt, amikor éjszaka kiszökött, és büntetésképp elvették a telefonját. De Jean képes lenne olyan szobafogságra ítélni a fiát, hogy még az iskolába sem engedi el? Talán azért, hogy végképp ne tudjanak találkozni? - töprengett, miközben lefelé baktatott a lépcsőn, hogy kimenjen cigizni. Abban reménykedett, hogy talán az valamelyest majd megnyugtatja őt. Az egyik szünetben beszélt Iggyvel, aki szintén csodálkozott, miért nincs Logan a suliban, de a lány is ugyanarra a megállapításra jutott, amire ő. Miután Dylan elszívott az iskola mögött egy cigarettát, visszaindult a tanterembe. Éppen a folyosón sétált, amikor valaki hátulról a fejére csapott. Mielőtt hátrafordult volna, érezte, hogy valami nedves és sűrű anyag lepi el a haját és csöpög le az arcára. Odanyúlt a kezével, hogy megnézze, mi az. Az ujjaira pillantva azonnal rájött, hogy joghurt. Közben Ashton és az egyik haverja kielőzték őt és kárörvendően vihogtak. Dylan nagy levegőt vett, majd szitkozódva befordult a mosdóba. A tükörbe nézve siralmas látvány fogadta: az egész haját joghurt és gyümölcsdarabok lepték. Megengedte a vizet és megpróbálta lemosni magáról a trutymót, aztán vizes hajjal kilépett az ajtón, hogy megkeresse a szekrényét és kivegyen belőle egy törölközőt.

A terembe lépve látta a szeme sarkából, hogy Iggyt éppen körül állja két barátnője, miközben Awsten a lány haját egyenesíti a kezében tartott hajvasalóval. Annyira belemerültek a trécselésbe, hogy észre sem vették őt. Dylan egyáltalán nem bánta. Senkinek sem volt kedve magyarázkodni. Úgy tűnt, mindenki a másikkal beszélget és jól érzi magát. Leült a helyére, hogy ismét megpróbálja felhívni Logant, de a fiú telefonját még mindig nem tudta elérni. Idegesen a füzetére dobta mobilját és arcát a padon összefont karjára hajtotta. Nem sokáig élvezhette a magányt. Érezte, hogy valaki leül mellé. Kelletlenül felemelte a fejét, hogy megnézze, ki az.

- Hol van Logan? Miért nem jött suliba? - kíváncsiskodott Kristen.

- Nem tudom.

- Mi az, hogy nem tudod?! Te vagy a pasija, sajnos - nézett rá megütközve a lány.

- Nem tudom elérni őt...

- Remélem nem betegedett meg. Rossz, hogy nincs itt. Kit bámuljak egész nap? - sajnálkozott Kristen, majd hozzátette: - Miért vizes a hajad?

- Nem akarok róla beszélni - hajtotta le a fejét Dylan.

Sajnálatára a következő szünetre már mindenki tudott arról, mi történt vele. Ashton haverja videóra vette az incidenst és szétküldte az iskolában. Selena visítva nevetett a padja tetején ülve, amikor megnézte a videót.

- Ez annyira vicces!

- Ez is az! - vetette oda Charli, majd meglendítette a kezében tartott narancsleves flakont és tartalmát a lányra zúdította.

Selena levegőért kapkodva hunyorgott. A haja, az arca és a ruhája is elázott.

- Te ribanc! Ezt még megbánod! - fenyegetőzött, miközben kicsavarta hajából a narancslevet. Többen is jóízűen nevettek a lányon, a leghangosabban Justin és Zayn.

- Ügyes vagy, Charli! - dícsérte barátnőjét Iggy, majd készített Selenáról egy fotót, hogy megörökítse a látványt, aztán leült Dylan mellé és aggódó tekintettel felé fordult. A fiú továbbra is a telefonját nyomkodta, mikor a lány elkezdett beszélni hozzá.

- Miért nem mondtad, mit csináltak veled azok a barmok?!

- Minek? Ha mindig szólnék, amikor valaki szivat, egész nap azt hallgatnád.

- Nem baj, akkor is!

- Nem tudsz velük mit tenni. Rájuk nem hat a megfélemlítésed - vont vállat Dylan, még mindig a telefonja kijelzőjét bámulva.

- Nem jó ez így. Valamit tennem kell. Ezt még visszakapják - határozta el konokul Iggy.

    Dylan

A következő szünetben a lány beavatta Charlit a tervébe, az pedig örömmel vállalta, hogy segít megvalósítani.

- Én nem mehetek veled. Rólam tudják, hogy Dylan miatt utálom őket. Vidd magaddal Arianát. Azokkal a barmokkal nem maradhatsz egymagad - javasolta Iggy, mire Charli karon ragadta Arianát és elindult vele a terem ajtaja felé.

- Hová megyünk? - kíváncsiskodott értetlenkedve Ari.

- Elcsábítani Ashtont és a haverját.

- De nekem pasim van!

- Nekem is, de igazából nem fogjuk őket elcsábítani! Csak úgy teszünk, hogy megleckéztessük őket. Érted? - magyarázta Charli, amikor már a folyosón haladtak.

Ashtont és haverját az osztálytermük előtt találták. Éppen az egyik osztálytársuk iskolatáskájával fociztak. Charli magával húzta Arianát, majd odalépett a fiúkhoz. Útközben kigombolta a felsőjét, hogy mélyebb legyen a dekoltázsa.

- Hali, fiúk! - köszönt csábos hangon, hajfürtjeit csavargatva az ujja körül.

Ashton meglepetten fordult a lány felé. Azonnal megfeledkezett a lába előtt heverő iskolatáskáról.

- Mit akarsz, kiscica? Talán elvesztetted a gazdádat? - vigyorgott.

Úristen, de béna duma, gondolta Charli, mielőtt megszólalt. - Igen. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha elkísérnél a mosdóba? Annyira pezsgek. Jól jönne egy dugóhúzó - mondta, és az alsó ajkába harapott.

- A pezsgőhöz nem kell dugóhúzó, szivi, de értem a célzást - kacsintott Ashton. Annyira tele volt önbizalommal, hogy meg sem fordult a fejében az, hogy Iggy barátnőinek talán valami más célja van vele. Bárgyú képpel követte a fenekét riszáló Charlit, aki Arianával az oldalán elindult a mosdó felé.

- Hozd a haverodat is, a barinőm is éhes - kacsintott hátra Charli.

Az említett fiúnak sem kellett több. Izgatottan csatlakozott barátjához és a lányok nyomába szegődtek. A férfi mosdó éppen üres volt, amikor Charli undorodva benyitott az ajtaján. A mögötte lépkedő Ariana élvezettel bámészkodott abban reménykedve, hogy talán sikerül elcsípnie egy-egy péniszt a piszoárok előtt. Mikor meglátta, hogy odabent egy lélek sincs, csalódottan felsóhajtott.

Charli szembefordult a fiúkkal. Azok úgy álltak előtte, mint két éhes óvodás.

- Vetkőzzetek le! Nincs sok időnk.

- Akkor ti is vetkőzzetek - mondta mohón Ashton, miközben kibújt pólójából.

- Először ti! Látnunk kell, mi van a gatyátokban, mert mi csak nagyokkal játszunk - tárta szét a karját Ariana. Bár fogalma sem volt, hogy éppen mire készülnek, egyre jobban beleélte magát a szerepébe. Alig várta, hogy egy csapásra két meztelen fiút is lásson.

Ashton nem szemérmeskedett. Gondolkodás nélkül letolta a nadrágját alsógatyájával együtt, aztán kilépett belőlük és félre rúgta őket. Barátja egy boxeralsóban ácsorgott mellette.

- Nem rossz - mosolygott Charli, miután végigmérte Ashtont, majd a másik fiúra vándorolt a tekintete. - Te is kibújsz a gatyádból még ma, vagy várjunk holnapig?

- Mutasd a hímvessződ! - csattant fel Ariana, aki közben megbabonázva bámulta Ashton egyre növekvő férfiasságát.

Mikor már mindkét fiú meztelen volt, Charli közelebb lépett hozzájuk és elkezdte kigombolni a felsőjét, közszemlére téve fekete melltartóját. - Menjetek be egy-egy fülkébe, mielőtt bejön valaki! Ott fogjuk csinálni.

Ashton és a haverja vigyorogva, izgatottan benyitottak egy-egy fülke ajtaján, Charli és Ariana pedig úgy tettek, mintha követnék őket. Charli megütközve meredt barátnőjére. Észre sem vette, hogy Ariana időközben kipakolta melleit a topja felett. - Húzd vissza, és gyere! - utasította fojtott hangon, miközben felkapkodta a fiúk ruháját a földről és kirohant velük a folyosóra. Ariana még vetett egy utolsó pillantást a meztelen fiúkra, mielőtt követte barátnőjét. Azok épp előléptek a fülkéjükből. Arcukra volt írva a felismerés: átverték őket.

- Hé, várjatok! Adjátok vissza a ruháinkat! - rohant utánuk kiabálva Ashton, de a mosdó ajtajában megtorpant, amikor rájött, hogy nem visel semmit.

- Bánja a faszom - vont vállat végül, aztán kezeivel takargatva férfiasságát, büszkén kilépett a folyosóra. Pillanatokon belül minden jelenlévő diák őt és a nyomában lépkedő barátját bámulta, miközben hangosan nevettek és mutogattak. Többen elővették telefonjukat is, hogy megörökítsék a pillanatot.

Iggy elégedetten mutatta meg Dylannek a fiúkról készült videót, ami hihetetlen gyorsasággal járta körbe az iskolát.

- A fagyi visszanyalt - kommentálta testvére reakcióját figyelve. Dylan halványan elmosolyodott, de nem mutatott különösebb érdeklődést.

- Mi a baj? Azt hittem, örülni fogsz.

- Megérdemelték és köszönöm, de úgyis én leszek az, akin megbosszulják majd - mondta a fiú.

- Nem hiszem, hogy ezután mernének ugrálni egy darabig, de ha mégis, én nem ajánlom nekik - vetette hátra a haját Iggy, amikor becsengettek.

Charli

Luke Eddel beszélgetett a padjában ülve. Közben fél szemmel Taylort nézte. A lány a szokásosnál is több fekete szemfestéket kent a szemeire. Selena korábban meg is jegyezte, hogy úgy fest, mint egy panda. Luke elnézte volt barátnője bánatos arcát és akaratlanul is aggódni kezdett. Vajon mi lehet vele? - tűnődött.

Emma mindeközben izgatottan fordult Demihez. - Képzeld, Declan végül beleegyezett, hogy interjút készítsek vele! Azt mondta, ma is lerohanták vagy tízen, hogy a lövöldözésről faggassák. Már elege van és reméli, hogy a videó után senkinek sem lesz több kérdése.

- Szerintem te nem neki akarsz jót, hanem magadnak. Ezzel akarsz a figyelem középpontjába kerülni? Emma, hányszor mondjam még, hogy fontosabb dolgok is vannak az életben, mint népszerűnek lenni? - csóválta a fejét dorgálóan Demi.

- Például mi? Szerintem semmi.

- Az a fiú durva traumán esett át! Ráfogtak egy pisztolyt, aztán végignézte, hogy valaki a szeme láttára megöli magát! Miért nem hagyod békén?! Ez nem helyes...

- Hogy mi a helyes és mi nem, azt nem a te posztod megítélni. Én csak segíteni akarok neki, ennyi az egész! Miért feltételezel mindig rosszat rólam? Elvileg a barátnőm vagy - játszotta a sértődöttet Emma.

- Az vagyok - sóhajtott Demi -, és csak jót akarok neked.

- Hát azt elég furcsán mutatod ki.

Az utolsó padban Selena Mileyhoz fordult. - Olyan rég lógtunk már együtt csak mi ketten. Nincs kedved ma kinézni egy kosárpályára? Meg akarom mutatni a pasiknak, hogyan dobok csont nélkülit. A mélytorokra gondolok - nevetett.

- Jó ötlet. Nekem is hiányzol. De szerintem még senki sem kosarazik a szabad pályákon, ahhoz még nem elég jó az idő. Mehetnénk helyette uszodába. Ott is tudunk mókázni - javasolta egy sokatmondó pillantás kíséretében Miley, majd kissé kedveszegetten hozzátette: - És Kristennel mi lesz? Ő is jöhetne.

- Nélküle már ki sem mozdulhatunk? - kérdezte panaszosan Selena.

- Végül is ha jól emlékszem ma megy hozzájuk látogatóba az unokatesója, úgyhogy amúgy sem érne rá - vont vállat Miley és megfogta a pad alatt barátnője kezét. - Olyan lesz, mint a régi szép időkben.

- Farkak, meredjetek! Jövünk - kacsintott Selena, majd mindketten nevetni kezdtek.

Miley

Kristen kedvtelenül lépett be az ajtón, amikor hazaért. Semmi kedve nem volt találkozni az unokatestvérével, Bellával. Ki nem állhatta a lányt, bár egy kis része azért várta a pillanatot, amikor Bella végre életnagyságban is megpillantja az ő vadonatúj, dögös énjét.

A szülei éppen nem voltak otthon; az édesapja dolgozott, míg anyja elment bevásárolni. Kristen örült, hogy egy kicsit egyedül lehet, mielőtt unokatestvére beállít. Talán még a vibrátorát is lesz ideje használni, gondolta. Terve azonban dugába dőlt, amikor belépett a szobájába. Bella már az ágyán feküdt, kezében a hatalmas, fekete vibrátorral, amit Kristen Hulknak nevezett el.

- Látom te is a nagyot szereted - nevetett a lány. A hűvösebb idő ellenére szokásához híven öltözködött: mélyen dekoltált felsőt és ultramini szoknyát viselt combig érő csizmával. Játékosan Kristenhez vágta a vibrátort és nevetett, a lány azonban nem osztozott jókedvén.

- Ne nyúlkálj a cuccaimhoz! - replikázott.

- Jaj, ne legyél már ilyen karót nyelt! Szépen megváltoztál. Most már nem is vagy olyan gázos. Láttam a közösségi oldalaidon az új énedet, de élőben mégis csak más - dicsérte Bella.

Kristen még soha nem hallotta korábban, hogy a lány valaha is bármi pozitívummal illette volna őt. Magabiztosan beletúrt a hajába és hetykén körbenézett a szobában. Ekkor pillantotta meg az íróasztalán álló madárkalitkát, benne egy nagy, élénkzöld papagájjal.

- Ez meg mi a faszom és hogy került ide?!

- Én hoztam neked ajándékba - mosolygott Bella. - A neve Terle. Remélem tetszik.

- Köszi, de már van itthon egy papagáj: az anyám. Egy mellbimbó csipesznek jobban örültem volna.

- Majd legközelebb. Ez egy ritka beszélő papagáj. Ha ügyes vagy, megtaníthatod néhány dologra. Sajnos én nem tarthatom meg. A szüleim már nem bírták idegekkel.

- Szóval lepasszoltad nekem, hogy te megszabadulj tőle... - forgatta a szemét Kristen. - Nekem nincs időm egy madarat beszélni tanítani. Lefoglal a suli és a szopás.

- Jaj, ne házsártoskodj már, te ribanc! Meglátod majd, hogy mennyi közös van bennetek. Este pedig bejuttatlak egy sztriptízbárba, ahol a barátaimmal szoktam lógni péntek esténként. Hidd el, eldobod majd az agyad! Még soha nem jártál ilyen klassz helyen.

Kristen ennek az ajándéknak már sokkal jobban örült. Szemei izgatottan csillogtak a közelgő vad kaland gondolatától.

- Talán nem is vagy akkora picsa, mint emlékeztem - mondta.

Bella felállt az ágyról és odalépett a lányhoz. - Most, hogy már nem vagy lúzer, talán taníthatok neked pár dolgot.

- Nekem már nincs mit tanítanod, bébi. Két farkat is benyelek egyszerre - dobta hátra vállig sem érő haját Kristen, majd kibújt a kabátjából és kinyitotta az ablakot, hogy elszívjon egy cigarettát, mielőtt a szülei hazaérnek.

Bella

Iggy és barátnői a tornaterembe igyekeztek, hogy pompon-edzést tartsanak, amikor Justin az útjukat állta.

- Figyeljetek! Beszélnünk kell - jelentette ki a fiú tornazsákját lóbálva.

- Nincs miről beszélnünk. Tudom, hogy Nina nálad járt tegnap, te hazug! - vetette oda gyűlölettől izzó tekintettel Iggy.

- Erről akarok beszélni! Azért jött el hozzám, hogy elmondja, szerinte ki áll ennek az egésznek a hátterében. Azt akarta, hogy beszéljek veled, mert vele nem állsz szóba.

- Nem érdekel a hazugság, amit kitalált. Ezt neki is megmondtam délelőtt. Tűnj az utamból! - csattant fel türelmét vesztve Iggy, aztán félrelökte az útból Justint és elviharzott, mielőtt a fiú bármit is mondhatott volna.

Miután a lányok átvették pompon-egyenruhájukat, beléptek a tornaterembe. A csapat többi tagja egymással beszélgetve várt járuk, miközben bemelegítő mozdulatokat végeztek. Nina is köztük volt. Iggy bosszús képpel indult el a lány felé. Amikor odaért hozzá, felszegte a fejét és csípőre tette a kezét. - Te azt hiszed, hogy még benne vagy a csapatban? Ez cuki, de már ki vagy rúgva.

- Ezt nem teheted! - kiáltott fel kétségbeesetten Nina. Legrosszabb rémálmában sem gondolta volna soha, hogy egyszer eljön a nap, amikor kirúgják a pompon-csapatból. - Hiszen mindig is pompon-lány voltam!

- Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem akarok hazudni - mosolyodott el Iggy. - Csak magadnak köszönheted, hogy ide jutottál.

- De hiszen meg sem szavaztátok! - ellenkezett Nina.

Iggy végignézett a csapaton, miközben feltette a kérdést: - Van valaki, aki nem ért velem egyet?

Senki sem mert megszólalni, bár többen is értetlenkedve néztek maguk elé. Egyikük sem tudta, mi lehet Nina kirúgásának az oka.

- Mi történt köztetek? Valami komoly dolognak kell lennie, ha képes vagy kirúgni őt a csapatból - fordult végül Miley kíváncsian Iggyhez.

- Az, hogy mi történt, csak ránk tartozik. Nektek elég annyit tudni, hogy Nina többé nem tartozik közénk. A csapatban mindennél fontosabb a bizalom. Ha az nincs meg, hogyan végezhetnénk el a sokszor veszélyes figurákat? Ninában pedig nem lehet bízni.

- Azért csinálja ezt, mert azt hiszi, hogy dugtam Justinnal a háta mögött. Ami persze nem igaz! - fordult a lányokhoz indulatosan, ökölbe szorított kézzel Nina. A társaságon halk, döbbent morajlás söpört végig. Iggy rettenetesen dühös lett, amiért Nina kinyitotta a száját.

- Ha azt hiszed, hogy dugtak, Justinnal miért nem vesztél össze? Képes lennél neki újra megbocsájtani, hogy megcsalt? - kérdezte Miley azt, amire mindannyian kíváncsiak voltak.

Iggy úgy érezte, sarokba szorították. Mégis mit mondhatna? Ha azt mondja, bízik Justinban, akkor semmi oka nem lenne kirúgni Ninát. Ha azt állítja, hogy a lány hazudik, vajon elhinnék neki? Nem mondhatja azt sem, hogy Justinnak megbocsájtott, arról pedig végképp nem beszélhet, hogy valójában már szakítottak és csak eljátszák, hogy még mindig együtt vannak. Talán jobb lett volna, ha azt is eljátssza, hogy Nina még mindig a barátnője. Ha így tett volna, most nem kerül ilyen kínos helyzetbe, gondolta. Végül úgy döntött, hazudni fog. Úgy gondolta, a lányok úgyis inkább neki hisznek majd, és nem pedig Ninának.

- Nem hiszem azt, hogy dugtak. Bízom Justinban. Viszont Nina lebukott, hogy mellmutogatós videókat küldözget neki a hátam mögött. Mégis milyen barátnő az ilyen? Szerintetek ezek után a csapatban kellene tartanom őt? Megszegte a csajkódex legfontosabb szabályát. Aki még mindig úgy véli, hogy jogtalanul távolítom el a csapatból, az nyugodtan követheti a példáját.

A többi lány egy emberként fordult Nina felé. Úgy néztek rá, mintha fertőző betegsége lenne. Távolabb léptek tőle, majd mindannyian csatlakoztak Iggyhez.

- Mindened megvolt. A suli legnépszerűbb klikkjébe tartoztál. Pompon-lány voltál. Közkedvelt. És neked mindezt megérte eldobni egy farok miatt! Csak sajnálni tudlak - mondta Iggy, a többiek pedig hangosan helyeseltek.

- Tűnj innen, mielőtt kitépjük a hajad! - vetette oda az egyik magas, vörös copfos lány.

Nina könnybe lábadt szemekkel nézett végig  a csapaton, aminek néhány perccel korábban még ő is a tagja volt. Semmije sem maradt már. Nincsenek barátai, nincs népszerűség, nincs pompon-csapat. Úgy érezte, elérkezett a mélypontra és senki sincs, aki kinyújtaná felé a kezét, hogy visszahúzza őt. Tudta, hogy hiába kezdene el védekezni; hiába mondaná azt, hogy Iggy nem a teljes igazságot adta elő. Úgysem hinne neki senki. Hogy megkímélje magát a további megaláztatástól, felszegte a fejét és könnyeivel viaskodva elcsörtetett az öltöző felé.

- Szinte tapintani lehet a feszültséget - jegyezte meg Miley.

- Lesz mivel levezetni. Rengeteg tennivalónk van. Kezdjünk is hozzá! - csapta össze a tenyerét Iggy. Szüksége volt a mozgásra. El kellett terelnie a gondolatait, hogy megnyugodjon.

Nina

Dylan éppen, hogy leállította a motort, már ki is ugrott a kocsijából, hogy megnézze, mi lehet Logannel. Még az sem érdekelte, ha Jean vagy Robert gorombáskodni fog vele. Csak tudni akarta, hogy barátja jól van. Ha ennek az az ára, hogy kiabálnak vele egy sort, hát legyen. Megállt a szomszédház ajtaja előtt és becsengetett, ám hiába próbálkozott többször is, senki sem nyitott ajtót. Elindult a gyepen át a ház fala mentén, aztán felvett egy kisebb kavicsot a fűből és megcélozta vele Logan emeleti szobájának ablakát. Semmi sem történt. Futva indult haza, hátha Logan éppen náluk van és őt várja. Csalódnia kellett. A ház üres volt. Még Veronica sem volt otthon. Felsietett a szobájába. Kettesével szedte a lépcsőfokokat. Abban reménykedett, hogy Logant majd a szobájában találja, de az is üres volt. Ledobta a táskáját és idegesen elővette telefonját, hogy megpróbálja újból felhívni a fiút. Ekkor pillantotta meg az ágyán heverő borítékot. Az ő neve szerepelt rajta. Az írásból azonnal rájött, hogy Logantől van. Mohón a kezébe vette a borítékot és kihúzta belőle az összehajtogatott papírlapot. Miközben leült az ágy szélére, sietve olvasni kezdte.

Nem is tudom, hol kezdjem. Amikor ezt olvasod, én már távol leszek. Fogalmam sincs, hogy hol. Anyáék észrevették, hogy este kiszöktem. Elvették a telefonom. Ezért nem tudtam neked írni egész nap. Reggel, amikor el akartam indulni a suliba, anya közölte, hogy már beszélt az igazgatóval az átiratkozásomról. Sikerült elintéznie, hogy átvegyenek a bentlakásos iskolába. A mi sulinkból már át is küldték az összes adatomat oda. Hétfőn ott kezdek, de anya már most el akar vinni engem. Azt mondja azért, hogy hétvégén be tudjak illeszkedni valamennyire, de tudom, hogy csak minél előbb meg akar tőlem szabadulni. Nagyon fáj, hogy még csak el sem búcsúzhattam tőled. Mindent megpróbáltam... Mondtam, hogy elmegyek, csak várjuk meg, míg hazaérsz, hogy legalább elköszönhessek tőled... de anya hajthatatlan volt. Azt mondta, már megvette a jegyem és nem lehet visszaváltani. Meg akartam szökni, de nem volt rá lehetőségem. Remélem a telefonom visszaadják legalább, amikor felszállok a buszra. Még az a szerencse, hogy nem Európába megyek. Arra már nem lett volna elég pénzük és nem is tudták volna elintézni ilyen rövid idő alatt. Soha nem voltam még ilyen szomorú, de nem akarom, hogy te is az légy. Kérlek, ígérd meg nekem, hogy nem hagyod el magad és megpróbálod tovább élni az életed! Tudom, hogy egyszer úgyis újra találkozunk. Ha korábban nem is, de nyáron biztosan. Ez tartja bennem a lelket... hogy pár hónap múlva ismét a karjaimba zárhatlak és a szemeidbe nézhetek. Megcsókolhatlak... Kérlek, neked is ez adjon erőt! Nagyon féltelek. Az, hogy nem lehetek ott veled, hogy megóvjalak attól a sok seggfejtől, egyszerűen megöl. Ne haragudj, hogy csúnyán írok, de nagyon remeg a kezem. Remélem, hogy azért sikerül elolvasnod az írásom. Te vagy számomra a legfontosabb a világon és legyen akármilyen nagy is a távolság közöttünk, ez mindig így marad. Nincs olyan város, hely vagy iskola, ahol ne lennék szerelmes beléd. Nekem nem létezik más, csak te. Ha most ott lehetnék, nagyon szorosan magamhoz ölelnélek és el sem tudnálak engedni. Akármennyire is fáj, talán jobb is így, hogy nem találkoztunk. Képtelen lennék búcsút venni tőled. Még így, írásban is nehezebb, mint bármi, amit eddig meg kellett tennem. Amint tudok, jelentkezem. Kérlek, ne felejts el! Vigyázz magadra és légy erős! A végén úgyis újra együtt leszünk. Minket senki sem választhat szét. Szeretlek. Kimondhatatlanul. Csók, Logan.

Dylan még hosszasan bámult a könnyeitől elmaszatolódott sorokra, aztán összekuporodott az ágyon és zokogva beleordított a párnájába. Senkit sem gyűlölt még annyira, mint ott és akkor Jeant. Logan elment, és ő még csak el sem búcsúzhatott tőle.

Dylan