James vadul Shawn hajába markolt és hátra húzta a fejét a párnáról. A fiú végre levegőhöz jutott, csak hogy a következő pillanatban ismét az ágyneműbe préselődjön az arca. Szüntelen potyogtak a könnyei, szinte már teljesen eláztatták a kispárnát. Mindkét kezével a takarót markolta és hang nélkül üvöltött. Próbálta lerázni magáról támadóját, de hiába rángatózott és kapálódzott, a testes férfi magabiztosan tartotta magát.
Shawn érezte, hogy egy kéz a csípőjére csúszik, aztán befurakodik teste és a takaró közé, hogy kigombolja a sliccét. Az addiginál is jobban kétségbeesett, amikor James lehúzta róla a farmernadrágot, majd a boxeralsót is. A férfi ajkai a nyakánál matattak, nedves nyelve végét a bőrén érezte, szinte égette a tapintása. Egy kéz meztelen fenekébe markolt, de olyan erővel, hogy fájdalmasan feljajdult. Hallotta, hogyan nyílik James sliccének cipzárja. Tudta, hogy vagy most, vagy soha. Amíg a férfi saját nadrágjával bíbelődött, Shawn minden erejét latba vetve átfordult az ágyon és mindkét kezével megpróbálta lelökni magáról Jameset. Az egyensúlyát vesztve megtántorodott és hanyatt a kopott szőnyegen landolt.
Shawn kapkodva felrántotta nadrágját, ügyetlenül kimászott az ágyból és egyenesen az ajtóhoz lépett. Már kattant is a zár és felsejlett benne egy apró reménysugár, hogy talán mégis megmenekülhet és maga mögött hagyhatja élete addigi legszörnyűbb emlékét.
Épp nyitotta az ajtót, amikor James hátulról a pulóverébe csimpaszkodott és vissza rántotta a küszöbről. Shawn neki esett az ágynak és beverte fejét az éjjeliszekrénybe. Négykézláb kúszni kezdett, miközben émelygés tört rá. Szédelegve feltápászkodott, de a férfi már ott állt előtte. Az ágyra lökte őt, lerántotta a nadrágját és vad, kíméletlen mozdulatokkal fogdosni kezdte a férfiasságát.
- Az enyém vagy! - zihálta megrögzött tekintettel a szemeiben, aztán a fiúra mászott és megcsókolta őt. Durván az ajkaiba harapott, Shawn pedig érezte a kicsorduló vér ízét a szájában. Eltolta magától a férfit, mire az két erőteljes pofonnal jutalmazta, majd hasra fektette őt és ráfeküdt.
Nincs menekvés, gondolta Shawn. Az égvilágon senki nem fogja őt megmenteni. Olyan szörnyűséget fog átélni, amit még a halálnál is borzalmasabbnak vélt. Az előtörő zokogástól rázkódni kezdett a férfi teste alatt, de az egy cseppet sem sajnálta meg.
- Shawn, akkor megyünk Dylanék... - Az ajtóban álló Zayn elharapta a mondatot és elborzadva bámult maga elé. Miután magához tért az őt fogadó látványtól, egyenesen az ágyhoz rohant és lerángatta Jameset Shawnról. A férfi ijedtnek és meglepettnek tűnt, nem számított arra, hogy bárki is felbukkan és rajta kapja őket. Gondolkodni azonban nem maradt ideje, ugyanis épp igen közeli kapcsolatba került Zayn öklével. Egyszer, kétszer, háromszor... A férfi vérző orral a falnak esett és védelmezőn maga elé emelte mindkét kezét.
- Várj! Beszéljük meg... ez nem az, aminek látszik! - hebegte, hogy mentse a menthetőt.
- Nem az?! - üvöltötte Zayn torkaszakadtából. - Akkor mégis mi a fasz ez? Undorító féreg!
- Ő is akarta. Semmi rosszat nem tettem. Szinte könyörgött azért, hogy megdugjam.
Zayn vetett egy pillantást az ágyon heverő fiúra. Shawn összekuporodva feküdt és egész testében vadul reszketett.
- Nekem nem úgy tűnik, mintha akarná! Most pedig hívom a rendőrséget. - Zayn a zsebébe nyúlt, hogy elővegye telefonját, de a következő pillanatban arra kapta fel a fejét, hogy James neki ront és leteríti őt lábáról. Megtántorodott és hanyatt esett. Hiába pattant fel szinte még ugyanabban a pillanatban, a férfi addigra már eliszkolt a szobából. Tudta, hogy utána kellene rohannia, de ekkor a reszketve párnájába zokogó Shawnra meredt és minden mástelpárolgott az agyából. A fiúhoz sietett és magához szorította őt, hogy csillapítson remegésén.
- Nyugodj meg, most már nem bánthat téged. Itt vagyok! Itt vagyok veled... - suttogta.
Shawn két kézzel szorosan átkarolta Zayn derekát és arcát a fiú mellkasába fúrta.
Köszönetet akart mondani, de egy hang sem hagyta el a száját. Képtelen volt megszólalni.
Kristen azon kapta magát, hogy elaludt. Lustán pislogott, miután kinyitotta a szemét. Az első dolog, amit megpillantott, egy meztelen mellkas volt. Keze az izmos testre kúszott és felpillantott Austin békésen szuszogó arcára. Kedve lett volna örökre így maradni, de az időt nem állíthatta meg.
- Mennem kell - mondta, bár nehezen vette rá magát a szavak megformálására. Kelletlenül elhúzta ujjait a fiú kockás hasáról és felült az ágyban.
Austin kinyitotta a szemét és Kristen karja után nyúlt.
- Ne menj még! Gyere, feküdj vissza... Hát ez valami kibaszott jó volt! Úgy kefélsz, mint valami profi pornósztár!
- Tudom, de most mennem kell! - Azzal a lány kirántotta kezét Austin ujjai közül és anyaszült meztelenül kicsusszant az ágyból. Hátra simította szemébe hulló fürtjeit és tekintetével a parkettán szerte-szét heverő ruháira pillantott.
- Azt akarom, hogy maradj velem! Annyira hiányoztál... - vallotta be csillogó szemekkel az ágyban heverő fiú, de Kristen hajthatatlan volt.
- Nem békülök ki veled, ha ebben reménykedsz.
Austin arca elkomorult. - Miért nem? Én azt hittem...
- Hinni a templomban kell! Megcsaltál és nem tudom megbocsájtani.
- De hiszen saját magaddal csaltalak meg! Te voltál az álarc mögött a Halloween bulin! - tárta szét karjait a fiú értetlenül.
- Igen, de ezt te nem tudtad! Ráadásul nem akarok kapcsolatot... Annyi pasival akarok dugni, amennyivel csak tudok! A puncim cseszettül éhes és nem lakik jól egyetlen farokkal! Pláne nem a tiéddel...
- Ne csúfolódj! - fonta össze karjait duzzogva Austin. - Az előbb még eléggé élvezkedtél rajta...
- Nem csúfolódom, csak őszinte vagyok.
- De én szeretlek! - A fiú kimászott az ágyból és Kristenhez lépett. Megfogta a kezét és egészen közelről a szemeibe nézett. - Nem vágysz arra, hogy valaki szeressen és törődjön veled?
- Nem. Én csak arra vágyom, hogy kegyetlenül kibasszák belőlem még a lelkemet is! - jelentette ki a lány átszellemült arccal és ismét elhúzódott Austintól.
Sietve magára húzta ruháit, miközben a fiú szomorú csendben figyelte őt. Miután végzett, egyenesen az ajtó felé indult.
- Még egy búcsúcsókot sem kapok? - nézett utána Austin csalódottan.
- Nem - felelt minden meggyőződése ellenére Kristen, majd hátra sem pillantva kiviharzott az ajtón.
Shawn szótlanul ült Zayn autójának anyósülésén és üres tekintettel a lámpafényben fürdő várost bámulta. Megkönnyebbült, hogy nem kell az otthonának csúfolt lakásban maradnia és azon rettegnie, mikor tér vissza James. Édesanyját pedig látni sem akarta. Úgy érezte, az öröm kiköltözött szívéből, ezúttal véglegesen. Semmit sem hagyott maga után; nem maradt az előszobában egyetlen árván ott felejtett, reményekkel teli kalap a fogason, sem egy levetett cipő, amit felhúzva elindulhatna a boldogsághoz vezető úton. Üresnek érezte magát, mint egy elhalt virágokkal teli váza.
Zayn ragaszkodott hozzá, hogy pakolja össze a legfontosabb holmijait, melyek most egy szakadt utazóban pihentek a hátsó ülésen. Shawn elmesélte neki, mit akart James és azt is, hogy az anyja pénzért cserébe szemet hunyt a dolog felett.
- Amíg ki nem találunk valamit, nálunk maradsz. Majd beszélek a szüleimmel. Nem maradhatsz abban a házban! - mondta Zayn még az ágyon ülve, amiért Shawn igazán hálás volt. Az emlék csupán néhány perce létezett, mégis távolinak tűnt.
Álmában sem gondolta volna, hogy Zayn valaha is megmenti őt, azt pedig végképp nem, hogy a fiú meghívja, hogy lakjon ideiglenesen az otthonukban.
- A szüleid nem lesznek mérgesek? - törte meg a csendet végül néhány percnyi néma autózás után.
- Ha elmondom, mi történt, biztosan megértik - mosolygott rá bíztatóan Zayn.
Shawn kétségbeesett arccal fordult felé.
- Kérlek, ne mondd el nekik! Senkinek se mondd el, ami történt! Hogy az az ember majdnem meg... hogy majdnem... - A fiú képtelen volt befejezni a mondatot, de nem is volt rá szükség. Zayn megértően bólintott.
- Akkor csak annyit mondok, hogy otthon nagyon rosszul bántak veled és a körülmények is gázosak. Ne aggódj! Viszont - itt Zayn komoly arccal vetett egy pillantást Shawn félhomályba burkolódzó, búskomor arcára - szerintem mindenképp fel kellene jelentened azt a rohadékot! Mi van, ha újra próbálkozik majd? És ha másokkal is ezt fogja csinálni, és akkor már sikerül is neki? Gondolj erre is!
Shawn nem válaszolt, csupán gondolataiba merülve töprengett magában, miközben elhaladtak egy csapat fiatal mellett, akik a járdán nevetgéltek és egy üveg alkoholt adogattak egymásnak. Irigykedve nézett utánuk és azt kívánta, bárcsak ő is megtapasztalhatná végre azt a felhőtlen boldogságot, ami a fiatalok lámpafény által megvilágított arcáról köszönt vissza rá.
Luke a szobája ablakában ült és fejhallgatóval a fülén a lassan mélybe táncoló hópelyheket figyelte az utcai lámpák fényében. A szomszéd szobából tisztán áthallatszott szülei ordítozása; a zenétől azonban végre semmit sem hallott a veszekedésből. Többször is próbálta elérni telefonon Taylort, de a lány egyetlen hívását sem fogadta. Luke nem sejtette, hogy barátnője épp a börtönből szabadult exével múlatja az idejét egy füstös, hangos kocsmában.
A fiú nem hallotta, hogy kinyílt szobája ajtaja és megjelent mögötte kishúga. A lány könnyáztatta arccal felé igyekezett. Mikor odaért hozzá, megrángatta Luke szaggatott farmerét, hogy magára vonja a figyelmét.
A fiú felé fordult és azonnal lehúzta füléről fejhallgatóját. Próbálta tartani magát, hogy támaszt nyújthasson testvérének, de a lány könnyei láttán megszakadt a szíve.
- Gyere ide, Lily! - mondta és az ölébe kapta húgát. - Nézd csak a hópelyheket! Szépek, ugye?
Lily kibámult az ablakon és apró ujjait az üvegre tapasztotta. Merengő arca fénylett a könnyektől, miközben fejét bátyja ölébe hajtotta. Hosszú perceken át mindketten némán néztek ki az ablakon és próbálták kizárni tudatukból a falakon pestisként átszivárgó kiabálást.
- Álmos vagyok, de nem tudok tőlük elaludni... - szipogott csendesen Lily.
Luke felkapta és az ágyára fektette őt.
- Akarsz ma itt aludni velem?
- Igeeeeeen! - A lány arcán testvére örömére megjelent egy halvány, de boldog mosoly.
- És mit nézzünk? A tévé majd elnyomja a hangjukat...
Lily egy pillanatig töprengve habozott, aztán felragyogó arccal válaszolt:
- A Barbie Naplókat!
- Megint? - nevette el magát Luke akaratlanul.
- Igen, mert abban Barbie gitározik, mint te - mosolygott húga büszkén.
A fiú a hajába túrt, aztán kivett a szekrényéből egy kopott Green Day-es pólót és egy rövidnadrágot. - Gyorsan lezuhizok, aztán itt is vagyok. Addig elindítom neked a mesét. Sietek!
Mikor visszatért a fürdőszobából, Lily már békés arccal aludt az ágyban.
Luke az ablakhoz lépett es kinyitotta, hogy rágyújtson egy cigarettára. Még egyszer megpróbálta felhívni barátnőjét, de a telefon fáradhatatlanul csak csengett újra és újra, míg be nem kapcsolt a hangposta.
A fiú csalódottan sóhajtott és hosszasan a cigarettába szívott, aztán az ablakon túl szállingózó hópelyhek felé fújta a füstöt.
Zayn szülei már nem voltak ébren, amikor a fiú a félénken mögötte lépkedő Shawnnal hazaért.
- Hát, akkor majd reggel beszélek velük. Gyere utánam, az emeleten van a szobám.
Shawn bólintott a sötétben és követte a fiút a lépcső felé. Csupán az ablakon beáradó sápadt holdfény mutatta lábainak az utat.
Zayn szobájába lépve aztán hunyorogni kezdett, mikor tulajdonosa felkapcsolta a villanyt. Miután szeme hozzászokott a világossághoz, érdeklődve - de tartózkodóan - végignézett a helyiségen. A szobában kevés bútor volt, csupán a legszükségesebbek: egy ágy, amiben akár két ember is kényelmesen elfért volna, egy ruhásszekrény és egy íróasztal, aminél Shawn el sem tudta képzelni, hogy Zayn esetleg tanulni szokott. Az ággyal szemben a falra függesztve egy hatalmas laposképernyős tévé kapott helyet, aminek láttán kissé elszégyellte magát. Neki még mindig a régi fajta volt otthon. Az ajtó melletti falon játék kosárlabda palánk lógott, a sarokban pedig egy kondigép pihent. Focilabdából is akadt itt-ott a padlón legalább három darab.
Zayn ágya fölött egy focicsapatot ábrázoló óriásposzter nyújtózott.
- Ez a kedvenc csapatod? - érdeklődött Shawn cseppnyi lelkesedéssel a hangjában, csak hogy megtörje a kínos csendet. Nem rajongott túlzottan a sportért és a különböző csapatokat sem igazán ismerte.
- Igen, a Chelsea. Neked van kedvenc csapatod?
- Nincs.
Zayn ledobta kabátját az ágyra és nagyot nyújtózott, mielőtt az ajtóhoz indult. Cseppet sem tűnt feszélyezettnek. Shawn elképzelte magát, amint ő visz haza egy ismerőst a saját szobájába. Biztos volt benne, hogy megőrjítené az idegesség és a félelem, hogy vajon a másik mit gondolhat ütött-kopott bútorairól. Irigyelte Zaynt, amiért neki nem voltak hasonló problémai, de nem is kívánta volna senkinek sem, hogy úgy kelljen éreznie, mint neki.
- Hová mész? - kérdezte ijedten. Még mindig utazóját tartva ácsorgott egy helyben a szoba közepén.
- Hozok valami kaját. Biztos éhes vagy te is - fordult vissza Zayn az ajtóból.
- Nekem valahogy nincs étvágyam a történtek után, de köszi - felelte sötéten Shawn, a másik fiú azonban hajthatatlan volt.
- Pedig akkor is eszel valamit. Ha kell, a szádba tömöm... mármint a kaját. Helyezd magad kényelembe, ne ácsorogj ott, mint egy nagy fasz! - vigyorodott el Zayn, aztán már ott sem volt.
Shawn lerakta táskáját és leült az ágy szélére. Idegen volt számára a hely, de mégis barátságosabbnak érezte saját otthonánál. Furcsa érzés volt Zayn ágyán ülnie, hiszen még alig ismerte a fiút és addigi vele kapcsolatos tapasztalai sem voltak boldognak nevezhetőek. Próbált nem gondolni Jamesre, arra, ami történt és arra, ami majdnem megtörtént... de a sötét, friss emlékek úgy keringtek körülötte, mint vérre szomjazó szúnyogok. Úgy érezte, mintha fekete árnyak kúsznának felé a megvilágított falakról és a fényes parkettáról. Levetette cipőjét és felhúzta lábait az ágyra. Karjait összekulcsolta térdei körül és az ölébe hajtotta a fejét, hátha sikerül elűznie képzeletbeli támadóit. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Zayn visszatért a szobába fél tucatnyi szendviccsel megpakolt tálcával. Egy kézzel becsukta maga mögött az ajtót és törökülésben leült Shawn mellé.
- Egyél!
- Nem vagyok éhes, de köszönöm.
- Addig nem hagylak békén, amíg nem eszel!
Öt percnyi sikertelen győzködés után Zayn felkapott egy szendvicset a tálcáról és Shawn szája elé tartotta.
- Harapj bele, vagy én harapok beléd!
Shawn azonban továbbra sem mutatott hajlandóságot az evésre.
- Légyszi, a kedvemért!
Zayn bevetette kutyakölyök-nézését, mire Shawn halványan elmosolyodott és beleharapott a felé tartott szendvicsbe.
Nehezen rágta meg az ételt és annál nehezebben csúszott le a falat a torkán, pedig egész nap semmit sem evett. Étvágytalan volt, zaklatott és szomorú. Hiába cikáztak elméjében a sötét gondolatok és kergették egymást lelkében a különböző érzések, belül teljesen üresnek érezte magát.
Miután Zaynnek sikerült vele megetetnie egy szendvicset, felajánlotta neki, hogy nyugodtan zuhanyozzon le, ha szeretne.
Míg törülközőt keresett vendégének, addig az előhalászott utazójából egy tiszta pólót és nadrágot.
Miközben a zuhany alatt állt és próbálta tisztára mosni magát James mocskától, idegesen azon töprengett, vajon egy ágyban kell-e aludnia Zaynnel és ha igen, a fiú vajon elvár-e valamit cserébe azért, hogy befogadta őt.
Ha igen, akkor alszik a híd alatt inkább, gondolta.
Félelme azonban alaptalannak bizonyult. Mire visszaért a szobába, Zayn már megágyazott magának a parkettán és be is takarózott.
- A tiéd lehet az ágy, de ne szokj hozzá! - mosolygott két ásítás közben.
- Köszi, de nekem jó a földön is.
- Erről nem nyitok vitát. Lekapcsolod a villanyt?
Shawn eleget tett a kérésnek, aztán bebújt az ágyba és nyakig betakarózott.
- Akarsz filmezni? - nézett rá telefonja fényénél Zayn.
- Az jó lenne... nem hiszem, hogy fogok tudni aludni.
- Ha nem tudnál, csak nyugodtan ébressz majd fel. Mit nézzünk? Gondolom horrort most nem akarsz... - Zayn egy pillanatig magában töprengett, aztán folytatta: - Szerintem a Spinédzsereknek örülnél.
- Az az egyik kedvenc filmem. Te is szereted? - csodálkozott Shawn.
- Nem, én nem nézek ilyeneket, de tudom, hogy a melegek közül sokan szeretik... talán nekem is tetszeni fog.
Shawnt a film vége felé mégis csak elnyomta az álom. Kimerült lelkileg és testileg is, így végül elnehezedtek szemhéjai, aztán teljesen lecsukódtak.
Zayn meglepetten tapasztalta, hogy tetszett neki a film. Miután véget ért, váltott még néhány üzenetet Justinnal, aztán összeszoruló szívvel Shawnra pillantott a telefon fényénél és ő is megpróbálta eltenni magát másnapra.
Nem sokkal később ordításra riadt fel. Ijedten kitapogatta földön heverő telefonját és bekapcsolta rajta a vakut. Egy pillanatra attól tartott, James betört hozzájuk és Shawnra támadt, de aztán megkönnyebbülten kifújta a levegőt. A fiú az ágyban ült. Arca verejtéktől csillogott, kezei remegtek, mellkasa pedig vadul hullámzott.
- Mi történt? - kérdezte Zayn aggódva.
- Rosszat álmodtam... arról, ami történt - mondta lassan Shawn maga elé meredve, aztán Zayn felé fordult: - Ne haragudj, hogy még aludni sem hagylak.
- Ne butáskodj már! Akarod, hogy odafeküdjek melléd? - kérdezte bizonytalanul Zayn, majd sietve hozzátette: - Ne értsd félre! Csak hogy ne félj annyira.
- Talán úgy jobb lenne - bólintott Shawn. Túlságosan félt ahhoz, hogy nemet mondjon. Akárhányszor behunyta a szemét, Jamest és a történteket látta maga előtt, ijesztően valóságosan.
Zayn meglepődött a beleegyezésen, ugyanis már előre felkészült az elutasításra. Feltápászkodott a parkettáról, majd takarójával és párnájával az ágyhoz lépett. Bebújt Shawn mellé, aztán az ajtó felé fordult és behunyta a szemeit, csak hogy egy pillanattal később tágra nyíljanak.
Shawn közelebb csúszott hozzá és bizonytalanul, óvatosan átkarolta őt hátulról.
Zayn bátorítóan megszorítta a kezét, jelezve, hogy nem zavarja a dolog. A tarkóján érezte a másik fiú meleg lélegzetét, ami néhány perc múlva egyre szabályosabbá és nyugodtabbá vált. Shawnt ismét elnyomta az álom, ő azonban még hosszú perceken keresztül feküdt a sötétséget bámulva, a fiú halk szuszogását hallgatva.
- Hát, akkor majd reggel beszélek velük. Gyere utánam, az emeleten van a szobám.
Shawn bólintott a sötétben és követte a fiút a lépcső felé. Csupán az ablakon beáradó sápadt holdfény mutatta lábainak az utat.
Zayn szobájába lépve aztán hunyorogni kezdett, mikor tulajdonosa felkapcsolta a villanyt. Miután szeme hozzászokott a világossághoz, érdeklődve - de tartózkodóan - végignézett a helyiségen. A szobában kevés bútor volt, csupán a legszükségesebbek: egy ágy, amiben akár két ember is kényelmesen elfért volna, egy ruhásszekrény és egy íróasztal, aminél Shawn el sem tudta képzelni, hogy Zayn esetleg tanulni szokott. Az ággyal szemben a falra függesztve egy hatalmas laposképernyős tévé kapott helyet, aminek láttán kissé elszégyellte magát. Neki még mindig a régi fajta volt otthon. Az ajtó melletti falon játék kosárlabda palánk lógott, a sarokban pedig egy kondigép pihent. Focilabdából is akadt itt-ott a padlón legalább három darab.
Zayn ágya fölött egy focicsapatot ábrázoló óriásposzter nyújtózott.
- Ez a kedvenc csapatod? - érdeklődött Shawn cseppnyi lelkesedéssel a hangjában, csak hogy megtörje a kínos csendet. Nem rajongott túlzottan a sportért és a különböző csapatokat sem igazán ismerte.
- Igen, a Chelsea. Neked van kedvenc csapatod?
- Nincs.
Zayn ledobta kabátját az ágyra és nagyot nyújtózott, mielőtt az ajtóhoz indult. Cseppet sem tűnt feszélyezettnek. Shawn elképzelte magát, amint ő visz haza egy ismerőst a saját szobájába. Biztos volt benne, hogy megőrjítené az idegesség és a félelem, hogy vajon a másik mit gondolhat ütött-kopott bútorairól. Irigyelte Zaynt, amiért neki nem voltak hasonló problémai, de nem is kívánta volna senkinek sem, hogy úgy kelljen éreznie, mint neki.
- Hová mész? - kérdezte ijedten. Még mindig utazóját tartva ácsorgott egy helyben a szoba közepén.
- Hozok valami kaját. Biztos éhes vagy te is - fordult vissza Zayn az ajtóból.
- Nekem valahogy nincs étvágyam a történtek után, de köszi - felelte sötéten Shawn, a másik fiú azonban hajthatatlan volt.
- Pedig akkor is eszel valamit. Ha kell, a szádba tömöm... mármint a kaját. Helyezd magad kényelembe, ne ácsorogj ott, mint egy nagy fasz! - vigyorodott el Zayn, aztán már ott sem volt.
Shawn lerakta táskáját és leült az ágy szélére. Idegen volt számára a hely, de mégis barátságosabbnak érezte saját otthonánál. Furcsa érzés volt Zayn ágyán ülnie, hiszen még alig ismerte a fiút és addigi vele kapcsolatos tapasztalai sem voltak boldognak nevezhetőek. Próbált nem gondolni Jamesre, arra, ami történt és arra, ami majdnem megtörtént... de a sötét, friss emlékek úgy keringtek körülötte, mint vérre szomjazó szúnyogok. Úgy érezte, mintha fekete árnyak kúsznának felé a megvilágított falakról és a fényes parkettáról. Levetette cipőjét és felhúzta lábait az ágyra. Karjait összekulcsolta térdei körül és az ölébe hajtotta a fejét, hátha sikerül elűznie képzeletbeli támadóit. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Zayn visszatért a szobába fél tucatnyi szendviccsel megpakolt tálcával. Egy kézzel becsukta maga mögött az ajtót és törökülésben leült Shawn mellé.
- Egyél!
- Nem vagyok éhes, de köszönöm.
- Addig nem hagylak békén, amíg nem eszel!
Öt percnyi sikertelen győzködés után Zayn felkapott egy szendvicset a tálcáról és Shawn szája elé tartotta.
- Harapj bele, vagy én harapok beléd!
Shawn azonban továbbra sem mutatott hajlandóságot az evésre.
- Légyszi, a kedvemért!
Zayn bevetette kutyakölyök-nézését, mire Shawn halványan elmosolyodott és beleharapott a felé tartott szendvicsbe.
Nehezen rágta meg az ételt és annál nehezebben csúszott le a falat a torkán, pedig egész nap semmit sem evett. Étvágytalan volt, zaklatott és szomorú. Hiába cikáztak elméjében a sötét gondolatok és kergették egymást lelkében a különböző érzések, belül teljesen üresnek érezte magát.
Miután Zaynnek sikerült vele megetetnie egy szendvicset, felajánlotta neki, hogy nyugodtan zuhanyozzon le, ha szeretne.
Míg törülközőt keresett vendégének, addig az előhalászott utazójából egy tiszta pólót és nadrágot.
Miközben a zuhany alatt állt és próbálta tisztára mosni magát James mocskától, idegesen azon töprengett, vajon egy ágyban kell-e aludnia Zaynnel és ha igen, a fiú vajon elvár-e valamit cserébe azért, hogy befogadta őt.
Ha igen, akkor alszik a híd alatt inkább, gondolta.
Félelme azonban alaptalannak bizonyult. Mire visszaért a szobába, Zayn már megágyazott magának a parkettán és be is takarózott.
- A tiéd lehet az ágy, de ne szokj hozzá! - mosolygott két ásítás közben.
- Köszi, de nekem jó a földön is.
- Erről nem nyitok vitát. Lekapcsolod a villanyt?
Shawn eleget tett a kérésnek, aztán bebújt az ágyba és nyakig betakarózott.
- Akarsz filmezni? - nézett rá telefonja fényénél Zayn.
- Az jó lenne... nem hiszem, hogy fogok tudni aludni.
- Ha nem tudnál, csak nyugodtan ébressz majd fel. Mit nézzünk? Gondolom horrort most nem akarsz... - Zayn egy pillanatig magában töprengett, aztán folytatta: - Szerintem a Spinédzsereknek örülnél.
- Az az egyik kedvenc filmem. Te is szereted? - csodálkozott Shawn.
- Nem, én nem nézek ilyeneket, de tudom, hogy a melegek közül sokan szeretik... talán nekem is tetszeni fog.
Shawnt a film vége felé mégis csak elnyomta az álom. Kimerült lelkileg és testileg is, így végül elnehezedtek szemhéjai, aztán teljesen lecsukódtak.
Zayn meglepetten tapasztalta, hogy tetszett neki a film. Miután véget ért, váltott még néhány üzenetet Justinnal, aztán összeszoruló szívvel Shawnra pillantott a telefon fényénél és ő is megpróbálta eltenni magát másnapra.
Nem sokkal később ordításra riadt fel. Ijedten kitapogatta földön heverő telefonját és bekapcsolta rajta a vakut. Egy pillanatra attól tartott, James betört hozzájuk és Shawnra támadt, de aztán megkönnyebbülten kifújta a levegőt. A fiú az ágyban ült. Arca verejtéktől csillogott, kezei remegtek, mellkasa pedig vadul hullámzott.
- Mi történt? - kérdezte Zayn aggódva.
- Rosszat álmodtam... arról, ami történt - mondta lassan Shawn maga elé meredve, aztán Zayn felé fordult: - Ne haragudj, hogy még aludni sem hagylak.
- Ne butáskodj már! Akarod, hogy odafeküdjek melléd? - kérdezte bizonytalanul Zayn, majd sietve hozzátette: - Ne értsd félre! Csak hogy ne félj annyira.
- Talán úgy jobb lenne - bólintott Shawn. Túlságosan félt ahhoz, hogy nemet mondjon. Akárhányszor behunyta a szemét, Jamest és a történteket látta maga előtt, ijesztően valóságosan.
Zayn meglepődött a beleegyezésen, ugyanis már előre felkészült az elutasításra. Feltápászkodott a parkettáról, majd takarójával és párnájával az ágyhoz lépett. Bebújt Shawn mellé, aztán az ajtó felé fordult és behunyta a szemeit, csak hogy egy pillanattal később tágra nyíljanak.
Shawn közelebb csúszott hozzá és bizonytalanul, óvatosan átkarolta őt hátulról.
Zayn bátorítóan megszorítta a kezét, jelezve, hogy nem zavarja a dolog. A tarkóján érezte a másik fiú meleg lélegzetét, ami néhány perc múlva egyre szabályosabbá és nyugodtabbá vált. Shawnt ismét elnyomta az álom, ő azonban még hosszú perceken keresztül feküdt a sötétséget bámulva, a fiú halk szuszogását hallgatva.
Selena meglepődött, amikor másnap reggel látogatója érkezett. Épp elolvasta Kristen üzenetét, miszerint fantasztikus hírei vannak a számára, amikor meghallotta a csengő hangját. Szerencséjére szülei nem voltak otthon, így nem kellett apjával vitáznia, amiért látogatót fogad. A férfi ugyanis megtiltotta számára, hogy bárki is meglátogassa őt, és ő maga sem hagyhatta el a házat.
Nem számított arra, hogy Nick áll majd az ajtó túlsó oldalán.
- Hát te meg mit keresel itt? Azt hittem Miley az.
- Szarul vagyok - összegezte Nick tömören. - Bemehetek?
- Gyere - Selena szélesebbre tárta az ajtót és beengedte a fiút. Mindketten a nappali kanapéjára telepedtek, aztán Nick a lányhoz fordult.
- Anyám nagyon kiakadt, amiért felfüggesztettek. Szobafogságot kaptam, életemben először! - panaszkodott.
- Nyugi, én is... De akkor hogy kerülsz ide?
- Anyám elment az egyik barátnőjéhez. Arra gondoltam, dughatnánk. Úgyis rég csináltuk. Sok a feszkó... jó lenne kicsit levezetni. Van nálam egy kis cucc is.
- Akkor álljunk be! - csapta össze tenyerét Selena. Anyámék bármikor hazaérhetnek, úgyhogy ne szarozzunk.
- Este hívtam Austint, de lekoptatott. Olyan egyedül érzem magam - vallotta be Nick, miután felszívtak egy-egy fehér csíkot.
- Szar ügy - vont vállat Selena. Semmi kedve nem volt hallgatni a fiú nyavalygását.
- Ja. Megint én szívok amiatt a kis buzi Dylan miatt.
Selena unottan felsóhajtott. - Nem dugunk akkor?
Nick válasz helyett közelebb kúszott hozzá a kanapén és a nyakára tapasztotta ajkait. Ujjait közben finoman becsúsztatta a lány lenge köntöse alá. Semmit nem viselt alatta.
Selena nem szemérmeskedett. Magára húzta a fiút és a sliccéért nyúlt.
- Most nincs idő előjátékra, mert anyámék mindjárt jönnek. Szóval tedd be gyorsan!
Erre azonban hiába várt. Nick perceken keresztül foglalatoskodott magával a lányon fekve, de képtelen volt elérni, hogy férfiassága a megfelelő állapotba kerüljön. Ijedten Selena szemeibe nézett és egy pillanatra teljesen ledermedt. Soha nem fordult még vele hasonló korábban.
- Azt ne mondd, hogy nem vagy képes felállítani! - sóhajtott Selena türelmetlenül szemeit forgatva.
- Nem tudom mi van... - nyekeregte Nick kétségbeesetten. - Tuti a sok stressz... velem még nem volt ilyen. Várj egy kicsit, mindjárt menni fog!
Selena azonban unottan eltolta magától a fiút és felpattant a kanapéról. Szétnyíló köntöse mögötte lebegett, nem takarva többé meztelen testét.
- Tiplizz, lúzer! - vetette oda hátra sem pillantva.
Nick felháborodva és megsemmisülten nézett utána.
- Csak úgy kidobsz? És mi az, hogy lúzer? Nem vagyok lúzer! - dühöngött.
- Nem fogok apám előtt lebukni egy puhány miatt. Tudod, merre van az ajtó.
Nick azonban képtelen volt harc nélkül feladni. Bántották a lány szavai és a váratlan vereség.
- Legalább próbáld felállítani a száddal! Tuti menni fog!
- Próbálkozni a kutyák szoktak. Ha nem állt fel erre a látványra - fordult meg Selena meztelen testére mutatva -, akkor az már veszett ügy.
A lány kivett a bárszekrényből egy üveg whiskeyt és az emeletre indult. Nick vörös arccal, kétségbeesetten nézett utána.
Iggy boldogan mosolygott a szépítkezőasztala mögött. Miután felébredt, még az ágyban leellenőrizte közösségi oldalait és elégtétellel értesült arról, hogy Kat előző esti bulija teljes kudarcba fulladt. Csupán ketten jelentek meg az eseményen, ami Iggy reggelét mérhetetlenül feldobta. Részben ő is közrejátszott a lány bukásában, ugyanis barátnőivel elterjesztették az iskolában, hogy Kat az elmegyógyintézetbe zárt Rita legjobb barátnője és nagy valószínűséggel ő is ugyanolyan őrült, mint a lány. Iggy továbbá megfenyegette diáktársait, hogy ha elmerészelnek menni Kat bulijába, akkor az ő jövőbeli partyjainak örökre búcsút inthetnek.
Feldobott hangulatát tetézte az is, hogy másnap estére randit beszélt le Zackel, amitől különös izgalom lett úrrá minden porcikáján. Justin óta senki miatt nem érzett hasonlót, így abban reménykedett, most már talán végre teljesen túljuthat ex-barátján.
Dylan korán kelt, a reggeli kávé után pedig azonnal neki látott az ablakdíszek felrakásához, ami a luxusvilla méretét és ablalainak számát figyelembe véve nem volt gyorsan letudható feladat. Normál körülmények között a fiú már hetekkel Karácsony előtt neki látott volna az előkészületeknek, az utóbbi hetek történései miatt azonban sem energiája, sem ideje, sem pedig kedve nem volt az ünnepi készülődéshez. Iggyt meglőtték Halloweenkor, Tyler teljesen rászállt, Rita elrabolta őt, Logan anyja pedig képtelen volt elfogadni, hogy a fiával jár.
Épp a konyhában tevékenykedett, amikor Iggy kifogástalan külsejével belépett az ajtón, hogy készítsen magának egy csésze zöld teát.
- Jó reggelt! - köszönt rá jókedvűen egy pultra helyezett doboz mögül kikukucskálva Dylan.
- Neked is. Mi a szart csinálsz? - vonta fel szemöldökét Iggy, miközben megtöltötte a vízforralót a mosogató felett.
- Szerinted mit? Kirakom a szokásos díszeket! Ha én nem csinálom, akkor senki nem veszi rá a fáradtságot - forgatta a szemeit Dylan. - Tudod, például a rénszarvasos szánt - magyarázta, miközben kiemelt a dobozból egy aranyszínű szánt, amit két rénszarvas húzott maga után. Miután elhelyezte a konyhapulton, tett egy lépést hátra, hogy megcsodálja művét. - Ezek a kis apróságok úgy feldobják a hangulatot, nem? - fordult testvéréhez csillogó szemekkel. Imádta a Karácsonyt.
- Engem majd a délutáni vásárlás fog feldobni. A csajokkal plázázni megyünk. Akarok venni egy új sálat és kinéztem egy iszonyat jó csizmát magamnak! - ragyogott fel Iggy arca az áhított lábbelire gondolva.
- Ez neked a Karácsony? Elég lehangoló... A Karácsony nem a pénzköltésről szól, hanem a szeretetről! - jelentette ki szenvedélyes hangon Dylan, mire testvére hátradobta haját a válla fölött és kavargatni kezdte gőzölgő csészéje tartalmát.
- Közben forrócsokizunk majd és eszünk fahéjas kürtöskalácsot. Legalábbis megkóstolom... Ez már elég karácsonyi számodra?
Dylan megbotránkozva nézett rá. - Nem! Én azon vagyok, hogy megpróbáljam széppé tenni Logan Karácsonyát, mert Robert mellett csak elképzelni tudom, milyen légkör uralkodhat náluk még ilyenkor is... azt akarom, hogy ezúttal szép emlékei maradjanak majd az idei Karácsonyról. Te miért nem próbálsz meg valami hasonlót? Csak magaddal törődsz még most is, meg a pénzköltéssel, míg mások az utcán éheznek!
- Jézus a jászolban, nyugi már! - emelte tekintetét a plafon felé Iggy. - Tudod jól, hogy engem nem izgat különösebben sem a Karácsony, sem Jézus születése, sem pedig hasonlók...
Dylan gyanakodva a lányra sandított.
- És Shawn? Ő még izgat téged? Szerinted neki milyen karácsonya lesz? Fog bárkitől is ajándékot kapni? Úgy értem, rajtam kívül, mert én vettem neki. Lesz karácsonyfájuk? Esetleg meglephetnéd valamivel... vagy csak hívd meg hozzánk, hogy legalább aznap normális környezetben lehessen.
- Igazad van... - Iggy kissé elszégyellte magát a fiúra gondolva. Mások nélkülöznek, míg ő képtelen megbecsülni, amije van. Shawn valószínűleg Karácsonykor sem kap szeretetet, ajándékról nem is beszélve. Vajon hogyan telhetnek számára az ünnepek minden év decemberében? Egymagában, a szobájába zárkózva?
A lány úgy döntött, tesz róla, hogy Shawn ezúttal örömét lelhesse az ünnepekben.
- Köszi, hogy lecsesztél. Olykor képes velem elszaladni a ló... - mondta, majd bögréjével a kezében az emeletre indult.
- Olykor... - forgatta a szemét testvére elégedett mosollyal a szája sarkában.
Nina fehérneműben ácsorgott a szobájában és a hatalmas, falra szerelt tükörben vizsgálgatta külsejét. Akármilyen vékony is volt, ő mégis kövérnek látta magát. Bordái szinte már átdöfték bőrét, ő mégis nem létező felesleget vélt felfedezni a csípőjén.
- Hiszen alig eszem, miért vagyok mégis ilyen? Iggyék mellett úgy festek, mint egy bálna... - motyogta tükörképének szemrehányással a hangjában.
Egy pillanatra azt képzelte, mintha választ kapna a rá meredő arctól.
- Egy disznó vagy!
- Hagyj békén! - ordított vissza eltorzult arccal, aztán felkapta az asztalról körkeféjét és a tükörhöz vágta. - Én csak csinos akarok lenni!
A reggelit inkább úgy, ahogy volt, kihagyta. Anyja szokásához híven nem is várta őt semmivel a konyhában. Helyette egy divatlapot böngészett kávéja mellett az asztalnál. Nina csupán egy pohár narancsléért tért be a helyiségbe, de a nő ennek ellenére nem mulasztotta el, hogy belé kössön.
- Ez a ruha nem olyan előnyös számodra. Nem akarod átvenni, mielőtt elmész itthonról? Úgy nézel ki, mint akit most dobott a pasija - nézett végig lányán, aki ezúttal csupán egy bő fazonú, térdig érő pulóvert viselt farmernadrággal, hogy eltakarja a világ elől nem létező plusz kilóit.
- Nem, anya. Ez a pulcsi egy vagyonba került, mi a bajod vele?
- Nem épp egy jövőbeli modellhez illik - vont vállat anyja, Carol, aztán beleszürcsölt kávéjába és visszatért divatlapjához.
- Neked is jó reggelt! - mordult fel Nina ingerülten és kicsörtetett a helyiségből. Miután sietve magára kanyarította kabátját, gondolkodás nélkül kimasírozott az utcára. Fogalma sem volt, hová tart. Nem volt úticélja, csupán nem akart otthon maradni. Az utcán már latyakká változtatták az előző napi havat az autók, de a házak tetejét és udvarát még mindig vastag hóréteg borította. Néhány utcányira aztán meglepetten botlott bele Zayn és Shawn párosába. Nem Zayn láttán lepődött meg, hiszen a fiú elég közel lakott hozzá, inkább a bizarr párosra csodálkozott rá.
- Ti már szabadidőtökben is együtt lógtok? - vonta fel szemöldökét, mire Zayn elmosolyodott. A mellette ácsorgó Shawn lesütötte szemeit és úgy tett, mintha Nina ott sem lenne.
Örülnie kellett volna, hogy miután Zayn reggel bemutatta őt a szüleinek, minden simán ment. Mivel nem akarta, hogy bárki is tudomást szerezzen az előző nap történtekről, Zayn előadta, hogy Shawn édesanyjának sürgősen el kellett utaznia a városból, ő pedig felajánlotta neki, hogy addig rájuk bízhatja fiát.
Szüleit épp jókedvükben találta, így azok mindketten rábólintottak a dologra.
- A te barátaid nálunk bármikor otthon érezhetik magukat - mosolygott édesanyja kedvesen, apja pedig egyetértése jeléül morgott egyet és lapozott a reggeli újságban.
Shawn mégsem volt boldog. Minden pislogásnál felsejlett előtte egy-egy képkocka a Jamesszel töltött, borzalmas percekből. Az emlék úgy kapaszkodott elméjébe, mintha maga Pennywise mélyesztené belé tűhegyes fogait és próbálná berántani őt a csatornába. Nem volt menekvés, bármit csinált és bármerre is járt.
Zayn ötlete volt, hogy menjenek el sétálni, mert látta, mennyire rossz hangulatú vendége.
- Igen, együtt lógunk. Zavar? - válaszolt a fiú még mindig mosolyogva, de kimérten.
- Belőled végképp nem néztem volna ki, hogy a csórók védőszentjévé válj. Úgy látszik, itt mindenki kezd megbolondulni.
- Én meg úgy látom, hogy nekem még mindig jobb, mint neked, aki egyedül mászkál szombat reggel, mert senki sem kíváncsi rá - vetette oda kedves arckifejezéssel Zayn, aztán kikerülte a lányt és tovább indult a járdán. Shawn leszegett fejjel követte őt.
- Forduljatok fel! - kiabált a fiúk után dühösen Nina, aztán idegesen, gyorsan szedve lábait tovább indult a céltalanságba.
Demi boldogan elmosolyodott, amikor kinyitotta szemeit és a mellette fekvő Justin volt az első dolog, amit megpillantott. A fiúnál töltötte az éjszakát, de csupán filmet néztek és aludtak, csóknál több nem történt közöttük. Mégis kissé bűntudat fogta el, ha arra gondolt, hazudott édesanyjának. Az asszony ugyanis úgy tudta, Emmánál tölti az éjszakát.
Justin már bemutatta szüleinek a lányt, azok pedig illemtudóan köszöntötték őt, bár titokban még mindig Iggyt siratták. Justin édesanyja imádta őt és még mindig reménykedett, hogy egyszer majd ismét egymásra találnak. Ha addig fia Demi mellett állapodik meg, az sem probléma. Hiszen a lány okosnak, kedvesnek és visszafogottnak tűnt. Jó benyomást keltett, pedig rettenetesen lámpalázas volt, amikor Justin először hazavitte őt.
- Jó reggelt!
A fiú összerezzent. Nem vette észre, hogy Demi is ébren van már. Sietve lezárta telefonja képernyőjét és a lány felé fordult, hogy megcsókolja őt.
- Neked is jó reggelt, bébi!
Egy perccel korábban a facebook egy tavaly ilyenkori fotóra hívta fel figyelmét, amin Iggyvel ölelkeznek a város központjában felállított hatalmas karácsonyfa alatt. Az emlékek legyűrhetetlen hadsereg módjára rohamozták meg és néhány pillanatra még arról is megfeledkezett, hogy Demi ott fekszik mellette. Kedvelte a lányt, sőt, úgy érezte, akár belé is tudna szeretni. Azonban attól tartott, hogy már soha senki iránt nem fog úgy érezni, ahogy Iggy iránt érzett.
- Át kell ugranom Loganhez, de előtte haza viszlek, rendben? Aztán Zaynnel is akarok beszélni. Este viszont elviszlek moziba. Mit szólsz?
- Szuper! - ragyogott fel Demi arca.
Justin előző este beszámolt neki arról, miért hívta át magukhoz őt sürgősen Iggy, mire barátnője szemmel láthatóan megkönnyebbült és hirtelen remek hangulatba került. - Örülök, hogy segítesz Loganéknek. Nagyon szép dolog tőled. Mindenki megérdemli, hogy azt szerethessen, akit. Remélem a tervetek beválik majd.
- Édes vagy. Na gyorsan lezuhizok meg fogat mosok, aztán útközben bekapunk valamit. Sietek - mondta Justin, majd egy újabb csókot lehelt Demi ajkaira, mielőtt kimászott az ágyból.
A lány boldogan magára húzta a takarót és vigyorogva a plafont bámulta. Sokszor még mindig nem volt képes elhinni, hogy Justin végre az övé.
Taylor bűntudattól gyötörve állt a villamos megállóban és idegesen gyújtott egyik cigarettáról a másikra. Közben elővette telefonját válltáskájából és elvörösödött az arca a szégyentől, amikor észrevette a nyolc nemfogadott hívást Luke-tól még előző estéről.
- Bassza meg... - dünnyögte, majd hátrasimította a szemébe hulló hajtincseket. Este túl sokat ivott, végül pedig Deryck ágyában kötött ki. Először feküdt le a férfival, mióta az kiszabadult a börtönből. Megcsalta Luke-ot. A tett visszavonhatatlan volt, az érzés pedig fájdalmas. Undorodott magától. Alig várta, hogy hazaérve minden mocskot lemosson magáról a zuhanyrózsa alatt, de tudta, hogy ezt a fajta szennyet ilyen könnyen nem tüntetheti el. Fogalma sem volt, mit tegyen. Képtelen volt tovább hazudni a fiúnak, viszont ha színt vall előtte, az soha többé nem áll szóba vele. Szakítani pedig egyszerűen nem tudott. Szerette Luke-ot annak ellenére, amit tett.
De vajon ez a fajta szerelem elég tiszta ahhoz, amit barátja érdemel? A kérdést még ki sem mondta magában, a válasz máris ott lebegett előtte. Nem. Luke nem ezt érdemli, ha pedig képes volt őt megcsalni, az azt jelenti, hogy mégsem szereti őt igazán. Valami elromlott. Fal emelkedett kettejük között, ő pedig ahelyett, hogy megpróbálta volna lebontani, emelt mellé még egyet, ezúttal acélból.
- Egy rohadt kurva vagyok! - morgolódott, mire a közelében ácsorgó középkorú férfi felé fordult és fojtott hangon megszólította őt.
- És mennyi a tarifád?
- Csessze meg! - Taylor távolabb lépett az idegentől és rágyújtott egy újabb cigarettára. Luke volt az egyetlen jó dolog az életében. Talán ha magában tartja a történteket és megpróbál együtt élni a bűntudattal, nem kell elveszítenie őt, gondolta. Eszébe jutott, min ment keresztül Justin, miután megcsalta Iggyt és szidta magát, amiért nem tanult a fiú esetéből.
Mi lett belőlem? Miért tettem ezt? - gondolta magában kétségbeesetten, miközben lelassított mellette a villamos és kitárta ajtaját.
Robert a nappaliban bámult egy focimeccs ismétlést, Jean pedig a konyhában tüsténkedett, amikor megszólalt a csengő.
- Majd én nyitom! - mondta Logan a lépcsőn robogva lefelé.
Justin állt az ajtó mögött.
- Szia - mosolygott.
- Gyere be!
- Ki van itt? - bukkant fel Jean lisztes kezeit egy ronggyal törölgetve. Attól tartott, Dylan áll az ajtóban.
- Csak Justin az, az egyik barátom - fordult felé Logan, mire az említett fiú a kezéért nyúlt és megfogta.
Jean tekintete értetlenül siklott egyik fiúról a másikra, majd megállapodott összefonódott ujjaikon.
- Úgy tudtam, Dylannel jársz - jelentette ki fagyosan.
- Igen, de tegnap este csúnyán összevesztünk és bevallhatod, hogy ki nem állhatod őt. Most biztosan megkönnyebbültél. Mostanában egyre több időt töltök Justinnal, úgyhogy sűrűn fogtok találkozni.
- Ez nem rád vall - nézett fiára összeszűkült szemekkel Jean.
Logan elmosolyodott és legyintett.
- Vagy megpróbálok továbblépni, vagy a szobámban sírok. Abból viszont már elegem van. Amúgy meg csak jól érzem magam Justinnal, semmi komoly.
- Örülök, Mrs. Lerman. Itt lehet bagózni? - Justin meg sem várta a választ, előhalászott zsebéből egy szál cigarettát, meggyújtotta, aztán beleszívott és jól eső érzéssel Jean arcába fújta a füstöt.
- Menj ki dohányozni! Ez nem kocsma, hanem az otthonunk! - mordult rá Jean magából kikelve, miközben könyökénél fogva az ajtóhoz kísérte őt.
- Akkor megyek vele én is. Majd jövök, szia anya!
Logan lekapta a fogasról kabátját és belebújt, aztán az ajtó kilincséért nyúlt. Mielőtt azonban kiléphetett volna rajta, Justin magához húzta és váratlanul szájon csókolta őt.
- A fia egy főnyeremény - kacsintott a fiú a paprikapiros arcú Jeanre, majd átkarolta Logant és becsapták maguk mögött az ajtót.
Mindketten visszatartott lélegzettel siettek az utca felé, ahol aztán kitört belőlük a nevetés.
- Láttad az arcát? - nevetett Justin a térdét csapkodva.
- Igen. Nagyot alakítottál.
- Ó, ez még semmi! Csomó mindennel készültem már a következő alkalmakra.
- Köszi - váltott komoly hangnemre Logan, miközben elindultak Iggyék háza felé.
- Remélem lesz valami haszna.
A szomszédban Logan egyből a verejtékező, kócos hajú Dylan nyakába vetette magát.
A fiú már cseppet sem rajongott a karácsonyi előkészületekért, ugyanis belátta, hogy egy nap alatt képtelenség mindennel végezni, amit eltervezett.
- Te miben fáradtál el ennyire? - nézett rá Justin kíváncsian. - Vagy rosszkor jöttünk és pont recskáztál?
- Kuss már! - forgatta a szemét Dylan, Logan pedig kivett a fiú hajából egy műanyag hullócsillagot.
- Most pont olyan voltál, mint Iggy. Ő hol van?
- Szexi télanyónak öltözve fotózkodik a szobájában, hogy Karácsonykor kiposztolhassa a képeket - sóhajtott Dylan. - Én pedig a házat díszítettem fel, ha nem látnád.
Justin körülnézett a nappaliban. Az emeletre vezető lépcsőn karácsonyfa égő tekergett egészen az utolsó korlátig, a kandallón öt névvel ellátott piros zokni lógott és minden szabad felületre karácsonnyal kapcsolatos porcelánok és világító díszek kerültek.
- Tele vagytok pénzzel, bárkivel megcsináltathattad volna - nézett Justin értetlenül a fiúra.
Dylan felháborodva meredt rá.
- És abban mi a buli? Én akartam csinálni.
- Nagyon ügyes vagy! - dícsérte Logan barátját, aztán egy csókkal jutalmazta és beszámolt neki a néhány perccel korábban történtekről.
Dylannek már nem maradt ideje reagálni a hallottakra, ugyanis megjelent a lépcső tetején jelmezt viselő testvére.
Iggy Mikulás sapkában, begöndörített hajfürtökkel lépdelt lefelé a lépcsőn. Egy falatnyi piros toppot viselt forrónacival, piros harisnyával és magassarkúval kiegészítve.
- Na, hogy festek? - kérdezte, majd elnevette magát. - Csak költői kérdés volt, tudom, hogy bombasztikus vagyok!
- Szerintem ez nem Télanyó jelmez, hanem inkább egy északi-sarki prostituált - sandított rá vigyorogva Logan.
- Ha-ha-ha...
- Inkáb ho-ho-hó! - örvendezett Dylan és a többiekhez fordult. - Anyával csináltunk forrócsokit, vagyis én csináltam, anya pedig csak iszogatta, mert semmihez nem ért, amit a konyhában kell elkészíteni. Kértek?
- Karácsonykor cukibb vagy, mint általában - ölelte magához Logan és nyakához simulva elnevette magát.
- Hé, fahéj illatod van!
- Még szép! Karácsonyra külön parfümöt használok.
- Húsvétkor meg nyúlnak öltözöl majd? - ráncolta homlokát Justin, mire mindannyian felnevettek.
Justin következő útja Zaynhez vezetett. Mindenképp beszélni akart barátjával.
A fiú az ágyon ült Shawn társaságában. Épp egy vígjátékot néztek. A szobába belépő Justin csupán egy pillantást vetett a tévé képernyőjére - amin mintha épp a Bajos Csajok ment volna - aztán a fiúkhoz fordult. Meglepődött, hogy Shawnt is ott találta.
- Hello. Anyukád engedett be. Beszélhetnénk? - kérdezte, amikor Regina George a képernyőn épp azt mondta, "kuss már!".
- Persze - bólintott Zayn és feltápászkodott. Kissé szorongás fogta el barátja komoly ábrázata láttán. Csak nem történt valami baj? - Mindjárt visszajövök - szólt oda Shawnnak, aki csendesen bámulta a televíziót.
Zayn követte Justint a földszintre, majd ki a bejárati ajtón át az udvarra. Nem vett kabátot és egyből fázni kezdett, amikor megálltak egymással szemben az udvaron.
- Valami baj van?
- Nem, nyugi - szögezte le Justin. Fogalma sem volt, hogyan kezdjen bele mondandójába, ezért inkább azonnal a lényegre tért. - Hallottam a suliban tegnap, hogy bevallottad, hogy biszex vagy. Ez igaz, vagy csak pletyka?
Zayn megadóan sóhajtott. Tudta, hogy ez a pillanat előbb utóbb eljön majd, de a tudat nem segített abban, hogy könnyebb legyen felkészülnie rá.
- Igen, igaz - bökte ki végül csendesen.
- És ezt nekem miért utoljára kell megtudnom? Azt hittem, legjobb barátok vagyunk! - Justin hangjában nem volt szemrehányás, inkább értetlenség és csalódottság sütött belőle.
- Tudod, hogy ilyesmit annak a legnehezebb elmondani, aki a legközelebb áll hozzád. Zavar, hogy...
- Nem zavar! Sőt, örülök, hogy végre tisztában vagy önmagaddal. Talán az elfojtott érzéseid miatt voltál olyan gonosz másokkal. Büszke vagyok rád, hogy felvállaltad végre azt, aki vagy.
Zayn megkönnyebbülten kifújta a levegőt. A hidegben úgy tűnt, mintha cigarettafüstöt eregetne Justin felé.
- Annyira féltem, mit fogsz szólni...
- Hé, nem ismersz még?! Nálam ez nem téma, haver - bokszolt a fiú vállába Justin vigyorogva. - Na, de hogyhogy itt van Shawn?!
Zayn egy pillanatig némán nézett barátjára, aztán vállat vont és beszélni kezdett. Közben zsebredugott kézzel elindultak, hogy tegyenek egy kört a ház körül.
- Felajánlottam neki, hogy egy darabig lakjon nálunk. Borzalmas körülmények között élnek, az anyja pedig szarik rá. Legalább a téliszünete teljen jól. Még az áramot is kikapcsolták náluk...
- Rád sem ismerni! Tetszik ez az új Zayn. Maradj is ilyen.
Miután elbúcsúztak egymástól, Zayn vissza indult Shawnhoz, aki továbbra is szótlanul bámulta a tévé képernyőjét. Egyikük sem hozta fel az egymás karjaiban töltött éjszakát és nem úgy tűnt, mintha ezen bármelyikük is változtatni szeretne.
Miley az ágyán ült és épp egy jointot tekert, miközben vele szemben Kristen egy cigarettát szívott és az ölében heverő hamutálcába pöckölte a fölösleges hamut. Az ablakon túl nagy pelyhekben hullott a hó. Néhány perccel korábban Cindy, Miley édesanyja dugta be erősen sminkelt arcát az ajtón, hogy munkába indulás előtt elköszönjön a lányoktól.
- A mikró mellett hagytam pénzt kajára. Rendeljetek magatoknak pizzát, vagy amit akartok. Puszi!
Kristen kíváncsian fordult barátnőjéhez, miután kettesben maradtak.
- Anyud tényleg kurva?
- Igen, méghozzá luxus.
- Tök király! Bocsi, hogy korábban csúfoltalak vele... én pornósztár akarok lenni.
- Azok nem keresnek olyan jól, csak ha sikerül befutniuk - vont vállat Miley, aztán megnyalta az elkészült joint oldalát és felkapta a takaróján heverő öngyújtót.
Három slukkonként adogatták egymásnak a cigarettát és minden kör után egyre felszabadultabbnak érezték magukat. Kristen úgy érezte, szinte belesüpped teste az ágyba, amin elterült. Minduntalan Austin arca sejlett fel ködös elméjében, hiába próbálta kiűzni onnan.
- Dugtam Austinnal és most teljesen összezavarodtam... azt hiszem, még mindig szeretem - vallotta be kelletlenül, a plafont bámulva.
Miley a falnak dőlt és komótosan kifújta tüdejéből a füstöt, mielőtt megszólalt.
- Nem szabad többé olyanokkal kefélnünk, akik iránt érzünk valamit. Nem akarok többet szenvedni. Én sem vagyok túl még Zaynen... Miért kellett az osztálytársainkba szeretnünk? Velük összezárva minden nap egy újabb kínzás...
Miley szemeiben könny csillogott, miközben Zaynre gondolt. Nem volt olyan egyszerű elfelejtenie a fiút, mint azt gondolta. Bármi is történt, egy része még mindig szerette őt. Azonban úgy döntött, nem sír többé miatta. Egyetlen újabb könnycseppet sem érdemel. Többre tartotta magát annál, hogy olyasvalaki miatt zokogjon, aki semmibe veszi őt és másokat egyaránt.
- Tudod mit? Baszódjanak meg! Nem érdemelnek meg minket - jelentette ki végül és beoltotta az elszívott jointot. - Ne hagyjuk, hogy kárba menjen miattuk a drága füvem. Érezzük jól magunkat! - azzal Kristen felé hajolt és megcsókolta a lányt.
- Ha ma sírni fogunk, akkor csak a gyönyörtől - suttogta, miközben vetkőztetni kezdték egymást.
Kaya épp üstökös és karácsonyfa mintájú sütiket nyomott ki a süteményformákkal, aztán sorban a tepsibe helyezte őket, amikor meghallotta a csengőt.
- Majd én nyitom - szólt édesanyja.
Kaya kíváncsian a nappaliba csoszogott, hogy megnézze a jövevényeket.
Anyja válla fölött egy huszonéves fiút és lányt pillantott meg nagykabátban, szivárványos jelvénnyel a mellkasukon.
- Jó napot! - szólalt meg a lány. - Elnézést a zavarásért. Az utcára került LMBT fiatalok számára gyűjtünk, hogy valamennyivel kellemesebbé varázsolhassuk számukra a szeretet ünnepét. Nagyon hálásak lennénk, ha esetleg hozzá tudna járulni egy kis pénzzel, élelemmel, ruhával vagy esetleg bármivel, amire önöknek már nincs szüksége.
Néhány másodpercig csend honolt a nappaliban, Kaya azonban sejtette, mi következik. Gyanúja a következő pillanatban be is igazolódott. Anyja éles hangon felcsattant, mire a küszöbön álló fiatalok egyszerre rezzentek össze.
- Mégis mit képzeltek magatokról?! Szenteste napján ide pofátlankodtok és arra kértek, hogy segítsünk az aberráltakon? A homoszexualitás bűn! Az ilyen fajtalankodók nem érdemelnek semmilyen könyöradományt, amíg megbánást nem tanúsítanak! Majd ha elmentek a templomba meggyónni bűneiket és elkezdtek vezekelni, akkor keressetek fel újra! Megáll az eszem!
Az ajtóban álló fiú megköszörülte a torkát. Megrökönyödött ábrázattal az asszonyra bámult, aztán megszólalt:
- Ezek a fiatalok vagy elszöktek otthonról, mert a szüleik nem fogadták el őket, vagy az utcára száműzte őket a saját családjuk olyasmi miatt, amiről nem ők tehetnek. Nem tudom, milyen aberrációról beszél, hölgyem, de ők ugyanolyan emberek, mint maga vagy a családja. Otthon nélkül fogják tölteni a Karácsonyt és csak azon vagyunk, hogy ha tudunk, legalább egy kicsit segítsünk nekik. Magának nincs szíve?
- Tűnjetek el a küszöbömről! - ordított fel Kaya édesanyja, majd dühösen becsapta a fiatalok orra előtt az ajtót.
Miután dühöngve visszatért a fürdőszobába, hogy az orra alatt szitkozódva folytassa a mosást, Kaya óvatosan kinyitotta az ajtót és kilépett a verandára. A hűvös szél azonnal hópelyheket fújt az arcába.
- Várjatok! - szólt fojtott hangon, mire a két távozó fiatal megfordult. - Mindjárt jövök!
A lány visszaosont a házba és nesztelenül megindult az emeletre vezető lépcsőn. A szobájába érve levette szekrénye polcáról a malacperselyét és kezében szorongatva, félve, de határozottan leosont a földszintre. Miután megbizonyosodott arról, hogy tiszta a levegő, újra kilépett a házból és az adományokat gyűjtő fiatalokhoz igyekezett. Átadta a lánynak az érméktől súlyos perselyt, mire az elmosolyodott.
- Nem sok, de remélem hasznát veszitek - szólt bizonytalan hangon Kaya, mire a vele szemben álló, vörös hajú lány megszorította a kezét.
- Nagyon is hasznát vesszük. Köszönjük minden LMBT fiatal nevében, akik most az utcán fagyoskodnak. Biztosan hálásak lesznek!
- Boldog Karácsonyt!
- Neked is - mosolygott rá mindkét fiatal, majd integetve tovább indultak.
Kaya egy darabig követte egyre távolodó alakjukat a pillantásával, aztán hátat fordított az utcának és hajában olvadozó hópelyhekkel belépett a házba. Korábban soha nem érzett melegség járta át minden porcikáját és életében először úgy érezte, végre tett valami igazán jót, amivel segíthetett másokon. Ez az érzés pedig boldogabbá tette, mint korábban bármi más.
Szenteste Dylan a nappali ablakán kibámulva gyönyörködött a türelmetlenül táncoló, kövér hópelyhekben és boldogan könyvelte el magában, hogy az időjárás tökéletesen illik karácsonyi hangulatához. Miközben az All I Want For Christmas Is You című dalt hallgatta, a tetőtől-talpig feldíszített, színes égőkben pompázó karácsonyfa felé fordult és elmosolyodott. Még a villanyt is lekapcsolta, hogy meghittebb legyen a hangulat. Iggy közben a fa előtt állt és pirosra rúzsozott szájjal szelfizett, hogy legyen mit feltöltenie közösségi oldalaira. A lány többször is hívta Shawnt telefonon, mire végre sikerült elérnie barátját. Szerette volna meghívni a fiút Karácsonyra, de az közölte vele, hogy ne aggódjon miatta, mert jó helyen van. Iggynek végül sikerült kiszednie belőle, hol is van az a jó hely és cseppet sem tudott megnyugodni, mikor megtudta, hogy Shawn Zaynnél tölti az ünnepeket.
- Ha azt mondja, jól érzi ott magát, kénytelenek vagyunk hinni neki - csitította nővérét Dylan, bár ő maga is szkeptikus volt. - Talán Zayn tényleg jól bánik vele. Nem hinném, hogy Shawn náluk maradna, ha csúnyán viselkedne vele.
- Nagyon remélem, hogy nem tartja sakkban valamivel, különben kinyírom. Mikor jön át Logan? - váltott témát Iggy, miközben a dohányzóasztalon heverő süteményes tálca felé nyúlt és elvett róla egy fahéjas-mézes szeletet.
- Bármelyik percben itt lehet. Téged csak Karácsonykor látlak süteményt enni. Hogy bírod ki? - sandított testvérére.
- Nehezen, de legalább ilyenkor megengedek magamnak egy kis bűnözést.
Ekkor megszólalt a csengő, Dylan pedig rohant is, hogy ajtót nyisson.
Logan állt a küszöbön hópelyhekkel a hajában és széles mosollyal az arcán.
- Boldog Karácsonyt! - mondta, miközben Dylan felé nyújtotta a becsomagolt és szalaggal átkötött ajándékot.
Nehéz feladata volt, amikor megpróbált rájönni, mit ajándékozzon a fiúnak, hiszen mindene megvolt, amire vágyott. Végül egy ritka Buffy, a Vámpírok réme akciófigurára esett a választása, amit az ebayen talált és tudta róla, hogy még hiányzik Dylan gyűjteményéből. Igaz, majdnem az összes megspórolt pénze ráment az ajándékra, egy cseppet sem bánta. Boldog volt, hogy meglepheti barátját.
- Köszönöm, Neked is Boldog Karácsonyt! - ujjongott Dylan és a fiú nyakába vetette magát. - Ez olyan izgi! Sosem volt még senkim, akivel együtt Karácsonyozhattunk volna! Viszont az ajándékot berakom a fa alá és csak reggel bontom ki... pedig nagyon kíváncsi vagyok! De mindent rendesen kell csinálnunk. A te ajándékaid is a fa alatt vannak - mosolygott elégedetten.
Közben Iggy is közelebb lépett és köszöntötte az újonnan érkezőt.
- Boldog Karácsonyt!
- Neked is Boldog Karácsonyt! - viszonozta Logan, aztán a lány felé nyújtotta ajándékát.
- Ó, igazán nem kellett volna! - nevetett Iggy, de közben már fel is tépte a kék színű csomagolópapírt. Dylan sértődött tekintettel kísérte ténykedését.
- Nem bírsz reggelig várni? - ciccegett.
A csomagolópapír egy könyvet rejtett.
- Marilyn Monroe biográfia? Köszönöm! Alig várom, hogy elolvassam. Már minden dokumentumfilmet láttam róla - mosolygott Iggy, miközben belelapozott a színes fotókkal tarkított könyvbe.
- Remélem, örülsz neki. Nem tudtam, mi mást... nektek olyan nehéz ajándékot választani - forgatta a szemét elvörösödve Logan, mire a lány magához vonta őt.
- Imádom!
Miután elengedték egymást, Dylan karon ragadta barátját és a kanapéhoz húzta őt.
- Gyere, egyél sütit! Van egy csomó fajta. Kérsz forrócsokit? Vagy kakaót?
Veronica elérzékenyülten mosolyogva figyelte a fiatalokat a lépcsőről, aztán csendesen a konyhába indult, hogy töltsön magának egy csésze teát.
Luke megtörölte könnyes szemeit és szomorú tekintettel a fürdőszobai tükörbe bámult. Édesapja reggel elköltözött otthonról, miután bejelentette, új barátnője van. Felesége teljesen kikelt magából, üvöltözését valószínűleg az egész utca hallotta. Gondolkodás nélkül elkezdte kidobálni a férfi ruháit az erkélyen keresztül, miközben könnyáztatta arccal zokogott és ordított. Végül térdre rogyott a szoba közepén és hosszú időn át csupán a szőnyeget bámulta szótlanul, míg férje összepakolta maradék ruháit és szó nélkül elviharzott újdonsült szerelméhez.
Mielőtt kilépett volna a bejárati ajtón, a nappaliban testvérét az ölében tartva csitítgató Luke-hoz lépett, de a fiú konokul elfordult tőle.
Lily teljesen kimerült a hosszan tartó zokogásban. Bátyja az emeletre kísérte és ágyba dugta a lányt, hogy aztán ránézzen édesanyjára.
- Pihenj egy kicsit, hugi! Este majd megnézzük a Reszkessetek betörőket és bezabáljuk az összes sütit! Minden rendben lesz, oké?
Lily könnyes szemeit törölgetve bólintott, aztán az oldalára fordult.
Luke ezután teát főzött és nyugtatót vitt anyjának. A nő elfogadta a gyógyszert, de képtelen volt megszólalni. Vetett egy szomorú pillantást fiára, aztán bezárkózott a fürdőszobába.
Luke próbálta egész nap tartani magát, hogy támaszt nyújthasson a család női tagjainak, de este kissé eltörött nála is a mécses, miután Taylor üzent neki, hogy mégsem néz át hozzá. A lányt gyötörte a bűntudat, így mindenféle ürüggyel próbálta kerülni a barátjával való találkozást, hogy ne kelljen a szemeibe néznie.
Pedig Luke mindennél jobban vágyott arra, hogy a karjaiba zárja szerelmét. Nem tudta, meddig képes még tartani magát, Taylor támogatására pedig nagyobb szüksége lett volna, mint valaha. Miután leküzdötte a torkában szorító gombócot és megmosta könnyes arcát, vett egy nagy levegőt és visszatért a nappaliba, ahol Lilyvel tévéztek.
- Már vége a reklámnak, siess, mert lemaradsz! - siettette a lány, mire ő mosolyt erőltetett az arcára és helyet foglalt testvére mellett a kanapén. A következő pillanatban pittyegett a zsebében rejtett mobilja, jelezve, hogy új üzenete érkezett. Meglepődött, amikor megpillantotta Selena nevét a kijelzőn. Amikor megnyitotta az üzenetet, úgy érezte, mintha gyomra lebucskázott volna egy száz fokú lépcső tetejéről. Szíve vadul püfölni kezdte bordáit, mintha menekülni próbálna fogságából, telefont tartó tenyere izzadni kezdett, a könnyek pedig megállíthatatlanul potyogtak szemeiből. Rácseppentek a kijelzőn lévő képre is, ami okozta születésüket. Selena ugyanis egy fotóval kívánt neki boldog Karácsonyt. A Kristen által készített képek egyike volt az, melyen Taylor és Deryck éppen egymásba gabalyodva csókolóznak. Luke úgy érezte, elfogyott tüdejéből az összes levegő és hiába kapkod lélegzet után, menten megfullad. A kanapéra dobta telefonját és tenyerébe temette arcát, hogy húga ne lássa őt sírni.
Lily azonban aggódva figyelte testvérét és közelebb húzódott hozzá, hogy átkarolja őt. Talán ez volt az első alkalom, hogy zokogni látta Luke-ot. Kérdések helyett csupán csendesen, szorosan átölelte a fiút és az ölébe hajtotta fejét. A film még mindig ment a tévében, de már nem érdekelt senkit sem. A házat beszőtte a szomorúság nyálkás hálója és rátapadt a falakra, a bútorokra és az immár csonka családra is, ami benne élt. Abban a pillanatban, Szenteste Luke nem tudta elképzelni, hogy valaha is képes lesz ismét gondtalanul nevetni.
Luke |