2019. január 18., péntek

49. Fejezet: Az igazság

Dylan
Dylan megsemmisülten állt élete romjai felett. Óráknak tűnő másodperceken keresztül képtelen volt
bármilyen mozdulatra vagy arra, hogy akár egy hang is elhagyja ajkait. Rohanni akart, gyorsabban, mint egy gazella, de a lábai mintha a padlóhoz ragadtak volna. Nem tudta, mire vélje, amit látott. Miért csókolózna Logan Shawnnal? Sosem mutatott különösebb érdeklődést a fiú iránt, Dylan pedig biztos volt abban, hogy barátja igazán szereti őt. Logannél megbízhatóbb és odaadóbb emberrel még sosem találkozott azelőtt. Mi vehette rá mégis arra, hogy ajkai Shawn ajkaira tapadjanak? Talán Shawn volt az, aki a csókot kezdeményezte? Erőt kellett vennie magán. Meg kellett szólalnia. Tudni akarta, mi történt. Nem vonhat le elhamarkodott következtetéseket. Emlékezett még arra, amikor Logan hitte azt, hogy ő csókolózott Shawnnal. Akkor valaki titokban fotókat készített róluk, amint a fürdőkádban ülő fiú mellett guggolt. Vajon most is hasonlóról van szó? Végül sikerült összeszednie magát annyira, hogy megszólaljon.
- Mi ez az egész?! - kérdezte síri hangon.
Shawn felpattant az ágyról. Tekintete ijedten cikázott a két fiú között és hebegni kezdett.
- Én nem akartam... talán jobb, ha most megyek...
- Igen, jobb lenne - hagyta rá Dylan, de közben egy pillanatra sem vette le tekintetét az ágyon megsemmisülten ülő Loganről. Az nem nézett vissza rá, helyette a szőnyeget tanulmányozta megkínzott tekintettel.
Miután Shawn magukra hagyta őket, Dylan közelebb lépett barátjához és leguggolt előtte, hogy láthassa az arcát.
- Shawn csókolt meg? - kérdezte reménykedve. Bármibe képes volt kapaszkodni ahhoz, hogy ne Logant kelljen hibáztatnia.
- Nem. Én csókoltam meg. - Logan csendesen, akadozva beszélt, mint akinek nagyon nehezen sikerül kipréselnie magából a szavakat.
Dylan megtörten fürkészte arcát. Szóval Logan csókolta meg a fiút... Nem volt képes megemészteni a hallottakat. Nem volt hajlandó elfogadni a történteket. Csupán vissza akarta tekerni az időt, hogy mindent meg nem történtté tehessen.
Könnyektől csillogó szemekkel Logan kezéért nyúlt, de az elhúzódott tőle.
- Miért tetted?
- Nem akarok róla beszélni.
- Mi az, hogy nem akarsz róla beszélni?! - csattant fel türelmét vesztve Dylan hullámzó mellkassal. - Épp most csaltál meg a szemem láttára! Jogom van tudni, hogy miért csináltad! Annyit sem számítok neked, hogy őszinte legyél?! Én azt hittem, minden rendben van közöttünk... hogy szeretsz!
Logan felállt az ágyról és az ablakhoz lépett, hogy hátat fordítson barátjának.
- Elbizonytalanodtam... Talán jobb lesz, ha most egy darabig nem találkozunk.
Dylan a fiúhoz lépett és hátulról megérintette a vállát. Arcát ellepték a könnyek és egész testében remegett, miközben legbelül egy teljes világ dőlt össze benne. Egy világ, amiben Logannel boldogok voltak. Egy világ, ami néhány perccel korábban még fényekben pompázott és tele volt élettel. Most azonban csupán füstölgő romokat látott. Mindent bevont a fájdalom méreggel teli leple. Könnyfüggönyén át homályosan meredt Logan tarkójára.
- Legalább nézz rám, ha hozzám beszélsz!
A fiú lassan szembefordult vele. Nehezen tudta palástolni a visszatartott könnyeket. Ahogy a miatta összetörten, zokogva ácsorgó Dylanre pillantott, kedve lett volna meghalni. Elviselhetetlen volt számára a tudat, hogy ezúttal ő volt az, aki miatt a fiú ilyen állapotba került.
- Most menj el, kérlek! - szólt elcsukló hangon.
- Ne tedd ezt velem... Legalább beszéljük meg! - kérlelte Dylan kétségbeesve. - Én nem értem! Minden olyan jó volt... Reggel még együtt ébredtünk és etettük egymást az ágyban, most meg megcsókolod Shawnt engem pedig elküldesz... Miért? - Az utolsó szónál elcsuklott a hangja és hangosan felzokogott.
Ahogy Logan elnézte a magába roskadó fiút, mintha ezer darabra törött volna mellkasában tüntetően dobogó szíve. Szerette volna magához ölelni őt és biztosítani a nyilvánvalóról: hogy soha senkit nem fog szeretni rajta kívül. Ezt azonban nem tehette. Nem volt választása. Meg kellett bántania őt, ha biztonságban akarta tudni. Undorodott attól, amit mondani készült. Gyűlölte magát.
- Nekem ez túl gyors. Időre van szükségem. Ez az egész túl sok, kérlek most menj el!
- Hogy mondhatsz ilyet?! Semmit sem erőltettem rád... - Dylan hitetlenkedve nézett barátjára. - Te már nem akarsz engem? Ha így van, legalább mondd meg, honnan jött most ez az egész! Ennek semmi értelme... Velem túl gyors neked, de Shawnnal meg smárolsz? Semmi értelme... Tudom, hogy te nem ilyen vagy. Ne nézz hülyének!
- Hát jó, ha te nem mész el, megyek én... - mondta Logan, mire barátja végül türelmetlenül beletörölte arcát pulóvere ujjába és búsan kullogva megindult az ajtó felé.
- Nem fogom ennyiben hagyni - fordult vissza a küszöbről bedagadt szemekkel, aztán becsukta maga mögött az ajtót.
Loganből azonnal feltört az addig nehezen visszatartott zokogás.
Magzatpózban heverve az ágyon egészen addig hullatta könnyeit szüntelenül, míg a szoba alkonyba nem borult.

Justin
Justin kábán ébredt ágyában. Hirtelen azt sem tudta, hol van, amikor aggódó édesanyja arcára fókuszált és látása kiélesedett.
- Halálra rémisztettél! - panaszolta könnyes szemmel a nő, miközben megfogta takaron pihenő kezét. - Miért vert össze az a férfi?!
Justin kelletlen magyarázkodásba kezdett, ugyanis érezte, hogy Selena apja nem hagyja annyiban a dolgot. Jobbnak látta, ha szülei tőle hallják először a történteket, mielőtt még őket is megfertőznék a lány hazugságai. Miközben beszélt, egy-egy mondat közepén felszisszent a fájdalomtól.
- Ugye hiszel nekem? - kérdezte reménykedve, amikor mondandója végére ért.
- Hát persze, hogy hiszek neked. Amikor még együtt voltál Iggyvel, mesélt nekem arról a kis cafkáról! Fel nem foghatom, hogyan dobhattad el azt a fantasztikus lányt egy ilyen kígyóért, fiam! Teljesen elment az eszed?!
- A múlton már nem tudok változtatni... - sóhajtott Justin beletörődve. - Hidd el, megfizettem a hibámért. Szerinted apa hinni fog nekem? Biztosan engem hibáztat majd...
- Ne mondj ilyet! Majd én beszélek vele, ha hazaért. Nem fogjuk annyiban hagyni ezt a dolgot, azt megígérem!
Anyja csókot nyomott Justin homlokára, aztán kilibbent az ajtón egy bögre forró zöldteáért.
Justin Iggyre gondolt és arra, hogy a lány milyen jól kijött a szüleivel. Tudta, hogy az anyjának igaza van. Élete legnagyobb hibája volt megcsalni a lányt. Ezen azonban már nem változtathatott, Selena arcát maga elé képzelve pedig minden mást félresöprő gyűlölet kerítette hatalmába. A lány olyan volt számára, mint a legsötétebb ómen; újra és újra megjelent, hogy tönkretegye az életét. Demit azonban nem veszíthette el. Eltökélte, hogy visszaszerzi őt, kerül, amibe kerül.

Dylan
Dylan könnyáztatta arccal rontott be az ajtón, amikor hazaért. Nem nézett szét, egyenesen a lépcső felé vette az irányt és rohanni kezdett az emeletre. Már a folyosón járt, amikor Iggy kilesett szobájából és megpillantotta őt.
- Mi történt? Mi a baj, Dylan? - szólt a fiú után aggódva, de kérdései süket fülekre leltek.
Testvére a szobájába rohant és magára zárta az ajtót.
Iggy hiába dörömbölt, a zár nem kattant újra, Dylan pedig képtelen volt megszólalni. A fiú az ajtó másik oldalán gubbasztott és felhúzott térdeire hajtott arccal zokogott. Gondolhatta volna, hogy Logan előbb-utóbb megunja majd. Hiszen nincs benne semmi különleges. Nem tartotta magát se jó képűnek, se érdekesnek. Kapcsolatuk pedig túlságosan szép volt, hogy igaz legyen. Logan jobbat érdemel. Talán Shawn majd megadja neki azt, amire ő képtelen volt, de azt kívánta, inkább szűnjön meg létezni ott helyben, minthogy végig kelljen néznie, lesz-e folytatása a két fiú elcsattant csókjának. Úgy érezte magát, mint akit félholtra vertek, azzal a különbséggel, hogy neki teste helyett a szívét püfölték fáradhatatlanul.
Nem tudott elképzelni egy olyan világot, amiben Logan nem lehet az övé. Hiszen annyi mindent átvészeltek már együtt... Nem lehet, hogy ez legyen a vég. A befejezést még nem írhatja meg senki sem, hiszen csupán a bevezetésnél jártak. Miután sikerült leküzdeni önbizalomhiányából fakadó következtetéseit, melyek szerint Loganhez bizonyára kevés volt, megpróbálta ésszerűen átgondolni a történteket. A fiú felvállalta őt és az egész osztály előtt kimondta, hogy szereti. Nem tartotta sokra magát, de azt nem tagadhatta, hogy Logan számára igen is sokat jelent. Hiszen összeveszett miatta az anyjával és a nő még az európai bentlakásos iskola ígéretével sem tudta tőle elijeszteni. Elszökött otthonról, csak hogy együtt lehessenek. Miközben Dylan felidézte magában ezen emlékeket, tudatosult benne, hogy még soha senki nem tett érte annyit, amennyit Logan néhány röpke hónap leforgása alatt. Szerették egymást. Nem csak ő Logant, de Logan is őt, ezt badarság volt kétségbe vonnia. Úgy vélte, bármi legyen is az oka a Shawnnal való csóknak és a hirtelen elutasításnak, az nem Logantől függ. Valami van a háttérben. Így kell lennie, mert olyan világban, amiben nem lehetnek együtt, képtelen létezni.

Taylor
Luke és Taylor a fiú ágyán feküdtek és a plafont bámulták. A hangfalakból bömbölő rock zene veszekedés foszlányaival vegyült. Luke a fülére tapasztotta mindkét tenyerét és behunyta a szemét.
- Mikor lesz már vége?! - szűrte fogai között ingerülten a szavakat. Szüleinek még mindig nem sikerült megtalálni a közös nevezőt, veszekedéseik pedig egyre rendszeresebbé és hangosabbá váltak.
Taylor elhúzta a fiú tenyerét a fülétől, hogy bele súgjon.
- Gyere, majd én elvonom a figyelmed!
Egy röpke pillanattal később már Luke ölében ült és a mellkasára tenyerelt. Hosszú hajtincsei aranyból szőtt takaróként vonták be a fiú testét. Taylor lehajolt, hogy megcsókolja őt, majd nyelvével a nyakát szántotta, miközben egyik kezével a sliccéért nyúlt.
- Most ne! - Luke közönyösen eltolta magától a lányt; egy kicsit erősebben, mint szerette volna.
Taylor a párnák közé zuhant, aztán bosszúsan felpattant az ágyról és belebújt szegecsekkel díszített bakancsába. Türelmetlenül előkotort bőrdzsekije zsebéből egy szál cigarettát, a szájába dugta és kisöpörte haját az arcából.
- Ne haragudj! - Luke hangjából megbánás sütött, de a lányt ez a legkevésbé sem érdekelte. Megalázva érezte magát és látni sem akarta a fiút. - Nem akartalak ilyen erősen lelökni magamról, csak most nincs hangulatom a szexhez... Anyámék a másik szobában ölik egymást!
- Mondtam, hogy ugorjunk le valahová! Fogalmam sincs, miért dekkolunk itt és hallgatjuk az ordibálásukat!
- Mert a húgomra is gondolnom kell! - csattant fel Luke és felült az ágyon. - Nem gondolhatok csak magamra...
- Ő is jöhetett volna velünk, de gondolom jobb így, hogy mindhármunknak ezt kell hallgatnia!
- Gyere, bújj vissza mellém! Kérlek.
- Én léptem - vetette oda Taylor, a következő pillanatban pedig már csapódott is mögötte a szoba ajtaja.
A ház előtt aztán meggyújtotta az ajkai között tartott cigarettát és jólesőn kifújta az első slukk füstjét. Abban reménykedett, hogy Luke majd utána megy és megállítja őt, aztán egy csók kíséretében kibékülnek, de senki sem lépett ki a bejárati ajtón. Csalódottan indult útnak a buszmegálló felé, miközben újabb cigit halászott elő a zsebéből.
A megállóban aztán leült egy szabad helyre és gondolataiba merülve bámulta az úton elhaladó autókat. Összerezzent, mikor két hűvös, cigaretta illatú tenyér tapadt szemeire.
- Luke...
Miután visszanyerte látását, morcosan hátrafordult, hogy barátja szemeibe nézhessen. Letaglózva vette tudomásul, hogy a háta mögött nem Luke, hanem Deryck állt.
- Úgy látom, már elfelejtettél. Mindig így köszöntem, amikor találkoztunk... - jegyezte meg csalódottan a fiú, miközben ledobta magát Taylor mellé. - Nincs kedved meginni egy sört valahol? Annyi mindenről beszélhetnénk...
- Hagyj békén! - Taylor elfordította az arcát, de volt barátja hangját ezzel nem sikerült lenémítania.
- Mi az, már szóba sem akarsz állni velem?!
- Drogdílerekre nem vagyok kíváncsi.
Deryck megütközve nézett a lányra.
- És szerinted én az vagyok?
- Azért sitteltek le.
- Azt hittem, ismersz! Felültettek. Nem az enyém volt a cucc. Az egyik haverom kért meg arra, hogy nálam hagyhat-e néhány zacskóval. Aztán rámtört a rendőrség. Az a rohadék meg megúszta! Egyetlen levelem se olvastad el? Sokat írtam neked, de egyszer sem válaszoltál...
Taylor feladott konok tüntetésével és meglepetten a fiú felé kapta a fejét. Első nagy szerelme arca láttán felelevenedett előtte a múlt, amin azóta is próbált túljutni.
- Igazat beszélsz?!
- Sosem hazudtam neked, tudod jól.
- A sört te állod! - mosolyodott el a lány, aztán mindketten felálltak és a lustán hulló hópelyhek rengetegében elindultak a legközelebbi kocsma felé.

Iggy
Iggy a szépítkezőasztala előtt fésülte a haját és a szőnyegen felhúzott térdekkel ülő Shawnra pillantott. A fiú Logan csókja után elrohant és a környéket járta céltalanul. Nem akart az oka lenni egy szakításnak és szörnyen érezte magát, hiába nem tehetett semmiről. Úgy érezte, mintha visszaélt volna Dylan nagylelkűségével és hátba támadta volna a fiút.
- Mi történt?! - kérdezte kíváncsian Iggy, miközben szájfényt kent ajkaira. - Azt hittem, átjössz hozzám, miután megérkeztünk! Erre szó nélkül eltűntél, Dylan pedig sírva rohant be a szobájába és hiába próbálkozok, nem enged be...
Shawn fülig elvörösödve lesütötte szemeit és olyan halkan válaszolt, hogy a lánynak hegyeznie kellett a fülét, ha nem akart lemaradni a lényegről.
- Logan megcsókolt, Dylan pedig benyitott...
Iggy felháborodva meredt barátjára.
- Mi - a - fasz?
- Nem tudom, miért csinálta! Semmi előzménye nem volt, csak beszélgettünk! Aztán pittyegett a telefonja és hirtelen lesmárolt - védekezett Shawn. - Olyan bűntudatom van, mintha én tehetnék az egészről...
- Nem a te hibád! - nyugtatta meg a lány. - Itt valami nagyon nem okés... Szegény Dylan! Holnap a suliban beszélek majd Logannel.
- Remélem kibékülnek - sóhajtott Shawn, aztán feltápászkodott a szőnyegről és kedvtelenül kinézett az ablakon. - Nem akarok hazamenni.
- Akkor ne menj, hanem aludj itt!
- Muszáj. Otthon vannak a cuccaim és még egy beadandót is meg kell írnom ma.
Iggy letette fésüjét és felállt, hogy a fiúhoz lépjen.
- Ha itt maradsz, segítek megírni. Ne feledd, én tavaly már tanultam, amit te még csak most tanulsz. Hálás lehetsz, mert általában senkinek sem ajánlom fel a segítségem! A matek házimat például legtöbbször Kaya írja meg helyettem, mert számomra iszonyatosan uncsik a számok. Akkor maradsz? - pislogott reménykedve és Shawn kezéért nyúlt.
A fiú végül beadta derekát és mosolyogva bólintott. Egyébként sem volt kedve hazamenni, ahol talán még mindig ott találná Jamest. Azt azonban még mindig alig volt képes elhinni, hogy a suli legmenőbb csaja kérleli, hogy aludjon nála. Sosem gondolta volna, hogy Iggy valaha is barátjaként tekint majd rá, hiszen korábban még az iskola legszürkébb diákjai sem vettek róla tudomást.

Logan
A fekete égbolt épp olyan volt, amilyennek Logan a szívét érezte: csillag nélküli, kietlen és
fájdalmasan csendes. Elhagyatott, akár egy régi ház, amit csupán az elfakult emlékek laknak. Egy ház, ami egykor tele volt élettel, most viszont néma, mint egy temető. Nem futkároznak már kéz a kézben az emeletre vezető lépcsőn. Nem ölelkezik senki sem a dohos ágy párnái között. Nem szól a tévé és a csilingelő nevetés is elhalt már, ahogy a virágok is a kertben. A tapéták foszladoznak, a tető beázott. A sarkakban pókok lakmároznak bogarak belsejéből, de hatalmasra szőtt hálójuk már nincs útban senkinek. A villanyt lekapcsolták, az ablakok sötéten és üresen ásítanak a semmibe. Ez a ház volt az ő szíve, legalábbis Logan úgy érezte. Dylan megismerése előtt szinte egész életében magányos volt. Gyerekként, amikor apja magára hagyta őt, aztán idősebbként is, amikor Robert megérkezett, neki pedig már nem maradt semmi anyja figyelméből. Nem tudta, milyen, ha az embernek igaz barátai vannak, sem azt, hogy milyen szerelmesnek lenni. Mégsem érezte soha annyira magányosnak magát, mint most, hogy mindezt megismerve újra egyedül maradt. Dylan személyében igazi társra lelt, Iggy pedig olyan baráttá vált számára, amilyenre mindig is vágyott. Biztos volt abban, hogy a történtek után mindkettejüket elveszítette. Tehetetlen és erőtlen volt, hiszen semmit sem tehetett. Kegyetlen játékot űz az élet, amikor ad valamit, ami után egész életedben sóvárogtál, csak hogy egy szusszanásnyi boldogság után elvegye tőled és ne hagyjon mást, csak a mardosó hiányt. Ahogy a csendes, tompa fényben fürdő utcákat járta, lábai újra és újra visszavitték őt Dylanék háza elé, mintha eltökélt céljuk lett volna, hogy kínozzák őt. Mindennél jobban szeretett volna végigrohanni a macskaköves ösvényen, hogy aztán feltépje a bejárati ajtót és a lépcsőn kettesével szedve a fokokat berontson Dylan szobájába és a karjai közé vonhassa őt. Hogy elmondhassa neki: annál, hogy már nem akarja őt, nagyobb hazugság nem létezik. Hogy érezhesse puha ajkait és magába szívhassa bódító illatát. Nem akart semmit sem jobban, mégis hátat kellett fordítania a háznak, ahol élete legszebb pillanatait élte át. Helyette elindult a szomszéd ház felé, hogy hazatérjen. Haza, ahol viszont semmi boldogság nem várta őt. Saját otthonáról nem jutott más eszébe, csupán a verések, a könnyek és a magány. Nesztelenül osont be az ajtón és lábujjhegyen az emeletre indult, hogy fel ne ébressze nevelőapját. Miután sikeresen eljutott a szobájába, halkan magára zárta az ajtót és levetkőzött, hogy lezuhanyozzon. A víz forró volt, mégis egész testében reszketett, ahogy behunyt szemekkel a zuhanyrózsa alatt állt. A vízcseppek abban a pillanatban elmosták könnyeit, ahogy azok megszülettek szemeiben. Átkarolta saját testét, hogy a csendes zokogással járó rázkódást csillapítsa. Közben arra gondolt, bárcsak kitéphetné saját szívét, hogy az emeleti ablakból olyan messzire hajíthassa, mint egy diszkoszvető.
Megtörülközött, pizsamába bújt és nyakig betakarózott, hogy Dylan kedvenc filmjét nézve álomba sírhassa magát.

Iggy
Másnap reggel Iggy hiába unszolta testvérét, hogy menjenek együtt az iskolába, Dylan hajthatatlan volt. Magányra vágyott és képtelen volt társaságban lenni huzamosabb ideig, így a lány kénytelen
volt egyedül elindulni.
-Shawn mondta, mi történt... Annyira sajnálom! - mondta együttérzéssel a hangjában, miközben visszafordult a konyha ajtajából, hogy aggódva testvérére pillantson.
Dylan a pultnál ült és étvágytalanul meredt az időközben teljesen eláztatott gabonapelyhelyre. Hiába próbálta tartani magát, a lány vigasztaló szavai végül előcsalták a könnyeit.
- Azt mondta, neki ez túl sok! - zokogott tenyerébe temetett arccal. - Látni sem akar... Én nem értek semmit!
Iggy odasietett hozzá és szorosan a karjaiba zárta őt. Hosszú perceken keresztül simogatta a fiú haját és türelmesen várta, míg kisírja magát.
Az iskolába vezető úton azon töprengett, milyen szavakkal illesse Logant, ha találkoznak, de legbelül érezte, hogy valami húzódik a fiúk szakításának hátterében. Hiszen látta, hogyan néznek egymásra. Érezte az egymás iránt táplált szerelmet, akárhányszor a közelükben volt. Képtelenség, hogy Logan érzései néhány óra leforgása alatt megváltozzanak. Valami történt, ő pedig eltökélte, hogy utána jár a dolognak.
Barátnői már vártak rá, hogy aztán együtt vonulhassanak be az iskolába. Megkönnyebbülve tapasztalták, hogy a megszokott - és számukra magától értetődő - figyelem ismét rájuk irányul.
Selena hirtelen jött népszerűsége alaposan megcsappant a hétvége alatt. A szexvideók eltávolításával a lány iránti érdeklődés is alább hagyott. Ennek pedig nem csak Iggy, de Kat is felettébb örült. Álmában sem gondolta volna, hogy remek terve az ellenkező hatást fogja kiváltani az diákokból. Abban reménykedett, hogy a videók által megalázhatja Selenát, akit mindenki csupán egy olcsó szajhának fog tartani. Azzal nem számolt, hogy már a videók előtt is annak tartotta az egész iskola. Így ahelyett, hogy ártott volna a lány jóhírének, csak azt érte el, hogy még az is róla beszélt, akit egyébként egyáltalán nem érdekelt.
- Szopásból nem lehet karriert építeni - jegyezte meg Iggy, mikor barátnői kíséretében belépett a terem ajtaján. Azok  hangosan nevettek helyükre menet.
- Csak nem Selenáról beszélsz? - somolygott orra alatt Kat elégedetten.
Iggy hátravetette haját és bosszús arccal leült a helyére.
- Szerinted ki másról?! Ne fárassz már!
- Szeretnétek, ha eltűnnék a süllyesztőben, igaz? - vetette oda mosolyogva a lányoknak Selena a hátsó padon ülve. - Csalódást kell okoznom nektek. Mindenki csak a következő dobásomra vár!
- Azaz arra, hogy kinek a farkára ugrasz rá legközelebb? - vonta fel a szemöldökét töprengve Iggy. - Ki kell, hogy ábrándítsalak: arra senki sem kíváncsi.
- Azt csak hiszed! A puncim tett engem igazi sztárrá! És ez még csak a kezdet.
- Dugulj már el! - csattant fel az épp telefonján meztelen férfiak képeit nézegető Kristen. Képtelen volt megbocsájtani a lánynak, hogy befutott pornósztárként az iskolában. Ez az ő álma volt és úgy érezte, hogy Selena ellopta a jővőbeli hivatását.
Dylan leszegett fejjel, kedvtelenül lépett be az osztály ajtaján. Azonnal Logant kezdte keresni a tekintetével. Amikor megbizonyosodott arról, hogy a fiú még nincs a teremben, egyszerre érzett lehangoló ürességet és megkönnyebbülést. Hiányzott neki Logan, de azt is tudta, hogy nem bírná elviselni az újabb elutasítást. Egész éjjel forgolódott és szinte egy percet sem volt képes aludni. Sötét karikák húzódtak szemei alatt és olyan arcot vágott, mint aki bármelyik pillanatban elsírhatja magát.
Iggy aggódó pillantásaitól kísérve helyet foglalt, de egy perc sem telt el és Nick máris a padjánál termett.
- Mi a baj cuncimókus? Túl mélyre ment benned a fasz éjszaka? - vihogott.
- Szállj le rólam...
- Mit mondtál?!
- Azt, hogy kussolj el! Senki sem kíváncsi rád - fordult hátra türelmét vesztve Iggy.
Nick ügyet sem vetve a lányra ismét Dylanhez fordult.
- Ha ennyire fáj, miért nem teszel a világnak egy szívességet és nyírod ki magad? Mindenkinek jobb lenne.
Iggy és Charli egyszerre pattantak fel a helyükről, hogy felkapják padjukról gőzölgő lattéjukat a és a fiúra öntsék.
- Aúú, ez forró! Hülye ribancok! - kiáltott fel Nick bosszúsan jajgatva, aztán kisietett a teremből a mosdóba.

Logan
Dylan épp akkor nézett fel telefonjából, amikor Logan belépett a terem ajtaján. A fiú kapucnival a fején, lehajtott fejjel lépkedett. Tekintetét eltakarták a szemébe hulló hajtincsek, így Dylannek nem sikerült megállapítania, milyen kifejezés játszik az arcán.
Iggy felpattant a helyéről és karon ragadta Logant, mielőtt az elindulhatott volna az egyik üresen álló hátsó padhoz.
- Gyere, beszédem van veled!
- Hagyj békén, légyszi...
A lány azonban hajthatatlan volt. Magával rángatta Logant a folyosóra, ahol aztán elengedte a karját és szembefordult vele.
- Mi ez az eszement hülyeség, hogy megcsókoltad Shawnt és dobtad a bátyámat?!
- Nem akarok róla beszélni - jelentette ki tömören a fiú, miközben a csempéket fixírozta.
Iggy csípőre tett kézzel forgatta a szemét.
- Engem nem érdekel, mit akarsz! Dylan a testvérem és joga van tudni, miért szakítottál vele! - Ostorként csattanó hangja aztán ellágyult Logan szomorú tekintete láttán. - Mi történt?! Ismerlek és tudom, hogy mindennél jobban szereted a bátyámat! Lehet, hogy vele sikerül elhitetned ezt az elbizonytalanodós sztorit, mert kevés az önbizalma, de én nem dőlök be! Jean tiltott el tőle? Megint megfenyegetett, hogy bentlakásosba küld, igaz?!
- Nem. Nem erről van szó!
- Akkor miről? Mondd már el! - Iggy türelmetlenül dobolt az egyik csempén méregdrága csizmájával.
- Szeretem Dylant! De nem lehetek vele, ennyi legyen elég. Nem mondhatok többet, kérlek értsd meg! - fakadt ki Logan visszafojtott könnyektől homályos tekintettel.
Iggy összeszűkült szemekkel méregette őt és fejben már fel is állította a diagnózist.
- Valaki zsarol téged...
- Már becsengettek, bogaraim! Hess, induljatok a terembe! - lépkedett feléjük kitárt karokkal McCall tanárnő, mint aki tyúkokat próbál az ólba hajtani.
- Máris megyünk, tanárnő! - mosolygott Iggy, majd egymás mellett lépkedve odasúgta Logannek. - Te manus.
Amikor a fiú elhaladt Dylan padja mellett, egy röpke pillanatra találkozott a tekintetük, de aztán hevesen dobogó szívvel sietve tovább haladt, mielőtt még kísértésbe eshetett volna. Iszonyatosan nehéz volt számára távol maradni Dylantől, de nem volt választása.

Nick
Óra után Nick az iskola mögött cigizett Selena és Austin társaságában. Közben a forró kávétól még mindig piros arcát masszírozta.
- Elegem van abból a kis buziból! Ideje megleckéztetni... - morogta.
- Nem a kályha öntött le kávéval, hanem Iggy és Charli. Miért nem őket leckézteted meg? - pislogott rá reménykedve Selena, aztán beleszívott a kezében tartott cigarettába.
- De a ratyi miatt csinálták! Ő az oka minden szarságnak...
Austin érdeklődve nézett rá. - Miért is?
- Talán mert a Halloween buli után nekem jött az egész osztály előtt! Tök megalázó volt. Behúzott nekem egy kislány! Justin haverjai pedig miatta nyomták a fejem a wécébe, ami még megalázóbb volt, mivel a kibaszott neten is fent van a videón! Aztán Miley is kiosztott az osztály előtt. Az is Dylan miatt volt, és még sorolhatnám - magyarázta Nick a felidézett emlékektől egyre nagyobb indulattal a hangjában.
Austin megköszörülte a torkát. Hangja kissé bizonytalanul csengett, amikor megszólalt, de hamar összeszedte bátorságát.
- Azért ütött meg az osztály előtt, mert Tylerrel kórházba juttattátok a pasiját. A fejed azért nyomták a wécébe, mert te is belenyomtad az övét. Miley azért osztott ki, mert folyamatosan csesztetted Dylant, amiért meleg. Ha úgy vesszük, mindent magadnak köszönhetsz.
- Upsz - vihogott Selena. - Törpepöcsnek igaza van. Dylant mindig lesz, aki megvédje. Hiszen ő Iggy testvére. Valaki mást kellene szekálnod, mert így csak magadat égeted.
- Szivi, nem az én farkam kicsi, hanem neked akkora a vaginád, mint egy alagút - sandított rá sértődőtten Austin, de Nick dühösen közbevágott.
- Kussoljatok már! Azt hiszitek félek Iggytől, vagy bárkitől?! Most már csak azért is kicsinálom szép lassan azt a kis buzit! Engem senki nem fog megalázni.
- Csak te másokat? - pislogott rá Selena, aki kimondottan élvezte, hogy piszkálódhat.
- Igen, mert én vagyok a suli rosszfiúja. Nekem mindent szabad! - Nick Austinhoz fordult és fitymáló tekintettel végigmérte a fiút. - Te meg ne játszd itt a szentet, mert megszámolni sem tudom már, hány szerencsétlent kínoztunk ketten. Nem csak én, hanem te is ugyanúgy benne voltál az esetek kilencvennyolc százalékában!
- Tudom, én csak azért javasoltam, hogy valaki mást szivassunk, mert nem kéne Iggyt mégjobban magunkra haragítanunk. Ráadásul mostanában Miley is mindig bevédi azt a gyereket, róla pedig tudjuk, hogy őrült - magyarázkodott Austin.
- Nem félek egyiküktől sem - vont vállat Nick, aztán eldobta a cigaretta maradványait és zsebredugott kézzel elindult a bejárat felé.
- Nem lennék most Dylan helyében - állapította meg Selena, majd végigmérte a mellette álló fiút. - Dugni nem dugok veled, de esetleg nincs kedved kinyalni? Kurvára bizsereg a puncim.
- Hol? Itt? - nézett körbe idegesen Austin. - Bárki befordulhat a sarkon és megláthat.
Selena megnyalta a szája szélét és felült az ablakpárkányra. Széttárta lábait és szoknyáját felhúzva megmutatta a fiúnak, hogy nem visel alsóneműt.
- Baszki, neked hogy nem fagy be a pinád?! - ámuldozott Austin. - Rohadt hideg van, te meg úgy öltözöl, mintha nyár lenne.
- Xenának hívom. Igazi harcos. Beedződött az évek során - vont vállat Selena. - Amúgy meg kocsival jövök suliba. Ezt a pár percet kibírom a hidegben, amíg cigizek. Megéri, ha így nézhetek ki. - A lány megállt egy pillanatra és végighúzta ujjait idomain, mielőtt folytatta. - Szerinted lenne időm cicanadrágokkal meg farmernacikkal vesződni, ha a szünetben összejön egy néhány perces menet? Hát nincs! Most pedig nyalj, kiskutyám! Már csak öt percünk maradt.
Néhány perc múltán Miley és Kristen fordult be a sarkon. Mindkét lány szájában cigaretta lógott és belefeledkezve beszélgettek, amikor megpillantották az ablakpárkányon nyögdécselő Selenát, lábai között a serényen nyelvtanozó fiúval.
- Engem is, engem is! - ujjongott Kristen és már tolta volna le szaggatott farmerét, amikor Austin feje előbukkant Selena szoknyája alól.
- Te...?! - A lány megrökönyödve nézett kócos hajú exére.
- Bébi, ez... ez nem az, aminek látszik! - mentegetőzött zavartan Austin, de Kristen hajthatatlan volt.
- Szóval nem épp a peckét nyaltad ennek a luvnyának, mint egy disznó?! Mert nekem nagyon úgy tűnt!
- Dehogy, csak a kontaktlencsém kerestem a szoknyája alatt!
Kristen nagy levegőt vett és lassan kifújta. Időközben észbekapott és tudta, nem mutathatja ki Austin előtt, hogy még mindig szereti őt.
- Engem nem érdekel, mit csinálsz, de szerintem készülj fel egy kurva nagy herpeszre! - vetett oda végül a fiúnak, majd sarkon fordult és csípőjét ringatva elsétált.
Miley elzavarta Austint, aztán csalódottan nézett az elégedetten mosolygó Selenára.
- Tudod, hogy egymás exei tabuk. Ráadásul sosem érdekelt téged, most hirtelen miért?! Látom Kristenen, hogy még mindig szereti...
- Hát, én meg rohadtul leszarom! Nekem az a lárva nem a baratnőm, és soha nem is lesz az, bármennyire is erőlteted! Én nem fogok olyan mélyre süllyedni, hogy Kristen-féle pondrókkal barátkozzak. Egy kicsit te is észhez térhetnél már!

Dylan
Dylan elveszettnek és védtelennek érezte magát, amikor tesióra előtt belebújt tornaruhájába az
öltözőben. Nem szeretett mások előtt öltözni, mert mindig attól tartott, hogy Nick, Austin vagy Zayn gondol egyet és mindenki előtt beleköt, aztán az egész osztály őt nézi majd, miközben talán épp a nadrágját próbálja felhúzni. Volt már hasonlóra példa az előző tanévben, de azóta Logan mellett mindig biztonságban érezte magát. Most azonban a fiú nem vele öltözött, hanem távolabb, az egyik sarokban. Dylan szomorú pillantásokat vetett felé és azon volt, hogy leküzdje a rátörni készülő sírást. Közben szép lassan mindenki elkészült és elindult a sportcsarnokba. Végül már csak ő és Logan maradtak az elcsendesedett öltözőben. A fiú az összegörcsölődött cipőfűzőjével babrált, Dylan pedig a szekrénye előtt állva úgy tett, mintha valamit keresne, közben azonban csak arra tudott gondolni, mit is mondhatna. Ekkor pillantotta meg a Logan csuklóján éktelenkedő vágásokat. Egy pillanat alatt a fiú mellett termett és ép karját megragadva szembe fordította őt magával.
- Mi ez a csuklódon?! Miért csináltad?! Azt hittem, már nem... - kérdezte aggódó tekintettel.
Az érintéstől Logannek még a tarkója is bizseregni kezdett, de nem gyengülhetett el. Finoman kihúzta csuklóját Dylan ujjai közül és hátrált egy lépést.
- Semmiség, ne foglalkozz vele!
- Hogy mondhatsz ilyet?!
- Most mennem kell...
Logan kikerülte a lesújtott fiút és eltűnt az öltöző ajtaja mögött. Nehezen tudta megállni, hogy ne forduljon vissza és zárja karjaiba szerelmét.
Dylan összerezzent, amikor az egyik szekrény mögül előlépett Nick, nyomában Austinnal.
Sietve elindult, hogy Logan után menjen, de a két fiú elállta az útját.
- Mit akartok?!
- Tudod, már kurvára unlak téged is meg a testvéred is! Arról a ringyó Mileyról nem is beszélve. Megmondtam, hogy a múltkoriért még kapni fogsz... Tudod, azért, amiért az egész osztály előtt megütöttél! Azt hitted, elfelejtettem?! - vigyorgott sötéten Nick.
Dylan próbálta kikerülni, de a fiú megragadta a tarkójánál fogva és a zuhanyzóba cibálta őt. Ott aztán az egyik zuhanyrózsa alá lökte, Dylan pedig térdre esett a nedves csempén. Felhorzsolódott lábán a bőr és a seb azonnal csípni kezdett, a következő pillanatban azonban teljesen megfeledkezett sérüléséről. Érezte a hátán a nedvességet. Először azt hitte, ráengedték a vizet a zuhanyból, de felpillantva látta, hogy Nick fölötte áll kezében férfiasságával, Austin pedig telefonnal a kezében videózza őt. Azonnal felpattant és reszketve próbált kitérni az őt megcélzó vizelet-sugár útjából.
- Most végre megkapod, amit érdemelsz! - vihogott Nick, amikor kicsapódott a zuhanyzó ajtaja és megjelent mögötte Logan. Mikor meglátta, mi történik, mérhetetlen düh villant a szemében. Megindult Nick felé és egy jól célzott rúgással leterítette őt a lábáról. A következő pillanatban kikapta Austin kezéből a telefont, mire a fiú fogta magát és ijedtében elrohant.
Nick feltápászkodott és ingerülten Loganre meredt. - Most kicsinállak!
- Takarodj innen, vagy olyat teszek, amit még én is megbánok! - sziszegte fogai között Logan harcra készen.
- Nem félek tőled!
A fiú fájdalmas sóhaja másodperceken kereszült visszhangzott még a helyiség csempézett falairól. Kétrét görnyedve szorította kezeivel ágyékát ott, ahol Logan rúgása célba talált.
- Ezt még nagyon megbánjátok mindketten! - morogta Nick, aztán gyilkos pillantásokat küldve Logan felé végül bedobta a törülközőt és még mindig görnyedten elkullogott.
Miután kettesben maradtak, Logan a falnak vetett háttal álló, könnyes szemű fiúhoz lépett, de nem szólalt meg.
- Köszönöm... - szipogta a megalázottságtól szégyenkezve Dylan.
- Megölöm... Ha nem hagylak magadra, ez nem történik meg... Gyere, le kell zuhanyoznod.

Logan
Logan alsónadrágra vetkőztette Dylant és megengedte a zuhanyzó vizét. Miközben a fiút mosdatta, egyikük sem szólalt meg.
Miután Dylan megtörülközött és leült az öltöző egyik padjára, szégyenlősen az előtte ácsorgó Loganre emelte tekintetét.
- Elfordulsz, amíg felveszek egy száraz bokszert?
- Persze - mosolyodott el akaratlanul Logan és eleget tett a kérésnek.
Mélyen legbelül még mindig tombolt a dühtől, de próbált nyugodt maradni, hogy támaszt nyújthasson Dylannek.
- Kész vagyok.
Logan leült a fiú mellé és mélyen a szemeibe nézett. Képtelen volt továbbra is úgy tenni, mintha már semmit sem akarna tőle.
- Nem bírom látni, hogy miattam szenvedsz és ettől én is csak szenvedek... Úgyhogy elmondok valamit, de meg kell esküdnöd, hogy senkinek sem adod tovább és azt teszed, amire kérlek, rendben?
- Esküszöm - bólintott lassan Dylan és kíváncsian várta a folytatást. Reménykedett abban, hogy végre megtud valamit arról, miért vált rémálommá az élete kevesebb, mint egyetlen nap leforgása alatt.
- Tegnap kaptam egy üzenetet a Sikoly-jelmezestől. Az állt benne, hogy ha nem csókolom meg Shawnt, akkor le fog téged lőni, és ezúttal nem téveszti el. Nem volt választásom! Tudod, hogy mire képes... Meg kellett tennem. Azt is írta, hogy ezt senkinek sem mondhatom el, de nem bírom tovább magamban tartani... Képtelen vagyok nézni, ahogy miattam szenvedsz. Nem tudlak bántani. A tegnap... annyira nehéz volt. A legnehezebb. Szinte belepusztultam abba, hogy fájdalmat kellett okoznom neked, de még mindig inkább ez, mint az, hogy bántsanak...
Dylan tekintetébe mintha visszatért volna az élet. Felcsillanó szemekkel nézett Loganre és még egy apró, féloldalas mosolyt is eleresztett. Érezte, hogy valami egészen más áll a történtek hátterében, hiszen jól ismerte a fiút és tudta, hogy ha még szakítana is vele, akkor sem úgy tenné, ahogy előző délután. Biztos volt benne, hogy ha ilyenre kerülne sor, akkor Logan elmagyarázná az okokat és nem hagyná, hogy kétségek között vergődjön.
- Akkor... még mindig akarsz engem? - pislogott reménykedve és a padon heverő kezét közelebb csúsztatta Loganéhez.
A fiú ujjai közé fonta sajátjait és elmosolyodott.
- Mindig akarni foglak. Szeretlek! De el kell játszanunk továbbra is, hogy nem vagyunk együtt. Ez nagyon fontos! Nem mondhatod el senkinek, hogy mi az igazság. Iggynek sem, Shawnnak sem, senkinek! Nem tudjuk, ki van a Sikoly jelmez mögött. Ha meghallja, hogy akár te, Iggy, vagy akárki erről beszél a suliban, bántani fog téged... mindenkinek azt kell hinnie, hogy szakítottunk. Nem találkozunk titokban sem, és telefonon sem írunk egymásnak, mert félek, hogy talán még azt is letudja nyomozni. Nagyon nehéz lesz távol lennem tőled... de így, hogy most már legalább tudod, hogy mi az igazság, nem kell bántanom téged. Valahogy átvészeljük ezt az időszakot, jó? - Logan szorosan magához ölelte barátját és vágyakozva az ajkaira tapasztotta ajkait. Miután elengedték egymást, komoly arccal nézett Dylan szemeibe.
- Az osztályból sem láthat minket együtt senki, úgyhogy most menj! Nick és Austin bőven elég volt... de amit veled csinált... nem állhattam meg. Undorító. Még mindig remegek a dühtől... Meg tudnám fojtani!
- Kérlek, senkinek ne mondd el! Iggynek sem! Engem még sosem aláztak meg ennyire, pedig már sokmindenben volt részem... Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla - mondta szomorúan, lesütött szemekkel Dylan.
Logan előhúzta Austin telefonját a zsebéből, kitörölte a felvételt, amit a fiú készített, aztán ledobta a készüléket a csempére.
- Senkinek nem mondom el, de ezzel még nincs vége. Nick nem ússza meg ennyivel... Most viszont menj, mielőtt valaki benyit!
Dylan felállt, mielőtt azonban elindult volna az ajtó felé, Logan elkapta a csuklóját és magához húzta őt, hogy még utoljára megcsókolja.
- Akárhányszor nem szólok majd hozzád vagy elkerüllek, tudd, hogy igazából semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy megcsókoljalak!

Luke
Luke az órákon át tartó csendben egymás mellett ücsörgést megunva Matekon elszánta magát és Taylorhoz fordult.
- Még mindig haragszol? Nem akartam durva lenni veled! Elfelejthetnénk?
Reménykedve nézett a mellette ülő lányra, az viszont továbbra is némán firkálgatott füzetébe.
- Mondj valamit!
Taylor kisöpörte arcába hulló tincseit és a fiúra nézett.
- Mit mondhatnék? Egy pöcs voltál! Amúgy összefutottam Deryckkel a buszmegállóban, miután leléptem tőletek és beültünk sörözni.
- A sittes exeddel?! - csattant fel féltékenyen Luke a kelleténél hangosabban, mire többen - köztük a tanár is - feléjük fordult.
- A táblára figyeljetek, ha lehet!
Miután mindenki előre fordult, Taylor fojtott hangon magyarázkodni kezdett.
- Kiderült, hogy ártatlanul ült.
- De akkor is az exed! - Luke idegesen dobolt  ceruzájával a rossz helyen kinyitott könyvén.
- Csak söröztünk, semmi sem történt!
- Biztosan téged sem zavarna, ha az exeimmel sörözgetnék! - vetette oda a fiú szárazon. A féltékenység zöld szörnyeteg képében tombolt a gyomrában. Bűntudatát sértettség és düh egyvelege váltotta fel. Nehezen tudta rávenni megállni, hogy ne pattanjon fel helyéről.
- Ne duzzogj már, bébi! Tudod, hogy szeretlek!
- Inkább csináljunk úgy, mint eddig: ne beszéljünk egymással! - zárta le a beszélgetést Luke.
Taylor csalódottan előrefordult, de az óra további részében képtelen volt a tananyagra koncentrálni.

Zayn
Dylan egymagában állt az iskola épülete mögött és olvadozó hópelyhekkel a hajában szívta
cigarettáját. A vakítóan fehérbe borult tájat pásztázta és élete újjáépülő romjain töprengett. Logan mégsem önszántából csókolózott Shawnnal. Még mindig őt akarja, senki mást. Túljutnak ezen is, mint minden máson. Senki és semmi nem választhatja szét őket. Összetartoznak. Ez a gondolat pedig lámpásként világította meg a belsejébe befészkelő sötétséget.
Ijedten hátrahőkölt, amikor valaki megszólította őt. Észre sem vette, hogy időközben Zayn megjelent az iskola mögött.
- Hallom, hogy szakítottatok Logannel - mondta a fiú, de ezúttal nem bújkált gúny a hangjában. - Nem tudja, mit veszít... Én... - A fiú néhány pillanatig tétovázott, mintha nem tudná eldönteni, hogy merje-e folytatni, vagy sem. Végül aztán meghozta a döntést és arra gondolt, hogy most, vagy soha. Nem tétovázhat többé. - Én sosem hagynálak el.
Dylan meglepetten nézett rá. Még azt is elfelejtette, hogy cigarettája a kezében füstölög. Mindenre számított, csak épp pont arra nem, amit hallott.
- Azt hittem, te csak fogadásból próbálkoztál nálam - vetette oda közönyösen, ismét a tájat fürkészve.
Zayn elkapta a karjánál fogva és a sűrűn szállingózó hópelyhek forgatagában közelebb lépett hozzá. Szeme izgatottan csillogott, amikor újra megszólalt.
- Hazudtam. Vagyis... tényleg fogadtunk Tylerrel, de csak mert felajánlotta én meg féltékeny voltam rá. Azt akartam, hogy az enyém legyél, csak még magamnak sem mertem bevallani. Idő kellett, hogy eltudjam fogadni... Neked sem ment könnyen, úgyhogy remélem, te megértesz. Igazából még mindig nem akarom elfogadni, hogy talán a pasikhoz is vonzódom, de abban biztos vagyok, hogy akarlak téged. Senki másra nem tudok gondolni. Próbáltalak kiverni a fejemből Emmával és Mileyval is, de nem ment...
Dylannek még a lélegzete is elakadt. Meglepődött a váratlan fordulaton, de nem akart hallani egyetlen szerelmi vallomást sem, ha az nem Logantől érkezik.
- Figyelj, én... nem tudom, mit mondhatnék. Tudod, hogy Logant szeretem. Lehet, hogy most nem vagyunk együtt, de ez attól még nem múlik el. És amúgy is, ahogy bántál velem... én nem tudnék együtt lenni veled.
Zayn megtört tekintete láttán végül megszánta a fiút és minden általa átélt sérelme ellenére együttérzéssel megfogta a kezét. Nem akarta megbántani őt, de nem hagyhatta reménykedni sem. Tudta, milyen reménytelenül szeretni valakit. Először ő is azt hitte, hogy a Logan iránti érzései sosem nyernek viszonzást és ennek tudata szinte felemésztette őt. Talán Zayn is épp így érez most vele kapcsolatban. Nem akarta számára még fájdalmasabbá tenni a helyzetet.
- Biztosan van legalább tíz százalék esélyem, nekem annyi is elég! - bizonygatta a fiú, miközben tenyerébe zárta Dylan ujjait.
- Nincs, ne haragudj! Nem akarlak megbántani, de én mást szeretek és nem akarom, hogy értelmetlenül reménykedj.
- De... talán ha már túljutottál rajta... Tudok várni! Várok rád, ameddig csak kell!
Dylan szomorkásan csóválta a fejét.
- Én sosem fogok túljutni Loganen. Tudom, hogy fura egy tizenhét éves fiútól ezt hallani, de én már megtaláltam az igazit. Nekem vagy ő kell, vagy senki.
Ezúttal Zaynen volt a fejcsóválás sora.
- De hát ez butaság, nem gondolhatod komolyan! Akkor ha nem békültök ki, egyedül fogod leélni az életed?! Amúgy meg mit eszel annyira azon a gyereken? Én is boldoggá tudnálak tenni.
- Te is megtalálod majd az igazit, hidd el! Az viszont nem én leszek, sajnálom! De annak nagyon örülök, hogy végre elfogadtad magad. Nekem sem ment könnyen, de már akkor sem akarnék heteró lenni, ha én dönthetnék róla. Senkiért és semmiért nem adnám fel azt, ami köztem és Logan között van.
- Akkor legalább hadd dugjalak meg, úgysem vagytok együtt, nem csalnád meg! Kurvára kívánlak... Azt akarom, hogy te legyél az első pasi, akivel csinálom! - Zayn mohó arckifejezéssel nézett Dylanre, aztán magához húzta, hogy megcsókolja őt.
Dylan elfordította az arcát és eltolta őt magától. Felháborodva meredt a fiúra és maga elé emelt karokkal hátrált néhány lépést.
- Undorító vagy! Nem vagyok lotyó, nem fogok csak úgy szexelni veled! Másba vagyok szerelmes  és egyáltalán nem érdekelsz! Fogd fel és keress mást, akit megdughatsz, mert engem soha nem fogsz! - hadarta ingerülten, aztán kikerülte a megszégyenült fiút és elsietett.
Zayn a hajába markolva szidta magát, amiért a legkisebb esélyét is eljátszotta. Nem tehetett mást: kénytelen volt elfogadni, hogy közte és Dylan közt soha semmi nem fog történni.

Austin
A sulirádióban épp a Dashboard Prophets Ballad for Dead Friends című dala szólt, amikor Miley
felpattant az egyik pad tetejére és behunyt szemmel, falatnyi ruhájában lassan simogatni kezdte testét a zene dallamára. Csupán egy fehér, mélyen dekoltált felsőt viselt farmer mellénnyel, forrónacival és harisnyával. Nyelvével végignyalta vörösre rúzsozott ajkát, Kristen pedig követte példáját és vad mozdulatokkal hastáncolni kezdett, természetesen a zene ritmusától teljesen függetlenül.
- Ezt a számot én is szeretem, benne volt a Buffy, a vámpírok réme második részében - fordult Iggyékhez Dylan izgatottan.
- Kit érdekel? - vetette oda a mögötte álló  Nick foghegyről. - Csak egy olyan lúzer néz ilyen gagyi szarokat, mint amilyen te vagy. Azt se tudom, mi a fasz az a Buffy, de tuti kislányoknak való.
Dylan kihúzta magát és lesújtó pillantást mért a fiúra.
- Egy: a Buffy nem gagyi. Kettő: nem kislányoknak való, hanem minden korosztálynak és nemnek. Három: ez egy kult-sorozat, aminek még húsz évvel a megjelenése után is rengeteg rajongója van. Ha rákeresel a neten, szinte az összes legjobb sorozatokkal kapcsolatos listán szerepel. És négy: senki nem kérdezett és nem vagyok kíváncsi a véleményedre.
- De a farkam tutira lepippantanád, te köcsög - vigyorgott Nick, aztán ledobta magát az egyik pad tetejére és figyelmét a csípőjét lassan mozgató Mileynak szentelte. Hogy valamivel kárpótolja magát a Logan ellen szenvedett vereség után, néhány perccel korábban úgy döntött, Shawnon vezeti le a felgyülemlett feszültséget. A fiút az öltözőkhöz vezető alagsori folyosón kapta el, amikor senki nem volt a közelben és alaposan ellátta a baját. Ezután már sokkal kiegyensúlyozottabbnak érezte magát és még Dylan sem tudta felbosszantani őt.
Austin megbabonázva bámulta a tekergőző Kristent és arra gondolt, bárcsak értékelte volna a lányt, amikor az övé volt.
- Most, hogy már a társadalom számára is elfogadható lett, már neked is kellene, igaz? - kérdezte a mellette álló Logan.
Austin bosszankodva fordult felé, közben szeme sarkából még mindig a lányt figyelve.
- Te meg mi a faszról beszélsz?!
- Arról - forgatta a szemét Logan -, hogy amíg nem járt ilyen cuccokban, zsíros volt a haja és nem tudta, hogyan kell sminkelni, addig nem akartad felvállalni a suli előtt, mert túlságosan érdekelt, mit gondolnak majd a többiek. Most, hogy már más pasiknak is bejön, örülnél, ha a tiéd lenne. Pedig ő most is ugyanaz a lány, csak más a haja és más ruhákat hord. Sokkal könnyebb lenne, ha nem mindenki azon aggódna, mások mit fognak gondolni erről vagy arról. Engem nem érdekel, mi a véleményetek arról, hogy szeretem Dylant. Én soha nem szégyelltem volna őt mások előtt, mert nem az számít, hogy ki mit gondol, hanem az, amit érzek. És hiába gúnyolódtok rajtunk, mi legalább éljük az életünket, ti meg hagytok mindent veszni, mert az fontosabb, hogy vagányak legyetek, pedig teljesen mindegy, mert sosem voltatok azok.
- Engem nem érdekel, mit gondolnak mások! - morogta Austin ingerülten, legbelül ugyanis tudta, hogy Logannek igaza van. Ezt azonban képtelen lett volna bevallani a fiúnak.
- Hát persze, hogy nem. Ezért nem akar Kristen kibékülni veled. Ti mindenkit lúzernek gondoltok, pedig ti vagytok azok. Nektek az a szórakozás, hogy másokat bántsatok, mert ennyi örömötök van az életben...
A Történelem tanár belépett a terembe, Austin pedig épp indult volna a helyére, amikor Logan megragadta a karjánál fogva.
- Undorító, amit ma csináltatok Dylannel! Ha lenne bennetek egy cseppnyi emberség is, ilyenre sosem lennétek képesek... Utálom, ha az emberek bántják egymást, de ti csak azt érdemelnétek, amit ti csináltok másokkal. Azt hittétek, Dylan úgysem mondja el senkinek, mert szégyelli, és így nem lesz következménye, csak rátok nyitottam. Szerinted Iggy mit fog szólni, ha megtudja? Erre biztos nem gondoltatok, igaz? - mosolygott, aztán Austin rémült arckifejezése láttán elégedetten a helyére indult.
Amikor a diákok ebédnél sorban álltak a menzán tálcával a kezükben, Logan Iggy mögé furakodott és a fülébe súgott.
- Beszélnünk kell.
A lány kíváncsian fordult hátra. Abban reménykedett, végre megtudhatja a fiúk szakításának hátterében álló okokat. Annál is jobban meglepődött, mikor a többiektől félerehúzódva Logan egészen másról kezdett beszélni.
- Ma arra nyitottam be tesi előtt, hogy Nick... - A fiú egy pillanatra elhallgatott, a felidézett jelenet miatt hirtelen ismét elöntötte a düh. - lepisilte Dylant. Austin pedig videózta őket. Dylan megkért, hogy senkinek se mondjam el, de muszáj... mert ez már nem mehet így tovább. Tudom, hogy emiatt haragudni fog rám, de tenned kell valamit. Benned megvan a gonoszság ahhoz, hogy megleckéztesd őket. Ezt vedd bóknak - tette hozzá zavarában.
Iggy iszonyatos dühbe gurult. Logan még sosem látta őt ennyire ijesztőnek a lányt. Szeme szikrákat szórt, miközben ledobta egyik asztalra üres tálcáját és tekintetével megkereste az egyik asztalnál haverjaikkal vihogó fiúkat. Úttörő kosként megindult feléjük, aztán egy mozdulattal az ölükbe borította asztalon heverő tálcájuk terhét. A két fiú felháborodottan, levessel és burgonyasalátával az ölükben néztek vissza rá.
- Elment az eszed, te elmebeteg?! - förmedt rá Nick, de egy intéssel belé fojtotta a szót. Hangja remegett az indulattól, amikor megszólalt, de ettől nem volt kevésbé ijesztő.
- Nektek végetek! Elérem, hogy soha többé ne legyen kedvetek másokat megalázni! Mindenki rajtatok fog röhögni.

Justin
Justin az iskola bejáratához vezető lépcsőn üldögélt és gondolataiba mélyedve a hazafelé igyekvő
diákokat figyelte. Voltak, akik csapatokba verődve, nevetgélve-beszélgetve sétáltak a parkoló vagy a buszmegálló felé, mások pedig egymagukban kullogtak táskájukat szorongatva. A tömegben egy hosszú, hullámos barna hajzuhatag lebbent, amit egy halvány mosoly mögé rejtőzött arc követett. Demi búcsút intett Emmának és folytatta útját anyja autója felé. Justin keserűen nézte végig, ahogy a lány beszáll a kocsiba és eltűnik szemei elől. Egy másodperc töredékéig találkozott tekintetük az ablaküvegen keresztül, a világ pedig köddé vált a fiú körül. Soha senkire nem volt még annyira szüksége, mint ott és akkor Demire, de a lány képtelen volt felé nyújtani kezét, hogy kihúzza őt a mélyből. A férgekkel teli föld szép lassan maga alá temeti és nem lesz ott senki sem, aki megmenthetné. Kilátástalannak érezte helyzetét. Tudta, hogy azért, amit Iggyvel tett és ahogyan az emberekkel bánt, büntetést érdemel, de úgy vélte, már megfizette csalfasága árát. Elveszítette a lányt, akit szeretett, agyrázkódást kapott, nem játszhatott a csapatban és az apja emiatt szigorúbb és mogorvább volt vele, mint korábban bármikor. Összeveszett a legjobb barátjával és a haverjai is elfordultak tőle. Teljesen magára maradt. Aztán a dolgok kezdtek végre jóra fordulni. Közelebb került Demihez, vissza került a csapatba, kibékült Zaynnel és meccset nyertek, de most újra minden széthullóban volt. Kezdte úgy érezni, hogy a boldogság csupán rövid átmeneti állapot; egy híd az élet tengerén, amin levegőhöz juthat és gyönyörködhet a kilátásban, mielőtt egy újabb hullám ismét a víz alá temetné.
Mintha nem lett volna elég, hogy az egész iskola látta a videót róla és Selenáról, a lány apja most azt hiszi, ő töltötte fel a netre az egészet, hogy megalázza őt. Mikor lesz már vége ennek az egésznek?
Szeme sarkából látta, hogy valaki leül mellé és felé fordítja arcát. Logan volt az. A fiú érdeklődve fürkészte Justin arcát, aztán aggódó hangon megszólította őt.
- Jól vagy?
Ez volt az első alkalom a történtek óta, hogy valaki feltette neki ezt a kérdést. Nem volt jól, a legkevésbé sem. Hazudjon és játsza el a kemény fiút, vagy legyen őszinte? Jelenlegi helyzetében nem lenne okos döntés tettetnie, hogy minden rendben van.
- Nem. Nem vagyok jól... de köszi, hogy megkérdezted.
- Más nem kérdezte még?
- Nem. - A felelet tömör volt, de annál nagyobb súllyal bírt.
Logan értetlenül nézett a fiú szemeibe.
- Hogyhogy? Egy tucat barátod van.
- Azok nem igazi barátok. Csak akkor lógnak veled, amikor népszerű vagy. Olyanok, mint az élősködők.
- Sajnálom azt az egész videós dolgot... és azt is, hogy Demi kerül téged. Nehéz lehet... én suliba se lennék képes eljönni, ha mindenki látná, ahogy épp szexelek valakivel.
- Ettől most sokkal könnyebb lett - emelte tekintetét az ég felé Justin.
- Nem úgy értettem... ne haragudj. Bátor vagy, hogy így viseled. - Logan tekintete a fiú feldagadt száján és sebes arcán időzött. - Kivel verekedtél?
- Senkivel. Selena azt hazudta otthon, hogy én raktam fel róla a videókat a netre, mert megakartam alázni. Az apja vert össze. Félek, hogy kirúgat a suliból vagy elmegy a rendőrségre... bár apa azt mondta, ne aggódjak ezen mert nincs ellenem bizonyíték. Apa ügyvéd - magyarázta Justin.
Logan őszintén sajnálta őt. Furcsa volt megtapasztalni, hogy a népszerű diákok ugyanúgy démonokkal küzdenek, mint a kirekesztettek. Régebben mindig azt hitte, hogy a Justin-féléknek csupa csillogás és móka az élet, de mára már belátta, hogy butaság általánosítania. A sors nem válogat, bárkit mélyre ránthat a keze. Nem számít, hány csodálód, milyen autód és mennyi pénzed van.
- Selena maga a gonosz. Annyira sajnálom! Tudom, nem nagy vigasz, de ha valakivel beszélgetnél, csak nyugodtan keress meg. Valahogyan be kellene bizonyítani, hogy Selena hazudik... Demivel mi a helyzet?
- Nem áll szóba velem. Nem akar a barátnőm lenni a videó miatt... A szerelem szívás.
- Ha Dylanről kikerülne egy régi videó, én nem hagynám ott miatta, hanem mellette állnék. Szar érzés lenne és nagyon zavarna a dolog, de tudnám, hogy szüksége lenne rám jobban, mint bármikor. Undorító dolog volt megcsalnod Iggyt, de nem tudtál arról, hogy Selena videóra veszi, amit csináltok. És az sem a te hibád, hogy valaki felrakta a netre.
- Köszi. Sajnos Demi nem így látja a dolgokat... de megértem, hogy nem kellek neki. Velem mindig csak a baj van. Amúgy te nem szakítottál Dylannel? - ráncolta homlokát Justin kíváncsian. - Akkor miért mondod, hogy nem hagynád el ilyen esetben? Mikor anélkül is elhagytad.
Logan zavartan a cipőjére meredt és néhány másodpercig szótlanul ült. Végül aztán nagyot sóhajtott és ismét Justinhoz fordult.
- Ez bonyolult... Nem lehetünk együtt, de ugyanúgy szeretem őt.
- Minden rendben? - Ezúttal Justin tekintete volt aggodalmas, Logan pedig hitetlenkedve elmosolyodott. Szeptemberben még nem gondolta volna, hogy a fiú valaha is aggódni fog miatta.
- Nem igazán, de most mennem kell. Lekésem a buszt, aztán dekkolhatok a következőig... - Logan felállt, Justin pedig követte példáját.
- Hazaviszlek, ha gondolod.
- Rendes tőled, de igazán nincs rá szükség. Most muszáj egy kicsit gondolkodnom... túlságosan tele a fejem.
Justin akaratlanul is elmosolyodott.
- Az én kocsimban is gondolkodhatsz, nem muszáj beszélgetnünk. És még nyomorognod sem kellene, mint a buszon.
- Jó, meggyőztél! - adta be a derekát Logan, épp amikor megjelent mellettük Zayn.
- Ti meg mi a szart bratyiztok itt?! - vetette Justin szemére éles hangon. A fiú szemét forgatva nézett rá.
- Mi az, már nem beszélgethetek azzal, akivel akarok?!
- Hát vele pont nem! - Zayn megvető pillantást küldött Logan felé. Képtelen volt megbocsájtani neki, hogy Dylan őt szereti. Egyáltalán nem akarta, hogy még Justinnal is jóban legyen.
- Ezt sajna nem te döntöd el - vont vállat Justin és indulni készült, de Zayn karon ragadta őt, mielőtt még egy lépést is tehetett volna.
- Most meg hová mész?
- Hazaviszem Logant.
- Figyelj, tényleg jobb, ha inkább busszal megyek - szólt közbe Logan.
- Nem, gyere!
A két fiú elindult, Zayn pedig tehetetlenül, egyre dühösebben nézett utánuk.
- Ezt nem hiszem el! Tök gáz vagy! Csak leégeted magad... hová süllyedsz még?!
Justin azonban már nem fordult hátra, hogy válaszoljon sértéseire.

Miley
Lassan beesteledett. Az égbolt hatalmas, végtelen fekete lepelként ölelte magához a fényekben fürdő várost. Miley az
egyik panellakás tetején üveget a kezében lóbálva álldogállt. Szájából lustán füstölgő cigaretta lógott, haját összekócolta a szél. Szemei alatt elmaszatolódott a fekete festék; arca olyan volt, mint egy friss festmény, amit gyarló ujjak érintettek. Fél órával korábban még Zayn karjaiban feküdt meztelenül, míg nem a fiú Dylan nevén szólította őt. Pillanatok alatt magára kapta ruháit és cifra jelzők kíséretében kidobta vendégét a lakásból. Első útja a tetőtérre vezetett egy üveg whisky kíséretében. Semmire sem vágyott, csak szabadságra. Arra, hogy minden legyen olyan, mint azelőtt. Könnyű és egyszerű. Vissza akarta kapni azt az életet, amit még nem szőtt be az érzelmek  kusza pókhálója; amikor csupán a szenvedélyt hajszolta, amikor hátrahagyta tudatát és a pillanatnak élt. Nem fojtogatta egy olyan fiú iránti vágyódása, aki nem szereti őt. Száműzni akarta Zaynt a szívéből. Fogni egy kést és könyörtelenül kivájni onnan. Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Nem tudta magából kiölni érzelmeit és gondolatai elől sem menekülhetett sehová. Bekövetkezett az, amitől mindennél jobban rettegett: szerelmes lett. Mit sem ért az éveken át tartó óvatosság; a rengeteg arctalan idegen, akiknek testét adta. Semminek sem volt értelme, hiszen olyasvalakiért sóvárog, akit nem csak testestül, de lelkestül is akar... és akit nem kaphat meg egészen.
Észre sem vette, hogy kinyílt a tetőtérre vezető ajtó és megjelent mögötte Selena. A lány megindult felé, aztán átkarolta hátulról a derekát, amikor mögé ért.
Miley oldalra fordította arcát, hogy megnézze, ki az, de fölösleges volt. Barátnőjét már a puszta illatáról felismerte.
- Miért sírsz, bébi? - kérdezte aggódva Selena, arcát Miley vállán pihentetve.
- Elbasztam... hiába a sok érzelmek nélküli szex... szerelmes lettem és nem viszonozzák. Szeretem Zaynt! - Miley kibontakozott az ölelésből és szembefordult barátnőjével. Az nem tűnt túlzottan meglepettnek.
- Figyelmeztettelek. Mondtam, hogy ne lógj vele! Az érzelmektől mentes szexhez olyan alany kell, akit nem ismersz, aki iránt semmit sem érzel! Csak folytattad annak ellenére, hogy tudtad, hová vezet ez az egész...
- Ettől kurvára nem leszek jobban! - bömbölte Miley. - Csak ki akarom törölni az összes közös emléket, az összes csókot és ölelést és eldobni a picsába! Nem akarok emlékezni rá, mert kibaszottul fáj!
- Megbeszéltük - meredt rá megütközve Selena -, hogy nincs ölelés, se csók! Miért csináltad?!
- Dylan nevét sóhajtozta, miközben keféltünk! Dylanbe szerelmes... de ezt senkinek sem mondhatod el, különben nagyon megharagszom rád - zokogta Miley. Bűntudata volt, amiért kiadta a fiú titkát, de képtelen volt tovább magában tartani. Valakinek el kellett mondania, mielőtt a méreg teljesen megfertőzné őt belülről.
Barátnője megbotránkozva meredt rá.
- Zayn biszex? És Dylan? Pont Dylan? Jézus...
- Kérlek, ne hagyd, hogy még egyszer lefeküdjek vele... ne hagyd, hogy találkozzunk, különben teljesen kikészülök! Mostanában már a szexet sem élveztem úgy, mint korábban, ha nem vele csináltam. Félek... annyira félek! Nem akarok ilyeneket érezni. Nem akarok... - Miley Selena nyakába vetette magát és vállába fúrt arccal újra felzokogott. Barátnője átkarolta és szorosan magához ölelte őt. Közben szemerkélni kezdett az eső, mintha csak azért tenné, hogy Miley könnyei ne hulljanak magányosan.
Selena megfogta a lány állát és arcát a sajátjával szembe fordította.
- Vigyázok rád. Mindig itt leszek neked! Együtt túljutunk ezen is. Nem hagyom, hogy újra együtt lógjatok. Mindenhol ott leszek, hogy megakadályozzalak. - Selena néhány másodpercnyi csendes eső áztatta ölelkezést követően bizonytalanul újra megszólalt. - Attól félek, hogy Kristent már jobb barátnődnek tartod, mint engem... Mostanában sokat vitáztunk. Ugye még mindig én vagyok a másik feled?
- Örökké te leszel az. Viszont az, amit Justinnal csinálsz, nem helyes.
- Csak magamat mentettem... de ne beszéljünk most Justinról. Inkább adj egy kis whiskyt!
Miley szomorkásan elmosolyodott és átnyújtotta az üveget  barátnőjének, miközben már mindketten bőrig áztak.

Logan
Míg Iggy a barátnőivel telefonált, Dylan a lány szobájának ablakában állva a szomszéd házat figyelte.
Arra várt, hogy megpillantja majd a szemközti ablakban Logant. Negyedórányi ácsorgás után végre meg is jelent a fiú a szobájában. Pólót és pizsama nadrágot viselt, miközben vizes haját próbálta szárazra törölni.  Dylan elnézte, ahogy fel-alá járkál a szobában törülközővel a nyakában. Újra és újra eltűnt a falak mögött, majd feltűnt az ablakban. Dylan az ablakpárkányba kuporodott és a keretnek támasztotta fejét, miközben azt a fiút figyelte, akit a világon mindennél jobban szeretett. Logan gitárjával a kezében ült az ágy szélén és lehajtott fejjel pengette a húrokat. Valami nem úgy sikerülhetett, mint szerette volna, mert a következő pillanatban ismét eltűnt Dylan elől, aztán már gitát nélkül, ingerülten jelent meg újra. A szájába vett egy cigarettát és az ablakhoz lépett, hogy kinyissa. Ekkor vette észre a szemközti ablakban ücsörögve őt bámuló fiút. Szemei megteltek gyengédséggel és vágyakozással, miközben az eső függönyén keresztül egymást bámulták.
Dylan megijedt, amikor Logan váratlanul eltűnt az ablakból, de aztán megnyugodott, amikor a fiú egy papírlappal a kezében visszatért. Azon csupán egyetlen egy szó állt, amit az ablak felé tartva Dylan könnyű szerrel elolvashatott. Csak egyetlen szó, ami a másik fiúnak a világot jelentette. Kilenc betű, ami képes volt tartani benne a lelket. Egy ok arra, hogy ne adja fel a reményt.
Szeretlek.
Dylan ellágyult mosollyal az arcán kimászott az ablakból és a telefonon trécselő Iggy felháborodott pillantásától kísérve felkapta a lány íróasztaláról az egyik füzetet, kinyitotta és a toll kupakjával a fogai között sietve felfirkantotta a választ, amit aztán az ablakhoz lépve Logannek is megmutatott.
Én is szeretlek.
A két fiú még hosszú ideig állt némán egymást bámulva az ablak előtt. Időközben az eső is elcsendesedett, majd teljesen elállt. Már csak az ereszekből csöpögtek maradványai, mikor Iggy lerakta a telefont és Dylanhez lépett.
- Te mi a fenét csinálsz? - kérdezte, de mire kinézett az ablakon, Logan már nem volt sehol. A lány testvére vállára tette kezét és bíztatóan megszólalt. - Szeret téged. Tudom, hogy szeret.
- Én is tudom - felelte csendesen a fiú, még mindig azt a pontot bámulva, ahol utoljára látta Logant.

Dylan