Nagy pelyhekben szállingóztak a hópelyhek Shawn sapkájára, miközben az iskola bejárata felé sétált. Gondolatai az otthoni kilátástalan helyzet körül forogtak. Anyja minden ingerültségét továbbra is rajta töltötte ki, fűtés híján pedig még meg is fázott. Zsebkendő után kutatva lépkedett a folyosón, amikor Dylan mellé szegődött.
- Szia, mi újság veled? Mostanában nem is jársz át hozzánk.
- Megfáztam és nem akartam, hogy elkapjátok - felelte Shawn kedvtelenül.
- Jobbulást! Ha van kedved, ma nálunk aludhatnál. Iggy is nagyon szeretné.
Mivel nem érkezett válasz, Dylan lassított léptein és Shawn karja után nyúlt.
- Hé, mi a baj? Haragszol valamiért? - nézett a fiúra aggodalmasan.
- Dehogy, csak... összejöttek a dolgok. Magam alatt vagyok.
- Mi történt? Nem kell mindenen egyedül keresztül menned! Tudod, hogy mi itt vagyunk.
Dylan bátorítóan mosolygott, de szemei szomorúan csillogtak. Bosszantotta, hogy nem tudta, mivel és hogyan segíthetne a fiút jobb kedvre deríteni.
- Nem akarok róla beszélni, de köszi. - Shawn arcára erőltetett egy rosszul sikerült mosolyt, aztán folytatta lépteit. Próbált lélekben felkészülni az osztálytársaival való találkozásra. Hiába fogadták gonosz megjegyzések és beszólások minden nap a tanterembe lépve, azok ugyanúgy fájtak számára az ezredik alkalommal is, mint legelőször. Azt kívánta, bárcsak Dylanékkel járhatna egy osztályba. Akkor legalább kevésbé magányosnak érezné magát.
- Ha meggondolnád magad, tudod, melyik teremben találsz. Velem bármikor beszélhetsz, ugye tudod? - nézett rá Dylan nagy szemekkel.
Shawn képtelen volt megállni, hogy ne ölelje meg a fiút legalább néhány másodperc erejéig. Az meglepődve viszonozta a gesztust, aztán elengedték egymást.
- Köszönöm! - Shawn elbúcsúzott és belépett az osztályterem ajtaján. Közben azt kívánta, bárcsak neki is lehetne egy saját Dylanje, akivel szerethetik egymást. Akkor minden sokkal könnyebb lenne...
Dylan elindult a saját tanterme felé. Épp azon töprengett, hogy hogyan tudna segíteni Shawnon, amikor észrevette, hogy mellé szegődött valaki.
Őszinte bánatára Nick volt az. A fiú dühös képpel az arcába bámulva lépkedett az oldalán.
- Izomgörcsöd van? - pislogott rá Dylan aggódást színlelve.
Nick váratlanul megtorpant és ökölbe szorította a kezét, de végül kénytelen volt felzárkózni. Dylan ugyanis nem állt meg, hanem sétált tovább a tanterem felé. Nick hátulról megragadta a kapucniját és a folyosó oldalán sorakozó fémszekrényekhez préselte a fiút.
- Bal lábbal keltél? - nézett rá Dylan megütközve. Próbálta leplezni ijedtségét, miközben egészen közelről néztek farkasszemet egymással.
- Amit Iggy velem csinált... te fogod visszakapni! Azzal árthatok a legjobban annak a kis ringyónak, ha téged bántalak.
- Nick, hogy van apuci? - Miley lépett a fiúk mellé negédes mosollyal az arcán. - Kár, hogy nem jött előbb rá arra, hogy meleg. Akkor te sem születtél volna meg.
- Nicsak, ki beszél! - vetette oda Nick foghegyről, miközben próbálta megőrizni hidegvérét. Miley nem láthatja, hogy sikerült megbántania őt. Nem mutathatja a gyengeség jeleit. - A csaj, akinek az anyja egy hivatásos kurva. Nem csodálom, hogy belőled is ribanc lett.
- Miért van az, hogy én ribanc vagyok, mert szeretem a szexet, de te nem vagy az? Te is ugyanúgy szereted, mint én! Persze, ha egy pasi dug meg minden csajt, az tök vagány, de ha egy csaj csinálja, akkor már ribanc! Szánalmas vagy - mondta Miley szenvedéllyel a hangjában, aztán karon ragadta Dylant és magával húzta a terem felé. Nick azonban nem engedte el a fiú másik karját.
- Engedd el! - förmedt rá Miley türelmét vesztve.
- Ő az enyém!
- Nem vagyok a tiéd! - szólt közbe Dylan és kirántotta karját a fiú kezéből. - Hagyj békén!
Nick nem gondolkodott. Elborult az agya és minden sérelme felszínre bukott. Keserűségét pedig kénytelen volt Dylanen levezetni. Meglendítette ökölbe szorított kezét és hátulról egy erőteljes ütést mért a fiú tarkójára.
Dylan megtántorodott, aztán eszméletlenül előre bukott. Miley még időben megragadta őt, mielőtt földet ért volna.
Az egyik szekrény tövébe ültette a fiút és a vállát fogta, hogy ne dőljön el.
Dylan feje oldalra billent, Miley pedig kétségbeesetten Nickre förmedt: - Hozz már egy üveg vizet, te seggfej!
A fiún látszott, hogy megszeppent, de nem mozdult.
- Nem megyek sehová.
- Ezt most nagyon megszívod... Remélem tisztában vagy vele!
Miley türelmetlenül körülnézett és megakadt a szeme a büféből ásványvízzel a kezében visszatérő Zaynen. A fiú nem nézett az irányukba, a lépcsőről egyenesen a tantermük felé fordult. Miley még időben utána kiáltott.
- Zayn, gyere ide! Siess!
Zayn megfordult és tekintetével az őt szólító hangot kereste. Amikor észrevette a földön térdelő, felé integető Mileyt, megindult felé. Közben a lány és az eszméletlen Dylan duója köré egy kisebb, diákokból összeverődött csoport gyűlt.
Zayn átfurakodott közöttük és aggódva lehajolt Dylanhez.
- Mi van vele? Mi történt? Ugye jól van?!
- Add ide az ásványvizet! - Miley kitépte a fiú kezéből az üveget és kapkodva lecsavarta róla a kupakot. A tenyerébe öntött a behűtött vízből, aztán Dylan homlokához emelte a kezét.
- Mi történt? - ismételte a lány mellett guggolva Zayn.
- Nick történt... Ököllel olyan erősen ütött Dylan fejére, hogy elájult! - dühöngött Miley.
Zayn felpattant és megindult a kisebb tömegben ácsorgó Nick felé. Megragadta pulcsijánál fogva a fiút és dühösen egészen a folyosó másik oldalán lévő szekrényekhez tolta őt.
Nick háta hangosan csapódott az egyik szekrény ajtajának, ami az ütközéstől kinyílt és tankönyvek hullottak belőle a csempére.
- Haver, eszednél vagy?! - bődült fel Nick hitetlenkedve, tágra nyílt szemekkel. - Ez kurvára fájt!
- Megérdemelted! Mi a faszt képzelsz magadról?! Ez még tőled is durva... Mit csinálsz, ha nem tér magához? Ebbe bele sem gondoltál, igaz?!
Nick azonban a megbánás legapróbb jelét sem mutatta.
- Lássuk csak... egy buzival kevesebb lenne - vont vállat.
- Tudod mit? Én is buzi vagyok! Legalábbis részben... azt hiszem... Akkor mától az én életem is megpróbálod megkeseríteni?! - ordította a képébe Zayn sűrűn kapkodva a levegőt.
Nick azonban értetlenül nézett vissza rá.
- Fogalmam sincs, mi a faszról beszélsz.
- A pasikat is szeretem... nem csak a csajokat. Ez van! - Zayn a műsort hallgató diákokhoz fordult. - Biszex vagyok! Akinek pedig nem tetszik, az kinyalhatja a seggem! Ha engedem...
- Nem vagy vicces... - forgatta a szemét Nick. Évek óta barátok voltak. Képtelen volt felfogni, hogy Zayn is azok közé tartozik, akiket szívből gyűlöl. Ez csupán egy rossz álom lehet.
- Nem is viccnek szántam... és ha tudni akarod, szeretem Dylant! Úgyhogy ha még egyszer megtudom, hogy kezet emeltél rá, kitöröm a karodat!
- Mindenki megőrült... - csóválta a fejét hitetlenkedve Nick, de már senki sem figyelt rá. Dylan ugyanis Miley vizes borogatásának hála nyöszörögve magához tért.
Először csupán homályosan látta a lány arcát, amikor kinyitotta a szemét, de néhány másodperccel és pislogással később már tisztán kirajzolódtak előtte Miley vonásai.
A lány megkönnyebbülten felsóhajtott és óvatosan magához ölelte Dylant.
Zayn is odasietett hozzájuk és leguggolt a fiú elé. Közben a bámészkodó tömeg elkezdett szétszéledni.
- Jól vagy? Hogy érzed magad?
- Szédülten - motyogta Dylan, aztán körülnézett. - Hol van Logan? Logant akarom...
Zayn arca egy pillanatra elkomorult, de aztán gondolatban megrázta magát és felegyenesedett. Tudta, hogy pillanatnyilag nem az számított, kit is szeret Dylan, hanem az, hogy a fiú magához tért.
- Ide hívom.
- Köszönöm...
Miley aggodalmasan Dylanre pillantott.
- Mit gondolsz, talpra tudsz majd állni? Nincs hányingered? Nagyon fáj a fejed? Remélem nem kaptál agyrázkódást... A biztonság kedvéért valakinek be kellene vinnie a kórházba.
- Én csak Logant akarom...
- Itt vagyok! - Logan a mellette lépkedő Zayn kezébe nyomott egy hamburgert és egy üveg kólát, aztán letérdelt barátja mellé és aggódva megszorította a kezét.
Dylan lassan, vontatott mozdulatokkal közelebb csúszott a fiúhoz és ügyetlenül átölelte őt. Arcát Logan vállára hajtotta és behunyta szemeit.
- Itt vagyok, kicsim. Minden rendben, most már vigyázok rád! - mondta Logan barátja haját cirógatva, miközben magában bosszankodott. Hiszen csupán a büfében volt, hogy reggelit vegyen a fiúnak és máris megtörtént a baj...
- Fel tudsz állni? - kérdezte aggódva és óvatosan átemelte Dylan karját a válla fölött, aztán a derekába karolt és felsegítette a csempéről. A fiú kissé émelyegni kezdett, de tartotta magát.
Logan bosszúsan Mileyhoz fordult. - Mi a fasz történt?
- Nick ököllel fejen verte...
Logan arckifejezése elsötétedett, mint naplemente után az ég, de végül erőt vett magán és vett egy mély lélegzetet. Semmi értelme Nicknek esnie. Dylannel kell törődnie, ez most a legfontosabb, gondolta.
- Haza kell vinnem. Szólnál Iggynek... - kezdte, de a mondatot már nem tudta befejezni, ugyanis az említett lány már öles léptekkel igyekezett feléjük. Hosszú haja táncot járt körülötte, miközben Dylant megpillantva gyorsított tempóján.
- Mi történt?!
Miley neki is vázolta tömören a történteket.
- Ezt nem hiszem el... Nagyon elegem van már abból a sátáni ivadékból! - dühöngött Iggy, de hiába kutatott tekintetével a fiú után, az már nem volt sehol, így inkább Dylanhez fordult. - Hogy érzed magad? Be kellene vinnelek a kórházba.
- Nem, nem akarok kórházba menni... - lehelte a fiú kimerült hangon, bágyadt kifejezéssel az arcán.
Logan szorosabban fogta magához barátját és magabiztos tekintettel Iggyre pillantott.
- Majd én haza viszem. Figyelek rá és nem lesz semmi baj! - szavaival mintha magát is nyugtatni próbálta volna. - Te pedig keresd meg az igazgatót és mondd el neki, mi történt. Miley és Zayn tanusíthatják a történteket.
Iggy már épp közbe akart vágni, de a fiú belé fojtotta a szót.
- Fölösleges mindkettőnknek Dylannel menni. Neked itt a helyed, hogy biztosítsd, Nick ne ússza meg ezt is, mint minden mást! Tudod, hogy ezzel többet segítenél.
A lány beletörődve felsóhajtott. Gyengéden csókot nyomott Dylan arcára, majd Loganhez fordult. - Nagyon vigyázz rá! - mondta, és haját hátra vetve megindult az igazgató irodája felé. Néhány lépés után vissza fordult és a tehetetlenül ácsorgó Miley-Zayn párosra meredt. - Kövessetek! Vagy talán kérvényt kell benyújtanom? Egy-kettő!
Miley a lány után indult, Zayn viszont vonakodva Dylan arcát fürkészte. Ő is szívesen elvitte volna a fiút hazáig és vele is maradt volna, de tudta, Logan ebbe úgysem egyezne bele. Végül lemondóan elfordult és ő is Iggy után eredt.
Matematika órán Selena azon töprengett, ki legyen az első osztálytársa, akin bosszút áll. Miközben lehetséges gonoszkodási módszereken agyalt, a mellette ülő Miley elégedetten mosolygott, amiért szünetben sikerült végre egy időre kivonniuk Nicket a forgalomból. Az igazgatónál tett látogatás és vallomás után a fiút egy hónapra felfüggesztették az iskolából és az igazgató megfenyegette, hogy a következő hasonló esetnél kicsapják az intézményből.
Miley örömében az első padban ülő Iggy is osztozott, bár a lányt jobban izgatta testvére állapota. Szüntelenül üzenetekkel bombázta Logant a fiú hogyléte felől érdeklődve és elmondhatatlanul megkönnyebbült, amikor megnyugtató választ kapott. Logan ágyba dugta Dylant, akinek elméje és látása végre kezdett kitisztulni. Jól volt, és csak ez számított.
Az Iggy mellett ücsörgő Charli is aggódott, de az ő gondolatai minduntalanul másfelé kalandoztak. Újra és újra felidézte magában a Harryvel töltött előző éjszaka minden egyes mozzanatát. Boldog volt és egyáltalán nem bánta meg, hogy a fiúnak adta szüzességét. Minden vágya az volt, hogy elmesélhesse barátnőinek az életében bekövetketett ominózus mérföldkövet, de előre tudta, hogyan reagálnának, ez pedig kissé elvette a kedvét a titok felfedésétől. Ariana biztosan azzal traktálná, meséljen neki Harry férfiasságáról, Nina pedig az együttlét minden pillantáról tudni akarna. Iggy valószínűleg rosszalló pillantással jutalmazná, amiért ilyen könnyen adta magát. Csalódna benne, ezt pedig Charli semmiképp sem szerette volna. Viszont úgy érezte, valakivel meg kell osztania boldogságát. Csupán azt nem tudta, ki legyen az a valaki. Talán beszélhetne Shawnnal, gondolta. Bár eddig még egyetlen személyes beszélgetést sem folytattak egymással, biztos volt benne, hogy a fiú megfelelő hallgatóság lenne. Legszívesebben Logannel beszélt volna, de ő éppen Dylant ápolta és valószínűleg jelenleg nem izgatnák olyan apróságok, mint az ő szüzességének elvesztése. Charli néha úgy érezte, hiába ott van mindenhol, igazából olyan, mintha sehol sem lenne jelen. Népszerű volt, de a rivaldafényben mindig minden figyelem Iggyt illette. Mintha senkit sem érdekelne, ki is ő valójában.
Egyáltalán ismer valaki? - tette fel magában a kérdést és szomorúan konstatálta, hogy valószínűleg senkit sem érdekel, milyen is ő valójában. Mintha csupán egy árnyék lenne, aminek nincs gazdája. Iggy a királynő, Ariana a pénisz-rajzoló álmodozó, Nina pedig a sznob, szexéhes partycica... de ő kicsoda? Neki nincs védjegye, talán még személyisége sincs. Ő csupán egy lány, aki éveken keresztül egy meleg srácba volt szerelmes, most pedig végre elvesztette szüzességét, de nincs, akinek elmesélje. Senki észre sem vette, hogy valami megváltozott a kisugárzásában. Szinte ragyogott az arca, de a ragyogást eltompította a többiek felé tornyosuló árnyéka.
Logan a gondosan nyakig betakargatott Dylan mellett feküdt az ágyban és a fiú haját simogatta. Miközben elnézte barátját, izgatott hangon megszólalt:
- Ma nálunk aludhatnál. Mit szólsz? - kérdezte felélénkülve. Dylan még soha nem aludt náluk, de úgy érezte, épp itt az ideje. - Mindig én alszom itt - tette hozzá.
Barátja elszomorodott Logan mohó arckifejezése láttán. Ideje őszintének lennie, gondolta kedvtelenül.
- Valamit nem mondtam el... - kezdte alig hallhatóan.
Logan abba hagyta hajának cirógatását és távolabb húzódott tőle, hogy egymás szemébe nézhessenek.
- Mit? - kérdezte összeszoruló gyomorral.
- Anyukád nem fogad el kettőnket, csak úgy tesz, mintha... A vacsorán, amikor kimentél a konyhába, azt mondta, soha nem fog beletörődni abba, hogy egy fiúval járj.
Logan sötét ábrázata láttán Dylan ijedten, sietve hozzá tette: - Kérlek, ne haragudj, amiért nem mondtam el hamarabb! Olyan boldog voltál és annyira bántott, amiket mondott nekem... nem akartam elrontani a kedved, de nem titkolhatom tovább.
Dylan kezdett valóban félni, barátja ugyanis még mindig nem szólt egy szót sem, csupán ült mozdulatlanul maga elé meredve.
- Kérlek, mondj valamit!
- Nem rád haragszom - szólt végül csendesen Logan. - Hanem anyára és magamra, amiért elhittem, hogy végre minden jóra fordul! Sosem lesz jó semmi... Otthon legalábbis nem. Ha egyáltalán nevezhetem otthonomnak azt a helyet...
- Idővel befogja látni, hogy nem tehet semmit sem az ellen, hogy szeretjük egymást. Bebizonyítjuk neki, hogy ez igen is komoly és kénytelen lesz beletörődni - erősködött Dylan. Hinni akart a saját szavaiban. Egymás nélkül képtelen volt elképzelni a jövőt.
Logan lehajtotta a fejét és alig észrevehetően belemarkolt a takaróba, amin ült. Dylan miatt próbált mindig erős maradni, támogatni a fiút, félre söpörni minden gondot, hogy száz százalékban mellette lehessen, azonban ereje és akarata kezdte cserben hagyni őt.
- Tudod, hogy nem szoktam panaszkodni... de egyetlen pillanatra gondolj már bele abba, hogy milyen az életem! Apám lelépett és nem érdeklem őt, a nevelőapám alkoholista és boxzsáknak használ, amikor kedve tartja, anyám pedig képtelen elfogadni annak, aki vagyok! El akart küldeni egy másik kontinensre, csak hogy ne lehessek azzal az emberrel, aki boldoggá tud tenni, aztán úgy tett, mint aki megbánta és végre elfogad... most pedig kiderül, hogy ez is csak színjáték! Miért nem tud úgy szeretni, ahogy vagyok? Le sem szarja, min megyek keresztül! Hát nem látja, hogy csak miattad vagyok boldog?! Miért akarja még ezt is elvenni tőlem? - Logan türelmetlenül megtörölte szemeit pulóvere ujjával és elfordult Dylantől, hogy az ne lássa őt sírni.
A fiú azonban finoman megszorította a csuklóját és közelebb hajolt hozzá. Másik kezével megfogta Logan állát és arcát a sajátjával szembe fordította. Egészen közelről néztek egymás szemeibe: a lágy, barna szempár és a könnyes óceánkék.
Dylan szégyellte magát, amiért véleménye szerint nem tudott olyan támaszt nyújtani barátjának, mint amilyet az nyújtott neki. Logan állt ki mellette, akárhányszor piszkálták. Logan vigyázott rá, Logan védte meg bárkivel szemben. Logan vigasztalta, ha szomorú volt, és Logan állt ki az osztály elé, hogy coming outoljon, csak hogy segítsen az ő helyzetén. Mindezt úgy, hogy közben a fiú egészségtelen családi körülmények között élt és meg voltak a saját problémái.
Dylan lesütötte szemeit, aztán szerelmesen újra Loganre pillantott.
- Te vagy az én hősöm... engedd, hogy én lehessek a tied! Nem kell mindezen egyedül túljutnod. Én itt vagyok neked. Most az egyszer hadd vigyázzak rád én!
Logan felszárította a könnyeit, csendesen bólintott és egy gyengéd csók után összekuporodva Dylan mellkasára feküdt. Bármi is vár rá az ajtón túl, nyugalom áradt szét minden porcikájában. Hiszen tudta, barátja karjaiban biztonságban van és nem bánthatja semmi.
Shawn nehezen állta meg, hogy ne keresse Iggyék társaságát. Nina szavai azonban még mindig ott csengtek a fülében. Úgy vélte, a gonoszkodó lánynak igaza van. Ő sosem kerülhet be abba a körbe, amiben Iggy és barátai mozognak. Sosem lesz egyenrangú, a csalódástól pedig jobb, ha megkíméli magát. Nem akarta veszélybe sodorni a lány népszerűségét és Nina bántó kijelentéseit sem volt képes tovább elviselni. Épp a tisztótószeres raktár padlóján ült felhúzott térdekkel, hátát egy régi szekrénynek vetve, amikor kinyílt az ajtó és megjelent mögötte Zayn.
- Öregem, már mindenhol kerestelek - sóhajtott megkönnyebbülten az érkező és becsukta maga mögött az ajtót.
Shawn azonnal feltápászkodott, hogy eltűnjön a két embernek már kissé szűkös helyiségből. Még túlságosan élénken élt benne Zayn legutóbbi, erőszakos megnyilvánulása.
- Nem kell a pénzed, ha még mindig azzal akarsz traktálni... - szólt, miközben próbálta Zaynt kikerülni, hogy a kilincshez férhessen. A fiú azonban elállta a kijáratot. Arcán bűnbánó tekintet játszott és kezeit maga mellett bizonytalanul lóbálva azon töprengett, hogyan kezdjen neki mondandójának.
- Figyelj, épp erről akartam veled beszélni...
- Nem akarok erről a témáról hallani soha többé! - jelentette ki Shawn a szavába vágva. - Elegem van már abból, hogy mindenki úgy kezel, mintha egy darab szar lennék.
- Bedugulnál egy percre?! - csattant fel türelmét vesztve Zayn, a bizonytalanságának pedig már nyoma sem volt. - Épp bocsánatot akarok kérni, te fasz!
- Mondtam, hogy hagyj b... - Shawn elharapta a mondatot és csodálkozva Zayn arcába bámult. - Bocsánatot? - ismételte, mint aki rosszul hall.
- Igen. Undorítóan viselkedtem veled... azóta ezen rágódom. Ez még tőlem is gusztustalan volt. Sosem lett volna szabad pénzt ajánlanom szexért cserébe, mikor nagyon jól tudtam, hogy rá vagy szorulva. És amiket mondtam... ahogy erőszakoskodtam veled. Undorodom magamtól. Nagyon kétségbe voltam esve, de tudom ez nem mentség. Ígérem, soha többé nem fordul elő és jóvá teszem! Meg tudsz bocsájtani? - Zayn sötétbarna szemeit tágra nyitva, kölyök kutya pillantással Shawnra bámult és lélegzetét visszafojtva várta a fiú válaszát.
- Ez nem csak valami csel vagy szivatás? - méregette őt gyanakodva Shawn.
- Nem. Eskü. Halálosan komolyan beszélek.
Mióta Zayn átélte, mennyire nehéz is a coming out, és hogy milyen rögös volt az út önmaga felismeréséhez, felnézett az olyan fiúkra, mint Shawn, Logan vagy Dylan. Hiszen ők kiálltak a világ elé és felvállalták magukat, nem másokon vezették le a frusztrációjukat, amiért képtelenek voltak szembenézni a valósággal, ahogyan ő tette.
- Hát... nekem már sok csúnyát mondtak, de még senki sem bántott meg úgy, ahogy te - kezdte Shawn, mire Zayn arca elkomorult. - Viszont megbocsájtok, ha tényleg megbántad. Nélküled is elég ember van, aki csesztet. Úgyhogy örülnék, ha eggyel kevesebb lenne.
Zayn szélesen elmosolyodott és bizonytalanul közelebb lépett a fiúhoz. Csupán fél méternyi távolságra voltak egymástól. Shawn magasabb volt nála, mégis sokkal védtelenebbnek tűnt, mint ő.
- Megölelhetlek?
Néhány másodpercre nyúló csend után Shawn zavartan bólintott. - Ha szeretnéd.
Zayn közelebb lépett hozzá és átkarolta a fiú derekát. Fejét a vállára hajtotta és magába szívta az illatát. Édes volt, mint az eper. Ez volt hosszú idő óta az első alkalom, hogy egyáltalán nem gondolt Dylanre.
- Hé, te azt hitted büdös vagyok, csak mert nincs pénzem? - sandított rá Shawn, miután Zayn elengedte őt.
A fiú elvörösödve legyintett és nevetéssel próbálta leplezni zavarát.
- Dehogy, te meg miről beszélsz?
- Éreztem, hogy megszagoltál - vont vállat Shawn.
- Csak mert jó az illatod. - Zayn sietve témát váltott. - Hallottad már, mi történt Dylannel?
- Igen, tudom, hogy Rita elrabolta őt... még jó, hogy nem lett semmi baja. Csodálkozom, hogy még nem ment híre a suliban.
- Hidd el, a nap végére tuti híre megy, de én nem arról beszélek - csóválta a fejét Zayn. - Nick megütötte ma, és elájult. Logan vitte haza. Úgy tudtam, jóban vagy velük és tudsz róla.
Shawn gyomra görcsbe rándult. Nagyon sajnálta Dylant és úgy döntött - Nina ide vagy oda -, hogy iskola után meglátogatja a fiút.
- Ha gondolod, suli után elviszlek hozzá. Én is meg akarom nézni, hogy van - szólt Zayn, mintha csak a gondolataiban olvasna.
- Az jó lenne.
Ekkor kinyílt a szertár ajtaja és megjelent mögötte az összekócolódott hajú Kristen.
- Basztok? - kérdezte vigyorogva, mire Zayn ráförmedt.
- Nem, te faszbűvölő!
- De én meg fogok, úgyhogy légyszi adjátok át a helyet, ha nektek már nem kell! - Kristen kitárta a szertár ajtaját és felbukkant mögötte egy alacsony, stréber másodikos.
- Úgy látom, már nem válogatsz - vigyorgott Zayn, miközben kioldalazott az érkezők mellett. Shawn követte példáját.
- Még szűz - jelentette ki Kristen sokat mondó pillantással, ezzel pedig lezártnak tekintette a témát és behúzta zsákmányát a felmosóvödrök, seprűk és tisztítószerek közé. - Ha behunyod a szemed, látni fogod Jézust, amikor elélvezel!
- Komolyan? - hallatszott ki a fiú remegő hangja az ajtón át.
Zayn hangosan felkacatott és Shawn sem bírta megállni mosoly nélkül.
- Nem, csak vicceltem... na gyerünk, nyald a puncim, kandisznó!
Justin és Demi egy-kettőre az iskola legtöbbet vitatott párosa lett. Ez persze nem jelentette azt, hogy a legnépszerűbb is. Sokan voltak, akik nem nézték jó szemmel a bimbódzó kapcsolatot.
Voltak olyan lányok, akik egyenesen gyűlölték Demit, amiért nem lehetnek a helyében. Egyikük még az öltözőbe is beszökött, míg az osztály testnevelés órán volt, és teletömte Demi táskáját rothadó szeméttel.
- Most már a táskádban is te vagy! - nevetett Selena a könnyes szemű lány mellett állva tesióra után.
Iggy leghűségesebb rajongói sem nézték jó szemmel, hogy Justin hamarabb merészelt új kapcsolatba kezdeni, mint hódolatuk tárgya.
Iggy kezdetben élvezte a szerelmespár felé irányuló gyűlöletet, de végül arra az álláspontra jutott, hogy felülkerekedik sértettségén. Épp egy csapat lelkes rajongó gyűrűjében állt és hallgatta, hogyan ócsárolják egymás szavába vágva hol Demit, hol pedig Justint, amikor beleunt a dologba.
- Édeseim, aranyos a lelkesedésetek, de nyugi! Nem Justin volt az, aki előbb lépett tovább, hanem én.
A kijelentést elakadt szavak es visszafojtott lélegzetek követték, majd az összegyűlt diáksereg egy emberként akarta megtudni, ki Iggy választottja. Hiszen a lánynak Justin óta senkije sem volt.
- Csak annyit árulhatok el, hogy már nem középsulis és úgy néz ki, mint egy fehérnemű modell! - vihorászott Iggy, aztán haját hátra dobva elégedetten nevetett a tágra nyílt, áhítattal teli szemek sokaságára.
A következő szünetre Justin és Demi kapcsolata már lerágott csontnak bizonyult; hiszen majdnem mindenkit jobban izgatott az, ki lehet Iggy titkos hódolója.
Nina elismeréssel vegyes áhítattal meredt barátnőjére, mikor négyesben elindultak a büfébe.
- Egyetlen szünet elég volt ahhoz, hogy elérd, mindenki rólad beszéljen! Mégis, hogy csinálod?!
- Népszerű vagyok, ennyi pedig elég - vont vállat Iggy, majd szigorú hangon hozzá tette: - Remélem elgondolkodtál magadon és azon, ahogy Shawnnal viselkedtél, különben ma sem ebédelhetsz az asztalunknál!
Nina csalódottan lesütötte a szemét. Abban reménykedett, a dolog mára már feledésbe merül. Úgy döntött, inkább hazudik, mintsem újra lúzerek közé kényszerüljön az ebédlőben. Terve a jelek szerint egyébként is bevált, hiszen a Shawnnal való, négyszemközti eszmecsere óta a fiú úgy tűnt, vette a lapot és távol maradt a klikkjüktől. Így hát nem volt értelme még jobban magára haragítania Iggyt.
- Persze, egy szemét picsa voltam. Remélem, nem haragszol rám.
- Shawntól kell bocsánatot kérned.
- Nekünk nem is mondtad, hogy összejöttetek Zac-kel! - ujjongott Ariana. - Miért nem mesélted?!
- Mert nem jöttünk össze. Még. De ami késik, nem múlik.
Charli nem bírta tovább magában tartani azt, amin minden percben az esze járt. Hirtelen ötlettől vezérelve nagy levegőt vett és visszavonhatatlanul kibökte: - Tegnap elvesztettem a szüzességem!
Barátnői megtorpantak és tágra nyílt szemekkel a lányra meredtek.
- Ideje volt már! Harry jó az ágyban? - kíváncsiskodott Nina ajkába harapva.
- Igen, egy igazi úriember! Gyengéd volt és nagyon szexi!
- Nagy farka van? Ha elmondanád milyen, esetleg lerajzolhatnám. - Ariana reménykedve várta a választ, de az elmaradt.
Charli pontosan ilyen reakcióra számított barátnőitől, de jelenleg ez sem tudta zavarni. Boldog volt, hogy megoszthatta ezt a fontos pillanatot a többiekkel.
- Nem akarod leharapni a fejem, amiért túl könnyen beadtam a derekam? - sandított félénken Iggyre, mivel az egyetlen szót sem szólt.
Végül a lány Charlihoz fordult és rémült arca láttán elmosolyodott.
- Örülök neked, te butus! Hogy mikor van itt az ideje, csak te érezheted! Ha nem bántad meg és tényleg Harryvel akartad az elsőt, akkor nincsen semmi baj. Jó srácnak tűnik. Szerintem tényleg szeret téged. Boldog vagyok, ha te is!
- Én nagyon! Köszönöm! - vigyorodott el Charli és hálásan barátnője nyakába vetette magát.
- Mit mondtam én? Megéri várni az elsővel az igazira!
Selena a női mosdóban különös beszélgetés foszlányaira lett figyelmes, miközben ajkait rúzsozta a tükör előtt. A hangban, ami az egyik fülkéből szűrődött ki, felismerte Taylorét. A másik hang valószínűleg a lány telefonjából érkezett, ugyanis Selena nem hallotta, hogy bárki is felelt volna a szavaira.
- Igen, talizhatunk suli után, de félek, hogy Luke rájön... nem, nem tudja, és nem is akarom, hogy megtudja! Igen, ott leszek. Akkor később. Szia.
Selena elégedetten elmosolyodott és kisomfordált a mosdóból, mielőtt Taylor megláthatta volna. Az időzítés tökéletes. Egy titok, amiről Luke nem tud. Hogy kiderítse, mi az, iskola után követni fogja Taylort, bárhová is menjen.
- Mindenki, aki bemártott apámnál, megszívja majd - vigyorgott Selena a folyosón lépkedve.
- Én is? - kérdezte Kristen kíváncsian.
Selena észre sem vette őt, míg a lány meg nem szólalt.
- Igen, te is. Miért kellett elmondanod apámnak, hogy együtt szoktunk szopni?!
- Azért, mert folyamatosan ki akarsz túrni engem a csapatból! Már hárman vagyunk, nem csak te és Miley. De te ezt képtelen vagy elfogadni. Pedig jó barátnők lehetnénk.
Selena próbálta utálni a lányt, de be kellett látnia, ez egyre nehezebben ment számára. Kristen vicces volt, a társaságában pedig nem lehetett unatkozni. Az ember sosem tudta, mi lesz a lány következő megnyilvánulása vagy kijelentése. Ez pedig kifejezetten szórakoztató volt. Selena felidézte a közös orgiákat, aztán azt, amikor bevonultak Emma bulijára, miközben pórázon vezette Mileyt és Kristent. Be kellett ismernie, hogy a lány - ő hiába ellenezte - valóban a csapat tagjává vált.
- Gáz vagy, de bírlak. Ha azt akarod, hogy téged ne szivassalak meg, segíts a tervemben! Ha azt csinálod, amit mondok, nem leszek többé ellenséges veled szemben és elfogadlak a bandánk egyenrangú tagjaként.
- Rendben! - ragyogott fel Kristen arca. Iszonyatosan vágyott arra, hogy végre Selena is elfogadja őt. Félt, hogy a lányok egyszer csak ráunnak majd és kiközösítik, aztán újra egy senki lesz, mint a Mileyval való barátsága előtt. - Viszont én senkinek sem akarok ártani.
- Szivem, téged az egész suli kinevetett és semmibe vett éveken át! Valóban megsajnálnád őket? - forgatta a szemét hitetlenkedve Selena.
Közben mindketten megálltak a folyosó korlátjánál és lebámultak a földszinti aulában hemzsegő diákokra.
- Kiken akarsz bosszút állni?
- Taylor, Justin, Demi, Zayn, Dylan, Logan és Iggy.
- Nem, ez nekem akkor sem megy...
- Ha nem, hát nem! De akkor kénytelen leszek anyádéknak bemutatni a videót, amin egyszerre három pasival kefélsz! Felvettelek az öltözőben a múltkor. Szerintem ha meglátják, Alaszkába küldenek valami kolostorba!
- Alaszkában vannak kolostorok? Azt hittem ott csak hó van meg eszkimók - csodálkozott Kristen.
- Jaj, hallgass már el! - türelmetlenkedett Selena. - Akkor hogy döntesz?
Kristen csendesen töprengett magában. Nem akarta, hogy elküldjék a szülei, pedig már így is pengeélen táncolt. A szülő-tanár-diák est után anyja ezúttal egy seprűt tört el a hátán, az ütés nyoma pedig még mindig iszonyatosan fájt. Próbált úgy tenni, mintha nem érdekelnék a verések, de mélyen legbelül nagyon megviselte édasanyja fizikai szigora.
- Jó, legyen. De Iggynél, Logannél és Dylannél nem segítek! Rendben?
- Oké, leszarom. Őket elintézem egyedül is. Az első feladatod az lesz, hogy követed Taylort iskola után és kilesed, kivel találkozik. Képeket is csinálj, de nehogy észre vegyen! Világos?
- Igen. Este kinyalhatlak végre? - kérdezte Kristen reménykedve.
- Majd akkor, ha hasznodat veszem és a bosszúm sikeres.
Az irodalom tanár megállt az unottan ücsörgő osztály előtt és izgatottan összecsapta két tenyerét.
- Tudom, hogy ez az utolsó órá és már fél lábbal az iskolán kívül érzitek magatokat, úgyhogy játszunk egy kicsit bemelegítésként, hogyfelrázzalak titeket! Egyesével szólítok mindenkit, ti pedig kimondjátok a kedvenc szavatokat! Azt a szót, aminek csengése a legkedvesebb számotokra. Ami szerintetek a leggyönyörűbb szó. Világos? Iggy, kezdd te!
- Rivaldafény - mondta a lány magabiztosan.
- Remek. Charli?
- Harry... vagyis csókolózás.
- Ariana?
- Péni.. - Ari még időben elkapta a hátra forduló Iggy szigorú pillantását, úgyhogy sietve meggondolta magát. - Pillangó.
- Nina?
- Népszerűség.
- Demi?
- Szerelem.
- Miley?
- Szabadság.
- Selena?
- Bosszú - mosolygott sötéten a lány.
- Kaya?
- Hit.
- Zayn?
- Sebesség.
- Emma?
- Tudás.
- Justin?
- Őszinteség - felelte komoly arccal a fiú. Ez volt ugyanis az a szó, ami számára az utóbbi hónapokban a legtöbbet jelentett. Elvesztett mindent, mert nem ismerte ennek a szónak a súlyát és megfogadta, soha többé nem esik bele ebbe a hibába.
- Nagyon jó - örvendezett a tanár. - Austin?
- Megbánás. - Miközben beszélt, a fiú sóvárogva az első padban ülő Kristen tarkójára meredt.
- Kat?
- Siker.
- Taylor?
- Cigaretta.
- Érdekes... Luke?
- Rock and Roll!
- Ez nem épp az, amire én gondoltam, de legyen. Na és neked Kristen, mi a kedvenc szavad?
- Fasz - mondta a lány nemes egyszerűséggel, mire szinte az egész osztály harsányan felnevetett.
A tanár rosszalló pillantást vetett rá és a fejét csóválta.
- Neked ennek a vulgáris szónak a csengése tetszik a legjobban az összes létező szó közül?
- Igen - bólintott Kristen megingathatatlanul.
- Nem jut eszedbe esetleg valami más?
- De. Fütykös, farok, tök, hancúrléc, hímvessző, himbi-limbi, pucu, dákó...
- Elég legyen! A házi feladatod az, hogy írj le nekem a téliszünetben száz szót, amit szeretsz! Ha egyetlen egy iskolába nem illő kifejezés lesz közöttük, megbuktatlak!
- Nem buktathat meg, sok a kettesem!
- Nagyon sajnálom, hogy te ezzel elégedett vagy. Tavaly még színötös tanuló voltál, ezéven pedig minden tantárgyból borzalmasak a jegyeid - lapozta át a kezében tartott naplót a férfi. - Mi történt?
- Elkezdtem élni! Kinyíltam, mint a lótuszvirág!
- Szó szerint kinyíltál - kuncogott Iggy, mire többen felnevettek.
Ebédnél Iggy barátnői társaságában ücsörgött megszokott asztaluknál és azon töprengett, milyen régóta nem ebédeltek csak ők négyen Dylan, Logan vagy Shawn nélkül. Az érzés egyszerre volt jó és rossz; jó volt, mert erősebbnek és hatalmasabbnak érezte magát, mint valaha. Mintha csak a vastrónon ülne, az egész iskola felett. Az ő négyesük volt a tápláléklánc csúcsán. Azonban hiányoztak neki a fiúk, különösen Shawn, akivel egy ideje még csak nem is találkozott. Biztos volt abban, hogy a fiú szándékosan kerüli őket. Sejtette, hogy Nina viselkedése ijesztette őt el.
- Mikor akarsz bocsánatot kérni Shawntól? - fordult a lány felé követelőző hangnemben.
Nina félre tolta az előtte heverő salátát és szemét forgatva Iggyre nézett.
- Nem élvezhetném végre az ebédem Shawn nélkül?! Ha nincs itt, akkor is róla kell beszélnünk? Egész nap nem láttam! Majd bocsánatot kérek, oké?
- Mi ez a hangnem?! - emelte fel a hangját Iggy megbotránkozva, de ekkor Ariana elvonta figyelmét.
- Nézzétek, ott van Shawn! Épp leül Justinék asztalához.
- Mi a fasz? - Iggy hátra fordult és a focicsapat asztala felé meredt. A társaság szokásához híven két egymás melletti asztalt foglalt el, az egyiknél ült Justin, Zayn és még három másik csapattársuk, amikor a tálcáját tartó Shawn bizonytalan mozdulattal, félénken leült melléjük.
- Senkit nem szoktak az asztalukhoz engedni, aki nem csapattag - értetlenkedett Charli.
- Ráadásul Zayn gyűlöli Shawnt... biztos meg akarja szivatni. Közbe kell lépnem! - Iggy felpattant helyéről és az asztalok között kecsesen szlalomozva megindult Justinék felé. Amikor megállt mellettük, a csapat tagjai kórusban fütyülni kezdtek és szűk ruhája alatt dombororó idomait pásztáztak. Justin értetlenül nézett fel a lányra, azt hitte, dorgálásra számíthat, amiért felvállalta kapcsolatát Demivel az iskola előtt.
- Ne haragudj, hogy nem vártam meg, míg te is...
- Nem érdekel - folytotta belé a szót felemelt mutatóujjal a lány. - Nekem is van valakim, ha még nem hallottad volna.
Justin elvörösödött és fapofával folytatta ebédjét, de közben tovább fülelt.
- Shawn, te mit keresel itt? Miért nem hozzánk ültél? Valaki kényszerített? - Iggy itt Zaynre sandított, de az ártatlan képpel nézett vissza rá.
- Nem, Zayn mondta, hogy üljek ide.
- Már megint miben sántikálsz?! - csattant fel Iggy gyanakvó arccal.
- Semmiben. Próbálom helyrehozni a hibáimat.
- Aha, én meg csúnya vagyok. Jó vicc!
- Komolyan mondja. Megbeszéltük a dolgokat és bocsánatot kért - kapcsolódott be Shawn, de közben kerülte a lány pillantását.
- Ne legyél naiv! Gyere velem!
- Nem akarom megint Ninát hallgatni - utasította vissza Shawn.
- Nem fogod! Ő is bocsánatot szeretne kérni.
- Na, ez az igazán jó vicc! - prüszkölt gyümölcslevébe Zayn. Iggy bosszankodva meredt rá.
- Hát jó! De ha megtudom, hogy már megint valami szemétséget forralsz, megbánod! - fenyegetőzött, aztán csalódottan vissza indult asztalához. Barátnői kíváncsi arccal vártak rá.
- Királynőm, nem vihetnélek el randizni? Megy egy jó horror a moziban. Megnézhetnénk - szólt utána az egyik focista reményteli, de magabiztos hangon. Hiszen még nem volt olyan lány, aki vissza utasította volna. Egészen mostanáig.
- Jól mondtad, nem vihetsz el. Amúgy... - Iggy vissza fordult és barátságos mosolyt küldött a fiú felé, aki erre bambán elvigyorodott. - ... nem te voltál véletlenül az, aki a nyárzáró házibulimon tavaly úgy leitta magát, hogy behugyozott?
A fiú azonnal elvörösödött, arcán pedig a korábbi vigyornak még az árnyéka sem volt fellelhető. Hebegett valamit, de Iggy már nem figyelt rá. Hátra vetette szőke tincseit és elégedetten visszatipegett saját asztalához.
- Neked még nem mondta senki, hogy házinyúlra nem lövünk? - vetette oda csapattársának sötéten Justin.
- Hogy jön ide a vadászat? - értetlenkedett homlokát ráncolva a fiú.
- Úgy, hogy egymás exei tabuk! Ne is álmodj Iggyről.
- Csak nem féltékeny valaki? - sandított barátjára Zayn olyan halkan, hogy a többiek ne hallhassák. - Azt hittem dúl a szerelem Demivel.
- Úgy is van. De ez gerinctelenség - nézett rá Justin sokatmondó pillantással.
Dylan és Logan összebújva ébredtek délután. Álmosan dörzsölgették szemüket, aztán bambán egymásra mosolyogtak, mikor tudatosult bennük, hogy együtt vannak.
- Csinálok kávét - jelentette ki Dylan és kissé kótyagosan kimászott az ágyból. Még mindig szédelgett, de nem akarta, hogy Logan még jobban aggódjon.
- Te még gyenge vagy. Majd csinálok én, csak pihenj!
- Nem, most én vagyok a te hősöd. Úgyhogy kávét főzni is én fogok - mosolygott Dylan, aztán a konyhába indultak.
Iggy éppen akkor lépett be a bejárati ajtón, amikor a fiúk a lépcsőn igyekeztek lefelé.
- Dylan, hogy vagy? - érdeklődött a lány, miközben ledobta táskáját a földre és testvéréhez sietett, hogy átölelje.
- Már jobban. Úgyhogy anyáéknak ne szólj, rendben? Mindjárt itthon lesznek. Eleget aggódtak már az utóbbi időben.
- De biztos, hogy minden rendben? - Iggy érdeklődve vizsgálgatta a fiú arcát.
- Persze. Ne aggódj! - Dylan könnyedebb témára váltott. - Épp kávézni akartunk. Csatlakozol?
- Persze - mosolyodott el a lány és követte a fiúkat a konyhába. Azonban továbbra is gyanakodva méregette testvérét.
Amikor már mindhárman a konyhapult körül ültek és kávéjukat szürcsölgették, Iggy elmesélte a srácoknak, mi mindenről maradtak le az iskolában.
- Ne már! Shawn Zaynnel egy asztalnál? - hüledezett Dylan. - Tuti van valami a háttérben... pedig szegény már így is annyi mindenen ment keresztül...
- Na és veletek mi történt? Esetleg szexeltetek, míg tiétek volt az egész ház? - sandított rájuk mosollyal a szája sarkában Iggy.
- Jézus, nem! - vonta össze szemöldökét felháborodva Dylan. - Mi még nem tartunk ott. Amúgy meg bealudtunk, élni nem volt erőm.
- Csak vicceltem, te idióta - nevetett a lány.
- Anya még mindig nem hajlandó elfogadni, hogy Dylannel együtt vagyunk - jelentette ki váratlanul Logan, mire Iggy értetlenül felvonta a szemöldökét.
- Azt hittem, már észhez tért. Miről maradtam le?
A két fiú beszámolt neki az aktuális helyzetről, mire a lány bosszankodva felcsattant.
- Úgy megtépném anyádat! - forgatta a szemét. - De komolyan. Ráférne egy jó nagy pofon, hogy észhez térjen.
Néhány percig mindhárman gondolataikba merülve, csendben itták kávéjukat. Csupán kanalak csörömpöltek a kezekben és csészék koccantak a konyhapulton, aztán Iggy izgatottan felkiáltott, mire a két fiú ijedten összerezzent.
- Ez az! Tudom, mi a megoldás!
- Valóban? - ráncolta homlokát hitetlenkedve Dylan. Még a csészéjét is eltolta maga elől. - És mi lenne az?
- Jean azt hiszi, annál rosszabb nem történhet, hogy ti együtt vagytok. De mi lenne, ha Logan összejönne egy olyan pasival, aki a szülők megtestesült rémálma? Fogadni mernék, hogy akkor visszasírná Dylant és megkönnyebbülne, ha inkább vele járnál! Aztán végre leszállna rólatok! - nézett mámorosan Loganre. - Én egy zseni vagyok!
- Szóval jöjjek össze egy szemétládával, miközben Dylannel járok? - sandított rá Logan, aki nem tűnt túlzottan meggyőzöttnek.
- Nem, te butus! Elég eljátszanod, hogy mással jársz. Csak néhány napig. Előadod otthon, hogy szakítottál Dylannel. Jean megkönnyebbül, de aztán hazaviszel egy pokolfajzatot és majd ő kikészíti anyudat! - Iggy nem értette, miért nem ugrálják körbe őt a fiúk fantasztikus terve miatt. - Már csak azt kell kitalálnunk, ki játszaná el élethűen ezt a szerepet. Zayn nagyon jó lenne, de gondolom, őt nem igazán akarjátok...
- Még szép, hogy nem! Dylanbe szerelmes, nem akarom, hogy a pasimat játsza el - jelentette ki Logan. - Ráadásul nem is bízom benne.
- Akkor... esetleg Shawn? - szállt be az ötletbörzébe Dylan.
- Őt hagyjuk ki ebből, elég baja van enélkül is. Ráadásul túl jó lelkű ahhoz, hogy hiteleset alakítson - mutatott rá Iggy.
- Akkor legyen Justin. Szerintem ő jól alakítaná a rossz fiút és mostanában egész jól kijövünk egymással - ajánlotta Logan. - Persze csak ha nem zavarná egyikőtöket sem.
- Inkább Justin, mint Zayn - mérlegelt Dylan. - Persze úgy sem csókolóznátok, meg ilyesmi... ugye? - tette hozzá reménykedve.
- Dehogy!
- Legalább egy szájra puszinak el kell csattannia Jean előtt, hogy hiteles legyen a dolog. Egyébként meg egyáltalán nem zavarna, nem utálom Justint, csak nem érdekel - magyarázta Iggy.
- És szerinted Justin adna nekem szájra puszit? Nem értem, miért menne bele ebbe az egészbe.
Dylan közelebb csúszott barátjához és átkarolta a derekát, arcát pedig az oldalába fúrta.
- De én nem akarom, hogy puszilkózzatok... - motyogta.
- Dylan, dugulj már be! Ez az egész egy sokkal nagyobb célt szolgálna! Ennyi áldozatot képesek vagytok meghozni. Logan már úgyis csókolózott Shawnnal is - vont vállat Iggy.
- Köszi, ettől most sokkal jobb!
- Na, máris áthívom Justint.
Iggy tárcsázni kezdte a fiút.
Justin épp egy kávézóban ült Demivel és forrócsokijukat szürcsölték, amikor megcsörrent a mobilja. Meglepetten látta, hogy Iggy keresi őt. Bizonytalanul felvette a telefonját és a füléhez tartotta. Fúrta oldalát a kíváncsiság, hogy mit akarhat a lány.
- Szia! Át tudnál most jönni? Fontos lenne - mondta a vonal túlsó végén Iggy.
Justin a homlokát ráncolta.
- Épp Demivel vagyok. Mi az, valami baj van?
- Nincs, de nagyon kellene a segítséged. Akkor jössz? Demit ne hozd, csak egyedül gyere. Siess! - Azzal Iggy választ sem várva kinyomta a telefont, Justin pedig a kíváncsian arcát fürkésző Demihez fordult.
- Ki volt az?
- Iggy.
A lány próbált könnyed hangnemet megütni.
- És mit akart?
- Valamiben a segítségem kéri, de nem mondta el, miben. Azt kérte, menjek át hozzájuk.
- Lehet, hogy valami fontos dologról van szó. Menjünk akkor! - indítványozta Demi.
Justin sajnálkozva és félénken nézett barátnője kedves, barna szemeibe.
- Azt kérte, egyedül menjek. Haragudnál érte? Ha nem akarod, nem megyek! Csak egy szavadba kerül.
Demi szívesen mondta volna, hogy ne menjen, de okosabb volt annál, mint hogy újat húzzon Iggyvel.
- Menj el! Nem akarom, hogy bosszúból keresztbe tegyen nekünk. Ráadásul miatta hagyták abba a szekálásom a suliban. Lehet, hogy tényleg valami fontos dologrol van szó. Csak kérlek, ne bánts meg... - Az utolsó mondat csendesen, szinte alig hallhatóan hangzott el.
Justin megfogta a lány asztalon pihenő kezét és gyengéden megszorította.
- Nincs okod az aggodalomra! Sietek, aztán átmegyek hozzátok, ha te is szeretnéd - ajánlotta a fiú és ellenállhatatlan mosolyától Demi gyomra azonnal görcsbe rándult.
- Szeretném.
Csók csattant a félig már kihűlt, elárvult forrócsokis bögre fölött, aztán csilingelés hangzott fel az ajtó nyílására, Demi pedig magányosan nézte az ablakból, hogyan távolodik a járdán Justin. A félelem szép lassan hatalmába kerítette a lányt, mint a sarokban bújkáló pók az áldozatát.
Iggy elégedetten elmosolyodott, amikor meghallotta a csengő hangját. Szinte biztos volt abban, hogy Justin eljön. Még annak ellenére is, hogy a fiú épp újdonsült barátnőjével enyelgett.
Iggy írt egy üzenetet Dylannek, hogy menjen ajtót nyitni, mert ő épp nem ér rá, aztán ismét a tükörbe bámult.
- Gyönyörű vagyok - jelentette ki elégedetten, majd tovább fésülte a haját.
Dylan és Logan együtt nyitottak ajtót a fiúnak.
- Na végre! - mondta az újonnan érkező, miközben leseperte sapkájáról a havat és belépett a nappaliba. - Mit akar Iggy?
- Igazából... mi szeretnénk megkérni valamire - kezdte Logan kelletlenül. Egyáltalán nem fűlött a foga ehhez az egészhez, de nem volt jobb ötlete és kétségbe volt esve.
- Persze, segítek, ha tudok. Miről van szó? - Justin immár kíváncsian emelte tekintetét egyik fiúról a másikra.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte Dylan és a konyha felé indult. - Közben elmeséljük.
Justinnak egy pohár Sprite-ra esett a választása. Nagyot kortyolt belőle, aztán ismét a fiúkra nézett. Azok kényelmetlenül feszengve ültek a bárszékükön.
Logan vett egy nagy levegőt és nagy vonalakban felvázolta otthoni helyzetét.
- ...Aztán Iggynek támadt az az őrült ötlete, hogy... - vette át a szót Dylan. Mire a végére ért, Justin töprengő arckifejezést öltött magára és felvonta szemöldökét.
- Szóval annyi az egész, hogy játszam el anyád előtt a pasidat? - fordult Loganhez, mire az bólintott.
- Igen, és viselkedj minél gázosabban.
- Szuper!
- Akkor benne vagy? - nézett rá Dylan hitetlenkedve. - Ennyi?
- Persze! Ha ezzel segíthetek, miért is ne? Év elején olyan szemét voltam Logannel, ennyivel kárpótolhatom. Na meg... tudom, milyen erőszakosak a szülők. Pedig arról nem te döntesz, kibe szeretsz bele, vagy hogy mi az, amit szívesen csinálsz és mi az, amit nem - Justin itt akaratos, szigorú apjára gondolt és kissé elszontyolodott, csak hogy egy pillanattal később újra mosolyt öltsön magára.
- Köszönöm! - hálálkodott Logan és vállon veregette a fiút.
- Na, mindent elintéztetek? - szólalt meg az ajtóban állva Iggy, mire a fiúk felé fordultak.
A lány egy testhez simuló, pasztel rózsaszín koktélruhát viselt. Egyenes, fénylő haja finoman a vállára omlott. Már egészen a derekáig ért. Magassarkújában a hűtőhöz tipegett, hogy elővegyen egy üveg epres Cappyt. Az volt a kedvence. Magán érezte Justin tekintetét és elégedetten mosolygott.
- Igen, de olyan fura érzésem van. Mintha valami mocskos dologba rángatnánk bele Justint. Mondjuk valami pornóba - jegyezte meg Dylan, mire a többiek felnevettek.
- Ugyan már, csak átmegy, eljátsza, hogy részeg meg csúnyán beszél, dicsekszik egy kicsit arról, milyen drogokat használ és ennyi. Jean halálra fog rémülni - kacsintott Iggy, aztán egészen véletlenül leejtette az üveg kupakját. Miután lehajolt érte, hogy felvegye, látta, hogy Justin szemei őt követik.
Logan és Dylan némán kuncogva egymásra néztek. Túl jól ismerték már Iggyt ahhoz, hogy tudják: ez a produkció nem a véletlen műve volt.
- Jobb, ha megyek - csusszant le székéről Justin és kiitta pohara tartalmát. - Demi már vár. Akkor majd ütközünk! Császtok.
- Várj, kikísérlek! - ajánlotta Dylan, de a fiú már a nappaliban járt.
- Nem kell, kitalálok egyedül is.
- Ti is láttátok? - kérdezte örömteli hangon Iggy. - Amikor behajoltam, felállt neki. Azért rohant ki olyan hirtelen...
- Persze, te ezt a nagy télikabátján keresztül is láttad... - forgatta a szemét Dylan.
- Tudom, hogy még mindig megőrül értem.
Kristen csengetés után követte Taylort, ahogyan Selena kérte. Közben azt képzelte, ő Charlie egyik angyala és épp titkos bevetésen van. Az épületek falához simulva osont, fák mögé bújt el és a villamoson is teljesen összekuporodott a leghátsó ülésen, nehogy Taylor észrevegye őt.
Mikor a lány végre valahára az ajtóhoz lépett, hogy leszálljon, megkönnyebbülten felegyenesedett, hogy kövesse őt. Lábai azonban teljesen elzsibbadtak addigi kényelmetlen testhelyzetétől, így képtelen volt az ajtóhoz sétálni, és a villamoson maradt.
- Engedjen leszállni, maga fasszopó! - panaszkodott nyafogva, de a sofőr valószínűleg nem hallotta a felé intézett cifraságot. Kristen dühösen szállt le a következő megállóban és a hóesésben rohanni kezdett visszafelé. Attól tartott, Taylort addigra már sehol sem találja majd. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor néhány percnyi kutakodás után megtalálta a lányt a megállótól nem messze. Taylor egy söröző előtt ácsorgott cigarettával a kezében és nem volt egyedül: egy szőke, magas fiú állt mellette sört iszogatva.
- Ez a punk nem az a punk, akivel jársz, te kis rocker céda - motyogta rosszallóan Kristen, miközben egy telefonfülke mögé rejtőzve elővette telefonját, hogy fotókat készítsen a gyanús párosról. Leesett az álla, amikor fényképezés közben arra lett figyelmes, hogy a magas fiú Taylor fölé hajol, finoman a hajába túr, aztán szenvedélyesen megcsókolja a lányt.
- Azt a kurva... Selena odáig lesz, ha meglátja ezeket a képeket! - ujjongott magában, aztán eltette telefonját és izgatottan osonni kezdett a villamos-megálló felé.
- Te mit settenkedsz itt? - szólította meg egy ismerős hang, mire összerezzent. Oldalra fordult és Austint pillantotta meg. A fiú vastag, terepmintás kabátban állt előtte zsebredugott kézzel.
- Te mit settenkedsz itt?! - vágott vissza Kristen. - Zaklatsz engem?
- Én erre lakom, mintha nem tudnád. Apám leküldött a boltba.
- Nem kérdeztelek!
- De igen, az előbb kérdeztél - tárta szét karját értetlenül Austin.
- Én fogorvosnál voltam. Betömte a lyukam.
- Ha-ha-ha. Nagyon vicces vagy - forgatta a szemét Austin. Közben a hópelyhek esőcseppekké alakultak és egyre sűrűbben hullottak. - Mindjárt elkezd szakadni az eső. Hazavigyelek kocsival?
Kristen, aki időközben már leült a megálló egyik padjára, összefonta lábait és elővett egy cigarettát, hogy rágyújtson. - Nem kell, de kösz!
- Itt nem lehet dohányozni - lépett a lány mellé egy idős, ősz hajú hölgy sétabottal a kezében. - Kérem, oltsa be a cigarettáját!
- Oltsa be magát inkább, senki nem kérdezte a véleményét! - szájalt Kristen, de az asszony nem tágított.
- Ez egészségtelen, oltsa be! Nem vagyok hajlandó a cigaretta füstjét belélegezni!
- Akkor ne vegyen levegőt, maga lotyó! Hagyjon már engem nyugodtan cigizni, nem látja, hogy épp beszélgetek?!
- Hogy beszél, kisasszony?! Hát a szülei nem tanították meg a tiszteletre?
- Na jó, inkább vigyél haza! - pattant fel Kristen. - Ezt nem hallgatom tovább.
Austin elmosolyodott és elindultak a parkoló felé.
Kristen még egyszer hátra fordult és nyelvet nyújtott az idős asszonyra, aki botjával hadonászott utána.
- Ne hadonásszon, mert feldugom a seggébe!
- Gyere már! - rángatta magával Austin.
Kristen szembefordult vele, az eső pedig egyre erősebben zuhogott. Mindketten pillanatok alatt eláztak, de egyikük sem vette le tekintetét a másikról. Aztán Austin magához húzta és megcsókolta a lányt.
Shawn egészen jó kedvűen lépett be az ajtón, mikor hazaért. Nina nem piszkálta, Zayn bocsánatot kért tőle és a focicsapattal ebédelt anélkül, hogy bárki is beszólt volna neki. Talán még van remény arra, hogy minden jobbra forduljon. Ledobta táskáját az előszobában és a konyhába indult, hogy igyon egy pohár vizet. Nagyon szomjas volt. Miután kiöblítette és a mosogatóba tette a poharát, elindult a szobájába. Anyja valószínűleg megint berúgott és elaludt a másik szobában, gondolta.
Levette kabátját és az ütött-kopott íróasztal előtt álló szék támlájára terítette, hogy megszáradjon. Aztán a szekrényhez lépett és elővett egy törülközőt, hogy megtörölje vizes haját.
Hallotta, hogy becsukódik az ajtó és kattan a zár. Megfordult és a hang irányába fordult. Előzőleg szét sem nézett, egyenesen az íróasztalhoz sietett, amikor belépett a szobájába. James állt az ajtóban, vágyakozón mosolyogva.
- Maga mit keres itt? Miért zárta be az ajtót? - kérdezte Shawn remegő hangon. Volt valami a férfi mosolyában, amitől a hideg futkosott a hátán. James lassan megindult felé, ő pedig azonnal hátrálni kezdett. - Hol van anya?
- Elment. Csak mi magunk vagyunk. Tudod nagyon jól, milyen nehéz az élet... Ott vannak a számlák, csekkek, és akkor ennivaló még nincs is az asztalon. Deborah elmondta, hogy kikapcsolták az áramot és a fűtést is, mert nem tudtátok fizetni. Teljesen kétségbe esett. Már csak napok kérdése, és a vizet is elzárják.
- Nem értem, hogy jön ez most ide - nyögte ki elhaló hangon Shawn és megtorpant. Már teljesen a falig hátrált, elfogyott a padló a talpa alól. Egész testében reszketett, miközben a hozzá egyre közeledő, barátságosan mosolygó férfira meredt.
- Úgy, kedvesem, hogy tettem egy ajánlatot édesanyádnak. Segítek rajtatok. Kifizetem az elmaradt számlákat, aztán hozzám költöztök és nem kell többé nélkülöznötök. Deborah épp ott van nálam, a luxusvillámban pezsgőfürdőzik. Nemsokára mi is csatlakozunk hozzá. Csak előtte...
- Mit akar? - kérdezte Shawn remegő hangon. Fogai egymáshoz koccantak, annyira reszketett.
- Cserébe azt kértem Deborahtól, hadd legyél az enyém! Beleegyezett, most pedig kérem, ami engem illet! Tudom, még szűz vagy... ettől pedig csak még jobban kívánlak! Ne félj, jó lesz neked is. Na, gyere apucihoz!
James két kézzel megragadta Shawnt, aki már az eszméletvesztés határán volt. A férfi úgy szorította őt, mintha kezei vasból lennének. Képtelen volt szabadulni fogságából.
James az ágyra lökte őt, fejét arccal a párnába nyomta és egész súlyával ránehezedett, hogy a fiú képtelen legyen mozdulni. Aztán hátulról csókolgatni kezdte a nyakát és mélyet szippantott haja illatából.
Shawn ordítani próbált, de hangját elnyelte a könnycseppektől nedves párna. Gyomra ökölnyire zsogorodott és hiába vergődött a férfi súlya alatt, hiába kapálódzott, nem tudott szabadulni. Az eső dühösen ostromolta az ablakot. Hangosan kopogott minden egyes cseppje, mint a rettegett mumus a szekrény ajtaján. Shawn már alig kapott levegőt. Fohászkodott azért, hogy fulladjon bele a párnájába. Inkább a halál, mint az, ami rá vár, gondolta. Csak jönne már az a békés, csendes nyugalom! Vesse rá feledésből szőtt fátylát a halál! Ne érezzen semmit, ne legyen több sötét gondolat. Csak végre... ne fájjon semmi sem.
 |
| Shawn |