 |
| Selena |
- Kicsim, jobban vagy már?
Selena összerezzent és magára húzta a takarót.
- Anya... százszor mondtam már, hogy kopogj! És nem, még nem vagyok jobban. Légyszives, hagyj pihenni!
- Rendben, drágám. Nem kell úgy felkapni a vizet - azzal Pam becsukta az ajtót maga mögött, Selena pedig lelökte magáról a takarót.
- Szerencséd, hogy mozdulatlan maradtál. Anyám agya elborult volna, ha itt talál - sóhajtott az eddig lábai között tevékenykedő, borzos hajú fiúra pillantva, aki mosolyogva nézett vissza rá.
- Ne vigyorogj, hanem nyalj tovább! - parancsolta Sel, majd ismét a plafonra meredt. Anyjának is éppen akkor kellett megzavarnia, mikor már majdnem a csúcson volt...
Eközben Iggy a jakuzziban feküdt és egy pohár pezsgőt kortyolgatott. Felettébb elégedett volt magával Selena lejáratásával kapcsolatban. Azóta erről fantáziált, mióta a lány megalázta őt a saját buliján a Justinnal készült pornófilm levetítésével.
- A ribanc most végre megkapta, ami járt neki - nevetett, miközben haját dobálta a vízben, majd hirtelen összerezzent Dylan hangjára.
- Jó érzés magadban beszélni? - nevetett az ajtóban álló fiú egy zacskó chipssel a kezében.
- Neked mégis ki adott engedélyt arra, hogy megzavarj a meditációmban?! - háborgott Iggy bosszankodva. Testvére a szájába tömött egy marék chipset, és csak utána szólalt meg.
- Megmondalak anyáéknak, hogy már délután négykor pezsgőzöl!
- Én meg megmondom, hogy titokban cigizel, te kis ringyó - mosolygott Iggy, majd élvezettel lehúzta poharából a maradék pezsgőt. Miközben hátradőlt a jakuzzi vizében és Dylant figyelte, a fiú becsukta az ajtót maga mögött és leült az üveg dohányzóasztal melletti székek egyikére, hogy rágyújtson egy cigarettára.
- Én nem vagyok ringyó! - tiltakozott.
 |
| Iggy |
- Nagyon vicces vagy. Ha tudni akarod, Tylerrel és Logannel elmegyünk valahová.
- De nem vagyok rá kíváncsi.
Dylan még mindig nem volt biztos abban, hogy jó ötlet-e hármasban menni valahová, hiszen Tylert mindig zavarja, hogy Logan miatt nem tudnak sosem elég időt kettesben tölteni. Viszont nagyon szerette volna, hogy a két fiú összebarátkozzon és ne legyen több marakodás. Tyler nem várhatja el, hogy válasszon közte és Logan között. Sosem tudna lemondani az egyetlen és legjobb barátjáról... Attól félt, hogy végül vagy Tyler fog vele szakítani emiatt, vagy Logan lép ki a képből önszántából, mert nem akar a szakításuk okozója lenni. Akárhogy is, Dylan úgy vélte, ha a két srác jobban megismeri egymást, Tyler rájön, hogy nincs értelme féltékenynek lennie, aztán minden megoldódik.
- Figyelj, már akartam mondani, csak elfelejtettem. Amikor filmeztünk Charlival, Logannel és Tylerrel, Logan épp haza akart rohanni, amikor rávettem, hogy maradjon. Feldúltnak tűnt és a szeme is vörös volt. Nem akarta elmondani, mi a baj, de szerintem Tyler szólt be neki, vagy valami ilyesmi... Valamin összekaptak? Eddig azt hittem, kedvelik egymást - szólt töprengő kifejezéssel az arcán Iggy, miközben újabb adag pezsgőt töltött magának. Dylan meglepetten nézett a lányra és beoltotta a cigi csikkjét. Vajon milyen gorombaságokat mondhatott Tyler már megint Logannek?! Úgy érezte könnyebb lenne minden, ha félbevágná magát. Legszívesebben elmondott volna mindent Iggynek, de úgy érezte, még nem áll készen arra, hogy színt valljon. Vajon készen fog valaha is? Logan az egyetlen ember, akinek eddig elmondta. A heteróknak miért nem kell coming out-olniuk? Nekik minden olyan egyszerű. Nincs szorongás, nincs félelem amiatt, hogy a szeretteik vajon elutasítják-e őket, amikor megtudják, hogy kik is ők valójában. Mintha számítana is bármit az, hogy az ember kit szeret... Nem mindegy az másoknak? Ez nem von le semmit egy ember személyiségéből vagy értékéből. Dylan mostanában sokszor kapta magát azon, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgokon töpreng. Most viszont csak mosolyt erőltetett az arcára és felállt.
- Megyek, elkészülök. Te mit fogsz csinálni? - nézett vissza testvérére.
- Gondoltam, hogy már alig bírod ki, hogy megkérdezd - mosolygott elégedetten Iggy, majd hatásszünetet tartott, mielőtt folytatta. - Semmit, csak lazulok és pezsgőzök tovább.
- Ez volt a nagy titok?! - Dylan fejcsóválva eltűnt az ajtó mögött, Iggy pedig elmerült a jakuzzi vizében. Justinra gondolt és arra, hogy a fiú aznap már hatszor hívta őt. Természetesen egyszer sem fogadta a hívást, de attól még ugyanúgy ő járt az eszében. A srác, aki először lopta el a szívét. Vajon valaha képes lesz teljes közönnyel gondolni rá? Ha igen, az lehetne minél előbb?! Ekkor egy másik fiú arcának képe úszott be a tudatába. Kéken csillogó szemek, sötét haj és édes mosoly... A félresikerült szájrapuszi óta Iggy nehezebben tudta kordában tartani a Logan körül ólálkodó gondolatait, mint addig bármikor. Pedig tudta, hogy a fiú nem hozzá való. Ráadásul volt egy olyan érzése, hogy emellett meleg is. De vajon lehetne valóban az? Hiszen néha elkapta a tekintetét, ahogyan őt nézte... és olyankor úgy érezte, Logan is legalább annyiszor gondol rá titokban, mint amennyiszer ő gondol Loganre.
Logan épp magára kapta kabátját, hogy elinduljon Dylanék elé, amikor a kanapén terpeszkedő Robert utána szólt.
- Hová mész, kölyök?!
- Találkozom a barátaimmal - felelte Logan és már nyitotta is a bejárati ajtót.
- Állj csak meg! Szerintem nem kértél rá engedélyt.
- Tőled nem is fogok.
 |
| Logan és Robert |
- Mikor tanulsz már meg tisztelni engem?! - csattant fel a falnak szorítva nevelt fiát.
- Majd ha eléred, hogy tiszteljelek.
Tenyér csattant az arcon, amihez a televízíó zaja volt az aláfestés.
- Nagyon felsőbbrendűnek érzed magad, kölyök. Pedig nem vagy senki. Örülj, hogy anyáddal megtűrünk téged! Ne feleselj velem, és ha elmész valahová, legalább szólj! Elegem van abból, hogy mikor anyád hazaér, halálra aggódja magát, mert sosem tudja, hogy épp hol vagy, vagy mikor jössz haza!
- Jó, rendben - nyögte ki végül kelletlenül Logan, aki még mindig a falhoz tapadva állt Roberttal szemben.
- Elfogyott a sör itthon, menj és szerezz nekem!
Logan értetlenül nézett a férfire.
- Engem nem szolgálnak ki alkohollal, még nem vagyok nagykorú. Amúgyis mondtam, hogy dolgom van. Már várnak rám!
Robert belemarkolt a fiú hajába és alkoholtól bűzlő lehelettel az arcába kiabált.
- Nem érdekel! Hozz valahonnan, vagy nem mehetsz sehová! Siess, vagy nem lesz jó vége! - fenyegetőzött, aztán kitárta az ajtót és hajánál fogva kilökte rajta nevelt fiát.
Logan átkullogott Dylanékhez és az ajtó mellé szerelt, díszes, csengettyű alakú gombot lenyomva becsengetett. Az ikrek anyja, Veronica nyitott ajtót.
- Fogalmam sincs, hol van ilyenkor a házvezetőnő, hogy ajtót nyisson. Á, szia Logan!
- Jó estét, Mrs. O'brien. Dylenhez jöttem.
- Gyere be nyugodtan, drágám. Hogy vagy?
- Köszönöm, jól - hazudta Logan, miközben a nő mellett belépett a fényesen ragyogó előszobába. - És ön hogy tetszik lenni?
- Remekül, az imént mostam le magamról az iszappakolást. Dylan a szobájában van, nyugodtan menj fel hozzá.
- Köszönöm!
Logan kettesével szedte a lépcsőfokokat, majd barátja szobája elé érve feltépte az ajtót és berontott rajta.
Még kopogni is elfelejtett. Dylan egy Spongyabobos boxeralsóban állt nyitott szekrénye előtt és azon tűnődött, mit vegyen fel. Az ajtó hangjára összerezzent és szégyenlősen eltakarta magát, de mikor megpillantotta Logan arcát, tétovázva leengedte a karjait.
Még kopogni is elfelejtett. Dylan egy Spongyabobos boxeralsóban állt nyitott szekrénye előtt és azon tűnődött, mit vegyen fel. Az ajtó hangjára összerezzent és szégyenlősen eltakarta magát, de mikor megpillantotta Logan arcát, tétovázva leengedte a karjait.
 |
| Logan |
- Semmi, csak Robert azt mondta akkor mehetek veletek, ha előtte viszek neki sört... de honnan vegyek sört? Nekem nincs kamu személyim.
- Bántott? - bosszankodott Dylan ökölbeszorított kezekkel.
- Nem - csóválta a fejét Logan, de barátja átlátott rajta.
- Ne hazudj nekem...
- Most nem ez a lényeg.
- Megölöm azt az embert.
Logan próbálta terelni a szót.
- Szerinted a kisboltban az utca végén kiadnák nekem?
- Biztos van itthon sör a hűtőben, ne aggódj!
Logan akármilyen ideges is volt, a fiúra pillantva elnevette magát.
- Most mi az? Miért nevetsz ki? - értetlenkedett Dylan és magára pillantott. Ekkor vette csak észre, hogy megfeledkezett az öltözködésről.
- Olyan cuki vagy ebben a boxerben - nevetett Logan, aztán megragadta és magához ölelte barátját. - Annyira jó, hogy itt vagy nekem... - dünnyögte Dylan vállába.
- Nekem is.
Ismét kinyílt a szoba ajtaja, ami mögött ezúttal Tyler állt.
- Na ne...
A két fiú elengedte egymást, de Tyler hangulatán ez cseppet sem javított. Dylan elindult felé, hogy köszönjön neki, mire Tyler felrartotta a kezét, hogy eltolja őt magától.
- Hé, hogy viselkedsz vele?! - szólt rá ingerülten Logan.
- Neked semmi közöd hozzá. Mi a fasz ez már megint?! Megbeszéljük, hogy elmegyünk hármasban valahová, aztán arra kell megérkeznem, hogy te már itt ölelgeted a majdnem meztelen pasimat?! Mi a szar a baj veled? - csattant fel Tyler ingerülten. Közben Dylan a szekrényéhez lépett és sietve magára húzta, ami a keze ügyébe akadt. Egyre inkább zavarba jött hiányos öltözéke miatt. Nagyokat sóhajtott, miközben elfordult a két fiútól, akik tovább marakodtak egymással. Vagyis Tyler marakodott, Logan pedig magyarázkodott.
- Öltözött, mikor bejöttem. Lelkiztünk egy kicsit és megöleltem. Nincs ebben semmi rossz.
- Hát te csak ne ölelgesd, amikor szinte nincs rajta semmi ruha! Jobb lenne, ha te inkább nem jönnél most velünk...
Mindketten meglepődtek, mikor az immár pólóban és farmerban feléjük forduló Dylan kikelt magából.
- ELEGEM VAN EBBŐL A SZARSÁGBÓL! Nem bírom tovább, én ezt nem csinálom!
- Hallottad... Menj el! - nézett Tyler Loganre.
- Fogd már be! - torkollta le Dylan, mire a fiú meglepődve és sértődötten nézett rá.
- Tudtam, hogy az ő pártjára állsz majd...
- Én senki pártjára nem állok, de te vagy az, aki idegesít.
- Hát...
- Ne vágj közbe! - fojtotta belé a szót Dylan. - Én megértem, hogy féltékeny vagy. Biztosan én is az lennék, de Logan a barátom és az is marad. Ha lenne köztünk valami, nem veled járnék. Amíg nem adok okot arra, hogy kételkedj bennem, addig megtudnál bennem bízni és eltudnád hinni nekem, amit mondok?! Mert már megőrülök ettől... Ő a barátom, te meg a pasim! Ha ezt nem tudod felfogni, akkor jobb lesz, ha békén hagyjuk egymást. Nemtudom előttem kikkel jártál, de én nem vagyok kurva, hogy két pasival kavarjak egyszerre.
 |
| Tyler |
Ekkor Dylan megszédült és kissé megtántorodott, de Logan még idejében elkapta őt.
- Mi a baj? - nézett rá aggódva, miközben az ágyhoz kísérte őt. Tyler szúrós szemmel figyelte őket, de nem szólt egy szót sem.
- Semmi, biztos felment a vérnyomásom...
- Hozok neked valamit... egy pohár vizet, vagy mit szeretnél?
- Az jó lesz, köszönöm.
Logan felkapott egy bögrét az éjjeliszekrényről és a fürdőbe sietett vele, hogy hideg vizet töltsön bele. Aztán elővett a tükör alatti kis szekrényből egy kézi törülközőt és bevizezte, majd visszament a szobába és Dylan nyaka köré tekerte, aki először felszisszent a hidegvíz érintésétől a bőrén. Miután megitta a bögre tartalmát, megköszönte Logannek és a megszeppent Tylerhöz fordult, aki már mellette ült az ágyon.
- Nagy baj lenne, ha ma nem mennénk sehová? Nem érzem jól magam - kérdezte.
- Nem, persze. Nem is akarom, hogy így elindulj. Majd bepótoljuk. Akarod, hogy maradjak?
- Persze, ha szeretnél.
- Nekem viszont mennem kell... tudod, a sör - mondta savanyú képpel Logan. Már cseppnyi életkedve sem maradt. Ha nem öleli meg Dylant, akkor nem lett volna semmi gond. Egy percig sem akart tovább zavarni, de Roberttel sem akart otthon lenni. Pedig tudta, jobb ha hozzászokik, mert mostantól nem lehet sülve-főve Dylannel, mint eddig.
- Gyere, nézzük meg, van-e itthon sör - állt fel Dylan. Logan és Tyler aggódva nézték, nem szédül-e meg újra, de úgy tűnt, már minden rendben.
Iggy épp a konyhapultnál ült és egy újabb pohár pezsgőt kortyolgatott, miközben a Cosmo-t lapozgatta.
- Nálad is szebb vagyok... meg nálad is - jegyezte meg, amikor a magazin lapjain szereplő lányokra pillantott.
- Tudjuk, te mindenkinél szebb vagy - szólt Dylan, mikor Logannel a nyomában belépett a konyhába. Iggy fel sem nézett az újságjából, amikor válaszolt.
- Jól tudjátok.
Ekkor felpillantott és tudatosult benne, hogy Logan is jelen van. Kikapta a csattot a hajából, aztán megrázta szőke fürtjeit és belekortyolt italába.
- Szia Logan.
- Szia - mosolygott rá a fiú. Közben Dylan a hűtőhöz lépett és belenézett.
- Nincs sör... Elfelejtettem, hogy itthon senki sem iszik sört - mondta elszontyolodva.
- Minek az nektek? - kíváncsiskodott Iggy.
Logan elmondta neki, mit parancsolt neki a nevelőapja, mire a lány bosszús képet vágott és a pulton heverő, rózaszín telefonjáért nyúlt.
- Jó estét, Veronica O'brien vagyok. Rendelni szeretnék egy rekesz sört. Sürgős lenne. Rendben. Köszönöm, viszhall - mondta a telefonban, majd lerakta azt. A két fiú bambán bámult rá, mire ő hátravetette haját a válla fölött.
- Anyuéknak bármit kihoznak bármikor. Szerintetek hogy szereztem a bulijaimra piát? Max húsz perc és itt lesz a söröd - fordult Loganhez.
- Köszönöm.
Dylan arca felragyogott. - Akkor addig még maradhatsz! Gyere, menjünk vissza a szobámba.
Az ajtó felé indult, de aztán visszafordult, mert észrevette, hogy Logan nem követi őt.
- Én inkább maradok Iggy-vel addig, menj csak nyugodtan - nézett rá barátja a pult mögül. Dylan bólintott és kedvtelenül felcsoszogott a szobájába, ahol Tyler az ágyon ülve egy plüss Pikachu-val az ölében várta őt.
- Látom tetszik neked a Pikám - mosolyodott el Dylan. Nagyon aranyosnak találta az ágyon ülő fiút kezében
a plüssel, mégsem volt jó hangulata.
 |
| Tyler & Dylan |
- Gyere ide! - kérlelte Tyler és kinyújtotta a kezét Dylan felé, aztán magához húzta az ágyra és megcsókolta őt.
- Várj, bezárom az ajtót. Nem akarom, hogy valaki benyisson - szólt Dylan két csók között és kelletlenül felállt, hogy az ajtóhoz siessen. Közben Tyler feljebb csúszott az ágyon és a támlájának dőlt. Szerette volna, hogy barátja neki essen és leteperje őt, de Dylan helyette mellé feküdt és a mellkasára hajtotta a fejét.
- Baj, ha csak így fekszünk egy kicsit? - nézett fel a fiú arcára.
Tyler elmosolyodott és megcirógatta ujjaival Dylan haját.
- Dehogy baj. Másra sem vágytam az utóbbi időben, csak arra hogy végre így lehessünk egy kicsit kettesben.
Dylan nem tudta, ő mire vágyott. Akár Logannel volt, akár Tylerrel, mindig úgy érezte, hogy ezzel oldalt választ magának és megbántja vele a másikat. Tudta, hogy Logan azért nem tartott vele a szobájába, mert nem akar közé és Tyler közé állni.
Közben Iggy itallal kínálta Logant.
- Mit kérsz? Narancslé, Coca, Cappy, esetleg egy kis pezsgő vagy valami más?
- Jó lesz egy pohár narancslé, köszönöm.
- Akkor légyszíves tölts magadnak, ott van a pult végén a kancsóban, van mellette tiszta pohár is. Én most lusta vagyok felállni - mondta Iggy lapozva egyet magazinjában, mire Logan egy pillanatra a lányra meredt, aztán megcsóválta a fejét és a kancsóért nyúlt.
- Mit szólsz ahhoz a videóhoz... a meccsről? Biztos örülsz, hogy Selenát megalázták...
Iggy szemét forgatva nézett a fiúra.
- Természetesen örülök.
- Szerinted ki vetítette le azt a videót? - kíváncsiskodott Logan, bár volt egy sanda gyanúja.
- Szerintem én voltam, és mielőtt megdorgálnál érte, a ribanc megérdemelte. Visszakapta, amit velem csinált a bulimon.
Loganben ismét tudatosult, hogy a lányok bármire képesek, ha bosszúról van szó.
 |
| Iggy |
- Igen, annyira bámulatos vagyok, nem?! - Iggy félretolta a Cosmopolitant és közelebb hajolt Loganhez.
- Senkinek nem mondhatod el, hogy én állok a videó mögött. Legutóbb az anyjánál is beköptem telefonon, hogy terhes. Kat nevében beszéltem, úgyhogy majd leverik egymáson, miközben én hátradőlve nevetek.
Látva a lány izgatottságát, Logan elnevette magát.
- Te kibaszottul gonosz vagy.
- Én csak adok egy lökést a karmának. Mindkét ribi keresztbe akart tenni nekem. Magukra hozták a bajt. Én csak megvédem magam, nem ok nélkül szemétkedek - magyarázta Iggy, miközben felállt és a mosogatóhoz vitte a poharát. Ekkor szólalt meg a csengő.
- Itt a sör, gyere gyorsan, mielőtt anyáék nyitnának ajtót! - fordult Loganhez és sietve a bejárathoz indultak.
- De te hogy veheted át? Még kiskorú vagy. Nem kell aláírnod?
- Majd flörtölök a futárral - vont vállat Iggy, majd ajtót nyitott.
Logan bentről hallgatta, mit mond a lány.
- Jaj, anya ledőlt, migrénje van. Majd átveszem én és megmondom neki, rendben? Ó, nézd milyen két-balkezes vagyok...
Egy perc múlva Iggy becsapta maga mögött az ajtót és nevetve Loganhez fordult.
- Mi történt? - kíváncsiskodott a fiú.
- Kiütöttem a kezéből a tollat, aztán lehajoltam, hogy felvegyem. Szerintem a gatyájába élvezett. A söröd az ajtóban van. Szívesen - mosolygott elégedetten. Logan elismeréssel vegyes hálával nézett rá és már vette elő a zsebéből a gyűrött egy dolláros bankókat. Iggy legyintett egyet majd visszanyomta a pénzt Logan tenyerébe.
- Erre semmi szükség.
- De nem akarok tartozni... Kérlek, vedd el.
Logan szemeibe nézve Iggy úgy érezte, mintha a végtelen eget bámulná. Elveszett benne és egy pillanatra meg is feledkezett magáról. A fiú kézfején hagyta a sajátját, majd amint észbekapott, gyorsan elengedte azt és felemelte a mutatóujját.
- Vagy elteszed azt a pénzt, vagy nem adom oda a sört.
Logan végül megadóan sóhajtott. Nem volt ideje vitatkozni. Biztos volt benne, hogy Robert már ígyis teljesen kiakadt.
- Köszönöm.
Miley az ágyán ült törökülésben és épp egy lefekvés előtti füvescigit tekert, amikor kivágódott a szobájának ajtaja, és beesett rajta a részeg Selena.
- Szent szar, hát te meg hogy nézel ki?! - pattant fel az ágyról Miley és tántorgó barátnőjéhez sietett. Selena magában kuncogott és érthetetlen motyogott; a szemfesték szétkenődött az arcán, mint tintapaca egy üres lapon.
- Jól szétcsúsztál...
Miley az ágyhoz kísérte a lányt, majd elsietett egy pohár vízért. Mire visszaért, Selena már meggyújtotta a füvescigarettát, és az ágyon elterülve szívta.
- Add ide! - Miley sietve kikapta a kezéből és belenyomta helyette a poharat. - Inkább idd meg! Már csak az hiányzik, hogy még be is állj itt és széthányj mindent...
Miután Selena megitta a vizet, barátnője lehúzta róla a cipőjét és betakarta őt.
 |
| Miley |
- Ne mondj ilyet. És ne zárj ki az életedből. Szükségünk van egymásra. Én itt leszek melletted, tudod, hogy rám számíthatsz - mondta végül, majd kifújta száján át a füstöt. Selena néhány másodpercnyi csend elteltével szólalt csak meg.
- Köszönöm...
Miley kinézett az ablakon a belváros éjszakai fénykavalkádjára, majd az úton elsuhanó autókra és arra gondolt, vajon Zayn mikor láthatja mindezt újra. Vajon egyáltalán láthatja-e még valaha is? Az nem lehet, hogy a fiúnak csak ennyi jusson az életből... Mi a fenéért kell egyáltalán ilyen dolgoknak történnie? Ha Isten létezik, miért ad életet valakinek, ha aztán ilyen korán visszaveszi azt bármiféle figyelmeztetés nélkül? Miley nem volt vallásos, de nagyon szerette volna tudni, hogy miért jár ennyi szenvedés az emberiségnek. Ránézett immár álomba szunnyadt barátnőjére, és valahogy nem sikerült megsajnálnia őt. Mások az utcán fagyoskodnak. Éheznek. Zayn talán már sosem ébred fel. Miley anyja prostitúcióból tartja el őt és saját magát, miközben Selenának mindene megvan, mégsem képes megbecsülni semmit sem. Lefeküdt Iggy pasijával, pedig tudta, milyen következményei lesznek. Aztán teherbe esett és képes lett volna vele tönkretenni Justin életét, csak hogy magához láncolja őt. Még Zayn állapotát is képes volt kihasználni, hogy szimpátiát keltsen Justinban. Justin, Justin, Justin! Egyáltalán szerelmes-e belé Selena, vagy csak azért kell neki, mert nem lehet az övé? Mert vágyik mindenre, ami Iggyé, még ha ezt soha nem lenne képes bevallani még magának sem? Miley bármennyire is szerette Selenát, jelen pillanatban csak egy elkényeztetett fruskának látta őt.
Mire Logan hazaért a rekesz sörrel az ölében, addigra Robert már áthívta néhány suttyó haverját és póker partyt rendezet velük a konyhában. Logan letette a szekrényre a sört és már épp indult volna a szobájába, amikor Robert megszólította őt.
- Nem sietted el... Szerencséd, hogy Bobék átjöttek és hoztak szeszkót, amíg rád vártam.
- Örülj, hogy egyáltalán sikerült hoznom - vetette oda Logan és az ajtó felé indult, amikor nevelőapja egyik eléggé ittas haverja a fenekére csapott.
- Magának met mi a fasz baja van?! Még egyszer hozzám ne érjen, vagy megbánja! - fordult vissza dühödten, kék szemében villámokkal Logan, mire az asztalnál ülők mind horkantva felnevettek.
A szóbanforgó férfi hátra tolta a székét és felállt. Egy fejjel magasabb volt Logannél, és jóval szélesebb is. Rövidra nyírt haja alatt izzadságtól csillogott a fejbőre, szájából füstölő cigaretta lógott Közelebb lépett Loganhez, aki a falhoz hátrált.
- Ne akard megtudni, mire vagyok képes, te takonypóc...
A többi férfi újra felnevetett.
- Adj neki, Tom! - bíztatta a Robert jobb oldalán ülő, hiányos fogsorú, csúnya tetoválásokkal tarkított karú pasas.
A Tomnak nevezett erre szélesen elvigyorodott és olyan közel lépett Loganhez, hogy a fiú már a nyakán érezte a csípős, alkoholtól bűzlő leheletét.
 |
| Logan |
- Gyerünk, csináld! Csináld, csináld, csináld!
- kántálták a többiek. Logan könnyektől elmosódott tekintettel is látta, hogyan nevet Robert és kortyolgatja a sörét, miközben őt nézi. Soha nem érezte még ennyire megalázva magát, pedig abból mindig is jutott neki bőven. Gyűlölte a konyhában tartózkodó összes férfit. Minden erejét összeszedve kirántotta a kezét az előtte álló férfi kezéből, felpattant és neki vetette magát a nála jóval nagyobb testnek. Az megtántorodott és a konyhaszekrénynek esett, Logan pedig már ott sem volt. Hátra sem nézve rohant egészen a bejárati ajtóig. Feltépte és anélkül, hogy visszazárta volna, rohant tovább egészen a szomszéd ház bejáratáig. Ott aztán megnyomta a csengőt és remélte, hogy valaki minél előbb ajtót nyit. Hallotta Tom óbégatását, amint kiront a házuk ajtaján és tudta, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elkapja őt. Ekkor kinyílt az ajtó és megjelent mögötte Iggy.
- Kérlek, engedj be... - kérlelte Logan, mire a lány kérdés nélkül félreállt, majd becsukta az ajtót a fiú mögött.
- Mi történt? Hiszen te vérzel... Robert volt az?! De hiszen vittél neki sört... Logan, szólalj már meg!
Logan viszont csak a lépcső korlátba kapaszkodva pihegett és próbálta elfojtani a könnyeit. Végül nagy levegőt vett és megszólalt.
- Nem... Most nem akarok róla beszélni. Nem baj? - nézett kérlelve Iggyre, aki ellágyult kifejezéssel az arcán nézett rá, majd odarohant hozzá és szorosan magához ölelte a fiút.
- Persze, megértem. Fújd ki magad. Biztonságban vagy. Mostmár nem bánthat senki sem - nyugtatta a hátát simogatva Iggy, majd a konyhába kísérte őt, ahol lemosta a homlokát és sebtapaszt ragasztott rá.
- Köszönöm.
- Te vagy az első, akivel ezt csinálom - vallotta be szórakozottan Iggy, miközben egy pohár tejet melegített langyosra a mikróban. - Tessék, idd meg! Ez majd segít elaludni. Gondolom ma már nem akarsz hazamenni, és nem is engednélek.
Logan hálásan a lányra mosolygott, amennyire tőle tellett, majd kissé remegő kézzel a szájához emelte a poharat és belekortyolt.
Ekkor jelent meg a konyhában a nevetve beszélgető Dylan-Tyler páros. Mindketten megtorpantak, amikor megpillantották a konyhapult mellett ülő Logant.
- Hát te már megint itt vagy?! Miért nem költözöl ide? - vetette oda idegesen Tyler, Dylan viszont odasietett Loganhez és leguggolt elé. Azonnal látta, hogy valami baj van. Aztán a sebtapaszra esett a pillantása.
- Hé... minden rendben van. Itt vagyunk - vigasztalta, mert nem akarta Tyler előtt faggatni arról, hogy mi történt. Logan térdére tette a kezét, mire a fiú összerezzent. Dylan aggódva nézett rá, de nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni, úgyhogy inkább felállt, hogy töltsön Tylernek egy pohár kólát, de szétszórtságában a felét mellé öntötte. Idegesen nekiállt feltörölni, miközben hallotta Tyler Loganhez címzett kérdését a háta mögül.
- Veled meg mi történt?
- Nem akarok róla beszélni.
- Szerintem csak nem bírtad elviselni, hogy most nem rád figyelnek, és... - kezdte Tyler, de Dylan a szavába vágott.
- Nem tudtam, hogy ilyen rosszindulatú is tudsz lenni...
Egy pillanatig egymásra meredtek, de aztán Loganhez fordultak, mikor a fiú idegesen felcsattant.
- Persze, a fejemet is a falba vertem, csak hogy visszajöhessek és sajnáltassam magam, hogy velem foglalkozzanak!
Iggy nem bírta tovább, hogy ne vágjon közbe.
- Elég legyen! Dylan, itt hagyhatom veled Logant? Muszáj vennem egy forró fürdőt. Hajat kell mosnom, mert reggel nem lesz rá időm.
- Persze.
Iggy nyomott egy puszit Logan arcára, aztán vetett egy sötét pillantást Tylerre, mikor haját dobálva kisétált a konyhából.
Justin hanyatt feküdt az ágyán és a plafont bámulva zenét hallgatott fejhallgatóján, amikor kinyílt szobájának ajtaja és megjelent mögötte édesapja. A férfi magas volt és jó kiállású, látszott, hogy sok éven át sportolt. Leült fia ágya szélére, aki erre lehúzta füléről a fejhallgatót és ülő helyzetbe tornázta magát.
- Fiam, mesélj! Mi újság a focicsapattal? Nem játszottál az első meccsen sem.
- Az orvos javasolta, hogy egy ideig ne sportoljak, hiszen te is tudod.
Az apja bólintott, majd komoly kifejezéssel az arcán megszólalt.
- Tudom, de szerintem már itt az ideje, hogy visszatérj a csapatba, mint kapitány. A lazsálással nem mész semmire! Az az új fiú végleg átveszi a helyed, ha nem állsz a sarkadra! Elég jól játszik, te pedig azt fogod észrevenni, hogy téged már senki nem fog visszavárni a csapatba. Nem azért vesződtem veled annyit, hogy semmire se vidd és feladj mindent, amiért éveken át keményen edzettünk!
Justin ökölbeszorított kézzel meredt a férfira.
 |
| Justin |
Apja felállt és fel-alá kezdett járkálni a szobában. Arcvonásai megkeményedtek, mikor fiára pillantott.
- Engem nem érdekelnek a középiskolás, gyerekes problémáid! Beszélj az edzővel és kerülj vissza a csapatba, amint lehet. Ne hozz szégyent rám. Tudod, hogy én...
- Igen, tudom hogy te voltál a suli sztárja, az élsportoló, aki a legtöbb gólt szerezte középiskolás évei alatt - vágott közbe unottan Justin. Milliószor hallotta már apja összes ezzel kapcsolatos történetét.
- Igen, feladtam a sportot azért, hogy jogot tanuljak az egyetemen és megadhassak mindent neked és anyádnak. Úgyhogy szedd össze magad! Jó éjt - mondta búcsúzóul a férfi, majd kilépett a szoba ajtaján és becsukta maga mögött. Justin visszahanyatlott az ágyra és a fejére húzta fejhallgatóját. Még hogy gyerekes dolgok... hiszen Zayn kómában fekszik. Úgy érezte, apját semmi nem érdekli vele kapcsolatban azon kívül, hogy a sportban brillírozzon. Még az sem, hogy teljesen boldogtalan... Vajon érdekel is ez valakit egyáltalán? Arra gondolt, hogy mi lesz, ha Zayn már sosem ébred fel. Nem voltak éppenséggel jó viszonyban, amikor a fiú balesetet szenvedett, ez pedig Justint nagyon bántotta. Iggyn vesztek össze... Két hónapja még tökéletes élete volt. Övé volt a világ legjobb csaja, ő volt a csapatkapitány és ott volt neki Zayn is, ő pedig elcseszett minden és nem maradt semmije. Türelmetlenül kisöpörte a könnyeket a szeméből és befordult a fal felé abban reménykedve, hogy hamarosan elnyomja őt az álom.
Dylan szerette volna minél előbb megtudni, mi zaklatta fel ennyire Logant, de Tyler előtt nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozni a fiút. Tyler pedig nem úgy tűnt, mintha sietne valahová. Leült az egyik székre és türelmetlenül dobolni kezdett ujjaival a konyhapulton, mintha csak arra várna, hogy Logan mikor megy már el végre.
- Te meddig maradsz? - fordult végül a fiúhoz, akinek kissé még mindig reszkettek az ujjai.
- Nem akarok ma hazamenni... - vallotta be lesütött szemekkel. Utálta magát, amiért újra belerondított a két fiú közös pillanatába, de tényleg nem lett volna képes visszamenni Roberthez és a haverjaihoz.
Tyler a szemét forgatva felsóhajtott, mire Logan sietve hozzátette: - Nem akarok láb alatt lenni, sem zavarni. Én elfilmezek magamnak valamelyik szobában.
- Ugye csak viccelsz? - csattant fel Dylan. - Nem foglak egyedül hagyni, amikor szükséged van rám.
Tyler megbotránkozva nézett barátjára. Képtelen volt elhinni, hogy már megint itt tartanak. Dylan ismét Logant választja helyette. Úgy érezte, már nem sok ehhez hasonló esetet lenne képes elviselni.
- Már bocsánat, de azt hittem ez az este a kettőnké...
- Tyler... Logan olyan dolgokon megy keresztül, amikről fogalmad sincs. Miért nincs benned semmi együttérzés? Én nem egy darab papír vagyok, amit csak úgy ketté téphetsz és az egyik felét zsebre dugd, hogy mindig magadnál tarthasd. Ember vagyok, és törődni akarok azokkal, akik fontosak nekem. Nem várhatod el, hogy mindig csak veled foglalkozzak.
- De hiszen velem soha nem foglalkozol! - tárta szét a karját Tyler idegesen. - Vagy ha igen, az öt percig se tart, mert megjelenik Logan!
Tyler érzelmei hevében felpattant a székéről és az ajtóhoz sietett.
- Várj, kérlek...!
A fiú dühösen visszafordult az ajtóból. - Miért? Miért kellene érdekelnie? Te ott vagy, amikor félek?! Amikor magányos vagyok?! Rohadtul egyedül érzem magam! Ha téged nem érdekel, engem sem! Holnap találkozunk a suliban - mondta befejezésül, majd kihátrált az ajtón.
 |
| Tyler |
- Menj már utána!
Dylan csodálkozva felemelte a fejét és barátjára meredt.
- Már biztos elment...
- Akarod ezt a kapcsolatot?! Tudom, hogy még nincs tapasztalatod, de most menj utána. Én itt várlak majd, nem megyek sehová - mosolygott rá Logan.
Dylan felpattant és végigrohant az egész földszinten, hogy aztán kitárja a bejárati ajtót és megcsapja arcát a hűvös, friss éjjeli levegő. A lámpák sápadt, sárga fényében megpillantotta a motorján ülő, épp bukósisakjával babráló Tylert. Amint felnézett és megpillantotta Dylant, kellemes csalódottság suhant át az arcán, majd megremegett a szája széle. Dylan odasietett hozzá és belemarkolt a motoron ülő fiú kabátjába, hogy magához húzza és megcsókolja őt. Félig behunyt szemein keresztül még érzékelte a éjsötét égbolton bágyadtan fénylő csillagokat, miközben ajka Tyler ajkára tapadt, a fiú pedig olyan szorosan ölelte őt magához, hogy a motor már kezdett útban lenni...
- Nem akarom, hogy haragudj rám. Nekem tényleg fontos vagy. Csak... tudod Logannek családi gondjai vannak. A nevelőapja egy szar alak, és most nem engedhetem vissza hozzá. Mégis milyen ember tenne ilyet?! Remélem megérted... - magyarázta Dylan reménykedve, mire Tyler megszorította a kezét és bólintott.
- Igen, meg. Ne haragudj, hogy mindig annyira féltékeny vagyok, de hidd el nekem sem könnyű... Logannel van köztetek valami különleges, amivel úgy érzem, nem vehetem fel a versenyt.
- Hidd el, nem is kell. Te mást jelentesz nekem, mint ő - bizonygatta komolyan Dylan. Tyler megölelte őt és egy utolsó búcsúcsók után a fejére vette a bukósisakot, a motor pedig bömbölni kezdett.
- Akkor holnap. Álmodj rólam! - azzal már robogott is a kapu felé. Dylan elnézte a fiú távolodó alakját és az ajkába harapott. Felettébb jó érzés volt belátni, hogy ilyen szexi a pasija. Pedig azt gondolta, hogy ilyen csak Iggynek lehet, ő pedig még a kutyának sem fog kelleni.
Logan már az előszobában várta őt. A legalsó lépcsőfokon ült és a telefonját nyomkodta, mikor Dylan belépett az ajtón.
- Minden rendben? - kérdezte. Kék szemei, akár a tenger. Aggodalom hullámai fodrozódtak benne, miközben a tekintete találkozott a csokoládé-barna, lágy és édes szempár tekintetével.
- Igen, ne aggódj - mosolyodott el Dylan, de aztán a barátja szája sarkában konokul játszó szomorúság láttán elkomorodott. Megfogta a fiú kezét és felsegítette őt a lépcsőről. - Gyere!
Szótlanul felsétáltak Dylan szobájába, ahol aztán leültek a fiú ágyára egymással szemben.
- Mondd el, mi történt...
- Nem akarok róla beszélni - visszakozott Logan, miközben egy szöszt bámult a takarón.
- Jézus, te ilyeneket dugdosol az ágyad alatt?! - nevetett fel Logan, mire barátja összeszűkült szemekkel nézett rá.
- Nagyon hálátlan vagy. Ezt még a múltkori buli után dugtam el, hogy hátha hasznát vesszük még. - azzal Logan kezébe nyomta az üveget. - Húzd meg!
- Csak így, simán? - hüledezett a fiú.
- Igen, legyél nagy fiú!
Logan nem tudta miért és hogyan, de végül behunyta a szemét és hunyorogva beleivott az üvegbe, majd fancsali képpel átnyújtotta Dylannek.
- Fújj, mindjárt ide hányok!
- Ott van az éjjeliszekrényen egy üveg Sprite, igyál nyugodtan.
Dylan közben meghúzta a vodkásüveget, aztan odarohant Loganhez és kikapta a kezéből a Sprite-ot.
- Akkor most ki is legyen nagy fiú? - nevetett Logan.
Dylan elővett a farzsebéből egy doboz cigarettát, megkínálta vele barátját, majd a szájával magának is kipiszkált belőle egy szálat. Meggyújtotta és az ablakhoz lépett, hogy kinyissa azt.
- Te nem is szoktál a szobádban cigizni - jegyezte meg Logan.
 |
| Dylan |
Dylan hamiskásan mosolygott, majd kifújta az ablakon a cigi füstjét.
- Most rossz kisfiú vagyok.
Mindketten nevettek egy sort, majd hozzá tette: - Nagyon ritkán éjszaka elszívok egy-egy szálat itt, mikor már mindenki alszik. Anyáék nem tudják, hogy cigizek.
Mikor már a felére csökkent az üveg tartalma és a két fiú a szőnyegen fekve bámulta a plafonra vetülő árnyékokat a lámpafényben, Dylan Loganhez fordult.
- Figyelj, én megértem, hogy nem akarsz róla beszélni, de biztos nem lenne jobb, ha elmondanád?
Logan vett egy mély lélegzetet, aztán ő is Dylan felé fordult.
- Robert a haverjaival pókerezett. Az egyik rácsapott a seggemre, én meg visszaszóltam. A hajamnál fogva földre húzott.... Megütött, aztán... elővette a farkát és oda akarta húzni a kezem, hogy fogjam meg. Elszaladtam. Mindenki csak nevetett. Robert is. Azt azért nem gondoltam, hogy hagyná, hogy ezt csinálják velem. Mégis csak az anyámmal jár... Én még csak egy gyerek vagyok... Ennyire megalázva még sosem éreztem magam... - Logan könnyei végig folytak az arcán, hogy aztán magába szívja őket a szőnyeg, amin feküdtek. Dylan megdöbbenve nézte őt. Nem értette, miért jár ilyen sors egy olyan jó embernek, mint Logan. Hol van az igazság? Néhány hosszúnak tűnő másodpercig megszólalni sem volt képes. Túlságosan feldúlt volt hozzá. Megfogta és megszorította Logan szőnyegen heverő kezét és annyi szeretetet sűrített a tekintetébe, amennyit csak tudott. Logan viszonozta a szorítást, másik kezével pedig türelmetlenül megtörölte a szemét.
- Figyelj... - szólt Dylan. - Beszélhetek anyáékkal. Valamit biztosan ki lehet találni, hogy ne kelljen ott lenned. Annyira dühös vagyok és olyan iszonyúan tehetetlennek érzem magam. Még az a szerencse, hogy időben el tudtál rohanni. Ha az az ember.... kitudnám nyírni.
Logan szótlanul közelebb csúszott a fiúhoz, a vállára hajtotta a fejét és átkarolta őt.
- Nem kellemetlen számodra, ha egy kicsit így maradunk? - kérdezte csendesen. - Úgy értem, Tyler miatt...
- Nem - bökte ki végül Dylan. A szíve a torkában dobogott és fogalma sem volt arról, hogy miért.
Ekkor Iggy nyitott be a szoba ajtaján, hogy aztán a két földön heverő, ölelkező fiú láttan csalódottan kihátráljon és óvatosan visszacsukja azt.
 |
| Iggy |