Egy hét telt el a lövöldözés óta. Az iskolában uralkodó hangulatra még mindig rányomta bélyegét a tragédia. A diákok csendesebbek voltak a megszokottnál, és mintha valamelyest kedvesebbek is lettek volna egymáshoz. Legalábbis a többség. Declan akaratlanul is a figyelem középpontjába került, hiszen egyedül ő volt szemtanúja Thomas Minett öngyilkosságának. Több tanuló is megállította őt a folyosókon, hogy a részletekről faggassák, vagy elmondják neki, mennyire bátran viselkedett. Declan azonban sosem beszélt a részletekről. Tapintatlannak tartotta a kérdezősködést. Hiszen egy ember meghalt, és nem sokon múlott, hogy mások is erre a sorsra jussanak. Hálás volt, amiért Thomas végül senki mással nem végzett, de nem tudott szabadulni a látványtól, amint a fiú saját halántékához szorítja a pisztolyt, majd meghúzza a ravaszt. Az ezután történtekből csupán annyira emlékezett, hogy mindent beborított a vér, majd berontottak az ajtón az egyenruhások. Nem bánta, hogy minden más kiesett az emlékezetéből. Biztos volt benne, hogy ami megmaradt, az is örökké kísérteni fogja őt. Tanítás után éppen a könyvtárban ücsörgött és gumicukrot rágcsált, miközben a másnapra feladott történelem házi faladathoz végzett kutatómunkát, amikor Emma leült vele szemben az asztalhoz.
- Szia, Declan. Arra gondoltam, lehetnénk barátok. Tudom, min mész keresztül. Nekem is részem volt hasonlóban - mondta egy sokatmondó pillantás kíséretében. - Tavaly egy buliban én találtam rá Tyler holttestére. A fürdőkádban feküdt elmetszett torokkal. A mai napig kísért álmaimban a kép, ami akkor tárult a szemeim elé.
Az igazság az volt, hogy Emma nem kifejezetten a hasonló trauma miatt akart Declan barátja lenni, bár ez is egy szempont volt. Sokkal jobban izgatta az, hogy a fiú az utóbbi napokban morbid népszerűségre tett szert, amiből ő maga is vágyott egy szeletre.
- Szívesen leszek a barátod, de ha nem baj, inkább ne beszéljünk a történtekről. Nem akarok a jelenleginél is többet gondolni rá - emelte fel fejét az előtte heverő könyvből Declan, mire Emma szemében izgatottság gyulladt.
- Hát persze! Én sem szívesen beszélek róla, mert annyira nehéz... de azért örülök, hogy van bennünk valami közös. Amit átéltünk, az közelebb hozhat minket egymáshoz.
- Te jó vagy töriből?
- Én mindenből jó vagyok. Majdnem kerek ötös az átlagom - húzta ki magát büszkén Emma. - Az osztályban csak Kayának jobb az átlaga. Eddel fej-fej mellett haladunk. Az év végére én akarok lenni az osztályelső.
- Lenne kedved segíteni a házimban? Néhány dolgot nem találok - sóhajtott lemondóan Declan, és becsapta az asztalon heverő vaskos kötetet.
- Még szép, majd együtt megtaláljuk, ami hiányzik!
 |
| Declan |
Selena és Ashton az iskola előtt cigizett, miután véget ért az utolsó órájuk. A nap haloványan, erőtlenül sütött. A foltokban megmaradt hó olvadásnak indult. Selena a távolba révedve kifújta a cigaretta füstöt, Ashton pedig felé fordult.
- Nem látom, hogy bármi hasznunk is lenne a kiránduláson történtekből. Oké, Logan anyja felpofozta Dylant. Tökre imádtam, de úgy érzem, a semmiért verettem szarrá magam.
- Ne legyél idióta! Minden remekül alakul. Már ki is találtam a folytatást. Logan anyjának már nem sok hiányzik ahhoz, hogy besokalljon. Bízz bennem - kacsintott Selena, aztán kissé sértődötten folytatta: - Egyébként meg nem a semmiért veretted szarrá magad. Utána megkaptál engem. Szerintem nincs miért panaszkodnod.
A lányt jobban aggasztotta, hogy az iskolai lövöldözés és Thomas öngyilkossága elterelte a diákok figyelmét az Iggyékről készített weboldalról. Ha nem sikerül mielőbb posztolnia valami szaftosat, a végén valóban rákényszerül, hogy hazugságokat találjon ki a lányról és barátnőiről, gondolta.
- Beavatsz a legújabb tervedbe? Minél előbb ki akarom csinálni Logant. Látni akarom, ahogy Dylan szenved - zökkentette ki gondolataiból Ashton.
- Úgy lesz. Kicsaltam a gyanútlan Kristenből Logan szekrényének kombinációját. Ne kérdezd, honnan tudja. Fogalmam sincs. A csaj megszállott - vont vállat Selena -, a lényeg viszont az, hogy te majd szépen belecsempészel egy csomag füvet a szekrényébe. Ha az igazgató beszámol erről Logan anyjának, még jobban kiakad.
- Ez királyul hangzik, de hogyan fogod elérni, hogy átkutassák a szekrényét anélkül, hogy ne legyen gyanús? - ráncolta a homlokát Ashton. Selena a szemét forgatva felsóhajtott.
- Úgy hallottam, a tanári kar minden héten szúrópróbaszerűen átnézi majd az összes diák szekrényét a lövöldözés miatt. Csak a megfelelő pillanatban kell belecsempésznünk a füvet, hogy Logannek ne legyen ideje megtalálni, mielőtt a szekrényébe néznek.
- Te egy zseni vagy - vigyorgott Ashton. - Rohadt szexi vagy, mikor gonoszkodsz. Most úgy megdugnálak...
- Mi tart vissza? Zárkózzunk be a kémia szertárba! - ajánlotta Selena, majd karon ragadta a fiút és elindult vele a bejárat felé.
 |
| Selena |
Iggy a délutáni edzéshez készülődött a pomponcsapattal, amikor megpillantotta a lelátón ücsörgő Shawnt. A fiú kissé bizonytalanul integetett neki, mire Iggy bosszúsan hátradobta haját, és elindult a lelátó felé. Mikor Shawn elé ért, csípőre tett kézzel megállt.
- Mit szeretnél?
- Gondoltam megnézem az edzést és köszönök neked, amíg Zaynre várok - felelte a fiú, miközben a tornaterem másik végében egymásnak passzolgató focicsapatra sandított.
- Ó, de nagy lelkű vagy! - vetette oda Iggy. Még mindig neheztelt Shawnra, amiért az az utóbbi időben elhanyagolta őt.
Miközben leült mellé, a fiú kapucnija madzagjával babrált és megszólalt:
- Haragszol, igaz?
- Még szép! - vágta rá Iggy, majd egész testével a fiú felé fordulva szenvedélyesen folytatta: - Én kiálltam melletted! Nináék tiltakozása ellenére az asztalunkhoz hívtalak. Azt hittem, barátok vagyunk, de amióta Zaynnel lógsz, már egyáltalán nem keresed a társaságomat.
- Én nagyon... szégyellem magam - kezdte Shawn sajnálkozva -, de nagyon nehéz időszakon vagyok túl. Zayn segített, és megengedte, hogy nála lakjak, de én nem feledkeztem meg rólad! Nekem is hiányzol, csak valahogyan... nem vágytam társaságra és egy kicsit magamba fordultam. Tudom, hogy önző voltam. Remélem, meg tudsz bocsájtani.
- Hát, még gondolkodom rajta. Ennyivel azért nem úszod meg - jelentette ki Iggy, és felállt. A csapat már türelmetlenül várta őt a pályán, hogy elkezdhessék gyakorolni a koreográfiát. A lány néhány lépés után megtorpant és visszafordult Shawnhoz. - Ugye tudod, hogy velem bármit megbeszélhetsz? Semmit sem tudok arról a nehéz időszakról, amiről beszéltél.
- Tudom, és köszönöm, de nem állok készen arra, hogy beszéljek róla... ne haragudj.
- Ha úgy érzed, készen állsz, tudod, hol találsz - mondta búcsúzóul Iggy, mire a fiú halványan elmosolyodott és lassan bólintott.
A lányok már javában gyakoroltak, amikor Calum lehuppant Shawn mellé, és udvariasan köszönt neki. Shawn viszonozta a gesztust, aztán a terem másik végében éppen a kapura lövő Zayn felé pillantott.
- Dögös pasi, mi? Nekem szerencsére volt részem benne, amikor együtt kirándultunk - vetette be hazugságát Calum. Az utóbbi egy hétben többször is próbált megfelelő pillanatot találni arra, hogy teljesítse a Selena által rászabott feladatot, de egyszer sem járt sikerrel. Egészen mostanáig.
- Mi? Te és Zayn? Milyen kiránduláson? - kapta felé a fejét döbbenten Shawn. A szíve a torkában dobogott és izzadni kezdett a tenyere. Tisztában volt azzal, hogy közte és Zayn között nincs semmi, mégis fájt arra gondolnia, hogy a fiú együtt volt valaki mással. Megcsalva érezte magát, pedig nem is voltak egy pár. Hiába fogadta meg a lövöldözés napján, hogy megcsókolja Zaynt, egyszer sem sikerült elég bátorságot gyűjtenie ahhoz, hogy cselekvésre bírja magát.
- Hát amelyik vagy két hete volt. Az ő osztályuk ment, meg én és pár másik diák. Ha neked is bejön, ne szarakodj. Nyomulj rá! Hidd el, megéri. Hihetetlen az ágyban.
- Ti le-lefeküdtetek egymással? - dadogta megsemmisülten maga elé bámulva Shawn, miközben a saját kezét szorongatta.
- Aha. Elég durván nyomta... - vigyorgott Calum, aztán aggodalmas képpel hozzátette: - Várj, ugye ti nem... jártok?
- Nem - lehelte Shawn. Csak ennyit volt képes kinyögni.
- Akkor jó. Nem szívesen rondítanék bele senki kapcsolatába sem. Mennem kell, kezdődik a kémia szakkör. Jót dumáltunk! - búcsúzott Calum, aztán feltápászkodott, és faképnél hagyta a mozdulatlanul, megtörten üldögélő Shawnt. Amikor a kijárat előtt visszafordult, hogy vessen a fiúra még egy utolsó pillantást, akaratlanul is megsajnálta őt. Nem gondolta, hogy ilyen bűntudattal jár majd a hazugság, amire Selena rávette, de aztán a jutalmára gondolt, és máris jobban érezte magát.
 |
| Shawn |
Dylan a szobájába zárkózva feküdt az ágyában, és a tévét bámulta. Miután hazaértek az iskolából, kénytelen volt elbúcsúzni Logantől. A fiú ugyanis még mindig szobafogságban volt, amit anyja megtoldott egy újabb héttel. Emiatt kevesebbet tudtak kettesben lenni. Szinte csak az iskolában találkoztak, Dylan pedig nem viselte jól a helyzetet. Nagyobb szüksége volt a barátjára, mint addig bármikor. Az iskolai lövöldözés mély nyomot hagyott benne. El sem tudta képzelni, ha őt ennyire megviselték a történtek, akkor Declan min mehet keresztül. Próbálta tagadni maga előtt is, hogy lelkileg egyre rosszabb állapotban van. A legváratlanabb pillanatokban özönlötték el a rosszabbnál-rosszabb emlékek. Zayn, amint belenyomja a fejét a sárba. Nick, amint a vécé csészéhez rángatja. Ashton, amint arra próbálja rávenni, hogy vegye a szájába Calum férfiasságát. A fegyver dörrenésének szörnyű hangja, miközben ő a mosdó csempéjén kuporog. Legtöbbször mégis az a jelenet játszódott le előtte újra és újra, amikor Nick szilveszter éjjelén a pince padlójára taszítja őt, és azt mondja, meg fogja erőszakolni. Ezek az emlékképek bevillantak a tanórákon, a zuhany alatt, a vacsoránál, vagy éppen akkor, amikor Logannel csókolózott. Sokszor riadt fel az éjszaka közepén a rémálmok miatt. Ilyenkor verejtéktől átázott pólója a testéhez tapadt, ő pedig levegőért kapkodva, hullámzó mellkassal bámult bele a sötétségbe és várta, hogy sikerüljön megnyugodnia. A legrosszabb azonban az volt, amikor néhány nappal korábban épp az iskolába menet rohanták le a szörnyű emlékek. Ha a mellette ülő Logan nem rántja el időben a kormányt, beleütközött volna egy másik autóba. Akkor azt hazudta, csak nagyon kialvatlan, de nem tudta eldönteni, hogy Logan hisz-e neki. Bűntudata volt, amiért titkolózik barátja előtt, de nem akarta még a saját bajaival is terhelni őt. Hiszen Logan sem viselte könnyen a szobafogságot. Így, hogy több időt kényszerült otthon tölteni, Robertnek is több lehetősége nyílt arra, hogy részegen terrorizálja őt, amikor Jean éppen dolgozik. A fiú próbálta elrejteni a nyomokat, de nem mindig járt sikerrel és Dylan olykor megpillantott egy véraláfutásos kézlenyomatot barátja felkarján vagy egy sötét foltot a hasfalán. Képtelen volt tovább tűrni tehetetlenül, hogy a nevelőapja bokszzsáknak nézi Logant. Amikor hazaért az iskolából, nagy levegőt vett, és mindenről beszámolt a nappaliban magazinokat lapozgató édesanyjának. Veronica teljesen elszörnyedt; szeme csak úgy szikrázott az indulattól. Megígérte Dylannek, hogy szembesíteni fogja Logan szüleit a problémával. Ha pedig nem hallgatnak rá, kihívja a gyámügyet. Dylan nem szólt Logannek, és most, az ágyon fekve azon rágódott, vajon jól döntött-e. Félt, hogy a fiú esetleg zokon veszi, hogy a háta mögött intézkedik. Nem akarta, hogy Logan haragudjon rá. Rettegett attól, hogy a fiút akár el is vehetik a szüleitől. Mi lesz, ha árvaházba kerül, vagy nevelőszülőkhöz, akik valahol a világ végén laknak? Veronica megígérte neki, hogy ilyesmit nem fog engedi, ő pedig megpróbált bízni anyja szavaiban. Arról győzködte magát, hogy helyesen cselekedett. Csak az bántotta, hogy korábban hallgatott Loganre és nem tett semmit. Már hónapokkal korábban szólnia kellett volna a szüleinek, gondolta keserűen. Összerezzent, amikor dübörgést hallott a lépcső felől. Kelletlenül kimászott az ágyból és az ajtóhoz lépett, hogy résnyire kinyissa. Awsten éppen akkor kászálódott fel az utolsó lépcsőfokon, közben pedig az orra alatt szitkozódott.
- Te részeg vagy? - csodálkozott Dylan, miután szélesebbre tárta az ajtót, hogy kidugja rajta a fejét.
Awsten meglepetten kapta felé a fejét, aztán bárgyún elvigyorodott.
- Egy kicsit. Talán.
- Délután négy óra van.
- És? - Awsten értetlenül pislogott, miközben próbált egyenesen állni. - Találkoztam néhány régi haverral és kicsit bepiáltunk. Nem mintha magyarázattal tartoznék neked, anyuci.
Dylan sértődötten forgatni kezdte a szemét, majd vállat vont. - Szerintem zuhanyozz le és aludj egy kicsit vacsora előtt. Anyáék nem vennék jó szemmel, ha így látnának.
- Vettem, anyu! - tisztelgett kezét a homlokához tartva Awsten, aztán hátat fordított a fiúnak és dalolászva elindult a folyosón.
 |
| Dylan |
Az edzés végeztével Shawn kedvtelenül felállt és a lelátóról nyíló kijárat felé kullogott. Látta, hogy Zayn a társaitól kissé lemaradva integet neki, miközben az öltözőbe igyekszik, de úgy tett, mintha nem venné észre a fiút. Helyette kilépett az ajtón és elindult a néptelen folyosón. Lépteinek hangja visszhangot vert a csendben. Gondolataiba merülve kilökte a bejárati ajtót és megállt az iskola előtt, hogy megvárja a többieket. Semmi kedve nem volt hazamenni Zaynnel. Azért fohászkodott, hogy Iggy hamarabb érkezzen a fiúnál, de csalódnia kellett. A focicsapat kevesebb idő alatt rendbe szedte magát, mint a pomponlányok.
- Na, jók voltunk? - vigyorgott Zayn, amikor Justinnal az oldalán kilépett az iskola ajtaján.
- Igen - bólintott sután Shawn.
- Gyere, menjünk haza. Farkaséhes vagyok. Remélem anyám valami finomat főzött.
- Nagyon fontos lenne beszélnem Iggyvel - ellenkezett Shawn.
Zayn egy pillanatra összeráncolta a homlokát, de aztán vállat vont, és elmosolyodott. - Hát jó, akkor a kocsinál megvárlak. Te jössz? - fordult Justinhoz.
- Én is Iggyt várom, de amíg beszélnek, elkísérlek és legalább elszívok egy cigit - mondta Justin, aztán a két fiú elindult. Shawn szomorúan nézett utánuk, de amikor meghallotta a közeledő Iggy hangját, reménykedve a bejárat felé fordult. A lány éppen akkor lépett ki az ajtón barátnői társaságában.
- Üdv újra, tékozló fiú - köszöntötte a szőkeség.
- Beszélhetnénk?
Iggy látta Shawn arcán, hogy valami baja van, ezért intett barátnőinek és csatlakozott a fiúhoz. Amikor kettesben maradtak, kíváncsian közelebb hajolt hozzá.
- Mi a baj?
- Nem lóghatnánk együtt egy kicsit? - kérdezte reménykedve Shawn.
- Igazából Justinnal lenne programom... - kezdte Iggy, aztán megsajnálta a fiút és az ajkába harapott -, de megmondom neki, hogy tegyük át későbbre. Cserébe viszont el kell mondanod, mi a franc van!
Már az autóban ültek, amikor Iggy újra faggatózni kezdett.
- Na, halljam! Mi a baj?
- Igazából semmi - kezdte bizonytalanul Shawn, és kibámult az ablakon. Panellakások és üzletek suhantak el mellettük, de a fiú szinte nem is érzékelte őket. Csak Calumot és Zaynt látta maga előtt, amint meztelenül, egymásba fonódva csókolóznak. - A kiránduláson Zayn sok időt töltött Calummal?
- Nem... - tűnődött Iggy. - Nem igazán figyeltem, de nem rémlik. Miért?
- Csak Calum azt mondta, hogy ott szexelt Zaynnel - vallotta be kelletlenül Shawn. A szavak szinte marták a torkát. Kimondva még jobban bántotta az egész.
Iggy hallatott egy rövid nevetést, és a fejét csóválta. - Nem hinném, hogy ez igaz. Calum csak szeretné. Bár párszor eléggé elfajultak a dolgok. Azt sem gondoltam volna, hogy Victoria és Ashton dugnak majd, és lám, mégis így lett. Miért zavar ennyire a dolog? - vonta fel végül a szemöldökét a lány, és Shawnra pillantott.
- Nem tudom.
- Ez nem hangzott túl őszintének. Tudsz te ennél jobbat is.
Shawn úgy érezte, muszáj könnyítenie a lelkén, és végre kimondani azt, ami a kirándulás óta körvonalazódott benne.
- Jó, talán belezúgtam... most örülsz? - vallotta be elvörösödve.
- Igen. Ideje volt már, hogy bevalld magadnak. Ha nem akarod, hogy másokkal szexeljen, talán neki is elmondhatnád.
- Nem hiszem, hogy viszonozná... és nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Hogyan laknék náluk, miután elutasít engem? - csóválta a fejét komoran Shawn. Tudta, hogy örökké nem élhet Zayn családjánál, de bele sem mert gondolni abba, hogy egyszer majd vissza kell költöznie az anyjához.
- Tudod, hogy nálunk bármikor jöhetsz - biztatta mosolyogva Iggy.
- Tudom, és köszönöm.
 |
| Iggy |
Awsten cipővel a lábán, az ágyon keresztben elterülve aludt, amikor Dylan benyitott hozzá, hogy lehívja vacsorázni. Nem bánta, hogy nem találta ébren a fiút. Anélkül is eléggé izgult, hogy még azon is aggodalmaskodjon, mit művel majd az asztalnál a részeg Awsten. Ráadásul biztos volt abban, hogy a vacsora nem fog feszültség és viták nélkül zajlani. Jobb is, ha a vendégük nem lesz jelen, amikor a szülők egymás torkának esnek. Közben Iggytől is érkezett egy üzenete. Éppen a lépcsőn haladt lefelé, amikor pittyegett a telefonja. Testvére közölte vele, hogy nem ér haza vacsorára, mert találkozott Shawnnal, és Justin már várja őt. Dylan ezt sem bánta. Bár szüksége lett volna a lány támogatására, tudta, hogy Iggy képtelen lenne türtőztetni magát Jean jelenlétében, és nem is hibáztatta ezért. Megszólalt a csengő. Veronica már az ajtó felé igyekezett, amikor Dylan leért a lépcsőn. Csalódottan tapasztalta, hogy a küszöbön csupán két ember ácsorog. Logan, akit azóta sem avatott be a dolgokba, nem volt ott a szüleivel. Talán így kellett lennie, gondolta. Jobb, ha barátja nem hallja, amint Robert a képükbe hazudik.
- Logan nem jön? - kérdezte, miután a vendégek beléptek az előszobába.
Jean olyan ellenszenves pillantással fordult felé, hogy akaratlanul is gombóc nőtt a torkában. Pislogva nyelt egy nagyot, miközben a nő megszólalt.
- Nem, hiszen még szobafogságban van.
Dylan a szemét forgatva sarkon fordult, és elindult az ebédlő felé. Nem érdekelte, ha udvariatlanul viselkedik. Az asztalhoz érve csalódottan konstatálta, hogy minden szék üres.
- Apa hol van? - fordult az utána érkező Veronicához.
- Sajnos még dolgozik. Nem tudott előbb elszabadulni, de ne aggódj, fiam! Én kezemben tartom a dolgokat.
A levest szótlanul fogyasztották el. Csupán a tányérokhoz koccanó evőeszközök törték meg a csendet. Az asztalnál szinte tapintani lehetett a feszültséget. Úgy tűnt, mindenki arra vár, hogy a másik kezdeményezze a beszélgetést.
- Gondolom arról akarsz beszélni, ami az iskola parkolójában történt - fordult Jean az asztal másik oldalán ülő Veronicához, miután letette a kanalat. Dylan kétségbeesetten, felgyorsuló szívveréssel járatta tekintetét a két nő között. Nem számított arra, hogy az incidens előkerül majd az asztalnál, hiszen szándékosan nem is említette a szüleinek, hogy Jean megpofozta őt. Nem akarta, hogy bármi is elterelje a figyelmet arról, ami miatt meghívták magukhoz Logan szüleit. Azt pedig végképp nem akarta, hogy Jean miatt eltiltsák a fiútól.
- Ó, arra gondolsz, hogy az összes osztálytársa előtt megpofoztad a fiamat? - kérdezte acélos hangon Veronica. A tekintetében olyan indulat villant, hogy egy pillanatra még Dylan is megijedt és megfeledkezett a csodálkozásról.
- Honnan tudsz róla? - nézett anyjára. Hangja rekedt volt és távoliként csengett.
- Iggy elmondta, szívem - felelt Veronica, de tekintetét egy pillanatra sem vette le Jeanről.
- Ez a pimasz kölyök azt kapta, amit érdemelt. Ha maguk nem tudják megnevelni... - kezdte Robert, de Veronica belé fojtotta a szót.
- Veréssel nem lehet gyereket nevelni, és egyikőtök sincs abban a pozícióban, hogy a nevelésről papoljon nekem! Ha még egyszer bármelyikőtök kezet mer emelni a fiamra, azonnal megyek a rendőrségre! Csak azért nem teszem meg most, mert nem akarom, hogy Logan még többet szenvedjen - magyarázta szenvedélyesen a nő, majd szünetet sem tartva Jeanre meredt. - Azért hívtalak ide, hogy végre szembesülj azzal, amit ez az ember a fiaddal művel! Sajnos arról szereztem tudomást, hogy az élettársad rendszeresen veri őt, amikor te nem vagy otthon. Ez ellen sürgősen tenned kell valamit, és ezt anyaként mondom neked, mint másik anyának.
- Robert sosem emelne kezet Loganre. Csak azért talál ki ilyesmit, mert nem kedveli őt - suttogta falfehérre vált arccal Jean.
- Logan semmit sem mondott nekem. Ha csak szét akarna választani titeket, nem gondolod, hogy mindezt neked mesélné el, nem pedig az én fiamnak? Miért akarná titokban tartani, hogy Robert veri őt, ha csak kitalálta az egészet? Használd az eszed! Az egyetlen gyermekedről van szó, aki szenved! A saját otthonában sem érezheti biztonságban magát. Tisztában vagy azzal, hogy egy kamasznál a családon belüli bántalmazás milyen következményekkel járhat? Tönkre akarod tenni az egész életét? Mert csak két lehetősége lesz: vagy ő is egy alkoholista gyermekbántalmazóvá nő majd fel - amit egyébként kétlek -, vagy éveken át járhat pszichológushoz, és talán sosem lesz újra teljesen ép!
- Robert nem veri Logant - ismételte csökönyösen Jean.
- Akkor miért van állandóan tele kék-zöld foltokkal? Miért sebes a háta a nadrágszíjtól? - csattant fel ingerülten Dylan. Képtelen volt felfogni, hogyan élhet valaki ilyen mértékű tagadásban. Még jó, hogy Logan nincs itt, és nem hallja ezt a két képmutató alakot, gondolta.
- Ha voltak is ilyen sérülései, nem én okoztam őket - mondta tüntetően Robert. Beszéd közben testével Veronica felé fordult, mintha Dylan nem is lenne jelen. Nyugodt, szinte közönyös kifejezés játszott az arcán. A fiú elnézte őt, és megállapította, hogy nagyon jól színészkedik. Egy röpke pillanatra még meg is sajnálta Jeant, amiért hónapok óta bedől a férfi színjátékának.
- Logan rendszeresen verekszik az iskolában. Forrófejű, és nyilvánvalóan dühkezelési problémái vannak. Biztos vagyok benne, hogy nem egy iskolai verekedés után hazudta ennek a gyereknek azt, hogy tőlem szerezte a sérüléseit - bökött Robert Dylan felé, miközben folytatta: - Még azt is kinézem belőle, hogy saját magát is képes bántani, csak hogy engem befeketítsen. Az első perctől gyűlöl engem.
Dylan émelyegve hallgatta a férfi monológját. Undorodott attól, hogy Robert megpróbálja Logant hibáztatni, csak hogy a saját kezeit mossa.
- Én minden nap együtt vagyok Logannel a suliban. Tudok minden verekedésről. Tudom, hogy melyik sebeket szerezte a suliban, és melyikeket nem. Ne próbálja valami agresszív elmebetegnek beállítani őt! Csak akkor verekszik, ha saját magát védi, vagy engem. Sosem kezdeményez vagy provokál verekedést - magyarázta a fiú remegő hangon.
Jean elővette táskájából a telefonját, és elindított rajta egy videofelvételt. Miközben Veronica felé fordította a kijelzőt, Dylan látta, mi van a felvételen. A kiránduláson készült, amikor Logan nekiesett Ashtonnak.
- Ezt a videót vasárnap kaptam. Ezért van most Logan szobafogságban. Hogyan bízzak benne, ha a hátam mögött ilyen agresszívan bánik a saját társaival?! Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmire képes! - mondta Jean.
Veronica kérdő tekintettel Dylanhez fordult. Látszott rajta, hogy meglepte a felvétel. Hiszen Logant illemtudó, szelíd és kedves fiúként ismerte. Azt hitte, a légynek sem tudna ártani.
- Csak engem védett, anyu! Ashton nagyon undorító dolgot akart csinálni velem, és ha Logan nincs, sikerül is neki - védekezett Dylan. Egyre sűrűbben vette a levegőt és a gyomra is megfájdult, amikor felidézte magában a mosdóban történteket. Még Iggynek sem mesélt róla, az édesanyjának pedig végképp nem akart.
- Miféle undorító dolgokat? - vonta fel a szemöldökét aggódó, anyai tekintettel Veronica. Közben kinyújtotta az asztalon heverő kezét, hogy megérintse Dylan ujjait.
- Nem akarok róla beszélni, anya.
- Ha bántalmazott, vagy még rosszabb - kezdte elsötétülő arccal Veronica -, akkor tudnom kell róla!
Dylan sóhajtott és lesütötte a szemét. Hálás volt, amikor Jean megszólalt, így neki nem kellett elkezdenie beszélni.
- Logan mindig téged véd! Mindig miattad kerül bajba... Nagyon rossz hatással vagy rá. Szerencséje volt, hogy egyik tanár sem szerzett tudomást erről a verekedésről. Akár ki is csaphatták volna. Nem akarom, hogy többet találkozzatok! Ami köztetek van, azt azonnal be kell fejeznetek - nézett meredten Jean Dylanre, majd a száján át kifújta a levegőt és hullámzó mellkassal, indulatosan folytatta: - Nem elég, hogy megrontottad a fiamat és homokost csináltál belőle, még azt is kockáztatja miattad, hogy kirúgják az iskolából! Legközelebb mi lesz? Halálra ver valakit a kedvedért, csak mert te mindig bajba kerülsz?!
Dylan szédülni kezdett és elhomályosodott a látása. Hunyorogva a szék oldalába kapaszkodott és próbálta megőrizni lélekjelenlétét. Úgy érezte, mintha forogna vele a világ. A fejük fölötti csillár fénye elhalványult, az asztalnál ülők arca elmosódott. Verejtékezni kezdett a homloka. Már éppen kezdett beletörődni abba, hogy fejjel a tányérjába zuhan, amikor Veronica élesen csattanó hangja minden mást kiszorított az elméjéből.
- Hogy merészeled?! Hálásnak kellene lenned, amiért valaki igazán szereti a fiadat, ha már te nem vagy rá képes! Logan azért van mindig Dylannel, mert mellette boldog! A homoszexualitást egyébként nem lehet elkapni, mint egy megfázást. Ez nem olyasmi, mint a drog vagy az ivás. Nem lehet valakit csak úgy belevinni! Hogy lehet ennyire maradi, buta felfogásod? Mi lesz a következő? Elküldöd a fiadat valami vallásos táborba, hogy gyógyítsák ki a homoszexualitásból? Vagy elmegyógyintézetbe dugod?! - ordította magából kikelve Veronica, miközben felállt az asztaltól. Dylan még sosem látta vagy hallotta ilyennek az édesanyját.
- Kaptok egy utolsó esélyt. Gondolkodjatok el és nézzetek magatokba. Ha még egy rossz szó a fülembe jut azzal kapcsolatban, hogy hogyan bántok Logannel, kihívom rátok a gyámügyet! Vannak kapcsolataim. Sokkal könnyebben eltudom intézni, hogy azt a fiút a gyámságom alá vegyem, mint egy átlag polgár. Most pedig kotródjatok a házamból!
 |
| Dylan |
Iggy végül visszavitte Shawnt az iskola parkolójába, ahol Zayn és Justin a kocsiban ülve várta őket. A fiúk zenét hallgattak és egy füves cigit adogattak egymásnak. Amikor Iggyék megálltak a kocsi ajtaja mellett, Justin lehúzta az ablakot. Ennek következtében tömény füst csapott a két újonnan érkező arcába.
- Fúj, ez nagyon árt a bőrömnek! - fintorgott Iggy, aztán távolabb lépett a kocsitól. Justin kiszállt és bárgyú tekintettel az arcán odalépett a lányhoz, hogy megölelje őt. Iggy eltolta magától a fű szagú fiút.
- Bűzlesz... majd ölelgetsz, amikor nem vagy büdös.
- Olyan gonosz vagy velem mostanában - húzta el a száját szomorúan Justin.
Iggy úgy tett, mintha meg sem hallaná barátja szavait. Elbúcsúzott Shawntól, aztán biztatóan rákacsintott, mikor a fiú esetlenül beszállt Zayn mellé. Miközben elhajtottak, Iggy fázósan összehúzta magán a kabátját és Justinhoz fordult.
- Jobb, ha az én kocsimmal megyünk. Nem akarom, hogy beszívva vezess. Talán kijózanodsz, mire visszaérünk.
- De el akarlak vinni valahová, és csak én tudom az utat - erősködött Justin. Közben elindultak a lány Ferrarija felé.
- Majd navigálsz, mert az biztos, hogy nem engedlek a volánhoz.
Negyedórával később már egy régi téglaépület előtt ácsorogtak a város szélén.
- Ez meg mi a franc? - vonta fel a szemöldökét Iggy. Nem volt túlságosan lelkes, amikor a bejárat felett elnyúló ütött-kopott cégérre meredt. - Mit akarsz egy ilyen lepukkant jégkorcsolya pályán?
- Hát korcsolyázni - vigyorgott Justin, aki barátnője helyett is elég lelkes volt.
- Te nem is tudsz korizni.
- Éppen ez a lényeg. Majd te megtanítasz - mondta a fiú, aztán karon ragadta Iggyt és a bejárat felé vonszolta. A lány próbált az ellenkező irányba húzódni, hogy ne kelljen belépnie az épületbe.
- Úgy látom, nincs nyitva. Inkább üljünk be valahová egy forrócsokira - inditványozta, de Justin hajthatatlan volt.
- Ismerem a tulajt, és kaptam kulcsot. Gyere már! Jó móka lesz.
Iggy beletörődve felsóhajtott és hagyta, hogy Justin bevezesse őt a piszkos, maszatos üvegajtón.
Néhány perc múlva már mindketten a jégpálya szélén álltak korcsolyával a lábukon.
- Sosem fogom magam túltenni azon, hogy fel kellett vennem ezt a förmedvényt! Ha ezt tudom, elhozom otthonról a saját korimat! Ez undorító... - replikázott.
Justin az üres, sötétbe vesző lelátókra bámult, aztán a sápadt fényben fürdő jégpályára. Bántotta, hogy barátnője képtelen meglátni a hely szépségét. Ő maga ugyanis kifejezetten romantikusnak tartotta, hogy a magas mennyezet alatt nincs senki más, csak ők ketten. Megfogta Iggy kezét, és a jégpályára vezette őt. A lány felnevetett azon, hogy Justin milyen ügyetlenül mozog a jégen. Biztos volt benne, hogy ha elengedné a kezét, Justin azonnal hasra esne. Ő maga ellenben kecsesen mozgott, mintha nem is korcsolyán, hanem a levegőben siklana.
- Engedd, hogy vezesselek! Csak próbáld megtalálni az egyensúlyod. Ne feszülj be túlságosan. A pálya szélén vagyunk. Bármikor belekapaszkodhatsz a korlátba. Csak mozogj magabiztosan! - biztatta barátját, de az továbbra is csak bizonytalanul lépegetett, mint aki minden mozdulatnál arra számít, hogy hanyatt vágódik. Ez hamarosan be is következett, az esésnél Iggyt is sikerült magával rántania. Nem is törődött azzal, hogy megüti-e magát. Csak arra figyelt, hogy a lány ne sérüljön meg. Így végül egymáson kötöttek ki. Justin a hideg, kemény jégen feküdt, Iggy pedig Justinon.
- Ez nem is olyan rossz. Hozzá tudnék szokni - vigyorgott a fiú, miközben egészen közelről néztek egymásra. Iggy haja Justin arcát csiklandozta, majd a lány közelebb hajolt hozzá és lassan, finoman csókot lehelt az ajkaira.
- Ezt azért kapod, mert édes vagy, amiért ide hoztál. Ilyen randim még sosem volt, és a lepukkant hely ellenére egészen romantikus - mosolygott, miután szabaddá váltak cseresznye ízű ajkai.
- Hát igen, igazi Don Juan vagyok - vigyorodott el Justin, aztán a lány füle mögé simította előrehulló hajtincseit és visszacsókolta őt.
 |
| Justin |
Dylan épp indulni készült, amikor Iggy hazaért. A lány kipirult arccal lépett be a bejárati ajtón. Jókedvűen mosolygott, míg meg nem pillantotta testvére gondterhelt arcát. Dylan épp felhúzta cipzárját kabátján, aztán felvette beanie-jét és Iggyt megkerülve kinyitotta az ajtót.
- Mi a baj? - kérdezte a lány, aki még arról sem tudott, hogy Jean és Robert náluk vacsoráztak.
- Anya majd elmeséli, most sietek. Megpróbálok találkozni Logannel - hadarta Dylan, aztán kilépett az ajtón. Mielőtt becsukta, még visszafordult értetlenül toporgó testvéréhez. - Ja, és majd nézz rá Awstenre. Délután részegen jött haza és végigaludta a vacsorát is. Talán már ébren van.
Iggy bólintott, Dylan pedig eltűnt az ajtó mögött. A szomszédház felé igyekezve azért fohászkodott, hogy minden rendben legyen Logannel. Azon tűnődött, vajon volt-e bármi haszna a vacsorának. Remélte, hogy Jean elgondolkodik a hallottakon és végre leül a fiával, hogy komolyan és őszintén elbeszélgessenek. Amikor a bejárathoz ért, elővette telefonját, hogy felhívja Logant. A fiú nem fogadta azonnal a hívását. Dylan már éppen le akarta tenni, amikor Logan végre beleszólt a telefonba.
- Szia.
- Letudnál jönni egy percre, hogy beszéljünk? Mondd azt, hogy kiviszed a szemetet, vagy valami.
- Mindjárt megyek.
Logan megszakította a hívást, és egy perccel később valóban megjelent az ajtóban. Halkan becsukta maga után, aztán zsebre dugott kézzel lelépett a verandáról és megállt Dylan előtt.
- Beszéltél anyukáddal? - kérdezte félősen Dylan. Logan acélos tekintete láttán tartott a választól.
- Beszéltem. Hogy képzelted ezt?! Miért intézkedtél a hátam mögött? Legalább szólhattál volna, hogy tudjam, mire számítsak!
- Mert tudtam, hogy úgyis lebeszélnél róla, de ez már nem mehet így tovább - védekezett Dylan. Azt hitte, barátja örülni fog a történteknek, Logan azonban inkább volt zabos, mint hálás.
- Anya nekem esett, miután hazaértek. Azt sem tudtam, mi a szar történt. Robert nem szólt hozzám. Anya előtt nem mert, de biztos, hogy ha kettesben leszünk, tőle is megkapom a magamét. Anya továbbra sem hisz nekem. Nem is kérdezett semmit. Csak elkezdett kiabálni, hogy szégyenbe hoztam anyukád előtt a hazugságaimmal, és ha nem állok le, akkor súlyos következményei lesznek - magyarázta Logan. Nehezen tudta türtőztetni magát, hogy ne kezdjen el kiabálni. Próbált halkan beszélni és nyugalmat erőltetni a hangjába, de az remegett az indulattól.
- De hát nem hazudsz... - dadogta Dylan. Megijedt Logan sötét arckifejezésétől. A fiú még sosem nézett így rá korábban.
- Csak azt érted el, hogy anya eltiltott tőled! Minden csak rosszabb lett...
- Nem tud eltiltani minket. Osztálytársak vagyunk - érvelt Dylan, pedig legbelül halálra volt rémülve. A szíve vadul kalapált kabátja alatt, ha arra gondolt, hogy még a jelenleginél is kevesebbet találkozhat majd barátjával.
- Azt mondta, hogy meg fogja kérni az igazgatót, hogy ne ülhessünk együtt az órákon, mert zavarsz a figyelésben. Azt is mondta, hogy nem járhatok többet veled iskolába, és ha nem tartom be a szabályait, átirat másik suliba - magyarázta kemény hangon Logan. Azt akarta, hogy az előtte ácsorgó fiú végre megértse, mit szabatított el azzal, hogy a háta mögött próbált rajta segíteni.
- Azt nem teheti! Majd megoldjuk, mint mindig. Úgysem tilthatja meg, hogy együtt legyünk. Nem lehetsz örökké szobafogságban. Majd titokban találkozunk. Minden rendbejön majd - erősködött Dylan, aztán közelebb lépett barátjához, hogy megölelje őt. Logan erősebben tolta őt el magától, mint ahogyan szerette volna. Dylan cipője megcsúszott a sárban. Elvesztette egyensúlyát és a fenekére esett. Ahogy az elolvadt hótól vizes földön ülve felnézett Logan árnyékba vont arcára, könny szökött a szemébe. Megbántva és megalázva érezte magát. Hiszen ő csak segíteni akart. Korábban Logan sosem viselkedett vele ilyen durván és kimérten. Félt, hogy a fiú talán már nem szereti őt, vagy szakítani akar vele, mert már nem bírja az otthoni nyomást.
- Ne haragudj! Nem akartam, hogy eless! - védekezett sajnálkozva Logan, miközben egy lépéssel Dylanhez ugrott, hogy felsegítse őt a földről. A fiú azonban lerázta magáról a felé nyújtott kezet, és feltápászkodott.
- Én csak segíteni akartam azért, hogy boldog legyél. Hogy Robert ne bánthasson újra. Kétségbe estem és azt hittem jobb lesz majd minden. Erre te lekezelően beszélsz velem és ellöksz! Most már te is... te is olyan vagy velem, mint a többiek. Miért bántasz? Sajnálom, hogy rontottam a helyzeten, de megbeszélhettük volna máshogy is! - fakadt ki könnyáztatta arccal. Egész testében reszketett és egy pillanatra megint úgy érezte, hogy minden elhomályosodik körülötte. Elszorult a torka és nehezen kapott levegőt. Mielőtt Logan bármit is mondhatott volna, sarkon fordult, és sáros nadrágjában rohanni kezdett a szomszédház felé.
- Dylan, várj! Ne menj el! Tudod, hogy nem mehetek utánad... - kiáltott utána tehetetlenül, visszafojtott hangon Logan, hogy a szülei meg ne hallják. Ahogy barátja egyre távolodó alakját bámulta, potyogni kezdtek a könnyei. Ott és akkor jobban gyűlölte magát, mint korábban bármikor.
 |
| Logan |
Shawn az íróasztalnál ült és az olvasólámpa fényénél írta a másnapra feladott verselemzést irodalomból, miközben Zayn az ágyon ülve videojátékozott. Egy pillanatra sem vette le tekintetét a tévé képernyőjéről, közben azonban azon töprengett, vajon miért olyan szótlan Shawn egész este.
Miért volt olyan sürgős, hogy beszéljen Iggyvel? És miről beszélhettek? - efféle gondolatok cikáztak a fejében. Nem is csodálkozott, hogy egymás után háromszor is veszített az autóversenyzős játékban.
Shawn közben többször is felé sandított titokban. Szerette volna megkérdezni Zaynt a kirándulásról és Calumról, de képtelen volt megszólalni. A kérdés minduntalan a torkára forrt és hiába erőlködött, nem tudta feltenni. Félt a választól. Úgy vélte, jobb, ha inkább megpróbálja elfelejteni a dolgot, de az csak nem hagyta nyugodni. Fejét csóválva bámult az előtte heverő füzetre. A verselemzése pocsékra sikeredett, ebben biztos volt. Hogyan is tudna koncentrálni, ha teljesen máson jár az esze? Végül nem bírt továbbra is úgy ülni a széken, mint akit a világon semmi sem zavar. Lemondóan becsukta a füzetet és felállt.
- Elmegyek zuhanyozni - jelentette be, miközben felnyalábolta a szék támlájáról az alvós pólóját és pizsamanadrágját, aztán a fürdőszoba ajtajához lépett. Egy pillanatot még várt, mielőtt eltűnt volna mögötte, Zayn azonban nem szólt egy szót sem, annyira lekötötte a játék.
Shawn már kibújt a ruhájából és éppen az alsónadrágját készült letolni, amikor a fiú váratlanul benyitott az ajtón.
Zayn meglepetten bámult félmeztelen szobatársára, aki szégyellősen átkarolta saját felsőtestét.
- Bocsi, nem tudtam, hogy bent vagy. Csak dobni akartam egy sárgát.
- Semmi baj, addig kimegyek - hebegte Shawn és felkapta a törölközőjét, hogy a vállára terítse.
Zayn nyelt egy nagyot, de a tekintetét képtelen volt levenni a fiúról. - Nem kell. Csak menj, zuhanyozz. Majd ha behúztad a függönyt, pisálok. Nem kell úgy szégyenlősködni, mindketten pasik vagyunk.
Shawn tiltakozni akart, de végül csak lassan bólintott. Nem akart még nagyobb lúzernek tűnni, ezért inkább megfordult, hogy beálljon a zuhany alá. Mielőtt elhúzta a zuhanyfüggönyt, látta, hogy Zayn még mindig őt nézi. Elvörösödve kibújt bokszeralsójából és megnyitotta mindkét csapot, hogy beállítsa a megfelelő hőmérsékletet.
Zayn közben a vécéhez lépett és lehúzta a sliccét. A szeme sarkából a zuhanyfüggönyt nézte, amin keresztül halványan látta kirajzolódni Shawn testének körvonalait. Képtelen volt végezni a dolgát, a férfiassága ugyanis keményre duzzadt az ujjai között. Erőt kellett vennie magán, hogy ne rántsa el a zuhanyfüggönyt és ne essen neki Shawnnak ott helyben. Végül kisietett a fürdőből és ledobta magát az ágyra. Miközben behunyta a szemét és elképzelte, hogy csatlakozik az éppen meztelenül tusoló fiúhoz, becsúsztatta a kezét az alsónadrágjába. Annyira belefeledkezett az önkielégítésbe, hogy fel sem tűnt neki a hirtelen beálló csend. Amikor Shawn kilépett a fürdő ajtaján, Zayn összerezzent és sietve magára rántotta a takarót, de az orgazmust már nem tudta megállítani. Az egész teste beleremegett, miközben akaratlanul felnyögött.
Shawn, aki az egészből semmit nem vett észre, mert éppen a haját törölgette, ekkor felnézett a fiúra. Az megilletődve, de védekező arckifejezéssel nézett vissza rá, miközben elégedetten belesüppedt az ágyba.
- Csak már nagyon nehezen tudom visszatartani a pisálást. Nem ment úgy, hogy tudtam, te is ott vagy - próbálta megmagyarázni a nyögést, amit korábban hallatott.
- Most már mehetsz - mondta mit sem sejtve Shawn, aztán visszaült az íróasztalhoz, hogy befejezze a házi feladatát. Zayn kihasználta az alkalmat, amíg a fiú nem figyel, és a takaró alatt felhúzta a sliccét, aztán felállt és elfordulva szemügyre vette magát. A farmernadrágja árulkodó foltoktól éktelenkedett, ezért jobbnak látta, ha bevonul a fürdőbe, és rendbe szedi magát.
 |
| Zayn |
Nina a szépítkező asztala előtt ült és a haját fésülte, amikor kopogás nélkül benyitott hozzá Victoria. A lány leült az ágy szélére és keresztbe fonta lábait.
- Mit akarsz? - húzta el a száját saját tükörképét bámulva Nina.
- Semmit, csak láttam én is azt a weboldalt rólatok. Elég ciki. Mit szóltak hozzá a suliban?
- Egy diák főbe lőtte magát a múlthéten. Tudod, a többiek most inkább ezzel foglalkoznak - vetette oda Nina, aztán gyanakvóan testvérére sandított. - Ha kiderül, hogy bármi közöd van ahhoz az oldalhoz, sosem bocsájtom meg neked.
- Ugyan már, hiszen a hugicám vagy! Sosem tennék veled ilyet - méltatlankodott Victoria.
- Ja, ahogy a farkas sem akarta megenni Piroskát...
- Tudom, hogy általában szemétkedek veled, de attól még szeretlek. Tesók vagyunk.
Nina nyelve hegyén már várakozott egy csípős megjegyzés, de végül visszanyelte, amikor megcsörrent a telefonja. Meglepettem nézett a kijelzőre. Zac hívta őt messengeren keresztül. Tudta, hogy nem kellene fogadnia a hívást azok után, ahogy a fiú elbánt Iggyvel, de a kíváncsisága végül győzedelmeskedett.
- Mit akarsz? - szólt bele a telefonba barátságtalanul.
- Itt vagyok a házatok előtt, ki tudnál jönni egy percre? Nem akartam a csengőt nyomni, mert már este van - hallotta Zac hangját a vonal túloldaláról.
- Nem igazán érek rá. Nagyon elfoglalt vagyok, éppen a hajamat fésülöm.
- Kérlek! Tényleg csak egy perc az egész - unszolta a fiú, mire Nina kelletlenül beadta a derekát. Tudni akarta, miről van szó.
- Rendben, legyen! - egyezett bele végül, aztán felállt. Victoria kíváncsian kísérte figyelemmel, ahogy az ajtóhoz lép.
- Ki volt az? - kíváncsiskodott.
- Közöd? - vetette oda Nina, és már ott sem volt. Letrappolt a lépcsőn, majd leakasztotta kabátját az előszobai fogasról és kilépett az éjszakába. Fázósan összehúzta magán a kabátot, miközben a kocsija oldalának támaszkodó Zac felé igyekezett. Magában el kellett ismernie, hogy a rikító szemű, izmos fiú felettébb szemrevaló. Már nem is emlékezett arra, hogy mennyire.
- Mi olyan fontos? Tudtommal sosem beszéltünk egymással korábban - jegyezte meg, amikor megállt Zac előtt. - Ugye nem a nővéremről van szó?
- Victoria? - vonta fel a szemöldökét idegenkedve Zac. - Ő életem legnagyobb ballépése volt.
- Éppen úgy, mint a szüleimé - forgatta a szemét Nina. - Akkor meg?
- Szeretnék bocsánatot kérni Iggytől, de nem tudom elérni őt. Mindenhonnan letiltott.
- Csodálkozol? Randiztatok, amikor úgy döntöttél, hogy az ő szilveszteri buliján dugod meg a nővéremet!
- Ezért akarok bocsánatot kérni! - erősködött Zac fájdalmas kifejezéssel az arcán. - Azóta is emészt a bűntudat. Nem értem, hogy lehettem ekkora barom... túl sokat ittam, az a csaj meg szó szerint rám erőszakolta magát.
- Ne csinálj úgy, mintha bárki is kényszerített volna! Tudtommal úgy nyomtad neki hátulról, mintha lóversenyen volnál - húzta el a száját hitetlenkedve Nina.
- Nem akarom rákenni - védekezett Zac -, de teljesen taccson voltam, és megtörtént. Nagyon megbántam.
- Iggy kibékült az exével, és már semmi esélyed nála. Ha nem cseszed el, talán most a te csajod lenne.
- Hidd el, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék erre, de ha nincs is már esélyem, akkor is bocsánatot kell kérnem. Nem ezt érdemelte.
- És én hogyan tudnék ebben segíteni? - értetlenkedett Nina. Egyre jobban fázott, bár a fiú látványa valamennyire kárpótolta ezért az apróságért.
- Beszélj vele, hogy egyezzen bele egy találkozóba. Ha nemet mond, add oda neki ezt a levelet. Kérlek! - mondta Zac, miközben kivett a farzsebéből egy borítékot és Nina felé nyújtotta. A lány kelletlenül vette át tőle. Az ujjaik egy pillanatra összeértek, amitől bizseregni kezdett a lány tarkója.
- Rendben, meglátom, mit tehetek, de nem dolgozom ingyen.
- Mit kérsz cserébe? - ráncolta a homlokát gondterhelten Zac.
- Azt még kitalálom, de ha szívességre lesz szükségem, tudatom veled.
- Rendben, és köszönöm. Most menj, meg ne fázz itt - búcsúzott féloldalas mosollyal az arcán Zac, aztán megkerülte az autót, hogy beszálljon.
Nina csendben, mozdulatlanul nézte, hogy a fiú kocsijának alakja a távolba vész. Elszomorodott, amikor eszébe jutott, hogy mindhárom barátnőjének van már pasija, csak neki nincs. Belé miért nem szerelmes senki sem? Ezen tűnődve indult vissza a házba. Arra gondolt, hogy biztosan azért, mert neki nem elég jó az alakja. Remélte, hogy Victoria már nincs a szobájában. Elhatározta, hogy lefekvés előtt még egyszer meghánytatja magát. Valószínűleg csak vizet fog felöklendezni, és talán egy kis epét, ugyanis aznap már kiadta magából azt a keveset, amit megevett.
 |
| Nina |
Amikor Dylan felrohant a szobájába, kettesével szedte a lépcsőfokokat. Senkivel sem akart összefutni. Még mindig hangtalanul zokogott és arra vágyott, hogy egyedül lehessen. A szobájába érve becsukta maga mögött az ajtót, aztán neki vetette a hátát és nagy, egyenletes lélegzeteket vett, hogy sikerüljön megnyugodnia. Miután ezzel megvolt, kibújt kabátjából és sáros farmernadrágjából. Elindult a fürdőszoba felé. Felkapcsolta a villanyt és a mosdókagylóra támaszkodva belenézett a gyógyszeres szekrény tükrébe. Nem tetszett neki, ami onnan nézett vissza rá. Az arcát csíkokban végigszántották a könnyei, a szeme kipirosodott a sírástól. Lehúzta a sapkát a fejéről és vetett egy pillantást lelapult, összekócolódott hajára. Megengedte a csapból a hideg vizet, hogy megmossa az arcát. Ettől egy kissé megnyugodott. Visszaindult a szobájába. Menet közben kicipzárazta magán a kapucnis pulcsiját és a földre dobta, aztán egyből bezuhant az ágyba. Szenvedve nyakig magára húzta a takarót és az oldalára fordulva összekuporodott. Még mindig a fülében csengett Logan kimért, ellenséges hangja és behunyt szemei előtt látta, ahogy a fiú keményen eltolja őt magától. Nem akarta, hogy így végződjenek a dolgok. Csupán azt szerette volna, hogy Logan élete jobbra forduljon. Már bánta, hogy beleavatkozott. Minden csak rosszabb lett. Eddig mindig Logan volt az, aki erőt adott neki. Aki miatt akkor is szépnek tudta látni a világot, amikor nem talált benne semmi jót. A fiú támogatása és törődése nélkül már rég feladta volna a harcot. Most mégis ő az, aki miatt sír. Mintha az utolsó csillag is kihunyt volna az égen és nem maradt más, csak a sötétség. Hallotta, hogy folyamatosan pittyeg a telefonja, de nem akarta megnézni. Némán feküdt tovább mozdulatlanul, de a mobil néhány perc múlva csörögve beleordított a csendbe. Kelletlenül az éjjeliszekrényhez nyúlt, ahová korábban letette a készüléket, aztán homályos tekintettel a kijelzőre meredt. Logan hívta őt. A közös képük láttán csak még inkább elszomorodott. Nem fogadta a hívást, bár ehhez minden akaraterejére szüksége volt. Látta, hogy Logan küldött neki tizenkét messenger és három sms üzenetet is. Nem olvasta el őket. Helyette kikapcsolta a telefonját és visszabújt a takaró alá.
 |
| Dylan |