64. Fejezet: Hazatérés

A diákok és kísérőik másnap ebéd után indultak haza. A másnapos, fejfájással küszködő McCall tanárnő ezúttal is befogta a lányok nagy részét, hogy segédkezzenek a konyhán az ebéd elkészítésében. Emma szándékosan megvágta az ujját, hogy magára vonja a többiek figyelmét.

- Mosd le a csap alatt, és tekerj rá egy papírtörlőt! - vetette oda az egyik konyhás néni, mire Emma kezdte fölöslegesnek érezni, hogy megvágta magát.

Iggy és barátnői a mosdóban bujkáltak, hogy ne kelljen segíteniük a többieknek.

- Miért a lányoknak kell a konyhában robotolniuk? Már nem az ötvenes években élünk - forgatta a szemét a tükör előtt Iggy, miközben Ariana a háta mögött állt, és a lány haját fésülte. A szőkeség annyira másnapos volt, hogy fel sem tűnt neki, hogy nincs meg a mobilja. McCall tanárnő annyira kiütötte magát, hogy csak tíz órakor ébredt fel, így a diákok is tovább aludhattak. Ébredés után Iggy és barátnői azonnal zuhanyozni indultak, aztán a mosdóba menekültek, miután meghallották, hogy segíteniük kell a főzésben.

- Nem tudom, de ez a nemi megkülönböztetés olyan gáz - csóválta a fejét Charli.

Kristen úgy döntött, hogy kihagyja az ebédet, és inkább máshogy csillapítja étvágyát. Míg a többiek a menzán voltak, addig ő kiosont az épület előtt parkoló buszhoz. A sofőr érdeklődve megnyomta az ajtót nyitó gombot, amikor meglátta a hidegben ácsorgó lányt.

- Azt hittem, csak fél óra múlva indulunk - mondta mély, rekedt hangján, mikor Kristen felkapaszkodott a jármű lépcsőjén.

- Úgy van. Csak hogy én nem fasírtra éhezem - jelentette ki felszegett fejjel, csábos mosollyal az arcán a lány.

A busz sofőrje értetlenül felvonta a szemöldökét. - Hanem mire?

- Egy érett, zamatos farokra. - Kristen kigombolta combközépig érő kabátját, majd kibújt belőle. A ruhadarab a busz padlójára hullott, a lány pedig anyaszült meztelenül előrelépett és a férfi fölé hajolt, hogy csillapíthassa szűnni nem akaró étvágyát.

- Te még kiskorú vagy, öltözz fel! - hebegte a sofőr elvörösödve, miközben kocsányon lógó szemekkel az arca előtt himbálódzó melleket bámulta.

- Annyi éves vagyok, amennyinek akarja, hogy legyek - jelentette ki incselkedve Kristen. - Látom, hogy ámulatba ejtette a csecsem. Rajta, ízlelje meg! Olyan, mint a baba popsi.

A férfi megmarkolta a kormányt, hogy urrá legyen ösztönein. Kibámult a busz ablakán, hogy ne kelljen a meztelen lányra néznie. Kristen azonban nem adta fel ilyen könnyen. Látta, hogy a sofőr kopott, szürke nadrágja árulkodóan dudorodik az ágyékán, amitől teljesen vérszemet kapott. A férfi ölébe vetette magát, és a sliccéhez nyúlt. - Most pedig megfejem, mint egy tehenet!

Kristen

Dylan Logannel a nyomában lépett be a zuhanyzó ajtaján. Rettenetesen hasogatott a feje a másnaposságtól. Úgy érezte, mintha apró lények püfölnék az agyát belülről a kalapácsukkal. Már bánta, hogy előző este túl sok alkoholt fogyasztott. Nem akart még egyszer ezen a helyen zuhanyozni, de úgy érezte, nincs más választása. Remélte, hogy ha letusol, valamelyest jobban fogja érezni magát. Logan ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje őt.

- Nem hagylak egyedül egy percre sem többé, amíg itt vagyunk - jelentette ki a fiú, mielőtt elindultak.

Szerencsére a zuhanyzó üres volt, amikor beléptek az ajtaján. Mindketten alsónadrágra vetkőztek, aztán Dylan az ajtótól legtávolabbi fülkéhez lépett, hogy megengedje a vizet és beállítsa a megfelelő hőmérsékletet. Annyira félt, hogy valaki megjelenik majd, amíg zuhanyoznak, hogy inkább úgy döntött, boxeralsóban fog fürdeni. Hogy ne érezze magát kellemetlenül, barátja hasonlóan cselekedett.

- Mi lenne, ha együtt zuhanyoznánk? - vetette fel Logan, mikor Dylan beállt a zuhany alá, és behunyt szemmel hagyta, hogy a víz eláztassa a haját és végig folyjon az arcán. A kérdés hallatán azonban meglepetten kinyitotta a szemét, és az előtte ácsorgó fiúra bámult. Még sosem zuhanyoztak együtt korábban. Végül halványan elmosolyodott, és behúzta Logant a zuhanyrózsa alá. Átkarolták egymás derekát, és a víz függönyén át megcsókolták egymást.

- Na jó, talán mégsem volt olyan jó ötlet, hogy együtt zuhizzunk - nevetett fel Logan, miután elhúzódott Dylantől.

Az sértődötten meredt rá. - Miért?

- Mert bár nem tudsz róla, de iszonyatosan szexi vagy, ez pedig felér egy középkori kínzással.

Dylan meglepetten lenézett Logan alsónadrágjára, majd elvörösödött arccal sietve el is kapta róla a tekintetét.

- Ne haragudj! Nem tehetek róla, hogy ezt váltod ki belőlem - szabadkozott bűnbánóan Logan, és kilépett a zuhany alól. Dylan az ajkába harapott. A fiú után nyúlt, hogy vissza húzza őt.

- Ne menj el! Semmi rosszat nem tettél. Inkább próbáljunk a fürdésre koncentrálni. Fordulj meg, és megmosom a hátad! - ajánlotta, miközben a kezébe vette a tusfürdőt, hogy a tenyerére nyomjon belőle egy adagot. Logan mosolyogva megfordult. Amikor Dylan tenyere a hátához ért, behunyta a szemét és az ajkába harapott. A fiú érintésétől újra felgyorsult a szívverése és sűrűbben kezdte venni a levegőt. Néhány másodperc múlva Dylan elengedte őt, és beszélni kezdett.

- Ne haragudj rám. Biztosan unod már, hogy nem történik közöttünk semmi komoly. Nem akarom, hogy másnál keresd a... azt a dolgot, de én még nem érzem magam késznek rá. Tudom, hogy ciki vagyok, de nagyon félek.

Logan megfordult, és kisöpörte a vizet az arcából, hogy mélyen a barátja szemeibe nézhessen. Amikor megszólalt, hangja lágyan és megértően visszhangzott a csempézett falakról.

- Nem vagy ciki. Én nagyon kívánlak, de örülök, hogy semmit sem sietünk el. Nekem is ez lesz az első alkalom, nem csak neked. Manapság a legtöbb korunkbeli már az első vagy a második talin lefekszik egymással. Én örülök, hogy te nem vagy az a fajta srác... Nagyon nehéz ilyet kifogni, én pedig hálás vagyok, amiért nekem sikerült. Ne érezd úgy, hogy nyomás lenne rajtad emiatt! Nem fogom senki mással csinálni, nem is akarom. Én nem magára a szexre vágyom, hanem rád. Csak veled szeretném majd, senki más nem érdekel. Rendben? - mondta, majd tenyerét Dylan arcára tapasztotta. Egy darabig némán álltak egymással szemben, aztán Dylan a fiú karjaiba vetette magát, és szorosan magához ölelte őt.

- Nagyon szeretlek!

- Én is szeretlek. El sem tudom mondani, mennyire.

Dylan

Mikor már törölköztek, kinyílt a zuhanyzó ajtaja. Dylan összerezzent. Attól tartott, hogy Ashton bukkan fel az ajtó mögött. Amikor megpillantotta a belépő Austint, megkönnyebbülten sóhajtott. A fiú megállt előttük, és bizonytalanul előre-hátra hintázott a talpán. Szemmel láthatóan mondani akart valamit, de képtelen volt elszánni magát arra, hogy meg is szólaljon.

- Mit akarsz? - szegezte neki a kérdést Logan, mikor elvesztette türelmét.

- Beszélni Dylannel.

- Bármit is szeretnél mondani, Logan előtt is nyugodtan elmondhatod - biztosította Dylan, de Austin hajthatatlan volt.

- Négyszemközt kell beszélnem veled.

- Én nem hagyom veled egyedül Dylant - jelentette ki Logan eltökélten, de barátja felé fordult, és csitítóan megfogta a karját. Tudni akarta, mi az, amit Austin mondani akar neki.

- Menj nyugodtan, az ajtó előtt megvársz. Ha bármi van, sikítok. Okés?

Logan vonakodva bár, de bólintott. Miután alsónadrágja fölé csavarta törölközőjét, vetett még egy utolsó, gyanakvó pillantást Austinra, és kelletlenül elindult az ajtó felé.

- Ha bántani mered, eltöröm a karodat - fordult vissza, mielőtt kilépett a helyiségből. Miután becsukódott mögötte az ajtó, Dylan kíváncsian, de tisztes távolságból Austinhoz fordult. - Mit akartál mondani?

- Bocsánatot szeretnék kérni azért, ahogy veled bántam. Tudom, hogy sokszor én is csesztettelek, pedig nem is volt veled semmi bajom - kezdte Austin, aztán saját bátorságán felbuzdulva sietve folytatta, mielőtt a másik fiú közbevághatott volna. - Igazából csak azért csináltam, mert Nick volt az egyetlen barátom. A befolyása alá kerültem. Lassan olyanná váltam, mint ő. Akaratomon kívül próbáltam megfelelni neki, mert attól féltem, ha nem csinálom azt, amit ő, akkor ő is elfordul tőlem, és senkim se marad. Bevallom, az sem ártott, hogy a barátjaként nem kellett bántalmazottnak lennem, hanem én lehettem a bántalmazó. Ez pedig kicsit a fejembe szállt. - A fiú egy apró szünetet tartott, és eltöprengett saját szavain. Csupán az utóbbi időben kezdett el gondolkodni ezeken a dolgokon. Pontosabban szilveszter óta. Amióta nem töltötte minden idejét Nickkel, úgy érezte, megvilágosodott. - Rá kellett jönnöm, hogy Nick egy faszfej. Senki sem piszkált engem annyit, amennyit ő. Pedig elvileg ő a legjobb haverom! Most már tudom, hogy... - itt lesütötte a szemét, de aztán elismerő arckifejezéssel Dylan szemeibe nézett, amikor folytatta: - hogy neked is jóval nagyobb a szerszámod, mint nekem, de te mégsem piszkáltál soha a kicsi farkam miatt. Pedig annyit bántottunk, hogy simán visszavághattál volna. De nem tetted. Nick viszont rengetegszer szívatott miatta. Sokszor a lányok sem kíméltek, de senki nem rontott annyit a kisebbségi komplexusomon, mint a legjobb barátom. Feltettem magamban a kérdést, hogy miért? Neki biztatnia kellene, nem? Akkor miért bánt folyton azzal, amiről tudja, hogy a  legjobban fáj nekem?

- Azért, mert egy szemétláda, akit senki más nem érdekel saját magán kívül. Abban leli örömét, ha másoknak fájdalmat okozhat - válaszolta meg kérdését gondolkodás nélkül Dylan.

Austin egyetértően bólogatott. - Így van. A lényeg az, hogy sajnálom, amit veled csinált szilveszterkor. Az volt az utolsó csepp a pohárban. Mikor ezt elmesélte nekem, elhatároztam, hogy nem kérek többé a barátságából. Azt mondja, nem bántott volna, csak rád akart ijeszteni, és én magam sem tudom elképzelni, hogy képes lett volna megdugni téged, hiszen tök homofób, de akkor is! Ilyennel nem ijesztgetünk másokat. Ez nem normális dolog. Csak tudd, hogy én teljes mértékben helytelenítem ezt, és ha ott lettem volna, nem hagytam volna szó nélkül! Azt akartam, hogy ezt tudd. Nem szeretném, hogy egy kalap alá vegyenek Nickkel, csak mert barátok voltunk.

- Köszi, hogy ezt elmondtad - mondta egy rövid szünet után Dylan. Bár kissé zavarban volt, de őszintén örült, hogy Austin kezdi belátni a hibáit, és hajlamos a változásra. Egyáltalán nem számított efféle vallomásra a fiútól, pláne nem egy bocsánatkérésre. - És ne hagyd, hogy Nick, vagy a csajok azt éreztessék veled, hogy nem vagy elég. Nem a méret körül forog a világ. Látod, Kristent a jelek szerint számtalanszor kielégítetted már, és nem volt panasza rád. Pedig ő már sokat tapasztalt, és nagyon telhetetlen. Úgyhogy fel a fejjel! Biztos vagyok benne, hogy teljesen átlagos a... a méreted, csak beléd sulykolták, hogy kicsi. Amúgy nekem sem olyan nagy - fejezte be elvörösödve Dylan.

- Tuti hogy állva is szép nagy, ne szégyelld! Légy büszke rá!

- Még sosem mértem - vont vállat zavarában Dylan.

- És még szerénykedsz is, hogy ne bánts meg... - csóválta a fejét csodálattal az arcán Austin. - Tényleg nagyon sajnálom azt, ahogy bántam veled - tette hozzá őszinte tekintettel.

Dylan bólintott és vállon veregette a fiút, aztán csendben, gondolataiba mélyedve kilépett a zuhanyzó ajtaján.

Austin

Amikor Iggy rájött, hogy nincs meg a mobilja, az egész szobáját átkutatta. Mivel a keresés nem hozott eredményt, arra utasította barátnőit, hogy vizsgálják át az egész folyosót.

- Iggy, bementünk minden szobába, átnéztünk mindent. Sehol sem találtuk a telefonod - jelentette sajnálkozva Charli, miután a kutatás végeztével mind a négyen találkoztak a folyosón.

- Telefon? - pislogott Ariana zavarodottan. - Én azt hittem egy teflont keresünk. Teflon serpenyőt. Én legalábbis azt kerestem. Találtam is egyet a konyhán! - azzal boldogan felemelte a háta mögött tartott serpenyőt, és Iggy felé nyújtotta. A lány ingerülten kiütötte a kezéből. A serpenyő hangosan csörömpölve esett a kifakult linóleumra, Ariana pedig nagy, könnyes szemekkel Iggyre pillantott.

- Mi a baj? Azt hittem, örülni fogsz!

- Te apró eszű ringyó, az eltűnt telefonom kellett volna keresned, nem pedig ezt! Elegem van belőled! Semmire sem veszem hasznodat. Tűnj a szemem elől!

Ariana könnyekben tört ki, és lófarkát Nina arcába csapva elrohant.

Nina hajszálakat köpködve, undorodva Iggyhez fordult.

- Szerintem simán le tudjuk nyomozni, hol van a mobilod. Biztos van erre egy app, vagy valami más módszer, ha már olyan drága volt.

- Igazad van. Ed a leggyíkabb közülünk, majd ő tudni fogja, mit kell tenni. Menj, hívd ide! - utasította Iggy, miközben idegesen a körmeit tanulmányozta.

Victoria éppen kilépett a szobája ajtaján, amikor meghallotta, miről beszélgetnek a lányok. Aggódni kezdett, hogy mi lesz, ha valóban kinyomozzák, hol van a mobil, ő pedig lebukik, hogy ellopta. Tudta, hogy mindenképp vissza kell csempésznie Iggy szobájába a telefont, mielőtt még túl késő, de még mindig nem sikerült feloldania a kijelzőt, hogy törölni tudja a róla és Ashtonról készült szexvideót.

Most mi a faszt csináljak? - töprengett tanácstalanul. Végül arra jutott, hogy az lesz a legjobb megoldás, ha megsemmisíti a telefont, és megszabadul tőle. Mielőtt a lányok megláthatták volna, vissza osont a szobájába, ahol több ízben is a földhöz vágta a készüléket, majd jóleső érzéssel rátaposott újra, és újra. Miután megbizonyosodott arról, hogy a telefon használhatatlanná vált, összeszedte a darabjait, és kilesett az ajtón. A folyosó már elnéptelendett. Victoria óvatosan benyitott a szomszédos szobába, ami Iggyéké volt. Mikor bekukucskált, és látta, hogy tiszta a levegő, becsukta maga mögött az ajtót, és a sarokban álló szemetesbe dobta a készüléket. Éppen önelégülten mosolygott, amikor közeledő léptek zajára lett figyelmes. Kétségbeesetten körülnézett, aztán jobb ötlet híján bebújt a szekrénybe.  Néhány másodperccel később hallotta a nyikorgó ajtót, és Iggy dühösen csengő hangját.

- Sehol sincs! Már mindent átnéztünk!

- Nem mindent - mutatott rá Charli. - A kukákat nem néztük át.

- Mégis ki dobna a kukába egy ilyen drága telefont?! - csattant fel Iggy.

Victoria lépteket hallott, aztán saját testvére hangja ütötte meg a fülét.

- Úristen... Itt van! - kiáltott fel döbbenten Nina. Victoria sejtette, hogy a lány éppen megpillantotta az összetört készüléket a szemetesben. Újabb, erőteljes léptek robogtak végig a szobán, melyeket rögvest követett Iggy rikácsolása.

- Aki ezt tette, az nagyon megbánja! Biztos, hogy Selena vagy Demi volt az! Ők a szobatársaim. Ez botrány! Hogy merészeli bárki is összetörni a mobilom, aztán csak úgy kidobni a kukába?! Hiszen többet ér, mint az a rongy életük! Szerencséjük, hogy minden fotómat és videómat automatikusan elmentek a felhőbe. Ha elvesztek volna a cuccaim, valakit tuti máglyára vetek! - ordibált a lány, mire a szekrényben lapuló Victoria gyomra ököl méretűre zsugorodott.

Mi van akkor, ha a videóból is van másolat? Akkor az egész hiábavaló volt - gondolta hüledezve.

Iggy

Iggy a busz előtt ácsorgó diákok között talált rá Selenára és Demire. Mindenki épp azzal foglalatoskodott, hogy bepakolja utazóját a busz csomagtárolójába. Iggy szeme szikrákat szólt, miközben határozott léptekkel, utazóit cipelő barátnőivel a nyomában a többiek felé lépdelt.

- Te, meg te! - mutatott a Luke mellett ácsorgó, nagyokat hapcizó Demire, és a távolabb Ashtonnal viháncoló Selenára. Azok értetlenül néztek vissza rá.

- Mi bajod van, Barbie? - forgatta a szemét unottan Selena.

- Megtaláltam a kukánkban az összetört telefonom! Ha megtudom, melyikőtök tette, megkeserüli!

- Miért minket gyanúsítasz? - pislogott megszeppenve Demi. Azt hitte, mindenki számára nyílvánvaló, hogy ő sosem lenne képes ilyen kicsinyes szemétségre.

- Mert sajnos ti ketten voltatok a szobatársaim, és a mi szemetesünkben találtam meg a telefonom maradványait! Ráadásul mindkettőtöknek volt oka rá. Féltékenyek vagytok, amiért kibékültem Justinnal!

- Túl sokat képzelsz magadról. Jobb dolgom is volt az este, mint a te mobilodat ellopni, hogy aztán összetörjem! - jelentette ki Selena szemrebbenés nélkül.

Iggyt azonban nem bizonytalanították el a lány szavai. - Egyetlen szerencsés pillanat is elég volt, hogy ivászat meg tánc közben lenyúld - erősködött.

- Már mondtam: nem én voltam.

- És én sem - vette át a szót Demi két köhögés közepette. - Tudod, hogy én sosem tennék ilyesmit. Én örülök neked és Justinnak, és remélem, boldogok lesztek.

- Demit amúgy is az erdőbe kergette egy maszkos alak, és majdnem halálra fagyott! Utána egészen reggelig vele maradtam - kelt a lány védelmére Luke.

- Az igazság úgyis kiderül majd - vetette hátra a haját Iggy, aztán félrelökte az útjában állókat, hogy elsőként szálljon fel a buszra, míg barátnői bepakolják a csomagjait. Dylan közben odalépett Demihez. - Egy maszkos alak? - kérdezte idegesen.

- Igen - bólintott a lány, miközben a szörnyű emlék gondolatára összerezzent. Nyelt egy nagyot, mielőtt folytatta. - A folyosón jelent meg, éppen akkor, amikor zuhanyozni indultam. Bekergetett az erdőbe, aztán eltűnt.

- Biztosan csak szórakozott valaki részegen - próbálta megnyugtatni barátját Logan, miközben megfogta a kezét.

Dylan félrehívta őt, aztán fojtott hangon, kelletlenül beszámolt neki a fenyegető üzenetről, amit előző éjszaka kapott. Logan arca azonnal elsötétedett, és tompán csillogó, kék szemeiben düh villant. - Csak tudjam meg, ki szórakozik veled... Szerinted ugyanaz küldte az üzit, aki Demire is ráijesztett? Mert akkor csak közülünk lehetett valaki. Más nincs itt rajtunk kívül. Rita pedig a pszichiátrián van.

- Nem tudom - csóválta a fejét zaklatottan Dylan. - Demi és köztem nincs semmi összefüggés. Ha ugyanaz küldte volna az üzenetet, engem ijesztett volna meg, és nem őt.

- Miért nem mondtad el tegnap este? - kérte számon sértődötten a fiút Logan. - Miért csak most mondod?!

- Mert nem akartam elrontani még jobban az estédet. Ne törődjünk vele, kérlek! Biztosan csak rám akar ijeszteni valaki - mondta Dylan könnyednek szánt hangon, és elmosolyodott. Nem akarta, hogy Logan még jobban aggódjon miatta, pedig igazából nagyon félt.

Justin adott egy búcsúcsókot Iggynek, mielőtt elindult a saját helyére. Amikor meglátta az egyedül üldögélő Declant, aki szomorkásan bámult ki a busz ajtaján, Zaynhez fordult. - Nem ülsz most Emmával? Demi úgyis Luke mellé ült.

- Miért? Kire akarsz lecserélni? - kapta fel a fejét sértődötten Zayn.

- Declanhoz ülnék. Sajnálom szegényt. Olyan magányosnak tűnik.

Zayn hátrafordult az ülésen, hogy vessen egy pillantást a szóban forgó fiúra, aztán megadóan sóhajtott. - Legyen! Úgyis aludni akarok. Kurva másnapos vagyok. Nem ilyen állapotban akarok találkozni Shawnnal.

- Köszi, tesó! - Justin barátja vállaba bokszolt, és átült Declanhoz. A fiú meglepetten fordult felé, és kissé elpirult.

- Nem gond, ha melletted ülök? - vigyorgott rá barátságosan Justin.

- Nem, de miért nem Iggyvel ülsz? - pislogott rá Declan érzelemmentes hangon, miközben a kezében szorongatta a kis labdáját, amit időközben alaposan lefertőtlenített.

- Mert Iggy a barátnőivel ül hátul.

Declan megfordult az ülésen, hogy vessen egy pillantást a szóban forgó lányra. Az a busz hátuljaban ült barátnőivel, és az NSYNC Bye Bye Bye című dalát hallgatták, miközben néha beleénekeltek, csak hogy magukra vonják a többiek figyelmét. A dalhoz készült Tik-Tok videójukat egy hét leforgása alatt már több, mint száz ezer alkalommal megtekintették.

- Azok a lányok eléggé fennhordják az orrukat - vonta le a következtetést Declan semleges hangon, aztán visszafordult a mellette ülő fiúhoz.

- Nem könnyű népszerűnek lenni - érvelt a homlokát ráncolva Justin.

Declan szokásos, közönyös stílusában kinézett az ablakon, miközben színtelen hangon megszólalt. - Biztosan nehéz nekik, de másoknak szerintem sokkal nehezebb az élete.

- Ebben igazad van. Egyébként ha szeretnél beszélni valamiről... bármiről, én meghallgatlak - fordult a fiú felé biztatónak szánt mosollyal a szája sarkában Justin.

- Tudom - mosolyodott el Declan is, aztán a tájat fürkészve némaságba burkolódzott.

Declan

Dylan a fejhallgatóján zenét hallgatva, oldalra billent fejjel aludt. Indulás előtt háromszor is hányt, mire kissé jobban lett. Nem volt hozzászokva, hogy néhány nap leforgása alatt annyi alkoholmennyiséget juttasson a szervezetébe, amennyit ezen a hétvégén juttatott. A mellette ülő Logan a kezét fogta és örült, hogy barátjának végre sikerült elaludnia. Remélte, hogy mire az iskolához érnek, Dylan jobban fogja érezni magát. Éppen azon ügyködött, hogy szabad kezével bepötyögjön néhány frissen rímbe szedett sort a telefonjába, amikor felugrott egy új üzenetet jelző chat-ablak a kijelző jobb felső sarkában. Az üzenet Kristentől érkezett. Logan kelletlenül megnyitotta, hogy elolvassa.

Láttad már az Amerikai Pitét?

A fiú értetlenül válaszolt egy igennel, aztán megpróbált ismét a készülő versére koncentrálni. Mielőtt azonban bármit is leírhatott volna, Kristen újra üzent neki.

Akkor képzeld azt, hogy én vagyok a fincsi almás pite. Puha, forró és nedves. Nem akarod belém dugni a kemény, gyönyörű falloszod?

Logan a szemét forgatta. Sietve visszaírta, hogy nem, de a lány tovább bombázta őt a szemérmetlen üzeneteivel.

Te körül vagy metélve? Ebben az országban olyan sok farokról lenyesik a bőrt, pedig én szeretek játszadozni vele. Hogy birizgáljam a nyelvemmel, azt, ami nincs?

A fiú a fejét csóválta, és úgy döntött, inkább válaszra sem méltatja a lányt. Nem kis bosszúságára egy perccel később ismét pittyegett a kezében tartott telefon.

Ha körülmetélt vagy, ha nem, úgy nyalnám a dorongod, mint egy nagy fagyit egy forró, nyári napon!

Logan kikapcsolta telefonján a mobilnetet, és megpróbált a versére koncentrálni. Az ihlet azonban Kristennek köszönhetően tovaszállt.

Logan

A busz már majdnem megérkezett az iskola elé, amikor Iggy izgatottan barátnőihez fordult, hogy beszámoljon nekik legújabb ötletéről.

- A következő alkotásunk egy táncvideó lesz a YouTube csatornámra. Már kiválasztottam a dalt és a koreográfiát is kitaláltam még pár nappal ezelőtt.

- Mire fogunk táncolni? - kíváncsiskodott Ariana abban reménykedve, hogy barátnőjének egy különösen szajhás dalra esett a választása.

- Kelistől a Milkshake-re - felelte sejtelmes tekintettel Iggy, aztán hátradobta haját a válla fölött. A mellettük ülő Louis akaratlanul is hallotta, miről beszélnek.

- Ti feltűnési viszketegségben szenvedtek - csóválta a fejét.

- Mondja ezt az, aki beleszól mások privát beszélgetéseibe, csak hogy végre szerepelhessen egy kicsit - vetette oda fokhegyről Iggy, majd ismét barátnőihez fordult. - Na, mit szóltok?

- Nem tudnátok várni ezzel addig, míg le nem szállunk? - szólt közbe egy fáradt sóhaj kíséretében Louis.

- A rád szánt két másodpercnyi figyelem lejárt. Sajnálom, de neked ennél több nem jut. Ne zavarj a jelenléteddel! - torkolta le türelmetlenül Iggy.

- Szerintem szuper! Imádom azt a dalt. Régen sokat fantáziáltam arról, hogy előadom Dylannek, miközben turmixot öntök a melleimre és a ruha szó szerint leolvad rólam a kettőnk közti szexuális feszültségtől - csacsogott belefeledkezve Charli, majd megszeppenve az ajkába harapott, amikor észbe kapott. - Ezt most hangosan kimondtam?

- Sajnos ki, de tegyünk úgy, mintha nem hallottuk volna - forgatta a szemét Iggy.

Charli

Mindenki fellélegzett, amikor a busz bekanyarodott az iskola elé, aztán megállt. A másnaposság és az órákon át tartó utazás nem bizonyult kellemes párosításnak. Már majdnem mindenki leszállt, amikor Logan még mindig azon fáradozott, hogy magához térítse Dylant. A fiú ugyanis többszöri felszólítás és bökdösés ellenére sem nyitotta ki a szemét. Helyette átbillentette fejét a másik oldalára, és arcát az ablakhoz préselve tovább aludt.

- Kicsim, le kell szállnunk. Kelj szépen fel, a kedvemért! Otthon majd alszol egy jót a saját ágyadban - noszogatta Logan.

Dylan nyöszörögve a fiú karjába csimpaszkodott. - Csak még egy picit...

Logan gyengéden lefejtette magáról barátja ujjait, és óvatosan talpra segítette őt. Miközben átkarolta a derekát, hogy az ajtóhoz kísérje őt, Dylan kinyitotta a szemét és rávette magát, hogy együttműködjön. Amikor a buszról leszállva megpillantotta Jeant, azonnal visszatért belé az éberség.

- Mit keres itt az anyukád? Azt hittem mi viszünk haza - értetlenkedett. Hiszen az autójuk péntek délután óta az iskola előtt parkolt.

Logan követte a fiú pillantását, és megütközve a kissé távolabb ácsorgó édesanyjára meredt. A nő szemmel láthatóan majd' felrobbant a dühtől. - Mi baja?

- Nem tudom... - motyogta Dylan. - Hozom az utazóinkat, addig menj, beszélj vele!

- Rendben - bólintott Logan, és kelletlenül elindult szedelőzködő és utazótáskákat cipelő osztalytársait kerülgetve. Mikor megállt az édesanyja előtt, annak tekintete szikrákat szórt.

- Mit keresel itt?

- Hogy mit?! - kérdezett vissza a dühtől reszkető hangon Jean. - Ma reggel kaptam egy videót, amiben eszelős módjára püfölöd az egyik társadat! Mégis hogy gondoltad?! Elment az eszed? Ezért ki is csaphatnak! Hát erre neveltelek? Hogy ilyen agresszív legyél? Akár meg is ölhetted volna azt a szerencsétlent! Rád sem ismerek...

Logan néhány végtelennek tűnő pillanatig csupán szótlanul nézett anyja lángoló arcába. Letaglózták a hallottak. Fogalma sem volt, ki készíthette és küldte el a szóban forgó videót. A remény, hogy az előző esti incidens titokban maradhat, gyorsabban foszlott szerte, mint eső után a szivárvány. Mielőtt bármit is mondhatott volna, Dylan hangja ütötte meg a fülét. A fiú már ott állt mellette.

- Logan csak azért verekedett, hogy engem védjen. Kérem, ne legyen rá dühös! Ha ő nincs... - Dylan elharapta a mondatot, és nyelt egy nagyot. Mint egy morbid végszó, úgy csattant a következő pillanatban Jean tenyere a fiú arcán. Dylan összerezzent, és lesütötte a szemét. Még soha nem emelt rá kezet felnőtt ember, pláne nem az egész osztálytársa szeme láttára. Inkább hátra sem nézett. Nem akarta tudni, hányan látták a megalázó jelenetet. Legszívesebben semmivé zsugorodott volna.

- Mit tettél?! - vonta kérdőre Jeant remegő hangon Logan. Még sosem volt ennyire dühös a saját édesanyjára. Egy pillanatig el sem akarta hinni, amit a saját szemével látott. - Hogy mertél kezet emelni rá?! Hogy vagy képes az erőszakról papolni nekem, amikor megütsz egy fiaddal egykorú gyereket az egész osztály előtt?!

- Sajnálom... nem akartam! - szabadkozott saját tettén meglepődve Jean, miközben tágra nyílt szemekkel a tenyerére bámult. - Elvesztettem az eszem... minden miatta van! - mutatott Dylanre, mikor magához tért döbbenetéből. - Amióta vele vagy, rád sem ismerek! Már alig vagy otthon... folyton bajba kerülsz miatta! Bárcsak sosem ismerted volna meg!

- Csak miatta vagyok boldog. Ha ő nem lenne, már rég bekattantam volna tőletek! - ordította magából kikelve Logan. Hallotta a mellette szipogó Dylant, aki azon erősködött, hogy vissza tudja tartani a könnyeit. Logan megfogta a kezét, és felé fordult. - Jól vagy? Kérlek, ne haragudj... annyira szégyellem magam - rimánkodott elcsukló hangon.

Dylan a cipőfűzőjét bámulva válaszolt. - Te nem tettél semmi rosszat.

- Sosem fogsz tudni szétválasztani minket! Törődj bele, hogy szeretem őt! - fordult Logan az édesanyjához.

A nő felszegte a fejét, és ingerült pillantással a fiára nézett. - Azt majd meglátjuk.

Iggy ekkor ért oda hozzájuk. Átfurakodott a két fiú között, és megállt Jean előtt. Bár magabiztosan mozgott, mint mindig, mellkasa ezúttal vadul hullámzott a visszafojtott érzelmektől. Amikor megszólalt, hangja üvegszilánkként karcolta a hideg levegőt.

- Ha ezt elmondanám anyáméknak, magának a gatyája is rámenne arra a perre, amit a nyakába akasztanának! Csak Logan miatt nem teszem. Mégis mi jogon üti meg a testvérem?! Kinek képzeli magát? Maga egy senki!

- Én nem...

- Ne vágjon közbe, amikor én beszélek! - csattant fel Iggy, mielőtt Jean befejezhette volna. - Már értem, miért van együtt Roberttel. Maga sem veti meg a testi fenyítést.

- Ezzel mire célzol?! - kérdezte Jean éllel a hangjában.

- Iggy, hagyd... - csitította a lányt Logan, mert tudta, mi következik. Iggy azonban hajthatatlan volt. Felemelte a kezét, hogy elhallgattassa a fiút, miközben egy pillanatra sem vette le szikrázó tekintetét Jeanről.

- Arra, hogy Robert rendszeresen veri Logant! Maga nem anya. Egy anya ezt nem hagyná. Egy anya észrevenné. Tenne valamit. Maga vagy vak, vagy annak tetteti magát! Csak Logant sajnálom, amiért ilyen szülei vannak.

- Robert sosem tenne ilyet! Elég a fantazmagóriákból! Fogalmam sincs, honnan veszel ilyesmit! Ez abszurd - védekezett sértődötten a nő, aztán Loganhez fordult. - Fiam, mondd meg nekik, hogy nem igaz! Ne hagyd, hogy ilyen ocsmányságokat terjesszenek a nevelőapádról!

- Nekem mindig azt mondogattad, hogy hazudni bűn - vetette oda Logan, aztán megfogta Dylan kezét, hogy magával húzza őt Jeantől olyan messzire, amennyire csak lehet.

Iggy még egy utolsó pillantást vetett a nőre, mielőtt csatlakozott volna a fiúkhoz. - Logant majd mi hazavisszük. Maga pedig gondolkodjon el azon, amit tett, és nyissa ki a szemét! Dylantől pedig kérjen bocsánatot! - mondta búcsúzóul, majd sarkon fordult, és faképnél hagyta a megsemmisülten ácsorgó Jeant. A nő nem sokáig merülhetett gondolataiba, ugyanis néhány másodperccel később valaki megbökte a karját. Jean összerezzent. Mintha éber álomból ébredt volna, lassan oldalra fordította fejét. Kristen állt mellette, és nem tűnt boldognak.

- Ha nem fog jól bánni Logannel, feldugok magának egy sodrófát! - fenyegetőzött.

- Te meg ki vagy, és hogy beszélsz?!

Kristen dacosan nézett a nőre. Csípőre tette a kezét, és elszántan felszegte az állát. - Valaki, aki megkeserítheti az életét, ha nem viselkedik jól a fiával.

- Semmi közöd hozzám, vagy ahhoz, hogyan bánok a fiammal. Foglalkozz a saját dolgoddal! - vetette oda Jean megütközve, aztán sarkon fordult, és ingerült, öblös léptekkel elsétált.

- Azzal foglalkozok, amivel akarok, maga szutykos punci! - kiáltott utána Kristen, miközben meggyújtotta a szájában fityegő cigarettát.

Logan

Amikor Dylan bekanyarodott a házuk előtti kocsi feljáróra, Iggy éppen akkor lépett ki a garázsból. A lány testvére autójához lépett, és megállt mellette. Dylan lehúzta az ablakot. Még mindig úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban elbőgheti magát.

- Bemegyek először én, hogy ne téged faggassanak anyáék a kirándulásról - mondta Iggy. - Gondolom most nincs kedved jópofizni. Addig menjetek fel Logannel a szobádba és próbálj megnyugodni.

- Köszi - bólintott lassan Dylan. Miután testvére eltűnt a bejárati ajtó mögött, a fiú remegő kézzel elvett egy cigarettát a műszerfalról, és a szájához emelte. Mielőtt meggyújthatta volna, Logan gyengéden megragadta a karját, és közelebb hajolt hozzá. Másik kezével beletúrt a fiú hajába a tarkóján, mert tudta, hogy ez mindig megnyugtatja Dylant.

- Miért nem nézel rám? - suttogta rekedtes hangon Logan, miközben zafírkék szemeivel barátja arcát fürkészte.

- Mert nem akarom, hogy mindig gyengének láss. Nem akarok mindig sírni.

- Ha sírni szeretnél, sírj! Nem kell előttem semmit sem szégyellned. Senki sem olyan szép, amikor sír, mint te... bár jobban örülnék, ha mindig csak nevetni látnálak.

Dylan lassan a fiú felé fordította arcát. Könnyektől csillogó szemekkel halványan elmosolyodott. Kivette a cigit a szájából, és vissza dobta a műszerfalra. A városban enyhébb időjárás uralkodott, mint fent a hegyekben, ahol a hétvégét töltötték. A hó nagy része már elolvadt. A hőmérséklet is nulla fok felé emelkedett, de még így is látták egymás lélegzetét az autó légterében.  

- Nem tudom, mi lenne velem, ha te nem lennél itt - mondta végül elcsukló hangon. Már gondolni sem akart a Logan előtti időkre. Még a gyomra is belefájdult, ha elképzelte, milyen sivár és magányos lenne az élete a fiú nélkül.

- Hidd el, én ugyanígy érzek... Ha az egész világ ellenünk van, mi akkor is itt vagyunk egymásnak - suttogta Logan, miközben hideg tenyerével megérintette Dylan meleg arcát. A fiú nem húzódott el a hűvös érintéstől.

- Megígéred, hogy mindig itt leszel velem? - kérdezte, bár tudta, milyen gyermetegül hangzanak a hangosan kimondott szavak.

- Megígérem.

- Mindig attól félek, hogy egyszer majd beleszeretsz egy másik fiúba... Valakibe, aki nem ilyen szerencsétlen. Akit nem kell mindig megvédened. Valakibe, aki laza, menő és jóképű. Akivel nem kell ennyi szarságon keresztül menned - vallotta be hadarva Dylan. Már nem csupán az arcával, hanem egész testével barátja felé fordult. Rettegett attól, hogy egyszer eljön majd a nap, amikor ő már kevés lesz a fiú számára.

Logan a két tenyere közé fogta az arcát, és komoly arckifejezéssel mélyen a szemeibe nézett.

- Nem fogok beleszeretni más fiúba, mert soha nem fogok kiszeretni belőled. Tudom, mindenki ezt mondja, amikor szerelmes, aztán mégis kiszeretnek egymásból, és újra szerelembe esnek valaki mással, de én nem fogok. Soha senki nem érne fel hozzád. Azt is tudom, hogy kevésnek érzed magad. Nincs önbizalmad. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak egyetlen egyszer láthatnád magad az én szememmel: viccesnek, kedvesnek, aranyosnak, szexinek, megértőnek, figyelmesnek, kívül-belül gyönyörűnek. Mert én ilyennek látlak téged. Ezt még sosem mondtam el neked, de sokszor, amikor együtt alszunk, hosszú ideig csak nézlek, miután elaludtál. Olyankor mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy mivel érdemeltelek ki? Sosem fogom megtudni, de nem lennék olyan hülye, hogy lemondjak rólad. Nekem nem kell laza fiú. Sem népszerű. Ha ez tetszene, Justinba szerettem volna bele, és nem beléd. A fenébe is, gyűrűt húztam az ujjadra, pedig még le sem érettségiztem! Te vagy az, akibe szerelmes vagyok. Csak te. Hidd már el, hogy számomra csak te létezel! - fejezte be Logan, még mindig két tenyere közé zárva Dylan arcát.

Közben eleredt az eső. Cseppjei türelmetlenül kopogtak az autó tetején és pillanatokon belül eláztatták a szélvédőt csak úgy, ahogy Dylan könnyei áztatták az arcát, amikor Logan közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja őt.

Dylan

Iggy egy rövid élménybeszámolót követően közölte a szüleivel, hogy semmire sem vágyik jobban egy forró fürdőnél, így elbúcsúzott tőlük, és elindult az emeletre. Apja bevonult a dolgozószobájába, Veronica pedig jókedvűen hozzá látott, hogy tálalja az étteremből rendelt vacsorát.

Iggy becsukta maga mögött szobája ajtaját, aztán megtorpant, mikor megpillantotta az ágyán fekvő, zöld hajú fiút.

- Awsten! Anyáék nem is mondták, hogy itt vagy! - örvendezett meglepetten Iggy, majd ledobta táskáját, és elindult rég nem látott barátja felé. Awsten letette a magazint, amit addig lapozgatott, és feltápászkodott a baldachinos ágyról, hogy megöleljék egymást.

- Ez már hiányzott! - vigyorgott Awsten, miután elengedték egymást.

- Nem is csodálom, sokan fizetnének is egy ölelésemért.

Mindketten leültek az ágyra, a fiú pedig kíváncsiságtól csillogó szemekkel Iggyhez fordult. - Mindent el kell mesélned, amiből kimaradtam!

Iggy - bár az interneten keresztül tartották a kapcsolatot, és sokat mesélt barátjának - örömmel vetette bele magát a beszédbe. Mindig élvezte, ha itták a szavait. Mindenről mesélt, ami csak az eszébe jutott: A szakításról Justinnal, a félresiklott ismerkedésről Zackel, Kristen átalakulásáról, Tylerről, Ritáról, Loganről és Dylanről, végül pedig Victoriáról. Awsten kíváncsian és figyelmesen hallgatta őt, miközben felkapta a már megbontott chipses zacskót a takaróról, és rágcsálni kezdett. Korábban a legtöbb dologról már hallott felszínesen, mikor facetime-on Iggy beavatta őt, de a beszélgetéseik általában rövid ideig tartottak, és sosem sikerült részletesen kivesézniük a történteket. Más volt szemtől-szemben ülve, valódi kontaktusban átrágni magukat mindenen, ami a költözése óta történt.

- Szóval Dylan felvállalta, hogy meleg? Mindig is sejtettem. Ez a Logan valami főnyeremény lehet, ha ketten is megpróbálták miatta kicsinálni a tesódat - jegyezte meg elismerő tekintettel, amikor Iggy hagyta őt szóhoz jutni.

- Kristen is szerelmes Loganbe, és egy időben nekem is nagyon bejött. Nem tudom, mi lehet benne az, ami ennyire vonzza az embereket. Igaz, gyönyörűek a szemei és nagyon rendes srác - csacsogott Iggy, miközben a telefonja kamerájában csodálta magát.

- Biztosan kiakadtál, mikor rájöttél, hogy neki Dylan kell, és nem te - vihogott Awsten kárörvendően. - Úgy látszik, még te sem kaphatsz meg mindent és mindenkit.

Iggy sötét pillantással jutalmazta barátját. Még a saját arcképéről is megfeledkezett. - Csak hogy tudd, én nagyon örültem neki. Boldoggá teszi Dylant, nekem pedig ott van Justin. Abban az időben teljesen ki voltam miatta, és Logan karjaiban reméltem vigaszt. Úgy éreztem, egy rendes srácra lenne szükségem. Azóta viszont Justin is rengeteget változott. Rá sem ismernél.

- Szóval már nem csak egy magamutogató, beképzelt bájgúnár, amilyen mindig is volt? - vonta fel a szemöldökét vigyorgását visszafojtva Awsten.

- Nem - forgatta a szemét Iggy.

- Sokkoló...

- Más téma: Victoria visszatért, és mindenáron keresztbe akar tenni nekem. Persze kevés sikerben van része, de azért elég irritáló. Meg a szilveszteri bulim is megpróbálta tönkretenni.

- Victoria egy hülye, felszínes picsa, akin végigment a fél suli, mikor ide járt. Nincs mitől tartanod. Ha gondolod, szívesen segítek megszívatni - ajánlotta fel csillogó szemekkel Awsten, mire Iggy elmosolyodott. Jól ismerte a fiút. Tudta, hogy az minden csínyben benne van.

- Hiányoztál, te idióta. Mennyi ideig maradsz?

- Te is, ribi - vigyorgott Awsten. - A lényeg, hogy itt vagyok. Csak élvezem a jelent, aztán majd lesz, ami lesz.

Awsten

Éppen akkor eredt el az eső, amikor Zayn utazójával a vállán rálépett a bejárati lépcsősorra. Örült, hogy láthatja a szüleit, házi kosztot ehet, és a saját ágyában aludhat, mégis azt várta a leginkább, hogy végre találkozhasson Shawnnal. Amióta a fiút befogadták az otthonukba, sosem kellett egy egész hétvégét egymás nélkül tölteniük. A kiránduláson folyton Shawn miatt aggodalmaskodott. Azon rágódott, hogy vajon a fiú eltudja-e engedni magát úgy, hogy egyedül maradt az ő szüleivel, és hogy azok nem bántják-e meg akár véletlenül is valamivel. Az, hogy még James miatt is aggódnia kellett, nem tette könnyebbé a dolgát. Minden nap abban bízott, hogy a férfi már letett arról, hogy befejezi, amit azon a szörnyű éjszakán próbált megkísérelni. Remélte, hogy ha mégsem, akkor sem tudja meg soha, hol tartózkodik jelenleg Shawn. Nem tudta, hogy a szülei mennyi ideig hajlandóak gondoskodni plusz egy főről. Bár jól kijöttek Shawnnal, és szemmel láthatóan kedvelték a fiút, Zayn sejtette, hogy előbb-utóbb eljön a nap, mikor a szülei közlik vele, hogy kénytelenek egy állandó, egészséges megoldást találni a problémára. Hiszen nem fogadták örökbe Shawnt. Nem lettek a gyámjai sem, még csak nem is rokonok. Ha Deborah úgy dönt, hogy mégis érdekelni fogja a fia, valószínű, hogy nem fog köszönetet mondani, amiért befogadták. Helyette biztosan előadja majd, hogy rejtegették előle a szökött fiát, Zayn pedig nem akarta, hogy a szülei bajba kerüljenek. Amikor a szobájába érve megpillantotta az íróasztalánál ücsörgő Shawnt, minden félelme szertefoszlott. Az öröm, hogy újra látja őt, minden más érzést kiszorított belőle. A fiú esetlenül felállt, és összehúzott vállakkal felé fordult.

Zayn egy percig sem gondolkodott. Ledobta az utazóját, és két lépéssel Shawn előtt termett, hogy a karjaiba zárja őt. A fiú bátortalanul viszonozta az ölelést. Miután elengedték egymást, Zayn aggódó tekintettel fürkészni kezdte Shawn arcát.

- Minden rendben volt? Jól vagy?

- Persze, minden okés - bólintott Shawn kipirulva. - Neked milyen volt a kirándulás?

- Király, de jobb lett volna, ha te is ott vagy - vallotta be Zayn, miközben ledobta magát az ágyra, és dugott egy párnát a tarkója alá.

Shawn az addiginál is jobban elvörösödött. Hogy kezdjen magával valamit, visszaült az íróasztalhoz, és a leckéje fölé hajolt. Közben bizonyos időközönként Zaynre sandított. Szeretett volna felelni valamit, de képtelen volt bármit is kibökni. Mire végre elhatározta magát, hogy megszólal, észrevette, hogy Zayn lehunyt szemekkel, egyenletesen szuszog.

Zayn

Miley az üres házba érkezett haza. Édesanyja éppen dolgozott, így a lány kedvtelenül indult a szobájába, hogy kipakoljon az utazójából. Miután meztelenre vetkőzött, hogy vegyen egy forró fürdőt, a kádban fekve üzent barátnőinek és Calumnak, hogy nincs-e kedvük átmenni hozzá. Miután mindhárman igent mondtak, rágyújtott egy cigarettára, és jól esően hátra hajtotta a fejét a habok között. Éppen befejezte a hajszárítást, amikor megszólalt a csengő. Miley szemceruzával a kezében ajtót nyitott. A küszöbön ácsorgó Kristen felettébb bosszúsnak tűnt.

- Mi a baj?

- Anya kidobta a vibrátorom! - csattant fel ingerülten a lány, miközben beviharzott a lakásba. - Miután hazaértem, mindenhol kerestem, hogy végre beleüljek, de sehol sem találtam! Az a némber megszabadult tőle, vagy ellopta magának!

- Nyugi, anyának rengeteg vibrije van. Majd választasz magadnak egyet.

Kristen szeme azonnal felcsillant. Felragyogó arccal barátnőjéhez fordult, és hálálkodni kezdett. - Te vagy a legjobb! Azonnal látni akarom őket!

- Az éjjeliszekrénye legfelső fiókjában megtalálod, amit keresel. Olyan is van, ami még ki sincs bontva. Jó válogatást! Addig megyek, befejezem a sminkem - mosolygott Miley, Kristen pedig elindult a folyosón, hogy felfedezze barátnője anyjának szobáját. Amikor belépett az ajtón, ámulattal nézett körbe a helyiségben. Tekintete elidőzött az ágy felé akasztott művészi fotón, ami egy hatalmas péniszt ábrázolt. Kristen megnyalta felső ajkát, majd folytatta a bámészkodást. Megbabonázva csodálta a polcon díszelgő férfi és női testeket ábrázoló szobrokat, a sarokban álló szexhintát, és az éjjeli szekrényen álló pénisz alakú éjjeli lámpát is. Amikor kihúzta a legfelső fiókot, még a szája is tátva maradt: az dugig volt különböző szexuális segédeszközökkel. Előfordult minden szín, méret és forma, ő azonban azonnal kiszúrta mind közül a legnagyobbat: egy hatalmas, erektől duzzadó, fekete vibrátort. Ámulattal vette a kezébe, hogy közelebbről is megvizsgálja. Amikor megpillantott rajta egy bekapcsoló gombot, mohón megnyomta. A segédeszköz vadul rezegni és rángatózni kezdett.

- Üdv, újdonsült legjobb barátom! - örvendezett fennhangon, az örömtől tágra nyílt szemekkel.

Kristen & Miley

Selena a panel kapualjában cigarettázott, amikor megpillantotta a közeledő Calumot. Miközben elnézte, hogy a fiú fülhallgatóval a fülében, szórakozottan felé közeledik, új ötletet kapott a bosszújához.

- Hali, Cal. Mizu? - köszönt sejtelmes mosollyal a szája sarkában.

Calum felnézett a lányra, aztán kihúzta a füléből fülhallgatóját.

- Mit mondtál? Bocs, nem hallottam - szabadkozott.

- Azt kérdeztem, hogy mizu?

- Nem sok, Miley áthívott magához. Téged is?

- Igen - Selena egy röpke pillanatig azon töprengett, hogyan tálalja az ötletét Calumnak. Végül úgy döntött, nem puhítja meg, és nem is finomkodik. Egyszerűen rákérdez, ha pedig Calum rosszul reagál, majd azt hazudja, hogy csak viccelt.

- Nem lenne kedved megszívatni egy kicsit Zaynt?

- Miért szívatnám meg? Nem is ismerem - éretlenkedett a fiú.

- Cserébe bármit kérhetsz - mosolygott csábosan Selena, miközben végigsimított divatos kabátja alatt rejtőző testén.

- Mit kellene tennem?

- Csak azt kellene hazudnod Shawnnak, hogy a kiránduláson történt valami közted és Zayn között - vetette fel Selena. Észrevette, hogy az utóbbi egy hónapban a két fiú sok időt töltött egymással, ráadásul együtt is jártak suliba. Gyanította, hogy van köztük valami. Ha Shawnt mégsem érdekelné a hazugság, miszerint Zayn lefeküdt egy másik sráccal, majd kieszel valami mást. Bár legbelül úgy érezte, erre igen csak kevés az esély. Látta, hogyan néz a fiú Zaynre. Kizárt, hogy ne érezzen iránta valamit, gondolta.

- Ki az a Shawn? - ráncolta a homlokát Calum.

- Majd megmutatom. Akkor segítesz?

Az előtte ácsorgó fiú nem tűnt meggyőzöttnek. - Nem értem, mi a célod ezzel - vont vállat unottan.

Selena türelmetlenül sóhajtott, és rágyújtott egy újabb cigarettára. - Miley bele van zúgva Zaynbe, és Shawn közéjük állt. Szeretném, ha Miley végre boldog lenne. Erről azonban semmit se mondj neki! Nem szereti, ha felhozzuk ezt a témát, és úgyis letagadja - mondta. Bár Mileynak igazából semmi köze nem volt a dologhoz, Selena úgy vélte, akár két legyet is üthet egy csapásra. Talán Miley és Zayn egymásra találnának, ha Shawn kikerülne a képből.

- Kedvelem Mileyt, jó fej, ráadásul senki sem lovagol úgy, ahogy ő. Ha segítenék, mit kapnék cserébe? - pislogott izgatottan Calum.

- Amit csak akarsz. Akár engem is.

- Ha most felmegyünk Mileyhoz, szerintem így-is úgy-is megkaplak. Úgyhogy inkább valami mást kérnék.

- Okos fiú - nézett rá elismerően, összeszűkült szemekkel Selena. - Akkor mit kérsz?

- Dylan vagy Justin lábát - jelentette ki Calum eltökélten felszegett fejjel.

Selena értetlenkedve nézett rá. - Hogy mit?

- Hallottad. Lábfétisem van, és akarok játszani az egyikük lábával. Szagolni, érinteni, nyalogatni...

- Justint azonnal felejtsd el, meg a lábát is! Ő az enyém - jelentette ki ingerülten Selena, kicsit hangosabban, mint tervezte.

- Tudtommal Iggyvel jár, nem veled.

- Részletkérdés.

- Nekem Dylan is jó, az ő lábát már amúgyis megszagoltam, amikor kiütötte magát a kiránduláson. Egyszerre volt öblítő-és kanszaga, meg valami leírhatatlan, cuki illata is. Azóta vágyom rá, hogy lehúzhassam a zokniját és megérinthessem. Ha elintézed nekem, segítek - ajánlotta vágyakozón a távolba révedve Calum.

Selena fintorogva nézett rá. - Ew... Legyen, elintézem neked. Amint lesz rá alkalom, megígérem, hogy lehúzhatod a zokniját. Felőlem rá is verheted.

- Szuper! - örvendezett csillogó szemekkel Calum. - Akkor ezt megbeszéltük!

- Nem gondoltam volna, hogy a kis kémia-zseni valójában egy szexmániás perverz - nézett rá elismerően Selena, miközben beoltotta cigarettáját.

- Semmi sem csak fekete, vagy csak fehér - vont vállat Calum, aztán feltépte a panellakás bejárati ajtaját. - Most pedig menjünk, mert ettől a beszélgetéstől kőkemény lett a farkam!

Selena az ajkába harapott, és mosolyogva követte a fiút a lépcsőházba.

Calum & Selena

Dylan szomorúan ült az ágya szélén, amikor Logan felállt, hogy belebújjon kabátjába.

- Nem akarom, hogy elmenj - nézett fel komoran Dylan.

Logan felhúzta a cipzárt kabátján, és letérdelt a fiú elé, hogy belenézhessen a szemeibe. - Én sem akarom, de ha még jobban felhúzom anyáékat, csak rosszabbodik a helyzet. Muszáj beszélnem vele. Már este van, és vagy ötször hívott a mobilomon. Holnap reggel találkozunk suli előtt, és felhívlak, ha már a szobámban leszek. Jó?

Dylan beletörődően bólintott, de nem tűnt kevésbé letörtnek. Logan közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja őt, aztán kelletlenül elindult az ajtó felé. A küszöbről még utoljára visszafordult. - Szeretlek!

Amikor Dylan egyedül maradt, a fürdőbe indult, hogy megmosakodjon. Nem örült a szomorú arcnak, ami a tükörből nézett vissza rá. Kedvtelenül lebaktatott a lépcsőn, hogy részt vegyen a családi vacsorán, amihez egyáltalán nem volt hangulata. Meglepődött, amikor az asztalnál három fő helyett négy fogadta őt. Awsten ott ült Iggy mellett, és éppen együtt kacarásztak valamin. A fiú zöld haja rikított a rá vetülő lámpa fényében. Amikor észrevette, hogy Dylan megérkezett, örvendezve felpattant a helyéről, hogy az asztalt megkerülve megölelje őt.

- Dylan! Rég láttalak. Hogy vagy? - kérdezte, miután elengedte a mozdulatlanul ácsorgó fiút.

- Megvagyok - biccentett távolságtartóan Dylan, aztán illemből visszakérdezett. - És te?

- Szuperül!

- Awsten egy ideig nálunk fog lakni! - jelentette be fülig érő szájjal Iggy.

- Zseniális - motyogta Dylan, miközben gondolatai a szomszéd ház körül jártak. Vajon Logan és Jean éppen ebben a pillanatban is veszekednek? - gondolta sötéten, és testvérével szemben helyet foglalt az asztalnál. Nem tippelt rosszul. Jean és Robert éppen vacsoráztak, amikor Logan hazaért. A fiú megpróbált felosonni a szobájába, de Jean meghallotta a lépteit és az ebédlőasztalhoz parancsolta őt. Logan kelletlenül leült, de egy falatot sem evett. Anyja ingerült arckifejezéssel méregette őt.

- Szerencséd van, hogy a tanárok nem függesztettek fel!

- Nem tudják, hogy megvertem Ashtont, és különben is megérdemelte! Szörnyű dolgot akart csinálni... - Logan rezzenéstelen arccal állta a nő tekintetét.

- Nem érdekel, hogy megérdemelte-e! Ha rosszat csinált, az egyik tanárhoz kellett volna fordulnod! A verekedés semmit nem old meg.

Logan már épp nyitotta volna a száját, hogy visszavágjon. Képmutatónak tartotta az anyját, amiért kioktatja őt a verekedéssel kapcsolatban, miközben olyan élettársat választott magának, aki a háta mögött rendszeresen veri a fiát. Robert megérezhette, mit akar mondani, ugyanis sietve Jeanhez fordult, mielőtt Logan bármit is szólhatott volna.

- Kicsim, talán túlságosan felfújod ezt a témát. Minden tinédzser fiú verekedik legalább egyszer. Talán örülnünk kellene, hogy Logan kiáll magáért és másokért is. - Robert közben kaján vigyorral Loganre pillantott. A fiú tudta, hogy miért: sosem állt ki magáért a férfival szemben. Sosem ütött vissza, csak tűrt. Felfordult a gyomra nevelőapja mosolya láttán. Felpattant az asztaltól, és betolta a székét. - Ettem indulás előtt, úgyhogy nem vagyok éhes. Megyek, megnézem, kell-e tanulni holnapra.

- Még egy húzásod van, és ígérem, nem marad büntetlenül. Ha nem viselkedsz jól, elküldelek abba az angliai bentlakásos iskolába! Most pedig péntekig szobafogságot kapsz! Iskola után haza fogsz jönni minden nap, és itthon leszel. Egyébként is alig látlak. Folyton annál a fiúnál lógsz - szólt utána ellentmondást nem tűrő hangnemben Jean.

Logan ökölbe szorított keze remegni kezdett, amikor megtorpant a konyha ajtajában. Végül azonban lenyelte mérgét, és szó nélkül tovább indult az emeletre. Tudta, hogy ha ellenkezni próbál, csak súlyosbítja a büntetését. Fogalma sem volt, hogy fog kibírni öt napot otthon Dylan nélkül. Csak az tartotta benne a lelket, hogy legalább az iskolában együtt lehet barátjával.

Logan

Iggy és Awsten arcpakolással az arcukon feküdtek egymás mellett a lány baldachinos ágyában, és átszellemülten pletykáltak, amikor megcsörrent Iggy mobilja.

- Nina az. Mit akarhat? - töprengett a lány a telefon kijelzőjét bámulva, majd fogadta a hívást. - Mi olyan fontos? Éppen relaxálok.

- Küldtem neked egy linket, nyisd meg! Valaki lejárató weblapot csinált rólunk! Ha ezt a suliban meglátják, mindenki minket fog szapulni! Mi lesz így a makulátlan imázsunkkal és a népszerűséggel? - hadarta rémülten Nina.

- Lejárató oldal? Mégis mivel járathatnának le engem? Ráadásul kinek lenne mersze ilyet készíteni? Engem mindenki szeret! - csóválta a fejét Iggy.

- Mindenki? - ismételte hitetlenkedve barátnője. - Kat, Selena és Victoria is? Nem hinném. Azonnal nézd meg!

Iggy leemelte a laptopját az éjjeliszekrényéről, és az ölébe vette. Amint megnyitotta a weboldalt és átfutotta a bejegyzések címeit, elszörnyedt. - Iggy megbocsájtotta exe hűtlenségét. Iggy anti-feminista. Charli egy starbucksos lúzerrel jár. Nina bulimiás. Iggynek fontosabb a népszerűség, mint a saját testvére. Ariana összejött az iskola stréberével. Az iskola elitje borzalmasan bánik másokkal. Bullying, fenyítés, megalázás. - olvasta fel hangosan a szalagcímeket. - Ha megtudom, ki csinálta ezt az oldalt, esküszöm, még azt is megemlegeti, hogy a világra jött!

Iggy