36. Fejezet: Az élet megy tovább

Selena

A szél indulatosan táncoltatta a levegőben az elsárgult faleveleket. A feketébe öltözött, szomorú arckifejezésű

jelenlévők egy emberként a faburkolatú koporsóra meredtek. Azon a vasárnapi délutánon a temetőt veszteség és bánat keserűsége lengte körül. Egy, a tömegtől kissé távolabb ácsorgó lány viszont úgy elütött a többiektől, mint egy fekete-fehér filmen megjelenő színes karakter. Rövid, bordó miniruhát és napszemüveget viselt, a hajával pedig úgy játszott a szél, hogy tincsei Medúza kígyókból álló hajkoronájára emlékeztetve lebegtek az arca körül. Nem csak külsejében, hanem hangulatában is eltért a jelenlévőktől: arcára unalom ült ki, vörösre festett körmeivel türelmetlenül dobolt a kezében tartott Louis Vuittonján. A mellette álló anyja bosszankodva pillantgatott rá szeme sarkából. Miután a szertartás véget ért és elindultak limuzinjukhoz, elkapta lánya csuklóját és szembe fordította őt magával.

- Mondtam, hogy feketébe gyere, Selena! Hogy nézel ki?!

- Nem engem temetnek - vonta meg vállát a lány, mire anyja dühe még nagyobb lángra gerjedt.

- Nem szégyelled magad?! Apád nagynénjét temettük el!

- És? Én nem is ismertem. A napszemcsim fekete, az nem elég? - forgatta a szemét szemüvege mögött Selena, miközben bevágta magát a fekete limuzinba.

Miután Pam csatlakozott lányához, tovább folytatta ingerült piszkálódását.

- Nem tudom, kitől örökölted ezt a viselkedést. Egy neveletlen csitri vagy!

- Befejeznéd végre ezt az idegesítő, affektált nyavalygást?! Kettőnk közül nem én vagyok a csitri.

Pam már emelte a kezét, hogy felpofozza a lányt, de Selena elkapta a csuklójánál fogva és fenyegő hangon felcsattant.

- Hozzám ne merj érni!

- Hogy beszélhetsz így az anyáddal? - csóválta a fejét Pam értetlenül. Selena levette szemüvegét és anyja szemeibe nézett.

- Úgy, hogy tudom, mit csinálsz!

- Mégis mit? Inkább örülj, hogy nem beszéltem apádnak a vetéléssel végződő terhességedről!

- Te meg annak örülj, hogy még nem szóltam neki arról, hogy a feleségét a sofőr kefélgeti - mondta Selena, aztán hátradőlve élvezte szavai hatását anyja arcán tükröződve.

- Miről beszélsz...?! - dadogta a nő rémülten.

- Jaj, nem kell a rizsa, mami. Péntek este hamarabb hazaértem a Halloween buliról és hallottam a nyögéseket... tudtam, hogy apa csak másnap délután érkezik haza, úgyhogy vele nem lehetsz. Benyitottam a szobádba és láttam, hogy épp a sofőr farkán pörögsz. Akkor ki is a csitri kettőnk közül?! - mosolygott Selena diadalittasan, miközben Pam megsemmisülten meredt maga elé.

- Apád nem tudhatja meg... Kikészülne. Tönkremenne a házasságunk! Csak egyszeri alkalom volt. Kérlek, ne szólj neki!

- Akkor ment tönkre, amikor magadba csúsztattad valaki más farkát, te céda! Ha leszállsz rólam és nem cseszegetsz, tartom a szám. Viszont tudod, hogy ez nem megy ingyen. Nagyobb keretet akarok a bankkártyámra.

Selena élvezettel nézte anyja néma kínlódását, míg végül az asszony meggyötörten hátrasimította hullámos haját és megadóan felsóhajtott.

- Jó, legyen, te sátáni ivadék!

- Akkor a Sátán te vagy, anyuci. Na pusz - azzal Selena felrakta napszemüvegét és kiszállt a limuzinból, mikor az leparkolt a házuk előtt. Pam levegő után kapkodva nézte, ahogy lánya egyre távolodik az autótól, majd végül eltűnik a hatalmas bejárati ajtó mögött.

Iggy a fehér mennyezetre bámult mozdulatlanul, miközben azon töprengett, mi lett volna, ha a golyó egy kicsit lejjebb találja őt el. Vajon már nem is élne? Ő lenne a tizenhét éves, gyönyörű mártír, aki feláldozta magát az ikertestvéréért? Akárhogy is legyen, egy percre sem bánta meg, hogy Dylan elé ugrott. Bár a vállába fúródó golyó helyét összavarrták, reménykedett abban, hogy a heg nem lesz túlságosan ronda, miután begyógyul. Ha mégis, akkor majd anyjával felkeres egy jó plasztikai sebészt, hogy korrigálja.

A lány a mellette heverő éjjeli szekrényre fordította pillantását. Az roskadásig tele volt virágokkal, csokoládéval és üdvözlőlapokkal, amiket különböző iskolatársai vittek be neki, amikor meglátogatták őt. Rengetegen elmentek hozzá, közöttük sok olyan diák is, akikre Iggy még csak látásból sem emlékezett. Szinte mindenki hősként tekintett rá, amiért testvére elé vetette magát. Barátnői halálra rémültek, amint ott feküdt a lépcső tövében egyre nagyobb vérfolttal a vállán, de miután megbizonyosodtak arról, hogy nincs életveszélyben, félelmük lankadatlan rajongásba csapott át. Iggy barátnőire gondolva elmosolyodott, de aztán a mosoly olyan gyorsan el is tűnt az arcáról, amilyen gyorsan megszületett. Dylanre gondolt és arra, hogy a fiút valaki megpróbálta megölni. Az a valaki pedig még mindig szabadlábon van. Bárhol lehet. Bárki lehet az. Iggynek gombóc nőtt a torkában a gondolatra, hogy testvére talán épp ebben a pillanatban is életveszélyben van. Szülei önkívületi állapotba kerültek, mikor fiú a kórházból felhívta őket szombat

Iggy

hajnalban. Azonnal hazaindultak Wellness-hétvégéjükről, hogy lányuk mellett lehessenek. Veronica ragaszkodott hozzá, hogy testőrt fogadjon fel mindkét gyerekéhez, de azoknak végül sikerült lebeszélniük őt ötletéről. Azonban nem csak az ikrek szülei borultak ki. Diákok és családjaik egyaránt rettegtek attól, hogy egy őrült garázdálkodik a környéken és fegyverrel lövöldöz az emberekre. Néhányan még iskolába se szívesen akarták engedni gyereküket, de akadtak olyanok is, akik egyáltalán nem riadtak meg, mert úgy vélték, a támadó szavai alapján kizárólag melegekre pályázik.

Iggy a szintén kórházban fekvő Loganre gondolt. A fiút vele együtt szállították be a mentősök, akiket még Justin hívott ki hozzá. Milyen szerencse, hogy már majdnem odaértek Loganhez, amikor Iggyt meglőtték. Így azonnal gondoskodni tudtak a lányról, mielőtt még túlságosan is sok vért veszített volna. Dylan végig mellette volt és könnyes arccal próbálta elnyomni kabátjával a vérzést, amíg a mentőre vártak. Iggy aléltan még látta Justin fájdalmas, könnyáztatta arcát is, amikor betolták őt a mentőautóba. A fiú még aznap meg is látogatta őt. Kivételesen nem szólt egy szót sem, csak ült a lány ágya mellett és fogta a kezét, míg az aludt.

Iggy végül szélesen elmosolyodott, amikor megjelent az ajtóban Dylan, kezében egy doboz jégkrémmel és két kanállal.

- Megjött a felmentősereg! - köszönt a fiú egy szál magára mutatva, majd óvatosan megölelte testvérét. Odahúzott egy széket az ágya mellé és leült rá. Egy ideig szótlanul majszolták a jégkrémet, aztán Dylan csendesen megszólalt. Szörnyen érezte magát, mióta Iggyt meglőtték. Úgy érezte, csak is az ő hibája, hogy a lány kórházba került.

- Annyira sajnálom... az én hibám! Miattam kerültél ide. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha a golyó máshol talál el... Nem bírtam volna elviselni. Most sem bírom.

Dylan

- Nem vállalhatsz felelősséget egy pszichopata tetteiért. Nem a te hibád, csak is azé az őrülté, aki rád lőtt! - nyugtatta Iggy, testvérét azonban nem volt könnyű meggyőzni.

- De engem akart lelőni. Ha én nem vagyok, nem feküdnél most itt.

- Ebből elég legyen! - csattant fel türelmét vesztve a szőkeség. - Egy percig sem bántam meg, hogy eléd ugrottam. Ha tehetném, újra megtenném! Az én döntésem volt, és én így döntöttem. Jobban aggódom amiatt, hogy ismét megpróbál majd bántani téged. Talán tényleg hagynunk kellene anyunak, hogy testőrt fogadjon melléd. Nyugodtabb lennék.

Dylan elképzelte, hogy még iskolába is testőr kísérgetné, és emiatt milyen szemmel néznének rá diáktársai. Még belegondolni is szörnyű volt.

- Messziről ugyanúgy lelőhet bárki attól, hogy egy testőr áll mellettem - érvelt, aztán hálásan elmosolyodott, amikor találkozott a tekintete Iggyével.

- Köszönöm. El sem tudom mondani, mennyit jelent, hogy képes voltál feláldozni magad értem. Viszont többet ne tedd! Nem bírnám elviselni, ha történne veled valami...

- Te is megtennéd értem, nem? - nézett rá Iggy kanállal a kezében. Természetesen tudta a választ kérdésére, csupán éreztetni akarta Dylannel, hogy ez így van rendjén. Mindketten meghalnának a másikért, fölösleges azt kérniük egymástól, hogy ne így legyen.

- Persze, bármikor!

- Akkor ezt megbeszéltük. Szerinted ki lehetett a maszk mögött?

Néhány másodpercig mindketten csendesen töprengtek, aztán Dylan bizonytalanul megszólalt.

- Nem tudom. Gondoltam Nickre és Austinra is, de mindketten ott voltak a tömegben, szóval ők nem lehettek.

- Nekem sincs ötletem. Bárcsak tudnám...

Első testvérénél tett látogatása után Dylan képtelen volt megállni, hogy ne nézzen be Loganhez is. Elindult a szobája felé és görcsbe rándult gyomorral lenyomta a kilincset az ajtón. Logan épp aludt, amikor Dylan megpillantotta őt. Szeretett volna odamenni hozzá, melléfeküdni és átölelni őt, elmondani neki, hogy mit érez iránta, de tudta, hogy nem teheti.  Csak akkor tudta meg, hogy mi történt a fiúval, amikor Justin lekísérte őt a lépcsőn, amíg a mentősök Iggyvel foglalkoztak. Ahogy meglátta a fiú összevert arcát, rémülten azonnal megindult felé, de Tyler máris ott termett közöttük, hogy ezt megakadályozza.

Dylan a kórházban sem tudott beszélni Logannel, mert amikor benyitott a kórtermébe, hogy meglátogassa őt, Tyler megjelent a folyosó végén és dühösen megindult felé.

- Tudtommal Iggy nem abban a szobában fekszik - jelentette ki idegesen, miközben karon fogva elhúzta Dylant az ajtóból.

- Ne aggódj, nem beszéltem vele! Alszik. Csak megakartam nézni, jól van-e. Nem tilthatod meg, hogy érdekeljen, mi van vele! Akármivel is zsarolsz, akkoris érdekelni fog. Mindig - mondta Dylan makacsul, mire Tyler szemében dühös fény csillant. Karon fogva magával húzta Dylant a folyosón, egyenesen a lépcső felé.

- Neked a testvéred miatt kéne aggódnod, nem pedig Logan miatt!

- Aggódom is. Most jövök Iggytől. Te pedig ne adj tanácsokat! Enélkül is mindent eldöntesz helyettem...

Már a kórház parkolójában jártak, amikor Tyler szembefordult a fiúval és türelmetlenül rámeredt.

- Szállj be a kocsidba és menj haza! Motorral megyek utánad.

Dylan szemét forgatva, karba tett kézzel nézett vissza rá.

- Muszáj utánam jönnöd? Nem vagyok kíváncsi rád. Egyedül szeretnék lenni.

Tyler

- Bocsi, de ez számodra nem kívánságműsor. Mondtam, hogy nincs választásod, amíg Logant fontosabbnak tartod saját magadnál. Mert annak tartod. Különben már elküldtél volna a faszba, de inkább velem maradtál. Feláldozod saját magad, csak hogy őt védd - húzta el a száját Tyler.

Dylan úgy tett, mintha nem is hallaná a fiú szavait. Hátatfordított neki és elindult az autójához, de néhány lépés múlva bizonytalanul megállt és Tylerre nézett.

- Azt hittem, azok után, hogy valaki le akart engem lőni, kicsit együttérzőbb leszel. Te nem szeretsz engem. Soha nem is szerettél. Mert ha szeretnél, most sem az érdekelne, hogy benézek-e Loganhez vagy sem, hanem az, hogy hogy vagyok azok után, hogy valaki meg akart ölni. Csak tudnám, hogy akkor miért nem engedsz el... miért akarod mindenáron, hogy veled legyek?! Tudod, hogy úgysem foglak szeretni sosem. Én Logant szeretem.

- Szállj be a kocsidba, ha jót akarsz magadnak... - vicsorogta Tyler ökölbeszorított kezekkel.

- Különben mi lesz? - tárta szét a karját Dylan. - Megint megütsz?!

Tyler gyors léptekkel megindult a fiú felé és dühösen meglökte őt. Dylan elvesztette az egyensúlyát és hanyatt esett a betonon.

- Figyelmeztettelek - mondta Tyler, miközben a fiú lefelé görbülő szájjal feltápászkodott a betonról és vérző tarkójához nyúlt. Végül szó nélkül beszállt a kocsijába és magára csapta az ajtót. Mikor kitolatott a parkolóból és elgurult Tyler mellett, egyik kezét az ablaküvegnek nyomva beintett a fiúnak.

Miley és Selena sötétedés után a lány szobájának erkélyén ült egymással szemben törökülésben. Alakjukat tömény füstfelhő vonta körbe, miközben egy füves cigarettát adogattak egymásnak.

- Bizsereg a puncim - nevetett Selena, miközben tenyerére támaszkodva hátravetette fejét és a magasba fújta a cigaretta füstjét. Miley töprengve nézett rá.

- Nekem is. Mostanában olyan keveset szexeltem. Bár a Halloween buli azért jó fogás volt mindkettőnknek.

- Hát, eléggé bepunnyadtál mostanában, de a buli tényleg eredményes volt. Örülök, hogy beszöktem.

- Nagyon durva, hogy Dylant megakarták ölni, Iggy pedig kórházban van. Még most sem hiszem el, ami történt. - Miley kibámult az erkély korlátján át az udvarra, ahol megpillantotta Selena anyját, amint az a sofőrrel a nyomában a ház felé igyekszik. - Hová jár anyád éjszaka? Most ért haza - fordult csodálkozva barátnőjéhez, aki cseppet sem volt meglepődve.

- Tuti a kocsiban keféltek, mert itthon már nem mernek.

- Na ne! Anyád és a sofőr?! - tátotta a száját hüledezve Miley. - Már értem, miért vagy ekkora ribanc! Az alma nem esik messze a fájától.

- Ja, csak én nem vagyok férjes asszony és gyerekem sincs.

- Az nem sokon múlott. - Miley kacagva beleszívott a kezében tartott cigibe, aztán ismét kibámult az erkélyen. - Az a pasi sokkal fiatalabb  Pamnél. Mennyi lehet, huszonhat?

- Leszarom, hány éves - jelentette ki unott képpel Selena, aztán gyanakodva barátnőjére pillantott. - Mit forgatsz a fejedben?

Miley válasz helyett feltápászkodott és elfüttyentette magát. A kapu felé induló sofőr erre megfordult és az erkélyre emelte tekintetét. A lánynak sem kellett több.  Apró felsőjét felrántva kivillantotta fedetlen melleit. A férfi néhány másodpercig mozdulatlanul bámulta őt, aztán végül sarkon fordult és folytatja útját a kapu felé.

Miley csalódottan barátnőjére pillantott.

- Elmegy!

- Persze, már rég lejárt a munkaideje. Azt hitted megdug majd? - forgatta a szemét Selena. Közben elvette Miley kezéből a füves cigit és beleszívott.

- Igen! Te nem akarod?! El sem hiszem, hogy egy ilyen jó pasi dolgozik nektek és még meg sem fordult a fejedben, hogy elcsábítsd!

Selena eltöprengett a lány szavain.

- Miért is ne? - szólt végül, aztán elővette telefonját, hogy felhívja a férfit.

- Daniel, fel kéne jönnöd a szobámba, mielőtt hazamész. Van itt egy nehéz bőrönd, amit berakhatnál a kocsimba - magyarázta vihogását visszafojtva.

- Rendben, hölgyem.

Selena lerakta a telefont és izgatottan felpattant.

Miley

- Gyorsan vetkőzz le! - fordult barátnőjéhez, miközben kibújt ruhájából.

Miután Daniel bekopogott a szobába és Selena betessékelte, a férfi belépett az ajtón és megpillantotta a két lányt, amint épp anyaszült meztelenül az ágyban heverve simogatták egymás testét és csókolóztak. Daniel meglepetten, zavartan megtorpant az ajtóban és már épp fordult volna vissza, amikor Selena elengedte Mileyt és hívogatón felé fordult.

- Szóval... betennéd azt a nehéz csomagot a csomagtartómba? A minap láttam, amikor épp anyámba csúszott. Én is szívesen kipróbálnám.

- Nem tudom, miről beszél - mentegetőzött a férfi, miközben szeme sarkából a meztelen lányokat figyelte. Selena idegesen felcsattant.

- Ne játszd a hülyét! Anyám biztos elmondta, hogy rajtakaptalak vele és figyelmeztetett, hogy mostantól óvatosabbnak kell lennetek. Ezért dugtad meg az előbb kint a kocsiban! Hát akkor dugj meg minket is! Mi sokkal többet tudunk nyújtani neked az anyámnál. Mi egyenesen a Mennybe repítünk.

- Gyerünk, nagy fiú! Ne hagyd veszni, nagyon nedves vagyok! - csatlakozott be Miley is, miközben saját combját cirógatta ujjaival.

Daniel képtelen volt eldönteni, mit tegyen. Őrületesen felizgatta a két egymással játszadozó, meztelen lány látványa. Érezte, ahogy egyre jobban feszül rajta az alsónadrág, de tudta, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha gyorsan kihátrálna a szobából és elfelejtené az egészet. Mi lesz, ha kiderül, hogy lefeküdt a főnöke lányával?

Már épp indulni készült, amikor Selena kimászott az ágyból és megindult felé. Nem tudta elfordítani a tekintetét a lány testéről. Gyönyörű volt és még az anyjánál is szexibb.

- Ha nem akarod, hogy apu tudomást szerezzen arról, amit anyával csináltál, add meg magad - suttogta Selena, miközben megmarkolta Daniel férfiasságát. - Hiszen érzem, hogy akarod...

Letérdelt a férfi elé és lehúzta egyenruhája sliccét. Az megadóan felnyögött és nézte, ahogy Selena szájával kezdi kényeztetni őt. Néhány perc múlva megjelent a lány mellett Miley is és bekapcsolódott a mókába.

Dylan annyira megszokta már, hogy mindig Logannel vagy Iggy-vel indul iskolába, hogy egész úton ürességet érzett, amikor másnap egyedül ült az autójában. Furcsa érzés volt egymagában belépni az iskola ajtaján és végigsétálni azokon a folyosókon, melyeken annyit sétált már velük. Eszébe jutott Iggy rögeszmés gyémánt-alakzatú bevonulása és Logan támogatása, amivel a fiú mindig készséggel segített számára átvészelni a boldogtalanabb iskolai pillanatait, amiből valljuk be nem kevésben volt része. A terem felé sétálva vitatkozás dühös foszlányai ütötték meg a fülét, aztán megpillantotta Iggy három barátnőjét, amikor a lépcsőn felérve befordult az osztályuk folyosójára. A lányok épp körülálltak valakit, akit Dylan csak akkor pillantott meg, amikor odaért hozzájuk.

- Ti meg mit csináltok? - kérdezte csodálkozva a lányokra bámulva. Charli felé fordította arcát és idegesen felcsattant.

- Ez a rohadék lőtt rád! Miatta fekszik Iggy kórházban! Valamelyikőtök akár meg is hallhatott volna!

- Nem én voltam! - tiltakozott a lányok gyűrűjében álló fiú. Dylan egy-két alkalommal látta már őt az ebédlőben vagy a folyosókon, de még sosem beszélt vele idáig.

Shawn

- Ja, persze! Rajtad volt a Sikoly jelmez! - szólalt fel dühösen Nina, mintha ezzel a kijelentéssel minden megmásíthatatlanul bebizonyosodott volna.

- Lányok, nyugodjatok meg. Tudom, hogy a rendőrség kihallgatta őt, de elengedték, mert nincs ellene bizonyítékuk. Többen is öltözhettek Sikoly jelmezbe a bulin. Ez még semmit sem jelent - jelentette ki Dylan. Valami azt súgta neki, hogy Iggy barátnői nem a megfelelő embert támadják, de azok továbbra is hajthatatlanok voltak.

- Ő volt az egyetlen, akit ilyen jelmezben kaptak el a rendőrök, amint épp a buliról menekült. Szerintem egy meg egy az kettő - mondta Charli megingathatatlanul. A mellette álló Ariana gondolkodva csavargatta hajtincseit ujjai körül.

- Ne matekozz itt nekem, tudod hogy az nem az erősségem.

- Két számot talán még te is képes vagy összeadni!

Ekkor Nina felemelte Louis Vuittonját és ütlegelni kezdte vele a gyanúsított fiút. Az kezeit a feje elé emelve próbálta védeni magát, miközben a folyosó mentén sorakozó fémszekrényekhez préselődött.

- Elég legyen! Majd én beszélek vele - emelte fel a hangját Dylan, miközben lefogta Ninát, hogy a lány megnyugodjon.

- Ezzel még nincs vége! - azzal Nina és két barátnője méltatlankodva becsörtetett az osztályterembe. Dylan aggódva a magára hagyott fiúhoz fordult.

- Jól vagy?

- Persze. Megedzőttem már... Figyelj, tényleg nem én voltam az. Miért akarnálak lelőni azzal a szöveggel, hogy a buziknak nincs joguk élni, ha egyszer meleg vagyok?! Esküszöm, nem én voltam! Elfutottam, mert megijedtem. Sokan elmenekültek.

- Hiszek neked - nyugtatta meg Dylan. Fogalma sem volt, miért olyan biztos abban, hogy a fiú ártatlan. Az végül megkönnyebbülten felsóhajtott és a szekrénynek dőlt.

- Köszi. Egyébként Shawn vagyok.

- Én meg Dylan.

- Tudom - mosolyodott el Shawn, aztán mindketten összerezzentek a csengő harsogására.

- Mennem kell órára. Örültem - búcsúzott Dylan, aztán kedvtelenül a tanterem ajtaja felé vette az irányt.

- Én is - szólt utána a még mindig a szekrényeknél álló Shawn, majd végül sarkon fordult és ő is elindult órára.

Emma a padban ülve izgatottan Demihez fordult.

- Képzeld, a bulin... megtörtént!

- Na ne mondd! Én nem lennék ilyen büszke arra, hogy két vadidegen sráccal vesztettem el a szüzességem...

Emma büszkén kihúzta magát székén és sokatmondó pillantást vetett barátnőjére.

- Végül nem velük veszítettem el.

Demi elkerekedett szemekkel meredt a lányra. El nem tudta képzelni, akkor még is kivel feküdhetett le.

- Akkor egy harmadikkal? - találgatott.

- Igen. Zaynnel! - Emma szemei úgy ragyogtak fel a fiú nevének kiejtése közben, mint csillagok a felhőtlen

Emma

égen. Demi hitetlenkedve pislogott rá.

- Ugye csak ugratsz?!

- Nem. A dolgozóasztalon tett magáévá. Iszonyatosan szexi volt! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Először kicsit fájt, de annyira felizgatott előtte, hogy nem volt vészes. A pia miatt teljesen el tudtam magam engedni - mesélte Emma. Barátnője kíváncsian nézett rá.

- Nem bántad meg? Milyen érzés, hogy elveszítetted?

- Ugyan már! Évekig erről álmodoztam. Zaynnel akartam elveszíteni. Nem hittem volna, hogy valaha is valóra válik, de kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy így történt!

Demi féltő pillantással nézett a lányra. Tisztában volt azzal, hogy eddig Zayn semmilyen érdeklődést nem mutatott Emma iránt,  ezért nehezen tudta elhinni, hogy a fiú többet is akarna barátnőjétől a testi kapcsolatnál. Gyanította, hogy Zaynnek ez csak egy újabb strigula, egy újabb lány szüzességének elnyerése. Nagyon remélte, hogy téved. Nem akarta Emmát összetörve, csalódottan látni. Szerette volna, hogy boldog legyen, ezért inkább nem is közölte vele aggályait. Legalább addig örülhessen, míg van rá oka.

- Az egyik osztálytársunkat meg akarták ölni, egy másikat pedig lelőttek. Téged ez nem érdekel? - vetette fel végül méltatlankodva, mire Emma zavarában elpirult.

- Jaj, dehogynem! Borzalmas, ami történt, de megérthetnéd az izgatottságom. Az ember csak egyszer veszti el a szüzességét.

Dylan elveszettnek érezte magát Logan és Iggy nélkül. Már kedvtelenül sétált volna padjához, ahonnan Tyler várakozón nézte őt, amikor Charli megragadta a karját és a maga mellett üresen árválkodó szék felé bökött fejével.

- Nem ülsz ma velem? Nem akarok egyedül ülni. Annyira hiányzik Iggy!

Dylan

Dylan együttérzőn pislogott a padjában ülő lányra. Tudta, mit érez Charli. Ő is ugyanazt érezte. Talán mindkettőjüknek könnyebb lenne együtt átvészelni szeretteik hiányát. Félénken a lány mögött ülő Tylerre pillantott és azon töprengett, mit tegyen. A fiú türelmetlenül bökött fejével a mellette üresen álló székre, de Dylan végül a hálásan mosolygó Charli mellé ült le. Remélte, hogy Tyler nem akad ki túlságosan döntésén.

Az óra alatt kihasználta az alkalmat, hogy a fiú nem látja, mit csinál telefonján, és írt egy üzenetet Logannek.

Hogy vagy?

Üzenetére néhány perc múlva érkezett válasz. Izgatottan oldotta fel telefonja kijelzőjét. Napok óta nem beszélt Logannel. Iszonyatosan hiányzott neki a fiú. Nagyon furcsa érzés volt nem találkozni vele azok után, hogy az utóbbi több, mint két hónapban szinte minden szabadidejüket együtt töltötték. Logan válasza láttán azonban csak még jobban elkeseredett.

Ha annyira érdekelne hogy vagyok, talán bejöttél volna hozzám...

Dylannek könny szökött a szemébe, amit sietve letörölt, mielőtt bárki is megláthatta volna. Mégis mit válaszolhatna erre? Hogy be akart menni hozzá, de nem volt ideje? Miközben Logan jól tudja, hogy Iggy ott fekszik ugyanabban a kórházban, amelyikben ő is. Nem akart hazudni, de az igazat sem mondhatta el.

Vörös tűsarkak kopogtak az iskola folyosóján, melyekhez szupermodelleket megszégyenítő, hosszú lábak tartoztak. Falatnyi forrónaci, köldök felett megkötött, fehér top, melyen átütöttek az alatta viselt vörös melltartó körvonalai. Napszemüveg és hátul felnyírt, szőke haj.  A szekrényükben matató és egymással beszélgető diákok egy emberként fordultak a magabiztosan végigvonuló lány felé. Senki sem tudta, ki lehet az. Talán új tanuló érkezett az iskolába? A lány egyenesen a tizenegyedikesek tanterme felé igyekezett, aztán az ajtóban megállt csípőre tett kézzel és rágóját pukkasztgatva leemelte napszemüvegét. Ekkor egyszerre több dolog is történt. Austin leesett a padról, amin ült, Nick szája tátva maradt és úgy pislogott, mint aki a saját nevére sem emlékszik. Miley büszkén nézett az ajtóban álló lányra, míg Selena és Kat arcán dühödt kifejezés játszott. Charli és barátnői nem akartak hinni a szemüknek. Az ajtóban a pénteken titokban teljes átalakuláson átesett, megújult Kristen állt. Ezúttal megkapta, amire mindig is vágyott: mindenki őt nézte, de senki sem nevetett rajta. Elégedetten nyugtázta az elakadó lélegzeteket és hitetlenkedő tekinteteket, melyek mind rá irányultak. Végre az lehet, aki mindig is lenni akart. A szájába vette a nyakában lógó, hatalmas keresztet és nyelvével komótosan körbenyalta, mielőtt megszólalt.

- Tetszik, amit láttok?

- Veled meg mi a fene történt?! Plasztikáztattál? Ez hihetetlen... - tátotta a száját Nina, mire Kristen felnevetett.

- Nem, rajtam minden természetes, ellentétben a hajaddal. Fodrásznál, kozmetikusnál és manikűrösnél voltam. Ja és kaptam Mileytól pár új rucit - magyarázta Kristen, miközben az utolsó mondatánál hálásan Mileyra mosolygott.

Kristen

- Már bocs, de az én hajam teljes mértékben eredeti... - csattant fel felháborodva Nina, de Selena türelmetlenül leintette őt.

- Tudjuk, eredeti európai póthaj - vetette oda, aztán Kristen felé fordult.

- Na ide figyelj, lúzer! Lehet, hogy most már normális ruhákban jársz, nem csatakos a hajad a zsírtól és eltűntek az ocsmány ragyák a képedről, de attól még ugyanolyan szánalmas vagy, mint voltál. Egy pasinak sem fogsz kelleni, mert mindig azt az ebihalat fogják látni benned, aki voltál.

Kristen jót szórakozva mosolygott.

- Érdekes... Nickkel olyat basztam a Halloween bulin, amihez foghatót tőled sosem kapott meg. Ő maga mondta, hogy ez volt élete legjobb dugása, szivi. Igen, én voltam az apácának öltözött szexistennő - tette hozzá a döbbenettől nyekergő Nicknek intézve szavait. A fiú képtelen volt feldolgozni, hogy lefeküdt Kristennel.

- Az nem lehet - dadogta. - Te nem lehettél az a csaj... Megfogadtam, hogy hozzád még bottal sem nyúlok soha, legyek akármilyen kanos is!

- Bottal nem is nyúltál, édes. A farkaddal már annál inkább. Mi és Austin hármasban csináltuk - tudatta döbbent osztálytársaival Kristen. - Austin a pasim már egy ideje, de szégyellt engem, úgyhogy titokban kellett tartanunk.

Az említett fiú még mindig sokkos állapotban elindult barátnője felé. Most, hogy ilyen szexi lett, már hajlandó volt büszkén felvállalni őt.

- Féltékeny vagyok, amiért Nickkel is csináltad. A legjobb haverom! - mondta, miközben átkarolta Kristent. A lány szembefordult vele és megcsókolta őt, aztán mosolyogva kibontakozott az ölelésből.

- A te szavatosságod már lejárt. Ha eddig nem vállaltál fel, ezentúl én sem vállalom a bébipöcsöd. Most már akárkit megkaphatok. Jegyezzétek meg mindketten azt az éjszakát, mert soha nem lesz hasonlóban részetek - pillantott az újdonsült szőkeség először Austinra, majd Nickre, aztán magabiztosan a helyére indult. Kaya megbotránkozva meredt rá.

- Láttam, hogy szopogattad a keresztet! Hogy merészeled?! És hallom, hogy apácának öltözve szexeltél Iggy buliján?! Számodra semmi sem szent! A Pokolban fogsz elégni!

- Úgy legyen! A Mennyben úgysem kapnék elég faszt.

Dylan alig várta, hogy végre megszólaljon az óra végét jelző csengő. Mikor végre eljött a pillanat, türelmetlenül felpattant helyéről és kirohant a teremből, hogy elszívhasson egy cigit az iskola mögött és kicsit egyedül lehessen. Magánya sajnos nem tartott sokáig, néhány slukk után ugyanis megjelent az iskola sarkánál Tyler és dühösen megindult felé.

- Miért nem ültél mellém?!

- Mert Charli megkért, hogy üljek vele. A legjobb barátnője kórházban van, aki a testvérem! Téged tényleg nem érdekel?! - csattant fel Dylan dühösen.

- Tudom, hogy te nem Iggy, hanem Logan miatt aggódsz! - morogta Tyler ingerülten.

Dylan felháborodva meredt rá. Képtelen volt felfogni, hogy a fiút még ilyenkor is csak a féltékenység vezérli.

- A testvérem meglőtték, a legjobb barátomat pedig összeverték úgy, hogy az egyik bordája eltört! Bocs, hogy nem érdekel a féltékenységed!

Tyler idegesen megragadta Dylan állát és az iskola vörös tégláinak nyomta a fiú fejét.

- Honnan tudod, hogy eltört egy bordája? Bementél hozzá, igaz?! - kiabálta dühödten.

Dylan próbálta őt eltolni magától, de Tyler lecsúsztatta kezét a fiú nyakára és egyre erősebben szorította azt.

- Engedj... el. Megfulladok... - kapálózott Dylan.

Tyler kelletlenül elengedte őt.

- Válaszolj!

- Iggy mondta. Nem voltam Logannél. Nyugodtan megkérdezheted - mondta Dylan köhögések közepette,

Dylan

miközben a nyakát dörzsölgette.

- Ja, mert biztosan igazat mondana.

- Valami baj van? - lépkedett feléjük magassarkújában Miley, aki a hűvös őszi nap ellenére apró forrónadrágot viselt.

- Semmi olyan, amihez közöd lenne! - vetette oda Tyler.

Miley megállt a két fiú mellett és vihargyújtójával komótosan meggyújtotta cigarettáját. Közben tekintete Dylan kipirosodott nyakára tévedt. A fiú kerülte a pillantását és szégyenkezve lehajtotta a fejét.

- Már megint bántottad, te faszfej! - csattant fel Miley Tyler felé fordulva.

- Nem bántottam. Ne szólj bele mások dolgába! Én sem szólok bele abba, hogy téged hányan kefélnek szarrá.

- Azzal én nem ártok senkinek, de te igen! Azt hittem, haverok vagyunk. Kristen szülinapi buliján egész jól kijöttünk egymással. Én voltam az, aki lenyugtatott téged, miután Justin neked ment. Bárcsak inkább hagytam volna, hogy szétverje a fejed! Úgy látszik, te azt érdemelnéd.

Tyler türelmetlenül a lányra förmedt.

- Húzz már innen, te ribanc!

Miley beleszívott egy utolsót cigijébe, majd közelebb lépett Tylerhez és a fiú karjába oltotta a cigarettát.

- Igen, ribanc vagyok. Egy rossz ribanc. Szóval ne húzz ujjat velem, mert én nem az a fajta vagyok, aki hagyja magát! - Miley karon ragadta Dylant és magával húzta őt, hogy visszamenjenek az iskolába. Tyler fájó karját szorítva, magában szitkozódva nézett utánuk.

Logan a kórházi ágyban fekve nézegette telefonján Dylan üzenetét és türelmetlenül kitörölte könnyeit a szeméből. Néhány nappal korábban annyira boldog volt. Még ha csak röpke ideig is, de azt hitte, Dylan számára is azt jelenti ő, mint amit számára jelent a fiú. Aztán egy csapásra megváltozott minden. Az álomvár falai leomlottak és szertefoszlottak a semmiben. Mi maradt? Csak a romok és talán a tömlöc, amiben érezte magát. Ez az egész nem lehet valóság. Valami jónak lennie kell ebben az életben. Valaminek, ami végre boldoggá teheti őt. Az a valami pedig nem lehet más, csak Dylan szerelme. Érezte, hogy valami nincs rendben. Ennyire hirtelen nem változhatott meg minden. Az a csók mindent elárult számára, amit tudnia kellett, csak hogy utána Dylan szavai az egészre rácáfoljanak. Valami történt, valaminek muszáj volt történnie, ő pedig meg fog tenni mindent azért, hogy kiderítse, mi az. Mert ez biztosan nem lehet az igazság. Képtelen volt elhinni, hogy Dylan semmit sem érez iránta.

Logan

Gondolataiból a telefon pittyegése zökkentette ki. Már megörült, hogy Dylan írt neki, de csalódnia kellett, ugyanis Tylertől kapott üzenetet. Abban egyetlen szó sem állt, csak egy YouTube videóra mutató link. Logan megnyitotta és felcsendült Lana Del Rey Utraviolance című dala. A fiú először nem értette, miért küldte neki Tyler pont ezt a dalt, de aztán meghallotta a "Megütött, és olyan érzés volt, mint egy csók" sort és bosszankodva leállította a zenét.

- Rohadt szemétláda... - morogta magában indulatosan, miközben a fehérben unatkozó plafonra meredt. Fogalma sem volt, mit tegyen. Ha elmondja Dylannek, hogy Tyler verte őt meg, akkor Tyler kipakolja minden szennyesét és Jean biztos, hogy bentlakásosba küldi. Viszont ha eltitkolja, mire képes Tyler... mi lesz, ha Dylant is bántani fogja? Hiszen volt már rá példa nem is egyszer. Logan csak arra tudott gondolni, hogy ha nem engedne Tyler zsarolásának, akkor megmenthetné tőle Dylant. Választania kell. A saját titkai a fontosabbak, vagy Dylan? Legbeül már tudta is a választ. Hiszen nem is volt kérdéses, ki a legfontosabb számára. Tyler megalázhatta őt azzal, hogy fizikailag bántotta, de azt nem fogja hagyni, hogy a markában tartsa és érzelmileg zsarolja őt.

Úgy döntött, beszél Dylannel. Ismét a kezébe vette telefonját és kikereste a fiú számát, ám az hiába is szerette volna fogadni a hívását, nem tehette, mert Tyler mellette ült és figyelte, mit csinál.

Logan csalódottan kinyomta mobilját és mély lélegzetet vett. Legszívesebben a falnak ment volna, de még mozdulni is alig bírt.

McCall tanárnő lassan végighordozta tekintetét az osztály tanulóin, miután leült tanári asztala mögé.

- Hallottam, mi történt a hétvégén. Remélem, ez elveszi a kedvetek a további bulizástól. Legközelebb inkább maradjatok otthon, és tanuljatok! Rátok férne.

Kat

- A tanárnőt nem is érdekli, hogy lelőtték az egyik diákját? - vonta fel a szemöldökét felháborodva  Charli. McCall úgy pillantott rá bajusza fölött, mintha egy bosszantó légyre meredne, amit lehetetlen elhesegetni.

- Ne beszélj butaságokat, lányom! A felelőtlen ivászat semmi jóra nem vezet.

Ekkor a tanárnő tekintete megakadt az épp telefonja kijelzőjében saját tükörképét csodáló Kristenen.

- Ez az örömlány meg kicsoda? Már megint egy új tanuló? Nekem senki nem szólt erről.

- Én vagyok az, Kristen. Már nem használ a szemüveg sem? - forgatta a szemét méltatlankodva a lány, mire McCall egy darabig csak némán tátogva pislogott rá.

Mielőtt azonban hangot adhatott volna döbbenetének, Kat bosszankodva megszólította őt. Unta már, hogy mindenkinek sikerül a középpontba kerülnie, csak neki nem. Semmi másra nem vágyott már, csak arra, hogy népszerű lehessen.
- Tanárnő, hogyan sikerültek a legutóbbi dolgozatok? - kérdezte, csak hogy osztálytársai egy pillanatra rá figyeljenek. Igazából egyáltalán nem foglalkoztatták az eredmények.
McCall fontoskodva elővett mappájából egy köteg papírlapot parancsolón a lányra nézett.
- Siralmasan. Gyere és oszd ki őket!
Kat örömmel állt fel padjából és élvezte, hogy mindenki őt nézi, miközben a kijavított dolgozatokat osztogatta szét diáktársai között.
Kristen rábámult a lapján dühös pirosban éktelenkedő elégtelenre, de cseppet sem szomorodott el. Végre a csúcson van, az örömét pedig semmi szegheti. A mellette ülő Kaya elégtétellel az arcán bámult a lány jegyére.
- Remélem ez majd arra ösztönöz, hogy ringyóskodás helyett végre tanulj egy kicsit.
- Én továbbra is inkább a ringyóskodás mellett maradok - legyintett Kristen az érdeklődés legkisebb jele nélkül.
Kaya csalódottan felsóhajtott.
- Hát jó, de majd viseld a következményeit.

- Hé, ratyikám! - szólította meg szünetben Nick az épp büfébe induló Dylant. A fiú megpróbált nem figyelni rá, de Nick következő szavai hallatán kénytelen volt visszafordulni az ajtóból.

- Milyen érzés, hogy a bombázó testvéred kórhában van, csak mert te a faszt szereted? Ez az egész elkerülhető lett volna, ha sikerül az öngyilkossági kísérleted, de még ahhoz is szerencsétlen vagy, hogy kinyírd magad.

Selena visítva felnevetett, mire a nem messze tőle ülő Justin sötét pillantást vetett rá.

- Dugulj el, te gyökér! - kelt Dylan védelmére indulatosan Charli, de Nick ettől csak még nagyobb lába jött.

- Mi az, egy csajnak kell megvédenie téged? Elvitte a cica a nyelved? Vagy csak túl sokat nyalókáztál reggel és lezsibbadt a pofád?

Dylan tett néhány lépést a fiú felé, mielőtt megszólalt.

- És neked milyen érzés, hogy Kristené volt életed legjobb dugása? És hogy már neki sem kellesz?

Többen felnevettek, köztük maga Kristen és Justin is. Nick ellenben dühösen hátra rúgta székét és felpattant.

- Szétverem azt a fasszopó fejed...

- Nem félek tőled. A múltkor Logan is megvert téged és szégyenedben pár napig még suliba sem jöttél - heccelte a fiút Dylan. Minden keserűség, minden fájdalom, amit az évek során Nick szavai okoztak neki, felgyülemlett benne és eltökélte, hogy most az egyszer nem hagyja magát.

Nick ökölbe szorított kezekkel elindult felé, hogy megtorolja szavait. Justin azonban egy szempillantás alatt közöttük termett, hogy megakadályozza a verekedést.

- Nem fogom hagyni, hogy bántsd.

- Mintha tehetnél valamit - nevetett fel szárazon Nick. - Agyrázkódást kaptál, mert megtámadtak egy parkolóban. Azt hiszed, meg tudsz állítani?!

Nick

- Azért kaptam agyrázkódást, mert az a gyáva alak hátulról támadt rám egy kővel... esélyem sem volt - védekezett Justin. - Emlékszel, amikor a haverjaim a vécébe nyomták a fejed, mert egy gyökér vagy? Mert akkora ász voltál, amiért elszedted Dylan pénzét? Amiért bele akartad nyomni a fejét a vécébe... csak a fagyi visszanyalt. Láttam, azóta jó sokan megnézték a videódat a YouTube-on. Sztár lettél vécécsészében a fejeddel.

Nick már remegedett az elfojtott dühtől. Gyűlölte, hogy így megalázzák az egész osztály előtt, bár ő maga napi rendszerességgel űzött sportot mások szekálásából.

- A helyedben meg sem szólalnék. Tök gáz vagy. Már csak egy senki vagy. Nem focizol, Iggy ejtett, senkit sem érdekelsz.

- De legalább én veled ellentétben megpróbálok emberként viselkedni - vetette oda Justin és Dylan felé fordult. Nick már emelte is az öklét, hogy hátulról támadjon, de Dylan még időben félrehúzta Justint és elkapta Nick karját a levegőben.

- Elég! Mit képzelsz, hogy hátulról támadsz másokra?! Szánalmas vagy! Itt egyedül te vagy a gáz... - pattant fel a helyéről felbőszülten Demi.

Nick vetett a lányra egy lekicsinylő pillantást, aztán lefejtette magáról Dylan ujjait és hátracsavarta a fiú kezét. Az felszisszent fájdalmában, de próbálta tartani magát.

- Ez fáj, igaz? - suttogta a fülébe Nick élvezettel a hangjában úgy, hogy más ne hallja, csak Dylan. - A Loganedről pedig csak annyit, hogy szerinted miért fekszik kórházban? Én vertem össze a kis barátoddal.

Dylan elkerekedett szemekkel meredt az őt szorító fiúra. Már a fájdalomról is megfeledkezett.

- Milyen barátommal? - kérdezte, de mire kimondta a szavakat, magában már tudta is, kiről van szó. Lassan a padjában nyugodtan üldögélő Tylerre emelte tekintetét és úgy fellángolt benne a düh, mint korábban sohasem. Megragadta Nick őt szorító karját és olyan erővel lökte a táblának a fiút, hogy az összeroskadt a fal tövében, mint egy zsák.

Dylan nem hagyta ennyiben a dolgot. Odalépett hozzá, belemarkolt a hajába és hátrahúzta a fejét. Nick kábán nézett rá.

- Te szarházi...

- Miért csináltátok?!

- Tyler ötlete volt... én csak segítettem - védekezett Nick, mert megijedt, hogy következményei lesznek a dolognak. Hiszen Logan kórházba került. Már bánta, hogy elszólta magát.

- Rohadj meg - felelte Dylan és beküldött a fiúnak egy jobbegyenest. Nick feje a falon koppant, aztán szégyenkezve megpróbált feltápászkodni annak ellenére, hogy még mindig szédelgett.

Közben Dylan egy lépéssel Tyler padja előtt termett és a pulcsijánál fogva áthúzta rajta az értetlenkedő fiút. Ott ütötte, ahol érte és egyáltalán nem sajnálta meg egy percig sem. Csak is Logan véres arca lebegett a szeme előtt és az, hogy a fiút úgy összeverték igazságtalanul, hogy semmi rosszat nem tett.

- Ha még egyszer hozzáérsz Loganhez, megöllek! Érted?! Gyűlöllek! - ordította Tyler arcába, de a fiú a következő pillanatban lelökte őt magáról és egy másodperc alatt felpattant.

- Ezt még nagyon megbánod...

Ekkor azonban belépett a terembe McCall tanárnő, a megilletődött osztály tagjai pedig sustorogva a helyükre vonultak. Nick sötét pillantásokat küldött Dylan felé, amikor elhaladt mellette, de a fiú észre sem vette őt. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy összeszedje tankönyvét, füzetét és táskáját és Tyler mellől Charlihoz költözzön.

- Nem ülhetsz el mellőlem - morogta halkan a fiú, de Dylant már ez sem érdekelte.

- Azt csinálok, amit akarok! Ha pedig nem hagysz békén, ráveszem Logant, hogy jelentsen fel téged, amiért kórházba juttattad! - suttogta Dylan, aztán elégedett mosollyal az arcán elfordult Tylertől és ledobta magát az előtte ülő Charli mellé.

Utolsó óra után Zayn Justin társaságában lépkedett lefelé az iskola lépcsőjén, miközben Dylanről beszélgettek.

- Én mondom neked, az a srác nem százas. Láttad, hogy nekik esett? Teljesen váratlanul... Mi a szar üthetett belé? - tűnődött vigyorogva Zayn, mire barátja szúrós pillantással jutalmazta.

- Hagyd őt békén. Elég baja van.

Zayn a szemét forgatva bosszúsan legyintett, mintha egy idegesítő legyet próbálna elhesegetni.

- Már megint jön a "szegény Dylan mennyit szenved" duma. Nem unja még mindenki?! Nem porcelánból van. Mit kell úgy sajnálni?

Justin hitetlenkedve csóválta a fejét. Megtorpant és szembefordult a fiúval, mielőtt megszólalt.

Zayn

- Benned nincs semmi empátia. Azt a srácot minden egyes nap cseszteti valaki. Minden nap, vágod? Aztán meg le akarják lőni és a testvére kerül kórházba... - Justin egy pillanatra elcsendesedett és Iggyre gondolt. Mindenképp meg kell látogatnia őt, ha örül neki a lány, ha nem. Látnia kell, hogy van. - Azt se felejtsd el,

hogy megpróbálta megölni magát.

- Iggy?

- Nem, Dylan! Bár honnan tudhatnád, amikor kómában feküdtél... Túladagolta magát és kórházba vitték.

Zayn ennek hallatán kissé elszégyellte magát és csendesen piszkált egy kavicsot cipője orrával.

- Most megyek, majd ütközünk - búcsúzott Justin, majd összeütötték öklüket és a fiú elindult autója felé. Zayn meglepetten fordult hátra, mikor valaki a nevén szólította. Emma rohant lefelé a lépcsőn, egyenesen hozzá.

- Szia! - köszönt a lány kipirult arccal.

Zayn viszonozta a köszönést, miközben előkapta telefonját, hogy megnézze rajta az időt.

- Arra gondoltam, hogy később nem lenne-e kedved beülni valahová? - Emma lélegzet-visszafojtva várta a fiú válaszát, de az még csak fel sem pillantott az arcára, miközben válaszolt.

- Bocsi, de nem nagyon érek rá.

A lány arca erre látványosan megnyúlt és elkomorult. Tartott attól, hogy Zayn majd ilyen lekezelően és szárazon fog vele viselkedni, de azért reménykedett az ellenkezőjében. Ez a remény azonban egyre inkább elhalványult, mint az eső utáni szivárvány.

- És... a bulin történteket lenne kedved megismételni?

Zayn felpillantott telefonjáról és megeresztett Emma felé egy apró mosolyt.

- Lehet róla szó. Viszont tényleg nem érek rá, gyakorolnom kell a következő meccsre. Formába kell jönnöm a kórházban fekve töltött idő után.

- Akkor mi legyen? - pislogott Emma, miközben feszengve szorongatta a vállán pihenő táskájának szíját.

- Gyere, menjünk hozzánk. Anyámék nincsenek otthon, lesz egy kis időnk szórakozni... - vigyorodott el Zayn, aztán elindultak a parkoló felé.

Dylan fellélegezve hagyta el az iskola épületét. Épp autójához indult és azon gondolkodott, hogy azonnal meglátogatja Iggyt és Logant, amikor megjelent mellette Tyler és megragadta a karját, hogy szembefordítsa őt saját magával.

- Mit akarsz?! Mondtam, hogy hagyj békén! - méltatlankodott türelmetlenül Dylan. Úgy érezte, végre fellélegezhet. Megszabadulhat Tylertől végleg és Logannel lehet. Nem kell többé rettegnie. Nem is sejtette, mekkorát tévedett.

- Szállj be a kocsiba! - utasította Tyler keményen. Dylan először nem mozdult. Eltökélte, hogy nem hagyja magát. Tyler azonban dühében olyat csapott a kocsi hátuljára, hogy a fiú ijedten összerezzent és inkább beszállt az autóba. Tyler beszállt mellé és ráparancsolt. - Indulj!

Dylan értetlenül nézett rá.

- De te motorral jöttél.

- Azt mondtam, indulj! - förmedt rá Tyler, miközben a tarkójára csapott. Dylan beindította a motort és tolatni kezdett.

Néhány perc múltán Tyler rászólt, hogy húzódjon félre.

Dylan körülnézett az utcában. Egy raktárépület mögött parkolt le és kétségbeesetten kutatott tekintetével emberek után, de az utca kihalt volt, ő pedig kezdett félni. Vajon miért akarta Tyler, hogy ide jöjjenek?

- Azt hiszem, beszélnünk kell - fordult felé a fiú. - Nem kellett volna a suliban mindenki előtt nekem esned. Kérdezősködni fognak.

- Én pedig el is mondom szívesen mindenkinek, hogy mit csináltál Nickkel! Ti nem vagytok normálisak... Logan kórházban van! Most túl messzire mentetek... - jelentette ki Dylan indulatosan. Nem értette, a hallottak után Tyler hogy képes mosolyogni.

- Most meg mi a szaron nevetsz?!

- Azon, hogy nem mondasz te senkinek semmit, mert ha megteszed, Logan naplója felkerül a netre és egy életre elbúcsúzhatsz tőle!

- Te meg mész a rendőrségre! - Dylan kétségbeesetten kapaszkodott a remény utolsó szalmaszálába.

- Én aztán nem. Mit mondanál? Logan már elmondta, hogy nem látta a támadói arcát. Szerinted ha elmondja, hogy mégis, hinne neki bárki is? Nincsen bizonyíték, se szemtanúk. Nem csuknának le, csak mert te meg Logan azt mondanátok, hogy én vertem meg. A naplóját pedig akkor is felraknám a netre, szóval csak megszívnátok mindketten.

Dylannel forogni kezdett a világ. Az utolsó reménye is úgy foszlott szerte, mint egy gyönyörű álom az ébresztő hallatán. Legbelül tudta, hogy Tylernek igaza van. Nincs bizonyíték, nincsenek szemtanúk. Azt hitte, végre leállíthatja a fiút, hogy többé egy percet sem kell vele töltenie. Megszabadulhat tőle és újra szabad lehet. Könnyek szöktek a szemébe, amikor tudatosult benne, hogy erre semmi esély.

- Ez nem egy tündérmese, édes. Itt nincs happy end. Törődj bele és ne lázadozz többet. Most pedig hajolj ide szépen! - utasította élvezettel Tyler.

Dylan elfordította az arcát és kibámult a kocsi ablakán, hogy ne kelljen látnia a fiút. Esze ágában sem volt közelebb hajolni hozzá. Tyler azonban megragadta az állát és arcát az övével szembe fordította, hogy megcsókolja őt.

Dylan összeszorította ajkait és behunyt szemekkel várta, hogy a fiú elengedje őt. Undorodott az érintésétől.

Érezte Tyler lélegzetét a nyakán, miközben a fiú csókolgatta őt.

Hogy félbeszakíthassa, Dylan úgy döntött, inkább beszélni kezd.

- Tudok a fogadásról - jelentette ki szárazon, mire Tyler ajkai elváltak a nyakától és a fiú távolabb hajolt, hogy Dylanre nézhessen.

- Miről beszélsz?

- Ne játszd a hülyét. A fogadásodról Zaynnel azzal kapcsolatban, hogy melyikőtöknek sikerül hamarabb megkapnia engem...

Tyler néhány másodpercig némán fürkészte Dylan arcát, aztán végül elmosolyodott.

- Ja, hogy az? Mindig nyerek. Most is nyertem. Csak ezért fogadtam, mert tudtam, hogy semmi esélye. Annyira magamba bolondítottalak, hogy azt hitted, még Logant is képes leszek elfeledtetni veled, igaz?

Dylan

Történhettek volna másként is a dolgok, ha nem vagy ekkora ribanc. Csak kihasználtál engem.

- Még én használtalak ki téged?! - vonta fel a szemöldökét Dylan. Azt hitte, rosszul hall.

- Igen. Összejöttél velem, mert olyan gyáva voltál, hogy nem merted bevallani magadnak azt, hogy Logant szereted! Aztán még neked fájt, hogy el akartalak tiltani tőle. Nem kellett volna így viselkedned és akkor én sem viselkednék úgy, ahogy.

- Haza akarok menni - Dylan elfordította a kulcsot és beindította a motort, de mielőtt még elindulhatott volna, Tyler a kezéért nyúlt és magához húzta őt.

- Érzed? - szólt izgatott hangon, miközben Dylan kezét az ágyékához szorította. - Érzed, milyen kemény? Tudom, hogy akarod... vedd elő és játsz vele egy kicsit!

Dylan zaklatottan próbálta elhúzni kezét a fiú farmerjáról. Nem akart hozzáérni, nem akart érezni semmit, ami az övé. Ijedten rántotta el karját Tyler öléből, amikor a fiú kigombolta nadrágját és elővette férfiasságát. Dylan gondolkodás nélkül elkapta róla a tekintetét és a gázra taposott. Reszkető vállakkal próbált az útra koncentrálni, miközben türelmetlenül megtörölte a szemét, hogy kilásson könnyei mögül.

- Ezt majd még folytatjuk - figyelmeztette Tyler, amitől Dylan csak még jobban kétségbeesett. Soha többé nem akar kettesben maradni a fiúval. Milyen dolgokra akarja még őt zsarolással kényszeríteni? Meddig fogja még ezt elviselni? Úgy érezte, már nem bírja sokáig...

Justin a kórterem ajtajában állt és kezét egy darabig bizonytalanul a kilincsen pihentette, míg végül vett egy mély lélegzetet és belépett a helyiségbe. Iggy épp a Cosmo legfrissebb számát lapozgatta kipárnázott ágyában ülve és szívószálon keresztül kedvenc száz százalékos narancslevét szürcsölgette. Az becsukódó ajtó hangjára aztán felkapta fejét.

Justin álmélkodva nyugtázta magában, hogy a lány hiába kényszerült kórházi ágyba, szépsége cseppet sem veszített erejéből. Bár arca sápadtabb volt, mint általában, sötét karikáknak nyoma sem volt a szemei alatt. Hosszú, szőke haja fényesen a vállára omlott és vége az ágy matracát súrolta. Amikor először látogatta meg a lányt, az még elég megviselt állapotban volt és mélyen aludt.

- Nem akarlak zavarni, csak azért jöttem, hogy megnézzem hogy vagy - szögezte le Justin, mielőtt Iggy megszólalhatott volna.

- A testvérem megakarták ölni, egy golyó pedig a vállamba fúródott. Ha egy kicsit lejjebb talál el, már nem is itt lennék... de azért köszi, jól vagyok! - mondta a lány kissé ellenségesebben, mint szerette volna.

- Már az is baj, ha aggódom érted? - vonta fel a szemöldökét Justin szomorúan.

- Nem... ne haragudj, csak olyan feszült vagyok mostanában. Örülök, hogy látlak.

A fiú erre felbátorodva elmosolyodott. Már idejét sem tudta annak, hogy mikor szólt hozzá Iggy utoljára ilyen kedvesen. Felemelte egyik kezét, amiben egy köteg Buffy, a vámpírok réme képregényt tartott.

- Gondoltam ezekkel elütheted kicsit az időt, míg itt kell lenned - mondta, miközben átnyújtotta őket Iggynek. A lány meglepetten vette át a képregényeket. Leginkább csak újságokat olvasott, mint a Cosmopolitan vagy a Vogue, de a Buffy képregényeket kivételesen mindig szívesen lapozgatta, ha épp unatkozott.

- Hát emlékeztél? - kérdezte meghatódva, mire Justin bólintott.

- Már hogyne emlékeznék? A tavalyi Halloweenkor Buffynak és Angelnek kellett öltöznünk, mert te úgy akartad - vigyorgott a fiú. A felidézett emlék megmelengette minden porcikáját. Bármit megadott volna azért, hogy visszamehessen oda, egy évvel korábbra. Még ha csak egyetlen napra is.

Justin

- Tudom, hogy kocka dolog és az ilyenek inkább Dylanre jellemzőek, de a Buffyt kivételesen imádom. Én is olyan erős, kivételes, független nő akarok lenni, amilyen ő. Tudom, hogy szépségben cseppet sem maradok el tőle.

- És szerénységben is jócskán túlteszel rajta - mosolygott Justin, aztán komoly hangon folytatta. - Olyan is vagy. Te vagy a legerősebb csaj, akit ismerek. Nálad kivételesebb nincs.

- Igazad van. Teljesen egyetértek veled - bólintott végül Iggy, aztán elmosolyodott. Ekkor ismét kinyílt a kórterem ajtaja és megjelent mögötte a félénk, megszeppent Kaya ábrázata.

- Szia - dadogta Iggyre pillantva, mintha Justin ott sem lenne. - Csak szerettem volna megnézni, hogy vagy.

Iggy meglepődött a lány látogatásán, hiszen nem igazán voltak egymással szoros kapcsolatban. Kaya szívesen megírta neki azokat a házifeladatait, amiket nem volt kedve megcsinálni, de ennyiben ki is merült a kettejük közötti kommunikáció.

- Megvagyok, köszi. Még jó is, hogy benéztél. Meg akartalak kérni arra, hogy másold át nekem az órai anyagokat, míg hiányzok a suliból. Eléggé fáj a vállam és nem szeretnék majd minden hiányzott órai vázlatot átírni magamnak.

- Hát persze, szívesen átmásolok neked mindent a sajátomról, hogy ne maradj le! - bólogatott buzgón Kaya. Közben közelebb lépett Iggy ágyához és félénken, remegő kézzel átnyújtott a lánynak egy doboz bon-bont.

- Tessék, ezt neked hoztam - mondta fülig elpirulva, amikor Iggy átvette tőle ajándékát és egy röpke pillanatra véletlenül egymáshoz értek ujjaik.

- Rendi tőled, hogy benéztél. Cupp! - búcsúzott tőle Iggy, mikor már az ajtó felé igyekezett. A folyosón lépkedve aztán nagyokat lélegzett és próbált úrrá lenni érzelmein. Senki sem tudhatja meg, mit érez valójában. Senki sem tudhat arról, hogy menthetetlenül szerelmes Iggybe. Amit ő érez, az bűn. Tudta, hogy Isten figyeli őt, és nem helyesli, amit csinál. Minden héten meggyónja, amit a lány iránt érez és abban reménykedik, hogy vétkes vágyai végül megbocsájtást nyernek. Lesütött szemekkel, sietve haladt el az Iggy kórterme felé igyekvő Charli-Nina-Ariana hármas fogatra.

- Mit keres itt ez a lúzer? - vihogott Nina, miközben hátravetette haját.

- A lézer és a lúzer között mi a különbség? - tűnődött hangosan Ariana, mire Charli akaratlanul is felnevetett.

Miután Dylan meglátogatta Iggyt a kórházban és elvitte a lánynak a ruhákat, amiket otthonról kért, úgy döntött végre Loganhez is benéz. Nem bírta már tovább a fiú nélkül. Látnia kell őt. Tudnia kell, hogy van. Lassan kifújta tüdejéből a levegőt és behunyta a szemét egy pillanatra, majd óvatosan lenyomta a kilincset Logan kórtermének ajtaján, amikor egy női hang foszlányai ütötték meg a fülét és még időben sikerült visszacsuknia az ajtót, mielőtt Jean megláthatta volna őt. Ha a nő meg tudja, hogy megakarta látogatni a fiát, ismét Logannel veszekedne miatta. Hiszen eltiltotta őket egymástól. A fiúnak azonban még épp sikerült egy pillantást vetnie a becsukódó ajtóra és felismerte Dylan karján a karkötőt, amit még tőle kapott. Már nyitotta volna a száját, hogy utána kiáltson. Meg akarta kérni arra, hogy maradjon. Ne menjen el. Vele akart lenni. Mindennél jobban szerette volna végre látni őt, de aztán tudatosult benne, hogy anyja ott áll az ágya mellett, így kénytelen volt szó nélkül hagyni, hogy az ajtó becsukódjon és Dylan egyre távolabb kerüljön tőle. Már az

Dylan

is jobb kedvre derítette, hogy a fiú egyáltalán be akart nézni hozzá. Ha anyja végre elmegy, mindenképp felhívja majd őt. Remélte, hogy ezúttal Dylan fogadja majd hívását. Ha látni nem is láthatta őt, lagalább a hangját.

Dylan vezetés közben végig Loganre gondolt és arra, hogy miért próbálja mindenki megtiltani neki, hogy mit érezzen. Jean, Robert és Tyler mindenképp el akarja érni, hogy szóba se álljon Logannel. Miért nem hagyják, hogy úgy élje az életét, ahogy akarja? Miért kellene más emberek kedvéért elnyomnia magában a legtisztább érzéseit? Senkinek sem árt azzal, hogy szereti Logant. Hiszen tudta, hogy teljes szívéből szereti Logant. Tudta, hogy ez a legtisztább, legvalódibb érzés, ami valaha is életre kelt darabokra tépett lelkében. Eltökélte magában, hogy végül akkor is együtt lesz Logannel, ha törik, ha szakad. Eljön majd a nap, amikor senki nem fogja tudni megakadályozni, hogy szeresse őt. Most sem tudják. Eltilthatják tőle, megakadályozhatják, hogy ne találkozzon vele, de azt nem parancsolhatják meg, hogy törölje őt ki a szívéből. Mert abban az egyben biztos volt, hogy Logannek ott a helye és ez így is marad.

Logan fejhallgatóval a fején feküdt és behunyt szemekkel Dylanre gondolt. Ha az anyja nem épp akkor látogatja őt meg, akkor a fiú nem fordult volna vissza az ajtóból és találkozhattak volna. Logan megpróbált valami másra gondolni, hogy elterelje a figyelmét. Felidézte magában, amint korábban Justin, Charli, Nina és Ariana Iggytől jövet benéztek hozzá. Úgy sejtette, hogy ha nem a lányhoz érkeztek volna látogatóba osztálytársai, akkor hozzá sem néztek volna be, de még így is kimondhatatlanul jól esett számára, hogy ha már ott voltak, őt is meglátogatták. Nem volt kötelező, mégis megtették. Még Miley is beugrott hozzá Kristennel, akit Logan először fel sem ismert. Nem számított már több látogatóra, ezért nagyon meglepődött, amikor kinyílt a kórterem ajtaja és megjelent mögötte Tyler. Logan bárki látogatásának jobban örült volna. Hiszen a fiú tehet arról, hogy kórházban fekszik.

- Még van képed idejönni?! - kérdezte szemrehányó hangon, leplezetlen bosszúsággal.

- Látnom kellett fáradozásom gyümölcsét. Nagyon jól nézel ki.

- Kapd be!

- Hm, ezt vegyem felhívásnak? Akarod, hogy bekapjam? Azt hittem, te Dylanre vágysz. - Tyler közelebb lépett a fiúhoz és elégedett mosollyal az arcán szemlélte sebes arcát.

- Rohadj meg...

Tyler

- Hát így kell beszélni egy látogatóval?! Csak azért jöttem, hogy megtudjam, végre felfogtad-e már, hogy Dylannél semmi esélyed. Engem választott, nem téged. Be sem jött hozzád, hogy meglátogasson. Túlságosan ráerőltetted ezt a több, mint barátság dolgot. Összezavartad és azt hitte, neki is többet kell éreznie irántad, de nem érez. Ő engem szeret. Remélem végre leszállsz róla. Remélem, hogy a fájdalom, amit okoztam neked emlékeztetni fog arra, hogy ne akard azt, ami nem a tiéd. Különben tudod, hogy a naplód nyilvánosságra kerül, a szüleid pedig elküldenek innen. Bár azzal csak nekem segítenél, mert végre kettesben maradnék Dylannel. Talán el is küldök egy másolatot anyádnak. Nem is értem, minek zsarollak vele...

- Ne! - kérte kétségbeesetten Logan. - Megteszem, amire kérsz, csak ne csináld ezt! Nem akarom, hogy elküldjenek... itt akarok maradni. Nem szólok Dylanhez, ígérem...

Tyler leült az ágy szélére és megérintette Logan felhorzsolt arcát.

- Hmm, szebb, mint amire emlékeztem - mondta csendesen, aztán felállt és magára hagyta a felzaklatott fiút.

Logant végül hosszas szomorkodás után elnyomta az álom, miközben egy nesztelenül lépkedő, feketébe öltözött alak árnyéka suhant végig a kórház gyéren megvilágított folyosójának falán, hogy aztán halkan belépjen Logan kórtermének ajtaján. Az ágyhoz lépett és felemelte az egyik kispárnát, ami kicsúszott a fiú feje alól, miközben aludt. Most már nem bizonytalanodhat el. Meg kell tennie. Logan arcára szorította a kispárnát, mire a fiú felébredt és kétségbeesetten kapálózni kezdett, hogy lerázza magáról támadóját.

Logan