35. Fejezet: Halloween - 2. rész

Dylan

Dylan elnézte, ahogy Logan alakja szép lassan a sötétbe vész, és azt kívánta, bárcsak őt is elnyelné a
sötétség ott helyben. Fogalma sem volt, mihez kezdjen. Mi lesz most? Megbántotta azt az embert, akit a legjobban szeret, hogy megvédje őt... és együtt kell lennie Tylerrel úgy, hogy már a fiú látványától is a rosszullét környékezi. Hogyan fog ezek után Logan szemébe nézni? Legszívesebben utána rohant volna, hogy megállítsa őt. Hogy megakadályozza, hogy eltűnjön a végtelen égbolt alatt. Meg akarta mondani neki, hogy semmit sem gondolt komolyan, hogy egy percig se higgye el, amit az imént mondott. Hogy a csókjuk nem semmit, hanem mindent jelentett számára... de nem tehette. Ha megtenné, azzal azt érné el, hogy talán soha nem látná őt újra. Meddig fog ez az egész tartani? Meddig kell majd kényszerből Tylerrel lennie és távol maradnia Logantől? Hiszen még egyetlen nap is az örökkévalóságig fog tartani így. Ha sikerülne is visszaszereznie a jegyzeteket és kitörölnie a képeket Tyler telefonjából, mi a garancia arra, hogy a fiúnak nincs valahol még több másolata? Dylan gyűlölte annak tudatát, hogy valaki más a markában tartja őt és azt kell tennie, amit mondanak neki. Nem akart egy olyan embertől függeni, akitől teljes szívéből undorodott. A bejárat előtti lépcsőn ülve elnézte a töklámpást, amit Logan összetaposott és görcsbe rándult a szíve, ahogy maga előtt látta a zokogó fiú arcát. Soha többé nem akarja sírni látni őt. Soha többé nem akar fájdalmat okozni annak, akit bármi másnál jobban szeret a világon. Sietve letörölte arcáról a könnyeket, amikor hallotta, hogy valaki leül mellé a lépcsőre. Zayn volt az.

- Mi a baj? - kérdezte kíváncsian a fiú Dylan meggyötört arcát fürkészve.

- Semmi.

- Bökd már ki! Látom, hogy nem vagy jól... - méltatlankodott Zayn, de hiába. Dylan semmit sem mondhatott neki, de még ha tehette volna, akkor sem épp a fiúval szerette volna megbeszélni a problémáit. Ilyen könnyedén nem tudta elfelejteni azt a számtalan megalázást és beszólogatást, amit korábban rendszeresen Zayntől kapott.

- Nem akarok róla beszélni - felelte tömören.

- Oké. Viszont valamit el kell mondanom... Szerintem jobb, ha tudsz róla annak fényében, hogy együtt vagy Tylerrel.

Dylan szívesen rávágta volna, hogy közte és Tyler közt már semmi sincs, de aztán eszébe jutott a keserű tény, hogy még mindig együtt van a fiúval, még ha pusztán kényszerből is.

- És mi lenne az? - fordult Zaynhez, aki belekortyolt sörébe, mielőtt megszólalt.

- Még a balesetem előtt én és Tyler kötöttünk egy fogadást, hogy melyikünk kap meg téged hamarabb... - kezdte, mire Dylan szemei elkerekedtek. Mielőtt azonban bármit is közbevághatott volna, Zayn sietve magyarázatba kezdett. - Az egyik tesióra után megvárta, míg egyedül maradok az öltözőben és nekem állt, hogy ne is álmodjak arról, hogy valaha is lesz valami közted és köztem, mert te az övé vagy. Mire én rávágtam, hogy ebben ne legyen olyan biztos. Aztán azt mondta, fogadjunk, hogy ő lesz az, aki megszerez téged. Én nem szeretek veszíteni semmiben sem, úgyhogy végül belementem. Nagyon felhúzott azzal, hogy úgy viselkedett, mintha felsőbbrendű lenne nálam.

- Fogadtatok?! - csattant fel zaklatottan Dylan, mikor végül szóhoz jutott. El sem tudta képzelni, hogy hallhat még olyat, amitől még jobban viszolyogni kezd Tylertől. - Én nem egy focimeccs vagyok, amire csak úgy fogadhattok! Ember vagyok, ha nem tűnt volna fel...

- De nem a fogadás miatt akartunk megszerezni téged, hanem azért fogadtunk, mert mindketten téged akartunk.

- Nem érdekel! - duzzogott Dylan és felpattant a lépcsőről, aztán szembefordult Zaynnel, aki szintén felállt.

- Gondolom a baleseted napján csak azért mondtad nekem, hogy szeretsz, mert azt hitted attól majd a nyakadba ugrok és megnyered azt a kicseszett fogadást!

Zayn zsebredugott kézzel előre-hátra ringatózott a talpán, mielőtt megszólalt.

- Igen, valószínűleg azért. Nem vagyok beléd szerelmes, de valamit éreztem...

- Ja persze, gondoltad én a te szavaiddal élve úgyis buzi vagyok, és velem majd kísérletezhetsz, hogy rájöhess, a fiúkhoz is vonzódsz-e, vagy csak összezavarodtál. Mert végülis mi rossz van abban, ha másokkal játszol csak azért, mert neked talán elfojtott vágyaid vannak!? - bosszankodott Dylan, miközben idegesen elővett egy szál cigit és meggyújtotta. Zayn arckifejezése közben megváltozott; szemei összeszűkültek és nem úgy tűnt, mint aki épp bocsánatot készül kérni.

- Jaj, szegény Dylan! Szegényt mindenki csak bántja meg kihasználja, úgy sajnálom! Másnak semmi problémája nincs, csak neki!

- Én ilyet nem mondtam soha, de én nem járultam hozzá egyszer sem a problémáidhoz, nem etettem veled sarat és mondtam neked azt, hogy jobb lenne, ha kinyírnád magad! - vetette a szemére indulatosan Dylan, de Zayn úgy tett, mint aki meg sem hallja őt.

- Tudod, mekkora képmutató vagy?! Amikor én csókoltalak meg, azt nem akartad, kelletted magad... de Tylernek elég könnyen beadtad a derekad! Épp az előbb dicsekedett nekem azzal, hogy hogyan dugott meg téged! Úgy látom nem kellett sokat kérlelnie, te álszent...

Zayn nem tudta befejezni a mondatot, mert Dylan pofonvágta őt, mielőtt a végére érhetett volna.

- Nem feküdtem le se vele, se mással! - mondta könnyes szemekkel. - Veled pedig azért nem akartam csókolózni, mert előtte pokollá tetted az életem! Azok után, hogy fogadtatok Tylerrel, szerintem semmi jogod ítélkezni felettem olyasmi miatt, ami meg sem történt! További jó bulizást! - azzal Dylan felsietett a lépcsőn és eltűnt a bejátati ajtó mögött, amit dühösen becsapott maga után.

Logan

Logan a könnyektől alig látott a lába elé, miközben a lámpafénnyel megvilágított utcán sétált. Képtelen volt felfogni, amit Dylan mondott neki. Nem tudta elhinni, hogy a fiúnak semmit sem jelentettek a csókjaik. Ahogy ő sem... hogyan volt képes kibékülni Tylerrel? Hiszen nem sokkal korábban még olyan megkönnyebbülten mesélte, hogy kiadta a fiú útját és azt mondta, köztük már nem lesz semmi sem. Hogyan tudtak a dolgok ilyen rövid idő alatt ennyire drasztikusan megváltozni? Logan úgy érezte, valami nincs rendben. Egyszerűen nem állt össze a kép. Dylan csókolózott vele, az utóbbi napokban többször is. Annak ellenére, hogy még együtt volt Tylerrel. Logan jól tudta, barátjának mennyit jelent a hűség és hogy mennyire rosszul érezte magát, amiért vele csókolózott, miközben másvalakivel járt. Ennek ellenére mégis megtette, akarta ő is azokat a csókokat. Ez pedig csak jelent valamit. Most el kellene hinnie, hogy Dylan hirtelen már Tylert akarja? Hiszen már napok óta látta a fiún, hogy csak szenved abban a kapcsolatban. Talán még semmi sincs veszve. Talán Tyler megint bántotta őt és Dylan fél nemet mondani neki. Akármi is legyen az, ki fogja deríteni. Mert az nem lehet, hogy Dylan valaki mást szeressen azok után, ahogy őt csókolta. Ráadásul be is vallotta, hogy Tylerrel nem volt olyan soha, mint vele... Logannek végül ezekre gondolva sikerült megnyugodnia annyira, hogy abbahagyja a sírást. Megtörölte kabátja ujjával az arcát és elővett a zsebéből egy cigit, hogy meggyújtsa. Közben leült egy járda menti padra és az égboltra emelte a tekintetét. Akármi is legyen, Dylan és ő megoldják majd. Összetartoznak. Így kell, hogy legyen, gondolta.

Nick az egyik fotelben ülve vedelte a sört és miközben a kéjelegve táncoló Iggyt és barátnőit bámulta, a rejtélyes apácával történtekre gondolt. Meg kell tudnia, ki az a lány. Hiszen olyan gyönyörben részesítette őt, amilyenben már rég volt része. Annyira vad volt, telhetetlen, akaratos és szégyentelen, hogy ha rá gondolt, Nicknek azonnal szorítani kezdett a nadrágja. Gondolataiból a mellé zuttyanó Tyler zökkentette ki.

- Mizu?

- Olyat dugtam az előbb, hogy az eszem eldobtam... - kezdte bágyadtan Nick, aztán értetlenül a mellette ülő fiúra sandított. - Téged mióta érdekel, mi van velem?!

Nick

- Beszélni akarok veled, kijössz egy kicsit az udvarra, hogy ne kelljen ordítanunk? - kérdezte Tyler, mire Nick lassan bólintott és a táncoló tömegen keresztül elindultak az ajtó felé.

Mikor már elég távol jutottak a háztól, Tyler szembefordult Nickkel, hogy beavassa legújabb tervébe.

- Nincs kedved egy kicsit ráijeszteni Loganre? Azt hittem ki akarod csinálni, amiért valamelyik nap neked ment a teremben az egész osztály előtt...

Nick arcizmai megfeszültek a kellemetlen élmény felidézésekor, aztán lassan bólintott.

- Ki is fogom. Még a szart is kiverem belőle, csak kerüljön a kezem közé - morogta indulatosan, mire Tyler szája széles mosolyra húzódott.

- Akkor ez a szerencsenapod. Logan elment, gondolom egyedül mászkál valahol... most itt lenne a lehetőség, hogy szemtanúk nélkül megleckéztesd. Senki sem lenne ott, hogy segítsen rajta.

Nick gyanúsan méregette a fiút. Nem igazán bízott benne.

- És miért mondod ezt nekem? Azt hittem jóban vagy a két ratyival.

- Dylannel igen, de Logant én is utálom. Segítenék neked jól meggyepálni azt a kis szart. Benne vagy?

- Még szép! - vigyorodott el Nick és Tylerrel az oldalán elindult, hogy megkeressék Logant.

Eközben a két felvehült fiú megszabadította Emmát fehérneműjétől és egyikük épp vadul nyalogatni kezdte a lány melleit, amikor beesett a dolgozószoba ajtaján Zayn. Amint felfogta, mi történik, valamilyen érthetetlen oknál fogva a fejébe tódult a vér.

- Húzzatok ki innen! - ordított a két fiúra, de azok nem igazán akarták elengedni az immár meztelenül a

Emma

dolgozóasztalon fekvő Emmát. Zayn dühösen megindult feléjük, mire mindketten kirohantak a szoba ajtaján. Zayn becsapta mögöttük az ajtót és Emmához fordult. A lány időközben észhez tért és szégenylősen eltakarta melleit a fiú elől.

- Nem tudom, mi ütött belém... ha nem jössz, lefekszem ezzel a két idegen sráccal és így vesztem el a

szüzességem - szörnyülködött Emma saját viselkedésén, mire Zayn közelebb lépett hozzá és mélyen a szemeibe nézett.

- Szóval... te még szűz vagy?

- Igen - bökte ki a lány őrülten dobogó szívvel a mellkasában. Ugyanis Zayn közben már olyan közel került hozzá, hogy érezte a fiú meleg lélegzetét meztelen testén. Kirázta a hideg és az ajkába harapott az izgalomtól. A dolgozóasztalon ült teljesen meztelenül, miközben ott állt előtte a fiú, akire évek óta vágyakozik. A bulin elfogyasztott alkoholmennyiségtől sikerült levetkőzni gátlásait és általános félénkségét. Merészebbé vált és nem törődött a következményekkel. Azon kapta magát, hogy már nem próbálja takargatni testét Zayn előtt. Kezeire támaszkodva hátradőlt az asztalon, mire a fiú tágranyílt szemekkel bámulni kezdte fedetlen melleit, ehhez az érzéshez foghatót pedig Emma még soha nem érzett azelőtt. Beletúrt hajába és nézte, ahogy Zayn megnyalja felső ajkait. Szét tárta lábait és a fiú derekára kulcsolta őket, aki közben átkarolta őt és óvatosan harapdálni kezdte a fülét. Emma kéjesen felnyögött, aztán hátrahajtotta a fejét és behunyta a szemeit, Zayn pedig beletemette arcát a lány melleibe.

Dylan a szobájába menekült a buli elől, ahol aztán a Harley Quinnek és Jokernek öltözött Taylor és Luke párosára bukkant, amint épp az ágyában fekve csókolóztak. Megköszörülte a torkát, hátha észreveszik őt, de a várt hatás elmaradt. A két fiatal teljesen belefeledkezett egymásba és észre sem vették, hogy valaki felettük áll és őket nézi.

- Bocsi, hogy félbeszakítom, amit épp csináltok, de magamra hagynátok, légyszi? - kérdezte Dylan emelt hangon, mire Taylor elengedte Luke-ot és a fiú láttán felült az ágyon.

- Bocsi - szabadkozott, majd Dylan elkenődött szemfestéke és kipirosodott szemei láttán hozzátette: - Mi a baj?

- Semmi, csak egy kicsit egyedül szeretnék lenni. Ne haragudjatok...

- Persze, semmi baj. Bocsi, hogy az ágyadban smároltunk - mondta Luke, miközben talpra állt és elindult az ajtó felé.

- Jössz, bébi? - nézett vissza Taylorra, aki még mindig az ágyon ült és az előtte álló Dylant nézte.

- Menj csak, mindjárt megyek én is.

Miután Luke becsukta az ajtót maga mögött, a lány kimászott az ágyból és Dylanhez lépett.

- Mi történt, bántott valaki? - kérdezte a fiú arcát fürkészve.

Dylan akkor sem mondhatott volna semmit, ha akart volna. A magányon kívül másra sem vágyott, de nem akarta megbántani Taylort.  Jól esett neki, hogy a lány aggódik érte annak ellenére, hogy szinte sosem beszélgettek egymással, mióta osztálytársak.

Taylor

- Nincs semmi, csak összevesztem Logannel. Eddig sosem veszekedtünk még... - mondta végül. Tylerről ugyanis nem beszélhetett, és nem is akart a fiúra gondolni.

- Ne légy szomorú - kezdte Taylor, miközben előhúzott egy doboz cigarettát mellei közül és rágyújtott egy szálra, majd Dylan felé nyújtotta a dobozt. A fiú kivett belőle egy cigit magának és leült az ágyra. Taylor csatlakozott hozzá, mielőtt folytatta volna. - Úgyis kibékültök. Év eleje óta elválaszthatatlanok vagytok. Minden barátságban és kapcsolatban vannak viták, még a legerősebbekben is. Emberek vagyunk. Ilyen a természetünk. Próbáld meg jól érezni magad, hiszen ez a ti házibulitok!

Dylan szomorkás mosollyal az arcán a fejét csóválta.

- Nem hiszem, hogy az most menne, de köszi. Ne aggódj, megleszek.

- Figyelj, én nem szívesen hagynálak így magadra... - jelentette ki Taylor, miközben arra gondolt, hogy még egy hét sem telt el azóta, hogy a fiú megpróbált végezni magával.

- Ne aggódj, nem fogok hülyeséget csinálni - nyugtatta Dylan, mintha olvasna a gondolataiban, a lányt azonban nem sikerült meggyőznie.

Ekkor lépett be az ajtón egyik kezében egy üveg whiskey-vel, a másikban pedig egy szál cigivel Miley, akinek még mindig azon járt az esze, hogy néhány perccel korábban hogyan vette el egy kilencedikes fiú szüzességét a jakuzziban.

- Ti meg mit búslakodtok itt, mikor buli van? - nézett értetlenül az ágyon ülőkre. - Egyébként a pasid a lépcsőn vár rád, egy percig sem bírja nélküled - tette hozzá, Taylorhoz intézve szavait.
A lány felállt az ágyról, de még vetett egy utolsó, aggódó pillantást Dylanre. - Fel a fejjel, minden rendben lesz! - mondta, aztán Miley mellett elhaladva odasúgta a lánynak, hogy maradjon Dylannel.

- Rendben - bólintott Miley és lehuppant a fiú mellé az ágyra.

- Miért lógatod az orrod?

- Mert minden szar...

- Na, ne mondj ilyet! - bökte oldalba a lány. - Hiszen délután még olyan szenvedélyesen smároltál Logannel. Az is szar volt?!

Dylanben megelevenedett az iskola épülete mögötti csók és ettől csak még szomorúbb lett.

- Összevesztünk.

- Min? - kíváncsiskodott Miley. - Még sosem láttalak titeket veszekedni.

- Azt nem mondhatom el. Tényleg. A lényeg az, hogy nem lehetünk együtt, mert ha mégis, akkor Logant elküldik a szülei bentlakásosba és soha nem látom újra - magyarázta komoran Dylan, miközben az ölében heverő cilinderét piszkálta.

- Baszódjanak meg Logan szülei, amiért ezt csinálják... figyelj, addig is járhattok titokban, nem kell ezt csinálnotok! - bizonygatta Miley, mire Dylan a fejét csóválta.

- Sajnos van egy besúgójuk a suliból, úgyhogy...

- Ki az? Kicsinálom, ne aggódj!

Miley idegesen megragadta a fiú kezét.

- Nem mondhatom el. Ha kiderül, akkor... minden még rosszabb lesz, hidd el. De köszönöm, rendes tőled.

Miley előhúzott rendőrjelmeze zsebéből egy gyanúsan besodort cigit és Dylan felé nyújtotta.

- Tépjünk be, attól megnyugszol majd! Ne aggódj, valamit kitalálunk. Én segítek, amiben tudok. Ti lettetek az új kedvenc párosom és azt akarom, hogy boldogok legyetek. Ti tényleg szeretitek egymást és annyira cukik vagytok együtt!

- Köszönöm... - hálálkodott Dylan, majd hálásan magához ölelte a lányt.

Logan zsebredugott kézzel fordult be az egyik közeli utca sarkán, amikor megpillantotta a felé közeledő Tyler-Nick párost. Legszívesebben hátat fordított volna nekik, hogy elinduljon az ellenkező irányba, de nem akarta, hogy gyávának tartsák őt. Nevelőapját leszámítva nem igazán jutott eszébe senki, akit jobban utálna a két egyre közeledő fiúnál. Próbált úgy tenni, mintha észre sem venné őket amikor elhaladt mellettük, de Nick megszólította őt.

- Hé, te kis köcsög, állj csak meg!

Logan kelletlenül megállt és a hang irányába fordult. Nick az út közepén állt Tylerrel az oldalán. Mindketten őt nézték.

- Mit akarsz?

- Azt hitted, csak úgy megúszod, hogy valamelyik nap nekem jöttél a teremben?! Megaláztál mindenki előtt, te kis buzeráns... - dühöngött Nick, miközben megindult Logan felé.

- Talán neked sem kellett volna megaláznod Dylant! Csak azt kaptad, amit érdemelsz.

- Most te is azt fogod kapni - jelentette ki Nick, aztán meglendítette ökölbe szorított kezét és arcon ütötte vele Logant. A fiúnak ideje sem maradt védekezni, Tyler máris ott termett, hogy gyomorszájon rúgja őt.

Logan

Logan összerogyott és az aszfaltra térdelt. Próbált feltápászkodni, de Tyler ismét belerúgott, aztán Nick ugyanígy tett. Újabb rúgások követték egymást felváltva a két fiútól, mire Logan összekuporodva a feje elé emelte kezeit, hogy legalább azt védje támadói elől. Gyűlölte, hogy ott hever a lábuk előtt, hogy túlerőben vannak és azt is, hogy megalázzák őt. Sosem érezte még olyan szerencsétlenül magát, mint abban a pillanatban. Valamit tennie kell, gondolta. Megpróbált felállni. Amennyire tudott, kiegyenesedett annak ellenére, hogy mindene sajgott. Nick a hátamögé lépett és lefogta őt, hogy Tyler kedvére püfölhesse. A fiú közelebb lépett Loganhez és ujjai közé fogta az arcát.

- Remélem ebből tanulsz majd - mosolygott rá, de mielőtt megüthette volna a fiú arcát, Nick sietve rá szólt.

- Ne, ne az arcát üsd, hanem olyan helyen, ahol nem látható. Már így is feltűnő...

Tyler megvonta a vállát.

- Leszarom - mondta, aztán arcon ütötte Logant egyszer, kétszer, háromszor... aztán már egyikük sem számolta, hányszor. Logan próbált kiszabadulni Nick szorításából, de mintha minden ereje elhagyta volna a testét. Úgy érezte, ha a fiú nem fogná őt hátulról, még megállni sem bírni a saját lábán. Arcán felhorzsolódott a bőr, a szájából pedig a kabátjára szivárgott a vér. Azt akarta, hogy legyen vége. Nem csak a fájdalomnak, hanem mindennek. Nick elengedte őt, mire azonnal előre bukott és elterült az aszfalton. Érezte, ahogy arca felhorzsolódik az ütközéstől, de már ez sem érdekelte. Semmi sem érdekelte már. Kiköpte a vért a szájából és már meg sem próbált felállni.

- Gyere, húzzunk innen mielőtt valaki meglát! - sürgette Nick Tylert, a fiú pedig kelletlenül bólintott, még egy utolsót Loganbe rúgott, majd mindketten sarkon fordultak és visszaindultak arra, amerről jöttek.

Logan csak arra vágyott, hogy aludhasson egy kicsit. Ahhoz sem maradt ereje, hogy felálljon. Fáradtan behunyta a szemét és nem mozdult többet.

Zayn

Emma erős, túlfűtött kezek érintését érezte végigfutni meztelen bőrén, miközben Zayn teste alatt feküdt a dolgozóasztalon. Beleremegett abba, ahogy a fiú a nyakát csókolgatta aztán alsó ajkát beszívta a sajátjával, majd óvatosan harapdálni kezdte. Emma úgy érezte, teljesen megtelt teste a fiúval; az illatával, az érintésével, a testével, a lélegzetével a nyakán. Soha nem érzett még ehhez fogható gyönyört azelőtt. Sokszor gondolt arra, milyen is lehet az első alkalom, de abban még csak nem is mert reménykedni, hogy a végén Zaynnel fog megtörténni. Ezt a pillanatot soha nem akarja elfelejteni. Erre örökké emlékeznie kell.
Behunyta a szemét és teljesen átadta magát a gyönyörnek, miközben barátnője, Demi a konyhapulton ült és egy üveg bort kortyolgatva azon tűnődött, vajon mit ronthatott el, hogy a fiúknak szexen kívül semmi másra nem kell. Örült, hogy nem hagyta magát és hű maradt erkölcseihez. Senki egyéjszakás kalandjává nem akar válni. Egy fiú sem ér annyit, hogy ne tudjon tükörbe nézni. Inkább lesz mások szemében örök lúzer, mint egy könnyű
nőcske, akit bárki felpróbálhat, akár egy ruhát a boltban, aztán ha már nincs szükségük rá, csak úgy visszaakasszák őt egy vállfára. Tudta, hogy ennél sokkal többet érdemel. Mindenki megérdemli, hogy tiszteljék és szeressék. Ő pedig nem fog alább adni elvárásaiból, csak hogy végre történjen vele valami izgalmas.

- Kaphatok belőle? - szólította meg egy hang egészen közelről, mire ijedtében ugrott egyet a konyhapulton.

- Justin! Észre sem vettem, hogy bejöttél... - sóhajtott, miközben átnyújtotta az üveget a fiúnak. Justin beleivott, aztán elmosolyodott.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

Egy ideig némán iszogatták felváltva az üveg tartalmát, aztán Justin a lány felé fordult.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze - bólintott kíváncsian Demi.

- Miért rohantál el, miután csókolóztunk? Azt hittem, érdekellek, de azóta szinte hozzám sem akarsz szólni. Megbántottalak valamivel?

- Nem, dehogy! - csóválta a fejét a lány, majd csuklott egyet és elnevette magát. - Bocsi, kicsit berúgtam! Elmondjam az igazat? Elmondom. Túl részeg vagyok ahhoz, hogy érdekeljen, mi lesz... Iggy megfenyegetett azon az estén, hogy hagyjalak békén. Azt mondta, te amúgy is őt szereted. Nem akartam, hogy szekálni kezdjenek a suliban... így is nehezen sikerült beilleszkednem. Kérlek, ne mondd vissza Iggynek, hogy elmondtam!

Justin tágra nyílt szemekkel meredt a lányra. Hát ezért utasította el őt? Vajon Iggy még mindig érez iránta valamit? Féltékeny volt Demire?

A lány mintha hallotta volna a gondolatait, szinte azonnal megválaszolta kimondatlan kérdéseit.

- Azt mondta neki kell először tovább lépnie, azok után, ahogy megaláztad...

Justin csalódottan leszegte a fejét. Hát persze, Iggy nem féltékeny volt, csak saját maga miatt intézkedett.

- Tudod mit? Nem is érdekel! Elegem van a sok fájdalomból, amit másoknak és magamnak okoztam. A múlton már hiába rágódok, megváltoztatni nem tudom. Úgyhogy inkább érezzük jól magunkat! Mit szólsz? - kacsintott Demire, aki a magasba emelte borosüvegét.

- Benne vagyok!

Közben Iggy mikrofont ragadott a DJ pult mögött állva, hogy újabb bejelentést tegyen.

- Most kezdődik a halloween-i lidércnyomás! Itt az ideje, hogy hangulatba kerüljünk! - jelentette be, majd megjelentek a kivetítőn a véresebbnél-véresebb horrorjelenetek, a hangfalakból pedig bömbölni kezdett Marilyn Manson  This Is Halloween feldolgozása. Taylor és Luke azonnal tombolni kezdtek a zenére és örvendezve egymásra néztek.

- Nem gondoltam volna, hogy jó zenéket is hallani fogunk ezen a bulin! - nevetett Taylor, miközben a tőle nem messze táncoló Selena karon ragadta újabb kiszemeltjét, egy magas, nagydarab srácot, majd szó nélkül magával húzta őt az alagsorba, ahol azonnal meztelenre vetkőztek és egymásnak estek.  A fiú megragadta Selenát és a falhoz nyomta őt, mire lekapcsolódott a biztosíték és az egész házban elment az áram. A táncparketten bulizó tömegben többen is ijedten felsikkantottak a hirtelen beálló csendben, mire Iggy értetlenül bámészkodott a sötétségben, majd előkapta mellei közül mobilját és bekapcsolta rajta a vakut.

- Mi történt? - kérdezte tőle a mellette álló DJ.

- Nyugi, megyek és felkapcsolom az áramot az alagsorban. Charli, gyere velem! - világított Iggy barátnője arcába, aki a tanácstalanul ácsorgó tömegen keresztül követte őt az alagsor ajtajához.

Ott aztán furcsa hangokra lettek figyelmesek, miközben a telefon fényénél lépkedtek a biztosítékot keresve. A fény végül rávetült valamire, ami mozgott. A két lány először ijedten felsikkantott, aztán Iggy magasabbra emelte telefonját, hogy jobban szemügyre vegyék, mi mozog előttük néhány méternyire.

- Te büdös ribanc! Mit keresel itt?! Ki lettél tiltva a buliról! - háborgott Iggy, amikor megpillantotta Selenát, amint az a falnak vetve meztelen hátát, lábait az előtte sebesen mozgó fiú derekára kulcsolva nagy élvezettel nyögdécselt.

- Szent szar, ezt a lotyót itt dugják az alagsorban a Halloween bulidon! - tátotta a száját Charli, miközben tekintete a bokáig letolt nadrágú fiú meztelen fenekére tévedt.

- Azonnal fejezzétek be! - parancsolt rájuk éles hangon Iggy, de Selena csendre intette őt kezével.

Selena

- Mindjárt elmegyek, nem tudsz várni egy percet?! - csattant fel végül türelmetlenül, apró nyögésekkel választva el egymástól a szavakat. Iggy teljesen kijött a sodrából és odalépett a szexelő fiatalokhoz, hogy undorodva Selena hajába markoljon. A lány egyszerre nyögött fel fájdalmában és örömében,  aztán eltolta magától a fiút és Iggy kezéért nyúlt, hogy lefejtse azt a hajáról.

- Engedj már el!

- Ne félj, nem szívesen érek hozzád, te luvnya! - vetette oda Iggy, miközben másik kezével felkapcsolta a biztosítékot, aztán húzni kezdte Selenát hajánál fogva az ajtó felé.

- Hé, és velem mi lesz?! Én még el sem mentem! - panaszolta a hátuk mögött álló fiú, miközben csalódottan felhúzta nadrágját.

- Ne aggódj, elmehetsz az ajtón át! - fordult hátra bosszankodva Iggy, aztán Charlira pillantott. - Hozd ki ennek a szajhának a ruháját! Utána majd lefertőtlenítjük a kezünket.

Charli kelletlenül két ujjal felemelte a földről Selena falatnyi felsőjét és szoknyáját, hogy a lányok után vigye. Közben Iggy kilökte az alagsor ajtaján a meztelen Selenát, aki egyáltalán nem szégyellte magát. Elvette Charlitól a ruháját, majd a megrökönyödött tömeg tekintetétől kísérve beletúrt a hajába és kisétált a bejárati ajtón. Magassarkúján kívül semmi mást nem viselt.

- Belevaló egy csaj - tátotta a száját az egyik kilencedikes fiú, mikor becsukódott az ajtó Selena után.

- Nekem már megvolt! - dicsekedett egy másik srác a tömeg belsejéből, majd többen is követték példáját.

- Nekem is!

- Nekem is, kétszer!

- Én épp az előbb dugtam meg!

- Oké, felfogtuk! A fél suli végigment rajta! - szakította félbe őket türelmetlenül Iggy. - Inkább folytassuk a bulit! - azzal intett a DJ pult mögött álldogáló Martinnak, hogy szolgáltasson zenét.

Miután Miley elment, hogy alkohol utánpótlást szerezzen, Dylan magához ölelte a plüss macit, amit még Logantől kapott és összekuporodott az ágyon, miközben a fiúra gondolt. Vajon mi lehet vele? Hol van és mit csinál? Dylan remélte, hogy Logannek már sikerült lenyugodnia és nem miatta sír a szobájában, teljesen magányosan. Annyira gondolataiba mélyedt, hogy meg sem hallotta, amint valaki belép a szobába és az ágya mellett állva őt nézi. Tyler volt az. Leült Dylan mellé, aki erre felkapta a fejét és gyorsan ülő helyzetbe tornázta magát. Mikor megpillantotta az őt bámuló Tylert, elöntötte a düh. Legszívesebben beépítette volna a fiút a falba, pedig ki nem állhatta az erőszakot. Egy undorodó pillantást követően elfordult tőle és úgy döntött, nem vesz róla tudomást. Azonban hamar fel kellett hagynia ezzel a taktikával, Tyler ugyanis megérintette a vállát aztán magával szembe fordította őt az ágyon és közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja őt. Dylan zaklatottan eltolta őt magától, mire a fiú arcán ingerültség árnyéka suhant át.

- Ugye nem kell emlékeztetnem arra, hogy mi történik, ha nem teszed azt, amit mondok?! - kérdezte szemöldökét felvonva. - Mindenki azon fog csámcsogni a suliban, hogy Robert hogy bánik Logannel, hogy milyen volt csókolóznia veled és hogy hányszor gondolt már arra, hogy megöli magát. Arról is vannak jegyzetek, hogy az igazi apja lelépett és azóta felé sem nézett. Nem akarhatod, hogy mindezt az egész suli megtudja. Az anyja egyből elküldi egy másik kontinensre valami elcseszett bentlakásosba, és az egész a te hibád lesz.

Dylan megvetően bámult Tyler önelégült arcába.

- Hogy lehetsz ennyire undorító?! Hogy csinálhatod ezt emberekkel? Logan semmit nem ártott neked... Hagyd őt békén!

Tyler közelebb hajolt Dylanhez, mielőtt megszólalt volna.

- Akkor ne kellesd magad és minden rendben lesz - azzal megcsókolta a fiút, először csak gyengéden, aztán egyre vadabbul. Dylan hagyta, mert nem tudta mi mást tehetne. Képtelen volt hagyni, hogy Logan élete darabjaira hulljon. Ahhoz a fiú túl sokat jelentett számára. Könnycseppek folytak le az arcán és hullottak a párnájára, miközben Tyler egyre erőszakosabban csókolta őt, majd érezte, hogy a sliccéhez nyúl, hogy lehúzza azt. Amikor megpróbált benyúlni az alsónadrágjába, Dylan eltolta őt magától és zaklatottan felült az ágyon.

Tyler értetlenül és kissé riadtan nézett rá.

Dylan

- Hallgass már el, a rohadt életbe! - csitította, természetesen eredménytelenül. Megfogta a fiú reszkető vállait és megrázta őt, hátha attól abbahagyja a sírást, de nem így történt.

- Azt hittem, már megbeszéltük! Gyerünk, szórakozzunk egy kicsit! Vagy talán Logannek tartogatod magad? Ő sosem lesz a tiéd.

- Mi a fasz folyik itt?! - csattant fel az ajtón belépő Miley, amikor megpillantotta az ágyon zokogó Dylant.

Tyler rémülten felállt az ágyról és a lányra reccsent.

- Magánügy, menj ki!

- Megy a faszom! Mit csináltál vele?! - mutatott Miley Dylanre, miközben kérdő tekintettel Tylerre meredt.

- Semmit, már így sírt, amikor bejöttem hozzá.

- Akkor most légyszíves menj ki!

- Menj ki te! - vetette oda Tyler és karbatett kézzel várt. Miley azonban egy tapottat sem mozdult. Ismét Dylanre nézett, aki kezeibe temette arcát, hogy egyikük se láthassa azt. Miley szeme megakadt a fiú kigombolt nadrágján, aztán felemelte a kezében tartott whiskey-s üveget és Tyler felé hajította. A fiú még időben lebukott, így az üveg a falnak csapódva darabokra tört a háta mögött.

- Takarodj innen, vagy esküszöm szétverem a fejed! - ordította Miley és felkapta az éjjeliszekrényen álló olvasólámpát, hogy azt is bevesse a fiú ellen, de az inkább az ajtó felé sietett és még idejében távozott rajta.

Miley visszatette a lámpát a helyére, aztán leült az ágyra Dylan mellé és magához ölelte őt.

- Sírj csak, sírd ki magad... - mondta, miközben a fiú haját simogatta.

Selena egy sárga taxi hátsó ülésén ült immár felöltözve és bosszankodva bámult ki az ablakon, amiért idő előtt távoznia kellett a buliról. A taxi épp befordult volna az   egyik Iggyék házához közeli utcasarkon, amikor a sofőr hirtelen lefékezett. Selena türelmetlenül a férfire mordult.

- Most meg mi a fenéért álltunk meg?!

- Valaki az út közepén fekszik! - tudatta vele a sofőr kissé ijedt hangon. Selena csak legyintett a kezével.

- Biztos egy részeg az. Kerülje ki!

- És ha elgázolták? Ha megsebesült?

Selena lehúzta a taxi ablakát és kihajolt rajta.

- Hé, jó lenne ha nem az út közepén fetrengenél! - kiabálta, mire a földön heverő alak lassan az oldalára

Selena

fordult. Selena ekkor megpillantotta a fiú véres arcát.

- Lerman, te vagy az?

- Segítenél? - motyogta Logan szaggatottan.

- Ismered? Tudod, hol lakik? Haza kellene vinnünk - aggodalmaskodott a sofőr  Selenához intézve szavait, mire a lány a szemét forgatta.

- Nem azért fizetem, hogy jótékonykodjon, hanem hogy haza vigyen! Hívjon hozzá egy mentőt és menjünk tovább, mert nem érek rá! - csattant fel, de a volán mögött ülő férfi túlságosan lelkiismeretes volt ahhoz, hogy hallgasson rá. Kicsatolta a biztonsági övét és kiszállt az autóból, hogy Logan mellé hajolva megnézze, milyen állapotban van.

- Gyere, segítek beszállni a kocsiba. Karolj belém! - azzal a férfi talpraállította Logant, akinek az utcai lámpa fénye által megvilágított arca láttán az autóban ülő Selena inkább elfordította az arcát.

- Úgy látom, te nagyon éled a Halloweent. Bár összevert Elvisnek még senkit sem láttam beöltözni - jegyezte meg, miután a sofőr óvatosan beültette mellé a hátsó ülésre Logant.

- Hol laksz? - nézett hátra a sofőr, miután beült a volán mögé, de a fiú helyett Selena volt az, aki válaszolt.

- Oda vigye, ahová értem jött.

- Biztos, hogy ne vigyem kórhába? Vagy hívjak mentőt inkább?

- Ne, kérem... csak vigyen haza - szólt Logan.

Charli épp alkohollal felturbózott puncsot töltött magának a füstfelhőbe borult boszorkány-üstből, amikor megjelent mellette a még mindig magában fortyogó Tyler, hogy ő is feltöltse poharát.

- Mizu? - kérdezte Charli, mikor megpillantotta a fiút. Az elgondolkodva nézett rá cowboy kalapja alól.

- Király a buli! Figyelj, kérdezhetek valamit?

Charli belekortyolt italába és tenyerével megtörölte vörös ajkait, mielőtt bólintott.

- Te és Logan... miért jöttetek együtt a bulira? Nem tudtam, hogy ennyire jóban vagytok - nézett rá fürkésző pillantással Tyler.

- Tudod, hogy eltiltották Dylantől a szülei. Megkért, hogy segítsek, hogy végre leszálljanak róla.

- Szóval eljátszod a csaját?

- Ja - felelte Charli. - De erről senkinek egy szót se! Nem akarom, hogy a szülei fülébe jusson...

- Persze - bólintott Tyler, majd úgy tett, mintha egy láthatatlan cipzárral behúzná a száját.

- Na végre! Már mindenhol kerestelek! - furakodott barátnőjéhez Tylert félretolva Iggy.

- Mi a baj?

- Ariana csutka részeg. Az előbb hányt bele az egyik nasis tálba, aztán dobálni kezdte a haját és le akart vetkőzni. Bedugnád a zuhany alá, mielőtt valami ostobaságot csinálna? Nem akarok egész este gyerekcsőszt játszani! - forgatta a szemét méltatlankodva Iggy, mire barátnője bólintott és elindultak a lépcső korlátján csüngve tekergő Arianáért.

Iggy

- Gyere, most szépen letusolsz, hogy jobban legyél! - karolt a lányba Charli, majd elkezdte felfelé húzni őt a lépcsőn.

- De én nem akarok! Táncolni szeretnék! - hisztizett Ariana affektálva, mire Iggy türelmét vesztve meghúzta a lány hosszú lófarokba fogott haját.

- Ha továbbra is közénk akarsz tartozni, viselkedj! Különben csak egy névtelen arc leszel a sok közül!

Ariana ijedten a szája elé kapta a kezét. Semmiképp sem akart senkivé válni.

- Rendben, menjünk! Legalább megnézhetitek a puncimat! - ujjongott felvillanyozva.

Ekkor valaki hátulról Iggy után kiáltott.

- Mi a fasz van már megint?! - csattant fel a lány és türelmetlenül megfordult. Demi állt a lépcső alján és kétségbeesetten a bejárat felé mutogatott. Iggy ingerülten odanézett és megakadt a tekintete az ajtóban álló taxisofőrön, aki az összevert Logant támogatta. A lány egy hosszú pillanatig mozdulni sem volt képes, aztán összeszedte magát és a tömegen át Loganhez rohant.

- Jézusom, mi történt?! - szörnyülködött. - Valaki segítsen!

Justin odafurakodott hozzájuk és átvette a sofőrtől a saját lábán alig álló Logant. - Karolj belém, majd én segítek! - mondta. Közben Iggy tanácstalanul a taxisofőrhöz fordult.

- Mi történt?

- Nem tudom, így találtunk rá az út közepén. Valószínűleg összeverték.

- Azt látom!

Iggy megkérte Justint, hogy kísérje Logant az egyik emeleti szobába, miközben követte a két fiút. Tyler a fal mellett állva aggodalmasan figyelte őket. Rettegett, hogy Logan elárulja, ki látta el a baját. Valahogy muszáj a közelébe férkőznie. Mindenképp beszélnie kell vele.

Miután Dylannek sikerült többé-kevésbé megnyugodnia, kicsoszogott a fürdőbe, hogy a mosdókagyló fölé görnyedve lemossa az arcát. Hűsítő érzés volt számára a hideg víz érintése, a sok sírástól ugyanis úgy érezte, teljesen elzsibbadt az egész arca, a szemceruza pedig elkenődött a szemei alatt. Miután visszatért a szobába, az ágyon törökülésben cigizgető Miley megkínálta őt egy szál cigarettával és komoly  kifejezéssel az arcán rámeredt.

- Mi volt ez az egész Tylerrel?! Tudom, hogy nehéz róla beszélned... Talán félsz is és szégyelled magad, de neked semmi okod rá! Attól a patkánytól pedig ne félj, nem hagyom, hogy bántson!

Dylan az ablakhoz lépett és kibámult rajta. Néhány másodpercen keresztül csupán csendesen nézte, ahogy az ablakokon kiszűrődő fényben fürdő, illuminált állapotban lévő fiatalok épp a házuk előtti füvet öntözik hányásukkal, majd kicsit messzebb, az egyik sövény mögött egy apáca-jelmezes lány térdel egy fiú előtt, miközben vadul mozgatja a fejét.

Dylan a szemét forgatva elfordult az ablaktól és Mileyra nézett. Mit is mondhatna neki?! Tyler világosan megmondta, hogy senkinek nem szólhat egy szót sem. Ha Logant akarja védeni, tartania kell a száját, akármilyen nehéz is...

- Meséltem, hogy összejöttem valakivel - kezdte bátortalanul, mire Miley elkerekedett szemekkel bámult rá.

- Na ne! Tyler a pasid?! Úgy látszik a meleg-radarom bedöglött...

- Nem tudom meleg-e, vagy sem - szögezte le Dylan. Hiszen utólag belegondolva annyi mindent nem tudott

Miley

még a fiúról. Butaság volt olyan gyorsan beleugrania egy kapcsolatba. Hiszen nem is ismerte őt. Dylan tudta, mennyire jól esett neki a fiú kezdeti közeledése. Hiszen felé korábban még egyetlen fiú sem közeledett úgy. Egyik sem éreztette vele, hogy különleges. Tyler őt akarta, vele akart lenni. Ez pedig annyira jól esett számára, hogy úgy ugrott bele a kapcsolatba, mintha az valamiféle mentőöv lenne; az utolsó szalmaszál, amibe még kapaszkodhat. Na és persze ott volt Logan is. A fiú iránti, elfojtott érzései. Hinni akarta, hogy az csak barátság, semmi több. Szinte már be is beszélte magának, hogy ő Tylert akarja. Szinte már el is hitte. Szinte.

Miley néhány mádospercnyi néma töprengés után úgy nézett Dylanre, mintha épp megvilágosodott volna.

- Akkor róla beszéltél, amikor azt mondtad a suli mögött, hogy folyamatosan veszekszik Logan miatt és rád akarja erőltetni, hogy feküdj le vele! Micsoda egy szarházi alak... És én meg még képes voltam fantáziálni róla, amikor tesiórán félmeztelenül futkározott... - Miley a fejét csóválta sajnálkozva, aztán Dylan kezéért kapott.

- Most is erőszakoskodott veled, igaz? Amikor beléptem. Láttam, hogy ki volt gombolva a nadrágod.

Dylan lassan, lesütött szemmel bólintott. Végülis ezt fölösleges letagadnia, tudta, hogy Miley nem hülye.

- Fogalmam sincs mi lett volna, ha nem jössz vissza időben... - mondta csendesen, mire a mellette ülő lány egyszerre sajnálkozva és dühösen nézett rá.

- Ha nem száll le rólad, én fogom kiherélni! Ugye még nem történt köztetek semmi olyan, amit te nem akartál?!

Dylan a fejét csóválta.

- Néha elborul az agya. Olyankor erősen megszorít, a hajamat tépi vagy felpofoz, de csak ennyi.

- Mi az, hogy csak ennyi?! - csattant fel Miley, miközben talpra ugrott és az ajtóhoz sietett. - Most megkeresem és utána még az anyja sem fog ráismerni!

- Ne! - szólt utána kétségbeesve Dylan. Nem Tylert sajnálta, egyedül csak Logant féltette. Miley elképedve fordult vissza az ajtóból.

- Csak nem véded még ezek után is?! Figyelj, nekem is volt ilyen pasim és én hagytam, mindent hagytam! Csúnya dolgok történtek... Azt hittem, ez a szerelem, de tévedtem! Megtanultam a leckét. Azóta nem is jártam senkivel. Nem engedheted, hogy befolyásoljon! A talpadra kell állnod. Egy pasi sem ér annyit, hogy feláldozd érte az életed! Ezt jól jegyezd meg.

- Gyűlölöm Tylert, de kérlek ne ess most neki! Senki sem tudja, hogy mi volt köztünk és nem pont így terveztem, hogy kiderüljön. Ez ennél bonyolultabb. Kérlek bízz bennem és adj egy kis időt! - kérlelte Dylan.

Miley egy darabig némán nézte őt, aztán lassan bólintott.

- Rendben, de ígérd meg, hogy ha még egyszer bánt, szólsz!

- Ígérem - mosolyodott el halványan Dylan. - Egyébként mióta érdekel, mi van velem? Én azt hittem, ki nem állhatsz engem.

- Nem volt veled soha konkrét bajom. Mindenkit utáltam. Legtöbbjüket még most is, de Zayn balesete óta sokat töprengtem. Aztán begyógyszerezted magad... Nem akarok bántani olyanokat, akik nem ártottak nekem. Egyébként meg te vagy a legédesebb pasi, akit ismerek - kacsintott rá Miley, aztán az ajtó felé intett a kezével. - Gyere, nézzük meg, milyen a buli!

Közben Justin óvatosan lefektette Logant az egyik hálószoba franciaágyára, Iggy pedig leült a fiú mellé, hogy egy nedves ronggyal letörölje az arcára száradt vért.

- Lefertőtlenítem alkohollal a sebeidet, jó? Csípni fog, de kibírod - mondta, mire Logan némán bólintott.

- Nem tört el semmije? Ki kellene hívnunk a mentőket - tanácsolta a lány mögött ácsorgó Justin.

- Már hívtam őket.

- Ne, kérlek ne hagyd, hogy kórházba vigyenek... - kérte Logan kétségbeesve. Beszélni is alig bírt. Iszonyatosan sajgott az állkapcsa. Iggy csitítva a fiú szájára tette mutatóujját.

- Ne beszélj! Ha nincsenek komolyabb sérüléseid, nem fognak bevinni. Ne aggódj!

- Kimegyek a ház elé és megvárom a mentősöket, hogy egyből ide kísérhessem őket - mondta Justin és az ajtó felé indult.

Logan

- Ki tette ezt veled? - fordult Loganhez Iggy, mikor kettesben maradtak. Mielőtt a fiú bármit is mondhatott volna, benyitott az ajtón Tyler.

- Iggy! Úgy láttam, Nick is itt van a bulin! Azt hittem kitiltottad őt is. Elkéne küldened, elég részeg... a végén
még jelenetet csinál! - mondta aggodalmaskodva, mire a lány csúnyán elkáromkodta magát.

- Nem hiszem el, hogy ezek nem értenek a szép szóból... mindenhová befurakodnak, mint a rágcsálók - panaszkodott, miközben felpattant az ágyról, aztán Loganhez fordult. - Mindjárt visszajövök, addig Tyler figyel rád. Egy perc az egész.

Logan szeretett volna Iggy után kiáltani, hogy ne hagyja őt magára Tylerrel, de a szó a torkára forrt. Mire pislogott egyet, a lány már nem volt sehol. Tyler viszont az ágyhoz lépett és leült a szélére. Logan ijedten összerezzent, de a fiú ezúttal nem akarta bántani őt.

- Nálam vannak a jegyzeteid. Gondolom észrevetted, hogy eltűntek. Ha nem akarod, hogy felrakjam őket a netre és megmutassam anyádnak, ne mondd el senkinek, hogy én vertelek össze! Különben úgyis elküldenek téged abba a kicseszett bentlakásosba. Értve voltam?!

Logan megsemmisülten, lassan bólintott. Ha nem lenne Dylan, talán önszántából is összecsomagolna, hogy jó messzire elmehessen az olyan emberek közeléből, mint amilyen Tyler és Nick. Viszont jól tudta, hogy képtelen lenne Dylantől távol élni.

Dylan és Miley épp akkor ért le a lépcsőn, amikor Iggy kitessékelte az ajtón a részeg Nicket és dühösen elindult a lépcső felé, hogy visszamenjen Loganhez. Amikor megpillantotta testvérét, gondterhelt kifejezés ült ki az arcára. Dylan odasietett hozzá és aggódva pislogott rá.

- Mi a baj? Miért nézel így?

- Logan...

- Mi van vele?! - a fiú karon ragadta Iggyt és türelmetlenül várta, hogy az végre megszólaljon. Gombóc nőtt a torkában és úgy érezte, tüdejéből kiszorul az összes levegő. A félelem szétfeszítette belülől a mellkasát, mint egy felszínre vágyakozó szörnyeteg. Talán Tyler csinált valamit Logannel? Mi történhetett? Hiszen betartotta, amire a fiú utasította őt. Nem beszélt Logannel, még üzenetben sem. Nem is látta őt, mióta megmondta, hogy jobb lesz, ha egy kis távolságot tartanak. Akkor meg mi oka lett volna rá?

Ekkor a zene egyik pillanatról a másikra a dal közepén elnémult. A falra szerelt fáklyák fényében Dylan látta, hogy testvére értetlenül és bosszankodva forgatja a fejét, hogy kiderítse, mi történt. A tömeg zsibongani kezdett. Voltak, akik panaszkodtak, másik követelték, hogy valaki kapcsolja már vissza a zenét, de olyanok is akadtak, akik csak részegen szitkozódtak. Dylant legkevésbé sem érdekelte, hogy szól-e a zene, vagy sem. Semmi más nem számított, csak az, hogy Logan jól van-e.

- Hol van? Mi történt vele? - kérdezgette türelmetlenül Iggyt, de az nem felelt. Még mindig csak forgolódott és azon töprengett, miért nem indult még újra a zene. Most nem a biztosítékkal volt a baj, hiszen a plafonra

Dylan

szerelt, töklámpásnak öltözött diszkógömb még mindig töretlenül, sápadtan fénylett, akár egy groteszk hold az égen. Dylan megpillantott egy Sikoly-jelmezve bújt alakot, amint épp kivált a tömegből Iggy háta mögött és lassan megindult feléjük, kíméletlenül félrelökve mindenkit, aki az útjába állt. Egyik kezében egy összegyűrt papírdarabot tartott, amit Dylan mellkasának dobott. Onnan a földre hullott, mire a fiú értetlenül lehajolt érte, hogy megnézze, mi az. Széthajtotta és csodálkozva látta, hogy a lapra azt a képet nyomtatták, amin Logannel a jakuzziban csókolózik.

- Ki vagy te és miért dobtad nekem ezt a képet?! - vonta fel a szemöldökét. - Te vagy az, Tyler? Eddig nem ilyen jelmez volt rajtad... ez rohadtul nem vicces!

- Én itt vagyok! - szólt Tyler a lépcső tetején állva.

Dylan visszafordult a maszkoshoz, de Iggy volt az, aki előbb megszólalt.

- Akárki is vagy, húzz el a bulimból!

A Sikoly-jelmezes erre felemelte másik kezét, mire fekete ruhájának ujja felcsúszott a kezéről. A közelében állók rémülten felsikoltottak és hanyatt-homlok menekülni kezdtek tőle. Egy pisztolyt tartott a kezében, amit előre szegezett, egyenesen Dylanre.

- A buziknak nincs joguk élni - jelentette ki valószínűleg valamilyen kütyüvel gépiesre torzított hangon, aztán meghúzta a ravaszt. Az elsült pisztoly hangja még a tömeg zajában is tisztán kivehető volt. Élesen hasított az éjszakába, mint kés a húsba. Az emberek egymást félrelökve próbáltak menekülni a bejárati ajtón át. Voltak, akik a konyha felé rohantak, hogy az udvarra nyíló ajtón át távozzanak. Miley rémülten kapott a mellette álló Dylan után és akkor tudatosult csak benne, hogy nem a fiút találta el a golyó. Iggy testvére elé vetette magát, hogy megvédje őt, és most a lábuk előtt rogyott össze, akár egy rongybaba.

Iggy