42. Fejezet: Hogy tehetted?!

Dylan tudta, hogy ha túl akarja élni az éjszakát, cselekednie kell. Adrenalin száguldozott az ereiben, miközben egy jól irányzott mozdulattal kirúgta a jelmezes kezéből a kést. Az nem messze tőlük csörömpölő hanggal az aszfaltra esett. Míg támadója sietve utána ugrott, addig Dylan felpattant és gondolkodás nélkül rohanni kezdett a bejárat felé. Már csupán egy méter választotta el a kilincstől. Hatvan centiméter, harminc... aztán keze végre a hideg kilincsre fonódott és feltépte az üvegajtót. Érezte, ahogy a kés éle végigszántja a karját, de nem törődött vele. Könyökével az utána kapkodó testbe ütött, aztán becsapta előtte az ajtót és a recepcióhoz sietett. Ott azonban épp egy lélek sem tartózkodott, ezért végül megindult a lift felé. Türelmetlenül, folyamatosan nyomkodta a hívógombot, míg az ajtó ki nem nyílt. Egy ugrással a liftben termett és a harmadik emelet gombjához nyomta az ujját. Az ajtók lassan záródni kezdtek, a Sikoly-jelmezbe bújt alak viszont már sehol sem volt. Dylan úgy vélte, a hotelbe már nem merészkedett utána, ezért megkönnyebbülten sóhajtva a lift falának támasztotta hátát és lehunyta a szemeit, hogy valamennyire összeszedje magát.

Shawn ismét Dylanék villája előtt találta magát. Hajába kapott a hirtelen támadt éjszakai szél, miközben felnézett a robosztus épületre. Dylan szobájának ablaka sötéten és magányosan ásított. Tudta, hogy a fiú nincs otthon, de nem akart hazamenni. Remélte, hogy Iggy szóba áll vele, mert nem volt senki más, akihez mehetett volna. Nem mert becsengetni, mert már későre járt, ezért felkapott a fűből egy kavicsot és megcélozta vele a lány lámpafényben fürdő ablakát. Harmadszorra sikerült eltalálnia, néhány másodperc múltán pedig megjelent a magasban Iggy hosszú, egyenes fürtökkel keretezett arca. Először bosszúsan kémlelte a halványan megvilágított udvart, aztán megpillantotta az egyhelyben ácsorgó fiút. Shawn bizonytalanul integetni kezdett, mire a lány eltűnt az ablakból és rövid időn belül felbukkant a bejárati ajtóban.

- Hát te meg mit keresel itt ilyenkor?! Dylan nincs itthon, azt hittem tudod - mondta, mikor a váratlan látogató közelebb lépett hozzá.

- Tudom. Én... hozzád jöttem. Remélem nem zavarok, de ha igen, azt is megértem. Nem akarom rád erőltetni a társaságom - magyarázkodott Shawn, de Iggy a szavába vágott.

- Szerencséd van, mert épp unatkozom. Na gyere már, bele fagyok a köntösömbe!

A fiú megszeppenve elindult a nyomában. Iggy a konyhába igyekezett, hogy behűtött narancslevet töltsön magának.

- Te kérsz valamit? - fordult a hűtő előtt állva az ajtóban egyhelyben toporgó Shawnhoz, aki sosem gondolta volna, hogy a lány egyszer majd így bánik vele. Megszokta már, hogy mindenki levegőnek nézi őt. Még furcsa volt számára, hogy az iskola legnépszerűbb tanulója egyáltalán szóba áll vele.

- Nem kérek, köszönöm - mondta csendesen, mire Iggy ráreccsent.

- Jaj, ne kéresd már magad! Biztosan szomjas vagy. Na, mit kérsz? Többször nem kérdezem meg.

- Jó lesz ugyanaz, amit te iszol. Köszönöm.

Iggy kitöltött egy pohárral a fiúnak is, aztán leült a konyhapulthoz és kezei között narancslevét szorongatva felsóhajtott.

- Hiányzik Dylan. Furcsa, hogy nincs itthon. Na és szegény Logan! Félek, hogy elküldik a bentlakásosba. Örökké nem bújkálhat. Dylan teljesen kikészül, ha így lesz. Végre rátalált a szerelem. Logan nagyon jó hozzá. Nem akarom, hogy ez véget érjen, csak mert az anyja nem képes elfogadni őt - panaszkodott bosszúsan. Barátnőinek még nem beszélt a történtekről, mert Dylan megkérte rá. Minél kevesebben tudták, hogy hol van Logan, annál kisebb volt az esély arra, hogy Jean fülébe jut az információ. Iggy bízott a barátnőiben, de jobbnak látta, ha jelenleg senki nem tud arról, ami történt. Talán minden jóra fordul és akkor úgy tehetnek, mintha semmi sem lett volna. Jó érzés volt végre beszélnie erről valakivel. Testvére elmondta neki, hogy Shawn mindent tud, így előtte nem kellett titkolóznia.

A fiú bátortalanul leült mellé az egyik bárszékre és őszinte sajnálattal az arcán, csendesen megszólalt.

- Minden rendbe fog jönni. Én bízom benne - mondta, bár jól tudta, hogy a saját életében eddig még semmi sem jött rendbe. - Ha valaki, hát ők megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

- Én is így gondolom - bólintott elégedetten Iggy. - Na és te hogy kerülsz ide? Tudtam, hogy a rajongóm vagy! Csak nem elakarsz lopni tőlem valamit, hogy aztán vitrinben őrizhesd?

Shawn összevont szemöldökkel nézett rá.

- Nem... már nem bírtam otthon lenni. És nem tudtam, kihez mehetnék - vallotta be lesütött szemekkel.

- Nincsenek barátaid?

A fiú a fejét csóválta.

- Egyetlen egy sem? - hitetetlenkedett a lány, amire egy újabb fejcsóválás volt a válasz. Akaratlanul is megsajnálta a mellette ülő fiút. Helyzete nem volt ismeretlen számára, hiszen tudta, hogy korábban Dylan és Logan sem tudott igazán barátokat szerezni. Ők viszont már ott voltak egymásnak és rá is bármikor számíthattak. Ha igaz barátai nem is voltak korábban Dylannek, ő mindig ott volt neki és Charli is nagyon szerette a fiút. Szerencsére a szüleik is megadtak nekik mindent, amire szükségük volt. Azt is, amit nem lehet pénzben mérni. Vajon Shawnnak milyenek a szülei? Néhány másodpercig csendben töprengett magában, míg végül aztán kíváncsian vendégéhez fordult.

- Mesélj a szüleidről! Van tesód?

- Nincs. - A fiú elvörösödött szülei említésére. Szégyellte magát, amiért nem szeretik őt, pedig nem tehetett semmiről. Tyler volt az egyetlen ember, akinek az otthoni helyzetéről valaha is mesélt, és már azt is mélyen megbánta. Úgy döntött, inkább nem köti Iggy orrára az igazgságot. - Csak anyával élek.

- Dylan mesélte, hogy jártál Tylerrel - mondta a lány, bár a gyűlölt nevet nem volt ínyére kiejteni a száján.

- Ha lehet azt egyáltalán járásnak nevezni... Először a neten kezdtünk el beszélgetni. Rám írt és olyan kedves volt hozzám. Velem még sosem beszélt úgy korábban senki sem... Sokat beszéltünk. Megnyíltam előtte. Tudom hülyén hangzik, de azt hittem belé szerettem. Most már tudom, hogy az nem volt igazi szerelem, de akkor még annak éreztem, mert annyira jól esett, hogy végre foglalkozik velem valaki.

- És aztán mi történt? - faggatta kíváncsian Iggy, bár Dylan tapasztalatai után semmi jóra nem számított.

- Találkoztunk. Eleinte minden olyan szép volt. Romantikus volt és kedves. Vele csókolóztam először - vallotta be piros arccal Shawn, miközben narancslevét fixírozta. - De aztán egyre erőszakosabb lett és fogdosni próbált. Azt akarta, hogy feküdjek le vele, de én nem akartam. Megijedtem. Zsarolni kezdett a dolgokkal, amiket korábban elmeséltem neki. Agresszív lett és bántott is. Szakítottam vele, de nem akart békén hagyni. A munkahelyemről is kirúgatott. Aztán egyszer csak leszállt rólam, gondolom kinézett magának valaki mást...

Dylan kissé még remegett, amikor belépett a hotelszobába. Logan épp akkor lépett ki a fürdőből egy törülközővel a dereka körül, amikor barátja becsukta maga mögött az ajtót. Azonnal észrevette, hogy a fiú zaklatott.  Odalépett hozzá és tenyerét a tenyerébe csúsztatta, majd finoman megszorította az ujjait.

- Mi a baj? Mi történt? Sápadt vagy és reszketsz... - nézett rá aggodalmas kifejezéssel az arcán.

Dylan vett egy nagy lélegzetet, mielőtt megszólalt. Logan érintése gyógyító hatással volt pattanásig feszült idegeire.

- A sikoly jelmezes... rám támadt a parkolóban. Épp, hogy sikerült bemenekülnöm - hebegte.

A kezét szorító fiú rémülten pislogott rá.

- Nem, az kizárt... honnan tudná, hogy itt vagyunk?!

- Biztos követte Iggyt, amikor eljött hozzánk otthonról. Annyira félek!

Dylan szemei megteltek könnyekkel. Belefúrta arcát Logan meztelen vállába és felzokogott.

Barátja szorosan magához ölelte őt és simogatni kezdte haját a tarkóján, aztán meglátta vállán a véres pulcsi alatti sebet és fájdalmasan felszisszent.

- Gyere, fertőtleníteni kell és bekötözni!

Logan óvatosan levette a pólót a fiúról, aztán az ágyra ültette őt és neki látott, hogy letörölje és parfümmel fertőtlenítse a sebet. Más ugyanis nem volt kéznél. Miután elkészült, finoman csókot nyomott Dylan sebére és szenvedélyes tekintettel a szemeibe nézett.

- Most már sehová sem engedlek el egyedül! Mindig vigyázni fogok rád - suttogta a füleibe. - Gyere, dőljünk le egy kicsit. Simogatlak majd, míg teljesen meg nem nyugszol. Akár egész este, ha kell.

A válasz elfúló hangon érkezett. - Köszönöm!

Iggy és Shawn a lány szobájába igyekekeztek.

- Ha már itt vagy, legalább kivasalhatod a hajam!

A fiú szívesen vállalta a feladatot. Sosem volt senki, akivel közösen hétköznapi dolgokat csinálhatott volna. Közben Madonna klasszikusokat hallgattak és hosszú idő óta először sikerült igazán megfeledkeznie a problémákról. Miután Iggy egyébként is egyenes haja még egyenesebb lett, elégedetten csodálta a végeredményt a tükör előtt ülve.

- Te még Charliéknál is jobban kivasaltad! - mondta és megfordult, hogy Shawnra nézzen. - Nézzünk meg egy filmet!

A fiú rábólintott az ötletre, így hát Iggy magával rángatta őt a konyhába, hogy aztán nasival és gyümölcslével megpakolva térjenek vissza. Kényelmesen elhelyezkedtek az ágyon, majd a lány bekapcsolt egy vígjátékot és chipset nyomott Shawn orra elé. Az vonakodva bár, de kivett néhány szemet a zacskóból. Farkas éhes volt, de még mindig nehezére esett elfogadni az ételt, ha valaki megkínálta őt. Túlságosan szégyenlős volt ahhoz, hogy felszabadultan falatozzon másoknál.

Sokat nevettek a filmen, miközben az ágy támlájának dőlve feküdtek az ágyon. Iggy bizonyos időközönként felkapta telefonját az öléből és válaszolt barátnői üzeneteire. A készüléket akkor tette le végleg, amikor Instagramját csekkolva megpillantott egy új képet Justinról. Ezután már képtelen volt igazán jóízűen nevetni. Kissé morcosan rágcsálta a kezében tartott sajtos chipset és meredten bámult a tévé képernyőjére. Mikor a film véget ért, Shawn úgy döntött, itt az ideje, hogy induljon. Későre járt és nem akart pofátlan lenni, azonban amikor felállt és megköszönte Iggynek az estét, a lány kétségbeesetten ült fel az ágyon. Nem akart egyedül maradni.

- Megengedem, hogy itt aludj! Ezt igazi megtiszteltetésnek veheted, ugyanis ritkaság tőlem az ilyen. Szóval ülj csak vissza és élvezd ki!

- Tényleg nem akarok zavarni - mondta csendesen Shawn egy helyben ácsorogva a szőnyegen.

A lány bosszankodva nézett rá.

- Most ajánlottam fel, hogy aludj itt! Szerinted ha zavarnál, nem küldenélek el?! Látszik, hogy még nem ismersz - mosolyodott el végül.

A fiú bizonytalanul visszaült az ágyra. Örült, hogy nem kell hazamennie és újra látnia Jamest és az anyját, de nem értette, Iggy miért ilyen kedves vele.

A lány szó nélkül felpattant és kisietett a szobából, majd néhány pillanattal később visszatért Dylan egyik aranycikeszeket ábrázoló pizsamájával. Átnyújtotta a ruhát az értetlenkedve pislogó Shawnnak, majd visszafeküdt párnájára és kényelmesen elhelyezkedett. Szüksége volt valaki közelségére. Dylan nélkül a ház üres volt és Justin képe láttán elhatalmasodott rajta a kedvtelenség.

- Ha szégyenlős vagy, menj ki a fürdőbe és vedd át! Farmerben elég kényelmetlenül aludnál, de felőlem boxerben is lehetsz, engem nem zavar.

A fiú jobbnak látta, ha elmegy a fürdőbe átöltözni. Jó érzés volt számára belebújni Dylan kényelmes, finom öblítő illatú pizsamájába. Mikor visszatért a szobába, Iggy párnájára hajtva fejét kuncogott.

- Ennyire viccesen festek? - vakargatta zavarában a tarkóját Shawn, mire a lány a fejét csóválta.

- Dehogy, nagyon cuki vagy! Gyere, bújj be!

A fiú vonakodva befeküdt az ágyba és magára húzta a hatalmas, vastag takarót. Még soha nem aludt senkivel korábban, még Tylerrel sem. Az ágy nagyon kényelmes volt, az ágynemű pedig olyan puha, hogy belesüppedt az arca.

Iggy közelebb csúszott az ágyon és hozzá bújt.

- Ugye tudod... hogy meleg vagyok? - pislogott a félhomályban félénken Shawn. Szokatlan volt számára egy másik test közelsége és kellemetlenül érezte magát.

- Jézus! Persze, hogy tudom. Én nem Charli vagyok. Csak már annyira rég aludtam együtt valakivel... és ki mással tehetném meg, mint egy meleg sráccal? Ha zavar, csak szólj!

Shawn azonban nem tiltakozott. Szerette volna, ha a lány jól érzi magát a társaságában. Szívesen lett volna a barátja, bár erre kevés esélyt látott. Úgy gondolta, csak azért kerültek közelebb egymáshoz, mert Iggynek szüksége volt valakire, ő pedig épp kéznél volt.

Végül megpróbálta elengedni magát és behunyta a szemeit. Végre nem kellett fülhallgatóval a fülében aludnia és a hőmérséklet is kellemes volt. Egy idő után Iggy közelségét is sikerült némileg megszoknia és jó érzés volt számára, hogy nincs egyedül. Elképzelte, hogy Dylan fekszik mellette és hamarabb sikerült álomországba csöppennie, mint azt remélte.

Vasárnap Demi erőt vett magán, minden bátorságát összeszedve megigazította a haját és kisminkelte magát, hogy elinduljon Justinhoz. Nem szólt a fiúnak érkezéséről. Csak remélni tudta, hogy otthon találja őt. Látni akarta. Elszánta magát, hogy a kezébe veszi a dolgokat, mielőtt még valaki más csapna le Justinra. Emmának igaza volt, nem várhatja továbbra is azt, hogy a másik fél lépjen. Izgatott volt és félt az elutasítástól. Mi van, ha szíve választottja még mindig Iggyt szereti? Nem akart olyan autót vezetni, ami rossz irányba indexel. Képtelen volt tovább élni a bizonytalanság kínzó burkában. A jelenlegi állapotnál még az is jobb lesz, ha a fiú elutasítja őt. Akkor legalább tudni fogja, hogy ő bizony megpróbálta. Akkor majd elindulhat a feledés szögekkel teleszórt útján. Fájni fog, de legalább szép lassan távolodni fog attól, ami egyre inkább felemészti őt. Végre kikerül a viszonzatlan szerelem szorító vasmarkából és nehézkesen tovaszállhat, mint egy törött szárnyú madár.

Az ajtóban állva nagy levegőt vett és a csengő után nyúlt. Mielőtt azonban elérhette volna, egy ismerős hang szólította meg hátulról. Hallatán még a tarkója is bizseregni kezdett. Lámpalázasan megfordult és magabiztos mosolyt próbált arcára ölteni.

Justin állt előtte focilabdával a hóna alatt, vállán hátizsákkal. A hűvös idő ellenére csupán egy izzadtságtól nedves trikót és melegítőnadrágot viselt. Demi még soha semmit és senkit nem talált annyira szexinek, mint az őt érdeklődve, féloldalas mosollyal figyelő, kipirult arcú fiút.

- Hát te? Megint van valami közös házink, amiről megfeledkeztem?

- Nem - sietett leszögezni a lány. Kiszáradt a szája és a torkában apró gombóc nőtt, amitől még nyelni is alig tudott. - Csak... unatkoztam és arra gondoltam, nincs-e kedved beülni valahová. Nem tudom, te hogy vagy vele, de meghalok egy bögre forrócsokiért!

- Egy kis kikapcsolódás nekem sem ártana - mosolyodott el Justin és letörölte kézfejével verejtékező homlokát. - Indulhatunk is, csak előtte gyorsan lezuhanyzom. Úszom az izzadtságban.

A tiedben én is úsznék, gondolta Demi és somolyogva követte a fiút az emeletre. Amíg az a fürdőben ténykedett, addig ő helyet foglalt az ágy szélén és arról fantáziált, hogyan festhet a fiú a zuhany alatt, vízcseppektől nedves, meztelen testtel. Az ajkába harapott, majd merész gondolatain meglepődve kissé szégyenkezve elővette mobilját, hogy az első kamerában ellenőrizze, nem kenődött-e el a sminkje.

Emma az íróasztala mögött ült és próbált a tanulásra összpontosítani, de pittyegő telefonja újra és újra megzavarta a koncentrálásban. Az üzenetek Zayntől érkeztek, aki tudatta vele, hogy épp egyedül van otthon és saját szavaival élve nagyon kanos. A lány borzasztó késztetést érzett arra, hogy otthagyja megírásra váró leckéit és rohanjon a fiúhoz, hogy csillapítsa égető vágyait. Azonban erős akart lenni és nemet mondani. Tudomást sem venni a burkolt invitációról, mert jól tudta, hogy a gyönyör után ismét kegyetlenül csapja majd arcon a fájdalom. Már épp sikerült eldöntenie, hogy figyelmen kívül hagyja az üzeneteket, amikor egy újabb érkezett. Képtelen volt megállni, hogy ne nyissa meg a beérkező fotót. Azon Zayn meztelen felsőteste és tettre kész férfiassága volt látható. Emma testét elöntötte a forróság, az esze pedig mintha kiugrott volna a fejéből. Felpattant és a kabátjáért nyúlt, aztán már rohant is az ajtó felé.

Két gyönyörteli és izzasztó aktus után ismét úgy feküdt az ágyban meztelen mellei előtt összefont karokkal, mintha ott sem lenne. Szúrós pillantásokkal bombázta a mellette csendesen, a plafont bámulva fekvő Zaynt, de a fiú nem adta jelét annak, hogy egyáltalán észrevenné őt.

A lány az oldalára feküdt és tenyerére támasztotta fejét.

- Más csajokkal is csinálod, vagy csak velem?

Előre félt a választól, de tudnia kellett az igazat. Talán akkor legközelebb majd könnyebben nemet fog tudni mondani.

Zayn felé fordult és rezzenéstelen tekintettel a szemébe hazudott.

- Nem, csak veled cicám. Ne is gondolj ilyenekre. Jó volt, nem?

- De - vallotta be Emma fellélegezve. Megkönnyebbült a választól és bele sem akart gondolni abba, mennyi volt belőle igaz, és mennyi nem.

- Viszont most jobb lesz, ha mész. Anyáék bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

A lány morcosan feltápászkodott és a ruháiért nyúlt. Gondolhatta volna, hogy ezúttal sem fognak összebújni. Sosem szoktak. Miután Zayn megkapta, amit akart, rendszerint úgy tett, mintha Emma csupán egy eső elől betévedt idegen lenne.

- Legközelebb legalább megkínálhatnál egy pohár vízzel, miután a számba élvezel - búcsúzott feldúltan a lány, majd becsapta maga után az ajtót.

Megint túlságosan gyenge volt. Kiszolgáltatottnak és kihasználtnak érezte magát. Akár egy levetett ruha, ami már sosem lesz olyan, mint újkorában. Undorodott magától és már bánta, hogy nem maradt otthon inkább a leckéjével. Zayn mindeközben csupán arra tudott gondolni, hogy ezúttal szerencsére nem látta maga előtt se Dylan arcát, se más testrészét. Ettől aztán iszonyatosan megkönnyebbült és a legkevésbé sem érdekelte, hogy újra fájdalmat okozott Emmának.

Iggy és Shawn a délelőttöt is együtt töltötte. A fiú hosszú idő óta először reggelizett megfelelően. A lány bemutatta Veronicának, aki kedvesen köszöntötte őt. Shawn nem értette, mivel érdemelte ki saját anyja viselkedését, hiszen az ikreké teljesen más volt. Azt kívánta, bárcsak Deborah is hasonlóan bánna vele.

Iggy megkérte, hogy maradjon még és segítsen neki kiválogatni a ruháit, amikre már nem volt szüksége. A hatalmas gardrób nagyobb volt, mint a fiú szobája. Mire sikerült átnézniük tartalmát, megérkeztek a lány barátnői is.

Charli mosolyogva köszöntötte Shawnt, míg Ariana azon tűnődött, vajon hazavihetne-e észrevétlenül egy uborkát a hűtőből, mert otthon már az összeset elhasználta.

Nina leplezetlen ellenszenvvel meredt az ágyon ücsörgő fiúra, mikor beléptek a szoba ajtaján.

- Ez meg mit keres itt? - vonta fel a szemöldökét.

Iggy sötét pillantást küldött a lány felé szépítkezőasztala előtt ülve.

- Nem ez. Neve is van!

- Engem nem érdekel a neve. Mióta lógnak nálatok ilyen lúzerek? Tök gáz...

- Az a gáz, ahogy most viselkedsz - torkollta le Charli, miközben lehuppant Shawn mellé az ágyra.

Nina azonban túlságosan fel volt háborodva ahhoz, hogy figyeljen barátnője szavaira.

- Mi lesz legközelebb?! Meghívjuk az asztalunkhoz a kockákat is? Vagy alapítunk egy szeretetszolgálatot melegek számára? Azt hittem, mi egy elit klikk vagyunk és nem állunk szóba mindenféle szerencsétlennel! Hogyan féljenek tőlünk az emberek, ha ilyen kedvesek vagyunk mindenkivel?!

Shawn megszeppenve felpattant az ágyról és magára vette kabátját. Közben végig lesütötte a szemét és nem nézett egyik lányra sem.

- Ne haragudjatok. Nem mondom el senkinek, hogy itt voltam. Amúgy sincs kinek. Sziasztok! - Azzal megindult az ajtó felé. Hallotta a háta mögül Nina lekezelő hangját.

- Látjátok? Még barátai sincsenek!

Közben egy kéz a fiú karjára kulcsolódott, mielőtt kilépett volna a szobából.

- Szeretném, ha maradnál! Ne foglalkozz vele, én sem szoktam - nézett rá az előtte álló Iggy.

- Ha ő marad, én megyek! - jelentette ki ingerülten Nina.

Iggy szemét forgatva felé fordult.

- Akkor ne is vesztegesd tovább az időmet! Viszlát a suliban!

- Nem hiszem el, hogy ezt a senkit választod helyettem...

A lány felkapta táskáját és az ajtó felé csörtetett. Remélte, hogy valaki utána szól, hogy maradjon, azonban csalódnia kellett. Igazából esze ágában sem volt elmenni. Nem akarta kihagyni a vasárnapi pletykadélutánt.

Hirtelen megszédült és az ajtófélfába kapaszkodva megállt.

- Most komolyan eljátszod, hogy rosszul lettél, csak hogy marasztaljunk? - méltatlankodott Iggy hitetlenkedve.

- Nem játszom el! Tényleg szédülök...

- Jól vagy? - lépett közelebb hozzá aggódva Shawn, de Nina elhúzta a kezét, mielőtt hozzáérhetett volna.

- Ne nyúlj hozzám!

- Hozok egy pohár vizet - sietett ki a szobából aggódva Charli, miközben barátnője az ágyhoz botorkált és leült rá.

- Nincs semmi baj, már jobb.

Demi és Justin egymással szemben ültek egy kávézó ablak melletti asztalánál. Mindkettejük előtt ott gőzölgött egy-egy bögre forró csokoládé arra várva, hogy felmelegítse testüket. A lány kibújt kabátjából és egymáshoz dörzsölte tenyereit.

- Eléggé lehűlt az idő - jegyezte meg, majd elpirult, amikor észrevette, hogy Justin csendesen bámulja őt.

- Átülhetek melléd, hogy felmelegítselek. Még mindig forró a testem az edzéstől - ajánlotta mosolyogva.

Demi egy pillanatra eltöprengett az ajánlaton. Zavarba jött és sűrűn pislogva beleszürcsölt forrócsokijába, mielőtt megszólalt. Egy hang azt súgta a fejében, hogy éljen egy kicsit és sodródjon az eseményekkel.

- Rendben, az jó lenne - bökte ki végül.

Justin meglepetten nézett vissza rá, de aztán ügyetlenkedve kivette öléből kabátját és megkerülte az asztalt, hogy leüljön a lány mellé. Bizonytalanul oldalra nyúlt karjával és óvatosan Demi hátára helyezte tenyerét. Ellenkezés hiányában aztán még közelebb csúszott hozzá és erősebben szorította magához őt.

- Így már jobb?

A lány most már nem a hidegtől, hanem a fiú érintésétől reszketett. Oldalra fordult és egészen közelről nézett a nagy, barna szempárba. Hirtelen mintha magába nyelte volna a sötét íriszek párosa; úgy érezte forogva zuhan egyre mélyebbre az igéző tekintet keltette forgószélben. Megpróbált a bögréjére koncentrálni, nem túl sok sikerrel.

Végül iskolai témákat hozott fel, hogy megtörje a kínos csendet. A legutóbbi focimeccsről kérdezte Justint, majd egy részletes beszámolót követően gratulált a fiúnak a győzelemhez. Közben az ablak túloldálán egy villám cikázott át az égen, csak hogy aztán azonnal mennydörgés hangja követhesse.

- Basszus... jobb, ha megyünk, mielőtt szakadni kezdene az eső. Még megígértem Zaynnek, hogy átjöhet és segítek neki a kémiában. Bár én sem vagyok benne valami jó - mondta a fiú homlokát ráncolva.

- Én igen... szívesen segítek mindkettőtöknek, ha szeretnéd.

Justin hálás tekintettel nézett a lányra, miközben belebújtak kabátjukba.

- Az szuper lenne! Megtennéd? Biztosan van jobb dolgod is vasárnap délután.

- Nem probléma! - felelte Demi kissé lelkesebben a kelleténél. Szeretett volna több időt tölteni a fiúval és egyáltalán nem vágyott még haza.

Szándékosan Justinékhoz közeli kávézót választottak, hogy kicsit sétálhassanak, így gyalog indultak vissza a fiúhoz. A lány ötlete volt, hogy ne autóval menjenek. Úgy gondolta, séta közben könnyebben feloldódnak és beszédbe elegyednek egymással.

A járdán lépkedve Demi türelmetlenül kutatott a karján lógó táskájában szüntelenül zenélő mobilja után. Észre sem vette a kereszteződésnél előttük elhaladó biciklist. Justin karon ragadta és visszahúzta őt. A lány ijedten felkapta a fejét és hátrahőkölt, a táska pedig lecsúszott a karjáról és tartalma a betonra hullott.

Mindketten egyszerre hajoltak le érte, Demiben pedig felsejlett a fiúval kapcsoltos első emléke, amint egymásba ütköztek a suliban és kiejtette kezéből a könyveit. Akkor nézett bele először a barna szempárba; akkor pillantotta meg elsőre az arcot, ami azóta éjszakánként előtte lebeg a sötétben. A szíve kihagyott egy dobbanást, amikor egyszerre nyúltak a szájfényért és összeért a kezük. Arcuk egészen közel volt egymáshoz, Justin felállított haja a lány homlokát csiklandozta. Egymásra néztek és mindketten megfeledkeztek arról, miért is hajoltak le. Felegyenesedtek és a fiú szó nélkül közelebb hajolt Demihez. Akár még a lány szeplőit is megszámolhatta volna, olyan közel voltak egymáshoz, aztán egy elakadt lélegzet apró hangját követően ajkaik egymásra tapadtak, karjaik pedig a másik testére fonódtak.

Justin végigsimított a hosszú, hullámos fürtökön és magához szorította Demit. Érezték a hajukban az esőcseppeket. Azok egyre sűrűbben és erősebben hullottak alá az égből, míg ők a járdán ölelkezve csókolóztak.

Logan az ágyon ült és egy szelet pizzát majszolt, miközben a tévé képernyőjét bámulta. Dylan épp zuhanyzott, de már néhány külön töltött perc után hiányozni kezdett a fiúnak. Másra sem vágyott, csak arra, hogy minden egyes percet vele a karjaiban tölthessen. Miután Dylan kilépett a fürdő ajtaján, felpattant az ágyról és hozzá sietett. Óvatosan megérintette tenyerével barátja még vízcseppektől nedves mellkasát és a szemeibe nézett.

- Még soha nem láttam semmit, ami szebb lett volna nálad - vallotta be kissé pironkodva, aztán halványan elmosolyodott. - Nem tudod, mennyire szerencsés vagyok. Azt mondják, a tökéletesség nem létezik, de te az vagy számomra. Téged nekem találtak ki.

Dylan szíve sebesen kezdett verni a fiú érintésétől. A fejébe szökött a vér és úgy érezte magát, mintha hirtelen visszanyomták volna a forró zuhany alá. Soha senki nem mondott neki még hasonlókat sem. Logan szavai mintha saját érzéseit tükrözték volna. Minden rossz történés eltörpült a tudat mellett, hogy ők ketten ott voltak egymásnak. Ez minden mást semmiséggé varázsolt, akármilyen kilátástalannak is tűnt a helyzetük. Az előtte álló fiú derekára helyezte két tenyerét és közelebb húzta őt magához. Mindent képes volt elviselni úgy, hogy közben érzezte Logant a karjai között. Lassan közelebb hajolt hozzá és megcsókolta őt.

- Annyira szeretlek - suttogta. - Annyira, hogy már fáj.

- Én is téged. Bármit megtennék érted - biztosította a másik, majd szótlanul tovább ölelték egymást, mintha megállt volna az idő.

Miután Dylan felöltözött, Logan komoly, elszánt arccal nézett rá.

- Úgy döntöttem, hazamegyek.

Barátja meghökkenve emelte le a törülközőt, amivel a haját törölgette.

- És ha Jean elküld? Én nem bírok élni nélküled... akkor én is megyek veled!

- Örökké nem maradhatok itt - mosolygott szomorkásan Logan. - Anya már vagy százszor hívott. Nem akarom, hogy a rendőrséggel kerestessen. Holnap úgyis bejönne a suliba és megkeresne. Szembe kell néznem vele... nem bújkálhatok a végtelenségig, kicsim.

Dylan az utolsó szótól elpirulva az ágyra mászott és a fiúhoz bújt.

- És azt mikor akarod elmondani neki, hogy Robert megpróbált téged megfojtani? Már rég el kellett volna mennünk a rendőrségre, hogy feljelentsd. Nem vagy otthon biztonságban. Azóta annyira aggódom... féltelek.

- Édes vagy - mosolygott rá Logan. - De ha most elmondom anyának vagy a rendőröknek, tényleg örökre elküldenek innen. Nincs bizonyítékom, anya pedig nem hinne nekem.

- Te vagy a legjobb ember, akit ismerek, és mégis annyi rosszat kell elviselned. Ez olyan igazságtalan - szomorkodott Dylan a fiú oldalát simogatva, miközben arcát a vállába fúrta és mélyen magába szippantotta illatát.

- Ez rád is igaz. Na, gyere ide! - Logan a hátára fordult és egészen közel húzta magához Dylant. Az átkarolta őt és a mellkasára hajtotta a fejét. - Feküdjünk még így egy kicsit, mielőtt indulunk.

- Én örökké így akarok maradni.

Miután Nina ivott egy pohár vizet és összeszedte magát, úgy tűnt, már jobban van. Barátnői és Shawn azonban még mindig aggodalmasan pislogtak rá. Már egyikük sem gondolta azt, hogy csak megjátszotta a rosszullétet. Még Iggy sem, hiszen nagyon jól tudta, hogy a lány nem olyan jó színész, mint azt magáról hinni szeretné.

- Szerintem enned kellene valamit - jelentette ki gyanúsan méregetve Ninát, de az csak a fejét csóválta.

- Kizárt. Már ettem ma és nem bírnék egy újabb falatot sem magamba erőltetni. Inkább pletyizzünk egy kicsit! - hangja izgatottra váltott, amint folytatta. - Láttátok pénteken azt a ruhát Selenán?

- Igen, tavalyi Dolce. Én már biztos nem venném fel - forgatta a szemét Iggy.

Shawn elnézte a lányokat és olyan kívülállónak érezte magát, mint talán még soha. Ha már olyasvalakit kinevetnek, aki egy méregdrága márka tavalyi kollekcióját viseli, mit szólnának az ő névtelen, kopott gönceihez? Miután megtudják az igazat, egy másik vasárnap délután majd rajta is nevetni fognak? A gondolatra elszomorodott és legszívesebben elrohant volna. Addig akart futni, míg maga mögött nem hagyja az érzést, ami szerint sosem lesz egyenrangú, mint az emberek, akik körülveszik őt. Ám tudta, hogy ez lehetetlen, eleve halálra ítélt küldetés.

Mélázásából egy mellkasának repülő párna zökkentette ki. Gondolatban megrázta magát és Iggyre pillantott. A lány mosolyogva nézett vissza rá.

- Mi a baj? Úgy elszontyolodtál. Rosszul esik, hogy kibeszéljük Selenát?

- Csak nem kedveled azt a ringyót?! - hüledezett Charli, miközben a bambán maga elé meredő Ariana haját fésülte.

- Dehogy, csak mennem kellene már. Anya ki fog akadni, hogy tegnap estétől nem voltam otthon - hazudta, hiszen jól tudta, hogy anyját egyáltalán nem érdekli, hol van és mit csinál.

- Akkor tényleg jobb, ha mész! - vetette oda Nina az együttérzés legapróbb szikrája nélkül.

- Miért utálsz ennyire? - bukott ki a kérdést Shawnból. Szemei szomorúan csillogtak, miközben a lányra nézett. Nem értette, mivel érdemelte ki, hogy az így viselkedjen vele.

- Nem utállak. Túlságosan jelentéktelen vagy ahhoz, hogy ilyen erős érzéseket válts ki belőlem. Csupán nem szeretek keveredni a söpredékkel. Már az is bőven elég, hogy Logan hozzánk csapódott. Úgy értem, azt sem tudja, mi a különbség a Gucci és a Givenchy között.

- És akkor már nem lehet jó ember valaki?! - fakadt ki a fiú türelmét vesztve. - Te jobb vagy, mert betéve tudsz minden márkát, amit az átlagemberek megfizetni sem tudnak? Szerinted erről szól az élet? Te tudod, hogy Logan min megy keresztül épp jelenleg is? Hogy el akarják küldeni otthonról, mert Dylant szereti? Szerinted ezen segítene az, ha drágább lenne a ruha, amit visel? Hogy lehetsz ennyire felszínes?!

Nina egy pillanatra dermedten meredt Shawnra. Nem számított arra, hogy a fiú vissza mer szólni neki. A kezdeti meglepettség után azonban hátrahajtott fejjel felkacagott. Senki sem nevetett vele együtt.

Iggyt mélyen érintették az elhangzott szavak. Kénytelen volt beismerni, hogy majdnem három hónappal korábban még ő is ugyanolyan felszínes volt, mint barátnője. Azóta azonban megismerte Logant és ráébredt, hogy nem a pénztől és a drága ruháktól lesz valaki szerethető. Túl volt élete első szerelmi csalódásán. Justin megcsalta őt, Dylan pedig felvállalta, hogy meleg. Megtudta, hogyan bánnak Logannel a szülei. Ezek a dolgok pedig szép lassan felnyitották a szemét és segítettek számára átértékelni, mi az igazán fontos, és mi nem. Természetesen ettől még ugyanaz az ember maradt, aki mindig is volt. Rajongott a drága ruhákért, a minőségi sminkért, az ékszerekért és a luxusért, azonban már képtelen lett volna lenézni valakit csak azért, mert nem gazdag. Immár tudta, hogy senki sem tehet arról, hogy milyen körülmények között nő fel.

- Shawnnak igaza van - jelentette ki, mire Charli hevesen bólogatni kezdett.

Ninának azonban leesett az álla.

- Mit mondtál? - pislogott hitetlenkedve. - Te, aki egész életében éreztette mindenkivel, hogy felsőbbrendű náluk? Te, aki kinevetsz minden ízlésficamos lúzert a suliban? Ne nevettess már!

- Jól mondod, ízlésficamos lúzereket. Aki gazdag, az is öltözhet gázul. A stílushoz érzék kell, a pénz nem elég.

- Mostanában azon gondolkodom, hogy ha csináltam egy uborkával, akkor én már nem vagyok szűz? - tűnődött hangosan Ariana, akaratlanul is megtörve a feszült légkört. Mindenki felnevetett, Iggy pedig szemét forgatta és összenézett a halványan elmosolyodó Shawnnal. Később aztán barátnői elköszöntek, ő pedig magával hívta a fiút, hogy meglátogassák Dylanéket. Shawn örömmel vele tartott. Logan elújságolta nekik, hogy aznap hazamegy, arról azonban nem szólt egy szót sem, hogy Dylant előző este megtámadták. Nehezen sikerült magában tartania a dolgot, de kénytelen volt lakatot tenni a szájára, ugyanis Dylan korábban a lelkére kötötte, hogy még senkinek se beszéljenek a Sikoly jelmezbe bújt alak újabb támadásáról. Nem akarta, hogy mindenki miatta idegeskedjen magatehetetlenül. Attól semmi sem változna, csak mindannyian még feszültebbek lennének.

Este Logan félénken lépett be otthona ajtaján. Dylan mindenképp támogatni akarta őt, amikor haza megy, de végül megegyeztek abban, hogy jelenléte csak rontana a helyzeten, így a bejárat előtt elbúcsúztak egymástól és a fiú aggódva elindult a szomszédház felé.

Jean magatehetetlenül járkált fel-alá a nappaliban telefonját szorongatva, mikor Logan belépett a helyiségbe. A nő megtorpant fia láttán és elkerekedett szemekkel bámult rá, mintha nem akarná elhinni, amit lát. Aztán elszántan megindult felé. Logan lelkiekben már felkészült egy újabb pofonra, így annál is inkább meglepődött, mikor anyja a karjaiba zárta őt.

- Istenem, hát itt vagy! Halálra aggódtam magam! Annyira féltem, hogy soha többé nem látlak!

Jean szemei megteltek könnyekkel, miközben magához szorította a fiút és felborzolta a haját. Aztán arcon csókolta őt és felzokogott.

- Ne haragudj, hogy elszöktem - mondta csendesen, kissé kábán a nő váratlan reakciójától Logan.

- Te ne haragudj! Én voltam az, aki nem adott más választást! Annyira szégyellem magam... nem akarom, hogy távol legyél tőlem!

- Akkor elfogadod, hogy szeretem Dylant? - A fiú reménykedve, szinte már boldogon tette fel a kérdést, minek hallatán anyja arca elkomorodott.

- Nem fogadom el, de majd együtt... megoldjuk. Nem foglak elküldeni!

Logan arcán keserédes mosoly jelent meg. Tudta, túl szép lett volna, ha a nő hirtelen elfogadja a szerelmüket, viszont óriási kő esett le a szívéről, amiért nem kell bentlakásosba mennie és Dylan szomszédja maradhat. Elképzelni sem tudta az életét a fiú nélkül.

A kanapéról tévéző Robert arcán ingerült kifejezés játszott anya-fia egymásra találására. Látszott rajta, hogy sajnálja Logan hazaérkezését, ám a fiút jelenleg ez a legkevésbé sem érdekelte.

- Hol voltál? Remélem nem az utcán aludtál! - hüledezett Jean.

- Nem, ne aggódj. Jó helyen voltam. Most viszont megyek, lefekszem ha nem baj. Holnap suli. Jó éjt, anya! - búcsúzott Logan.

Jean még utoljára magához ölelte őt és utána szólt, mikor a fiú már a lépcsőn baktatott felfelé.

- Úgy örülök, hogy itt vagy!

- Én is örülök.

Szobájába érve első dolga volt, hogy felhívja Dylant és közölje vele a jó hírt. A fiú magán kívül volt az örömtől és azonnal átrohant testvéréhez, hogy elmesélje neki.

Logan ledőlt az ágyára és hirtelen ötlettől vezérelve írt egy üzenetet Tylernek. Arra volt kíváncsi, vajon ő küldte-e Jeannek a fotókat róla és Dylanről. Fél perc sem telt el, és már csörgött is a mobilja. Kelletlenül fogadta a hívást, bár semmi kedve nem volt Tyler hangját hallani.

- Szia, milyen képek? Én semmit nem küldtem. Elmondtam, hogy nem fogok bekavarni nektek. Már bocsánatot kértem - hallotta a fiút a vonal túloldaláról.

- Biztos? De akkor ki lehetett? - töprengett Logan bizonytalanul.

- Fogalmam sincs, de én biztosan nem. Na és hogy vagy amúgy? Remélem nem lett nagy baj azok miatt a képek miatt.

- Már megoldódott, de most le kell tennem. Ne haragudj, de azok után, ahogy Dylannel bántál, nem akarok haverkodni veled. Csak ennyit akartam kérdezni. Szia.

- Szia - mondta csalódottan Tyler, mielőtt Logan kinyomta a telefont.

Másnap első óra előtt Miley, Selena és Kristen az iskola mosdójában cigarettázott, miközben Miley beszámolt a két lánynak előző napi fogásáról.

- Képzeljétek, az utóbbi napokban kétszer is dugtam Zaynnel! - mesélte csillogó szemekkel.

- Mázlista! Mesélj, milyen volt? Nagy van neki? Milyen pózokban csináltátok? - kíváncsiskodott Kristen izgatottan.

- A panelház tetején is keféltünk! Annyira élveztem! Közben a csillagokat bámultam és olyan romantikus volt...

- Romantikus?! Szerintem te beteg vagy! A szexet és a romantikát sosem hallottam még tőled egy mondaton belül - meredt rá Selena cigivel a kezében. Füstjét közben szándékosan Kristen arcába fújta, aki nem hagyta annyiban a dolgot.

- Jó lenne ha nem fújnád a pofámba a füstöt, te elvetélt!

Miley prüszkölve felnevetett, mire Selena sötét pillantást vetett mindkét lányra.

- Te nem félsz?! Attól, hogy már nem vagy annyira csúnya, még ugyanúgy kiverem belőled a szart... Kicsit vegyél vissza magadból!

- Én inkább mást vernék ki - nevetett Kristen, hogy elterelje a témát. Verekedni még mindig nem igazán tudott, így inkább jobbnak látta elkerülni a bajt. Monoklival a szeme körül ugyanis egy pasinak sem kellene.

Miután a három lány elhagyta a mosdót, Emma kinyitotta a vécéfülke ajtaját, ami mögött addig rejtőzködött. Könnyektől fénylett az arca és feldúltan szipogott, miközben a mosdókagyló fölé szerelt tükörbe nézett. 

Zayn lefeküdt Mileyval. Most már biztos volt abban, hogy a fiú mindvégig csak kihasználta őt. Reménykedett, hogy a kezdeti szexen alapuló kapcsolatba időközben érzelmek is kerültek Zayn részéről, de be kellett látnia, hogy a fiúnak csupán a teste kellett, a lelkére egyáltalán nem tartott igényt. Ami még ennél is jobban bántotta őt, az az volt, hogy tudta: ő volt az, aki mindezt hagyta. Hagyta kihasználni magát, hagyta elveszni a szüzességét és az önbecsülését is egy olyasvalaki miatt, aki ha a földön találná őt, segítő kéz helyett inkább belé rúgna egyet. Zaynt nem érdekelte ő, mint ember. Úgy sem, mint egy nő. Neki csak arra kellett, hogy kielégülhessen. Emma akaratlanul is elképzelte, ahogy a  fiú a meztelen Mileyval hempereg a panelház tetején. A fájdalom halálos méregként áradt szét testében; a szívéből indult és mindent feketévé változtatott, amihez hozzáért. Emma dühös tehetetlenségében felsikított, aztán a mosdókagyló szélébe kapaszkodva lehajtott fejjel zokogni kezdett.

McCall bajuszán megcsillant a neoncsövek fénye, amikor felszegett fejjel, könyvével a hóna alatt belépett a terembe. A diákokat egy pillantásra sem méltatva a tanári asztal felé indult, majd leült mögé és megigazította orrán szemüvegét.

- Tanárnő, fodrásznál volt? - kérdezte Miley mosolyogva.

- Nem - nézett rá szemöldökét felvonva McCall.

- Látszik is.

Többen felnevettek, mire a nő türelmét vesztve felcsattant.

- Elég legyen, vagy iratok veletek egy röpdolgozatot!

A diákok elcsendesedtek, ugyanis nem igazán volt kedvük dolgozatot írni. Egy ideig csendben haladtak az aznapi leckével, amíg Ariana hirtelen ötlettől vezérelve a magasba lendítette a kezét.

- Tanárnő, kérdezhetek valamit?

McCall a lányra sandított és azt mérlegelte, vajon próbáljon-e úgy tenni, mintha nem hallaná őt. Végül felsóhajtva elfordult a táblától.

- Halljuk!

- Szóval, ha valaki feldug magának egy uborkát, akkor már nem szűz?

- Hogy beszélsz és miken jár az eszed?! Fogalmam sincs, ennek mi köze van az órai anyaghoz!

- Akkor mégis kitől kérdezzem meg? Maga a biosz tanár, az emberi test és a közösülés is a tananyag része! Meg a gyümölcsök is.

- Az uborka nem gyümölcs! - reccsent rá méltatlankodva a nő, aztán nagy levegőt vett, hogy lenyugodjon és visszafordult a táblához.

- Akkor meg mi? Ne nézzen már hülyének... - forgatta a szemét Ariana, mire az előtte ülő Iggy bosszankodva hátrafordult.

- Zöldség, te idióta! - mondta, majd fojtott hangon hozzá tette. - És ne beszélj nyilvánosan az uborka-fétisedről, mert mindenki előtt lejáratsz! Olyan vagy, mint Kristen.

- Ne haragudj, Iggy! Csak te mondtad, hogy ne legyek ribanc és ne szexeljek pasikkal. Valamivel muszáj volt csillapítanom a vágyaimat!

- Mától használd az ujjad vagy vegyél egy vibrátort és hallgass! - azzal Iggy hátravetette haját széke támláján és a tábla felé fordult. Félfüllel még hallotta Ariana csodálkozó hangját.

- Villámot? És azzal mit kezdjek?

Dylan közben a mellette ülő Loganre pillantott. A fiú épp a füzetébe körmölt. Haja kissé a szemébe lógott, miközben írt. Dylan elnézte őt egy darabig és azon töprengett, lehet-e még annál is jobban szeretni valakit, mint amennyire ő szereti Logant. Úgy érezte, az egyszerűen képtelenség lenne. Hónapok óta ismerte már a fiút, de még mindig megmagyarázhatatlan öröm járta át a zsigereit, ha meglátta őt és görcsbe rándult a gyomra, amikor találkozott a tekintetük. A pad alatt észrevétlenül Logan combjára tette a tenyerét és ujjaival cirógatni kezdte a famerját.

A fiú csillogó szemekkel felé fordult és enyhén vörös arccal elmosolygott.

Dylan maga elé húzta a füzetét és beleírt, aztán visszatolta Logan elé. Az fölé hajolt, hogy elolvassa a margóra írt szót.

Szeretlek!

Mosolyogva alá firkantotta a választ, hogy ő is szereti Dylant, aztán mindketten szórakozottan a táblára emelték tekintetüket.

A hátuk mögött ülő Zayn tollát szorongatva, bosszankodva meredt rájuk.

- Neked meg mi bajod? - nézett rá vigyorogva Justin, miközben egy csomag pad alatt tartott sós mogyoróból szemezgetett és bizonyos időközönként a másik padsor elején ülő Demire pillantott.

- Semmi, csak nem szeretem, ha a buzik előttem enyelegnek.

Justin a pad alatt egymás kezét fogó Logan-Dylan párosra emelte tekintetét, majd megrovó arckifejezéssel Zaynhez fordult.

- Ne nevezd így őket! Miért fáj neked mások boldogsága? Szerintem tök aranyosak együtt.

A mellette ülő fiú felhorkantott és megbotránkozva nézett vissza rá.

- Te manapság igazi hős vagy. Már nem emlékszel, hogy év elején meg akartad verni Logant, mert azt hitted, Iggyre pályázik?!

- Ja, csak végül nem ő, hanem te pályáztál rá... 

Zayn nem akart vitába keveredni barátjával most, amikor végre jobb volt a viszonyuk, mint az utóbbi hónapokban bármikor, ezért inkább csendben maradt és megpróbált a tananyagra koncentrálni.

Szünetben a bokasérülése óta még mindig sántikáló Tyler épp akkor lépett be a mosdóba, amikor Shawn az egyik piszoár előtt állt. Odasétált hozzá és megállt mellette, mire a fiú ijedten összerezzent és sietve felhúzta a sliccét. Szó nélkül elfordult, hogy kisétáljon, de Tyler megragadta őt a karjánál fogva.

- Nincs kedved szórakozni egy kicsit? Olyan rég voltam már együtt valakivel úgy... te meg Dylan csak az időmet vesztegettétek.

- Ha az utolsó pasi lennél a földön, még akkor sem.

- Ne kéresd már magad! Leszophatsz az egyik wécéfülkében...

- Undorító vagy, engedj el! - mondta felháborodva Shawn és kitépte karját Tyler kezéből. Ekkor lépett be az ajtón Nick, Austin és egy harmadik, tizedikes fiú.

- Ti meg mi a faszt csináltok? - vigyorgott Nick a piszoároknál ácsorgó fiúkra pillantva.

- Semmit, ez a kis ribanc meg akarta lesni a farkam, mikor hugyoztam - hazudta Tyler szemrebbenés nélkül.

Shawn felháborodva nézett rá.

- Ez nem igaz!

Nick Tylerre sandított.

- Tudod, hányszor megszivattuk már ezt a kis köcsögöt? Múlthéten bezártuk a suli mögötti konténerbe - vigyorgott a fiú, majd elindult Shawn felé, aki közben hátralépett a falhoz és félénken összehúzta magát.

- Ne félj, nem fog fájni! Na, gyere szépen! - azzal Nick karon ragadta és húzni kezdte őt az egyik wécéfülke felé.

- Kérlek, engedj el... Tyler, szólj neki légyszi!

Tyler azonban csak vigyorgott a fal mellett állva, mellkasa előtt összefont karokkal és esze ágában sem volt közbelépni.

Shawn próbálta kitépni karját Nick kezei közül. Már majdnem sikerült az ajtóhoz rohannia, amikor a tizedikes srác - aki az osztálytársa volt - útját állta és visszarángatta őt Nick elé. Az türelmetlenül arcon csapta, aztán tarkójánál fogva a piszkos csempére kényszerítette őt. Shawn könnyei kicsordultak szemeiből, miközben arca egyre közeledett az egyik wécécsésze belsejéhez. Hiába kapálózott, ketten fogták le egyszerre, így küzdelme esélytelen volt.

Miután elengedték őt és vigyorogva kisétáltak a mosdóból, Shawn még hosszú percekig térdelt tovább mozdulatlanul és némán zokogva, csempére csöpögő hajjal.

- Fogalmam sincs, hogy járhattam veled, te szánalmas csöves... - vetette oda fejét csóválva Tyler, aztán magára hagyta a fiút.

Dylan a folyosón állt szekrénye előtt és irodalomkönyvét kereste, amikor Austin mellé lépett és nem kis meglepetésére megszólította őt.

- Te ismered azt a Shawn gyereket, nem? Múltkor láttam veletek az ebédlőben.

- Igen, mi van vele? - fordult felé aggódva Dylan. Még a könyvről is megfeledkezett, amit épp keresett.

- Nickék most nyomták bele a fejét a wécébe, szerintem még mindig ott van... gondoltam szólok, hogy nézz rá. Elég szar állapotban van.

- Rohadékok... - dühöngött Dylan és becsapta szekrénye ajtaját. - Te meg miért nem állítod le őket?! Végignézed és hagyod, hogy ezt csinálják?! - méltatlankodott, majd választ sem várva sarkon fordult és a mosdó felé sietett.

Shawn még mindig a csempén térdelt és reszketve szipogott. Dylan felnyalábolta és magához ölelte őt.

- Annyira sajnálom... velem is csinálták már. Tudom, milyen megalázó érzés... sírd csak ki magad, itt vagyok veled! - csitítgatta, miközben a hátát simogatta.

- Nem tudom, meddig bírom még - mondta elcsukló hangon Shawn, miközben úgy kapaszkodott a fiúba, mintha az élete múlna rajta.

Közben megszólalt a szünet végét jelző csengő.

Dylan a mosdókagylóhoz kísérte Shawnt és megengedte a vizet, hogy az alaposan megmoshassa az arcát.

- Hívok neked egy taxit, hogy hazavigyen, jó?

- Ne, kérlek, maradj velem! - kapta felé az arcát kétségbeesetten a fiú. Önzőnek érezte magát, amiért ilyet kér. Nem akarta, hogy Dylan miatta hiányozzon az órájáról, de rettegett attól, hogy egyedül maradjon.

- Jó, rendben. Veled maradok - nyugtatta meg Dylan nehány pillanatnyi töprengést követően, majd elindultak a tizedikesek terme felé, hogy elhozzák Shawn táskáját. A terembe azonban egyedül Dylan lépett be kissé lámpalázasan. A tanár már a tábla előtt ellenőrizte a létszámot, amikor a fiú odalépett  hozzá és kihívta őt a folyosóra.

- Mi a baj?

- Tanárúr, elengedné  Shawnt az óráról? Szünetben néhány fiú a wécébe nyomta a fejét. Nagyon rossz állapotban van, szerintem nem tenne jót neki, ha itt maradna...

A tanár a néhány méterrel távolabb reszketve magát átkaroló Shawnra nézett, majd sóhajtva bólintott.

- Persze. Ez már nem az első alkalom, hogy bántják őt a többiek. Aggódom érte. Az órán is mindig annyira csendes, zárkózott. Mintha ott sem lenne. Javasolni fogom neki, hogy látogassa meg az iskolai pszichológust. Tudod, hogy kik csinálták ezt vele?

Dylan csak Nickről tudott, de a fiú nevét szívesen elárulta, majd Shawnt támogatva elindult a folyosón. Már a kocsijában ültek, amikor elővette telefonját, hogy felhívja Logant. Remélte, hogy az óra még nem kezdődött el, irodalomtanáruk ugyanis rendszerint késett öt percet az óráiról.

- Szia, hol vagy? - szólt bele a telefonba Logan.

Dylan sietve elmesélte neki a történteket.

- Megmondod majd a tanárnak, hogy hazakísértem őt, mert nem érezte jól magát?

- Persze. Majd összeszedem a cuccaid. De még visszajössz, ugye?

- Következő órára ott leszek. Ne haragudj!

- Dehogy haragszom! Büszke vagyok rád, amiért ilyen jó vagy másokhoz. De azért nagyon várom, hogy újra itt legyél velem - vallotta be Logan. - Most viszont mennem kell, itt a tanár. Szeretlek!

- Én is szeretlek - mosolygott Dylan, aztán kinyomta a telefont és a mellette némán, lehajtott fejjel üldögélő Shawnhoz fordult.

- Hazaviszlek, jó?

- Nem akarok hazamenni...

- Akkor elviszlek hozzánk, hogy lezuhanyozhass és rendbe szedd magad, bár inkább egy forró fürdőt vegyél. Meglátod, attól majd megnyugszol. Iggynek olyan jó illatú gyertyái vannak. Ne aggódj, minden rendben lesz - mondta bíztatóan.

- Semmi sem lesz rendben, de köszönöm - szipogta Shawn letörten maga elé meredve.

Iggy azonnal levelet írt Logannek, hogy megtudja, miért lógja el az órát testvére. A fiú beszámolt neki a történtekről, mire a lány a hátsó padban jókedvűen vigyorgó Nickre pillantott és elöntötte a düh. Sajnálta Shawnt, pedig ritkán érzett őszinte sajnálatot mások iránt.

Mindeközben a másik padsor élén ülő Kaya rendszeresen a lányra pillantott, hogy gyönyörködhessen a szépségében. A mellette füzetébe firkálgató Kristen unottan ciccegett, kizökkentve őt Iggy csodálásából.

- Neked meg mi bajod van?!

- Az, hogy kurvára viszket a puncim!

- Neked állandóan a közösülésen jár az eszed! - torkollta le felháborodva Kaya, mire a lány rásandított telefirkált füzete felett.

- Én nem közösülök, hanem baszok! Méghozzá keményen - jelentette ki a kelleténél hangosabban, mire mindenki egy emberként fordult felé.

- Elhagyhatnánk az ilyen alpári megnyilvánulásokat? Épp egy gyönyörű verset olvastam fel! Ti egyáltalán nem tudjátok értékelni a művészetet?! - csattant fel méltatlankodva az asztala mögött mereven ülő tanár.

- Egy gyönyörű verstől nem lesz orgazmusom, úgyhogy nem! Nem tudom értékelni.

- Ha nem hallgatsz el, mehetsz az igazgatóiba!

- Jólvan, na! Nem tilthatja meg a puncimnak, hogy bizseregjen!

Kristen végül az igazgatói irodában kötött ki, ahonnan felhívták a szüleit és és beszámoltak nekik órai magatartásáról. A lány tudta, hogy anyja otthon fakanállal várja majd, de a dolog nem igazán hatotta meg.

Logan telefonja pittyegett, jelezve egy újabb üzenetet. Az ismét egy titkosított számról érkezett és csupán annyi állt benne, hogy "Mindig is téged akartalak."

A fiú bosszankodva visszaírt, hogy megtudja, ki az üzenet feladója. Meglepetten fordult hátra, mikor hallotta, hogy az osztályban ezzel párhuzamosan megszólal az egyik telefon. Vajon kié lehetett? Véletlen egybeesés, vagy itt van köztük az üzenetek feladója? Valaki bizonyára csak szórakozik vele, de már kezdte unni a napi szinten érkező vallomásokat.

Shawn Dylan unszolására vett egy forró fürdőt. A fiú még gyertyákat is gyújtott neki, aztán lement a konyhába, hogy mindkettejüknek készítsen valami ennivalót. Végül rántottára esett a választása, így neki látott, hogy feltörje  tojásokat. Szülei épp nem tartózkodtak otthon, így nem kellett magyarázkodnia, hogy miért van otthon iskolaidőben.

Shawn nyakig elmerült a forró, habbal teli vízben és a plafonra emelte  tekintetét. Valóban kezdett megnyugodni kissé, de kellemetlenül érezte magát, amiért másoknál fürdik. Nem volt ehhez szokva, mert sosem volt egyetlen barátja sem, akinél ott aludhatott volna. Furcsa volt tapasztalnia, mennyire más környezetben élnek Dylanék, mint ő. Náluk sokkal jobban érezte magát, mint otthon bármikor.

Kiemelte csuklóját a vízből és a kifehéredett, pengével ejtett sebek hegeire bámult. Mások előtt próbált mindig úgy tenni, mintha semmi sem bántaná, pedig valójában annyi minden bántotta, hogy azon csodálkozott, hogy nem roppant még össze a fájdalom súlya alatt.

Az anyjára gondolt, aztán Nickre, Tylerre és mindenki másra, aki piszkálta már az iskolában. Akaratlanul is eleredtek könnyei behunyt szemeiből, hogy egyébként is nedves arcára folyhassanak, aztán elnyelje őket a habtenger. Vállai rázkódtak a zokogástól. Még csak tizenhat éves volt. Nem akart meghalni, de így már élni sem volt képes tovább. Sokszor alázták már meg. A konténerbe dobták, arcon öntötték kólával az iskola folyosóján, összenyomtak a fején egy joghurtot vagy épp a hajába köptek, amikor nem figyelt, de eddig egyik sem volt olyan rossz, mint arccal a mocskos wécécsészében lenni, miközben a többiek nevetnek rajta.

Dylan már kezdett aggódni, mj lehet a fiúval. Felsietett a lépcsőn és bekopogott a szobájából nyíló fürdő ajtaján, de nem kapott választ. Miután harmadszorra próbálkozott eredménytelenül, arra jutott, hogy nem tehet mást. Kénytelen benyitni.

Először eltakarta kezével szemeit, nehogy épp meztelenül lássa Shawnt.

- Odanézhetek?

- Igen - hangzott a csendes felelet, mire leeresztette kezét. A fiú még mindig a kádban ült és révedten bámult maga elé. Nem nézett rá és nem is mozdult meg. Dylan közelebb lépett hozzá és leguggolt mellé.

- Minden rendben? Kopogtam, de nem szóltál vissza. Megijedtem.

Shawn lassan felé fordította arcát. Nedves tincsei a homlokára tapadtak, miközben szomorú tekintettel Dylant nézte.

- Senkit sem érdekelne, ha nem lennék.

- Engem érdekelne! - gyűzködte a fiú makacsul. - Csináltam reggelit neked. Szereted a tükörtojást? Siess, mielőtt kihűlne.

Shawn először csak némán, lassan bólintott, de aztán arckifejezése ellágyult, ahogy ismét Dylanre pillantott.

- Te olyan kedves vagy hozzám. Nem értem, miért. Senki sem volt még velem ilyen.

- Ez elég szomorú! Azért vagyok kedves hozzád, mert tudom, min mész keresztül! Engem is piszkálnak. Nekem is belenyomták már a fejem a wécébe. A sárba. Ütöttek már meg. Vették el a pénzem. Tudom, milyen... - felelt Dylan keserűen. - És azt is tudom, hogy mióta megismertem Logant és mellettem van, azóta mindent könnyebb elviselnem. Én is melletted akarok lenni, hogy neked is könnyebb legyen!

Shawn tudta, hogy a fiúnak sem könnyű. Tudta, hogy hasonló a helyzetük az iskolában, de azzal is tisztában volt, hogy Dylannek legalább vannak szerető szülei, egy ikertestvére és egy fiú, aki odáig van érte. Neki ezzel szemben nem volt senkije. Nem tudta, mi adhatna még erőt számára.

- Neked legalább van családod és szerelmed, de nekem senkim nincs.

- Ez nem igaz - csóválta a fejét Dylan. - Itt vagyok neked én.

- De csak sajnálatból... - fordította el az arcát Shawn, mire a fiú megfogta nedves állát és magával szembe fordította az arcát.

- Nem sajnálatból, hanem mert kedvellek. A szobámban megvárlak, törülközz meg és öltözz fel gyorsan. Éhen halok! - mondta, mire Shawn halványan elmosolyodott.

Kicsengettek az óráról, Logan pedig elindult az iskola mögé, hogy elszívjon egy cigarettát. Már nagyon várta, hogy Dylan visszaérjen. A fiú nélkül iszonyúan elveszettnek érezte magát.

Miley, Selena és Kristen már az épület mögött dohányozott, mikor befordult a sarkon.

- Na mi az, te kis kályha? Hol hagytad a kandallót? - gonoszkodott Selena, mire Kristen ráförmedt.

- Hagyd békén! Ez egyébként sem sikeredett valami viccesre...

- Na ne mondd, te szopógép!

- Hát, a szopást te sem veted meg, Sel. Szóval inkább hagyjuk a témát - fordult barátnője felé Miley két slukk között.

Logan érezte, hogy rezeg a telefon a zsebében. Kivette, hogy megnézze, ki kereste. Azt remélte, Dylan az, de csalódnia kellett. Az üzenet egy rejtélyes G-mail fiókból érkezett és csupán egyetlen képet tartalmazott, amin Shawn a kádban ül, Dylan pedig mellette guggol és felé fordul. A szögből, ahonnan a fényképet készítették, úgy tűnt, mintha a két fiú épp csókolózna. Logan tágranyílt szemmel meredt a kijelzőre. Képtelen volt elhinni, hogy amit lát, az a valóság. Gyomra ökölnyi méretűre zsugorodott és egyre nagyobb gombóc nőtt a torkában. Fojtogató érzés kerítette hatalmába, miközben könnyeivel küszködött. Dylan sosem csalná meg. Ő nem olyan. Nem tenne ilyet. Kizárt, hogy igaz legyen, gondolta. Ezek ellenére a képet bámulva mégis úgy érezte, mintha könyörtelenül kifacsarnák a szívét, akár egy élettelen, elnyűtt szivacsot. Dylan nélkül az egész élete romokban heverne. A fiú építette újjá szívének csonka pilléreit, de a menedéket nyújtó ház, amit szíve köré varázsolt, mintha talpazatánál fogva megremegett volna. Épp összedőlni készült.

- Mi a baj? Logan... megijesztesz! - lépett közelebb hozzá aggódó tekintettel az arcán Miley és megfogta remegő kezét. A fiú azonban képtelen volt megszólalni.

Ekkor befordult a sarkon Dylan és Logan láttán szélesen elmosolyodott. Azonban amikor megpillantotta a könnyáztatta arcot, mosolya maradéktalanul lehervadt, akár egy szirmait hullató virág.

Logan az orra alá dugta a telefonját. Mikor megszólalt, hangja olyan reményvesztetten csengett, hogy Dylan tüdejéből egy csapásra elfogyott az összes levegő.

- Hogy tehetted...?!

Logan