76. Fejezet: Mindent vagy semmit

Dylan hangos kurjantgatásokra ébredt. Bágyadtan megdörzsölte a szemét és felült. A hangok odakintről, az udvarról szűrődtek be nevetés foszlányaival és egy labda pattogásával keveredve. Dylan kimászott az ágyból és elindult az ajtó felé.

Talán Awsten és a haverjai azok - gondolta, miközben komótosan lebaktatott a lépcsőn. Az udvaron aztán megpillantotta édesapját a garázs előtti placcon, amint éppen a garázsajtó felé szerelt palánk felé dobja a kezében tartott kosárlabdát.

- Megint csont nélkül! - kurjantotta el magát a férfi mögött álló Justin félig bosszús, félig elismerő hangon. Arca kipirult a csípős hidegtől. Amikor észrevette az őt hunyorogva bámuló Dylant, megindult felé.

- Hali, Dyl!

- Azt hittem, csak később jössz. Nem Zaynnel kéne lógnod? - vonta össze a szemöldökét Dylan.

- Vele voltam, de hamarabb lelépett. Már nagyon látni akarta Shawnt.

- Jó neki.

- Valami baj van? - ráncolta a homlokát Justin. A korábbi mosoly emléke már csak árnyékként vetült az arcára.

- Semmi, csak... velem sosem játszik így apa. Nem igen vannak közös programjaink - dünnyögte Dylan, miközben Justin válla fölött édesapjára pillantott. Az ügyet sem vetett rájuk, a tekintete továbbra is a palánkon volt és sorra dobta a kosarakat.

- Most féltékeny vagy? Figyelj, én nem akartam rosszat... - szabadkozott kezeit feltartva Justin.

- Dehogy, semmi rosszat nem csináltál, csak elgondolkoztam, hogy apa biztos jobban örülne, ha olyan fia lenne, mint te.

Justin hitetlenkedve nézett Dylan szemeibe. - Ne beszélj butaságokat! Apukád nagyon szeret téged. Az én apám a lelket is kihajtja belőlem. Vele sosem tudok így, szórakozásból játszani. Olyan, mint valami kiképző tiszt.

Dylan már bánta, hogy egyáltalán szóvá tette a dolgot és rettentően gyerekesnek érezte magát. - Apával bármikor játszhatsz, de most inkább gyere be és igyunk egy forró csokit, mert kezd lefagyni a füled - mondta, mire Justin elmosolyodva bólintott.  Dylan Tom felé kiáltott. - Apa, te is kérsz forró csokit?

- Semmit sem akarok jobban, fiam, de sajnos nem lehet. Gyorsan lezuhanyzom, aztán indulnom kell az irodába. Ha hazajövök, bepótoljuk - ígérte Tom. Hóna alatt a kosárlabdával elsétált a két fiú mellett és összeborzolta Dylan haját, ami már egyébként is kócos volt.

Dylan

Iggy megsemmisülten bámult a fotósra. A férfi stúdiójában állt földbe gyökerezett lábakkal. Éppen megtudta, hogy Victoria nyert, és nem ő. Ez volt az első alkalom, hogy komolyabb vereséggel kellett szembe néznie, így fogalma sem volt, hogyan kezelje a helyzetet. Először azt hitte, csupán rosszul hall, vagy bizonyosan tévedés történhetett, de csalódnia kellett. Victoria a férfi mellett állt és kárörvendően mosolygott. Még sosem tűnt elégedettebbnek.

- Hallottad, én nyertem. Ideje elfogadnod, hogy jobb vagyok nálad. Nem lehetsz mindig győztes. Nem, ha én is versenyben vagyok - mondta a lány.

Iggy erős késztetést érzett, hogy átnyúljon az íróasztal felett és kitépje Victoria összes haját. Végül mégis erőt vett magán és rendbe szedte arcvonásait. Elhatározta, hogy nem nyújt plusz élvezetet a lánynak azzal, hogy kimutatja, mennyire bosszús és csalódott.

- Legalább most megtapasztalhatod egyszer, milyen érzés nyerni. Eddig csak a szopásban jeleskedtél - mosolygott, majd hátravetette haját a válla fölött, és sarkon fordult. Már a folyosón járt, amikor kilépett az egyik ajtón a fotós asszisztense. A fiatal nő Iggy feldúlt arckifejezése láttán együttérző hangon utána szólt. - Nem tőlem hallottad, de Victoria a fotózásod után visszajött és a hangokból ítélve nagyot alakított a kanapén. Biztosra veszem, hogy csak ezért nyert, mert előtte Sebastien ódákat zengett arról, mennyire fotogén és tehetséges vagy.

Iggy maga sem értette, miért lepődött meg a hallottakon. Hiszen Victoria mindig is szerette teste áruba bocsájtásával elérni, amit akart, és egyébként sem talált más magyarázatot arra, hogyan nyerhetett vele szemben a lány. Jól tudta ugyanis, hogy sokkal tehetségesebb Victoriánál. Átszellemült mosoly terült szét az arcán, amikor az asszisztenshez fordult.

- Így már nem is bánom, hogy nem én nyertem.  Egy ilyen erkölcstelen magazinra nincs is szükségem. Nem fecsérelhetem a tehetségem ilyesmire.

- Ne is bánd! A fotózás nyertese egy hüvelygomba-elleni krémet fog reklámozni a következő számban.

Iggy alig tudta megállni, hogy ne nevessen fel hangosan. - Bárcsak látnám Victoria képét, amikor megtudja, mi vár rá! - kuncogott. Ezután már jókedvűen, fülig érő szájjal indult el a lift felé.

Iggy

- Megsértették a személyes jogaimat! - csattant fel megjátszott fájdalommal az arcán Emma. A kanapén ült Declannel szemben és már javában készült az interjú, amire a lány annyira vágyott. - Az egész iskola a meztelen testemet nézi, és nem tehetek ellene semmit! Még jó, hogy legalább bugyi volt rajtam - mondta szipogva, majd gondolatban hozzátette: Így legalább tartogathatom a pinámat egy jövőbeli videóra, hogy a köztudatban maradhassak.

- Mit üzensz azoknak a tanulóknak, akik még nem láttak a videót? - kérdezte Declan, aki sajnálkozva hallgatta Emma siralmait.

- Kérlek titeket, hogy semmiképp se nézzétek meg! Ne alázzatok meg még jobban - szipogta a lány, miközben könnyes szemekkel a kanapé előtti asztalon beállított telefon kamerájába nézett. Tudta, hogy ha arra kéri a diákokat, ne nézzék meg a videót, azok még nagyobb késztetést fognak érezni arra, hogy az ellenkezőjét tegyék. - Imádkozok, hogy minél előbb feledésbe merüljön ez az egész, és újra emelt fővel járhassam az iskola folyosóit. Kitűnő tanuló vagyok, a múltam pedig makulátlan. Most pedig itt ülök, miközben talán ebben a pillanatban is éppen százával bámulják a kicsi, de annál esztétikusabb melleim. Teljesen összetörtem.

- Tényleg nagyon sajnálom, ami történt. Remélem mindenkiben van annyi együttérzés, hogy többet nem kattint rá a videóra, és azt is, hogy minél előbb megtalálják azt, aki mindezért felelős - búcsúzott Declan, mielőtt a telefonért nyúlt, hogy leállítsa a felvételt.

- Milyen voltam? Úgy érzem, hogy az új, szöszi frizurámmal Marilyn Monroet idézem a kamera előtt.

- Én nem láttam hasonlóságot, de örülök, ha te igen.

- Hogyan is látnál? Neked nincs érzéked a szépséghez - vont vállat Emma, majd szedelőzködni kezdett. Alig várta, hogy hazaérjen és újranézze a videót, aztán végre feltöltse az internetre. - Köszönöm a segítséged! A lelkem egy darabját mentetted meg - búcsúzott Declantől, amikor ismét az áldozat szerepébe bújt.

Emma

Dylan és Justin hason feküdtek az ágyon és a beadandójukat írták. Közben bizonyos időközönként felpillantottak az előttük heverő laptopra, hogy kikeressenek egy-egy adatot az interneten. Dylan jól haladt a sajátjával, de rendszerint meg kellett állnia, hogy segítsen Justinnak, aki újra és újra elakadt.

- Úgy látszik az ember nem lehet mindenben jó, neked a sport jutott meg a népszerűség, nekem meg az agy - poénkodott Dylan, amikor ötödszörre is le kellett tennie a tollat. Más körülmények között talán bosszantotta volna, hogy megzavarják leckeírás közben, de ezúttal még csak nem is zavarta. Örült, hogy lefoglalhatja magát valamivel és addig sem gondol annyit Loganre. Biztos volt benne, hogy ha Justin nem erőlteti, hogy tanuljanak együtt, meg sem írja a saját beadandóját, hanem inkább elcsór egy üveg whiskeyt az apja bárszekrényéből. Az utóbbi időben nem igazán volt erőssége a tanulás vagy a leckeírás, ami a jegyein is meglátszott. Tudta, hogy sürgősen össze kell szednie magát, mielőtt a szülei tudomást szereznek a dologról valamelyik tanártól. Jelenleg azonban a legkevésbé sem érdekelte a tanulás és nehezére esett koncentrálni.

- Amúgy milyen érzés népszerűnek lenni? Iggytől hiába kérdem, ő azt mondja, hogy csodás, meg a legjobb dolog a világon. - Dylan kíváncsian Justin felé fordította az arcát, mire az töprengve nézett vissza rá.

- Nem mindig voltam népszerű, ha emlékszel még, elsőben mindenki csúfolt. Úgy néztem ki, mint egy tizenkét éves.  Úgyhogy elég jó érzés volt, amikor végre abbahagyták a szekálást és a csajok más szemmel kezdtek el nézni rám. A fiúkkal is jóban lettem, miután bekerültem a focicsapatba. Aztán amikor először összejöttünk Iggyvel, még nagyobb lett a figyelem. Egy ideig élveztem. Hazudik, aki azt mondja, nem jó érzés kiváltságosnak vagy kivételezettnek lenni... de most már egyáltalán nem érdekel. Sokkal fontosabb dolgok is vannak ennél. Például a szerelem, vagy a barátság - magyarázta Justin.

- És miért voltál olyan köcsög? Mármint... tudom, inkább Zayn volt a seggfej és te mindig próbáltad visszafogni, de akkor is, egyáltalán nem olyan voltál, mint most.

- Mert túlságosan érdekelt, mit gondolnak rólam mások. Kicsit talán el is szállt velem a ló... de amikor Iggy szakított velem, minden megváltozott.

- Talán ennek így kellett történnie, hogy magadra találj - vélekedett Dylan. - Ha nem szakít veled, talán most mi sem lógnánk együtt, hanem épp a haverjaiddal fociznál és még mindig egy fasz lennél - tette hozzá egy rosszul elfojtott mosoly kíséretében.

- Hé, nem is voltam akkora fasz! Jó, Logannel igen, amikor ide került, de csak mert féltékeny voltam rá. Amikor jobban megismertem, megkedveltem - védekezett Justin, majd észbe kapott és az ajkába harapott. - Ne haragudj, nem akartam felhozni... Nem szeretném, ha rossz kedved lenne.

- Semmi baj, amúgyis mindig rá gondolok... de hétvégén végre láthatom, úgyhogy megpróbálok örülni neki. Még akkor is, ha utána fogalmam sincs, mi lesz... Lehet, hogy már elfelejtett. - Dylan elszontyolodva a füzetére bámult.

Justin

Eközben Charli Arianával és Eddel lógott a plázában. A lány abban reménykedett, hogy ott majd összefut Harryvel és beszélhet vele. A fiú ugyanis nem válaszolt az üzeneteire, megint. Bár Charli megfogadta, hogy pontot tesz a kapcsolat végére, amikor Harry legutóbb ejtette őt, mégis képtelen volt rávenni magát a szakításra. Magyarázatot akart. Úgy érezte, ennyit megérdemel. Hiszen a fiúnak adta a szüzességét! Közelebb engedte őt magához, mint korábban bárki mást.

- Szerintem valamit titkol előled, ezért kerül téged. Nem bír a szemedbe nézni - vélekedett Ed, miután Charli mesélt neki a kételyeiről. Egy ruhaboltban nézelődtek, Ariana pedig épp elvonult a próbafülkébe.

- Azt hiszem, megcsal engem. Más magyarázatot nem találok, hiába agyalok egész nap. Pedig olyan abszurdnak tűnik csupán a gondolat is! Egyáltalán nem olyannak ismertem meg Harryt, aki képes lenne ilyesmire.

- Miért, Justinról gondoltad volna, hogy megcsalja Iggyt? - vetette ellen a fiú.

- Abban az időben Justin egy seggfej volt, de Iggy elnézte neki, mert dögös és népszerű. Harry viszont annyira édes, figyelmes és törődő! Nem tudom elképzelni, hogy képes lenne ártani nekem - makacskodott Charli, miközben leakasztott egy fekete, fűzős felsőt az egyik vállfáról.

Ed megfogta a lány vállát és szembe fordította őt saját magával, hogy komoly tekintettel a szemeibe nézhessen. - Kénytelen leszel sarokba szorítani és beszélni vele. Örökké nem menekülhet előled. Ennél sokkal jobbat érdemelsz.

- Igazad van - sóhajtott Charli. - Ha itt végeztünk, bemegyek a Starbucksba. Remélem ott lesz. Csak még gyűjtöm hozzá az erőt. Szerintem ezt a felsőt felpróbálom. Erősebb leszek a táskák súlya alatt, amikor találkozom vele.

A két fiatal elindult a próbafülkék felé. Ariana éppen akkor lépett ki az egyikből, de egy darab ruha sem volt a kezében.

- Mit próbáltál fel, ha nem is vittél be magaddal ruhát? - értetlenkedett Charli.

- Semmit - igazgatta a vállára vetett táskáját idegesen Ariana.

- Hiába próbálod takargatni, látom, hogy egy uborka lóg ki a Louis Vuittonodból!

- Csak azért hoztam, ha esetleg megéheznék! - védekezett ártatlan arccal Ariana.

Ed sértődötten nézett rá Charli válla mögül. - Azt hittem, már nem csinálod! Nem elég neked, amit én nyújtok?

- Dehogynem! De amikor megláttam azt a szép Versace rucit, úgy bebizsergett a puncim, mintha egy hangyaboly költözött volna bele! Te pedig úgysem szexeltél volna velem a próbafülkében.

- És te ezt már otthon tudtad, amikor a táskádba rejtetted azt a nagy kígyóuborkát?! - Vegetáriánusnak lenni nem bűn! - tiltakozott Ariana, majd hátravetette lófarokba fogott haját, és faképnél hagyta a két fiatalt.

Charli barátnője után nézett. - Hihetetlen - csóválta a fejét -, de legalább ő nem csal meg téged.

- Az igaz, csak nem tudom, hogyan vegyem fel a versenyt egy harminc centis uborkával - mondta elszontyolodva Ed.

- Az csak egy uborka. Biztos nem jobb, mint te!

Ariana

Kristen erős sminkben és térdig érő, műszőrme kabátban csengetett be Loganékhez. Képtelen volt beletörődni, hogy a fiú elment. Megfogadta hát, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Logan visszatérjen a városba és az iskolába. Egy sövény mögött bújkálva várta, hogy Jean elmenjen otthonról. Fedetlen lábszárai már kezdtek megfagyni, amikor a nő végre kilépett a bejárati ajtón és sietősen elviharzott. Kristen az ajtóhoz lépett és becsengetett. Amíg várakozott, sietve lesimította vállig érő haját. Egy perccel később Robert széles arcával találta szemben magát.

- Jó napot, meghoztam a pizzát! - üdvözölte a lány.

- És hol van? - förmedt rá Robert. Az eszébe sem jutott, hogy nem is rendelt semmit.

- Alattam - mosolygott Kristen. - Engedjen be, és leeheti róla az ananászt.

- Menj máshová szórakozni, bolond lány! - azzal Robert már csapta volna be az ajtót Kristen orra előtt, de az nem hagyta magát.

- Ne, várjon! Egy vulkán készül kitörni.

Az ajtó ismét kitárult és megjelent mögötte Robert zsémbes arca. - Errefelé nincsenek vulkánok.

- De egy van, méghozzá a pinámban - Kristen kihasználta a férfi meglepettségét és sietve beslisszolt mellette a nyitott ajtón át. A nappali közepén aztán megállt és ledobta magáról vastag kabátját. Alatta semmit nem viselt. Robert meghökkenve ugrott hátra, miután becsukta az ajtót és a lány felé fordult.

- Én nem rendeltem kurvát és nem fizetek neked egy petákot sem!

- Nem is kell - mosolygott Kristen -, engem csak az élvezet éltet, a kéj, és a duzzadt farok. Nem érdekel a pénz, csak dugjon meg, de keményen! Azt szeretem, ha fáj és szinte szétrepedek.

Kristen

Justin megfogta Dylan ágyon pihenő kezét és megszorította. - Ne hülyéskedj, megkérte a kezed! Nem felejtett el, és nem is fog. Én sem felejtettem el Iggyt egy percre sem, hiába hónapokig nem voltunk együtt.

- És Demi? Őt szeretted?

- Igen, de nem volt szerelem. Csak a szerelem gondolatába voltam szerelmes. Annyira tovább akartam lépni, boldog lenni, elfelejteni Iggyt... azt hittem, működhet, de végül nem ment.

- Amúgy... volt köztetek valami? - kíváncsiskodott Dylan. - Nem mondom vissza Iggynek.

- Nem feküdtem le vele, ha erre gondolsz. Mióta megcsaltam Iggyt Selenával, senkivel sem voltam úgy... az pedig már fél éve volt.

- Én meg azt hittem... na és hogy bírod? - kérdezte Dylan. Kissé zavarban volt, de magát is meglepte azzal, hogy milyen könnyedén tud beszélgetni Justinnal olyan dolgokról, amikről senkivel nem szokott. Aztán eszébe jutott, hogy nincsenek is igaz barátai, akikkel beszélhetne ilyesmiről.

- Egész jól, bár azért vannak hullámvölgyek - vigyorgott Justin, majd egy sokatmondó pillantás kíséreteben visszakérdezett: - És te? Volt már valami Logannel?

- Nem. Nem állok még készen... - vallotta be Dylan. Azt hitte, Justin kineveti majd, de nem így történt.

- Legalább neked és Iggynek még számít valamit a szex. A legtöbb korunkbelinek csak olyan, mint egy kézfogás. Én is nagyon megbántam, hogy Selenával... - Justin elhallgatott, aztán néhány másodpercig elgondolkodva nézett maga elé, mielőtt újra megszólalt. - Elmondhatok valamit, amit senkinek nem mondtam még el?

Dylan meglepődött a kérdésen. Jól esett neki, hogy a fiú ennyire megbízik benne, de félt attól, amit hallani fog. Csak remélte, hogy nem Selenával kapcsolatos a dolog. - Persze!

- Szóval... Ez nem olyan régen történt, mielőtt még újra összejöttünk Iggyvel. Zaynnel voltam és nagyon berúgtam. Azt hittem, Demivel smárolok... de aztán felkeltem és elgondolkodtam, hogy Demi ott sem volt, csak Zayn és én. Azt hittem, csak álmodtam az egészet, de nem tudom... szóval az a lényeg, hogy amikor részeg voltam, Zayn rám mászott. Smároltunk és... benyúlt a gatyámba és megfogta a farkam. Sose mondtam el neki, hogy emlékszem erre. Szerintem azt hiszi, úgy be voltam baszva, hogy semmire nem emlékszem.

- Jézusom... - csóválta a fejét nagy szemeket meresztve Dylan.

- Nem az a baj, hogy fiúról van szó vagy hogy csorba esett volna a férfiasságomon, mert az faszság - sietett leszögezni Justin -, hanem az, hogy a legjobb barátom konkrétan kihasználta, hogy részeg vagyok, és rám mászott. Nem tudom, hova tegyem ezt az egészet... hogy miért csinálta, érted? Akkor most én bejövök neki? Vagy csak kanos volt? Vagy talán csak nagyon ki akarja már próbálni, hogy milyen pasival?

-  Nem tudom, szerintem lehet, hogy mindhárom opció egyszerre. Az a baj, hogy ha pasikkal történik ilyesmi, az emberek többsége csak legyint, de ha egy csajt próbálna kihasználni egy pasi részegen, azon mindenki kiakadna. Amit Zayn csinált, az nem volt szép dolog. Szerintem tisztáznod kellene vele, akármilyen kellemetlen is. Tudnia kell, hogy ez helytelen. Vagy különben Shawnnal is megteszi majd, amikor éppen részeg?

- Igazad van - sóhajtott lemondóan Justin -, de másrészről szinte azonnal abbahagyta, végül nem használta ki az alkalmat, mert gondolom észbekapott, hogy amit csinál, az helytelen... - tette hozzá védekezve.

- Ja, milyen kedves tőle - forgatta a szemét Dylan. - Olyan fura, hogy neked is vannak problémáid. Kívülről a te életed tökéletesnek tűnik. A családod jómódú, a szüleid szeretnek, a focicsapat kapitánya vagy, a suli legnépszerűbb pasija, és a legnépszerűbb csajjal jársz, jól nézel ki, satöbbi.

- Szóval jól nézek ki? - kérdezett vissza Justin, miközben kacsintott.

Dylan zavarában elfordította a fejét. - Jaj, menj már...

- Ez kívülről mind szép és jó, de apának nagyok az elvárásai és én folyton csak igyekszem, hogy olyan legyek, amilyennek látni akar engem, és hidd el, sokszor örülnék, ha nem kapnék ennyi figyelmet a suliban. Úgy érzem nem hibázhatok, mert mindenki lesi minden lépésem. A focicsapat kapitányának lenni sem mindig jó dolog, nagy rajtam a nyomás és sok a felelősség. Amikor lesérültem és Zayn lett átmenetileg a kapitány, láttam rajta, hogy nem örült, amikor végül le kellett róla mondania.

- Nyílvánvaló, hogy Zayn mindent akar, ami a tiéd. Nem emlékszel, hogy tavaly még Iggyre is rányomult, miközben elvileg a legjobb barátod?!

- Sajnos emlékszem - forgatta a szemét Justin. A kezében tartott tollal játszott és egy pillanatig révedten bámulta a szemközti falat, de végül elmosolyodott, amikor Dylanhez fordult. - Legalább veled nem lesznek ilyen gondjaim. Te nem akarod majd lenyúlni a csajomat, több okból sem.

- Ja, mert a tesóm az, és mert meleg is vagyok - vigyorgott Dylan.

Dylan

Luke a garázs kopott kanapéján ült ölében a gitárjával. A Nickelback How You Remind Me című dalának akkordjait játszotta, amikor kinyílt a garázs tolóajtaja és a helyiséget betöltötte a lemenő nap sápadt fénye. Luke kíváncsian felnézett, ugyanis nem várt látogatót. Egy másodperc töredékéig azt hitte, Demi lepte meg őt, de amikor felpillantott, nem őt látta hanyagul a garázs nyitott ajtajának támaszkodva. Taylor magas alakját körbefogta a háta mögött lemenő nap; szőke, hosszú haja fürtökben omlott melleire, egészen a derekáig. Bő, vastag kabátja alatt neccharisnyát viselt Martens bakanccsal, szemeit pedig erősen feketére sminkelte, mint mindig. Úgy festett, mint egy grunge királynő, aki éppen egy tinédzser srác álmaiból lépett elő. Egy bukott angyal, aki túlságosan büszke ahhoz, hogy megváltásért esedezzen. Vagy mégsem?

Luke-nak egy pillanatra tátva maradt a szája. Az utóbbi időben mindig elfordította az arcát, ha az iskolában összefutott a lánnyal, és gondolni sem gondolt már rá többé. Nem örült, amikor szemtől szemben találta magát Taylor letaglózó szépségével. Nem akarta látni őt, nem akart rá gondolni, sem pedig beszélni vele. Az, amit Taylor tett vele, még a szülei válásánál is jobban megviselte. Akármilyen karmokkal is próbál a szívébe kapaszkodni a múlt, nem fogja engedni, hogy magával is rántsa, gondolta.

- Mit akarsz? Tudtommal már nincs egymásnak mondanivalónk - mondta, miközben kényszerítette magát, hogy levegye a tekintetét a lányról.

Taylor még mindig az ajtóban állt. Előhalászott zsebéből egy doboz cigarettát és rágyújtott egy szálra. Lassan kifújta a füstjét, hogy közben erőt gyűjtsön és megtalálja a megfelelő szavakat.

- Azért jöttem... mert nem bírok tovább így élni, Luke. Minden egyes nap egy rémálom. Fogalmad sincs, mi az igazság... hogy miken kellett keresztül mennem.

- Ne haragudj, de ugye ez csak valami vicc? Ha el akarod játszani itt nekem az áldozatot, miután megcsaltál, akkor légyszi, ne tedd! Nem foglak megsajnálni. Gyűlöllek.

- A gyűlölet erőteljes érzés. Ugyanolyan erős, mint a szeretet. Ha gyűlölsz, az még mindig jobb, mintha közönyös lennél - mondta halkan Taylor. A kanapéhoz sétált és leült Luke mellé. A fiú olyan távol húzódott tőle, amennyire csak tudott.

- Ne félj, nem fogok rád mászni - mosolygott Taylor, de csupán az ajkaival. A szemei olyan sötétek voltak, akár egy végtelen alagút. - Csupán el akarom mondani az igazságot, mert megérdemled. Rég el kellett volna mondanom... de nagyon féltem, és még mindig félek. Nagyon sietnem kell. Ha Deryck meg tudja, hogy itt jártam... - A lány arcára kiült a rettegés, amint kiejtette a száján Deryck nevét.

Luke értetlenül nézett rá. - Mi a faszról beszélsz?! És ha annyira félsz, hogy eddig nem mondtál semmit, most mi változott?

- Mert már nem bírom tovább, hogy minden nap együtt látlak Demivel! Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen tovább lépsz - felelte csendesen Taylor.

Luke

Charli, Ariana és Ed a szemközti üzlet bejárata elől figyelték, ahogy Harry kiszolgálja a vendégeket a Starbucksban.

- Menj! Ess túl rajta és ezúttal ne hagyd, hogy kikerülje a választ! - fordult biztatóan Charlihoz Ed.

A lány bizonytalanul ácsorgott tovább. Idegesen piszkálgatta a szegecseket a kabátján és kétségbeesetten pislogott.

- Talán jobb, ha mégsem hallom az igazságot - tépelődött.

- A bizonytalanságnál nincsen rosszabb. Te is tudod, hogy hallanod kell az igazat.

- Oda adjam az uborkám, hogy kicsit levezesd a feszültséget, mielőtt odamész? - kérdezte együtt érzőn Ariana, miközben a vállára akasztott táskájához nyúlt.

- Elő ne vedd itt mindenki előtt azt a kígyóuborkát! - morogta a fogai között Charli, majd vett egy nagy lélegzetet és elindult.

Feszülten várta, hogy az előtte álló lányok ellibbenjenek zsírszegény lattéjukkal a kezükben, aztán előre lépett a pulthoz.

Amikor Harry megpillantotta őt, azonnal ijedt kifejezés ült ki az arcára, ami semmi jót nem sejtetett.

- Te aztán nagyon örülsz, hogy látsz - jegyezte meg szomorúan Charli.

- Tudod, hogy örülök.

- Nem jöttél el a múltkor, pedig ultimátumot adtam... és továbbra sem válaszolsz az üzeneteimre. Ha most sem mondod el, mi bajod van, esküszöm, soha többé nem látsz! És nem érdekel, hogy éppen dolgozol. Csak bökd ki végre! - mondta Charli parancsoló hangon, de könnyekkel a szemében.

Harry nagyot sóhajtott.

- Nem csaltalak meg, és szarul esik, hogy azt hiszed, képes lennék rá.

- Mivel folyton kerülsz...

- Idővel elmondok mindent, ígérem. Kérlek, bízz bennem! Nagyon szeretlek - bizonygatta csillogó szemekkel Harry, miközben megfogta Charli pulton pihenő kezét. A lány nem húzta el, de az érintéstől összerezzent. Elszokott már attól, hogy Harryvel egymáshoz érnek. Bízni akart a fiúban és tudni az igazságot, de érezte, hogy várnia kell. A háta mögött újdonsült fogyasztók sorakoztak, így búcsúzni kényszerült.

- Én is szeretlek. Ha végeztél, legalább hívj fel! Akármi is van, ne lökj el magadtól - mondta, majd sarkon fordult.

Charli

Taylor szemei könnyektől csillogtak. Bizonytalanul Luke felé nyúlt, de félúton a mozdulat abba maradt és végül inkább leeresztette a kezét. Mély levegőt vett és behunyta a szemét, mielőtt beszélni kezdett. Sűrű szempillái alól egy könnycsepp gördült az arcára, hogy aztán meghaljon az ajkain. - Miután Derycket kiengedték a börtönből, felkeresett. Elkezdtünk együtt lógni. Elmentünk sörözni, beszélgettünk...

- Bocs, de engem ez már most rohadtul nem érdekel.

- Befognád, amíg elmondom?! - csattant fel türelmetlenül, de erőtlen hangon Taylor. Nagyot sóhajtott és rágyújtott még egy cigarettára, majd Luke felé tartotta a dobozt. A fiú kelletlenül nézett rá, de végül elvett egy szálat.

- Jó, de fogd rövidre. Mire ez a cigi elég, nem szeretnélek itt látni.

- Szóval... beszélgettünk, sörözgettünk, kocsmáztunk. Nem akartam tőle semmit. Aztán... egyik nap a villamos megállóban megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Kurvára bűntudatom volt és undorodtam magamtól. Semmit nem jelentett az a csók. Én téged szeretlek. Akkor megfogadtam, hogy többé nem találkozom vele. Meg is mondtam neki, amitől teljesen bekattant. Felbukkant a házunknál, akár az éjszaka közepén is. Folyamatosan hívogatott, üzeneteket küldött. Először csak könyörgött,  de az üzenetek egyre fenyegetőbbé váltak. Azt mondta, ha nem leszek a csaja, megöl téged.

- És te hittél neki? Ez a kifogásod?! Azért csaltál meg, hogy engem megvédj? - horkant fel Luke. - Neked orvoshoz kell fordulnod!

Taylor sötét pillantással jutalmazta a fiú kifakadását. - Te nem ismered őt. Ő nem csak egy piti bűnöző. Embert is öletett már meg. Ezúttal is rád állított valakit, hogy kövessen. Megmutatta nekem a képeket. Elkezdtem vele újra találkozgatni, mert nagyon féltem, hogy bajod esik. Sosem bocsájtottam volna meg magamnak... Te nem ismered őt! Amikor annak idején jártunk, teljesen a bűvkörébe kerültem. Ha akar, nagyon vonzó tud lenni. Azt mondja, amit hallani akarsz. Azt teszi, amire vágysz. Máskor meg erőszakos és ijesztő, és megteszel bármit, amire kér, mert rettegsz, hogy mi lesz, ha nem. - Taylor bizonyos részleteket "elfelejtett" megemlíteni, például azt, hogy amikor Deryckkel túlzásba vitték az alkoholfogyasztást, önszántából feküdt le a férfival. A valóság az volt, hogy senki sem kényszerítette semmire, legalábbis eleinte nem. Később valóban megbánta, amit tett és próbálta megszakítani a kapcsolatot Deryckkel, de a férfi erről hallani sem akart. Taylor jól tudta, hogy ha elmondja Luke-nak, hogy akár egyszer is lefeküdt Deryckkel önszántából, a fiú sosem bocsájt meg neki. Így végül csupán a csókot említette meg. Akármennyire is emésztette a bűntudat, ha a tiszta lelkiismeret ára az, hogy örökre elveszíti Luke-ot, akkor inkább nem kér belőle, gondolta.

- Ha mindez igaz, el kellett volna mondanod azonnal! Hívni a rendőrséget és visszaküldeni a sittre azt az őrültet! - vetette oda Luke.

- Kémprogramot tett a telefonomra, a laptopomra; bejelentkezett a saját telóján a facebookomba, az e-mailembe, mindent szemmel tartott! - ellenkezett Taylor.

- De most itt vagy. Ennek ellenére eljöttél, hogy elmondd az igazat. Akkor miért nem tetted meg előbb? Sajnálom, de te bonyolódtál bele ebbe az esztelen kapcsolatba. Ott voltam neked én, szerettelek. Bármit megtettem volna érted, de neked ez nem volt elég. Muszáj volt elkezdened együtt lógni a sittről szabadult exeddel, mert végül is ez a legkézenfekvőbb dolog, amit az ember tehet, nem igaz? - ironizált Luke, de arckifejezése teljesen komoly maradt.

Taylor kisöpörte arcából frufruját és szembefordult a kanapén a fiúval, hogy belekezdjen a védekezésbe. - Állandóan lehangolt voltál a szüleid miatt. Már nem is csináltunk közös programokat! Hozzám sem akartál érni úgy... állandóan csak feküdtünk egymás mellett és depiztünk. Besokalltam. Lázadni akartam. Valami meggondolatlant tenni, újra tizenhétnek érezni magam... és akkor felbukkant Deryck.

Luke élesen felkacagott, de nevetésében nem volt semmi örömteli.

- Bocs, hogy nem volt kedvem dugni meg szórakozni, amikor a szüleim szétmentek, a húgom meg minden nap sírt és csak rám számíthatott! Bocs, hogy az életem a feje tetejére állt és lelkileg teljesen elcsesződtem! Nevetséges vagy - csóválta a fejét -, mindenkit hibáztatsz; engem, Derycket, a szüleimet, de te semmiért nem vállalsz felelősséget! Tudom, hogy nem törődtem veled úgy, ahogy kellett volna. Tudom, hogy lehettem volna jobb barát, de ki voltam készülve! Neked mellettem kellett volna állni és támogatni, nem egy másik pasival szórakozni a hátam mögött! Akkor rúgtál belém, amikor már amúgyis padlón voltam. Szükségem volt rád... jobban, mint bárkire is valaha. Nem tudod min mentem keresztül. Apa elköltözött. Lily kikészült. Te megcsaltál. Elveszítettem a szerelmemet és a legjobb barátomat is egyszerre! Ez fájt a legjobban az egészben. Amióta az eszemet tudom, te voltál a legjobb barátom... és mégis képes voltál ezt tenni velem.

- Annyira sajnálom! - fakadt ki Taylor elmaszatolódott sminkkel. A fekete szemfesték végigfolyt könnyáztatta arcán. Ismét Luke felé nyúlt, ezúttal kétségbeesetten, de a fiú felpattant és undorodva nézett le rá.

- Dugd fel a sajnálatodat a seggedbe és menj vissza a börtöntöltelék pasidhoz! Ne akarj megvédeni. Hülye voltál, hogy visszaengedted az életedbe. Ne legyél vele, ha nem akarsz. Miattam ne. Jelentsd fel. Szólj a szüleidnek. Ha megölet engem, legalább tiszta lelkiismerettel halok meg, csak ne te legyél az utolsó személy, akit előtte látok. - Azzal Luke elfordult a kanapén elterülve zokogó lánytól és faképnél hagyta őt.

Taylor

Kat az ágyán feküdt telefonjával a kezében. Alig várta, hogy megnézze, mennyi megosztásnál és megtekintésnél jár a twitterre feltöltött zuhanyzós videó. Riadtan konstatálta, hogy már sehol sem találja. Kétségbeesetten zoom hívást kezdeményezett Avával és Emmával, hogy utána járjon a dolognak. Amikor a két lány képe megjelent a kijelzőn, Kat azonnal beszélni kezdett. - Csajok, nem találom a videónkat! Mintha felszívódott volna.

- Tudom, kaptam értesítést róla. Eltávolították kiskorú pornográfiára hivatkozva - mondta bosszúsan Ava, miközben félretette a történelem könyvet és a laptopja kijelzőjére pillantott.

- De honnan jöttek rá, hogy kiskorúak szerepelnek rajta? Hogyan azonosítottak be minket? - értetlenkedett Kat. - A kamu twitter oldalt, amiről feltöltötted, huszonegy éves korúra állítottuk be.

- Valószínűleg sokan bejelentették a posztot, vagy fogalmam sincs. Én sem értem, de ne aggódj! Feltöltöm máshová és kirakom a kamu twitteremről a linket. Egy-kettőre hatalmas nézettségünk lesz. Most, hogy a twitter betiltotta a videót, az emberek még inkább látni akarják majd - mosolygott magabiztosan Ava.

- Ez szuper ötlet! - csatlakozott Emma, aki épp egy habbal teli kádban feküdt. - Egy pillanatra már megijedtem, hogy minden hiába volt. Most, hogy ismertségre tettem szert, semmiképp sem veszíthetem el. Rájöttem, hogy ez az, ami éltet. A figyelem. Még az sem érdekel, ha lekurváznak vagy azt mondják, kicsi a mellem. Nem számít, csak rám figyeljenek!

- Remélem nem felejted el, hogy az egészet csak azért tesszük, hogy letaszítsuk Iggyéket a trónról és a suliban végre demokrácia legyen! Mi nem akarunk uralkodni - emlékeztette komoly képpel Ava.

Emma ráhagyta a dolgot. - Hát persze, hogy nem, de a Declanos interjúmat már hétszázhuszonnégy ember megtekintette a YouTube-on.

- Én is nagyon jól haladok. Jól időzítettem a kilétem felfedésével TikTokon. A videónknak hála a fél suli felkereste ma a profilomat. Lett vagy kilencven új követésem és több száz új megtekintésem meg like-om - dicsekedett Kat.

- Csinálhatnánk majd hárman is egy TikTok videót az oldaladra. Tuti sokan megnéznék - javasolta Emma. Közben arra gondolt, mennyit dobna az ismertségén, ha felkerülne Kat oldalára, amit már több, mint ezren követtek.

‐ Még meggondolom. Talán lehettek a háttértáncosaim az egyik videómban.

Kat

Zayn és Shawn videojátékozással múlatta az időt, amíg Shawn végül bele nem unt és letette a konzolt. - Már ötödszörre vertél el - válaszolt szemrehányó hangon Zayn kérdő pillantására.

- Hagyhatnálak nyerni, de az nem lenne igazi győzelem.

Mindketten a szőnyegen ültek a falra szerelt tévé előtt, hátukat az ágy oldalának vetve. Zayn merően nézte Shawnt, mire az zavarában lesütötte a szemét. Zayn megfogta a fiú szőnyegen heverő kezét és szemeivel a tekintetét kereste. Shawn felnézett és szégyellősen elmosolyodott. - Mi az?

- Arra gondoltam, hogy megpróbálhatnánk... - kezdte Zayn. Lassan beszélt és óvatosan formált minden szót, mintha attól tartana, hogy mondandójával mindent elronthat.

- Mit? Még egyet akarsz játszani? - pislogott Shawn a tévé képernyője felé.

- Nem. Úgy értem, te és én. Járhatnánk... Nem kell azonnal válaszolnod! - sietett leszögezni Zayn, mielőtt olyasmit hallhatott volna, aminek nem örülne. - Csak ígérd meg, hogy átgondolod! Nem kell semmivel sietnünk. Haladhatunk szép lassan. Minden maradhat úgy, ahogy eddig volt, csak most már egymás pasijai lennénk. Ettől még nem kell csóknál többnek történnie köztünk, ha nem akarod. - Zayn minden idegszála pattanásig feszült, miközben arra várt, hogy Shawn mondjon valamit. Rettenetesen tartott attól, hogy a fiú nemet mond vagy megijed, és ezentúl távolságtartóvá válik. Nem akarta elveszíteni a barátságát, de úgy érezte, muszáj feltennie a kérdést. Nem várhatott tovább, hogy végül valaki más lecsapja a kezéről Shawnt. Dylannel annak idején mindent elbaltázott és ezúttal azt akarta, hogy ez még egyszer ne forduljon elő.

- Talán tényleg megpróbálhatnánk - felelte reszkető hangon Shawn egy örökkévalóságnak tűnő néma percet követően.

Zayn meglepetten meredt a fiúra, miközben próbálta felfogni a hallottakat. Teljesen felkészült az elutasításra. Végül szélesen elmosolyodott és boldogan magához ölelte Shawnt.

- ...de egyelőre csak a barátainknak mondjuk el! Most túl sok lenne nekem a figyelem, amit ez váltana ki. Te vagy a suli egyik legnépszerűbb pasija és mindenki erről beszélne. Örülök, hogy mióta te és Iggy együtt lógtok velem, kevesebben szekálnak. Félek, hogy velünk is az lenne, mint Dylannel és Logannel. Az pedig most a legkevésbé sem hiányzik - magyarázta lámpalázasan Shawn. - Így is jó neked?

- Persze, ahogy csak szeretnéd! - bólogatott csillogó szemekkel Zayn.

Shawn lehajtotta a fejét és a szőnyeget kezdte piszkálni az ujjaival, miközben megszólalt. - Még mindig nem értem, miért pont velem akarsz járni... Sokkal jobb pasikat  is megkaphatnál. Én nem vagyok népszerű vagy menő, nekem még otthonom sincs.

Zayn gyengéden ujjai közé fogta a fiú állát és maga felé fordította az arcát, hogy a szemeibe nézhessen. - Ne beszélj butaságokat! Senki sem ér a nyomodba. És most már van otthonod. Ott, ahol az enyém - mondta, majd közelebb hajolt Shawnhoz és óvatosan, gyengéden megcsókolta őt.

Shawn & Zayn

Miley meztelenül feküdt az ágyában, egy fiú arcával a lábai között. Egyik kezében füstölgő cigarettát tartott, a másikban a telefonját. Éppen Kristennel telefonált, miközben behunyt szemekkel sóhajtozott és nyögdécselt a gyönyörtől.

- Masztizol? - érdeklődött gyanakodva Kristen.

- Nem, éppen nyalnak. Folytasd nyugodtan!

- Mázlista! Szóval nemrég elmentem Logan nevelőapjához, Roberthez és megdugattam magam vele. - Kristen hangja izgatottan csengett. Miley szemei azonnal felpattantak a hír hallatán. - WOW! Hihetetlen... de miért? Az a pasi utálatos és undi is.

- Abban reménykedtem, hogy Logan anyja ránk nyit. Majd én megmutatom neki, kicsoda is Robert valójában. Felnyitom a szemét és miután kidobta azt a férget, Logan visszajön! Igazságtalanul küldte el és nem nyugszom bele.

- Remélem sikerül, mert én is sajnálom, hogy Logan nincs itt... de te hányszor akarod megdugatni magad, míg Jean végre rátok nyit? Nem lenne egyszerűbb felvenni videóra, ahogy épp dugtok, aztán megmutatni neki? - kérdezte Miley, miközben már érezte, hogy közel jár a csúcshoz.

- Szerintem ha élőben látná, nagyobb hatást érnék el. Azt akarom, hogy örökre beleégjen az elméjébe az, ahogy a szeretett pasija éppen bennem van. Egy életre meg kell tanulnia a leckét, de ha nem sikerül, marad a szexvideó - magyarázta Kristen. Közben a papagáj kalitkájához lépett, hogy megetesse Terlét.

- Kurva! - rikácsolta a madár, amikor meglátta a lányt.

Miley érdeklődve tartotta a füléhez telefonját. - Ez meg ki volt?

- A papagájom. Már egy csomó szóra megtanítottam. A kedvence még mindig a fasz. Azt mondja a legtöbbször - újságolta büszkén Kristen.

- Akkor nagyon hasonlít rád - vihogott Miley, majd egy pillanatra elakadt a lélegzete. - Most le kell tennem, mindjárt elélvezek. Puszi!

Miley

Iggy összefutott a plázában a barátnőivel és egy zsírszegény latte mellett beszámolt nekik Victoria győzelméről és arról, milyen reklámhoz adta az arcát a lány.

- Hüvelygomba elleni krém? - vihogott hangosan Nina, aki csak videóhíváson keresztül vett részt a társalgásban, ugyanis még mindig szobafogságban volt. - Ez fantasztikus! Alig várom, hogy lássam az arcát, amikor megtudja! Halálra fogom szívatni vele.

- Pláne, hogy még szopott is azért, hogy ezt elnyerje - mosolygott kárörvendőn Iggy, aztán gyanakodva méregetni kezdte a mellette ülő Charlit, aki gondolatban teljesen máshol járt. - Neked meg mi bajod? Mintha itt sem lennél.

- Csak Harry... próbáltam vele beszélni, de semmire sem jutottam. Azt kérte, bízzak benne. Minden olyan fura! Nem tudom, mit csináljak.

- Ha nagy a farka, bízz benne és tartsd meg - javasolta Ariana.

Nina a szemét forgatta. - Na mert Ednek aztán olyan nagy lehet...

- Nem hosszú, de jó vastag.

- Szerintem próbálj meg bízni benne. Adj neki egy esélyt, de ha elszúrja, dobd ki - mondta Iggy, mire Charli halványan elmosolyodott.

Nina izgatottan nézett a lányokra az Iggy kezében tartott telefon kijelzőjéről. - Egyébként teljesen eltűnt twitterről Katék videója. Szerintem pár nap, és mindenki elfelejti őket.

- Ahogyan kell - nevetett elégedetten Iggy, majd koccintott barátnőivel és belekortyolt lattéjába.

Nina

Közben Justin éppen hazaért. Fáradt volt és álmos, de jó kedvét ez egy cseppet sem befolyásolta. Jól érezte magát Dylannel és örült, hogy lelkileg kicsit sikerült feltöltődnie. Amikor behajtott autójával a ház elé, a fényszórók megvilágítottak egy vékony fiút, aki a bejárat előtt ácsorgott. Justin kíváncsian hunyorgatta a szemét, hogy felismerje, ki az.

- Braeden? - szólt bizonytalanul, miután kiszállt az autóból. Ninához hasonlóan régebben ő is találkozott a fiúval, ugyanis a szüleik egy időben együtt dolgoztak. Justin elképzelni sem tudta, mit akarhat a fiú. Már nem voltak beszélőviszonyban. - Miért ácsorogsz itt?

- Beszélnünk kell - mondta Braeden szomorú tekintettel.

- Bejössz?

- Nem, gyors leszek. Csak azt akartam, hogy némileg felkészülhess. Nekem erre nem volt lehetőségem és minden olyan váratlanul ért... Apukádról van szó. Ő lehet a következő.

- Te meg miről beszélsz?! - ráncolta a homlokát értetlenül Justin. Közben fázni kezdett és felhúzta a cipzárt a kabátján.

- Tudod, hogy apát sikkasztáson kapták és elmenekült, aztán mindenünket lefoglalták és most nincs semmink. Apát tegnap megtalálták és őrizetbe vették. Alkut ajánlottak neki. Enyhítenek a büntetésén, ha mond nekik pár nevet. Ha feldobja apukádat, ti is nagy bajban lesztek...

- Figyelj, nagyon sajnálom, ami veletek történt, de az én apám tisztességes. Sosem sikkasztana vagy verne át másokat. Nem tudom, honnan veszel ilyesmit. - Justin hangja védekezően csengett, és mintha nem csak Braedent, de magát is győzködné.

- Rengetek papírt elégettem anyával, miután apám lelépett... és a te apád nevével egy csomószor találkoztam közben. Nem ítélkezni jöttem, csak figyelmeztetni. Vidd át a legértékesebb cuccaid az egyik haverodhoz, amíg még teheted, különben neked is elveszik mindened. Se laptop, se iPad, se Xbox... semmi. Most mennem kell, és sajnálom, hogy így kellett megtudnod! - búcsúzott együtt érző hangon Braeden, majd sarkon fordult és eltűnt a szürkülő égbolt alatt. Justin még percekig nézett utána. Egy tucatnyi kérdés kavargott benne, de válasz nem volt egy sem. A hallottak teljesen letaglózták és bár nem hitt Braedennek, mégis összeszorult a torka, ha arra gondolt, hogy a fiú talán igazat beszélt.

Justin