2018. január 20., szombat

27. Fejezet: Szemet szemért

Utolsó óra után mindenki sietősen a táskájába dobálta könyveit, aztán rohantak a friss levegőre. Dylan és Logan az iskola lépcsőjén lépkedett lefelé, amikor Tyler melléjük szegődött és megszólította Dylant.
- Nincs kedved eljönni motorozni egy kicsit, mielőtt hazamész?
Dylan gondterhelten sóhajtott egyet, mielőtt a fiúra nézett volna, hogy válaszoljon.
- Ne haragudj, de most nem megy... Pedig szeretném.
Logan
- Kitalálom, megint Logan mellett a helyed, igaz?! - csattant fel türelmét vesztve Tyler, mire a mellettük lépkedő Logan lesütötte a szemét aztán gyorsított a léptein, hogy beelőzze a két fiút és szembeforduljon velük.
- Dylan, nyugodtan menj el Tylerrel. Nem kell velem maradnod. Nem lesz semmi baj.
- De én vettelek rá hogy ne menj haza reggel és haza akarlak kísérni, hogy Robert ne essen neked... - ellenkezett Dylan, de mielőtt megbeszélhették volna, hogy mi legyen, Tyler hirtelen közbevágott.
- Reggel? Szóval ti együtt is aludtatok?! Aztán még az egész napot is együtt töltitek én meg tíz percet nem lehetek veled, mert rám nincs időd?! Honnan tudod, hogy nekem például nincs szükségem rád? Honnan is tudhatnád milyen érzés, hogy mióta csókolóztunk, azóta folyamatosan csak lekoptatsz! Hiszen csak Logannek lehet egyedül baja a világon... Én többet nem fogok könyörögni, hogy töltsünk együtt egy kis időt. Majd keresel ha akarsz. Sziasztok! - hadarta az indulattól szinte egy szuszra, aztán mielőtt Dylan egyáltalán szóhoz juthatott volna, már hátat fordított és felpattant a parkolóban álló motorjára. Logan lehajtotta a fejét és csak akkor szólalt meg, amikor már Dylan mellett ült a fiú kocsijában.
- Igaza van...
Barátja felháborodva fordította felé a fejét.
- Micsoda?! Még neki adsz igazat?
Miközben kikanyarodtak a parkolóból, Logan belekezdett a magyarázatába.
- Igen. Tényleg nem csak nekem lehet szükségem rád. Vele is törődnöd kell, ha akarsz tőle valamit. Hiszen olyan boldog voltál, miután csókolóztatok. Nem söpörhetsz félre miattam mindent és mindenkit, akármennyire is jól esik.
Dylan lemondóan sóhajtott.
- Igazad van, szemét voltam vele. Nekem is szarul esne, ha a történtek után mindig lekoptatna engem.

Iggy és barátnői épp elbúcsúztak egymástól az iskola előtti parkolóban, amikor odalépett hozzájuk Justin.
- Iggy, beszélhetnénk?
- Nem - hangzott a felelet, majd Iggy egy pillantásra sem méltatva a fiút hátat fordított és bevágódott az autójába. Charli, akit barátnője áthívott magukhoz, szó nélkül követte a lány példáját és beült mellé. Ariana, akinek nem volt jogosítványa, mivel minden alkalommal megbukott a vizsgán, intett a csapatnak, aztán elindult szülei kocsija felé, amiben anyja már türelmetlenül várta őt. Már csak Nina és Justin állt egymással szemben, a lány pedig bevetette minden csáberejét és haját dobálva Justinra mosolygott.
- Velem nyugodtan beszélgethetsz.
Iggy idegesen rádudált barátnőjére, aki riadtan hátra ugrott, majd elsietett.
- Írj rám nyugodtan! - kiabált hátra a válla fölött Justinnak, aki csalódottan a motorjához kullogott. Úgy döntött hazafelé benéz  a kórházba a még mindig eszméletlenül fekvő Zaynhez, hogy megnézze történt-e valamilyen változás az állapotával kapcsolatban.

Dylan és Logan a bejárati ajtóban álltak és reménykedtek abban, hogy Robert nem részeg. Bár erre elég kevés esélyt láttak. Végül Logan erőt vett magán és benyitott. A nappaliban senkit sem találtak, így hát elindultak a lépcső felé, hátha észrevétlenül felosonhatnak a fiú szobájába, de Dylan megbotlott az egyik szőnyegben és hasra esett. Miközben Logan nevetését elfojtva talpra állította barátját, egy bosszús férfi hang szűrődött ki a konyhából.
- Ki a fene van itt?!
A következő pillanatban megjelent a nappaliban a borostás, kissé dűlöngélő Robert egy izzadt trikóban, sörrel a kezében. Mikor megpillantotta a lépcső aljában álló Logant, gonosz vigyorra húzódott a szája.
- Ugye tudod, hogy nagy bajban vagy kölyök?
- Este véletlenül elaludtam Dylanéknél és reggel keltem fel. Már nem volt idő hazajönni suli előtt - mentegetőzött Logan, miközben azért fohászkodott magában, hogy nevelőapja mielőbb hagyja őt békén.
- Engem nem érdekelnek a kifogásaid, te neveletlen senkiházi! - ordított rá Robert, aztán egyik kezével a falhoz lökte őt. Dylan elkapta a férfi kezét és lerántotta azt barátja pulcsijáról.
Dylan
- Hagyja békén!
Robert a fiú felé fordította a fejét és hangosan felnevetett. - Miért, különben mi lesz? Megversz?!
- Nem, hanem szólok apámnak! Ugye nem kell bemutatnom magának, hogy kicsoda az apám?! - csattant fel Dylan, mire Robert kissé hátrébb húzódott, pedig legszívesebben beverte volna a fiú képét.
- Nem érdekel, ki az apád. Felőlem a miniszterelnök is lehet, leszarom - keménykedett, de Dylan látta a szemében a riadtságot. Elégedetten mosolyra húzta a száját, aztán elkapta Logan karját és húzni kezdte magával vissza a bejárati ajtó felé.
- Most pedig Logan átjön hozzánk leckét írni, majd később jön. Tudja hol keresse, ha szükség van rá. Viszlát - búcsúzott, majd Logannel a nyomában kilépett az ajtón, faképnél hagyva a mérgében fortyogó Robertet.

- Ez király volt! Láttad hogy megijedt, amikor apukádat említetted? - nevetett Logan, miközben átsétáltak a szomszédházba.
- Igen. Úgy kell neki! - bólogatott elégedetten Dylan. - Éreztem hogy veled kell jönnöm. Gondolj bele mi lett volna, ha egyedül vagy. Biztos megütött volna... - tette hozzá elszontyolodva. Most már nem bánta, hogy végül nem ment el Tylerrel.
Logan még mindig mosolyogva vállon veregette őt.
- De nem így lett, inkább örüljünk... és köszönöm. Nagyon jól esett, hogy kiálltál értem. Igaz barát vagy.
- Nem kell megköszönni, hiszen te is mindig kiállsz értem a suliban. Ez így helyes.
- Sziasztok! - kiáltott feléjük Charli, aki Iggy mellett lépkedett a luxusvilla bejáratához vezető ösvényen. Az előttük sétáló fiúk hátrafordultak és viszonozták a köszönést. Iggyt azonnal zavarni kezdte, hogy barátnője megint inkább Dylannel foglalkozik helyette. Charli kezébe nyomta a táskáját, aztán szigorú arccal felé fordult.
- Remélem most nem Dylan körül fogsz legyeskedni, ahogy szoktál amikor nálunk vagy, hanem tényleg segítesz a Halloween buli szervezésében, hiszen ezért hívtalak át!
Charli elvörösödött és az előtte lépkedő Dylan hátát bámulva majdnem felesett a saját lábában.
- De hiszen nem is szoktam körülötte legyeskedni... - ellenkezett nem túl meggyőző hangon. Iggy szemét forgatva hátra vetette a haját a válla fögött.
- Lássuk csak, ott volt például az az eset, amikor meglested őt a fürdőben, vagy az a másik, amikor az ágyamon fekve azt kérted, tiporjon a lelkedbe, aztán az allergia-gyógyszerekre fogtad, amiket szedtél!
Charli arca még pirosabb lett, miközben beléptek a házba.
- Én ilyesmikre egyáltalán nem emlékszem - hazudta, majd hogy terelje a témát, gyorsan hozzátette: - Persze, hogy segítek! Annyira izgatott vagyok emiatt a buli miatt! Alig várom, hogy kiválasszuk a díszleteket meg a zenéket, imádom a Halloweent!
Ezzel Iggy sem tudott vitatkozni. Bár ő minden eseményt imád, aminek alkalmából bulit szervezhet.

Kristen épp hazafelé sétált a suliból, amikor mellé szegődött valaki. Kristen hirtelen megijedt és felsikkantott.
- Húzz innen te kis köcsög, nincs pénzem!
Miután ránézett a mellette lépkedő fiúra, azonnal megnyugodott.
- Neked is szia - mosolygott Austin.
- Mit keresel itt? Nem is erre laksz - kíváncsiskodott Kristen, miközben a szíve vadul kalapálni kezdett.
- Arra gondoltam, lóghatnánk együtt egy kicsit - ajánlotta a fiú zsebre dugott kézzel, mosollyal az arcán. Kristen próbálta leplezni meglepődöttségét és füle mögé simította hajfürtjeit, miközben a cipője orrát bámulta.
Austin
- Hát, még meg kell néznem a határidőnaplómban, hogy ráérek-e - mondta végül nagyokat nyelve, mire Austin harsogva felnevetett.
- Gondolom egész délutánra be van írva neked a kötelező napi maszturbáció.
- Nem, az péntekre van - javította ki a lány.
Miközben nevetgélve lépkedtek egymás mellett, Kristen ráébredt arra, hogy még sosem érezte olyan jól magát, ahogyan a fiú társaságában szokta. Fura érzés volt számára a boldogság. Még Logan sem jutott az eszébe, akiért azóta odáig van, mióta a fiú átkerült az iskolájukba.
- És hova menjünk? - vetette fel. Austin hamiskás tekintettel mosolygott rá.
- Most nincs otthon senki, úgyhogy mehetnénk hozzánk.
Kristen érezte, ahogy minden testrésze bizseregni kezd a gondolatra, hogy kettesben lesz Austinnal.

Miley a kórházban ült a tudattalan Zayn ágya mellett és azért fohászkodott, hogy a fiú minél előbb magához térjen. Selena az ablak előtt álló fotelben unottan reszelgette a körmét és azon tűnődött, mikor fognak már végre csinálni valami izgalmasat.
- Tudod, szerintem fölöslegesen beszélsz olyasvalakihez, aki kómában fekszik - jegyezte meg, mire Miley összeszűkült szemekkel ránézett.
- Az orvos azt mondta, hogy lehet hogy hallja, amit a körülötte lévők beszélnek.
Selena hátravetette a haját és nagyot sóhajtott.
- Jó, értem, de mikor megyünk már végre valami izgibb dolgot csinálni?
- Hihetetlen, mekkora egy érzéketlen ribanc vagy! - csattant fel Miley, aztán elhallgatott, mert belépett a kórterembe Justin.
- Sziasztok - köszönt, majd megállt Miley széke mellett. Próbálta elkerülni a szemkontaktust Selenával, de a lány azonnal felpattant a fotelből és közelebb lépett Zayn ágyához.
- Még mindig nincs semmi változás. Annyira aggódom! Sokszor beszélek hozzá, hátha attól hamarabb kinyitja a szemét. Az orvosok azt mondták, hogy talán hallja, amit mondunk neki - szipogott, miközben hátrasimította szemébe hulló hajfürtjeit. Miley ingerülten nézte a lányt és felpattant helyéről.
Selena
- Már mész? - kérdezte ijedten Justin, aki semmiképp sem akart kettesben maradni Selenával.
- Ja. Hiszen Selena helyettem is épp eléggé aggódik. Majd benézek holnap is. Szia, Zayn! - Miley vetett egy utolsó pillantást az ágyban heverő fiúra. Ha nem tudná az igazat, akkor akár azt is feltételezhetné, hogy Zayn csak békésen alszik.
Justin a lány után fordult és az ajtóhoz indult, de Selena hirtelen hangosan felzokogott, mire Justin kelletlenül megfordult.
- Annyira félek, hogy talán sosem tér már magához!
- Mintha téged érdekelne bárki más is saját magadon kívül. Az én életem is tönkretetted - vetette oda Justin, mire Selena felegyenesedett és hátradobta a haját.
- Szerintem nem erőszakoltalak meg. Te dugtad belém a farkad, ezt ne feledd. De ha a lelkednek úgy könnyebb, kend csak rám az egészet! Megszoktam már, hogy én vagyok a rossz.
Justin válaszra sem méltatva a lányt sarkon fordult és elindult az ajtó felé.

Kristen és Austin a fiú ágyán fekve csókolóztak és simogatták egymást, amikor a lány levegő után kapkodva hirtelen felült.
- Mi a baj? - kérdezte meglepetten Austin és a kezére támaszkodva bámult Kristenre, mire az hátrasimította a haját és visszabámult rá.
- Semmi, csak mindig arról álmodoztam, hogy a pasimmal vesztem majd el a szüzességem. Te pedig nem vagy a pasim.
Austin közelebb húzódott hozzá, aztán a kezei közé fogta az arcát és a szemeibe nézett. Eddig nem is tudatosult benne, hogy mennyire gyönyörűek.
- És mit szólnál, ha azt mondanám, hogy lehetek a pasid, ha te is akarod?
Kristen meglepődve bámult a fiúra.
- Komolyan mondod?! - hitetlenkedett.
- Igen. Viszont nem mondhatjuk el senkinek sem, hogy járunk. Rendben?
- De miért nem? Szégyellsz, igaz? - A lány kezdeti lelkesedése alább hagyott és kezdte ramatyul érezni magát. Végre talált valakit, aki járni akar vele, de csak titokban. Úgy látszik, semmi sem lehet felhőtlenül tökéletes.
- Tudod, hogy cikiznének érte mindkettőnket. Nem kell mindenkinek tudnia mindenről - bizonygatta Austin, miközben óvatosan lehúzta a cipzárt Kristen pulcsiján. A lány halványan elmosolyodott és bólintott. Úgy érezte, még ez is több, mint amit remélhetett volna. Inkább legyen egy fiúja titokban, mint sehogy. Már rohadtul elege volt a magányból. Lassan vetkőztetni kezdték egymást, miközben csókolóztak, aztán Kristen hanyatt dőlt az ágyon, Austin pedig a szájával egyre lejjebb és lejjebb haladt a lány testén...

Dylan az ágyán feküdt Logannel és a Buffy, a vámpírok réme című sorozatot nézték, miközben üzenetet írt Tylernek, hogy lenne-e kedve találkozni.
- Na, mit válaszolt? - kíváncsiskodott Logan pattogatott kukoricát majszolva.
- Azt, hogy igen. Átjön.
- Tudja, hogy itt vagyok?
Logan felült az ágyon és a pulcsiját keresve körülnézett.
- Úgy csinálsz mintha a szeretőm lennél, akinek gyorsan le kell lépnie - kacagott rajta Dylan. Logan nem jutalmazta a viccet; felállt és komoly arccal barátjára meredt.
- Nem akarok megint veszekedést meg feszültséget okozni köztetek. Jobb, ha most kettesben lesztek egy kicsit. Nem tudnám megbocsájtani magamnak, ha miattam mennétek szét.
Logan
- Nekem pedig nem kell választanom köztetek. Tudja hogy itt vagy és nem zavarja. Áthívtam, hogy filmezzen velünk. Nyugi. Ha gondolod majd egy kicsit átnézel Iggyhez, hogy addig beszéljek Tylerrel, de nem kell elmenned.
Logan sóhajtott és lassan visszaült az ágyra. - Oké, úgy jó lesz.
Épp befejezték az epizódot amit néztek, amikor megszólalt a csengő, majd nem sokkal azután benyitott Tyler Dylan szobájának ajtaján. Egy pillanatra megvillant a szeme az ágyon fekvő fiúk láttán, de aztán mosolyt erőltetett az arcára, mielőtt megszólalt.
- Sziasztok. Anyukád beengedett - mondta Dylanre pillantva, aki felállt az ágyról és hozzá sietett, hogy megölelje őt.
- Örülök, hogy itt vagy!
- Én is - felelt Tyler, miközben viszonozta az ölelést. Annyira jó érzés volt újra a karjaiban tartani Dylant, hogy meg is feledkezett a vitáikról.
- Mit nézzünk? Mihez lenne kedved? - kérdezte Dylan, miközben az ágyhoz léptek és leültek rá egymás mellé. Tyler átkarolta a fiút és magához szorította, mielőtt válaszolt.
- Nézhetnénk valami jó kis horrort, ha van kedvetek.
- Még szép, hogy van! Logan? - Dylan barátjára pillantott, aki beleegyezve bólintott.

- Kiküldted facebook-on a meghívókat? - kérdezte Iggy, fel sem nézve macbookjából.
- Igen - felelte Charli, aki láthatólag nagyon büszke volt magára. A jakuzziban ülve szervezték a Halloween bulit, közben pedig egy-egy pohár Mimózát szürcsölgettek.
- Helyes. Én is kiírtam Twitterre meg a blogomra is. Megrendeltem a kaját is. Még a pia van hátra és a díszletek. Na meg kell valami ütős DJ is - sorolta Iggy, de Charli sietve kijavította.
- A DJ-t már elintéztem. Martin Garrix megfelel?
Iggy tágranyílt szemekkel és elismerően pillantott barátnőjére.
- Hogy csináltad?! Biztosan hónapokra be van már táblázva!
- Be volt aznapra is... de mondtam, hogy te a dupláját fizeted annak, amit a másik fellépésén keresett volna. Remélem nem baj! - Charli kissé ijedten nézett a lányra, de félelme végül alaptalannak bizonyult.
- Még szép, hogy nem! - vigyorgott Iggy. - Ügyes vagy! Ez lesz a legjobb Halloween-i buli, amit középsulisok hoztak össze. Már alig várom!
- Én is! - Charli néhány másodpercig gondolkodott, hogy feltegye-e következő kérdését. Nem akarta elrontani Iggy kedvét, és feldühíteni sem akarta a lányt pláne most, hogy ilyen jó pontot szerzett nála, de végül úgy döntött, megteszi. - Szóval... azt akartam kérdezni, hogy hogy vagy? Justinnal kapcsolatban...
Iggy kedve kezdett súlyosan romlani a fiú nevének hallatán, és már készen állt arra, hogy valamilyen gorombasággal hárítsa a kérdést, de úgy vélte talán itt az ideje, hogy az egyik barátnőjével is megbeszélje a történteket. Talán könnyebb lesz, ha mindezt nem fojtja el magában. Ha van olyasvalaki, aki már többszörösen bizonyította az iránta való hűségét, akkor az biztosan Charli.
- Nehéz. Kaptam tőle egy fotóalbumot a minap a közös képeinkkel és teljesen kiakadtam. Mindenáron vissza akar kapni - mondta, aztán kiitta pohara maradékát és fanyar mosollyal az arcán Charlira nézett, aki meglepetten nézett vissza rá. Iggy soha nem beszélt neki kényes témákról, az ezekre vonatkozó kérdéseket rendszerint hárította.
- Annyira sajnálom. El sem tudom képzelni, min mész keresztül és hogy vagy képes ilyen erős maradni. Még mindig szereted, igaz?
- Igen... de már sosem tudnám megbocsájtani neki, amit tett. Hogyan fogom elviselni a látványát minden nap a suliban? Szeretném, ha mindketten tovább lépnénk, de egy részem mégis azt akarja, hogy küzdjön értem. Legalább tudom, hogy megbánta és megfizet azért, amit velem tett. Nem tudom hogy fogom elviselni, ha összejön valakivel a suliból és minden nap néznem kell, ahogy enyelegnek...
Charli & Iggy
Charli együttérzéssel nézett barátnőjére, majd megfogta és megszorítta a kezét.
- Nem fog majd így fájni, ha megismersz valakit, akit szeretni fogsz, és aki majd úgy bánik veled, ahogy megérdemled. Justin egy tuskó. Ha valaki képes eldobni téged azért, hogy Selenával dughasson, szerinted mennyi lehet az IQ-ja? Hogy szomorkodhatsz miatta? Undorodnod kellene tőle azok után, amit tett! Hogy mer a szemed elé kerülni? Kitörölheti mostmár a seggét a szaros fotóalbumával! Akkor kellett volna gondolkodnia amikor bedugta a farkát Sel mocskos puncijába! Akkor nem jutottál az eszébe?! - Charli egyre dühösebb és dühösebb lett, miközben beszélt. Legszívesebben a földbe taposta volna kedvenc magassarkújával Justin fejét azért, amit Iggyvel tett.
- Tudod mit? Igazad van. Elég volt a siránkozásból. Egy ilyen pasi után nem éri meg sírni. Csak... majd amikor lefekszem aludni és egyedül leszek, megint felvillannak a közös emlékek és már nem lesz ilyen könnyű leszarnom az egészet - Iggy kezdeti lelkesedése alább hagyott és szomorúan nézett bele üres poharába. Charli hátrafordult és elvett egy újabb teli poharat a jakuzzi pereméről, hogy átnyújtsa a lánynak.
- Köszi!
- Ha szeretnéd, itt alszok veled ma. Vagy bármikor, amikor szükséged van rám.
- Ugye ezt most nem azért mondod, hogy Dylan közelében lehess? - nevetett fel Iggy.
- Nem - felelte Charli teljesen őszintén. - Csakis miattad.
- Imádlak!
Miután megölelték egymást, Charli meghatódva felelt. Hiszen Iggy eddigi barátságuk alatt még sosem mondott neki ilyesmit.
- Tudod, hogy én is téged!
- Persze, hogy tudom. Engem mindenki imád. Kivéve Selenát, de ő egyaltalán nem számít... Figyelj. Mondd el őszintén, hogy mit érzel a bátyám iránt!
Charlit hidegzuhanyként érték a lány utolsó szavai. Titkolhatná továbbra is a nyilvánvalót és tettethetné a hülyét, de ha Iggy őszinte volt vele, ő miért ne legyen az?
- Szeretem őt... évek óta.
- Tudtam! Miért nem vallottad be soha?! Hiszen eddig is nyilvánvaló volt.
Charli meghúzta pohara tartalmát és csak azután válaszolt.
- Féltem hogy kiakadsz, ha megtudod és többet nem jöhetek át.
- Ha Nináról lenne szó, biztos kiakadnék, hiszen egy ribi, de te nem vagy az. El sem tudom képzelni, mennyit szenvedhettél... én nem is tudom elképzelni, milyen lehet évekig szeretni valakit úgy, hogy minden nap látom a suliban, és közben meg sem próbálok kikezdeni vele.
- Hiszen te bárkit megkaphatsz, honnan is tudnád, milyen a viszonzatlan szerelem! - nevetett fel Charli.
- Ez igaz... Figyelj, majd beszélek Dylannel, de nem látom valószínűleg, hogy...
Ekkor jelent meg az ajtóban Dylan és üdvözölte a csajokat.
- Sziasztok! Látom nagyon jól érzitek magatokat - vigyorgott, aztán rágyújtott egy cigarettára.
- Hol hagytad Logant? - kíváncsiskodott Iggy, miközben Charli fülig vörösödve a poharába temetkezett.
- A szobámban Tylerrel. Horrort nézünk, csak lejöttem nasiért mert elfogyott. Gondoltam akkor már gyorsan elszívok egy cigit.
- Filmeztek és nem is szóltok? Rohadékok! - torkollta le testvére, Charli pedig azonnal bekapcsolódott.
- Én imádom a horrort!
- Hát persze, tudjuk hogy te mindent imádsz - mosolygott Iggy sokatmondó pillantást vetve barátnőjére, aki ekkorra már alig látszott ki a vízből.
- Ha gondoljátok, nézhetünk egy másik filmet is, ha ennek vége - ajánlotta Dylan.
- Oké, de miért nem a moziszobában filmeztek? Hiszen ott sokkal jobb - értetlenkedett Iggy.
- Mert én ágyból jobban szeretem nézni.
- És mióta vagytok ilyen jóban Tylerrel, hogy már ide jár filmezni?
- Most óta. - Dylan beoltotta cigijét és visszament a házba.

Közben a szobájában nem uralkodott túlzottan felhőtlen hangulat. Logan szerette volna megbeszélni a dolgokat Tylerrel, elmondani neki hogy nincs miért aggódnia és nem kell féltékenynek lennie rá, de mielőtt bármit is szólhatott volna, Tyler megelőzte.
- Figyelj, te meddig maradsz? - kérdezte le sem véve szemét a tévé képernyőjéről.
- Szerintem lépek, ha ennek vége.
- Az jó lenne.
Logan felvonta szemöldökét és a fiúra bámult.
- Na jó. Neked meg mi a fene bajod van?! Mi van azzal amit nem rég mondtál, hogy milyen jó hogy Dylannek van egy olyan barátja, mint én? Meg hogy milyen ritka az ilyen barátság meg mennyire támogató vagyok?!
Iggy
- Akkor még nem volt köztem és Dylan között semmi. Most már van, és szeretnék vele kettesben lenni, de tőled nem lehet! Te mindenhol ott vagy. Neked mindig támogatásra van szükséged, te elvárod, hogy a nap huszonnégy órájában rád figyeljen, mert neked rajta kívül nincs senkid. Vagy mert az igazság az, hogy nem is vagy heteró csak magadnak sem vallottad még be. Talán szerelmes vagy Dylanbe, csak még te sem tudod. Így belegondolva már nem is vagy az a támogató barát. Ha az lennél, most sem lennél itt!
Logannek nagyon rosszul estek a fiú szavai. Felpattant az ágyról és felkapta a kabátját az egyik fotelből, de mielőtt kilépett volna a szobából, még idegesen Tyler felé fordult. 
- Lófaszt sem tudsz rólam úgyhogy engem csak ne elemezgess, rendben?! Én nem akarom elvenni tőled Dylant, mert nekem olyan, mintha a testvérem lenne. Sajnálom, ha ezt nem tudod elfogadni, de te fogod elmarni magad mellől, nem én! - azzal kivoharzott a szobából és elindult a földszintre. Már épp a lépcső alján járt, amikor összefutott Iggyvel, aki egy rózsaszín törölközőbe csavarva a szobájába indult, hogy felöltözzön.
- Hová mész?! - kérdezte a fiútól megütközve. - Dylan azt mondta, ha befejeztétek, nézünk egy másik filmet együtt.
- Haza kell mennem, majd máskor... - motyogta Logan, de a könnyek a szeme sarkában nem kerülték el a lány figyelmét.
- Hé, mi a baj? - nézett rá aggódva Iggy, miközben elkapta a kezét.
- Semmi, csak nem érzem jól magam.
- Fáj valamid?
- Nem, csak...
- Tyler bántott?!
- Nem...
- Logan! - csattant fel türelmét vesztve Iggy. A fiú úgydöntött, nem mondja el az igazságot.
- Haza kell mennem.
- Ne menj! Maradj velem és Charlival! Jó buli lesz, meglátod! Gyere! - Iggy kézenfogva rángatni kezdte Logant felfelé a lépcsőn, épp mikor Dylan is megjelent a legalsó lépcsőfokon.
- Hé, hová rohantok? - kíváncsiskodott.
- Logan most egy kicsit átjön hozzánk a szobámba, ti addig nyugodtan filmezzetek csak! - felelte Iggy, majd csapódott is mögöttük a szobájának ajtaja. Néhány másodpercig még ezután is fogták egymás kezét, miközben a szoba közepén álltak szótlanul, majd Iggy észbe kapott és sietve elengedte a fiút, aki még mindig letörtnek tűnt.

Közben Dylan chipsekkel és kólával megpakolva felcaplatott a lépcsőn és belépett a szobájába, ahol Tyler várta őt az ágyon fekve.
- Miért ment el Logan? Még vége sincs a filmnek. Azt hittem kíváncsi a végére - értetlenkedett.
- Neked most sem az az első gondolatod, hogy itt fekszem az ágyadban és rajtunk kívül nincs itt senki más, hanem az, hogy Logan miért nem maradt itt a film végéig?! Te tényleg bele vagy zúgva... Nem is értem mit keresek én itt! - gurult be Tyler, miközben kimászott az ágyból és az ajtó felé indult. Dylan sietve lerakodta terhét, majd a fiú elé állt.
- Ne menj! Azt szeretném, ha maradnál... - mondta, majd lassan közelebb lépett Tylerhez, óvatosan a csípőjére tette a kezét és finoman megcsókolta őt. Tyler viszonozta a csókot, majd az ágyra lökte Dylant és rámászott. Miközben tovább csókolóztak az ágyon fekve, Tyler becsúsztatta a kezét Dylan pólója alá, majd a farmerja sliccéhez nyúlt, de a fiú megállította a kezét.
- Mit csinálsz? - nézett rá Dylan megütközve és meglepetten. Tyler értetlenül nézett vissza rá.
- Csak megakartam fogni, azt hittem örülnél neki...
Tyler
- Én nem akarom. Nekem ez még túl korai. Még azt sem tudom hogy járunk-e. Én még nem voltam senkivel - hadarta Dylan, miközben eltolta magától Tylert és felült az ágyban.
- Jó, értem! Csak elkapott a hév, ne haragudj. Nagyon kívánlak... Mi az, hogy még azt sem tudod, hogy járunk-e?! 
- Hát... csókolóztunk, de nem beszéltünk meg semmit - vont vállat Dylan.
- Szerintem az a csók nyilvánvalóvá tette, mit akarok - nézett rá Tyler és megfogta a kezét. - Én veled akarok lenni. És te?
Ekkor váratlanul benyitott az ajtón Charli, majd megtorpant, amikor meglátta az egymás kezét fogó fiúkat.
- Bocsi... nem akartam megzavarni semmit - mondta lesújtott arckifejezéssel, majd kihátrált.
- Charli, várj! - szólt utána Dylan és kipattant az ágyból, hogy utolérje őt. Még sikerült elkapnia a lány karját a folyosón, mielőtt az elért volna Iggy szobájába.
- Mit akarsz?! - csattant fel Charli, miközben kelletlenül visszafordult.
- Téged! - Dylan magához húzta, majd szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Charliról leesett a törölköző, Dylan pedig türelmetlen mozdulatokkal a bikinifelsőjétől is pillanatokon belül megszabadította őt. Persze mindez csak a lány fejében zajlott, a valóság teljesen másként folytatódott.
- Csak... azt akarom hogy ne értsd félre, amit az előbb láttál - kérte Dylan.
Charli kissé zavarodottan ocsúdott fel fantáziálásából, de végül megrázta a fejét és lenyugodott.
- Mit értenék félre? Én is megfogtam az előbb Iggy kezét, mégsem járunk - vont vállat Charli. Dylant szörnyű bűntudat gyötörte, amiért hazudik a lánynak. Hiszen pontosan tudta, hogy Charli odáig van érte. Könnyebb lenne bevallani az igazat, hogy végre tovább léphessen és ne reménykedjen kettejükről. De ezt először Iggynek kellene elmondania... arra viszont készen áll már vajon? Végül úgy döntött, nem itt és nem most van itt az ideje annak, hogy színt valljon. Megpróbált rámosolyogni a lányra, aki visszamosolygott rá, majd váratlanul magához ölelte őt, aztán fülig vörösödve berohant Iggy szobájába. Dylan sóhajtva sarkon fordult és visszament Tylerhez.

Kristen épp élete legszebb pillanatát élte át, miközben vadul lovagolt Austinon.
- Biztos hogy most csinálod először? Nagyon gyakorlott vagy - pihegte elismerően a fiú, miközben Kristen csípőjét szorította.
- Persze hogy most, csak sok pornót néztem és rendszeresen masztizok is - kacsintott a lány és nagyon büszke volt magára, amiért Austin elégedett a teljesítményével.
Miután végeztek, kifulladva feküdtek egymás mellett, Kristen pedig rágyújtott egy cigarettára és nagy élvezettel kifújta a füstjét.
- Nagyon élveztem, remélem te is... - suttogta Austin, majd csókot nyomott a lány kulcscsontjára.
- Én is. Sokat fantáziáltam már róla, de sosem hittem volna hogy ilyen jó érzés!
- Miley és Selena mindig kinevetett a farkam miatt... csak Nickkel akarták csinálni, mert neki nagyobb van - vallotta be Austin. - Viszont te egyszer sem nevettél ki, és ez annyira jól esik.
Kristen újra kifújta a füstöt, és csak azután szólalt meg.
- Szerintem semmi baj nincs vele. A dolgát pedig nagyon érti. Miley és Selena már nagyon el lehet használva, ne törődj velük! Én mindenedért oda vagyok.
- Annyira félreismertelek. Ha mindenki venné a fáradtságot és megismerne, rájönnének hogy nem vagy béna, sőt, vagányabb és viccesebb vagy, mint ők... és nekem nagyon tetszel.
Kristennek még soha senki nem mondott ehhez hasonlót. Könnybe lábadt szemekkel a fiúhoz bújt és átölelte őt.
- Sosem voltam még ilyen boldog.
- Nem hittem volna hogy ezt fogom mondani, de én sem.

Miután megnézték a Démonok Között című horrorfilm második részét, Logan elköszönt a kis csapattól és magára vette kapucnis pulcsiját. Iggy, aki végig élvezte a film alatt a mellette ülő fiú közelségét, felajánlotta, hogy kikíséri őt.
- Biztos hogy már mész? - kérdezte Dylan csalódottságát leplezni próbálva Tyler előtt. Attól tartott, ha kettesben maradnak a fiú megint megpróbálja majd átlépni azt a határt, ami számára még távolinak tűnt.
- Sajnos muszáj - vetett egy gyors oldalpillantást Logan Tylerre, majd a szoba ajtajához lépett. - Robert már így is ki lehet akadva...
- Akkor majd holnap talizunk! - búcsúzott Dylan, aki mellé Charli már oda is csúszott, elfoglalva Logan megüresedett helyét. Iggy követte a lépcsőn araszoló fiút, aztán kiléptek a hűvös, tiszta levegőjű, de kissé szeles éjszakába.
Az Iggyék luxusvillája előtti ösvényt gyönyörű, sárga fénybe vonták a két oldalon végig sorakozó lámpák. A lány dideregve átölelte magát karjaival, miközben megálltak a bejárati ajtó előtti néhány lépcsőfok egyikén.
- De hiszen mindjárt ide fagysz, gyorsan menj vissza a házba, hazatalálok - jelentette ki Logan, de Iggy a fejét csóválta.
- Gondoltam elkísérlek a kapuig.
- Akkor vedd fel a pulcsim! - ajánlotta Logan és már ki is bújt pulóveréből, amit aztán Iggy vállára terített. A lányt ismét kirázta a hideg, de ezúttal nem az időjárást. Logan arcára pillantott, a fiú szemei még a lámpafénynél is élénk kéken csillogtak. Iggy nem értette, mi ez az egész... Egy pillanatra behunyta a szemét és azt látta maga előtt, hogy az ágyában fekszik, miközben Logan végig simít gyengéden ujjaival a combjain, aztán az arcán állapodik meg a tenyere és közelebb hajol hozzá, hogy megcsókolja őt. Arra eszmélt, hogy már egyáltalán nem fázik és mélyen beleszippant a levegőbe, hogy érezze a pulcsiból áradó tipikus Logan-illatot. Megrázta a fejét és hátrasimította a szemébe hulló hajtincseket. Logan vele szemben állt és várakozón nézett rá.
- Akkor mehetünk? Nem akarom, hogy a végén még megfázz miattam.
- Hát persze - hadarta Iggy, aztán elindultak az ösvényen. Közben belebújt a vállára terített pulcsiba és nyakig felhúzta rajta a cipzárt, majd az arcába húzta a kapucniját.
- Most már elmondod miért volt olyan rossz kedved, amikor hirtelen haza akartál menni? - kíváncsiskodott, miközben egymás mellett lépkedtek.
- Semmin - felelte kurtán Logan. 
Logan
- Na, mondd már el! Kérlek!
Logan szívesen elmondta volna a lánynak, hogy az a baja hogy Tyler féltékeny rá Dylan miatt, de nem mondhatott semmit, hiszen Dylan még nem is coming-out-olt senkinek rajta kívül.
- Csak... megijedtem, hogy Robert ki fog akadni, ha sokáig maradok. Ma nekem esett mikor nálunk voltunk, de Dylan leállította és szerintem ezt rajtam fogja levezetni - mondta végül. Iggy együttérző kifejezéssel az arcán fürkészte őt.
- Hazakisérjelek? - ajánlotta fel végül. Bár Logannek jól esett a lány aggódása, tudta hogy semmin sem változtatna az egész. Ha Robert szemétkedni akar vele, akkor akkoris megtenné, ha Iggy hazakísérné, csak akkor megvárná, míg egyedül nem maradnak.
- Köszi, de nem kell. Valószínűleg már alszanak - mosolygott Logan, mire Iggy visszamosolygott. Közben elértek a hatalmas, fekete kapuhoz. - Hát akkor... holnap.
- Holnap - ismételte Iggy. - Ó, a pulcsid itt ne hagyd! - kapott észbe és elkezdte lehúzni a cipzárt, de Logan félúton megfogta a kezét és egy pillanatig el sem engedte.
- Maradjon rajtad. Innen egy perc és a lakásban vagyok.
- Oké, akkor... jó éjt!
- Jó éjt!
Iggy hirtelen ötlettől vezérelve, mielőtt átgondolhatta volna mit tesz és megállíthatta volna saját magát, egy gyors puszit nyomott Logan arcára, de a fiút meglepte e-szokatlan gesztus, és ahogy Iggy felé kapta az arcát, a puszi véletnelül a száján landolt. Iggy sietve hatrahúzódott, mint akibe áramot vezettek.
- Ne haragudj, az arcodra akartam... - mondta rákvörösen égő arccal.
- Hát persze, én is véletlennek állítanám be - ugratta vigyorogva Logan, hogy oldja a hangulatot, de közben úgy kalapált a szíve, hogy attól félt Iggy meghallja az éjszaka csöndjében.
- Hahaha... Nagyon vicces, Lerman. Ne bízd elmagad - vetette hátra a haját a válla fölött, majd sarkon fordult. Logan most látta először a megszokott Iggyt, miúta kiléptek a házból. Pedig a másik, néhány másodperccel korábbi énjével is szívesen találkozna sűrűbben.

Miután kettesben maradtak, Tyler Dylanhez fordult.
- Örülök, hogy csak mi maradtunk - mosolygott hamiskásan és végigsimított Dylan arcán.
- Figyelj... én nem akarok folyamatosan közted és Logan között választani. Ő a legjobb barátom, te meg a pasim vagy. Nem értem, mire fel ez a féltékenység - szólt komily arccal Dylan, mire Tyler elengedte az arcát és az ölébe ejtette kezeit.
- Neked tényleg minden percben Logan jár az eszedben... - csóválta a fejét.
- Nem - vágta rá Dylan, - viszont muszáj megbeszélnünk, mert ha nem tudod elfogadni, hogy ő is fontos nekem, akkor ez így nem fog működni...
Tyler nyelt egy nagyot, de úgy érezte nem tenne jót azzal, ha felhúzná magát Dylan szavain, úgyhogy más irányból próbált reagálni.
- Is? Ez azt jelenti, hogy én is fontos vagyok neked?
- Hát persze, hogy fontos vagy! Csak próbálj meg kijönni Logannel. Tudom, hogy rosszul esik, hogy osztozom veletek az időmön, de el kell fogadnod hogy ő ott volt nekem, amikor senki más nem. Ő az első igazi barátom. Egyedül neki tudtam megnyílni annyira, hogy elmondjam, ki is vagyok valójában... és ezen semmi sem fog változtatni. Nem fogok nem barátkozni vele, csak mert összejöttem valakivel. És ne érts félre, én boldog vagyok hogy vagy nekem, csak nem tudom úgy kimutatni, mert még soha nem volt senkim. Nekem ez még új.
- Cuki vagy - suttogta Tyler, majd óvatosan megfogta Dylan kezét és magához húzta őt, hogy átölelje. - Ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Nem tehetek róla, de csakis magamnak akarlak.

Másnap az iskolában egész délelőtt érezni lehetett az izgalmat a levegőben. Délután lesz a szezon első focimeccse, a pomponlányok pedig már a tanórák alatt is egyenruhájukat viselték, szünetekben pedig buzdító rímekkel bombázták a folyosón járókat, amihez szexi táncot is lejtettek. Még azokra is átragadt a szurkolók és csapattagok izgalma, akiket különösebben nem izgat a sport. Justin a többiekkel ellentétben szomorúan nézte, amint Iggy és barátnői falatnyi szoknyájukban táncikálnak. Ő ugyanis fejsérülése miatt még mindig nem játszhatott. Év elején még ő volt a csapatkapitány és a suli legjobb
Justin
csajával járt. Most, röpke két hónap elteltével nem játszik a csapat első meccsén, és a lány, aki az övé volt, szóba sem akar állni vele. Ha pedig mindez nem lenne elég, a legjobb barátja kómában fekszik a kórházban. Az sem segített javítani Justin hangulatán, hogy Tyler focimezében feszít a csapat tagjainak gyűrűjében a biosz terem előtt. Hiszen az az ő csapata! Tyler még csak most került a suliba, ő az új srác, még is úgy bánnak vele, mintha ő lenne a sztár. Justin hátat fordított a jókedvű fiúknak és befordult a terem ajtaján. Azt hitte már semmi sem ronthat a kedvén, de ekkor szemben találta magát Selenával és eszébe jutott, hogy talán a lány gyerekének ő az apja. A gondolatra kissé megszédült és a padba kapaszkodott, hogy összeszedje magát.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Selena, miközben Justin karja után nyúlt. A fiú viszont elhúzta a kezét.
- Mit akarsz?
- Nem vagyok terhes. Csak gondoltam elmondom, hogy ne aggódj tovább. Elvetéltem - mondta olyan halkan Selena, hogy csak Justin hallhassa, majd könnyeket erőltetve a szemeibe kirohant a teremből.

Kristen, aki szinte vibrált, izgatottan fordult a mellette ülő Kayához, aki épp a leckéjét nézte át.
- Kaya.
A lány úgy tett, mintha nem hallaná.
- Kaya!
Ismét semmi.
- Most már ide figyelhetnél végre, te tudás-fétises luvnya!
Kaya kelletlenül felnézett a füzetéből.
- Mit mondtál?!
- Azt, hogy tegnap végre megbasztak! Muszáj volt elmondanom valakinek, még ha csak te is vagy az a valaki. Te, aki szerintem még a maszturbálást sem próbálta soha.
- Isten lát akkor is, amikor senki más nem! - emelte fel mutató ujját Kaya. Kristen elégedetten hátradőlt a székén.
- Akkor tegnap jó kis pornót láthatott, ha engem nézett!
- Szégyelld magad! Hogy mondhatsz ilyet?! Inkább a tanuláson járna az eszed! - torkollta le padtársa dühösen. Fogadjunk, hogy a házid sincs kész!
- Nincs, mert tegnap toll helyett mást vettem a kezembe.
- Borzasztó, amit művelsz!
- Olyan vagy mint McCall!
- Te meg olyan mint Miley és Selena! Egy lotyó lettél, aki bárkivel összefekszik - Kaya megpróbált a leckéjére koncentrálni, de Kristen nem hagyta annyiban.
- Ez nem igaz, én nem akárkivel csináltam, hanem a szerelmemmel! - mondta nagy büszkén, haját ide-oda dobálva. Kaya felvonta a szemöldökét.
- Vagyis magadhoz dörzsölted megint Logan egyik fotóját?
- Nem, már nem ő a szerelmem. Most már van igazi - Kristen láthatóan roppant büszke volt magára.
- És kicsoda?!
- Nem ismered!
- Mert nem is létezik!
- Akkor ez mégis mi szerinted?! - kérdezte Kristen, miközben elővette mobilját és megmutatott egy messenger beszélgetést Kayának, amiben ez állt:

Alig várom, hogy újra csináljuk! Kurva jó volt a tegnapi. Te egy igazi lovaglóművész vagy, bébi.

Természetesen a lány ügyelt rá, hogy Kaya csak az üzenetet lássa és azt ne, hogy  kitől jött.

Tyler odalépett Dylanék padjához és reménykedve megszólította a fiút.
- Lenne kedved ma velem ülni? Délután meccs és úgysem fogunk tudni igazán együtt lenni, gondolom úgyis Logannel leszel a lelátón...
Logan a szemét forgatva oldalra fordult, hogy ne is kelljen a fiúra néznie. Még mindig bántották Tyler tegnapi szavai.
- Persze - adta be a derekát Dylan. Fura érzés volt... Örülnie kellett volna, izgatottnak lenni, amiért Tylerrel ülhet, de mégis csak arra tudott gondolni, hogy nem akar elválni Logantől. Annyira megszokta már, hogy minden idejüket együtt töltik, hogy szinte már fizikai fájdalommal járt, ha nem volt mellette a legjobb barátja.
- Nem baj? - fordult Loganhez, aki a fejét csóválta.
- Persze, hogy nem. 
Dylan & Tyler
- De... ha lehet hátra ülnél te? Nem akarok Nickék közelében lenni, mert mindig cseszegetnek...
- Semmi baj - Logan összeszedte a cuccait, a vállára vetette a táskáját és hátra sétált Tyler padjához, ahol Justin üldögélt kedvtelenül.
- Szia. Remélem nem gond, hogy ma ide ülök. Tyler ötlete volt... - szólította meg Logan. Justin felpillantott a fiú arcára és szemmel láthatóan megkönnyebbülten sóhajtott.
- Nem gond. Hála az égnek, hogy ma nem kell vele ülnöm és közelről néznem, hogy feszít a focista mezben és a csapatkapitányi szalagban, amit nekem kellene viselnem! - duzzogott, miközben Logan leült mellé.
- Sajnálom...
- Kösz. Nem könnyű tétlenül nézni, hogyan készülődnek a többiek a meccsre, miközben én nem játszhatok... és Zaynért is annyira aggódom. Mi van, ha már sosem tér magához? Ő a legjobb barátom.
Logan elképzelte, milyen lehet a fiú helyzete. Ha az ő legjobb barátja feküdne kómában, biztos totál kikészülne. Aztán ott a focicsapat is és Iggy. Bár a lány elvesztését Justin tényleg csakis magának köszönheti, ráadásul Logan úgy vélte, meg sem érdemelte Iggyt. Viszont a többi dolog miatt tényleg sajnálta a fiút.
- Hé... még mindig nem emlékszel, mi történt azon az estén? Amikor beverted a fejed.
- Nem - csóválta a fejét Justin. - Hátulról ütött le valaki. Talán egy kővel... nem láttam az arcát.
- Vajon ki lehetett az, és miért? Te nem vagy kíváncsi?! - töprengett Logan.
- Dehogynem! Viccelsz?! - forgatta a szemét Justin. - Bárcsak tudnám, ki volt az...

Délután Logan és Dylan egymás mellett ültek a lelátón és a nyüzsgő diáktársaikat figyelték lustán, amint betódulnak a sportcsarnokba és megindulnak a még megmaradt helyek felé. Ekkor valaki leült Logan baloldalára. A fiú oldalra nézett, hogy megnézze ki az.
- Szia Justin.
- Helló. Remélem nem gond, ha ideülök hozzátok.
- Dehogy.
Ekkor jelentek meg a focipályán az egyenruhás pomponlányok, köztük Miley is, aki teljesen felpörgött, amiért végre hivatalos szurkoló lett, és akinek valahogy mintha rövidebb lett volna a ruhája, mint a többieké. Ám Logan és Justin tekintete csakis Iggyre irányult. A lány bombaformában volt, szögegyenes, derékig érő szőke haja a hátára omlott, arca csak úgy tündökölt a rá irányuló figyelemtől. Logannek eszébe jutott a véletlen puszi, amit tegnap a lánytól kapott a szájára, és érezte amint a fejébe szökik a vér. Az Iggy mellett ugrabugráló Charli vadul integetett Dylannek. Miután a lányok elhelyezkedtek a pályán, a nézők pedig leültek a lelátón, a meccset levezénylő lány belekiáltott mikrofonjába: - És most mindenki köszöntse az iskola szurkolócsapatát, akik a mai meccs alkalmából egy különleges számmal készültek! Nagy tapsot nekik!
A tapsvihar közepette beindult a hangfalakból Beyoncé Naughty Girl című dala. Iggy előrelépett a többi lány közül és szexin mozgatni kezdte csípőjét, majd egy elég erotikusra sikerült, közös koreográfiát mutatott be a többi lánnyal egyszerre. Végül egy emberi piramist alkottak, aminek a csúcsa természetesen nem más, mint Iggy volt. A dal végezte után felkapták a pomponokat és buzdító
Miley
kántálásba kezdtek, majd egyikük cigánykerekeket vetett, másikuk kézen állt, Mileyt pedig két csapattársa a levegőbe röpítette. A lány nagyon élvezte a szereplés minden egyes pillanatát. Az előadást órási tapsvihar kísérte. Justin még akkor is arra a pontra bámult, ahol Iggy állt, mikor a lány már levonult a pályáról. A mellette ülő Logan nem hibáztatta a fiút. Van Iggyben valami, ami teljesen megbabonázza az embert. A lány egy igazi sztár-alkat. Dylan többször is elbóbiskolt a meccs alatt, amin természetesen Tyler brillírozott. Dylan elszégyellte magát, amiért nem buzdítja teljes odaadással barátját és nem drukkol a győzelemért, de ki nem állhatta a focit. Már az első tíz percben halálra unta magát. Mikor Logan tapsolt vagy Justin a levegőbe bokszolt egyet, akkor ő is gyorsan felkapta a fejét és éljenezni kezdett. Bár Justin örült csapattársai sikereinek, öröme nem volt felhőtlen. Nagyon sajnálta, amiért ő nem lehetett a pályán és az őrületbe kergette a féltékenység, mikor Tyler három gólt is szerzett és mindenki a fiút csodálta. Végül neki köszönhetően a meccset is megnyerték. Mikor csapattársai a nyakukba vették Tylert, aki az iskola zászlójával a vállán, magasba emelt karokkal és fülig érő szájjal ünnepelt, Justinnál betelt a pohár. Felpattant a helyéről, hogy minél előbb eltűnhessen a sportcsarnokból. Ekkor azonban olyan dolog történt, ami még az ő figyelmét is felkeltette. A sportcsarnok falára szerelt kivetítőn megjelent egy videó, a hangszórókból pedig érkezett hozzá a hang is. A nézők szép lassan elcsendesedtek, hogy hallják, miről van szó. A felvételen két lány cigizett, miközben beszélgettek. Éppen arról, hogy egyikük bevallja, terhes volt, de szex közben elvetélt. A gyerek apja pedig nem Justin, ahogy ő hazudta, hanem Nick, aki ezidáig nem is tudott arról, hogy majdnem apa lett. Selena és Miley Charli által titokban rögzített beszélgetését most már mindenki hallhatta, aki a sportcsarnokban tartózkodott.

Selena

2017. október 4., szerda

26. Fejezet: Pókiszony

Miley azon kapta magát, hogy zaklatója mellett ül egy autóban és sebesen haladnak a külváros felé. Eleinte nagyon félt, könnyes szemekkel bámult az utcai lámpák fényeire a szélvédőn keresztül, de aztán belátta, hogy nem meghalni készül. Végül is mikor volt olyan korábban, hogy sírt volna, amiért szexelnie kell? Mielőtt megismerte a mellette ülő fiút, soha nem volt alkalom arra, hogy megrémüljön a szextől. Most miért fél? Hiszen csak úgy száguldozik ereiben a vér, a szíve majd' kiugrik mellkasából, és bizsergés fut végig a gerincén, ha belegondol, milyen kemény orgazmus vár rá az út végén. Talán ez lesz élete legjobb élménye. Gondolataiból autó ajtó csapódása zökkentette ki. Összerezzent és csak ekkor tudatosult benne, hogy megálltak, a mellette ülő fiú pedig kiszállt a kocsiból és kinyitotta neki az ajtót.
- Kifelé!
Miley kiszállt és körülnézett. Arrafelé már a lámpák sem égtek, csak egy pislákolt még kábán az út túlsó végében. Se házak, se egy bolt, semmi. Miley a távolban látta a város szélén elhúzódó utolsó bérházak ablakain kiszűrődő fényt. Senki sem hallaná meg, ha sikítana. Sehová sem futhatna el. Szembefordult a fiúval, akinek még a nevét sem tudta, és aki izgatottan, sűrűn szedve kapkodta a levegőt.
- Ne haragudj, ha rád ijesztettem. Nem akartalak bántani, csak nem tudtam elfogadni, hogy nemet mondtál. Ilyen korábban még sosem fordult elő velem - vallotta be a srác, miközben a Miley szeme sarkában félig-meddig már felszáradt könnyeket bámulta. A lány válaszul felhúzta combján a szoknyáját.
- Nincs rajtam bugyi - sóhajtott. - Tudom, hogy vágysz a testemre, jobban mint bármire valaha is. Édes, ez a te szerencsenapod. - azzal felcsúszott a motorháztetőre és szét tárta lábait. - Most pedig kúrd szét a puncimat!

Másnap reggel Iggy kialvatlanabbul ébredt, mint valaha. Akárhányszor próbált elaludni és lehunyta a szemét, mindig Justin egyre közeledő, könnyes arcát látta maga előtt. Kimászott az ágyból és leült a tükör elé, hogy saját tükörképe megnyugtassa őt, hiszen ez legtöbbször bevált. Ám most csak még dühösebb lett, amikor megpillantotta benne karikás szemeit.
- Ezt nem hiszem el! A francba. Most még szenvedhetek azzal is, hogy eltüntessem ezeket a szatyrokat a szemem alól... - panaszkodott, miközben csapkodva elindult a fürdőbe, hogy letusoljon. - Azt hittem, rosszabb már nem lehet!
- Neked meg mi bajod van, szivem? Menstruálsz? - dugta be anyja fejét a résnyire nyitott ajtón.
- Szia anyu, viszlát anyu! - duzzogta Iggy, aztán becsapta a fürdő ajtaját és vetkőzni kezdett.
Közben ikertestvére, Dylan a másik szobában arra ébredt, hogy Logan ott fekszik mellette az ágyban.
Dylan
Zavartan felült és megdörzsölte a szemét. Fogalma sem volt arról, hogy hány óra van, reggel-e vagy délután. Magára nézett aztán a még mindig alvó Loganre és akkor tudatosult benne, hogy még mindig abban a ruhában vannak, amiben tegnap. Szóval elaludtak sorozatnézés közben...
- Hé, Logan! - rázta meg barátját a vállánál fogva, aki riadtan kinyitotta a szemét.
- Mi az? Hol vagyok? - csodálkozott a fiú, miközben a hátára fordult és nagy nehezen felült.
- Basszus! Elaludtunk?!
- Igen, de nyugi nem késtünk el a suliból - nyugtatta Dylan, Logan viszont ijedten kiugrott az ágyból és megkereste a táskáját.
- Maradj itt, csinálok reggelit!
- Robert megfog ölni, hogy hétköznap éjszaka kimaradtam és még csak nem is szóltam róla! - sápítozott Logan és a vállára vetette táskáját. - Mennem kell, ne haragudj...
- Nem! Nem fogok itt ülni, miközben megint megüt téged az a seggfej! Itt maradsz és kész! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Dylan, majd ő is kimászott az ágyból és barátjához lépett.
- Hát nem érted, hogy... - kezdte Logan, de Dylan belé fojtotta a szót.
- Majd anya felhívja anyukádat és megmondja neki, hogy nem érezted jól magad, úgyhogy adott neked fájdalomcsillapítót, de túl erős volt és elaludtál tőle - próbálkozott Dylan. Logan a fejét csóválva az ajtóhoz indult.
- Úgysem érdekelné Robertet. Akkor meg délután kapnék, ha hazaértem a suliból... de köszönöm, hogy így aggódsz értem. - mosolyodott el félszegen Logan és kilépett a folyosóta. Barátja kétségbeesetten sietett utána. A lépcsőfordulóban aztán sikerült utolérnie őt.
- Légyszi, maradj itt. Nem akarom, hogy bántson! Beleőrülök a gondolatba, hogy én itt ülök, míg téged a szomszédban püfölnek! - Nem lesz baj. Talán észre sem vették, hogy nem aludtam otthon. Hátha betudok osonni.
- Akkor meg azzal buktatnád le magad. Úgyis megint észrevennének. Inkább maradj itt és majd azt hazudod otthon aludtál csak eljöttél reggel korábban, mert még beadandót kellett csinálnunk suli előtt - javasolta Dylan, mire Logan visszafordult.
- Jólvan, maradok. Igazából úgyis mindegy, hogy most kapok-e vagy suli után - vonta meg a vállát és vissza baktattak barátja szobájába. Iggy ajtaja előtt elhaladva visítás foszlányai ütötték meg a fülüket.
- Te ribanc! Azt mondtam gyere át most és vasald ki a hajamat! Nekem nincs erőm hozzá. Fogd már fel! - hallották Iggy dühös hangját a szobájából kiszűrődni. Dylan kopogás nélkül benyitott, Logan pedig követte őt.
Iggy dühösen meredt rájuk szépítkezőasztala mögül.
- Ti meg mit képzeltek magatokról, hogy csak úgy beléptek a szobámba?! És ha meztelen lennék? Kifelé! - visította, mire a két fiú ijedten hátrálni kezdett.
- Iggy, hiszen nem is vagyok a szobádban - hallatszott az asztalon heverő, kihangosított telefonból Ariana hangja.
- Nem neked mondtam, te idióta! Elindultál már?
- Mondtam már, hogy nem tudok menni. Annyira sajnálom Iggy! Kérlek, ne haragudj rám! Szívesen kivasalnám a hajad, de bezártam a szobámat belülről, és fogalmam sincs hová tettem a kulcsot! - sajnálkozott Ariana. Iggyt nem hatotta meg a dolog.
- Dugjon meg egy kentaur.
- Azoknak akkora van, mint a lovaknak? - kíváncsiskodott felélénkülve Ariana, mire Iggy ingerülten megszakította a hívást, majd az ajtóban kuncogó Dylan-Logan párosra vetette gyilkos tekintetét.
- Valamelyikőtök vasalja ki a hajam!
- Mi van Charlival és Ninával? Miért nem kéred meg őket? - vonta fel a szemöldökét Dylan.
- Mert Charli az anyjával van a belvárosba és már nem érne ide időben, Nina telefonja meg nem csörög ki.
- Akkor vasald ki magadnak - ajánlotta Dylan, de Iggy ettől csak még dühösebb lett. A fiú sóhajtva fordult Loganhez.
- Kivasalod neki, amíg csinálok kaját? Nem vagyok képes éhesen elindulni. Muszáj ennem valamit, hogy felébredjek.
- Persze, menj csak - bólintott Logan, majd bizonytalanul elindult Iggy felé, aki a tükörből figyelte őt.
- Még ma elkezded? - fordult végül hátra, mivel Logan csak állt mögötte mozdulatlanul. A fiú vŕgül lehajolt a felmelegedett hajvasalóért és bizonytalanul megérintette Iggy hajfürtjeit, amitől a lányt tarkója furcsán bizseregni kezdett.

Kristen életében először boldogan és derűlátó hangulatban lépte át az iskola ajtaját. Ma újra láthatja Austint és ez különös érzéseket keltett a lányban. A terembe érve azonnal kiszúrta a fiút, amint az utolsó pad tetején ülve beszélgetett Nickkel. Kristen nagy levegőt vett és elindult feléjük. Reggel még a haját is kimosta és beszárította, hogy elnyerje a fiú tetszését.
- Szia Austin! - köszönt vidáman, mikor az utolsó padhoz ért. A két srác megütközve nézett vissza rá, Austin elsápadt és arcvonásai megkeményedtek.
- Mi a faszt akarsz, te rondaság? - förmedt rá Nick, miközben rá sem nézett. Kristen nyelt egy nagyot és zavartan a füle mögé simította a haját, majd lesütött szemekkel megszólalt. - Austin, nincs kedved suli után elmenni valahová?
- Te megvesztél?! Mi a francért menne veled bárhová is? Szóba sem áll veled. Már nem Loganbe vagy szerelmes? - felelt Austin helyett ismét Nick.
- Nem tudtam, hogy téged Austinnak hívnak, te gyökér! - csattant fel idegesen Kristen.
Nick
- Mit mondtál? - Nick Kristen felé fordult, de Austin felé nyúlt és vállánál fogva elhúzta őt a lánytól.
- Ne foglalkozz vele.
- Igazad van. Ez a szutyok még annyit se ér. Tudod mennyit érsz? - fordult ismét Kristenhez, majd kissé oldalra billent a padon és lepukizta a mellette álló lányt. - Pontosan ennyit. Hogy lefingjalak - vihogott hangosan a fiú, mire Kristen sarkon fordult és kirohant a teremből.
- Akkora seggfej vagy, Nick! - torkollta le Taylor, aki Luke-kal kézenfogva igyekezett a helyére.
- Ne szólj bele, pandamaci.
- Ha nem tetszik a sminkem, kinyalhatod a seggem - vont vállat Taylor, majd inkább Luke-hoz fordult, miközben leültek egymás mellé.

Közben Miley az iskola mögött cigizve számolt be Selenának előző esti élményeiről.
- Úgy szétdugott, hogy kicsit még fáj is. Pedig tudod, hogy az én puncim milyen edzett.
- Ja, akár Szuperpunci is lehetne a neve - nevetett Sel. Miley megfogta a kezét és elmosolyodott.
- Örülök, hogy végre itt vagy. Nélküled nem volt ugyanaz a suli. Hogy vagy? Már nem fáj?
- Kicsit még igen, de kibírom. Tanultam belőle. Most már itt az ideje, hogy elkezdjek védekezni.
Miley beleszívott cigarettájába egy utolsó slukkot, majd kíváncsian barátnőjére pillantott. Rajtuk kívül csak egy csapat negyedikes srác cigizett az iskola mögötti árnyékos placcon, ami annak ellenére, hogy még kora reggel volt, máris tele volt dobálva cigaretta csikkekkel.
- Remélem lemondtál arról, hogy továbbra is zsarold Justint azzal, hogy terhes vagy tőle.
- Igazából nem mondtam le róla. Sőt, még inkább bevetem a dolgot. Hiszen már úgysincs tétje. Már nem vagyok terhes - vont vállat mosolyogva Selena. Miley meghökkenve nézett rá.
- Belőled szó szerint kibasztak egy gyereket, és téged egyáltalán nem visel meg ez az egész?! Oda egy életnek és te csak itt állsz és nevetsz - csóválta a fejét, mire Selena sötét pillantást vetett rá.
- Hidd el, tudom hogy felelőtlenül viselkedtem és tanultam belőle. Jobban megvisel, mint ahogy azt mutatom, de nem gondoltam volna, hogy a szextől is elmehet a baba. Egyébként sem tartottam volna meg. Ráadásul te győzködtél, hogy vetessem el és ne legyek tinianya.
- Persze - forgatta a szemét Miley. - Mégis milyen életed lett volna? És annak a szerencsétlen gyereknek?
- Én biztos nem hoztam volna világra Nick gyerekét, és szinte biztos vagyok benne, hogy ő volt az apja.
A lányok észre sem vették, hogy a fejük fölötti nyitott mosdó ablak mögött Charli áll és telefonjával videóra veszi őket.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte Nina, miután elvégezte dolgát és megnyitotta a csapot, hogy kezet mosson.
- Semmit - felelt Charli szórakozottan és hátat fordított az ablaknak. Nem akarta elárulni senkinek Iggyn kívül, amit megtudott, különben a lány nagyon dühös lenne. Neki kell eldöntenie, mit kezd az információval. Charlit elöntötte a boldogság annak gondolatára, mennyire fog örülni Iggy annak, amit sikerült felvennie. Tuti, hogy ő lesz a lány kedvence.
- Gyere, menjünk! Iggy bármelyik percben megérkezhet.
- Oké. Láttad ma Justint? Annyira jól néz ki. Még mindig arról fantáziálok, hogy egyszer majd kíméletlenül magáévá tesz! Tylerrel ugyanez a helyzet - áradozott Nina, mikor már az iskola előtt várták barátnőjük érkeztét.
- Barátnők expasijai tabuk, ne is álmodj Justinról! - torkollta le Charli. - Különben is, mit eszel rajta? Ő is csak egy beképzelt seggarc.
Nina hátravetette egyenes haját a válla fölött és szemeit forgatta.
- Nem azt akarom, hogy vegyen feleségül, csak azt hogy dugjon meg. Az nem érdekel, mi van a fejében.
Charli lemondóan sóhajtott. - Csodálkozom, hogy te miért velünk barátkozol Selenáék helyett.
- Kikérem magamnak! Azok összefekszenek bárkivel, én viszont trófeagyűjtő vagyok. Csak a nagy halakra megyek.
- Szerintem az olyan fiúk, mint Dylan, sokkal többet érnek a Justin-féléknél - mondta Charli, miközben ábrándozva elnézte, hogy Dylan és Logan kiszállnak a fiú mini cooperéből és a Ferrarijánál álló Iggy felé igyekeznek. Mint mindig, a lányt most is minden jelenlévő megbámulta.
Nina nagyot sóhajtva barátnője felé fordult.
- Szivem, fogd fel: Dylan meleg. Soha nem lesz a tiéd.
- Nem tudhatod... - hebegte Charli egyszerre kétségbeesve és megütközve.
- Nem láttad soha facebook-on az érdeklődési körét? Britney, Titanic, Madonna, Pretty Little Liars,
Gossip Girl, és még sorolhatnám.
Charli csak legyintett. - Ezek a sztereotípiák annyira szánalmasak! Egy fiú is szeretheti ezeket a dolgokat, nem kell egyből beskatulyázni.
Nina
- Persze, szánalmasak, de legtöbbször bejönnek. Te nem láttad, hogyan smároltak a jakuzziban Logannel? Olyan szenvedélyesen, hogy még én is beindultam.
- Elég! - fogta be a fülét Charli. Nem is akarta soha többé felidézni azt a jelenetet, túlságosan is fájó volt. Dylannek vele kellett volna akkor csókolóznia, nem pedig Logannel.
- Képem is van róla, átküldjem? - cukkolta tovább Nina, mire Charli leengedte a kezét és tágranyílt szemekkel a lányra meredt.
- Te voltál! Te küldted át a képet Nicknek, amit feltöltött a facebookra! Miattad van az egész... - suttogta megrökönyödve. Nina idegesen babrálni kezdett a hajával.
- Én nem küldtem át neki semmit! Elkérte a telefonomat az egyik szünetben, azt mondta bejelöl nekem egy szexi negyedikest a facebook-on, de közben biztos megnézte a képeim, mert utána láttam az üzeneteimben, hogy átküldte magának! Átvert. Nem én tehetek róla, kérlek ne mondd el Iggynek, különben nagyon dühös lenne rám. Még a végén kitiltana a Halloween bulijáról is, azt pedig nem élném túl!
- Pedig megérdemelnéd, te agysejttelen! Soha nem adnám annak a baromnak a kezébe a mobilom, te nem vagy normális...
Ekkor nem folytathatták tovább, ugyanis odaért hozzájuk Iggy, két oldalán Logannel és Dylannel.
- Ariana hol van? - kérdezte Nina, aki csak most vette észre, hogy a lány nincs sehol.
- Bezárta magát a szobájába és nem találja a kulcsot - forgatta a szemét Iggy, majd táskáját Nina kezébe nyomta és nyomában barátaival betipegett az iskola ajtaján.

Épp a harmadik emeleti folyosón jártak, amikor egy három fős, fiúkból alló csapat haladt el mellettük.
- Itt vannak a szerelmes ratyik. - vihogott az egyikük, mikor észrevették a lányok mögött lépkedő Logan-Dylan párost.
- Haha, kurva vicces vagy! - szólt vissza Logan, mire az egyik fiú megtorpant és visszafordult.
- Szeretnél egy monoklit a szemed köré? Buziknak szívesen osztogatom - fenyegetőzött focista dzsekijében, de Logan nem ijedt meg tőle.
- Te is kaphatsz egyet tőlem, te seggfej. Egyáltalán nem félek tőled.
A fiú megindult Logan felé, két haverja a nyomában lépkedett kárörvendő kifejezéssel az arcukon.
Dylan megfogta Logan karját. - Hagyd, nem ér annyit az egész. Közben Iggy is visszafordult és a fiúk közé lépett.
- Húzzatok tovább, lúzerek! - utasította a kötekedőket, akik néhány másodpercnyi tétovázás után sarkon fordultak és tovább indultak a folyosón.
- Be kellett volna vernem a képét... - puffogott Logan.
Logan & Dylan
- Ne foglalkozz azokkal a suttyókkal - tanácsolta Iggy, aztán tovább indult a folyosón. Logan még mindig dühösen hagyta, hogy Dylan magával húzza őt a terem felé, de közben még mindig az előző jeleneten járt az esze. 
- Elegem van ebből a buzizásból. És nem az a bajom, hogy ezt mondják rám. Számomra az, hogy valakit melegnek neveznek, nem sértés, de ők annak szánják és ettől eldurran az agyam. 2017 van, a rohadt életbe!
Dylan elnézte barátját és ekkor tudatosult benne igazán, hogy a fiú mindent megtestesít, amit ő szeret vagy helyesnek tart. Ha választhatna, akkor egy ilyen fiúval szeretne lenne az idők végezetéig. Remélte, hogy Tylerrel minden jól megy majd. A sok csúfolódás és piszkálódás után végre boldog akart lenni.
- Tudod, az a lány, akit választani fogsz, a legszerencsésebb lesz a világon - mondta, mire Logan elfelejtette a dühét és elmosolyodott.
- Köszi! Nem biztos az, hogy lány lesz, még a végén téged választalak - vigyorgott egyre szélesebben, miközben Dylan fülig elpirult.
- Haha! Tudod hogy nem szép dolog egy szegény fiú érzéseivel játszani! - bökte oldalba barátját, mire az rákontrázott. - Ki mondta, hogy csak vicceltem?

Kristen a női mosdó egyik fülkéjében ült és pulcsija ujját a szájára tapasztva zokogott, nehogy valaki meghallja őt. Hiszen tudhatta volna, hogy nem fog változni semmi. Habár... legalább Austin nem csúfolta őt. Igaz meg sem védte, de már ez is haladásnak számít. Muszáj erősnek lennie. Visszamegy a terembe és úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Miután összeszedte magát, kinyitotta a fülke ajtaját, de valakinek neki ütközött és azon kapta magát, hogy újra a fülkében van, viszont most már nem egyedül. Austinnal állt szemtől-szemben, egészen közel egymáshoz.
Kristen
- Te mit keresel itt? Ez a női mosdó! - suttogta Kristen meglepődve. A szíve vadul kalapált, miközben a fiú csillogó szemeibe nézett.
- Tojok rá. Ne haragudj, hogy nem védtelek meg és nem szóltam hozzád az előbb, de meg kell értened, hogy senki sem tudhatja meg, hogy jóban vagyunk. Senki, érted? Ha eljár a szád, soha többet nem állok veled szóba.
- Oké, de miért akarod titokban tartani? - értetlenkedett Kristen.
- Csak ne mondd el senkinek és kész - felelte Austin, majd Kristen pulcsija alá csúsztatta a kezét és megmarkolta a melleit.
- Ahh... ne izgass fel óra előtt, különben ellógok és itt maradok maszturbálni! - nyögött fel Kristen.
- Még van öt perc csengetésig, az még elég egy kis huncutkodásra - kacsintott a fiú, majd megcsókolta Kristent. Ez volt a lány legelső csókja, és jobb érzés volt, mint azt valaha is képzelte. Miután elengedték egymást, Austin résnyire nyitotta a fülke ajtaját, majd amikor nem látott senkit sem, gyorsan kiosont a mosdóból. Kristen még ott maradt és behunyt szemmel a száját harapdálta, miközben egyik kezét a nadrágjába csúsztatta. Sosem volt még ilyen boldog.

A terembe érve Justin volt az első, akit Iggy megpillantott. A fiú arca azonnal felélénkült, amikor találkozott a tekintetük, de Iggy azonnal elfordította a fejét. Charli egészen közel hajolt barátnőjéhez, hogy a fülébe súgja: - Szünetben mutatnom kell valamit, aminek nagyon örülni fogsz!
- Képzelem...
- Selena végre a markodban van - kacsintott izgatottan Charli, amivel sikerült elérnie, hogy Iggyt megőrjítse a kíváncsiság.
- Mondd el most! - sürgette, miközben a helyükre igyekeztek.
- Ezt mutatni kell és már nincs idő, mindjárt itt a tanár.
- Akkor várhattál volna a bejelentéseddel az óra végéig, mert most negyvenöt percig ezen fogok agyalni.
Charli leült és az ölébe vette táskáját, hogy előszedje belőle könyvét és füzetét, majd együttérzőn Iggyhez fordult.
- Legalább addig sem gondolsz Justinra. Láttam tegnap, hogyan néztetek egymásra a próbán. Tudom mennyire fáj, hogy nem lehetsz vele azok után, amit veled tett.
Iggynek tágranyíltak a szemei. Nem szúrhatják ki a gyengeségét, ha uralkodó akar maradni.
- Te csak ne tudj semmit! Nem érdekel Justin, végeztem vele. Nem érdemli meg mindezt - mondta, miközben saját testére mutatott.
- Hát nem is - bólogatott Charli.

Dylan és Logan is leültek egymás mellé, Dylan pedig egyből hátrafordult, hogy integessen Tylernek. A fiú felállt a helyéről és a padjukhoz lépett.
- Sziasztok. Dylan, arra gondoltam hogy ma ülhetnénk együtt, ha te is szeretnéd.
Dylan a mellette ülő Loganre pillantott és arra gondolt, a fiúra mi vár majd otthon az iskola után. Ahogyan Logan mindig mellette áll, úgy neki is ezt kell tennie. Egyébként is vele akart ülni. Tyler mellett csak magán kívül lenne és mindig attól félne, hogy valaki észreveszi, hogyan néznek egymásra. Annál, hogy azt hiszik Logannel van együtt, már csak az lenne rosszabb, ha azt hinnék egyszerre két fiúval is kavar.
- Nyugodtan ülj át hozzá - biztatta Logan.
- Nem. - Dylan felnézett a felettük álló Tylerre. - Ne haragudj, de Logannek most szüksége van rám, majd máskor ülünk együtt és szünetben beszélünk, jó?
Tyler savanyú arccal bólintott, aztán a helyére indult.
- Végülis másnak nem lehet szüksége rád - morogta az orra alatt. Dylan szemöldökét ráncolva nézett utána. Logan a fejét csóválta.
Dylan
- Ülj át hozzá.
- Nem.
- Tegnap smároltatok, biztos rosszul esik neki, hogy most meg elutasítottad - magyarázta Logan.
- De hiszen még össze sem jöttünk és máris kiborul, ha nem ülök mellé?
Logan Dylanre nézett.
- Én megmondtam, hogy ez lesz. Mindig lesz valaki közülünk, akinek rosszul fog esni, ha épp a másikat választod. Viszont én a barátod vagyok és megértem, nem fogok haragudni sem. A kapcsolatokat sem lehet elhanyagolni. De ő a pasid és ő nem hiszem, hogy ilyen megértő lesz, amikor engem választasz helyette.
- Még nem a pasim. Legalábbis nem beszéltük meg. És nem fogok választani köztetek.
- De végre itt a lehetőség, hogy boldog légy! Hagynád veszni miattam? Én akkor is a barátod leszek, ha nem ülsz mellettem a suliban, vagy ha nem lógunk együtt minden nap. Hidd el, miattam ne aggódj és ne legyen bűntudatod.
- Én viszont most veled akarok ülni és kész. Szerintem ebben nincsen semmi rossz.
Logan sóhajtott és tolltartója cipzárját kezdte húzogatni. 
- Nem akarok én lenni az oka a veszekedéseknek, meg a zűröknek köztetek, ha járni kezdtek. Inkább félre állok, nem akarok tönkretenni semmit. Azzal nem tudnék együtt élni tovább.
- Én meg nélküled nem tudnék... - sütötte le a szemét Dylan és érezte, hogy elpirul. - Nem úgy hangzott kimondva, mint ahogy gondoltam - mentegetőzött.
- Én sem nélküled, de mondtam, hogy én mindig itt leszek.
- Nem te lennél a hibás a veszekedésekért, ha valaki nem tudja elfogadni hogy van egy legjobb barátom, akivel ugyanúgy szeretnék időt tölteni, akkor ő a hibás és nem te.
- Fogjátok már be! - fordult hátra Iggy, aki nem hallotta miről beszéltek, csak zavarta hogy nem rá irányul a figyelmük.
- Lefogadom, hogy csak azért fordultál most hátra, hogy te kerülj a figyelem középpontjába! - állapítota meg Dylan, mire Iggy megrázta a haját.
- Nekem nem kell tennem semmit azért, hogy oda kerüljek! - mosolygott.

Ekkor lépett be a terem ajtaján Pierre, a franciatanár. Egy testhezálló, fehér pólót és koptatott farmernadrágot viselt, Miley pedig azonnal fészkelődni kezdett a helyén és még lejjebb húzta mellein egyébként is mélyen dekoltált felsőjét. Selena vetett egy pillantást a mellette ülő lányra, majd megakadt a szeme a másik padsorban ülő Katen, aki pislogni sem pislogott, annyira bámulta a tanárt. Selenában perzselő düh lángolt fel, mikor elnézte a gyűlölt lány arcát. Hiszen ő még mindig úgy tudta, hogy Kat köpte be anyjának, hogy terhes.
Miley
- Ki fogom csinálni azt a szutykot! - mondta halkan, de Miley meg sem hallotta, ugyanis minden figyelmét az asztala mögött ülő tanárnak szentelte.
- Azt akarom, hogy hatolj belém - suttogta száját harapdálva, aztán hátrasimította szemébe hulló hajfürtjeit és egy péniszt rajzolt a füzetébe.
- Te nagyon ki lehetsz éhezve, pedig este szétlőtték a lyukaidat - csodálkozott Selena barátnőjére pillantva.
- Az tegnap volt. Ma új napra ébredtünk. Ahogy ma is ennünk és innunk kell, úgy szexelnünk is. Nem értem, ez miben lenne más. Hiszen ez is létszükségletünk.
- Neked legalábbis az - kuncogott Selena.
- Bagoly mondja verébnek...
- Lányok, befejeznétek a sustorgást? - nézett rájuk Pierre, majd folytatta a dolgozatlapok kiosztását. - Épp arról beszélek, hogy ma megnézzük, ki mennyit tud. Nem kell megijedni, csak tíz szót kell lefordítanotok franciára - magyarázta a tanár, és letett egy-egy lapot Mileyék elé is.
- Hát persze, iszom a szavait, tanárúr! - bólogatott a lány, mire Selena visítva felnevetett. Pierre rosszaló pillantást vetett rá, megcsóválta a fejét aztán tovább haladt a padok között.

Óra után Iggy a haját fésültette Ninával, amikor Justin odalépett a padjukhoz.
- Szia Iggy. Beszélhetnénk? - kérdezte reménykedve, de a lány egy pillantást sem vetett rá.
- Tudom hogy hallasz, nem kell úgy tenned, mintha nem.
- Ti hallottatok valamit? - nézett Iggy barátnőire, mire Charli egyből rávágta, hogy nem. Nina vetett egy vágyakozó, gyors pillantást Justinra Iggy háta mögül, majd ő is nemet mondott.
- Akkor jó, mert én sem.
Justin csalódottan az ajtó felé indult, Charli pedig Iggy fülébe súgott.
- Már nem vagy kíváncsi arra, amit óra előtt mondani készültem?
Iggy szeme szonnal felcsillant. Justin miatt teljesen megfeledkezett a jó hírről, amiről barátnője beakart számolni.
- Dehogynem! Menjünk!
A két lány elindult, Nina pedig követte őket.
- Te menj el nekem a büfébe egy epres Capy-ért! - fordult hátra Iggy, mire Nina csalódottan más irányt vett.
Justin
Közben Kat követte Justint egészen az iskola mögé, ahol a fiú egymagában cigizett.
- Szia, J - mosolygott Kat. Justin vetett rá egy röpke pillantást, majd minden lelkesedés nélkül viszonozta a gesztust.
- Hello.
- Arra gondoltam, hogy suli után beülhetnénk valahová. Lenne kedved?
- Nem, bocsi. Nem akarok beülni sehová - felelt a fiú, de Kat nem adta fel.
- Akkor gyere át hozzánk és nézzünk meg egy filmet. Lesz pattogatott kukorica is. Benne vagy?
Justin unottan kifújta a cigaretta füstjét, majd beoltotta csikket az iskola falában és Katre szegezte pillantását.
- Nem akarok semmit sem veled, valaki másba vagyok szerelmes. Semmi értelme játszadoznunk. Sajnálom.
Kat legszívesebben ott helyben felpofozta volna a srácot, de végül legyőzte ezt a vágyát és nagy levegőt vett, mielőtt újra megszólalt.
- Iggybe? Soha nem fogtok kibékülni, tök fölöslegesen loholsz utána, mint egy kiskutya.
- Te is tök fölöslegesen rohansz utánam, mint egy kiskutya - felelte Justin egy újabb pillantásra sem méltatva a lányt, aztán faképnél hagyta őt. Kat megalázva, ökölbeszorított tenyérrel állt még egy ideig az iskola mögött, majd dühösen visszaindult a terembe.
- Úgyis elérem, hogy az enyém legyél - dünnyögte eltökélten az orra alatt, miközben a folyosón lépkedett.

Dylan odalépett Tyler padjához és leült Justin éppen üres helyére.
- Ne haragudj, hogy nem ültem melléd. Logannek gondjai vannak otthon és rajtam kívül nincs senkije. Mellette kell lennem - mondta, mielőtt Tyler bármit is mondhatott volna. A fiú Dylanre pillantott, aztán megértően elmosolyodott.
- Igazi barát vagy. Nem haragszom. Örülök, hogy ott vagy azok mellett, akik fontosak számodra. Te ne haragudj, amiért duzzogtam.
Ekkor odalépett hozzájuk a csendes és észrevétlen Kaya egy cipősdobozzal a kezében, amit letett Dylan elé a padra.
- Ezt a folyosón nyomták a kezembe. Neked küldik. Azt mondták, valami nasi van benne, mert imádsz enni.
Dylan mohón a doboz után nyúlt és felnyitotta a tetejét, de abban nem éppen nasi volt. A fiú hátraugrott a székével együtt és a földre dobta a dobozt, amiben egy nagy, szőrös madárpók volt.
Dylan
- Vigyétek innen! Légyszi... - Dylan szaporán kapkodott levegő után és még a lábait is felhúzta a szék lapjára. Néhány lány sikítozva hátrálni kezdett a doboz elől, Tyler pedig sietve felpattant, hogy rázárja a tetejét, ugyanis Dylan már egész testében reszketett és behunyt szemmel a székbe kapaszkodott.
Logan odasietett a fiúhoz és megfogta a kezét.
- Hé, Dylan! Nyugodj meg, már nincs itt. Vége. Nyisd ki szépen a szemed. Gyere, kiviszlek innen - mondta megnyugtató hanglejtéssel, miközben leggugolt a fiúval szemben.
- Mi a baja, mi van vele? - aggodalmaskodott Tyler tágra nyílt szemekkel.
- Irtózik a pókoktól. Fóbiája van - magyarázta Logan, miközben sikerült rávennie Dylant arra, hogy végre elengedje a széket és kinyissa a szemét.
- Gyere, menjünk! - azzal Nick, Austin és Selena kárörvendő kacagása közben kikísérte a még mindig remegő fiút a teremből.
- Ti meg mit nevettek?! Seggfejek - vetette oda ingerülten Tyler, de azok hárman csak még inkább vihogtak.

Dylan a mosdókagyló fölé hajolt, miközben megengedte a csapot és megmosta az arcát hidegvízzel. Logan mögötte állt aggodalmaskodva. Látta már párszor megijedni barátját kisebb fajta pókoktól, de még soha nem látta őt így kiborulni. A teremben egy pillanatig azt hitte, Dylan ott helyben elájul. Nem tudta, mi a teendő ilyen helyzetekben, de végül úgy látta, jól cselekedett. Dylan szembefordult vele és bűnbánóan megcsóválta a fejét. Már nem reszketett és nem kapkodott levegő után sem.
- Sajnálom.
- Ne butáskodj, nem a te hibád volt.
- Soha nem volt még ilyen durva... Nem kaptam levegőt. Most mindenki rajtam fog nevetni... Nem akartam, hogy bárki is megtudja a suliból, hogy így félek a pókoktól.
- Ne foglalkozz velük! Ki a halált érdekel, hogy mit csinálnak vagy mit gondolnak. Inkább azon agyalj, hogy ki küldhette a dobozt! - nézett rá töprengve Logan, mire barátja váratlanul felnevetett.
- Azon aztán agyalhatnék, a fél iskola szóba jöhet. Engem mindenki utál.
Logan elkapta a fiú csuklóját és megszorította.
Logan
- Ne mondj ilyet! Nem utálnak. Téged lehetetlen utálni.
- Logan, aranyos vagy de te is tudod, hogy mindenki egy viccnek tartott már enélkül is.
- Ez nem igaz. Azok az emberek csak irigyek rád.
- Hát semmi okuk rá.
- De igenis van. Nem vitázom.
Dylan elhallgatott, Logan pedig megölelte őt.
- Na gyere ide.
- Innen átveszem én - szólt egy hang a háta mögött, mire elengedte barátját és megfordult. Tyler volt az.
- Akkor én... magatokra hagylak benneteket - mondta Logan, aztán kifordult a mosdóból.
- Ne menj el! - szólt utána Dylan, de hiába. Tyler reménykedve nézett rá, majd a kezéért nyúlt.
- Jobban vagy? - kérdezte aggódva, a fiú arcát fürkészve.
- Igen... de nem kellett volna elküldened őt.
- Nem küldtem el. Nekem is jogom van törődni veled. Vagy nem?
- De igen, és köszi - sóhajtott Dylan, Tyler pedig közelebb hajolt hozzá és megcsókolta őt. Nem tartott sokáig, ugyanis Dylan szinte azonnal eltolta magától a fiút.
- Ne itt! Bárki bejöhet és megláthat! - rémüldözött. Tyler ingerülten és csalódottsággal az arcán nézett vissza rá.
- Szóval az nem számít, hogy az egész suli látta a képet, amin Logannel smárolsz, őt ennek ellenére is ugyanúgy ölelgeted meg egész nap együtt vagytok, de az olyan nagy baj lenne, ha velem látnának csókolózni?! Én legalább nem a legjobb barátod vagyok!
Dylan megütközve nézte őt.
- Tudod annál, hogy azt hiszik együtt vagyok Logannel, már csak az lenne rosszabb, ha azt hinnék egyszerre két pasival is vagyok! Én nem akarom, hogy olyan hírem legyen a suliban, mint Mileynak és Selenának.
Tylert egyáltalán nem hatotta meg Dylan válasza. Távolabb lépett tőle, de még mielőtt kilépett volna a mosdóból, még megszólalt: - Nyugodtan áltathatod ezzel magad, de szerintem az igazság az, hogy te nem csak barátként szereted Logant - mondta, aztán magára hagyta a döbbent fiút.

Iggy és Charli a parkolóban álló Ferrariban ültek, hogy senki se hallgathassa ki őket. Charli egyből barátnője kezébe nyomta a telefonját és lejátszotta neki a Selenáék beszélgetéséről készített videót. Iggy nagy érdeklődéssel és egyre nagyobb élvezettel nézte a felvételt. Mire a végére ért, már fülig ért a szája.
Charli vele együtt örült és büszke volt magára, amiért sikerült mosolyt csalnia a lány arcára.
- Szóval nem is Justintól volt terhes, hanem Nicktől! Ráadásul annyira dugták, hogy elvetélt. Atyaúristen... Hát ez valami szenzációs. A kezemben van az élete. - Iggy elismeréssel nézett fel barátnőjére, ami igen csak ritkaság volt az ő részéről. - Charli, nagyon büszke vagyok rád! Te vagy az egyetlen barátnőm, akinek esze is van!
- Köszönöm, Iggy! - hálálkodott a lány, mintha épp Grammy díjat vett volna át. Iggy közben már át is küldte saját telefonjára a videót.
- Végre eljön a rég tervezett bosszúm ideje. A Halloween bulimra tartogatom ezt a gyöngyszemet. Eszem ágában sem volt meghívni rá azt a bárcást, de neki is ott kell lennie. Most végre visszakap mindent, amit velem tett - ujjongott. Amióta a buliján Selena levetítette a videót, amin Justinnal szexel, Iggy azóta várta az alkalmat, hogy megfelelőképp megbosszulhassa a szörnyűséget.
- Szerencséd van, mert nekem egy sokkal jobb ötletem van az egészre - mosolyodott el ravaszul Charli.

Iggy