2018. október 12., péntek

45. Fejezet: Vérfagyasztó sikoly

Logan megsemmisülten meredt az ajtóban álló nőre és türelmetlenül kisöpörte szemeiből a könnyeket. Nem akarta elhinni, hogy ez a valóság. Nem elég, hogy Robert megpróbálta megfojtani őt, talán még a saját anyja is hajlamos arra, hogy öljön? Mi lesz vele majd ezek után?
- Miről beszélsz?! - csattant fel tágra nyílt szemekkel, felháborodva Jean. - Gyilkosnak nézel? Szerinted egy hülye jelmezben képes lennék rálőni valakire?! Fogalmam sincs, mi ez az egész! Soha életemben nem láttam ezt a maszkot...
Hogy igazat mond, vagy hazudik, azt Logan képtelen volt megállapítani.
- Ha te lennél az, akkor is ugyanezt mondanád. Honnan tudjam, hogy őszinte vagy? - kérdezte kételkedve, szomorúan csillogó szemekkel.
Jean közelebb lépett hozzá és a karjáért nyúlt, de a fiú elhúzódott tőle.
- Onnan, hogy az anyád vagyok! Én szültelek. Nem akarom, hogy egy másik fiúval legyél, de olyan messzire sosem mennék, hogy megpróbáljak végezni egy gyerekkel! Hogy gondolhatsz ilyet rólam?! És mégis mi ez az egész? Ugye téged senki sem támadott meg?!
Anyja aggódó tekintete láttán Logan nehezen tudta elképzelni, hogy a nő álruhába öltözve tinédzserekre támadjon, de még mindig bizonytalan volt. Úgy gondolta jobb, ha óvatos marad.
- Most átmegyek Dylanékhez, gondolkodnom kell. Kérlek ne próbálj megakadályozni. Muszáj egy kicsit elmennem itthonról, ez már túl sok nekem! - fakadt ki, majd sarkon fordult és a szobájába rohant, hogy összeszedje a legszükségesebb holmikat.
Jean hiába sietett utána kétségbeesetten, a fiú hajthatatlan volt, így anyja kénytelen volt könnyes szemekkel végig nézni, amint táskával a hátán kilép az éjszakába.

A szomszédban mindeközben Iggy és Ariana a konyhapultnál ültek egy-egy Mimóza kíséretében, míg a kakaóját szürcsölgető Shawn velük szemben foglalt helyet.
- Olyan vagy, mint egy általános iskolás - fürkészte a fiút Ariana. A megjegyzést nem sértésnek, csupán egyszerű megállapításnak szánta, de Iggy azonnal közbelépett.
- Szeretnéd, hogy haza küldjelek?!
- Nem, miért? - csodálkozott a lány szívószáljával játszadozva. - Én még nem akarok haza menni.
- Akkor ne piszkáld a másikat! - reccsent rá Iggy megrovó pillantással.
Ariana értetlenül meresztette szemeit.
- De hiszen én hozzá sem értem!
- Semmi baj, ne vitatkozzatok - kapcsolódott be Shawn békítően. Nem akarta, hogy a lányok miatta kapjanak össze.
Néhány pillanattal később Ariana izgatottan megszólalt. Szemében vad fény csillogott, mintha azt készülne bejelenteni, hogy nyert a lottón.
- Képzeljétek, Ed elvisz az állatkertbe!
- Ed?! - vonta fel a szemöldökét Iggy hitetlenkedve. - Ugye nemet mondtál?
- Nem, mert elakarok menni!
- És ezért randizol egy stréberrel?! Mi lett a mi tökéletes, elérhetetlen klikkünkkel? Mi nem megyünk randira olyasvalakivel, mint Ed! - forgatta a szemét Iggy. - Miért nem mész el egyedül az állatkertbe? Vagy valamelyik végzős sportolóval? Bárki szívesen elvinne, akinek nem számít, hogy nincs agyad.
- Én nem randizni megyek! Engem csak az érdekel, hogy megnézzem élőben a vadállatok fütykösét!
Iggy és Shawn elmosolyodva összenéztek, majd a lány komoly arccal barátnőjéhez fordult.
- Figyelj, ha érzel valamit iránta, megoldható... de csak úgy szórakozásból ne kezdj ki vele. Tetszik neked?
- Kicsoda? - töprengett értetlenül Ariana hajtincseit csavargatva.
Iggy türelmetlenül felmordult.
- Apám, mégis ki más?!
- Hm, hát nem rossz pasi de kicsit öreg hozzám.
- Jézus, Én Edről beszélek, te idióta! - A szőkeség felháborodva belekortyolt italába és sürgetően Arianára pillantott. - Szóval?
- Mi is volt a kérdés?
- Tetszik neked Ed, vagy sem?!
- Nem igazán, de a nemi szervét lerajzolnám. Vöröset még nem tanulmányoztam.
- Akkor keress rá a neten és tanulmányozd ott! - reccsent rá Iggy türelmetlenül.
Ariana felcsillanó szemekkel nézett vissza a lányra, de aztán kérlelően a kezéért nyúlt.
- Kérlek, hadd menjek el vele az állatkertbe! Ha Ninának és Charlinak mindent szabad, ennyi nekem is jár!
Iggy bosszankodva felcsattant.
- Nina és Charli nem véletlenül nincs itt! És menj, ha annyira akarsz! De ne verd nagy dobra a suliban.
- Nem is tudok dobolni - vont vállat Ariana, aztán érdeklődve a kakaóját némán szürcsölgető Shawnhoz fordult.
- Neked mekkora a fütyid? Megnézhetném esetleg? Annyira kíváncsi vagyok! Kérlek!
A fiú félrenyelt és kifolyt a száján a kakaó. Zavarában megtörölte arcát kézfejével és pirosodó arccal a lányra emelte tekintetét.
- Ne haragudj, de nem. Ez magánügy.
- Jaj, ne kéresd már magad! Fizetek is érte, csak mutasd meg!
- Ariana, most már elég legyen! - vágott közbe ingerülten Iggy. - Fel nem foghatom, hogy lehet a környezetemben mindenki ennyire kanos! És nem is a pasik, hanem a csajok! Mindenkinek farkakon jár az esze, míg én csupán olyan dolgokon töprengek, mint hogy melyik üzletben és mit vásároljak legközelebb...

Emma szobája ablakában ült és a gyémántokként fénylő csillagokat bámulta, melyek varázslatossá festették a tintafekete égboltot. Azt kívánta, bárcsak ő is égitestté válhatna és ragyoghatna a végtelen térben fájdalom és csalódás gondjától szabadulva, érzelmektől mentesen tündökölve.
Ehelyett ott gubbasztott kedvenc helyén az élet terhétől sújtva; ártatlanságát veszítve, mint egy épp virágzás előtt leszakított rózsabimbó. Szüksége volt arra, hogy valaki végre szeresse őt; hogy életében először láthassa, ahogy egy fiú áhítattal a szemében, vágyakozva fürkészi arcát. Szerelmes érintésekre vágyott, érzelmekre, boldogságra. Addigi egyetlen tapasztalata csupán a kihasználtság üres érzete volt. Hideg, rideg ujjakat érzett csupán meztelen testén és halállal mérgezett ajkakat az ajkain. Eldobható volt, akár egy egyszer használatos kéztörlő. Bemocskolódott és már képtelen tisztára mosni magát. Még egy óceán sem tudná megtisztítani mérgezett szívét azok után, ahogy Zayn bánt vele. Visszagondolva egyértelművé vált számára, hogy a fiúnál keresni a szerelmet olyan volt, mintha Párizst keresné Amerikában.
Akármennyire is vágyott rá, akárhogyan is szerette őt, tudta, ennek mielőbb véget kell vetnie. Az első lépés a gyógyulás útján az, hogy megpróbálja visszaszerezni az önbecsülését, ha már a szüzességét soha nem kaphatja vissza.
Úgy döntött, pénteken házibulit tart, amikor édesapja nem lesz otthon, és megmutatja Zaynnek, hogy már túllépett rajta. Még ha ez valójában egyáltalán nem is volt igaz.

Miután Dylan elbúcsúzott Logantől, vett egy forró fürdőt, hogy kicsit ellazuljon, aztán csatlakozott a konyhában beszélgető hármashoz. Meglepődött, hogy Shawnt is ott találta, de örült a fiúnak. Nagyon sajnálta őt azok után, amiken az iskolában keresztül ment. Nem tudta, milyen lehet az otthoni helyzete, de azt igen, hogy amíg itt van náluk, addig mindenképp barátságos környezetben lehet.
Köszönt a jelenlévőknek, aztán a hűtőhöz lépett, hogy narancslevet töltsön magának. Miután ezzel megvolt, leült Shawn mellé és barátságosan rámosolygott a fiúra. Az halvány rózsaszín arccal visszamosolygott rá, lesütötte a szemét és kezébe vette poharát, hogy kezdjen magával valamit.
Iggy épp a pompon csapat új koreográfiájáról mesélt a többieknek, amikor megjelent az ajtóban a zaklatott Logan levegő után kapkodva. Arcán verejték csillogott, haja a homlokára tapadt, tekintetéből pedig félreismerhetetlen kétségbeesés és szomorúság sütött.
Dylan azonnal letette poharát és felpattant a bárszékről, hogy barátjához siessen. Egyik kezével átkarolta a fiút, a másikkal pedig finoman szembefordította arcát a sajátjával.
- Mi történt?! - kérdezte ijedten.
Logan néhány másodpercig képtelen volt szóhoz jutni. Úgy nézett ki, mint aki épp maratont futott, pedig valójában nem a testmozgás miatt verte le a víz.
- Futni voltál? - nézett rá Ariana érdeklődve, de a fiú Dylanre pillantott és neki válaszolt korábbi kérdésére. Elmesélte, mit talált anyja fiókjában. A hallottaktól döbbent és hitetlenkedő kifejezés jelent meg a jelenlévő arcokon. Senki nem akart hinni a fülének.
- Anyukád szerepelt a Sikoly-filmekben? - csodálkozott Ariana. - Jesszus, szerinted ad egy autogramot?
- Hallgass már, te idióta! - torkollta le Iggy, majd Logan felé fordult. - Jean lenne az? Jean lőtt le?! Ő támadott Dylanre? Nem, ez nem lehet igaz... Én ezt nem hiszem el.
- Én igen - szólt csendesen Dylan, miután Logannel az oldalán helyet foglalt a konyhapultnál. Egy pillanatra sem engedték el egymás kezét. A többiek kérdőn néztek rá, így hát folytatta. - Jean utál engem. El akarta küldeni Logant bentlakásosba, csak mert velem van. Eltiltott minket egymástól. És meg is ütött engem, amikor Logan eltűnt. Mi van, ha tényleg ő akart megölni?
- Kizárt. Valahogy nem tudom elképzelni róla, hogy a szálloda előtt utánad rohan és leránt a földre. Ráadásul állandóan melózik. Jean nem tűnik agresszív embernek és elmebetegnek sem, bár az is igaz, hogy nem százas... - tűnődött Iggy, miközben egy kanálban nézegette saját arcát.
Shawn felemelte fejét és kissé bizonytalan, félénk hangon megszólalt.
- Sokszor az az agresszív és elmebeteg, akiről a legkevésbé gondolnád... Persze ezzel nem akartam arra célozni, hogy anyukád is az - sietett leszögezni Loganre pillantva.
- A Sikoly hanyadik részében szerepelt az anyád? - kérdezte kíváncsian Ariana, barátságosan a fiúra mosolyogva.
Egyik jelenlévő sem vette a fáradtságot, hogy elmagyarázza neki, miről is van szó igazából.
Logan közben Dylanhez fordult.
- Itt maradhatok éjszakára? Nem akarok otthon aludni. Lehet, hogy nem csak Robert, de anya is közveszélyes...
- Ez hülye kérdés volt - mosolyodott el a fiú szomorkásan. - Kizárt, hogy hagyjam, hogy haza menj, amíg nem tisztázódnak a dolgok. Itt maradsz velem. Majd mi vigyázunk egymásra.
- Mindig.
Iggy elérzékenyülten nézte a két fiút.
- Alig várom, hogy pár év múlva megszervezzem az esküvőtöket!

Szerdán az egész osztály nagy dolgozatot írt Kémiából, ami a csapat nagy részének borzalmasan sikerült. Logan és Dylan titokban segített egymásnak a feladatokban, Iggy a mellette ülő Arianától azonban semmi jóra nem számíthatott. Előző éjszaka sokáig beszélgettek a konyhában ücsörözve és teljesen megfeledkezett a tanulásról. Hátrafordult, hogy vessen egy pillantást a néhány paddal mögötte ülő Charlira, aki dolgozata fölé hajolva serényen körmölt. Hiányzott neki a lány, de képtelen volt lépést tenni békülésük ügyében.
Az órák közötti szünetben Emma bejelentette, hogy pénteken házibulit tart. Továbbá azt is tudatta a többiekkel, hogy Nicket és Austint nem látja szívesen saját otthonában.
- Kit érdekel, hogy bulit tartasz? - vigyorgott Nick bosszúságát leplezve, amiért ő nem kapott meghívást. - Csak egy szánalmas lúzer vagy. Senkit nem érdekel a tea party, amit tartasz. Szerintem azt sem tudod, mi az az alkohol.
- Képzeld, tudom mi az, és lesz is a bulimon! - csattant fel Emma szemét forgatva. - Mások piszkálódása jelenti számodra az egyetlen örömöt az életben. Akkor ki is a szánalmas lúzer kettőnk közül?!
- Egy-null Hamupipőke javára! - mutatta fel hüvelykujját az egyik pad tetején ücsörgő Miley. Bár Zayn miatt kissé neheztelt a lányra, még mindig sokkal jobban kedvelte, mint Nicket.
Mindeközben Nina és Tyler a tanári asztalnak dőlve csókolózott, Logan pedig fejét csóválva elfordult tőlük.
- Ez a színjáték mire jó? Szerelmet vallott nekem, tuti nem érdekli őt Nina.
Dylan, aki a padban ülve tömte magába hamburgerét, helyeselve bólintott.
- Szerintem se, de mindketten csak a népszerűség miatt csinálják. Ninának szüksége volt egy népszerű srácra, Tyler pedig ezzel elérheti, hogy senki se higgye el róla, hogy meleg és hogy ő van azon a videón, amit szétküldött a suliban... - mondta, miután lenyelt egy jókora falatot.
- Miért hiszik azt a lányok, hogy szükségük van egy pasira ahhoz, hogy mások felfigyeljenek rájuk?
- Azért, mert a suli nagy része faszbeteg - fordult hátra az előttük ülő Iggy sötét, megvető pillantás kíséretében. Ezúttal is Charli helyett Ariana ült mellette, a lány azonban egész nap a külvilágot kizárva rajzolgatott füzetébe, vagy épp szelfiket készített magáról telefonjával. Iggynek hiányzott Charli és bár megfogadta, hogy beszél vele, amikor iskolába érkezve megpillantotta őt a parkolóban, amint szoros ölelésbe fonódva csókolózik Harryvel, meggondolta magát.
Így Charli egymagában ücsörgött Loganék padja mögött és kedvtelenül nyomkodta telefonját.
- Miért nem beszélitek meg? - fordult testvéréhez fojtott hangon Dylan. - Legjobb barátnők vagytok. Egy pasi nem állhat közétek.
- Tudom, de hadd szenvedjen még egy kicsit.

Shawn szégyenkezve, lesütött szemmel sietett végig az iskola folyosóján. Szorongva szorította vállára táskája pántját, miközben innen is, onnan is kuncogás és sértések kísérték lépteit. Nem vehette fel ismét egyetlen vállalható ruháját a plázából és azt sem, amit Dylantől kapott, ezért egy kinyúlott, kopott fekete pulcsiban és szakadt farmerben volt kénytelen iskolába menni. Ez utóbbi még nem is keltett különösebb feltűnést, hiszen divat volt szakadt farmert viselni. A terembe érve egyenesen padjához sietett és leült. Próbálta kizárni füléből és tudatából a becsmérlő szavakat, de nem volt könnyű dolga. Az egyik szőke, rendszerint méregdrága ruhákat viselő lány vihogva hátra fordult padjából, hogy jobban szemügyre vegye őt.
- Nézzétek már, úgy néz ki, mint egy hajléktalan - kuncogott barátnői gyűrűjében, mire Shawn lehajtotta fejét és elővette táskájából Irodalom könyvét.
- Te vagy az új Kurt Cobain? - kérdezte fitymáló tekintettel végig mérve az a fiú, aki legutóbb kigáncsolta őt osztálytársai előtt.
Shawn válaszra sem méltatta őket; elhatározta, hogy nem adja meg nekik, amire vágynak. Nem hagyja, hogy lássák rajta, mennyire bántják őt a szavaik. Helyette bedugta fülhallgatóját és olvasni kezdte az aznapra feladott verset. Közben azonban egyre csak sötét gondolatok kergették egymást fejében, mint egy szűnni nem akaró, rossz álom. Mi lesz, ha Iggy is ilyen tekintettel fog rá nézni? Szégyellni fogja őt és biztos volt abban, hogy a lány ezentúl nem lesz hajlandó a társaságában mutatkozni. Igaz, túl szép is lett volna, ha sikerül barátokra lelnie, gondolta. Hozzá szokott már a magányhoz, ami olyan volt számára, mint egy régi, rossz emlékeket ébresztő ismerős.

Testnevelés után Loganék már léptek volna ki az öltöző ajtaján, amikor Dylan megtorpant az ajtóban és homlokát ráncolva vissza fordult.
- Mi az?
- Nagyon kell pisilnem, mindjárt jövök! - mondta és a mosdóba rohant.
Logan mosolyogva kilépett az öltözőből nyíló folyosóra, hogy ott várja meg barátját. Bosszúságára Tyler néhány másodperccel később követte őt és megállt vele szemben.
- Mikor látod be végre, hogy neked mellettem a helyed?! Annyira fáj minden nap vele látnom téged... akarlak! Mindened akarom. - A fiú hangja elcsuklott a visszafojtott érzelmektől, miközben a gyéren megvilágított folyosón állva Logan szemeibe fúrta tekintetét. A kezéért nyúlt, de az eltolta őt magától és dühösen felcsattant.
- Ne érj hozzám! Hagyj engem békén!
Tyler szemében kétségbeesés villant; magatehetetlenült ácsorgott és azon töprengett, mit tehetne még azért, hogy végre megkaphassa a fiút.
- Szeretlek! Szükségem van rád... Már így is túl sokáig vártam! - mondta, mire Logan hátat fordított neki, hogy a mosdóba menjen Dylan után. Érezte, hogy Tyler megragadja a kapucnijánál fogva és vissza rántja őt az ajtóból.
Háttal a falnak préselve próbálta lefejteni magáról a fiú telhetetlenül őt érintő kezeit, de az egyre csak közelített arcával a szájához, hogy megcsókolhassa őt.
- Hé, mi a faszt buziskodtok itt?! - vetette oda egy nyúlánk, izmos fiú, miközben feléjük közeledett a folyosón.
Tyler sietve elengedte Logant és kapucniját az arcába húzva elrohant. A következő osztály tagjai kisebb-nagyobb csoportokban egymást követve érkeztek meg az öltözőkhöz.
Rita is köztük volt, aki Logan láttán egyenesen a fiúhoz igyekezett és megállt előtte.
- Minden rendben? Olyan feldúltnak látszol. Az előbb láttam, hogy Tyler a falnak lök téged. Bántani akart? - kérdezte aggodalmas hangon.
Logan megigazította a ruháját és kisöpörte a szeméből hajtincseit, miközben próbálta összeszedni magát. Nem akarta, hogy Dylan feldúltan lássa őt.
- Szerelmes belém és nem hagy békén! Teljesen bekattant... - mondta abban reménykedve, hogy a lány majd szétkürtöli a suliban. Úgy gondolta, azok után, amit Tyler Dylannel csinált, megérdemli, hogy róla is pletykáljanak. Elvégre szexuálisan zaklatta a fiút és még videóra is vette, hogy mindenkinek elküldhesse. Kiteregette a fiú szexuális beállítottságát az egész iskolának, miközben a sajátját kamu-barátnővel próbálta leplezni.
Rita dülledt szemekkel meredt rá, mint aki nem akar hinni a saját fülének.
- Micsoda? Komolyan?!
Logan keserűen mosolyogva bólintott.
- Sosem gondoltam volna róla! A focsicsapat tagja és Ninával kavar. Rohadt népszerű.
- Ez mind csak a látszat, vagy nem hiszel nekem? Valamelyik nap akaratomon kívül lesmárolt, aztán alsógatyára vetkőzve találtam rá az ágyamban!
A lány döbbenten nézett maga elé és észre sem vette, hogy időközben kilépett az öltöző ajtaján Dylan.
- Már megint te... - sóhajtott a fiú sötét pillantást vetve Ritára, aztán kikerülte őt és elindult a lépcső felé. Logan követte barátját, a lány pedig bosszúsan nézett utánuk, mielőtt elindult átöltözni.

Ebédkor Shawn erőt vett magán és sorban állt a menzás pult előtt. Túlságosan éhes volt ahhoz, hogy inkább meghúzza magát valahol, hiszen Iggyéknél evett utoljára előző este, akkor is csak egy kis nassolnivalót.
Úgy tervezte, tálcájával megcélozza a földszinti mosdót, de a szokásos asztalánál ülő Iggy intett neki, hogy csatlakozzon hozzájuk. Így végül kelletlenül megindult a lány felé és leült Dylan mellé.
- Sziasztok - köszönt, de közben nem nézett az asztalnál ülők szemébe.
- Rajtad meg mi van? - nézett rá Nina megbotránkozva. - Úgy nézel ki, mint valami ágról szakadt.
A lány bár szokásos helyén ült, Iggy teljes mértékben levegőnek nézte őt és az asztal szélén csendesen ételét piszkálgató Charlit is. Csupán azért egyezett bele, hogy együtt ebédeljenek, mert szerette volna fenntartani a látszatot a diákok előtt. Hiszen Kat néhány órával korábban már kezdett megjegyzéseket tenni a klikkjük széthullására vonatkozóan. Ő pedig elhatározta, hogy nem ad esélyt a lánynak a kárörvendésre.
Shawn Ninára emelte tekintetét és próbálta visszatartani könnyeit, amik a nap folyamán szüntelenül ostromolták szemeit.
- Nem lehet mindenki gazdag.
- Hiszen eddig olyan divatosan öltözködtél... mi történt? - pislogott rá értetlenül Iggy salátája felett.
A fiú nagy levegőt vett és elmesélte, hogyan oldotta meg korábban, hogy új ruhákat hordhasson és hogy valójában egyáltalán nem jó az anyagi helyzete. Szégyellte magát, ahogy ott ült a nála gazdagabb és jómódúbb diáktársai között rég elnyűtt ruhájában, de nem volt képes tovább hazudni. Már nem tudott mit kitalálni, hogy elfedje a valóságot és belefáradt abba, hogy a látszat fenntartásán dolgozzon. Előbb-utóbb úgyis minden kiderül, így végül jobbnak látta, ha ő maga számol be az igazságról.
Vallomását síri csend fogadta. Látta Nina arcán a szánalmat, Charliéban az együttérzést, Ariana pedig túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a tányérján heverő zöldségekből péniszt formáljon.
Iggy szomorúan nézett a fiúra, de nem szólt egy szót sem.
Dylan azonban Shawn vállára tette a kezét és bíztató mosollyal az arcán biztosította őt arról, hogy nincs miért aggódnia.
- Nem az számít, mit viselsz, hanem hogy ki vagy. Még ezekben a kopott ruhákban is jól nézel ki. Ne foglalkozz azzal, ki mit mond rólad! Már én sem teszem... Hidd el, felszabadító érzés lesz!
- Köszi... Csak tudod rossz, hogy nem öltözhetek úgy, ahogy akarok...
Iggy közben váratlanul felpattant a helyéről és szó nélkül kisietett az ebédlőből.
Charli már készült is, hogy utána siessen, de aztán rájött, hogy Iggy valószínűleg látni sem akarja őt, úgyhogy csalódottan inkább a helyén maradt.
Shawn szomorúan csóválta a fejét.
- Tudtam, hogy nem fog velem szóba állni, ha megtudja az igazat...
- Azért Iggy nem ennyire felszínes, biztos nem azért rohant el - nyugtatta Logan, de Nina a szavába vágott.
- Pedig pontosan azért. Egy ilyen csóró nem ülhet velünk egy asztalnál! Menj, keress magadhoz való szegényeket!
Shawn képtelen volt tovább ülve maradni. Felugrott a székéről és mielőtt bárki megszólalhatott volna, elrohant a kijárat felé.
- Hogy lehetsz ilyen tapintatlan és bunkó?! - nézett elképedve Dylan az elégedetten ásványvízét kortyolgató Ninára, de az válaszul csupán vállat vont.
- Te tudtad, hogy a pasid belém szerelmes? - szólalt meg váratlanul Logan a lányra meredve. - Eljött hozzánk és alsógatyában befeküdt az ágyamba, alig tudtam elküldeni.
- Micsoda?! Ezt nekem miért nem mesélted? ! - kapta felé a fejét bosszankodva Dylan.
- Mert az anyával történtek után eszembe sem jutott, ne haragudj...
Dylan megértően bólintott és megszorította barátja kezét az asztal alatt.
Nina nem tűnt meglepettnek.
- Engem nem érdekel, kibe szerelmes, amíg játsza a szerepét. Csak azért vagyok vele, hogy még népszerűbb lehessek. Leszarom, kivel mit csinál - vont vállat érdektelen kifejezéssel az arcán.
A mellette ülő Charli komoly kifejezéssel az arcán felé fordult. - Te egy kurva vagy.

Iggy még másnap este is szörnyen érezte magát, amiért Shawn vallomása után kirohant az ebédlőből. Többször is próbálta elérni telefonon és az iskolában is, de sehol sem látta őt, hiába kereste tekintetével a folyosókon és osztálytermekben egyaránt. Félt, hogy a fiú azt hiszi, azért lépett le, mert nem akar többé barátkozni vele. Talán azt gondolja, hogy megveti őt, amiért szegény? Pedig az igazság egészen más volt.
A lány valóban kiborult, a női mosdóban még néhány könnycseppet is elmorzsolt tükörképét bámulva, de nem azért, amiért Shawn vagy az asztalnál ülők hihették. Csupán annyira sajnálta a fiút, hogy el kellett tűnnie, mielőtt bárki sírni látja őt a menzán. Addig a pillanatig sosem került ilyen közelségbe a nincstelenséggel. Ugyan látta a televízióban, az interneten, és olvasott is róla; a szülei pedig rendszeresen ajánlottak fel adományokat különböző szervezeteknek, de egyetlen hozzá közel álló személyt sem ismert, akinek valóban nehéz lett volna az anyagi helyzete. Letaglózta Shawn látványa, amint arról beszél, hogy nincs mit hordania, miközben ő bármilyen méregdrága ruhát vagy kiegészítőt megvehet, amit csak akar. Nem tudta elképzelni, milyen lehet iskolába menni úgy, hogy az ember nem hordhat közben olyan öltözéket, amilyet szeretne. Ő egyszerűen képtelen lett volna szakadt vagy kopottas ruhában kilépni otthonról és csodálta Shawnt, amiért ennyi lelki ereje van mindazok után, ahogyan az emberek bántak vele. Legszívesebben elvitte volna vásárolni őt és megvett volna neki mindent, amit csak akar, de tudta, hogy a fiú egyetlen ruhadarabot sem fogadna el tőle. Hiszen még egy pohár üdítőt is alig lehet rátukmálni. Megfogadta, hogy valamit mindenképp kitalál majd, hogy segíthessen barátján. Mert bár csupán rövid ideje ismerték egymást és szokatlan volt számára közel kerülni valakihez, aki nem a klikkjébe tartozik, igenis barátok voltak. Ezen pedig nem változtat az sem, hogy Shawn milyen ruhákat hord. Lehetett ugyanis a fiú anyagilag szegény, ha közben belül gazdagabb volt, mint szinte bárki, akit ismert.

Logan és Dylan a luxusvilla erkélyén ücsörgött egymás ölében, egy pokrócba burkolózva. Dylan a lemenő nap által narancsra festett égboltot kémlelte, míg az őt átkaroló fiú az arcában gyönyörködött.
- Olyan szép...
- Az, de ha téged nézlek az egész világ elhomályosul - mondta Logan, mire barátja oldalra fordult, hogy láthassa az arcát.
- Azt akarom, hogy minden egyes nap ilyen legyen. Hogy mindig együtt legyünk.
- Úgy lesz. Nem akarok nélküled élni.
Dylan fészkelődni kezdett a fiú ölében és keserédes mosollyal az arcán a naplementében bágyadtan fénylő, kék szemekbe fúrta tekintetét.
- És mi lesz, ha másik fősulira megyünk és egyre ritkábban találkozunk aztán megismersz valaki mást és rám már nem is fogsz emlékezni? - kérdezte szomorúan.
- Olyan sosem lesz. Téged soha nem tudnálak elfelejteni. És nem akarok olyan fősulira járni, ahol te nem vagy ott. Ugyanoda megyünk majd mindketten és együtt fogunk lakni. Senki nem fog beleszólni abba, hogyan szeressük egymást. Már alig várom.
- De ha nem így lesz, én nem tudom mit csinálok... Nem tudnám elviselni, ha egyszer ez a pillanat csak egy fájdalmas emlék maradna. Tudom, hogy nagyon fiatalok vagyunk, de azt is, hogy ez nem számít. Én már megtaláltam azt, aki mellett le akarom élni az életem - vallotta be rózsaszínre vált arccal Dylan és ajkát finoman Logan nyakához érintette.
- Akkor jó, mert én is - felelt a fiú az érintéstől egyre sebesebb pulzussal. Sok-sok éven át próbálta elképzelni, milyen lehet boldognak és szerelmesnek lenni, de sosem remélte, hogy egyszer majd minden képzeletét felülmúlóan tapasztalhatja meg mindezt.
- Te akkor is megláttad bennem a fényt, amikor én nem láttam semmi mást, csak a sötétséget. Tényleg megmentettél.
Logan szembe fordította magával az ölében ülő fiút és a válla alatti mélyedésbe fúrta arcát.
- Te is engem. Mindentől és mindenkitől - mormogta Dylan illatától bágyadtan, miközben a hátát simogatta, aztán egymás pillantásától megrészegülten szenvedélyes csókba forrtak ajkaik.

Zayn hanyatt feküdt a párnák között és behunyt szemmel felszisszent, miközben a feketére festett körmök finoman meztelen mellkasába mélyedtek. Fogak haraptak alsó ajkába, aztán érezte, ahogy ujjak fonódnak duzzadt férfiasságára. Elnyújtott nyögés tört fel torkából, amint a meztelen Miley az ölébe ült. Két tenyerét a lány melleire tapasztotta, aki közben ritmusosan mozogni kezdett fel-alá. Aláfestésként minden mozdulatnál felnyögött, majd kinyitotta szemét és a csukott szemhéján át élvezkedő Zayn arcára pillantott. Szíve hevesebben vert a szokásosnál, ahogy elnézte a teste alatt izzadó fiút. Nem gondolt a következményekre; nem foglalkozott azzal, hová vezet majd ez a testi kapcsolat. Nem akart belegondolni abba, hogy talán épp tönkre teszik a barátságukat, sem abba, hogy Zayn képes-e összetörni bástyákkal védett, befalazott szívét. Csak a pillanatnak élt; hiszen ott és akkor úgy érezte, az minden rá váró kínt megér. Senkivel sem élvezte még annyira a szexet, mint amennyire Zaynnel. Senkinek a testét nem kívánta még úgy, mint az övét. És senkivel sem érezte annyira védtelennek magát, mint vele. Elhatározta, hogy bármi is történjen, ő nem hagyja kihasználni magát, mint Emma. Ő erre vágyik, ugyanúgy akarja mindezt, mint Zayn. A fiúnak így nem lehet hatalma felette. Senkinek sem lehet. Szabad maradhat, akár csak egy égen szálló madár.
Zany eközben akaratlanul is fantáziálni kezdett; behunyt szemein keresztül Dylant látta, amint az gyönyörtől izzadó testtel fölé hajol, miközben óvatosan magába engedi őt. Megjelent előtte a már jól ismert nagy, barna szempár fájdalom és öröm különös egyvelegétől csillogva; aztán a meztelen testet kezdte pásztázni és érezte, hogy egyre jobban forrni kezd a vágytól, amit a fiú iránt érez.
Megragadta Miley derekát és az ágyra lökte a lányt, majd a háta mögé lépett és a fenekére csapott. Közben Dylant látta maga előtt. Mintha a fiú térdelt volna az ágyon arra várva, hogy magáévá tegye őt. Így is tett; finomkodás nélkül Mileyba hatolt, mire a lány hangosan felnyögött. A hajába markolt és hátra húzta a fejét, miközben vadul mozgott mögötte. A két test összeforrt, a felhevült nyögések és sóhajok egymásra hangolódva zengték be a szobát, szemei előtt pedig elhomályosodott minden. Kissé szédelegve a lány fenekébe markolt, miközben Dylan testét érezte az ujjai között feszülve. Mozgása egyre intenzívebbé és durvábbá vált, míg végül fel nem tört belőle egy minden addiginál hangosabb nyögés. Teste megremegett, amikor a csúcspontra ért, aztán ledobta magát az ágyra és Mileyra ügyet sem vetve pihegve és bűntudattal telve a plafonra meredt.

Pénteken már mindenki az esti bulit várta, pedig a legtöbben azt sem tudták, hogy Emma kicsoda. A házibulikat azonban szerették, és miután Iggy kiposztolta közösségi oldalaira, hogy ő is ott lesz, megindult az este iránt az érdeklődés.
A lányt azonban nem a buli izgatta, hanem hogy végre tudjon beszélni Shawnnal. A fiú azonban nem volt az osztálytermében és a folyosókon sem látta őt sehol, így megpróbált inkább jelenlegi tervére koncentrálni.
- Nálad van, amit kértem? - kérdezte a női mosdóban Ninától, miközben a tükör előtt állva rúzsozta ajkait.
- Igen, át is küldöm.
- Remek. Kivágok belőle egy rövid részt és feltöltöm a blogomra.
Nina letette szempillaspirálját és értetlenül nézett barátnőjére.
- Néhány másodperc miatt kellett ez a nagy hűhó?!
- Igen! Nem fogom közzétenni az egész videót, hogy megalázzam Dylant. Elég volt egyszer keresztülmennie ezen az egész szarságon.
Kat egyáltalán nem örült, amikor Iggy csengetés után Arianával és Ninával az oldalán lépett be a terem ajtaján.
- Azt hittem nem álltok szóba egymással - jegyezte meg karjait összefonva melle előtt, csalódott kifejezéssel az arcán.
- Senkit nem érdekel, mit hiszel és mit nem - vetette oda Iggy egy pillantásra sem méltatva a lányt.
Utolsó óra után, az ebédlőben ülve aztán kiposztolta várva-várt bejegyzését blogjára, amiben azt taglalta, hogy a Tyler által kiszivárogtatott videón a fiú szerepel Dylannel, akit kényszerített arra, hogy megérintse őt. Miután sikerült megszereznie Nina segítségével az eredeti videót, amin Tyler nem kockázta ki saját arcát, a lány könnyűszerrel alátámaszthatta igazát az általa közzétett részlettel.
A fiú értetlenül nézelődött jobbra-balra, mikor tálcájával szabad asztal után kutatva észrevette, hogy többen is mutogatnak felé és összesúgnak a háta mögött. Iggyék asztalához érve várakozón megállt és Ninára nézett.
- Jössz?
- Nem, nem megy - jelentette ki Iggy negédes mosollyal az arcán. - Nina nem a népszerűségért tett úgy, mintha járnátok, hanem azért, mert én megkértem rá. Az egész összeveszésünk csak színjáték volt. Minden úgy történt, ahogy én akartam.
A szomszédos asztaloknál ülők mindannyian a fülüket hegyezték vagy épp videót készítettek, hogy ne maradjanak le semmiről. Tyler értetlenül ráncolta homlokát.
- Nem értem, ebből neked mi hasznod származna.
- Az - kezdte Iggy haját hátravetve -, hogy Ninának sikerült a telefonodról megszerezni a videót, amin Dylant molesztálod és amin letagadtad, hogy te szerepelsz! Most már mindenki tudja, hogy hazug és undorító vagy! Ha pedig még egyszer meglátom, hogy Dylan vagy Logan körül legyeskedsz, megyek a videóval egyenesen a rendőrségre. Most pedig menj, ne rontsd a levegőt az asztalomnál, mert enni akarok! Puszi... nekem!
Tyler kétségbeesetten körbenézett az ebédlőben és elszörnyedve látta, hogy mindenki rossz szemmel néz vissza rá. A tálca kiesett a kezéből, hogy aztán étel és törött porcelán darabokkal terítse be a csempéket. Sarkon fordult és szégyenében meg sem állt, míg a parkolóban álló motorjához nem ért.
Dühös volt és nem tudta megemészteni, hogy Iggy és Nina felültette őt. Fogalma sem volt, mi lesz ezek után. Azt viszont tudta, hogy Iggy hiába próbálja megtiltani számára, hogy Logan közelébe kerüljön, úgysem fogja tudni megakadályozni. Az lehetetlen, hogy távol tartsa magát a fiútól. Szüksége van rá.

Este Iggy úgy vonult be Arianával az oldalán Emma házibulijára, akár egy szupermodell. Aranyszínű miniruhája ékszerként csillogott a testén, miközben hátravetette szögegyenes, platinaszőke haját a válla fölött és elégedetten mosolygott a felé forduló arcok láttán. A szeme sarkából látta, hogy az addig fiúkkal szemérmetlenül táncoló Kat megdermed és féltékenységtől eltorzult arccal mered rá. Iggynek ugyanis rendszerint sikerült az, amire ő mindennél jobban vágyott: erőfeszítés nélkül a figyelem középpontjába kerülni a puszta jelenlétével.
Az este legtöbb figyelmet keltő bevonulása mégsem a lányt illette. A vendégek már javában iszogattak és önfeledten táncoltak, amikor megjelent a bejárati ajtóban kirívó bőrcuccban, combig érő magassarkú csizmában Selena kezében egy-egy pórázt szorongatva. A láncok végén Miley és Kristen lépkedett két oldalán négykézlábra ereszkedve. A két lány csupán csipkés, fekete melltartót és miniszoknyát viselt, ami alól kivillant tangába bújtatott fenekük, miközben Selena mellett kéjesen csúsztak-kúsztak a padlón. Az összes jelenlévő egy emberként feléjük fordult és megfeledkezve minden másról úgy bámulták őket, mintha megállt volna az idő.
Selena talpra segítette Mileyt, majd Kristent is, aztán mindkét lánnyal érzéki csókot váltott.
A hangfalakból felcsendült a Tear You Apart című dal, az egyik sarokban üdítőt szürcsölgető Kaya pedig megbotránkozva felszólalt.
- Jézus ezért halt meg a kereszten értünk?! - kérdezte éles hangon. Sosem volt még házibuliban és ezúttal is csak azért jelent meg, hogy láthassa Iggyt és addig se kelljen otthon tartózkodnia.
- Megmondhatod Jézusnak, hogy a ribanc visszatért! - mosolygott Selena, aztán végig simított feszes ruhába bújtatott testén.
Az utóbbi napokban ráébredt, hogy már csupán egy árnyék volt, árnyéka egykori énjének. Itt volt az ideje, hogy összeszedje magát. A félresikerült Justinos eset után sorban érték a szerencsétlenségek. Teherbe esett, majd elvetélt. Rájött, hogy anyjának viszonya van a sofőrrel és eltávolodott a legjobb barátnőjétől, Mileytól is. Mindeközben egyre többet drogozott, ivott és sikerült még jobban kivívnia diáktársai ellenszenvét. Pedig Justint legfőképp azért akarta megszerezni, hogy népszerű lehessen. Unta már, hogy Iggy ùgy pöffeszkedik képzeletbeli trónján, mint akit soha senki nem tudna onnan letaszítani.
Szüksége volt egy kitűzött célra, ami segít számára abban, hogy egyenesbe hozza az életét.
Egy sportos alkatú, jóképű srác szinte azonnal előtte termett, hogy megszerezze őt magának. Selena azonban tudta, hogy szexpartnereit ezentúl külsősökből kell válogatnia. Az iskola tanulói számára elérhetetlenné kell, hogy váljon. Csak így érheti el, hogy akarják őt és sóvárogjanak utána.
- Bocsi, de ma nem dugok senkivel sem, kivéve a szukáimat - mosolygott a mellette álló barátnőire, aztán haját rázva végig vonult a nappalin.
Iggy dühösen nézte őt pezsgővel a kezében.
- Nem hiszem el, hogy ennek az olcsó lotyónak sikerült elérnie, hogy mindenki rá figyeljen! - panaszolta visszafojtott hangon a mellette táncikáló Arianának.
Selena közben elővett egy cigarettát és meggyújtotta. A mellette álló Kristen csodálkozva, de jókedvűen mosolygott rá.
- Hogyhogy engem is megcsókoltál? Azt hittem, utálsz.
- Még most sem kedvellek különösebben, de Iggynek csak két barátnője maradt a jelek szerint, és így nekem is kettő van. Javítanom kell az imidzsemen.
- Akkor később téged is kinyalhatlak végre? - Kristen reménykedve, csillogó szemekkel nézett a lányra.
- Ha előtte kifertőtleníted alkohollal a szádat, akkor igen.
- Hé, a házban tilos a dohányzás! - sietett oda Emma kétségbeesetten és várakozón kinyújtotta a kezét.
- Ki nem szarja le?! - nevetett Selena, majd a lány tenyerébe hamuzott és sarkon fordult.

Shawn a szobájában ült és fülhallgatóval próbálta meg kizárni a konyhában hahotázó, beszélgető anyját és Jamest. Tudta, hogy mindenki Emma buliján van. Látta Iggy közösségi oldalain megosztott képeit és csalódottság kerítette hatalmába, mikor arra gondolt, hogy a többiek jól érzik magukat és önfeledten szórakoznak, míg ő magányosan kuksol a négy fal között. Azt hitte, a lány már nem tart igényt a társaságára, az iskolában elszenvedett megaláztatást követően pedig egyáltalán nem vágyott emberek közé. Csupán alá akart merülni a feledés fagyos óceánjában; távirányítót találni, amivel kikapcsolhatja a tudatát. Elhagyni a saját testét, hogy végre szabad lehessen. Elfeledni az éjszakákat, melyeken álomba sírta magát. Megszűnni létezni. Talán tényleg vár rá valahol egy következő élet. Lehetne virág, de mi értelme, ha valaki úgyis leszakítaná és vázába tenné, hogy szép lassan megfulladjon? Lehetne madár, de mit érnek a szárnyak, ha lelövi egy vadász és az aszfaltra zuhan? Nincs már semmi a világon, amit ne érne el az emberi kegyetlenség. Vajon vár rá még öröm? Fogja őt szeretni valaki, tiszta szívből, feltétel nélkül? Annyi esélyt látot rá, mint amennyit arra, hogy megszűnnek a bántalmazások, amiket elszenvedett. Vagyis semennyit.
Viszont ha a szobájában ül, semmi sem fog változni. Muszáj megpróbálnia élni. Nem adhatja fel, akármilyen nehéz is. Boldog akart lenni. Még ha csupán egy röpke órára is sikerül, már megérte. Cserébe kibírja a szánakozó tekinteteket és a bántó szavakat. Azokat egyébként is ki kell bírnia.
Felpattant az ágyról, hogy elővegye egyetlen új ruháját és elinduljon Emmáékhoz. Remélte, hogy találkozhat Logannel és Dylannel, és akkor legalább egy rövid ideig nem érzi majd annyira istentelenül magányosnak magát.
Alsónadrágra vetkőzve állt szekrénye előtt és szomorkásan annak tartalmára meredt. Az olyan szürke és reménytelen volt, amilyennek az életét érezte.
Hideg kezek érintették  a vállait és ijedten hátra fordult. James állt vele szemben, sóvárgó tekintettel bámulva őt. Arca kipirosodott az izgalomtól és kapkodva, szuszogva vette a levegőt. Kezei újra a fiú felé nyúltak, egyikkel megragadta a csuklóját és türelmetlenül magához húzta őt, míg a másikkal a fenekébe markolt. Már épp csókolta volna a nyakát, amikor Shawn kirántotta magát a szorításából és egészen a szekrényig hátrált.
- Ne érjen hozzám! - csattant fel megszeppenve, de a férfit egyáltalán nem érdekelte, mit mond.
- Ne haragudj, csak annyira formás a segged... - harapott az ajkába James, de aztán meghallotta a konyhából Deborah hangját, amint őt szólítja, így végül csalódottan vetett egy utolsó pillantást a fiú meztelen felsőtestére, majd magára hagyta őt.
Shawn megkönnyebbülten kifújta a levegőt tüdejéből és megtörölte könnyes szemeit. Sietve felöltözött és anélkül, hogy bármit is mondott volna anyjának, kilépett a lakás ajtaján. Inkább elvisel száz sértést egy este alatt, mint sem még egyszer kettesbe kerüljön James-szel.

Emma ügyelt rá, hogy Zayn jelen legyen, amikor három srác gyűrűjében erotikus táncot lejt. Azt remélte, hogy a fiú majd féltékeny lesz; hogy végre visszaadhatja neki, amit érdemel, de csalódottan kellett tapasztalnia, hogy semmilyen reakciót nem sikerül belőle kiváltania. Zaynt nem érdekelte, hogy a lány ruhája milyen keveset takar testéből és az sem, hogy milyen a sminkje vagy a frizurája, pedig Emmának még Iggy is segített iskola után, hogy szuperszexin nézhessen ki a bulin. A fiú még csak nem is lett féltékeny, mikor megpillantotta őt a negyedikesek gyűrűjében, amint szexin mozgatta csípőjét. Egyedül az zavarta, hogy látszólag Emmának ilyen könnyen sikerült rajta túljutnia. Sértette az egóját, hiszen biztosra vette, hogy őt aztán nem lehet egykönnyen elfelejteni. Ám néhány cicababa hamar elterelte a figyelmét, Emma pedig könnyeivel küszködve a fürdőbe rohant, hogy sikerüljön lecsillapodnia.
Közben Shawn is megérkezett a buliba. Próbált észrevétlenül belépni és elvegyülni az összegyűlt tömegben, hogy megkeresse Dylanéket.
Miközben a fiúk után kutatott tekintetével, az emelet folyosóján Iggybe ütközött.
- Hé, nézz már a lábad elé! - torkollta le a lány,  aki végül szélesen elmosolyodott, mikor megpillantotta őt. - Shawn, na végre! Vagy százszor hívtalak! Miért nem vetted fel?!
- Nem akartam hallani, hogy azt mondod, nem lóghatsz velem többet.
Iggy felvonta a szemöldökét.
- Miért mondanék ilyet?
- Mert szegény vagyok... - mondta a fiú lesütött szemekkel.
- Engem nem érdekel! Ezt akartam elmondani, ha hagytad volna, de még a suliban sem láttalak.
- Komolyan? - Shawn meglepetten a lányra emelte tekintetét, mire az elmosolyodva bólintott.
- Komolyan. Úgy hiányoztál!
Iggy magához ölelte a fiút, aki esetlenül viszonozta a gesztust. A lány megfogta a kezét és magával húzta őt az egyik hálószobába. A falakra kiragasztott Justin Timberlake poszterek alapján nem volt nehéz kitalálniuk, hogy Emma szobájában járnak.
Mindketten leültek az ágyra és Iggy merő tekintettel Shawnra nézett, miközben megfogta az ágyon heverő kezét.
- Nem vagyok olyan felszínes, mint amilyennek tűnök. Engem nem érdekel, mennyi pénzed van, ugyanaz vagy a szememben, aki eddig is voltál.
- De miért? - csúszott ki a fiú száján akaratlanul is a kérdés. - Úgy értem, te nem barátkozol akárkivel. Senkit sem engedsz magadhoz közel, akkor engem miért? Én csak egy senki vagyok.
Iggy haját az ujjaival fésülte és tűnődve körül nézett a szobában, mielőtt válaszolt.
- Nem vagy senki és én sem értem... A csajokon kívül eddig csak Logant engedtem közel magamhoz. És még a barátnőim előtt sem szoktam teljesen megnyílni... de előtted akaratlanul is sikerült. Nem tudom, miért és hogyan, de nem is érdekel. Sosem volt még hozzád hasonló barátom. Hasonlítasz Dylanre, de mégsem ő vagy. A testvérének nem mindig tud teljesen megnyílni az ember. Nekem erősnek kell mutatnom magam, hogy támogassam őt és példát mutassak a csajoknak. Előtted viszont nem kell takargatnom, ha elgyengülök. Veled teljesen önmagam lehetek. Sebezhető és emberi, amilyennek senki más szemében nem akarok tűnni.
- Örülök, hogy így van. Rám számíthatsz bármikor. Én itt vagyok, ha szükséged van valakire - biztosította a fiú és halványan emosolyodott.
Iggy arckifejezése azonban elkomorult, szeme pedig dühösen megvillant, amikor megpillantotta a Shawn csuklóján hegesedő vágásokat. Eszébe jutott, hogy a Logannel való első találkozáskor ugyanilyen sebeket látott a fiú csuklóján is. Akkor és ott semmilyen együttérzést nem tanusított, csupán kigúnyolta őt. Erre gondolván elszorult a torka és keserű bűntudat áradt szét egész testében.
- Ne csináld ezt többet... - szólt csendes hangon, majd hangosabban folytatta. - Ígérd meg, hogy többé nem teszed!
Shawn sietve ráhúzta csuklójára pulóvere ujját, de a látványt már nem tudta kitörölni a lány tudatából. Az beleégett, méghozzá megmásíthatatlanul.
- Van, hogy csak ez segít, hogy kibírjam...
- Nem akarom, hogy árts magadnak! Ha legközelebb így érzel, inkább hívj fel ahelyett, hogy ezt csinálod, és találkozunk! Mindegy, mennyi az idő vagy épp hol vagyok. Rendben?
Shawn csendesen bólintott, majd megölelték egymást.

Demi és Justin a nappaliban lassúzott, amikor Iggy megjelent a lépcső tetején, hogy a hozzá csatlakozó Ariana és Nina párosával bemutasson a jelenlévőknek egy összehangolt koreográfiát a következő dalra, amit kiválasztottak.
Azonban mielőtt a zene elindult volna, Justin közelebb hajolt Demihez és megcsókolta őt.
Iggy dühösen meredt rájuk, de az általa választott Britney-dal azonnal elindult, így inkább a táncon keresztül vezette le felgyülemlett keserűségét és az ingerültséget, amit a páros látványa váltott ki belőle. Minden szempár rá és két barátnőjére szegeződött, amit mindhárman kifejezetten élveztek. A dal végén Iggynek megakadt a tekintete az ajtón belépő Charlin, aki Harryvel érkezett és egymás kezét fogták.
A lány bosszúsan hátradobta haját a válla fölött és levonult a lépcsőn, hogy töltsön magának valami erőset. Nem akart jelenetet rendezni iskolatársai előtt. Minél kevesebbet tapasztalnak a klikkjükben felmerülő problémákból, annál jobb.
Ekkor velőtrázó, vérfagyasztó sikoly tört elő az emeleti fürdőszobából. Mindenki elcsendesedett és egy emberként fordult a hang irányába.
Többen megindultak a lépcső felé, de az egyik hálóban épp az ágyon ülve csókolózó Logan-Dylan páros volt az első, aki a helyszínre ért. Mindketten elszörnyedve megtorpantak, amikor besiettek az ajtón.
Shawn oldalt, a falnak vetett háttal zokogott, Rita pedig sikítva állt a fürdőszoba közepén és tágranyílt szemekkel a fürdőkádra meredt. Abban az üveges tekintetű Tyler feküdt vérrel borítva, átvágott torokkal.

Dylan

2018. szeptember 29., szombat

44. Fejezet: A maszk

Logan eltolta magától Tylert, miközben arcán a zaklatottság, düh és értetlenség különös egyvelege játszott. Teljesen összezavarodott és undorodott attól, hogy a fiú ajkai hozzá értek. Úgy érezte, mintha megcsalta volna Dylant, pedig tudta, hogy az egész akaratán kívül történt.
Tyler könnyes szemekkel, kábán nézett vissza rá és magatehetetlenül dűlöngélt egyhelyben ácsorogva.
- Mi a szar volt ez?! - csattant fel Logan ingerülten.
- Nem egyértelmű? Szeretlek! Mindig is téged szerettelek... Én írtam neked az üzeneteket. Azért adtam vissza a naplódat, mert sosem tudtam volna odaadni anyukádnak. Nem bírtam volna ki, ha elküld téged. Én csak azt akartam, hogy szakíts Dylannel! - magyarázta csalódottan a fiú mélyen Logan szemeibe nézve. Az meglepetten, de még mindig értetlenül nézett vissza rá.
- De te Dylannel jártál... ennek az egésznek semmi értelme! - tárta szét karjait.
- Azért jöttem össze vele, mert láttam, hogyan néz rád... te nem akartad észrevenni, de én tudtam, hogy odáig van érted, mert én is odáig vagyok! Rólad viszont eleinte még nem tudtam, hogy vonzódsz-e a pasikhoz. Emlékszel, amikor Dylanéknél beszélgettünk kettesben és mondtam, hogy milyen szerencsés Dylan, amiért olyan heteró barátja van, aki nem fél közel kerülni hozzá? Csak kiakartam deríteni, hogy kihez vonzódsz. Úgy döntöttem, elcsábítom Dylant, mert ha belém szeret, végre leszáll rólad... de nem sikerült. Kétségbeesésemben megvertelek, amit azóta is teljes szívemből bánok.
- Bánhatod is! - vetette oda hullámzó mellkassal Logan. Az új információktól hirtelen mindent másképp látott és a dolgok új megvilágításba kerültek. Még mindig nem akart hinni a fülének, de Tyler szavai után rá kellett ébrednie, hogy az egész nem is olyan légbőlkapott esztelenség, amilyennek elsőre tűnt. Így már értette, a fiú miért bánt olyan szörnyen Dylannel. Sosem tudott rájönni, hogyan viselkedhet úgy vele, ahogy, ha állítólag szereti őt. Most már tudta, hogy Tyler féltékeny volt rá, ezért bántotta őt. Természetesen ez semmit sem enyhített a Dylannel szembeni tettein.
- Gyűlölöm, amiért az övé vagy és nem az enyém! - mondta feldúltan, mire Logan szemében düh villant.
- Az övé is leszek, mindig! Felejts el!
- Ne mondj ilyet! - torzult sírásba Tyler arca. - Azóta akarlak, mióta megvettem a kocsidat! A kesztyűtartóban hagytad a személyidet és már akkor megtetszettél, amikor megláttam rajta a képed. A neved alapján rád kerestem a neten és az összes képed végignéztem a közösségi oldalaidon... Annyira beléd estem, hogy mikor megtudtam, hogy melyik suliba jársz, átiratkoztam. Mindenképp meg kellett, hogy ismerjelek! De te mindig csak Dylannel foglalkoztál!
Logan döbbenten hallgatta a fiú szavait. Képtelen volt felfogni, hogy ez a valóság.
- Nem... te megszállott vagy... Mégis mit képzelsz magadról?! Ha valaki tetszik, akkor bántani kell azt, akit szeret és zsarolni kell mindkettőjüket? Mit vársz?! Hogy azok után, ami történt az utóbbi hetekben, csak úgy a nyakadba vetem magam? Még egyszer ne csókolj meg az akaratomon kívül és ne is szólj hozzám! - azzal berontott az ajtón és becsapta maga után, mielőtt a letört, könnyes arccal álldogáló Tyler akár utána szólhatott volna.

Kedd reggel Dylan még mindig bosszús volt, amikor Logannel az oldalán átlépte az iskola ajtaját. Sietve lépkedett és ingerülten motyogott az orra alatt, miközben a folyosón haladtak. Logan még előző este beszámolt neki a Tylerrel történtekről és azóta sem volt képes megemészteni a hallottakat. Nehezen sikerült lenyelnie, hogy a fiú megcsókolta az ő barátját és hogy mindvégig belé volt szerelmes. Féltékeny volt és akárhányszor akaratlanul megjelent lelki szemei előtt a kép, amin Tyler ajkait Logan szájára tapasztja, óhatatlanul is ökölbe szorult a keze. Legszívesebben képen törölte volna a fiút, de eldöntötte, a legjobb az lesz, ha mindketten megpróbálják levegőnek nézni őt.  Nem fogja hagyni, hogy még az eddiginél is több bosszúságot és fájdalmat okozzon nekik Tyler. Talán ha úgy tesznek, mintha nem létezne, végre leszáll róluk. Az erre való esély aprónak tűnt, de egy próbát mindenképp megért.
Logan azt hitte, barátja rá is haragszik és Dylan nem győzte nyugtatni őt, hogy semmi oka az aggodalomra. Egyedül Tyler volt az, akire haragudott, de rá nagyon.
Iggy, Charli és Ariana már a tanári asztal tetején táncolt egy sulirádióból felcsendülő Beyoncé dalra, a padjában ülő Kat pedig bosszankodva pislogott feléjük. Minden vágya az volt, hogy helyettük ő állhasson a figyelem középpontjában, imádók gyűrűjében.
Emma az ablaknál állt és úgy tett, mintha az utcát fürkészné, de közben az önfeledten együtt nevetgélő Miley-Zayn párost figyelte a szeme sarkából. Üresnek érezte magát, mint ősszel a leveleitől búcsúzó fa. Mint egy ajándék táska, amiből kilopták a meglepetést. Odaadta mindenét, és most semmije sem maradt. Tudta, hogy ha már ártatlanságát nem is, de az önbecsülését még vissza szerezheti. Legalábbis muszáj megpróbálnia. Képtelen volt tovább elviselni az értéktelenség érzését mellkasában. Erőt vett magán és remegő térdekkel az épp helyére igyekvő Iggyhez lépett.
- Szia!
A lány úgy tett, mintha nem hallaná a köszönést, ezért Emma újra próbálkozott. Iggy lemondóan sóhajtott és megfordult.
- Szóltál?
- Igen. Beszélhetnénk? Fontos lenne.
- Nem hiszem, hogy tudsz olyat mondani, ami számomra jelentőséggel bírna - vetette hátra haját a szőkeség, mire Emma megmakacsolta magát.
- Kérlek! Legalább hallgass meg!
Iggy végül unottan bólintott, mert kíváncsisága felülkerekedett gőgösségén.
- Rendben, harminc másodpercet kapsz!
Emma nagy levegőt vett és egy szuszra elhadarta mondandóját.
- Segíts, hogy jól nézzek ki! Legalább egyetlen napra... olyan csillogó akarok lenni, amilyen te vagy!
- Drágám, olyan sosem leszel - nevetett Iggy. - Miért segítenék neked?!
- Hogy megbosszulhassam Zaynt! Kihasznált, aztán eldobott... azt akarom, hogy akarjon engem és én lehessek az, aki végre nemet mond!
- Rendben, de ne számíts csodákra.
Emma tágra nyílt szemekkel meredt a lányra. Legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy az igent mond majd neki, ráadásul ilyen könnyedén.
- Komolyan? De miért? Az előbb még meghallgatni sem akartál - csodálkozott.
- Nyugi, nem miattad. Zayn számtalan alkalommal megalázta a testvérem. Ha segíthetek, hogy csak egy kicsit is visszakapjon belőle, megteszem. Majd üzenek, mikor érek rá.
- Köszönöm! El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok! Imádlak! - hálálkodott Emma ujjongva, mire Iggy ajkait rúzsozva felé fordult.
- Akkor menj, és hozz nekem a büféből egy szénsavmentes ásványvizet! Kiszáradok.

Shawn a mosdó felé igyekezett, miközben azon töprengett, vajon mikor találkozik majd Dylanékkel. Nem mert bemenni hozzájuk a termükbe, mert attól félt, Nick és Austin ismét elkezdik szivatni, amint meglátják.
A velük való találkozást azonban így sem sikerült elkerülnie. Mielőtt elérhette volna a mosdó ajtaját, szemben találta magát a két fiúval. Nick dühösnek tűnt, valószínűleg azért, mert őt hibáztatta Miley és Kristen előző napi megnyilvánulásáért.
- Végre itt vagy, te kis buzi...
Shawn sietve sarkon fordult és visszaindult a termébe, de a két fiú árnyékként követte őt. Épp, hogy belépett az ajtón, érezte, hogy valami a tarkójának ütközik és a nyakán át befolyik a pólója alá. A hajához nyúlt, aztán megfordult. Nick és Austin egyszerre emeltek a magasba egy-egy tojást, majd felé dobták őket. Az egyik Shawn mellkasának, a másik pedig az arcának ütközött. Hallotta, hogy a körülöttük lévők harsogva felnevetnek, de nem nézett a kárörvendő arcokra. Fogalma sem volt, mit tegyen. A két fiú elállta a kijáratot, abban pedig biztos volt, hogy osztálytársai megakadályoznák a menekülésben. Így is lett. Amikor megindult a padsorok között, hogy elkerülje a felé repülő újabb tojásokat, egyik diáktársa kicsúsztatta lábát, hogy elgáncsolja őt. Előrebukott, de ezúttal sikerült megkapaszkodnia két pad szélében, így nem esett el. Egy lépést sem volt ideje megtenni; még meg sem mozdult, amikor éles fájdalom hasított a derekába és a Nick által rámért rúgástól térdre rogyott a padlón. Érezte, ahogy a fiú a háta mögött állva a fejére csap egy tojást. Nedvesség szivárgott hajtincsei közé és folyt le a homlokán. Újabb és újabb tojást tört össze a fején, a hátán, a nyakán és az arcán is, miközben néhány osztálytársa csatlakozott támadóihoz és dobálni kezdték őt. Nick nem sajnálta senkitől a karján lógó táskába rejtett muníciót, így néhány másodpercen belül Shawnt már mindenütt tojás borította. Kézfejével megtörölte a szemét, hogy lásson valamit, de minden elhomályosodott körülötte. Osztálytársai nevetése viszont egyre hangosabbnak tűnt.
- Ti meg mit csináltok?! - szólt egy éles férfi hang a távolból.
Egy pillanatra azt hitte, Dylan az, de a hang mélyebb és erősebb volt a fiúénál. A dobálás abba maradt, a jelenlévők pedig elcsendesedtek.
Érezte, hogy erős kezek nyúlnak karja alá és segítik talpra őt.
Megfordult és Pierre-rel, a francia tanárral találta szemben magát. Arcáról még mindig nyúlós, megolvadt maszkként folytak végig a tojás-zápor maradványai. Az összes ruhája mocskos volt, pedig reggel még örült, hogy szekrényében talált egy utolsó vállaható öltözéket, amit a mai napon viselhet.
Megalázva érezte magát, ismét. Már meg sem tudta volna számolni, hányszor kívánta az utóbbi két évben azt, hogy végre nyelje el a föld. Vagy csak váljon láthatatlanná, hogy senki se piszkálhassa.
- Menjetek az igazgatóiba, most! - nézett Pierre a Nick-Austin párosra, akik a többiekkel ellentétben még mindig a kezükben tartottak egy-egy tojást. Még mindig orruk alatt vigyorogva sarkon fordultak és az ajtó felé indultak, de Pierre fenyegető hangnemben utánuk szólt.
- Mindjárt megyek én is, úgyhogy az iroda előtt találkozunk.

A férfi karjánál fogva kikísérte a némán reszkető Shawnt a teremből és a mosdó felé vezette.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva, majd megcsóválta a fejét. - Buta kérdés volt... ne haragudj.
Shawn azonban nem felelt. Egyetlen szót sem sikerült kipréselnie magából, még a férfi arcára sem nézett fel. Hagyta, hogy az bekísérje őt a mosdó ajtaján. Hallotta, hogy a csapból megered a víz, majd érezte arcán Pierre tenyerét.
- Így már jobb - mondta az, majd száraz törlőkendőt nyújtott át a fiúnak. Shawn megtörölte az arcát és lassan a tükörképére emelte tekintetét. A haját és ruháját sárga trutymó borította, barna szemei könnyektől csillogtak. Jelenleg semmi másra nem vágyott, csak hogy végre eltűnhessen az iskola épületéből, mielőtt mégtöbben meglátnák őt ilyen állapotban.
- Haza akarok menni... - bökte ki végül csendesen, az üres mosdókagylót bámulva.
- Nyugodtan menj haza, szólok az igazgatónak, hogy elengedtelek. Ne aggódj! Mivel jöttél iskolába?
- Busszal.
- Van valaki, aki érted tudna jönni?
- Nincs.
- És váltóruhád van itt? Így mégsem szállhatsz fel a buszra - mondta aggódva Pierre, mire a fiú a fejét csóválta.
Ekkor lépett be a mosdó ajtaján Logan oldalán Dylan. Mikor megpillantották a tanárral szemben ácsorgó Shawnt, mindketten elszörnyedtek.
- Mi történt?!
- Nick és Austin. - Pierre-nek elég volt ennyit mondania, a két fiú pedig máris mindent értett. - Tudna valamelyikőtök tiszta ruhát adni neki? Nekem rohannom kell az igazgatóiba, aztán órára.
- Persze, megyek és ide is hozom - bólintott Dylan és kifordult az ajtón.
Mielőtt Pierre követte volna, Shawn vállára tette a kezét.
- Ne aggódj, nem hagyom, hogy ezt is csak úgy megússzák. Minden nap látom, hogyan bánnak a többiekkel. Elég volt.
Logan együttérzéssel nézett Shawnra, mikor kettesben maradtak. Szerett volna mondani valami bíztatót; valamit, amitől a fiú jobban érezné magát, de semmi ilyen nem jutott az eszébe.
- Rohadjanak meg... - mondta végül sötéten, amikor belépett az ajtón Tyler.
Logan láttán megtorpant, de az szemét forgatva azonnal elfordult tőle és úgy tett, mintha ott sem lenne. Tyler tekintete ezután Shawnra vándorolt és akaratlanul is elnevette magát.
- Mi olyan vicces?! - csattant fel felé fordulva, ingerülten Logan.
- Semmi, bocsi.
Tyler sietve tovább haladt a piszoárok felé, mielőtt még jobban magára haragította volna a fiút.
Logan visszafordult Shawnhoz, de az magába roskadva a padlót fixírozta.
- Úgy sajnálom...

Testnevelés előtt az osztály a szabadtéri futópálya szélénél várakozott az edzőre, miközben Ed félénken Ariana felé pillantgatott. A lány egy tükröt tartott a kezében és abban nézegette magát. Lófarokba fogott haját igazgatta és észre sem vette, hogy Ed őt bámulja.
A fiú nagy levegőt vett és összeszedte minden bátorságát.
Most vagy soha, gondolta. Attól tartott, ha tovább vár, valaki más lecsap Arianára, mielőtt ő tehetné meg.
Mikor a lány elé ért, megköszörülte torkát és az izgatottságtól elcsukló hangon megszólította őt.
- Szia!
Ariana annyira belemerült saját tükörképe csodálásába, hogy csak második alkalomra hallotta meg a köszönést. Lassan leeresztette a tükröt és érdeklődve Ed felé fordult.
- Szia, szeretnél lefotózni?
- Igazából... azt szerettem volna kérdezni, hogy... - a fiú mély lélegzetet vett, mielőtt folytatta. - Nincs kedved eljönni velem valahová, valamikor... amikor ráérsz?
- Valahová? Az hol van pontosan? - tűnődött Ariana.
- Bárhová mehetünk, ahová szeretnéd. Moziba, sétálni, meginni valamit...
- Elmehetnénk az állatkertbe, hogy tanulmányozhassam a vadállatok péniszét!
Ed meghökkenve meredt a lányra, de végül úgy tett, mintha a kijelentése teljesen hétköznapi lett volna. Mindegy volt, hová mennek, amíg együtt lehet a lánnyal.
- Persze - mondta időközben pirossá vált arccal.
Ariana szemei izgatottan felcsillantak. Fülig érő szájjal mosolygott, a látványtól pedig mintha zselévé olvadtak volna Ed belső szervei.
- Rendben, akkor benne vagyok! Iggyék sosem akarnak eljönni velem! Most viszont mennem kell eljátszani a tanár előtt, hogy megjött a mensim. Nincs kedvem futni - azzal Ariana levegőben táncoló hajtincsekkel sarkon fordult és hasára tapasztott kézzel megindult az edző felé.
Ed úgy nézett utána, mintha az egyetlen csillag lenne egy éjsötét égbolton. Fénye mindent aranysárgára festett a hűvös őszi napon, a fiú pedig úgy érezte, mintha rózsaszín ködben lebegne. Ha nincs gravitáció, attól sem kell tartania, hogy lezuhanhat. Nincs vesztenivalója, ezt ismételgette magában újra és újra, miközben a salakpálya szélénél ácsorgó lányt csodálta.
Iggy és Charli összefogott hajjal, márkás sportszettben kocogott egymás mellett, amikor valaki beleütközött Iggybe.
A lány felháborodva oldalra fordult és a kajánul mosolygó Katen állapodott meg a tekintete.
- Ringyó! Mégis mit képzelsz magadról?! - háborgott, miközben Charli Kat másik oldalán termett, hogy kigáncsolja őt. A lány megbotlott és egy fájdalmas sikoly kíséretében hasra vágódott a salakon.
Iggy lehajolt hozzá és belemarkolt kontyba tekert hajába.
- Még egyszer hozzám ne merj érni, te szuka!

Vércseppek hullottak a nedves csempére. Puha, halk hang kíséretében értek földet a néma csendben; mint egy groteszk aláfestő zene egy szomorú jelenethez. Shawn hátrahajtott fejjel feküdt a vízzel teli kádban, behunyt szemekkel, mint egy békésen álomországban járó gyermek. Vérző sebtől éktelenkedő csuklóját a kád szélén pihentette, a földön egy vörösre színeződött borotvapenge hevert kegyvesztetten.
Tudta, hogy amit tesz, az helytelen, de annyira kétségbeesett, hogy nem látott más kiutat. Ha képtelen maga mögött hagyni a belső fájdalmat, legalább meg kellett próbálnia fizikaival elnyomni azt. Nem akart véget vetni az életének, csupán annyira vágta meg magát, hogy eléggé fájjon ahhoz, hogy ne tudjon semmi másra gondolni. Örült, hogy hazaérve anyját sem találta otthon, így zavartalanul elmerülhetett a szenvedés mély, reménytelenséggel teli mocsarában. Nem látott kiutat. Nem volt semmi sem, ami igazán boldoggá tette. Pedig csupán egyetlen reménysugárra volt szüksége, ami képes áttörni a sötétségen. Egyetlen felé nyújtott kézre, ami visszahúzza őt a szikla pereméről, amin egy lábon egyensúlyozva állt. Örült, hogy egyre több időt töltött Iggyvel és Dylanékkel, de még mindig egyedül érezte magát. Soha nem tapasztalta még, hogy bárki is igazán szeretné. Hogy bárkinek is annyira fontos lenne, mint amennyire szerette volna.
Behunyt szemein keresztül fakón felsejlő, gonoszul nevető arcok látott, melyek mind az ő megalázottságán szórakoztak. Egyetlen egy sem volt közöttük, akinek színesre festette volna ábrázatát az együttérzés. Hát valóban ilyen világban élünk? Ha valaki a földön hever, ahelyett, hogy felsegítenénk, belerúgunk még egyet? Miért lelnek örömet az emberek a másik szenvedésében? Miért nem élhet mindenki békésen, anélkül, hogy egymást bántanánk? Hiszen csak egyetlen életünk van. Csak egyetlen egyszer vagyunk középiskolások. Annak az egy alkalomnak pedig különlegesnek kellene lennie; olyannak, amire tíz, vagy húsz év elteltével is boldogan emlékszünk vissza. Mégis vannak, akik inkább feledni próbálják ezeket az éveket, mert csupán a kegyetlenség, a megalázottság és a fájdalom marad belőlük. Egy újabb teher, amit aztán hátunkra vetve magunkkal cipelhetünk a jövő rögös ösvényén.

Logan és Dylan kézenfogva fordultak be az iskola folyosójának sarkán, amikor szembetalálták magukat Ritával. A lány szeme bosszúsan megvillant, amikor megpillantotta az egymásba fonódó kezeket.
- Valami problémád van? - nézett rá sötéten Dylan, miközben felvonta szemöldökét.
- Csupán az, hogy hánynom kell tőled! Buzit csináltál Loganből is! Pedig neki velem kellene lennie... Nem tudom, mit eszik rajtad - Rita fitymáló tekintettel végig pásztázta Dylant, mielőtt folytatta. - Semmi különleges nincs benned. Ha már pasival akar lenni, legalább olyat választana, aki jól néz ki... Valamivel elérted, hogy téged akarjon, de ne aggódj, ki fogom deríteni, hogy mivel!
- Befejezted? - nézett rá unottan Logan.
- Nem!
- Én viszont igen, úgyhogy szia. És ha tudni akarod, senki sem tett buzivá, ez nem így működik. Dylannél jobbat pedig sosem láttam még.
Logan barátját magával húzva megkerülte Ritát és eloldalazott mellette, de még egy utolsó mondatra visszafordult a lányhoz.
- Ja, és ha most egy lánnyal lennék, akkor sem te lennél az.
Rita ökölbeszorított kézzel sarkon fordult és ingerülten dobálva haját elindult a lépcső felé.
Közben a fiúk beléptek a terembe és helyet foglaltak egymás mellett. Dylan csendesen lapozgatta történelem könyvét, mire Logan aggódva felé fordult.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Ugyan már, ismerlek! Rita miatt van rossz kedved?
Dylan néhány másodpercig úgy tett, mint aki nagyon belemerül egy polgárháborúról szóló bekezdésbe, de végül becsukta a könyvet és barátjához fordult.
- Lehet, hogy nem is vonzódsz a fiúkhoz, csak annyira szeretsz, hogy azt hiszed, igen. Talán nem is kívánsz engem...
- Te hülye vagy?! - csattant fel Logan kissé hangosabban a kelleténél. Néhányan feléjük fordultak, úgyhogy lehalkította hangját, mielőtt folytatta. - Szerinted felvállaltam volna ezt az egészet az egész suli előtt, ha nem gondolnám komolyan? Ha csak barátként szeretnélek, nem járnék veled... hogy juthat egyáltalán eszedbe ilyesmi?!
Dylan elbizonytalanodva és láthatólag megkönnyebbülve nézett vissza rá. Azonban még mindig nem tűnt teljesen nyugodtnak.
- Csak mert Ritának igaza van. Én nem vagyok jó pasi. Miért pont én kellek neked? Engem mindenki csak piszkál, nem vagyok se helyes, se izmos. Semmi jó nincs bennem.
Logan dühös pillantással jutalmazta a hallottakat, aztán megfogta Dylan kezét és finoman megszorította. A fiú nagy, barna szemei láttán tekintete azonnal ellágyult.
- Nálad jobb pasit soha nem láttam. Annyira szép vagy! A nagy szemeid, a kis gödröcskék az arcodon, amikor nevetsz... A szád, a hajad. Mindened. Mintha nekem találtak volna ki. Sosem éreztem még ilyet korábban - mondta komoly hangon, őszintén. - És... kívánlak. Iszonyatosan. Ne hidd azt, hogy nem. Ne is gondolj ilyen butaságokra!
Dylan vörössé vált arccal elmosolyodott és közelebb hajolt Loganhez, hogy nyomjon egy apró csókot az ajkaira. - Szeretlek!

Miley épp beoltotta cigijét a női mosdóban és elindult Selena után, amikor az ajtóban neki ütközött Emmának.
- Figyelj már a lábad elé! - csattant fel türelmetlenül.
Emma szó nélkül hagyta a lány méltatlankodását, de végül vissza fordult.
- Zayn egyszerre dugott mindkettőnkkel, úgyhogy ne hidd azt, hogy bármit is érez irántad. Ő mindenkivel csak játszik!
Miley megtorpant és szemét forgatva Emmára meredt.
- Na nem mondod, Sherlock! Ismerem Zaynt, sokkal jobban, mint te - mondta, mielőtt kifordult a mosdóból.
Egyikük sem hallotta, hogy az egyik fülkében Nina a wécécsésze fölé hajolva vissza öklendezi reggelijét.
Iggy elfordította arcát az egyik ablak előtt jókedvűen beszélgető Demi-Justin párosról és a mellette ülő Charlihoz fordult.
- Nem láttad ma Shawnt?
A lány a fejét csóválta, aztán közelebb hajolt barátnőjéhez, hogy pletykálkodhasson.
- Viszont hallottam a mosdóba menet a folyosón, hogy néhányan róla beszéltek és egy videót néztek a telefonukon. Odahajoltam, hogy én is lássam. Shawnt megdobálták tojással és ha minden igaz, hazament. Ha jól tudom, Nick és Austin kezdte az egészet. De végre lebuktak és az igazgatóiba küldték őket! Remélem lesz valamilyen következménye.
Iggy dühösen meredt maga elé. Meglepődött, mennyire elszomorodott attól, amit hallott. Sajnálta Shawnt és igazságtalannak tartotta, ahogy a többiek vele bántak. Egyre jobban gyűlölte Nicket és továbbra is forralta bosszúját a fiú ellen.
- Iskola után áthívom hozzánk, remélem jól van.
- Olyan cuki, nem? Egész nap szorongatnám, mint egy plüsst - mosolyodott el Charli. - Viszont csodálkozom, hogy ilyen kedves vagy vele és mindig nálatok lóg. Rajtunk és Loganen kívül még senki nem lógott nálatok.
Iggy hátravetette haját a válla fölött és belekortyolt ásványvizébe, mielőtt válaszolt.
- Ne csodálkozz. Shawn ugyanazon megy keresztül, amin Dylan. És láttam, mennyire megviseli a testvéremet ez az egész. Egyébként is kedvelem, mert vele mindig meg tudom beszélni a problémáimat.
- Miért, velem nem tudod?! - méltatlankodott csalódottan Charli.
- Dehogynem, de van, amit könnyebb egy külsőssel megbeszélned, mint a legjobb barátnőiddel. Te talán sosem éreztél még így?
- De, igen. Igazad van - látta be a lány a padlót bámulva. - Vannak dolgok, amiket nehéz elmondani a barátnőknek.
Iggy gyanakodva nézett rá. Biztos volt benne, hogy Charli titkol előle valamit. Csak azt nem tudta, mi lehet az.
Épp szóvá akarta tenni, amikor megjelent az ajtóban a történelem tanár és kezdetét vette a tanóra.

Utolsó óra után Emma épp az iskola folyosóján lépkedett, amikor mellé szegődött a vigyorgó Zayn. A lány próbálta gyorsabban szedni lábait és úgy tett, mintha észre sem venné őt. A fiú azonban nem zavartatta magát.
- Nincs kedved átjönni hozzánk egy kicsit? Olyan kanos vagyok.
Emma összeszedte minden erejét, miközben megtorpant. Zayn lefékezett mellette, ő pedig az arcába fúrta dühösen villogó tekintetét.
- Akkor használd a kezed, mert én nem érek rá!
- Mi dolgod van? - vonta fel a szemöldökét kételkedve a fiú. - Na, ne kéresd már magad! Tudom, hogy minden gondolatod körülöttem forog.
- Randim van! - hazudta Emma szemrebbenés nélkül. - Hívd át Kristent vagy Selenát, esetleg Mileyt. Ők biztosan igent mondanak majd.
Azzal a lány szinte rohanva lebaktatott a lépcsőn és maga mögött hagyta Zaynt. A fiú azt már nem láthatta, hogy szemeiből könnyek csordulnak ki, miközben táskáját szorongatva kiront a bejárati ajtón.
Emma úgy rohant a buszmegálló felé, mintha az élete múlna rajta. Rettegett attól, hogy még a végén felhagy az ellenállással és vissza siet a fiúhoz, pedig tudta jól, hogy az egyenlő lenne az utolsó cseppnyi önbecsülésének feláldozásával. Többé nem engedheti, hogy vágyai és érzései átvegyék az irányítást elméje felett. A kapcsolatok nem mindig kapnak tündérmesébe illő befejezést, köztük pedig be kellett látnia, hogy valójában a testiségen kívül nem is volt soha semmilyen kapcsolat. Ő a szívét akarta adni, de Zaynnek nem kellett más, csak a teste. Nem értette, hogy mindezek után miért szereti még mindig a fiút; hogy miért akarja újra és újra csókolni és megérinteni őt. Hiszen az csak kihasználta, kiszipolyozott belőle minden örömöt és tartást, ő pedig még segített is ebben. Azt hitte, ha Zayn elé veti magát, a fiú majd belé szeret, vagy legalább érdekelni fogja őt, de utólag már butaságnak tartotta az egészet. Immár tudta, hogy Zayn nem a herceg fehér lovon, hanem csak egy seggfej a sok közül.

Demi és Justin egy külvárosi park füvén feküdt egymás mellett és némán fürkészték a másik arcát. Fejük fölött viharfelhők gyülekeztek; szürkeségükkel konokul eltakarva előlük a babakék égboltot. Ott és abban a pillanatban az sem érdekelte őket, ha bőrig áznak. Miközben egymást nézték, megszűnt körülöttük az idő és tér. Csak ők voltak ketten, különös, könnyed és puha felhőkön lebegve. Demi nem gondolt sem a múltra, sem a jövőre. Hagyta, hadd repítsék magasra a jelen szárnyai, hiszen soha semmi nem volt még szebb a mostnál.
Justin sem gondolt Iggyre, aki mintha csupán egy régen látott film szereplője lenne, sem a focimeccsekre, a rá váró házifeladatokra vagy apja elvárásaira. Csak Demi arcát látta maga előtt és közben úgy érezte, szíve új életre kel. A néhány héttel korábbi kilátástalanság máris egy rossz emlékké módosult. Reménykedni kezdett abban, hogy talán mégis lehet még boldog.
- Annyira gyönyörű vagy. Mint egy hercegnő valami hülye meséből... - mondta homlokát ráncolva.
A lány arca egyre élénkebb színűvé vált, miközben elmosolyodott.
- Te meg akkor olyan vagy, mint a herceg fehér paripán. Csak annyi a különbség, hogy neked motorod van.
- Ez már egy modernizált változat - vigyorodott el Justin, majd felült és Demi fölé hajolt, hogy kisöpörjön egy kósza tincset a lány szemeiből, aztán megcsókolja őt.

Shawn bizonytalanul nyomta meg a csengőt, aztán csuklójára húzta kabátja ujját és várakozott. Örült, amikor üzenetet kapott Iggytől, amiben a lány áthívta őt magához, de nem volt biztos abban, hogy képes-e elviselni a társaságot. Egyedül és emberek között sem érezte jól magát. Mindegy, mit csinált és kivel volt, a mellkasában keletkezett üresség egyre csak nőtt és magába szippantott minden reményt. Amikor azonban anyja James társaságában ért haza, úgy döntött, inkább útnak indul.
Iggy nyitott ajtót és gondolkodás nélkül magához ölelte a fiút, amint megpillantotta őt.
Shawnt még mindig különös, ismeretlen érzés fogta el, ha valaki átölelte. Nem volt hozzászokva az ilyen fajta intimitáshoz. Minden olyan gyorsan történt, hogy nem volt ideje gondolkodni. Nem akart még gyengébbnek tűnni annál, amilyennek érezte magát. Nem akarta kimutatni, mit érez, de mielőtt megfékezhette volna könnyeit, hangosan a lány illatos, puha hajába zokogott és úgy ölelte őt két karjával, mintha az utolsó cérnaszálba kapaszkodna.
Iggy a hátát simogatva csitította őt.
- Egy pillanat és jövök! - Iggy besietett a táskájáért, aztán a még mindig könnyes Shawn értetlen tekintetétől kísérve elindult autójához. - Gyere!
Mikor már a kocsiban ülve kihajtottak az útra, Iggy a fiú felé fordult.
- Elmegyünk a plázába és iszunk valamit a Starbucksban. Rendben? Jót fog tenni, ha kimozdulsz egy kicsit.
Sokáig nem esett több szó közöttük. A lány vidám dalokkal próbálta feldobni Shawn hangulatát, kevés sikerrel. Mikor leparkoltak a pláza előtt, komoly arccal a fiúra nézett és megérintette kézfejét.
- Nick megkapja majd a magáét, ne aggódj! Már ráállítottam a csajokat a nyomozásra. Valamit úgyis elő fogok ásni róla, amivel elvehetem a kedvét a további szemétkedéstől.
A kávézóba lépve többen is a szőke szépség után fordultak, amit ő kifejezetten élvezett. Shawnnal az oldalán, haját dobálva a pulthoz lépett, hogy kikérje a baristától a megszokott sütőtökös lattéját.
- Te mit kérsz? - fordult Shawnhoz, aki csendesen állt mellette immár száraz, de kipirosodott szemekkel.
- Semmit, köszi.
Iggy szemét forgatva felcsattant.
- Nem azért jöttünk el, hogy semmit ne kérj! Válassz!
A fiú néhány másodpercig magában töprengett, aztán végül kinyögte. - Akkor jó lesz az nekem is, amit te kértél.
Iggy visszafordult a pulthoz és csalódottan vette tudomásul, hogy ezúttal nem Harry, hanem egy alacsony, széles orrú fiú fogja kiszolgálni őt.
Kezükben lattéjukkal elindultak az egyik üres asztal felé, amikor Iggy tekintete megakadt a sarokban turbékoló szerelmespáron. Harry épp egy barna hajú lánnyal csókolózott, a göndör fürtök pedig nagyon emlékeztették őt valakire. Közelebb lépett az asztalukhoz és tágra nyílt szemekkel megzavarta a szoros ölelésbe forrt csókcsatát.
- Charli?!
A lány összerezzent és egy szempillantás alatt elhúzódott Harrytől. Ijedten pislogott fel barátnőjére és úgy tűnt, legszívesebben a föld alá süllyedne.
- Iggy! Mit keresel itt? - hebegte.
- Kávézom, mi mást csinálnék? Veled ellentétben... Mi ez az egész?! - csattant fel homlokát ráncolva, számonkérő hangon.
- Semmi, csak...
- Együtt vagyunk, Charli nem mondta? - csodálkozott Harry.
Iggy úgy érezte, menten elborul az agya. Nagy levegőt vett és lassan kifújta, mielőtt megszólalt. Nem akart jelenetet rendezni.
- Mióta...?
- Csak néhány napja - sietett leszögezni megszeppent barátnője.
- És én erről miért nem tudok?! Azt hittem, barátnők vagyunk, de te csak titkolózol!
- Ne haragudj, el akartam mondani... csak féltem, mit szólsz!
Charli borzalmasan érezte magát. Mindig jó barátnője volt Iggynek és bántotta, hogy titkolóznia kellett a lány előtt.
- Ha tehetném, másképp csinálnám... - bizonygatta, de Iggy felemelt tenyerével egy csapásra beléfojtotta a szót.
- Ha most nem buksz le, még mindig nem tudnék róla! Te áruló... - azzal dühösen hátravetette a haját és sarkon fordult. Shawn bizonytalanul a nyomába szegődött, Charli pedig felpattant, hogy utánuk siessen. Az egyik étkezde előtt sikerült utolérnie őket.
- Iggy, kérlek várj!
A lány először úgy döntött, tovább halad, mintha nem is hallaná őt, de végül megperdült cipője sarkán és Charlira meredt. Túlságosan ingerült volt ahhoz, hogy annyiban hagyja a dolgot.
- Tudod, mi zavar leginkább?! Az, hogy hagytad, hadd beszéljek neked róla és arról, hogy talán megpróbálom vele! Csak el kellett volna mondanod, hogy kavartok, de te helyette próbáltál lebeszélni róla, csak hogy a tiéd lehessen! Tudod, mennyire hülyén érzem most magam?! Utálom a hazugságokat! Mióta Justin megcsalt, nehezebben bízom meg az emberekben, pedig előtte sem ment könnyen. Ha valóban a barátnőm vagy, ez az egész nem így történik!
- Én a barátnőd vagyok! - jelentette ki megmásíthatatlanul, könnyes szemekkel Charli, miközben az arra járók türelmetlenül kerülgették bizonytalanul ácsorgó alakját.
- Talán újra kellene fogalmaznod magadban, milyen is egy barátnő. Jobb, ha vissza mész a pasidhoz, akiről senki sem tud! Mi most megyünk.
Iggy elfordult a lánytól és hezitálás nélkül tovább indult. Shawn sajnálkozva nézett Charlira, mielőtt követte volna a szőkeséget.

Logan épp kilépett a fürdő ajtaján és gondolataiba merülve megindult szekrényéhez, amikor ágyára pillantva felocsúdott mélázásából és ijedten hátraugrott. Tyler feküdt ott és nem viselt mást, csupán egy kék alsónadrágot.
- Mi a faszt keresel itt?! És miért öltöztél le? - csattant fel ingerülten Logan, miközben összefogta derekán törülközőjét, hogy az még véletlenül se eshessen le.
- Tudom, hogy tetszem neked. Lehet, hogy azt hiszed, szereted Dylant, mint barátot, de az az igazság, hogy csak szánalomból vagy vele. Sajnálod őt és boldoggá akarod tenni. De nem kell ezt csinálnod! Vagy ha már muszáj, akkor nyugodtan kiélvezhetsz engem is mellette, persze csak titokban. Dylannek nem kell tudnia.
- Te beteg vagy - csóválta a fejét döbbenten Logan. - Öltözz fel és húzz innen!
Tyler felállt az ágyról és megindult a fiú felé, mire az egészen a szekrényéig hátrált. Ruha nélkül védtelennek érezte magát és zavarta, ahogy Tyler árgus tekintettel szemügyre veszi minden fedetlen porcikáját.
- Dylan nem fog veled lefeküdni, valószínűleg nagyon hosszú ideig. Mi rossz van abban, ha én kielégítem addig is a szükségleteid? Végülis te is pasiból vagy. Engem használhatsz, amire csak akarsz!
- Neked orvosra van szükséged. Ha nem mész el, hívom a rendőrséget! - Logan tekintetével telefonja után kutatva körülnézett, mire Tyler elmosolyodott és felé nyújtotta a készüléket.
- Ezt keresed? Végig néztem a képeket, amiket Dylannel egymásnak küldözgettek lefekvés előtt. Még csak egy félmeztelen kép sincs közöttük. Ilyen prűdek vagytok vagy csak igazam van és nem is érdekel téged Dylan úgy, mint pasi?
A fiú vészesen közel került Loganhez, aki a szekrény ajtajának préselődve levegő után kapkodott. Félt attól, hogy Tyler ismét hozzáér akarata ellenére. Ökölbe szorított kézzel felkészült arra, hogy megvédje magát, de a fiú végül váratlanul a nyakába vetette magát és átölelte őt. Irtózott az érzéstől, ahogy meztelen felsőtestük egymáshoz tapad. Szinte ugyanabban a másodpercben ellökte magától Tylert, aki csalódottan nézett vissza rá.
- Miért nem engeded, hogy boldoggá tegyelek? Esküszöm, hogy nem mondom el Dylannek! Kérlek... szükségem van rád!
- Azzal teszel boldoggá, ha most elmész! - jelentette ki Logan eltökélten és az ajtó felé bökött.
- Jó, de vissza fogok jönni, ha végre kitisztult a fejed. Látom, eléggé összezavarodtál. De nem maradhatsz Dylannel örökké csak sajnálatból. Magadra is gondolnod kell. A suliban találkozunk holnap - búcsúzott Tyler, miközben felöltözött, aztán az ajtóból még egyszer vissza fordult. - Iszonyat jól nézel ki... annyira szexi vagy. Biztos, hogy ne szopjalak le? - kérdezte reménykedve felcsillanó szemekkel.
- Biztos! És most menj! - dörrent rá Logan, majd fellélegezve leült ágya szélére és tenyerébe temette arcát, miután a fiú eltűnt az ajtó mögött.

Luke és Taylor a fiú szobájában feküdtek egymásba bújva és egy Metallica albumot hallgattak, amikor megütötte fülüket a földszintről érkező ordítozás.
- Ezt nem hiszem el - szorította füleire két tenyerét Luke ingerülten. - Kértem őket, hogy legalább addig fogják vissza magukat, míg itt vagy...
- Ne törődj velük, édes! Próbáld kizárni őket a fejedből. Csak a zenére összpontosíts és rám - mosolygott rá Taylor, majd közelebb hajolt hozzá és finoman az alsó ajkába harapott.
Luke próbált a zene dallamára koncentrálni, miközben a mellette fekvő lány fekete, szűk ruhába bújtatott testét szemlélte. Hosszú haja szétterült arca körül a párnán, akár egy polip karjai a víz alatt. A fiú képtelen volt betelni látványának szépségével. Újra és újra emlékeztetnie kellett magát arra, hogy ez a valóság, Taylor tényleg az övé. Hozzá tartozik, senki máshoz. Bármilyen rossz is volt a családi helyzete, a lány jelenléte erőt adott neki.
- Szeretlek - suttogta sóvárgó tekintettel, mire a lány füstösre sminkelt, kék szemeivel merően arcába nézett és elmosolyodott.
- Én is szeretlek, kibaszottul.
A földszintről érkező veszekedés foszlányai azonban egyre csak hangosabban kúsztak a fülükbe, akár egy zsákmányára vadászó kígyó.
Luke felpattant az ágyról és türelmét vesztve feltépte szobája ajtaját, majd végig csörtetett a lépcsőkön. Szülei a nappaliban álltak néhány méterre egymástól és eszüket vesztve ordítoztak.
- Nem bírlak elviselni tovább! - visította anyja, majd felkapott egy vázát a dohányzóasztalról és a férfi felé hajította. Az sikeresen kitért az útjából, így a porcelán a kandalló feletti falon tört darabjaira.
- Fejezzétek már be! - csattant fel Luke haragosan, mire mindketten csodálkozva felé fordultak. A nagy vitában észre sem vették, hogy ott van.
- Fiam, de hát...
- Nem érdekel! Mindennap ezt csináljátok! Nem tudok tanulni, semmit nem tudok csinálni! Annyit kértem, hogy amíg a barátnőm itt van, hagyjátok abba, de ti csak lejáratjátok magatokat előtte is! Mostantól minden napunk ebből áll majd?! Ránk miért nem vagytok tekintettel? Ha ennyire nem megy, váljatok el! Még az is jobb lenne, mint ez az állandó ordítozás!
- Ne haragudj, fiam... - szólt szégyenkezve apja.
Anyja közben leroskadt a kanapéra és egy zsebkendőbe temette arcát.
A lépcső tetején megjelent Luke kishúga kisírt szemekkel. Mindhárman felé fordultak, de a kislány nem szólalt meg. Csupán merően nézte őket könnyei függönyén át.
Taylor a háta mögé lépett és átölelte őt, majd megfogta a kezét és a szobájába kísérte.
- Látjátok?! Ezt teszitek a saját gyereketekkel! Ha rám nem is vagytok tekintettel, legalább rá lehetnétek! Ő még kicsi és ez az egész maradandó nyomot hagyhat benne. Lelki nyomorékot akartok belőle csinálni?! - harsogta és választ sem várva felrohant a lépcsőn, hogy csatlakozzon a húgához és Taylorhoz.
Szülei némán összenéztek, de egyikük sem szólt egy szót sem. A férfi méltatlankodva a bejárati ajtó felé indult, a nő pedig továbbra is a zsebkendőjébe zokogott.

Kaya épp a szüleivel vacsorázott. Már a csokoládé szirupos palacsintánál tartottak, amikor kopaszodó apja felé fordult.
- Amikor reggel kiraktalak az iskolánál, láttam két fiút, akik kézen fogva sétáltak mögötted. Ismered őket? - kérdezte, nem leplezve megbotránkozását.
- Igen, apu. Ismerem őket. Ők Logan és Dylan, az osztálytársaim. Nagyon kedvesek - felelt Kaya érintetlen palacsintáját bámulva.
- Kedvesek?! Lányom, a homoszexuálisok bűnös lelkek! - háborgott a férfi. - El fognak kárhozni, számukra a Mennyország kapuja zárva marad, méghozzá örökre. Az ördög ivadékai!
Kaya letette villáját és tekintetét elszántan apja arcába fúrta. Soha nem volt semmiről önálló véleménye, mindenben követte szülei eszméit és soha nem kérdőjelezte meg semmivel kapcsolatban az álláspontjukat. Most viszont képtelen volt helyeselni a hallottakra. Tudta, hogy a szóbanforgó fiúk jó emberek és soha nem volt hozzá egyetlen rossz szavuk sem.
- Ez nem igaz! Ők nem bűnösök. Mindig rendesek velem, sosem bántottak! Nem úgy, mint a legtöbb heteroszexuális fiú és lány, akik semmibe vesznek, mintha nem is léteznék! Mi rossz van abban, ha két ember igazán szereti egymást? A szerelem szent dolog, és mindenkinek egyenlő joga van hozzá!
- De nem egy másik férfival, leányom! - nézett rá az anyja dülledt szemekkel. - Ez szentségtelenség! Visszataszító.
Kaya dühösen hátra tolta székét és felpattant az aszaltól. Az adrenalin száguldozott az ereiben, mellkasa hullámzott az izgalomtól, miközben hitetlenkedve a szüleire meredt. Soha semmiben nem szegült ellent nekik, de nem bírta tovább elviselni képmutatásukat. Elszörnyedt, ha arra gondolt, nem is olyan rég még ő is úgy gondolkodott, ahogy az ebédlőben tartózkodók.
- Az a visszataszító, ahogy a többiek viselkednek velük az iskolában! Az egyik fiút ma megdobálta tojással egy egész osztály, csak mert meleg!
- Jól tették! - helyeselt elégedetten apja, mire még inkább feldühödött.
- Valóban? És ha valaki épp ezért lesz öngyilkos? Mert így bánnak egymással az emberek?
- Az öngyilkosság szintén elfogadhatatlan bűn. Bár nekik egyre megy, ígyis-úgyis a Pokolra jutnak - vont vállat a palacsintájára épp szirupot kenő nő, mire Kaya ingerülten az asztalra csapott.
- És az olyanok, akikben semmi együttérzés nincs, mint például bennetek? Az olyanok talán a Mennybe kerülnek?! Nektek bérelt helyetek van, akárhogy is bántok másokkal, csak mert templomba jártok és imádkoztok?! Hogyan gonoszkodhatnak az emberek Istennel takarózva? Milyen hit ez? Vannak, akik Isten nevében ölnek! Amikor elítélitek a melegeket, hol van az "Isten szemében minden ember egyenlő" mottó? Ha mindenki egyenlő lenne, nem szabadna kirekeszteni másokat csak azért, mert nem tetszik, kibe szerelmesek! Ítéljétek el a gyilkosokat meg az erőszaktevőket! Az osztálytársaimat, akik megkeserítik mások életét nap, mint nap! De nem azokat, akik semmit sem ártanak másoknak! - mondta szenvedélyesen Kaya, aztán az ajtó felé indult. - Elment az étvágyam!
- Talán azok a fiúk beszélték tele a fejed? Mi történt veled? Rád sem ismerek. Megijesztesz! - nézett utána döbbenten édesapja.
Kaya az ajtóból még utoljára visszafordult, mielőtt kiviharzott volna a helyiségből.
- Mit csinálnátok, ha én is meleg lennék?! Kitagadnátok? Azt mondanátok nekem is, hogy a Pokolra jutok, ha nem változom meg?! Nem tehetném be a lábam a templomba? Ez nem olyan dolog, amiről az ember dönthet! Fogjátok fel végre!
Szülei ijedten összenéztek és a fejüket csóválták. Attól tartottak, lányukat megszállta a gonosz. Rettegtek, vajon mi lesz, ha letér a helyes útról és elfordul Istentől.
Kaya azonban elégedetten igyekezett felfelé a lépcsőn. Büszke volt magára, amiért öntudatra ébredt és életében először hangot adott saját igazának. Úgy érezte ezzel sokkal több jót cselekedett, mint egy esti imával.

Shawn kedvtelenül lépett be a kopottas ajtón. Otthonában érezte leginkább otthontalannak magát. Csupán egy ámokfutó volt, aki bárhol is legyen, a boldogság úgy kerüli őt, mint nap az éjsötét égboltot. Már az előszobából hallotta, hogy James ismét náluk tartózkodik. Mikor meglátta őt, a férfi izgatottan elmosolyodott. Szemmel láthatóan nem volt már józan, ahogy Deborah sem. Mindketten nevetgéltek üres poharuk felett és a férfi telefonját bámulták.
- Gyere, igyál meg valamit! - James hívogatón intett Shawnnak, de a fiú a szobája felé indult és eltűnt ajtaja mögött. Nem vágyott társaságra és alkoholt sem akart fogyasztani. Ledobta táskáját és az ágy szélére ült, amikor anyja udvarlója megjelent az ajtóban.
- Legutóbb mondtam, hogy legközelebb már nem úszod meg - mosolygott a férfi, miközben közelebb lépett hozzá, majd leült mellé, egészen közel. Combja Shawn combjához ért; a fiú hallotta felgyorsult lélegzetvételét és magán érezte átható tekintetét.
- Nem szeretnék inni. Nekem holnap iskola.
- Ne legyél már ilyen ünneprontó! Gyere, legalább egy pohárral igyál meg! Attól nem lesz semmi bajod - bíztatta mosolyogva James és tenyerét Shawn combjára tette. Az ijedten távolabb húzódott és konokul ismételte.
- Nem szeretnék inni!
James közelebb csúszott hozzá és finoman átkarolta őt hátulról.
- Akkor mit szeretnél?
- Egyedül lenni. Leckét kell írnom - jelentette ki Shawn és felállt az ágyról. A férfi érintésétől borsódzott a háta és félelem járta át minden porcikáját.
James csalódottan szintén felállt és lassan megindult a fiú felé. Az hátrálni kezdett egészen addig, míg a falnak nem préselődött. Közelről néztek egymás szemébe, miközben félénken összehúzta magát.
- Annyira kívánlak...
A következő pillanatban érezte, hogy a férfi egy agresszív mozdulattal a fenekébe markol. Ijedten eltolta magától Jamest és gondolkodás nélkül kirohant a szobából. Meg sem állt addig, míg maga mögött nem hagyta a panellakás ajtaját. Kénytelen volt kiszellőztetni a fejét és semmiképp sem akart egy fedél alatt maradni anyja perverz udvarlójával. Mit akar tőle a férfi, ha közben Deborah-nak udvarol?! Hiszen ő még kiskorú, ráadásul James akár az apja is lehetne. Újra és újra felsejlett benne a szobájában lejátszódó jelenet, amitől csak egyre rémültebbé és zaklatottabbá vált. Zsebredugott kézzel járta az utakat és mélyen magába szippantotta a hűs, éjszakai levegőt, hogy megpróbáljon úrrá lenni kétségbeesésén. Soha többé nem akarta látni a férfit. Még a puszta pillantásától is irtózott.

Dylan az ágyában feküdt Logant ölelve és a fiú szuszogását hallgatta. Ez a hang nyugtatóbb volt számára bármilyen zene dallamánál. Ha együtt voltak, olyan béke honolt lelkében, amilyet soha máskor nem érzett még. A falak leomlottak, az ég kitisztult, a szíve viszont kétszeres sebességgel vert Logan testéhez simulva.
- Annyira szeretlek, hogy már fáj... Sosem fogok rájönni, mivel érdemeltelek ki, de örökké hálás leszek érte - suttogta, bár tudta, hogy a mellette fekvő fiú mélyen alszik.
Tisztában volt azzal, hogy nélküle szürke lenne szívének kertje; csupán csupasz, lombtalan fák és virágtalan virágok maradnának. Varjak köröznének a színtelen, kietlen semmi fölött. Mégközelebb csúszott Loganhez és szorosabban ölelte őt, arcát a vállába fúrta és magába szívta az illatát. A fiú haja az arcát csiklandozta, miközben boldogan elmosolyodott és apró csókot nyomott a homlokára.
Logan lassan kinyitotta a szemét és Dylanhez fordult. Egészen közelről néztek egymás szemeibe, mielőtt ajkuk összeért volna. Testük egymásba fonódott, ujjaikkal a másik hajába túrtak és abban a pillanatban mindketten ugyanarra gondoltak: hogy soha ne múljon el.
Mindeközben Iggy a másik szobában ült szépítkezőasztala előtt és próbált tükörképére koncentrálni, hogy nyugodt maradjon. Ariana az ágyon ülve rajzolgatott, de másik két barátnőjük hiánya szellemként lebegett a szobában. Sosem fordult még elő hasonló korábban. Mindig négyen voltak és Iggy nem gondolta volna, hogy ez a szám egyszer majd a felére csökken. Tudta, hogy Nina hiányának mi az oka, de Charlin még mindig képtelen volt túltennie magát. Talán csak ő fújta fel túlságosan is a dolgot? Hiányzott neki a lány, de az hazudott és titkolózott előtte. Hirtelen képmutatónak érezte magát, hiszen amikor Logan tetszett neki, ő is ugyanígy viselkedett. Ő sem avatta be barátnőit titkába, és nyugodt szívvel hazudott volna, ha szükséges. Úgy érezte, túlságosan keményen bánt Charlival. Valószínűleg azért is, mert nehezen sikerült megemésztenie, hogy Harrynek igazából nem ő, hanem a barátnője kellett. Talán félreértette a fiú pillantásait, a jeleket, melyeket minden bizonnyal rosszul értelmezett. Nem, mintha különösebb érzéseket táplált volna Harry iránt.
Azok után, hogy évekig volt reménytelenül szerelmes Dylanbe, Charli megérdemli már, hogy boldog legyen és valaki igazán szeresse.
Iggy elhatározta, hogy másnap beszél majd a lánnyal. Ettől aztán jobb kedve lett és a csendesen koncentráló Arianához fordult. Mikor meglátta, min ügyködik a lány, ingerülten felcsattant.
- Ha megint farkakat rajzolsz, haza küldelek!
Ariana megszeppenten becsukta füzetét és háravetette haját a válla fölött. Egyáltalán nem akart hazamenni.
- Ne küldj! Jó leszek, ígérem!
Iggy lemondóan sóhajtott. Meglepődött, mikor tudatosult benne, hogy hiányzik neki Shawn, pedig nem sokkal korábban váltak el egymástól. A fiúval mindig találtak közös témát és sosem unatkoztak.
- Fonjuk be egymás haját és hallgassunk egy kis Beyoncét! Annyira unatkozom - mondta végül.
Épp végeztek, amikor megcsörrent a mobilja. A kijelzőn Shawn neve szerepelt. Kíváncsian fogadta a hívást, miközben halszálka fonását csavargatta ujjai köré.
- Szia, mizu?
- Tudom, hogy már elmúlt kilenc, de átmehetek, ha otthon vagy? Nem akarok zavarni...
A fiú összehúzta magán pulcsiját és fogát vacogtatva állt az egyik jobb napokat is megélt buszmegállóban. Olyan gyorsan rohant el otthonról, hogy a kabátját is ott hagyta. A hűvös, éjszakai szél egészen a csontjáig hatolt.
- Persze, gyere csak! Hol vagy? Elugrom érted.
- Köszönöm, de nem kell, már itt a busz.
- Akkor várlak. Cupp!

Logan elbúcsúzott Dylantől és haza indult. A búcsú nehéz volt, de már várta a reggelt, hogy ismét láthassa a fiút.
Otthon aztán a szokásos látvány fogadta: Robert a nappali kanapéján terpeszkedett, miközben a televízión focimeccs bömbölt. Logan szóra sem méltatta a férfit. Helyette egyenesen az emeletre indult, ahol Jean utána szólt a fürdőből.
- Behoznád nekem az éjszakai arckrémem? Az éjjeliszekrényem fiókjában van - dugta ki fejét az ajtón a törülközőbe bugyolált hajú nő, mire fia bólintott és a hálószobába igyekezett. Az éjjeliszekrény fiókját kihúzva még a szíve is kihagyott egy dobbanást. Ijedten hátraugrott és elszörnyedve meredt a fiókban heverő maszkra. Úgy érezte szédülni kezd. Forgott vele a szoba, képtelen volt felfogni, amit lát. Jean lenne a sikoly-jelmezes alak? Nem, az lehetetlen, gondolta. De akkor mit keres a maszk a nő fiókjában? Mellkasára szorított kézzel próbált megnyugodni, mikor megjelent az ajtóban köntösbe bújtatott, méltatlankodó anyja.
- Mi tart ennyi ideig? Nem találod?
Logan lassan megfordult és a magasba emelte a fehér maszkot.
- Ez mit keres a fiókodban?!
Jean értetlenül pislogva nézett vissza rá.
- Az én fiókomban? Reggel még nem volt ott. Mit kezdenék egy hülye halloween-i maszkkal? Én már kinőttem a tréfákból.
A fiú azonban türelmetlenül, hitetlenkedve csóválta a fejét. Próbált úrrá lenni reszkető végtagjain, miközben megszólalt.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyesmire képes vagy... A Halloween bulin rálőttél Dylanre! Aztán megtámadtad a szálloda előtt is, miközben mindkét alkalommal ezt a maszkot viselted! Hogy tehetted?! Hát ennyire nem tudsz engem elfogadni? Képes lennél megölni a barátomat? Azt hiszed, attól megváltoznék? Hogy "normális" lennék? Olyan messzire képes lennél elmenni ezért, hogy még embert is ölnél? Ráadásul azt, akit szeretek... Az anyám vagy! Hogy tudnál ekkora fájdalmat okozni nekem?! - tette fel egymás után a megannyi kérdést, miközben könnyei kicsordultak és türelmetlenül végigfolytak az arcán.

Logan