2017. október 4., szerda

26. Fejezet: Pókiszony

Miley azon kapta magát, hogy zaklatója mellett ül egy autóban és sebesen haladnak a külváros felé. Eleinte nagyon félt, könnyes szemekkel bámult az utcai lámpák fényeire a szélvédőn keresztül, de aztán belátta, hogy nem meghalni készül. Végül is mikor volt olyan korábban, hogy sírt volna, amiért szexelnie kell? Mielőtt megismerte a mellette ülő fiút, soha nem volt alkalom arra, hogy megrémüljön a szextől. Most miért fél? Hiszen csak úgy száguldozik ereiben a vér, a szíve majd' kiugrik mellkasából, és bizsergés fut végig a gerincén, ha belegondol, milyen kemény orgazmus vár rá az út végén. Talán ez lesz élete legjobb élménye. Gondolataiból autó ajtó csapódása zökkentette ki. Összerezzent és csak ekkor tudatosult benne, hogy megálltak, a mellette ülő fiú pedig kiszállt a kocsiból és kinyitotta neki az ajtót.
- Kifelé!
Miley kiszállt és körülnézett. Arrafelé már a lámpák sem égtek, csak egy pislákolt még kábán az út túlsó végében. Se házak, se egy bolt, semmi. Miley a távolban látta a város szélén elhúzódó utolsó bérházak ablakain kiszűrődő fényt. Senki sem hallaná meg, ha sikítana. Sehová sem futhatna el. Szembefordult a fiúval, akinek még a nevét sem tudta, és aki izgatottan, sűrűn szedve kapkodta a levegőt.
- Ne haragudj, ha rád ijesztettem. Nem akartalak bántani, csak nem tudtam elfogadni, hogy nemet mondtál. Ilyen korábban még sosem fordult elő velem - vallotta be a srác, miközben a Miley szeme sarkában félig-meddig már felszáradt könnyeket bámulta. A lány válaszul felhúzta combján a szoknyáját.
- Nincs rajtam bugyi - sóhajtott. - Tudom, hogy vágysz a testemre, jobban mint bármire valaha is. Édes, ez a te szerencsenapod. - azzal felcsúszott a motorháztetőre és szét tárta lábait. - Most pedig kúrd szét a puncimat!

Másnap reggel Iggy kialvatlanabbul ébredt, mint valaha. Akárhányszor próbált elaludni és lehunyta a szemét, mindig Justin egyre közeledő, könnyes arcát látta maga előtt. Kimászott az ágyból és leült a tükör elé, hogy saját tükörképe megnyugtassa őt, hiszen ez legtöbbször bevált. Ám most csak még dühösebb lett, amikor megpillantotta benne karikás szemeit.
- Ezt nem hiszem el! A francba. Most még szenvedhetek azzal is, hogy eltüntessem ezeket a szatyrokat a szemem alól... - panaszkodott, miközben csapkodva elindult a fürdőbe, hogy letusoljon. - Azt hittem, rosszabb már nem lehet!
- Neked meg mi bajod van, szivem? Menstruálsz? - dugta be anyja fejét a résnyire nyitott ajtón.
- Szia anyu, viszlát anyu! - duzzogta Iggy, aztán becsapta a fürdő ajtaját és vetkőzni kezdett.
Közben ikertestvére, Dylan a másik szobában arra ébredt, hogy Logan ott fekszik mellette az ágyban.
Dylan
Zavartan felült és megdörzsölte a szemét. Fogalma sem volt arról, hogy hány óra van, reggel-e vagy délután. Magára nézett aztán a még mindig alvó Loganre és akkor tudatosult benne, hogy még mindig abban a ruhában vannak, amiben tegnap. Szóval elaludtak sorozatnézés közben...
- Hé, Logan! - rázta meg barátját a vállánál fogva, aki riadtan kinyitotta a szemét.
- Mi az? Hol vagyok? - csodálkozott a fiú, miközben a hátára fordult és nagy nehezen felült.
- Basszus! Elaludtunk?!
- Igen, de nyugi nem késtünk el a suliból - nyugtatta Dylan, Logan viszont ijedten kiugrott az ágyból és megkereste a táskáját.
- Maradj itt, csinálok reggelit!
- Robert megfog ölni, hogy hétköznap éjszaka kimaradtam és még csak nem is szóltam róla! - sápítozott Logan és a vállára vetette táskáját. - Mennem kell, ne haragudj...
- Nem! Nem fogok itt ülni, miközben megint megüt téged az a seggfej! Itt maradsz és kész! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Dylan, majd ő is kimászott az ágyból és barátjához lépett.
- Hát nem érted, hogy... - kezdte Logan, de Dylan belé fojtotta a szót.
- Majd anya felhívja anyukádat és megmondja neki, hogy nem érezted jól magad, úgyhogy adott neked fájdalomcsillapítót, de túl erős volt és elaludtál tőle - próbálkozott Dylan. Logan a fejét csóválva az ajtóhoz indult.
- Úgysem érdekelné Robertet. Akkor meg délután kapnék, ha hazaértem a suliból... de köszönöm, hogy így aggódsz értem. - mosolyodott el félszegen Logan és kilépett a folyosóta. Barátja kétségbeesetten sietett utána. A lépcsőfordulóban aztán sikerült utolérnie őt.
- Légyszi, maradj itt. Nem akarom, hogy bántson! Beleőrülök a gondolatba, hogy én itt ülök, míg téged a szomszédban püfölnek! - Nem lesz baj. Talán észre sem vették, hogy nem aludtam otthon. Hátha betudok osonni.
- Akkor meg azzal buktatnád le magad. Úgyis megint észrevennének. Inkább maradj itt és majd azt hazudod otthon aludtál csak eljöttél reggel korábban, mert még beadandót kellett csinálnunk suli előtt - javasolta Dylan, mire Logan visszafordult.
- Jólvan, maradok. Igazából úgyis mindegy, hogy most kapok-e vagy suli után - vonta meg a vállát és vissza baktattak barátja szobájába. Iggy ajtaja előtt elhaladva visítás foszlányai ütötték meg a fülüket.
- Te ribanc! Azt mondtam gyere át most és vasald ki a hajamat! Nekem nincs erőm hozzá. Fogd már fel! - hallották Iggy dühös hangját a szobájából kiszűrődni. Dylan kopogás nélkül benyitott, Logan pedig követte őt.
Iggy dühösen meredt rájuk szépítkezőasztala mögül.
- Ti meg mit képzeltek magatokról, hogy csak úgy beléptek a szobámba?! És ha meztelen lennék? Kifelé! - visította, mire a két fiú ijedten hátrálni kezdett.
- Iggy, hiszen nem is vagyok a szobádban - hallatszott az asztalon heverő, kihangosított telefonból Ariana hangja.
- Nem neked mondtam, te idióta! Elindultál már?
- Mondtam már, hogy nem tudok menni. Annyira sajnálom Iggy! Kérlek, ne haragudj rám! Szívesen kivasalnám a hajad, de bezártam a szobámat belülről, és fogalmam sincs hová tettem a kulcsot! - sajnálkozott Ariana. Iggyt nem hatotta meg a dolog.
- Dugjon meg egy kentaur.
- Azoknak akkora van, mint a lovaknak? - kíváncsiskodott felélénkülve Ariana, mire Iggy ingerülten megszakította a hívást, majd az ajtóban kuncogó Dylan-Logan párosra vetette gyilkos tekintetét.
- Valamelyikőtök vasalja ki a hajam!
- Mi van Charlival és Ninával? Miért nem kéred meg őket? - vonta fel a szemöldökét Dylan.
- Mert Charli az anyjával van a belvárosba és már nem érne ide időben, Nina telefonja meg nem csörög ki.
- Akkor vasald ki magadnak - ajánlotta Dylan, de Iggy ettől csak még dühösebb lett. A fiú sóhajtva fordult Loganhez.
- Kivasalod neki, amíg csinálok kaját? Nem vagyok képes éhesen elindulni. Muszáj ennem valamit, hogy felébredjek.
- Persze, menj csak - bólintott Logan, majd bizonytalanul elindult Iggy felé, aki a tükörből figyelte őt.
- Még ma elkezded? - fordult végül hátra, mivel Logan csak állt mögötte mozdulatlanul. A fiú vŕgül lehajolt a felmelegedett hajvasalóért és bizonytalanul megérintette Iggy hajfürtjeit, amitől a lányt tarkója furcsán bizseregni kezdett.

Kristen életében először boldogan és derűlátó hangulatban lépte át az iskola ajtaját. Ma újra láthatja Austint és ez különös érzéseket keltett a lányban. A terembe érve azonnal kiszúrta a fiút, amint az utolsó pad tetején ülve beszélgetett Nickkel. Kristen nagy levegőt vett és elindult feléjük. Reggel még a haját is kimosta és beszárította, hogy elnyerje a fiú tetszését.
- Szia Austin! - köszönt vidáman, mikor az utolsó padhoz ért. A két srác megütközve nézett vissza rá, Austin elsápadt és arcvonásai megkeményedtek.
- Mi a faszt akarsz, te rondaság? - förmedt rá Nick, miközben rá sem nézett. Kristen nyelt egy nagyot és zavartan a füle mögé simította a haját, majd lesütött szemekkel megszólalt. - Austin, nincs kedved suli után elmenni valahová?
- Te megvesztél?! Mi a francért menne veled bárhová is? Szóba sem áll veled. Már nem Loganbe vagy szerelmes? - felelt Austin helyett ismét Nick.
- Nem tudtam, hogy téged Austinnak hívnak, te gyökér! - csattant fel idegesen Kristen.
Nick
- Mit mondtál? - Nick Kristen felé fordult, de Austin felé nyúlt és vállánál fogva elhúzta őt a lánytól.
- Ne foglalkozz vele.
- Igazad van. Ez a szutyok még annyit se ér. Tudod mennyit érsz? - fordult ismét Kristenhez, majd kissé oldalra billent a padon és lepukizta a mellette álló lányt. - Pontosan ennyit. Hogy lefingjalak - vihogott hangosan a fiú, mire Kristen sarkon fordult és kirohant a teremből.
- Akkora seggfej vagy, Nick! - torkollta le Taylor, aki Luke-kal kézenfogva igyekezett a helyére.
- Ne szólj bele, pandamaci.
- Ha nem tetszik a sminkem, kinyalhatod a seggem - vont vállat Taylor, majd inkább Luke-hoz fordult, miközben leültek egymás mellé.

Közben Miley az iskola mögött cigizve számolt be Selenának előző esti élményeiről.
- Úgy szétdugott, hogy kicsit még fáj is. Pedig tudod, hogy az én puncim milyen edzett.
- Ja, akár Szuperpunci is lehetne a neve - nevetett Sel. Miley megfogta a kezét és elmosolyodott.
- Örülök, hogy végre itt vagy. Nélküled nem volt ugyanaz a suli. Hogy vagy? Már nem fáj?
- Kicsit még igen, de kibírom. Tanultam belőle. Most már itt az ideje, hogy elkezdjek védekezni.
Miley beleszívott cigarettájába egy utolsó slukkot, majd kíváncsian barátnőjére pillantott. Rajtuk kívül csak egy csapat negyedikes srác cigizett az iskola mögötti árnyékos placcon, ami annak ellenére, hogy még kora reggel volt, máris tele volt dobálva cigaretta csikkekkel.
- Remélem lemondtál arról, hogy továbbra is zsarold Justint azzal, hogy terhes vagy tőle.
- Igazából nem mondtam le róla. Sőt, még inkább bevetem a dolgot. Hiszen már úgysincs tétje. Már nem vagyok terhes - vont vállat mosolyogva Selena. Miley meghökkenve nézett rá.
- Belőled szó szerint kibasztak egy gyereket, és téged egyáltalán nem visel meg ez az egész?! Oda egy életnek és te csak itt állsz és nevetsz - csóválta a fejét, mire Selena sötét pillantást vetett rá.
- Hidd el, tudom hogy felelőtlenül viselkedtem és tanultam belőle. Jobban megvisel, mint ahogy azt mutatom, de nem gondoltam volna, hogy a szextől is elmehet a baba. Egyébként sem tartottam volna meg. Ráadásul te győzködtél, hogy vetessem el és ne legyek tinianya.
- Persze - forgatta a szemét Miley. - Mégis milyen életed lett volna? És annak a szerencsétlen gyereknek?
- Én biztos nem hoztam volna világra Nick gyerekét, és szinte biztos vagyok benne, hogy ő volt az apja.
A lányok észre sem vették, hogy a fejük fölötti nyitott mosdó ablak mögött Charli áll és telefonjával videóra veszi őket.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte Nina, miután elvégezte dolgát és megnyitotta a csapot, hogy kezet mosson.
- Semmit - felelt Charli szórakozottan és hátat fordított az ablaknak. Nem akarta elárulni senkinek Iggyn kívül, amit megtudott, különben a lány nagyon dühös lenne. Neki kell eldöntenie, mit kezd az információval. Charlit elöntötte a boldogság annak gondolatára, mennyire fog örülni Iggy annak, amit sikerült felvennie. Tuti, hogy ő lesz a lány kedvence.
- Gyere, menjünk! Iggy bármelyik percben megérkezhet.
- Oké. Láttad ma Justint? Annyira jól néz ki. Még mindig arról fantáziálok, hogy egyszer majd kíméletlenül magáévá tesz! Tylerrel ugyanez a helyzet - áradozott Nina, mikor már az iskola előtt várták barátnőjük érkeztét.
- Barátnők expasijai tabuk, ne is álmodj Justinról! - torkollta le Charli. - Különben is, mit eszel rajta? Ő is csak egy beképzelt seggarc.
Nina hátravetette egyenes haját a válla fölött és szemeit forgatta.
- Nem azt akarom, hogy vegyen feleségül, csak azt hogy dugjon meg. Az nem érdekel, mi van a fejében.
Charli lemondóan sóhajtott. - Csodálkozom, hogy te miért velünk barátkozol Selenáék helyett.
- Kikérem magamnak! Azok összefekszenek bárkivel, én viszont trófeagyűjtő vagyok. Csak a nagy halakra megyek.
- Szerintem az olyan fiúk, mint Dylan, sokkal többet érnek a Justin-féléknél - mondta Charli, miközben ábrándozva elnézte, hogy Dylan és Logan kiszállnak a fiú mini cooperéből és a Ferrarijánál álló Iggy felé igyekeznek. Mint mindig, a lányt most is minden jelenlévő megbámulta.
Nina nagyot sóhajtva barátnője felé fordult.
- Szivem, fogd fel: Dylan meleg. Soha nem lesz a tiéd.
- Nem tudhatod... - hebegte Charli egyszerre kétségbeesve és megütközve.
- Nem láttad soha facebook-on az érdeklődési körét? Britney, Titanic, Madonna, Pretty Little Liars,
Gossip Girl, és még sorolhatnám.
Charli csak legyintett. - Ezek a sztereotípiák annyira szánalmasak! Egy fiú is szeretheti ezeket a dolgokat, nem kell egyből beskatulyázni.
Nina
- Persze, szánalmasak, de legtöbbször bejönnek. Te nem láttad, hogyan smároltak a jakuzziban Logannel? Olyan szenvedélyesen, hogy még én is beindultam.
- Elég! - fogta be a fülét Charli. Nem is akarta soha többé felidézni azt a jelenetet, túlságosan is fájó volt. Dylannek vele kellett volna akkor csókolóznia, nem pedig Logannel.
- Képem is van róla, átküldjem? - cukkolta tovább Nina, mire Charli leengedte a kezét és tágranyílt szemekkel a lányra meredt.
- Te voltál! Te küldted át a képet Nicknek, amit feltöltött a facebookra! Miattad van az egész... - suttogta megrökönyödve. Nina idegesen babrálni kezdett a hajával.
- Én nem küldtem át neki semmit! Elkérte a telefonomat az egyik szünetben, azt mondta bejelöl nekem egy szexi negyedikest a facebook-on, de közben biztos megnézte a képeim, mert utána láttam az üzeneteimben, hogy átküldte magának! Átvert. Nem én tehetek róla, kérlek ne mondd el Iggynek, különben nagyon dühös lenne rám. Még a végén kitiltana a Halloween bulijáról is, azt pedig nem élném túl!
- Pedig megérdemelnéd, te agysejttelen! Soha nem adnám annak a baromnak a kezébe a mobilom, te nem vagy normális...
Ekkor nem folytathatták tovább, ugyanis odaért hozzájuk Iggy, két oldalán Logannel és Dylannel.
- Ariana hol van? - kérdezte Nina, aki csak most vette észre, hogy a lány nincs sehol.
- Bezárta magát a szobájába és nem találja a kulcsot - forgatta a szemét Iggy, majd táskáját Nina kezébe nyomta és nyomában barátaival betipegett az iskola ajtaján.

Épp a harmadik emeleti folyosón jártak, amikor egy három fős, fiúkból alló csapat haladt el mellettük.
- Itt vannak a szerelmes ratyik. - vihogott az egyikük, mikor észrevették a lányok mögött lépkedő Logan-Dylan párost.
- Haha, kurva vicces vagy! - szólt vissza Logan, mire az egyik fiú megtorpant és visszafordult.
- Szeretnél egy monoklit a szemed köré? Buziknak szívesen osztogatom - fenyegetőzött focista dzsekijében, de Logan nem ijedt meg tőle.
- Te is kaphatsz egyet tőlem, te seggfej. Egyáltalán nem félek tőled.
A fiú megindult Logan felé, két haverja a nyomában lépkedett kárörvendő kifejezéssel az arcukon.
Dylan megfogta Logan karját. - Hagyd, nem ér annyit az egész. Közben Iggy is visszafordult és a fiúk közé lépett.
- Húzzatok tovább, lúzerek! - utasította a kötekedőket, akik néhány másodpercnyi tétovázás után sarkon fordultak és tovább indultak a folyosón.
- Be kellett volna vernem a képét... - puffogott Logan.
Logan & Dylan
- Ne foglalkozz azokkal a suttyókkal - tanácsolta Iggy, aztán tovább indult a folyosón. Logan még mindig dühösen hagyta, hogy Dylan magával húzza őt a terem felé, de közben még mindig az előző jeleneten járt az esze. 
- Elegem van ebből a buzizásból. És nem az a bajom, hogy ezt mondják rám. Számomra az, hogy valakit melegnek neveznek, nem sértés, de ők annak szánják és ettől eldurran az agyam. 2017 van, a rohadt életbe!
Dylan elnézte barátját és ekkor tudatosult benne igazán, hogy a fiú mindent megtestesít, amit ő szeret vagy helyesnek tart. Ha választhatna, akkor egy ilyen fiúval szeretne lenne az idők végezetéig. Remélte, hogy Tylerrel minden jól megy majd. A sok csúfolódás és piszkálódás után végre boldog akart lenni.
- Tudod, az a lány, akit választani fogsz, a legszerencsésebb lesz a világon - mondta, mire Logan elfelejtette a dühét és elmosolyodott.
- Köszi! Nem biztos az, hogy lány lesz, még a végén téged választalak - vigyorgott egyre szélesebben, miközben Dylan fülig elpirult.
- Haha! Tudod hogy nem szép dolog egy szegény fiú érzéseivel játszani! - bökte oldalba barátját, mire az rákontrázott. - Ki mondta, hogy csak vicceltem?

Kristen a női mosdó egyik fülkéjében ült és pulcsija ujját a szájára tapasztva zokogott, nehogy valaki meghallja őt. Hiszen tudhatta volna, hogy nem fog változni semmi. Habár... legalább Austin nem csúfolta őt. Igaz meg sem védte, de már ez is haladásnak számít. Muszáj erősnek lennie. Visszamegy a terembe és úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. Miután összeszedte magát, kinyitotta a fülke ajtaját, de valakinek neki ütközött és azon kapta magát, hogy újra a fülkében van, viszont most már nem egyedül. Austinnal állt szemtől-szemben, egészen közel egymáshoz.
Kristen
- Te mit keresel itt? Ez a női mosdó! - suttogta Kristen meglepődve. A szíve vadul kalapált, miközben a fiú csillogó szemeibe nézett.
- Tojok rá. Ne haragudj, hogy nem védtelek meg és nem szóltam hozzád az előbb, de meg kell értened, hogy senki sem tudhatja meg, hogy jóban vagyunk. Senki, érted? Ha eljár a szád, soha többet nem állok veled szóba.
- Oké, de miért akarod titokban tartani? - értetlenkedett Kristen.
- Csak ne mondd el senkinek és kész - felelte Austin, majd Kristen pulcsija alá csúsztatta a kezét és megmarkolta a melleit.
- Ahh... ne izgass fel óra előtt, különben ellógok és itt maradok maszturbálni! - nyögött fel Kristen.
- Még van öt perc csengetésig, az még elég egy kis huncutkodásra - kacsintott a fiú, majd megcsókolta Kristent. Ez volt a lány legelső csókja, és jobb érzés volt, mint azt valaha is képzelte. Miután elengedték egymást, Austin résnyire nyitotta a fülke ajtaját, majd amikor nem látott senkit sem, gyorsan kiosont a mosdóból. Kristen még ott maradt és behunyt szemmel a száját harapdálta, miközben egyik kezét a nadrágjába csúsztatta. Sosem volt még ilyen boldog.

A terembe érve Justin volt az első, akit Iggy megpillantott. A fiú arca azonnal felélénkült, amikor találkozott a tekintetük, de Iggy azonnal elfordította a fejét. Charli egészen közel hajolt barátnőjéhez, hogy a fülébe súgja: - Szünetben mutatnom kell valamit, aminek nagyon örülni fogsz!
- Képzelem...
- Selena végre a markodban van - kacsintott izgatottan Charli, amivel sikerült elérnie, hogy Iggyt megőrjítse a kíváncsiság.
- Mondd el most! - sürgette, miközben a helyükre igyekeztek.
- Ezt mutatni kell és már nincs idő, mindjárt itt a tanár.
- Akkor várhattál volna a bejelentéseddel az óra végéig, mert most negyvenöt percig ezen fogok agyalni.
Charli leült és az ölébe vette táskáját, hogy előszedje belőle könyvét és füzetét, majd együttérzőn Iggyhez fordult.
- Legalább addig sem gondolsz Justinra. Láttam tegnap, hogyan néztetek egymásra a próbán. Tudom mennyire fáj, hogy nem lehetsz vele azok után, amit veled tett.
Iggynek tágranyíltak a szemei. Nem szúrhatják ki a gyengeségét, ha uralkodó akar maradni.
- Te csak ne tudj semmit! Nem érdekel Justin, végeztem vele. Nem érdemli meg mindezt - mondta, miközben saját testére mutatott.
- Hát nem is - bólogatott Charli.

Dylan és Logan is leültek egymás mellé, Dylan pedig egyből hátrafordult, hogy integessen Tylernek. A fiú felállt a helyéről és a padjukhoz lépett.
- Sziasztok. Dylan, arra gondoltam hogy ma ülhetnénk együtt, ha te is szeretnéd.
Dylan a mellette ülő Loganre pillantott és arra gondolt, a fiúra mi vár majd otthon az iskola után. Ahogyan Logan mindig mellette áll, úgy neki is ezt kell tennie. Egyébként is vele akart ülni. Tyler mellett csak magán kívül lenne és mindig attól félne, hogy valaki észreveszi, hogyan néznek egymásra. Annál, hogy azt hiszik Logannel van együtt, már csak az lenne rosszabb, ha azt hinnék egyszerre két fiúval is kavar.
- Nyugodtan ülj át hozzá - biztatta Logan.
- Nem. - Dylan felnézett a felettük álló Tylerre. - Ne haragudj, de Logannek most szüksége van rám, majd máskor ülünk együtt és szünetben beszélünk, jó?
Tyler savanyú arccal bólintott, aztán a helyére indult.
- Végülis másnak nem lehet szüksége rád - morogta az orra alatt. Dylan szemöldökét ráncolva nézett utána. Logan a fejét csóválta.
Dylan
- Ülj át hozzá.
- Nem.
- Tegnap smároltatok, biztos rosszul esik neki, hogy most meg elutasítottad - magyarázta Logan.
- De hiszen még össze sem jöttünk és máris kiborul, ha nem ülök mellé?
Logan Dylanre nézett.
- Én megmondtam, hogy ez lesz. Mindig lesz valaki közülünk, akinek rosszul fog esni, ha épp a másikat választod. Viszont én a barátod vagyok és megértem, nem fogok haragudni sem. A kapcsolatokat sem lehet elhanyagolni. De ő a pasid és ő nem hiszem, hogy ilyen megértő lesz, amikor engem választasz helyette.
- Még nem a pasim. Legalábbis nem beszéltük meg. És nem fogok választani köztetek.
- De végre itt a lehetőség, hogy boldog légy! Hagynád veszni miattam? Én akkor is a barátod leszek, ha nem ülsz mellettem a suliban, vagy ha nem lógunk együtt minden nap. Hidd el, miattam ne aggódj és ne legyen bűntudatod.
- Én viszont most veled akarok ülni és kész. Szerintem ebben nincsen semmi rossz.
Logan sóhajtott és tolltartója cipzárját kezdte húzogatni. 
- Nem akarok én lenni az oka a veszekedéseknek, meg a zűröknek köztetek, ha járni kezdtek. Inkább félre állok, nem akarok tönkretenni semmit. Azzal nem tudnék együtt élni tovább.
- Én meg nélküled nem tudnék... - sütötte le a szemét Dylan és érezte, hogy elpirul. - Nem úgy hangzott kimondva, mint ahogy gondoltam - mentegetőzött.
- Én sem nélküled, de mondtam, hogy én mindig itt leszek.
- Nem te lennél a hibás a veszekedésekért, ha valaki nem tudja elfogadni hogy van egy legjobb barátom, akivel ugyanúgy szeretnék időt tölteni, akkor ő a hibás és nem te.
- Fogjátok már be! - fordult hátra Iggy, aki nem hallotta miről beszéltek, csak zavarta hogy nem rá irányul a figyelmük.
- Lefogadom, hogy csak azért fordultál most hátra, hogy te kerülj a figyelem középpontjába! - állapítota meg Dylan, mire Iggy megrázta a haját.
- Nekem nem kell tennem semmit azért, hogy oda kerüljek! - mosolygott.

Ekkor lépett be a terem ajtaján Pierre, a franciatanár. Egy testhezálló, fehér pólót és koptatott farmernadrágot viselt, Miley pedig azonnal fészkelődni kezdett a helyén és még lejjebb húzta mellein egyébként is mélyen dekoltált felsőjét. Selena vetett egy pillantást a mellette ülő lányra, majd megakadt a szeme a másik padsorban ülő Katen, aki pislogni sem pislogott, annyira bámulta a tanárt. Selenában perzselő düh lángolt fel, mikor elnézte a gyűlölt lány arcát. Hiszen ő még mindig úgy tudta, hogy Kat köpte be anyjának, hogy terhes.
Miley
- Ki fogom csinálni azt a szutykot! - mondta halkan, de Miley meg sem hallotta, ugyanis minden figyelmét az asztala mögött ülő tanárnak szentelte.
- Azt akarom, hogy hatolj belém - suttogta száját harapdálva, aztán hátrasimította szemébe hulló hajfürtjeit és egy péniszt rajzolt a füzetébe.
- Te nagyon ki lehetsz éhezve, pedig este szétlőtték a lyukaidat - csodálkozott Selena barátnőjére pillantva.
- Az tegnap volt. Ma új napra ébredtünk. Ahogy ma is ennünk és innunk kell, úgy szexelnünk is. Nem értem, ez miben lenne más. Hiszen ez is létszükségletünk.
- Neked legalábbis az - kuncogott Selena.
- Bagoly mondja verébnek...
- Lányok, befejeznétek a sustorgást? - nézett rájuk Pierre, majd folytatta a dolgozatlapok kiosztását. - Épp arról beszélek, hogy ma megnézzük, ki mennyit tud. Nem kell megijedni, csak tíz szót kell lefordítanotok franciára - magyarázta a tanár, és letett egy-egy lapot Mileyék elé is.
- Hát persze, iszom a szavait, tanárúr! - bólogatott a lány, mire Selena visítva felnevetett. Pierre rosszaló pillantást vetett rá, megcsóválta a fejét aztán tovább haladt a padok között.

Óra után Iggy a haját fésültette Ninával, amikor Justin odalépett a padjukhoz.
- Szia Iggy. Beszélhetnénk? - kérdezte reménykedve, de a lány egy pillantást sem vetett rá.
- Tudom hogy hallasz, nem kell úgy tenned, mintha nem.
- Ti hallottatok valamit? - nézett Iggy barátnőire, mire Charli egyből rávágta, hogy nem. Nina vetett egy vágyakozó, gyors pillantást Justinra Iggy háta mögül, majd ő is nemet mondott.
- Akkor jó, mert én sem.
Justin csalódottan az ajtó felé indult, Charli pedig Iggy fülébe súgott.
- Már nem vagy kíváncsi arra, amit óra előtt mondani készültem?
Iggy szeme szonnal felcsillant. Justin miatt teljesen megfeledkezett a jó hírről, amiről barátnője beakart számolni.
- Dehogynem! Menjünk!
A két lány elindult, Nina pedig követte őket.
- Te menj el nekem a büfébe egy epres Capy-ért! - fordult hátra Iggy, mire Nina csalódottan más irányt vett.
Justin
Közben Kat követte Justint egészen az iskola mögé, ahol a fiú egymagában cigizett.
- Szia, J - mosolygott Kat. Justin vetett rá egy röpke pillantást, majd minden lelkesedés nélkül viszonozta a gesztust.
- Hello.
- Arra gondoltam, hogy suli után beülhetnénk valahová. Lenne kedved?
- Nem, bocsi. Nem akarok beülni sehová - felelt a fiú, de Kat nem adta fel.
- Akkor gyere át hozzánk és nézzünk meg egy filmet. Lesz pattogatott kukorica is. Benne vagy?
Justin unottan kifújta a cigaretta füstjét, majd beoltotta csikket az iskola falában és Katre szegezte pillantását.
- Nem akarok semmit sem veled, valaki másba vagyok szerelmes. Semmi értelme játszadoznunk. Sajnálom.
Kat legszívesebben ott helyben felpofozta volna a srácot, de végül legyőzte ezt a vágyát és nagy levegőt vett, mielőtt újra megszólalt.
- Iggybe? Soha nem fogtok kibékülni, tök fölöslegesen loholsz utána, mint egy kiskutya.
- Te is tök fölöslegesen rohansz utánam, mint egy kiskutya - felelte Justin egy újabb pillantásra sem méltatva a lányt, aztán faképnél hagyta őt. Kat megalázva, ökölbeszorított tenyérrel állt még egy ideig az iskola mögött, majd dühösen visszaindult a terembe.
- Úgyis elérem, hogy az enyém legyél - dünnyögte eltökélten az orra alatt, miközben a folyosón lépkedett.

Dylan odalépett Tyler padjához és leült Justin éppen üres helyére.
- Ne haragudj, hogy nem ültem melléd. Logannek gondjai vannak otthon és rajtam kívül nincs senkije. Mellette kell lennem - mondta, mielőtt Tyler bármit is mondhatott volna. A fiú Dylanre pillantott, aztán megértően elmosolyodott.
- Igazi barát vagy. Nem haragszom. Örülök, hogy ott vagy azok mellett, akik fontosak számodra. Te ne haragudj, amiért duzzogtam.
Ekkor odalépett hozzájuk a csendes és észrevétlen Kaya egy cipősdobozzal a kezében, amit letett Dylan elé a padra.
- Ezt a folyosón nyomták a kezembe. Neked küldik. Azt mondták, valami nasi van benne, mert imádsz enni.
Dylan mohón a doboz után nyúlt és felnyitotta a tetejét, de abban nem éppen nasi volt. A fiú hátraugrott a székével együtt és a földre dobta a dobozt, amiben egy nagy, szőrös madárpók volt.
Dylan
- Vigyétek innen! Légyszi... - Dylan szaporán kapkodott levegő után és még a lábait is felhúzta a szék lapjára. Néhány lány sikítozva hátrálni kezdett a doboz elől, Tyler pedig sietve felpattant, hogy rázárja a tetejét, ugyanis Dylan már egész testében reszketett és behunyt szemmel a székbe kapaszkodott.
Logan odasietett a fiúhoz és megfogta a kezét.
- Hé, Dylan! Nyugodj meg, már nincs itt. Vége. Nyisd ki szépen a szemed. Gyere, kiviszlek innen - mondta megnyugtató hanglejtéssel, miközben leggugolt a fiúval szemben.
- Mi a baja, mi van vele? - aggodalmaskodott Tyler tágra nyílt szemekkel.
- Irtózik a pókoktól. Fóbiája van - magyarázta Logan, miközben sikerült rávennie Dylant arra, hogy végre elengedje a széket és kinyissa a szemét.
- Gyere, menjünk! - azzal Nick, Austin és Selena kárörvendő kacagása közben kikísérte a még mindig remegő fiút a teremből.
- Ti meg mit nevettek?! Seggfejek - vetette oda ingerülten Tyler, de azok hárman csak még inkább vihogtak.

Dylan a mosdókagyló fölé hajolt, miközben megengedte a csapot és megmosta az arcát hidegvízzel. Logan mögötte állt aggodalmaskodva. Látta már párszor megijedni barátját kisebb fajta pókoktól, de még soha nem látta őt így kiborulni. A teremben egy pillanatig azt hitte, Dylan ott helyben elájul. Nem tudta, mi a teendő ilyen helyzetekben, de végül úgy látta, jól cselekedett. Dylan szembefordult vele és bűnbánóan megcsóválta a fejét. Már nem reszketett és nem kapkodott levegő után sem.
- Sajnálom.
- Ne butáskodj, nem a te hibád volt.
- Soha nem volt még ilyen durva... Nem kaptam levegőt. Most mindenki rajtam fog nevetni... Nem akartam, hogy bárki is megtudja a suliból, hogy így félek a pókoktól.
- Ne foglalkozz velük! Ki a halált érdekel, hogy mit csinálnak vagy mit gondolnak. Inkább azon agyalj, hogy ki küldhette a dobozt! - nézett rá töprengve Logan, mire barátja váratlanul felnevetett.
- Azon aztán agyalhatnék, a fél iskola szóba jöhet. Engem mindenki utál.
Logan elkapta a fiú csuklóját és megszorította.
Logan
- Ne mondj ilyet! Nem utálnak. Téged lehetetlen utálni.
- Logan, aranyos vagy de te is tudod, hogy mindenki egy viccnek tartott már enélkül is.
- Ez nem igaz. Azok az emberek csak irigyek rád.
- Hát semmi okuk rá.
- De igenis van. Nem vitázom.
Dylan elhallgatott, Logan pedig megölelte őt.
- Na gyere ide.
- Innen átveszem én - szólt egy hang a háta mögött, mire elengedte barátját és megfordult. Tyler volt az.
- Akkor én... magatokra hagylak benneteket - mondta Logan, aztán kifordult a mosdóból.
- Ne menj el! - szólt utána Dylan, de hiába. Tyler reménykedve nézett rá, majd a kezéért nyúlt.
- Jobban vagy? - kérdezte aggódva, a fiú arcát fürkészve.
- Igen... de nem kellett volna elküldened őt.
- Nem küldtem el. Nekem is jogom van törődni veled. Vagy nem?
- De igen, és köszi - sóhajtott Dylan, Tyler pedig közelebb hajolt hozzá és megcsókolta őt. Nem tartott sokáig, ugyanis Dylan szinte azonnal eltolta magától a fiút.
- Ne itt! Bárki bejöhet és megláthat! - rémüldözött. Tyler ingerülten és csalódottsággal az arcán nézett vissza rá.
- Szóval az nem számít, hogy az egész suli látta a képet, amin Logannel smárolsz, őt ennek ellenére is ugyanúgy ölelgeted meg egész nap együtt vagytok, de az olyan nagy baj lenne, ha velem látnának csókolózni?! Én legalább nem a legjobb barátod vagyok!
Dylan megütközve nézte őt.
- Tudod annál, hogy azt hiszik együtt vagyok Logannel, már csak az lenne rosszabb, ha azt hinnék egyszerre két pasival is vagyok! Én nem akarom, hogy olyan hírem legyen a suliban, mint Mileynak és Selenának.
Tylert egyáltalán nem hatotta meg Dylan válasza. Távolabb lépett tőle, de még mielőtt kilépett volna a mosdóból, még megszólalt: - Nyugodtan áltathatod ezzel magad, de szerintem az igazság az, hogy te nem csak barátként szereted Logant - mondta, aztán magára hagyta a döbbent fiút.

Iggy és Charli a parkolóban álló Ferrariban ültek, hogy senki se hallgathassa ki őket. Charli egyből barátnője kezébe nyomta a telefonját és lejátszotta neki a Selenáék beszélgetéséről készített videót. Iggy nagy érdeklődéssel és egyre nagyobb élvezettel nézte a felvételt. Mire a végére ért, már fülig ért a szája.
Charli vele együtt örült és büszke volt magára, amiért sikerült mosolyt csalnia a lány arcára.
- Szóval nem is Justintól volt terhes, hanem Nicktől! Ráadásul annyira dugták, hogy elvetélt. Atyaúristen... Hát ez valami szenzációs. A kezemben van az élete. - Iggy elismeréssel nézett fel barátnőjére, ami igen csak ritkaság volt az ő részéről. - Charli, nagyon büszke vagyok rád! Te vagy az egyetlen barátnőm, akinek esze is van!
- Köszönöm, Iggy! - hálálkodott a lány, mintha épp Grammy díjat vett volna át. Iggy közben már át is küldte saját telefonjára a videót.
- Végre eljön a rég tervezett bosszúm ideje. A Halloween bulimra tartogatom ezt a gyöngyszemet. Eszem ágában sem volt meghívni rá azt a bárcást, de neki is ott kell lennie. Most végre visszakap mindent, amit velem tett - ujjongott. Amióta a buliján Selena levetítette a videót, amin Justinnal szexel, Iggy azóta várta az alkalmat, hogy megfelelőképp megbosszulhassa a szörnyűséget.
- Szerencséd van, mert nekem egy sokkal jobb ötletem van az egészre - mosolyodott el ravaszul Charli.

Iggy

2017. augusztus 6., vasárnap

Itt az első kész regényem!


Sziasztok, hű olvasóim, akik még mindig a blog mellett maradtatok! Először is nagyon hálás vagytok nektek. Köszönöm, hogy nem pártoltatok el, amiért ritkábban jönnek a részek. Nem hagyom abba a blogot és mindenképp lesz új rész, még ha várni is kell rá! Most viszont elszántam magam arra, hogy megosszam veletek az eddigi egyetlen befejezett regényemet, az Éjsötét Krónikákat. Ez most nem fanfiction, hanem eredeti saját szereplős regény, aminek van eleje, közepe és vége. Nem kevés ideig írtam és sok energiát fektettem bele. Egy időben gondolkodtam a kiadatáson is, de végül úgy döntöttem, itt szeretném megosztani veletek életem első befejezetlen művét. Úgy tervezem, hogy minden héten megosztok egy újabb fejezetet. Ha az utolsó fejezetig pozitívak lesznek a visszajelzések és lesz rá igény, elkezdem írni a második kötetet is. Ha úgy döntesz, adsz neki egy esélyt, kérlek ne hagyd abba csak azért, mert többek között vámpírok és különböző mitikus lények szerepelnek benne. Nem volt szándékom bármit is lekoppintani és próbáltam olyan jeleneteket írni, amilyeneket még nem olvastam és nem láttam sehol. Sok a fordulat és a rejtély, ha elolvasod, szívesen fogadnám a véleményed, ugyanis tényleg szeretném, ha egyszer publikált író lehetnék. Ahhoz viszont jó lenne tudnom, az olvasók szerint mennyire van esélyem rá, milyen igény van az írásaimra. Tehát remélem velem tartasz és tudatod velem a véleményed egy adott fejezetről vagy jelenetről! Ha tetszett, iratkozz fel! Köszönöm. :) Ha szereted a dark-fantasyt, a romantikát és horrort, esetleg rajongója vagy a Vámpírnaplóknak, az Alkonyatnak, a Pretty Little Liarsnek vagy a Tudom, mit tettél tavaly nyáronnak, akkor talán ez a történet is elnyeri a tetszésed. Ez viszont csak egyféleképpen derülhet ki: ha hagyod, hogy magával ragadjon! A blogot a képre kattintva érhetitek el! :)


2017. június 20., kedd

25. Fejezet: Elcsattant csókok

Logan a sportcsarnok lelátóján ült és a pályán bemelegítő lányokat figyelte. Látta közöttük Charlit, Ninát és Arianát is, de Iggy sehol sem volt. Logan leemelte tekintetét a pom-pom csajokról és ismét telefonja kijelzőjére pillantott. Ám csalódnia kellett, ugyanis még mindig nem jött újabb üzenete Dylantől. Furcsán egyedül érezte magát a fiú nélkül. Annyira hozzászokott már a jelenlétéhez, hogy ha nem volt vele olyan érzés volt, mintha nem jutna elég levegőhöz. Egy pillanatra elrévedt a közeli jövő gondolatán, amiben Dylan járni kezd Tylerrel. Egyre több időt töltenek majd együtt, ő pedig egyre kevesebbet fogja látni a barátját. Hiszen az újdonsült szerelmesek minden percüket a másikkal akarják tölteni. Tudta, hogy Dylan úgyis mindenhová magukkal hívná őt is, de semmiféleképp sem akart harmadik kerék lenni. Milyen lesz az élete Dylan nélkül? Hiszen minden szabadidejüket együtt töltik, és mióta Logan ide költözött, minden jó emléke a fiúval kapcsolatos. El sem tudta képzelni, mennyire sivárak és
Logan
magányosak lesznek a mindennapjai, ha Dylan nem lesz vele. Barátja a legrosszabb pillanataiban is képes volt felvidítani őt, ilyen embert még egyet pedig egyáltalán nem ismert. Más barátja nincs, mivel Dylan megismerése után nem is akart senki mással sem időt tölteni rajta kívül. Remélte, hogy semmi sem fog változni közöttük és minden olyan lesz, amilyen eddig volt. Ekkor megjelent a sportcsarnok egyik sarkában Iggy, Logan pedig azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben a lánnyal. Vörösek voltak a szemei, mintha épp sírt volna. Egyáltalán fel sem nézett a lelátóra, hogy integessen neki. Egyenesen a lányokhoz indult, akik megszólalni sem mertek. Iggy végignézett rajtuk, aztán dühösen felmordult.
- Hol a picsában van Miley?!
- Nem tudjuk - hebegte Ariana.
- Valaki látta őt? - kérdezte dühösen Iggy, miközben végigjáratta tekintetét csapattársain.
- Én akkor láttam utoljára, amikor épp kijöttem a mosdóból, ő pedig be - szólalt meg félénken egy csinos, rövidre nyírt hajú lány.
- Pompás. Már most megbántam, hogy bevettem a csapatba azt a lotyót. Mindjárt jövök, addig melegítsetek be! - Adta ki az utasítást Iggy, aztán hátat fordított a többieknek és visszaindult az öltözők felé.
- Mehetek veled? - kiáltott utána reménykedve Ariana. Iggy vállat vont, a lány pedig lelkesen a nyomába szegődött.
A mosdóba belépve aztán kéjes nyögések és cuppogó hangok ütötték meg fülüket. Iggy berúgta a vécéfülkék ajtaját, az utolsó előttiben pedig rátaláltak a keresett lányra: Miley a fülke falának támaszkodva állt felemelt szoknyával, a háta mögött pedig egy focicsapatban játszó nagydarab negyedikes állt bokáig letolt gatyával.
- Szent szar! - tátotta a száját Ariana, le sem véve szemét a jelenetről.
-Ohh, sziasztok! Várnátok egy kicsit? Már nem kell sok. Felőlem nézhetitek is - köszönt Miley.
 Iggy istentelen dühbe gurult.
- Te utolsó büdös ringyó! Beveszlek a csapatba, adok neked egy esélyt, hogy bizonyíthasd, a kefélésen kívül értesz valami máshoz is, erre te az edzés ideje alatt a vécében dugatod magad?!
- Azt hittem vége lesz, mire elkezdődik az edzés... ahh, ez rohadt jó, abba ne hagyd! - szólt hátra Miley nyögdécselve partnerének, de sajnos nem élvezkedhetett tovább, Iggy ugyanis belekapott a hajába és lerántotta a fejét a csempéig.
- Na ide figyelj, te kis dög! Most rögtön felhúzod a bugyidat és betakarodsz a sportcsarnokba a többiekhez, vagy kiraklak a csapatból, mielőtt egyszer is felléphetnél velünk! - fenyegette remegő hangon.
- Ne, ez fáj... oké, megértettem! - adta meg magát Miley, mire Iggy elengedte őt.
- Most mi a franc lesz? Nem hagyhatsz itt, miután így beindítottál! Rohadtul kanos vagyok! - kiáltott a fiú Miley után, mivel az felhúzta bugyiját és kilépett a fülkéből.
- Bocsi, de magadnak kell befejezned. Ez most fontosabb - integetett neki Miley. A fiú Arianára és Iggyre pillantott. Ariana le nem vette szemét a srác férfiasságáról.
- Nektek nem lenne kedvetek folytatni? Iszonyat dögösek vagytok!
- Eltaláltad, nem! - felelte Iggy és behúzott egyet a fiúnak, mire az megtántorodott és a vécéfülke falának esett. Iggy nevetve sarkon fordult, majd magával húzta a bámészkodó Arianát is.
- Nem maradhatnék egy kicsit? - unszolta a lány.
- Nem! Már megmondtam százszor, hogy ha olyan ribanc akarsz lenni, mint Miley vagy Selena, akkor megszűnik a barátságunk! Ne bosszants fel még jobban.
- Rendben, bocsánat. A barátságod a legfontosabb.
- Akkor gyere, menjünk végre próbálni! Rohadt sok stresszt kell levezetnem.
- Miért, mi történt? - kíváncsiskodott Ariana, mikor beléptek a sportcsarnok ajtaján.
- Semmi, amihez közöd lenne.
Iggy tapsolt egyet, mikor a lányokhoz értek, mire azok mind elhallgattak.
- Oké, Nina indítsd el a Bitch, I'm Madonnát! Mutassuk meg ennek a ribinek, hogyan is csináljuk! - bökött Miley felé. A csajok elfoglalták helyüket a pályán, a zene pedig elindult. Iggy állt középen. Mielőtt táncolni kezdett, vetett egy pillantást a lelátón ülő Loganre. Egy pillanatra találkozott a tekintetük és mindketten elmosolyodtak.

Kristen hazafelé sétált egymagában, de semmi kedve nem volt otthon ülni. Unta már, hogy minden délutánját egyedül tölti a szobájában. Bár a maszturbálás Logan képeire mindig feldobta a hangulatát, most akkor sem akart a négy fal között ülni. Így hát úgy döntött, vetet magának az egyik fiatalok körében elég népszerű, közeli kocsmában egy doboz sört és hátha összebarátkozik valakivel. Amikor belépett a szórakozóhely ajtaján, az ott lévők vetettek rá egy pillantást, aztán többre nem is méltatták. Kristen szipogott egy nagyot, majd magabiztosnak szánt lépésekkel megindult a pult fölé, ami mögött egy húszaséveiben járó srác állt.
- Mit adhatok? Egy pohár Capyt, esetleg egy Cherry Coke-ot? - kérdezte barátságosan, miután úgy vélte, Kristen még nem nagykorú.
- Egy sört kérek - vagánykodott a lány.
- Elkérhetem a személyidet?
- Az nincs nálam, de huszonöt vagyok.
- Sajnálom, de akkor nem szolgálhatlak ki alkohollal - csóválta a fejét a fiú. Kristen a pulton keresztül kissé közelebb hajolt hozzá és csábosan megrebegtette szempilláit.
- Na és ha megmutatom neked a mellem?
- Ne haragudj, de semmiképp sem szeretném látni őket.
- És a puncimat esetleg? - reménykedett Kristen.
- Azt meg végképp nem.
- Meghívom egy sörre - szólt egy ismerős hang egyenesen a lány mellől. Kristen oldalra pillantott és
Kristen
meglepetésére Austinnal találta szembe magát.
- Neked van személyid? - kérdezte a pultos hitetlenkedve.
- Persze - azzal Austin előhalászta nadrágja zsebéből hamis személyijét - miszerint huszonegy éves volt - és átnyújtotta a srácnak, aki vetett rá egy pillantást majd kelletlenül hátat fordított, aztán lerakott eléjük a pultra egy-egy doboz sört.
- Poharat kértek?
- Nem, jó lesz így - biccentett Austin, majd az álmélkodó Kristenhez fordult, aki csak habogott.
- Hogyan csináltad? Ugyanannyi éves vagy, mint én! - kíváncsiskodott suttogva, csillogó szemekkel.
- Hamis személyivel - kacsintott Austin. - Na és hogyhogy itt vagy ilyenkor? Még három óra sincs.
- Nem volt kedvem hazamenni... és te?
- Nekem se - csóválta a fejét a fiú. - Nem tudtam, hogy te nappal kocsmában ülő típus vagy - vigyorgott.
Kristen száján majdnem kicsúszott, hogy nem is az és még soha nem járt kocsmában, pláne egyedül, de végül meggondolta magát és úgy döntött, kicsit imponál a srácnak.
- Pedig az vagyok. Sokat csövelek itt, engem itt mindenki ismer - dicsekedett, majd az Iggytől ellesett módon hátravetette zsírtól fénylő haját a válla fölött.
- Akkor miért nem kértél meg valakit, hogy vegye meg a piádat és miért egyedül álltál a pultnál? - nézett rá hitetlenkedve Austin.
- Mert ahhoz volt kedvem. Figyelj! - Kristen hátat fordított a pultnak és oda szólt a hozzájuk legközelebbi asztalnál ülő négy-öt fős fiútársasághoz.
- Hé srácok, mizu?
- Te meg ki a bánat vagy?! Egy ebihal? - nézett rá vissza értetlenül az egyik fiú, aztán haverjaival hasukat fogva nevettek. Kristen szemét forgatva visszafordult a vigyorgó Austinhoz.
- Látod, ismernek.
- Ebihalként?
- Igen, ez a becenevem... - motyogta Kristen, de Austin csak mosolygott.
- Tudod, én tényleg sokat járok ide és még soha nem láttalak itt.
- Jó, nem járok ide! Most örülsz?!
- Mondhatni.
Miért nevet rám így? És miért nem cikiz, mint a suliban? Miért kedves velem? Miért hívott meg egy sörre ahelyett, hogy kinevetett volna, amiért nem szolgálnak ki? Miért ült le mellém és maradt velem, ha rendszeresen ide jár és valószínűleg sok embert ismer? - száguldoztak a kérdések Kristen fejében.

Tyler hitetlenkedve és elismerően figyelte, ahogy Dylan megeszi az utolsó szeleteket is óriás méretű pizzájukból, amiből ő már a negyedik szelettel is megküzdött.
- Tévedtem, végül mégis csak elfogyott - vigyorgott.
Dylan, aki mindig belefeledkezik az evésbe, hirtelen észbekapott és lenyelte a szájában lévő falatot, aztán gyorsan megtörölte az arcát.
- Bocsi, csak imádok enni. Most biztos azt gondolod, hogy egy disznó vagyok.
- Dehogy! Irtó cuki, ahogy ilyen beleéléssel eszel.
- Köszi - pirult el Dylan. - Pedig nem olyan cuki, hogy egy elefántot is képes lennék felfalni.
Miután kiléptek a pizzéria ajtaján és felültek a motorra, Tyler oldalra fordította a fejét, hogy Dylan hallja, amit mond.
- Szeretnélek elvinni még egy helyre, mielőtt hazaviszlek. Persze csak ha szeretnéd.
- Benne vagyok, csak ne olyan helyre vigyél, ahol van kaja.
Miközben hasították a levegőt a motorral, Dylan szorosan Tyler derekára fonta karjait és azon gondolkodott, milyen jól érzi magát a fiú társaságában. Mindig azt hitte, hogy az első randiján zavarban lesz, kínosan érzi majd magát és nem tud még megszólalni sem, de Tylerrel olyan volt, mintha már régóta ismernék egymást. Nem érezte úgy, hogy mondania kell valamit csak azért, hogy megtörje a kínos csendet, mert az nem is volt egyetlen egyszer sem kínos. Életében először reménykedve gondolt arra, hogy talán végre boldog lehet. Mindig azt hitte, hogy nem lesz senkije, mivel azt sem tudta, kit keressen. Most viszont egyre biztosabb volt abban, hogy mi az, amit szeretne... hogy ki is ő valójában. És életében először ez most nem zavarta. Egyáltalán nem.
Miután már a város határát is elhagyták, el sem tudta képzelni, hová akarja őt vinni Tyler. Végül a fiú lekanyarodott motorjával az út szélén sorakozó fák mellett és levette bukósisakját.
- Innen gyalog megyünk tovább - mondta, majd elindult a fák között, egyre távolabb hagyva maga mögött az országutat. Dylan bizonytalanul követni kezdte őt és eszébe jutottak azok a horrorfilmek, amikben ilyenkor ölik meg a gyanútlan áldozatokat. Aztán Tyler hátrafordult és rámosolygott, amitől minden félelme tovaszállt. Végül a fiú egy kis patak mellett állt meg, ami vidáman csörgedezett a fák között. Tyler óvatosan Dylan kezéért nyúlt, majd amikor az nem ellenkezett, megfogta és vezetni kezdte a patak széle mentén. A fák mögül végül előbukkant egy pici és feltehetőleg nem sokszor használt fahíd, ami átszelte a vékony patakot. Dylan úgy gondolta, erre aztán nem sok ember fordulhat meg. Tyler a hid közepén állt meg és szembefordította magával a fiút.
Tyler & Dylan
- Szép, nem igaz? - kérdezte az alattuk csordogáló patak felé intve fejével. Dylan lenézett a tiszta vízre, aztán az őket minden irányból körülölelő fákra, majd az égszínkék égboltra. Nem messze tőlük madárcsicsergést hallott és be kellett látnia, a szép igen csak gyenge kifejezés arra, amit lát és érez.
- Gyönyörű... és olyan nyugodt.
- Azért hoztalak ide, mert azt akartam hogy minden tökéletes legyen. Hogy ha visszagondolsz majd rá, akkor mosolyogj... hogy igazán különleges legyen.
Azzal Tyler lassan közeledni kezdett Dylanhez, aki teljesen leblokkolt amikor rájött, mire készül a fiú. Végül hagyta, hogy megtörténjen. Hiszen ő is akarta, mindennél jobban... és Tyler ajkai az ajkaira tapadtak őt pedig elöntötte a forróság. Mint aki beveri a fejét és megszédül, hirtelen úgy érezte, a gravitáció megszűnt létezni és csak lebeg a semmiben. Lassan Tyler derekára csúsztatta kezét, a fiú pedig két tenyere közé fogta az arcát és egyre erősebben csókolta őt. Nem tudta, mennyi idő telhetett el így. Lehettek másodpercek csupán, vagy percek, esetleg végtelen idők is. Amikor végül elengedték egymást és belenézett Tyler barnán csillogó szemeibe, úgy érezte, ennél szebb már nem is lehetne. Eszébe jutott, hányszor gondolt arra, hogy eldobja az életét mások szekálása miatt és hálát adott, amiért nem tette meg. Mert akkor ezt itt és most nem élhette volna át. Ez pedig minden szekálást és fájdalmat megér. Logannek igaza volt. Nem élheti mások elvárásai szerint az életét. Hiszen ez csak az övé, és nem fogja boldogtalanul élni senkinek a kedvéért sem. Minden pillanatot meg kell ragadnia, ami ilyen érzésekkel tölti el. Ezekért tényleg érdemes élni.
- Azt akartam, hogy az első igazi csókod soha ne felejtsd el. Tudom, hogy Zayn akaratodon kívül megcsókolt, de az nem számít. Azt is tudom, hogy csókolóztál Logannel, de az sem számít, mert... gondolom az nem ilyen csók volt.
- Nem - ismerte be Dylan. A Logannel való csóktól csak még közelebb érezte magát barátjához, még bensőségesebb lett a kapcsolatuk, úgy érezte jobban kötődnek egymáshoz, mint korábban... de ez a csók most... ez most szenvedéllyel és vággyal teli volt, szinte elszállt tőle, mintha betépett volna. Meghatódva nézett az őt figyelő Tylerre.
- Azért képes voltál elhozni ide, hogy nekem feledhetetlen legyen? - hebegte. Nem gondolta volna, hogy vannak még ilyen fiúk. Neki pedig, aki minden alkalommal végigbőgi a Titanicot, pontosan ilyenre volt szüksége.
- Igen. Bármit megtennék azért, hogy örömet szerezzek neked - mosolygott Tyler.

Iggy
Iggynek őrülten felszabadító érzés volt tánccal kiadnia magából a felgyülemlett stresszt. Teljes összpontosítással adta át magát a zenének, barátnői pedig mind irigykedve pillantgattak rá. Mindannyian olyan magabiztosak és céltudatosak szerettek volna lenni, mint amilyen ő. Logan a lányokból egyáltalán nem látott semmit, ugyanis Iggy úgy vonzotta a tekintetét, mint mágnes a fémet. Közben időközönként vetett egy pillantást telefonjára, de Dylantől még mindig nem érkezett üzenete. Remélte hogy barátja jól van és remekül érzi magát. Iggy bosszúságára Miley gyorsan tanult, jól mozgott és ami a legfontosabb, igen hajlékonynak bizonyult. Egy ilyen embert pedig nem tehetett ki a csapatból az első meccs előtt.
- Egyelőre maradhatsz, de még egy maihoz hasonló, és repülsz. Megértetted? - fordult hozzá Iggy, aztán a zene újraindult és ők neki álltak még egyszer az egésznek elölről. Minden rendben is ment, amig meg nem jelent a lelátón Justin. Amikor Iggy észrevette őt, egy pillanatra a földbegyökerezett a lába és a ritmusból is kiesett. Profi lévén gyorsan kiküszöbölte a hibát és folytatta a koreográfiát, de Justinról nem tudta levenni a tekintetét. Eszébe jutott a fotóalbum és úgy érezte, ha nem koncentrál újra minden idegszálával a zenére, kettéhasad a szíve. Logan figyelmét nem kerülte el, hogyan néz Iggy a nem messze tőle álló Justinra. Elszomorodott, maga sem tudta miért. Ekkor kapott egy üzenetet Dylantől, hogy a fiú várja őt az iskola előtt. Felpattant és kisietett, mielőtt még tovább kell néznie, ahogy Iggy és Justin bámulják egymást. Miért kellenek a lányoknak mindig a bunkó pasik, akik mellett csak szenvednek és panaszkodnak, hogy nem úgy bánnak velük, ahogy megérdemelnék?! Úgy döntött, félreteszi az egészet, mielőtt jobban felbosszantja magát, és inkább örül annak, hogy végre a legjobb barátjával lehet.
Mikor meglátta az iskola lépcsőjének legalján rá várakozó Dylant, azonnal széles mosoly terült szét az arcán. Lesietett hozzá és szorosan magához ölelte őt.
- Úgy hiányoztál!
- Te is nekem - felelt Dylan és viszonozta az ölelést.
- Hogy kerültél ide?
- Megkértem Tylert, hogy ne haza vigyen hanem ide, mert megakarlak szabadítani a pom-pom ribik kínzásától. Nem bírtam volna kivárni otthon, hogy hazaérj. Na meg amúgy is itt maradt a kocsim a parkolóban.
Logannek jól estek a fiú szavai. Így már nem érezte olyan furcsának magát, hiszen nem csak neki volt rossz az, hogy nem látták egymást.
- Mit csináljunk? - kérdezte lelkesen, miközben rágyújtottak egy-egy cigarettára és Dylan autójához indultak.
- Menjünk el nálunk és beszélgessünk, filmezzünk meg ilyenek... benne vagy? Vagy inkább kajálni mennél? Esetleg kávézni valahova? Vagy a plázába?
- Nem, menjünk nálatok. Csak veled akarok lenni. Útközben viszont megállhatnánk valahol forrócsokiért.
- Jó ötlet! - nevetett Dylan és beszálltak az autóba.

Közben Kristen már túl volt a harmadik sörén, amitől kezdett becsiccsenteni. Nem kellett sok alkohol ahhoz, hogy a fejébe szálljon. Austin közben már legurított pár felest és mindenen vigyorgott.
- Miért vagy velem kedves? - szegezte neki kábán a kérdést Kristen.
- Miért ne lennék? - vonta fel a szemöldökét a fiú.
Austin
- Mert... az iskolában te is bányarémnek csúfolsz. Például ezért - felelte Kristen, majd egy csuklással koronázta meg kijelentését.
- Tudod... az iskolában muszáj egy bizonyos képet mutatnom magamról. Vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg.
- Mi? Nem értem miről beszélsz. Nem szeretem az akciófilmeket, sem a horrort.
- Úgy értem vagy te szekálsz másokat, vagy téged szekálnak.
- És ezért megkeseríted mások életét?! - nézett rá fejét kezével támasztva Kristen.
- Bocsáss meg. Nem akartam megkeseríteni az életed - nézett rá Austin, miközben a combjára tette a
kezét. - Van kedved kimenni egy cigire?
- Menjünk. Imádok cigizni!
Miután kimentek a kocsma mögé és Austin elővett két szál cigarettát, az egyiket átnyújtotta a vele szemben álló Kristennek és meggyújtotta neki.
- Köszi. Miért ide jöttünk és miért nem a kocsma elé? Itt nagyon sötét van.
- Gondoltam hátha lenne kedved befejezni, amit a kiránduláson elkezdtél, aztán Iggy buliján sem fejeztél be - vigyorgott bárgyún Austin, mire Kristennek felcsillant a szeme.
- Végre, ó istenem! Olyan bosszantó volt, hogy mind a kétszer abba kellett hagynom! - háborgott Kristen, majd olyat beleszívott a cigijébe, hogy szokásához híven még a homloka is majdnem behorpadt.
- Most viszont nem fog megzavarni senki...
Kristen letérdelt a fiú előtt és lehúzta a sliccét.
- Utána viszont viszonoznod kell - mondta, majd nagy élvezettel hozzá látott.

- Oké csajok, mára ennyi! - mondta Iggy, miután ötödszörre is elpróbálták a koreográfiát. Nem bírta volna tovább elviselni, hogy Justin a lelátóról figyeli őt. A többiek elindultak az öltözők felé, ő viszont egyenesen a lelátóhoz igyekezett. Ariana már épp követni készült őt, de Iggy feltartotta a kezét és hátra szólt a válla fölött. - Menj öltözni!
Miután Ariana lemondóan sarkon fordult, Iggy felbaktatott a lépcsőkön, majd megállt Justinnal szemben, aki reménykedve nézett rá.
- Miért nem szállsz le rólam?! - csattant fel bosszúsan a lány. Dühtől izzó szemeit keményen Justin arcába fúrta, de a fiú nem hátrált meg.
- Csak látni akartak. Jobb voltál, mint valaha. Nem tudtam rólad levenni a szemem.
- Hát pedig levehetnéd végre! Felejts el, köztünk mindennek vége... Ne nehezítsük meg egymásnak. Hiszen ezen kívül még egy év hátra van a suliból, és nap mint nap találkoznunk kell. Szállj le rólam!
Iggy már indult volna, de Justin elkapta a karját és magához húzta őt. Szakításuk óta nem voltak ilyen közelségben egymással. Iggy úgy érezte megszédül és mintha hirtelen a levegő is elfogyott volna a sportcsarnokban. Tudta, hogy el kell tűnnie minél előbb, különben megszűnni kényszerül az ellenállása.
- Otthon nézd majd meg az ajándékod - suttogta Justin. Iggy nagy levegőt vett, majd lassan kifújta.
- Már megnéztem. Kár, hogy nem akkor csináltad, amikor még együtt voltunk. Vagy mielőtt megfordult a fejedben, hogy megcsalj egy bárcással.
- Bármit megtennék azért, hogy visszacsináljam... Hidd el, nekem is fáj. Tudom, hogy mást nem hibáztathatok azért, amit tettem... de megbántam és már nem az az ember vagyok, aki akkor voltam. Már az elején megbántam, de aztán zsarolással kényszerített...
- Jaj, te szegény! Még a végén te leszel az áldozat! - forgatta a szemét Iggy bosszúsan.
- Mindennél jobban féltem, hogy elveszítelek!
- El is veszítettél! Örökre!
- Kérlek, ne mondd ezt... - Justin szemei megteltek könnyekkel, de nem engedte el egy másodpercre sem Iggy kezét. A lány egy pillanatra abbahagyta a próbálkozásait, hogy kiszabaduljon a fiú karjaiból, és dermedten bámult rá.
- Miért tetted tönkre azt, ami köztünk volt? - kérdezte, miközben könnycseppek folytak végig az arcán.
- Azt hittem... azt hittem, nem szeretsz és azért nem akarsz hozzám érni úgy... hogy csak egy trófea vagyok neked, amit mutogathatsz az iskolában... és hogy ha nem lettem volna a legnépszerűbb, össze sem jöttél volna velem. Selena pedig elhitette, hogy ő törődik velem... Egyből rájöttem, hogy az egész hülyeség, de már késő volt! Senkire sem vágyom rajtad kívül!
Iggy beletúrt hajába és a fejét ingatta. Egyszerre vágyott arra, hogy megölelje és felképelje az előtte álló fiút.
- Akkor mi volt az a kis kavarás Kattel és Demivel?!
- Csak téged akartalak féltékennyé tenni... Azt akarom, hogy azok az albumbeli képek ne csak emlékek legyenek, hogy te meg én ne csak a múlt legyünk, hogy jóvá tehessek mindent. Csak adj egy utolsó esélyt, kérlek! Ha nem állsz még készen én várok, ameddig csak kell! De ne mondd azt, hogy már soha nem lesz esélyünk. Belehalok a hiányodba! - Justin könnyei megeredtek, miközben tehetetlenségében belemarkolt a hajába és elfordította az arcát, hogy Iggy ne lássa őt így. - Szeretlek! Mindennél és
Justin
mindenkinél jobban - fordult ismét a lányhoz, mikor már sikerült annyira megnyugodnia, hogy megtudjon szólalni. Iggy észre sem vette, hogy a fiú karjai már nem ejtik őt fogságban. Lassan, óvatosan felemelte a kezét és letörölte Justin arcáról a könnyeket, közben pedig érezte a fiú kezeit a derekán, amint gyengéden átölelik őt és egyre közelebb húzzák magához. Közben a távolban felcsendült a Roxette It Must Have been Love című dala. Iggy nem tudta elképzelni, honnan szólhat. Talán csak a képzeletében? Ahogy egyre csökkent közöttük a távolság, már a könnycseppeket is megtudták volna számolni egymás szempilláin. Justin lassan magába szívta a lány illatát, végigsimított a hátára omló hajzuhatagon, aztán vágyakozva megcsókolta őt. Iggy teste mintha azonnal elernyedt volna, karjai lehullottak a fiú válláról, miközben teljesen átadta magát a pillanatnak. Mint egy régi film, úgy peregtek le előtte a fotóalbumban látott képek csukott szemhéján keresztül, Justin ajkának íze pedig teljesen elbódította őt. Tudta, milyen vékony cérnaszálon lóg és mennyire fog fájni, ha ez a szál majd elszakad, a gondolat ott kiáltott a fejében egy eldugott zugban... de nem tudott figyelni rá. Képtelen volt ellenállni. Miért nem tarthat ez a pillanat örökké, hogy ne kelljen szembenézni a következményeivel? Vagy ha ez lehetetlen, miért nem múlhat el ő is a pillanattal?
Miután elengedték a másikat és egymás szemébe néztek, Iggy tágra nyílt szemekkel, rémülten sarkon fordult és elrohant a fiú elől, mielőtt az bármit is mondhatott volna.

Demi és Emma együtt írták leckéjüket Demi szobájában, mikor a lány hirtelen eltolta maga elől füzetét. Emma megbotránkozva nézett rá.
- Mi a baj, nem megy egyedül? Szívesen segítek, ne durcizz! - nézett rá barátnője. Demi vágott egy grimaszt, mielőtt válaszolt.
- Megtudom oldani. Nem a leckéről van szó! Hanem Justinról... azt hiszem belezúgtam - vallotta be lesütött szemekkel.
Demi
- WOW, nem mondod?! - játszotta a meglepettet Emma, majd szemét forgatva Demire nézett. - Ezt eddig is tudtuk.
- Justin megcsókolt Iggy buliján - suttogta Demi elvörösödve. Barátnőjének ezúttal nem kellett megjátszania a döbbenetet.
- Úr-is-ten! És ezt csak most mondod?!
- Igen, mert nem lehetünk együtt...
Emma bosszankodva és hitetlenkedve meredt rá.
- Na és miért nem, kisasszony?! Hiszen ez minden vágyad!
- Azért, mert Iggy megfenyegetett, hogy tönkreteszi az életem, ha nem szállok le Justinról. Ő akar először tovább lépni. Megalázva érezné magát, ha Justin tenné meg előbb azok után, hogy megcsalta őt.
- Szívem, ennek nem szabadna így lennie - szomorodott el Emma, aztán hirtelen támadt egy ötlete és arca felragyogott. - Na és ha titokban járnátok, amíg Iggy össze nem jön valakivel?
- Erre már én is gondoltam... - ismerte be homlokát ráncolva Demi, - de Iggy azt mondta, Justin csak kihasználna, és hogy még mindig őt szereti... és igaza van! Hiszen a múltkor bevallotta neki a suliban, hogy még mindig szerelmes belé. Nem akarom, hogy keresztbe tegyek Iggynek a háta mögött, aztán ha Justin eldob Iggy pedig rájön, hogy kavartunk titokban, teljesen kicsinál! Dupla szívás lenne...
- Valahogy kiderítjük, hogy Justin mit érez irántad és akkor majd eldöntheted, hogy megérné-e kockáztatni. Rendben?
- Rendben, köszi.
- Na gyere ide! - azzal Emma megölelte barátnőjét. - És most vissza a leckéhez! Már éhen halok!

Dylan és Logan az ágyon feküdtek, chipset ettek és Pretty Little Liarst néztek, amikor Logan barátjához fordult.
- Még nem meséltél semmit a délutánodról!
Dylan elpirult és hirtelen nem tudta, mit mondjon. Hazudjon a legjobb barátjának, vagy mondja el az igazat? Végül úgy döntött fölösleges hazudnia. Hiszen már szinte biztosra, hogy Logan nem fog emiatt más szemmel nézni rá. Nagy levegőt vett aztán belekezdett a mesélésbe. Elmondta mi volt a pizzériában, aztán azt is, ami a pataknál történt.
- ...és akkor megcsókolt és olyan szép volt minden... Ugye most nem undorodsz tőlem? Nem változik meg rólam a véleményed emiatt, igaz? - aggodalmaskodott, mikor befejezte. Logan végig figyelmesen hallgatta őt és dühös arckifejezés jelent meg az arcán, amikor Dylan a végére ért.
- Egyáltalán hogy gondolhatsz ilyesmit?! Én úgy szeretlek, ahogy vagy! Nekem az a lényeg, hogy boldog legyél! És mi az, hogy nem-e undorodom tőled azért, mert csókolóztál egy fiúval?! Azok után, hogy velem is smároltál, ilyen hogy fordul meg a fejedben? Bolond vagy.
- Akkor jó - sóhajtott Dylan megkönnyebbülve, aztán szélesen elvigyorodott. - Olyan jó érzés végre beszélni erről veled. Most már semmi titkom nincs előtted. Annyira megkönnyebbültem, hogy elmondtam neked!
- Örülök, hogy elmondtad. Nekem mindent elmondhatsz! Semmit sem kell szégyellned előttem! Velem bármit megbeszélhetsz. Remélem nagyon boldog leszel, mert ha valaki, akkor te csak is azt érdemled!
- Köszönöm! Nálad jobb barátot senki sem kívánhatna.
- Nálad meg végképp nem - Logan felült az ágyban és elhelyezkedett törökülésben. Dylan fejét kezével támasztva figyelte őt.
- Mi az?
- Semmi, csak... ma azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha összejössz Tylerrel. Egyre kevesebbet fogunk találkozni és már semmi sem lesz olyan mint régen? Már nem lehet olyan bensőséges a barátságunk, mert Tylert biztosan zavarná, ha velem ölelkeznél vagy együtt aludnánk... Tudom önzőség ilyenekre gondolnom, ne haragudj. Csak nem, mi lenne velem nélküled. Olyan üres lenne az életem... Egyedül miattad érzem jól magam - vallotta be, miközben a takaró huzatát csavargatta ujjai között. Most Dylanen volt a bosszankodás sora.
- Na ide figyelj! Soha többet ne gondolj ilyenekre! Megértetted? Soha! Mert én senki kedvéért sem fogok lemondani a legjobb barátomról! Lehet, hogy Tylerrel csak egy hónapig leszünk együtt, lehet hogy évekig, talán évtizedekig, de olyan barátot, mint te... soha nem találnék újra. A testvérem vagy. Nem foglak elhanyagolni senkiért sem. Rád mindig lesz időm és minden úgy marad, ahogy volt! Ha valaki nem tudja elfogadni a barátságunkat és azt, mennyit jelentesz nekem, akkor annak nincs is helye az életemben.
- Köszönöm - mondta meghatódva Logan, aztán nagy levegőt vett. - Valamit nekem is el kell mondanom... amit még soha, senkinek nem mondtam el. Én sem akarok titkolózni előtted, de meg kell ígérned, hogy bármilyen mérges is leszel, senkinek sem mondod el! Bízom benned.
Logan úgy érezte, nem tarthatja tovább magában, amit mondani készült. Muszáj beszélnie róla, talán akkor majd megkönnyebbül. Dylan kíváncsian és kissé rémülten nézett rá. Felült az ágyban és megfogta barátja kezét.
- Megígérem. Rám számíthatsz! Mondd el!
Dylan
- Azért költöztünk ide, mert... amikor még az előző sulimba jártam, egyszer olyan csúnyán összevertek, hogy kórházba kerültem. Mivel nem volt barátnőm soha, nem is igazán barátkoztam és eléggé magamnak való voltam, anya azt hitte, a suliban vertek el. Kiiratott onnan és eladta a házunkat, mert én belementem ebbe a verzióba. De az igazság az, hogy a nevelőapám tette azt velem, és anya azt hiszi azzal minden jóra fordult, hogy elköltöztünk, de mai napig nem változott semmi. Robert ugyanazt csinálja velem, amit akkor is csinált. - Logan hangja elcsuklott, miközben türelmetlenül kitörölte szeméből a könnyeket. Dylan megsemmisülten bámult rá. Tudta, hogy a fiú nevelőapja hogyan bánik vele, de azt nem gondolta volna, hogy ez olyan szinten elfajult a múltban, hogy barátja kórházba került. Sietve magához húzta Logant és megölelte őt.
- Add csak ki magadból - biztatta a hátát simogatva, miközben az ő szeme is tele volt könnyekkel. Miután Logan valamelyest lenyugodott, Dylan elengedte és a szemébe nézett.
- Miért nem mondtad el anyukádnak?! El kell mondanod neki! Akkor végre kiteszi onnan azt a rohadékot! Úristen... el sem tudom hinni. Jobban gyűlölöm azt a darab szart, mint bárkit! Hány éve csinálhatja már ezt veled...
- Nem mondhatom el... megfenyegetett.
- Akkor a rendőrségre kellett volna menned!
- Nem olyan könnyű ez, mint amilyennek kívülről tűnik! - visszakozott Logan. - Anya talán nem is hinne nekem.
- Anyád szégyellhetné magát! Megértem, hogy sokat dolgozik, de hihetetlen, hogy nem vette észre rajtad soha...
Dylan felállt és idegesen a szekrénybe rúgott.
- Nyugodj meg, kérlek! Kibírom már ezt az időt. Ha vége a sulinak, úgyis lelépek onnan - csitította Logan.
Dylan felélénkülve rá meredt.
- Lépj le most! Költözz hozzánk! Itt jó lesz neked!
- Anya nem engedné úgysem - sóhajtott Logan. - de tényleg nagyon jó lenne.
- Figyelj! - Dylan visszaült az ágyra és Logan vállára tette a kezét. - Ígérem, hogy valamit kitalálunk és nem kell többé elviselned ezt. Rendben?
Logan bólintott és megölelte a fiút.

Iggy közben nesztelenül osont fel szobájába, hogy Dylan meg ne hallja. Még mindig vörösek voltak a szemei és nem akarta, hogy bárki így lássa. Nem volt kedve magyarázkodni, nem tudhatja meg senki sem, ami történt. Nem láthatják gyengének, mikor ilyen sokáig sikerült erősnek mutatnia magát. Miután a szobájába ért, magára zárta az ajtót és zokogva a földre rogyott. Bármennyire is szeretett volna túl lenni Justinon, egyszerűen képtelen volt rá. Mikor lesz már ennek a szenvedésnek végre vége? Nem adhat esélyt a fiúnak azok után, amit tett, de a szíve belehasadt annak gondolatára, hogy többé nem lehetnek együtt. A csókjuk csak még inkább megnehezített mindent. Általa Iggy újra átélte a kapcsolatukat és még nehezebb volt lemondania róla. Valamit tennie kell, különben bele fog őrülni. Képtelen elfelejteni Justint, hiszen minden nap látja a suliban. Muszáj találnia valakit hogy megmutassa Justinnak: ő már tovább lépett... de mi lesz, ha Justin is tovább lép? Még nehezebb lesz, ha valaki mással látja majd a fiút...
Iggy
Iggy elővette táskájából a fotóalbumot és utoljára végiglapozta könnyáztatta arccal. Addig zokogott csendesen a szőnyegen fekve, míg annyira kimerült, hogy végül már mozdulni sem bírt. Erőt vett magán és feltápászkodott, a fotóalbummal a szekrényéhez lépett és eldugta a tetején úgy, hogy ne is lássa. Aztán a fürdőbe indult és vizet engedett a kádba, hogy ellazítsa magát lefekvés előtt. Kénytelen lesz bevenni egy nyugtatót, hogy eltudjon majd aludni. Mikor már a forró vízzel teli kádban feküdt és behunyta a szemét, akaratlanul is felidézte délutáni csókjukat és azt kívánta, bár kitéphetné a szívét és temethetné el jó mélyre, hogy soha többé ne érezzen ilyen fájdalmat.

Luke már a használaton kívüli, jobb napokat megélt játszótéren várta Taylort. Sötétedett, a város ezen részén pedig egy lélek sem volt rajta kívül. A három hinta egyikében ült, az volt ugyanis az egyetlen ép közülük. Ekkor jelent meg Taylor a játszótér leszakadt és félig kidőlt kerítésénél. Hosszú, szőke haja fátyolként derengett körülötte a félhomályban, miközben cigarettával a szájában a hintában ülő fiú felé közeledett.
- Szia - köszönt, miután megállt Luke előtt. A fiú elnézte Taylor gyönyörű arcát néhány másodpercig, mielőtt viszonozta az üdvözlést.
- Hello. Hoztam a kaját - bökött fejével a lábánál heverő hátizsákjára. Taylor elmosolyodott és megpaskolta bőrdzsekije zsebét. - Nálam pedig itt a fű - mondta, aztán a négy oldalú mászókához lépett és leült a tövében. Miközben betekerte a cigarettát, Luke felállt a hintából és mellé kuporodott.
Taylor
- Örülök, hogy újra együtt lógunk - ismerte be, mikor már a cigit szívták. Taylor nem felelt, csak csendben kifújta a füstöt és elővette telefonját, hogy zenét szolgáltasson. Végül a SlipKnot Snuff című dalára esett a választása. Bekapcsolta a zenét és hanyatt vetette magát a fűben. Miközben a fekete égbolt csillagait bámulta, hallotta, hogy Luke a zene dallamát dúdolja, majd füstfelhő jelent meg Taylor látószögében. Csendesen elnézte, ahogy gomolyog és teljesen átadta magát a zenének. Szőke fürtjei szétterültek a fűben az arca körül, akár a napsugarak. Nem láthatta, hogy Luke megállás nélkül őt figyeli. Aztán a fiú arca egyszer csak kitakarta előle az égboltot.
- Még sosem mondtam, de te vagy a legszebb csaj, akit valaha láttam - suttogta.
Taylor szívverése felgyorsult, mert egyre csökkent a távolság kettejük között. Végül testéhez simulva érezte Luke testét és ajkai az övére tapadtak.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? - pihegett, mikor egy pillanatra szabaddá vált a szája. Luke a nyakát csókolgatta, minden érintésétől lángba borult a lány teste.
- Semmit sem éreztem még ennél jobb ötletnek. Lelki társak vagyunk, egyforma az ízlésünk, a zenéink, a gondolataink. Nekünk együtt kell lennünk. Már bánom, hogy nem mertem lépni korábban. Féltem, hogy te nem így érzel és csak elcseszem a barátságunkat.
- Dettó - kacagott fel boldogan Taylor, aztán lelökte magáról a fiút, rámászott és kibújt bőrdzsekijéből. Luke végigsimított a lány testén, miközben megbabonázva bámulta őt. Taylor lekapta a fiú pólóját és csókolgatni kezdte felsőtestét. Közben Luke kikapcsolta a lány melltartóját, s bár hűvös volt az esti levegő, egyikük sem fázott. Hiszen mindkettejüket fűtötte az egymás iránt érzett tűz. Találkozott a tekintetük és végre megértették: összetartoznak.

Justin Zayn kórházi ágyánál ülve mesélt kómában fekvő barátjának az Iggyvel való csókjáról.
- Jó lenne, ha már felébrednél végre. Magányos vagyok nélküled, Zayn... Ráadásul épp nem voltunk jóban a baleseted előtt. Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen - mondta csendesen. Mindeközben Miley épp hazafelé tartott Selenától, amikor érezte, hogy valaki lépked a háta mögött. Gyorsított tempóján, de ekkor követője hátulról karon ragadta és magával szembe fordította őt.
- Szia szépségem. Mondtam, hogy még újra látjuk egymást! - vigyorgott rá közvetlen közelről az a fiú, aki néhány hete majdnem megerőszakolta őt. Miley sikítani próbált, de zaklatója a szájára tapasztotta a kezét.
- Maradj csendben, vagy csak rosszabbul jársz!

Miley