2017. augusztus 6., vasárnap

Itt az első kész regényem!


Sziasztok, hű olvasóim, akik még mindig a blog mellett maradtatok! Először is nagyon hálás vagytok nektek. Köszönöm, hogy nem pártoltatok el, amiért ritkábban jönnek a részek. Nem hagyom abba a blogot és mindenképp lesz új rész, még ha várni is kell rá! Most viszont elszántam magam arra, hogy megosszam veletek az eddigi egyetlen befejezett regényemet, az Éjsötét Krónikákat. Ez most nem fanfiction, hanem eredeti saját szereplős regény, aminek van eleje, közepe és vége. Nem kevés ideig írtam és sok energiát fektettem bele. Egy időben gondolkodtam a kiadatáson is, de végül úgy döntöttem, itt szeretném megosztani veletek életem első befejezetlen művét. Úgy tervezem, hogy minden héten megosztok egy újabb fejezetet. Ha az utolsó fejezetig pozitívak lesznek a visszajelzések és lesz rá igény, elkezdem írni a második kötetet is. Ha úgy döntesz, adsz neki egy esélyt, kérlek ne hagyd abba csak azért, mert többek között vámpírok és különböző mitikus lények szerepelnek benne. Nem volt szándékom bármit is lekoppintani és próbáltam olyan jeleneteket írni, amilyeneket még nem olvastam és nem láttam sehol. Sok a fordulat és a rejtély, ha elolvasod, szívesen fogadnám a véleményed, ugyanis tényleg szeretném, ha egyszer publikált író lehetnék. Ahhoz viszont jó lenne tudnom, az olvasók szerint mennyire van esélyem rá, milyen igény van az írásaimra. Tehát remélem velem tartasz és tudatod velem a véleményed egy adott fejezetről vagy jelenetről! Ha tetszett, iratkozz fel! Köszönöm. :) Ha szereted a dark-fantasyt, a romantikát és horrort, esetleg rajongója vagy a Vámpírnaplóknak, az Alkonyatnak, a Pretty Little Liarsnek vagy a Tudom, mit tettél tavaly nyáronnak, akkor talán ez a történet is elnyeri a tetszésed. Ez viszont csak egyféleképpen derülhet ki: ha hagyod, hogy magával ragadjon! A blogot a képre kattintva érhetitek el! :)


2017. június 20., kedd

25. Fejezet: Elcsattant csókok

Logan a sportcsarnok lelátóján ült és a pályán bemelegítő lányokat figyelte. Látta közöttük Charlit, Ninát és Arianát is, de Iggy sehol sem volt. Logan leemelte tekintetét a pom-pom csajokról és ismét telefonja kijelzőjére pillantott. Ám csalódnia kellett, ugyanis még mindig nem jött újabb üzenete Dylantől. Furcsán egyedül érezte magát a fiú nélkül. Annyira hozzászokott már a jelenlétéhez, hogy ha nem volt vele olyan érzés volt, mintha nem jutna elég levegőhöz. Egy pillanatra elrévedt a közeli jövő gondolatán, amiben Dylan járni kezd Tylerrel. Egyre több időt töltenek majd együtt, ő pedig egyre kevesebbet fogja látni a barátját. Hiszen az újdonsült szerelmesek minden percüket a másikkal akarják tölteni. Tudta, hogy Dylan úgyis mindenhová magukkal hívná őt is, de semmiféleképp sem akart harmadik kerék lenni. Milyen lesz az élete Dylan nélkül? Hiszen minden szabadidejüket együtt töltik, és mióta Logan ide költözött, minden jó emléke a fiúval kapcsolatos. El sem tudta képzelni, mennyire sivárak és
Logan
magányosak lesznek a mindennapjai, ha Dylan nem lesz vele. Barátja a legrosszabb pillanataiban is képes volt felvidítani őt, ilyen embert még egyet pedig egyáltalán nem ismert. Más barátja nincs, mivel Dylan megismerése után nem is akart senki mással sem időt tölteni rajta kívül. Remélte, hogy semmi sem fog változni közöttük és minden olyan lesz, amilyen eddig volt. Ekkor megjelent a sportcsarnok egyik sarkában Iggy, Logan pedig azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben a lánnyal. Vörösek voltak a szemei, mintha épp sírt volna. Egyáltalán fel sem nézett a lelátóra, hogy integessen neki. Egyenesen a lányokhoz indult, akik megszólalni sem mertek. Iggy végignézett rajtuk, aztán dühösen felmordult.
- Hol a picsában van Miley?!
- Nem tudjuk - hebegte Ariana.
- Valaki látta őt? - kérdezte dühösen Iggy, miközben végigjáratta tekintetét csapattársain.
- Én akkor láttam utoljára, amikor épp kijöttem a mosdóból, ő pedig be - szólalt meg félénken egy csinos, rövidre nyírt hajú lány.
- Pompás. Már most megbántam, hogy bevettem a csapatba azt a lotyót. Mindjárt jövök, addig melegítsetek be! - Adta ki az utasítást Iggy, aztán hátat fordított a többieknek és visszaindult az öltözők felé.
- Mehetek veled? - kiáltott utána reménykedve Ariana. Iggy vállat vont, a lány pedig lelkesen a nyomába szegődött.
A mosdóba belépve aztán kéjes nyögések és cuppogó hangok ütötték meg fülüket. Iggy berúgta a vécéfülkék ajtaját, az utolsó előttiben pedig rátaláltak a keresett lányra: Miley a fülke falának támaszkodva állt felemelt szoknyával, a háta mögött pedig egy focicsapatban játszó nagydarab negyedikes állt bokáig letolt gatyával.
- Szent szar! - tátotta a száját Ariana, le sem véve szemét a jelenetről.
-Ohh, sziasztok! Várnátok egy kicsit? Már nem kell sok. Felőlem nézhetitek is - köszönt Miley.
 Iggy istentelen dühbe gurult.
- Te utolsó büdös ringyó! Beveszlek a csapatba, adok neked egy esélyt, hogy bizonyíthasd, a kefélésen kívül értesz valami máshoz is, erre te az edzés ideje alatt a vécében dugatod magad?!
- Azt hittem vége lesz, mire elkezdődik az edzés... ahh, ez rohadt jó, abba ne hagyd! - szólt hátra Miley nyögdécselve partnerének, de sajnos nem élvezkedhetett tovább, Iggy ugyanis belekapott a hajába és lerántotta a fejét a csempéig.
- Na ide figyelj, te kis dög! Most rögtön felhúzod a bugyidat és betakarodsz a sportcsarnokba a többiekhez, vagy kiraklak a csapatból, mielőtt egyszer is felléphetnél velünk! - fenyegette remegő hangon.
- Ne, ez fáj... oké, megértettem! - adta meg magát Miley, mire Iggy elengedte őt.
- Most mi a franc lesz? Nem hagyhatsz itt, miután így beindítottál! Rohadtul kanos vagyok! - kiáltott a fiú Miley után, mivel az felhúzta bugyiját és kilépett a fülkéből.
- Bocsi, de magadnak kell befejezned. Ez most fontosabb - integetett neki Miley. A fiú Arianára és Iggyre pillantott. Ariana le nem vette szemét a srác férfiasságáról.
- Nektek nem lenne kedvetek folytatni? Iszonyat dögösek vagytok!
- Eltaláltad, nem! - felelte Iggy és behúzott egyet a fiúnak, mire az megtántorodott és a vécéfülke falának esett. Iggy nevetve sarkon fordult, majd magával húzta a bámészkodó Arianát is.
- Nem maradhatnék egy kicsit? - unszolta a lány.
- Nem! Már megmondtam százszor, hogy ha olyan ribanc akarsz lenni, mint Miley vagy Selena, akkor megszűnik a barátságunk! Ne bosszants fel még jobban.
- Rendben, bocsánat. A barátságod a legfontosabb.
- Akkor gyere, menjünk végre próbálni! Rohadt sok stresszt kell levezetnem.
- Miért, mi történt? - kíváncsiskodott Ariana, mikor beléptek a sportcsarnok ajtaján.
- Semmi, amihez közöd lenne.
Iggy tapsolt egyet, mikor a lányokhoz értek, mire azok mind elhallgattak.
- Oké, Nina indítsd el a Bitch, I'm Madonnát! Mutassuk meg ennek a ribinek, hogyan is csináljuk! - bökött Miley felé. A csajok elfoglalták helyüket a pályán, a zene pedig elindult. Iggy állt középen. Mielőtt táncolni kezdett, vetett egy pillantást a lelátón ülő Loganre. Egy pillanatra találkozott a tekintetük és mindketten elmosolyodtak.

Kristen hazafelé sétált egymagában, de semmi kedve nem volt otthon ülni. Unta már, hogy minden délutánját egyedül tölti a szobájában. Bár a maszturbálás Logan képeire mindig feldobta a hangulatát, most akkor sem akart a négy fal között ülni. Így hát úgy döntött, vetet magának az egyik fiatalok körében elég népszerű, közeli kocsmában egy doboz sört és hátha összebarátkozik valakivel. Amikor belépett a szórakozóhely ajtaján, az ott lévők vetettek rá egy pillantást, aztán többre nem is méltatták. Kristen szipogott egy nagyot, majd magabiztosnak szánt lépésekkel megindult a pult fölé, ami mögött egy húszaséveiben járó srác állt.
- Mit adhatok? Egy pohár Capyt, esetleg egy Cherry Coke-ot? - kérdezte barátságosan, miután úgy vélte, Kristen még nem nagykorú.
- Egy sört kérek - vagánykodott a lány.
- Elkérhetem a személyidet?
- Az nincs nálam, de huszonöt vagyok.
- Sajnálom, de akkor nem szolgálhatlak ki alkohollal - csóválta a fejét a fiú. Kristen a pulton keresztül kissé közelebb hajolt hozzá és csábosan megrebegtette szempilláit.
- Na és ha megmutatom neked a mellem?
- Ne haragudj, de semmiképp sem szeretném látni őket.
- És a puncimat esetleg? - reménykedett Kristen.
- Azt meg végképp nem.
- Meghívom egy sörre - szólt egy ismerős hang egyenesen a lány mellől. Kristen oldalra pillantott és
Kristen
meglepetésére Austinnal találta szembe magát.
- Neked van személyid? - kérdezte a pultos hitetlenkedve.
- Persze - azzal Austin előhalászta nadrágja zsebéből hamis személyijét - miszerint huszonegy éves volt - és átnyújtotta a srácnak, aki vetett rá egy pillantást majd kelletlenül hátat fordított, aztán lerakott eléjük a pultra egy-egy doboz sört.
- Poharat kértek?
- Nem, jó lesz így - biccentett Austin, majd az álmélkodó Kristenhez fordult, aki csak habogott.
- Hogyan csináltad? Ugyanannyi éves vagy, mint én! - kíváncsiskodott suttogva, csillogó szemekkel.
- Hamis személyivel - kacsintott Austin. - Na és hogyhogy itt vagy ilyenkor? Még három óra sincs.
- Nem volt kedvem hazamenni... és te?
- Nekem se - csóválta a fejét a fiú. - Nem tudtam, hogy te nappal kocsmában ülő típus vagy - vigyorgott.
Kristen száján majdnem kicsúszott, hogy nem is az és még soha nem járt kocsmában, pláne egyedül, de végül meggondolta magát és úgy döntött, kicsit imponál a srácnak.
- Pedig az vagyok. Sokat csövelek itt, engem itt mindenki ismer - dicsekedett, majd az Iggytől ellesett módon hátravetette zsírtól fénylő haját a válla fölött.
- Akkor miért nem kértél meg valakit, hogy vegye meg a piádat és miért egyedül álltál a pultnál? - nézett rá hitetlenkedve Austin.
- Mert ahhoz volt kedvem. Figyelj! - Kristen hátat fordított a pultnak és oda szólt a hozzájuk legközelebbi asztalnál ülő négy-öt fős fiútársasághoz.
- Hé srácok, mizu?
- Te meg ki a bánat vagy?! Egy ebihal? - nézett rá vissza értetlenül az egyik fiú, aztán haverjaival hasukat fogva nevettek. Kristen szemét forgatva visszafordult a vigyorgó Austinhoz.
- Látod, ismernek.
- Ebihalként?
- Igen, ez a becenevem... - motyogta Kristen, de Austin csak mosolygott.
- Tudod, én tényleg sokat járok ide és még soha nem láttalak itt.
- Jó, nem járok ide! Most örülsz?!
- Mondhatni.
Miért nevet rám így? És miért nem cikiz, mint a suliban? Miért kedves velem? Miért hívott meg egy sörre ahelyett, hogy kinevetett volna, amiért nem szolgálnak ki? Miért ült le mellém és maradt velem, ha rendszeresen ide jár és valószínűleg sok embert ismer? - száguldoztak a kérdések Kristen fejében.

Tyler hitetlenkedve és elismerően figyelte, ahogy Dylan megeszi az utolsó szeleteket is óriás méretű pizzájukból, amiből ő már a negyedik szelettel is megküzdött.
- Tévedtem, végül mégis csak elfogyott - vigyorgott.
Dylan, aki mindig belefeledkezik az evésbe, hirtelen észbekapott és lenyelte a szájában lévő falatot, aztán gyorsan megtörölte az arcát.
- Bocsi, csak imádok enni. Most biztos azt gondolod, hogy egy disznó vagyok.
- Dehogy! Irtó cuki, ahogy ilyen beleéléssel eszel.
- Köszi - pirult el Dylan. - Pedig nem olyan cuki, hogy egy elefántot is képes lennék felfalni.
Miután kiléptek a pizzéria ajtaján és felültek a motorra, Tyler oldalra fordította a fejét, hogy Dylan hallja, amit mond.
- Szeretnélek elvinni még egy helyre, mielőtt hazaviszlek. Persze csak ha szeretnéd.
- Benne vagyok, csak ne olyan helyre vigyél, ahol van kaja.
Miközben hasították a levegőt a motorral, Dylan szorosan Tyler derekára fonta karjait és azon gondolkodott, milyen jól érzi magát a fiú társaságában. Mindig azt hitte, hogy az első randiján zavarban lesz, kínosan érzi majd magát és nem tud még megszólalni sem, de Tylerrel olyan volt, mintha már régóta ismernék egymást. Nem érezte úgy, hogy mondania kell valamit csak azért, hogy megtörje a kínos csendet, mert az nem is volt egyetlen egyszer sem kínos. Életében először reménykedve gondolt arra, hogy talán végre boldog lehet. Mindig azt hitte, hogy nem lesz senkije, mivel azt sem tudta, kit keressen. Most viszont egyre biztosabb volt abban, hogy mi az, amit szeretne... hogy ki is ő valójában. És életében először ez most nem zavarta. Egyáltalán nem.
Miután már a város határát is elhagyták, el sem tudta képzelni, hová akarja őt vinni Tyler. Végül a fiú lekanyarodott motorjával az út szélén sorakozó fák mellett és levette bukósisakját.
- Innen gyalog megyünk tovább - mondta, majd elindult a fák között, egyre távolabb hagyva maga mögött az országutat. Dylan bizonytalanul követni kezdte őt és eszébe jutottak azok a horrorfilmek, amikben ilyenkor ölik meg a gyanútlan áldozatokat. Aztán Tyler hátrafordult és rámosolygott, amitől minden félelme tovaszállt. Végül a fiú egy kis patak mellett állt meg, ami vidáman csörgedezett a fák között. Tyler óvatosan Dylan kezéért nyúlt, majd amikor az nem ellenkezett, megfogta és vezetni kezdte a patak széle mentén. A fák mögül végül előbukkant egy pici és feltehetőleg nem sokszor használt fahíd, ami átszelte a vékony patakot. Dylan úgy gondolta, erre aztán nem sok ember fordulhat meg. Tyler a hid közepén állt meg és szembefordította magával a fiút.
Tyler & Dylan
- Szép, nem igaz? - kérdezte az alattuk csordogáló patak felé intve fejével. Dylan lenézett a tiszta vízre, aztán az őket minden irányból körülölelő fákra, majd az égszínkék égboltra. Nem messze tőlük madárcsicsergést hallott és be kellett látnia, a szép igen csak gyenge kifejezés arra, amit lát és érez.
- Gyönyörű... és olyan nyugodt.
- Azért hoztalak ide, mert azt akartam hogy minden tökéletes legyen. Hogy ha visszagondolsz majd rá, akkor mosolyogj... hogy igazán különleges legyen.
Azzal Tyler lassan közeledni kezdett Dylanhez, aki teljesen leblokkolt amikor rájött, mire készül a fiú. Végül hagyta, hogy megtörténjen. Hiszen ő is akarta, mindennél jobban... és Tyler ajkai az ajkaira tapadtak őt pedig elöntötte a forróság. Mint aki beveri a fejét és megszédül, hirtelen úgy érezte, a gravitáció megszűnt létezni és csak lebeg a semmiben. Lassan Tyler derekára csúsztatta kezét, a fiú pedig két tenyere közé fogta az arcát és egyre erősebben csókolta őt. Nem tudta, mennyi idő telhetett el így. Lehettek másodpercek csupán, vagy percek, esetleg végtelen idők is. Amikor végül elengedték egymást és belenézett Tyler barnán csillogó szemeibe, úgy érezte, ennél szebb már nem is lehetne. Eszébe jutott, hányszor gondolt arra, hogy eldobja az életét mások szekálása miatt és hálát adott, amiért nem tette meg. Mert akkor ezt itt és most nem élhette volna át. Ez pedig minden szekálást és fájdalmat megér. Logannek igaza volt. Nem élheti mások elvárásai szerint az életét. Hiszen ez csak az övé, és nem fogja boldogtalanul élni senkinek a kedvéért sem. Minden pillanatot meg kell ragadnia, ami ilyen érzésekkel tölti el. Ezekért tényleg érdemes élni.
- Azt akartam, hogy az első igazi csókod soha ne felejtsd el. Tudom, hogy Zayn akaratodon kívül megcsókolt, de az nem számít. Azt is tudom, hogy csókolóztál Logannel, de az sem számít, mert... gondolom az nem ilyen csók volt.
- Nem - ismerte be Dylan. A Logannel való csóktól csak még közelebb érezte magát barátjához, még bensőségesebb lett a kapcsolatuk, úgy érezte jobban kötődnek egymáshoz, mint korábban... de ez a csók most... ez most szenvedéllyel és vággyal teli volt, szinte elszállt tőle, mintha betépett volna. Meghatódva nézett az őt figyelő Tylerre.
- Azért képes voltál elhozni ide, hogy nekem feledhetetlen legyen? - hebegte. Nem gondolta volna, hogy vannak még ilyen fiúk. Neki pedig, aki minden alkalommal végigbőgi a Titanicot, pontosan ilyenre volt szüksége.
- Igen. Bármit megtennék azért, hogy örömet szerezzek neked - mosolygott Tyler.

Iggy
Iggynek őrülten felszabadító érzés volt tánccal kiadnia magából a felgyülemlett stresszt. Teljes összpontosítással adta át magát a zenének, barátnői pedig mind irigykedve pillantgattak rá. Mindannyian olyan magabiztosak és céltudatosak szerettek volna lenni, mint amilyen ő. Logan a lányokból egyáltalán nem látott semmit, ugyanis Iggy úgy vonzotta a tekintetét, mint mágnes a fémet. Közben időközönként vetett egy pillantást telefonjára, de Dylantől még mindig nem érkezett üzenete. Remélte hogy barátja jól van és remekül érzi magát. Iggy bosszúságára Miley gyorsan tanult, jól mozgott és ami a legfontosabb, igen hajlékonynak bizonyult. Egy ilyen embert pedig nem tehetett ki a csapatból az első meccs előtt.
- Egyelőre maradhatsz, de még egy maihoz hasonló, és repülsz. Megértetted? - fordult hozzá Iggy, aztán a zene újraindult és ők neki álltak még egyszer az egésznek elölről. Minden rendben is ment, amig meg nem jelent a lelátón Justin. Amikor Iggy észrevette őt, egy pillanatra a földbegyökerezett a lába és a ritmusból is kiesett. Profi lévén gyorsan kiküszöbölte a hibát és folytatta a koreográfiát, de Justinról nem tudta levenni a tekintetét. Eszébe jutott a fotóalbum és úgy érezte, ha nem koncentrál újra minden idegszálával a zenére, kettéhasad a szíve. Logan figyelmét nem kerülte el, hogyan néz Iggy a nem messze tőle álló Justinra. Elszomorodott, maga sem tudta miért. Ekkor kapott egy üzenetet Dylantől, hogy a fiú várja őt az iskola előtt. Felpattant és kisietett, mielőtt még tovább kell néznie, ahogy Iggy és Justin bámulják egymást. Miért kellenek a lányoknak mindig a bunkó pasik, akik mellett csak szenvednek és panaszkodnak, hogy nem úgy bánnak velük, ahogy megérdemelnék?! Úgy döntött, félreteszi az egészet, mielőtt jobban felbosszantja magát, és inkább örül annak, hogy végre a legjobb barátjával lehet.
Mikor meglátta az iskola lépcsőjének legalján rá várakozó Dylant, azonnal széles mosoly terült szét az arcán. Lesietett hozzá és szorosan magához ölelte őt.
- Úgy hiányoztál!
- Te is nekem - felelt Dylan és viszonozta az ölelést.
- Hogy kerültél ide?
- Megkértem Tylert, hogy ne haza vigyen hanem ide, mert megakarlak szabadítani a pom-pom ribik kínzásától. Nem bírtam volna kivárni otthon, hogy hazaérj. Na meg amúgy is itt maradt a kocsim a parkolóban.
Logannek jól estek a fiú szavai. Így már nem érezte olyan furcsának magát, hiszen nem csak neki volt rossz az, hogy nem látták egymást.
- Mit csináljunk? - kérdezte lelkesen, miközben rágyújtottak egy-egy cigarettára és Dylan autójához indultak.
- Menjünk el nálunk és beszélgessünk, filmezzünk meg ilyenek... benne vagy? Vagy inkább kajálni mennél? Esetleg kávézni valahova? Vagy a plázába?
- Nem, menjünk nálatok. Csak veled akarok lenni. Útközben viszont megállhatnánk valahol forrócsokiért.
- Jó ötlet! - nevetett Dylan és beszálltak az autóba.

Közben Kristen már túl volt a harmadik sörén, amitől kezdett becsiccsenteni. Nem kellett sok alkohol ahhoz, hogy a fejébe szálljon. Austin közben már legurított pár felest és mindenen vigyorgott.
- Miért vagy velem kedves? - szegezte neki kábán a kérdést Kristen.
- Miért ne lennék? - vonta fel a szemöldökét a fiú.
Austin
- Mert... az iskolában te is bányarémnek csúfolsz. Például ezért - felelte Kristen, majd egy csuklással koronázta meg kijelentését.
- Tudod... az iskolában muszáj egy bizonyos képet mutatnom magamról. Vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg.
- Mi? Nem értem miről beszélsz. Nem szeretem az akciófilmeket, sem a horrort.
- Úgy értem vagy te szekálsz másokat, vagy téged szekálnak.
- És ezért megkeseríted mások életét?! - nézett rá fejét kezével támasztva Kristen.
- Bocsáss meg. Nem akartam megkeseríteni az életed - nézett rá Austin, miközben a combjára tette a
kezét. - Van kedved kimenni egy cigire?
- Menjünk. Imádok cigizni!
Miután kimentek a kocsma mögé és Austin elővett két szál cigarettát, az egyiket átnyújtotta a vele szemben álló Kristennek és meggyújtotta neki.
- Köszi. Miért ide jöttünk és miért nem a kocsma elé? Itt nagyon sötét van.
- Gondoltam hátha lenne kedved befejezni, amit a kiránduláson elkezdtél, aztán Iggy buliján sem fejeztél be - vigyorgott bárgyún Austin, mire Kristennek felcsillant a szeme.
- Végre, ó istenem! Olyan bosszantó volt, hogy mind a kétszer abba kellett hagynom! - háborgott Kristen, majd olyat beleszívott a cigijébe, hogy szokásához híven még a homloka is majdnem behorpadt.
- Most viszont nem fog megzavarni senki...
Kristen letérdelt a fiú előtt és lehúzta a sliccét.
- Utána viszont viszonoznod kell - mondta, majd nagy élvezettel hozzá látott.

- Oké csajok, mára ennyi! - mondta Iggy, miután ötödszörre is elpróbálták a koreográfiát. Nem bírta volna tovább elviselni, hogy Justin a lelátóról figyeli őt. A többiek elindultak az öltözők felé, ő viszont egyenesen a lelátóhoz igyekezett. Ariana már épp követni készült őt, de Iggy feltartotta a kezét és hátra szólt a válla fölött. - Menj öltözni!
Miután Ariana lemondóan sarkon fordult, Iggy felbaktatott a lépcsőkön, majd megállt Justinnal szemben, aki reménykedve nézett rá.
- Miért nem szállsz le rólam?! - csattant fel bosszúsan a lány. Dühtől izzó szemeit keményen Justin arcába fúrta, de a fiú nem hátrált meg.
- Csak látni akartak. Jobb voltál, mint valaha. Nem tudtam rólad levenni a szemem.
- Hát pedig levehetnéd végre! Felejts el, köztünk mindennek vége... Ne nehezítsük meg egymásnak. Hiszen ezen kívül még egy év hátra van a suliból, és nap mint nap találkoznunk kell. Szállj le rólam!
Iggy már indult volna, de Justin elkapta a karját és magához húzta őt. Szakításuk óta nem voltak ilyen közelségben egymással. Iggy úgy érezte megszédül és mintha hirtelen a levegő is elfogyott volna a sportcsarnokban. Tudta, hogy el kell tűnnie minél előbb, különben megszűnni kényszerül az ellenállása.
- Otthon nézd majd meg az ajándékod - suttogta Justin. Iggy nagy levegőt vett, majd lassan kifújta.
- Már megnéztem. Kár, hogy nem akkor csináltad, amikor még együtt voltunk. Vagy mielőtt megfordult a fejedben, hogy megcsalj egy bárcással.
- Bármit megtennék azért, hogy visszacsináljam... Hidd el, nekem is fáj. Tudom, hogy mást nem hibáztathatok azért, amit tettem... de megbántam és már nem az az ember vagyok, aki akkor voltam. Már az elején megbántam, de aztán zsarolással kényszerített...
- Jaj, te szegény! Még a végén te leszel az áldozat! - forgatta a szemét Iggy bosszúsan.
- Mindennél jobban féltem, hogy elveszítelek!
- El is veszítettél! Örökre!
- Kérlek, ne mondd ezt... - Justin szemei megteltek könnyekkel, de nem engedte el egy másodpercre sem Iggy kezét. A lány egy pillanatra abbahagyta a próbálkozásait, hogy kiszabaduljon a fiú karjaiból, és dermedten bámult rá.
- Miért tetted tönkre azt, ami köztünk volt? - kérdezte, miközben könnycseppek folytak végig az arcán.
- Azt hittem... azt hittem, nem szeretsz és azért nem akarsz hozzám érni úgy... hogy csak egy trófea vagyok neked, amit mutogathatsz az iskolában... és hogy ha nem lettem volna a legnépszerűbb, össze sem jöttél volna velem. Selena pedig elhitette, hogy ő törődik velem... Egyből rájöttem, hogy az egész hülyeség, de már késő volt! Senkire sem vágyom rajtad kívül!
Iggy beletúrt hajába és a fejét ingatta. Egyszerre vágyott arra, hogy megölelje és felképelje az előtte álló fiút.
- Akkor mi volt az a kis kavarás Kattel és Demivel?!
- Csak téged akartalak féltékennyé tenni... Azt akarom, hogy azok az albumbeli képek ne csak emlékek legyenek, hogy te meg én ne csak a múlt legyünk, hogy jóvá tehessek mindent. Csak adj egy utolsó esélyt, kérlek! Ha nem állsz még készen én várok, ameddig csak kell! De ne mondd azt, hogy már soha nem lesz esélyünk. Belehalok a hiányodba! - Justin könnyei megeredtek, miközben tehetetlenségében belemarkolt a hajába és elfordította az arcát, hogy Iggy ne lássa őt így. - Szeretlek! Mindennél és
Justin
mindenkinél jobban - fordult ismét a lányhoz, mikor már sikerült annyira megnyugodnia, hogy megtudjon szólalni. Iggy észre sem vette, hogy a fiú karjai már nem ejtik őt fogságban. Lassan, óvatosan felemelte a kezét és letörölte Justin arcáról a könnyeket, közben pedig érezte a fiú kezeit a derekán, amint gyengéden átölelik őt és egyre közelebb húzzák magához. Közben a távolban felcsendült a Roxette It Must Have been Love című dala. Iggy nem tudta elképzelni, honnan szólhat. Talán csak a képzeletében? Ahogy egyre csökkent közöttük a távolság, már a könnycseppeket is megtudták volna számolni egymás szempilláin. Justin lassan magába szívta a lány illatát, végigsimított a hátára omló hajzuhatagon, aztán vágyakozva megcsókolta őt. Iggy teste mintha azonnal elernyedt volna, karjai lehullottak a fiú válláról, miközben teljesen átadta magát a pillanatnak. Mint egy régi film, úgy peregtek le előtte a fotóalbumban látott képek csukott szemhéján keresztül, Justin ajkának íze pedig teljesen elbódította őt. Tudta, milyen vékony cérnaszálon lóg és mennyire fog fájni, ha ez a szál majd elszakad, a gondolat ott kiáltott a fejében egy eldugott zugban... de nem tudott figyelni rá. Képtelen volt ellenállni. Miért nem tarthat ez a pillanat örökké, hogy ne kelljen szembenézni a következményeivel? Vagy ha ez lehetetlen, miért nem múlhat el ő is a pillanattal?
Miután elengedték a másikat és egymás szemébe néztek, Iggy tágra nyílt szemekkel, rémülten sarkon fordult és elrohant a fiú elől, mielőtt az bármit is mondhatott volna.

Demi és Emma együtt írták leckéjüket Demi szobájában, mikor a lány hirtelen eltolta maga elől füzetét. Emma megbotránkozva nézett rá.
- Mi a baj, nem megy egyedül? Szívesen segítek, ne durcizz! - nézett rá barátnője. Demi vágott egy grimaszt, mielőtt válaszolt.
- Megtudom oldani. Nem a leckéről van szó! Hanem Justinról... azt hiszem belezúgtam - vallotta be lesütött szemekkel.
Demi
- WOW, nem mondod?! - játszotta a meglepettet Emma, majd szemét forgatva Demire nézett. - Ezt eddig is tudtuk.
- Justin megcsókolt Iggy buliján - suttogta Demi elvörösödve. Barátnőjének ezúttal nem kellett megjátszania a döbbenetet.
- Úr-is-ten! És ezt csak most mondod?!
- Igen, mert nem lehetünk együtt...
Emma bosszankodva és hitetlenkedve meredt rá.
- Na és miért nem, kisasszony?! Hiszen ez minden vágyad!
- Azért, mert Iggy megfenyegetett, hogy tönkreteszi az életem, ha nem szállok le Justinról. Ő akar először tovább lépni. Megalázva érezné magát, ha Justin tenné meg előbb azok után, hogy megcsalta őt.
- Szívem, ennek nem szabadna így lennie - szomorodott el Emma, aztán hirtelen támadt egy ötlete és arca felragyogott. - Na és ha titokban járnátok, amíg Iggy össze nem jön valakivel?
- Erre már én is gondoltam... - ismerte be homlokát ráncolva Demi, - de Iggy azt mondta, Justin csak kihasználna, és hogy még mindig őt szereti... és igaza van! Hiszen a múltkor bevallotta neki a suliban, hogy még mindig szerelmes belé. Nem akarom, hogy keresztbe tegyek Iggynek a háta mögött, aztán ha Justin eldob Iggy pedig rájön, hogy kavartunk titokban, teljesen kicsinál! Dupla szívás lenne...
- Valahogy kiderítjük, hogy Justin mit érez irántad és akkor majd eldöntheted, hogy megérné-e kockáztatni. Rendben?
- Rendben, köszi.
- Na gyere ide! - azzal Emma megölelte barátnőjét. - És most vissza a leckéhez! Már éhen halok!

Dylan és Logan az ágyon feküdtek, chipset ettek és Pretty Little Liarst néztek, amikor Logan barátjához fordult.
- Még nem meséltél semmit a délutánodról!
Dylan elpirult és hirtelen nem tudta, mit mondjon. Hazudjon a legjobb barátjának, vagy mondja el az igazat? Végül úgy döntött fölösleges hazudnia. Hiszen már szinte biztosra, hogy Logan nem fog emiatt más szemmel nézni rá. Nagy levegőt vett aztán belekezdett a mesélésbe. Elmondta mi volt a pizzériában, aztán azt is, ami a pataknál történt.
- ...és akkor megcsókolt és olyan szép volt minden... Ugye most nem undorodsz tőlem? Nem változik meg rólam a véleményed emiatt, igaz? - aggodalmaskodott, mikor befejezte. Logan végig figyelmesen hallgatta őt és dühös arckifejezés jelent meg az arcán, amikor Dylan a végére ért.
- Egyáltalán hogy gondolhatsz ilyesmit?! Én úgy szeretlek, ahogy vagy! Nekem az a lényeg, hogy boldog legyél! És mi az, hogy nem-e undorodom tőled azért, mert csókolóztál egy fiúval?! Azok után, hogy velem is smároltál, ilyen hogy fordul meg a fejedben? Bolond vagy.
- Akkor jó - sóhajtott Dylan megkönnyebbülve, aztán szélesen elvigyorodott. - Olyan jó érzés végre beszélni erről veled. Most már semmi titkom nincs előtted. Annyira megkönnyebbültem, hogy elmondtam neked!
- Örülök, hogy elmondtad. Nekem mindent elmondhatsz! Semmit sem kell szégyellned előttem! Velem bármit megbeszélhetsz. Remélem nagyon boldog leszel, mert ha valaki, akkor te csak is azt érdemled!
- Köszönöm! Nálad jobb barátot senki sem kívánhatna.
- Nálad meg végképp nem - Logan felült az ágyban és elhelyezkedett törökülésben. Dylan fejét kezével támasztva figyelte őt.
- Mi az?
- Semmi, csak... ma azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha összejössz Tylerrel. Egyre kevesebbet fogunk találkozni és már semmi sem lesz olyan mint régen? Már nem lehet olyan bensőséges a barátságunk, mert Tylert biztosan zavarná, ha velem ölelkeznél vagy együtt aludnánk... Tudom önzőség ilyenekre gondolnom, ne haragudj. Csak nem, mi lenne velem nélküled. Olyan üres lenne az életem... Egyedül miattad érzem jól magam - vallotta be, miközben a takaró huzatát csavargatta ujjai között. Most Dylanen volt a bosszankodás sora.
- Na ide figyelj! Soha többet ne gondolj ilyenekre! Megértetted? Soha! Mert én senki kedvéért sem fogok lemondani a legjobb barátomról! Lehet, hogy Tylerrel csak egy hónapig leszünk együtt, lehet hogy évekig, talán évtizedekig, de olyan barátot, mint te... soha nem találnék újra. A testvérem vagy. Nem foglak elhanyagolni senkiért sem. Rád mindig lesz időm és minden úgy marad, ahogy volt! Ha valaki nem tudja elfogadni a barátságunkat és azt, mennyit jelentesz nekem, akkor annak nincs is helye az életemben.
- Köszönöm - mondta meghatódva Logan, aztán nagy levegőt vett. - Valamit nekem is el kell mondanom... amit még soha, senkinek nem mondtam el. Én sem akarok titkolózni előtted, de meg kell ígérned, hogy bármilyen mérges is leszel, senkinek sem mondod el! Bízom benned.
Logan úgy érezte, nem tarthatja tovább magában, amit mondani készült. Muszáj beszélnie róla, talán akkor majd megkönnyebbül. Dylan kíváncsian és kissé rémülten nézett rá. Felült az ágyban és megfogta barátja kezét.
- Megígérem. Rám számíthatsz! Mondd el!
Dylan
- Azért költöztünk ide, mert... amikor még az előző sulimba jártam, egyszer olyan csúnyán összevertek, hogy kórházba kerültem. Mivel nem volt barátnőm soha, nem is igazán barátkoztam és eléggé magamnak való voltam, anya azt hitte, a suliban vertek el. Kiiratott onnan és eladta a házunkat, mert én belementem ebbe a verzióba. De az igazság az, hogy a nevelőapám tette azt velem, és anya azt hiszi azzal minden jóra fordult, hogy elköltöztünk, de mai napig nem változott semmi. Robert ugyanazt csinálja velem, amit akkor is csinált. - Logan hangja elcsuklott, miközben türelmetlenül kitörölte szeméből a könnyeket. Dylan megsemmisülten bámult rá. Tudta, hogy a fiú nevelőapja hogyan bánik vele, de azt nem gondolta volna, hogy ez olyan szinten elfajult a múltban, hogy barátja kórházba került. Sietve magához húzta Logant és megölelte őt.
- Add csak ki magadból - biztatta a hátát simogatva, miközben az ő szeme is tele volt könnyekkel. Miután Logan valamelyest lenyugodott, Dylan elengedte és a szemébe nézett.
- Miért nem mondtad el anyukádnak?! El kell mondanod neki! Akkor végre kiteszi onnan azt a rohadékot! Úristen... el sem tudom hinni. Jobban gyűlölöm azt a darab szart, mint bárkit! Hány éve csinálhatja már ezt veled...
- Nem mondhatom el... megfenyegetett.
- Akkor a rendőrségre kellett volna menned!
- Nem olyan könnyű ez, mint amilyennek kívülről tűnik! - visszakozott Logan. - Anya talán nem is hinne nekem.
- Anyád szégyellhetné magát! Megértem, hogy sokat dolgozik, de hihetetlen, hogy nem vette észre rajtad soha...
Dylan felállt és idegesen a szekrénybe rúgott.
- Nyugodj meg, kérlek! Kibírom már ezt az időt. Ha vége a sulinak, úgyis lelépek onnan - csitította Logan.
Dylan felélénkülve rá meredt.
- Lépj le most! Költözz hozzánk! Itt jó lesz neked!
- Anya nem engedné úgysem - sóhajtott Logan. - de tényleg nagyon jó lenne.
- Figyelj! - Dylan visszaült az ágyra és Logan vállára tette a kezét. - Ígérem, hogy valamit kitalálunk és nem kell többé elviselned ezt. Rendben?
Logan bólintott és megölelte a fiút.

Iggy közben nesztelenül osont fel szobájába, hogy Dylan meg ne hallja. Még mindig vörösek voltak a szemei és nem akarta, hogy bárki így lássa. Nem volt kedve magyarázkodni, nem tudhatja meg senki sem, ami történt. Nem láthatják gyengének, mikor ilyen sokáig sikerült erősnek mutatnia magát. Miután a szobájába ért, magára zárta az ajtót és zokogva a földre rogyott. Bármennyire is szeretett volna túl lenni Justinon, egyszerűen képtelen volt rá. Mikor lesz már ennek a szenvedésnek végre vége? Nem adhat esélyt a fiúnak azok után, amit tett, de a szíve belehasadt annak gondolatára, hogy többé nem lehetnek együtt. A csókjuk csak még inkább megnehezített mindent. Általa Iggy újra átélte a kapcsolatukat és még nehezebb volt lemondania róla. Valamit tennie kell, különben bele fog őrülni. Képtelen elfelejteni Justint, hiszen minden nap látja a suliban. Muszáj találnia valakit hogy megmutassa Justinnak: ő már tovább lépett... de mi lesz, ha Justin is tovább lép? Még nehezebb lesz, ha valaki mással látja majd a fiút...
Iggy
Iggy elővette táskájából a fotóalbumot és utoljára végiglapozta könnyáztatta arccal. Addig zokogott csendesen a szőnyegen fekve, míg annyira kimerült, hogy végül már mozdulni sem bírt. Erőt vett magán és feltápászkodott, a fotóalbummal a szekrényéhez lépett és eldugta a tetején úgy, hogy ne is lássa. Aztán a fürdőbe indult és vizet engedett a kádba, hogy ellazítsa magát lefekvés előtt. Kénytelen lesz bevenni egy nyugtatót, hogy eltudjon majd aludni. Mikor már a forró vízzel teli kádban feküdt és behunyta a szemét, akaratlanul is felidézte délutáni csókjukat és azt kívánta, bár kitéphetné a szívét és temethetné el jó mélyre, hogy soha többé ne érezzen ilyen fájdalmat.

Luke már a használaton kívüli, jobb napokat megélt játszótéren várta Taylort. Sötétedett, a város ezen részén pedig egy lélek sem volt rajta kívül. A három hinta egyikében ült, az volt ugyanis az egyetlen ép közülük. Ekkor jelent meg Taylor a játszótér leszakadt és félig kidőlt kerítésénél. Hosszú, szőke haja fátyolként derengett körülötte a félhomályban, miközben cigarettával a szájában a hintában ülő fiú felé közeledett.
- Szia - köszönt, miután megállt Luke előtt. A fiú elnézte Taylor gyönyörű arcát néhány másodpercig, mielőtt viszonozta az üdvözlést.
- Hello. Hoztam a kaját - bökött fejével a lábánál heverő hátizsákjára. Taylor elmosolyodott és megpaskolta bőrdzsekije zsebét. - Nálam pedig itt a fű - mondta, aztán a négy oldalú mászókához lépett és leült a tövében. Miközben betekerte a cigarettát, Luke felállt a hintából és mellé kuporodott.
Taylor
- Örülök, hogy újra együtt lógunk - ismerte be, mikor már a cigit szívták. Taylor nem felelt, csak csendben kifújta a füstöt és elővette telefonját, hogy zenét szolgáltasson. Végül a SlipKnot Snuff című dalára esett a választása. Bekapcsolta a zenét és hanyatt vetette magát a fűben. Miközben a fekete égbolt csillagait bámulta, hallotta, hogy Luke a zene dallamát dúdolja, majd füstfelhő jelent meg Taylor látószögében. Csendesen elnézte, ahogy gomolyog és teljesen átadta magát a zenének. Szőke fürtjei szétterültek a fűben az arca körül, akár a napsugarak. Nem láthatta, hogy Luke megállás nélkül őt figyeli. Aztán a fiú arca egyszer csak kitakarta előle az égboltot.
- Még sosem mondtam, de te vagy a legszebb csaj, akit valaha láttam - suttogta.
Taylor szívverése felgyorsult, mert egyre csökkent a távolság kettejük között. Végül testéhez simulva érezte Luke testét és ajkai az övére tapadtak.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? - pihegett, mikor egy pillanatra szabaddá vált a szája. Luke a nyakát csókolgatta, minden érintésétől lángba borult a lány teste.
- Semmit sem éreztem még ennél jobb ötletnek. Lelki társak vagyunk, egyforma az ízlésünk, a zenéink, a gondolataink. Nekünk együtt kell lennünk. Már bánom, hogy nem mertem lépni korábban. Féltem, hogy te nem így érzel és csak elcseszem a barátságunkat.
- Dettó - kacagott fel boldogan Taylor, aztán lelökte magáról a fiút, rámászott és kibújt bőrdzsekijéből. Luke végigsimított a lány testén, miközben megbabonázva bámulta őt. Taylor lekapta a fiú pólóját és csókolgatni kezdte felsőtestét. Közben Luke kikapcsolta a lány melltartóját, s bár hűvös volt az esti levegő, egyikük sem fázott. Hiszen mindkettejüket fűtötte az egymás iránt érzett tűz. Találkozott a tekintetük és végre megértették: összetartoznak.

Justin Zayn kórházi ágyánál ülve mesélt kómában fekvő barátjának az Iggyvel való csókjáról.
- Jó lenne, ha már felébrednél végre. Magányos vagyok nélküled, Zayn... Ráadásul épp nem voltunk jóban a baleseted előtt. Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen - mondta csendesen. Mindeközben Miley épp hazafelé tartott Selenától, amikor érezte, hogy valaki lépked a háta mögött. Gyorsított tempóján, de ekkor követője hátulról karon ragadta és magával szembe fordította őt.
- Szia szépségem. Mondtam, hogy még újra látjuk egymást! - vigyorgott rá közvetlen közelről az a fiú, aki néhány hete majdnem megerőszakolta őt. Miley sikítani próbált, de zaklatója a szájára tapasztotta a kezét.
- Maradj csendben, vagy csak rosszabbul jársz!

Miley

2017. június 14., szerda

24. Fejezet: A pletyka

Másnap reggel Dylan még mindig az ágyában feküdt párnáját a fejére szorítva, amikor Iggy türelmetlenül berontott a szobájába. A lány haja szögegyenesen hullott a hátára, szemeit füstösre sminkelte, szája babarózsaszínben fénylett. Egy fekete, szűk farmert viselt fehér Fancy feliratú toppal és színben hozzá illő, magassarkú csizmával. Arcán csodálkozás és ingerültség egyvelege játszott.
- Beléd meg mi ütött?! Mindjárt indulnunk kell és te még ki sem másztál az ágyból! - panaszolta, aztán lehúzta a párnát testvére fejéről.
Dylan
- Nem hallottam, hogy kopogtál volna! - utánozta a lányt affektálva Dylan. Iggy a szemét forgatta.
- Ha-ha! Nagyon vicces vagy, csak ne mondd senkinek... Felkelnél végre?!
Dylan kelletlenül felült az ágyában, de miközben beszélt, nem nézett a lányra.
- Nem láttad a képet facebook-on?
- Milyen képet? 
- Nézd meg! Nick tette fel... - sóhajtott Dylan és visszahúzta fejére a takarót, miközben testvére kíváncsian elővette mobilját. Egy fél percbe sem telt, hogy megtalálja a szóban forgó képet.
- Szívem, ez csak egy hülye felelsz vagy mersz alkalmával készült. Nem ez határozza meg azt, hogy ki vagy - vigasztalta a fiút, de közben azon töprengett, kitől származik a kép. Nick ugyanis nem volt ott a jakuzziban velük, amikor készült. 
Tényleg nem? - gondolta magában Dylan, majd kibújt a takaró alól és felült. Közben szemrehányó tekintettel nézett testvérére. - Milyen könnyű neked! Nem te leszel nyilvánosan megalázva, amint belépsz az iskola ajtaján.
- Ha valaki piszkál, annak velem gyűlik meg a baja!
- Akkor nézd csak meg a kommenteket, elég sok embernek lesz veled baja, úgy látom... - kesergett Dylan, Iggy pedig beleolvasott a kommentekbe.
"Buzik"
"Fújj, gusztustalan! #langyik"
"Mindig is tudtam, hogy ez a két ratyi egymást cuccolja."
"Az ilyen ocsmány embereknek élni sem lenne szabad..."
Iggy nem olvasta el a többi kommentárt. Helyette idegesen felpattant az ágyról és a zsebébe dugta a mobilját. Nem volt képes több ocsmányságot olvasni. Mi jogon ítélkeznek ezek a szánalmas, jelentéktelen kis senkik az ő testvéréről?! - háborgott magában.
Legszívesebben eltaposott volna egyesével mindenkit, aki bántani merészeli Dylant, de a fiúnak most nem dühöngésre volt szüksége, hanem támogatásra. Így hát Iggy erőt vett magán, megfordult és testvéréhez lépett.
- Figyelj ide! Nem engedheted, hogy ők nyerjenek... hogy lássák, mennyire megbántottak téged. Viszont ha itthon maradsz, azzal pont ezt fogod bizonyítani. Emelt fővel kell túlesned ezen. - Dylan sötét pillantása láttán aztán másként folytatta. - Tudom, mennyire nehéz! De ha én képes voltam emelt fővel végigvonulni azokon az istenverte folyosókon azután, hogy mindenki látta a bulimon a videót amin a pasim megcsal egy ringyóval, akkor neked is sikerülni fog! Én is megalázva éreztem magam és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, de méltósággal elviseltem.
Dylan szomorúan nézett a lányra. Lefelé görbülő ajka megremegett, mielőtt megszólalt.
- Mindenki buzizni fog. Azt fogják a fejemhez vágni, hogy inkább nyírjam ki magam, hogy selejt vagyok, gusztustalan és ehhez hasonlók...
- És akármennyire is fájni fog, te csak nevetsz majd rajtuk mert tudod, hogy sokkal többet érsz náluk! Én melletted leszek és Logan sem fogja hagyni szó nélkül, hogy bántsanak. Hiába piszkálják majd őt is, ő mégis téged fog védeni. Hiszen ismered! Egyébként sem hagyhatod egyedül. Neked is ki kell állnod mellette, de ahhoz ott kell lenned a suliban! - győzködte Iggy, miközben elengedte a fiú kezét és felállt. Dylan gyomra görcsbe rándult attól, amit mondani készült.
- Talán nem kéne egy darabig... annyi időt töltenem vele. Legalább a suliban nem, csak amíg lecsendesedik ez az egész...
Testvére felháborodva fordult vissza az ajtóból.
- Na ide figyelj! Ha megbántod ezek miatt a szerencsétlenek miatt a legjobb barátodat akinek ráadásul senkije sincs rajtad kívül, seggbe rúglak! Szüksége van rád... és neked is rá. Ráadásul csak magad alatt vágod a fát, ha nem mutatkozol vele. Igazolnád vele a pletykákat.
Dylan néhány másodpercig csendben töprengett, majd végül csodálkozva, de elismerően nézett fel a lányra. - Te mióta vagy ilyen jó másokhoz?
- Néha a méhkirálynőnek is megesik a szíve a szolgálóin - mosolyodott el Iggy. - A testvérem vagy. Viszont tíz perced van, hogy összekapd magad, te kis seggdugasz! - mondta, aztán kilibbent a szobából, Dylan pedig halványan elmosolyodott.

- Akkor a sulinál találkozunk és ne feledd, amit mondtam! - búcsúzott biztató mosollyal az arcán Iggy, amikor Dylannel kiléptek az ajtón és megpillantották az ösvényen feléjük közeledő Logant. Iggy elindult Ferrarijához, amibe hárman nem fértek volna be, ahogy testvére Mini Cooperébe sem. Lett volna a garázsban öt személyes autó, amiben együtt utazhattak volna, de Iggy úgy gondolta jobb, ha a két fiú négyszemközt beszélgethet, mielőtt beérnek az iskolába. Mikor Dylan tekintete találkozott közeledő barátjáéval, azonnal megbánta, hogy távolságot akart tartani vele. Logan mindig mellette állt és ennek fordítva is így kell lennie. Dylannek eszébe jutott az előző este. Barátja véraláfutásos nyaka és szomorú arckifejezése, ez pedig minden félelmet kiűzött belőle. Legalábbis egy időre...
Logan elé sietett és magához ölelte őt. - Jól vagy? Ugye Robert nem bántott megint? - aggodalmaskodott. Butaságnak tűnt minden korábbi gondolata arról, hogy egy ideig nélkülözzék egymást. Hogyan is bírna ki a fiú nélkül akárcsak egy napot is?
- Nem - csóválta a fejét Logan. - Láttad... a képet?
- Igen...
Logan
- Azt hittem jobban ki fogsz akadni - csodálkozott Logan megkönnyebbülten.
- Ha te azt tudnád! Semmit nem aludtam és suliba sem akartam jönni, csak Iggy rábeszélt - vallotta be Dylan, miközben az autójához igyekeztek. 
- Ha itthon maradnánk, csak még rosszabb lenne. Nem szabad azt látniuk, hogy minket érdekel, amit mondanak. Akkor majd megunják és abbahagyják.
Dylan sóhajtott. - Igen, csak mondani könnyebb. 
- Én nem bántam meg azt a csókot. Felőlem mondjanak, amit akarnak. Így is, úgy is pletykálnak rólunk, mióta ideköltöztem. Nem fogok mások elvárásainak megfelelően élni. Azok az emberek semmit sem jelentenek számomra, de te igen - nézett barátjára Logan, miközben kikanyarodtak az útra.
Dylan csodálkozva vetett a mellette ülő fiúra egy gyors pillantást. Kissé zavarba jött. - Nem bántad meg...?
- Nem. Miért, te igen?
- De miért nem? - puhatolózott tovább Dylan és elengedte a kérdést a füle mellett.
- Mert jól esett. Valamiért boldoggá tett. Azokat a pillanatokat, amik boldoggá tesznek, meg kell becsülni. Nem pedig megbánni. Te megbántad?
- Nem - vallotta be Dylan halkan. - De barátok nem szoktak csókolózni. Mi akkor miért?
- Egyszer smároltunk részegen egyszer pedig egy játék kedvéért, nem kell ezen kattogni. Megtörtént és kész, jól esett, nem csaltunk meg és nem bántottunk meg vele senkit sem. Akkor meg? Nem kell mindenre magyarázatot keresni - vonta meg a vállát Logan, Dylant viszont nem győzte meg a válasz. Tudni akarta, eddig miért pont csak a legjobb barátjával csókolózott önszántából, és hogy ez miért esett számára jól.

Iggy leparkolt az iskola előtt, majd sóvárgó, gyönyörködő és irigykedő tekintetek tűzkeresztjében kiszállt luxusautójából. A figyelem mindig feldobta hangulatát. Megrázta és hátravetette hosszú haját, majd a karjára akasztotta Pradáját és elindult az iskola felé magassarkújában, akár csak egy szupermodell.
- Tudom, hogy imádtok! - mosolygott az orra alatt. Ekkor pillantotta meg a parkolóba motorján behajtó Justint és azonnal a földbe gyökerezett a lába. A fiú nem messze az ő autójától parkolt. Levette bukósisakját és összeborzolta a haját, aztán rágyújtott egy cigarettára. Mikor az iskola felé indult és felnézett, megpillantotta a néhány méterrel előtte álldogáló Iggyt, aki épp őt nézte. Még a szíve is kettőt dobbant egy helyet, amikor a lány gyönyörű arcára tévedt a tekintete. Erőt vett magán, lassan kifújta a cigarettafüstöt és elindult Iggy felé, aki gondolatban megcsípte magát és visszafordult az iskola felé, hogy folytassa bevonulását. Próbált igyekezni, de nem akart elkezdeni rohanni. Azzal teljesen elrontotta volna érkezésének csodás pillanatát.
- Iggy, várj! - kiáltott utána Justin néhány lépéssel a lány mögött loholva.
- Nem érek rá! - vetette oda Iggy hátra sem fordulva.
Justin
Ekkor vette észre a suli bejárata mellett álló három barátnőjét. Charli valamiért különösen morcosnak tűnt, a másik kettő viszont izgatottan nézte Iggy és Justin macska-egér jelenetét. Végül a fiú beelőzte Iggyt, aki végül nem bírta megállni, hogy ne nézzen rá. Justin arcán a félelem, óvatosság és izgalom érdekes keveréke játszott.
- Mi a fenét akarsz?! - sóhajtott Iggy lemondóan, csípőre tett kézzel. A fiú arca láttán olvadni kezdtek erődje cukormáz falai, amiket gyorsan le kellett hűtenie.
- Én csak... akarok adni neked valamit - mondta Justin, miközben eldobta cigijét, lekapta válláról a táskáját és kivett belőle egy papírba csomagolt, téglalap alakú, könyvre emlékeztető tárgyat, hogy átnyújtsa Iggynek.
- Ez meg mi a szar? - A lány szeme gyanakvóan megvillant a csomag láttán, amit esze ágában sem volt elfogadni. Persze másrészről az az őrjítő kíváncsiság... Vajon mi lehet az?
- Én csináltam. Vedd el, kérlek! - unszolta Justin. Iggy ódzkodása láttán hozzátette: - Egész este fent voltam és ezt csináltam. Kérlek...
Azoknak a nagy, barna szemeknek Iggy képtelen volt tovább ellenállni.
- Jólvan, add ide! Aztán kopj le! - A lány kikapta Justin kezéből a csomagot, de közben nagyon ügyelt rá, hogy össze ne érjen a kezük. A fiú arca felragyogott. - Csak otthon bontsd majd ki suli után! - súgta oda, mikor Iggy megállt barátnői mellett, ő pedig tovább indult és belépett az iskola bejárati ajtaján.
- Jó reggelt, Iggy! - köszöntötték barátnőjüket a lányok. Alig várták beszámolóját a Justinnal lezajlott rövid jelenettel kapcsolatban.
- Sziasztok, csajok.
- Mit akart Justin? Meséld el, kérlek! - puhatolózott Ariana, de Iggy csak a fejét rázta mosolyogva. Imádta, ha barátnőit megölte a kíváncsiság ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban. - Semmit, csak még mindig odáig van értem - legyintett végül.
- Nem megyünk be? Ilyenkor már beszoktunk vonulni! - türelmetlenkedett Nina.
- Nem. Megvárjuk Dylanéket. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Iggy.
- Dehát már senki sem lesz a folyosókon, amikor bevonulunk!
- Lekaksizom! Azt szeretném, ha ma mindhárman kedvesek lennétek a bátyámhoz és elvonnátok a figyelmét.
- Hát persze, amit csak akarsz! - bólogatott Charli. Hiszen ő kérés nélkül is Dylan mellett áll, történjék bármi.
Ariana viszont értetlenül pislogott.
- Milyen bátyád?
Iggy megütközve nézett rá. - Szerinted mégis milyen, te idióta?!
- Ismerem? - tűnődött Ariana hajtincseit csavargatva.
- Harmadik éve jársz vele egy osztályba, az ég szerelmére! DYLAN!
- Dylan? Én azt hittem őt csak befogadtátok sajnálatból. Nem is hasonlít rád. Ha az osztálytársad, hogy lehet a bátyád?
Iggyt letaglózta barátnője ostobasága, de végül nagy levegőt vett. Fel sem fogta, hogyan lehet valaki ennyire ütődött. - Úgy, hogy ikrek vagyunk, de ő született előbb. Viszont mielőtt megint valami ostobaságot kérdeznél... NE TEDD! Fogd be a szád, vagy hazaküldelek!
Ariana megszeppenve befogta a száját egyik tenyerével. Iggy a szemét forgatva elfordult tőle és a
Iggy
parkolóra pillantott. Dylan és Logan épp akkor szálltak ki a kék Mini Cooperből.
- Megjött a suli álompárja! - kiáltott ki valaki az egyik nyitott emeleti ablakból. Iggy felismerte benne Nick hangját és ökölbe szorult a keze. Szerencsére a suli előtt már csak néhány diák lézengett. Dylan lehajtott fejjel lépkedett Logan mellett. Miután odaértek Iggyékhez, a lány megszorította testvére kezét, aztán mindannyian beléptek az iskolába. A termek ajtajai előtt álldogáló kisebb diákcsapatok ezúttal nem Iggyt bámulták mint általában, hanem Dylant és Logant, aztán fojtott hangon sustorogni kezdtek. A legtöbben Iggy jelenlétében nem merték szekálni testvérét, a lánytól ugyanis féltek, mint a tűztől.
- Megjöttek a buzikáink! - üdvözölte őket Nick, mikor beléptek a terembe. A fiú nagyon elégedettnek tűnt, teljesen feldobódva vihorászott az egyik pad tetején ülve.
- Dugulj el, seggfej! - vetette oda a néhány paddal odébb ülő Justin, de Nick kedvét semmi sem szegte.
- Bocs, de te nekem nem parancsolsz. Már csak egy kis senki vagy.
Justin a szemét forgatva előre fordult és tekintete találkozott Iggyével. A lány halványan elmosolyodott, aztán a helyére igyekezett. Jól esett neki, hogy Justin rászólt Nickre.
- Hé, kérdezhetek tőletek valamit? - ugrott le egy másik pad tetejéről Austin és elindult a fiúk felé. - Melyikőtök a pasi és melyikőtök a lány? Ha értitek, mire gondolok... - kacagott saját szavain a fiú.
Mielőtt bármelyikük is felelhetett volna, Miley  felnevetett és Austin felé fordult. - Kérdi ezt az, akinél még az ujjammal is többre megyek, ha azt akarom, hogy orgazmusom legyen!
- Nem én tehetek arról, hogy benned még egy kamion is simán megfordulna - mondta elvörösödve Austin, majd inkább csendben maradt.
Miley csak megvonta a vállát és kacagott. Szerette volna ma iskola helyett elkísérni az orvoshoz Selenát, de barátnője úgy gondolta elég, ha ő elviseli anyja hisztijeit.

Közben Nick odalépett Dylanék padjához.
- Én csak segíteni akartam azzal, hogy kiposztoltam a képet. Tudjátok, csak hogy végre felvállalhassátok sziporkázó szerelmeteket!
- Egyáltalán nem vagy vicces - vetette oda Dylan, miközben az ölében heverő táskájában kutatott.
- Biztos élvezed, ha tömnek téged hátulról. Mondjuk nem hiszem, hogy a barátocskád olyan sokat tud nyújtani neked.
- Fogd már be a pofád! Dylannel csak barátok vagyunk, de ha járnánk, ahhoz sem lenne semmi közöd! - morogta Logan.
- Ha barátok vagytok, miért smároltatok félmeztelenül? - kíváncsiskodott az ablak előtt álló Kat copfját csavargatva.
- Felelsz vagy mersz közben készült a kép, te ribanc! - csattant fel szenvedélyesen Charli. - Tudom, mert én is ott voltam!
Ekkor lépett be a terem ajtaján McCall tanárnő és mindenki kelletlenül a helyére indult. Iggy kicsúsztatta a lábát mikor Nick elhaladt mellette, mire a fiú megtántorodott és hasra vágódott. Az egész osztály hangos hahotázásba kezdett, miközben Nick vörös arccal feltápászkodott a földről.
- Na most vagy vicces - mosolygott Iggy elégedetten, majd dühösen villanó szemekkel hozzátette: - Jobban teszed, ha leszállsz a tesómról, különben kicsinállak!
- Jó napot kívánok! - mondta McCall tanárnő mézesmázos hangján, amitől a diákok legszívesebben a falat kaparták volna.
- Jó napot kívánok, tanárnő! - hadarták unottan. Nick feltápászkodott a földről és gyilkos pillantást vetett Iggyre, majd a helyére indult a leghátsó padhoz.
- Mégis mi volt ez az incidens? - nézett bajsza fölött Iggyre a tanárnő. A lány szemét forgatva válaszolt.
- Semmi, csak Nick szemétkedik. Ez nála valami aberrált hobbi.
Nick
- Akkor a mai napon Nick lehet az első felelőnk, mivel bukásra áll. Nick, gyere ki a táblához!
A fiú székét hátrarúgva, kelletlenül kitrappolt a táblához. Közben McCall önelégülten képpel az osztályhoz fordult.
- Miley, Austin, Kristen, ti pedig röpdolgozatot írtok! Vegyetek elő egy lapot. Szörnyűek a jegyeitek! Thomas, te is csatlakozz, még egy jegyed sincs - nézett Tylerre, aki késve futott be a terembe, miután már elkezdődött az óra.
- Tyler a nevem.
- Akkor fel is írhatod a lap tetejére!
A tanárnő feladott a négy megnevezett tanulónak három kérdést, aztán Nickhez fordult. Ám mielőtt elkezdhette volna feleltetni, Kristen kifakadt. - Nincs kedvem dolgozatot írni! Már annyira unalmas... - nyafogott. McCall szúrós szemmel nézett rá szemüvege mögül.
- Az viszont üdítő lenne, ha válaszolni tudnál a kérdésekre. Kezdj hozzá! Austin, te pedig elégtelent kapsz, ha még egyszer puskázni próbálsz! Attól, hogy nem ültettelek előre benneteket, még látok mindent! - reccsent a fiúra, majd Nickhez fordult.
A fiú viszont a tanárnő egyik kérdésére sem tudott válaszolni. Helyette végignézett osztálytársain. Tekintete először Kristenen akadt meg, aki dolgozatírás helyett egyik kezével a melleit simogatta, másikkal pedig golyóstolla végét szopogatta és kihívóan nézett a másik padsorban ülő Austinra. Nicket kirázta a hideg, aztán tekintete egy másodpercre találkozott Dylanével, neki pedig ennyi bőven elég is volt.
- Mit nézel, te buzi?! - csattant fel.
- Dugulj el! - utasította Iggy türelmetlenül. McCall értetlenül nézett körül. Talán lemaradt volna valamiről? Végül megakadt a tekintete a kéjelgő Kristenen és minden másról megfeledkezett.
- Mit művelsz, te szégyentelen?! - visította felháborodva.
Mindenki követte pillantását a magát önfeledten simogató Kristen irányába, aki összerezzent és kivette a tollat a szájából.
- Mégis mit művelnék? Ülök!
- A dolgozatodra összpontosíts vagy küldelek az igazgatói irodába!
- Csak nyugodtan! Úgyis uncsizom. Kalandra, pezsgésre vágyom!
- Majd adok én neked olyan pezsgést, te kis fruska!
- Ezek csak üres szavak... - sóhajtott Kristen, majd a dolgozata felé fordult, amin a nevén és a kérdésein kívül semmi sem szerepelt. McCall idegesen Nickre emelte tekintetét és rámosolygott a fiúra.
- Nem fogok holnapig várni arra, hogy megszólalj. A következő órára írsz egy esszét a témáról, mert ez most elégtelen. Eredj a helyedre!
Nick vállat vont és a helyére indult, McCall pedig beszedte a dolgozatokat.
- Hé, én még nem fejeztem be! - tiltakozott Austin, de a tanárnő kikapta a kezéből dolgozatát.
- Ha eddig nem tudtad, ezután sem fogsz megvilágosodni!

Szünetben Dylan és Logan próbált nem figyelni a nekik beszólogató Nick-Austin párosnak, amikor Kristen jelent meg a padjuknál és vonta el figyelmüket a kötekedő fiúkról. Mivel csak rágózott, de nem szólalt meg, Logan felnézett az arcára. - Mi az?
Kristen hátrasimította szemébe lógó tincseit, mielőtt kibökte. - Szóval a faszt szereted?!
Dylan az orra alatt kuncogott, Logan pedig felvonta a szemöldökét. - Nem, de te igen, gondolom.
- Fú, akkor megnyugodtam! - sóhajtott a lány. - Még szép! Így viszont, hogy te nem azt szereted, még mindig van esélyem magamba csábítani a tiédet! - azzal kacsintott egyet csábosnak szánt tekintettel és immár vidáman tovább állt. Ekkor tipegett be a terembe Rita. Szőke haja csak úgy lobogott mögötte, miközben egyenesen Logan padjához igyekezett. Miközben megállt és hullámos tincseit csavargatta, bosszankodó kifejezéssel az arcán meredt a fiúra.
Rita
- Láttam a képet! - csattant fel dühösen. - Egy szóval sem említetted, hogy a pasikat szereted! Megspórolhattad volna nekem azt a rengeteg időt, amit arra fordítottam hogy kitaláljam, hogyan cserkésszelek be. Még ebbe a hülye suliba is átiratkoztam, hogy közelebb lehessek hozzád!
- Micsoda? - nézett rá meglepődve Logan. - Te ezért jöttél át a suliba? Nem azért, mert megbuktál? - El sem tudta képzelni, miért van ennyire odáig érte a lány. Mindig is érezte, hogy nem közömbös Rita számára, de nem is sejtette, hogy mindenre elszánt azért, hogy megszerezze őt.
- Hát persze! Szerinted miért buktam meg?!% Biztos nem azért, mert hülye vagyok. - kacagott fel fejét hátra hajtva Rita, majd hirtelen nagyon komoly arckifejezéssel, villogó szemekkel folytatta. Ezúttal az eddig füzetébe firkálgató Dylanhez intézte szavait.
- Szóval te csaptad le a kezemről?! Kifoglak csinálni, te kis köcsög! - fenyegetőzött, majd felemelte a kezében tartott kávéját és Dylanre öntötte.
- Te normális vagy?! - pattant fel helyéről dühösen Logan és elkapta a lány csuklóját, az viszont csak mosolygott.
- Mindenre képes vagyok!
- Én is - lépett elé Iggy és akkora pofonnal ajándékozta meg, hogy hangját még a zsivaj ellenére is mindenki hallotta a teremben. - És most takarodj innen, te szutyok! - tette hozzá miközben hátravetette haját és csettintett egyet. - Csajok!
Charli, Nina és Ariana odasiettek Ritához és kicibálták őt a teremből, majd becsapták mögötte az ajtót.
- Jól vagy? - fordult Logan aggódva a kávétól csöpögő Dylan felé, aki az arcát törölgette.
- Persze, miért ne lennék? Engem minden nap megaláznak, hozzászokhattam volna már.
Logan a pad alatt megszorította a fiú kezét, mire az felállt.
- Megyek megmosom az arcom meg veszek ki egy tiszta pólót a szekrényemből.
- Várj, megyek én is! - szólt utána Logan, de barátja nem állt meg és nem is nézett hátra.
Épp a szekrényében kutatott a folyosón, amikor megjelent mellette Logan,  vállát saját szekrényének vetve.
- Valami bajod van velem? - kérdezte csendesen.
- Nincs semmi - matatott tovább a szekrényében Dylan, de nem nézett a fiúra. A másik irányba fordult és megpillantott két srácot néhány méterre tőlük, akik valószínűleg róla sustorogtak, mert gyorsan elfordították a fejüket, amikor Dylan rájuk nézett. Dühösen becsapta szekrénye ajtaját és szembefordult Logannel.
- Hogy legyünk így barátok?! - kérdezte kétségbeesetten, széttárva karjait. Érezte, hogy nem bírja már sokáig.
- Ezt hogy érted? Nem... nem akarsz már a barátom lenni? - Logan megsemmisülten várta a fiú válaszát. Nem veszítheti el őt is. Akkor senkije sem marad.
- Ne beszélj butaságokat! - csattant fel végül néhány másodpercnyi csend után Dylan. - Csak nem bírom már ezt az állandó csesztetést meg sugdolózást. Na mindegy, valahogy csak kibírom. Te fontosabb vagy, mint mások véleménye. Nem fogok lemondani a barátságodról senki kedvéért sem, akármilyen nehéz is.
Logan felsóhajtott és elmosolyodott. - Akkor jó, mert én sem. Egyébként ha többé nem szólnánk egymáshoz azt hinnék szakítottunk, de attól ugyanúgy azt gondolnák, hogy melegek vagyunk. Úgyhogy semmi értelme nincs eltaszítani magadtól.
- Tudom, igazad van.

Selena tenyerét a hasára tapasztva feküdt ágyában. Reggel elment az anyukájával az orvoshoz, aki megállapította, hogy valóban terhes volt és elvetélt. Még mindig érezte a fájdalmat. Anyja felettébb örült a váratlan vetélésnek és annak, hogy nem lesz belőle nagymama. Így az abortuszt is elkerülhették és Selena apja sem szerez tudomást a történtekről. Örömében Mrs. Gomez még a reggelit is ágybavitte lányának, miután hazaértek a kórházból. Selena viszont nem tudott osztozni az örömében, az ételre pedig rá sem bírt nézni. - Anya, hagyj magamra, kérlek.
Selena
Pam kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Selena a másik oldalára fordult és megfogadta magában, hogy mostantól jobban fog ügyelni, nehogy megint terhes legyen. Még mindig elborzadt ha arra gondolt, milyen felelőtlenül kezelte ezt a helyzetet. Csak örült annak, hogy van valami, amivel magához láncolhatja Justint, de azzal nem is törődött, hogy ha nem tesz valamit, akkor megszüli a babát és az egész jövőjét sutba vágja. Élhetett volna egyedülálló tinianyaként, ha nem jön be a terve, miszerint majd Justinnal közösen nevelik a gyereket. Azonnal cselekednie kellett volna, mikor megtudta, hogy terhes. Pláne, hogy biztos volt benne, az igazi apa nem Justin, hanem Nick. Az ő gyerekét pedig soha az életben nem hozná világra. Viszont most már nincs semmiféle gyerek. Miért ne használhatná fel előnyre ezt az egész borzalmat, ha már úgysincs tétje? Miért ne hazudhatná továbbra is Justinnak, hogy gyereket vár tőle? Nem kell ahhoz igaziból terhesnek lennie, hogy elhitesse a fiúval, hogy az. Viszont ha tovább folytatja ezt az egészet és Iggy fülébe jut a dolog, a lányt nem fogja érdekelni, hogy igaz-e vagy hazugság. Tönkre fogja tenni és az emberek megtudják, hogy terhes volt. Bár élvezetes lett volna Iggy orra alá dörgölni, hogy felcsinálta őt az expasija, nem hiányzott neki egy újabb bosszúhadjárat. Arra sem tudott rájönni, hogy Kat honnan tudta meg, hogy terhes volt. Hiszen csakis Mileyval beszélt erről és azt nem hallhatta senki. Vagy mégis? Mileyban száz százalékig bízik, úgyhogy ő nem mondhatta el senkinek. Akkor Kat honnan tudta meg?
- Kicsinálom azt a picsát, amiért beköpött anyámnak! - morogta nem is sejtve, hogy igazából nem Kat hívta fel az anyját, hanem Iggy.

Taylor a suli mögött cigizett. Hátát a falnak vetette, fejét hátra hajtotta és a felhős, szürke égboltot bámulta, miközben száján át kifújta a cigaretta füstjét. Először észre sem vette az újonnan érkezőt, amíg az meg nem szólította őt.
Luke
- Rég láttalak - viccelődött Luke egy bátortalan mosollyal az arcán. Taylor összerezzent a fiú hangjának hallatán, de nem vette le tekintetét az égboltról. Nem akart Lukera nézni, mert akkor csak elviselhetetlenebb lenne az egész. A fiú iránt érzett újkeletű érzésein egyébként sem volt képes eligazodni.
- Mi bajod van velem? - tárta szét karjait értetlenül a fiú. - Napok óta alig szólsz hozzám! Sulin kívül már nem is lógunk együtt. Megbántottalak valamivel?
Taylor végül ellökte magát a faltól és Lukera nézett. - Nem, nincs semmi baj - mondta végül megenyhülve. Elvégre nem a fiú tehet az ő titkos érzéseiről.
- Akkor ma lógunk együtt suli után? - reménykedett Luke.
- Ja, tépjünk be. Hozom a füvet, te meg a kaját.
- Benne vagyok. Kimehetnénk a régi játszótérre, nem messze tőlünk. Arra sosem jár senki.
Taylor bólintott. Közben a fiú szemeit fürkészte, aztán a szájára tévedt a pillantása és csak arra tudott gondolni, mennyire szeretné megízlelni azokat az ajkakat. Végül gondolatban megrázta magát, eldobta cigaretta csikkjét, majd rátaposott. Nem fantáziálhat ilyeneket a legjobb barátjáról...

Amíg Logan kiment a mosdóba, Nina pedig Iggy haját fésülte, Charli kihasználta az alkalmat és lehuppant Dylan mellé.
- Szia - mosolygott halványan a fiú. Charlinak már ez is elég volt ahhoz, hogy szíve kétszeres sebességre kapcsoljon.
- Hali. Csak azt akartam mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy így bánik veled az a sok barom. Egyáltalán nem ezt érdemled. Ha bármiben segíthetek, csak szólj!
- Köszönöm, ez rendes tőled - sóhajtott Dylan. Örült minden támogatásnak, amit kapott. Nem fogja elfelejteni, kik voltak azok, akik mellette álltak. Vetett egy pillantást Tylerre, aki épp a telefonját nyomkodta. Dylan rosszkedvűen előrefordult. Tyler nem állt mellé. Egész nap hozzá sem szólt. Mi a baja? A Loganes pletyka az oka? Töprengéséből Charli zökkentette ki, aki egyszer csak közelebb hajolt hozzá és suttogni kezdett. - Ha akarod, még a barátnődet is eljátszom! Azzal véget vethetnél a pletykáknak. Nem piszkálnának többet.
Dylan összevont szemöldöke láttán sietve hozzátette: - Persze nem kell igazából járnunk, meg... szexelnünk, semmi ilyesmi, de például foghatnád a kezem a suliban. Csókolózhatnánk ott, ahol a legtöbben látják. Mondjuk az aulában vagy az ebédlőben. Közös képeket posztolhatnánk a közösségi oldalainkon. Csak gondold át! - mosolygott  Charli, miközben a szíve a bordáit püfölte. Aztán gyorsan felállt, mielőtt Dylan egyből nemet mondhatott volna. A fiú elgondolkodott a lány ajánlatán. Olyan jó lenne, ha tényleg véget vethetnének ennek az őrületnek... de milyen áron? Legyen az első kapcsolata egy kamukapcsolat? Használja ki Charlit, aki úgyis többet képzelne az egészbe, mint ami? Hiszen látja, hogyan néz rá a lány. Csak azért próbálja meg nem észrevenni, mert tudja, hogy úgysem tudná viszonozni. Ekkor egy ismerős, hiányolt hang szólította meg őt. Felnézett és megakadt a tekintete a padja mellett álló Tyler barátságosan mosolygó arcán.
- Sajnálom, hogy így bánnak veled. Annyira dühít. Legszívesebben beverném a képüket - csóválta a fejét.
- Hozzám se szóltál ma - motyogta Dylan. Közben nagyon érdekelni kezdte egy szösz a pulóverén. Hallotta, ahogy Tyler leül mellé, de nem nézett rá.
- Csak... nem tudtam akarod-e, hogy idejöjjek.
- Miért ne akarnám? - fordult felé végül értetlenül, szemöldökét felvonva Dylan.
- Mert Nick így is halálra szekál. Azt hittem nem akarod, hogy még miattam rá is kontrázzon, amiért együtt lát minket.
- És? Akkor mostantól ne álljak szóba fiúkkal?! Én sem tudtam, mit kellene tennem. Gondoltam arra is, hogy Logannel sem beszélek egy ideig hátha abbahagyják, de nem fogom eldobni miattuk a barátaimat. Nyugodtan ide jöhetsz hozzám te is. Úgyis azt hiszik, hogy Logannel járok.
- Csak nem akartam kellemetlenséget okozni, bocsi. Ide kellett volna jönnöm hamarabb megkérdezni, hogy vagy - kért bocsánatot Tyler. Dylan megenyhült és elmosolyodott, mire a mellette ülő fiú felbátorodott.
- Lenne kedved suli után együtt lógni? Beülhetnénk kajálni valahová. Persze valahol jó messzire a sulitól.
- Jól hangzik - bólintott Dylan mosolyogva. Maga is meglepődött azon, hogy hirtelen sokkal jobban érezte magát.
Akkor délután elviszlek a mocival - búcsúzott a szintén jókedvű Tyler, aztán a helyére indult, mert Logan visszaindult a mosdóból.
- Suli után nem csinálunk valamit? Nem akarok otthon lenni - fordult Dylanhez, miután leült. A fiú bűnbánó képpel nézett vissza rá.
- Pont most hívott el Tyler kajálni - mondta lassan, aztán bátorítóan hozzátette: - Gyere te is!
- A világért sem zavarnék - csóválta a fejét mosollyal az arcán Logan, de barátja nem adta fel.
- Én örülnék, ha jönnél és nem zavarnál! Benne vagy?
- Nem, tényleg. Majd átnézek addig Iggyhez, ha nem bánja és megvárlak nálatok.
- Neki ma Pom-Pom edzése lesz suli után, de biztos örülne, ha megnéznéd!
- Csak nem rólam beszéltek? - jelent meg hirtelen a padjuk előtt haját dobálva Iggy. Mindig örömmel töltötte el, ha rá irányul a figyelem.
- De igen, Logan megakarja nézni délután az edzésetek - vetette fel Dylan, mielőtt barátja megszólalhatott volna.
- Jó, nem bánom, de ne szokj hozzá! - mosolygott Iggy és a helyére indult. Felettébb élvezte annak gondolatát, hogy délután Logan szeme láttára rázhatja majd formás fenekét. Közben tekintete megakadt a szomorúan az ablakon kibámuló Justinon és minden másról megfeledkezett. Mindennél jobban vágyott a fiú érintésére, csókjaira, ölelésére, de tudta, hogy sosem tudná megbocsájtani neki, amit tett. Gondolataiból egy, a vállát bökdöső ujj zökkentette ki. Bosszankodva oldalra fordult és látta, hogy Charli próbálja megszólítani őt.
Charli
- Szeretnék veled beszélni valamiről. Fantasztikus ötletem támadt! - kezdte a lány félénken bár, de izgalomtól csillogó szemekkel.
- Mégis hogy képzeled, hogy révületemben így megzavarsz?! Ne bökdöss! - háborodott fel Iggy. Muszáj volt levezetnie valakin a Justin miatti tehetetlen dühét és értelmetlen sóvárgását, Charli pedig kapóra jött. A lány szégyenkezve sütötte le a szemét.
- Ne haragudj, Iggy.
- Ne mondd meg, hogy mit csináljak!
Charli úgy döntött, inkább nem szólal meg újra. Egyébként is félt megosztani barátnőjével a Dylanhez kapcsolódó tervét, miszerint eljátsza a fiú barátnőjét. A fiút és Logant a nap további részében is tovább piszkálták iskolatársai.

Justin utolsó óra után odalépett az épp könyveit táskájába tuszkoló Demihez azt remélve, hogy a lánynak lesz kedve suli után együtt lógni. Nem értette, miért nem áll szóba vele azok után, ami történt közöttük. Talán ennyire rosszul csókol? Ott és akkor nem úgy tűnt.
- Szia.
Demi vetett egy gyors oldalpillantást a fiúra, de nem szólt egy szót sem. Látta ugyanis, hogy Iggy - aki már elindult az ajtó felé - a szeme sarkából figyeli őt.
- Most már hozzám se szólsz?! - húzta fel a szemöldökét Justin. Fogalma sem volt arról, hogy mivel érdemelte ki ezt a viselkedést. - Valami rosszat tettem? - puhatolózott. - Legalább mondd el, és akkor békén hagylak!
Demi továbbra sem volt hajlandó felnézni táskájából, pedig igazán fájt neki, hogy így kell bánnia a fiúval.
- Mennem kell! - mondta, miközben vállára kapta táskáját és a csalódott Justint megkerülve elindult az ajtó felé. Tekintete egy pillanatra találkozott a terem előtt álló Iggyével, aki elégedetten mosolygott rá. Demi lesütötte a szemét és a lépcső felé vette az irányt.

Tyler leparkolt motorjával kedvenc pizzériája előtt, az addig derekába kapaszkodó Dylan pedig elengedte őt és mindketten leszálltak. Miután leültek az egyik sarokba egymással szemben és már az óriás Hawaii pizzájukra vártak, Dylan szórakozottan pötyögött mobilján.
- Nem hiszem, hogy megfogjuk bírni enni az egészet - mosolygott hitetlenkedve Tyler, amikor a pincér lerakta eléjük a hatalmas pizzát, aztán kissé elkomorodott az arca, mert Dylan ügyet sem vetett rá.
- Zavarok?
- Tessék? - nézett fel Dylan bocsánatkérőn mobiljából. - Ne haragudj, amiért nem figyeltem.
- Kitalálom, Logannek írtál.
Tyler & Dylan
Dylan figyelmét nem kerülte el a lemondó sóhaj, ami Tyler szavait követte, és az él a fiú hangjában, ahogy kimondta Logan nevét.
- És ezt most miért mondod így?! - vonta fel a szemöldökét.
- Csak mert azt hittem randink van, te pedig inkább egy másik sráccal beszélsz, pedig amúgy is egész nap vele voltál. Velem viszont alig beszéltél, és most is... mintha itt se lennél.
Dylannek a randi szó ragadta meg igazán a figyelmét és nem tudta megállapítani, pontosan mit érez ezzel a megfogalmazással kapcsolatban. Megijedt és hirtelen úgy érezte, körülöttük mindenki tudja, hogy nem barátként vannak ott, de közben be kellett ismernie, hogy a lelke legmélyén jól esett neki hangosan kimondva az, hogy most épp egy randin vannak. Ezek szerint nem értette félre Tyler jelzéseit és legalább nem csinált magából teljesen bolondot azzal, hogy többet gondol bele a találkozásukba, mint ami valójában.
- Akkor mi most... randizunk? - csak ennyit sikerült végül kiböknie.
Tyler arcvonásai megenyhültek és elnevette magát.
- Ne legyél így megszeppenve! Azt hittem tudtad mikor elhívtalak, hogy nem haverkodni akarok.
- Sejtettem, de nem voltam benne biztos. Nekem nincs tapasztalatom ebben... még soha nem volt senkim - vallotta be paprikapiros arccal Dylan. Tyler gyengéd pillantással nézett rá az asztal túloldaláról.
- Édes vagy - mondta halkan. Jó érzés volt végre kimondani azt, amit gondol és az is, hogy nem kell továbbra is a sötétben tapogatózniuk. Most már kiterített kártyákkal játszanak.
- Persze csak ha te is azt akarod, hogy ez egy randi legyen... - tette hozzá kissé szorongva. - Ha csak azért jöttél el velem, mert a barátom akarsz lenni, akkor semmit sem fogok erőltetni.
Néhány hosszúnak tűnő, feszült várakozással teli másodperc után Dylan végre megszólalt.
- Figyelj... én még mindig nem tisztáztam magamban sem, hogy mi van velem... hogy ki vagyok. Olyan új nekem még ez az egész... hogy mit is akarok igazából - miközben beszélt, az asztal lapját bámulta. Soha senkinek nem beszélt még félelmeiről, kétségeiről, bizonytalanságáról. Még magának sem. - Nem biztos, hogy ezek megválaszolására készen állok már, de azt biztosan tudom, hogy mikor veled vagyok olyat érzek, amit eddig még soha senkivel sem... és erről az érzésről nem lenne szabad lemondanom mások véleménye miatt.
A feszülten hallgató Tyler végül elmosolyodott és az asztal alatt észrevétlenül megfogta Dylan kezét.
- Én sem éreztem még ehhez hasonlót soha. Te minden vagy, amire vágyom... és még annál több is...

Miután csapattársai átöltöztek és kimentek az öltözőből, Iggy az ajtóhoz sietett és magára zárta. Nem bírta ki, hogy ne bontsa ki Justin ajándékát amíg haza nem ér. Sietve a táskájához lépett és előhúzta belőle a téglalap alakú csomagot. Leült, feltépte a csomagolópapírt és az ölébe vette ajándékát, ami egy rózsaszín fotóalbum volt, borítóján apró gyöngyökkel kirakva az Iggy & Justin felirat. A lány türelmetlenül felnyitotta az albumot és lapozgatni kezdte. Benne volt az összes közös képük, amit kapcsolatuk ideje alatt készítettek, emlékek, amikről Iggy azt hitte, Justin már nem is emlékszik ráju.... hogy már semmit sem jelentenek a fiúnak... pedig jelentettek. Még annak a csokoládénak is ott volt a papírja az egyik oldalra ragasztva, amit Iggy az első randijukon kapott Justintól. A sok-sok fotóról felhőtlenül mosolygó szerelmespár láttán Iggy szemeit elöntötték a könnyek, megállíthatatlanul folytak végig az arcán és borították be a képeken szereplő pár mosolyát, csókjaikat, ölelésüket. A sebek felszakadtak, az emlékek, amiket a szakítás óta próbált elnyomni magában, most előtörtek, a képeknek köszönhetően élesebben és fájdalmasabban, mint korábban bármikor. Iggy hangosan felzokogott, a fotóalbum pedig kiesett az öléből és hangos puffanással a földre zuhant. Mit tegyen, ha megbocsájtani nem tud, de tovább lépni sem? Ha jobban vágyik a fiúra mint valaha? Justin sosem volt még olyan figyelmes és soha nem akarta őt még ennyire, mint most. Amit Selenával tett, azt Iggy mégsem tudta elfelejteni. Hogyan fogja túl élni nap mint nap a fiúval egy teremben, amíg el nem végzik a középiskolát? Hiszen annyira fáj... Iggy a tenyerébe temette arcát és előrehulló hajzuhataga mögött megállíthatatlanul tovább ömlöttek könnyei.

Iggy

2017. január 9., hétfő

23. Fejezet: Telefonhívások

Charli megkönnyebbülésére Iggy nem kezdett bele a berendezési tárgyak módszeres pusztításába. A lány hosszú percekig csak ült némán maga elé meredve és próbálta megemészteni a hallottakat. Selena az ő első nagy szerelmének gyermekét várja? Ez nem lehet a valóság... Ez nem történhet meg. Valaki elírta a forgatókönyvet, ezt pedig neki kell kijavítania. Próbálta elkerülni a hisztériás rohamot. Azzal semmin nem tud változtatni. Tiszta fejjel kell végig gondolnia a dolgokat. Már azóta tervezte a bosszúját Selena ellen, mióta a lány elcsábította tőle Justint. Most végre itt az alkalom, amit nem szalaszthat el. Előtte viszont mindent alaposan át kell gondolnia. Ha Selena valóban terhes - ami könnyen előfordulhat, ugyanis mindenkivel ész nélkül összefekszik -, akkor sem biztos, hogy tényleg Justintól. A legtöbb lány tudja, kivel feküdt le abban az időszakban, amikor a baba foganhatott,de Selena esetében ez nem valószínű, hiszen naponta váltogatja partnereit. Tehát ez az egész lehetséges, hogy csak arra megy ki, hogy magához láncolja Justint? Ha viszont mégis igaz az állítása... nos, akkor jobb, ha egyikük sem kerül többé a szeme elé. Hiszen az a gyerek elvileg akkor fogant, amikor Justin az ő barátja volt! Mekkora szégyen... Az kell még, hogy ez a pletyka elterjedjen a suliban.
Iggy
Bár Iggy úgy vélte, Justin teljes mértékben megérdemelné a megaláztatást, és ha ez kiderülne, biztosan lecsúszna a suli legjobb pasija címről, de ezzel sajnos neki is ártana. Hiszen közük volt egymáshoz... Ők voltak a suli álompárja. Miért kellett mindezt tönkretennie a fiúnak jelentéktelen szexért cserébe, méghozzá egy lotyóval?! Iggy hiába töprengett ezen a történtek óta, választ soha nem sikerült találnia. Most viszont próbált a jelenlegi dolgokra koncentrálni. Gyanította, hogy Selena szülei nem tudnak arról, hogy kilenc hónapon belül nagyszülők lesznek. Bár Iggy részben örült volna, ha Selena tini anyává válna és átgondolná az életét, de így, hogy nem tudta kizárni száz százalékosan, hogy Justin a gyerek apja, nem kockáztathatott. Sürgősen cselekednie kellett. Selena szülei biztosan mihamarabb elvinnék a lányt abortuszra, ha tudnának a dologról. Hiszen a lány anyja egy beképzelt, sekélyes, sznob liba, aki belebetegedne abba, ha negyven éves kora előtt nagymamává válna. Justin szülei sem éppen ilyen jövőt képzeltek el egy szem gyermeküknek. Iggy tudta, milyen szigorú és régimódi a fiú apja, aki vasmarokkal irányította Justint és bele sulykolta a napi több órányi edzések fontosságát, hogy a sportban brillírozva a fia a legjobb egyetem élvonalába kerülhessen majd.
- Iggy, jól vagy? - hajolt közelebb hozzá aggodalmas arccal barátnője.
- Remekül. Szerezd meg nekem Selena anyjának telefonszámát.
- Minek az neked? - értetlenkedett Charli.
- Nem azt mondtam, hogy kérdezősködj, hanem hogy szerezd meg azt a rohadt számot! - dörrent rá Iggy, mire Charli sietve előkapta mobilját.
Közben Dylan kilépett a fürdőből és vizes hajjal lehuppant ágyára. Az éjjeliszekrényen heverő mobiljáért nyúlt és megnézte, jött-e már üzenete Logantől. Megkönnyebbülésére igen volt a válasz.

Nem tudok átmenni, még mindig szobafogságban vagyok, amiért tegnap kiszöktem. Szerintem este átmegyek, ha elaludtak. Oké?

Dylan sietve visszaírt. Nagyon szerette volna már látni a barátját, de aggódott is érte. Ha újra rajtakapják, hogy kiszökött, még nagyobb bajban lesz.

Várlak! De ha minden nap kiszöksz, örökké szobafogságban leszel. :(

Miután Dylan ledobta az ágyra telefonját, bekapcsolta a tévét, de nem figyelt arra, mit is néz. Közben Loganen járt az esze és azon, milyen rossz lehet barátjának egy olyan nevelőapával élnie, mint Robert.  Ráadásul az anyja sem foglalkozik vele. Bár az ikrek apja sem sokat látta gyerekeit, mert mindig dolgozott és üzleti utakra ment, anyjuk, Veronica mindig ott volt, ha szükségük volt rá. Logannek viszont nem volt senki, aki otthon figyelt volna rá. Dylan eldöntötte, majd ő megpróbálja pótolni ezt az ürességet azzal, hogy mindig törődni fog legjobb barátjával. Ezután gondolatai Tyler felé kalandoztak és a suliból vezető hazaútra, amit együtt tettek meg motoron. Szíve a gondolatra azonnal meglódult. Megcsóválta a fejét és elkomorodott. Nem szabadna ilyet éreznie a fiú iránt. Sőt, semmilyen fiú iránt sem. De hát mit tegyen? Az érzéseinknek nem tudunk parancsolni.

Logan barátjához hasonlóan az ágyán feküdt. Épp Dylan üzenetét olvasta, amikor újabb chat ablak ugrott fel telefonja kijelzőjén. Az üzenet Kristentől jött, aki korábban még sosem mert ráírni a fiúra.

Remélem holnap már jössz suliba! Nagyon hiányoztál ma!

Logan válaszolt, hogy köszöni és holnap már megy, mire Kristen belendült és azonnal reagált, méghozzá egy fotóval, ami fedetlen melleit ábrázolta.

Ettől majd jobban fogod érezni magad! Puszi!

Logan megrökönyödve bámult maga elé és félretette telefonját. Kristen mindig képes volt sokkolni másokat váratlan tetteivel. Miközben Logan összekuporodva feküdt az ágyán, arra gondolt, mennyire várja már, hogy lássa végre az ikreket. Mióta Dylannel legjobb barátok lettek, nem igazán volt olyan nap, hogy ne találkoztak volna. Ez a mai pedig végtelenül hosszúnak bizonyult a négy fal rabjaként. Dylan biztosan Tylerrel ült ma a suliban. Mi lesz, ha Tylert jobban fogja szeretni, mint engem? - töprengett magában. Tökéletesen megfelelt számára az addigi jól bevált felállás: hogy Dylan életében ő az egyetlen fiú. Hogy nem kell osztoznia rajta senkivel. Örült volna, ha ez örökké így marad, de tudta, milyen önző kívánság ez. Csak annyira elszomorította a gondolat, hogy Dylan összejön majd egy sráccal, aztán már ő lesz az, akit megölel, akivel órákig beszélget az ágyban lefekvés előtt, és akivel hülye filmes maratonokat tartanak. Akármilyen barátja is lesz Dylannek, az biztos, hogy nem fogja jó szemmel nézni, ha Dylan őt ölelgeti vagy vele tölti az estéit.
Logan
Akkor pedig Dylannek választania kell majd, és ő biztosan a szerelmét fogja választani. Logan tökéletesen elfogadta volna azt, ha Dylan meleg, de azt már kevésbé, hogy emiatt talán egyszer megváltozik a kapcsolatuk a fiúval. Logan felült az ágyban és megcsóválta a fejét. Nem, ez nem így lesz. Dylan sosem fogja lekoptatni őt. Ő az egyetlen ember, aki igazán törődik vele, Logannel. Ekkor a fiúnak a másik ikerre, Iggyre terelődtek gondolatai. Visszagondolt arra, mennyivel más volt a lány előző este a buliban, mint egyébként. Olyan közel engedte őt magához, mint még soha. Lehullt az a maszk, amit Iggy azért öltött fel minden nap, hogy erősnek látszódjon, hogy megmutassa, kinek hol a helye, hogy tekintélyt parancsoljon. Tegnap este, miközben a lány szobájában részegen és betépve bámulták a tévé képernyőjét, Iggy csak egy hétköznapi lány volt.

Iggy elégedetten ütötte be mobilján Selena anyjának telefonszámát, miután Charli sikeresen előkerítette neki. Néhány csörgés után a nő affektáló, igen magas hangján bele is szólt a telefonba.
- Haló, ki az?
- Jó napot, Mrs. Gomez! Én Selena egyik osztálytársa vagyok, Kat Graham - hazudta Iggy önelégült arccal, majd azonnal folytatta. - Csak azért kerestem fel önt, mert ma meghallottam a női mosdóban, hogy a lánya arról beszél, hogy terhes! Szerintem nem ártana nőgyógyászhoz vinni és kicsit elbeszélgetni vele a felelősségteljes védekezésről, mielőtt a végén még nagymama lesz önből! Nem állna jól.
Mrs. Gomez rémülten belesikkantott a telefonba annak gondolatára, hogy nagyszülővé válhat.
- Mégis kitől lenne terhes Sel? - nyafogott végül hitetlenkedve.
- Azt a jó Isten sem tudja, mert a drága Sel egy büdös kurva! Maga pedig nevelésből elégtelen. Gondolom nem esett messze az alma a fájától. Na pá, puszi nekem! - nevetett elégedetten Iggy, aztán kinyomta mobilját és karba tett kézzel hátradőlt a fotelben. Charli csillogó szemekkel nézett rá.
- Te egy zseni vagy! Ezzel még Selenát és Katet is sikerülhet összeugrasztanod, és te közben kimaradsz az egészből! Senki nem fog rád gyanakodni! - ujjongott, mire Iggy hátra dobta válla fölött szőke tincseit.
- Tudom, most már csak hátra kell dőlnöm és élveznem a műsort! Na, hozz nekem egy Mochitót!

Kristen íróasztala mögött ült és tanulás helyett Logan nevét firkálgatta és keretezte be szívecskékkel Irodalom füzetében. Nem érdekelte már a tanulás, hiszen eddigi középiskolás évei csak abból álltak, és mégis mire ment vele?! Egyetlen barátja sincs. Iskola után minden szabadidejét egyedül tölti a négy fal között. Úgy él, mint egy remete. Unalmában sokszor Logan képeire maszturbál ugyan, de ezen kívül semmi izgalom nincs az életében. Barátokat, pasit, szórakozást akart, ehelyett olyan magányosnak érezte magát, mint egy falkáját vesztett farkas. Soha nem is volt. Az egyedüllét pedig már kezdte az őrületbe kergetni. Valaminek muszáj változnia. Ezt az állapotot ugyanis képtelen tovább elviselni.
Könnycseppek lepték el szemeit, majd arcára csordultak. Tudta, hogy barátra lelnie nehezebb lesz, mint tűt találni a szénakazalban, hiszen mindenki csúfolta és viccként tekintett rá. Pedig bármit megadna egy igaz barátért. Csak egyetlen egyért. És akkor most sem egyedül sírna a szobájában, hanem valami agyatlanságon nevetnének. Boldog lenne. Boldog akar lenni. Úgy érezte, ennek már bőven itt lenne az ideje. Hát meddig várjon még?!

Taylor
Taylor becsapta maga mögött a bejárati ajtót és felsietett a szobájába. Miután lehúzta lábáról majdnem térdig érő Martens bakancsát és levetette bőrdzsekijét, kitárta az ablakot és hanyagul a sarokban álló bőrkanapéra vetette magát. Rágyújtott egy szál cigarettára és miközben lassan beleszívott, a délutánjára gondolt. Randizott egy huszonéves, hosszú hajú rocker sráccal, de csakis azért, hogy a randin készült közös képeket felpakolja közösségi oldalaira, amit Luke majd biztosan látni fog és remélhetőleg féltékeny lesz. Még mindig fogalma sem volt arról, miért akarja egyáltalán féltékennyé tenni a fiút. Hiszen Taylornak mindig az idősebb pasik jöttek be, Luke pedig kilencedikes koruk óta a legjobb barátja. Semmi több. Így hát még inkább meglepte a lányt, amikor barátja Selenával, Mileyval és Zaynnel közös orgiájának hallatán hatalmába kerítette őt egy fura, addig számára ismeretlen érzés, amit nem tudott mivel magyarázni. Tudta, hogy Luke már nem szűz, ahogy ő sem volt az. De amikor a fiú részegen lefeküdt két osztálytársnőjével - akik ráadásul a legnagyobb lotyók, akiket valaha ismert -, dühös tombolást érzett a mellkasában. Vajon többet érez Luke iránt, mint barátság, csak eddig észre sem vette? És ha igen, az valaha is viszonzást nyerhet? Ha mégis, akkor mi történne a barátságukkal, ha járnának, aztán szakítanának? Már semmi sem lenne olyan, mint azelőtt. Ezért sem tudta, mit is tegyen. Soha nem volt az a félénk, bizonytalan típus. Mindig tudta, mit akar, és amit akart, azt meg is szerezte. El kellett hát döntenie, hogy akarja-e Luke-ot, vagy sem. Mert ha igen, meg kell szereznie, de azzal lehet, hogy a barátságuknak örökre vége lenne. Ha pedig nem, akkor végig kell néznie, hogy a fiú újabb
lányokkal bújik majd ágyba, amit ő nem tudta, hogy viselne el még egyszer...

Selena meglepődött, amikor édesanyja, Pam a nappaliban várt rá, amikor hazaért. A nő dühös grimaszba torzult arca láttán Sel töprengeni kezdett, mi lehet a baj. Anya talán észrevette, hogy magára fújta majdnem a teljes üveg Diorját, hogy ne a sajátja fogyjon?
- Ülj le! - utasította Pam hisztérikus hangon, miközben az egyik üresen álló, fekete bőrkanapéra mutatott a méregdrága dohányzóasztal mellett.
- Mi történt? - pillantott rá unottan Selena, miközben ledobta táskáját és helyet foglalt a kanapén. Anyja azonnal a lényegre tért.
- Igaz az, hogy terhes vagy?!
Pam orrlyukai kitágultak az elfojtott dührohamtól. Lánya teljes döbbenetben, tágra nyílt szemekkel nézett vissza rá.
- Nem... dehogy! - motyogta.
- Pedig ma felhívott az egyik osztálytársad, hogy elmondja nekem! Ez annyira megalázó!
Selena megrökönyödve pislogott. Hiszen csak Miley és Justin tudtak a dologról. Tudta, hogy egyikük sem árulná el senkinek a titkát.
- Ki volt az?
- Valami Kat, de most nem ez a lényeg! - visította anyja, de őt nem érdekelte más dühe, csak a sajátja.
- Kicsinálom azt a rohadt ribancot! - pattant fel és már indult is volna, de Pam karon ragadta őt és türelmetlenül a szemébe nézett. - Igazat mondott, Sel?!
- Anya, én...
- Hát persze! - világosodott meg Mrs. Gomez. - A teszt, amit a minap találtam, nem a Mileyé volt, hanem a tiéd!
- Minden rendben lesz, ne idegeskedj, anya. Tudod, hogy árt a szépségnek.
Édesanyja azonban olyan volt, mint egy épp robbanni készülő bomba. Idegesen fel-alá járkált a nappaliban és közben csak úgy ömlöttek belőle a szavak magas, éles hangján.
- Számtalanszor elmondtam neked, hogy védekezz! Tudom, a szex jó, de egy gyerek a nyakadon tizenhét évesen már nem annyira! Mi lesz a jövőddel, az iskolával, az életeddel, ha felcsináltatod magad tinédzser létedre? Erre nem gondoltál?! Ha ez kiderül, mit fognak szólni a rokonaink, a szomszédaink, a sznob barátaink? Szégyent hozol az egész család fejére! Ha apád megtudja...
- Ne, anya! Nem mondhatod el neki! Kérlek... - vágott közbe könnyes szemekkel Selena. Most már ő is bánta, hogy nem ügyelt jobban a védekezésre. Egy fiút sem éri meg ilyen áron magához láncolnia. Bár legtöbbször mindig arra jutott, hogy semmiképpen nem tartja meg a gyereket, néha elképzelte, hogy Justin meggondolja magát és végig mellette marad, hogy együtt neveljék fel. Most már ezt is óriási butaságnak találta. Nem aakar megállapodni, nem akarja tönkretenni gyönyörű testét egy szüléssel, és legfőképp, nem akar senkinek sem az anyja lenni. Nem érdekelte már Justin, nem akar gyereket nevelni senkivel, hanem főiskolára akar menni, hogy ott aztán annyi pasival szexelhessen, amennyivel csak tud. Ha a többiek megtudják a suliban, hogy terhes... Iggyék halálra fogják szekálni, a pasik pedig nem fognak szexelni vele. Miközben töprengett, hallotta, ahogy anyja tovább dühöng, és most már azt is megértette, hogy nem ok nélkül.
- Mégis mikor akartál erről szólni?! Ugye tudod, hogy egy bizonyos idő után már nem lehet elvetetni a gyereket?!
Selena
- Csak pár napja kezdődtek a rosszullétek és teljesen biztos akartam lenni benne, mielőtt elmondom. Gondolhatod, hogy nem könnyű egy ilyennel elő állni! - védekezett Selena. - Körülbelül három hetes lehet a baba.
Pam leült a kanapéra és tenyerébe temette az arcát.
- Nem leszek nagymama, nem leszek. Nem, nem és nem! Még túl fiatal vagyok hozzá. Megalázó. Nem...
- Hát persze! Ez is csak és kizárólag rólad szól, mint minden ezen a rohadt világon! - csattant fel Selena és az ajtó felé indult.
- Most meg hová mész, kisasszony?! Még nem végeztem veled!
- El!
- Holnap elintézzük a dolgot! Elviszlek, hogy elvetesd.
Selena becsapta maga mögött az ajtót és elővette zsebéből mobilját, hogy felhívja Mileyt.
- Mizu, csajszi? - kérdezte barátnője, miután felvette a telefont.
- Átmegyek. Legyen fű, pia és jó pasik!
- Kérésed számomra parancs! - ujjongott Miley, majd kinyomta mobilját és azonnal intézkedni kezdett.

Iggy vanília gyertyákkal körülrakott fürdőkádjában feküdt a nyakig érő, habos, forró vízben, és azon töprengett, vajon milyen lavinát indított el egyetlen telefonhívással. Remélte, hogy jó nagyot. Az a szánalmas lotyó elvette tőle azt, aki a legfontosabb volt számára. Justinnal már sosem lehetnek együtt. Iggy képtelen lenne feladni büszkeségét és megbocsájtani a fiúnak azt, amit tett. Miközben Iggy az édes bosszúra gondolva hátradőlt a vízben és elmerült a habokban, addig testvére, Dylan a konyhapultnál ülve tömte a fejét és arra várt, hogy Logan végre meglátogassa őt. A fiú viszont még mindig szobájának rabja volt. Az ágyán fekve a hasára tapasztotta a kezét és várta, hogy anyja végre hazaérjen a munkából, ő pedig remélhetőleg kiszabaduljon fogságából. Egész nap egy falatot sem evett. Robert egyetlen egyszer sem adott be neki ételt. Fél hat körül végre kattant a zár az ajtaján, majd belépett rajta gyűlölt nevelőapja.
- Anyád mindjárt megjön. Ha kérdezi, azt mondod, hogy tegnap úgy berúgtál, hogy ma nem bírtál iskolába menni. Mivel tegnap is szobafogságban voltál, amiből kiszöktél bulizni, megfogja érteni, hogy ma sem engedtelek ki sehová - vigyorgott a férfi. Logan a puszta jelenlététől hányni tudott volna.
- Azt is megfogja érteni, hogy fojtogattál és éheztettél egész nap?
Robert azonnal dühbe gurult, de nem merte újra megütni a fiút. Félt, hogy nyoma marad, mire Jean hazér. Csak remélte, hogy a kéznyomok Logan nyakán már elhalványultak annyira, hogy a nő ne vegye észre, amikor hazaér.
- Ezt már megbeszéltük párszor. Tudod, hogy anyád nekem hinne velem szemben, és tudod, mi várna rád, ha eljárna a szád. Ráadásul ha nem viselkedsz, ráveszem, hogy küldjön bentlakásos iskolába!
Ekkor mindketten meghallották a bejárati ajtó nyitódását. Robert vetett egy utolsó, gyűlölködő pillantásat nevelt fiára, majd a lépcső felé indult. Logan kimászott az ágyból és sietve követte őt. Anyja fáradtan kibújt kabátjából, de amikor megpillantotta a felé közeledő Robertet, boldog mosoly terült szét az arcán. Logan szerette volna, ha anyja őt köszönti efféle mosollyal, de ez úgy látszik, csak nevelőapja kiváltsága volt. Robert szenvedélyesen megcsókolta az asszonyt, aki ezután küldött egy futó - jóval visszafogottabb - mosolyt fia felé is.
- Hogy telt a napotok? - kérdezte. Természetesen Robert volt az, aki megszólalt. Egyetlen alkalmat sem szalasztott el arra, hogy befeketítse Logant anyja előtt.
- Logan itthon maradt ma, mivel este kiszökött bulizni és hajnalban surrant haza, miután elmentél dolgozni. Megtartottam a szobafogságát.
Jean döbbenten meredt a fiára.
- Hétköznap bulizni szöksz ki, miközben szobafogságban vagy, amiért megütötted a nevelőapádat, és mindezt úgy, hogy tudod, hogy másnap iskola, ahová nem mentél be, mert másnapos voltál?! Ki vagy te és mit csináltál a fiammal? Mindig jó tanuló voltál...
- Most is az vagyok - vágott közbe Logan. Keserű szomorúság kerítette hatalmába az anyja szemeiből sütő csalódottság láttán. Mindennél jobban szerette volna elmondani neki, hogy amiért csalódnia kellett benne, az igazából nem is úgy van, ahogy gondolja. Hogy azért ütötte meg Robertet, mert az csúnyán beszélt Dylannel, hogy azért szökött ki az este, hogy kicsit a barátaival lehessen, akik korábban nem igazán voltak neki. Hogy azért ment iskolába, hogy senki ne lássa nevelőapja tenyerének nyomait a nyakán. El akarta mondani, hogy a férfi minden egyes nap bántja őt, mikor kettesben vannak, hogy ha az anyja nem tesz valamit, nem fogja sokáig bírni, de Jean nem olvasta ki fia szeméből a segélykiáltást, Robert fenyegető pillantása láttán pedig végül inkább csak ennyit mondott: - Sajnálom, anya! Csak azért szöktem ki, hogy a barátaimmal legyek. Itt voltam a szomszédban, csak bealudtam, azért jöttem hajnalban. Anya, tudod milyen nehezen barátkoztam régen. Miért nem tudsz örülni egy kicsit, hogy ez végre megváltozott?
Logan
Jean arca megenyhült, de azért vetett még egy megrovó pillantást a fiúra.
- Én örülök neki. Viszont a szökdösésből ne csinálj rendszert! Ha szólsz, úgyis elengedlek. Feltéve, ha nem vagy épp szobafogságban.
- Akkor most átmehetek kicsit Dylanhez? Egész nap a szobámban ültem, muszáj kimozdulnom! - kérlelte Logan. Visszafojtott lélegzettel várta anyja válaszát és reménykedett abban, hogy az igen lesz, ám mielőtt ez bekövetkezhetett volna, Robert közbeszólt.
- Szerintem ezek a barátaid nagyon rossz hatással vannak rád. Azóta fordultál ki magadból, mióta éjjel-nappal velük vagy. Jean, drágám. Szerintem nem kellene elengedned ma, különben nem fog javulni a helyzet - fordult a nőhöz.
Logan ökölbe szorította kezét és dühösen meredt a férfira.
- Nincsenek rám rossz hatással, épp ellenkezőleg!
- De igen! Előtte sosem maradtál ki éjszakára.
- Mert nem volt kivel!
- Az a fiú homokos, a lány pedig egy kis csitri. Nem hozzád valók! - mutatott rá Robert, mire Logannek kedve lett volna az öklével letörölni a férfi utálatos képéről önelégült vigyorát.
- Ne... beszélj... így... a barátaimról! - csattant fel dühösen, minden szót kipréselve összepréselt ajkai közül. Az indulattól könny szökött a szemébe. Az kell még, hogy Robert telebeszélje anyja fejét, és eltiltsák őt attól a két embertől, akik a legfontosabbak számára. Elfordította az arcát, mikor anyja megfogta a karját.
- Fiam, talán tényleg jobb lenne, ha most lepihennél. Majd holnap reggel látod őket az iskolában.
- Nem! Tizenhét éves vagyok. nem igaz, hogy nem mehetek át a szomszédba egy kicsit a barátaimhoz! Jó jegyeim vannak, iskola után megfőzök, ha nem vagy itthon, nem csinálok semmi rosszat és mégis állandóan bezártok! Nem bírom már, anya.
Jeanre úgy nehezedett a fáradtság súlya, mint a városra az éjszaka sötétje. Szeretett volna végre venni egy forró fürdőt, aztán összebújni Roberttel és relaxálni egy kicsit. Végül beadta a derekát.
- Jó, menj, de legkésőbb tízre itthon legyél! Holnap iskola.
- Köszi, anya! - felelte boldogan Logan, miközben fél lábbal már kint volt az ajtón. Robert csalódottan nézett utána. Ezt a csatát elvesztette, de a háborút nem fogja.

Logan egészen Dylanék házáig rohant. Hátraakarta hagyni minden fájdalmát és végre egy kicsit legjobb barátjával lenni. Még mindig dühös volt Robertre azért, amit az ikrekről mondott, amikor Dylan ajtót nyitott neki.
- Na végre! - vigyorodott el a fiú, mire Logan a nyakába vetette magát.
- Borzalmas volt ez a nap! - sóhajtott, miközben ölelkeztek. Mikor elengedték egymást, Dylan jobban megnézte Logan gyötrelemtől megviselt arcát, aztán a fiú után kapott, mert az megszédült és megtántorodott.
- Hé, jól vagy? Mi történt?
 Dylan aggódva bekísérte Logant a házba, aztán becsukta az ajtót maguk mögött.
- Semmi, csak nem ettem, biztos azért...
- Mióta?
- Egész nap.
Dylan hüledezve meredt rá. Ő el sem tudta képzelni, hogy egész nap ne egyen. Mindig éhes volt.
- Gyere, menjünk a konyhába. Enned kell!
- Nem, nem akarok - tiltakozott Logan, de hiába. Barátja karon ragadta őt és a konyhába vonszolta őt. Ott aztán leültette a konyhapulthoz, ő pedig a hűtőhöz sietett. Egy nagy adag sajtos makarónit szedett porcelántányérra és betette a mikróba. Amíg az étel melegedett, barátja felé fordult.
- Miért nem ettél egész nap? - vonta kérdőre.
Logan nem tudta, mit mondjon. Nem akart hazudni a fiúnak, de hogyan mondja el neki az igazat? Végül nagy levegőt vett és egy szuszra elmesélt neki mindent, ami a lelkét nyomta. Valakivel kénytelen volt megosztani, ha már az anyjával nem tudta, különben becsavarodik. Elmesélte, hogy Robert egész napra bezárta őt, hogy ezért nem ment iskolába és ezért nem evett. Hogy a férfi elakarja hitetni az anyjával, hogy Dylan és Iggy rossz hatással vannak rá, hogy az anyja mindig Robert érdekeit tartja szem előtt, és azt, hogy a férfi minden adandó alkalmat megragad arra, hogy piszkálja őt. Miközben beszélt, kezdett megnyugodni. Egyre egyenletesebben lélegzett és már a keze sem remegett. Jó érzés volt mindent kiadnia magából. Jó érzés volt Dylannel lenni és látni a fiú arcán a dühöt, miközben ő beszél. Látni, hogy van a világon valaki, akit igazán érdekel, mi van vele. Így minden sokkal elviselhetőbbé vált. A világító mikróban forrósodó ételről mindketten megfeledkeztek. Dylan közelebb léptett Loganhez, megállt előtte, a fiú pedig felpillantott rá.
Dylan
- Mi az a nyakadon? - nézett vissza rá döbbenten Dylan és elkapta az arcát, hogy a fiú ne tudja lehajtani a fejét. Halványan bár, de még látszott a véraláfutás Logan nyakán.
- Ő tette, igaz? - szorította ökölbe a kezét Dylan.
- Ezért nem mehettem ma suliba...
Dylan a konyhapultba bokszolt, nem érdekelte még a fájdalom sem, amit ökölbe szorított ujjaiban érzett.
- Gyűlölöm azt az embert. Gyűlölöm, hogy ezt teszi veled. Költözz hozzánk!
- Szeretlek - mondta csendesen Logan és átölelte az előtte álló Dylan derekát, aki nehány másodpercig csak némán bámult barátja feje búbjára. Ez a szeretlek Logan szájából teljesen máshogy hangzott, mint Zayntől, és mást is jelentett. De ezúttal Dylan legalább biztos volt abban, hogy amit hall, az őszinte. És abban is, hogy erre ő is őszintén válaszolhat.
- Én is szeretlek - mosolyodott el, aztán észbe kapott és gyorsan kivette a mikróból a füstölgő makarónit. Az egész konyhát finom sajt illata töltötte be, miközben lerakta a tányért Logan elé.
- Jó étvágyat! Kicsit várnod kell, amíg ehetőre hűl, bocsi.
- Köszönöm. Te nem eszel? - értetlenkedett Logan. Olyan még sosem volt, hogy valaki egyen Dylan jelenlétében úgy, hogy ő ne éhezzen meg közben.
- Egy félórája sincs, hogy ettem, de most hogy mondod, újra éhes lettem - nevetett, aztán elővett egy újabb tányért, hogy magának is szedjen.

Selena és Miley az ágyon feküdtek egymás mellett, szemükben vad fény csillogott. Már túl voltak két füves cigarettán és néhány feles vodkán. A két fiú, akiket Miley magukhoz rendelt, ikertestvérek voltak. Selena felült az ágyon, övénél fogva közelebb húzta magához a hozzá közelebb álló srácot, aki lehajolt és vadul megcsókolta őt. Selena a fiú hajába túrt, majd végigsimított felsőtestén és egy ügyes, gyakorlott mozdulattal megszabadította a pólójától.
- Egyébként Tom vagyok - szólt elhaló hangon a srác, miközben Sel csókolgatni kezdte kockás hasát.
- Nem érdekel a neved - suttogta a lány vérvörös ajkaival, aztán levette felsőjét. Egy piros, csipkés melltartót viselt.
- Nincs rajtam bugyi - nevetett Selena kéjesen, mikor már elterülve feküdtek az ágyon. Sel egy másodpercre oldalra fordította a fejét, hogy lássa, barátnője mit csinál. Miley már Tom ikertestvérén ült meztelenül, szájában égő cigaretta lógott, kezeivel a fiú mellkasának támaszkodott és átadta magát a gyönyörnek. Selena visszafordult Tomhoz, aki időközben csókolgatni kezdte meztelen hasát. Nem tudott betelni a gyönyörű lánnyal.
- Csak hogy tudd, én keményen szeretem! - sóhajtott Selena és az örömtől felnevetett. Kit érdekel Justin, ha őt nap, mint nap ilyen pasik kényeztethetik? Mától senkinek sem fog könyörögni azért, hogy akarja őt.

Miután mindketten jól laktak, Dylan narancslevet töltött mindkettejüknek.
- Nem aludhatsz itt ma? - kérdezte reménykedve. Tudta, hogy náluk Logan sokkal jobb helyen lenne, mint otthon. Barátja szomorúan csóválta a fejét.
- Csak tízig engedtek ki.
- Nem baj, az is jobb a semminél. Gyere, menjünk fel a szobámba.
Miután felmentek az emeletre és leültek Dylan ágyára, Logan csodálkozva pillantott az ajtó felé.
- Hogyhogy Iggy még nem jelent meg, hogy magára vonja a figyelmet? - nevetett.
- Nemrég feküdt le aludni. Azt mondta, ki kell pihennie rendesen a tegnapot, különben karikásak lesznek a szemei.
Kuncogtak egy sort, majd Dylan témát váltott. - A suli nem volt ugyanaz nélküled. Most már ne hiányozz többet!
- Ez sem rajtam múlott - sóhajtott Logan. - Kivel ültél?
Dylan alig láthatóan elpirult, mielőtt felelt volna.
- Tylerrel.
- Akkor legalább valami jó is származott a távollétemből. Egész nap mellette ülhettél - vigyorgott Logan. Dylan sértődötten nézett rá.
- Ezt most miért mondod?
- Hát...csak úgy láttam, nagyon tetszik neked.
Logannek sikerült akaratlanul is elérnie, hogy barátja teljesen zavarba jöjjön.
- Nem tudom, miről beszélsz - csóváltra a fejét megszeppenve. - Tyler fiú.
- És akkor mi van?! - Logan széttárta karjait és biztatóan elmosolyodott. Soha nem beszéltek még erről a témáról, pedig nagyon szerette volna tudatni barátjával. hogy bármikor készen áll arra, hogy meghallgassa őt..
- Én nem mondtam egy szóval sem, hogy engem érdekelnek a fiúk... - torkolta le Dylan. Logan megfogta a kezét és közelebb csúszott hozzá az ágyon.
Logan
- De ha úgy lenne, abban sem lenne semmi rossz. Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Én nem fogok másként nézni rád és nem foglak elítélni. Én csak azt akarom, hogy boldog legyél.
Dylannek kimondhatatlanul jól estek barátja szavai. Tudta, hogy ha tényleg a fiúkhoz vonzódna, akkor is lenne legalább egy ember, akinek a szemében ugyanaz maradna, aki volt. De erre a beszélgetésre még nem állt készen. Mit mondhatna Logannek, mikor még saját magának sem tud mit mondani? Teljesen össze volt zavarodva.Töprengéséből barátja újabb szavai zökkentették ki, és ezek a szavak teljesen elterelték figyelmét saját érzéseiről.
- Viszont... kicsit azért rossz lenne.
- Micsoda? - Ezek szerint mégsem olyan elfogadó Logan ebben az ügyben, mint hitte.
- Hát... csak azért, mert ha pasid lenne, mi már nem lehetnénk úgy barátok, ahogy most - bökte ki kelletlenül Logan.
Hát persze, gondolta Dylan. Ha a fiúkhoz vonzódna, Logan biztos viszolyogva attól, hogy olyan szoros kapcsolat legyen közöttük, mint most. Dylan lemondóan sóhajtott, Logan pedig érezte, hogy a fiú teljesen félreértelmezte azt, amire ő gondolt.
- Nem, egyáltalán nem azért, amire gondolsz! Hanem mert biztos kellemetlen lenne a barátodnak és neked is, ha én így fognám a kezed, vagy melletted feküdnék, mint most. A barátod nem örülne neki, ha egy másik pasival csinálnád ezeket, és nem vele.
Dylan megkönnyebbülve felnevetett. Arra nem is gondolt, hogy Logan csupán emiatt aggódik.
- Hát ettől félsz? - nézett fel a fiú arcára.
- Te mindig a legjobb barátom maradsz. És ha tényleg egy másik... fiúval lennék, akkor sem változna semmi. Mert én olyannal nem is tudnék együtt lenni, aki nem fogadja el azt, ami köztünk van.

Emma bizonytalanul óvatos léptekkel igyekezett a kórház folyosóján. Hullámos, barna fürtjeit türelmetlenül kisöpörte arcából és türelmetlenül nézte a kórtermek ajtajára írt számokat. Végül megállt a számára fontos ajtó előtt, a kilincsre helyezte a kezét, néhány másodpercig tétovázott, majd benyitott. Zayn ott feküdt ágyában mozdulatlanul, lehunyt szemekkel. Emma meg sem hallotta a szobában kattogó gépek zaját. Egyenesen Zayn ágyához sietett és a fiút bámulva leült mellé. Miközben megfogta a mozdulatlanul heverő kezet, könnycseppek csordultak ki szemeiből.
- Nagyon hiányzol. Mindig kereslek az osztályteremben, pedig tudom, hogy nem vagy ott. Csak már úgy megszoktam, hogy állandóan téged figyellek - kezdte csendesen. - Biztosan észrevetted már rajtam, hogy bejössz nekem, de arról fogalmad sincs, hogy szeretlek. Annyira, hogy már az sem számít, hogy
Emma
bunkó vagy és beképzelt. Bármit megadnék azért, hogy az enyém legyél! Beléd estem már akkor, amikor kilencedik első napján megpillantottalak. Bárcsak lenne elég bátorságom ezt akkor is elmondani, amikor magadnál vagy... de szerintem nem változtatna semmin. Minek is kellenék neked pont én? Nincs benne semmi különleges, nem vagyok gyönyörű... - Emma türelmetlenül kitörölte szeméből a könnyeket és Zayn felé hajolt.
- Mintha egy angyalt néznék éppen - suttogta vágyakozva, majd apró csókot nyomott a fiú mozdulatlan ajkaira. - Remélem minél előbb felébredsz! - búcsúzott, majd könnyek között kirohant a kórteremből és meg sem állt, amíg maga mögött nem hagyta a kórházat.

Iggy bosszankodva arra riadt fel este tíz óra körül, hogy csörög a mobilja. Először azt hitte, csak a szeme káprázik, mikor megpillantotta a kijelzőn Justin nevét. A fiú számához párosított képet, amin boldogan csókolóztak, már hetekkel korábban eltávolította. Úgy döntött, nem veszi fel a telefont, de Justin kitartóan próbálkozott.
- Mi a szart akarsz?! - csattant fel türelmét vesztve, mikor már megelégelte a telefon folyamatos csörgését és fogadta a hívást.
- Szia. - Hallotta Justin szomorkás hangját a vonal túlsó végéről.
- Ezért ébresztettél fel?!
- Ne haragudj, csak hallani akartam a hangodat - vallotta be szinte suttogva a fiú. - Folyton csak rád gondolok...
Iggy felsóhajtott. - Gondoltál volna rám akkor, amikor épp azzal a ribanccal fetrengtél! Úgy hallom, fel is csináltad, miközben velem jártál! És még van képed felhívni, hogy hallhasd a hangomat... Hát tessék, most hallhatod: CSESZD MEG! - kiabálta ingerülten. Hosszúnak tűnő másodpercekig egyikük sem szólalt meg, míg végül Iggy fülét furcsa, halk hangok ütötték meg.
- Te... sírsz? - kérdezte megütközve. Mivel választ nem kapott, úgy döntött lerakja a telefont. - Hát akkor szia! Puszi nekem.
- Ne, ne tedd le! Kérlek! - szólt sietve, zaklatott hangon Justin, majd jól kivehető zokogásba kezdett. Iggy, bár tudta, hogy erősnek kell maradnia és muszáj lenne annyi fájdalmat okoznia a fiúnak, amennyit ő okozott neki, mégis megenyhült. Bár továbbra sem szólt bele a telefonba, most már az ő szeme is könnyes volt.
- Annyira... annyira sajnálom! Bocsáss meg, kérlek! - mondta prüszkölve Justin. - Életem legnagyobb hibája volt, hogy megcsaltalak. Sosem fogom megbocsátani magamnak. Hidd el, jobban utálom magam, mint ahogy te utálsz! Nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak erre. Azóta olyan boldogtalan vagyok... A tudat, hogy fájdalmat okoztam neked, elviselhetetlen. Nem tudom, meddig bírom még. De hidd el, megfizetek mindenért! A legjobb barátom csak kihasznált és most kómában van, már nem vagyok csapatkapitány se, és már nem az enyém a lány, aki az életemnél is fontosabb nekem. Selena pedig azt mondja, tőlem vár gyereket, magához akar láncolni. Félek, hogy elmondja a szüleimnek, de én akkor már tényleg... véget vetek ennek az egésznek. Nem akarok tovább élni. Egyre többet gondolok arra, hogy milyen... könnyű és békés lenne a halál.
Iggy, aki addig a szájához szorította takaróját, hogy ne zokogjon fel hangosan, ekkor dühösen és kétségbeesetten felcsattant.
- Hogy képzeled?! Erre ne is gondolj! Ha én kibírom, akkor neked is ki kell!
- De én elveszítettem mindent, te pedig csak engem! Velem pedig nem sokat vesztettél... - mondta szomorúan Justin. Iggy idegesen letörölte a könnyeket nedves arcáról, mielőtt csendesen megszólalt. Nagyon ügyelnie kellett arra, hogy el ne haljon a hangja a rövid mondat közepén.
- Nekem te voltál a mindenem...
- Tényleg? - kérdezte elcsukló hangon Justin. Iggynek újabb könnycseppek csordultak végig az arcán.
- Tényleg... és bár nem tudok megbocsátani, nem akarom, hogy kárt tegyél magadban, úgyhogy ha többé nem akarsz bántani, ezt a baromságot azonnal felejtsd el! Erősebb vagy te ennél.
- Már nem olyan vagyok, mint voltam... Soha nem leszek már ugyanaz, de mindig szeretni foglak.
- Most mennem kell - szólalt meg halkan Iggy, mert már nem bírta tovább visszatartani hangos zokogását. Justin nem kaphatja őt síráson. Úgy kell tennie, mintha már semmit sem jelentene neki a fiú. Hazudnia kell.
Justin
- Iggy, én... érzem, hogy az a gyerek nem tőlem van! Ráadásul mindig védekeztünk, tudom, hogy hazudik!
- Azt a ribancot bízd csak rám! Már nem sokáig lesz terhes. Aztán kicsinálom, amiért tönkretette azt, amink volt!
- Örökre bűnhődni fogok azért, amit veled tettem...
- De miért? Miért tetted ezt velem?! Annyira jók voltunk együtt - csuklott el Iggy hangja.
- Mert egy barom vagyok. Nem tudtam megbecsülni, amim volt... csak miután már elvesztettem. Kifordultam magamból teljesen - suttogta szomorúan Justin. - De ha lenne esélyem rá, csak egyetlen egy, akkor soha többé nem bántanálak megadnék neked mindent...
Iggy úgy érezte, muszáj letennie a telefont.
- Mennem kell... Viszlát, Justin! - búcsúzott, majd hangos zokogásban tört ki, miután kinyomta a telefont.

Dylan, aki épp kikísérte Logant és visszafelé igyekezett szobájába, meghallotta az Iggy ajtaja mögül kiszűrődő zokogást. Benyitott, majd az ágyon fekve zokogó lányhoz sietett.
- Hé, hé, mi a baj? Nyugodj meg! - nyugtatgatta, miközben az ágy szélére ült és az ölébe húzta Iggyt. Miután húsz percen át a lány hátát simogatta, csöndesedni kezdett a zokogás. Ekkor végre megszólalt.
- Justin felhívott... - nyöszörögte.
- Mit mondott az a szemét? - nézett rá dühösen Dylan. Iggy mindig olyan erős volt, nem sírt, tartotta magát, úgy tett, mintha semmi sem bánthatná, mintha nem is lennének érzései. Dylan elszörnyedt az összetört lány láttán, ugyanis ő volt a legerősebb ember, akit ismert. Ha a szerelem ezt tette még vele is, akkor ő mire számítson? Ilyen áron inkább köszöni, de nem kér belőle. Iggy lassan mesélni kezdte, miket mondott neki Justin, testvére pedig türelmesen hallgatta őt.
- Ha akarnál sem tudnál neki megbocsátani, igaz? - kérdezte végül.
- Nem hiszem... jelenleg képtelen vagyok rá.
- És ha bebizonyítaná, hogy megváltozott? Hogy megbánta és adnál neki még egy esélyt? - próbálta Dylan átvenni a lehetőségeket, ugyanis ez az állapot se Iggynek, se Justinnak nem tett jót.
- Te adnál neki?! - vonta fel a szemöldökét hitetlenkedve Iggy.
Dylan eltöprengett egy pillanatra. - Nem hinném...
- Na látod! Ez nem egyszeri botlás volt. Többször is megcsalt azzal a ribivel! Pont vele, akit a legjobban utálok! Menjenek mindketten a fenébe! Soha többé nem akarok szerelmes lenni! - jelentette ki Iggy most már sírás nélkül, miközben Loganre gondolt. A szerelem hatalmat ad a másiknak arra, hogy összetörjön. Ő pedig soha többet nem akar összetörni. Inkább olyan fiúval fog járni, akibe nem szerelmes. Az nem fogja tudni ennyire megbántani. Viszont tudta, hogy ezzel a világ legtisztább, legboldogabb érzéséről mondana le.

Miközben Justin könnyáztatta arccal a mosdókagyló fölé hajolt, hogy a hideg víztől lenyugodjon, addig a heves szexben résztvevő Selena hirtelen erős fájdalmat kezdett érezni a hasában. Feljajdult, de partnere egy pillanatra sem állt meg. Selena próbált nem gondolni a fájdalomra, de az egyre csak erősödött. Lelökte magáról Tomot, felpattant és a fürdőbe rohant. Miley, aki épp a lovagló pózt mutatta be a gyakorlatban, aggódva nézett barátnője után, s bár nagy akaraterőre volt szüksége hozzá, de végül utána sietett.
- Hé, Sel! Mi történt?! - kérdezte a zárt fürdőszoba ajtaja előtt állva.
- Azt hiszem, elvetéltem... - mondta csöndesen Selena, miközben vér csöpögött a fehér csempékre.

Dylan elalvás előtt az ágyban fekve nézegette mobilján facebook üzenőfalát, amikor megakadt a szeme egy olyan képen, amitől szíve kihagyott egy dobbanást. A fotón ő és Logan volt látható, amint félmeztelenül csókolóznak a jakuzziban. A képet Nick töltötte fel a közösségi oldalra a #buzik hashtaggel és már számtalan komment volt alatta.
Nem, ez nem történhet meg velem... - gondolta lesújtva. Arra várt, hogy az ágy megnyíljon alatta és elnyelje őt, de ez nem következett be. A suliban mindenki azt fogja hinni, hogy ő és Logan együtt vannak. Hát nem alázták már meg így is eléggé iskolatársai? Most mindenki még jobban fogja őt szekálni. Többé be sem akarta tenni a lábát az iskolába. Bele se mert gondolni, miként fognak reagálni erre a többiek, de azt sejtette, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki.
- Most mit csináljak? - suttogta magának reszketve a takaró alatt.

Dylan