2016. április 24., vasárnap

17. Fejezet: Veszélyes éjszaka

Justin
Justin a kórházi ágyban fekve megsemmisülten meredt a könnyek között őrlődő Selenára. Ez nem lehet valóság, csak egy rémálom, amiből elfelejtették időben felébreszteni őt. Az élete a darabjaira hullik, miközben ágyhoz kötve arra vár, hogy folytathassa azt. Hiszen még csak egy tizenhét éves kamasz, aki megcsalta a lányt, akit szeret, aki nem áll szóba a legjobb barátjával, aki az idény első focimeccsére készül, akinek még az érettségiig hátra van majdnem két éve, és aki most úgy tűnik, apa lett... De hiszen még saját magát sem képes ellátni, nem hogy egy kisbabát... Ráadásul egy olyan lánytól, aki iránt semmit sem érez. Akivel csak egy botor, meggondolatlan hiba, egy borzasztó döntés miatt feküdt le. Ezt szánta neki a sors azért, ahogy másokkal bánt? Azért, amit a saját barátnőjével tett? Hiszen főiskolára szeretett volna menni. Igazán megélni a neki szánt életet. Nem, nem képes arra, hogy felneveljen egy gyermeket, akinek az érkezésére a legkevésbé sem vágyik. Ennek nincs itt az ideje. Az ő gyerekének nem lehet Selena az anyja. Ez az egész képtelenség... Justin úgy félt, úgy rettegett, mint életében még soha. Ehhez a fordulathoz túlságosan gyávának érezte magát. Úgy érezte, forog vele a világ. Végül nem sok mindent volt képes kinyögni.
- Ez lehetetlen. Mindig védekeztünk - mondta. Selena a szemeit törölgetve válaszolt.
- Biztos elszakadt a gumi. Nem voltam mással abban az időben, csak veled.
- Hazudsz. Ott van Nick, Austin, meg még kitudja hány srác, akivel közvetlenül előttem vagy utánam lefeküdtél. A kiránduláson sem fogtad vissza magad...
- Ha elmegyek az orvoshoz, már tudni fogom, mikor fogant. Akkor majd elhiszed, hogy a tiéd - bizonygatta Selena. Nem tudta, mit vár a fiútól. Hogy azt mondja, felnevelik közösen a babát? Hogy arra kéri ne vetesse el? Hogy ettől majd belé szeret? Egyik gondolat sem tűnt hihetőbbnek a másiknál. Eközben Justin valamennyire megnyugodott. Hiszen nincs még minden veszve. Selena nem volt még orvosnál, valószínűleg nem is ő az apa. Még van remény.
- Elfogok veled menni az orvoshoz ha kiengednek innen - szólt, de a lány halvány mosolya láttán sietve hozzátette: - de ne hidd azt egy percig se, hogy miattad. Csak biztos akarok lenni abban, hogy mikor fogant a baba. Hogy nem én vagyok az apja...

Selena már válaszra nyitotta a száját, de ekkor megjelent az ajtóban Zayn, ő pedig jobbnak látta, ha inkább elmegy. - Te meg mit keresel itt? - nézett látogatójára szúrós szemekkel az ágyban fekvő fiú. Még mindig nem tudta megbocsájtani Zaynnek, hogy elhívta Iggyt a Rock 'n' Roll estre annak ellenére, hogy előtte azt ígérte neki, békén hagyja a lányt.
Zayn önelégült arccal nézett vissza rá. Úgy tűnt alig várja már, hogy közölje Justinnal látogatása okát.
- Mivel agyrázkódásod volt és egy darabig nem sportolhatsz, az edző ideiglenesen engem nevezett ki csapatkapitánynak.
Ha Justin azt hitte, rossz kedvét már semmi sem tetézheti, tévedett.
- Micsoda?! Kitettelek a csapatból! - hitetlenkedett felháborodva. Zayn nem hagyta abba a somolygást.
- Az edző engem tart a legalkalmasabbnak a feladatra. Sajnálom, hogy nem sikerült a terved és még mindig a csapatban vagyok.
A fiú közelebb lépett Justin ágyához, hogy mégjobban kiélvezhesse következő szavainak hatását.
- Enyém lesz minden, ami a tiéd volt. A csapatkapitányság, Iggy, a suli legmenőbb pasijának járó cím. Nem marad semmid sem.
Zayn
Justin úgy érezte, mintha váratlanul fejbe kólintották volna egy baseball ütővel. Erőtlenül ökölbe szorította az ágyon heverő tenyerét és dühösen bámult egykori legjobb barátja önelégült képére.
- Ha felépülök, én leszek a csapatkapitány. Ez csak átmeneti megoldás, úgyhogy ne éld bele magad! Iggyt pedig sosem kapod meg! - morogta fogai közt préselve a szavakat, de Zayn arcáról nem tűnt el a mosoly.
- Majd meglátjuk. Mindenesetre vigyázz magadra, mert még egy baleset a közeljövőben, és még maradandó agykárosodást is szenvedhetsz. Én a helyedben óvatos lennék.
Justin felakart ülni, de azonnal meg is szédült. Beletörődve vissza hajtotta fejét a párnájára és erőtlenül egy kérdést szegezett az ágya mellett álló fiúhoz.
- Azt hittem barátok vagyunk. Miért csinálod ezt?
- Én is azt hittem, viszont te voltál az, aki hátat fordított nekem.
- Mert épp hogy szakítottunk, kikezdtél az exemmel! Azt hittem egymás volt csajai tabuk. Tudtad mennyire fáj, mégsem érdekelt!
- Te csaltad meg - emlékeztette Zayn, majd sarkon fordult és vissza sem nézve kisétált a kórteremből. Justin könnyekkel a szemében nézett utána. Ez már túl sok volt neki egyetlen napra. Nem akart mást, csak megszabadulni minden érzésétől. Legalább csak egy időre. Ez viszont lehetetlen, hiába nehezedik kínzó teher módjára mellkasára a sok fájdalom.


Mindeközben Logan és Dylan kinézett az egyik gördeszka parkba, ahol Logan újabb fortélyokat próbált megtanítani barátjának. Az első negyedórában elszenvedett harmadik sérülés után Dylan végül feladta a próbálkozást.
Logan
- Én túlságosan béna vagyok ehhez. Még két lábon is képes vagyok orra bukni, nem hogy gördeszkán. Inkább csak nézem, ahogy te csinálod - sóhajtott, miközben az egyik közeli pad felé igyekezett, hogy leüljön rá. Logan utána gurult, hogy vigasztalja.
- Hidd el, mikor elkezdtem, rengeteget estem vele én is. Mindenhol kék-zöld foltos voltam. Viszont ha tényleg nem szeretnél tovább gyakorolni, akkor legközelebb hozd el a BMX-ed. Lehet, hogy azt sokkal jobban fogod élvezni.
Dylan kissé jobb kedvűbb lett barátja tanácsától. Pár éve még sokat használta bicaját, ami azóta a garázsban porosodik. - Úgy lesz - mosolyodott el, mikor megpillantotta a néhány méterre tőlük ücsörgő Taylor-Luke párost.
- Mi van itt, osztálykirándulás? - szólt Logan, mikor követve a fiú tekintetét ő is észrevette két osztálytársukat, akik épp akkor gyújtottak rá egy-egy szál cigarettára.

Luke úgy érezte, muszáj valakinek elmondania, mit tett. Az egyetlen személy, akiben feltétel nélkül képes bízni, az az a lány, aki most ott ült mellette és erősen füstösre sminkelt fekete szemekkel nézett vissza rá. Hosszú, szőke hajtincseivel hanyagul játszott a szél, miközben felemelte arcát és kifújta száján át a cigaretta füstjét.
- Kérlek, ne nevess ki. Nagyon megbántam, amit tettem. Fogalmam sincs, hogy tudtam annyira berúgni, hogy ilyet csináltam. Nagyon tré - kezdte Luke, de aztán elcsendesedett, mert hirtelen nem tudta, hogyan is folytassa. Taylor oldalát már nagyon fúrta a kíváncsiság. Oldalba vágta barátját és biztosította róla, hogy bármiről is van szó, neki nyugodtan elmondhatja.
- Nem ígérem, hogy nem fogok nevetni, viszont meghallgatlak és a tanácsom is megkaphatod, ha szükséged van rá. Na jó, akkor is, ha nem - nevetett.
- Te mennyivel másabb vagy, mint a többi lány. Mint Selena vagy Miley - nézett rá töprengve Luke.
- Rájuk semmiben sem szeretnék hasonlítani, úgyhogy ezt bóknak veszem!
- Annak is szántam - bólintott a fiú, majd újra elcsendesedett. Taylor kérdőn nézett rá.
- Mi köze ennek ahhoz, amit elakarsz mondani?
- Az, hogy a Rock 'n' Roll est utáni reggelen arra ébredtem, hogy ott fekszik mellettem Selena, Miley és Zayn.
- És?
- Meztelenül! Nem bírom felfogni, hogy voltam képes lefeküdni azokkal a lotyókkal! Annyi pia pedig a világon nincs...
Taylor
Taylor néhány másodpercig némán bámult a fiúra, szemében a csodálkozás csillanásával, majd a komorság búsan lehulló függönyével. A hasát fogva kellene kacagnia azon, amit Luke mesélt neki az imént. Ezzel szemben lesújtva érezte magát, maga sem tudta, miért. Mit kellene mondania? Hogyan kellene viselkednie? Barátja azért mesélte mindezt el neki, hogy könnyítsen a megbánás terhén, hogy együtt elvicceljék a dolgot és minden visszatérjen a megszokott kerékvágásba pont úgy, ahogyan annak lennie kell. Ő mégsem érezte úgy, hogy képes lenne bármilyen mosolyra vagy szúrós poénra. Csakis arra vágyott, hogy egyedül lehessen. Felpattant és közben elővett zsebéből egy újabb cigarettát. Miközben meggyújtotta, végig kerülte Luke pillantását.
- Mi a baj? Tényleg ennyire szörnyű az, amit meséltem? Reméltem, hogy te majd megnyugtatsz. Tudod, fiatalság bolondság, egyszer élünk, vagy valami ilyesmi... - hadarta a fiú kétségbeesetten, Taylor viszont már nem figyelt rá.
- Bocsi, de most mennem kell - szólt hátra a válla fölött és zsebre dugott kézzel elindult a parkban.
- Momsen, most meg mi van?! - kiáltott utána Luke, de a lány még csak hátra sem fordult.


Iggy szobája ablakában állt és haját fésülte, miközben az övével szemközti ablakot bámulta, amiben pár perc elteltével felbukkant Logan és felkapcsolta a villanyt. Iggy szórakozottan figyelte, ahogy a fiú leveszi pólóját, majd eltűnik a szoba azon szeletéből, amit Iggy az ablakon keresztül szemügyre vehetett. A lány csalódottan hátat fordított az ablaknak és szépítkezőasztalára tette fésűjét. Ha Logan hazaért, az azt jelenti, már Dylan is otthon van. Iggy átsietett a folyosón és berontott testvére szobájába, aki már az ágyon hevert és gyrost evett, miközben a televízió távkapcsolóját nyomogatta. Iggy nem szólalt meg addig, amíg a fiú észre nem vette őt. Miután ez megtörtént és Dylan ismét a TV képernyőjére irányította tekintetét, Iggy a készülék elé állt karba tett kézzel és mozdulatlanná vált.
Iggy
- Te most így próbálod elérni, hogy a középpontba kerülj? - sóhajtott Dylan.
- Dehogyis, én akaratlanul is mindig ott vagyok. Egy istennő élete már csak ilyen - vont vállat Iggy, aztán közelebb lépett bátyjához és komoly kifejezéssel az arcán leült mellé az ágy szélére.
- Hogy vagy? Annyi szörnyűség történt veled az utóbbi időben és én nem is voltam száz százalékig melletted - mondta csendesen. Az ablakon túl közben eleredt az eső és dühös táncot kezdett az ablakpárkányon. Dylan levette pillantását a televízióról és húgához fordult.
- Neked is meg volt a saját bajod. Justin, meg minden...
- Tudom, de akkor is. Logan sokkal többet segített neked, mint én, pedig én vagyok az ikertestvéred.
Dylan a lány homlokára tette tenyerét.
- Nem vagy beteg? Túlságosan önzetlenül beszélsz - mosolygott, majd hozzátette: - Így is segítettél. Nem piszkáltál, az pedig már nagy szónak számít. Na meg persze feltöltötted Justin videóját arról, ahogy Nick fejét a vécécsészébe nyomják. Hála neked mindenki láthatja, ahogy épp megalázzák őt. Ő már évek óta ezt csinálja másokkal, megérdemelte, hogy végre visszakapja. Túl sok embert bántott már ok nélkül.
- Tudom. Na és Zayn? Remélem végre leszáll rólad, mert a kirándulás óta nagyon elegem van belőle - szólt Iggy, miközben úrrá lett rajta az indulat.
- Én is remélem...
- Ne aggódj, megfizet még azért, ahogy veled bánik. Azzal, hogy smároltam vele, elértem, hogy elveszítse Justint, a legjobb barátját. Nélküle pedig a népszerűségéből is veszíteni fog hamarosan. Ő csak Justin hátán kapaszkodott fel oda, ahol van. Hallottad, hogy már a focicsapatból is kitette, amiért elhívott engem a Rock 'n' Roll estre?
Ahogy ezt kimondta, máris jobban érezte magát. A Zayn iránti bosszúja jól alakul, és bár arról nem tehet, ami Justinnal történt, de ő is megkapta büntetését azzal, hogy kórházban van. Ráadásul egy ideig focizni sem focizhat, és mióta kiderült, hogy megcsalta Iggyt, már nem is számít olyan menő pasinak a sulin belül, mint korábban. Persze még így is ő a legnépszerűbb, de ez bármikor változhat. Már csak Selenát kell egy életre megleckéztetnie, és akkor nyugodt lesz a lelke. Akkor végre elégtételt vehet azért, amit vele tettek.


Ekkor az ikerpár ordítozás foszlányaira lett figyelmes a szomszédház irányából. Mindketten felpattantak az ágyról és az ablakhoz siettek. A szomszédban épp akkor jelent meg a dühöngő Robert és Logan, akit a pulcsijánál fogva cibált ki a bejárati ajtón. A fiú elvesztette egyensúlyát és hasra esett, de Robert nem nyújtott neki segítő kezet, hogy talpra állítsa őt. Helyette kiabált még egy sort aztán becsapta az ajtót, miután eltűnt mögötte.
- Rohadék... - morogta Dylan szomorkásan, majd elfordult az ablak elől, hogy Loganhez siessen. Iggyből csak egy aranylóan megvillanó hajzuhatagot látott, s a lány már a földszintre vezető lépcsősoron baktatott lefelé. Egymás után léptek ki a luxusvilla ajtaján, hogy egyenesen elinduljanak a szomszédház felé. Logan azonban már nem volt sehol.
- Visszament a házba? - nézett körül Iggy, miközben körbenézett a ház előtt, mintha arra számítana, hogy a fiú hirtelen felbukkan a semmiből.
Dylan rászánta magát arra, hogy becsengessen. Egy-két perc elteltével megjelent az ajtóban trikóban és melegítőnadrágban Logan nevelőapja. Egyik kezében egy doboz sört tartott, a szájából cigaretta lógott és bűzlött az alkoholtól.
- Mit akarsz, kölyök? - förmedt rá Dylanre nem túl barátságos hangnemben.
- Magának is jó estét. Logant keresem.
- Nincs itthon! - vágta rá Robert, majd sarkon fordult és becsapta az ajtót.
Iggy elővette mobilját és kikereste Logan számát, hogy felhívja őt.
- Nem veszi fel - tudósította aggódó testvérét, miután sokadjára is kicsörgött a telefon, aztán bekapcsolt a hangposta.
Dylan
Mindketten azon töprengtek, hogyan találják meg elveszett barátjukat. Miután hazamentek, Iggy a konyhába indult és elővett a hűtőből egy üveg rostos őszibarack levet, hogy töltsön magának. Dylan leült a konyhapulthoz és idegesen csapkodta tenyerével a combját. Miután testvére megitta italát, neki állt, hogy kakaót készítsen a fiúnak.
- Tessék. Tudom, hogy ettől mindig megnyugszol - mondta, miközben átnyújtotta Dylannek a gőzölgő bögrét.
- Köszönöm - mosolyodott el egy pillanatra a fiú, aztán aggódó kifejezéssel az arcán felpillantott Iggyre. - Szerinted hol lehet?
- Biztos csak sétál egyet, mert feldúlt. Nem lesz semmi baja, ne aggódj.
Iggy próbálta leplezni, hogy ő is aggódik barátjuk miatt, mert nem akarta mégjobban megrémíteni testvérét.
- Jó, de utána hova megy? Biztosan nem haza. Az utcán fog aludni?
Iggy válasz helyett elővette telefonját és nyomkodni kezdte. Dylan felháborodva meredt rá. - Te még ilyenkor is képes vagy másokkal trécselni?! 
- Nem, te idióta! Kiírtam a Facebook és Twitter profilomra, hogy ha valaki látja Logant, jelentkezzen. Hátha szerencsénk lesz.
- Szerinted ennek mennyi az esélye? - kérdezte kételkedő hangon Dylan, mire húga hátravetette haját a válla fölött és rá jellemző kifejezéssel az arcán nézett a fiúra.
- Nagyon jól tudod, hogy nekem több ezer ismerősöm és követőm van. A suli nagyrésze követ Twitteren, mert kíváncsiak rám. Lehet, hogy valamelyikük véletlenül összefut Logannel a város utcáin. Mivel ő nem olyan ismert a suliban mint én, még képet is csatoltam róla a posztomhoz.


Selena
Mindeközben Selena a semmibe révedve feküdt az ágyán. Könnyei arcáról a párnára csordultak. Fogalma sem volt arról, mi lesz az életével. Teljesen tanácstalanul, reménytelenül szorította magához a takaróját és arra vágyott, bár megbeszélhetné valakivel kilátástalan helyzetét. Miley lenne az egyetlen, akivel ezt megtehetné, de még mindig haragudott a lányra azért, amiért belepett a pom-pom csapatba annak ellenére, hogy őt nem vették be. Jelenlegi helyzetében a legjobb barátnőjére való neheztelés tárgya teljesen jelentéktelen apróságnak tűnt. De hogyan mondhatná el Mileynak, hogy gyereket vár? Képtelen bármit is mondani. Most, hogy Justin már tudja, az egész csak még valóságosabbá vált, még elviselhetetlenebbé, mint eddig. Bárcsak visszaforgathatnám az időt, gondolta. 

Barátnője vele ellentétben teljes mértékben kiélvezte az életet. Egy magas, szélesvállú, borostás főiskolás srác társaságában feküdt fekete autója hátsóülésén egy külvárosi parkolóban.
- Van nálad gumi? - kérdezte Miley, miközben a fiú vadul csókolgatta a testét és türelmetlenül cibálta róla le a ruháját.
- Minek az? - A válaszként odavetett kérdés türelmetlenül, érdektelenül és zihálva hangott fel, Miley pedig egy pillanat alatt elvesztette érdeklődését az őt taperoló fiú iránt.
- Annak, hogy ne kelljen magam valami terhes tinik műsorban mutogatnom! Hudd el, én sem vagyok oda érte... - mondta bosszankodva és elfordította a fejét egy újabb csók elől. Partnere lehúzta róla a felsőjét és bugyijának pántjába fűzte ujjait.
- Majd idő előtt kihúzom. Úgy megfelel?
- Nem. Inkább csak orálozzunk - sóhajtott a lány, miközben teljesen elment a kedve a dologtól. Zaynre gondolt és arra, vajon mit csinálhat épp a fiú. Arra, hogy mennyivel jobban érezné magát most, ha vele lehetne. Nem is kellene feltétlenül szexelniük, már az is elég lenne, ha csak betépnének és bámulnák a csillagokat. Ha hasukat fogva nevetnének és maguk sem tudnák, hogy min. Mileyt meglepte, hogy jelenleg van olyan dolog, amire jobban vágyik a szexnél, ugyanis annál jobb időtöltés számára nem létezik. Eltolta magatól a még mindig vadul markolászó és tapizó fiút, aki már épp lehúzta sliccét.
- Most meg mi a szar van?! - csattant fel türelmetlenül. Közben Miley összekapcsolta hátán a melltartóját és a felsőjéért nyúlt. - Elment tőled a kedvem. Inkább hazamegyek.
- És itt hagysz, miután teljesen felizgattál?! Na még mit nem... Tudom, hogy alig várod, hogy benned legyek...
Miley
A fiú felhúzta Miley miniszoknyáját és bugyijának pántjába akasztotta ujját, a másik kezével pedig benyúlt a nadrágjába. A lány rúgkapálva próbálta őt lerázni magáról. 
- Eressz el, te seggfej! - üvöltötte, mire a srác tenyere nagyot csattant az arcán. 
Teljesen kétségbeesett. Ez nem történhet meg vele... Nem gondolta volna, hogy valaha is lesz olyan alkalom, amikor ő nemet mond a szexre, de most mindennél jobban vágyott arra, hogy kiszabaduljon az autóból, még mielőtt sor kerülne a dologra. Felemelte egyik kezét és anélkül, hogy odanézett volna, kitapogatta az ajtón a kilincset. Meghúzta, mire az kinyílt. Közben a srác combjánál fogva húzta őt maga alá és azon próbálkozott, hogy kellőképp letudja őt fogni ahhoz, hogy belé hatolhasson. Miley összeszedte minden erejét és belesűrítette az öklébe. Az erőszakos srác állát találta el, mire az hátra hanyatlott és elvesztette egyensúlyát. A lány letolta őt magáról, belökte az első és hátsó ülések közé, aztán felkapta felsőjét és kikászálódott az autóból. Amint talpa földet ért, azonnal futásnak eredt. Csak az számított, hogy minél messzebb kerüljön a fiútól. Veszélyes környékén rohant át. Miután elkanyarodott egy másik, szélesebb utcára, lelassított hogy gyorsan belebújjon felsőjébe és lesimítsa a szoknyáját. Riadtan pillantotta meg a fekete autót, amint rákanyarodott arra az utcára, amin ő futott. Minden erejét latba vetve rohant és rohant, majd befordult egy sarkon és elérkezett egy nagyobb, forgalmasabb utcára. Itt már sűrűbb volt az éjjeli világítás és autók is suhantak el mindkét irányba. Száz méternyire Miley megpillantott egy metró aluljárót. Ha azt sikerül elérnie, felszáll az első metróra és végre véget ér ez a rémálom. Tovább rohant, de közben a szeme sarkából észrevette, hogy üldözője kiszállt a kocsijából és ott futott mögötte a járdán. Egyre csökkent közöttük a távolság. Húsz méter. Aztán már csak tizenöt. Tíz...


Iggy és Dylan feszülten figyelték a lány közösségi oldalait használható információ reményében Logan hollétéről. Az üzenetek jöttek és jöttek, de mindegyik más és más helyről számolt be, képet pedig senki sem csatolt, hogy azzal bizonyítsa be állítását.
Dylan
- Ez mind kacsa. Ezek csak azért irkálnak neked, hogy felhívják magukra a figyelmed - bosszankodott Dylan. Iggy hátra vetette haját a válla fölött és megnyitott egy újabb üzenetet, amiben végre megpillantottak egy képet, amin Logan egy metrón ülve utazott valahová.
- De honnan tudjam, hogy ez melyik metró és épp hová tart? És hogy Logan hol fog leszállni? Semmit nem írt ez a csaj csak ezt a képet küldte - bosszankodott Iggy, majd visszaírt az üzenetre, hogy információkat szerezzen. Közben Dylan elővette saját mobilját és újra megpróbálta hívni barátját, ismét csak sikertelenül.
- Talán lenémította a mobilját - töprengett hangosan, miután kinyomta a kisípoló mobilt.


Miley elérte az aluljárót és gondolkodás nélkül lerohant a lépcsősoron. Válogatás nélkül félrelökte a vele szembe jövőket és hátra sem nézett. Az aluljáróban aztán a peronhoz sietett. A jelzőtábla szerint még egy perc volt hátra a következő szerelvény érkezéséig. Ötven másodperc. Negyvenöt. A korábbi járattal érkezők már mind elhagyták az aluljárót, amikor félrelökte őket a lépcsőn. Néhányan érkeztek, majd elindultak az ellenkező irányba közlekedő szerelvény peronjához. És akkor megpillantotta őt. A fiút, aki üldözte. Már nem futott, csak sétált felé annak tudatában, hogy úgysem tud elmenekülni. Pedig már csak fél perc maradt hátra a metró érkezéséig. Odalépett Mileyhoz és úgy, hogy senki számára sem legyen feltűnő, karon ragadta őt.
- Gyere szépen velem és fejezzük be, amit elkezdtünk - mondta a srác fogcsikorgatva, ő pedig válasz helyett kitépte karját a szorításából.
- Segítség! - kiáltotta, de senki sem hallotta. Ugyanis megérkezett az ellenkező irányba tartó szerelvény és a hangja, az ajtók nyílása, az emberek ki-és be szállása közepette senki sem figyelt rá. Közben az ő szerelvénye is megérkezett. Látta, ahogy lámpáinak fénye kitűnik az alagút sötétjéből, majd egyre közeledik aztán egyre lassulva elsuhan mellette. A fiú bátorsága inába szállt, de még mindig magához szorította őt.
- Ha nem engedsz el, üvöltök, amikor kinyílnak az ajtók! Aztán egyenesen a rendőrségre megyek! - fenyegetőzött Miley.
Ekkor megállt a szerelvény és kinyíltak az ajtajai. Miley sohasem örült még egy ismerős váratlan felbukkanására annyira, mint most. Logan lépett ki a metró hozzájuk legközelebbi ajtaján néhány másik ember társaságában. 
Logan
- Logan! - kiáltott oda a lány. Közben érzte, hogy a hátulról a karját szorító fiú elengedi őt. Sietve osztálytársa felé indult, aki megállt és felnézett, amikor a nevét hallotta.
- Szia - köszöntötte a lányt, miközben az szó nélkül a nyakába vetette magát és a vállába fúrva arcát zokogni kezdett.
Logan meglepetten pislogott.
- Mi a baj?
- Menjünk innen minél messzebre, kérlek!
- Miley sietve elengedte őt és hátra nézett.  Üldözője már nem volt sehol.
- Kit keresel?
- Senkit. Egy sráccal voltam. Megakart erőszakolni aztán sikerült kijutnom a kocsijából, de utánam futott. Az előbb még itt volt. Akkor engedett el, amikor megszólítottalak. Annyira féltem! - hadarta a lány, miközben egy türelmetlen mozdulattal kitörölte szeméből a könnyeket. Logan még sosem látta őt ilyennek. A hallottaktól tátva maradt szájjal bámult Mileyra és hirtelen azt sem tudta, mit mondjon.
- Annyira sajnálom... Jelentened kell a rendőrségen!
- Csak elakarok menni innen... Kérlek.
- Rendben. Melyik irányba menjünk? Nem tudom hol laksz.
- A következő metróval elmehetünk.
Mikor már a metrón ültek egymás mellett, Miley kíváncsian a fiúra pillantott.
- Te mit kerestél azon a helyen? A külváros veszélyes... 
- Nem is figyeltem hol szálltam le. Már egy ideje metrózok. Felszállok, aztán találomra leszállok az egyik megállóban, utána felszállok az ellenkező irányba tartóra és megyek vissza... Tudom, marhaság - legyintett Logan. Meglepetésére viszont Miley nem nevette ki. Ellenkezőleg, együttérzőn nézett rá.
- Én is sokszor csináltam ezt, mikor céltalanul bolyongtam, csak hogy ne legyek otthon - vallotta be.
Logan élővette telefonját és meglepetten vette észre a tucatnyi nemfogadott hivást az ikrektől. Melegség áradt szét testében az aggodalmuktól. Visszaírt nekik, hogy minden rendben és ne aggódjanak, nincs baja. A belvárosban szálltak le a metróról.
- Figyelj, innen hazatalálok. Nem kéne innen tovább kísérned, mert a környékünk nem olyan, mint a tiétek. Nem szeretném, hogy bajod essen. Későre jár - szólt Miley, miközben felsétáltak az aluljáró lépcsőin.  A felszínre érve elárasztotta érzekszerveiket a belváros zaja, a megannyi lámpa és autó fénye, a járdákon rohanó emberek. A város ezen része sosem aludt.
- Szívesen elkísérlek. Nem akarok hazamenni - vallotta be Logan, miközben az egyik buszmegálló felé vették az irányt.
- Akkor aludj nálunk, ha van kedved. Legalább én sem megyek egyedül haza. Eléggé kiakadtam és még mindig parázok. 
Logant meglepte a lány ajánlata, ugyanis sosem voltak jó viszonyban. Jó ötlet lenne ott aludnia? Mehetne Dylanékhez is. Már nagyon hiányzott neki a fiú és be kellett vallania magának, hogy Iggy is. Amíg a várost járta, csak rájuk tudott gondolni. Ők voltak egyedül azok, akikre gondolva jó érzés töltötte el. Akik miatt még szeretett élni. Viszont Mileyt sem akarta magára hagyni. A lánynak most nagyobb szüksége volt társaságra. Eddig nem igazán sikerült megismerniük egymást, nem barátok, de Miley nem is csesztette őt sosem úgy, mint Selena, Zayn, Nick vagy Austin. Emellett majdnem megerőszakolták az imént...
- Nyugi, nem fogok rád mászni. Bár nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyet fogok mondani, de most életemben először nem tudok még csak gondolni sem a szexre - nevetett Miley.
Logan végül beadta a derekát.
- Jó, legyen. Akkor nálad alszom, ha nem gond - mosolygott.


Iggy lefekvéshez készülődött. A szépítkezőasztala előtt ült és éjszakai krémmel kente az arcát, amikor újabb üzenete érkezett Logan hollétéről annak ellenére, hogy már kitörölte az ezzel kapcsolatos bejegyzését, miután a fiú írt nekik, hogy minden rendben van. Az üzenetben csak egy kép volt látható, amin Logan és Miley a belvárosban sétálnak.
Ez meg micsoda? Mit csinál ezzel a ribanccal? - csodálkozott Iggy a képre bámulva, aztán bosszúsan a falhoz vágta fésűjét. Pár másodperc múlva Dylan jelent meg az ajtóban.
- Beléd meg mi ütött? - pislogott a fiú kíváncsian. Iggy a tükörből nézte őt, miközben beszélt.
- Az, hogy amíg mi aggódtunk Logan miatt, addig ő felettébb jól érzi magát egy lotyóval!
- Kivel?
- Mileyval! Most kaptam egy képet, amin a belvárosban sétálnak, pedig nincsenek is jóban! - háborgott Iggy.
- Biztos csak összefutottak. A metrón még egyedül volt Logan, mikor küldte róla a képet az a csaj.
- Mert biztos akkor igyekezett Mileyhoz! Mit képzel magáról? Mi keressük őt, mint egy őrült, ő meg szórakozik?! Szégyellje magát!
- Biztos nem akar hazamenni még. Láttad, hogy bánt vele a nevelőapja.
- Akkor miért nem inkább veled van? Miért Mileyval? Tudja, hogy itt nálunk bármikor aludhat.
Iggy
Dylan eltűnődött testvére érvein és be kellett látnia, hogy tényleg rosszul esik neki, amiért barátja inkább Mileyval lóg, mint vele. Azt remélte, miután a fiú kiszellőztette a fejét és megnyugodott, majd találkoznak és megbeszélnek mindent. Ezzel szemben Logan csak annyit írt, hogy minden rendben és ne aggódjanak. Ha Mileyval lófrál, legalább megkérdezhette volna őt és Iggyt, hogy van-e kedve csatlakozni. 
- Lehet, hogy tényleg csak összefutottak és egy darabon együtt haladtak tovább - szólt végül. Iggyt nem hatotta meg a mondanivalója.
- Nem érdekel. Felőlem azt csinál, amit akar. De ha legközelebb megint eltűnik, én nem fogom keresni. Jó éjt... Nekem - búcsúzott, majd az ágyához lépett és bebújt a takaró alá. Dylan kihátrált a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.


Miley és Logan megérkeztek ahhoz a belvárosi panelhez, amiben a lány lakott édesanyjával. Lifttel mentek fel az ötödik emeletre, ahol aztán elindultak a folyosón és meg sem álltak egészen az utolsó jobb oldali ajtó előtt. Miután beléptek az ajtón Miley felkapcsolta az előszobában a villanyt.
- Nem nagy szám - mondta, miközben levetette cipőjét és elindult a konyha felé.
- Szerintem szuper, főleg hogy csak ketten laktok itt, vagy nem? - mosolygott Logan, miközben szétnézett a két szobás, barátságos lakásban.
- De, bár van, amikor anya kénytelen ide hozni egy-egy kuncsaftot. Gyere, megmutatom a szobáját! Olyat még biztosan nem láttál!
Azzal a két fiatal elindult az egyik zárt ajtó felé. Miley anyukája nem volt otthon, így az üres, sötét szoba fogadta őket. Miley felkapcsolta a villanyt. A falakon tucatnyi kép lógott, láthatóan mindegyik ugyanazt a nőt ábrázolta. Hol lenge öltözékben, csábosan pózolt a kamerák előtt, hol szado-mazo dominaként, bőrszerkóban és korbáccsal a kezében kényszerített földre különböző férfiakat. Logannek a képek láttán azonnal Madonna botrányos SEX című könyve jutott az eszébe. Látta a könyvet Iggy szobájában, és egyszer belelapozott.
- Megnézed a korbácsait, bilincseit és szíjait? Vibrátorai is vannak - invitálta Miley anyukája gardróbjához a fiút, aki visszakozva a fejét rázta.
- Nem, köszi majd inkább máskor - sietett a válasszal, mire a lány megvonta vállát és Logannel az oldalán kilépett a szobából. Ezután Miley szobájába léptek be, ami anyukájáéhoz képest teljesen hétköznapi volt. A fehér falak egyikére egy szivárványt festettek, az ajtóval szemközt egy nagy, fehér keretes ablak állt tökéletes kilátást nyújtva a belváros éjszakai fényben fürdő utcájára. Az ablak mellett jobbra, a sarokban helyezkedett el Miley fekete keretes ágya, bordó ágyneműhuzattal. Az ágy fölött egy nagyobb, bekeretezett kép lógott a falon. A fotó az ölelkezve nevetgélő Miley-Selena párost ábrázolta. Az ablak másik oldalán egy íróasztal állt,  rajta olvasólámpával és különböző rapperek felragasztott képeivel.
- Tök jó a szobád - dícsérte őszintén Logan, aki először azt gondolta, a lány szobája is olyasmi lehet, mint az anyukájáé, ám kellemesen csalódott. Miley leült törökülésben az ágyra és elővett éjjeliszekrénye fiókjából egy, már készre sodort jointot. Miután meggyújtotta, beleszívott és karikákat fújt füstjéből.
- Kinyitnád az ablakot? - kérte Logant. Miután ez megtörtént, intett a fiúnak hogy nyugodtan foglaljon helyet. Logan leült az ágy szélére, Miley pedig a kezébe nyomta a füvescigarettát.
- Szívj bele! Jól alszol majd tőle.
Miley
Logan néhány másodpercig csak nézte a kezében tartott jointot, majd eszébe jutott Robert és az állandó piszkálódása. Végül megvonta a vállát és beleszívott. Hiszen nem először csinál már ilyet. Miley szélesen elmosolyodott.
- Ezt már szeretem - mondta, majd felpattant és az íróasztalon álló zenedobozhoz lépett, hogy telefonjára csatlakoztatva zenét kapcsoljon be. Végül egy Snoop Dog dalra esett a választása. Miután visszaült az ágyra, Loganre szegezte tekintetét. 
- Na és miért nem akarsz hazamenni?
A fiú először hezitált, nem tudta akar-e beszélni Robertről és azt sem, hogy bízhat-e Mileyban. Végül úgy döntött, kiböki azt, ami bántja.
- A nevelőapám. Állandóan csesztet. Ha nem csinálok semmit, akkor is kapok. Kidobott a házból, amiért zenét hallgattam. Elvileg nem hallotta tőlem a tévét...
Miley együttérzőn nézett rá.
- Tudom, min mész keresztül. Anyám is sok fasziját hazahozta. Volt, amelyik csak egy-két hetet lakott velünk, más hónapokat, vagy egy egész évet. A legtöbb pedig olyan fajta volt, mint a nevelőapád. Anyukáddal beszéltél erről?
- Nem érdekelné. Úgyis én lennék a rossz és Robert a jó - csóválta a fejét Logan.
- Nálunk is sokáig ez volt, de mára már sikerült elérnem, hogy ne hozzon haza azonnal minden jött-mentet. Egész jó a kapcsolatom anyával. Neked is megkellene próbálnod beszélni a tiéddel - bíztatta Miley, majd hirtelen más témára váltott.
- Azt beszélik a suliban, hogy te és Dylan jártok. Ez igaz? Nyugi, nekem elmondhatod. Engem egyáltalán nem zavar a dolog, sőt! Szerintem irtó szexi. Nem mondom el senkinek.
Miley kíváncsian várta a fiú válaszát, Logan viszonta fejét rázta.
- Az emberek mindenfélét beszélnek. Dylannel csak barátok vagyunk. Olyan nekem ő, mint neked Selena. Mintha a testvérem lenne. Bármit megtennék érte.
Miley egy pillanatig csak némán fürkészte a fiú arcát, majd kezét Logan ágyon heverő kezére tette.
- Ne foglalkozz azzal, mit beszélnek a lúzerek. Nagyon szép dolog, hogy ennyire szereted őt. Én is ugyanígy érzek Selenával kapcsolatban. Nem mindenkinek adatik meg egy ilyen barát, pedig az embernek szüksége van egy ilyenre. Nélküle nem tudom, hogy vészelném át a mindennapokat...
- Köszönöm, hogy megértesz - mosolygott hálásan Logan. Nem gondolta volna, hogy vannak dolgok, amikben hasonlítanak egymásra a lánnyal, akinek arca most hirtelen elkomorult.
- Mi a baj?
- Semmi, csak Selenáról eszembe jutott, hogy most haragszik rám... Bekerültem a pom-pom csapatba, ő pedig nem. Pedig kiskora óta ez az álma. Azt akarja, hogy én se lépjek be nélküle. Vagy együtt, vagy egyikünk sem... Pedig én annyira szeretném! Azt hittem, majd örül a sikeremnek. Hogy végre valamiben jó lehetek - mondta szomorúan, aztán beleszívott a kezében tartott cigibe.
- Ha fontos vagy neki, befogja látni, hogy önző dolog lenne megfosztania téged valamitől, ami boldoggá tesz. Ne add fel az álmaid. Ha ez az, amit csinálni szeretnél, akkor ne mondj le róla! - bíztatta Logan, mire Miley hálásan mosolygott. Mikor a fiú elment letusolni, nagy kísértést érzett magában, hogy kilesse őt. Végül nem tette meg. Mire ő is lezuhanyzott és visszaért a szobába, Logan már a földön vetett agyában aludt. Miley lefeküdt saját ágyára és oldalára fordulva perceken át nézte a fiú arcát, miközben az aludt és hirtelen nagyon megsajnálta őt. Nem ismert még egy ilyen rendes srácot, mint Logan, ennek ellenére otthon és a suliban is folyton bántják őt. Az élet olyan igazságtalan... Amint lehunyta szemeit, bevillantak előtte az autóban történtek. Félősen nyakig magára húzta a takaróját és megpróbált elaludni. Bele sem mert gondolni, mi történhetett volna, ha nincs szerencséje.
Logan

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése