2019. december 6., péntek

55. Fejezet: Buliszerviz

Iggy
Iggy és három barátnője egy meghitt, fahéj illatú kávézóba szürcsölgették turmixukat színes szívószálakon keresztül. Miközben az egyik ablak melletti asztalnál ülve várakoztak, Iggy próbált nem gondolni az előző este Justinnal történtekre. Miután álomba sírta magát, elhatározta, hogy újraépíti erődje falait és megkétszerezi védelmüket, hogy a fiú még egyszer ne törhessen rajtuk át. Nem hagyhatja, hogy bárki vagy bármi elgyengítse őt. Annyira gondolataiba mélyedt, hogy már csak akkor pillantotta meg az érkező Victoriát, mikor az már majdnem az asztalukhoz ért. Szürke, műszőrmével bevont kabátjában és fényes, samponreklámokat megszégyenítő hajával úgy festett, mint aki épp akkor lépett ki egy téli katalógusból. Arca kipirosodott a csípős hidegtől, ami csak ellenállhatatlanabbá tette a lányt. Iggyt egyszerre nyűgözte le és bosszantotta a bevonulás. Elsős korában próbált ellesni minden hatásos mozdulatot az akkor végzős évében járó Victoriától. Akkor bálványozta őt, most már inkább csak tisztelte, ugyanis senki mást nem bálványozott saját magán kívül. A lány után forduló tekintetektől és barátnői pillantásaitól azonban kissé idegesen kezdett dobolni frissen manikűrözött ujjaival a faasztal lapján. Csak nem fenyegetve érzi magát? Ezt a gondolatát gyorsan elhessegette és széles mosollyal üdvözölte egykori mentorát. Victoria testvére helyett őt jelölte ki utódjául, amiért hálás volt a lánynak. Ugyanakkor biztosra vette, hogy ha ez mégsem így történik, akkor is ő lett volna az új méhkirálynő. Ninát könnyű szerrel letaszította volna a trónról. Egyetlen hét sem kellett volna hozzá. Ő uralkodásra született, ezzel pedig még Victoria is tisztában volt.
- Csajok! Annyira jó látni titeket! Boldog Karácsonyt! - örvendezett Victoria és Ninát odébb tolva helyet szorított magának az asztalnál. - Képzeljétek, szilveszteri bulit tartok! Ugye ott lesztek?
Victoria tekintete elárulta, hogy a kérdésre inkább kijelentésként gondolt.
- Hát persze! - örvendezett Ariana, de Iggy egyetlen pillantással elvette jókedvét.
- Ami azt illeti, én is bulit tartok, mint minden éven. Ez már egyfajta hagyomány. Te hogy-hogy nem a fősulin ünnepled az újévet? - vonta fel a szemöldökét Iggy. Kezdett ideges lenni. Nem elég, hogy az ex-méhkirálynő váratlanul felbukkant, még a szilveszterét is szabotálni próbálja, gondolta bosszúsan negédes mosolya mögött.
- Szivi, idén átvállalom a szervezést, hogy kicsit te is lazíthass! - mosolygott Victoria, miközben elvette Nina elől a turmixot és beleivott.
Iggy az asztal alatt ökölbeszorította ujjait, de arcán még mindig türelmes mosoly ült. - Számomra ez nem teher, imádok bulit szervezni. Téged is szívesen látlak...
Victoria fejét hátravetve nevetett.
- Cuki vagy, de az év utolsó napján nem éppen egy középsulis buliba vágyom. Az enyémen rengeteg fősulis és egyetemista srác lesz. Gyertek el és pasizzatok be!
- Nekem már van barátom. Idősebb - újságolta Charli nagy büszkén. Victoria közelebb hajolt hozzá az asztal felett és kíváncsian csillogó szemekkel faggatni kezdte.
- Fősulis?
- Igen. Mellette pedig a Starbucksban dolgozik.
Victoria ismét felnevetett, mire Charli és Iggy összeszűkült szemekkel néztek rá.
- Azt hittem, nagyobbak az igényeid... dugtatok már?
- Mi nem dugunk, hanem szeretkezünk! - csattant fel Charli türelmét vesztve. - És nagyon jó pasi, csak hogy tudd!
- Okééé... - Victoria vetett a lányra egy sajnálkozó pillantást, aztán Iggyhez fordult. - Na és te?
- Mi van velem?!
- Te csináltad már Justinnal?
- Már nem vagyunk együtt.
Nina élvezettel nézte, hogyan válnak barátnői egyre feszültebbé. Boldoggá tette az, hogy a lányok nem ugrálják pincsi módjára körbe a testvérét, mint annak idején.
- Hát ez sajnálatos, Justin jó pasi. Azt hittem, ti lesztek a suli sztárpárja.
- Azok is voltak - jegyezte meg Charli szemét forgatva.
Victoria tovább szürcsölte az eltulajdonított turmixot, bár inkább pletykákra szomjazott.
- Akkor mi történt?
- Justin megcsalta Iggyt - kotyogott Ariana. Szóbanforgó barátnője a lábára taposott az asztal alatt, mire felszisszent.
Victoria elkerekedett szemekkel meredt Iggyre. - Ne már! Látjátok, a tökéletes csajok élete sem tökéletes.
- Te már csak tudod - emelte az ég felé tekintetét Nina.
Közben Iggy felállt és hátravetette haját a válla fölött. - Csajok, ideje indulnunk! Az új pasim már vár.
Barátnői szintén felálltak, Victoria pedig izgatottan felpillantott. - Új pasid? Nem hagyhatsz itt anélkül, hogy nem mesélsz róla!
- Hamarosan megismered, ne aggódj! - mosolygott Iggy, majd a csajok kíséretében kivonult a kávézóból. Victoria gondolataiba mélyedve pillantott utánuk.

Luke
Miután előző este álomba sírta magát, Luke eltökélten kelt ki az ágyból. Letusolt és felöltözött, megitta a reggeli kávéját és rágyújtott egy cigarettára, aztán a garázsba indult. Elektromos gitárja már ott várt rá, mintha csak hivogatón arra csábítaná a sarokban állva, hogy játsszon rajta. Luke egy doboznyi sosem használt régi kacat tetejére állította telefonját, aztán megnyomta a felvétel gombot és gitárjával a kezében elé állt. A következő pillanatban játszani kezdte Kelly Clarksontól a  Never Again kezdőakkordjait és énekelni kezdett.

"Remélem, amikor vele bújsz ágyba, rám gondolsz... Sosem kívánnék rossz dolgokat, de neked jót sem..."

Nem hagyta, hogy akár egyetlen újabb könnycseppet is elpazaroljon a csalfa lányra. Elhatározta, hogy Taylor innentől kezdve csupán azt kapja majd, amit érdemel. Az ő könnyeit pedig biztosan nem. Hangjába és gitárjátékába belesűrítette minden csalódottságát, dühét és gyűlöletét. Remélte, hogy miután elküldi majd a felvételt Taylornak, az érezni fog mindent, amit ő érzett a készítése közben.

"Soha többé nem hallak meg,
Soha többé nem fogsz hiányozni,
Soha többé nem adom neked a szerelmem
Soha többé nem csókollak meg
Soha többé nem akarlak téged
Soha többé nem
Soha...
Fáj tudni, hogy sosem leszek már ott?
Fogadom, megszívod, mikor mindenhol az én arcom látod majd..."

Miután az utolsó szó is elhagyta a fiú száját, a gitár pedig elnémult ujjai alatt, boldog mosolyt színlelve a telefon kamerájába nézett és leállította a felvételt. A hólepte udvarra lépve aztán mélyet szippantott a friss, hűvös levegőből és rágyújtott egy cigarettára. Felszabadulva fújta füstjét az ég felé. Megkönnyebbült. Tudta, hogy akármilyen nehéz is lesz, idővel túl lesz majd a fájdalmon. Hiszen ha Taylor képes volt megcsalni őt, nincs szüksége a lányra. Egyszer talál majd valakit, aki megbecsüli őt és nem szúrja hátba, amikor a legnagyobb szüksége lenne a támogatására. Addig is zenélni fog és megpróbálja összetartani a csonka családot, amiben kénytelen élni. Talán új barátokra is szert tehet, hiszen Taylor mellett nem is próbált meg nyitni osztálytársai felé. Ezúttal minden más lesz majd. Ha pedig az iskolában találkozik a tekintete a Tayloréval, csupán mosolyogni fog. Soha többé nem mutatja ki, mekkora fájdalmat okozott neki a lány. Soha többé.

Ariana
A parkolóhoz érve Iggy ingerülten nekidőlt Ferrarija oldalának és simogatni kezdte a haját, hogy
megnyugodjon.
- Mi a baj, Iggy? - nézett rá értetlenül Ariana, mire barátnője felmordult.
- Mégis mi lenne a bajom?! Hazajön ez a szajha és szilveszteri bulit rendez?! Soha nem szokott! Tutira veszem, hogy csak azért csinálja, hogy megmutassa, még mindig népszerűbb nálam!
- De hát ott lesz egy csomó fősulis meg egyetemista pasi... Újévre elveszíthetném a szüzességem! Az ubi már olyan uncsi...
- Fogd már be, te idióta! Ne bosszants fel mégjobban, vagy megtiltom Ninának, hogy hazavigyen és mehetsz busszal!
Ariana ijedten a szája elé kapta a kezét és nagy szemeket meresztve mentegetőzni kezdett.
- Jaj, kérlek ne! Azt se tudom, melyik busszal kell menni és hol kell leszállni. Kit érdekelnek az idősebb pasik? Nekem egy középsulis is jó.
Iggy szívesen kitépte volna barátnője hajhosszabbítását, de végül erőt vett magán és elővette mobilját, hogy az előlapi kamerán keresztül megcsodálhassa saját külsejét. Ettől némileg sikerült is megnyugodnia.
- Oké, nincs semmi baj. Én vagyok a méhkirálynő. Victoria már másfél éve leballagott. Ő a múlt, a jelen és a jövő viszont én vagyok. Nem félek sem tőle, sem mástól.
- Ez a beszéd! - csapta össze tenyerét izgatottan Charli. - Majd mi megmutatjuk neki!
- Mindenben segítek - ajánlotta Nina, aki mindenáron be akarta bizonyítani testvérének, hogy letudja őt győzni valamiben.
Iggy gyilkos pillantással fordult a lányhoz, mintha csak ekkor vette volna észre, hogy ő is ott van.
- Tudom, hogy a parancsom ellenére tovább terrorizáltad Shawnt és ezért nem állt velem szóba. Ha még egyszer megpróbálsz bekavarni a barátaimnak, magadra maradsz! Mostantól nem piszkálod őt. Világos?
- Igen. Ne haragudj... - sütötte le szemeit Nina megszégyenülve. Inkább színlel kedvességet Shawnnal szemben, semmint elveszítse a barátait és senkivé váljon, gondolta.
- Akkor ezt megbeszéltük - vetette hátra haját Iggy, aztán megenyhült hangnemben folytatta. - Itt a lehetőség, hogy jóvá tedd bűneidet. Mindent ki kell derítened Victoria bulijáról. A helyszínt, a meghívottak listáját, hogy ki lesz a DJ, milyen témájú lesz a buli. Ha kell, nyúlj bele a telójába vagy csekkold le a laptopját, amikor nem látja. Nem érdekel, hogy csinálod, csak csináld!
Nina arca egy csapásra felragyogott.
- Ennél élvezetesebb feladatot még sosem kaptam!
- Iggy, neked nem Zac-kel kellene taliznod? - emlékeztette a lányt Charli. Iggy azonban elszántan bepattant sportkocsijába.
- Dehogy! Nincs időm fiúkkal foglalkozni. Meg kell szerveznünk a bulimat! Szállj be, Nináék majd jönnek utánunk. Már csak pár napunk maradt.

Justin
Miután Zayn elvitte reggelizni Shawnt egy közeli McDonald's-ba, hazaérve megtorpant a bejárati ajtó
küszöbén és elkapta Shawn kezét, hogy visszahúzza őt magához. Egészen közelről néztek egymás szemeibe. Shawn lélegzete egy pillanatra elakadt, aztán Zayn mutatóujjával a fejük fölé bökött.
- Fagyöngy - szólt, majd szájon puszilta a másik fiút és elnevette magát. - Ne haragudj, de ezt mindig ki akartam próbálni.
- Semmi baj - motyogta Shawn fülig elpirulva. - És... köszönök mindent. Ez volt az első igazán jó Karácsonyom és ezt neked köszönhetem.
- Ugyan már... majd meghálálod azzal, hogy segítesz a matekkal. Nem akarok megbukni.
Azonban nem csak Zayn próbálta kihasználni a Fagyöngy ürügyét arra, hogy megcsókolhasson valakit. Justin épp Demi szobájában feküdt az ágyon és az előző estére gondolt, amikor a lány odasietett hozzá és fagyöngyöt tartott a feje fölé.
- Most meg kell, hogy csókolj!
Justin azonban nem mozdult. Képtelen volt megtenni azt, amit barátnője kért tőle. Demi csalódottan a saját kezébe vette az irányítást és lehajolt, hogy megcsókolja a fiút. Az azonban elfordította arcát.
- Ez nekem most nem megy, ne haragudj...
- Mi a baj? - Demi aggódva leült barátja mellé és a kezéért nyúlt.
Justin fáradtan sóhajtott és felült.
- Valamit el kell mondanom. Tegnap este... Iggy megcsókolt. Én pedig nem ellenkeztem.
- Ezt nem hiszem el... - Demi szemébe könnyek szöktek, majd tenyerébe temetve arcát felzokogott. Képtelen volt elfogadni, hogy mindez vele történik meg. - Még mindig őt szereted, igaz? - kérdezte végül síri hangon, szemeit törölgetve.
Justin néhány másodpercig csendben töprengett, mit is mondhatna. Nem akart hazudni. Hiszen ő már más ember lett, attól az énjétől búcsút intett. Nem követhette el újra ugyanazokat a hibákat. Tudta, hogy Demi szereti őt és ő is szerette a lányt, csak nem éppen úgy, ahogy az megérdemelte volna. Nem úgy, ahogy Iggyt szerette. Nem, úgy soha senkit nem fog szeretni...
- Jól érzem magam veled. Biztonságban. Fantasztikus lány vagy. Jó szívű, aranyos, szép, figyelmes, megértő. Nem is kívánhatna nálad jobbat senki. Mégsem érzem, hogy úgy tudlak szeretni, ahogy megérdemled.
Demi ismét felzokogott, mire Justin közelebb hajolt hozzá és megszorította a kezét. - Sosem hazudtam neked. Tényleg elkezdtem érezni irántad valamit. Nem használtalak ki. De az utóbbi napokban egyre erősebb lett bennem ez az érzés... hogy még nem vagyok túl Iggyn. Nem akarlak becsapni. Nem lehetek úgy veled, hogy közben más iránt is érzek valamit... nem ezt érdemled. Amíg nem rendezem az érzéseim, az lenne a legjobb, ha nem találkoznánk.
Fájt mindezt kimondania, de a fájdalomnál fontosabb volt az, hogy nyugodt lelkiismerettel nézhessen tükörbe. Inkább bántsa meg Demit most, mintsem becsapja őt heteken vagy akár hónapokon át. Tapasztalta, hogy a titkolózás és hazugság mit tesz az emberekkel. Amit Iggyvel tett, azt soha többé nem akarja megtenni senki mással. Úgy érezte, így lesz a legjobb. Bizonytalanul magához ölelte Demit, de a lány eltolta őt magától, felpattant, a fürdőbe rohant és magára zárta az ajtót. Aztán a mosdókagylóra támaszkodva, lehajtott fejjel zokogni kezdett.

Dylan
Dylan fekete, testhez simuló boxeralsóban állt szekrénye előtt és azon tűnődött, mit vegyen fel. Észre
sem vette, hogy Logan időközben felébredt és a háta mögé osont, majd a zuhanyzástól még nedves, meztelen mellkasára tapasztotta tenyerét és a fülébe súgott.
- Jó reggelt!
- Neked is - mosolyodott el Dylan és oldalra fordította arcát, hogy ajkaik egymásra találjanak. Közben Logan ujjai játékosan végigszántották felsőtestét, ő pedig összerezzent a jól eső érzéstől.
- Mondtam már, hogy iszonyúan szexi vagy?
Dylan megfordult és barátjára mosolygott. - Nem, mert akkor hazudnál. Azt pedig nem szoktál.
- Hülye vagy. - Logan finoman az ágyra lökte a fiút és felé hajolt, hogy megcsókolja őt.
Dylan minden porcikája bizseregni kezdett, amint bőrük egymáshoz simult. Beletúrt Logan egyébként is kócos hajába és kéken csillogó szemeibe nézett. Megérintette mutatóujja hegyével a fiú alsó ajkát, aztán közelebb hajolt hozzá és finoman beleharapott. - Ha valaki szexi, akkor az te vagy - suttogta olyan tekintettel, mint ami sosem tudna betelni a látvánnyal.
Logan visszacsókolt és tenyerével Dylan combjába markolt. Ajkával egyre lejjebb haladt a fiú állán, majd szép lassan a nyakán. Apró csókokkal borította testének minden felületét, ami a szájával találkozott, míg végül ajkai megállapodtak Dylan mellkasán. Ujjai közben elérték az egyetlen ruhadarabot, amit barátja viselt.
- Még soha nem láttuk egymást meztelenül úgy... - mondta kissé elpirulva, miközben keze vészesen közel került Dylan ágyékához. Az lassan megfogta a csuklóját és visszahúzta a mellkasára. Elvörösödött arccal, nagy szemekkel nézett barátjára.
- Hogy?
Logan feljebb csúszott az ágyon és a fiú mellé feküdt, mielőtt megszólalt.
- Hát... hát úgy. Olyan állapotban, amilyenben most is vagy.
Dylan sietve egy párnáért nyúlt, hogy eltakarja vele a kelleténél feszesebbé vált alsónadrágját.
- Azért, mert még csak néhány hete járunk.
- De azóta már nem is szoktunk még együtt zuhanyozni sem - ráncolta a homlokát Logan. - Amikor még csak barátok voltunk, mentünk együtt zuhizni. Például a kiránduláson is.
- Hát igen, de én mindig takargattam magam és akkor még amúgyis csak barátok voltunk. Az más - vont vállat Dylan egyre pirosabb arccal.
Logan oldalra fordult és ujjait Dylan tenyerébe csúsztatta.
- És te láttál engem... meztelenül?
- Nem leskelődtem.
- De ugye akarsz majd úgy... látni?
- Persze, hogy akarlak! Azt hiszed, nem kívánlak? Láttad az előbb, hogy igen - forgatta a szemét Dylan értetlenül. - Te vagy a leghelyesebb, legcukibb srác, akit valaha láttam - tette hozzá egyre halkabban és zavarában eltakarta az arcát tenyerével.
- Szeretlek. - Logan átkarolta barátját és szorosan hozzá bújt, aztán behunyta a szemét és hosszú perceken át szótlanul ölelte őt.

Selena
Selena szörnyű fejfájással, meztelenül ébredt az ágyában. Hajnalig bulizott barátnőivel és egy
őrületes orgiában is részt vett, de már bánta, hogy túl sok alkoholt fogyasztott. Ha apja meglátja ilyen állapotban, azonnal rájön, hogy az éjjel kiszökött otthonról és megszegte a szobafogság törvényeit. Hátrasimította szemébehulló, kócos haját és kimászott az ágyból, hogy letusoljon. Miközben a forró víz alá tartotta arcát, bosszúhadjáratán gondolkodott. Ki legyen a következő? Taylort és Luke-ot sikeresen szétválasztotta és tönkretette a Karácsonyukat is, a többieknek azonban még nem sikerült kieszelnie méltó büntetést. Hiszen bűnhődniük kell, amiért a tanár-szülő-diák találkozón bemártották az apjánál és ezért szobafogságra ítéltetett. Azóta a szeretett férfi más szemmel nézett rá. Csalódott volt és feszült, Selena pedig nehezen viselte édesapja távolságtartó, mogorva viselkedését. Vajon valaha fog még rá olyan szeretettel és büszkeséggel nézni, mint azelőtt?
Miután megtörölközött, meztelenül a tükör elé lépett és nedves tincsein keresztül saját szemeibe nézett. A látvánnyal elégedett volt, mégsem volt magával azonban nem. Szétvetette belülről a gyűlölet. A megvetés a világ és saját maga iránt megfertőzte egész testét és lelkét. Nem maradt benne sem jóság, sem empátia. Egy pillanatra eltűnődött, mi lesz majd, ha már sem a bulik, sem a szex, sem pedig a drogok nem teszik többé boldoggá? Mi lesz, ha mindez már nem tölti ki a benne növekvő űrt? Hiszen még soha nem is esett szerelembe. Justinra vágyott csupán, mert nem lehetett az övé. El akarta őt venni Iggytől és kívánta őt, de inkább vezérelte a testi és a népszerűség iránti vágy, mintsem a szerelem. Megnyugtatta a tudat, hogy ha minden híd szakad és ha az apja többé már nem néz rá úgy, mint azelőtt, Miley akkor is mindig mellette lesz.

Demi
Iggy a szobájában szervezkedett barátnőivel. Mind a négyen a lány hatalmas ágyán ültek laptoppal,
telefonnal és jegyzetfüzettel a kezükben, amikor Dylan benyitott az ajtón.
- Mondtam, hogy senki se zavarjon - pillantott fel Iggy szúrós tekintettel, amikor meglátta a Dylan mögött ácsorgó, kisírt szemű Demit. Azonnal sejtette, hogy a lány tudomást szerzett az előző estéről.
- Demi beszélni akar veled - mondta testvére, aztán egy tálca süteménnyel a kezében távozott.
Demi belépett a szobába és kertelés nélkül a lényegre tért.
- Miért csókoltad meg tegnap este Justint?
Iggy barátnői meglepetten összenéztek.
- Micsoda?! Nekünk erről egy szót sem szóltál! - tátotta a száját Charli, de Iggy felemelt kezével elejét vette a további kérdéseknek. Nem tervezte, hogy barátnői tudomást szerezzenek a történtekről és bosszantotta, hogy mégis így alakult.
- Nem kell aggódnod, többet nem fordul elő. Csupán egy gyenge pillanatom botlása volt.
- Hát, ez a botlás a kapcsolatomba került! A pasim dobott Karácsonykor, mert neked volt egy gyenge pillanatod... szuper! Arra nem gondoltál abban a gyenge pillanatodban, hogy ugyanazt csinálod velem, amit Selena csinált veled? Nem jutott eszedbe, hogy esett neked, amikor megtudtad, hogy Justin megcsalt vele? Hát én most pontosan ezt érzem!
Iggy a lány meggyötört arcára meredt és képtelen volt mégjobban megbántani őt. Pontosan tudta, mit érezhet.
- Azért a kettőt ne hasonlítsuk össze! Mi már egy éve jártunk Justinnal, amikor többször is lefeküdt a hátam mögött Selenával, aztán titkolózott és hazudott nekem! Veled legalább azonnal őszinte volt.
- Ettől most sokkal jobban érzem magam!
- Ne Iggyt okold azért, mert a pasid még mindig őt szereti! - kelt barátnője védelmére Nina. - Csók ide vagy oda, úgyis így végződött volna a kapcsolatotok. Akit nem lehet ellopni, azt egy csók sem ingatja meg. Valószínűleg az csak segített neki ráébredni az amúgyis létező érzéseire.
Demi könnyei kicsordultak és végigszántották meggyötört arcát. Ökölbe szorította kezét és nagyot sóhajtott. Könnyű másoknak beszélni, miközben egyikük sem érzi azt az emésztő fájdalmat, amit ő érez, gondolta. Hiszen egy nappal korábban még boldogan ölelte át a barátját. Együtt vacsoráztak a családjaikkal. Együtt karácsonyoztak. Azt hitte, boldogok... hogy minden rendben. Most pedig rá kell jönnie, hogy a fiú még mindig a volt barátnőjét szereti? Mégis hogyan kellene ezt egy csapásra elfogadnia? Hogyan dolgozza fel? Hiszen Justin volt minden, amire vágyott, amióta csak megpillantotta őt a tanév első napján. Tegnap még megállíthatatlanul repült, ma pedig törött szárnyakkal fekszik a porban. Lezuhant és már soha nem fog úgy szárnyalni, mint azelőtt. A sebek talán begyógyulnak idővel, de a hegek örökre ott maradnak a szívében, mint két szerelmes monogram egy öreg fatörzsbe vésve.
- Tegnap még... tegnap boldog voltam. Együtt karácsonyoztunk. Tegnap este csókkal váltunk el egymástól. A karjaiba zárt. És én elhittem, hogy senki mást nem kívánna a helyemre. Most pedig eldob, mert még mindig téged szeret. Hogyan lépjek ezen tovább?! - nézett Iggyre kétségbeesett tekintettel. Ha van erre gyógymód, ha van valami, amitől könnyebb lesz elviselnie a fájdalmat, tudnia kell. - Nem bírom elviselni ezt az érzést... annyira fáj.
Iggy közelebb lépett a lányhoz. Barátnői azt hitték, a következő pillanatban felpofozza őt aztán egyetlen mondattal még jobban a sárba tiporja, de nem így történt. Mindannyian meglepődtek, amikor a lány magához ölelte Demit.
- Tudom, hogy mit érzel. Én is átéltem és nagyon sajnálom. De látod, én is itt vagyok még. Te is túljutsz ezen. Erősebb vagy, mint hinnéd. Egyetlen pasi sem érdemli meg a szenvedésed. Amikor senki más nem szeret, neked kell szeretned magad!
Demi, bár haragudott Iggyre, viszonozta az ölelést. Jól estek számára a bíztató szavak, amik teljesen meglepték. Egyáltalán nem erre számított a lánytól azok után, ahogy az imént letámadta őt. Azt hitte, Iggy hencegni fog, amiért még mindig ő kell Justinnak. Még ha jelenleg képtelen is volt hinni abban, hogy egyszer majd minden jobb lesz és könnyebb, egy halvány reménysugárba azonban sikerült belekapaszkodnia. Ez pedig ott és akkor épp elég volt ahhoz, hogy ne törjön össze teljesen.
- Köszönöm... - mondta elcsukló hangon.
Iggy elengedte őt és halványan elmosolyodott. - A szilveszteri bulimat szervezzük. Ha gondolod, maradhatsz segíteni, hogy eltereld a gondolataid. Arianával úgysem sokra megyek.
- Szívesen segítek. - Demi letörölte arcáról könnyeit és megpróbált egyenletesen lélegezni, hogy megnyugodjon.
Ekkor pittyegett a mobilja. Előhúzta farmerja zsebéből, hogy megnézze, ki írt neki. A felvillanó kijelzőn megjelenő háttérkép láttan azonban ismét megindultak könnyei és a Justinnal készült közös fotójukra hullottak.
Iggy finoman kihúzta kezei közül telefonját és intett neki a fejével, hogy csatlakozzon barátnőihez.
- Majd én Justintalanítom a telefonod, hogy ne jusson mindenről ő az eszedbe. Én egy évig jártam vele és még mindig itt vagyok. Ti körülbelül egy vagy két hétig jártatok. Lesznek ennél fájdalmasabb szakításaid is. Tudom, az első szerelmi csalódás rohadtul tud fájni, de legalább őszinte volt veled és nem cseszett át.
- Ugye nem törlöd ki a képeinket? - pislogott rá szipogva Demi, miután leült Charli mellé az ágy szélére. Vele szemben Nina a szemét forgatva távolabb húzódott, mintha fertőző betegségtől próbálná megóvni magát.
- Nem. Feltöltöm őket az online tárhelyedre, így csak akkor látod majd őket, ha akarod. Hidd el, csak rosszabb, ha lépten-nyomon képekbe meg üzikbe botlasz.
Közben Dylan a bajárati ajtóhoz kísérte Logant és kelletlenül elbúcsúzott egy csókkal barátjától. A fiú kénytelen volt hazamenni, hiszen a Justinos incidens óta egyetlen percet sem töltött otthon.
- Később találkozunk, este majd kiszököm vagy valami... Imádlak! - búcsúzott egy ölelés kíséretében, aztán kedvtelenül elindult a szomszédház felé.

Kristen
Kristen épp legújabb barátjával - azaz a vibrátorával szórakozott - amikor meghallotta anyja rikácsoló hangját.
- Takarodj haza! Kristen szobafogságban van, te suhanc!
Kristen kíváncsian - és nem kevés akaraterő segítségével - kikapcsolta játékszerét és kimászott a takaró alól, hogy megnézze, kivel kiabál édesanyja.
Az étkezőbe osont és onnan kukucskált ki a bejárati ajtóra. Anyjának csupán a tarkóját látta, de így is eltudta képzelni az asszony homlokán kidudorodó ereket, miközben kiabál. Az ajtóban aztán megpillantotta Austint, aki megszeppenve hallgatta Mrs. Stewart óbégatását.
- Csak az ajándékom szeretném átadni, Kristennek nem kell elhagynia a lakást.
- Az a lány semmiféle ajándékot nem érdemel azokután, ahogyan viselkedik!
- De hiszen Karácsony van - tárta szét karjait értetlenül Austin.
- Anya, legalább azt engedd meg, hogy az ajándékát ideadja! - sietett oda Kristen, aki attól félt, nem kaphatja kézhez legújabb meglepetését.
Austin szemmel láthatóan megkönnyebbült osztálytársa láttán. Lassan kifújta a levegőt és átnyújtotta a piros szalaggal átkötött, kocka alakú csomatot.
Mielőtt Mrs. Stewart megkaparinthatta volna a dobozt, Kristen sietve elvette a fiútól.
- Köszi az ajit, Boldog Karit! - mondta mosolyogva, aztán vendégét faképnél hagyva a szobájába szaladt ajándékával, mielőtt anyja elkobozhatta volna tőle.
Austin a lány után indult, de még a küszöböt sem sikerült átlépnie. Mrs. Stewart elé állt és éles hangon felcsattant.
- Szedd az irhád, mielőtt előveszem a kedvenc fakanalam!
Tudván, hogy a nő fakanál-használata nem a főzéssel kapcsolatosan híresült el, jobbnak látta, ha távozik. Csalódottan, fülét behúzva elindult a lépcsőházban, ami még mindig Mrs. Stewart rikácsolásától zengett.
Kristen közben már az ágyán ülve bontogatta ajándékát. A csomag méretéből sejtette, hogy nem egy újabb vibrátort tartalmaz, de még reménykedett abban, hogy talán más szexuális segédeszköz rejlik majd benne.
A csomagolópapírból végül egy fekete bársonydoboz esett a takaróra. Kristen a kezébe vette és kinyitotta. Szemei megteltek könnyekkel, ahogy a tenyerére helyezte a nyakláncon függő medált, amibe a Kraustin szót gravírozták. Bár sosem választottak maguknak ship-nevet, Kristen elég fanfictiont olvasott jó kislány korszakában ahhoz, hogy tudja, mit jelenet a szó.
- Kristen + Austin... - motyogta könnyeivel az ölében.
A nyakába vette az ékszert és ügyetlenül bekapcsolta, aztán kimászott az ágyból és a tükrös gardróbajtóhoz lépett, hogy szemügyre vegye. A szív-alakú medál aranylóan csillogott a nyakában. Még mindig könnyes arccal elmosolyodott. Senkitől sem kapott még soha ilyen szép ajándékot. Elhatározta, hogy minden nap hordani fogja. Nem számított, hogy Austinnal már nem alkottak egy párt. Nem számított, hogy még mindig haragudott a fiúra. Akkor is ő volt az első szerelme. Tőle kapta az első igazi csókját és vele veszítette el a szüzességét is. Bár a kapcsolatuk kezdetben csupán a testi örömökre épült, időközben egymásba szerettek. Ez pedig még mindig nem múlt el.
Kristen visszaült az ágyra és a csomagolópapírért nyúlt, hogy kidobja. Ekkor pillantotta meg az apróra összehajtogatott papírfecnit, ami először teljesen elkerülte a figyelmét. Izgatottan széthajtogatta és olvasni kezdte az Austin szokásos macskakaparásával írt levelet.

Tegnapelőtt akartam átadni az ajándékod, de nem lett kész időben... Nem tudtam, mi mást adhatnék, amivel kifejezhetem, mennyit jelentesz számomra. Mindig csak másokon röhögök Nickkel, de melletted megtanultam igazán nevetni. Mindig elérted, hogy jó kedvem legyen. Köszönöm. Már nem tudom visszacsinálni, de minden nap bánom, hogy annak idején nem becsültelek meg. Büszkének kellett volna lennem arra, hogy a barátnőm vagy, nem pedig titkolni... mert nálad jobb csajom még sosem volt. Remélem tetszik a nyaklánc! Kraustin... tudod, a Kristen és az Austin egymásba gabalyodott... Épp egy hülye tinisorozat ment a tévében, valami Retekdale, és onnan vettem az ötletet... Én még mindig szeretlek.

Kristen a mellkasához szorította a papírdarabot és a plafon felé emelt arccal boldogan, könnyeket hullatva elmosolyodott.

Miley
Miley és Zayn az ágyon ültek egymással szemben és felváltva szívtak egy jointot. A lány szobájában
voltak, aki teljesen meglepődött, mikor Zayn felhívta őt és megkérdezte tőle, van-e kedve találkozni.
- Shawn merre van? Úgy hallottam, most nálad lakik - szólalt meg néhány percnyi kínos csend után. Még mindig nem volt könnyű számára a fiú nagy, barna szemeibe nézni, de a fájdalom napról napra enyhült egy szemernyit. Fontos volt számára Zayn és tudta, hogy legalább még másfél évet együtt kell tölteniük, persze ha addig meg nem bukik. Szerette volna megőrizni a barátságukat, még ha tisztában is volt azzal, hogy ez mennyi önsanyargatással és kínnal jár.
- Iggy felhívta, hogy segítsen neki a szilveszteri bulija szervezésében, úgyhogy kiraktam náluk aztán nem tudtam magammal mit kezdeni és végül itt kötöttem ki.
- Örülök, hogy rendes vagy hozzá. Végre jóvá teszed azt, ahogy bántál vele. Remélem, hogy őszinték a szándékaid - jegyezte meg Miley gyanakodva.
- Azok. Nagyon megsajnáltam őt és szeretném, ha elviselhetőbb lenne az élete.
A lány kíváncsian közelebb hajolt Zaynhez. Még a kezében tartott jointról is megfeledkezett.
- Mitől gondoltad meg magad ilyen hirtelen? Mi történt? Egyik nap pénzt ajánlasz neki azért, hogy leszopjon, pár nappal később meg már nálatok lakik. - A következő pillanatban Miley szemei elkerekedtek az általa vélt felismeréstől - Ugye nem kérsz tőle semmit a segítségedért cserébe?!
- Fúj, dehogy! - ráncolta a homlokát megbotránkozva Zayn. A James-szel történtekről nem beszélhetett, hiszen megígérte Shawnnak, viszont így sem kellett hazudnia.
- Felnyitottad a szemem azzal kapcsolatban, mennyire undorítóan viselkedtem vele. Elmentem hozzá, hogy bocsánatot kérjek és nagyon megsajnáltam, mikor megláttam, milyen körülmények között él. Azt akartam, hogy legalább a Karácsonya teljen jól.
Miley szemmel láthatóan megkönnyebbült és beleszívott a kezében tartott füvescigarettába. - Ezt örömmel hallom! Ideje volt már, hogy észhez térj... Már teljesen úgy viselkedtél, mint Nick.
- Nem akarok rá hasonlítani...
- Tetszik Shawn? - Miley szemrebbenés nélkül szegezte a kérdést a fiúnak. Mindig kimondta, amire gondolt és sosem köntörfalazott.
- Nagyon aranyos srác és jól is néz ki. Kedvelem, de én még mindig...
- Még mindig érzel valamit Dylan iránt - fejezte be helyette a lány, mire Zayn csendesen bólintott.
Miley ráébredt, hogy a fiúnak sem könnyebb a helyzete, mint neki. Ő is reménytelenül szerelmes az egyik osztálytársába és ráadásul minden nap látnia kell, mennyire boldog Dylan Logan oldalán.
- Sajnálom... nagyon sajnálom, hogy nem tudom viszonozni az érzéseid. Hidd el, tudom, mit érzel. Viszont fontosabb vagy számomra annál, hogy szórakozzak veled. Megérdemled, hogy valaki igazán szeressen téged - nézett rá Zayn.
Mileyt teljesen meglepték a fiú szavai. Sosem beszéltek még ennyire nyíltan az iránta való érzéseiről.
- Köszönöm - csupán ennyit sikerült mondania, aztán átnyújtotta a jointot Zaynnek, aki nem firtatta tovább a témát.

Iggy
- Oké, tartsunk egy kis szünetet - vetette fel Iggy társai megviselt arca láttán. Az étkezőasztal körül
ültek egy halom jegyzet fölött. Iggy a laptopján tevékenykedett, barátnői telefonjukat nyomkodták, Demi és az időközben érkező Shawn tollal a kezükben jegyzeteltek, Dylan pedig telefonokat intézett.
- Kiraktam a posztot a blogomra és minden közösségi oldalamon megosztottam - jelentette ki Iggy fáradtan hátradőlve.
- Mi is megosztottuk és a retweetek is megvoltak - csatlakozott Charli.
- Remek. - Iggy kérdő tekintettel testvérére pillantott. - Dylan?
A fiú nem hallotta, hogy szólították. Túlságosan belemerült telefonja nyomkodásába. Épp Logannek írt üzenetet, a barátja pedig azt válaszolta, hogy sétál egy kicsit, mielőtt hazaér. Fel akart készülni lelkiekben arra, ami otthon vár majd rá.
A Dylan mellett ülő Nina türelmetlenül oldalba bökte.
- Mi az? - rezzent össze a fiú és felkapta a fejét.
- Elintézted, amit rád bíztam?
- Igen. Beszéltem a partiszervezőkkel. Megrendeltem a műanyagpoharakat, meg ami csak kell. Felhívtam anyát is, azt mondta megrendeli a piát nekünk, de apának ne szóljunk róla.
- Szuper. Demi? Shawn?
- Összeállítottuk a listát a kedvenc dalaidból. A blogodról szedtük az infókat - tudósította Demi. A lány örült, hogy sikerült valamivel lefoglalnia magát és így nem gondolt annyit Justinra. Jó érzés volt segítenie és hasznosnak éreznie magát.
- Nina?
- Felhívtam a kedvenc éttermed és megrendeltem a hidegtálakat. Csakis könnyed ételeket, inkább amolyan nasikat meg sütiket választottam. Az üdítőket is elintéztem - büszkélkedett a lány haját háradobva.
Iggy elismerően bólintott és Charlihoz fordult. - Te is sikerrel jártál?
- Igen, leszerveztem egy DJ-t, a diszkógömböket és a hangulatvilágítást is. Emellett Ninával meghívtunk minden ismerősünket facebook-on, hogy csatlakozzanak az eseményhez.
- Szupi! Én is meghívtam az enyéimet. Ariana, te meghívtad az ismerőseid?
A lány ábrándozó arckifejezéssel barátnőjére pillantott és elcsodálkozott. - Azt hogy kell?
Iggy bosszankodva forgatta a szemét. - Ennyit bíztam rád és ezt sem voltál képes megcsinálni?! Csak nyomogatnod kell hozzá a telefonod! Azt hittem, abban profi vagy. És a meghívót, amit Dylan szerkesztett a laptopján, kiposztoltad a közösségi oldalaidra?
- Mi igen - jelentette kórusban Nina és Charli, a többiek pedig bólintottak.
- Nem - felelt Ariana hajtincseit csavargatva.
- Akkor mi a szart csináltál eddig?! Charli, add ide a telefonját!
A lány kikapta a telefont Ariana kezéből és Iggy felé nyújtotta. A kijelzőn egy férfi nemiszerv volt látható.
- Farkakat nézegetsz a Google-ön?! Míg mindenki más megállás nélkül dolgozik?! Ariana, a végén esküszöm, eléred, hogy kitiltalak a bulimról!
- De hát Victoria már rendez egy bulit, mi miért nem lazíthatunk? Ott is a középpontba kerülhetünk. Ez a szervezés olyan fárasztó - nyavalygott Ariana.
Dylan fütyülni kezdett és a plafonra bámult. Tudta, mi következik.
- MIT MONDTÁL?! MÉGIS HOGY KÉPZELED?! - csattant fel türelmét vesztve Iggy. - Azt hiszed, majd simán átadom a terepet annak a némberben és majd jópofizok is hozzá?! Itt én uralkodom, nem ő! És megtartom ezt a kibaszott bulit, ha törik, ha szakad! Mégis mi az, hogy fárasztó a szervezés? Konkrétan semmit nem csináltál, csak faszokat nézegettél!
- Rajzoltam is - vallotta be csendesen Ariana, elemelt egy jegyzetlapot az asztalon heverő kupacról és megfordította. A papírról egy aprólékosan kidolgozott, hatalmas pénisz nézett vissza az asztalnál ülőkre. Dylanből kitört a nevetés, de Iggy egyetlen pillantásától elhallgatott. - Bocsi.
- Ariana - préselte ki fogai között a lány nevét Iggy. - Most azonnal menj fel a szobámba és nézd meg, hogy ott vagyok-e!
Barátnője értetlenül nézett vissza rá.
- De hiszen te itt vagy.
- Most még igen, de lehet, hogy mire az emeletre érsz, már én is ott leszek. Addig maradj ott, míg nem találkozol velem.
- Rendben, máris megyek! De akkor ott legyél! Mindjárt talizunk - azzal Ariana kirohant a nappaliból vezető lépcső felé.
Iggy megkönnyebbülten Dylanhez fordult.
- Hoznál valami üdítőt meg egy kis nasit nekünk a konyhából?
Dylan bólintott és Shawn felé fordult. - Segítenél?
A két fiú elindult a konyhába, Iggy pedig megnyitotta a Youtube weboldalát laptopján, hogy lejátssza az NSYNC Bye Bye Bye című klipjét.
- Demi, ezt neked küldöm!
Demi gyomra görcsbe rándult Justinra gondolva, de a dal végül pozitívan hatott hangulatára és elhatározta, hogy megpróbálja jól érezni magát, még ha öt percenként fojtogatni kezdi is a sírás.
- Úristen, a közös dalunk! - visította Charli és felpattant, hogy táncolni kezdjen. Két barátnője azonnal csatlakozott hozzá. Demi elnézte, ahogy felhőtlenül nevetgélnek és éneklik a dalszöveget, közben pedig tudatosult benne, hogy ezek az elérhetetlennek tűnő, sokszor gorombán és lekezelően viselkedő lányok is ugyanolyan emberek és tinik, mint ő vagy bárki más. Leszámítva persze azt, hogy gyönyörűek, népszerűek, divatosak és gazdagok.
- Én éneklem Timberlake szólóit - jelentette ki Iggy haját dobálva. Nina fenekét rázva rásandított.
- De akkor majdnem az egész számot te énekled.
- Tudom.
Ekkor megjelent Ariana az ajtóban és megrázta lófarkát. - Úgy lerajzolnám Lance Bass farkát! - kiáltott melleit simogatva.
- Szivi, ő meleg - forgatta a szemét Nina.
- Kit érdekel? Attól még elvehetné a szüzességem.
- Azt már elvette egy kígyóuborka.

Shawn
A hűtőszekrény előtt állva Dylan Shawnhoz fordult. Már egy ideje szeretett volna négyszemközt
beszélni a fiúval.
- Figyelj... most nincs itt Zayn, szóval ha szarul bánik veled vagy valamivel zsarol, nyugodtan elmondhatod.
- Semmivel nem zsarol, ne aggódj! - nyugtatta meg Shawn. - Tudom, hogy fura, nekem is az, de tényleg jól bánik velem.
Dylan kivett a hűtőből egy doboz narancslevet és a szekrényhez lépett, hogy keressen valami ropogtatni valót. Miután kivett egy-egy zacskó chipset és kekszet, ismét Shawnhoz fordult.
- De mitől változott meg ilyen hirtelen?
- Nem tudom - hazudta lesütött szemekkel Shawn. Jamesről nem akart beszélni. Nem szerette volna, hogy mindenki miatta aggódjon és azzal nyaggassák, hogy menjen el a rendőrségre. Tudta, hogy azt kellene tennie. Szégyellte magát a történtek miatt, pedig nem volt rá az égvilágon semmi oka. Hiszen semmi rosszat vagy szégyellnivalót nem tett. Mégsem akarta, hogy bárki is tudomást szerezzen a történtekről. Rettentően megalázva érezte magát, akárhányszor eszébe jutott az az este.
- Nem tudom, ezt tőle kellene megkérdezni. Viszont... nagyon hiányoztál az utóbbi időben. Te is és Iggy is - vallotta be elpirulva és felnézett Dylan arcára. Az barátságosan elmosolyodott.
- Te is hiányoztál. Most már ne kerülj minket, mert mi a barátaid vagyunk!
- Nem foglak. Ígérem. Megölelhetlek? - Shawn zavarában elnézett Dylan tekintete mellett, de a fiú elmosolyodott és magához ölelte őt. - Hát persze.
Miután elengedték egymást, Shawn komoly arccal nézett rá. - A te ölelésed a legjobb. Olyan... szeretettel teli. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy minden rendben van. Még ha igazából nem is.
Dylan elpirult a dícséret hallatán, de a hálálkodásnál fontosabbnak vélte a barátja szemeiben megbújó szomorúságot.
- Van valami, amit nem mondasz el? Ha baj van, ugye tudod, hogy bennem megbízhatsz?
- Tudom - sietett a válasszal Shawn, majd gyorsan hozzátette: - De nincs semmi, ne aggódj! Örülök, hogy itt lehetek.

Taylor
Taylor az oldalára feküdt az ágyon. A fekete festék elmaszatolódott megállíthatatlan könnyeitől a szemei alatt. A szülei ismét részegre itták magukat és a nappaliban karaokéztak a kilencvenes évek rockdalaira. Más körülmények között szívesen csatlakozott volna hozzájuk, de Luke-on kívül képtelen volt bármi másra gondolni. Azóta zokogott, amióta megnézte a fiú videóját. Gyűlölte, amit vele tett. Hiszen éveken át ő állt hozzá a legközelebb. Ő volt a legjobb barátja, a támasza, aztán ő lett a szerelme is. Most pedig Luke gyűlöli őt. Mint ahogy ő is gyűlölte saját magát. Miközben mozdulatlanul feküdt és enyhén rázkódott szűnni nem akaró könnyeitől, fülhallgatóján újra és újra meghallgatta a Metallica Nothing Else Matters című slágerét. Ez volt ugyanis Luke-kal a közös daluk. Amikor a másik oldalára fordult, felszisszent a fájdalomtól és a hasához kapott. Korábban Deryck gyomorszájon ütötte, mert megtudta, hogy felkereste Luke-ot és könyörgött a bocsánatáért. A lány ezerszer megbánta már, hogy eldobta barátját exéért cserébe. Sosem gondolta volna, hogy Deryck képes őt megütni, de a férfi agresszív lett a töménytelen mennyiségű drogtól és féltékeny volt Luke-ra. Taylor nem tudta, mit tegyen. Úgy érezte, csapdába esett. Hiába vergődött, mint a fogóba szorult egér, nem volt menekvés.

Victoria
Miután Iggy felajánlotta mindenkinek, hogy aludjanak náluk, Shawn üzent Zaynnek, hogy nem kell
érte mennie. A fiúban vegyes érzelmek kavarogtak, miközben hazafelé vezetett Mileytól. Zavarta, hogy Dylan és Shawn együtt töltik az éjszakát. Féltékeny volt, de nem tudta eldönteni, melyikükre. Talán mindkettejükre az volt. Jó érzés volt számára, hogy támaszt nyújthat Shawnnak. Attól tartott, most, hogy a fiú kibékült Dylanékkel, rá már nem lesz szüksége. Gondolataiból csupán akkor zökkent ki, amikor a szobájába érve egy hívatlan vendéget talált az ágyában. Victoria volt az. A párnák között feküdt melltartóra vetkőzve és kéjes tekintettel nézett az ajtón belépő fiúra.
- Bocsi, de irtó meleg van nálatok!
- Vic... Victoria - tátotta el a száját a fiú. Egyáltalán nem számított a rég látott lány felbukkanására. Elsős korában még odáig volt Victoriáért, de akkor még nem volt elég menő ahhoz, hogy megkaphassa az akkor végzős lányt. - Mit keresel itt? Nem is tudtam, hogy hazajöttél... - hebegte.
- Idén itthon töltöm az Ünnepeket és gondoltam beköszönök, mert rég taliztunk. Anyád azt mondta, itt megvárhatlak.
Victoria feltápászkodott az ágyról és fenekét riszálva az ajtóban ácsorgó fiúhoz lépett.
- Tartok egy szilveszteri bulit és örülnék, ha te is ott lennél. Ugye nem okozol csalódást? - rebegtette szempilláit.
- Az az igazság, hogy már kaptam meghívást Iggy bulijára...
Valamilyen oknál fogva Zayn nem szívesen okozott csalódást a lánynak. Victoria kisugárzása rengeteg fiút megbabonázott és ez alól ő sem volt kivétel.
- Szerintem nem zavarná, ha nem lennél ott. Úgy hallottam, nem igazán kedvel. Ráadásul őt minden nap láthatod a suliban, de engem ki tudja, mikor látsz majd legközelebb? - Victoria egészen közel hajolt Zaynhez. A fiú a nyakán érezte a lány édes, gyümölcsös leheletét. A térdei akaratlanul is elgyengültek és megremegett az alsó ajka.
- Talán... nem tudom. Ezt még át kell gondolnom.
- Rendben, várom a válaszod... és talán cserébe most megkaphatod, amire mindig is vágytál! Jó éjt, szépfiú - azzal a lány magára kapta pulóverét és kecsesen kilibbent az ajtón, mielőtt Zayn akár pisloghatott volna.

Logan még elszívott három szál cigarettát a ház mögött bújkálva, mielőtt hazament. Tartott a szüleivel való találkozástól, de nem akarta tovább halogatni. Minél előbb túlesik rajta, annál jobb, gondolta. 
Az ajtóban állva nagy levegőt vett és belépett rajta.
Jean épp akkor kanyarította vállára kabátját. Fia láttán egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, de aztán folytatta a félbehagyott csekeledetét és elindult az ajtó felé.
- Hová mész ilyen későn? - állt félre az ajtóból Logan, hogy a nő elférjen mellette.
- Megnézem, nyitva van-e az éjjel-nappali. Elfogyott a sör.
- Miért nem megy el Robert és nézi meg magának ő?
Jean összeszűkült szemekkel visszafordult a bejárat előtti lépcsősorról. - Ha azt akarod, hogy ne szóljak bele abba, kivel jársz, neked sem kellene! - azzal a nő sarkon fordult és elsietett.
Logan kedvszegetten a lépcsőhöz indult és csendben felsomfordált az emeletre. Robert épp egy meccs ismétlését nézte a nappali kanapéján, de figyelme nem kerülte el nevelt fia érkeztét. Utána indult az emeletre. Mielőtt Logan becsukta volna szobája ajtaját, a férfi belökte azt és dühösen villogó tekintettel a fiúra meredt.
- Kezd nagyon elegem lenni belőled meg a buzi pajtársaidból is! Hogy gondoltad, hogy az a kis köcsög így beszéljen anyáddal, aztán lelépj vele Karácsony este?! Egyáltalán nem vagy tekintettel az anyádra?!
- Ti nem akartok elfogadni engem! - csattant fel idegesen Logan. Robert minden egyes szavától egyre jobban ökölbe szorultak ujjai, míg végül körmeivel saját tenyerébe vájt. - Miért nem láttok végre túl a saját igazatokon egy kicsit? Felnőtt emberek vagytok!
Robert megindult a fiú felé és pulóvere nyakánál fogva megragadta őt.
- Undorodom tőled! Ne várd, hogy elfogadjalak. Beteg vagy. Aberrált. És mától nem fogod az orrunk alá dörgölni! Nem hozhatsz ide egyetlen fiút sem. Világos?! Vége. Fogadd el és örülj, hogy megtűrünk.
- Utállak - mondta Logan könnyes szemekkel. Annyi megvetést sűrített az ajkait elhagyó hét betűbe, amennyi csak tőle tellett.
- Látszik, hogy nem volt apád, aki megneveljen. Jean túlságosan is kesztyűs kézzel bánt veled. Elkanászosodtál, talán ezért is lettél buzi. Na de majd én kinevelem belőled. Vedd le a ruhád!

Nina
Nina a többiekkel ellentétben nem maradt éjszakára Iggyéknél, hanem hazament, hogy nyomozzon
testvére után és minél több információt megtudjon a szilveszteri bulijáról.
Victoria épp régi szobájában feküdt az ágyon és az Iggy bulija számára létrehozott facebook eseményt tanulmányozta. Minden érdeklődőt és résztvevőt meghívott a sajátjába is, amit egy vad, felejthetetlen és füledt főiskolás partyként reklámozott. Tudta, hogy a tinilányokat szexi, idősebb pasik jelenlétének ígéretével csábíthatja el. Ahol pedig sok a tinilány, oda özönleni fognak a kiéhezett tinifiúk is. Lehet bármilyen nagyszabású Iggy bulija, a szex mindig jobban fogy. A lány eltökélt volt és hajthatatlan, hiszen nem engedhette, hogy utódja lepipálja őt. Ha kell, akár aljasabb módszerekhez is folyamodik, gondolta.
Nem lepődött meg, mikor Nina belépett a szobájába.
- Még fent vagy?
- Amint látod, igen - felelte Victoria. Tisztában volt azzal, mi a szándéka húgának. Információkat akar.
- Hogy állsz a buliszervezéssel?
- Remekül. Meghívtalak az eseményre, ott minden infót megtalálsz.
- Nem gondoltál még arra, hogy inkább te is elmenj Iggy bulijára? - próbálkozott Nina, bár tudta, hogy teljesen hiába.
Victoria felült az ágyon és mosolyogva hátravetette haját a válla fölött.
- Ne álmodozzatok. Rettegtek, hogy mindenki az én bulimon lesz, ugye?
- Nem. Te már leszerepeltél. Iggy az új királynő, az egész suli az ő buliján lesz. Az pedig több száz ember. Téged a kilencedikesek meg a tizedikesek nem is ismernek, a harmadikosok ki nem állhatnak, max a negyedikeseket érdekled - forgatta a szemét Nina.
Testvére nem illetődött meg. Felállt és a lányhoz lépett. Magasabb volt nála és jóval magabiztosabb is. Szánakozva mosolygott, miközben a szemeibe nézett.
- Hugi, a középsuli nem a világ. Rengeteg fiatal lakik a városban, aki nem a ti középsulitokba jár.
Nina tovább ellenkezett.
- A tavalyelőtti kollekció már senkit sem izgat.
- Én nem csupán egy kollekció vagyok, hanem maga a tervező. Sosem megyek ki a divatból. Most pedig megyek tusolni, ha megbocsájtasz - azzal Victoria a fürdőbe vonult és magára zárta az ajtót. Nina pontosan ezt a pillanatot várta. Sietve, de óvatos léptekkel az ágyhoz igyekezett és előhalászta testvére mobilját a párnák közül, hogy kutakodjon benne. Csalódottan sóhajtott, mikor látta, hogy a telefon kijelzőjének feloldásához kód szükséges.

Logan
Logan elkerekedett szemekkel, rémülten nézett nevelőapja szemeibe.
- Mit akarsz csinálni velem?
- Azt, amit már korábban is kellett volna!
Robert egyik kezével megragadta a fiút a hajánál fogva, a másikkal pedig kicipzárazta pulóverét és lerángatta róla.
- Vedd le a pólód!
- Nem! - ordította Logan. A hatalmas pofontól megtántorodott és az ágyra esett. Piros arcát szorongatva felnézett Robertre és távolabb csúszott tőle az ágyon. A férfi elkapta a lábát és visszarántotta őt, majd megragadta Logan felgyűrődött pólóját és lehúzta a fejéről. A következő pillanatban kihúzta a szíjat nadrágjából, a hasára fordította a fiút és ütni kezdte a hátát a nadrágszíjjal.
- ETTŐL-MAJD-MEGTANULOD-HOGYAN-VISELKEDJ! - kiabálta a férfi. Minden szót egy újabb csattanással nyomatékosított, miközben Logan az ágyneműbe temetett arccal ordított. A takarójába markolt, de a fájdalmat nem tudta nem érezni. Könny szökött a szemébe, miközben Robert újra és újra rácsapott a nadrágszíjjal.
Dylanre gondolt és arra, milyen jó lesz újra látni őt. Arra, hogy a fiú ölelése begyógyít majd minden sebet, és a fájdalom, amit ebben a pillanatban érez, a karjaiban már csupán a múlté lesz. Minden rendben lesz, amikor megcsókolják egymást. Már semmi sem fog fájni, ha Dylan szemeibe néz. Megverhetik százszor, vagy akár ezerszer is, de az érzésein egyetlen sebet sem ejthetnek. Soha nem fogják tudni kiverni belőle azt, hogy ki is ő. Soha nem fog megváltozni. Nem is tudna. Ez nem az ő döntése volt, ilyennek született. Ezen pedig semennyi verés nem fog változtatni. A Dylan iránt érzett szerelme örökre szól. Bár még mindig rettenetesen fájt, amikor a nadrágszíj a bőrén csattant, a lélekjelenlétét barátjára gondolva sikerült megőriznie.
Hallotta, amint a földszinten nyílik, majd csukódik a bejárati ajtó. Utoljára még csattant egyet a nadrágszíj, majd Robert beletörölte róla a vért Logan pólójába és visszacsúsztatta a nadrágjába. Elégedetten nézett az ágyon mozdulatlanul heverő fiú hátára.
- Legközelebb folytatjuk! - búcsúzott a férfi, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Néhány percnyi mozdulatlanság után Logan megpróbált felülni. Felszisszent. Égett a bőre a fájdalomtól. A fürdőbe botorkált és háttal a tükör elé állt, hogy szemügyre vegye állapotát. A háta égővörös volt és több helyen is vérzett ott, ahol a szíj felhasította bőrét. Leült a kád szélére és megnyitotta a csapot, hogy vizet engedjen. Míg várakozott, a tenyerébe temette arcát és rázkódó vállakkal, némán zokogni kezdett.

Logan

2019. november 7., csütörtök

54. Fejezet: Néha a segítség a legnagyobb ajándék

Justin
Még szelíden szállingóztak a hópelyhek az ablakon túl, amikor az óra éjfélt ütött. Iggy az
ablakpárkányon ült laptopjával az ölében és a kommenteket olvasgatta legújabb szelfije alatt, amikor megcsörrent a telefonja. Kíváncsian nyúlt érte, hogy megnézze, ki hívja az éjszaka közepén. Meglepődött, amikor a kijelzőn Justin nevét pillantotta meg. Hezitált, fogadja-e a hívást, vagy sem, de kíváncsisága végül felülkeregesett gőgjén.
- Mondd, mit akarsz ilyen későn? - kérdezte pattogós hangnemben.
- Csak Boldog Karácsonyt szerettem volna kívánni! Emlékszel? Tavaly ilyenkor is felhívtalak pontban éjfélkor, mert épp a családoddal nyaraltál és nem lehettünk együtt - mondta a fiú csendesen.
Iggy tisztán emlékezett rá. Éppen az aspeni nyaralójukban ült a kandalló előtti fotelben és a fiúra gondolt, mikor az felhívta őt. Annyira boldog volt! Akkor még nem sejtette, mit hoz kettejük számára a jövő...
- Neked is Boldog Karácsonyt! Most viszont megyek aludni.
- Bárcsak mindent jóvá tehetnék... Nincs olyan nap, hogy ne gyötörnének a történtek. Százszorosan visszakapom, hidd el... - Justin hangja szomorkásan elcsuklott a vonal túlsó végén.
Iggy érezte, hogy szemei megtelnek könnyekkel, de erőt vett magán, hogy amikor megszólal, ne remegjen a hangja.
- Neked már ott van Demi, vele foglalkozz!
Néhány másodpercig nem hallott mást, csupán a csendet, de aztán Justin nagy nehezen megszólalt.
- Remélem tudod, hogy mindig is szeretni foglak, hiába fogunk járni másokkal. Neked mindig lesz helyed a szívemben.
Iggy ökölbe szorított kézfejébe harapott, aztán nagyot sóhajtott, hogy legyűrje könnyeit.
- Ezen kívül még egy év, aztán leérettségizünk és már csak egy lány leszek a középsuliból, akivel egyszer jártál.
- Te sosem leszel csupán egy lány, akivel egyszer jártam. Te voltál az első nagy szerelmem, az első igazi barátnőm, és mindig is az maradsz. Senkit sem szerettem még rajtad kívül egész életemben. Attól félek, talán annyira nem is fogok már senkit sem, amennyire téged...
- Hagyd abba! - lehelte a lány, miközben türelmetlenül megtörölte arcát és kinézett az ablakon túl táncoló hópelyhekre.
- Te már egyáltalán nem szeretsz? - kérdezte Justin a félelemtől remegő hangon.
- Nem! - hazudta Iggy, aztán sietve megszakította a hívást és ágyára dobta telefonját, hogy a következő pillanatban tenyerébe temetett arccal felzokogjon.

Kristen
Kristen reggel izgatottan rohant ki pizsamájában a nappaliba, hogy felbontsa a karácsonyfa alatt
heverő ajándékait. Az első csomag, ami a kezei közé akadt, téglalap alakú volt és édesapja ajándékát rejtette. Kristen kíváncsian feltépte a csomagolást, hogy aztán csalódottan félre tegye a könyvet, ami benne volt.
- Uncsi.
A következő ajándék egy kötött pulcsi volt, mellette pedig egy fakanál is helyet kapott.
- Mi mást is vártam anyámtól - sóhajtott. - Verések ígérete 2020-ra. Nagyon ötletes...
Miley ajándéka sokkal inkább kedvére való volt. A lánytól kapott dobozban helyet kapott néhány pornófilm DVD-n - köztük Paris Hilton házivideója, a One Night In Paris -, egy bilincs, egy szájpecek, egy csomag óvszer és egy pár mellbimbócsipesz.
Kristen boldogan tette vissza az ajándékokat a dobozba, majd meglepetten látta, hogy vár rá még egy meglepetés.
- Selenától is kaptam ajándékot? - hüledezett, aztán türelmetlenül letépte a csomagolópapírt, amiből egy óriási, fekete színű vibrátor gurult a szőnyegre. Kristen elkerekedett szemekkel a kezébe vette a segédeszközt, majd kíváncsian megnyomta rajta az egyik gombot. A vibrátor rezegni kezdett és ide-oda tekergett a kezei között.
- Milyen rugalmas! - nézett rá csillogó szemekkel, majd összeszedte ajándékait és berohant velük a szobájába. Amikor édesanyja belépett az ajtón, már javában próbálgatta Selena ajándékát a takaró rejtekében.
- Meddig akarsz még lustálkodni? Azt hittem, már felkeltél! - sopánkodott az asszony és az ablakhoz lépett, hogy elhúzza a sötétítőt.
Kristen az élvezettől hátravetett fejjel rángatózott ágyában, de sietve erőt vett magán, hogy úgy tűnjön, épp csak pihen a párnák között, amikor anyja felé fordult.
- Mi ez a rezgő hang?
- Valaki biztos füvet nyír... - sóhajtott Kristen behunyt szemekkel.
- Füvet? Mindent beborít a hó! Beléd meg mi ütött? - torpant meg az asszony az ajtó felé menet, mikor megpillantotta lányát. - Úgy nézel ki, mint akinek valamilyen rohama van.
- Anya, menj már! Úgy hallottam, apa neked szólt.
Kristen érezte, hogy egyre közelebb kerül az orgazmushoz, így nem bánta volna, ha anyja végre magára hagyja őt. A nő azonban gyanakodva visszaindult az ágyához és egy váratlan pillanatban lerántotta róla a takarót, hogy aztán rémülten hátrahőköljön.
- Jézus Krisztus! Mit művelsz, te szégyentelen?! Az csak nem egy...
- Műfasz! A karácsonyfa alatt volt, az ajándékokat pedig illik kipróbálni! - Kristen szemei a következő pillanatban felakadtak, miközben mozdulatlanná dermedt és felkiáltott a gyönyörtől. Érezte, hogy az ajándékba kapott fakanál a combján csattan.
- EL-VISZLEK-EGY-ORVOSHOZ-TE-SZEXŐRÜLT-CÉDA! - kiabált anyja minden szót egy újabb ütéssel nyomatékosítva.
- Ne, ez fáj! - szisszent fel Kristen és kipattant az ágyból. A vibrátor a padlóra gurulva rezgett tovább a lábai előtt. - Kölcsön adom, hogy lenyugodhass! Egyből nem lennél ilyen hárpia!
- Hát mit csináljak veled?! Undorodom tőled! Olyan jó kislány voltál... mi lett belőled?! Olyan vagy, mint egy pornófilmes riherongy!
- Az is akarok lenni, ha kijártam az iskolát!
- Büszke lehetsz magadra! Az iskolában is rendszeresen panaszkodnak a tanárok rád, állandóan miattad ég a pofám! Ha nem változol meg, beadlak a lelencbe! Elegem van belőled... ki ne gyere a szobádból ma! Látni sem bírlak... azt pedig dobd ki! - ordítozott anyja a vibrátorra mutatva, majd kicsörtetett az ajtón és lendületesen becsapta maga mögött.
Kristen lehajolt újdonsült ajándékáért és visszafeküdt az ágyba. - Te leszel a legjobb barátom! - mosolygott örömmel telve.

Miley
Miley magányosan feküdt a szőnyegen a nappaliban felállított műfenyő mellett és a plafont bámulva
füvescigarettáját szívta. Carol megígérte neki, hogy aznap időben hazaér és együtt töltik a délutánt, Miley azonban már délelőtt kezdte halálra unni magát. Bár anyja rendelt ételt és süteményt is, hiányzott belőlük a szeretet és az otthon melege, hiszen nem ők készítették közösen, hanem valaki, akit soha életükben nem láttak. Szerette a szabadságot, de a családi ünnepeken azért érezte az ürességet legbelül, amit az igazi család hiánya hagyott maga után. Attól sem lett jobb kedve, hogy eszébe jutott Zayn, akitől épp akkor kapott egy karácsonyi üzenetet. Fogalma sem volt, hogyan űzze ki a fiút a szívéből. Dühítette, hogy ilyen erős érzéseket táplál iránta, mikor tőle nem kap cserébe semmit.
- Miért nem tudlak leszarni? Úgy, ahogy te engem... - tűnődött hangosan füstkarikákat eregetve. - Utálni akarlak... gyűlölni... de minél jobban próbálkozom, annál kevésbé megy. Miért kell olyan emberekre elpazarolnunk az érzéseinket, akik tesznek rájuk?
Szerette volna felhívni Selenát, hogy találkozzanak, de mielőtt tárcsázta volna a lányt, eszébe jutott, hogy barátnője szobafogságban van. Sem ő nem mehet át hozzá, se Selena nem hagyhatja el a házat. A következő gondolata Kristen volt, fel is hívta őt, de a lány bosszankodva közölte, hogy az anyjának kell segítenie a sütésben.
- Pedig legszívesebben beszaladnék a szobámba és beleülnék a Selenától kapott vibribe - mondta.
Miley ezután csattanást hallott a vonal túlsó végéről, majd a hívás megszakadt. Sejtette, hogy Kristen anyja meghallotta a lány szavait és bevetette rettegett fakanalát.
Miley szomorúan konstatálta, hogy több barátja nincs, akit felhívhatna.
Elkeseredettségében megnyitotta a facebook alkalmazást telefonján és böngészni kezdte az üzenőfalat. Végül megakadt a tekintete egy Luke által írt bejegyzésen. A fiú egy szomorú dalt osztott meg, állapota pedig azt jelezte, hogy "magányos".
Miley tűnődött néhány másodpercig, hiszen Luke és ő sosem voltak igazán jóban, de túlságosan vágyott a társaságra ahhoz, hogy ne tegyen egy próbát. Ráírt a fiúra, hogy lenne-e kedve összefutni, az pedig néhány másodpercen belül igent mondott ajánlatára.
Megbeszélték, hogy a lánynál találkoznak, így Miley tekert egy újabb cigarettát, míg várakozott. Bő húsz perc múltán meg is szólalt a kaputelefon.
- Nyitom, gyere fel - mondta, aztán az ajtóhoz lépett. Luke nem sokkal később megjelent a folyosón, arcán szomorú ábrázattal.
- Boldog Karácsonyt! - köszönt kedvtelenül.
- Neked is. Mi a baj?
Miközben beszélt, Miley becsukta az ajtót a fiú mögött és a szobájába invitálta őt. Luke kibújt latyakos cipőjéből és mindketten letelepedtek a lány ágyára, tisztes távolságra egymástól.
- Hát... inkább az a kérdés, hogy mi nem? - sóhajtott.
- Na, úgy látom akkor rád is rád fér egy kis kedvcsináló! - Miley elővette füle mögül a jointot és végig nyalta a széle mentén, mielőtt meggyújtotta. - Közben meséld el, mi történt!
Néhány kör után Luke-nak sikerült feloldódnia annyira, hogy beszélni kezdjen.
Elmondta, hogy a szülei válnak, az apja lelépett az új csajához, Taylor pedig megcsalja őt. Az utolsó mondat közben könnyfátyol ereszkedett égkék szemeire, így sietve behunyta őket, hogy a vele szemben ülő lány ne láthassa fájdalmát.
Miley őszinte szomorúsággal nézett vendégére. Hiszen pontosan tudta, milyen, ha az ember családja darabjaira hullik. Tudta, osztálytársa épp min megy keresztül és nem irigyelte érte. Évekkel korábban neki is kijutott az efféle dolgokból.
- Taylor egy szemét dög, ha képes megcsalni pont most... amikor a családod széthullóban. Milyen barátnő az ilyen?! - dühöngött. - Mindig is azt hittem, hogy ő egy őszinte, fain csaj, de úgy látszik, csak egy hülye picsa...
Luke képtelen volt tovább elfojtani magában az őt emésztő fájdalmat. Könnyei eleredtek; egyik követte a másikat, hogy aztán végig száguldjanak bánatos arcán és gyors halált haljanak Miley takaróján.
- Annyira fáj... - zokogta, mire a lány közelebb csúszott hozzá és magához ölelte őt.
- Sírd csak ki magad, hidd el, utána jobb lesz... - bíztatta rázkódó hátát simogatva. - Tudom milyen, amikor annyit sírsz, hogy az arcod elzsibbad és teljesen elfáradsz... de mégis, amikor abbahagyod, mintha könnyebbnek éreznéd magad... Ez kell most neked. Meg a füvem, ami amúgy jamaicai, szóval igazán jó cuccot kapsz így Karácsonyra.
Idővel Luke zokogása enyhülni kezdett. Teste egyre kevésbé rázkódott, míg végül Miley már csak egyenletessé vált légzését érezte tenyere alatt.
- Hogy tehette ezt velem?! Azt mondta, szeret... akkor hogy képes ilyesmire? - kérdezte Luke szemrehányó hangon. - Ő volt az egyetlen jó dolog az életemben mostanság... és csak becsapott. Apa megcsalta anyát, ő pedig engem. És még nem is mondtam el neki, hogy tudom... mostanában még a hívásaim sem fogadja, de legalább már tudom, hogy miért...
- Hogy az emberek mit miért tesznek, arra ne próbálj magyarázatot találni. Szerintem a legundorítóbb faj vagyunk, amit a hátán hordott a Föld. Hazugság, csalás, erőszak, gyilkosság, piszkálódás... Töprenghetnénk azon, miért, de úgysem kapnánk választ rá.
Ekkor Miley elcsendesedett, ugyanis felcsendült egy Green Day dal Luke zsebében. A fiú kíváncsian előhalászta telefonját. Arra számított, hogy Lily hívja őt, aki a nagyszüleiknél töltötte a napot, így annál inkább meglepődött, mikor Taylor nevét pillantotta meg a kijelzőn.
- Ő az... Nem bírok vele beszélni - dadogott hevesen dobogó szívvel. Úgy érezte, mintha kiszorult volna tüdejéből az összes levegő, miközben dermedten Mileyra pillantott.
A lány gondolkodás nélkül kikapta kezéből a telefont és fogadta a hívást.
- Ne! Mit csinálsz...?!
- Szia kicsim, csak Boldog Karácsonyt akartam kívánni - hallotta Taylor hangját, de Miley beleszólt a telefonba, mielőtt bármit is tehetett volna.
- Kívánj Boldog Karácsonyt a börtöntöltelék exednek, aki baszogat a pasid háta mögött, te szuka! Luke mindent tud és látni sem akar.
- Miley? Te meg mi a faszról beszélsz?! Fogalmam sincs...
- Jaj, kímélj meg a színlelt értetlenkedésedtől! Láttuk a képeket, amiken faljátok egymást. Most pedig én fogom befalni Luke farkát, méghozzá tövig. Boldog Karit! - zárta le a beszélgetést Miley és elégedetten megszakította a hívást.
Luke kezébe temette arcát; nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen.
- Ha gondolod, igazából is bekaphatom neked, szerintem azzal jobban megtudnálak vígasztalni, mint a hátad simogatásával. Inkább alul könnyezz, mint felül - ajánlotta Miley mosolyogva, bánatára azonban a fiú nem élt a lehetőséggel.
- Nagylelkű vagy, de kihagyom... és köszönöm. Tudod... te amúgy tök jó fej vagy.
- Tudom, csak az emberek túl hülyék ahhoz, hogy rájöjjenek - tárta szét karjait Miley, aztán mindketten felnevettek.

Dylan
Dylan mindent megtett, hogy Logannek boldog legyen a Karácsonya. Reggelit vitt neki az ágyba,
majd együtt bontogatták az ajándékaikat a nappaliban álló hatalmas fa alatt. Dylan mérhetetlenül izgatott lett az akciófigura láttán, amit a fiútól kapott. Logan azonban szótlanul ült és csillogó szemekkel bámult az ölében heverő ajándékra. Egy vadonatúj akusztikus gitár volt frissen lakkozva, felhangolva.
- Ez csodaszép - ámuldozott, aztán megcsóválta a fejét és komoly arccal Dylan felé fordult. Nehezére esett levenni szemeit a gitárról, ami szinte vonzotta a tekintetét. - Ez nagyon drága lehetett... nem fogadhatom el!
- Olyan nincs, hogy nem fogadhatod el! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, de mosolyogva Dylan. - Különben is kettőnktől kaptad. Tőlem és Iggytől. Az akciófigura sem lehetett olcsó. Tisztában vagyok az árakkal. Úgyhogy használd egészséggel! Játszhatnál nekem valamit esetleg...
Logan közelebb hajolt a fiúhoz és átható tekintettel a szemeibe nézett.
- Te vagy a legjobb dolog, ami velem történhetett... és ezt nem a gitár miatt mondom, hanem a gesztus miatt, na meg ahogy egész nap... minden nap bánsz velem. Nem érdemellek meg.
- Dehogynem - vigyorodott el Dylan és megcsókolta barátját.
Miután elfogyasztották Iggy, Veronica és Tom társaságában a bőséges ebédet - amit Veronica főzéshez való tehetség híján étteremből rendelt - a két fiú karácsonyi filmek nézésével töltötte a délután hátralévő részét. Közben összebújtak és süteményt majszoltak.
Iggy mindeközben barátnőivel találkozott. Ariana szülei meghívták a lányokat vacsorára, s bár már egyikük sem volt éhes, mindannyian leültek az asztalhoz, hogy ne sértsék meg barátnőjük családját.
Nina korgó gyomorral piszkálta a tányérján heverő ételt. Néhány órával korábban nem tudott ellenállni kedvenc csokoládéfelfújtjának, így aztán bűntudattól vezérelve meghánytatta magát, azóta pedig egy falatot sem evett. Hat óra után nem sokkal Iggy lerakta kiürült narancsleves poharát és felállt.
- Köszönöm a vacsorát, Mr. és Mrs. Grande, nagyon finom volt. Most viszont mennem kell.
- Hová? - nézett rá kíváncsian Charli, aki addig Harryvel váltott üzeneteket telefonján az asztal alatt.
- Randim van Zac-kel.
Barátnői izgatottan bámultak rá, azt azonban esze ágában sem volt elárulni nekik, hogy ő volt az, aki randira hívta a fiút. Hiszen nem adta meg Zacnek a mobilszámát. Az előző esti Justinnal folytatott telefonbeszélgetés sarkallta arra, hogy rászánja magát az első lépésre. Tetszett neki Zac és abban reménykedett, talán sikerül beleszeretnie a fiúba, ha jobban megismerik egymást. Tovább akart lépni, mielőtt még feladná minden elvét és egy gyenge pillanatában visszafogadná Justint.
- Én is megyek, talim van Harryvel - állt fel Charli.
Ariana reménykedve Ninára pillantott.
- Nyugi, én még maradok - mondta a lány, ugyanis semmi kedve nem volt piszkálódó édesanyjához. - Ha akarod, aludj ma nálunk. Nincs kedvem anyámhoz. Addigra úgyis lefekszik aludni.
- De hiszen ez a szeretet ünnepe, anyukád biztos hiányol téged! - fordult felé Ariana édesanyja meglepetten.
- Azt eléggé kétlem...
Miután elbúcsúztak a társaságtól, Iggy Charlival a nyomában az autójához lépett.
- Haza doblak, rendi?
- Az szupi lenne - hálálkodott Charli, miközben beszálltak.

Logan
Logan épp az elszunnyadó Dylant ölelte az ágyon fekve, amikor megcsörrent a telefonja. Elengedte aFekete Karácsony című film stáblistája pörgött csigalassúsággal, miközben fogadta a hívást. Jean volt a vonal túlsó végén.
csörgés hangjára ébredező fiút és farmerja zsebébe süllyesztette kezét mobiljáért. A tévé képernyőjén a
- Hol a francban vagy? Téged várunk a vacsorával.
Logan hirtelen nem tudta, mit feleljen, hiszen az asszony úgy tudta, hogy összeveszett Dylannel.
- Justinnál vagyok - mondta végül olyan magabiztos hangon, ahogyan csak tellett tőle.
- Nem szóltál, hogy nem itthon óhajtasz vacsorázni...
- Mert otthon vacsorázom. Máris indulunk - vágta rá Logan, miközben azon aggodalmaskodott, vajon Justin ráér-e, hogy elkísérje őt.
- Indultok?! - Jean hangja élesen csengett. Nyílvánvaló volt, hogy nem örül a többesszámnak, ami Logant elégtétellel töltötte el.
- Igen. Justin és én. Nemsokára ott vagyunk. Szia, anya!
A fiú megszakította a hívást és egy újabbat kezdeményezett Justinnal, aki nagy megkönnyebbülésére jó hírekkel szolgált.
- Mázlid van, mert mi épp most fejeztük be a vacsit. Itt volt Demi is az anyukájával, két perce búcsúztam el tőlük. Indulok.
- Örök hála. Iggyék előtt parkolj, nehogy anya kilessen, hogy nem együtt szállunk ki a kocsidból - sóhajtott Logan, majd visszabújt a csendben telefonját nyomkodó Dylanhez.
- Hé, tedd már le és bújj ide!
A fiú azonban egy pillanatra sem emelte fel tekintetét telefonjáról.
- Minek? Úgyis mindjárt itt van érted a kamu pasid!
- Csak nem féltékeny vagy? - pislogott rá Logan bújkáló mosollyal a szája sarkában. - De hiszen tudod, hogy csak kettőnk miatt csinálom és szívesebben lennék veled... Justin pedig heteró!
Dylan lerakta a telefonját, de ahelyett, hogy Loganhez fordult volna, a másik oldalon kicsusszant az ágyból és törökülésben elhelyezkedett a tévé előtt, hogy keressen egy másik filmet a bluray és DVD gyűjteményében.
- Az én Karácsonyom úgy látszik, senkit sem érdekel... - dünnyögte hátát mutatva barátjának.
- Hogy mondhatsz ilyet?!
Hallotta Logan sértődött hangját az ágy irányából, de nem fordult meg, hogy a hozzá tartozó arcot is lássa. Ahhoz túlságosan is megbántva érezte magát és attól tartott, Logan óceánkék szemei elejét vennék haragjának.
- Úgy, hogy Karácsony van! Iggy elment pasizni, apa pedig elvitte anyát valami romantikus vacsorára, mert a legelső randijuk is pont Karácsonykor volt. Ez nem is baj, mert úgyis együtt ebédeltünk és arra gondoltam, ha csak kettesben maradunk, vacsorázhatnánk egymagunk és milyen romantikus lenne... de erre te közlöd, hogy hazaviszed Justint a családodhoz vacsorára! Nem engem, hanem őt... én pedig maradjak itthon egyedül, Karácsony este! Mert én úgy látszik, senkinek sem számítok igazán...
Dylan utolsó mondatánál érezte, hogy barátja óvatosan a vállára teszi kezét hátulról és fojtott hangon megszólal.
- Én azt hittem nem akarsz anyáékkal vacsorázni azokután, ahogyan a legutóbbi sikerült... Épp azért csinálom ezt az egészet, hogy anya végre elfogadjon kettőnket. Miattad csinálom. De lemondom és itt maradok, jó? Átteszem holnapra, csak ne haragudj rám! - Logan közelebb hajolt, hogy csókot nyomjon Dylan arcára, de az elfordította fejét a gesztus elől.
- Nem. Menj!
- De nem akarok... kérlek, ne haragudj rám... nem bírom elviselni...
Logan hangja elcsuklott, Dylan azonban még mindig nem nézett rá. Konokul elfordította fejét és a lemezek közül válogatott, miközben megszólalt:
- Nem akarom, hogy maradj. Majd beszélünk. Most inkább menj, mielőtt összevesznénk.
Nagy erőfeszítésébe került, hogy kimondja mindezt, de úgy érezte, meg kell tennie. Muszáj lenyugodnia, különben még a végén igazán összekapnak. Érezte, hogy Logan ujjai elengedik a vállát és oda akart kapni, hogy visszahúzza a fiú kezét, de helyette inkább tovább szorította görcsösen a Heathers DVD tokját.
- Nem mindenkinek olyanok a szülei, mint neked, azt hittem, ezt tudod... láttad, hogyan bánnak velem otthon. Lehetnél egy kicsit megértőbb! Én csak jót akartam, hogy anya ne akarjon minket újra szétválasztani! De lehet, hogy te jobban örülnél, ha megint megpróbálna elküldeni valami svájci bentlakásosba...
Logan szavai hallatán Dylan egy csapásra megenyhült, de mire megfordult, hogy válaszoljon, barátja már sehol sem volt. Könnyei gyorsabban kezdtek hullani, mint az ablakon túli hópelyhek.

Zac
Iggy Zac nyitott tetejű autójában ült a férfi mellett és a sötét felhők mögül homályosan rájuk
kacsintgató holdat bámulta. Zac korábban felajánlotta, hogy elviszi a lányt vacsorázni egy meghitt, szerelmespárok körében népszerű étterembe. Iggy azonban udvariasan elutasította az invitációt. Már így is túlságosan sokat nasizott az ünnepek alatt és az evés gondolatától is a rosszullét környékezte. Helyette elmentek egy karácsonyi vásárba, amit a városközpontban rendeztek. A fabódék között sétálgattak és forraltbort iszogattak. Zac bizonytalanul megkereste kezével Iggy kezét és tenyerét a sajátjába zárta. Kéz a kézben folytatták tovább útjukat a fahéj illatú utcán jókedvűen nézelődő és beszélgető emberek között. Iggyre akaratlanul is átragadt az ünnepi hangulat. Mézeskalácsot vett Dylannek és Logannek, majd készítettek egy közös fotót Zac-kel a város közepén felállított, hatalmas karácsonyfa előtt.
- Jól éreztem magam veled - fordult a férfi Iggyhez, mikor már nyitott tetejű autójában ültek egy apró, befagyott tó feletti hídon.
- Én is - ismerte be a lány. - Nem leszünk itt útban senkinek? Ezen a hídon egy autónál több el sem férne.
- Nem, erre nem igazán jár senki sem. Amúgy is gyalogos híd, csak kedvem volt megszegni a szabályokat. Olyan meghitt itt ülni az autóban a tó fölött, a magasban a végtelen égbolttal. Csend és nyugalom. Esténként kijárok ide, ha muszáj kiszellőztetnem a fejem.
- Én olyankor táncolni szoktam. A tánc mindig segít.
Néhány másodpercig mindketten némaságba burkolództak. Iggy szorosabbra húzta derekán kabátját és átkarolta saját vállait. A levegő már nulla fok alá ereszkedett és haját is gyengéden táncoltatni kezdte a szél. Zac észrevette, hogy a lány fázik, így gondolkodás nélkül közelebb húzódott hozzá, már amennyire a sebváltótól tudott. Karját átemelte a lány háta mögött és gyengéden magához ölelte őt.
- Így jobb valamivel? - nézett arcára egészen közelről a sötétségtől mélykéken csillogó szemekkel.
- Egy fokkal - mosolyodott el Iggy. - Talán jobb lesz, ha most hazaviszel. Nem akarok megfázni.
Zac csalódottan sóhajtott, de végül lassan bólintott.
- Rendben... csak előtte még meg kell tennem valamit - azzal közelebb hajolt a lányhoz és óvatosan megcsókolta őt.
Iggy nem ellenkezett. Hagyta, hogy Zac ajkai megtalálják rózsaszínre rúzsozott, eperízű ajkait, miközben a fiú vállára tette kezét és behunyta szemeit.
Kettejüknek talán mégis van esélyük arra, hogy boldogok legyenek együtt, gondolta a sápadt holdfényben fürdő jégtakaró felett lebegve, de a következő pillanatban behunyt szemei előtt megjelent Justin arca és minden optimizmusát porba tiporta.

Kaya
Kaya szülei már vártak rá az autóban, hogy elindulhassanak a templomba. Hiszen ez volt náluk a
családi hagyomány minden évben, amióta a lány csak az eszét tudta. Önmagában vívódva ácsorgott az előszobában és azon tépelődött, mit tegyen. Nem akart templomba menni. Akkor először nem vágyott az Istenhez való fohászkodásra. Helyette tenni akart valamit. Valami igazán hasznosat, amivel segíthet másokon. Valamit, amivel változást érhet el ebben az őrült világban. Kabátja zsebébe csúsztatott ujjaival azt a papírfecnit szorongatta, amit korábban a meleg rászorulóknak gyűjtő két fiataltól kapott. A fecnin egy cím szerepelt kapkodva felfirkantott betűkkel. Egy cím, ahol este forró ételt osztanak az otthonról megszökött vagy kitagadott fiataloknak. A templom helyett ő is oda vágyott, hogy részese lehessen az önzetlen gesztusnak. Azonban rettegett attól, mit szólnak majd szülei, ha nem tart velük. Végül úgy döntött, hazudni fog. Nagy levegőt vett, összeszedte minden bátorságát és kinyitotta az ajtót. Az autó mellett aztán megállt és a járműben türelmetlenkedő szüleihez hajolt. Anyja lehúzta az ablakot és pattogó hangon sürgetni kezdte. - Igyekezz, elkésünk! Gyorsan szállj be, mire vársz?!
- Nem érzem jól magam. Talán influenzás lettem... gyenge vagyok, ráz a hideg és hányingerem van. Hadd ne kelljen így veletek mennem, anyu. Szeretnék lepihenni. Alig állok a lábamon...
- Az előbb még semmi bajod nem volt - méregette kétkedve az asszony.
- Most kezd rajtam kijönni. Kérlek szépen! - Kaya bevetette minden színészi képességét, hogy eljátsza a rátörő gyengeséget. Bár füllentésben tapasztalatlan volt, a cél szentesítette az eszközt. Eltökéltsége segítette abban, hogy hiteles alakítást nyújtson.
- Rendben, menj, feküdj le! De előtte mondj el egy miatyánkot! Ebből pedig remélem, hogy nem csinálsz rendszert...
- Köszönöm!
Édesanyja felhúzta az ablakot, az autó pedig lassan kikanyarodott a néptelen, havas utcára. Kaya megvárta, míg szülei biztos távolba érnek, aztán boldogan elmosolyodott és elindult az ellenkező irányba. Közben elővette telefonját, hogy írjon egy üzenetet Dylannek. Bár addigi ismertségük alatt csupán néhány szót váltottak, úgy vélte, a fiú is szívesen résztvenne a segítségnyújtásban... ha pedig Iggy is elkísérné, láthatná a lányt. Immár biztosan tudta, hogy a szőkeség sosem fogja viszonozni iránta táplált érzéseit, de ennek ellenére jó érzés volt a közelében lennie. Kellemesen csalódott, mikor Dylantől néhány másodperc múlva választ kapott.
- Köszi, hogy szóltál. Ott találkozunk!

Logan
Logan szemeit törölgetve állt a luxusvilla kapujában, miközben Justinra várt. Rettentően fájt számára
az, ahogyan Dylan viselkedett vele. Képtelen volt belegondolni abba, milyen lenne az élete nélküle. Hiszen az iskolai és otthoni pokolban a fiú számára az egyetlen, ami boldogsággal tölti el. Nélküle képtelen lenne végigcsinálni. Nem veszítheti el...
Önzőnek érezte magát, pedig jól tudta, hogy mindent csak a szerelmükért tesz. Tudta, hogy nem érdekli őt Justin és azt is, hogy csupán kényszerből játsza el családja előtt a kapcsolatukat, mégis bűntudata volt. Hiszen Dylan az Ünnepek alatt végig azon fáradozott, hogy ő boldog legyen, ő pedig egyáltalán nem érezte úgy, hogy mindezt viszonozta volna. Elhatározta, hogy a vacsora után meglepi a fiút és nem tágít, még akkor sem, ha Dylan arra kéri őt. Közben megjelent a sötétedő égbolt alatt Justin sportkocsijának fényszórója. A fiú megállt Logan előtt és letekerte az ablaküveget. - Szállj be!
Logan megtörölte arcát, nagy levegőt vett és kinyitotta az ajtót.
- Nem tudtam inni, mert vezetek, de majd eljátszom, hogy be vagyok csípve - mondta jókedvűen Justin, miután tovább indultak a szomszédház felé. Tekintete egy pillanatra elidőzött Logan kipirosodott szemein és arcára komoly kifejezés üt. - Valami baj van?
- Kicsit összekaptunk Dylannel, de megoldom.
- Remélem is. El sem tudnám képzelni, hogy ti ne legyetek együtt.
Logan néhány másodpercig tépelődött magában, de végül kicsúszott száján a kérdés, ami nem hagyta nyugodni.
- Ugye jó vagyok hozzá?
Justin leparkolt autójával és mosolyogva felé fordult. - Te vagy a legjobb dolog, ami vele történhetett.
Miután látta, hogy ezzel nem sikerült eloszlatnia a fiú kételyeit, folytatta: - Figyelj, te nem ismerted őt korábban, én viszont igen. Mindig egyedül volt, vagy Iggyékkel. Nem voltak barátai. Ha náluk is voltam, mindig csak a szobájába zárkózott és filmeket nézett. Nagyon ritkán láttam őt nevetni. Amióta veled van, minden rossz dolog ellenére boldognak tűnik. Ezt pedig neked köszönheti.
Dylanék luxusvillájával ellentétben Loganék háza nem pompázott Karácsonyi díszekben. Bár Jean állított a nappaliban egy karácsonyfát és a veranda korlátjára is felrakott egy égősort, hogy a szomszédok ne szólják meg, a házba lépve mégsem érződött úgy az ünnepi hangulat, mint a szomszédban. A helyiségeket nem járta be fenyő és fahéj illat és nem lógtak névvel ellátott, piros zoknik sem a kandalló párkányán.
Jean arcán tehetetlen bosszúság játszott, amikor fia mellett megpillantotta az ajtóban Justint.
- Boldog Karácsonyt! - kurjantott Justin dőlöngélést mímelve, miután beléptek a nappaliba.
Az asszony válaszra sem méltatta. Becsapta az ajtót a fiatalok után és az étkezőbe kísérte őket.
- Na végre, kölyök! Még Karácsonykor se tudsz időben hazaérni?! - dörmögte az asztalnál már türelmetlenül várakozó Robert egy doboz sörrel a kezében. - Ez meg mit keres itt? - fejével a Logan mögött belépő Justinra bökött.
- Meghívtam vacsorára. És nem ez, hanem ő. Ráadásul neve is van: Justin.
- Jó estét! - köszönt Justin és ledobta magát az egyik székre. - Ez az én helyem? Mindegy,  most már az.
Jean és Robert sötét pillantást váltottak, majd a nő kiment a konyhába, hogy tálalja a vacsorát.
A férfi azonban nem hagyta szó nélkül a dolgot. Miután Logan is helyet foglalt az asztalnál, felé fordult.
- Nem kellett volna idehoznod a homokozótársad. Anyád nem ezért gürcölt egész nap! Kinek képzeled magad?!
- Tudtommal attól, hogy meleg vagyok, nekem is ugyanúgy jogom van hazahozni a páromat, mint bárki másnak. Ha egy lánnyal jöttem volna, biztosan nem zavarna - felelt higgadtan Logan.
- Párod?! Pár napja még a másik buzival voltál sülve-főve.
- Most már velem van. Örüljön, hogy végre megszabadult Dylantől. Úgysem kedvelte őt - vette át a szót Justin.
- Téged sem kedvellek.
- Nem baj, én imádom a nevelt fiát - azzal Justin Loganhez hajolt és szájon puszilta őt.
Robert elvörösödött arccal az asztal lapjára csapta sörösdobozát.
- Na ebből aztán elég legyen! Nem buzikarácsonyozunk! Tőletek még a hó is elolvad. Nem vagyok kíváncsi a gusztustalankodásotokra!
Logan kissé megilletődve nézett nevelőapjára, Justin azonban elégedetten mosolygott.
- Maga egy igazi poénbomba.
- Mi ez az ordítozás? - kérdezte éles hangon Jean, miközben visszatért kezében a leveses tállal. Elhelyezte az asztal közepén, majd leült és szigorú tekintettel végignézett a jelenlévőkön. - Egy mukkot sem szeretnék hallani, míg eszünk. Nem akarok Karácsonykor is civakodást. Fáradt vagyok, nyugalomra és békére vágyom! Érthető voltam?
Robert azonban képtelen volt megnyugodni. Összeszűkült szemekkel meredt a fiúkra és olyan erővel szorította kanalát, hogy ujjai elfehéredtek.
- A képembe dörgölik az aberrációjukat... még Karácsonykor is! Én nem vagyok köteles eltűrni ezt! A gyomrom is felfordul... mégis hogyan kellene így ennem?!
Mielőtt Jean bármit is reagálhatott volna élettársa szavaira, Justin megelőzte őt. Felállt az asztaltól és előhalászott egy cigarettát farmerja zsebéből. Miután kényelmesen rágyújtott, Robertre szegezte tekintetét. Az megbotránkozva követte tekintetével a fiú kezében himbálódzó cigit.
- Ha igazán szeretné ezt a nőt, akkor megpróbálná megérteni a fiát. Vagy ha erre képtelen, legalább próbálja meg elfogadni őt! Ez nem egy betegség, amit szégyellnie kellene. Ilyennek született és ettől se nem kevesebb, se nem több, mint maguk ketten. Erről nem ő döntött, nem tehet róla. Éppen elég elviselni nap, mint nap a környezetünkben élők előítéleteit, a családnak elviselhetőbbé kellene tennie a fájdalmat, nem pedig tetézni! És maga... - itt vádlón Jeanre siklott a tekintete. - Miért nem áll ki a fia mellett, amikor ez a behemót így beszél róla a füle hallatára?! Maga hozta őt erre a világra és hagyja, hogy valaki így bánjon vele? Milyen anya maga?! Egy pasi fontosabb a saját gyerekénél?! Én léptem! Egyék meg a főztjüket, nekem nem kell.
Justin választ sem várva megindult a nappali felé, Robert azonban dühösen felpattant és utána indult. - Hogy merészelsz sértegetni minket a saját házunkban?! Soha többet ne merd ide betenni a lábad, te kis vakarcs!
A fiú azonban úgy tett, mint aki meg sem hallja a hozzá intézett szavakat. Amikor visszafordult, rá sem pillantott Robertre. Helyette Loganhez fordult és várakozón felvonta szemöldökét. - Te nem jössz?
- De... - Logan bizonytalan mozdulatokkal felállt és a fiú után indult. - Boldog Karácsonyt! - mondta búcsúzóul, aztán mindketten kiléptek a hóesésbe és becsapták maguk mögött az ajtót.

Kaya
Kaya a megadott címre érve kissé elbizonytalanodott. Látta a menza épületébe igyekvő fiatalokat.
Voltak köztük lányok és fiúk, serdülőkorúak és a huszaséveikben járók, ép-és megviselt öltözékűek vegyesen. Boldogság töltötte el a gondolatra, hogy ő is segíthet ezeken az embereken. Úgy vélte, jobb, ha megkerüli az épületet és keres egy hátsó ajtót. Azonnal munkához akart látni. Nem volt ideje sorbanállni.
Talált is egy egyszerű, ablaktalan vasajtót a menza mögött. Bekopogott és várt, hátha valaki meghallja őt. Néhány másodperccel később az ajtó kinyílt és megjelent mögötte a lány, aki előző nap a házuknál járt adomány reményében.
- Szia! - mosolyodott el szélesen. - Örülök, hogy eljöttél! Kerülj beljebb! Jaj, de bunkó vagyok! Még be sem mutatkoztam... Camila vagyok.
- Én pedig Kaya. - A lány mosolyogva belépett az ajtón és egy szűk, gyéren megvilágított folyosón végighaladva a konyhában találta magát. Szüksége volt néhány másodpercre, hogy szeme hozzászokjon a világossághoz és nyüzsgéshez. Az ottlévők sürögtek-forogtak. Volt, aki épp szedőkanalat merített egy hatalmas kondérba, mások szendvicseket készítettek vagy teát főztek és mértek ki műanyagpoharakba. Kaya nem tudta folytatni a bámészkodást, ugyanis ekkor megjelent előtte Dylan vadul csillogó szemekkel. - Köszi, hogy szóltál! Iggyvel amúgyis valami ilyesmit szerettünk volna csinálni az Ünnepek alatt! Boldog Karácsonyt!
Dylan örült, hogy valami igazán szép tettel foglalhatja le magát; így egyszerre csinálhat valami hasznosat és nem marad ideje Loganen töprengeni.
- Neked is! - mosolyodott el Kaya, aztán Iggy után kutatva körülnézett. Szinte azonnal meg is akadt tekintete a lányon. Az épp uborkát aprított a konyhapulton. Haját szoros kontyba csavarva viselte, arcáról eltökéltség sugárzott.
Kaya egész testében bizseregni kezdett. Remegő térdekkel megindult Iggy felé és halk hangon megszólította őt.
- Nagyon szép dolog tőled, hogy eljöttél!
Iggy oldalra pillantott és elmosolyodott, amikor találkozott tekintetük.
- És nem csak én. Szóltam a csajoknak is. Charli szívesen jött és Harryt is elhozta magával. Logannek is szóltam, ő épp Justinnal volt... azt mondták, ők is jönnek, de még nem értek ide. Justin pedig minden bizonnyal értesítette Demit, mert Emmával az előbb érkeztek.
Kaya ismét körbenézett a konyhában és szívét melegség járta át az ismerős arcok láttán. Álmában sem gondolta volna, hogy ennyi osztálytársa jelen lesz. Már biztosra vette, hogy szülei tévedtek, amikor arról panaszkodtak, hogy a jóság kifogyott a világból. Elnézte, hogyan ténykednek társai, akik közül többen elég jómódban éltek, és kellemesen csalódott. Sosem gondolta volna, hogy valaha is látni fogja Iggyt, Charlit vagy Justint, ahogyan egy közmenzán segítenek a rászorulókon. Kénytelen volt beismerni, hogy valóban butaság megítélni egy könyvet a borítója alapján.
Ekkor lépett be az ajtón Justin és Logan. Iggy követte Kaya pillantását és a fiúk felé fordult. Justin rámosolygott, amitől azonnal hevesebbé vált a szívverése. Logan az épp a pultban állva ételt osztó Dylan hátára meredt és bizonytalan mozdulatokkal megindult felé.
Azonban mielőtt elért volna a fiúhoz, Emma segélykérőn megszólította őt. A lány egy a tűzhely fölött állt és egy üres lábas felé bökdösött. Demi magára hagyta őt, hogy köszöntse Justint.
- Logan, segítenél? Elfogyott a tea és kellene főzni egy újabb adagot. Fogalmam sincs, ekkora mennyiségbe miből mennyi kell.
- Persze - bólintott Logan mosolyogva és elindult Emma felé. A szeme sarkából látta, hogy Dylan hátrafordul a neve hallatán.

Victoria
Nina és Ariana vicces videókat néztek a laptopon, amikor örvendező hangon ütötték meg fülüket a
földszintről.
- Ki van itt? - fordult barátnője felé Ariana. Mindketten az ágyon hasalva füleltek, majd Nina feltápászkodott és az ajtóhoz indult. A lépcső tetején állva aztán megpillantotta anyját és épp hazaérkező nővérét, amint a földszinten ölelkeznek.
- Victoria? - motyogta meglepetten. Testvére elengedte anyját és felpillantott.
- Meglepetés! Gondoltam hazalátogatok a koleszból pár napra. Nem tudtam korábban jönni, mert rengeteg tanulnivalóm volt a vizsgaidőszakra. Most viszont itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak!
Ja, rengeteg tanulnivaló... vagy inkább buli-buli hátán, gondolta sötéten Nina.
Victoria csupán néhány évvel volt idősebb nála, de külsőre szinte olyanok voltak, mint két tojás. A lány ritkán járt haza, ugyanis egy európai egyetemen tanult, ezt pedig Nina egyáltalán nem bánta. Gyűlölte ugyanis, hogy anyja szemében Victoria maga a tökély, míg vele rendszeresen azt érezteti, hogy sosem lesz elég jó. Ráadásul ő volt az iskola méhkirálynője, amíg le nem ballagott és Iggy tavaly át nem vette a helyét. Nina attól sem kedvelte jobban testvérét, hogy az minden kiszemeltjével ágyba bújt, amikor még otthon lakott. Victoriának valamiért képtelenek voltak ellenállni a fiúk.
- Mi az, nem is örülsz nekem?
- Dehogynem, nem látod, hogy fülig ér a szám? - forgatta szemét a legapróbb mosoly nélkül Nina és elindult a lépcsőn, hogy kelletlenül köszöntse a lányt.

Dylan
Dylan átadta helyét a konyhaablaknál Deminek és kiment a friss levegőre, hogy elszívjon egy szál
cigarettát. Közben megkerülte az épületet és elvegyült a menza előtt kígyózó sorban. Beszélgetett a hányattatott sorsú fiatalokkal a coming out-ról; arról, hogyan kerültek az utcára és milyenek a kilátásaik. Ezután az összes zsebében talált pénzét és cigarettáját örömmel osztogatta el. Minél több emberrel beszélt, annál jobban kezdte megbecsülni mindazt, amije van. Sokaknak nem hogy ajándék vagy karácsonyfa, de még meleg étel és ágy sem jut, ő pedig azért szomorkodik, mert a barátja mással vacsorázott. Szégyellte magát, amiért összeveszett Logannel, miközben mások az utcán éheznek család, szeretet és biztonságot nyújtó otthon nélkül. Épp visszaindult a menzára, amikor nekiütközött egy fiú hátának.
- Ne haragudj! - szabadkozott, mire a fiú megfordult és halványan rámosolygott. Borzas, barna haja alatt hatalmas, barna szemeiből szomorúság sütött. - Semmi baj - mondta.
- Te is sorban állsz?
- Igen - sütötte le szemeit a fiú. - Jake vagyok.
- Dylan. Régóta... élsz így?
- Néhány hete. Te?
Dylan elszégyellte magát és cipője orrára bámult. - Én ételt osztani jöttem.
- Oh... hát... örülök, hogy neked nem kell ezt átélned.
- Veled mi történt? - Dylan végignézett a fiún. Sosem gondolta volna róla, hogy az utcán él. Farmernadrágot és fekete, combközépig érő kabátot viselt szőrmeszegélyes kapucnival. Ruhája ránézésre akár új is lehetett volna.
- Elmondtam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, apám pedig elzavart otthonról.
Dylan képtelen volt feldolgozni, hogyan képes valakit az utcára küldeni a saját édesapja. Pláne olyasmi miatt, amiről az illető nem tehet. Keserűség mardosta a szeretet ünnepén. Kisfiúként mindig azt gondolta, hogy Karácsonykor mindenki boldog, a valóságot pedig nehezebb volt megemésztenie, mint azt valaha is hitte.
- És nem kerestek azóta sem a szüleid? - kérdezte reménykedve.
- Nem... Elérni sem tudnának, mert eladtam a telefonom, hogy legyen annyi pénzem, hogy az unokatestvéremhez utazzak, de nem volt elég és muszáj voltam kajára költeni. Pár napig még egy motelre is tellett belőle. Azóta kéregetek az utcán...
- Az unokatestvéred messze lakik?
- Londonban.
- Figyelj... - Dylan levette karóráját, amit még a szüleitől kapott a tizenhatodik születésnapjára és a fiú kezébe nyomta. - Add el! Armani. Ebből megtudod majd venni a repülőjegyet. Én úgysem szeretem az ilyen drága dolgokat, csak azért hordom, hogy a szüleim örüljenek.
- Nem, nem fogadhatom el - csóválta a fejét Jake és visszakozva feltartotta mindkét tenyerét.
Dylan közelebb lépett hozzá, megfogta a kezét és a tenyerére helyezte az órát. - Ez az én karácsonyi ajándékom. Azt pedig nem illik visszautasítani. Hidd el, neked nagyobb szükséged van rá. Nekem pedig többet jelentene, ha segíthetnék vele, mint az, ha viselném.
Jake néhány másodpercig kínlódva nézett Dylan szemeibe, aztán elfúló hangon hálálkodni kezdett. - Köszönöm... nem is tudod, mennyire... Sokat jelent a tudat, hogy vannak még jó emberek.
- Csak ígérd meg, hogy holnap mindenképp megveszed a repülőjegyet és elmész, hogy új életet kezdhess!
- Megígérem. Annyira, de annyira köszönöm! Boldog Karácsonyt!
- Neked is! - búcsúzott Dylan mosolyogva, aztán átvágott a tömegen át a menza hátsó ajtajához. Ott aztán rágyújtott utolsó cigarettájára és néma zokogásba kezdett. Megrázta a kegyetlenség, ahogy mások a saját gyerekeikkel bánnak. Ott és akkor nehezére esett, hogy boldogan gondoljon a Karácsonyra.

Luke
Luke a nappali szőnyegén társasozott testvérével, amikor megszólalt a csengő. Gyanútlanul
feltápászkodott és az ajtóhoz indult, nem is sejtve, hogy mögötte Taylor áll. A lány megviselt ábrázata láttán azonnal becsapta az ajtót, de Taylor nem hagyta magát ilyen könnyedén lerázni. Benyitott és elkapta Luke karját, hogy szembe fordítsa őt magával.
- Beszélnünk kell!
- Nincs miről beszélnünk! Hagyj engem békén, jó?! Menj a pasidhoz! - mondta fojtott, de indulatos hangon Luke. Nem akart a húga füle hallatára veszekedni.
- Nem a pasim... kérlek, bocsáss meg! Én csak téged szeretlek! Nem bírom elviselni, ami köztünk van most... szükségem van rád! Állandóan csak bőgök - vallotta be könnyektől csillogó szemekkel Taylor.
Luke hátrahajtott fejjel, örömtelenül kacagott.
- Amikor a hátam mögött más farkán ugráltál, akkor bezzeg nem bőgtél, igaz?! Neked van szükséged rám?! És amikor nekem volt rád? Te megcsaltál!
- Én nem...
- Ne vágj a szavamba! - torkollta le a fiú keményen. Indulattól hullámzó mellkassal állt az előszobában. - Apa elköltözött, a szüleim válni fognak, a húgom kikészült az állandó veszekedéstől és nekem muszáj volt tartanom magam, hogy támaszt nyújtsak neki meg anyának! Nekem erősnek kell lennem. Bármennyire is ki vagyok akadva, tartanom kell magam miattuk! És tudod, mi adott erőt mindehhez? Az, hogy vagy nekem! Erre megtudom, hogy a hátam mögött a börtönviselt exeddel kefélsz... szerinted mit éreztem? Mit érzek? Rád nézek, és a boldogság helyett, ami eddig eltöltött a látványodra, most csak undor van bennem, düh, fájdalom, csalódottság! Átvertél engem és hülyének néztél! Becsaptál... hogy tehetted ezt velem?! Évekig legjobb barátok voltunk és te képes voltál ezt csinálni... Mit reméljek mástól, ha az is hátba szúrt, aki elvileg szeret?! - Luke könnyei eleredtek, miközben beszélt. Végigszántották arcát és Green Day-es pólójára csordultak. Legszívesebben üvöltött volna. Ordítani akart torka szakadtából és elfutni. Addig rohant volna, míg az utcák kifogynak lábai alól és kiszakad ebből az iszonyatos világból. A lány arcába nézett, akit szeret, de csak még inkább szétterjedt benne a tehetetlen düh és a fájdalom. Nem lelte már vigaszát és örömét a gyönyörű, feketére sminkelt szemekben, a finom ajkakban és a hosszú, aranyszőke fürtökben. Mintha egy hullát nézne; már csupán iszonyatot és ürességet érzett. Mardosó keserűséget, ami megfertőzi ereiben a vért és mindent, ami piros volt és életteli, feketére és sivárra fest.
- Nem tudom, mi ütött belém... ha tehetném, visszacsinálnám! Csak te kellesz, senki más! Csak te... - Taylor esdeklőn Luke karjába kapaszkodott, hogy magához húzza őt, de a fiú elrántotta a kezét, mintha fertőzéstől tartana.
- Menj el! Látni sem akarlak...
- Mit csináltál ma Mileyval? Eddig nem voltatok jóban.
Luke elégedetten hallotta ki a lány hangjából a féltékenységet. Úgy döntött, hazudni fog, hogy vissza adhasson egy keveset a fájdalomból, amit Taylor okozott számára.
- Basztunk! Boldog Karácsonyt! - azzal kitárta az ajtót és kilökte rajta a megdöbbent lányt.
Mire Taylor megfordult, hogy ellenkezhessen, az ajtó már csapódott is az orra előtt.
A másik oldalon Luke a bejáratnak vetette hátát és némán zokogott. Észre sem vette, hogy kishúga megjelent az előszoba ajtajában. A lány nem kérdezett és nem szólt semmit. Közelebb lépett testvéréhez, átölelte a derekát és arcát vigasztalón a fiú hasába fúrta.

Shawn
Időközben Shawn és Zayn is megérkezett a menzára. A fiúkat megpillantva Iggy azonnal lerakta a
kezében tartott szedőkanalat és hozzájuk sietett, hogy átölelje Shawnt.
- Miért kerülsz mostanában?! - kérdezte szemrehányó hangon, miután elengedték egymást. - Az ajándékod is otthon van, mert nem tudtam odaadni... Még a telefont sem veszed fel!
- Ne haragudj - szabadkozott Shawn. Nem tudta, mit feleljen. Lenézett a lány arcára és boldog volt, hogy újra beszélnek. Nem akarta elveszíteni őt, de még mindig a fülében csengtek Nina szavai.
- Én csak tudni szeretném, hogy miért! Úgy vélem jó barát voltam és rohadtul nem ezt érdemlem...
Shawn nem akart többé kifogásokat keresni. Úgy érezte, muszáj őszintének lennie. Iggy annyi mindent tett érte, egy magyarázatot igazán megérdemel, gondolta.
- Nina ráébresztett, hogy nem vagyunk egymáshoz valók... én sosem leszek népszerű és nem akarom, hogy rossz benyomást kelts a suliban, amiért velem barátkozol. Idővel úgyis rám unnál és akkor csak még rosszabb lenne.
Iggy szeme dühösen megvillant.
- Már megint miket hordott neked össze az a hülye picsa?! Nem érdekel, népszerű vagy-e, vagy sem! Szeretlek és barátok vagyunk. Nem fogok rád unni. Elég népszerű vagyok kettőnk helyett is. - Iggy váratlanul Zaynhez fordult és a fiúra reccsent. - Ha megtudom, hogy a hirtelen kedvességed Shawn iránt csak egy színjáték vagy valami átverés, esküszöm kicsinállak!
- Neked is Boldog Karácsonyt!
Iggy a szeme sarkából látta, hogy Justin és Demi a konyhapultnak dőlve ölelkezik, a látványtól pedig csak még inkább erősödött benne a düh. Gyűlölte, hogy a fiú még mindig ilyen heves érzéseket képes kiváltani belőle és már bánta, hogy nem hívta magával Zacket, hogy mindenki előtt felvágjon vele.
Miközben Dylan szendvicseket csomagolt a rászorulóknak, lopva újra és újra Logan felé pillantott. Olykor találkozott a pillantásuk, de egyikük mindig sietve elkapta tekintetét. Logan közben újabb poharat töltött meg gőzölgő teával és Emma felé nyújtotta, hogy az kiadhassa a konyhaablakon.
Dylan kihasználta az alkalmat és barátjához sietett.
- Ne haragudj rám! Bunkó voltam veled... de igazad volt. Tudom, hogy ezt csak kettőnkért csinálod és azt is, hogy a te szüleid nem olyanok... nem tudom mi ütött belém. Csak beleéltem magam, hogy velem leszel és együtt vacsizunk. Túlságosan elkapott a Karácsony-őrület. Ugye nem haragszol? - hadarta egy szuszra és nagy, kölyökkutya szemekkel Logant nézte. Az elmosolyodott és letette a szedőkanalat, hogy magához ölelje őt.
- Te se haragudj, amiért nem maradtam veled. Legszívesebben minden percben veled lennék. Tudod, hogy szeretlek!
Dylan elmosolyodott és barátja vállára hajtotta fejét, miközben ölelkeztek. Semmit sem szeretett jobban annál, mint Logan karjaiban lenni. A fiú ölelésében biztonságban és szeretve érezte magát.
- Én is szeretlek. De ugye akkor nálunk alszol? Beszélgettem kint azokkal, akiknek ételt osztunk és annyira megviselt hallani azt, amin keresztül mennek. Nem akarok egész este ezen kattogni.
- Persze, anyáék amúgy is olyan dühösek rám, hogy haza sem merek menni.
Elengedték egymást és Dylan meglepődve barátjára meredt.
- Miért? Mi történt?
Logan nagy vonalakban beszámolt neki a vacsorán történtekről. Szavait néhány perces néma csend követte, aztán Dylan elismerően megszólalt.
- Ez nagyon szép dolog volt Justintól. Anyukádnak már ideje lenne észhez térni. Talán most elgondolkodik...
- Remélem.

Selena
Miley, Selena és Kristen falatnyi piros rucijukban és Mikulás sapkával a fejükön szexi télanyónak
öltözve táncoltak egy belvárosi karácsonyi bulin. A három lány erotikus mozdulatokkal, egymáshoz simulva ringatózott a zene ritmusára és minden kiéhezett fiútól örömmel fogadták az ingyen italokat. A szobafogságra ítélt Selena és Kristen még meg is szöktek otthonról, hogy részt vehessenek a tél legjobban várt bulijába.
- A Karácsonyhoz hó dukál! Menjünk, szívjunk fel egy csíkot! - kiabálta két barátnője fülébe Selena, majd egymás kezét szorongatva elindultak a női mosdó felé. Sajnálatukra ott többen voltak a kelleténél, így mindhárman bezárkóztak ugyanabba a wécéfülkébe. Selena elővett mellei közül egy kis tasak fehér port, telefonját Miley kezébe nyomta és rászórt a kokainból. Retiküljéből előhalászta bankkártyáját, hogy azzal egyengessen el három csíkot. Ezután kivett pénztárcájából egy százdollárost, feltekerte és egyik végét az orrába dugta, másikkal pedig felszívta az egyik csíkot a Miley kezében tartott telefon kijelzőjéről. Miután barátnője is hasonlóképp tett, átadták Kristennek a bankót és felé tartották a telefont. - Te jössz!
- Én még sosem csináltam ilyet, ez annyira izgi! Hogy kell?
- Felszívod az orrodba, nem kell hozzá sok ész - forgatta a szemét Selena.
Húsz perccel később már mindhárman a fényárban fürdő táncparketten tomboltak és felváltva csókolóztak egymással.
- Forog velem az egész világ! - visította nevetve Kristen, miután elengedte Miley ajkait. A következő pillanatban lehúzta felsőjét, közszemlére téve fedetlen melleit. - Valaki kúrjon már meg, de úgy istenigazából! Annyira bizsereg a puncim, mintha egy hangyaboly nyüzsögne benne!
- Nekem is, de húzd vissza a felsőd, különben kidobnak minket! - csitította Miley, miközben elrejtette barátnője melleit ruhája alá. - Inkább szedjünk fel pár dögös pasit és dugjunk egy eget-rengetőt Karácsony alkalmából!

Zayn
Tíz óraakor megérkezett a menzára egy újabb csapatnyi önkéntes fiatal, hogy leváltsák a többieket. A
konyha hirtelen már túl zsúfolt lett a megduplázódott számú társaságnak, így osztálytársai elbúcsúztak Kayától és hazaindultak. A lány szívesen maradt volna még, de már így is rettegett, hogy szülei hazaérve észrevették üresen árválkodó ágyát. Így végül ő is elköszönni kényszerült.
A parkoló felé igyekezve Iggy megígértette Shawnnal, hogy mostantól keresik egymást és többet találkoznak, aztán Dylannel a Ferrarihoz léptek. A fiú lelombozódva nézte, amint Logan Justin kocsijához indul.
- Nem mehetnék Logannel?
- Tudod, hogy a Ferrarimban csak ketten férünk el - forgatta a szemét Iggy, miközben lecsekkolta sminkjét a visszapillantó tükörben és kinyitotta a sportkocsi ajtaját.
Dylan azonban tovább próbálkozott.
- Akkor én megyek Logannel a te kocsiddal, te meg menj Justinnal, majd ő hazavisz.
Testvére ingerült pillantással jutalmazta szavait.
- Ezt meg mégis hogy képzeled?! Üljek egy autóban Justinnal azokután, ami köztünk volt?
- Talán jót tenne, ha kicsit beszélgetnétek.
Közben megjelent mellettük Logan és Justin párosa. Dylan sietve feléjük fordult és Justinra nézett.
- Én megyek Logannel, te meg vidd haza Iggyt - azzal finoman odébb tolta Iggyt az ajtó mellől, és mielőtt a lány reagálhatott volna, bepattant a kocsiba és magára zárta az ajtót. A szélvédő mögül aztán türelmetlenül intett Logannek, hogy kövesse példáját. Miután kihajtottak a parkolóból, Iggy ingerülten Justin felé fordult.
- Ez csak nem valami trükk? Szövetkeztél Dylannel a hátam mögött, hogy te vihess haza? - vonta fel a szemöldökét gyanakodva.
- Dehogy! - pislogott ártatlanul Justin, majd a kelletlenül mellette lépkedő Iggyvel elindult saját autója felé.
- Mit fog szólni a kis barátnőd, hogy engem furikázol, miközben neki tömegközlekedéssel kell hazamennie?
- Már elindult értük Emma anyja. Demi ma náluk alszik.
- Jó, megengedem, hogy hazavigyél... de csak mert mindjárt összefagyok! Útközben majd zenét hallgatunk, hogy ne kelljen beszélgetnünk - sóhajtott Iggy és bepattant az anyósülésre.
Shawn épp Zayn kocsija felé lépkedett, amikor megtorpant. Egy hosszú pillanatra még a vér is megfagyott az ereiben. James egy csapatnyi forró teát szürcsölgető, fiatal fiú körül legyeskedett. Shawn lelki szemei előtt akaratlanul is nyomban lejátszódott az az iszonyú éjszaka, amikor a férfi majdnem megerőszakolta őt. A szörnyű emlékek súlya alatt mozdulni sem bírt. Azt remélte, hogy soha többé nem kell újra látnia a gyűlölt férfit, de csalódnia kellett.
- Hé, minden rendben? - lépett hozzá aggódva Zayn, majd követte pillantását és meglátta Jamest. - Az a rohadék...! Gyerünk, szállj be a kocsiba!
- És mi van, ha nekik is épp pénzt ajánl, azért cserébe...? Ők pedig elfogadják, mert rá vannak kényszerülve.
- Nem tudsz mit csinálni. Én mondtam akkor, hogy menjünk el a rendőrségre... Shawn, szállj be a kocsiba, mielőtt észrevesz! Nem akarom, hogy hazáig kövessen minket, aztán megtudja, hogy hol vagy...
Shawn ijedten összerezzent és megemberelte magát. Beszállt az autóba és csendben várta, hogy Zayn beindítsa a motort és elhajtsanak a parkolóból. Rettegett attól, hogy James rátalálhat és újra letámadja őt. Már nagyon bánta, hogy azon az éjszakán nem ment el a rendőrségre.

Iggy
Iggy és Justin egész úton nem szólt egymáshoz. A fiú ugyan próbálkozott párszor, de mikor kinyitotta
a száját, hogy mondjon valamit, a lány azonnal feljebb hangosította a rádiót. Nem akart beszélgetni és nem akart Justin szemeibe nézni. Csupán szeretett volna végre kiszállni az autóból, hogy fellélegezhessen. Egy másik része azonban mindennél jobban vágyott a fiú érintésére és csókjaira. Ez pedig halálra rémítette őt. Nem lett volna szabad ilyesmit éreznie, még szívének legeldugottabb, legelnyomottabb részeiben sem. Justin megcsalta őt és hiába változott meg, az semmit sem jelentett... vagy mégis? Lopva rápillantott volt barátjára. Külsőre ugyanolyan volt, mint néhány hónappal korábban, Iggy azonban egy teljesen más személyt látott a volán mögött, mint akivel még szeptemberben járt. Justin már senkit sem piszkált, inkább kiállt a többiekért. Segített Logannek, megmentette Dylant Ritától és Miley mellett volt, amikor Zayn kómába került. Azt kívánta, bárcsak inkább ezzel a sráccal járhatott volna. Hiszen ő már nem ugyanaz a Justin, aki a tanév elején volt. Megváltozott. Mindketten megváltoztak. A fiú nem ígért fűt-fát, csak hogy kibéküljenek, hanem valóban tettekkel bizonyított.
Iggy észre sem vette, hogy a rádió elhallgatott. Csupán Justin hangjára rezzent össze és tért vissza a valóságba gondolatai mezejéről.
- Megérkeztünk.
A lány azonban képtelen volt kiszállni az autóból. Mozdulni sem volt ereje. Letaglózták a nagy, barna szemek, amikbe nem lett volna szabad belenéznie. Teste lebénult, érzékszervei eltompultak. Csak és kizárólag Justint látta, semmi mást. A szíve az átlagosnál kétszeres sebességgel püfölte bordáit. Kövér hópelyhek szállingóztak a szélvédőre, hogy egy másodperccel később elolvadva hősi halált halhassanak a fényszórók tompa fényében. Iggy minden porcikájában reszketett, pedig az autóban meleg volt.
- Te fázol - állapította meg Justin és kapkodba levette kabátját, hogy a lány vállára terítse. Az azonban továbbra sem mozdult. Megilletődve, szinte félelemmel meredt a fiúra, aki vészesen közel került arcához. Érezte, hogy egyre nehezebben kap levegőt. Tudta, hogy képtelen elfordítani az arcát. Itt a vég, gondolta immár látványosan reszkető vállakkal. Sosem érezte még ennyire gyengének és kiszolgáltatottnak magát. Egyszerre villanyozta fel és bénította meg Justin érintése.
A fiú aggódva tanulmányozta falfehérre vált arcát.
- Ugye nem leszel beteg? Bemegyek veled és főzök neked teát.
A sötét, távoli égbolton egy villám cikázott át, amit aztán mennydörgés követett. Fénye megvilágította arcukat. Iggy tekintete Justin hosszú szempilláira, majd puha ajkaira tévedt. Az erőd, amit nem kis erőfeszítéssel épített maga köré, hogy megvédje őt, egy pillanat alatt porig omlott. Nem gondolkodott tovább. Nem is lett volna rá képes. Az agya felmondta a szolgálatot és kikapcsolt. Legalábbis ő így érezte. Csak szíve szapora dobbanásait hallotta és a fiú apró, nehézkes lélegzeteit. Még mindig felé hajolva, dermedt mozdulatlanságban nézett vissza rá. Pislogni is csak ritkán pislogott. Iggy megragadta a karját és magához húzta őt. Ajkuk hevesen egymásra tapadt, ujjaik a másik bőre után kutattak a ruhák alatt. Iggy úgy érezte magát, mint aki részeg. Minden józanság, óvatosság és aggály elpárolgott tudatából. Bár a szíve istentelenül vert és úgy kapkodott levegő után, mintha legalább öt kilométert futott volna, mégis nyugalmat érzett. Azt a fajta nyugodtságot, amit az ember csak akkor érez, amikor szerelme a karjaiba zárja őt és egy röpke pillanatra elhiszi, hogy minden szép és jó, a világ békés, senki sem bánthatja és semmi sem szegheti kedvét. Az abszolút boldogság érzete. A következő pillanatban azonban ajtóstul rontott be a könyörtelen valóság szívének oly' féltve őrzött ajtaján.
Justin minden erejét latba vetve elengedte ajkait és távolabb húzódott. Arcáról fájdalom tükröződött, amikor behunyt szemekkel megszólalt. Összepréselt ajkait alig voltak képesek elhagyni a szavak.
- Nem... szabad. Demivel vagyok. Nem csalhatom meg őt is. Már megváltoztam...
Iggy úgy érezte, mintha az égen átcikázó újabb villám az ő testébe csapna. Minden erejére szüksége volt, hogy visszatartsa kicsordulni készülő könnyeit. Hát persze, Demi, gondolta. Szó nélkül kinyitotta a kocsi ajtaját és Justin kabátjával a vállán kiszállt. A fiú ugyanígy tett és az autót megkerülve utána rohant.
- Iggy, várj!
Elkapta Iggy karját, mire a lány könnyes arccal megfordult. Hosszú, hópelyhekkel teli haja táncot járt az éjben.
- Mi van? Mit akarsz?! Menj! Menj Demihez, ő a barátnőd! Én nem leszek a... másik nő.
- Soha nem is kérném, hogy az legyél!
- Akkor mit akarsz mondani?!
- Most mi bajod van velem? - tárta szét a karját értetlenül Justin. - Te csókoltál meg és kiakadtál, mert hűséges próbálok lenni, pedig pont az volt eddig a bajod, hogy nem voltam az!
- Mert velem kellett volna hűségesnek lenned! Velem, és nem pedig Demivel vagy bárki mással! - ordította magából kikelve a lány. Ahogy beszélt, lélegzete a hidegben olyan volt, akár a cigaretta füst. Könnyáztatta arccal, szomorúan meredt a fiúra. - Vagy ő megérdemli, én pedig nem érdemeltem?
Justin közelebb lépett hozzá és kinyújtotta a karját, de nem érte el őt. Iggy hátrált egy lépést.
- Tudod, hogy nem erről van szó. Te a világot is megérdemelnéd... de akkor más ember voltam. Megváltoztam, mert képtelen voltam tükörbe nézni azok után, amit veled tettem... és mert azt akartam, hogy egyszer majd megvetés, fájdalom és undor nélkül nézhess rám. Az előbb pedig úgy néztél...
- Felejtsd el, mintha meg sem történt volna! - vetette oda Iggy, aztán sarkon fordult és elindult a bejárat felé. Az ajtóból még egyszer, utoljára visszafordult, mikor Justin utána szólt.
- Mit akarsz még?!
- Remélem tudod, hogy soha senkit nem fogok úgy szeretni, ahogy téged szeretlek. Boldog Karácsonyt! - búcsúzott Justin könnyektől csillogó arccal, aztán sarkon fordult és beszállt az autóba.

Justin