2018. június 30., szombat

39. Fejezet: Ne ítélj, hogy ne ítéltess

Logan & Dylan
- Undorító buzik! - háborgott Nick a hátsó padok egyikéből, Logan és Dylan figyelmét azonban nem sikerült
magára vonni. A két fiú kibontakozott az ölelésből és boldog mosollyal az arcukon egymásra néztek.
Iggy azonnal hozzájuk rohant, hogy magához ölelje őket.
- Végre! Annyira örülök nektek! Nagyon bátor dolog, hogy mindenki előtt felvállaltátok. - A lány osztálytársai felé fordult, mielőtt folytatta. - Akinek meg nem tetszik, az ne nézze! Mindenki azt szeret, akit! Semmi közötök mások életéhez! Nektek nem oszt, nem szoroz, hogy a másik mit csinál a magánéletében.
- Akkor legalább ne előttünk csinálják! - vetette oda Kat, csak hogy bosszanthassa Iggyt.
- Neked sem szól senki, ha smárolsz egy fiúval. Bár te senkinek sem kellesz.
Közben Miley és Demi is odament a fiúkhoz, hogy gratuláljanak nekik. Iggy szavai hallatán Emma is csatlakozott. Ami a lány szerint jó, az szerinte is. Végül Charli lépett Dylanhez és szorosan magához ölelte őt.
- Egy ideje már sejtettem. Fáj, hogy sosem leszünk együtt, de vígasztal a tudat, hogy más csaj sem fog megkapni - mosolygott őszintén. Miután Justin és Taylor is gratulált a fiúknak, Tyler volt az, aki dühösen megindult feléjük. Miley, Iggy és Charli azonban résen volt és egyből a fiú elé álltak mindhárman, hogy útját állják.
- A helyedben inkább elhúznám a belem azok után, amik most kiderültek rólad! - vetette oda Miley.
Kristen értetlenül pillantott Tylerre két paddal távolabbról.
- Most akkor te is a faszt szereted?! Nem igaz, hogy minden jó pasi meleg... - sóhajtott csalódottan.
- Nem!
Logan közben Dylanhez fordult.
- Csak azért jöttem, hogy ezt elmondjam, de most mennem kell. Még nem bírnék végig ülni itt egy napot. Még mindig fájnak a bordáim.
Dylan csalódottan nézett rá.
- Nem akarom, hogy elmenj!
- Ha szeretnéd, hogy maradjak, maradok. Nem szívesen hagynálak itt a történtek után - Logan vetett egy sötét pillantást a némán fújtató Tylerre, aztán végül beadta a derekát. - Mégis jobb lesz, ha maradok. Valahogy kibírom. Csak az a baj, hogy se füzetet, se könyvet nem hoztam magammal.
Dylan megszorította a fiú kezét és elmosolyodott. Még soha életében nem volt ilyen boldog. Fel sem fogta igazán, mi történt néhány perccel korábban. Annyira felszabadultnak és könnyűnek érezte magát. Nincs több titok, nincs több zsarolás. Végre önmaga lehet, kerüljön bármibe is. Eddig is piszkálták, de most már végre nem kell titokban tartania, mit érez Logan iránt. Ráadásul a fiú is szereti őt! Tudta, hogy időbe telik majd, mire ezt sikerül igazán felfognia.
- Nem baj, nézzük együtt a könyvem és majd én jegyzetelek, hogy neked ne kelljen megerőltetned magad. Csak maradj velem!
- Nem megyek sehová nélküled - nézett rá Logan, miközben megszorította a kezét.
- Annyira édesek vagytok. Imádlak mindkettőtöket! - örvendezett boldogan Iggy.
- Mi is téged. A középsuli királynője nélkül semmi sem lenne ugyanolyan - mosolygott Logan.
- Ez igaz - dobta hátra a haját Iggy és mosolyogva a bosszús Katre pillantott.

A tanítás további részében a diákok túlnyomó része Dylan és Logan kapcsolatáról beszélt. A hír rakétasebességgel terjedt a folyosókon és mosdókban, míg végül az összes osztályhoz eljutott. A legnagyobb felbújtó természetesen Nick volt, aki fűnek-fának terjesztette, hogy a két fiú nyíltan felvállalta egymást. Kat is serényen mesélt róluk a tanulóknak abban a reményben, hogy ezzel rossz fényt vethet Iggyre és a lány népszerűsége végre apadni kezd. Voltak, akiket egyáltalán nem érdekelt a téma. Voltak, akik azonnal rákaptak a sztorira és minden szaftos részletről tudni akartak. Voltak, akiket egyáltalán nem zavart a dolog. Voltak, akik meglepődtek. És voltak, akik egyenesen felháborodtak, amikor hallottak az iskola legújabb párosáról. Mikor megpillantották az ebédlőbe igyekvő Dylant oldalán Logannel, nem röstellték hangoztatni undorukat. Mindig a gyűlölködők a leghangosabbak.
- Szeretitek szopni a faszt?
- Melyikőtök a lány?
- Milyen érzés, ha egy pöcs a seggedbe szorul?
- Miért vagytok buzik?
Ilyen, és hasonló kérdésekkel bombázták a két fiút, mikor elhaladtak mellettük a folyosón. Logan felemelt fővel, lassan sántikált és egy pillantásra sem méltatta a rosszindulatú megjegyzések gazdáit. Dylan lehajtott fejjel lépkedett mellette  és próbált senkire sem nézni.
Logan rendszeresen vetett rá egy-egy aggódalmas pillantást. Remélte, hogy semmi olyanba nem kényszerítette a fiút, amit az ne akart volna. Remélte, hogy Dylan nem bánta meg, ami történt. Remélte, hogy ugyanolyan boldog, mint amilyen ő. Mert nem számított semmi más, csak az, hogy végre együtt lehetnek. Logan próbált nem gondolni arra, mi lesz ha Tyler eljuttatja Jeanhez a naplóbejegyzéseit. Ha anyja elküldi egy bentlakásosba, akkor Dylan magára marad a sok seggfejjel, akik innentől kedve talán még jobban piszkálni fogják, mint korábban.
- Hé, hogy lettetek ilyen elfajzottak? Nem volt gyerekszobátok, vagy mi? - kérdezte egy fiú a menza ajtajában, mikor Dylan és Logan elhaladt mellette.
Shawn
- Neked meg fürdőszobád nincs? Olyan büdös vagy, mint egy görény!
A fiú megpördült tengeje körül és szemben találta magát a nála egy fejjel magasabb Shawnnal. Válasz helyett szagolgatni kezdte magát, aztán gyorsan elsietett.
- Köszi - mosolygott Shawnra Dylan, aztán eszébe jutott, hogy Logan még nem is ismeri a fiút. - Logan, ő itt Shawn. Shawn, ő itt Logan.
A két fiú kezet fogott egymással.
- Hallottam, mi történt. Gratulálok! Ti vagytok a suli első nyilvánosan vállalt meleg párja. Mindenki rólatok beszél! - újságolta Shawn, miközben mindhárman felkaptak egy tálcát és sorba álltak az ebédért, majd elindultak Iggyék asztala felé.
- Sajnos észrevettük - pislogott körbe sötéten Dylan, amikor megpillantotta a nekik integető testvérét, aki szokásos asztalánál ült barátnőivel. A fiú megindult feléjük és közben próbálta figyelmen kívül hagyni az őket bámulókat. Logan követte őt, Shawn viszont megtorpant.
- Akkor megyek, keresek egy asztalt magamnak. Sziasztok!
- Nyugodtan ülhetsz velünk! - fordult hátra bíztató mosollyal az arcán Logan. Az előtte haladó Dylan is megfordult.
- Igen, gyere hozzánk! Van hely neked is.
- Nem hiszem, hogy Iggy engedné, hogy velük ebédeljek. Én csak egy senki vagyok.
- Ne mondj ilyet! Nem vagy senki. Na gyere már! - noszogatta Dylan.
Shawn bátortalanul követte őt és Logant a lányok asztalához.
Iggy Charlival és Ninával az oldalán felnézett rá.
- A lányok már válaszoltak a legújabb rajongói leveleimre, ha ezért jöttél.
Dylan, aki közben leült Ariana mellé és azonnal enni kezdett, teli szájjal a vele szemben ülő testvérére pillantott.
- Nem azért jött, hanem hogy velünk ebédeljen.
- Nem ebédelhet velünk! Ő lőtte meg Iggyt! - jelentette ki felháborodva Nina. A lány hozzá sem nyúlt az előtte heverő ételhez. Csupán diétás kólát szürcsölgetett szívószálon keresztül és bosszankodva meredt Shawnra. A fiú már épp fordult volna el, hogy másik asztalt keressen, mikor Iggy rászólt.
- Ülj le!
- De hát... nem ülhet velünk! Már így is megszegtük a szabályt, mikor Dylan és Logan mellénk ült! - Nina méltatlankodva nézett barátnőjére.
- Dylan a testvérem, még szép, hogy velünk ül! Logan pedig most már a pasija, szóval minden joga megvan ahhoz, hogy itt legyen. És Shawn nem lőtt meg, hányszor mondjam még el?! - Iggy az időközben helyet foglaló fiúra pillantott. - Legyen ez a jutalmad azért, amiért segítettél nekem a kórházban,! Na meg azért is, amiért a csajok igazságtalanul neked estek a múltkor.
- Na de...
A lány idegesen az akadékoskodó Nina felé fordult.
- Ha nem fogod be, te leszel az, aki nem ülhet velünk!
Nina végül kelletlenül becsukta a száját és a szájába vette szívószálát.
- Köszönöm - mondta csendesen Shawn. Ha nem talált ebédkor üres asztalt, általában az egyik vécéfülkében ebédelt, ugyanis a foglalt asztaloknál rendszerint senki sem látta őt szívesen. Farkas éhes volt, hiszen egész nap egy falatot sem evett. Mégis kissé idegesen látott hozzá az ebédhez. Sosem gondolta volna, hogy egyszer egy asztalnál ül majd Iggyvel és barátnőivel.
Charli magában bosszankodott, miközben a vele szemben ülő fiúkat szemlélte.
- Hihetetlen, hogy mindhárman a srácokat szeretitek - csóválta a fejét sajnálkozva. - Nekem sose lesz pasim.
- Nekem sincs, és mégsem siránkozok! Nem kell pasi ahhoz, hogy boldog lehess. Amúgysem tehetsz róla, hogy mindig melegeket szemelsz ki magadnak - forgatta a szemét Iggy, miközben unottan piszkálta villájával salátája maradványait.
- Én nem is láttam, hogy saláta is van a menüben - nézett rá értetlenkedve Shawn.
- Mert nincs is. Azt hitted én megeszem, amit itt adnak? Minden nap hozok magamnak otthonról valami olyat, ami egészéges. A menzás kajától biztos nem lenne ilyen alakom.
Iggy felnevetett, Shawn pedig elszégyellte magát. Neki ugyanis az iskolai menü volt a nap fénypontja.
Nina az orra alatt dünnyögött.
- Ha már ide pofátlankodtál, legalább lehetnél csendben.
- Most miért csinálod ezt?! - csattant fel Dylan. - Szállj már le róla!
Iggynél betelt a pohár.
- Azt mondtad, kettőre van időpontod a kozmetikusnál, úgyhogy jobb, ha indulsz!
- Még csak egy óra múlt, van időm bőven - vont vállat Nina, aki nem vette a célzást.
- Az én órámon öt perc múlva lesz kettő, és az én órám mindig pontos - hazudta barátnője, mire végül kapkodva felállt az asztaltól és elsietett.
- Nem is hordok órát - nevetett Iggy, miután Nina-mentessé vált asztaluk. Végül Ariana tányérján akadt meg a tekintete. - Te meg mit művelsz?
- Faszt formáltam a krumplipüréből, mert úgysem eszem meg. Szerintetek elég élethű? - Ariana kíváncsian emelte tányérját a mellette ülő fiúk elé, mire Dylan torkán megakadt a falat és köhögni kezdett. Logan készségesen veregette hátba barátját.
- Szerintem egy halra jobban hasonlít - jelentette ki homlokát ráncolva Shawn, mire a lány boldogan tapsikolni kezdett.
- De jó! Feltaláltam a faszhalat!
Mindannyian nevettek. Ekkor valaki Dylan mögé állt és a fiú nyakába öntötte maradék krumplipüréjét, aztán sietve elrohant.
Iggy dühösen pattant fel az asztaltól.
- Aki elkapja, az kap tőlem egy csókot!
Egy másodperc sem telt el és egy magas fiú felkiáltott.
- Megvan!
Iggy átvágott az ebédlőn és a fiúhoz lépett. Az szorosan tartotta maga előtt Ritát, aki fáradhatatlanul kapálózott karjaiban.
Iggy felkapta a legközelebbi asztalon heverő tányért és a lány arcába nyomta.
- Tudd, hogy hol a helyed!
- Azt még meg akartam enni - nézett rá sajnálkozva az asztalnál ülő fiú.
- Csak jót tettem veled azzal, hogy nem fogod! - vetette oda Iggy, aztán ismét a krumplipürés képű Ritához fordult.
- Tudod, mit csinálok a csótányokkal? Eltaposom őket. Ha nem akarod, hogy a Louboutinom talpán végezd, vigyázz magadra!
- Ribanc!
Miután Rita dühösen elcsörtetett, hogy lemossa az arcát, az őt túszul ejtő fiú izgatottan Iggyhez fordult.
- Akkor megkapom a jutalmam?
- Persze! - Iggy dobott neki egy csókot és sarkon fordult. A fiú csalódottan nézett utána.
- Hé, azt mondtad igazi lesz!
- Csak azt mondtam, kapsz egy csókot. Te voltál az, aki nem kapta el!

Dylan, Logan és Iggy a parkoló felé lépkedett, amikor Logan hirtelen megtorpant.
- Mi a baj? - pislogtak rá értetlenül az ikrek. A fiú egy sötétkék bogárhátút bámult, amint az épp kikanyarodott a parkolóból.
- Az az én kocsim!
- Miről beszélsz? Neked nincs is kocsid - emlékeztette homlokát ráncolva Iggy.
- Úgy értem az enyém volt, mielőtt Robert a hátam mögött el nem adta.
Logan közelebb lépett az autóhoz, ami épp akkor fordult szembe velük.
- Tyler... - tátotta a száját Dylan, mikor megpillantották a volánnál ülő fiút.
Tyler
Logan a kocsi elé állt, hogy az ne mehessen tovább. Vezetője bosszankodva lefékezett és kihajolt az ablakon.
- Menj már arrébb!
- Hol szerezted a kocsit?
- Használtan vettem a neten egy pasastól. Most pedig állj félre! - csattant fel Tyler, mire Logan kelletlenül odébb állt. Barátaihoz fordulva bosszankodni kezdett, miközben az autó elhaladt mellettük.
- Nem hiszem el, hogy az összes ember közül pont Tyler volt az, aki megvette a kocsimat!
Dylan próbálta őt vígasztalni, de a fiúnak egész úton rossz kedve volt. Iggy közben a hátsó ülésen nézegette közösségi oldalain kapott üzeneteit, amikor megcsörrent a mobilja.
- Ki az?
- Valaki, aki jól megtossza majd azt a formás popódat! - mondta egy zsebkendővel eltorzított hang.
Iggy méltatlankodva kibámult az ablakon.
- Esetleg az álmaidban - felelte, aztán kinyomta a telefont.
- Ki volt az? - fordult hátra kíváncsian az anyósülésről Logan.
- Valami lúzer, aki a testemről álmodik.

Miután visszavitte a plázába aznap viselt ruháit, Shawn felszállt a buszra és haza indult.  Úgy érezte, ez a nap nem is volt olyan rossz, mint általában. Sikerült visszaszereznie a ruhák árát, így holnap ismét vehet belőlük újakat. Bár ezt inkább ruhakölcsönzésnek tartotta, nem pedig ruhavásárlásnak, hiszen soha nem tarthatta meg, amit vett. Az iskolában sikerült ennie is. Az ebédlőben ülhetett, társaságban. Dylan és Logan felvállalták a szerelmüket. Hálás volt, amiért végre jó dolgok is történtek. Azonban amint belépett a panelház ajtaján, hangulata egy csapásra megváltozott. Már indult volna a lépcső felé, amikor megpillantotta a háttal a falnak támaszkodó Tylert. A fiú sötéten nézett rá és cseppet sem tűnt jókedvűnek.
Shawn sietve elindult a lépcsőn, de még kettőt sem lépett, Tyler már vissza is húzta a pulcsijánál fogva, hogy aztán a falnak lökje őt.
- Mit akarsz tőlem? Hagyj békén! - nézett rá Shawn ijesztő közelségből, miközben próbálta eltolni magától a fiút. Tyler azonban túlságosan dühös volt ahhoz, hogy engedjen bármiféle ellenkezésnek.
- Megmondtam neked, hogy ne kerülj Dylan közelébe! Erre először a teremben keresed őt, aztán a folyosón látlak vele, utána meg már együtt ültök a menzán?! Figyelmeztettelek, hogy pokollá teszem az életed! Nem félsz? - kérdezte indulatosan.
Shawn hiába szerette volna megvédeni magát. Hiába próbálta eltolni magától a fiút. Túlságosan élénken éltek még benne Tyler ütése és a lelki terror, amiben tartotta őt. Képtelen volt összeszedni az erejét. Gyűlölte, hogy még mindig reszketni kezd, ha a fiú hozzáér, hogy még mindig görcsbe rándul a gyomra, ha meglátja őt. Végül elhaló hangon megszólalt.
- Én csak barátkozni próbáltam, nem akartam semmi rosszat...
- Hát te csak ne barátkozz! Se Dylannel, se Logannel. Azt hiszed Iggy szóbaállna veled, ha tudná hogyan élsz?! A barátnői halálra szekálnának. Nézz már magadra, te csöves! Szerinted mit szólnának, ha meglátnák a valódi éned? - Tyler lekicsinylő pillantást vetett a fiú kopottas öltözékére, aztán gonosz mosollyal a szája sarkában felnézett az arcára.
Shawn könnyes szemmel nézett vissza rá. Már meg sem próbálta őt eltolni magától. Elernyedt testtel a falnak préselődve végül elfordította az arcát.
- Logan tetszik vagy Dylan? Tökmindegy, mert egyiküknek sem kellenél - nevetett rá Tyler, mire lassan megrázta a fejét.
- Én nem akarok tőlük semmit! Én csak barátokat szeretnék...
Shawn
- Nem véletlenül nincs neked egy sem! Te nem érdemelsz barátokat. Te semmit sem érdemelsz, ezért nincs semmid! Még a saját anyád se szeret. Emlékszem mindenre, amit meséltél nekem, amikor együtt voltunk. Tudom, milyen nyomorultul érzed magad. És ha nem szállsz le Dylanékről, még ennél is nyomorultabbul fogod. Szerinted ki intézte el, hogy kirúgjanak a munkahelyedről?
Shawn döbbenten meredt rá.
- Te...? Miattad rúgtak ki? Hogy tehetted?!
- Könnyen. De lesz rosszabb is, ha nem felejted el őket nagyon gyorsan! Nagy ívben kerüld el az osztálytársaimat. Világos voltam? Különben mindenki megtudja, hogy a ruhák, amiket hordasz, nem is a tieid! - fenyegetőzött Tyler. Rettentően élvezte fölényes helyzetét. Shawnon vezette le az összes dühöt, amit Logan iskolai akciója váltott ki belőle.
A fiú rémülten csillogó szemekkel, lassan bólintott. Nem tudhatja meg senki, hogy milyen az élete. Már anélkül is eleget piszkálták.
Tyler belemarkolt a hajába és a hűvös, kopott falnak nyomta a tarkóját.
- Nem hallottam!
- Igen - mondta csendesen Shawn, mire a fiú a pulcsijába kapaszkodott és a koszos csempére lökte őt. Érezte, ahogy Tyler cipőjének talpa az arcához préselődik.
- Épp oda vagy való! A mocsokba - mondta búcsúzóul, aztán a kijárat felé csörtetett.
Shawn ülőhelyzetbe tornázta magát. Hátát a falnak vetette és felhúzott térdére hajtotta a fejét. Képtelen volt elfogadni, hogy az egész kezdődik elölről. Kénytelen ismét azt tenni, amire Tyler utasítja őt. Túl szép lett volna, ha végre sikerül barátokat szereznie. Már nem is reménykedett abban, hogy tartozhat valahová. A gondolat olyan távolinak tűnt, mint az égen a csillagok.

Logan elbúcsúzott a házuk előtt Iggytől, majd nagy nehezen Dylantől is, aztán a bejárat felé indult. Otthon csak Robertet találta, a férfi szokásához híven a nappali kanapéján ült sörrel a kezében és focimeccset nézett. A becsukódó ajtó hangjára felfigyelt és Logan láttán megvető kifejezés jelent meg az arcán.
- Tegyél úgy, mintha még mindig kórházban lennél és ne is lássalak! - vetette oda.
Logant túlságosan lekötötte újdonsült kapcsolata Dylannel ahhoz, hogy magára vegye a férfi gonoszkodását. Egyenesen a szobájába indult és arra gondolt, talán később sikerül átmennie a fiúhoz. Azután, hogy kórházba került, remélte hogy Jean felfüggeszti végre szobafogságát.
Logan
Ledobta a táskáját és hanyatt fekve elterült az ágyán. Dylanre gondolt és arra, hogy végre biztosra tudja, a fiú viszont szereti őt. Úgy érezte, mintha pillangók ficánkolnának a gyomrában, amikor felidézte az osztályteremben elcsattant csókot. Bár a félelem kardja mintha ott lebegett volna a feje fölött, mégsem tudott bánkódni. Túlságosan boldog volt ahhoz, hogy azon aggódjon, mi lesz Tyler fenyegetőzésével. Nem fogja hagyni, hogy Jean vagy bárki más elválassza őt Dylantől. Azok után, amiken keresztülmentek, senki sem veheti el tőlük az előttük álló közös pillanatokat. Nem érdekelte, ki mit gondol róla. Mások véleménye nem számított. Bármit képes lenne elviselni annak tudatában, hogy Dylan végre az övé. Mindent, kivéve azt, hogy Jean elküldje őt. Azt semmiképp sem hagyhatja. Egy napig sem bírná olyan messze a fiútól.
Ekkor pittyegés jelezte telefonján, hogy új üzenete érkezett. Először azt hitte Dylan írt neki, de csalódnia kellett. Az üzenetet ismeretlen számról küldték.
Egyszer úgyis az enyém leszel - csupán ennyi állt benne.
Logan úgy gondolta, a feladó nem lehet más, mint Rita. Így hát maga mellé dobta a telefonját és inkább nem is foglalkozott vele.

Dylan
A szomszéd ház emeleti szobájában Dylant hasonló gondolatok foglalkoztatták. Épp az ágya szélén ült és az üres falat bámulta, miközben újra és újra lejátszódott szemei előtt, ahogy Logan szerelmet vall neki, majd megcsókolják egymást. Mintha vetítővászonná változott volna a fal, és ő maga lett volna a vetítőgép. Úgy érezte magát, mint akit rózsaszín köd ölel át. Akár egy felhő is lehetett volna az ágya helyén, olyan könnyűnek tűnt minden. Olyan súlytalan volt a lelke, mint egyetlen madártoll. Azonban boldogsága nem volt teljes. Az agya egy apró szegletében ott üvöltözött a gondolat, hogy Tyler biztosan nem fogja ilyen könnyedén feladni. Félt, hogy mi lesz a fiú következő húzása, de legalább fellélegezhetett, hogy az már soha többé nem kényszerítheti őt semmire. Logan pedig felvállalta az egész osztály előtt. Senki nem tett még érte ehhez hasonlót sohasem. Legszívesebben most is a fiúval lenne. Szorosan magához ölelné őt és sokáig el sem engedné. Viszont be sem tehette a lábát a szomszédba. Jean látni sem akarta őt. Reménykedett, hogy Logannek valamilyen ürüggyel azért sikerül majd lelépnie otthonról, hogy legalább egy kis időt együtt tölthessenek.
többé nem kényszerítheti őt semmire. Többé nincs felette hatalma. Soha többet nem kell a jelenlétét elviselnie a saját otthonában. Eltökélte magában, hogy ha Logant bentlakásosba küldik, eléri a szüleinél, hogy utána mehessen. Harcolni fog, mert végre van valakije, akiért érdemes szembeszállni bármivel és bárkivel. Furcsa érzés volt úgy járni az iskola folyosóit, hogy végre nem kell titkolóznia. Többé nem kell elrejtenie legtisztább érzéseit a világ elől. Többé nem kell úgy tennie, mintha valaki más lenne. Önmaga lehet és ez minden fejéhez vágott sértést, minden piszkálódást megér. Maga előtt látta Logan arcát. A zafírkék szemeket; az aranyos, féloldalas mosolyra görbülő ajkakat, az orrát, a fülét és minden mást. Ami Logan része volt, azzal egyszerűen nem tudott betelni. Fel sem tudta fogni, hogy a fiú szereti őt. És nem csak úgy, hanem igazán.

Miley, Selena és Kristen egy focipálya lelátóján ültek, közben pedig a gyepen épp footballozó főiskolásokon legeltették a szemüket. Selena a mellei előtt karbafont kézzel duzzogott. Egyáltalán nem volt elragadtatva attól, hogy Kristen is velük tartott.
- Még mindig nem értem, ezt az ebihalat minek kellett magunkkal hozni. Eddig ez csak a kettőnk programja volt. Mostantól ő is velünk lesz, bárhová is megyünk?! - bosszankodott az orra alatt.
A mellette ülő Miley méltatlankodva forgatta a szemét.
- Jaj, ne legyél már ilyen kiállhatatlan! Ne aggódj, mindhármunknak jut majd elég farok.
- Csak hogy én nem akarok ezzel a szutyokkal osztozni semmin sem! Már a jelenléte is irritál. Tök égő vele mutatkoznunk.
Miley válasz helyett inkább tüntetően a másik irányba fordította a fejét és Kristenhez fordult.
- Megmutatom neked, hogy kell ezt csinálni. Mi sokszor szedünk fel így pasikat.
Selena
- Nem kell! - jelentette ki a lány magabiztosan, majd felállt és felrántotta felsőjét. Megrázta fedetlenné vált melleit, miközben a pályán focizó fiúk felé kiabált. - Hé, srácok! Nincs kedvetek dugni egyet? Bizsereg a puncim.
Az egyik fiú azonnal ott is hagyta a labdát és hitetlenkedve megindult a lelátó felé. Ritkán adódott olyan alkalom, hogy egy lány csak úgy felajánlja magát és még a kisujját sem kell érte megmozdítania.
Kristen büszkén Mileyékra pillantott, majd elindult a fiú társaságában az öltöző felé.
- Szopni csak akkor szopj, ha ők is kinyalnak! Ne hagyd, hogy kihasználjanak - tanácsolta Miley. Közben felállt és megfogta Selena kezét, magával húzva a kedvtelen lányt is a lelátó korlátjához. Ott aztán megcsókolta őt, majd mindketten az őket bámuló fiúk felé fordultak.
- Teljesen benedvesedtünk. Megyünk, lehűtjük magunkat a zuhany alatt. Ki tart velünk? - Miley elégedetten figyelte, ahogy két újabb fiú válik ki a többiek közül és vigyorogva megindulnak feléjük. A lány barátnőjére pillantott. Annak bosszankodása egy csapásra tovaszállt. Vad csillogással a szemében nézett vissza rá, miközben az ajkába harapott.
- Az enyém a szőke magas, aztán cserélhetünk - jelentette ki elégedetten.

Logan lefelé haladt a lépcsőn, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét. A konyhába igyekezett, hogy egyen valamit. A nappaliba érve azonban az egymással beszélgető Robert-Tyler párosba botlott. A fiú láttán félelem áradt szét egész testében. Attól tartott, hogy az azért érkezett, hogy beárulja őt Dylannel kapcsolatban.
- Logan! Ő az a srác, akinek eladtam a kocsidat - vigyorgott Robert gonoszul.
A fiú azonban nem vett róla tudomást. Helyette Tylerre meredt és számonkérte őt.
- Te meg minek jöttél? Nem akarlak itt látni!
- Beszélni szeretnék veled - Tyler komoly képpel nézett vissza rá.
- Egyáltalán nem érdekel a mondandód - Logan elfordult és folytatta útját a konyha felé, mire a fiú követte őt.
- Légyszi! Csak egy perc az egész.
- Igyekezz, mérem az időt! - Logan visszacsukta a hűtő ajtaját anélkül, hogy bármit is kivett volna belőle. A vele szemben álló Tyler nagy levegőt vett.
- Ne haragudj, amiért megvertelek Halloweenkor! Nagyon sajnálom. Nem lett volna szabad olyan kegyetlennek lennem.
Logan azt hitte, rosszul hall. A fiú ezidáig egyáltalán nem mutatta semmi jelét annak, hogy megbánta volna valamelyik tettét, amivel neki vagy Dylannek ártott.
- Késő bánat. És amit Dylannel csináltál? Amire kényszerítetted...
- Tőle is bocsánatot fogok kérni. Nagyon szégyellem magam. Hoztam is valamit. - Tyler levette válláról táskáját és kutatni kezdett benne. Végül előhalászott egy köteg teleírt papírlapot és Logan kezébe nyomta. -
Logan
Tessék, ez a tiéd. Nem volt jogom elvenni tőled. A telefonomból is kitöröltem. Nincs több példány, eskü!
A fiú értetlenül vette el tőle a naplóbejegyzéseivel megtöltött lapokat. Nem értette, Tyler miért adta vissza őket.
- Eddig azzal fenyegetőztél, hogy megmutatod mindenkinek. Beleértve az anyámat is, ha Dylan elhagy téged. Most miért adod vissza?
- Mert nem akarom, hogy anyád elküldjön téged! Dylannek sem akarok rosszat. Eleget bántottam már... Remélem egyszer megtudsz majd bocsájtani. Csak ennyit akartam. A suliban találkozunk! - Tyler egy bizonytalan mosolyt követően a vállára vetette táskáját és kifordult a helyiségből.
Logan néhány percig mozdulatlanul meredt az ajtóra, amin a fiú távozott. Egyáltalán nem értette, mitől változott így meg hirtelen. Remélte, hogy nem készül semmi őrültségre. Végre fellélegezhet, hogy visszakapta a legféltettebb gondolatairól szóló sorokat. Talán végre nem kell attól félnie, mikor szerez tudomást az anyja a Dylan iránti érzéseiről.

Iggy és barátnői a jakuzziban ültek bikinijükben és koktélokat szürcsölgetve beszélgettek.
- Annyira jó volt, ahogy az ebédlőben Rita képébe nyomtad a krumplipürét! - élvezkedett Charli, miközben a füle mögé simított egy copfjából kicsúszott hajfürtöt.
Iggy elégedetten idézte fel a pillanatot és a jakuzzi falának dőlve belekortyolt koktéljába.
- Az a ringyó ennél sokkal rosszabbat érdemel. Ideje rendet tennem a suliban. Azoknak a csótányoknak meg kell tanulniuk, hol a helyük. Senki sem piszkálhatja a testvérem következmények nélkül. Ha ők megkeserítik Dylan életét, én is megfogom az övéjüket. Elegem van már belőlük. Jelenleg Tyler áll a listám élén, de Rita és Nick is előkelő helyen szerepel.
Iggy
- Katről se feledkezz meg - tette hozzá szemét forgatva Nina, mire Iggy bosszankodva bólintott.
- Ne is említsd. Borzasztóan sokat képzel magáról az a porszem. Azt hiszi a helyembe léphet. Még a gondolat is nevetséges! Velem nem veheti fel a versenyt.
Barátnői serényen bólogattak, bár Arianának leginkább az ágyán felejtett kígyóuborkán járt az esze.
- Ti szoktatok masztizni? - kérdezte kíváncsian a többiekre pillantva.
- Én azt szeretem, ha inkább egy szexi fiú izgat fel - mosolygott Nina.
Charli azonban konok hallgatásba burkolózott. Iggy szemöldökét felvonva fordult felé.
- Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer érintetted meg magad a bátyámról fantáziálva.
- Jézus, nem! - tiltakozott a lány fülig elvörösödve, bár senkit sem sikerült meggyőznie.
Ariana hátradobta a vízen lebegő, hosszú haját a válla fölött.
- Én egyszer feldugtam magamnak egy uborkát, miközben a Step Up-ot néztem.
- Na jó, ennyi elég is volt erről a témáról - próbálta elnyomni a lányok nevetését Iggy, majd komoly hangon folytatta. - Inkább találjuk ki, hogyan leckéztessük meg Tylert.
Javában ötletbörzéztek, amikor felbukkant a hátsóajtóban Harry.
- Te meg hogy kerülsz ide? - nézett rá Iggy meglepetten.
- A testvéred engedett be. Ő mondta, hol talállak meg.
Harry megállt a jakuzzi szélénél és a lányra mosolygott. - Csatlakozhatok?
Meg sem várta a választ, máris boxeralsóra vetkőzött. A lányok árgus szemekkel figyelték, amint bemászik közéjük a vízbe.
- Szexi - nevetett szívószálát nyalogatva Nina.
- Mégis kinek képzeled magad, hogy kéretlenül csak így ide pofátlankodsz?!
Iggy tekintete a megbotránkozó hangnem ellenére komótosan elidőzött a fiú tetoválásain. Elégtétellel nyugtázta, hogy Harry az ő dekoltázsát bámulja.
- Ebből a tányérból aztán nem eszel - jelentette ki sötéten.
- Ki mondta, hogy akarok? - ráncolta a homlokát a fiú.
- Különben minek lennél itt?
- Unatkoztam. Gondoltam megnézem hogy van a lány, aki kritizálta a sütőtökös lattémat.
- Elég gyenge kifogás - kapcsolódott be a beszélgetésbe Charli mosollyal a szája sarkában.
Harry nem figyelt rá. Képtelen volt levenni a tekintetét Iggyről.

Az ég sötét volt, mintha fekete filccel rajzolták volna. A csillagok csillámporként fénylettek rajta. A hold sejtelmes fénybe vonta a padot, amin Dylan egymagában üldögélt. A park kihalt volt. Üresen nyúlt a sötétbe a gördeszkapálya és a hintákat sem mozgatta más, csak a lágy szellő. A fiú türelmesen és reménykedve várakozott. Meggyújtott egy cigarettát és füstjét a hold felé fújta, ami egyszerre tűnt ijesztően közelinek és kétségbeesetten távolinak. Ugyanúgy, ahogy a boldogság is, amire már oly' régóta várt és amit végre-valahára magáénak tudhatott. Bízott benne, hogy nem fordít hátat számára túlságosan hamar ez a kiszámíthatatlan, életeken át hajszolt érzés. Szüksége volt valamire, amiért érdemes szenvedni. Amiért érdemes ezen a világon létezni. Mint egy pont a mondatvégén, úgy fonódtak Logan karjai vállai köré a háta mögül. Dylan szíve vadul kapálózni kezdett, amikor megfordult és a fiú kéken csillogó szemeibe nézett. Logan íriszeit látni olyan volt, mintha egy tengerbe készülne fejest ugrani. Leszámítva a félelmet, mert ilyenkor csupán mérhetetlen és minden mást kizáró öröm áradt szét egész testében.
- Olyan jó, hogy sikerült eljönnöd! - lehelte.
Logan leült mellé és átkarolta őt.
- Nekem is jó. Beszéltem anyával. Elengedett a szobafogságból, de még mindig nem engedi, hogy veled találkozzak. Most azt hiszi, hogy Charlinál vagyok.
Dylan
- Mi lesz, ha megtudja? Félek, hogy elküld téged - Dylan szomorúan lehajtotta a fejét, mire Logan finoman megfogta az állát és maga felé fordította az arcát.
- Azt szeretném, hogy ha velem vagy, semmitől se félj! Nem hagyom, hogy elküldjön. Mostantól semmi és senki nem választhat szét minket. Megígérem.
- Nem ígérhetsz olyat, ami felett nincs hatalmad - sóhajtott Dylan, miközben a fiú arcát kémlelte. Szerette volna, hogy tényleg úgy legyen, ahogy Logan ígérte. Mindennél jobban szerette volna, de már túl sok fájdalmat kellett elviselni ahhoz hogy tudja, a rossz dolgok mindig árnyékként loholnak minden jó nyomában.
- Már pedig én megígérem. Rajtunk múlik, mi lesz. Nem fogom engedni senkinek, hogy beleszóljon abba, ami csak a miénk! Amíg velem vagy, addig minden olyan jó. Olyan gondtalan. Hiába Robert piszkálódása, vagy a többiek szemétkedése a suliban. Ha te az enyém vagy, semmi más nem érdekel. - Logan arcát sejtelmes fénybe vonta a holdfény, miközben egymás szemeibe néztek. Dylan végre elmosolyodott.
- Ezt én is ugyanígy érzem. Szeretlek!
- Én is szeretlek téged! Annyira jó kimondani. Ezt sosem tudnám megunni. Ez a legigazabb dolog, amit valaha is kimondtam.
- Hát még nekem...
Dylan magához húzta a fiút, arcát a kezei közé fogta és megcsókolta őt. Maguk sem tudták, mennyi ideig ültek az éjszakába burkolt padon egymás karjaiba fonódva, ajkaikkal a másik ajkán; de egyáltalán nem is számított sem az idő, sem a tér. Végre boldogok voltak, méghozzá annyira, amennyire korábban még sohasem. Olyanok voltak egymás számára, mint az éjszaka és a nappal: nem létezhettek a másik nélkül.

Másnap reggel Dylan Logannel az oldalán lépkedett az iskola folyosóján, amikor egy lány barátnőitől elfordulva megszólította őt.
- Láttam a kis pornóvideótokat. Elég gáz, hogy már nem tudjátok, hogyan vonjátok magatokra a figyelmet! Megtarthatnátok a perverziótokat magatoknak...
Dylan bosszankodva forgadta a szemét, de Logan volt az, aki visszaszólt a lánynak.
- Azon a videón Tyler van, nem én. És kényszerítette Dylant. Úgyhogy inkább ne szólj bele abba, amiről fogalmad sincs!
- Nekem nem tűnik kényszernek és tuti nem Tyler van azon a videón. Tyler még csak pár hete jött a sulinkba, de már a focicsapat kapitánya! Írtó szexi és népszerű.
Logan már nyitotta volna a száját, de Dylan karon ragadta őt.
- Ne foglalkozz vele! Az a baja, hogy Iggy egyik éven sem vette be a pompon-csapatba, mert nem tudja mi az a ritmus - mondta emelt hangon, mire a lány sértődötten visszafordult barátnőihez.
A két fiú a szekrényükhöz lépett. Ed épp a sajátjában matatott franciakönyve után. Mikor meglátta a két fiút, feléjük fordult.
- Sziasztok! Tanultatok a francia dogára?
- Nem igazán - vallotta be Dylan, miközben a mellettük elhaladó focistamezes fiúcsapatra esett a pillantása. Azok úgy követték Tylert, mint a kiskutyák. Közben összesúgva vigyorogtak és sötét pillantásokat vetettek rá és Loganre.
Logan
- Ne foglalkozzatok velük! Szerintem nagyon bátor dolog volt, hogy felvállaltátok a kapcsolatotokat - mondta Ed, miután követte Dylan pillantását.
- Köszi! Rendes tőled, hogy ezt mondod.
Iggy bevonulása végül elvonta a figyelmet testvéréről. A lány úgy lépkedett barátnői élén, mint Naomi Campbell a kifutón. A sulirádióban felcsendült a Milkshake című dal, Iggyék pedig egyszerre vetették hátra egyenesre vasalt hajukat a válluk fölött.
Ed megbabonázva bámult az irányukba. Ha épp a folyosón tartózkodott, mindig végignézte a lányok bevonulását. Az egészből azonban csak egyetlen arcot látott igazán. Úgy meredt rá, mintha a retinájába próbálná beleégetni minden egyes vonását. A viszonzásra vágyakozó pillantása azonban minden alkalommal csupán egy reménytelen kísérlet maradt. Ariana ugyanis a másodperc töredékére sem méltatta őt.
Kat karbafont kézzel állt az osztályterem ajtajában és bosszúsan nézte vetélytársait. Nem ő volt az egyetlen, akinek lefelé görbült a szája.
Justin és Zayn figyelmét nem Iggy és barátnői keltették fel. A két fiú sötét pillantást váltott, amikor a folyosón elhaladtak Tyler és csatlóasai mellett.
- Láttad ezt? A fél csapat a nyomában lohol. Mitől vannak úgy oda?! - háborgott Zayn.
Justin gondolatai azonban nem a népszerűség körül forogtak. Bosszantotta, hogy látszólag senkit sem érdekelt, milyen ember is Tyler valójában. Abszurdnak érezte, hogy a fiú bárhogyan is bánik másokkal, zöld utat kap. Mintha a legtöbb embernek egyáltalán nem számítana, hogyan bánik valaki a másikkal, amíg ők is sütkérezhetnek a népszerűségében.
- Érdekes, hogy Dylanékről mindenki pletykál, de arról amit Tyler velük csinált, mintha megfeledkeztek volna - morogta.
Zayn zaklatottan sóhajtott. Barátja érzékeny témát érintett.
- Beszéljünk inkább másról. Ettől a nagy meleg szerelmi sztoritól már a falra mászom!
- Reméltem, hogy a kóma jó hatással volt rád és elfogadóbb lettél másokkal szemben - fordult felé Justin, miközben beléptek a terembe.

Francia órán az egész osztály dolgozatot írt, bár Mileyt jobban érdekelte, hogy megpróbáljon szemezni Pierre-rel, mint az, hogy a feladatokat megoldja. Csalódottan vitte ki dolgozatát, miután megszólalt az óra végét jelző csengő. A férfi ugyanis ügyet sem vetett rá.
Dylan szünetben épp kilépett a mosdóból, amikor beleütközött valakibe a folyosón hömpölygő tömegből. Mikor felnézett, Shawnnal találta szemben magát.
- Szia, ne haragudj!
- Semmi baj - nyugtatta Shawn. Már épp indult volna tovább, amikor Dylan utána szólt.
- Nincs kedved ma is velünk ülni ebédkor?
A fiú viszafordult, hogy válaszoljon. Nagyon szeretett volna újra Dylanékkel ebédelni, de tudta hogy Tyler nem nézné jó szemmel. Nem hiányzott neki, hogy a fiú mindenkinek kiteregesse az otthoni helyzetét. Nem barátkozhat Dylanékkel és ezt jobbnak látta minél előbb elfogadni. Semmi értelmét nem látta annak, hogy áltassa magát.
- Bocsi, de nem lehet. Talán majd máskor - mondta és elfordult. Dylan azonban elkapta a karját és közelebb lépett hozzá.
- Mi a baj? Az zavar, ahogy Nina bánt veled tegnap? - aggodalmaskodott.
- Nem, de én nem vagyok közétek való. Ne áltassuk magunkat... Iggy és a barátnői sem szeretnék, hogy oda üljek. Én nem tartozok ahhoz az asztalhoz.
Dylan nem elégedett meg a fiú válaszával.
- Ne mondj ilyet! Miért ne tartoznál? Ugyanolyan ember vagy, mint ők vagy én. Semmivel sem vagy kevesebb!
Shawn halványan elmosolyodott. Jól estek neki Dylan szavai, de attól tartott, ha tudnák, hogyan is él valójában, egyikük sem gondolná így. Idegesen pislogni kezdett, amikor meglátta a tömegben Tyler arcát. Jobbnak látta eltűnni, mielőtt még a fiú észrevenné, hogy Dylannel beszélget.
- Most mennem kell, szia! - azzal már ott sem volt. Beleolvadt a folyosón elvonuló diákseregbe, Dylan pedig szomorúan nézett utána. Remélte, hogy barátok lehetnek. Hiszen Loganen kívül egyetlen igaz barátja sem volt. Örült, hogy Mileyval és Justinnal egyre jobb a viszonya, de azt is tudta hogy Shawn jobban megértené őt, mint bárki más. Hiszen ő is ugyanazon megy keresztül, amin ő. Ráadásul mindketten ugyanazt élték át Tyler mellett. Nem értette, mi történhetett. Előző nap Shawn még beszédes volt és szívesen kereste a
Shawn
társaságát, most pedig lekoptatja őt? Biztosra vette, hogy több van a háttérben annál, amit a fiú mond. Talán Nina szólt be neki. Igazság szerint valamiért nagyon sajnálta Shawnt. A szavaiból és a viselkedéséből úgy vette ki, hogy neki sem könnyebb a helyzete. Őt is piszkálják, ráadásul nem úgy tűnt, hogy mindeközben bárki is mellette állna. Dylan szerencsésnek érezte magát, hiszen neki legalább ott volt Iggy és Logan, akik végig mellette voltak, bármilyen szörnyűségen is kellett keresztülmennie. Azóta pedig egyre több osztálytársa biztosította arról, hogy támogatják őt. Miley, Justin és Charli is egyre többször állt ki
mellette. Még Ed és Demi is sok boldogságot kívánt neki és Logannek. Taylor is mindig barátságos volt vele. Vajon Shawnnal milyenek az osztálytársai? Neki van valaki, aki mellette áll? Vannak egyáltalán barátai? Előző nap az ebédlőben nem úgy tűnt, hogy bárkihez is szívesen leült volna. Volt valamiféle megmagyarázhatatlan sötétség és magány a fiú tekintetében, amitől Dylannek összeszorult a szíve. Korábban nem ismert más hozzá hasonló beállítottságú diákot az iskolában. A sok borzalom közepette, amiket napi szinten átélt, bele sem gondolt abba hogy talán van, akinek nála sokkal rosszabb a helyzete. Eldöntötte, hogy nem fogja ilyen könnyen hagyni, hogy Shawn lerázza őt. Segíteni akart rajta. Tudta mennyit jelent az, ha az ember mellett van valaki, amikor úgy érzi az egész világ ellene fordult. Ő akkor találta meg azt a valakit, amikor Logan a szomszédjukba költözött. Hiába lóghatott előtte Iggyvel és barátnőivel, sosem érezte azt, hogy tartozik valahová. Azok a testvére barátai voltak, nem az övé. Senkivel sem tudott soha olyan mély, érzelmekkel teli kapcsolatot kialakítani, mint amilyet Logannel. A fiúra gondolván elmosolyodott és sietve megindult a terem felé hogy mielőbb újra láthassa őt. Az ő lámpása Logan volt a sötétség tengerén.

Demi nagy levegőt vett és megnyomta a csengőt. Próbált higgadt maradni, de a szívverését nem tudta csillapítani. Dráma órán  páros házifeladatot kaptak. Mindannyiuknak gyakorolnia kellett egy jelenetet a rájuk osztott színdarabból. Demi Justint kapta maga mellé.
A fiú megjelent az ajtóban és halványan elmosolyodott.
- Gyere be! Anyámék nincsenek itthon, egyedül vagyok - mondta és félreállt, hogy beengedje a lányt.
- Nagyon szép a házatok! - Demi érdeklődve nézett körül a tágas, elegáns nappaliban. Justin a lépcső felé kísérte őt, hogy a szobájában gyakorolhassanak.
- Köszi. Nyugodtan ülj le, ahová csak tetszik. Milyen innivalót hozhatok?
Demi leült az ágy szélére és visszafogottan körülnézett. Justin szobájának faláról kedvenc focicsapata mosolygott a lányra. A bútorok és a színek letisztultak és egyszerűek voltak. Deminek tetszett a minimalista stílus.
- Rád bízom - mosolygott.
Amíg egyedül maradt, volt ideje tüzetesebben szemügyre venni az ágy fölé ragasztott fotókat. Voltak ott képek Justinról és az iskolai focicsapatról, amint mezbe öltözve, egymást átkarolva vigyorognak. Zayn több fotón is helyet kapott. Egy idegen is kitalálta volna, hogy ő a fiú legjobb haverja. Demi mosolyogva nézegette a képeket, míg meg nem akadt a tekintete azokon, amelyeken Justin Iggyvel volt látható. Ölelkezős, boldogan nevetgélős és csókolózós fotóiktól lehervadt a mosoly az arcáról. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy a fiú még mindig nem tette túl magát ex-barátnőjén.
Justin két gyümölcslével teli pohárral a kezében tért vissza. Az egyiket átnyújtotta a komoran a fal előtt ácsorgó Deminek és közben követte a lány pillantását.
Justin & Demi
- Még nem tudtam rávenni magam arra, hogy leszedjem őket - magyarázta.
- Nem tartozol számadással, én csupán az osztálytársad vagyok - szögezte le Demi, majd belekortyolt italába és az éjjeliszekrényre tette a poharát. Leült az ágyra és előhalászta táskájából a Rómeó és Júliát.
- Ötödik felvonás, harmadik szín. Kripta jelenet. Júlia felébred és meglátja, hogy Rómeó halott. Ezt kaptuk... - nézett a füzetébe csúsztatott cetlire homlokát ráncolva. Amikor az iskolában megkapta a rájuk osztott jelenetet, el sem olvasta mi az. Lámpalázas lett és érezte, hogy egyre hevesebben ver a szíve. Az sem segített a helyzeten, hogy Justin leült mellé az ágyra és aggódva bámulta őt barnán csillogó íriszeivel.
- Mi a baj?
- Tudod, melyik jelenetről beszélek? - nézett rá Demi sejtve, hogy nemleges választ kap.
- Nem. Én csak a filmet láttam - vallotta be zavartan vigyorogva a fiú. - Azt, amelyikben Leonardo Dicaprio van.
- Gondoltam. Ebben a jelenetben Júlia megcsókolja a halott Rómeót, majd magába döfi a fiú tőrét és testére borulva ő is meghal.
Justin a homlokát ráncolta.
- A filmben főbe lőtte magát.
- Azt mondtam, megcsókolja - ismételte Demi nyomatékosan, mire a mellette ülő fiú végre felfogta, mi a lényeg.
- Ja... hát, ha téged nem zavar, én nem bánom - vonta meg a vállát mosolyogva.
- Biztos? Hiszen még nem vagy túl Iggyn.
- Biztos. A múltat már lezártam, bármennyire is fáj. Ez pedig csak egy színdarab. Házifeladat.
Demi csalódottan elhúzta a száját, de aztán eszébe jutott, hogy pillanatokon belül meg kell csókolnia a fiút és ettől az egész arca mintha lezsibbadt volna.
- Tessék, itt a szöveged - nyújtotta át a könyvét Justinnak és megmutatta, melyik részt kell felolvasnia.
- Rendben. Akkor kezdem. - A fiú megköszörülte a torkát, mielőtt olvasni kezdett.
- Itten tanyázom mindörökre majd,
S lerázom a bal csillagok igáját

Ez életunt testről. Szem, nézd utolszor!

Öleld utolszor, kar! s te száj - lehellet
Kapuja - ez igaz csókkal pecsételd
Örök alkum az uzsorás Halállal.
Jöjj, zord kisérő, szörnyű kalauz!
Kétségbeesett révész te, s verd a szirthez
Viharba fáradt, hányatott dereglyém.
Érted, szerelmem! Kiissza az üveget.
Ó, hű patikáros,
Gyors a szered. Így, egy csókkal halok meg. Meghal.

Demi horkantva nevetett fel és úgy tűnt, nehezen tudja abbahagyni. Fejét hátrahajtva kacagott és a térdét csapkodta, mire Justin sértődötten felmordult.
- Ilyen rosszul olvastam?!
- Nem... bocsi. Ne haragudj! Ami a zárójelben van, azt nem kell
mondanod! Kiissza az üveget és meghal. Ezek azért vannak zárójelben, mert ezeket kell tenned. Megiszod a mérget, ami most a gyümölcslé lesz. Aztán az utolsó szavaid után úgy teszel, mint aki meghal.
- Ó... értem - vakarta a feje búbját elvörösödve Justin.
- Rendben, akkor ismételjük meg!
Justin ismét felolvasta a szövegét, ezúttal helyesen.
- Most te jössz!
- Rendben, de te továbbra is tégy úgy, mint aki halott!
Demi nagy levegőt vett és olvasni kezdte a szövegét, miután Justin halált színlelve elterült az ágyon.
- Mi ez üveg? a kedvesem kezében?
Ó, méreg ölte meg idő előtt.

Huncut, kiinni mind, nem hagyni egy
Baráti csöppet, hogy hozzád vigyen?
Megcsókolom szád. Tán csüng rajta pár
Csöpp, hogy halálba üdvözítsen engem. - Demi közelebb hajolt a csukott szemmel fekvő Justinhoz és szívével a torkában megcsókolta őt. - Szájad meleg - tette hozzá, miután ajkaik elváltak egymástól.
Justin kinyitotta a szemét és némán nézte a fölé hajoló lányt.
- Nem voltál túlságosan meggyőző, úgyhogy kezdd elölről!

Shawn
Shawn iskola után ismét a plázába indult, aztán hazament. Édesanyja épp egy férfi társaságában iszogatott a konyhaasztalnál ülve, miközben cigaretta füstbe vonta a helyiséget. Kibontott köntöse alól szinte kiestek melltartójából a mellei, miközben önfeledten nevetgélt. Shawn szégyenkezve elfordította a fejét és a szobájába indult.
- Köszönni luxus? Ne legyél udvariatlan! - vonta fel a szemöldökét anyja, mire kelletlenül megtorpant és visszafordult az ajtóból.
- Szia anya. Jó napot! - nézett végül a sört iszogató férfira, mielőtt magára csukta szobája ajtaját. Az ágyon ülve azon tűnődött, lehetne-e még rosszabb a helyzete. Tylernek igaza volt. Semmije nincs. Bár a fiúval ellentétben ő ezt a semmit nem kifejezetten az anyagiakra értette. Örült volna az új ruháknak és annak, ha annyit és akkor ehetne, amennyit csak akar, de leginkább arra vágyott hogy normális családja legyen. Hogy legalább az édesanyja szeresse őt. Mindig azt hallotta, hogy egy anya feltétel nélkül szereti a gyerekét, de ezt valahogy neki nem igazán sikerült éreznie. A nő érzelmei rendszerint negatívak voltak; ha éppen nem kiabált,
akkor mindig sikerült elejtenie egy-egy sértést a fia felé. Shawn nem emlékezett arra, hogy anyja valaha is megdícsérte volna őt. Amikor még kicsi volt és az apja is velük élt, a veszekedésen kívül nem sok mindent hallott.
Gondolataiból a vékony falak túloldaláról érkező nyögések zökkentették ki. Utálta, amikor az anyja ezt csinálta. Undorodva előhalászta zsebéből a fülhallgatóját és teljes hangerőn bekapcsolta a zenét, hogy ne hallja a szomszédszobából átszűrődő hangokat. Az oldalára feküdt és behunyta a szemét, hogy egy rövid időre kizárhassa az egész világot.

Logan lassan gurult ide-oda a gördeszkáján, miközben Dylanre várt a parkban. Még mindig sajogtak a bordái, ezért inkább óvatos maradt. Nem messze tőle Charli az egyik padon ülve szopogatta nyalókáját és közben vadul pötyögött telefonján.
- Kinek írsz ilyen serényen? - gurult hozzá Logan.
- Iggyvel - mosolygott Charli. A fiú leült mellé és hálás tekintettel nézett rá.
- Köszönöm, hogy eljöttél hozzánk és elkísértél ide. Így legalább nem gyanakodnak otthon, hogy Dylannel találkozom.
- Ugyan, igazán nincs mit! Amúgy is akartam találkozni Iggyvel. Mindjárt itt lesznek. - A lány komoly arccal fordult Loganhez. - Sajnálom, hogy minden ilyen nehéz számotokra. Nem igazság, hogy nektek nehezebb, csak mert mindketten pasik vagytok.
- Ilyen az élet. Nem fair. De köszi. Sokat jelent, hogy te nem állsz hozzánk másképp emiatt, főleg úgy, hogy évekig szerelmes voltál Dylanbe. Minden okod meglenne arra, hogy utálj engem.
Charli
- Igazából semmi okom rá - jelentette ki Charli. - A szerelmet nem lehet választani. Ha pedig kopogtat és még viszonozzák is, meg kell ragadni! Örülök, hogy együtt vagytok. Ha az enyém nem lehet, legalább más csaj sem fogja megkapni. Egyébként is túltettem már magam Dylanen.
Logan kíváncsian méregette a lányt.
- Tetszik valaki?
- Igen, de pszt, ez még titok! Iggy sem tudja.
- Ki az?
- Még nem mondhatom el.
Logan kíváncsi volt, de tiszteletben tartotta Charli döntését, miszerint még nem akarja elárulni. Tudta milyen zavaró, ha az emberek pofátlanul próbálnak kierőszakolni valamit, amiről még nem akar beszélni.
Ekkor megjelent a fák között kanyargó ösvényen Iggy és Dylan. Logan arca a fiú láttán úgy ragyogott fel, mint csillag az égen. Felállt és megindult barátja felé, hogy minél előbb a karjaiba zárhassa őt.
Iggy ajkába harapva nézte a szerelmeseket.
- Istenem, annyira cukik vagytok! - sóhajtott. - Mi most megyünk is, hogy kicsit kettesben tudjatok lenni. Egy óra múlva jövünk, aztán Charli hazakísér téged, hogy otthon hihetőbb legyen a kapcsolatotok - magyarázta Iggy, majd a lánnyal a nyomában elindult az ösvényen.
- Annyira rendes tőled, hogy ilyen jó vagy hozzájuk! - lelkendezett Charli, mikor kiértek a parkból és beszálltak Iggy Ferrarijába.
- Nem is lehetne másképp. Mindketten nagyon fontosak számomra. Így is elég bajuk van, de legalább már együtt vannak. Menjünk,  üljünk be egy kávézóba és igyunk egy forrócsokit!

Kaya a könyvtárban ült házifeladata fölé hajolva, de életében először képtelen volt a tanulásra összpontosítani. Gondolatai minduntalan Logan és Dylan körül forogtak. Hosszú időn keresztül a szemtanúja volt annak, ahogy osztálytársai a két fiúval bánnak. Látta, hogy igazán szeretik egymást. A sok szenvedés ellenére kitartottak a másik mellett és nem adták fel. Irigyelte őket, amiért ennyire erősek. Tudta, hogy el kellene ítélnie a homoszexualitást, hiszen neki mindig azt tanították, hogy a saját nemedhez vonzódni bűn. Aberráció, aminek nincs helye olyasvalaki számára, aki a Mennybe szeretne jutni. De hogyan ítéljen el valamit, ami ennyire tiszta és valódi? Mi hatalmazhatná őt fel arra, hogy gátat szabjon két ember
Kaya
boldogságának, ha azok senkinek sem ártanak vele? Egyáltalán miért számít ez bűnnek? Hogyan tagadja meg saját magát? Hiszen azzal, hogy elítélné a két fiút, még nem váltana jegyet a Mennyországba. Semmivel sem különbözik tőlük. Egy lányba szeretett bele, bármennyire is próbálta elnyomni magában hosszú időn át. Amikor megtudta, hogy Iggy kórházba került, a homokvárat, amit oly' odafigyeléssel építgetett, egy csapásra szétzúzta a vihar. Nem tagadhatta tovább saját maga előtt, hogy szereti őt. Rettegett, hogy többé nem láthatja a lányt és mindenáron meg kellett győződnie arról, hogy jól van. Talán minden, amit neki tanítottak, hazugság volt. A szerelem a legtisztább érzés, amihez mindenkinek egyenlő joga van. Legalábbis így kellene lennie. Nem hihet többé egy olyan tanban, ami erkölcseibe ütközik. Jó ember akart lenni. Attól viszont nem lesz jó, hogy elítél másokat. Azt mondják, Isten szemében minden ember egyenlő. Akkor miért ítélkezik mindenki úgy mások felett, mintha joga lenne hozzá? Ha egyenlőek, miért rekesztenek ki másokat azért, mert nem egyformák? A tetteik alapján kellene megítélni az embereket, nem a szexuális beállítottságuk miatt. Ítéljék el a gyilkosokat, az erőszaktevőket, de ne azokat, akik senkinek sem ártanak. Ő mostantól így fog tenni és nem érdekelte, ha valakinek ez nem tetszik. Itt az ideje elfogadni saját magát és másokat is.

Logan a szobájában gitározott, amikor Robert rontott be az ajtaján dühös ábrázattal.
- Kölyök, hagyd abba ezt a zajt! Nem hallom tőled a meccset!
- Elég, ha nézed - vetette oda Logan, mire a férfi kikapta a kezéből gitárját és pulcsija nyakába markolt.
- Ne vagánykodj itt nekem, mert kihajítalak, mint macskát szarni!
Logan kirántotta pulcsiját nevelőapja kezéből és felállt az ágyról. Egészen közelről nézett farkasszemet az alkoholtól bűzlő Roberttel.
- Ez most óriási beszólás volt.
- Tudod, reménykedtem! Reméltem, hogy azzal a Dean gyerekkel vagy!
- Dylan - szakította félbe a fiú.
- Nekem aztán mindegy! Azt reméltem, hogy vele fajtalankodsz és akkor anyád végre elküld téged egy másik kontintensre! Erre beállítasz azzal a dögös kiscsajjal és minden marad a régiben! Tudtam, hogy meg kellett volna fojtanom, mikor lehetőségem volt rá...
Logan elkerekedett szemekkel meredt a férfira. Tett egy lépést hátra, mire az ágynak ütközött és egyensúlyát vesztve lehuppant rá.
- Te meg miről beszélsz? - hebegte a legrosszabbra gondolva. Mindig is tudta, hogy Robert teljes szívéből gyűlöli őt és megtenne bármit, csak hogy megszabadulhasson tőle. Viszont azt sosem gondolta volna, hogy a cél érdekében még ölni is képes lenne.
- Én voltam az, aki a kórházban rád támadt!

Logan

6 megjegyzés:

  1. Ooo fuck yee. Orulok h boldog rezsek vannak. Ugyanakkor olyan rossz h mindentol es mindwkitol rettegni kell. De igy ekgalabb valosaghu. Love xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál! :)
      Örülök, hogy tetszik a könnyedebb hangnem, az utóbbi fejezetek komorsága után kellett egy kis változás. Persze azért még így is sokan szenvednek a szereplők közül, csak Dylan és Logan kivételesen boldogok.
      Sajnos a valóságban is sok a hátsó szándék, az ok nélküli piszkálódás és a hátba döfés. :/
      xoxo

      Törlés
  2. Minden fejezetnek olyan vége van, hogy olvasás után alig jutok szóhoz... HOGY A FENÉBE CSINÁLOD?! TUDNI AKAROM!!!!
    Na szóval... hol is kezdjem? Logan és Dylan elképesztően aranyosak. Nagyon örülök, hogy többen is elfogadják őket. Sajnos ők vannak kevesebben...
    Charlit sajnálom, már kijárna neki a boldogság. Nagyon tetszett az, amit Logannek mondott. Kíváncsi vagyok, ki tetszik neki.
    Shawnt is sajnálom. Szegény nem tud megszabadulni Tylertől. Ja, és Tyler... Mi ez a hirtelen váltás? Nagyon gyanús...
    Justin és Demi cukik voltak, nagyon drukkolok nekik! Ed szerelmes Arianaba? Milyen jó lenne már. Kaya jelenete volt a kedvencem, remekül összefoglaltál mindent, ami a homoszexualitás és a vallás kérdését illeti.
    A vége pedig... most komolyan?! Robert még erre is képes?! Megleptél, de jobban belegondolva sajnos nem is olyan meglepő...
    Ne haragudj, ha kihagytam valakit/valamit. Ez a fejezet is jól sikerült, gratulálok. Várom a folytatást!
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommented és mindent, amit írtál! 😇 Fogalmam sincs hogy sikerül és félek egyszer csak kifogyok az ötletekből és már semmi olyat nem fogok tudni írni ami meglepő lenne, mert már mindenféle témát felhasználtam. 😏
      Örülök, hogy aranyosnak találod Logant és Dylant, sajnos igen, a normális emberek vannak kevesebben. :/
      Hamarosan kiderül ki tetszik Charlinak, nem fogom sokáig húzni, ígérem. 😇
      Tényleg kijárna már neki a boldogság. És Shawnnak is. Ő tényleg teljesen egyedül van a világban. Bármilyen rossz élete is van/volt mondjuk Dylannek, Logannek vagy Kristennek, mindhármuk mellett van valaki és nincsenek egyedül. Igaz Ed és Kaya is egyedül vannak, de őket nem szekálja mindenki. Ednek a családi helyzete jó, Kayának nagyon vallásosak és szigorúak a szülei, de szeretik őt.
      Tylerről hamarosan kiderül valami, ami teljesen más megvilágításba helyezi majd az eddig történteket. 🙄
      Demi és Justin párosát én is szeretem, de néha még mindig szívesen látnám együtt Justint Iggyvel, csak Iggyről tudom, hogy nem békülne ki vele és fontos neki a büszkesége és az önbecsülése.
      Örülök, hogy tetszett a Kayás jelenet. Amit általa közvetítettem erről a témáról, azzal teljesen egyetértek.
      Örülök, hogy meglepődtél Roberten, de tényleg ő tűnik a legreálisabbnak. 🤔
      Köszönöm, hogy mindig szakítasz időt arra, hogy megírd, hogy tetszett az aktuális rész!
      Puszi: Janek

      Törlés
  3. Szia:)
    Jelentem, túl vagyok az érettségin, szóval újra megrohamozom a komment-szekciót. (Amúgy 91%-os lett, csak hogy itt is dicsekedjek egy kicsit :D)
    Nagyon tetszett a fejezet, főleg, mert bár Loganra és Dylanre épült, azért a többiek is helyet kaptak benne. Mondjuk most tényleg a srácok kapcsolata volt a csúcspont. Érdekes belegondolni, higy mennyire különbözőek a reakciók, bár ez teljesen érthető. Túl meseszerű is lett volna, ha mindenki örül nekik. Ritaár komolyan kezd irritálni, hihetetlen, mire nem képes a csaj. Basszus, nem veszi észre, hogy ezzel a menzai jelenettel is csak magát égette? Viszont Iggy reakcióját nagyon adtam, meg amit a végén a srácnak mondott, hogy miért nem kapta el a csókját, há le a kalappal, nagyot nevettem :D Mondjuk ez a Harrys szál nekem kicsit fura. Már maga a srác is, hkgy csak úgy bemegy hozzájuk a jakuzziba, meg nekem gyanús, hogy azt az üzenetet is ő küldte. Nem tudom, nekem annyira nem szimpi:/ Jól sejtem, higy Charlinak ő a kiszemeltje? Mert a dolfok jelenlegi állása szerint abból megint nagy égés lesz. Kár, mert sajnálom Charlit, imádom, ahigy segít Logannek, és nem csap balhét a kapcsolatuk miatt. Tényleg kijárna már neki a boldogság:(
    Shawn nagyon durva dolgokon ment keresztül, Tyler zsarolása meg csak olaj a tűzre. Valaki már tényleg "elbeszélgethetne" a gyerekkel xd Meg ez a hirtelen jött bocsánatkérés is, fuu... gyanús. Nagyon-nagyon gyanús.
    Most pedig jár egy hatalmaaaas pacsi, amiért összeeresztetted Selenát és Kristen, sejtettem, hogy lesznek még itt gondok :D Kíváncsi vagyok, a jövőben mennyit fog változni a kapcsolatuk Miley hatására. Mindenesetre baromi rendes a lánytól, hogy a szárnyai alá vette Kristent. Meg a tanácsaival :DDD Bár végül is, tök jogos, amit mondott :D
    Kayát is sajnáltam, de abban egyetértek Vikivel, hogy hihetetlen jól megírtad azt a részt:) Eden kicsit meglepődtem, hiszen eddig pont, higy Kayába volt szerelmes. Ilyen könnyen feladta volna? Vagy ezek nála csak ilyen plátói cuccok? Remélem, fog közeledni Ariana felé, abból vicces szituációk születhetnek, úgy érzem, és talán a lány is elfelejthetné a kígyóuborkáit :D
    Robert meg... JÉZUSÚRISTEEEEN!!! Hát, engem megleptél. Valamiért fel se merült bennem, hogy ő lehet a ludas, pedig egyértelműen utálta Logant, mégis olyan régen szerepelt, meg minden Tyler és/vagy Nick ellen szólt, hogy meg se fordult a fejemben, higy az a rohadék p*csfej áll a dolgok hátterében... azta, ezzel komolyan lesokkoltál :O Nagyon durva, de még mindig imádom<3
    Várom a folytatást^^ Ilyen függővég mellett, remélem, hamar hozod:)
    Puszi, Maja

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is köszönöm szépen, hogy írtál! Mindig örülök, ha írsz, mert abból tényleg kapok visszajelzést a jelenetekkel és a szereplők sorsának alakulásával kapcsolatban. Szóval tényleg köszönöm! 😇
      És gratulálok az érettségishez, nagyon durván teljesítettél! 😎
      Örülök, hogy tetszett ahogy a többi szereplővel is foglalkoztam. Igaz, Dylan, Logan és Iggy a főszereplők, de szép lassan megnyílik sorban a többi is. Igyekszem írni minden fontosabb szereplőről, de sajnos a felére sosem jut elég hangsúly, mert nagyon sokan vannak. 😂
      Annak viszont örülök, hogy sikerült úgy alakítanom, hogy az elején csak a főszereplők voltak előtérben aztán fejezetenként egyre több dolog kiderül a többiekről is. 😇
      Rita egy ribanc, ezen nincs mit szépíteni. Ki nem állhatom az ilyen embereket, de lesz még durvább is. 🙄
      Örülök, hogy megnevettetett az a jelenet, imádom amikor sikerül így írnom Iggyről, néha összejön. 😂
      Érdekes, amit Harryről írtál. 🤔 Fejben tartom!
      Hogy igazából ki tetszik Charlinak, azon lehet megfogsz lepődni, de nem mondok többet. 🙄
      Shawnt én is sajnálom, Tyler pedig tényleg gyanús. Lesz majd egy meglepő fordulat vele kapcsolatban. Legalábbis remélem, hogy meglepő lesz olvasni. 😂
      Miley, Selena és Kristen lesz még együtt többször is, én is kíváncsi vagyok hogy alakul majd a három lány kapcsolata, mert őszintén szólva fogalmam sincs. Most már viszont legalább nincs egyedül. Van egy barátnője és Miley tényleg segített neki abban, hogy elégedett legyen magával. Na meg legalább megtanítja, hogy ne hagyja kihasználni magát a pasiknak. 😂
      Ed Kayával szerintem tényleg csak barátkozni akart mert azonos az érdeklődésük, de mindig is Arianába volt beleesve. 😁
      Remélem tényleg sikerül majd írnom ezzel kapcsolatban pár jó szituációt. A stréber, okos srác aki észrevétlen és a butuska, népszerű csaj, aki rá sem hederít. Az ilyen párosításokat szeretem.
      Örülök, hogy meglepett a Robertes dolog, féltem hogy túlságosan nyílvánvaló lesz, de így megnyugodtam. 😌
      Tényleg kevesebbet szerepelt mostanában, leginkább azért mert Logan kórházban volt, ő meg ugye nem ment be véletlenül sem meglátogagni (csak megpróbálni kinyírni).
      Remélem sikerül hamar hoznom a folytatást, ezzel a fejezettel most megszenvedtem kicsit. Nehezebb írni, ha boldogok a főszereplők. 😂
      Na meg már annyi szereplő kerül előtérbe hogy gondban vagyok kiről is férjen a fejezetbe egy jelenet és kiről nem, ezért is hoztam vissza most a régebbi fejezetekből a több szereplős jeleneteket. Az utóbbiakban legtöbbször egy vagy két szereplőre irányultak a jelenetek.
      Köszönöm szépen még egyszer! 😇
      Puszi, Janek

      Törlés