2018. június 1., péntek

37. Fejezet: Vallomások

Logan
Logan kétségbeesetten kapálózva nyújtózkodott, hogy elérje a nővérhívó gombot, miközben támadója
továbbra is az arcára szorította a kispárnát. Érezte, hogy tüdejéből egyre csak fogy a levegő. Nem maradt sok ideje. Muszáj megnyomnia a gombot. Az nem lehet, hogy így végezze. Egész életében áldozat volt. Az apja áldozata, aki elhagyta őt és többé vissza sem nézett. Az anyja áldozata, aki nem törődött vele. Robert áldozata, aki rendszeresen bántalmazta őt. Az iskolatársaié, akik rendületlenül piszkálták. Nem lehet még halála pillanatában is valaki más áldozata. Nem engedheti. Nem mehet el úgy, hogy Dylannel épp beszélőviszonyban sincsenek. Nem hagyhatja itt a fiút védtelenül egy elmebeteg karmai közt. Látni akarja az arcát újra és újra, minden nap és nem csak az álmaiban. Dylanre gondolván elérte a nővérhívó gombot és megnyomta. A párna szorítása alábbhagyott, majd gyorsan távolodó léptek zaja ütötte meg a fülét, miközben az élet visszatért tüdejébe. Úgy szívta magába a nélkülözhetetlen oxigént, mint aki még soha nem vett levegőt korábban. Az éjszakai műszakos nővér akkor lépett be a kórterembe, amikor Logan  hullámzó mellkassal ülő helyzetbe tornázta magát az ágyában.
- Mi a baj? - kérdezte a nő unott, savanyú ábrázattal.
- Valaki épp most próbált megfojtani a párnámmal! - magyarázta feldúltan Logan. - Senki nem látta az ajtón kirohanó alakot?!
- Az lehetetlen. Én senkit nem láttam a folyosón.
- Gondolom, mennyire figyelt... - dünnyögte a fiú, de a nővér valószínűleg nem hallotta meg, mert semmit nem reagált rá.
- Biztos csak rosszat álmodtál. Erős fájdalomcsillapítót kaptál, természetes az ilyen. Próbálj meg aludni, majd én figyelek, hogy senki se jöhessen be hozzád.

Másnap Dylan első dolga volt tanítás után, hogy meglátogassa testvérét a kórházban. Végre Tylertől is sikerült egy kis időre megszabadulnia, a fiúnak ugyanis fociedzésen kellett maradnia. Dylan reménykedett, hogy most talán Loganhez is sikerül benéznie. Az iskolában minden megszokottan zajlott, Nick még az addigiaknál is ellenségesebben viselkedett, mióta Dylan előző nap kiállt vele szemben. Most viszont semmi más nem számított, csak az, hogy végre láthatja a számára legfontosabb embereket. Mindenképp látnia kell Logant.
Iggy egy embernagyságú tükör előtt állt és magában gyönyörködött, amikor testvére benyitott a kórterembe.
A lány szemmel láthatóan jobb állapotban volt, mint egy nappal korábban, aminek Dylan kimondhatatlanul örült.
- Hogy vagy? - kérdezte, miközben leült az ágyra és elvett egy zacskó chipset az éjjeliszekrényről, amiről tudta, hogy testvére úgysem enné meg. Már el is felejtette, milyen jóízűen enni. Tyler társaságában nem igen volt étvágya, amin az Iggyvel és Logannel történtek csak még inkább rontottak.
Iggy elfordult a tükörtől és testvérére pillantott.
- Ha nem lenne felkötve a karom, biztos jobban fájna, de így elviselhetőbb. Szerintem nem sokáig maradok. Többet úgysem tudnak tenni értem, pihenni otthon is tudok. Nem bírom a kórházat... - Iggy leült Dylan mellé az ágyra és aggódva a fiúhoz fordult. - És te hogy vagy? Nem piszkálnak a suliban?
- Volt már olyan nap, hogy ne piszkáltak volna? - kérdezett vissza szomorkás mosollyal az arcán Dylan.
Iggy méltatlankodva csóválta a fejét.
- Szétrúgom a seggüket... Ugye nem került helyettem a középpontba egy csaj sem?
- Nem igazán, csak Kristen.
- Kristen? - vonta fel szemöldökét Iggy értetlenkedve. - Már megint mit csinált? Masztizott a suliban vagy újra megmutatta a melleit?
- Nem. Képzeld, Miley megszépítette. Elvitte kozmetikushoz meg fodrászhoz is, most már szőke. Adott neki ruhákat és megtanította sminkelni. Nagyon durva. Rá sem lehet ismerni! - mesélte Dylan, mire testvérének leesett az álla. Alig akart hinni a fülének.
- Kristen, mint jó csaj?! Tényleg minden a feje tetejére áll, ha nem vagyok ott.
- Ő volt a bulidon az a ribis apáca. Gondoltad volna?
Iggy
-Na ne! Ezt nem hiszem el! - hüledezett testvére.
Dylannek jól eső érzés volt valaki másról beszélni és kicsit elfelejteni saját életét. Az ő mindennapjai ugyanis csupán zsarolásból és lelki terrorból álltak. Ám hiába próbálkozott, egy percnél tovább képtelen volt megfeledkezni a rossz dolgokról.
- Olyan egyedül érzem magam nélküled... és Logan nélkül - vallotta be végül csendesen.
Iggy megfogta a kezét és elkomorult arccal nézett rá. Pillantása nem sok jót sejtetett.
- Valamit el kell mondanom... - kezdett bele, mire testvére arca olyan fehérré vált, mint a frissen festett fal.
- Mi az, mi történt?
- Ma átmentem Loganhez. Azt mondta, valaki az éjjel megpróbálta megfojtani őt egy kispárnával. Elmondta a nővérnek, de az nem hitt neki. Azt hiszik, csak rosszat álmodott. Annyira aggódom és félek. Ki akarhatta megölni őt? Ki az, aki olyan messzire megy, hogy egy kórházban támad rá?
Iggy nem kapott választ a kérdéseire. Dylan az ágyra dobta a maradék chipset és felpattant. Sűrűn kapkodta a levegőt, mellkasa úgy hullámzott, mint a tenger. Valaki megpróbált végezni Logannel és csak a szerencsén múlott, hogy sikertelenül. Mi lett volna, ha...
Dylan még a mondatot sem volt képes befejezni gondolatban. Nem tudta elképzelni, mi lett volna, ha Logan nincs többé. Hogyan tudna ő ott állni és egyáltalán gondolkodni, miközben a fiú már egy más világon lenne? Hogyan lenne képes enni, aludni, beszélni vagy csupán lélegezni? Nem tud egy olyan világban élni, ahol Logan nincs többé. Ehhez képest még Tyler ostoba zsarolása is jelentéktelen semmiséggé törpült.
- Most mennem kell, ne haragudj! Muszáj benéznem hozzá... - motyogta, aztán kifordult az ajtón és már ott sem volt. Futva tette meg az utat Logan kórterméig. Végigrohant a folyosón és kettesével szedte a lépcsőfokokat. Nem érdekelte, hogy a nővérek és ápolók, akik mellett elsuhant, rosszallóan fordulnak utána. Semmi sem számított, csak hogy végre láthassa Logant. Csak hogy a szemeibe nézhessen annyi nap után. Csak hogy érezhesse a szívverését tenyere alatt.

Logan még mindig az ágyában feküdt és unott arccal bámulta a falra szerelt tévé képernyőjét. Mikor megpillantotta az ajtón belépő Dylant, hirtelen mozdulattal megpróbált felülni, de aztán egy fájdalmas nyögés kíséretében visszahanyatlott a párnájára.
Dylan tekintete elszörnyedve időzött a fiú arcán. Logan egyik szemét sötét lila monokli csúfította, arca egyik oldalán felhorzsolódott a bőr, az ajka felrepedt, a szemöldökénél pedig fémkapoccsal fogták össze a szétnyílt bőrt.
- Szia - köszönt Logan attól tartva, hogy Dylan valójában nem is áll az ágya mellett, hanem csak a fájdalomcsillapítóktól képzeli az egészet.
- Hogy vagy? - kérdezte Dylan aggódó, rekedt hangon. Legszívesebben megfogta volna Logan kezét és megpuszilta volna az összes sebet az arcán, de tudta, hogy nem teheti. Még nem. Képtelen volt felfogni, hogy mindezt Tyler és Nick művelte a fiúval. Bár rettenetesen fájt ilyen állapotban látnia őt, mégis melegség áramlott szét egész testében, amiért végre Logannel lehet.
- Soha jobban...
Dylan az ágyhoz lépett és óvatosan leült a szélére. Logan neheztelve nézett rá, amitől hirtelen kifacsarodott a szíve, mint egy ócska szivacs. Ez a pillantás szokatlan volt számára. Logan soha nem nézett így rá korábban. Nem akarta, hogy a fiú továbbra is haragudjon rá. Azt szerette volna, ha úgy néz rá, ahogy mindig is szokott. Szeretettel, lágyan csillogó szemekkel.
- Ne haragudj rám! Jönni akartam... Már aznap! Be is néztem hozzád, de Tyler meglátott - védekezett. - De amikor Iggy elmondta az előbb, hogy este valaki megpróbált megfojtani, nem bírtam tovább... Annyira megijedtem! Annyira aggódom. Ki lehetett az? Ugyanaz, aki engem is le akart lőni? Én már semmit  sem értek. Hogy vagy? Biztos nagyon megijedtél, bárcsak itt lettem volna, hogy vigyázzak rád!
Logan Tyler nevének hallatán elfordította a fejét és az ablak fehér sötétítő függönyét kezdte bámulni. Amikor megszólalt, akkor sem nézett Dylanre.
- Persze, el ne felejtsem egy pillanatra sem, hogy Tyler létezik. Hogy békülhettél ki vele?! Azok után, amiket tett... azok után, ahogy csókolóztunk?! Hiába vertek össze, hiába próbált megfojtani valaki, egyik sem fáj annyira mint az, hogy kibékültél Tylerrel.
Dylan nem bírta tovább magában tartani az igazságot. Képtelen volt alaptalan hazugságokkal még több fájdalmat okozni a fiúnak. Úgy törtek elő belőle a szavak, mint éledő vulkánból a forró láva.
- Megzsarolt... ellopta a naplóbejegyzéseid. Azt mondta, felrakja a netre őket és megmutatja anyukádnak! Akkor pedig anyukád elküldene téged bentlakásosba. Szerinted azt kibírnám?! Szerinted tudnám nyugodtan tovább élni az életem úgy, hogy már nem is vagyunk ugyanazon a kontinensen? Hogy hihetted el akár egy percig is, hogy nekem Tyler kell... helyetted? Gyűlölöm őt!
Logan olyan gyorsan kapta a fejét Dylan felé, hogy még a nyaka is belesajdult.
- Tényleg? Akkor... amiket mondtál nekem a bulin, nem gondoltad komolyan? - kérdezte elcsukló hangon. Dylan közelebb csúszott hozzá és megfogta a kezét.
- Nem. Csak védeni próbáltalak. Nem bírtam volna ki, hogy miattam bántsanak. Nem mondhattam el, mert féltem, hogy Tyler megtudja és azt mondta, nem mondhatom el neked...
Dylan
- Akkor most hogy-hogy elmondtad? - csodálkozott Logan. Nem értette, mi változhatott. Dylan vádlón nézett rá.
- Az, hogy valaki megpróbált az éjjel kinyírni téged és az, hogy megtudtam, kik vertek össze! Hogy titkolhattad el a rendőrök elől? Iggy mondta, hogy azt mondtad nem láttad az arcukat! Miért véded őket?!
- Nem akarom védeni őket. Engem is megzsarolt ugyanazzal, amivel téged. Nem beszélhettem.
- De nekem elmondhattad volna...
- Hívtalak, hogy elmondjam, de nem vetted fel a telefont... és nem látogattál meg. Pedig Iggy itt fekszik nem messze tőlem, és őt minden nap meglátogattad. Beszélgetünk telefonon és elmondta. Nagyon aggódtam érte.
Dylan bűnbánóan nézett a fiúra.
- Ne haragudj rám! Én akartalak, hidd el, de Tyler mindig a nyomomban volt. Mindenhová követett és nem engedte, hogy bejöjjek hozzád. Most is csak azért lehetek itt, mert épp fociedzésen van.
- Nem haragszom. Nem tudok rád haragudni. Csak örülni tudok, hogy itt vagy. Ez a néhány nap nélküled annyira nehéz volt! Minden percben azt kívántam, hogy bárcsak itt lennél Aztán eszembe jutott, amiket...
A mondat vége Logan torkára forrt, ugyanis Dylan nagy, barna szemeivel pislogva fölé hajolt és óvatosan a tenyerébe fogta az arcát.
- Itt vagyok és többé nem hagylak magadra. Együtt megoldunk mindent, rendben? Felépülsz és minden rendbe jön. Viszont még ne mondjuk el Tylernek, hogy beszéltünk egymással a zsarolásáról. Higgye csak azt, hogy te nem tudsz semmit. Aztán valahogy rájövök, hogy szerezzem vissza tőle a jegyzeteid.
- Nem, az kizárt! Egy perccel sem maradhatsz többet vele még megjátszásból sem csak azért, hogy engem védj! Inkább tudja meg mindenki, miket írtam azokra a lapokra... Már nem érdekel - csóválta a fejét elszántan Logan. Dylan viszont hajthatatlan volt.
- Én nem fogom hagyni, hogy bentlakásosba küldjenek téged! Nem akarok Tylerrel maradni, ne aggódj!
- Jó, de ugye még nem kell menned? Itt maradsz még velem, igaz? - nézett a fészkelődő fiúra ijedten Logan, mire az mellé feküdt az ágyra és óvatosan átölelte őt.
- Nem megyek sehová.

Shawn kissé idegesen kopogott be a kórterem ajtaján. Sokat hallott Iggyről és számtalanszor látta már a lányt az iskola folyosóján vonulni. Azt is tudta, hány osztálytársa van odáig a méhkirálynőért és hányan irigylik őt. Azonban még soha nem váltott vele egyetlen szót sem. Az első beszélgetést pedig nem pont így képzelte el. Nem magyarázkodni akart, csupán tisztázni magát a lány előtt. Ezt érezte helyénvalónak.
Miután az ajtó túloldaláról érkezett egy "szabad", vett egy mély lélegzetet és benyitott. Iggy nyakában fejhallgatóval ült az ágyon. Hátát a párnának vetette és a telefonját nyomkodta, amikor Shawn belépett a
kórterembe. Kissé meglepődött legújabb látogatója láttán, hiszen fogalma sem volt arról, kicsoda a fiú. Bár már megszokta, hogy számára ismeretlen emberek látogatják meg.
- Te is egy rajongóm vagy?
Shawn becsukta maga mögött az ajtót és közelebb lépett a lányhoz, mielőtt megszólalt.
- Shawn vagyok, engem gyanúsítottak azzal, hogy Dylanre lőttem és téged találtalak el. Csak azt akartam hogy tudd, nem én voltam az. Sikoly jelmezben voltam én is, de nem én lőttelek le. Semmi okom nem lett
volna Dylanre támadni, ráadásul nem is tudom, hogyan kell használni egy pisztolyt. Remélem hiszel nekem.
Iggy néhány másodpercig némán nézte őt, aztán lassan, fáradt hangon megszólalt.
- Hiszek neked. Anyáék bent voltak az őrsön, amikor kihallgattak téged a rendőrök. Mondták, hogy meleg vagy. Nem hiszem, hogy rátámadnál valakire azért, mert azt gondolod ő is meleg. Habár lehetsz pszichopata, aki nem tud reálisan gondolkodni.
- Nem vagyok pszichopata - jelentette ki nemes egyszerűséggel Shawn, mire Iggy elmosolyodott.
- Ha az lennél, akkor is pontosan ezt mondanád...
- Figyelj, én nem magyarázkodni jöttem. Csak szemtől-szembe elakartam mondani, hogy nem én voltam, aki
Shawn
Dylanre lőtt. A barátnőid biztosak abban, hogy én tettem. Többen is nekem álltak már a suliban. Azt
mondják, őrült vagyok. Fenyegetnek. Pedig én tényleg nem tettem semmit. Annyira megijedtem, hogy engem
is le akar majd lőni az az elmebeteg, hogy elfutottam. Ha melegeket akar gyilkolni, én is lehettem volna célpont. Még mindig lehetek, mert azóta is szabadlábon van.
- Majd szólok a csajoknak, hogy álljanak le - nyugtatta meg Iggy. - Nincs ellened semmi bizonyíték azon kívül, hogy ugyanolyan jelmezt viseltél. Az pedig nem bűn. Bár ha úgy nézzük valamilyen szinten az. Hogy öltözhettél Sikoly jelmezbe?! Annyira fantáziátlan. Annyira elcsépelt. Rengetegen öltöznek ilyen jelmezbe minden éven. Egy meleg sráctól sokkal többet vártam.
Shawn először mosolyodott el a beszélgetés alatt. Örült, hogy megtört a jég. Mintha még a hőmérséklet is ugrott volna pár fokot, legalábbis ő úgy érezte.
- Tudom, hogy gagyi, de nem terveztem hogy elmegyek a bulidra. Utolsó pillanatban gondoltam meg magam és csak ez volt otthon... - mentegetőzött. Iggy felháborodva nézett rá.
- Nem akartál ott lenni a bulimon?! Mégis kinek képzeled magad? Hiszen az év legjobb bulija volt!
- Nem akartam elmenni, mert örülök, ha iskolán kívül nem látom az osztálytársaimat vagy bárki mást a suliból. Unom már a meleg vicceket meg a szekálást.
- Ha már itt vagy, segíthetnél válaszolni a rajongói leveleimre. Egy kézzel elég idegesítő - nyomta a fiú kezébe telefonját Iggy. - Majd én diktálom, kinek mit írj.

Az autó motorja leállt, hangjára csupán a hirtelen beálló csend emlékeztetett. Austin becsapta maga után a kocsiajtót és idegesen a panelház bejárata felé vette az irányt. Ismerte a kódot, így gond nélkül bejuthatott. Remélte, hogy Kristen szülei nem tartózkodnak otthon. A lány anyjától a szülinapi bulin történtek óta egyenesen rettegett. Tudta, hogy az asszony remekül bánik a fakanállal, erre viszont nem a főztjéből jött rá. Felhívhatta volna Kristent, hogy ellenőrizze, egyedül van-e, de túlságosan félt attól, hogy a lány elutasítaná őt, mielőtt még találkozhatnának. A lakás ajtaja előtt aztán megállt és bizonytalanul becsengetett. Néhány másodperc múlva közeledő léptek zaja ütötte meg a fülét, majd megjelent az ajtóban Kristen. A fehérneműjén kívül nem viselt mást. Sietve hátrasimította szemeibe lógó, kócos haját, miközben Austinra pillantott.
- Mit akarsz?
- Beszélni veled. Bemehetek? - kérdezte Austin reménykedve és átnyújtotta a lánynak a kezében tartott vörösrózsát.
- Nincs miről beszélnünk! Szégyelltél engem mások előtt, mintha egy darab szar lennék, de most, hogy bombázó lettem, már kellenék?! - csattant fel Kristen felbőszülve.
- Tudom, hogy egy faszfej voltam, de kérlek, adj egy újabb esélyt! Számomra tényleg fontos vagy. Nekem a korábbi éned is tetszett, különben nem jöttem volna össze veled! - magyarázkodott Austin, de a lányt nem tudta meggyőzni.
- Ahhoz nem tetszettem eléggé, hogy felvállalj a többiek előtt!
Kristen dühös volt. Dühös a fiúra, aki fájdalmat okozott neki. Dühös a világra, amiért azt tanítja az ilyen fiúknak, hogy egy lányt szégyellniük kell a külseje miatt. Dühös volt magára, amiért legszívesebben Austin nyakába ugrott volna, de nem tehette. Azok után, amennyit a fiú miatt sírt, megérdemli, hogy neki is fájjon.
- Akkor is felvállaltalak volna, ha nem változol meg! Csak időre volt szükségem, nem álltam készen... Ez nem a te hibád, hanem az enyém. Túlságosan féltem, mit fog hozzá szólni Nick. Tudod, hogy milyen.
- Igen, tudom. A legnagyobb seggfej, akit ismerek! Minek barátkozol vele egyáltalán? Nekem fontosabb
Kristen
lenne az, hogy te ne érezd rosszul magad, mint mások véleménye.
- Mégis lefeküdtél vele! A szemem láttára, apácának öltözve! - vetette a lány szemére féltékenyen Austin.
- Még van pofád...?! Megcsaltál engem saját magammal! Nem tudtad, hogy én vagyok az apáca és mégis lefeküdtél velem! Akkor nem gondoltál arra, hogy vajon szegény Kristennek hogy esne, ha megtudná, hogy valaki mást kefélgetsz?!
- De az a más te voltál! Úgyhogy nem csaltalak meg - védekezett Austin.
- De te ezt nem tudtad!
- Legalább a virágot vedd el.
- Dugd fel mélyen a seggedbe! Remélem tele van tövissel. Most megyek, mert a szobámban meztelenül vár rám egy izmos pasi jó nagy farokkal, amit bűn lenne szárazon hagyni! - búcsúzott Kristen. Austin elkapta a lány karját és magához rántotta őt. Egészen közelről néztek egymás szemeibe, mikor a fiú könyörögve suttogni kezdett.
- Kérlek, ne! Nem akarom, hogy mással legyél úgy... Csak velem!
Kristen kiszabadította magát a fiú karjai közül.
- Már nem érdekel, mit akarsz és mit nem! - mondta, mielőtt becsapta az ajtót a csalódott, tehetetlen fiú orra előtt.

Miután Dylan elbúcsúzott Logantól, sietve elindult a kórház folyosóján, hogy még azelőtt hazaérjen, mielőtt Tyler megjelenne. Azonban nem volt szerencséje, a fiú ugyanis a parkolóban várt rá az autója mellett.
- Szia - köszönt Tyler, mikor Dylan a kocsihoz ért. Az nagyot ugrott ijedtében, amikor meglátta őt.
- Szia. Már vége az edzésnek? - kérdezte csalódottan.
- Igen. Láttalak bent, a kórházban. Logan szobájából jöttél ki. Megmondtam neked, hogy nem találkozhatsz vele! Mit nem értesz ezen?! - csattant fel idegesen Tyler, miközben elkapta Dylan karját.
- Engedj el! Az este valaki rátámadt, még szép, hogy meglátogatom! Lehet, hogy te voltál az!
Tyler dühösen felmordult.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz!
Tyler
- Szerintem meg nagyon is van.
- Nem támadtam rá, és ha még egyszer bemész hozzá, felrakom a netre az első naplóbejegyzését! Értve vagyok? Most pedig szállj be a kibaszott kocsidba! Nem találkozhatsz vele többet! - Tyler a kocsinak lökte Dylant, amikor valaki megszólította őt hátulról. Shawn volt az.
- Engedd el!
Tyler türelmetlenül megfordult.
- Ne üsd bele az orrod más dolgába!
- Te...?! - Shawn tekintetében rémület villant, amikor megpillantotta a fiú arcát. Az meglepetten nézett vissza rá.
- Ismeritek egymást? - kérdezte csodálkozva Dylan, miközben lefejtette magáról Tyler ujjait.
- Igen, sajnos - felelt Shawn, miközben próbálta összeszedni magát.
- Csak szeretnéd. Én nem ismerlek, és most húzz innen a faszba!
- Elmegyek, ha leszálltál róla - jelentette ki Shawn, ezúttal jóval bizonytalanabbul.
Közben Dylan beszállt az autójába és beindította a motort.
- Köszönöm - nézett Shawnra hálásan a lehúzott ablak mögül, majd kitolatott a parkolóból. Miután kettesben maradtak, Tyler vigyorogva megindult a fiú felé felé.
- Csak nem hiányoztam? Azóta sem tudtál elfelejteni, igaz?
- Úgy hiányoztál, mint kecskének a kés. Bárcsak el tudnék felejteni mindent, ami veled kapcsolatos... Mit akartál Dylantől?! - Shawn beszéd közben akaratlanul is hátrálni kezdett a fiú elől. Remegő kezét a háta mögé rejtette, hogy ne árulja el félelmét.
- Együtt vagyunk. Tartsd magad távol tőle és ne traktáld a hazugságaiddal, különben én leszek a rémálmod, amiből soha nem ébredsz fel! - fenyegetőzött Tyler, majd hátat fordított a fiúnak és elindult motorjához.
Shawn még percekig állt ott mozdulatlanul arra a pontra meredve, ahol a fiú eltűnt a szemei elől.

Selena
Selena a nappali egyik bőrfotelében feküdt elterülve fehérneműjében, miközben cigarettát szívott.
Anyja kiejtette a kezéből ruhákkal teli táskáit, amikor megpillantotta őt.
- Mi a francot csinálsz?! Azonnal menj ki a cigivel! - csattant fel magából kikelve.
Selena lazán a méregdrága csempére hamuzott és egyáltalán nem zavartatta magát.
- A csempére hamuzol? Mit képzelsz magadról, kisasszony?!
- Majd a takarítőnő feltakarítja. Azért fizeted, nem?
Pam felszedte táskáit és mérgesen közelebb lépett lányához.
- Elegem van belőled! Kiállhatatlan vagy. Dobd el a cigit és eredj, vegyél fel valamit! Úgy nézel ki, mint egy
szajha!
- Az is vagyok. Tőled örököltem. Mostantól azt csinálok, amit akarok! Különben apuci megtudja, hogy a sofőr nem csak kocsival szokott elvinni téged egy körre... - Selena felállt a fotelből és hátrasimította arcába hulló hajtincseit. Miután beleszívott egy utolsót cigarettájába, anyja lába elé lökte a csikket és eltaposta. - Ja, egyébként tegnap én is dugtam vele. Amilyen az anya, olyan a lánya. Most megyek, veszek egy forró fürdőt. Puszi.
Selena fenekét rázva felsétált a lépcsőn, anyja pedig lesújtva nézett utána. Fogalma sem volt, mit ronthatott el, hogy a lány olyan lett, amilyen. Azzal nyugtatta magát, hogy Selena biztosan hazudott, csak hogy bosszantsa őt. Daniel nem lenne képes ilyesmire. Nem feküdne le a lányával, hiszen ami köztük van, az igazi szerelem. Annak kell lennie, különben teljesen értelmetlenül vállalta a férje előtti lebukás kockázatát.

Esteledett. Az ég babakékből szürkébe, majd éjsötétbe váltott, miközben Miley és Zayn a fiú kocsijában ülve felváltva szívta a füves cigarettát. Füstfelhő szivárgott ki a lehúzott ablakokon, a lejátszóból pedig hip-hop zene szólt. A két fiatal már legalább tíz perce nevetett, de fogalmuk sem volt, hogy mi volt olyan vicces számukra. Miután sikerült lenyugodniuk, Miley kíváncsian a fiú felé fordult. Szemei sejtelmesen csillogtak a közeli utcai lámpa fényében.
- Láttam, hogy Iggy buliján Emmával jöttél ki az egyik szoba ajtaján. Mit csináltatok? Csak nem felolvasott neked valamelyik könyvből? Esetleg a Bibliából?
- Nem - vigyorodott el Zayn. - Megdugtam a dolgozóasztalon a kicsikét. Úgy dorombolt, mint egy kiscica. Én voltam neki az első.
Miley próbált nevetni, de valamilyen oknál fogva ez kevésbé sikerült őszintére. Nem értette, miért akad fenn a dolgon, hiszen Zaynnel puszta barátság van közöttük és nem is akar ennél többet. Nincs szüksége kapcsolatra, érzelmekre pedig még kevésbé. Nem akart többé fájdalmat érezni. Nem számított más, csak a gyönyör.
- Emma? Jézus. Azt hittem ő szüzen fog leérettségizni. Nem gondoltam, hogy már farkak körül forognak a gondolatai.
- Ha te azt tudnád! Nagyon kis telhetetlen volt... Ismered a mondást: az vágyik a legjobban rá, akiből ki sem néznéd.
Zayn beleszívott a cigibe, aztán átnyújtotta a lánynak, miközben lassan kifújta a füstjét.
- És te? Te biztos többet szexeltél a bulin, mint én.
Miley felnevetett.
- Lássuk csak... Selena és én négyesben csináltuk két kilencedikessel. Aztán Kristen kinyalt. Utána pedig már csak arra emlékszem, hogy Dylannel voltam.
- Mármint úgy? - vonta fel a szemöldökét hitetlenkedve a fiú.
- Dehogy! Csak vigasztaltam.
- Miért?
Miley
- Nem lényeg.
Zayn méltatlankodva forgadta a szemét.
- Jaj, ne csináld már! Most mit titkolózol?!
- Megígértem, hogy nem beszélek róla. Nem tartozik rád - jelentette ki konokul Miley. Nem szerette volna eljátszani senki bizalmát sem. Dylannek támogatásra van szüksége, nem hátbaszúrásra.
- Mióta vagytok ilyen jóban?!
- Mostanában kezdtünk összespanolni. Szánalmas, hogy ő kapja az osztályban a legtöbb szart, miközben olyan jó srác. Kedves, jószívű és aranyos. Hiába gazdag, egyáltalán nem beképzelt. Nem néz le másokat és nem ítélkezik. Emberként kezel és nem ribancként. Ne érts félre, tényleg ribanc vagyok. Viszont ennél sokkal, de sokkal több van bennem, csak senki sem veszi a fáradtságot, hogy észrevegye.
Zayn idegesen bámult az autó szélvédőjén keresztül a kihalt, csendes utcára.
- Nekem már rohadtul elegem van belőle.
Miley megütközve nézett rá.
- Neked? Nem te voltál véletlenül az, aki még Nicknél is jobban csesztette? Aki azt mondta neki, hogy mindenkinek jobb lenne, ha nem is élne?! - kérdezte hevesen. Elege volt már abból az igazságtalanságból, ami Dylant érte minden egyes nap.
- Jaj, szegény Dylan! Avassuk mártírrá, mert őt mindenki csak bántja! Egy igazi szent. Lassan vitrinbe kell tenni, nehogy valami baja essen.
- De tényleg mindenki bántja. Nem sajnáltatja magát, neki ez nem élvezet. Csak azt szeretné, ha végre békénhagynátok. Hogy lehetsz ekkora seggfej?! - Mileyt ott és abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelte, hogy Zayn lefeküdt Emmával. Már csupán indulatot érzett a fiú iránt.
- Jaj, ne legyél már álszent! Vagy már nem emlékszel arra, hogy Selenával állandóan szekáltátok Kristent a külseje miatt, csak mert unatkoztatok?!
Miley émelygett, ha arra gondolt, ahogy egykor a lánnyal bánt. Remélte, hogy valamennyire jóvá tudta tenni Kristen sérelmeit azzal, hogy segített neki megújulni.
- Tudom, hogyan viselkedtem és már próbálok jobb ember lenni. Viszont én leginkább azért piszkáltam, mert igénytelen volt. Nem olyan dologért, amiről nem tehet. Az, hogy adsz-e a külsődre vagy sem, a saját döntésed. Abba, hogy meleg vagy-e vagy sem, semmi beleszólásod nincs.
- Lehet, hogy Kristen boldog volt igénytelenül, te mégis bántottad őt - érvelt Zayn. Miley a szemét forgatta.
- Hát képzeld, nem volt az! Elmondta nekem, hogy minden álma az, hogy szexi lehessen. Segítettem neki és nézz rá most! Rohadt jó csaj lett belőle. Elmondod, hogy neked mi a mentséged? Mi a bajod Dylannel?
Zayn kipöckölte az ablakon a cigaretta csikkjét és Mileyhoz fordult.
- Az, hogy idegesít.
- Na persze. Ez nem indok. Talán bejön neked? Olyan vagy mint azok a kisfiúk, akik húzgálják annak a lánynak a haját, aki tetszik nekik.

Logan
Logan csak este vette észre, hogy Dylan otthagyta a pulcsiját, ami valószínűleg akkor esett a földre, amikor a fiú odafeküdt mellé az ágyra. Logan próbálta felvenni onnan, de képtelen volt lehajolni érte. Még mindig sajogtak a bordái és a hatalmas, sötétlila foltok az oldalán. Végül az egyik arra járó nővér meglátta őt a félig nyitott ajtón keresztül és a segítségére sietett.
- Köszönöm - hálálkodott Logan. - Segítene, hogy fel tudjam venni?
- Fázol kedvesem? Feljebb vehetem a fűtést neked, ha szeretnéd - aggodalmaskodott a nővér. Logan kifejezetten kedvelte őt, mert a többséggel ellentétben a középkorú nőt valóban érdekelte, mi van a betegekkel.
- Nem, így pont jó, csak szeretném felvenni.
Miután a nővér segített belebújnia a sötétkék kapucnis pulcsiba, visszakísérte őt az ágyába és jó éjszakát kívánt.
Logan két kézzel az orrára húzta a pulcsit és szagolgatni kezdte. Érezte rajta Dylan illatát, csupán ez az egy
oka volt annak, hogy magán akarta tudni a pulóvert. Biztosra vette, hogy így sokkal könnyebben elalszik majd és közben azt képzelheti, hogy Dylan ott fekszik mellette és átkarolja őt kedvenc pulcsijában.  Az ujját még ő maga égette ki véletlenül, amikor egyszer cigizés közben túl közel ült Dylanhez. Annyira belemerült a fiú arcába, hogy észre sem vette, mit csinál.
Mióta nem találkoztak, egyre többször kapta azon magát, hogy felidézi a számtalan közösen átélt pillanatok egyikét. Ilyenkor mindig elmosolyodott. Aztán jött a szomorúság, amikor tudatosult benne, hogy talán már nem is lesz több hasonló élményük. Aznap este viszont igazán boldog volt, miközben elnyomta az álom. Dylan meglátogatta őt és mostmár azt is tudta, hogy a fiú nem érez semmit Tyler iránt.
Közben Dylan a szobájában feküdt és Heathers című filmet nézte. Ez volt az utolsó film, amit együtt nézett Logannel, mielőtt Jean eltiltotta tőle. Magához szorította a plüss macit, amit a fiútól kapott és arra gondolt, vajon Logan mit csinálhat. Vajon elaludt már, vagy talán ő is éppen rá gondol?

Miley szavai hallatán Zayn elvörösödve felcsattant.
- Ja, persze! Én nem vagyok buzi.
- Utálom ezt a szót. Attól, hogy tetszik Dylan, még nem kell melegnek lenned. Lehetsz biszex is vagy panszexuális. Vagy csak simán kíváncsi. Sokan ebben a korban próbálnak rájönni arra, hogy mit szeretnek és mihez vonzódnak. Nem baj, ha kicsit kísérletezel.
- Szállj már le rólam ezzel a hülyeséggel!
- Ha nem mondod el az igazat, ha hazaérek, masztizás közben rád fogok gondolni, amint épp Dylanre recskázol - fenyegette Miley, mire a fiú akaratlanul elnevette magát.
- Jézusom! Azt hittem, te nem szoktál masztizni, mert mindig akad valaki, aki kielégítsen.
- Így is van, de néha jól esik. Van, amikor csak én tudom megérinteni magam úgy, ahogy épp szükségem van rá. Na de mondd el, kérlek! Bennem bízhatsz és nem ítéllek el! - bíztatta Miley, miközben a kezéért nyúlt és megszorította azt. Zayn a lányra pislogott és fogalma sem volt, mit tegyen. Mióta felébredt a kómából próbált úgy tenni, mintha Dylan soha nem érdekelte volna. Ez viszont nem volt teljesen igaz. Visszagondolva belátta, hogy valójában nem volt szerelmes a fiúba, hiszen még soha senkibe sem volt az. Azt, hogy szerelmet vallott neki, annak tudta be, hogy mindenáron meg akarta szerezni őt Tyler elől, de vesztésre állt a fiú ellen. Azt viszont hiába tagadta maga előtt, hogy vágyott Dylan érintésére és jól esett számára, amikor megcsókolta őt. Azért bántotta őt annyiszor, mert a fiú olyan vágyakat ébresztett benne, amihez hasonlókat még soha egyetlen más hímnemű sem. Hogy mindez mit jelent, fogalma sem volt. Olyan jó lett volna végre megbeszélni valakivel. Valaki olyannal, aki  nem ítélkezik és nyitott mindenre. Ehhez pedig Mileynál alkalmasabb személyt keresve sem találhatott volna.
Zayn
- Azért bántottam őt, mert gyűlöltem, amiért olyan érzéseket ébresztett bennem, amilyeneket egyáltalán nem akartam érezni. Én heteró vagyok, tényleg! Még soha egy fiúra sem néztem olyan szemmel. Nem vágyom pasikra. Egyedül Dylan az, akire gondoltam már úgy és nem tudom, mit jelent ez. Annyira utálom ezt az érzést, hogy elmondani sem tudom. - Zaynből úgy törtek fel a sokáig elfojtott szavak, mint pezsgő a dugó alól, amikor valaki kirántja azt.
- Semmit sem jelent, az ég világon semmit. Ha vonzódnál is a pasikhoz, akkor sem jelenete semmit. Nem lennél tőle más ember. Se rosszabb, se jobb. Én vonzódom a csajokhoz is. Farok nélkül egy hétig sem bírnám, de a női test is felizgat. Nem ugyanannyira és nem ugyanúgy, mint a férfi, de mégis csak felizgat. Volt egy meleg haverom, aki egyszer azt hitte, szerelmes egy lányba. Pedig tényleg ízig-vérig meleg. Nem baj, ha valamit érzel Dylan iránt. Semmi szégyellnivaló nincs benne. Attól még nem vagy meleg és lehet, hogy biszex sem.
Zayn nagyot sóhajtott és száján keresztül lassan kifújta tüdejéből a levegőt. Felszabadító érzés volt megszabadulni régóta cipelt terhétől és megnyugtatták a lány szavai. Kevésbé tűntek már a dolgok olyan félelmetesnek, mint néhány perccel korábban. Komoly kifejezéssel az arcán Mileyra nézett.
- Köszönöm. De kérlek, ne mondd el senkinek! Soha.
- Esküszöm, hogy kettőnk között marad.
Zayn hirtelen ötlettől vezérelve lassan közelebb hajolt a lányhoz és egyik tenyerébe fogta az arcát, hogy megcsókolja őt.

Iggynek másnap reggel ismét váratlan látogatója érkezett. Már mindent összepakoltatott az egyik ápolóval, hogy indulásra kész legyen, mikor délután szülei érte mennek, hogy hazavigyék. Meglepődött, amikor megpillantotta Harryt az ajtóban ácsorogva.
Harry
- Szia. Bejöhetek? Pislogott rá a fiú egy pohárral a kezében.
- Már bejöttél, úgyhogy mindegy - vont vállat Iggy, persze nem a baloldalit, amin még mindig fájt a golyó hasította seb.
Harry közelebb lépett hozzá és átnyújtotta neki a poharat.
- Ez meg mi a szar?!
- A sütőtökös lattéd. Ezúttal nem égett oda a tej, becsszó. Most nem én csináltam - mosolygott Harry, mire két apró gödröcske jelent meg a szája sarkában.
Iggy háravetette haját a válla fölött és érdektelenül sóhajtott.
- Már biztos kihűlt.
- Még forró. Van egy Starbucks a közelben, onnan hoztam - bizonygatta Harry, mire a lány vonakodva elvette tőle a poharat.
- Csak ezért jöttél?
- Nem. Meg akartam nézni, hogy vagy. Jöttem volna korábban is, de hétvégén is besegítettem.
- Már egész jól vagyok - jelentette ki Iggy, majd belekortyolt lattéjába, hogy ellenőrizze.
- Pont jó. Látszik, hogy nem te csináltad - élcelődött.
Harry méltatlankodva elmosolyodott.
- Hihetetlen vagy. Tudsz róla?
- Persze, hogy tudok. Hihetetlenül csodálatos. Ha nem így gondolnád, most te sem lennél itt.
- Látom jó sok ajándékot kaptál - nézett a fiú az éjjeliszekrényen tornyosuló újabb édesség, virág és üdvözlőkártya halomra.
- Természetesen. Rengeteg rajongóm van.
Harry felvonta szemöldökét.
- Rajongó? Nem vagy te kicsit elszállva magadtól? Csak egy középsulis csaj vagy.
- Sokkal több vagyok annál, mint azt valaha is hinnéd. Csekkold le a blogom és nézd meg, mennyien jártak már rajta. Híres vagyok - nézett rá felháborodva Iggy.
- Szóval olyan vagy mint a Kardashianok? - ráncolta a homlokát Harry.
- Jézusom, nem! Én tudok énekelni és táncolni is.
A fiú közben az órájára pillantott és búcsúzkodni kezdett.
- Most mennem kell, mert vár a suli. Élvezd a lattédat és gyógyulgass!
Iggy tűnődve nézett utána, miközben a gőzölgő italba kortyolt.

A másfél szobás, jobb napokat is megélt panellakásban idegőrlő csend honolt. Shawn az ágyán ült és ujjai között egy borotvapengét szorongatott. Remegő kézzel a csuklójához emelte, aztán pillanatnyi habozását legyűrve végighúzta a bőrén. Az égető fájdalom kíséretében meginduló vér fájdalmas emlékeket ébresztett benne. Felkapta az ágyról a kéztörlőt és a frissen keletkezett sebre szorította. Némán nézte, ahogy azt szép lassan átitatja a vér, skarlátvörösve festve a fehér anyagot. Gyűlölte magát, amiért annyi idő után ismét ilyesmit tett. Tisztán emlékezett még a tavaszból születő nyárra, amikor mindez kezdődött. A sötétbarna
Shawn
szemek azt ígérték, végre boldog lesz, ő pedig elhitte, mert nagyon szerette volna, hogy így legyen. Végre volt mellette valaki, aki jól bánt vele. Végre úgy érezte, valaki szereti őt. Végre volt valami, ami az üres,
kopott falakat szivárványszínűre festette satnya szívében. Mindez túl szép volt, hogy igaz legyen. Shawnban olyan élesen éltek a történtek, mintha előző nap élte volna át őket, és nem fél évvel korábban. Ha behunyta a szemét, még mindig érezte arcán az ökölbe szorított kéz okozta fájdalmat. Érezte nyakán az ujjak szorítását. Érezte azt a félelmet, ami minden nap árnyékként kísértette őt, bárhová ment. Tyler arca felelevenítette
benne azokat az emlékeket, melyektől kétségbeesetten szabadulni próbált az utóbbi hónapokban. A szemközti fal repedéseire meredt. Maga előtt látta a jelenetet, amikor Tyler teljes erejéből a falnak vágta őt, az pedig végig repedt. Könnyek szöktek a szemébe és csalódottan, csuklóját szorongatva az ágyra dőlt. Azt remélte, hogy a fizikai fájdalom majd csillapítja lelki problémáit; hogy elvonják figyelmét a sokkal intenzívebb lelki fájdalomról, de semmi sem történt. Hiába szegte meg saját magának tett ígéretét, miszerint önszántából többé nem ejt egyetlen sebet sem magán. Most mégis megtette. Szánalmasnak érezte magát, gyengének és hitványnak, amiért hagyta, hogy Tyler ismét így hasson rá. Vajon Dylannel is azt csinálja, amit korábban vele? Abból, amit a parkolóban látott előző nap, sejtette a választ. Nem hagyhatja, hogy a fiú mással is azt tegye, amit vele tett. Erősnek kell lennie. Azért kezdett edzeni a nyáron, hogy többé ne kelljen félnie. Hogy soha többé ne érezze magát kiszolgáltatottnak valaki más előtt. Nem hagyhatja, hogy a dolgok megismétlődjenek. Valamit tennie kell.

Miley rövid, szőke haját tupírozta a szekrényajtó belsejére ragasztott tükör előtt, majd ellenőrizte fekete szemfestékét és becsapta az ajtót. Meglepődött, amikor megpillantotta a mögötte ácsorgó Zaynt. A fiú bizonytalanul mosolygott rá és egy füvescigit tartott ujjai között.
- Mit szólsz? Betépjünk töri előtt?
- Ez most kérdés volt? Indulás! - mosolygott Miley, aztán egymás mellett lépkedve elindultak az iskola épülete mögé. Az előző esti csókjukról egyikőjük sem beszélt. Bár semmi szokatlan nem volt benne, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy egymáshoz értek. Miley számára azonban ez volt az első olyan, amikor megrémült a csókot követő érzésektől. Az élvezeten kívül nem szabadna éreznie semmi mást. Az anyjától
Miley
megtanulta: ha nem akar fájdalmat érezni, érzelmektől mentesen kell pasiznia. Csak szex és más semmi. Egy szenvedélyes csóktól könnyen a felhők fölé kerül az ember. Miley furcsán érezte magát. Amikor négyesben csinálták Selenával, Luke-kal és Zaynnel, csak az élvezetre koncentrált, de az előző esti hosszú, nyelves-hajbatúrós-ajakharapdálós csók különös érzéseket ébresztett benne. Évek óta ez volt az első alkalom, amikor egy ilyen szenvedélyes csókot nem szex, hanem csendes egymáshoz bújás követett.
Már az iskola mögött nevetgéltek, amikor befordult a sarkon Dylan. Intett Mileynak, miközben elővette zsebéből a cigijét. Zayn miatt nem akart odamenni a lányhoz, de az hívogatóan integetett neki, míg végül beadta a derekát.
- Sziasztok - köszönt, kerülve Zayn pillantását.
- Szia - üdvözölte barátságosan Miley, aztán felemelte a kezében tartott füvescigit. - Kérsz?
A mellette álló Zayn feltűnően köhögni kezdett, mire Miley kérdőn felé fordult.
- Mi az, sajnálod?
- Tőled nem.
- Nyugi, amúgy sem kell a füved - vetette oda Dylan. - Meg más sem, ami a tiéd.
Zayn arca undort tükrözött, amikor a fiúra nézett. Bosszantotta, hogy Dylan bármiféle erőfeszítés nélkül képes elérni azt, hogy akarja őt. Mindig ő lesz az egyetlen fiú, aki iránt ilyesmit érez, ebben Zayn teljesen biztos volt.
- Nem is adnék neked semmit - felelt végül és elfordította az arcát. - Majd Tyler megad neked mindent, amit akarsz.
Zayn nem akarta Miley előtt elszólni magát, de ingerültségében hamarabb beszélt, mint gondolkodott. Nem tudta, hogy a lány tud Tylerről, így kissé zavarba jött, amiért kiejtette a fiú nevét a száján.
Dylan csalódottan nézte őt.
- Én senkinek nem mondtam el, hogy akaratom ellenére megcsókoltál, vagy hogy szerelmet vallottál nekem, csak hogy megnyerhess egy fogadást. Úgyhogy te se beszélj Tylerről! Miley tud róla, de te ezt nem tudhattad, ha csak ő el nem mondta neked...
- Én nem szóltam egy szót sem, mert azt hittem Zayn nem tud róla! - jelentette ki Miley, majd az említett fiúhoz fordult. - Miféle fogadás?
- Lényegtelen.
Dylan bosszúságában képtelen volt visszafogni magát.
- Fogadott Tylerrel abban, hogy melyiküknek sikerül hamarabb megkapni engem. Csak elveszítették mindketten a fogadást, mert nekem egyikük sem kell - mondta, aztán sarkon fordult és elindult vissza a terembe. Már a kezében tartott mentolos cigit sem kívánta.
- Kicsit most beégtél - mosolygott Miley elégedetten Zaynre.
- Leszarom Dylant.
- Tudod, hogy ezt most megérdemelted.
- Fogd be! - húzta a száját méltatlankodva a fiú.

Austin Nickkel és Selenával az oldalán lépkedett a második emeleti folyosón, amikor megakadt a tekintete a fémszekrények előtt csókolózó pároson. A bőrdzsekit és miniszoknyát viselő Kristen beletúrt egy magas, fejkendős fiú hajába, majd végig simított atlétáján keresztül dudorodó izmain. Austint megpillantva lassan a szájába csúsztatta középső és mutatóujját. Kéjes pillantással szopogatta őket egy darabig, míg végül kihúzta ujjait a szájából es elmosolydva beintett a fiúnak.
Austin
- Sosem fog megbocsájtani - csóválta a fejét szomorúan Austin.
A mellette álló Selena kajánul vigyorgott.
- Kristen kikosarazott. Bíztasson az, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhetsz.
- Benned semmi együttérzés nincs.
- Jaj, ne mondj már ilyet! - A lány úgy tett, mintha megsértődne, de végül elnevette magát. - Igazad van, tényleg nincs! Engem sem sajnál senki. Mindenki ringyónak tart.
- Mert az is vagy - forgatta a szemét Austin.
Nick megveregette barátja vállát. - Selnek igaza van, ne szomorkodj Kristen miatt. Nagyon gáz.
- Na te meg inkább meg se szólalj! Nem is tudom, ki élte át vele élete legjobb dugását... Remélem tudod, hogy a mocskos puncija után az enyémbe még gumival sem rakod be többet - mondta Selena, mielőtt befordult az osztályterem ajtaján. Nick elvörösödve követte őt. Austin szomorúan leemelte Kristenről a tekintetét és barátai után ment.

Kat minden testi adottságát bevetve, falatnyi ruhájában járta az iskola termeit és próbált minél több diáktársával beszélgetést kezdeményezni, hogy megkedveljék őt. Az őszinteséget mellőzve dícsérte a lányok öltözékét és szégyentelenül flörtölt az összes fiúval, aki az útjába került. Néhány nappal korábban feltöltötte első YouTube videóját, amin kedvenc sminktippjeit osztotta meg nézőivel. Eltökélte, hogy amíg Iggy nincs jelen az iskolában, addig megpróbál minél nagyobb népszerűségre szert tenni. Iggy barátnői nem nézték jó szemmel ténykedését. Mikor tudatosult bennük, mit művel a lány, útját állták a folyosón.
- Azt hiszed a nyalizással népszerű leszel? Olyan jelentéktelen vagy, mint amilyen a reggelim volt - nézett rá Nina szánakozva.
Kat hátravetette kivasalt haját a válla fölött. Semmi sem szeghette kedvét. Ahhoz túlságosan eltökélt volt.
- Én legalább nem valaki más árnyékában élek. Rátok mindenki csak úgy fog emlékezni, mint Iggy
Kat
alattvalóira. Még egyéniségetek sincs, önálló gondolataitok meg még kevésbé.
- Már ne hari, de a póthajam egyénibb, mint a te valódi hajad - vetette a szemére Ariana, miközben lófarokba fogott, dús hajával játszott.
- Az enyém legalább eredeti!
Charli elkapta a lány karját és közelebb húzta őt magához.
- Kihasználod azt, hogy valakit lelőttek, és szervezkedsz a háta mögött, amíg kórházban van! Ez mégis mit mond el rólad? Félsz Iggytől. Félsz, mert tudod, hogy soha nem leszel olyan népszerű, mint ő! Lehet, hogy ránk csak a barátnőiként fognak emlékezni az emberek, de rád meg sehogy! - mondta, majd elengedte a lányt és vállával szándékosan neki ütközött, amikor elsétált mellette. Nina elégedett mosollyal az arcán követte őt.
- Sehogy, ribanc! - ismételte Ariana, mikor elhaladt Kat mellett.
- Én legalább nem vagyok szerelmes a barátnőm meleg tesójába! Hamarabb fogják megdugni őt, mint ő téged! - szólt Charli után, mire az visszafordult és dühösen megindult felé. Kat fájdalmasan felvisított, mikor a lány két kézzel belemarkolt a hajába. Próbálta eltolni őt magától, de közben ügyelt arra, hogy a telefon ki ne essen a kezéből.
- Dylant hagyd ki ebből, te büdös ribanc! - figyelmeztette Charli, majd ingerülten sarkon fordult és barátnői után ment.
Kat megvárta, míg mindhárman eltűnnek a folyosó végén, aztán megnézte a kezében tartott telefonján, hogy sikerült-e levideóznia a történteket. Már tudta is, mi lesz a következő videó, amit feltölt majd csatornájára.

Dylan meglepődött, amikor délután üzenete érkezett Shawntól. Szülei már korábban elindultak Iggyért a kórházba, de ő nem mehetett velük. Iskola után már a nappaliban várta őt a pszichológus, így maradnia kellett. Miután elbúcsúzott a nőtől, megpakolta tálcáját a konyhában bagettel, sonkával, sajttal és zöldségekkel, aztán a szobájába indult, hogy bekapcsoljon egy filmet és kicsit elfeledkezzen a valóságról. Mióta Logannel tisztázták a dolgokat, ismét volt étvágya. Hiányzott már számára az önfeledt falatozás, hiszen imádott enni. Teli szájjal kíváncsian megnézte a Shawntól kapott üzenetet.
Tudnánk találkozni úgy, hogy Tyler ne tudjon róla?
Dylan azon töprengett, hogyan lehetne ez lehetséges. Ha áthívja a fiút, Tyler bármikor beállíthat és megláthatja őket. Ha ő menne el valahová, hogy találkozzon vele, talán Tyler akkor is követné őt. Hiszen a kórházban is ott termett, mikor bement Loganhez. Talán most is kint leselkedik valamelyik bokorban. A fiúra gondolva még az étvágya is elment. Eltolta maga elől a már egyébként is majdnem teljesen üres tálcát és bosszankodva elterült az ágyon. Utálta, hogy Tyler még azt is megtiltja neki, kivel találkozzon. A legrosszabb az volt az egészben, hogy zsarolásával elérhette, amit csak akart. Dylannek fogalma sem volt, hová fog ez az egész fajulni. Valamivel sürgősen elő kell rukkolniuk.
Dylan
Időközben lehűlt a levegő, ezért felkapta a kabátját az ágyról és az ajtó felé indult. Telefonját nyomkodva lesietett a lépcsőn és megírta Shawnnak, hol találkozzanak. Az autót ezúttal otthon hagyta, nehogy Tyler véletlenül kiszúrja valahol. A rendszámról azonnal felismerné. Helyette kitolta a garázsból biciklijét és felpattant rá. Úgy gondolta egyébként is ráfér egy kis mozgás. Nagyon remélte, hogy Tyler nincs a közelben és nem látja őt. Miközben tekert, jobbra-balra nyújtogatta a nyakát, de szerencsére nem pillantotta meg a fiút egyik fa vagy oszlop mögött sem.
A könyvesbolthoz érve ledobta biciklijét és belépett az ajtón. Apró csilingelés jelezte az új vásárló érkeztét. Dylan körülnézett a könyvekkel megpakolt polcok között és ki is szúrta az egyik sarokban ácsorgó Shawnt. A fiú egy Harry Potter-kötetet szorongatott a kezében és idegesen pislogott körbe attól tartva, hogy egyszer csak megjelenik előtte Tyler a semmiből. Dylant látván halványan elmosolyodott és visszatette a könyvet a helyére. Közben lehúzta felcsúszott pulcsiját a karján, hogy eltakarja a csuklóját.
- Szia. Örülök, hogy eljöttél - mondta.
- Remélem Tyler tényleg nem tudja meg.
- Miért pont könyvesboltban akartál találkozni? - Shawn értetlenül pislogott a fiúra.
A válasz viszont egyszerű volt.
- Mert Tyler véletlenül sem tenné be a lábát egy könyvesboltba, úgyhogy nem kell aggódnunk azon, hogy besétál ide. Miért akartál találkozni? - Dylan kíváncsian várta a választ.
- Nem akarom, hogy te is átéld azt, amit nekem kellett. Fél évvel ezelőtt én is jártam Tylerrel. Ő volt az első és egyetlen barátom. Azóta inkább egyedül vagyok. Félek közel kerülni a fiúkhoz, mióta megismertem őt. Tudom, hogy először tökéletesnek tűnik, de nem az...
Dylan leemelt egy könyvet az egyik polcról és úgy tett, mintha éppen azt nézegetné.
- Sajnos tudom, hogy mire képes.
Shawn értetlenül nézett rá, miközben találomra ő is felkapott egy könyvet.
- Akkor meg mi a fenéért vagy vele?!
- Mert zsarol engem. Ha szakítok vele, megmutatja mindenkinek Logan naplóját, a szülei meg elküldik őt bentlakásosba és nem láthatnám többé.
- Rohadt szemétláda... - morogta indulatosan Shawn, miközben becsapta a kezében tartott könyvet. - Láttam a képet rólad és Loganről. Szereted őt?
- Igen - felelte Dylan őszintén. - Mindennél jobban. Viszont nem tudok megszabadulni Tylertől, hogy vele
lehessek. Már eltiltott minket egymástól, nem is láthatom őt.
- Nagyon sajnálom! Figyelmeztetni akartalak, hogy szakíts vele, amilyen gyorsan csak tudsz, mert láttam a kórháznál, hogy veled is erőszakosan bánik, de ezekszerint nem mondtam semmi újat...
- Téged is... megütött már? - suttogta Dylan.
Shawn szomorkásan elmosolyodott.
- Rendszeresen. Meg kellett adnom minden jelszavam neki és ha beszéltem valakivel aki fiú, nagyon begurult. Még a  kommentektől is. Pedig én hűséges voltam. Nem csaltam meg és nem beszéltem olyan dolgokról senkivel, de nem számított. Egyszer úgy összevert, hogy kórházba kerültem. Aztán nem keresett többé. Biztos megtetszett neki valaki más.
Shawn kissé megkönnyebbült, hogy végre beszélhetett valakinek a történtekről. Túl sokáig tartotta magában a fájó emlékeket.
Dylan együttérző tekintettel pillantott rá és pontosan tudta, min mehetett keresztül a fiú. Hiszen számára ugyanaz a jelen, ami Shawn számára szerencsére már csak a múlt.
- Úgy sajnálom...
- Fogalmam sem volt, hogy már a mi sulinkba jár. Eddig nem futottam össze vele, csak a kórház parkolójában, amikor veled volt. Pedig úgy reménykedtem, hogy soha többé nem látom.
Shawn
- Én is abban reménykedek. Van kedved bekapni egy hamburgert vagy meginni egy kólát? Van itt pár tömbnyire egy nagyon jó gyorsbüfé - javasolta Dylan, mire Shawn zavarba jött. Minden zsebe üres volt.
- Nem hoztam magammal pénzt - mondta.
- Nem baj, meghívlak.
Shawn szívesen a fiúval tartott volna, de nem akarta elfogadni az ajánlatát.
- Talán majd máskor, jó? Majd ha már Tyler nem lesz a képben. Félek, hogy meglát minket. Megfenyegetett a parkolóban, miután elmentél. Nem is szabadna szóba állnom veled.
Dylan hálásan megszorította a fiú karját.
- Köszönöm, hogy kockáztattál. Remélem nem lesz belőle bajod! Tőlem biztos nem fudja meg, hogy találkoztunk - ígérte, majd elbúcsúzott Shawntól és kilépett a bolt ajtaján. Biciklijén ülve aztán azon töprengett, hogy létezhetnek olyan gusztustalan emberek, mint Tyler. Nem hitte, hogy ez még lehetséges, de még az addigiaknál is jobban gyűlölte a fiút.

Hazaérve észrevette, szülei autója a feljárón áll. Ledobta az udvaron biciklijét és izgatottan a bejárat felé rohant, hogy végre újra találkozzon testvérével. A lány szobájába lépve azonban üresség fogadta.
- Hahó!
- Épp fürdök, mindjárt kész vagyok és megyek! - hallotta Iggy hangját a fürdőből kiszűrődve. Úgy döntött, addig ő is gyorsan lezuhanyzik, mert kissé megizzadt a nagy tekerésben. A szobájába lépve ijedten hátraugrott, amikor észrevette, a félhomályban kirajzolódó, ágyon ülő alakot. Egy pillanatra azt hitte, a Sikoly jelmezes őrült az. Kapkodva kitapogatta a villanykapcsolót és a dühös tekintetű Tyleren akadt meg a tekintete.
Szóval lebukott. A fiú tudja, hogy nem volt itthon. Vajon mióta ülhetett az ágyon? Talán még hazudhatja, hogy ő is szüleivel jött.
- Hol voltál? - kérdezte számonkérő hangon a fiú. Dylan az ágyra dobta kabátját és tisztes távolból válaszolt.
- Hazahoztuk Iggyt a kórházból.
- Azt hiszed átverhetsz?! Anyukád engedett be és azt mondta, elmentél valahova de várjalak meg nyugodtan, ha szeretném!
Tyler felállt az ágyról és lassú léptekkel megindult a fiú felé. Az hátrálni kezdett, egészen a falig.
- Logannel voltál, igaz?!
Dylan nem tudta, mit feleljen. Nem mondhatja el, hogy Shawnnal volt. Nem vonhatja bele őt is újra ebbe az őrületbe.
- Mileyval voltam - dadogta végül.
- Persze, azért hazudtál az előbb!
- Azért hazudtam, mert már félek bárkivel is találkozni! Lassan azt is megtiltod, hogy levegőt vegyek!
- Tudom, hogy Logannel voltál! NE HAZUDJ! - Tyler az utolsó két szót szinte már ordította.
Dylan hullámzó mellkassal a falnak préselődött. Sűrűn vette a levegőt és félt.
- Kérlek, ne csináld ezt... Nem vele voltam!
Tyler ököllel gyomorszájon vágta őt, mire összegörnyedve a hasához kapott. A követkető ütés a tarkóját érte. Térdre rogyott és a kezeire támaszkodott. A fájdalomtól megeredtek a könnyei, amiket végül elnyelt az puha szőnyeg, amit kezeivel markolt.
Tyler
- Te meg mi a faszt csinálsz?! - csattant a közelből Iggy hangja. A lány fején törülközővel, köntösben állt az ajtóban.
- Dylan leejtett valamit, azt keresi - hazudta Tyler szemrebbenés nélkül.
- Persze, és azért folyik a könnye! Ha még egyszer hozzáérsz a testvéremhez, én magam csinállak ki! Most pedig húzz innen, ne is lássalak többet ebben a házban! MENJ MÁR! - visította Iggy felbőszülve, mire Tyler kelletlenül az ajtó felé indult.
- Ha nem lenne felkötve az egyik karom, most megfognám a fejed és beletérdelnék az arcodba! - replikázott a lány paprikapiros arccal, mikor Tyler már lefelé rohant a lépcsőn. Iggy testvéréhez sietett és egyik kezével belekarolt, hogy segítsen felállítani őt. Miután leültette az ágyra, komoly arccal kérdőre vonta.
- Mi volt ez az egész?!
Dylan nem látta értelmét több hazugságnak. Itt volt az ideje, hogy végre bevallja az igazságot.
- Hosszú. Ha azt akarod, hogy elmondjam, az elején kell kezdenem... Jobb lesz, ha inkább leülsz - nézett fel fátyolos tekintettel testvérére a fiú. Iggy leült mellé és megszorította a kezét.
- Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz!
Dylan lassan bólintott, majd próbált erőt venni magán. Régóta tervezte már ezt a pillanatot és nem éppen így képzelte el. Tudta, hogy nehéz lesz. Iggynek nehezebb elmondani, mint Logannek, Mileynak vagy Shawnnak. Végül nagy levegőt vett és kimondta.
- Én... meleg vagyok.
Dylan

6 megjegyzés:


  1. Tylert mikor akatod likvidálni? Mar nagyon ráférne ha valaki fejbe vágja őt valami keménnyel hogy fel se tudjon kelni. Kristen jól megmondta a magáét és ez tetszett. Szegény Shawn neki is azon kellett keresztülmennie mint Dylannak. Remélem Iggy megérti majd a tesóját :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is megérdemelné. Még nem derült ki minden és nincsenek elvarrva a szálak, úgyhogy még sajnos nem lehet. :/
      Örülök, hogy tetszett a Kristenes rész és igen, Shawnnak talán még rosszabb volt mert Tyler vele még durvábban bánt és mellette nem volt senki. :/ Iggyben sokkal több minden rejlik, mint azt sokan gondolják. :)
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  2. Hű, hol kezdjem?
    Talán Dylannel kellene. Imádom a srácot, és olyan szinten sajnálom, hogy szavakba sem lehet önteni... Végre bevallotta Logannek, hogy miért volt az a jelenet a halloween bulin. Tyler egy rohadt seggfej, megrendített az, amit Shawn mesélt... Alig várom, hogy lebukjon/eltűnjön/börtönbe kerüljön/meghaljon, vagy bármi, csak takarodjon Dylanék közeléből!!!
    Iggy talán végre visszatér, és helyre teszi Katet, akit már nagyon utálok. Charliék jól megmondták neki. Szánalmas, hogy a Youtube segítségével akar hírnevet szerezni, na meg az, hogy levideózta azt a jelenetet...
    Zayn nagyon gyanús, hülyén viselkedik. Kíváncsi lennék, érez-e valamit Miley iránt, mert ez nem derült még ki. Vajon Miley szerelmes? Úgy tűnik... Tetszett, hogy Zayn elmondta neki, mi van.
    Kristennek igaza volt, jól megmondta Austinnak. Logan annyira, de annyira cuki volt, mikor felvette Dylan pulcsiját!
    Selena valamilyen szinten ezúttal jogosan haragszik, de akkor is egy ribanc. Harry aranyos, remélem többet fog majd szerepelni. Amúgy Shawn is aranyos, sajnálom őt is. Kíváncsi leszek, mit hozol ki a karakteréből.
    Az utolsó mondat annyira... hatásos volt. Az olvasó tudta, és Iggy is tudta már, de mégis olyan... tökéletes lezárást adott a fejezetnek.
    Várom a következőt!
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Sokat jelent, hogy mindig veszed a fáradtságot és a fejezet után próbálsz minden szereplőhöz hozzáfűzni valamit. :)
      Én is nagyon sajnálom Dylant és már én is várom, hogy Tyler leszálljon róluk. Az általad felsorolt opciók közül még nem tudom melyiket válasszam.🤔😂
      Shawnt is sajnálom és Logant is. Mindhárman Tyler miatt szenvednek/szenvedtek. Logan miatta van kórházban. :/ Hihetetlen, hogy ezt mondom, de még Nicknél is rosszabb.
      Örülök, hogy kedveled Shawnt és Harryt. Mindketten többet fognak szerepelni. :)
      Miley valamit érez Zayn iránt, de hogy mit, azt nem tudja még. Zayn meg szerintem jelenleg tipikusan abban a szakaszban van, hogy csajozik ezerrel, mert nem akarja elfogadni hogy Dylan (is) tetszik neki.
      Kat szerintem is szánalmas és örülök, hogy Charli pártján állsz, mert én is.😂 Remélem ettől nem vagyunk képmutatóak, mert ha úgy nézzük Katet is bántalmazzák a suliban, őt még sem sajnáljuk.🤔
      Örülök, hogy tetszett a befejezés és igazad van, hiába tudtuk, kellett már ez a vallomás. Ahogy Zayn vallomása is és Shawné. Remélem így érthető miért ezt a címet kapta a fejezet.🤔
      Remélem tetszeni fog, amit Shawn karakteréből sikerül majd kihoznom.
      Ahogy tudom, hozom a követketőt!
      Puszi: Janek

      Törlés
  3. Szia
    Hu hosszú idő után végre sikerült behoznom a lemaradásomat😅
    Őszintén szólva nem is tudom, hogy hol kezdjem ez a blog csak jobb és jobb lesz.
    Én kezdetben a Dylan-Charlie párosnak drukkoltam de most már abszolút a Logan-Dylan páros mellett vagyok.
    Miley-t és Justint kezdem megkedvelni de még vannak dolgok amik miatt haragszom rájuk.
    Tylert remélem minél előbb sikerül kiirni a történetből már nagyon elegem van belőle.
    Kíváncsianvárom a következő részt 😆

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Azt hittem már elfelejtetted a blogot, mert rég láttalak már itt, de nagyon örülök, hogy még mindig érdekel és annak is, hogy írtál! Na és persze annak is, hogy a Logan/Dylan párosnak drukkolsz.😇
      Mileyra és Justinra még én is haragszom, de már megszerettem őket.
      Tyler pedig a legrosszabb, de még mindig van róla mit írnom, lesznek még durva dolgok.
      Hamarosan jön az új rész, remélem akkor is látlak majd!🤗

      Törlés