2017. június 20., kedd

25. Fejezet: Elcsattant csókok

Logan a sportcsarnok lelátóján ült és a pályán bemelegítő lányokat figyelte. Látta közöttük Charlit, Ninát és Arianát is, de Iggy sehol sem volt. Logan leemelte tekintetét a pom-pom csajokról és ismét telefonja kijelzőjére pillantott. Ám csalódnia kellett, ugyanis még mindig nem jött újabb üzenete Dylantől. Furcsán egyedül érezte magát a fiú nélkül. Annyira hozzászokott már a jelenlétéhez, hogy ha nem volt vele olyan érzés volt, mintha nem jutna elég levegőhöz. Egy pillanatra elrévedt a közeli jövő gondolatán, amiben Dylan járni kezd Tylerrel. Egyre több időt töltenek majd együtt, ő pedig egyre kevesebbet fogja látni a barátját. Hiszen az újdonsült szerelmesek minden percüket a másikkal akarják tölteni. Tudta, hogy Dylan úgyis mindenhová magukkal hívná őt is, de semmiféleképp sem akart harmadik kerék lenni. Milyen lesz az élete Dylan nélkül? Hiszen minden szabadidejüket együtt töltik, és mióta Logan ide költözött, minden jó emléke a fiúval kapcsolatos. El sem tudta képzelni, mennyire sivárak és
Logan
magányosak lesznek a mindennapjai, ha Dylan nem lesz vele. Barátja a legrosszabb pillanataiban is képes volt felvidítani őt, ilyen embert még egyet pedig egyáltalán nem ismert. Más barátja nincs, mivel Dylan megismerése után nem is akart senki mással sem időt tölteni rajta kívül. Remélte, hogy semmi sem fog változni közöttük és minden olyan lesz, amilyen eddig volt. Ekkor megjelent a sportcsarnok egyik sarkában Iggy, Logan pedig azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben a lánnyal. Vörösek voltak a szemei, mintha épp sírt volna. Egyáltalán fel sem nézett a lelátóra, hogy integessen neki. Egyenesen a lányokhoz indult, akik megszólalni sem mertek. Iggy végignézett rajtuk, aztán dühösen felmordult.
- Hol a picsában van Miley?!
- Nem tudjuk - hebegte Ariana.
- Valaki látta őt? - kérdezte dühösen Iggy, miközben végigjáratta tekintetét csapattársain.
- Én akkor láttam utoljára, amikor épp kijöttem a mosdóból, ő pedig be - szólalt meg félénken egy csinos, rövidre nyírt hajú lány.
- Pompás. Már most megbántam, hogy bevettem a csapatba azt a lotyót. Mindjárt jövök, addig melegítsetek be! - Adta ki az utasítást Iggy, aztán hátat fordított a többieknek és visszaindult az öltözők felé.
- Mehetek veled? - kiáltott utána reménykedve Ariana. Iggy vállat vont, a lány pedig lelkesen a nyomába szegődött.
A mosdóba belépve aztán kéjes nyögések és cuppogó hangok ütötték meg fülüket. Iggy berúgta a vécéfülkék ajtaját, az utolsó előttiben pedig rátaláltak a keresett lányra: Miley a fülke falának támaszkodva állt felemelt szoknyával, a háta mögött pedig egy focicsapatban játszó nagydarab negyedikes állt bokáig letolt gatyával.
- Szent szar! - tátotta a száját Ariana, le sem véve szemét a jelenetről.
-Ohh, sziasztok! Várnátok egy kicsit? Már nem kell sok. Felőlem nézhetitek is - köszönt Miley.
 Iggy istentelen dühbe gurult.
- Te utolsó büdös ringyó! Beveszlek a csapatba, adok neked egy esélyt, hogy bizonyíthasd, a kefélésen kívül értesz valami máshoz is, erre te az edzés ideje alatt a vécében dugatod magad?!
- Azt hittem vége lesz, mire elkezdődik az edzés... ahh, ez rohadt jó, abba ne hagyd! - szólt hátra Miley nyögdécselve partnerének, de sajnos nem élvezkedhetett tovább, Iggy ugyanis belekapott a hajába és lerántotta a fejét a csempéig.
- Na ide figyelj, te kis dög! Most rögtön felhúzod a bugyidat és betakarodsz a sportcsarnokba a többiekhez, vagy kiraklak a csapatból, mielőtt egyszer is felléphetnél velünk! - fenyegette remegő hangon.
- Ne, ez fáj... oké, megértettem! - adta meg magát Miley, mire Iggy elengedte őt.
- Most mi a franc lesz? Nem hagyhatsz itt, miután így beindítottál! Rohadtul kanos vagyok! - kiáltott a fiú Miley után, mivel az felhúzta bugyiját és kilépett a fülkéből.
- Bocsi, de magadnak kell befejezned. Ez most fontosabb - integetett neki Miley. A fiú Arianára és Iggyre pillantott. Ariana le nem vette szemét a srác férfiasságáról.
- Nektek nem lenne kedvetek folytatni? Iszonyat dögösek vagytok!
- Eltaláltad, nem! - felelte Iggy és behúzott egyet a fiúnak, mire az megtántorodott és a vécéfülke falának esett. Iggy nevetve sarkon fordult, majd magával húzta a bámészkodó Arianát is.
- Nem maradhatnék egy kicsit? - unszolta a lány.
- Nem! Már megmondtam százszor, hogy ha olyan ribanc akarsz lenni, mint Miley vagy Selena, akkor megszűnik a barátságunk! Ne bosszants fel még jobban.
- Rendben, bocsánat. A barátságod a legfontosabb.
- Akkor gyere, menjünk végre próbálni! Rohadt sok stresszt kell levezetnem.
- Miért, mi történt? - kíváncsiskodott Ariana, mikor beléptek a sportcsarnok ajtaján.
- Semmi, amihez közöd lenne.
Iggy tapsolt egyet, mikor a lányokhoz értek, mire azok mind elhallgattak.
- Oké, Nina indítsd el a Bitch, I'm Madonnát! Mutassuk meg ennek a ribinek, hogyan is csináljuk! - bökött Miley felé. A csajok elfoglalták helyüket a pályán, a zene pedig elindult. Iggy állt középen. Mielőtt táncolni kezdett, vetett egy pillantást a lelátón ülő Loganre. Egy pillanatra találkozott a tekintetük és mindketten elmosolyodtak.

Kristen hazafelé sétált egymagában, de semmi kedve nem volt otthon ülni. Unta már, hogy minden délutánját egyedül tölti a szobájában. Bár a maszturbálás Logan képeire mindig feldobta a hangulatát, most akkor sem akart a négy fal között ülni. Így hát úgy döntött, vetet magának az egyik fiatalok körében elég népszerű, közeli kocsmában egy doboz sört és hátha összebarátkozik valakivel. Amikor belépett a szórakozóhely ajtaján, az ott lévők vetettek rá egy pillantást, aztán többre nem is méltatták. Kristen szipogott egy nagyot, majd magabiztosnak szánt lépésekkel megindult a pult fölé, ami mögött egy húszaséveiben járó srác állt.
- Mit adhatok? Egy pohár Capyt, esetleg egy Cherry Coke-ot? - kérdezte barátságosan, miután úgy vélte, Kristen még nem nagykorú.
- Egy sört kérek - vagánykodott a lány.
- Elkérhetem a személyidet?
- Az nincs nálam, de huszonöt vagyok.
- Sajnálom, de akkor nem szolgálhatlak ki alkohollal - csóválta a fejét a fiú. Kristen a pulton keresztül kissé közelebb hajolt hozzá és csábosan megrebegtette szempilláit.
- Na és ha megmutatom neked a mellem?
- Ne haragudj, de semmiképp sem szeretném látni őket.
- És a puncimat esetleg? - reménykedett Kristen.
- Azt meg végképp nem.
- Meghívom egy sörre - szólt egy ismerős hang egyenesen a lány mellől. Kristen oldalra pillantott és
Kristen
meglepetésére Austinnal találta szembe magát.
- Neked van személyid? - kérdezte a pultos hitetlenkedve.
- Persze - azzal Austin előhalászta nadrágja zsebéből hamis személyijét - miszerint huszonegy éves volt - és átnyújtotta a srácnak, aki vetett rá egy pillantást majd kelletlenül hátat fordított, aztán lerakott eléjük a pultra egy-egy doboz sört.
- Poharat kértek?
- Nem, jó lesz így - biccentett Austin, majd az álmélkodó Kristenhez fordult, aki csak habogott.
- Hogyan csináltad? Ugyanannyi éves vagy, mint én! - kíváncsiskodott suttogva, csillogó szemekkel.
- Hamis személyivel - kacsintott Austin. - Na és hogyhogy itt vagy ilyenkor? Még három óra sincs.
- Nem volt kedvem hazamenni... és te?
- Nekem se - csóválta a fejét a fiú. - Nem tudtam, hogy te nappal kocsmában ülő típus vagy - vigyorgott.
Kristen száján majdnem kicsúszott, hogy nem is az és még soha nem járt kocsmában, pláne egyedül, de végül meggondolta magát és úgy döntött, kicsit imponál a srácnak.
- Pedig az vagyok. Sokat csövelek itt, engem itt mindenki ismer - dicsekedett, majd az Iggytől ellesett módon hátravetette zsírtól fénylő haját a válla fölött.
- Akkor miért nem kértél meg valakit, hogy vegye meg a piádat és miért egyedül álltál a pultnál? - nézett rá hitetlenkedve Austin.
- Mert ahhoz volt kedvem. Figyelj! - Kristen hátat fordított a pultnak és oda szólt a hozzájuk legközelebbi asztalnál ülő négy-öt fős fiútársasághoz.
- Hé srácok, mizu?
- Te meg ki a bánat vagy?! Egy ebihal? - nézett rá vissza értetlenül az egyik fiú, aztán haverjaival hasukat fogva nevettek. Kristen szemét forgatva visszafordult a vigyorgó Austinhoz.
- Látod, ismernek.
- Ebihalként?
- Igen, ez a becenevem... - motyogta Kristen, de Austin csak mosolygott.
- Tudod, én tényleg sokat járok ide és még soha nem láttalak itt.
- Jó, nem járok ide! Most örülsz?!
- Mondhatni.
Miért nevet rám így? És miért nem cikiz, mint a suliban? Miért kedves velem? Miért hívott meg egy sörre ahelyett, hogy kinevetett volna, amiért nem szolgálnak ki? Miért ült le mellém és maradt velem, ha rendszeresen ide jár és valószínűleg sok embert ismer? - száguldoztak a kérdések Kristen fejében.

Tyler hitetlenkedve és elismerően figyelte, ahogy Dylan megeszi az utolsó szeleteket is óriás méretű pizzájukból, amiből ő már a negyedik szelettel is megküzdött.
- Tévedtem, végül mégis csak elfogyott - vigyorgott.
Dylan, aki mindig belefeledkezik az evésbe, hirtelen észbekapott és lenyelte a szájában lévő falatot, aztán gyorsan megtörölte az arcát.
- Bocsi, csak imádok enni. Most biztos azt gondolod, hogy egy disznó vagyok.
- Dehogy! Irtó cuki, ahogy ilyen beleéléssel eszel.
- Köszi - pirult el Dylan. - Pedig nem olyan cuki, hogy egy elefántot is képes lennék felfalni.
Miután kiléptek a pizzéria ajtaján és felültek a motorra, Tyler oldalra fordította a fejét, hogy Dylan hallja, amit mond.
- Szeretnélek elvinni még egy helyre, mielőtt hazaviszlek. Persze csak ha szeretnéd.
- Benne vagyok, csak ne olyan helyre vigyél, ahol van kaja.
Miközben hasították a levegőt a motorral, Dylan szorosan Tyler derekára fonta karjait és azon gondolkodott, milyen jól érzi magát a fiú társaságában. Mindig azt hitte, hogy az első randiján zavarban lesz, kínosan érzi majd magát és nem tud még megszólalni sem, de Tylerrel olyan volt, mintha már régóta ismernék egymást. Nem érezte úgy, hogy mondania kell valamit csak azért, hogy megtörje a kínos csendet, mert az nem is volt egyetlen egyszer sem kínos. Életében először reménykedve gondolt arra, hogy talán végre boldog lehet. Mindig azt hitte, hogy nem lesz senkije, mivel azt sem tudta, kit keressen. Most viszont egyre biztosabb volt abban, hogy mi az, amit szeretne... hogy ki is ő valójában. És életében először ez most nem zavarta. Egyáltalán nem.
Miután már a város határát is elhagyták, el sem tudta képzelni, hová akarja őt vinni Tyler. Végül a fiú lekanyarodott motorjával az út szélén sorakozó fák mellett és levette bukósisakját.
- Innen gyalog megyünk tovább - mondta, majd elindult a fák között, egyre távolabb hagyva maga mögött az országutat. Dylan bizonytalanul követni kezdte őt és eszébe jutottak azok a horrorfilmek, amikben ilyenkor ölik meg a gyanútlan áldozatokat. Aztán Tyler hátrafordult és rámosolygott, amitől minden félelme tovaszállt. Végül a fiú egy kis patak mellett állt meg, ami vidáman csörgedezett a fák között. Tyler óvatosan Dylan kezéért nyúlt, majd amikor az nem ellenkezett, megfogta és vezetni kezdte a patak széle mentén. A fák mögül végül előbukkant egy pici és feltehetőleg nem sokszor használt fahíd, ami átszelte a vékony patakot. Dylan úgy gondolta, erre aztán nem sok ember fordulhat meg. Tyler a hid közepén állt meg és szembefordította magával a fiút.
Tyler & Dylan
- Szép, nem igaz? - kérdezte az alattuk csordogáló patak felé intve fejével. Dylan lenézett a tiszta vízre, aztán az őket minden irányból körülölelő fákra, majd az égszínkék égboltra. Nem messze tőlük madárcsicsergést hallott és be kellett látnia, a szép igen csak gyenge kifejezés arra, amit lát és érez.
- Gyönyörű... és olyan nyugodt.
- Azért hoztalak ide, mert azt akartam hogy minden tökéletes legyen. Hogy ha visszagondolsz majd rá, akkor mosolyogj... hogy igazán különleges legyen.
Azzal Tyler lassan közeledni kezdett Dylanhez, aki teljesen leblokkolt amikor rájött, mire készül a fiú. Végül hagyta, hogy megtörténjen. Hiszen ő is akarta, mindennél jobban... és Tyler ajkai az ajkaira tapadtak őt pedig elöntötte a forróság. Mint aki beveri a fejét és megszédül, hirtelen úgy érezte, a gravitáció megszűnt létezni és csak lebeg a semmiben. Lassan Tyler derekára csúsztatta kezét, a fiú pedig két tenyere közé fogta az arcát és egyre erősebben csókolta őt. Nem tudta, mennyi idő telhetett el így. Lehettek másodpercek csupán, vagy percek, esetleg végtelen idők is. Amikor végül elengedték egymást és belenézett Tyler barnán csillogó szemeibe, úgy érezte, ennél szebb már nem is lehetne. Eszébe jutott, hányszor gondolt arra, hogy eldobja az életét mások szekálása miatt és hálát adott, amiért nem tette meg. Mert akkor ezt itt és most nem élhette volna át. Ez pedig minden szekálást és fájdalmat megér. Logannek igaza volt. Nem élheti mások elvárásai szerint az életét. Hiszen ez csak az övé, és nem fogja boldogtalanul élni senkinek a kedvéért sem. Minden pillanatot meg kell ragadnia, ami ilyen érzésekkel tölti el. Ezekért tényleg érdemes élni.
- Azt akartam, hogy az első igazi csókod soha ne felejtsd el. Tudom, hogy Zayn akaratodon kívül megcsókolt, de az nem számít. Azt is tudom, hogy csókolóztál Logannel, de az sem számít, mert... gondolom az nem ilyen csók volt.
- Nem - ismerte be Dylan. A Logannel való csóktól csak még közelebb érezte magát barátjához, még bensőségesebb lett a kapcsolatuk, úgy érezte jobban kötődnek egymáshoz, mint korábban... de ez a csók most... ez most szenvedéllyel és vággyal teli volt, szinte elszállt tőle, mintha betépett volna. Meghatódva nézett az őt figyelő Tylerre.
- Azért képes voltál elhozni ide, hogy nekem feledhetetlen legyen? - hebegte. Nem gondolta volna, hogy vannak még ilyen fiúk. Neki pedig, aki minden alkalommal végigbőgi a Titanicot, pontosan ilyenre volt szüksége.
- Igen. Bármit megtennék azért, hogy örömet szerezzek neked - mosolygott Tyler.

Iggy
Iggynek őrülten felszabadító érzés volt tánccal kiadnia magából a felgyülemlett stresszt. Teljes összpontosítással adta át magát a zenének, barátnői pedig mind irigykedve pillantgattak rá. Mindannyian olyan magabiztosak és céltudatosak szerettek volna lenni, mint amilyen ő. Logan a lányokból egyáltalán nem látott semmit, ugyanis Iggy úgy vonzotta a tekintetét, mint mágnes a fémet. Közben időközönként vetett egy pillantást telefonjára, de Dylantől még mindig nem érkezett üzenete. Remélte hogy barátja jól van és remekül érzi magát. Iggy bosszúságára Miley gyorsan tanult, jól mozgott és ami a legfontosabb, igen hajlékonynak bizonyult. Egy ilyen embert pedig nem tehetett ki a csapatból az első meccs előtt.
- Egyelőre maradhatsz, de még egy maihoz hasonló, és repülsz. Megértetted? - fordult hozzá Iggy, aztán a zene újraindult és ők neki álltak még egyszer az egésznek elölről. Minden rendben is ment, amig meg nem jelent a lelátón Justin. Amikor Iggy észrevette őt, egy pillanatra a földbegyökerezett a lába és a ritmusból is kiesett. Profi lévén gyorsan kiküszöbölte a hibát és folytatta a koreográfiát, de Justinról nem tudta levenni a tekintetét. Eszébe jutott a fotóalbum és úgy érezte, ha nem koncentrál újra minden idegszálával a zenére, kettéhasad a szíve. Logan figyelmét nem kerülte el, hogyan néz Iggy a nem messze tőle álló Justinra. Elszomorodott, maga sem tudta miért. Ekkor kapott egy üzenetet Dylantől, hogy a fiú várja őt az iskola előtt. Felpattant és kisietett, mielőtt még tovább kell néznie, ahogy Iggy és Justin bámulják egymást. Miért kellenek a lányoknak mindig a bunkó pasik, akik mellett csak szenvednek és panaszkodnak, hogy nem úgy bánnak velük, ahogy megérdemelnék?! Úgy döntött, félreteszi az egészet, mielőtt jobban felbosszantja magát, és inkább örül annak, hogy végre a legjobb barátjával lehet.
Mikor meglátta az iskola lépcsőjének legalján rá várakozó Dylant, azonnal széles mosoly terült szét az arcán. Lesietett hozzá és szorosan magához ölelte őt.
- Úgy hiányoztál!
- Te is nekem - felelt Dylan és viszonozta az ölelést.
- Hogy kerültél ide?
- Megkértem Tylert, hogy ne haza vigyen hanem ide, mert megakarlak szabadítani a pom-pom ribik kínzásától. Nem bírtam volna kivárni otthon, hogy hazaérj. Na meg amúgy is itt maradt a kocsim a parkolóban.
Logannek jól estek a fiú szavai. Így már nem érezte olyan furcsának magát, hiszen nem csak neki volt rossz az, hogy nem látták egymást.
- Mit csináljunk? - kérdezte lelkesen, miközben rágyújtottak egy-egy cigarettára és Dylan autójához indultak.
- Menjünk el nálunk és beszélgessünk, filmezzünk meg ilyenek... benne vagy? Vagy inkább kajálni mennél? Esetleg kávézni valahova? Vagy a plázába?
- Nem, menjünk nálatok. Csak veled akarok lenni. Útközben viszont megállhatnánk valahol forrócsokiért.
- Jó ötlet! - nevetett Dylan és beszálltak az autóba.

Közben Kristen már túl volt a harmadik sörén, amitől kezdett becsiccsenteni. Nem kellett sok alkohol ahhoz, hogy a fejébe szálljon. Austin közben már legurított pár felest és mindenen vigyorgott.
- Miért vagy velem kedves? - szegezte neki kábán a kérdést Kristen.
- Miért ne lennék? - vonta fel a szemöldökét a fiú.
Austin
- Mert... az iskolában te is bányarémnek csúfolsz. Például ezért - felelte Kristen, majd egy csuklással koronázta meg kijelentését.
- Tudod... az iskolában muszáj egy bizonyos képet mutatnom magamról. Vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg.
- Mi? Nem értem miről beszélsz. Nem szeretem az akciófilmeket, sem a horrort.
- Úgy értem vagy te szekálsz másokat, vagy téged szekálnak.
- És ezért megkeseríted mások életét?! - nézett rá fejét kezével támasztva Kristen.
- Bocsáss meg. Nem akartam megkeseríteni az életed - nézett rá Austin, miközben a combjára tette a
kezét. - Van kedved kimenni egy cigire?
- Menjünk. Imádok cigizni!
Miután kimentek a kocsma mögé és Austin elővett két szál cigarettát, az egyiket átnyújtotta a vele szemben álló Kristennek és meggyújtotta neki.
- Köszi. Miért ide jöttünk és miért nem a kocsma elé? Itt nagyon sötét van.
- Gondoltam hátha lenne kedved befejezni, amit a kiránduláson elkezdtél, aztán Iggy buliján sem fejeztél be - vigyorgott bárgyún Austin, mire Kristennek felcsillant a szeme.
- Végre, ó istenem! Olyan bosszantó volt, hogy mind a kétszer abba kellett hagynom! - háborgott Kristen, majd olyat beleszívott a cigijébe, hogy szokásához híven még a homloka is majdnem behorpadt.
- Most viszont nem fog megzavarni senki...
Kristen letérdelt a fiú előtt és lehúzta a sliccét.
- Utána viszont viszonoznod kell - mondta, majd nagy élvezettel hozzá látott.

- Oké csajok, mára ennyi! - mondta Iggy, miután ötödszörre is elpróbálták a koreográfiát. Nem bírta volna tovább elviselni, hogy Justin a lelátóról figyeli őt. A többiek elindultak az öltözők felé, ő viszont egyenesen a lelátóhoz igyekezett. Ariana már épp követni készült őt, de Iggy feltartotta a kezét és hátra szólt a válla fölött. - Menj öltözni!
Miután Ariana lemondóan sarkon fordult, Iggy felbaktatott a lépcsőkön, majd megállt Justinnal szemben, aki reménykedve nézett rá.
- Miért nem szállsz le rólam?! - csattant fel bosszúsan a lány. Dühtől izzó szemeit keményen Justin arcába fúrta, de a fiú nem hátrált meg.
- Csak látni akartak. Jobb voltál, mint valaha. Nem tudtam rólad levenni a szemem.
- Hát pedig levehetnéd végre! Felejts el, köztünk mindennek vége... Ne nehezítsük meg egymásnak. Hiszen ezen kívül még egy év hátra van a suliból, és nap mint nap találkoznunk kell. Szállj le rólam!
Iggy már indult volna, de Justin elkapta a karját és magához húzta őt. Szakításuk óta nem voltak ilyen közelségben egymással. Iggy úgy érezte megszédül és mintha hirtelen a levegő is elfogyott volna a sportcsarnokban. Tudta, hogy el kell tűnnie minél előbb, különben megszűnni kényszerül az ellenállása.
- Otthon nézd majd meg az ajándékod - suttogta Justin. Iggy nagy levegőt vett, majd lassan kifújta.
- Már megnéztem. Kár, hogy nem akkor csináltad, amikor még együtt voltunk. Vagy mielőtt megfordult a fejedben, hogy megcsalj egy bárcással.
- Bármit megtennék azért, hogy visszacsináljam... Hidd el, nekem is fáj. Tudom, hogy mást nem hibáztathatok azért, amit tettem... de megbántam és már nem az az ember vagyok, aki akkor voltam. Már az elején megbántam, de aztán zsarolással kényszerített...
- Jaj, te szegény! Még a végén te leszel az áldozat! - forgatta a szemét Iggy bosszúsan.
- Mindennél jobban féltem, hogy elveszítelek!
- El is veszítettél! Örökre!
- Kérlek, ne mondd ezt... - Justin szemei megteltek könnyekkel, de nem engedte el egy másodpercre sem Iggy kezét. A lány egy pillanatra abbahagyta a próbálkozásait, hogy kiszabaduljon a fiú karjaiból, és dermedten bámult rá.
- Miért tetted tönkre azt, ami köztünk volt? - kérdezte, miközben könnycseppek folytak végig az arcán.
- Azt hittem... azt hittem, nem szeretsz és azért nem akarsz hozzám érni úgy... hogy csak egy trófea vagyok neked, amit mutogathatsz az iskolában... és hogy ha nem lettem volna a legnépszerűbb, össze sem jöttél volna velem. Selena pedig elhitette, hogy ő törődik velem... Egyből rájöttem, hogy az egész hülyeség, de már késő volt! Senkire sem vágyom rajtad kívül!
Iggy beletúrt hajába és a fejét ingatta. Egyszerre vágyott arra, hogy megölelje és felképelje az előtte álló fiút.
- Akkor mi volt az a kis kavarás Kattel és Demivel?!
- Csak téged akartalak féltékennyé tenni... Azt akarom, hogy azok az albumbeli képek ne csak emlékek legyenek, hogy te meg én ne csak a múlt legyünk, hogy jóvá tehessek mindent. Csak adj egy utolsó esélyt, kérlek! Ha nem állsz még készen én várok, ameddig csak kell! De ne mondd azt, hogy már soha nem lesz esélyünk. Belehalok a hiányodba! - Justin könnyei megeredtek, miközben tehetetlenségében belemarkolt a hajába és elfordította az arcát, hogy Iggy ne lássa őt így. - Szeretlek! Mindennél és
Justin
mindenkinél jobban - fordult ismét a lányhoz, mikor már sikerült annyira megnyugodnia, hogy megtudjon szólalni. Iggy észre sem vette, hogy a fiú karjai már nem ejtik őt fogságban. Lassan, óvatosan felemelte a kezét és letörölte Justin arcáról a könnyeket, közben pedig érezte a fiú kezeit a derekán, amint gyengéden átölelik őt és egyre közelebb húzzák magához. Közben a távolban felcsendült a Roxette It Must Have been Love című dala. Iggy nem tudta elképzelni, honnan szólhat. Talán csak a képzeletében? Ahogy egyre csökkent közöttük a távolság, már a könnycseppeket is megtudták volna számolni egymás szempilláin. Justin lassan magába szívta a lány illatát, végigsimított a hátára omló hajzuhatagon, aztán vágyakozva megcsókolta őt. Iggy teste mintha azonnal elernyedt volna, karjai lehullottak a fiú válláról, miközben teljesen átadta magát a pillanatnak. Mint egy régi film, úgy peregtek le előtte a fotóalbumban látott képek csukott szemhéján keresztül, Justin ajkának íze pedig teljesen elbódította őt. Tudta, milyen vékony cérnaszálon lóg és mennyire fog fájni, ha ez a szál majd elszakad, a gondolat ott kiáltott a fejében egy eldugott zugban... de nem tudott figyelni rá. Képtelen volt ellenállni. Miért nem tarthat ez a pillanat örökké, hogy ne kelljen szembenézni a következményeivel? Vagy ha ez lehetetlen, miért nem múlhat el ő is a pillanattal?
Miután elengedték a másikat és egymás szemébe néztek, Iggy tágra nyílt szemekkel, rémülten sarkon fordult és elrohant a fiú elől, mielőtt az bármit is mondhatott volna.

Demi és Emma együtt írták leckéjüket Demi szobájában, mikor a lány hirtelen eltolta maga elől füzetét. Emma megbotránkozva nézett rá.
- Mi a baj, nem megy egyedül? Szívesen segítek, ne durcizz! - nézett rá barátnője. Demi vágott egy grimaszt, mielőtt válaszolt.
- Megtudom oldani. Nem a leckéről van szó! Hanem Justinról... azt hiszem belezúgtam - vallotta be lesütött szemekkel.
Demi
- WOW, nem mondod?! - játszotta a meglepettet Emma, majd szemét forgatva Demire nézett. - Ezt eddig is tudtuk.
- Justin megcsókolt Iggy buliján - suttogta Demi elvörösödve. Barátnőjének ezúttal nem kellett megjátszania a döbbenetet.
- Úr-is-ten! És ezt csak most mondod?!
- Igen, mert nem lehetünk együtt...
Emma bosszankodva és hitetlenkedve meredt rá.
- Na és miért nem, kisasszony?! Hiszen ez minden vágyad!
- Azért, mert Iggy megfenyegetett, hogy tönkreteszi az életem, ha nem szállok le Justinról. Ő akar először tovább lépni. Megalázva érezné magát, ha Justin tenné meg előbb azok után, hogy megcsalta őt.
- Szívem, ennek nem szabadna így lennie - szomorodott el Emma, aztán hirtelen támadt egy ötlete és arca felragyogott. - Na és ha titokban járnátok, amíg Iggy össze nem jön valakivel?
- Erre már én is gondoltam... - ismerte be homlokát ráncolva Demi, - de Iggy azt mondta, Justin csak kihasználna, és hogy még mindig őt szereti... és igaza van! Hiszen a múltkor bevallotta neki a suliban, hogy még mindig szerelmes belé. Nem akarom, hogy keresztbe tegyek Iggynek a háta mögött, aztán ha Justin eldob Iggy pedig rájön, hogy kavartunk titokban, teljesen kicsinál! Dupla szívás lenne...
- Valahogy kiderítjük, hogy Justin mit érez irántad és akkor majd eldöntheted, hogy megérné-e kockáztatni. Rendben?
- Rendben, köszi.
- Na gyere ide! - azzal Emma megölelte barátnőjét. - És most vissza a leckéhez! Már éhen halok!

Dylan és Logan az ágyon feküdtek, chipset ettek és Pretty Little Liarst néztek, amikor Logan barátjához fordult.
- Még nem meséltél semmit a délutánodról!
Dylan elpirult és hirtelen nem tudta, mit mondjon. Hazudjon a legjobb barátjának, vagy mondja el az igazat? Végül úgy döntött fölösleges hazudnia. Hiszen már szinte biztosra, hogy Logan nem fog emiatt más szemmel nézni rá. Nagy levegőt vett aztán belekezdett a mesélésbe. Elmondta mi volt a pizzériában, aztán azt is, ami a pataknál történt.
- ...és akkor megcsókolt és olyan szép volt minden... Ugye most nem undorodsz tőlem? Nem változik meg rólam a véleményed emiatt, igaz? - aggodalmaskodott, mikor befejezte. Logan végig figyelmesen hallgatta őt és dühös arckifejezés jelent meg az arcán, amikor Dylan a végére ért.
- Egyáltalán hogy gondolhatsz ilyesmit?! Én úgy szeretlek, ahogy vagy! Nekem az a lényeg, hogy boldog legyél! És mi az, hogy nem-e undorodom tőled azért, mert csókolóztál egy fiúval?! Azok után, hogy velem is smároltál, ilyen hogy fordul meg a fejedben? Bolond vagy.
- Akkor jó - sóhajtott Dylan megkönnyebbülve, aztán szélesen elvigyorodott. - Olyan jó érzés végre beszélni erről veled. Most már semmi titkom nincs előtted. Annyira megkönnyebbültem, hogy elmondtam neked!
- Örülök, hogy elmondtad. Nekem mindent elmondhatsz! Semmit sem kell szégyellned előttem! Velem bármit megbeszélhetsz. Remélem nagyon boldog leszel, mert ha valaki, akkor te csak is azt érdemled!
- Köszönöm! Nálad jobb barátot senki sem kívánhatna.
- Nálad meg végképp nem - Logan felült az ágyban és elhelyezkedett törökülésben. Dylan fejét kezével támasztva figyelte őt.
- Mi az?
- Semmi, csak... ma azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha összejössz Tylerrel. Egyre kevesebbet fogunk találkozni és már semmi sem lesz olyan mint régen? Már nem lehet olyan bensőséges a barátságunk, mert Tylert biztosan zavarná, ha velem ölelkeznél vagy együtt aludnánk... Tudom önzőség ilyenekre gondolnom, ne haragudj. Csak nem, mi lenne velem nélküled. Olyan üres lenne az életem... Egyedül miattad érzem jól magam - vallotta be, miközben a takaró huzatát csavargatta ujjai között. Most Dylanen volt a bosszankodás sora.
- Na ide figyelj! Soha többet ne gondolj ilyenekre! Megértetted? Soha! Mert én senki kedvéért sem fogok lemondani a legjobb barátomról! Lehet, hogy Tylerrel csak egy hónapig leszünk együtt, lehet hogy évekig, talán évtizedekig, de olyan barátot, mint te... soha nem találnék újra. A testvérem vagy. Nem foglak elhanyagolni senkiért sem. Rád mindig lesz időm és minden úgy marad, ahogy volt! Ha valaki nem tudja elfogadni a barátságunkat és azt, mennyit jelentesz nekem, akkor annak nincs is helye az életemben.
- Köszönöm - mondta meghatódva Logan, aztán nagy levegőt vett. - Valamit nekem is el kell mondanom... amit még soha, senkinek nem mondtam el. Én sem akarok titkolózni előtted, de meg kell ígérned, hogy bármilyen mérges is leszel, senkinek sem mondod el! Bízom benned.
Logan úgy érezte, nem tarthatja tovább magában, amit mondani készült. Muszáj beszélnie róla, talán akkor majd megkönnyebbül. Dylan kíváncsian és kissé rémülten nézett rá. Felült az ágyban és megfogta barátja kezét.
- Megígérem. Rám számíthatsz! Mondd el!
Dylan
- Azért költöztünk ide, mert... amikor még az előző sulimba jártam, egyszer olyan csúnyán összevertek, hogy kórházba kerültem. Mivel nem volt barátnőm soha, nem is igazán barátkoztam és eléggé magamnak való voltam, anya azt hitte, a suliban vertek el. Kiiratott onnan és eladta a házunkat, mert én belementem ebbe a verzióba. De az igazság az, hogy a nevelőapám tette azt velem, és anya azt hiszi azzal minden jóra fordult, hogy elköltöztünk, de mai napig nem változott semmi. Robert ugyanazt csinálja velem, amit akkor is csinált. - Logan hangja elcsuklott, miközben türelmetlenül kitörölte szeméből a könnyeket. Dylan megsemmisülten bámult rá. Tudta, hogy a fiú nevelőapja hogyan bánik vele, de azt nem gondolta volna, hogy ez olyan szinten elfajult a múltban, hogy barátja kórházba került. Sietve magához húzta Logant és megölelte őt.
- Add csak ki magadból - biztatta a hátát simogatva, miközben az ő szeme is tele volt könnyekkel. Miután Logan valamelyest lenyugodott, Dylan elengedte és a szemébe nézett.
- Miért nem mondtad el anyukádnak?! El kell mondanod neki! Akkor végre kiteszi onnan azt a rohadékot! Úristen... el sem tudom hinni. Jobban gyűlölöm azt a darab szart, mint bárkit! Hány éve csinálhatja már ezt veled...
- Nem mondhatom el... megfenyegetett.
- Akkor a rendőrségre kellett volna menned!
- Nem olyan könnyű ez, mint amilyennek kívülről tűnik! - visszakozott Logan. - Anya talán nem is hinne nekem.
- Anyád szégyellhetné magát! Megértem, hogy sokat dolgozik, de hihetetlen, hogy nem vette észre rajtad soha...
Dylan felállt és idegesen a szekrénybe rúgott.
- Nyugodj meg, kérlek! Kibírom már ezt az időt. Ha vége a sulinak, úgyis lelépek onnan - csitította Logan.
Dylan felélénkülve rá meredt.
- Lépj le most! Költözz hozzánk! Itt jó lesz neked!
- Anya nem engedné úgysem - sóhajtott Logan. - de tényleg nagyon jó lenne.
- Figyelj! - Dylan visszaült az ágyra és Logan vállára tette a kezét. - Ígérem, hogy valamit kitalálunk és nem kell többé elviselned ezt. Rendben?
Logan bólintott és megölelte a fiút.

Iggy közben nesztelenül osont fel szobájába, hogy Dylan meg ne hallja. Még mindig vörösek voltak a szemei és nem akarta, hogy bárki így lássa. Nem volt kedve magyarázkodni, nem tudhatja meg senki sem, ami történt. Nem láthatják gyengének, mikor ilyen sokáig sikerült erősnek mutatnia magát. Miután a szobájába ért, magára zárta az ajtót és zokogva a földre rogyott. Bármennyire is szeretett volna túl lenni Justinon, egyszerűen képtelen volt rá. Mikor lesz már ennek a szenvedésnek végre vége? Nem adhat esélyt a fiúnak azok után, amit tett, de a szíve belehasadt annak gondolatára, hogy többé nem lehetnek együtt. A csókjuk csak még inkább megnehezített mindent. Általa Iggy újra átélte a kapcsolatukat és még nehezebb volt lemondania róla. Valamit tennie kell, különben bele fog őrülni. Képtelen elfelejteni Justint, hiszen minden nap látja a suliban. Muszáj találnia valakit hogy megmutassa Justinnak: ő már tovább lépett... de mi lesz, ha Justin is tovább lép? Még nehezebb lesz, ha valaki mással látja majd a fiút...
Iggy
Iggy elővette táskájából a fotóalbumot és utoljára végiglapozta könnyáztatta arccal. Addig zokogott csendesen a szőnyegen fekve, míg annyira kimerült, hogy végül már mozdulni sem bírt. Erőt vett magán és feltápászkodott, a fotóalbummal a szekrényéhez lépett és eldugta a tetején úgy, hogy ne is lássa. Aztán a fürdőbe indult és vizet engedett a kádba, hogy ellazítsa magát lefekvés előtt. Kénytelen lesz bevenni egy nyugtatót, hogy eltudjon majd aludni. Mikor már a forró vízzel teli kádban feküdt és behunyta a szemét, akaratlanul is felidézte délutáni csókjukat és azt kívánta, bár kitéphetné a szívét és temethetné el jó mélyre, hogy soha többé ne érezzen ilyen fájdalmat.

Luke már a használaton kívüli, jobb napokat megélt játszótéren várta Taylort. Sötétedett, a város ezen részén pedig egy lélek sem volt rajta kívül. A három hinta egyikében ült, az volt ugyanis az egyetlen ép közülük. Ekkor jelent meg Taylor a játszótér leszakadt és félig kidőlt kerítésénél. Hosszú, szőke haja fátyolként derengett körülötte a félhomályban, miközben cigarettával a szájában a hintában ülő fiú felé közeledett.
- Szia - köszönt, miután megállt Luke előtt. A fiú elnézte Taylor gyönyörű arcát néhány másodpercig, mielőtt viszonozta az üdvözlést.
- Hello. Hoztam a kaját - bökött fejével a lábánál heverő hátizsákjára. Taylor elmosolyodott és megpaskolta bőrdzsekije zsebét. - Nálam pedig itt a fű - mondta, aztán a négy oldalú mászókához lépett és leült a tövében. Miközben betekerte a cigarettát, Luke felállt a hintából és mellé kuporodott.
Taylor
- Örülök, hogy újra együtt lógunk - ismerte be, mikor már a cigit szívták. Taylor nem felelt, csak csendben kifújta a füstöt és elővette telefonját, hogy zenét szolgáltasson. Végül a SlipKnot Snuff című dalára esett a választása. Bekapcsolta a zenét és hanyatt vetette magát a fűben. Miközben a fekete égbolt csillagait bámulta, hallotta, hogy Luke a zene dallamát dúdolja, majd füstfelhő jelent meg Taylor látószögében. Csendesen elnézte, ahogy gomolyog és teljesen átadta magát a zenének. Szőke fürtjei szétterültek a fűben az arca körül, akár a napsugarak. Nem láthatta, hogy Luke megállás nélkül őt figyeli. Aztán a fiú arca egyszer csak kitakarta előle az égboltot.
- Még sosem mondtam, de te vagy a legszebb csaj, akit valaha láttam - suttogta.
Taylor szívverése felgyorsult, mert egyre csökkent a távolság kettejük között. Végül testéhez simulva érezte Luke testét és ajkai az övére tapadtak.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? - pihegett, mikor egy pillanatra szabaddá vált a szája. Luke a nyakát csókolgatta, minden érintésétől lángba borult a lány teste.
- Semmit sem éreztem még ennél jobb ötletnek. Lelki társak vagyunk, egyforma az ízlésünk, a zenéink, a gondolataink. Nekünk együtt kell lennünk. Már bánom, hogy nem mertem lépni korábban. Féltem, hogy te nem így érzel és csak elcseszem a barátságunkat.
- Dettó - kacagott fel boldogan Taylor, aztán lelökte magáról a fiút, rámászott és kibújt bőrdzsekijéből. Luke végigsimított a lány testén, miközben megbabonázva bámulta őt. Taylor lekapta a fiú pólóját és csókolgatni kezdte felsőtestét. Közben Luke kikapcsolta a lány melltartóját, s bár hűvös volt az esti levegő, egyikük sem fázott. Hiszen mindkettejüket fűtötte az egymás iránt érzett tűz. Találkozott a tekintetük és végre megértették: összetartoznak.

Justin Zayn kórházi ágyánál ülve mesélt kómában fekvő barátjának az Iggyvel való csókjáról.
- Jó lenne, ha már felébrednél végre. Magányos vagyok nélküled, Zayn... Ráadásul épp nem voltunk jóban a baleseted előtt. Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen - mondta csendesen. Mindeközben Miley épp hazafelé tartott Selenától, amikor érezte, hogy valaki lépked a háta mögött. Gyorsított tempóján, de ekkor követője hátulról karon ragadta és magával szembe fordította őt.
- Szia szépségem. Mondtam, hogy még újra látjuk egymást! - vigyorgott rá közvetlen közelről az a fiú, aki néhány hete majdnem megerőszakolta őt. Miley sikítani próbált, de zaklatója a szájára tapasztotta a kezét.
- Maradj csendben, vagy csak rosszabbul jársz!

Miley

8 megjegyzés:

  1. Wow!😍
    Egy újabb remek részt olvashattunk, amire nem is kellett annyit várni!😊 Imádom a blogodat.❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! ❤ Örülök, hogy így gondolod. 🙂 Esetleg volt kedvenc jeleneted?
      Szeretném az olvasókat kárpótolni a hosszú kihagyásért és mostmár hozni rendesen az új részeket. 😞

      Törlés
    2. Kedvenc jelenetem határozottan az volt mikor Justin és Iggy beszélgettek, majd megcsókolta. Imádtam.😍

      Törlés
    3. Köszönöm! Örülök neki, mert nekem is az a kedvencem. ❤

      Törlés
  2. Sziaa:)
    Elolvastam a részt, és még mindig csak annyit tudok mondani, hogy imádom a blogod. Tetszik, hogy szinte minden szereplőre szakítasz időt, mindig mindenkivel történik valami, hol vidámabb, hol szomorúbb dolog, de sosem áll meg az élet :D
    Logan tipródását teljesen átérzem, mostanában én is hasonló dolgokon megyek keresztül. Még szerencse, hogy Dylan kitart mellette. Az mondjuk kicsit fura lenne, ha hármasban mennének randizni... erről jut eszembe, a Tyler-Dylan páros eszméletlenül cuki, azon majdnem bekönnyeztem, amikor Dylan arra gondolt, hogy megérte ennyit szenvedni a fiúért. Aranyosak voltak:)
    Viszont Justin és Iggy kapcsolata nekem nem tetszik. Nem azért, nagyon jól megírtad, de sztem Juston kicsit gáz ezzel a nagy visszaszerzős akciójával. ha hibázott, vállalnia kellene a felelősséget, és nem kuncsorogni, vagy mi XD Viszont Miley alakítása hatalmas volt, eléggé kész van a csaj :P
    Taylor és Luke... hmm, nem tudom. Én a kezdetektől szurkolok nekik, kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből. Mivel kedvelem a karakterüket, kicsit sajnáltam, hogy eddig nem kaptak nagyobb szerepet, na de majd most ;) Ó, és nagyon tetszett, ahogy leírtad a lány közeledését, olyan szép hasonlatokat használtál *.* le a kalappal, nagyon ügyes vagy!
    és a vége... ehh, ezek a függővégek :D
    Várom a folytatást, csak így tovább :)
    Maja

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Nagyon örültem a véleményednek és annak, hogy írtál! Legalább tudom, hogy még mindig vannak akiknek tetszik a blog. :) És örülök, hogy tetszett! :) Már egy ideje szerettem volna bővebben írni Taylorról és Luke-ról, de valahogy mindig csak tolódott az egész, most viszont beindult az ő sztorijuk is. :) A Justin-Iggy dologgal kapcsolatban pedig egyet értek, Justin elcseszte én pedig nagyon elítélem a megcsalást, viszont szerettem volna bemutatni, mennyire nehéz Iggy szemszögéből túljutni az első kapcsolaton. Mert általában a sorozatokban/filmekben szakítás után sírnak egy kicsit aztán összejönnek valaki mással, de szerintem a valóságban ez nem így megy, ha tényleg szeretsz valakit. Iggy büszkébb annál, hogy megbocsásson, de attól még ugyanolyan nehéz tovább lépnie, Justin pedig hát... késő bánat. A legtöbb ember csak akkor kezdi el megbecsülni, amije van, miután már elvesztették.
      Nagyon sajnálom, hogy te is hasonló helyzetben vagy, mint Logan. :( Ha esetleg szeretnél róla beszélni valakivel, én itt vagyok! Próbálj segítséget kérni, mert ezt nem szabad hagyni. :/ De ahogy a fejezetben is írtam, tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. :(
      Tényleg fura lenne, ha hármasban randiznának. :') Egyébként nem fognak, de Dylan túl jószívű ahhoz, hogy ne hívja magukkal Logant, ő pedig úgyis elutasítja. Igazából nagyon zárkózott és nem nagyon nyit mások felé, de talán majd most megváltozik ez, hiszen Dylan nem fogja tudni vele tölteni minden idejét.
      Örülök, hogy tetszik az, hogy több szereplőről írok felváltva, valahogy mindig úgy képzeltem el ezt a blogot, mint egy sorozatot, ahol minden jelenetben más szereplőket mutatnak. :)
      Köszönök mindent! Hamarosan hozom a következő részt! :)

      Törlés
  3. Nekem is nagyon tetszett ez a rész (mint a többi is...), talán az eddigiek közül ez a kedvencem. Nem sok blogot olvasok, de azok közül a tiéd a legjobb :D
    Nagyon szépen fogalmazol, csodásak a leíró részek, és az tetszik benne a legjobban, hogy több szereplő szemszögéből íródik. Imádom az ilyen történeteket. :)
    Örülnék, ha gyakrabban lennének részek, és ha még jó sokáig folytatnád a történetet. (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon-nagyon szépen köszönöm! El sem tudom mondani mennyire jó érzés, hogy az én blogom a kedvenced! :) Ilyenkor érzem úgy igazán, hogy megéri felrakni ide a részeket. :) Tudom volt egy nagyon hosszú kihagyás, de valahogy nem volt se ihletem se erőm írni, erőltetésből pedig sosem sül ki jó. :( Most már viszont próbálom mindig rendszeresen hozni az új részeket! És nagyon sokáig nem szeretném abbahagyni, még nagyon sok ötletem van későbbre. :) Köszönöm még egyszer!! ❤

      Törlés