2017. január 9., hétfő

23. Fejezet: Telefonhívások

Charli megkönnyebbülésére Iggy nem kezdett bele a berendezési tárgyak módszeres pusztításába. A lány hosszú percekig csak ült némán maga elé meredve és próbálta megemészteni a hallottakat. Selena az ő első nagy szerelmének gyermekét várja? Ez nem lehet a valóság... Ez nem történhet meg. Valaki elírta a forgatókönyvet, ezt pedig neki kell kijavítania. Próbálta elkerülni a hisztériás rohamot. Azzal semmin nem tud változtatni. Tiszta fejjel kell végig gondolnia a dolgokat. Már azóta tervezte a bosszúját Selena ellen, mióta a lány elcsábította tőle Justint. Most végre itt az alkalom, amit nem szalaszthat el. Előtte viszont mindent alaposan át kell gondolnia. Ha Selena valóban terhes - ami könnyen előfordulhat, ugyanis mindenkivel ész nélkül összefekszik -, akkor sem biztos, hogy tényleg Justintól. A legtöbb lány tudja, kivel feküdt le abban az időszakban, amikor a baba foganhatott,de Selena esetében ez nem valószínű, hiszen naponta váltogatja partnereit. Tehát ez az egész lehetséges, hogy csak arra megy ki, hogy magához láncolja Justint? Ha viszont mégis igaz az állítása... nos, akkor jobb, ha egyikük sem kerül többé a szeme elé. Hiszen az a gyerek elvileg akkor fogant, amikor Justin az ő barátja volt! Mekkora szégyen... Az kell még, hogy ez a pletyka elterjedjen a suliban.
Iggy
Bár Iggy úgy vélte, Justin teljes mértékben megérdemelné a megaláztatást, és ha ez kiderülne, biztosan lecsúszna a suli legjobb pasija címről, de ezzel sajnos neki is ártana. Hiszen közük volt egymáshoz... Ők voltak a suli álompárja. Miért kellett mindezt tönkretennie a fiúnak jelentéktelen szexért cserébe, méghozzá egy lotyóval?! Iggy hiába töprengett ezen a történtek óta, választ soha nem sikerült találnia. Most viszont próbált a jelenlegi dolgokra koncentrálni. Gyanította, hogy Selena szülei nem tudnak arról, hogy kilenc hónapon belül nagyszülők lesznek. Bár Iggy részben örült volna, ha Selena tini anyává válna és átgondolná az életét, de így, hogy nem tudta kizárni száz százalékosan, hogy Justin a gyerek apja, nem kockáztathatott. Sürgősen cselekednie kellett. Selena szülei biztosan mihamarabb elvinnék a lányt abortuszra, ha tudnának a dologról. Hiszen a lány anyja egy beképzelt, sekélyes, sznob liba, aki belebetegedne abba, ha negyven éves kora előtt nagymamává válna. Justin szülei sem éppen ilyen jövőt képzeltek el egy szem gyermeküknek. Iggy tudta, milyen szigorú és régimódi a fiú apja, aki vasmarokkal irányította Justint és bele sulykolta a napi több órányi edzések fontosságát, hogy a sportban brillírozva a fia a legjobb egyetem élvonalába kerülhessen majd.
- Iggy, jól vagy? - hajolt közelebb hozzá aggodalmas arccal barátnője.
- Remekül. Szerezd meg nekem Selena anyjának telefonszámát.
- Minek az neked? - értetlenkedett Charli.
- Nem azt mondtam, hogy kérdezősködj, hanem hogy szerezd meg azt a rohadt számot! - dörrent rá Iggy, mire Charli sietve előkapta mobilját.
Közben Dylan kilépett a fürdőből és vizes hajjal lehuppant ágyára. Az éjjeliszekrényen heverő mobiljáért nyúlt és megnézte, jött-e már üzenete Logantől. Megkönnyebbülésére igen volt a válasz.

Nem tudok átmenni, még mindig szobafogságban vagyok, amiért tegnap kiszöktem. Szerintem este átmegyek, ha elaludtak. Oké?

Dylan sietve visszaírt. Nagyon szerette volna már látni a barátját, de aggódott is érte. Ha újra rajtakapják, hogy kiszökött, még nagyobb bajban lesz.

Várlak! De ha minden nap kiszöksz, örökké szobafogságban leszel. :(

Miután Dylan ledobta az ágyra telefonját, bekapcsolta a tévét, de nem figyelt arra, mit is néz. Közben Loganen járt az esze és azon, milyen rossz lehet barátjának egy olyan nevelőapával élnie, mint Robert.  Ráadásul az anyja sem foglalkozik vele. Bár az ikrek apja sem sokat látta gyerekeit, mert mindig dolgozott és üzleti utakra ment, anyjuk, Veronica mindig ott volt, ha szükségük volt rá. Logannek viszont nem volt senki, aki otthon figyelt volna rá. Dylan eldöntötte, majd ő megpróbálja pótolni ezt az ürességet azzal, hogy mindig törődni fog legjobb barátjával. Ezután gondolatai Tyler felé kalandoztak és a suliból vezető hazaútra, amit együtt tettek meg motoron. Szíve a gondolatra azonnal meglódult. Megcsóválta a fejét és elkomorodott. Nem szabadna ilyet éreznie a fiú iránt. Sőt, semmilyen fiú iránt sem. De hát mit tegyen? Az érzéseinknek nem tudunk parancsolni.

Logan barátjához hasonlóan az ágyán feküdt. Épp Dylan üzenetét olvasta, amikor újabb chat ablak ugrott fel telefonja kijelzőjén. Az üzenet Kristentől jött, aki korábban még sosem mert ráírni a fiúra.

Remélem holnap már jössz suliba! Nagyon hiányoztál ma!

Logan válaszolt, hogy köszöni és holnap már megy, mire Kristen belendült és azonnal reagált, méghozzá egy fotóval, ami fedetlen melleit ábrázolta.

Ettől majd jobban fogod érezni magad! Puszi!

Logan megrökönyödve bámult maga elé és félretette telefonját. Kristen mindig képes volt sokkolni másokat váratlan tetteivel. Miközben Logan összekuporodva feküdt az ágyán, arra gondolt, mennyire várja már, hogy lássa végre az ikreket. Mióta Dylannel legjobb barátok lettek, nem igazán volt olyan nap, hogy ne találkoztak volna. Ez a mai pedig végtelenül hosszúnak bizonyult a négy fal rabjaként. Dylan biztosan Tylerrel ült ma a suliban. Mi lesz, ha Tylert jobban fogja szeretni, mint engem? - töprengett magában. Tökéletesen megfelelt számára az addigi jól bevált felállás: hogy Dylan életében ő az egyetlen fiú. Hogy nem kell osztoznia rajta senkivel. Örült volna, ha ez örökké így marad, de tudta, milyen önző kívánság ez. Csak annyira elszomorította a gondolat, hogy Dylan összejön majd egy sráccal, aztán már ő lesz az, akit megölel, akivel órákig beszélget az ágyban lefekvés előtt, és akivel hülye filmes maratonokat tartanak. Akármilyen barátja is lesz Dylannek, az biztos, hogy nem fogja jó szemmel nézni, ha Dylan őt ölelgeti vagy vele tölti az estéit.
Logan
Akkor pedig Dylannek választania kell majd, és ő biztosan a szerelmét fogja választani. Logan tökéletesen elfogadta volna azt, ha Dylan meleg, de azt már kevésbé, hogy emiatt talán egyszer megváltozik a kapcsolatuk a fiúval. Logan felült az ágyban és megcsóválta a fejét. Nem, ez nem így lesz. Dylan sosem fogja lekoptatni őt. Ő az egyetlen ember, aki igazán törődik vele, Logannel. Ekkor a fiúnak a másik ikerre, Iggyre terelődtek gondolatai. Visszagondolt arra, mennyivel más volt a lány előző este a buliban, mint egyébként. Olyan közel engedte őt magához, mint még soha. Lehullt az a maszk, amit Iggy azért öltött fel minden nap, hogy erősnek látszódjon, hogy megmutassa, kinek hol a helye, hogy tekintélyt parancsoljon. Tegnap este, miközben a lány szobájában részegen és betépve bámulták a tévé képernyőjét, Iggy csak egy hétköznapi lány volt.

Iggy elégedetten ütötte be mobilján Selena anyjának telefonszámát, miután Charli sikeresen előkerítette neki. Néhány csörgés után a nő affektáló, igen magas hangján bele is szólt a telefonba.
- Haló, ki az?
- Jó napot, Mrs. Gomez! Én Selena egyik osztálytársa vagyok, Kat Graham - hazudta Iggy önelégült arccal, majd azonnal folytatta. - Csak azért kerestem fel önt, mert ma meghallottam a női mosdóban, hogy a lánya arról beszél, hogy terhes! Szerintem nem ártana nőgyógyászhoz vinni és kicsit elbeszélgetni vele a felelősségteljes védekezésről, mielőtt a végén még nagymama lesz önből! Nem állna jól.
Mrs. Gomez rémülten belesikkantott a telefonba annak gondolatára, hogy nagyszülővé válhat.
- Mégis kitől lenne terhes Sel? - nyafogott végül hitetlenkedve.
- Azt a jó Isten sem tudja, mert a drága Sel egy büdös kurva! Maga pedig nevelésből elégtelen. Gondolom nem esett messze az alma a fájától. Na pá, puszi nekem! - nevetett elégedetten Iggy, aztán kinyomta mobilját és karba tett kézzel hátradőlt a fotelben. Charli csillogó szemekkel nézett rá.
- Te egy zseni vagy! Ezzel még Selenát és Katet is sikerülhet összeugrasztanod, és te közben kimaradsz az egészből! Senki nem fog rád gyanakodni! - ujjongott, mire Iggy hátra dobta válla fölött szőke tincseit.
- Tudom, most már csak hátra kell dőlnöm és élveznem a műsort! Na, hozz nekem egy Mochitót!

Kristen íróasztala mögött ült és tanulás helyett Logan nevét firkálgatta és keretezte be szívecskékkel Irodalom füzetében. Nem érdekelte már a tanulás, hiszen eddigi középiskolás évei csak abból álltak, és mégis mire ment vele?! Egyetlen barátja sincs. Iskola után minden szabadidejét egyedül tölti a négy fal között. Úgy él, mint egy remete. Unalmában sokszor Logan képeire maszturbál ugyan, de ezen kívül semmi izgalom nincs az életében. Barátokat, pasit, szórakozást akart, ehelyett olyan magányosnak érezte magát, mint egy falkáját vesztett farkas. Soha nem is volt. Az egyedüllét pedig már kezdte az őrületbe kergetni. Valaminek muszáj változnia. Ezt az állapotot ugyanis képtelen tovább elviselni.
Könnycseppek lepték el szemeit, majd arcára csordultak. Tudta, hogy barátra lelnie nehezebb lesz, mint tűt találni a szénakazalban, hiszen mindenki csúfolta és viccként tekintett rá. Pedig bármit megadna egy igaz barátért. Csak egyetlen egyért. És akkor most sem egyedül sírna a szobájában, hanem valami agyatlanságon nevetnének. Boldog lenne. Boldog akar lenni. Úgy érezte, ennek már bőven itt lenne az ideje. Hát meddig várjon még?!

Taylor
Taylor becsapta maga mögött a bejárati ajtót és felsietett a szobájába. Miután lehúzta lábáról majdnem térdig érő Martens bakancsát és levetette bőrdzsekijét, kitárta az ablakot és hanyagul a sarokban álló bőrkanapéra vetette magát. Rágyújtott egy szál cigarettára és miközben lassan beleszívott, a délutánjára gondolt. Randizott egy huszonéves, hosszú hajú rocker sráccal, de csakis azért, hogy a randin készült közös képeket felpakolja közösségi oldalaira, amit Luke majd biztosan látni fog és remélhetőleg féltékeny lesz. Még mindig fogalma sem volt arról, miért akarja egyáltalán féltékennyé tenni a fiút. Hiszen Taylornak mindig az idősebb pasik jöttek be, Luke pedig kilencedikes koruk óta a legjobb barátja. Semmi több. Így hát még inkább meglepte a lányt, amikor barátja Selenával, Mileyval és Zaynnel közös orgiájának hallatán hatalmába kerítette őt egy fura, addig számára ismeretlen érzés, amit nem tudott mivel magyarázni. Tudta, hogy Luke már nem szűz, ahogy ő sem volt az. De amikor a fiú részegen lefeküdt két osztálytársnőjével - akik ráadásul a legnagyobb lotyók, akiket valaha ismert -, dühös tombolást érzett a mellkasában. Vajon többet érez Luke iránt, mint barátság, csak eddig észre sem vette? És ha igen, az valaha is viszonzást nyerhet? Ha mégis, akkor mi történne a barátságukkal, ha járnának, aztán szakítanának? Már semmi sem lenne olyan, mint azelőtt. Ezért sem tudta, mit is tegyen. Soha nem volt az a félénk, bizonytalan típus. Mindig tudta, mit akar, és amit akart, azt meg is szerezte. El kellett hát döntenie, hogy akarja-e Luke-ot, vagy sem. Mert ha igen, meg kell szereznie, de azzal lehet, hogy a barátságuknak örökre vége lenne. Ha pedig nem, akkor végig kell néznie, hogy a fiú újabb
lányokkal bújik majd ágyba, amit ő nem tudta, hogy viselne el még egyszer...

Selena meglepődött, amikor édesanyja, Pam a nappaliban várt rá, amikor hazaért. A nő dühös grimaszba torzult arca láttán Sel töprengeni kezdett, mi lehet a baj. Anya talán észrevette, hogy magára fújta majdnem a teljes üveg Diorját, hogy ne a sajátja fogyjon?
- Ülj le! - utasította Pam hisztérikus hangon, miközben az egyik üresen álló, fekete bőrkanapéra mutatott a méregdrága dohányzóasztal mellett.
- Mi történt? - pillantott rá unottan Selena, miközben ledobta táskáját és helyet foglalt a kanapén. Anyja azonnal a lényegre tért.
- Igaz az, hogy terhes vagy?!
Pam orrlyukai kitágultak az elfojtott dührohamtól. Lánya teljes döbbenetben, tágra nyílt szemekkel nézett vissza rá.
- Nem... dehogy! - motyogta.
- Pedig ma felhívott az egyik osztálytársad, hogy elmondja nekem! Ez annyira megalázó!
Selena megrökönyödve pislogott. Hiszen csak Miley és Justin tudtak a dologról. Tudta, hogy egyikük sem árulná el senkinek a titkát.
- Ki volt az?
- Valami Kat, de most nem ez a lényeg! - visította anyja, de őt nem érdekelte más dühe, csak a sajátja.
- Kicsinálom azt a rohadt ribancot! - pattant fel és már indult is volna, de Pam karon ragadta őt és türelmetlenül a szemébe nézett. - Igazat mondott, Sel?!
- Anya, én...
- Hát persze! - világosodott meg Mrs. Gomez. - A teszt, amit a minap találtam, nem a Mileyé volt, hanem a tiéd!
- Minden rendben lesz, ne idegeskedj, anya. Tudod, hogy árt a szépségnek.
Édesanyja azonban olyan volt, mint egy épp robbanni készülő bomba. Idegesen fel-alá járkált a nappaliban és közben csak úgy ömlöttek belőle a szavak magas, éles hangján.
- Számtalanszor elmondtam neked, hogy védekezz! Tudom, a szex jó, de egy gyerek a nyakadon tizenhét évesen már nem annyira! Mi lesz a jövőddel, az iskolával, az életeddel, ha felcsináltatod magad tinédzser létedre? Erre nem gondoltál?! Ha ez kiderül, mit fognak szólni a rokonaink, a szomszédaink, a sznob barátaink? Szégyent hozol az egész család fejére! Ha apád megtudja...
- Ne, anya! Nem mondhatod el neki! Kérlek... - vágott közbe könnyes szemekkel Selena. Most már ő is bánta, hogy nem ügyelt jobban a védekezésre. Egy fiút sem éri meg ilyen áron magához láncolnia. Bár legtöbbször mindig arra jutott, hogy semmiképpen nem tartja meg a gyereket, néha elképzelte, hogy Justin meggondolja magát és végig mellette marad, hogy együtt neveljék fel. Most már ezt is óriási butaságnak találta. Nem aakar megállapodni, nem akarja tönkretenni gyönyörű testét egy szüléssel, és legfőképp, nem akar senkinek sem az anyja lenni. Nem érdekelte már Justin, nem akar gyereket nevelni senkivel, hanem főiskolára akar menni, hogy ott aztán annyi pasival szexelhessen, amennyivel csak tud. Ha a többiek megtudják a suliban, hogy terhes... Iggyék halálra fogják szekálni, a pasik pedig nem fognak szexelni vele. Miközben töprengett, hallotta, ahogy anyja tovább dühöng, és most már azt is megértette, hogy nem ok nélkül.
- Mégis mikor akartál erről szólni?! Ugye tudod, hogy egy bizonyos idő után már nem lehet elvetetni a gyereket?!
Selena
- Csak pár napja kezdődtek a rosszullétek és teljesen biztos akartam lenni benne, mielőtt elmondom. Gondolhatod, hogy nem könnyű egy ilyennel elő állni! - védekezett Selena. - Körülbelül három hetes lehet a baba.
Pam leült a kanapéra és tenyerébe temette az arcát.
- Nem leszek nagymama, nem leszek. Nem, nem és nem! Még túl fiatal vagyok hozzá. Megalázó. Nem...
- Hát persze! Ez is csak és kizárólag rólad szól, mint minden ezen a rohadt világon! - csattant fel Selena és az ajtó felé indult.
- Most meg hová mész, kisasszony?! Még nem végeztem veled!
- El!
- Holnap elintézzük a dolgot! Elviszlek, hogy elvetesd.
Selena becsapta maga mögött az ajtót és elővette zsebéből mobilját, hogy felhívja Mileyt.
- Mizu, csajszi? - kérdezte barátnője, miután felvette a telefont.
- Átmegyek. Legyen fű, pia és jó pasik!
- Kérésed számomra parancs! - ujjongott Miley, majd kinyomta mobilját és azonnal intézkedni kezdett.

Iggy vanília gyertyákkal körülrakott fürdőkádjában feküdt a nyakig érő, habos, forró vízben, és azon töprengett, vajon milyen lavinát indított el egyetlen telefonhívással. Remélte, hogy jó nagyot. Az a szánalmas lotyó elvette tőle azt, aki a legfontosabb volt számára. Justinnal már sosem lehetnek együtt. Iggy képtelen lenne feladni büszkeségét és megbocsájtani a fiúnak azt, amit tett. Miközben Iggy az édes bosszúra gondolva hátradőlt a vízben és elmerült a habokban, addig testvére, Dylan a konyhapultnál ülve tömte a fejét és arra várt, hogy Logan végre meglátogassa őt. A fiú viszont még mindig szobájának rabja volt. Az ágyán fekve a hasára tapasztotta a kezét és várta, hogy anyja végre hazaérjen a munkából, ő pedig remélhetőleg kiszabaduljon fogságából. Egész nap egy falatot sem evett. Robert egyetlen egyszer sem adott be neki ételt. Fél hat körül végre kattant a zár az ajtaján, majd belépett rajta gyűlölt nevelőapja.
- Anyád mindjárt megjön. Ha kérdezi, azt mondod, hogy tegnap úgy berúgtál, hogy ma nem bírtál iskolába menni. Mivel tegnap is szobafogságban voltál, amiből kiszöktél bulizni, megfogja érteni, hogy ma sem engedtelek ki sehová - vigyorgott a férfi. Logan a puszta jelenlététől hányni tudott volna.
- Azt is megfogja érteni, hogy fojtogattál és éheztettél egész nap?
Robert azonnal dühbe gurult, de nem merte újra megütni a fiút. Félt, hogy nyoma marad, mire Jean hazér. Csak remélte, hogy a kéznyomok Logan nyakán már elhalványultak annyira, hogy a nő ne vegye észre, amikor hazaér.
- Ezt már megbeszéltük párszor. Tudod, hogy anyád nekem hinne velem szemben, és tudod, mi várna rád, ha eljárna a szád. Ráadásul ha nem viselkedsz, ráveszem, hogy küldjön bentlakásos iskolába!
Ekkor mindketten meghallották a bejárati ajtó nyitódását. Robert vetett egy utolsó, gyűlölködő pillantásat nevelt fiára, majd a lépcső felé indult. Logan kimászott az ágyból és sietve követte őt. Anyja fáradtan kibújt kabátjából, de amikor megpillantotta a felé közeledő Robertet, boldog mosoly terült szét az arcán. Logan szerette volna, ha anyja őt köszönti efféle mosollyal, de ez úgy látszik, csak nevelőapja kiváltsága volt. Robert szenvedélyesen megcsókolta az asszonyt, aki ezután küldött egy futó - jóval visszafogottabb - mosolyt fia felé is.
- Hogy telt a napotok? - kérdezte. Természetesen Robert volt az, aki megszólalt. Egyetlen alkalmat sem szalasztott el arra, hogy befeketítse Logant anyja előtt.
- Logan itthon maradt ma, mivel este kiszökött bulizni és hajnalban surrant haza, miután elmentél dolgozni. Megtartottam a szobafogságát.
Jean döbbenten meredt a fiára.
- Hétköznap bulizni szöksz ki, miközben szobafogságban vagy, amiért megütötted a nevelőapádat, és mindezt úgy, hogy tudod, hogy másnap iskola, ahová nem mentél be, mert másnapos voltál?! Ki vagy te és mit csináltál a fiammal? Mindig jó tanuló voltál...
- Most is az vagyok - vágott közbe Logan. Keserű szomorúság kerítette hatalmába az anyja szemeiből sütő csalódottság láttán. Mindennél jobban szerette volna elmondani neki, hogy amiért csalódnia kellett benne, az igazából nem is úgy van, ahogy gondolja. Hogy azért ütötte meg Robertet, mert az csúnyán beszélt Dylannel, hogy azért szökött ki az este, hogy kicsit a barátaival lehessen, akik korábban nem igazán voltak neki. Hogy azért ment iskolába, hogy senki ne lássa nevelőapja tenyerének nyomait a nyakán. El akarta mondani, hogy a férfi minden egyes nap bántja őt, mikor kettesben vannak, hogy ha az anyja nem tesz valamit, nem fogja sokáig bírni, de Jean nem olvasta ki fia szeméből a segélykiáltást, Robert fenyegető pillantása láttán pedig végül inkább csak ennyit mondott: - Sajnálom, anya! Csak azért szöktem ki, hogy a barátaimmal legyek. Itt voltam a szomszédban, csak bealudtam, azért jöttem hajnalban. Anya, tudod milyen nehezen barátkoztam régen. Miért nem tudsz örülni egy kicsit, hogy ez végre megváltozott?
Logan
Jean arca megenyhült, de azért vetett még egy megrovó pillantást a fiúra.
- Én örülök neki. Viszont a szökdösésből ne csinálj rendszert! Ha szólsz, úgyis elengedlek. Feltéve, ha nem vagy épp szobafogságban.
- Akkor most átmehetek kicsit Dylanhez? Egész nap a szobámban ültem, muszáj kimozdulnom! - kérlelte Logan. Visszafojtott lélegzettel várta anyja válaszát és reménykedett abban, hogy az igen lesz, ám mielőtt ez bekövetkezhetett volna, Robert közbeszólt.
- Szerintem ezek a barátaid nagyon rossz hatással vannak rád. Azóta fordultál ki magadból, mióta éjjel-nappal velük vagy. Jean, drágám. Szerintem nem kellene elengedned ma, különben nem fog javulni a helyzet - fordult a nőhöz.
Logan ökölbe szorította kezét és dühösen meredt a férfira.
- Nincsenek rám rossz hatással, épp ellenkezőleg!
- De igen! Előtte sosem maradtál ki éjszakára.
- Mert nem volt kivel!
- Az a fiú homokos, a lány pedig egy kis csitri. Nem hozzád valók! - mutatott rá Robert, mire Logannek kedve lett volna az öklével letörölni a férfi utálatos képéről önelégült vigyorát.
- Ne... beszélj... így... a barátaimról! - csattant fel dühösen, minden szót kipréselve összepréselt ajkai közül. Az indulattól könny szökött a szemébe. Az kell még, hogy Robert telebeszélje anyja fejét, és eltiltsák őt attól a két embertől, akik a legfontosabbak számára. Elfordította az arcát, mikor anyja megfogta a karját.
- Fiam, talán tényleg jobb lenne, ha most lepihennél. Majd holnap reggel látod őket az iskolában.
- Nem! Tizenhét éves vagyok. nem igaz, hogy nem mehetek át a szomszédba egy kicsit a barátaimhoz! Jó jegyeim vannak, iskola után megfőzök, ha nem vagy itthon, nem csinálok semmi rosszat és mégis állandóan bezártok! Nem bírom már, anya.
Jeanre úgy nehezedett a fáradtság súlya, mint a városra az éjszaka sötétje. Szeretett volna végre venni egy forró fürdőt, aztán összebújni Roberttel és relaxálni egy kicsit. Végül beadta a derekát.
- Jó, menj, de legkésőbb tízre itthon legyél! Holnap iskola.
- Köszi, anya! - felelte boldogan Logan, miközben fél lábbal már kint volt az ajtón. Robert csalódottan nézett utána. Ezt a csatát elvesztette, de a háborút nem fogja.

Logan egészen Dylanék házáig rohant. Hátraakarta hagyni minden fájdalmát és végre egy kicsit legjobb barátjával lenni. Még mindig dühös volt Robertre azért, amit az ikrekről mondott, amikor Dylan ajtót nyitott neki.
- Na végre! - vigyorodott el a fiú, mire Logan a nyakába vetette magát.
- Borzalmas volt ez a nap! - sóhajtott, miközben ölelkeztek. Mikor elengedték egymást, Dylan jobban megnézte Logan gyötrelemtől megviselt arcát, aztán a fiú után kapott, mert az megszédült és megtántorodott.
- Hé, jól vagy? Mi történt?
 Dylan aggódva bekísérte Logant a házba, aztán becsukta az ajtót maguk mögött.
- Semmi, csak nem ettem, biztos azért...
- Mióta?
- Egész nap.
Dylan hüledezve meredt rá. Ő el sem tudta képzelni, hogy egész nap ne egyen. Mindig éhes volt.
- Gyere, menjünk a konyhába. Enned kell!
- Nem, nem akarok - tiltakozott Logan, de hiába. Barátja karon ragadta őt és a konyhába vonszolta őt. Ott aztán leültette a konyhapulthoz, ő pedig a hűtőhöz sietett. Egy nagy adag sajtos makarónit szedett porcelántányérra és betette a mikróba. Amíg az étel melegedett, barátja felé fordult.
- Miért nem ettél egész nap? - vonta kérdőre.
Logan nem tudta, mit mondjon. Nem akart hazudni a fiúnak, de hogyan mondja el neki az igazat? Végül nagy levegőt vett és egy szuszra elmesélt neki mindent, ami a lelkét nyomta. Valakivel kénytelen volt megosztani, ha már az anyjával nem tudta, különben becsavarodik. Elmesélte, hogy Robert egész napra bezárta őt, hogy ezért nem ment iskolába és ezért nem evett. Hogy a férfi elakarja hitetni az anyjával, hogy Dylan és Iggy rossz hatással vannak rá, hogy az anyja mindig Robert érdekeit tartja szem előtt, és azt, hogy a férfi minden adandó alkalmat megragad arra, hogy piszkálja őt. Miközben beszélt, kezdett megnyugodni. Egyre egyenletesebben lélegzett és már a keze sem remegett. Jó érzés volt mindent kiadnia magából. Jó érzés volt Dylannel lenni és látni a fiú arcán a dühöt, miközben ő beszél. Látni, hogy van a világon valaki, akit igazán érdekel, mi van vele. Így minden sokkal elviselhetőbbé vált. A világító mikróban forrósodó ételről mindketten megfeledkeztek. Dylan közelebb léptett Loganhez, megállt előtte, a fiú pedig felpillantott rá.
Dylan
- Mi az a nyakadon? - nézett vissza rá döbbenten Dylan és elkapta az arcát, hogy a fiú ne tudja lehajtani a fejét. Halványan bár, de még látszott a véraláfutás Logan nyakán.
- Ő tette, igaz? - szorította ökölbe a kezét Dylan.
- Ezért nem mehettem ma suliba...
Dylan a konyhapultba bokszolt, nem érdekelte még a fájdalom sem, amit ökölbe szorított ujjaiban érzett.
- Gyűlölöm azt az embert. Gyűlölöm, hogy ezt teszi veled. Költözz hozzánk!
- Szeretlek - mondta csendesen Logan és átölelte az előtte álló Dylan derekát, aki nehány másodpercig csak némán bámult barátja feje búbjára. Ez a szeretlek Logan szájából teljesen máshogy hangzott, mint Zayntől, és mást is jelentett. De ezúttal Dylan legalább biztos volt abban, hogy amit hall, az őszinte. És abban is, hogy erre ő is őszintén válaszolhat.
- Én is szeretlek - mosolyodott el, aztán észbe kapott és gyorsan kivette a mikróból a füstölgő makarónit. Az egész konyhát finom sajt illata töltötte be, miközben lerakta a tányért Logan elé.
- Jó étvágyat! Kicsit várnod kell, amíg ehetőre hűl, bocsi.
- Köszönöm. Te nem eszel? - értetlenkedett Logan. Olyan még sosem volt, hogy valaki egyen Dylan jelenlétében úgy, hogy ő ne éhezzen meg közben.
- Egy félórája sincs, hogy ettem, de most hogy mondod, újra éhes lettem - nevetett, aztán elővett egy újabb tányért, hogy magának is szedjen.

Selena és Miley az ágyon feküdtek egymás mellett, szemükben vad fény csillogott. Már túl voltak két füves cigarettán és néhány feles vodkán. A két fiú, akiket Miley magukhoz rendelt, ikertestvérek voltak. Selena felült az ágyon, övénél fogva közelebb húzta magához a hozzá közelebb álló srácot, aki lehajolt és vadul megcsókolta őt. Selena a fiú hajába túrt, majd végigsimított felsőtestén és egy ügyes, gyakorlott mozdulattal megszabadította a pólójától.
- Egyébként Tom vagyok - szólt elhaló hangon a srác, miközben Sel csókolgatni kezdte kockás hasát.
- Nem érdekel a neved - suttogta a lány vérvörös ajkaival, aztán levette felsőjét. Egy piros, csipkés melltartót viselt.
- Nincs rajtam bugyi - nevetett Selena kéjesen, mikor már elterülve feküdtek az ágyon. Sel egy másodpercre oldalra fordította a fejét, hogy lássa, barátnője mit csinál. Miley már Tom ikertestvérén ült meztelenül, szájában égő cigaretta lógott, kezeivel a fiú mellkasának támaszkodott és átadta magát a gyönyörnek. Selena visszafordult Tomhoz, aki időközben csókolgatni kezdte meztelen hasát. Nem tudott betelni a gyönyörű lánnyal.
- Csak hogy tudd, én keményen szeretem! - sóhajtott Selena és az örömtől felnevetett. Kit érdekel Justin, ha őt nap, mint nap ilyen pasik kényeztethetik? Mától senkinek sem fog könyörögni azért, hogy akarja őt.

Miután mindketten jól laktak, Dylan narancslevet töltött mindkettejüknek.
- Nem aludhatsz itt ma? - kérdezte reménykedve. Tudta, hogy náluk Logan sokkal jobb helyen lenne, mint otthon. Barátja szomorúan csóválta a fejét.
- Csak tízig engedtek ki.
- Nem baj, az is jobb a semminél. Gyere, menjünk fel a szobámba.
Miután felmentek az emeletre és leültek Dylan ágyára, Logan csodálkozva pillantott az ajtó felé.
- Hogyhogy Iggy még nem jelent meg, hogy magára vonja a figyelmet? - nevetett.
- Nemrég feküdt le aludni. Azt mondta, ki kell pihennie rendesen a tegnapot, különben karikásak lesznek a szemei.
Kuncogtak egy sort, majd Dylan témát váltott. - A suli nem volt ugyanaz nélküled. Most már ne hiányozz többet!
- Ez sem rajtam múlott - sóhajtott Logan. - Kivel ültél?
Dylan alig láthatóan elpirult, mielőtt felelt volna.
- Tylerrel.
- Akkor legalább valami jó is származott a távollétemből. Egész nap mellette ülhettél - vigyorgott Logan. Dylan sértődötten nézett rá.
- Ezt most miért mondod?
- Hát...csak úgy láttam, nagyon tetszik neked.
Logannek sikerült akaratlanul is elérnie, hogy barátja teljesen zavarba jöjjön.
- Nem tudom, miről beszélsz - csóváltra a fejét megszeppenve. - Tyler fiú.
- És akkor mi van?! - Logan széttárta karjait és biztatóan elmosolyodott. Soha nem beszéltek még erről a témáról, pedig nagyon szerette volna tudatni barátjával. hogy bármikor készen áll arra, hogy meghallgassa őt..
- Én nem mondtam egy szóval sem, hogy engem érdekelnek a fiúk... - torkolta le Dylan. Logan megfogta a kezét és közelebb csúszott hozzá az ágyon.
Logan
- De ha úgy lenne, abban sem lenne semmi rossz. Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Én nem fogok másként nézni rád és nem foglak elítélni. Én csak azt akarom, hogy boldog legyél.
Dylannek kimondhatatlanul jól estek barátja szavai. Tudta, hogy ha tényleg a fiúkhoz vonzódna, akkor is lenne legalább egy ember, akinek a szemében ugyanaz maradna, aki volt. De erre a beszélgetésre még nem állt készen. Mit mondhatna Logannek, mikor még saját magának sem tud mit mondani? Teljesen össze volt zavarodva.Töprengéséből barátja újabb szavai zökkentették ki, és ezek a szavak teljesen elterelték figyelmét saját érzéseiről.
- Viszont... kicsit azért rossz lenne.
- Micsoda? - Ezek szerint mégsem olyan elfogadó Logan ebben az ügyben, mint hitte.
- Hát... csak azért, mert ha pasid lenne, mi már nem lehetnénk úgy barátok, ahogy most - bökte ki kelletlenül Logan.
Hát persze, gondolta Dylan. Ha a fiúkhoz vonzódna, Logan biztos viszolyogva attól, hogy olyan szoros kapcsolat legyen közöttük, mint most. Dylan lemondóan sóhajtott, Logan pedig érezte, hogy a fiú teljesen félreértelmezte azt, amire ő gondolt.
- Nem, egyáltalán nem azért, amire gondolsz! Hanem mert biztos kellemetlen lenne a barátodnak és neked is, ha én így fognám a kezed, vagy melletted feküdnék, mint most. A barátod nem örülne neki, ha egy másik pasival csinálnád ezeket, és nem vele.
Dylan megkönnyebbülve felnevetett. Arra nem is gondolt, hogy Logan csupán emiatt aggódik.
- Hát ettől félsz? - nézett fel a fiú arcára.
- Te mindig a legjobb barátom maradsz. És ha tényleg egy másik... fiúval lennék, akkor sem változna semmi. Mert én olyannal nem is tudnék együtt lenni, aki nem fogadja el azt, ami köztünk van.

Emma bizonytalanul óvatos léptekkel igyekezett a kórház folyosóján. Hullámos, barna fürtjeit türelmetlenül kisöpörte arcából és türelmetlenül nézte a kórtermek ajtajára írt számokat. Végül megállt a számára fontos ajtó előtt, a kilincsre helyezte a kezét, néhány másodpercig tétovázott, majd benyitott. Zayn ott feküdt ágyában mozdulatlanul, lehunyt szemekkel. Emma meg sem hallotta a szobában kattogó gépek zaját. Egyenesen Zayn ágyához sietett és a fiút bámulva leült mellé. Miközben megfogta a mozdulatlanul heverő kezet, könnycseppek csordultak ki szemeiből.
- Nagyon hiányzol. Mindig kereslek az osztályteremben, pedig tudom, hogy nem vagy ott. Csak már úgy megszoktam, hogy állandóan téged figyellek - kezdte csendesen. - Biztosan észrevetted már rajtam, hogy bejössz nekem, de arról fogalmad sincs, hogy szeretlek. Annyira, hogy már az sem számít, hogy
Emma
bunkó vagy és beképzelt. Bármit megadnék azért, hogy az enyém legyél! Beléd estem már akkor, amikor kilencedik első napján megpillantottalak. Bárcsak lenne elég bátorságom ezt akkor is elmondani, amikor magadnál vagy... de szerintem nem változtatna semmin. Minek is kellenék neked pont én? Nincs benne semmi különleges, nem vagyok gyönyörű... - Emma türelmetlenül kitörölte szeméből a könnyeket és Zayn felé hajolt.
- Mintha egy angyalt néznék éppen - suttogta vágyakozva, majd apró csókot nyomott a fiú mozdulatlan ajkaira. - Remélem minél előbb felébredsz! - búcsúzott, majd könnyek között kirohant a kórteremből és meg sem állt, amíg maga mögött nem hagyta a kórházat.

Iggy bosszankodva arra riadt fel este tíz óra körül, hogy csörög a mobilja. Először azt hitte, csak a szeme káprázik, mikor megpillantotta a kijelzőn Justin nevét. A fiú számához párosított képet, amin boldogan csókolóztak, már hetekkel korábban eltávolította. Úgy döntött, nem veszi fel a telefont, de Justin kitartóan próbálkozott.
- Mi a szart akarsz?! - csattant fel türelmét vesztve, mikor már megelégelte a telefon folyamatos csörgését és fogadta a hívást.
- Szia. - Hallotta Justin szomorkás hangját a vonal túlsó végéről.
- Ezért ébresztettél fel?!
- Ne haragudj, csak hallani akartam a hangodat - vallotta be szinte suttogva a fiú. - Folyton csak rád gondolok...
Iggy felsóhajtott. - Gondoltál volna rám akkor, amikor épp azzal a ribanccal fetrengtél! Úgy hallom, fel is csináltad, miközben velem jártál! És még van képed felhívni, hogy hallhasd a hangomat... Hát tessék, most hallhatod: CSESZD MEG! - kiabálta ingerülten. Hosszúnak tűnő másodpercekig egyikük sem szólalt meg, míg végül Iggy fülét furcsa, halk hangok ütötték meg.
- Te... sírsz? - kérdezte megütközve. Mivel választ nem kapott, úgy döntött lerakja a telefont. - Hát akkor szia! Puszi nekem.
- Ne, ne tedd le! Kérlek! - szólt sietve, zaklatott hangon Justin, majd jól kivehető zokogásba kezdett. Iggy, bár tudta, hogy erősnek kell maradnia és muszáj lenne annyi fájdalmat okoznia a fiúnak, amennyit ő okozott neki, mégis megenyhült. Bár továbbra sem szólt bele a telefonba, most már az ő szeme is könnyes volt.
- Annyira... annyira sajnálom! Bocsáss meg, kérlek! - mondta prüszkölve Justin. - Életem legnagyobb hibája volt, hogy megcsaltalak. Sosem fogom megbocsátani magamnak. Hidd el, jobban utálom magam, mint ahogy te utálsz! Nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak erre. Azóta olyan boldogtalan vagyok... A tudat, hogy fájdalmat okoztam neked, elviselhetetlen. Nem tudom, meddig bírom még. De hidd el, megfizetek mindenért! A legjobb barátom csak kihasznált és most kómában van, már nem vagyok csapatkapitány se, és már nem az enyém a lány, aki az életemnél is fontosabb nekem. Selena pedig azt mondja, tőlem vár gyereket, magához akar láncolni. Félek, hogy elmondja a szüleimnek, de én akkor már tényleg... véget vetek ennek az egésznek. Nem akarok tovább élni. Egyre többet gondolok arra, hogy milyen... könnyű és békés lenne a halál.
Iggy, aki addig a szájához szorította takaróját, hogy ne zokogjon fel hangosan, ekkor dühösen és kétségbeesetten felcsattant.
- Hogy képzeled?! Erre ne is gondolj! Ha én kibírom, akkor neked is ki kell!
- De én elveszítettem mindent, te pedig csak engem! Velem pedig nem sokat vesztettél... - mondta szomorúan Justin. Iggy idegesen letörölte a könnyeket nedves arcáról, mielőtt csendesen megszólalt. Nagyon ügyelnie kellett arra, hogy el ne haljon a hangja a rövid mondat közepén.
- Nekem te voltál a mindenem...
- Tényleg? - kérdezte elcsukló hangon Justin. Iggynek újabb könnycseppek csordultak végig az arcán.
- Tényleg... és bár nem tudok megbocsátani, nem akarom, hogy kárt tegyél magadban, úgyhogy ha többé nem akarsz bántani, ezt a baromságot azonnal felejtsd el! Erősebb vagy te ennél.
- Már nem olyan vagyok, mint voltam... Soha nem leszek már ugyanaz, de mindig szeretni foglak.
- Most mennem kell - szólalt meg halkan Iggy, mert már nem bírta tovább visszatartani hangos zokogását. Justin nem kaphatja őt síráson. Úgy kell tennie, mintha már semmit sem jelentene neki a fiú. Hazudnia kell.
Justin
- Iggy, én... érzem, hogy az a gyerek nem tőlem van! Ráadásul mindig védekeztünk, tudom, hogy hazudik!
- Azt a ribancot bízd csak rám! Már nem sokáig lesz terhes. Aztán kicsinálom, amiért tönkretette azt, amink volt!
- Örökre bűnhődni fogok azért, amit veled tettem...
- De miért? Miért tetted ezt velem?! Annyira jók voltunk együtt - csuklott el Iggy hangja.
- Mert egy barom vagyok. Nem tudtam megbecsülni, amim volt... csak miután már elvesztettem. Kifordultam magamból teljesen - suttogta szomorúan Justin. - De ha lenne esélyem rá, csak egyetlen egy, akkor soha többé nem bántanálak megadnék neked mindent...
Iggy úgy érezte, muszáj letennie a telefont.
- Mennem kell... Viszlát, Justin! - búcsúzott, majd hangos zokogásban tört ki, miután kinyomta a telefont.

Dylan, aki épp kikísérte Logant és visszafelé igyekezett szobájába, meghallotta az Iggy ajtaja mögül kiszűrődő zokogást. Benyitott, majd az ágyon fekve zokogó lányhoz sietett.
- Hé, hé, mi a baj? Nyugodj meg! - nyugtatgatta, miközben az ágy szélére ült és az ölébe húzta Iggyt. Miután húsz percen át a lány hátát simogatta, csöndesedni kezdett a zokogás. Ekkor végre megszólalt.
- Justin felhívott... - nyöszörögte.
- Mit mondott az a szemét? - nézett rá dühösen Dylan. Iggy mindig olyan erős volt, nem sírt, tartotta magát, úgy tett, mintha semmi sem bánthatná, mintha nem is lennének érzései. Dylan elszörnyedt az összetört lány láttán, ugyanis ő volt a legerősebb ember, akit ismert. Ha a szerelem ezt tette még vele is, akkor ő mire számítson? Ilyen áron inkább köszöni, de nem kér belőle. Iggy lassan mesélni kezdte, miket mondott neki Justin, testvére pedig türelmesen hallgatta őt.
- Ha akarnál sem tudnál neki megbocsátani, igaz? - kérdezte végül.
- Nem hiszem... jelenleg képtelen vagyok rá.
- És ha bebizonyítaná, hogy megváltozott? Hogy megbánta és adnál neki még egy esélyt? - próbálta Dylan átvenni a lehetőségeket, ugyanis ez az állapot se Iggynek, se Justinnak nem tett jót.
- Te adnál neki?! - vonta fel a szemöldökét hitetlenkedve Iggy.
Dylan eltöprengett egy pillanatra. - Nem hinném...
- Na látod! Ez nem egyszeri botlás volt. Többször is megcsalt azzal a ribivel! Pont vele, akit a legjobban utálok! Menjenek mindketten a fenébe! Soha többé nem akarok szerelmes lenni! - jelentette ki Iggy most már sírás nélkül, miközben Loganre gondolt. A szerelem hatalmat ad a másiknak arra, hogy összetörjön. Ő pedig soha többet nem akar összetörni. Inkább olyan fiúval fog járni, akibe nem szerelmes. Az nem fogja tudni ennyire megbántani. Viszont tudta, hogy ezzel a világ legtisztább, legboldogabb érzéséről mondana le.

Miközben Justin könnyáztatta arccal a mosdókagyló fölé hajolt, hogy a hideg víztől lenyugodjon, addig a heves szexben résztvevő Selena hirtelen erős fájdalmat kezdett érezni a hasában. Feljajdult, de partnere egy pillanatra sem állt meg. Selena próbált nem gondolni a fájdalomra, de az egyre csak erősödött. Lelökte magáról Tomot, felpattant és a fürdőbe rohant. Miley, aki épp a lovagló pózt mutatta be a gyakorlatban, aggódva nézett barátnője után, s bár nagy akaraterőre volt szüksége hozzá, de végül utána sietett.
- Hé, Sel! Mi történt?! - kérdezte a zárt fürdőszoba ajtaja előtt állva.
- Azt hiszem, elvetéltem... - mondta csöndesen Selena, miközben vér csöpögött a fehér csempékre.

Dylan elalvás előtt az ágyban fekve nézegette mobilján facebook üzenőfalát, amikor megakadt a szeme egy olyan képen, amitől szíve kihagyott egy dobbanást. A fotón ő és Logan volt látható, amint félmeztelenül csókolóznak a jakuzziban. A képet Nick töltötte fel a közösségi oldalra a #buzik hashtaggel és már számtalan komment volt alatta.
Nem, ez nem történhet meg velem... - gondolta lesújtva. Arra várt, hogy az ágy megnyíljon alatta és elnyelje őt, de ez nem következett be. A suliban mindenki azt fogja hinni, hogy ő és Logan együtt vannak. Hát nem alázták már meg így is eléggé iskolatársai? Most mindenki még jobban fogja őt szekálni. Többé be sem akarta tenni a lábát az iskolába. Bele se mert gondolni, miként fognak reagálni erre a többiek, de azt sejtette, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki.
- Most mit csináljak? - suttogta magának reszketve a takaró alatt.

Dylan



10 megjegyzés:

  1. Nagyon imádtam!! :)
    Siess a következővel <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!! Nagyon örülök, hogy tetszett! :)
      Amint tudom, hozom a folytatást!

      Törlés
  2. Te jó ég!😍
    Húha, már azt se tudom, hogy hol áll a fejem. Azta. Imádtam ezt a részt. De tényleg. Mikor Justin és Iggy beszélgettek... azt volt a csúcspont, és be kell vallanom, hogy ott még én is sírtam. (lol)
    Nagyon imádom a blogod és remélem, hogy mihamarabb felkerül az új rész!❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Jól esett, amit írtál! Annyira örülök, hogy tetszik a blog és az új rész is! És annak is, hogy Justin és Iggy telefonbeszelgetésével kapcsolatban így érzel, mert én is így vagyok vele. Jó volt azt a részt írni, bele is éltem magam. Most már sietni fogok a következővel. :) Még egyszer köszönöm!

      Törlés
  3. Wow, Úristen, imádlak! ���� Csodálatos ahogy írsz, hogy mennyire bele tudom élni magam. �� Justin és Iggy beszélgetésénél sírtam. Ebbben az a legjobb hogy buszon olvastam, és a mellettem ülő néni megkérdezte mi a baj.�� Aranyos volt. ���� Dylan és Logan beszélgetéseinél mindig meghatódok. Imádom az ilyen bensőséges, mély barátságokat. ���� Remélem Logan hamar megszabadul Roberttől. És remélem, hamar jön az új rész ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Sokat jelent a kommented! Az ilyen soroknak örülök a legjobban, ha valakinek tetszik az, ahogy és amit írok és ha bele tudja élni magát, az annyira jó érzés. Ilyenkor tudom, hogy át tudtam adni azt, amit szerettem volna. Én is ilyen vagyok, írás közben én is beleélem magam. :) Sok könyvet olvastam már, de a legtöbből hiányolom az érzelmek mélyebb leírását. Lehet, hogy sokaknak nyálas az, ahogy írok, de próbálok minden helyzetet élethűen leírni, beleéléssel. Hozom a következőt, amint tudom! Még egyszer köszönöm, nagyon örülök, hogy ilyen hatással volt rád az a jelenet!❤

      Törlés
  4. Ez a rész fantasztikus volt! Már alig várom a következő részt! Az, hogy most minden szereplő ilyen letargikus állapotban van... már nem tudom hová lehetne ezt fokozni! Imádtam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed! Eleinte aggódtam kicsit, hogy ez a rész talán túl komoly lett, de ennek pont így kellett lennie, mert most minden szereplőnek megvan a maga lelki problémája. Hát azt még én sem tudom, hogy fogom ezt fokozni! :') Már vannak ötleteim a következő részhez, de még nem igazán rajzolódott ki előttem. Majd ha elkezdem írni! :)

      Törlés
  5. Szia!:)
    Nagyon, nagyon szeretem a blogodat és baromira örülnék, ha felkerülne az új rész! Kíváncsian várom!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen! :) Megpróbálok hétvégére kész lenni az új résszel, remélem sikerül! :)

      Törlés