14. Fejezet: Karma

Másnap reggel az osztály a tornateremben várta, hogy megérkezzen a testnevelés tanár. A legtöbb diáknak még pislogni sem volt ereje, nem hogy tornagyakorlatokat végezni. Ariana el is szundított a lelátón ülve, Zayn ellenben már elkezdett bemelegíteni az órára. Austinnal és Nickkel passzolgatták egymásnak a focilabdát, majd a lelátóhoz sétált abba az irányba, ahol a lányok ültek. Közben nem mulasztotta el felhúzni pólóját, hogy kivillantsa felsőtestét. Emma vágyakozva bámulta őt. Zayn ezt észre is vette és egyenesen felé indult, mire a lány szíve már a torkában dobogott.

- Mondták már, hogy hasonlítasz Beyoncéra? - szólította meg őt a fiú.

- Nem.

- Hát nem is - nevetett a srác.

- Tudom, mert én szebb vagyok.

- Jó a humorod. Emlékszel, mikor nyáron a moziban a mögötted álló csinibabának köszöntem, te meg azt hitted, hogy neked? Olyan serényen integettél vissza, hogy majdnem hanyatt estél.

- Összetévesztesz valakivel - vetette oda elvörösödve Emma, mire Zayn szája vigyorra húzódott.

- Hát persze, én is ezt mondanám. Sosem álmodoztál még arról, hogy te vagy a suli legmenőbb csaja?

- Minek álmodjon, ha ez a cím engem illet? - vetette oda a lányt megelőzve Iggy.

- Ebben teljesen igazad van - nézett rá kívánkozva Zayn. - Nincs kedved velem jönni a Rock 'N' Roll estre?

- Eltaláltad, nincs. Egyébként is mással megyek - vetette hátra a haját Iggy, mire a fiú féltékenyen rámeredt.

- Kivel?

- Logannel.

Zayn álla leesett. Megrökönyödve bámult a szépségre.

- Micsoda?! Azzal a lúzerrel akarod égetni magad a bulin? Ez kész öngyilkosság.

- Azzal megyek, akivel akarok! Egyébként meg Logan nem lúzer - szólt vissza Iggy, majd odafordult Ninához és ráparancsolt: - Fond be a hajam!

A nem messze Iggytől ülő Logan hallotta az imént lezajlott beszélgetést és jól eső érzés járta át a lány szavainak hatására. Iggy nem szégyelli, hogy vele megy a buliba, és még ki is állt mellette. Nem gondolta volna, hogy egyszer erre is sor kerül.

Charli közben elalélva bámulta Dylant, aki előttük ült Logannel, és félig kilátszott az alsónadrágja. Charli az ajkába harapott és vad fantáziálásba kezdett magáról és a fiúról, amint a tornaterem közepén szeretkeznek. Ekkor megérkezett az edző, és belekezdett óra előtti szónoklatába. - Októberben megkezdődnek a focimeccsek, az iskola csapatára pedig bőven ráfér a gyakorlás. Most, hogy a tavalyi negyedikesek elmentek az iskolából, új tagokra van szükségünk. A válogatásra napokon belül sor kerül, ahol a csapatkapitány - itt vetett egy pillantást Justinra - és én közösen fogjuk kiválasztani a legjobb játékosokat a jelentkezők közül. Csak a legjobbak kerülhetnek be - fejezte be, majd néhány másodperces szünet után Iggyhez fordult. - Mint a pom-pom csapat vezetőjének, neked is meghallgatást kell tartanod, hogy új lányokat toborozhass.

Tesióra után az osztály tagjai pihegve, kipirult arccal foglalták el helyüket a teremben. Kristen az épp buzgón magoló padtársával, Kayával próbált meg beszélgetést kezdeményezni.

- Neked tetszik valaki? - kérdezte izgatottan.

- Nem, nekem nincs időm fiúkkal foglalkozni - hangzott a száraz felelet, majd Kaya lapozott könyvében. Kristen megbotránkozva nézett rá.

- Mi az, hogy nincs időd?!

- Úgy, hogy engem most fontosabb dolgok kötnek le. Például a tanulás.

Kristen elborzadva bámult a lányra.

- Szerintem tanulás mellett is lehet fiúzni.

- Nemsokára érettségizünk! Nem érdekelnek a fiúk! - csattant fel dülledt szemekkel, nyálzáporral borítva be tankönyvét Kaya.

- Csak jövőévben fogunk érettségizni.

- Addig már alig maradt időnk!

- Talán leszbikus vagy? - találgatott a lányt méregetve Kristen.

- Ahelyett, hogy a fiúkról ábrándoznál, inkább néznéd át te is a kémiát!

- Engem nem érdekel a kémia, csak a fütyik.

- Szégyelld magad! Csak úgy romlanak a jegyeid! - förmedt rá Kaya. Kristent az édesanyjára emlékeztette ez a fajta szentbeszéd.

McCall tanárnő olyan önelégült képpel jelent meg a terem ajtajában, hogy a diákok rögtön sejtették, szenvedések sora vár rájuk a dupla órán.

- Az első órát feleléssel fogjuk tölteni - jelentetti ki negédes mosollyal az arcán a tanárnő, miközben helyet foglalt az asztala mögött. - Emma, te vagy az első felelő. Gyere ki a táblához!

A lány úgy felelt, mintha egy láthatatlan könyvből olvasná fel az anyagot.

- Látom bemagoltad a tankönyvben leírtakat, de végül is mindent elmondtál, amire kíváncsi voltam. Jelest kapsz.

Emma boldogan sietett a helyére. A következő áldozat Kristen volt. Remegve lépett ki a táblához, mivel nem készült az órára.

- Folytasd az anyagot, amit Emma elkezdett - nézett rá szemüvege mögül a tanárnő. Egy percig néma csend honolt a tanteremben, majd Kristen alig hallhatóan megszólalt.

- Nem tudok semmit.

- Micsoda?!

- Nem tudok semmit! - mondta hangosabban a lány. Rá sem mert nézni a tanárnőre.

- Szégyelld magad! Nézd meg, hova süllyedtél! - pirított rá McCall, de közben élvezettel nézte Kristen kínlódását. - Ülj le a helyedre! Elégtelen.

Ekkor hirtelen megváltozott a lány arckifejezése. Mikor meghallotta, hogy egyest kapott, majdnem elsírta magát, de aztán mosolyogni kezdett és tekintetét a csodálkozó tanárnőre függesztette.

- Rendben. Még úgysem volt elégtelenem, de maga kiszedethetné már a bajszát - mondta, és a helyére indult. Az osztály döbbenten meredt a lányra. Kristen ugyanis soha nem szájalt a tanárokkal. Visszahúzódó, szorgalmas és tisztelettudó énje úgy látszik, a kirándulás óta már csak a múlté. McCall tanárnő remegett a dühtől.

- Ugye tudod, hogy a viselkedésedről még ma beszámolok édesanyádnak? - kérdezte.

- Számoljon! - biztatta Kristen, miközben leült.

- Selena, gyere ki felelni! - csattant fel hirtelen a tanárnő, az első padban ülők nem kis ijedtségére.

Selena kelletlenül kiment a táblához, de ő sem volt bőbeszédűbb elődjénél. Miley súgott neki, de McCall rászólt a lányra.

- Maradj csendben, vagy a füledet a kezedbe adom!

- Hú, de menő tetszik lenni! Ezt meg hol tanulta? - nevetett fel prüszkölve Miley. Végül Selena is egy elégtelennel gazdagodott. Logannek sikerült összehoznia egy hármast, bár a még mindig ingerült McCallon látszott, hogy legszívesebben az egész osztályt elégtelennel jutalmazná.

Amíg Dylan szünetben lement a büfébe, Charli kihasználta az alkalmat és gyorsan elfoglalta a fiú helyét.

- Mit szeretnél? - nézett a lányra csodálkozva Logan.

- Beszélni veled.

- Ha megint olyanokkal akarsz nyaggatni, hogy szép vagy-e, inkább bele se kezdj.

- Most teljesen másról szeretnék veled beszélni - felelt Charli és látszott rajta, hogy valóban bántja valami. Logan most már kíváncsian nézett rá. A lány mélyen a szemébe nézett. - Meg kell ígérned, hogy soha senkinek nem mondod el. Iggynek és Dylannek végképp nem!

- Jó, de mit..?

- Ígérd meg! - csattant fel Charli.

- Megígérem - mondta kíváncsian Logan.

- Tudod, most lesz a Rock 'N' Roll est...

- Én már mással megyek - szólt közbe sietve Logan, de a lány lepisszegte őt.

- Tudom, nem is veled akarok menni.

- Hanem kivel? Csak nem Dylannel?

- De... honnan tudtad? - csodálkozott Charli. Logan vállat vont.

- Látom, ahogy ránézel. Tetszik neked.

- Ez több annál. Szeretem őt, szavakkal ki sem tudom fejezni, mennyire. Soha senkinek nem beszéltem még erről...

- És hogyhogy nekem mondod el akkor? - Logan őszintén nem értette, miért pont vele osztja meg titkát a lány.

- Mert tudom, hogy benned bízhatok. Te jó fej vagy. A csajoknak nem mondhatom el, egyből kikotyognák Iggynek, aki biztos, hogy leharapná a fejem.

- Miért? Biztosan örülne, ha a testvérével járnál, elvégre az egyik legjobb barátnője vagy - értetlenkedett Logan.

- Nehogy azt hidd. Éppen ellenkezőleg. Nem akarja, hogy bármelyikünk is Dylanhez közeledjen. Kellemetlenül érintené, ha aztán vele veséznénk ki például a testvére szexuális szokásait.

Ekkor nem tudták tovább folytatni, mert az emlegetett fiú közeledett feléjük.

Nem értem, miért nem tartod szépnek a melleimet! - nyafogott Charli, miközben felállt, megrázta a haját és a helyére indult.

- Ebbe meg mi ütött? - nevetett Dylan.

- Nem tudom - csóválta a fejét Logan. Közben arra gondolt, hogy még mennyi ember titkolhatja érzéseit, mennyien félnek a visszautasítástól, s ezzel talán megfosztják magukat a boldogság lehetőségétől.

Iskola után Kristen remegve ért haza.

Anya már biztos tudja a bajuszkirálynőtől, mit csináltam a suliban, gondolta szorongva, miközben kiszállt a liftből és elindult a bérház folyosóján. Végül remegő kézzel lenyomta a kilincset. Amint kinyitotta az ajtót, egy vészesen közeledő kézfejet pillantott meg, ami végül hatalmasat csattant az arcán.

- Mit képzelsz magadról?! - ordította dühtől eltorzult arccal a végtelenül türelmes és megértő édesanyja, minden egyes szónak egy fakanállal mért ütéssel adva nyomatékot. Kristen sebtében csinált egy hátraarcot, és mielőtt a felbőszült szülő belemarkolhatott volna vékonyszálú, fénytelen hajába, futásnak eredt a bérházban. Anyja gondolkodás nélkül utána iramodott és utol is érte lányát, még mielőtt az elérhette volna a liftet. Már emelte is a fakanalat, de Kristen megragadta a karját és kicsavarta a kezéből.

- Engem te ne ütögess! - csattant fel.

- És miért ne? - bömbölte az anyja.

- Mert nem te adsz kenyeret a számba!

- Akkor mégis ki?!

- Apa. Te csak itthon lebzselsz.

Édesanyja halántékán ekkor vészesen kidagadt egy ér.

- Akkor szerinted ki ad neked enni? Ki főz, ki mos, ki takarít rád?!

- Jaj, jó hogy ennyit kibírsz! A múltkor is nekem kellett kimosni a bugyimat! - panaszkodott Kristen.

- Mert elöntött téged a menstruációs vérzés reggelre! Én mossam ki az elázott bugyidat?!

- Nem esett volna nehezedre!

- Te sem haltál bele, te hálátlan!

Miközben Kristen lábát a földhöz csapkodva visszaindult a lakásba, anyjára pirított. - Jól van, te szentfazék! Arról te sem beszélsz, hogy tizennégy évesen szökdöstél ki az ablakon apához! Kitudja, miket csináltatok a sötétben... a nagyi mindent elmondott!

- A nagyanyád jó helyen van ott, ahol van! - felelte dühösen anyja, miközben a nyomában lépkedett.

- Bárcsak még mindig élne. Ő megértene!

- McCall tanárnő újfent panaszkodott rád. Borzasztó a viselkedésed.

- Hagyjál már békén! - förmedt anyjára Kristen, majd a szobájába sietett. Útközben felkapta a konyhaszekrényről a tálca frissen sült süteményt.

- Abból más is enni szeretne! - kiáltott utána édesanyja.

- De nem fog! - felelte Kristen, majd becsapta maga után szobája ajtaját.

A suli utána edzés végeztével Zayn már autójához indult, mikor megjelent mellette a dühös Justin.

- Hallottam, hogy elhívtad ma Iggyt a Rock 'N' Roll buliba! Ennyit arról, hogy leszállsz róla és nem hagyod, hogy egy lány közénk álljon! Hogy tehettél ilyet? Még csak most szakítottunk! Elvileg legjobb barátok vagyunk! Hihetetlen vagy...

- Ne haragudj. Tudom, igazad van. Nem tehetek róla, odavagyok érte. Nem tudom irányítani, hiába szeretném.

Justin a hallottaktól csak még dühösebb lett. Közben Zayn beszállt a kocsijába és a hátsóülésre lökte hátizsákját. Végül Justin volt az, aki újra megszólalt.

- Tudod mit? Befejeztem. Ilyen emberre nincs szükségem a csapatban. Nem kell több edzésre jönnöd. Gratulálok! Remélem megérte... - vetette oda a döbbent fiúnak, aki szóhoz sem jutott, de Justin már hátat is fordított neki, hogy aztán bepattanjon sportkocsijába és a gázra lépjen.

Zayn viszont sokáig állt még mozdulatlanul az iskola parkolójában. Képtelen volt felfogni, hogy már nincs benne a csapatban... Hát ennyi volt? Az egész jövőjét, a főiskolát, mindent a sportra alapozott, és most minden elveszett egy lány miatt, aki még csak nem is az övé. Érdekli őt egyáltalán Iggy? Mit érez iránta? Maga sem tudta... Utólag belegondolva tényleg szemétségnek érezte, hogy rögtön a szakítás után csókolózott a legjobb barátja exével, de hiszen Iggy volt az, aki kezdeményezett. Egyébként is Justin volt az a marha, aki képes volt megcsalni a lányt. A történtek után egy szava sem lehet. Megvolt az esélye. Zayn végül gondolatban megrázta magát és beült autójába. Hazafelé tartva egész úton a focicsapatból való kirúgása járt az eszében. Ha a szülei megtudják, teljesen kifognak akadni. Főleg az apja... Megpróbálta azzal nyugtatni magát, hogy ez csak átmeneti elmebaj. Justin megnyugszik majd és rá fog jönni, hogy szüksége van rá a csapatban. Mindent meg kell tennie, hogy kibékítse a fiút. Muszáj. A jövőjénél egy lány sem lehet fontosabb.

Logan anyukája épp délutáni műszakba indult, mikor összefutott a kapu előtt haza érkező fiával.

- Szia kicsim, beraktam a hűtőbe a lasagnét, majd egyél! Most rohannom kell - mondta Jean, miközben futtában puszit nyomott Logan arcára, majd bepattant a kocsijába.

- Neked is szia... - motyogta kedv szegetten a fiú, mikor anyja már a gázra lépett. Logan a bejárati ajtó felé fordult és megadóan sóhajtott. Egyáltalán nem volt kedve Roberthez és a csesztetéséhez. Elege volt már a nevelőapjából... Végül kelletlenül megindult a ház felé és lemondóan belépett az ajtón.

Szét sem nézett a lakásban, hanem egyenesen elindult a lépcső felé. Kettesével szedte a fokokat és a szobájába érve gyorsan becsukta maga mögött az ajtót. Miután ledobta táskáját és levetette magát az ágyára, meghallotta a földszintről Robert rikácsolását.

- Úgy rohansz fel a lépcsőn, hogy mindjárt leszakad, te idióta kölyök!

Logan a fülére tapasztotta tenyerét, hogy ne hallja nevelőapja ordítozását, de a módszer kevésnek bizonyult. Néhány másodperc múlva kicsapódott szobájának ajtaja és megjelent mögötte a dühös képű Robert.

- Nem tudsz úgy hazajönni, hogy ne ébressz fel?! - csattant fel.

Logan úgy tett, mintha meg sem hallaná a hozzá intézett szavakat. Lehajolt a táskájáért, hogy elővegye belőle a leckéjét, és közben próbálta elkerülni nevelőapja tekintetét. Az viszont nem hagyta annyiban a dolgot. Neki rontott a fiúnak és pulcsijánál fogva magához húzta őt.

- Kérdeztem valamit! - üvöltötte az arcába. Logan érezte az olcsó bor szagát a férfi leheletén.

- Engedj el! - mondta, miközben elfordította arcát. Robert állon ragadta őt és arcát az sajátjával szembe fordította. Logan közben arra gondolt, hogy ha a puszta tekintettel ölni lehetne, ő már biztosan halott lenne.

- Csak azt nem tudom, minek szült meg téged anyád... Egy haszontalan, semmirekellő takonypóc vagy. Semmire sem vagy jó. Csak a szenvedést okozod mindkettőnknek. Bárcsak ne is élnél - azzal elengedte nevelt fiát, majd kisétált a szobából. Az ajtóból aztán még egy utolsó mondat erejéig visszafordult.

- Ha még egyszer felébresztesz a hangoskodásoddal, elverlek a nadrágszíjammal!

Miután becsapta az ajtót maga után, Logan elterült az ágyon és oldalára fordult. Bárcsak szerető családban élhetne... de neki minden nap csak az ordibálás jut. Semmi rosszat nem tesz, mégsem felel meg Robert elvárásainak. Őszintén megvallva nem is szeretne, hiszen ki nem állhatja nevelőapját. De mégis, annyira hiányzott neki egy apa, aki büszke rá, akivel együtt focizhat vagy épp zenélhet, akitől tanácsot kérhet, amikor tanácstalan. Hiányzott neki az édesapja, aki egyik napról a másikra hagyta őt el, és azóta felé sem nézett. Vajon mi lehet most vele? Logan elképzelte, hogy a férfi boldogan él együtt új feleségével és közös gyerekeikkel, akikkel törődik, akiket szeret, akiknek a létezéséről tudomást vesz, nem úgy, mint az övéről.

Pedig a fia vagyok... Miért nem érdeklem őt? Valami rosszat csináltam? Vagy csak az a baj, hogy megszülettem? - gondolta keserűen Logan, miközben könnyei a párnájára hullottak. Végül a szomszédból átszűrődő kiabálás zökkentette ki mélázásából.

Iggy épp a szépítkező asztala előtt ült és fésülködés közben a saját szépségében gyönyörködött, amikor meghallotta, hogy valami az ablakának koppan. Próbálta figyelmen kívül hagyni a zajokat és szájfényt kent fel ajkaira, de a zajokat továbbra is hallotta. Idegesen levette tekintetét tükörképéről és felpattant az asztaltól, hogy az ablakhoz lépjen. Miután kinyitotta azt és kihajolt rajta, a szívverése is kihagyott egy dobbanást. Justin állt a gyepen, újabb kővel a kezében. Iggy bosszúsan becsapta az ablakát és falnak vetett háttal behunyta a szemét. Próbált megnyugodni, de mellkasa továbbra is rendszertelenül hullámzott. Mit keres itt? Mit akar? Soha nem fogja tudni elfelejteni őt. Hát nem elég, hogy az iskolában egész nap látnia kell őt, még az otthonában sem próbálhat meg reménytelenül feledni?!

Az ablakon újabb koppanás jelezte, hogy a Justin kezében tartott kő is célba ért. Iggy kinyitotta szemét és ismét az ablak elé lépett.

- Mi a francot akarsz?! - kiáltotta ki. Justin reménykedve megejtett egy mosolyt és intett a lánynak, de az ablakból dühödten kibámuló Iggy láttán nem sok jóra számított.

- Szeretnék veled beszélni. Lejössz vagy beengedsz? Kérlek...

- Nem. Mit képzelsz magadról? Tudom, hogy engem képtelenség elfeledni, de légy szíves tegyél egy próbát!

- Hallgass meg! Gyors leszek - bizonygatta a fiú, de Iggy hajthatatlan volt. Legszívesebben lerohant volna Justinhoz és a nyakába ugrott volna, de akaratlanul is újra és újra felvillant lelki szemei előtt a jelenet, amiben volt barátja épp Selenával hancúrozik. Erre a gondolatra elöntötte a forróság és ökölbe szorított kézzel kihajolt az ablakon.

- Tűnj el, vagy hívom a rendőrséget!

- Akkor sem mozdulok addig, amíg nem beszéltünk! - erősködött Justin.

- Hát jó. További szép napot... nekem. Na pá - azzal Iggy becsukta az ablakot és magára hagyta a várakozó fiút.

Másnap reggel úgy vonult be barátnői kíséretében az iskolába, hogy közben egy pillantásra sem méltatta az őt bámuló Justint, miközben elhaladt mellette. A fiú előző nap még egy órán keresztül várakozott Iggy ablaka alatt állva, míg végül kudarc által sújtva bepattant a kocsijába és haza indult. Iggy az ablakból nézte, ahogy az autó egyre távolodik, majd kikanyarodik az utcából. Cseppet sem sajnálta a csalfa fiút.

- Tegnap videokamerán keresztül megmutattam egy srácnak a melleim, szerintetek ribanc vagyok? - kérdezte barátnőitől Nina, mikor már az emeleti folyosón sétáltak.

- Igen, az. És most hallgass el - intette le Iggy.

- Ha ő is megmutatta neked a mellét, akkor szerintem nem vagy ribanc! - vélekedett ábrándozó kifejezéssel az arcán Ariana, mire Iggy türelmetlenül sóhajtozva megszaporázta lépteit. Charli szemét forgatva rápillantott Arianára.

- Szerinted egy srác mellére ki kíváncsi? Nem is lehet félmeztelen pasikat látni soha, igaz?!

- Hát ne haragudj, de én konkrétan most egyet sem látok! - mutatott körbe a folyosón Ariana, mire Charli inkább Iggy után sietett.

- Ő a farkát mutatta meg - mosolygott jókedvűen Nina Arianára, majd hátra vetette a haját.

Logan és Dylan együtt érkeztek a suliba. Dylan úgy döntött, ki áll a garázsból rég használt Mini Cooperével és azzal viszi el barátját. Miután lepakolták táskáikat a padjuk mellé, Dylan kirohant a mosdóba, hogy könnyítsen magán.

- Hová rohansz ennyire? - nézett utána nevetve Logan.

- Egész úton azt hittem, kidurran a hólyagom!

A mosdóban nagy bánatára épp belebotlott az ott cigarettázó Nick-Austin párosba. Próbálta figyelmen kívül hagyni őket és besietett az egyik vécéfülkébe. Remélte, hogy mire elő jön, Nick már nem lesz ott, de csalódnia kellett. Szó nélkül a kijárat felé indult, de Nick hátulról karon ragadta őt.

- Ne siess annyira, barátom.

Dylan kelletlenül szembefordult a fiúval, aki élvezettel az arcába fújta a cigaretta füstöt, mielőtt újra megszólalt.

- Még mindig várok arra, amit kértem. Ide adod, vagy megismerkedsz a vécé belsejével? - kérdezte idegesítő mosollyal az arcán. Láthatóan nagyon élvezte a helyzetet.

- Nem adok neked több pénzt! Szállj le rólam, különben szólok apámnak! - vágott vissza Dylan. Elege volt már abból, hogy mindenki kénye-kedve szerint lábtörlőnek használja őt. Próbálta leplezni félelmét. Tudta, hogy a két fiúval szemben esélye sincs, és nem akarta, hogy a vécécsészébe nyomják a fejét...

Látta a Nick szemében átfutó rémületet, és maga mellől hallotta Austin hangját.

- Gyere, menjünk. Nem kell nekünk a szaros pénze.

Nick viszont nem mondott le ilyen könnyen a dologról. Bár tartott Dylan apjától, megalázónak érezte volna, ha emiatt vissza kell vonulnia. Mi lesz akkor a tekintélyével? Dylan többé nem is félne tőle, azt pedig semmiképp sem hagyhatta. Egyik kezével még mindig szorította a fiú karját, a másikkal pedig még egy utolsó slukkra a szájához emelte cigarettáját, majd megfogta a csikket és Dylan karjába oltotta. Az felordított a fájdalomtól és kirántotta magát Nick karjából, majd próbált kirohanni a mosdóból, de Austin elé állt és neki lökte őt az egyik vécéfülke ajtajának.

- Ki mondta, hogy elmehetsz?! - vigyorgott közelről az arcába, mikor megjelent mellette Nick. Dylan fájó karjára szorította a kezét és a fiúkra emelte tekintetét.

- Hagyjatok békén...

- Csak szeretnéd - mosolygott Nick, majd megragadta őt és kinyitotta a vécé ajtaját. Dylan tudta, mi következik... A fiúk térdre kényszerítették őt a vécécsészével szemben, majd a hajánál fogva egyre közelebb húzták hozzá a fejét.

- Mit szólsz, finom? - nevetett Austin, miközben Dylan levegő után kapkodott. Sok mindenben volt már része, de ennyire megalázottan és kiszolgáltatottan még sosem érezte magát. Mikor lesz már vége? Öklendezett és égett a szeme, miközben a két fiú szórakozva nevetett rajta.

- Mi a faszt csináltok?! - hangzott a kérdés a hátuk mögül. Austin és Nick hátrapillantottak a válluk fölött, és Justinon akadt meg a tekintetük.

- Megmutatjuk Dylannek a vécé belsejét. Beszállsz? - vigyorgott a fiúra Nick. Justin felháborodva nézett vissza rá.

- Hagyjátok békén!

Austin és Nick elengedték Dylant és meglepetten Justinra meredtek.

- Beléd meg mi ütött?! - kérdezték kórusban.

- Belétek mi ütött?! Normálisak vagytok?! Engedjétek ki és takarodjatok innen! - förmedt a fiúkra. Austin odébb állt, majd kisietett a mosdó ajtaján. Dylan feltápászkodott a nedves csempéről és Nicket félre lökve kirohant a fülke ajtaján. Justin épp csak egy pillantást tudott vetni a fiú vizes hajára és arcára, az már el is tűnt a mosdó ajtaja mögött. Justin Nickhez fordult, aki magában még mindig elégedetten somolygott.

- Miért csináltad ezt? - kérdezte szánalommal a hangjában, miközben elővette a telefonját, hogy írjon egy gyors üzenetet.

- Mert jól esett - felelte Nick vállvonogatva. Egy cseppnyi megbánás sem volt a hangjában.

- Remélem ez is jól fog esni...

Justin rá mosolygott a fiúra, majd kinyílt a mosdó ajtaja és beléptek rajra nagydarab haverjai, akik az üzenetére érkeztek.

Ezután Nick átélte azt, amit néhány perccel korábban ő tett Dylannel. Justin nem mulasztotta el videóra venni a pillanatot, amikor a térdre kényszerített Nick feje elmerül a vécécsészében.

- Na mit szólsz? Ugye milyen finom? - kérdezte, miután haverjai elengedték Nicket, aki négykézláb, lehajtott fejjel a csempére hányt.

- Ezt még megbánod... - nyöszörögte. Justin csak nevetett.

- Nem fogom megbánni, hidd el. Hiába fenyegetsz, nem félek tőled. Nem vagy te senki. Nem is érsz semmit. Hagyd békén Dylant, ha jót akarsz magadnak - mondta, majd intett barátainak és elindult az ajtó felé.

Logan hiába várta vissza padtársát, Dylan nem jelent meg a tanteremben. Logan kikászálódott padja mögül és elindult a vécé felé, hogy megnézze, mi történt barátjával. Még csak fél úton járt, mikor a vele szemben lépkedő Justin megállította őt.

- Dylant keresed? - kérdezte. Logan bólintott.

- Már nincs a vécében... Nem tudom, hová rohant.

- Mit csináltál vele?! - csattant fel Logan.

Justin félrehívta őt a folyosó közepéről, és komoly képpel a szemeibe nézett.

- Én semmit. Nick és Austin belenyomták a fejét a vécébe. Nem tudom, miért. Aztán rájuk szóltam és Dylan elrohant.

- Micsoda?! - Logant olyan düh kerítette hatalmába, amilyet talán még sosem érzett. - Megölöm őket!

- Nyugi, már belenyomattam Nick fejét a vécécsészébe, hogy átélje azt, amit ő tesz másokkal. Megmondtam, hogy szálljon le Dylanről.

Logan elégtétellel képzelte el maga előtt Nicket, amint a vécécsészébe nyomott fejjel szenved. Megérdemelte.

- Nagyon jól tetted, amit tettél - nézett elismerően Justinra, majd elbúcsúzott, hogy megkeresse barátját.

Közben kezdetét vette az első tanóra. Iggy meglepetten nézett a mögötte üresen álló padra, ahol Logannek és Dylannek kellett volna ülnie.

Vajon hol lehetnek? - tűnődött, majd előrefordult, amikor megérkezett az Irodalom tanár. A tanulók órai feladat gyanánt azt kapták, hogy párokban írjanak rövid fogalmazást egy adott témáról, majd olvassák fel osztálytársaik előtt. Ariana nagyokat pislogva bámulta frissen festett körmeit, miközben a mellette ülő Luke kedvtelenül körmölte a fogalmazást.

- Nem segítenél? - pillantott bosszúsan fel a lapjáról, mire a lány lassan felé fordult.

- Azt sem tudom, miről kell írni - mondta álmodozó arccal.

- De hiszen itt van a téma a cetlin, amit öt perccel ezelőtt te húztál ki a saját kezeddel - értetlenkedett Luke, miközben a padon közöttük heverő papírdarabra bökött. Azon szálkás betűkkel a drogok szó állt.

- Ja, arról tudok beszélni! - csapott a homlokára Ariana. - Kati, Csoki, LSD, Kóla, Mariska, Kristály, Hasis, Spuri, Heroin...

- Oké, ennyi elég is lesz! Nem a fajtáira kíváncsi a tanár szerintem...

Amikor a felolvasásban a lányra került a sor, lefagyott és nem tudta felolvasni, ami a kezében tartott lapon volt. A tanár és Luke várakozva néztek rá, de ő csak nagy szemeket meresztve pislogott vissza rájuk. Végül kimondta azt, ami először az eszébe jutott:

- Uborka.

- Micsoda? - nézett rá értetlenül a tanár. A többiek felnevettek.

- Semmi - mondta gyorsan a lány, majd Luke átvette tőle a lapot, hogy felolvassa helyette az arra írt szöveget.

Miközben a többiek az Irodalom órán ültek, addig Dylan már haza is ért autójával. Miután leparkolt kocsijával a luxusvilla előtt, egyenesen a bejárati ajtó felé vette az irányt. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, miközben egyenesen a szobájába rohant. Ott aztán magára zárta az ajtót és a fürdőbe sietett. Még mindig potyogtak a könnyei, miközben kapkodva levetkőzött, hogy aztán beálljon a zuhany alá és végre lemoshassa magáról az iskolai vécé mocskát. Egész testében remegett a megalázottság érzésétől, csípte szemeit a szégyen szennye. Undorodott Nicktől és Austintól, és undorodott attól is, amit a két fiú vele tett. Képtelen volt megérteni, hogy lehetnek az emberek képesek arra, hogy ilyesmit tegyenek egy másik emberi lénnyel. Ha nem adja oda a pénzét, a vécébe nyomják a fejét? Elege volt már abból, hogy folyton szekálják. Nick, Austin és Zayn egyre profibb volt élete megkeserítésében. Nem értette, hogy miért pont ő... Egyáltalán, miért kell így bánni egymással? Miért kell fájdalmat okozni a másiknak ok nélkül? Ebben lelik örömüket? Dylant a hányinger környékezte. Tudta, hogy hiába tusol akár órákon át, hiába vakarja le magáról a vécé mocskát, az ott történteket a víz nem tudja lemosni róla, nem képes elfeledtetni vele... Miután végzett, még hosszú percekig állt mozdulatlanul a zuhany alatt, arcát a vízsugár felé emelve, behunyt szemekkel.

Logan tömegközlekedéssel nem utazott olyan gyorsan, mint szerette volna. Hiába írt több üzenetet is Dylannek, választ nem kapott egyikre sem. Hiába hívta őt folyamatosan, a telefont sem vette fel. Úgy gondolta, barátja egyenesen haza indult, hogy megtisztíthassa magát. Reménykedett abban, hogy a fiút valóban otthon találja majd. Nagyon aggódott érte.

Közben véget ért az Irodalom óra, és szünetben felcsendült a suli rádióban Britney Spears I'm A Slave 4 U című dala, minek hatására Kristen erotikusnak még jó indulattal sem nevezhető táncba kezdett. Ahogy pörgött-forgott, úgy dőltek körülötte a padok és az emberek, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Miley és Selena a padjukat csapkodva nevettek a lányon és nem mulasztották el telefonjaikkal megörökíteni a feledhetetlen pillanatot.

- Menj arrébb - tipegett Kristen mellé Iggy, majd hátravetette haját a válla fölött és szexi táncba kezdett. Az osztály fiútagjai mindannyian abbahagyták a nevetést és Kristen helyett Iggyre emelték tekintetüket. Nyálukat csorgatva bámulták a lányt, aki kifejezetten élvezte a rá irányuló figyelmet.

Mindenhol jó, de a legjobb a középpontban - gondolta, miközben érzékien dobálta hosszú haját és elégedetten körbepillantott az őt bámuló osztálytársain. Selena arcáról lehervadt a mosoly és dühösen pillantott a nem messze tőle álldogáló Justinra, aki megbabonázva nézte Iggy táncát. Még pislogni is elfelejtett. Kristen mindeközben egyre eszeveszettebben hadonászott, hátha visszaszerzi közönsége egy részét. Mivel ez nem valósult meg, Iggy elé ugrott és elkezdett twerkelni. Mondanom sem kell, a dolog nem igazán ment neki. Úgy nézett ki, mint aki valamiféle görcsrohamot kapott. Egy óvatlan pillanatban kapálózás közepette keze hozzácsapódott Iggyhez, elszakítva ezzel a lány rikító pink felsőjének pántját. A lány felháborodva nézett Kristenre, aztán felemelte tenyerét és egy jól irányzott pofonnal leállította őt. Kristen hirtelen abbahagyta a táncot és az arcához kapott.

- Miért pofoztál meg? - nyávogott felháborodva.

- Mert elszakítottad a ruhám, te ringyó. Többe került, mint a te egész ruhatárad...

- Ne haragudj...

- És mi lett volna, ha véletlenül beleakad a kezed a hajamba? Vagy arcon ütsz, mert úgy kapálózol, mint egy hátán vergődő bogár? Mondd már meg, normális vagy?! Ha én táncolok, még egyszer ne merészelj elém állni! - hepciáskodott Iggy, majd csettintett barátnőinek, hogy élükön elinduljon szekrényéhez egy másik felsőért.

- Hülye ribanc - suttogta Kristen az orra alatt, de sajnos nem elég halkan. Iggy tátott szájjal fordult vissza az ajtóból.

- Mit mondtál??

- Semmit - sietett Kristen a válasszal, majd próbált a helyére osonni. Charli viszont egy szempillantás alatt ott termett mellette és belemarkolt a hajába. - Nem mész sehová! Hogy merészelsz így beszélni Iggyvel?! Kinek érzed magad? Még egy ilyen, és kitépem azt a zsíros hajadat! Most mehetek kezet mosni, mert kenyérre lehetne kenni róla a zsírt, ami a hajadról tapadt rá... Te szégyentelen - mondta, majd elengedte a könnybe lábadt szemű Kristent és követte barátnőit, akik az elégedetten mosolygó Iggyv nyomában elindultak a szekrényekhez.

Emma ezalatt az ablak előtt állt és az utcát kémlelve arról ábrándozott, milyen lehet az élet prostituáltként.

- Szia, te kis párduc - szólította meg Zayn, miután odalépett hozzá.

- Szióka - felelte elalélva a lány.

- Nincs dugunk? Tudom, hogy odáig vagy értem - vigyorgott Zayn, miközben Emma arcába fúrta szexisnek szánt tekintetét.

- Te be vagy baszva?! - hüledezett felháborodva Emma, miközben titkon élvezkedett.

- Nem, csak felajánlottam, hogy elveszem a szüzességed. Azt hittem, kapnál az alkalmon - vont vállat a fiú.

- A szüzességem?! Na ne nevettess! Ha akarnád sem vehetnéd el, ugyanis már elvesztettem - hazudta Emma, majd újra az ablakra függesztette tekintetét, hogy elrejtse kipirult arcát.

- Hát azt erősen kétlem... Na, benne vagy? Nem fog fájni. Ígérem, kíméletes leszek.

- Felejtsd el, szállj le rólam! Soha nem kaphatod meg a csodás testem.

Zayn vigyorogva ránézett. - Olyan csodás, hogy még bottal sem nyúlnék hozzá - mondta végül fitymálóan, majd faképnél hagyta a döbbent és csalódott lányt. Emma úgy gondolta, itt az ideje, hogy ő is újra a középpontba kerüljön, ezért pillanatokon belül sírásban tört ki. Demin kívül ez senkit sem érdekelt. A lány odasietett barátnőjéhez.

- Mi a baj?

- Zayn megint megbántott...

- Nem érdemli meg, hogy miatta sírj! Ne foglalkozz vele! Egy bunkó, idióta, beképzelt majom - vigasztalta Demi. Zayn felháborodva kapta felé a fejét.

- Te ki a fasznak képzeled magad?! Anyuci kedvence.

- Örülnék, ha normálisan beszélnél velem! - nézett rá Demi, mire a fiú megrándította vállát.

- Én meg annak örültem volna, ha másik iskolába mész. Úgy látszik, a végén egyikünk sem örülhet - mondta, mire Selena és Miley nevetni kezdett. A két lány miniszoknyában ült a pad tetején, miközben körmüket festették. Demi próbált nem odafigyelni idegesítő vihogásukra és hátat fordítva nekik a helyére kísérte a szemeit törölgető Emmát.

Iggy épp kilépett a mosdóból barátnői kíséretében immár új felsőben, amikor szemben találta magát Justinnal. Bosszúsan sóhajtott, mikor a fiú megszólította őt.

- Mit akarsz? - kérdezte unottan. Közben szórakozottan elkezdett játszani hajtincseivel és szemügyre vette a körmeit. Barátnői izgatottan várták, mit akar mondani Justin.

- Dylanről lenne szó.

- Mi van vele? - kapta fel a fejét Iggy és most először a fiú szemeibe nézett. Kissé még mindig megremegett a térde a barna szempár láttán.

- Nick és Austin... belenyomták a fejét a vécécsészébe.

- MICSODA?! Ez nem lehet igaz! Ennek véget kell vetnem... - háborgott Iggy és idegesen elővette a telefonját.

- Most beletaposok a pradámmal az arcukba! - tombolt Charli, majd elrohant az osztályterem felé. Iggy intett másik két barátnőjének, hogy kövessék a lányt. Miután kettesben maradt Justinnal, a fiú apró mosollyal a szája szélén megszólalt.

- De Nick megkapta a magáét...

- Miről beszélsz? - kíváncsiskodott Iggy, mire Justin szavak helyett elővette telefonját és megmutatta neki a fiúról készült videót. Iggy elégedetten emelte tekintetét a telefon képernyőjéről volt barátjára, és elismerően mosolygott. - Ezt már szeretem. Küldd át a videót... de ne hidd azt, hogy ettől mindent elfelejtek! - tette hozzá, majd haját dobálva visszasétált a terembe, ahol első dolga volt felhívni testvérét. Dylan azonban még mindig nem vette fel a telefonját... Iggy bosszúsan sóhajtozni kezdett, majd megpróbálta felhívni Logant.

- Dylannel vagy? - kérdezte köszönés nélkül, mikor a fiú felvette mobilját.

- Most sétálok be hozzátok, remélem otthon van - hangzott a felelet. Logan kissé kapkodta a levegőt, amiből Iggy arra következtetett, hogy a fiú épp rohanva teszi meg a maradék utat lakásuk felé.

- Ha megtaláltad, írj egy üzenetet. Ha nincs otthon, elindulok máshol keresni. Most mennem kell, cupp - búcsúzott Iggy és kinyomta telefonját, hogy megnézze, mi a terem elől beszűrődő hangzavar és kiabálás forrása. A folyosón már jókora nézősereg gyűlt össze, így mikor kilépett a terem ajtaján, először nem látta, miért gyűltek össze.

- Vigyázzatok - szólította meg az előtte álló embereket, akik megpillantván a lányt azonnal utat engedtek neki. A tömeg közepén Austin feküdt kezeit védekezőn a feje elé tartva, felette pedig Charli állt, aki magassarkú cipőjével próbálta kinyomni a fiú szemeit.

- Mit képzelsz magadról?! Te kispöcsű lúzer... hogy merészelted... HOL VAN NICK?! - dörrent fel a lány, mire a lábánál fekvő Austin reszketve összehúzta magát.

- Nem tudom, azóta nem láttam...

- Csak kerüljön a szemem elé... - Charli az egyik, tőle egy karnyújtásnyira álló diák felé nyúlt és kikapta a kezéből narancsleves poharát, hogy tartalmát egy laza mozdulattal a földön heverő Austinra öntse. Miután kinevette magát az ázott hajú, hunyorgó fiún, hátat fordított neki és utat kért magának a tömegen át, hogy elhagyja a tett színhelyét. Mikor elhaladt Iggy mellett, a lány elégedetten mosolygott rá.

- Én sem csinálhattam volna jobban, ügyes vagy!

Közben Logan becsengetett Iggyék luxusvillájába, ahol a házvezető nő nyitott ajtót.

- Jó napot... Dylan itthon van? - kérdezte Logan sűrűn kapkodva a levegőt, kezét az oldalára szorítva.

- Nem iskolában kellene lennie? - vonta fel a szemöldökét a nő. Valószínűleg akkor sem vette volna észre, hogy Dylan hazaérkezett, ha valóban így történt volna.

- Itt áll az autója, amivel reggel iskolába mentünk. Bemehetek hozzá?

- Sajnálom, de nem engedhetek be senkit - hangzott a szigorú felelet.

- De hiszen ismer... a szomszédjuk vagyok! Dylan és Iggy osztálytársa... Dylan legjobb barátja.

Ekkor jelent meg a nő mellett az ajtóban az ikrek anyukája, Veronica.

- Szia Logan, hát te? Nem iskolában lenne a helyed? - kérdezte meglepetten, de mosollyal az arcán a szőke nő, aki Iggy idősebb, szakasztott mása volt.

- De, csak Dylan... felmehetnék hozzá?

- Dylan reggel veled együtt ment el az iskolába.

Logannek kezdett fogyni a türelme. Fáradtan sóhajtott, majd összeszedte magát és átgondolta, mit mondjon. Nem akarta elmondani, mi történt. Dylannek kell eldönteni, hogy elmondja-e vagy sem, ez nem az ő dolga. Azt sem akarta, hogy szülei kérdésekkel bombázzák a fiút, akinek most biztosan nem erre van szüksége. Végül felnézett Mrs. Veronicára és csak ennyit mondott:

- Nem érezte jól magát, és hazajött. Felmehetek hozzá, hogy megnézzem, jobban van-e már?

- Hát persze, gyere nyugodtan! Tudod, merre találod a szobáját - mondta Veronica és félreállt, hogy beengedje a fiút.

- Köszönöm - biccentett Logan és már rohant is fel az aranyozott korláttal szegélyezett lépcsőn egyenesen az emeletre, ahol Dylan szobája volt. Kopogással sem vesztegette az időt, egyszerűen csak benyitott, de az ajtó zárva volt. Dörömbölni kezdett, de bentről nem kapott életjelet. Elkezdte törni a fejét és végül berohant Iggy szobájába, ahol a szépítkezőasztalhoz lépett és kutatni kezdett egy hullámcsatt után. Miután végre talált egyet, visszarohant vele Dylan szobájához és remegő kézzel a kulcslyukhoz emelte.

Ha Iggynek sikerült a múltkor, akkor nekem is fog... muszáj - gondolta, miközben próbálkozott. Tíz percnyi idegölő szenvedés árán végül kattant a zár, az ajtó pedig kinyílt. Logan sikerén felbuzdulva belépett rajta és szeme azonnal megakadt az ágyán neki háttal fekvő Dylanen. Lassított léptein, majd megállt az ágy mellett. Dylan még csak meg sem fordult, rá sem nézett, nem szólalt meg. Csak feküdt mozdulatlanul, a másik irányba bámulva. Logan sok mindent szeretett volna mondani neki, de úgy érezte, ez most nem a beszéd helye. Semmire nem menne a klisészerű, üresnek hangzó vigasztalással, még ha az a szíve mélyéről jönne is. Helyette levetette cipőjét és bemászott az ágyba. Miután bebújt a takaró alá, hátulról szorosan magához ölelte Dylant.

- Itt vagyok. Minden rendben lesz. Minden jobb lesz... ígérem - suttogta, mire Dylan válaszul megszorította a kezét. Érezte, hogy barátja némán zokog, és magában megfogadta, hogy nem hagyja annyiban a dolgot. Dylan nem ezt érdemli. Hiszen jó ember, jó testvér, és barátnak sem kívánhatna nála jobbat az ember. Miért érdemli mégis mindezt? Az emberek különös lények... nincs összetartás, nincs szeretet, nincs tisztelet a másik iránt. Csak egymás bántalmazása, csúfolása, öldöklése, kihasználása. Mindennapos problémák, amiken sürgősen változtatni kellene... de hogyan, ha az emberek így viselkednek? Logan kilátástalannak érezte a helyzetet, de nem adta fel. Hallott az efféle szekálások és iskolai bántalmazások miatt öngyilkosságba menekülő fiatalokról, és nem fogja hagyni, hogy a legjobb barátjával is ez történjen.

Iggy türelmetlenül várta Logan hívását. Már épp azon volt, hogy kikeresse a fiú számát a hívásnaplóból, amikor üzenete érkezett.  

Minden rendben. Dylannel vagyok. Szerintem most az lenne a legjobb, ha a suliban maradnál. Addig megnyugtatom. - Logan

 Iggy megkönnyebbülten felsóhajtott. Szeretett volna minél előbb találkozni testvérével és magához ölelni őt, de úgy érezte, most jobb, ha megfogadja Logan tanácsát és hagyja, hogy a fiú nyugtassa le Dylant. Már épp elakarta rakni a telefonját, mikor végre megkapta a Nick megszégyenítéséről készült videót Justintól. Szélesen elmosolyodott, miközben megnyitotta a YouTube alkalmazást. Nick még mindig nem tért vissza az osztályterembe, még a táskáját is otthagyta, Charli kirohanása után pedig Austin is lelépett.

Zayn leült a Justin mellett üresen álló székre és a fiúhoz fordult.

- Nem beszélhetnénk meg a tegnap történteket? - kérdezte reménykedve, mire Justin viszonozta a pillantását.

- Nem - hangzott a tömör felelet, mire Zayn tőle szokatlan módon rimánkodni kezdett.

- Kérlek... Ne tedd ezt velem! Tudom, hogy undorító dolog volt smárolnom az exeddel, de évek óta legjobb barátok vagyunk és tudod milyen fontos nekem a foci. Tudod, hogy az egész továbbtanulásom múlik rajta. Semmi másban nem vagyok jó... Te vagy az egyetlen ember, akinek fontos vagyok. Ne csináld ezt velem.

- Előbb kellett volna gondolkoznod - dünnyögte Justin. Nehéz volt így bánnia a fiúval, de még mindig nagyon neheztelt rá.

- Hogyan várod el Iggytől, hogy adjon neked egy második esélyt, mikor te magad sem adsz a legjobb barátodnak?! - csattant fel Zayn, majd felállt, hátrarúgta a székét és a helyére ment. Justin elnézte még őt egy darabig és be kellett vallania magának, hogy a fiúnak kivételesen igaza van.

Az osztály nagy bánatára a biológia óra következett. Lydia McCall bajuszos ábrázata láttán a diákok elkeseredve elfoglalták a helyüket.

- Jó napot kívánok, tanárnő! - mondták unottan.

- Nektek nagyon jó nap lesz ez a dolgozatíráshoz. Remélem nem felejtettétek el, hogy ma írjátok. Múlt órán előre figyelmeztettelek benneteket - mondta a tanárnő. Ahogy végignézett a tanulókon, sejtette, hogy mindannyian elfelejtették a dolgozatírást, de ettől csak még jobb kedve támadt. - Kristen, oszd ki a lapokat!

- Már megint én?! - csattant fel a lány bosszankodva, majd kicsámpázott a tanári asztalhoz.

- Igen, te! Igyekezz! Saját magadtól veszed el az időt, na meg a társaidtól! - sürgette McCall.

- Nagyon rosszul sikerült ez a doga - fordult Iggy a mellette ülő Charlihoz, miután a tanárnő beszedte a dolgozataikat. Charli épp Dylan képeit nézegette a telefonján, miközben mosolygott. Mikor meghallotta barátnője hangját, összerezzent és sietve elrakta mobilját.

- Én sem tudtam semmit, de nem is nagyon érdekel. A délutáni Pom-Pom válogatás jobban izgat. Remélem idén is beválogatsz a csapatba.

- Azt ki kell érdemelned! Nyújts jó teljesítményt a meghallgatáson, és benne maradsz a csapatban! - tanácsolta Iggy, aki teljesen meg is feledkezett az aznapi válogatásról. Így suli után is bent kell maradnia, és csak később mehet haza testvéréhez. Habár nem titkolhatta, hogy imádja a Pom-Pom vezérséget. Jóleső érzéssel töltötte el, hogy a többi lány sorsa a csapatban tőle függ. Bár elvileg demokráciának kellene lennie a tagok között, neki tejhatalma van. Elvégre ő a vezető, és nem véletlenül. Hiszen ő a legjobb. Ő tudja igazán, ki az, aki kell a csapatnak, és ki az, aki nem. Közben elővette telefonját és elégedetten tapasztalta, hogy A Nick vécécsészés videója sikeresen feltöltődött a világhálóra. Ezután már csak annyi dolga volt, hogy kitwittelje Twitterére és megossza Facebookján. Mivel mindkét közösségi portálon több ezer ismerőssel és követővel rendelkezett, így nem kellett sokat várnia, hogy a videó újabb megosztások útján minél több emberhez eljusson. Következő szünetben már az egész iskolában erről volt szó, a diákok fejüket összedugva nézték telefonjaikon a folyosón, a tantermekben, az iskola udvarán, a szökőkút mellett, a büfében, a könyvtárban és a mosdókban is.  Iggy elégedetten vonult végig az iskolán és tekintett végig diáktársain. Nick megkapta, amit érdemelt: most végre nem ő nevet másokon, hanem mindenki rajta nevet. Iggy már csak azt sajnálta, hogy a fiú nem tanúja ennek a negatív népszerűségnek, viszont az nyugtatta, hogy ez pár napig még úgyis téma lesz, így hát Nick úgysem fog lemaradni szemétkedése okozatáról. Az is gyorsan elterjedt, hogy miért landolt Nick feje a vécécsészében, és az is, hogy ki volt az, aki az egészet videóra vette. Pedig se Iggy, se Justin nem szólt egy szót sem a történtekről, ahogy Justin haverjai sem, akik végül mindhárman az igazgatói irodába kerültek, bár nem önszántukból. Justin sem maradt ki kihallgatásból.

Az ősz hajú, feje búbján kopasz, alacsony és tömzsi igazgató úr szigorú tekintettel nézett végig a négy fiún tölgyfából készült asztala mögül.

- Ma elterjedt az iskola tanulói között egy videó, amin ti hárman elfogadhatatlan módon megalázzátok egyik diáktársatokat - mutatott Justin haverjaira az igazgató, majd folytatta: - Szerencsém volt nekem is megtekinteni az ominózus felvételt, és meg kell mondjam, nem találok szavakat! Sajnos mindhármótokat fel kell, hogy függesszelek egy hónapra. A szüleitekkel is el kell beszélgetnem. Fel nem foghatom, hogyan vagytok képesek így bánni a társatokkal!

- De hiszen megérdemelte! - tiltakozott karját széttárva Justin. - Nick nyomta bele Dylan fejét először a vécécsészébe, és aztán visszakapta, amit érdemelt!

- Az erőszakra nem erőszak a válasz... de ne aggódj, ha Nick és Dylan újra köreinkben lesznek, mindkettőjüket megfogom hallgatni, és ha valóban igaz, amit állítasz, Nick is megfogja kapni a büntetését.

- Igaz, mi vagyunk a tanúk rá. Mindhárman láttuk, mi történt. Austin Mahone is benne volt - szólt a Justin mellett álló, magas fiú.

- Hallottam róla - mondta az igazgató, majd Justinhoz fordult. - Ahogy arról is, hogy te készítetted a videót ahelyett, hogy megakadályoztad volna a szemed előtt játszódó erőszakot. Ezért a hét további napjain délutáni elzáráson veszel részt. Most menjetek órára.

Justin gondolataiba merülve ballagott vissza az osztályterembe. Az ajtóban aztán nekiütközött az épp kilépő Deminek, aki elejtette a kezében tartott könyvtári könyveket.

- Ne haragudj, segítek összeszedni  - mondta sietve, majd mindketten lehajoltak a földön heverő könyvekért. Demi kisöpörte arcába hulló hajtincseit és félénken, zavartan a fiú szemeibe nézett. Ilyen közelről talán még sosem látta ezeket a gyönyörű szemeket... Remegni kezdett a térde és úgy érezte, menten eldől, mint a dominó. Milyen buta volt, mikor azt próbálta bemesélni magának, hogy már nem érdekli őt a fiú! Hiszen még mindig odavan érte. Azon tűnődött, milyen érzés lehet megcsókolni azokat a puhának és érzékinek tűnő formás ajkakat, hogy milyen lehet beletúrni abba a különös odafigyeléssel beállított, barna hajba, milyen lehet érezni Justin ölelésének melegét.

- Jól vagy? - pillantott rá a fiú érdeklődve, mire felocsúdott ábrándozásából és gondolatban megrázta magát. Biztosan nevetségesen festhetett...

- Igen, persze, csak belemerültem... valamibe - sietett a válasszal és felkapkodta a maradék könyveket a földről. Justin nem nevette ki őt, csak halványan elmosolyodott.

- Igen, én is így voltam vele, mikor neked ütköztem - mondta.

Demi a könyvtárba menet még mindig reszketett. Attól tartott, megint leejti a könyveit, úgy remegett a keze. Habár, ha mindig Justin segítene neki összeszedni, amit leejt, akkor akár minden ötödik percben is hajlandó lenne elengedni azt, amit épp a kezében tart.

Iggy délután megtartotta a Pom-Pom válogatást, amire szép számmal akadtak jelentkezők, hiszen a Pom-Pom lányok magát a népszerűséget testesítették meg a középiskolában. A csapat tagjai egy hosszú asztal mögött ültek a tornaterem végében, és várták, hogy a jelentkezők megmutassák, mire képesek. Mielőtt azonban erre sor került volna, Iggy a megmaradt csapattagok felé fordult.

- Úgy döntöttem, rátok most nem szánok időt. Szeretnék minél előbb végezni, és tudom, mire vagytok képesek. Nem kell, hogy újra megmutassátok. Ez persze nem azt jelenti, hogy megnyugodhattok. Ha lesz olyan jelentkező, aki jobb valamelyikőtöknél, de már nem lesz hely a csapatban számára, sajnos megválunk a leggyengébbtől - mondta.

Ariana, Charli és Nina Iggy két oldalán foglaltak helyet. Mindhárman benne voltak a csapatban, bár Arianával bambasága miatt sokszor gondok akadtak, Iggy nem akarta kirekeszteni a lányt, aki ráadásul apró termete és rugalmassága miatt nagyon jó volt különféle gyakorlatokban, emellett tökéletes volt a Pom-Pom piramis felső részére, melynek csúcsán maga Iggy állt.

- Nina, szólj a jelentkezőknek, hogy jöjjenek be - fordult a lány barátnője felé, aki felállt és kitipegett az ajtóhoz. Legalább nyolcvan lány özönlött be a tornaterembe és foglaltak helyet a lelátókon fülsértő hangzavar közepette.

- CSEND! - utasította rendre őket Iggy, mire mindannyian elhalkultak, majd a lány a kezében tartott listára nézett, és felolvasta a az első nevet. - Gwen Lopez.

A szólított lány izgatottan felállt és lesietett a lelátóról, aztán megállt a hosszú asztallal szemben, és fülig érő szájjal köszönt.

- Imádlak Iggy! Te vagy a példaképem! Olyan akarok lenni, mint te! - mondta túlbuzgón.

- Azt nem csodálom, de olyan sosem leszel. Most pedig mutasd meg, mit tudsz! - utasította Iggy, majd intett Charlinak, hogy kapcsolja be a zenét. Ahogy megszólalt a hangszórókból egy Shakira dal, Gwen őrült mozdulatok sorába kezdett, de a ritmusra nem sikerült ráéreznie. Végül megpróbálkozott egy spárgával, de még félig sem nyitotta szét a lábait, fájdalmasan felnyögött.

- Köszönjük, de van még mit fejlődnöd. Puszi - búcsúzott Iggy, mire a lány csalódottan elkullogott. Az őt követő jelentkezők sem tudtak olyat mutatni, amiért érdemes lett volna beválasztani őket a csapatba. Volt köztük olyan, aki csak állt a hosszú asztal előtt mozdulatlanul, majd se szó, se beszéd kirohant a tornaterem ajtaján. Egy másik viszont annyira ugrabugrált, hogy végül elesett, és beverte a fejét.

- Légy szíves, távozz, és ne hátráltasd a munkánkat! Nem akarok estig itt ülni - szólt rá a sérültre Iggy, aki feltápászkodott a földről, majd fejét fogva elsétált. A következő jelentkező nem más volt, mint Kristen, aki egy Paris Hilton dalra kezdett eszeveszett rángatózásba. Iggy fél perc után megbökte Charlit, hogy kapcsolja ki a zenét, ám ez a beindult Kristennek nem jelentett gondot: zene nélkül is folytatta táncát. Épp a haját dobálta, amitől egy óvatlan pillanatban meghúzódott a nyaka. Fájdalmasan nyekkent egyet és megállt, hogy megtapogassa fájó testrészét, de aztán vállat vont és tekergetni kezdte csípőjét.

- Egy-két, egy-két-há', nyald a puncim, mire vársz?! - kántálta, miközben különböző, valószínűleg otthon begyakorolt mozdulatokat adott elő buzdítónak szánt szónoklatához.

- Menj innen! - utasította ki a teremből a lányt Iggy, de az csak nem tántorított.

- Nem! - ellenkezett Kristen, majd gyorsan folytatta, mielőtt újra félbeszakíthatták volna. - Négy-öt-négy-öt-hat, forró tested nekem add! Hét-nyolc, kilenc-tíz, itt a mellem, ide nézz! - mondta, majd az utolsó szónál felrántotta magán felsőjét, közszemlére téve ezzel fedetlen melleit. A csapattagok megbotránkozva a szemük elé kapták tenyerüket.

- Ne mutogasd azt a valamit! - szólt az egyikük. Iggynek kezdett minél inkább fogyni a türelme. Felállt és a szája elé emelte a megafonját.

- HA NEM FEJEZED BE MOST AZONNAL, SZÁLANKÉNT TÉPEM KI A HAJAD!

Kristen erre letolta nadrágját és csupasz fenekével bedőlt a csapattagok előtt.

- Ezt nektek! Féltek, hogy ellopom előletek a rivaldafényt, ezért nem vesztek be a csapatba! Nyaljátok ki! - azzal felhúzta nadrágját és elszaladt. Néhány méter után megcsúszott és előre bukott, de már senki sem foglalkozott vele.

- A következőt! - kiabálta türelmetlenül Iggy, mire Selena állt fel a lelátón ülő lányok közül, és lesétált a pályára.

- Te meg mit keresel itt?

- Beakarok kerülni a csapatba. Induljon a zene! - mondta Selena, mire Iggy csak nevetett. Végül be kellett látnia, hogy a lány nem olyan rossz, mint amilyennek gondolta. Ezt viszont a világért sem árulta volna el senkinek.

- Bocsi, de ez nem egy 50 Cent klip. Ide nem elég a seggrázás. Következőt! - mosolygott Iggy.

- Szerintem elég jó volt - szólt az asztal egyik végében ülő copfos, barna hajú lány.

- Téged viszont senki nem kérdezett.

- Úgy tudtam, közösen döntjük el, kik kerülnek a csapatba. Ezért ülünk mindannyian itt.

- Én meg úgy tudtam, hogy én vagyok a Pom-Pom vezér, és egyedül én értek ehhez az egészhez igazán. Ha valami nem tetszik, fel lehet állni és ki lehet sétálni azon az ajtón. A tanácsokat, véleményeket meghallgatom szívesen, de itt én döntök. Akinek nem tetszik, az nyugodtan kiléphet a csapatból, nem fogom visszatartani.

Mindenki a helyén maradt és senki sem szólt egy szót sem.

- Na ezt már szeretem - folytatta mosolyogva Iggy, majd gyilkos pillantással Selenához fordult. - Téged pedig akkor sem választanálak be a csapatba, ha te lennél a legjobb, amitől valljuk be, messze állsz.

- Jobb voltam, mint a többiek - akaratoskodott Selena.

- Mégis mi a francot képzelsz magadról? Összefekszel a pasimmal, majd elvárod, hogy cserébe vegyelek be a Pom-Pom csapatba?! Van bőr a képeden?! Te utolsó ribanc... tűnj a szemem elől! Amíg én itt vagyok, te ebben az iskolában pom-pomot csak mások kezében fogsz látni. Viszlát.

- Rohadjatok meg - vetette oda Selena, majd idegesen kiviharzott a tortaterem ajtaján. Ariana közben fésülni kezdte Iggy haját, hogy megnyugtassa őt.

A további jelöltek között végre akadt egy-kettő, akiket Iggy jobb híján beválasztott a csapatba. Már csak egy hely várt betöltésre. Az utolsó jelentkező Miley volt, aki egy Rihanna dalra kezdett bele erotikus táncába, majd a végén még egy spárgát is lenyomott. Iggy semmiképp sem szerette volna bevenni a lányt a csapatba, de Miley nem volt rossz, nekik pedig kellett még egy ember. Minél előbb végezni akart és hazamenni. Hulla fáradt volt, és Dylannel is szeretett volna már találkozni. Emellett úgy vélte, még előnyére is válhat a lány beválasztása a Selena elleni bosszúhadjáratban.

- Bent vagy, DE egyetlen rossz szó vagy akár egyetlen közönséges megnyilvánulás, és kint leszel, mielőtt annyit mondhatnál, hogy Pom-Pom. Értve vagyok? - nézett a lányra Iggy, aki vidáman csókot dobott neki.

- Értve, szépségem - búcsúzott, majd lesétált a pályáról, Iggy pedig megkérte barátnőit, hogy pakolják össze a cuccait és vigyék a kocsijához, amíg ő kimegy a mosdóba. Ott aztán fültanúja lett Miley és Selena nem éppen jó hangulatú szóváltásának. Egyikük sem sejtette, hogy Iggy az egyik vécéfülkében hallgatózik.

- Képzeld, bekerültem a csapatba! - újságolta Miley, ám ha azt hitte, Selena ezt kitörő örömmel fogadja, csalódnia kellett.

- És te be is lépsz?

- Hát persze! Pom-Pom lányként végre azokat a pasikat is megkaphatom, akiket eddig nem sikerült!

- Tudod, hogy mennyire szerettem volna bekerülni a csapatba... kiskorom óta Pom-Pom lány akarok lenni, és te képes vagy belépni úgy, hogy engem nem vettek be? Csalódtam benned... - mondta Selena, majd hátat fordított megrökönyödött barátnőjének, és kiviharzott a mosdóból. Iggy kezét a szájára tapasztva nevetett a vécéfülkében rejtőzve. Elérte a célját azzal, hogy bevette Mileyt a csapatba, aminek kifejezetten örült. Megvárta, amíg a lány után becsukódik a mosdó ajtaja, majd előmerészkedett rejtekhelyéről és elindult az iskola parkolójában álló kocsijához, ahol barátnői már türelmetlenül vártak rá.

Iggy