2020. augusztus 7., péntek

58. Fejezet: Egy hónappal később

Nem az számít, mennyi pénzünk van, vagy éppen milyen a státuszunk. Amikor tovább állunk és földi létünk a végehez ér, nem viszünk magunkkal sem bankkártyát, sem drága holmikat oda, ahová utána jutunk. Végül rá kell ébrednünk, hogy ami igazán fontos, arra nem ragaszthat senki árcédulát. Ami számít, az megfoghatatlan. Hogy kik vagyunk. Hogyan éltünk. Hogyan hatottunk mások életére. Ez az, ami igazán lényeges. Kimondtuk a megfelelő embernek, hogy mit érzünk? Megragadtuk a pillanatot, ami az orrunk előtt volt? Örömet szereztünk embertársainknak, vagy inkább megkeserítettük mindennapjaikat? Sosem tudhatod, milyen hatással lehet egy idegenre a mosolyod, ha elsétálsz mellette az utcán, vagy épp tartod neki az ajtót a boltban, amikor mindkét keze tele van. A kedvességben az a legjobb, hogy ingyenes. Sokan azt hiszik, az apróságok jelentéktelenek, pedig az élet értelme ezekben az apróságokban rejlik. Mindannyian a tökéletességre törekszünk és hagyjuk, hogy mások gonoszsága és elvárásai elbizonytalanítsanak saját magunkkal szemben. Naponta száz és száz kérdés fut át az agyunkon azzal kapcsolatban, hogy vajon megfelelünk-e a társadalom torz elvárásainak és a saját magunk által állított mércének. Vajon elég jól áll a hajam? Mennyire jól festek a ruhámban? Talán túl vastag a combom? Túlságosan széles a csípőm? A jobbra törekvés nem rossz tulajdonság, de el kellene döntenünk, kinek akarunk megfelelni, és miért. Számít, hogy egy vadidegen mit gondol arról, hogyan festesz? Számít, hogy mi a véleménye arról, ha a saját nemedhez vonzódsz? Magamnak akarok megfelelni, vagy másoknak? Ideje lenne belátnunk, hogy a tökéletesség nem létezik. A szépség relatív. Ami valakinek nem tetszik, az valaki mást teljesen letaglózhat. Tökéletlen világban élünk, nem kell tökéletesnek lennünk. Ne vállalkozzunk lehetelten feladatra. Tíz év múlva nem az fog számítani, hogy egy keddi napon milyen klassz ruhát viseltél az iskolában, vagy melyik klikkhez tartoztál. A gondtalan nevetés, a barátaid mosolya, a szerelmed csókja, egy boldog nap emléke viszont akkor is ott lesz benned. Az emlék talán idővel elfakul majd. Talán már nem fogsz emlékezni arra, kit is csókoltál azon a tavaszi délutánon, vagy kinek a vicce késztetett hahotára, de az érzést mindig képes leszel felidézni. Minden apró dolog, amit átéltél, a részeddé válik. Vannak, akik későn ébrednek rá, mi az, ami igazán fontos. Vannak, akik talán soha. Te ne legyél egy közülük. Nevess, szeress, érezz! Túl rövid az élet, hogy gyűlöletre pazarold. Túl rövid ahhoz, hogy fájdalmat okozz másoknak. Élj, és hagyj élni másokat. Az tesz minket különlegessé, hogy különbözünk egymástól. Ne gúnyolj ki valakit, csak mert nem olyan, mint te. Te talán épp olyan fura vagy a számára, mint amilyennek te tartod őt.

Logan
Logan abbahagyta az olvasást és felnézett a laptop kijelzőjéről. Az íróasztal előtt ült Dylannel az oldalán, aki lámpalázasan várta, hogy a szöveg végére érjen.
- Na? Hogy tetszett? - kérdezte a fiú kíváncsian.
- Ez nagyon jó lett, de komolyan! Annyira büszke vagyok rád! Remélem minél többen olvassák majd. Örülök, hogy jelentkeztél a suliújsághoz és próbálsz hatni másokra. Változás kell, ahhoz pedig szükség van kommunikációra. Imádom, hogy jobbá akarod tenni a világot - dícsérte barátját széles mosollyal az arcán Logan, aztán közelebb hajolt hozzá és megcsókolta őt.
- A suli jó kezdet. Remélem tényleg érdekel is valakit a locsogásom. Ha csak egy embert sikerül elgondolkodtatnom, már megérte.
- Engem elgondolkodtattál.
Dylan megfogta Logan kezét és elvigyorodott.
- Neked nincs min elgondolkodnod. Nálad jobb embert nem ismerek.
- Én igen, téged. A jövőheti témát kitaláltad már?
Dylan hunyorogva nézett maga elé és vállat vont.
- Arra gondoltam, hogy talán írok az ön elfogadásról és a coming outról. Mi már túl vagyunk rajta, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ki tudja, hány meleg, biszex, aszexuális vagy pánszexuális jár a sulinkba és nem merik beismerni talán még saját maguknak sem.
- Ez jó ötlet - bólintott Logan és a laptop kijelzőjére bámult. - Nézd, már jött is egy komment!
Dylan izgatottan az aljára görgette az oldalt és hangosan olvasni kezdte a kommentet: - Minden nap minden órájában bizsereg a pinám. Hiába szexelek és masztizok annyit, hogy lassan már leszakad a csiklóm, a bizsergés nem múlik el. Mit tegyek? Jegelnem kellene jégkockákkal a puncimat? Csak viccelek, nem kell tanács. Élvezem, hogy folyton bizsereg! Ez adja a pezsgést, amire vágyom! Na csá.
- Ez tuti Kristen volt - mondta Logan, miközben próbálta leplezni épp feltörni készülő nevetését.
Dylan komoly arccal felé fordult, de végül képtelen volt bosszankodni. Horkantva felnevetett és percekig abba sem volt képes hagyni.

Iggy
Másnap reggel Iggy és barátnői megejtették szokásos iskolai belépőjüket. Úgy vonultak végig a folyosókon, mint egy kasszasiker sztárjai a vörös szőnyegen.
- Imádom, hogy a csajok irigykednek ránk - leginkább persze rám -, a pasik pedig a tangánkba vágynak! - mosolygott elégedetten Iggy, amikor megérkeztek a biosz terem ajtajához.
Justin volt az első személy, akit megpillantott. A fiú Zayn mellett ült a padjában és zenét hallgatott a fülhallgatóján. Iggy megvárta, míg minden osztálytársuk rá nem pillant, és csak azután indult el a helyére. Látta, hogy Justin sóvárogva felé pillant. Elmosolyodott és felszegett fejjel leült a saját padjához. A szilveszteri csókjuk óta nem történt több közöttük. Iggy megfogadta, hogy továbbra is az elérhetetlent játssza. Így legalább kiderül, mennyire komolyak a fiú szándékai. Justin nem adta fel: hetente többször is megpróbált szóba elegyedni a lánnyal és randira hívni őt, ám Iggy mindenféle mondvacsinált indokkal gyorsan megszabadult tőle.
Ariana fésülni kezdte barátnője haját, Nina pedig tükröt tartott elé.
- Gyönyörű vagyok, mint mindig - nézett tükörképére magabiztosan Iggy.
- Én is gyönyörű vagyok - mondta Ariana álmodozva, mire barátnője hátrafordult és felcsattant:
- Nem emlékszem, hogy kérdeztelek volna, szívem. A hajamat csendben is fésülheted.
- Szia, Ari - köszönt félénken Ed, amikor elhaladt a lányok mellett.
Ariana boldogan mosolygott, Iggy azonban dühösen felmordult: - Te mégis mit Arizol itt?! Mi talán láthatatlanok vagyunk?! Nekünk luxus köszönni?
- Sziasztok! - hadarta Ed ijedten, aztán kapkodva leült a helyére.
Ariana gyanakodva felvonta a szemöldökét.
- Iggy, csak nem menstrukálsz?
- Az menstruál, te idióta! És képzeld, nem!
- Szerintem úgy cukibb, ahogy én mondtam...
Kaya közben titokban a pad tetején Kristennel vihogó Mileyt nézte, aki február ellenére nem viselt sok ruhát. A szilveszteri csókjuk óta sokat gondolt a lányra és még az ollózásra is rákeresett az interneten. Szinte falta a leszbikus pornót, amikor a szobájába zárkózott tanítás után. Örült, hogy a csókja Mileyval megnyitott előtte egy egészen új világot. Természetesen minden megtekintett videó után elmotyogott egy Miatyánkot. Nem tudta, mikor érkezik el számára is az idő, hogy kipróbálhassa a felvételeken látottakat. Ahhoz még túlságosan is gyötörte a bűntudat buja vágyai miatt.

Emma
Eközben az emeletre vezető lépcsőfordulóban nagy volt a feltolódás. Ott feküdt ugyanis Emma behunyt szemekkel és szétvetett végtagokkal. Néhányan egyszerűen csak átlépték a lányt és folytatták útjukat a tantermekbe, a legtöbben azonban köré gyűltek és ijedten fölé hajoltak. Egyesek beszéltek is hozzá, hátha reagál valamit, de a hatás elmaradt. Az újonnan érkező Demi utat tört a tömegben és felsikkantott, amikor megpillantotta a földön eszméletlenül heverő barátnőjét. Rémülten ledobta a táskáját a válláról és mellé térdelt. Első dolga volt, hogy kitapogassa Emma pulzusát a nyakán. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor kiderült, hogy barátnője él.
- Emma! Emma, ébredj fel! - szólongatta a lányt. Közben gyengéden pofozgatni kezdte, hátha attól magához tér. - Valaki hívjon egy orvost!
- Mi? - Emma kinyitotta a szemét és meglepetten a fölé hajoló Demire pillantott. - Nem kell, jól vagyok! Nincs semmi bajom - bizonygatta és lassan felült.
Barátnője tekintete még mindig csordultig volt aggodalommal.
- Nem tört el semmid? Fáj valamid?
Emma mozgatni kezdte a végtagjait és megcsóválta a fejét. - Jól vagyok, csak kissé megütöttem magam. Nem vészes.
Demi felsegítette őt a földről, a tömeg pedig ritkulni kezdett körülöttük.
- Legalább az iskolaorvoshoz menjünk el!
- Nincs szükségem rá. Semmi bajom. Csak elestem.
- De hiszen leestél a lépcsőről! - hüledezett Demi. Hajthatatlan volt.
- Figyelj, felhívom anyát és majd ő elvisz az orvoshoz, rendben? Te pedig menj nyugodtan órára!
- Nem, megvárom veled - erősködött barátnője.
- McCall képes beírni neked egy igazolatlant, ha késel az órájáról. Hidd el, az oka egyáltalán nem érdekelné. Menj, különben nagyon megharagszom! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Emma.
Demi ellenkezni próbált, de a lány belé fojtotta a szót.
- Ha most nem indulsz el, többé nem szólok hozzád!
- Biztos, hogy nem fáj semmid?
Emma bólintott, Demi pedig még mindig aggódva felsóhajtott.
- Hívj fel, ha végeztél az orvosnál!
- Úgy lesz - mondta Emma, aztán elköszönt barátnőjétől és elindult a kijárat felé. A hátán érezte Demi aggodó tekintetét, de nem törődött vele. Bár a lány majdnem keresztbe húzta számításait, mégsem bánta meg, amit tett. Elérte, amit akart: a figyelem középpontjába került és még a suliból is lóghat. Talán beül a Thirst-be és eszik egy barackos pitét, míg a többiek a tanórákon senyvednek. Az igazság az volt, hogy Emma egyáltalán nem esett le a lépcsőről. Csupán kivárta, hogy tiszta legyen a levegő és gyorsan lefeküdt a lépcsőfordulóban, mintha épp zuhanásból érkezett volna oda. Élvezte, hogy egyre többen és többen gyűltek köré. Vizslatták tekintetükkel a mozdulatlan testét és aggodalmasan összesúgtak fölötte. Emlékezett még arra, amikor a tanév elején megpróbálta felakasztani magát egy sállal a tornateremben, csak hogy rá figyeljenek. A sál azonban leszakadt, ezután pedig már senkit sem érdekelt a dolog. Ezúttal sikerült valamivel hosszabb időre a középpontba kerülnie, ezt pedig felettébb élvezte. Remélte, hogy Zayn fülébe is eljut majd a baleset híre, a fiú pedig aggódni fog érte. Talán még érdeklődik is a hogyléte felől. Ezzel a gondolattal lépett ki az iskola ajtaján, majd jókedvűen elindult, hogy meghívja magát egy barackos pitére.

Kristen
McCall tanárnő bajuszán - mint mindig - ezúttal is megcsillant a neoncsövek fénye, amikor negédes mosollyal az arcán a tanári asztalhoz lépett. Amikor különösen jókedve volt, a diákok tudták, hogy csakis valami rosszra számíthatnak. Gyanújuk ezúttal is beigazolódott.
- A következő órán dolgozatot írtok, most pedig felelés következik. Kristen, az utóbbi hónapokban annyit rontottál az átlagodon, hogy talán még a kettesed sem lesz meg félévkor. Gyere ki a táblához! - mondta, és kárörvendő mosollyal az arcán a lányra nézett. Az háborogva hátra rúgta a székét és kelletlenül kicsörtetett a táblához.
McCall várakozva pillantott rá szemüvege mögül.
- Meséld el nekünk, mit tanultál a mai órára!
Kristen néhány kínosan hosszúnak tűnő másodpercig szótlanul hintázott a lábán, aztán végül felszegte a fejét és magabiztosan beszélni kezdett:
- Azt, hogy magának nem ártana egy jó éles borotva. Lehetőleg minimum három pengés. A bajusza lassan már külön életet él.
Az osztályon végigsöpört a nevetés. Senki sem csodálkozott, amikor a tanárnő magából kikelve rikácsolni kezdett és az igazgatóhoz zavarta Kristent. A lány készséggel az ajtó felé indult, ám mielőtt távozott, még egy mondat erejéig visszafordult:
- Bele sem merek gondolni, a puncija milyen lehet. Tuti Jumanji.
Demi ezúttal Luke mellett ült, amit cseppet sem bánt. Az utóbbi egy hónapban egyre több időt töltöttek együtt. Egészen megkedvelte a fiút. Sokat lógtak Luke garázsában. Zenét hallgattak, beszélgettek és rengeteget nevettek. Hallgatta, ahogy a fiú teljesen belefeledkezve játszik a gitárján és énekel. Néha még duetteztek is, Deminek pedig nagyon jól esett, amikor Luke az énekhangját dícsérte. Neki köszönhetően a lány napról-napra jobban érezte magát. Apránként összeszedte szíve darabkáit és szép lassan összeillesztette őket. Már nem búslakodott Justin miatt, bár azt nem tagadhatta, hogy még mindig fájó volt minden nap látni őt az iskolában. Demi azonban belátta, hogy ennek így kellett történnie. Justinnal nem volt közös jövőjük. Bármit is érzett iránta a fiú, az sosem lesz olyan erős, mint amit Iggy iránt érez. Az arcára volt írva, hogy még mindig belé szerelmes. Demi sokáig haragudott rá emiatt, de aztán rájött, hogy Justin nem szándékosan bántotta őt. Megpróbálták együtt, de nem ment. Vele is megeshetne ugyanígy, hogy járni kezd valakivel, aztán ráébred, hogy még mindig a fiút szereti. Ezért sem akart olyasmire gondolni, hogy Luke-kal talán több is lehetne köztük, mint barátság. Nem akarta megbántani őt. Még nem volt teljesen túl Justinon. Az sem biztos, hogy Luke akarna tőle bármit is. Sosem esett ilyesmiről szó közöttük. Demi kissé csalódott is volt emiatt, de biztos volt benne, hogy így van rendjén. Nem hiányolta a bonyodalmakat.
Ekkor Luke könyöke véletlenül a karjához ért, ő pedig felocsúdott a gondolataiból és elpirulva a fiúra mosolygott. Az boldog mosollyal nézett vissza rá.

Justin
Csengetés után Iggy barátnőivel a nyomában vonult a folyosón a történelem tanterem felé, amikor megpillantott egy nemkívánatos személyt. Victoria éppen akkor lépett ki az igazgatói iroda ajtaján, amikor a lányok elhaladtak mellette. Vele volt maga az igazgató is, mosollyal az arcán. Ez már egymagában is gyanút keltett Iggyben, hiszen a férfi mosolya ritkábbnak bizonyult, mint a fehér holló. Amikor Victoria önelégült vigyorral az arcán a lányokra pillantott, Iggy biztos volt abban, hogy valami rosszban sántikál.
- Mit keres itt ez a ringyó? És minek örül ennyire? - vonta fel a szemöldökét, miközben karba tett kézzel megállt a folyosó végén és szembefordult barátnőivel.
- Talán annak, hogy két füle van, de mégsem szatyor - találgatott hajtincseit az ujjai között csavargatva Ariana.
Iggy lesújtó pillantással jutalmazta barátnőjét.
- Viccesebb vagy, mint Jim Carrey, de most inkább hallgass! Ez valami komoly dolog lehet.
- Nyugi, Iggy! Ne legyél paranoiás. Talán csak lecumizta Mr. Lawrence-t és a pasas csupán annak örül ennyire. Tudod, hogy a nővérem egy ordas kurva - forgatta a szemét Nina.
Charli az elégedetten távozó Victoriát ostromolta a tekintetével és sötéten a lányokhoz fordult. - Abból Victoriának mi haszna származna? Szerintem semmi olyat nem tesz, ami számára nem kecsegtetne valami kedvezővel.
- Így van. Ez a picsa tervez valamit és van egy olyan érzésem, hogy nem fogunk neki örülni - jelentette ki Iggy, amikor megpillantotta a férfimosdó ajtaján kilépő Justint Zaynnel a nyomában.
- Megyek, benézek Shawnhoz. Remélem, már nem piszkálják az osztálytársai... de ha igen, szétrúgom a seggüket! - hallotta Iggy Zayn hangját, majd a fiú elindult az ellenkező irányba és beleolvadt a folyosón lézengő tömegbe.
Justin megállt és bizonytalanul megmarkolta a vállán táskája pántját. Félénken Iggy felé pillantott. A lány észrevette, hogy őt figyeli. Egyszerre vágyott arra, hogy a fiú elinduljon felé és arra is, hogy menjen a francba. Az elmúlt hónap minden egyes napján eltöprengett azon, hogy vajon megbocsájtson-e Justinnak. Adjon neki még egy esélyt? Elképzelte, milyen lenne, ha újra összejönnének. Talán Justin tényleg másként viselkedne. Őszinte lenne és hűséges, hiszen tényleg rengeteget változott az utóbbi hónapok alatt. Együtt boldogok lehetnének. Ismét az iskola sztárpárjává válnának. A csapatkapitány és a pompon-vezér újra együtt. Iggy rettentően vágyott arra, hogy mindez valósággá váljon. Mégsem adott esélyt Justinnak, hogy bizonyíthasson. Rettegett, hogy ha megteszi, megint átverik őt. Ismét csalódnia kell. Jön újra a fájdalom, a kín, a könnyek. Nem merte újra megnyitni szíve vaskapuit. Állniuk kell az ostromot. Úgy érezte, ha kibékülne Justinnal, az azt jelentené, hogy gyenge. Ő pedig erős volt és független, akinek nincs pasira szüksége a boldogsághoz. A király vissza akarja kapni a királynőjét, de a királynő időközben rájött, hogy csak egyetlen emberre van szüksége az uralkodáshoz: saját magára. Nem véletlen, hogy a sakkban is a királynő a legerősebb bábú. És mégis... amikor csak megpillantotta Justint, a szíve vadul kalapálni kezdett. Levegő után kapkodott és hiába próbálta leplezni, szinte beleremegett a fiú közelségébe. Semmire sem vágyott annyira, mint Justin érintésére. Gyengéd, mégis erős karjaira, hogy magához húzza és megcsókolja őt.
Iggy érezte, hogy a tarkója libabőrössé válik, miközben behunyt szemekkel arról fantáziál, hogyan vetkőztetik le egymást Justinnal. Észre sem vette, hogy a fiú időközben odalépett hozzájuk és megszólította őt.
- Van egy perced?
- Ez az, keményebben! - motyogta Iggy, aztán kinyitotta a szemét és riadtan az előtte álló fiúra meredt.
- Iggy, jól vagy? - pillantott rá Charli, miközben a másik két barátnőjük vidáman kuncogott.
- Persze, csak elképzeltem, hogy megveritek Victoriát... és annyira jó volt! - hazudta Iggy, majd háravetette a haját válla fölött és elindult magassarkújában a lépcső felé. Mikor kikerülte Justint, csupán ennyit mondott: - Az idő pénz, rád pedig nem költök egy vasat sem - azzal csettintett barátnőinek, hogy kövessék őt.
Justin csalódottan figyelte, ahogy eltűnnek a szeme elől. Közben megfogadta magában, hogy nem adja kell. Előbb-utóbb úgyis együtt lesznek. Így kell lennie, hiszen összetartoznak.

Miley
Miley, Kristen és Selena az iskola mögött cigarettáztak, miközben kibeszélték hímnemű osztálytársaikat.
- Szerintetek melyik három pasinak van a legnagyobb farka az osztályban? - kérdezte izgatottan Kristen, majd olyat szívott a cigarettájába, mintha az élete múlna rajta.
- Azt hiszem, Austin kilőve - vihogott Selena.
Miley tűnődve töprengett.
- Nicknek nagy van, ezt mindhárman megtapasztaltuk és Zaynnek sincs kicsi, hiszen már beleültem. Nem is egyszer. Tuti, hogy Dylannek is nagy van.
- Miből gondolod? - vonta fel a szemöldökét kételkedve Selena. - Szerintem neki kicsi és vékony.
- Tuti nem. Szoktam látni, ahogy kidomborodik a farmerja. Úgy előkapnám neki és a számba venném! - sóhajtott Miley felhevülten, majd hozzátette: - Luke-nak szerintetek milyen? Annyira kipróbálnám.
- Mi lett az ízléseddel?! Dylan és Luke? Még csak nem is jó pasik. Az egyik olyan, mint egy kiscserkész, a másik meg mint egy gyufaszál, ami épp lángol - állapította meg Selena megbotránkozva. - Ráadásul szerintem mindkettőnek satnya a farka.
- Tudjuk, hogy neked az izmos faszfejek a gyengéid, Sel. Na és Justinnak milyen volt? Százszor láttam már a kis pornófilmetek, de azon szinte semmi nem látszik, mert nem közelről lett felvéve.
- Nem panaszkodhattam - harapott az ajkába Selena, miközben felidézte az egykori együttléteket.
- Logannek tuti nagy van! Ha tehetném, egész nap kényeztetném... a legnagyobb álmom az, hogy egyszer megérinthessem, gyönyörködhessek benne, és minden nyílásomba behelyezhessem - ábrándozott Kristen. A másik két lány figyelmét nem kerülte el, hogy közben szabad kezével az ágyékához nyúl.
- Logan gatyájában szerintem semmi extra nem lehet, ahogy az egész lényében sincs. Annyira átlagos az a pasi - forgatta a szemét Selena, mire barátnői elakadó lélegzettel rámeredtek. - Most mi a fasz van?!
- Logan átlagos?! Te viccelsz? - nézett rá megütközve Miley. - A pasi szinte tökéletes. A szeme, az arca... simán lehetne modell. Szerintem Justinnál is jobban néz ki.
- Így van! - helyeselt nagy büszkén Kristen és komoly arccal Mileyhoz fordult: - Nem dugnál fel nekem valamit, miközben Loganről beszélsz? Annyira felizgultam most. Nem bírom így végig ülni a törit.
- Bocsi, de nincs nálam a vibrim.
- Akkor majd megujjazom magam a pad alatt, miközben Logant bámulom - vont vállat Kristen, majd barátnői arckifejezése láttán hozzátette: - Most mi van? Úgy csináltok, mintha Sel nem ujjazott volna meg téged egyszer rajzórán.
- Ez igaz - nevetett Miley. - Amúgy Selena a legszerencsésebb közülünk. Neki már megvolt Justin, Nick és Austin is.
- Neked is megvolt már Nick, Austin és Zayn. És ne feledkezz meg arról sem, amikor négyesben csináltuk Zaynnel és Luke-kal. Bár arra szerintem egyikünk sem emlékszik, annyira ki voltunk ütve mind a négyen. Azt sem tudom, ki mit hova dugott. Talán csak petting volt... ki tudja?
- Huh, el is felejtettem! Bárcsak megismétlődne józanon - ábrándozott Miley. - Lehet, hogy szexeltem Luke-kal, és még csak nem is emlékszem rá! És a farkára sem... tök szívás.
- Én ugyanígy vagyok Zaynnel - bólintott csalódottan Selena. - Bár tudom, hogy ő tabu, mert belé vagy esve - tette hozzá megértően.
- Nem, már nem érdekel. Zayn egy fasz - vonta meg a vállát Miley.
Kristen csodálattal nézett a lányokra. Beleszívott egy utolsót a cigarettájába és eltaposta a csikket, mielőtt megszólalt.
- Annyira irigyellek titeket! Nekem az osztályból még csak Nick és Austin volt meg. Szerintetek Ednek milyen? Vele is kipróbálnám, bár nem az esetem... de végülis minden fütyköst becsülni kell.
- Neki tuti vastag, de viszont nem hosszú - vélekedett Miley, aztán mindhárman nevetve indultak el a következő tanórára.

Zayn
Amikor Zayn belépett Shawn osztálytermébe, a lányok elalélva bámulták, a fiúk pedig csodálattal néztek rá, hiszen olyanok akartak lenni, mint ő: jóképű, népszerű, jómódú és ráadásul a focicsapat tagja. Zayn nem tudta, mennyire terjedhetett el az iskolában annak a híre, hogy a fiúkhoz is vonzódik. Meglepte, amiért egy-két halkabb beszóláson kívül senki sem piszkálta érte. A többség még csak szóvá sem tette, miközben Dylant és Shawnt halálra piszkálták hónapokon, sőt, éveken át. Vajon valóban ennyit számít, hogy ő népszerű? Ennyit vetne a latba az, hogy epekednek utána a lányok és sportol? Ilyen fontosak az embereknek azok a dolgok, amiknek egyáltalán nem kellene annak lenniük? Hiszen Dylan is gazdag. Sokkal gazdagabbak a szülei, mint neki, Zaynnek. Jól is néz ki, ráadásul a suli legnépszerűbb diákja az ikertestvére. Akkor őt miért piszkálták? Már jóval azelőtt is, hogy coming out-olt volna? Zayn egyáltalán nem értette a dolgot. Hiszen Logant nem bántották úgy, mint Dylant. Bár ő nem is volt annyira a rivaldafényben. Még csak kevesebb, mint öt hónapja járt ebbe a suliba és ha piszkálta is valaki, nem félt kiállni magáért. Ha úgy adódott, az öklét sem röstellte használni. Az is fontos tényező lehetett, hogy mielőtt felvállalta volna a kapcsolatát Dylannel, Loganről nem terjesztették a háta mögött azt, hogy meleg. Zayn egyáltalán nem értette az embereket. Már bánta, hogy egykor ő is azoknak a táborába tartozott, akik piszkálták Dylant. Most már tudta, hogy mindezt azért tette, mert képtelen volt elfogadni, hogy vonzódik a fiúhoz. Ez azonban nem volt mentség arra, ahogy vele viselkedett. Ha másképp állt volna a dolgokhoz, Dylan most talán az ő pasija lenne, és nem Logané. Ezen azonban már késő volt bánkódni. Zayn lemondott már róla. Hiszen képtelen volt tagadni, hogy Dylan és Logan a tökéletes párosítás. Mintha egymásnak lettek volna teremtve. Ő túl kevés ahhoz - ahogy bárki más is -, hogy ezt a köteléket megszüntesse.
Ekkor meglátta Shawnt, aki egyedül ücsörgött a padjában és irodalom könyve fölé hajolt. A fiú felnézett rá és elmosolyodott. Zayn visszamosolygott rá és leült mellé. A többiek összesúgtak padtársaikkal és meglepetten pislogtak feléjük. Nem értették, hogy az általuk lúzerként elkönyvelt Shawnnak hogyan lehetnek olyan barátai, mint Zayn vagy Iggy.
- Hogy vagy? - fordult Shawnhoz a fiú érdeklődve.
- Jól, köszi. És te?
- Én is. Nem piszkálnak ezek a majmok?
- A mai nap elég laza, csak a szokásos - vonta meg a vállát Shawn. Most, hogy Zayn ott volt mellette, már egyáltalán nem bántották osztálytársai korábbi beszólásai. Bármit megadott volna azért, hogy ő is Iggyék osztályába járhasson. Sokkal boldogabban telnének a napjai. A saját osztályát gyűlölte. Ott egyetlen egy barátra sem tett szert.
- Suli után elmegyünk majd valamerre, addig bírd ki valahogy. Ne foglalkozz ezekkel a gyökerekkel. Ha bármi van, csak írj! - bíztatta Zayn, miközben felállt.
- Már mész is? - nézett fel rá csüggedten Shawn.
- Sajna muszáj. Még át kell gyorsan néznem a törit. Ha jól emlékszem, a mai órát feleléssel kezdjük - forgatta a szemét Zayn. - Viszont ebédnél találkozunk! - vigyorgott, aztán elindult az ajtó felé.
Shawn mosolyogva nézett utána, amíg el nem tűnt a szeme elől. Nem is olyan régen még az ebéd volt számára a tanítási napok legnehezebb része. Hiszen senki nem akarta őt az asztalához engedni és legtöbbször a mosdóban ebédelt. Most azonban alig várta, hogy végre a menzán lehessen.

Dylan
Dylan a padjában ülve csekkolta telefonján a legújabb blogbejegyzését. Iggynek köszönhetően nem csekély megtekintés számot ért el a poszt. A lány ugyanis minden közösségi oldalán megosztotta a linket több ezer követőjével, amiért Dylan nagyon hálás volt neki. Őt magát nem érdekelte, hányan olvassák a blogját, viszont szerette volna, ha minél több emberhez eljut a mondanivalója. Nem akart többé áldozat lenni. Segíteni szeretett volna másokon. A blogon akadtak ugyan szemétkedő kommentek. Voltak olyanok, akik az írását becsmérelték, de olyanok is akadtak, akik csupán annyit írtak a kommentjükben, hogy "buzi". A legtöbb visszajelzés azonban pozitív volt, Dylan pedig megpróbált kizárólag az ilyen jellegű hozzászólásokra koncentrálni. Ezek voltak ugyanis azok, amik igazán számítottak. Többen is elmesélték neki, hogy milyen helyzetben vannak éppen: különböző okokból - vagy épp ok nélkül - bántják és piszkálják őket. Egyesek arról kértek tanácsot, hogyan is coming out-oljanak. Mások abban kértek segítséget, hogyan hagyják figyelmen kívül a sértéseket, amiket az osztálytársaiktól szenvednek el. A legtöbben névtelenül vagy álnéven kommenteltek, de Dylant ez nem zavarta. Készséggel látta el tanácsokkal azt is, akinek beszóltak a suliban, csak mert épp olyan ruhát viselt, ami cikinek számít, ahogy azt is, akin azért nevettek, mert a fodrász elrontotta a frizuráját.
Dylan szemei tágra nyíltak, amikor tekintete megakadt egy új kommenten, ami egy csapásra minden mást elfeledtetett vele.

Tőlem csak akkor szabadulsz, amikor már halott vagy. Még nincs vége.

- Mi a fasz?! - motyogta Dylan. Közben újra és újra átolvasta a hozzászólást.
Logan közelebb hajolt hozzá és érdeklődve a telefonjára pillantott.
- Mi történt?
Dylan válasz helyett a fiú kezébe nyomta a mobilt. Logan elolvasta a szöveget és a homlokát ráncolta.
- A beteg állat... ez egyáltalán nem vicces. Ki szórakozik ilyesmivel?
- Sikoly néven írta a kommentet. Ugye ez csak valami beteg tréfa? - nézett kétségbeesve a fiúra Dylan. - Rita elmegyógyintézetben van. Nem ő írta, igaz?
Logan átkarolta barátját és nyomott egy csókot a homlokára. Simogatni kezdte Dylan hátát, hogy megnyugtassa őt.
- Ne aggódj! Nem hiszem, hogy telefonhoz sikerült volna jutnia. Ha pedig igen, akkor sem tud onnan ártani neked.
- Remélem tényleg ott van és nem szökött meg...
- Kizárt, hogy onnan megszökjön. Szerintem csak valami elmebeteg akar rád ijeszteni. Mindenki hallott a történtekről, úgyhogy bárki írhatta. - Logan hirtelen ötlettől a másik padsorban ülő Kathez fordult. - Kat, ugye Rita még mindig az elmegyógyintézetben van?
- Persze, hol máshol lenne?! - nézett vissza rá meglepetten a lány. - Egyébként nem látogatom. Megszakítottam vele minden kapcsolatot, miután kiderült, hogy őrült.
- Mi történt? - lépett a fiúk padjához Iggy.
- Semmi - sietett a válasszal Dylan és jelentőségteljes pillantást küldött Logan felé. Nem akarta testvérét fölöslegesen felizgatni.

Taylor
Taylor az egész tanítási nap alatt szótlan volt. Az órákon Kat mellett ült, de nem volt kedve beszélgetni a lánnyal. Csupán néhány szót váltottak egymással. A szeme sarkából folyamatosan Luke-ot figyelte, amint a fiú Demivel beszélget és nevetgél. Féltékeny volt, de tudta, mindezt csak magának köszönheti. Mardosta a bűntudat. Minden nap, minden órában és minden percben. Elveszítette azt, aki a legfontosabb volt a számára. Azt, aki a szerelme és a legjobb barátja is volt egyben. Nem tudta elképzelni az életét Luke nélkül. Elviselhetetlennek érezte, hogy nem beszélhet vele. Már nem nevetnek együtt a legostobább favicceken. Már nem gúnyolják ki a többieket és nem cigiznek naplementekor a parkban fekve, miközben az égboltot bámulják szótlanul. Luke most már Demivel nevet. Taylor pedig beleőrült a tudatba, hogy már soha többé nem csalhat mosolyt a fiú arcára. Vége volt. Menthetetlenül és végérvényesen. Neki pedig meg kell tanulnia tovább élni az életét úgy, hogy Luke már nem a részese. Csak akkor kezdjük el értékelni azt, amink van, amikor már elvesztettük. Ez a mondat újra és újra felderengett a lányban és a súlya minden alkalommal egyre jobban nehezedett rá egész lényére. Sosem gondolta volna, hogy ez a néhány szó egyszer majd ekkora jelentéssel fog bírni számára.
- Figyelj! Jobb lesz, ha elfelejted. Nem veszítettél sokat. Luke egy lúzer. Szedj össze egy jóképű sportolót, akivel villoghatsz a suliban. Talán dobna a népszerűségeden - javasolta Kat, amikor hatodik órában megelégelte padtársa viselkedését. - Ahogy az is, ha nem néznél ki úgy, mint egy szakadt, kokós gruppi. Ez a lecsúszott Courtney Love stílus már nem menő.
Taylor lassan a lány felé fordult és sötét pillantással jutalmazta szavait.
- Egy: Luke nem lúzer. Kettő: kell a halálnak egy izomagyú bájgúnár. Három: Courtney Love király és kurvára leszarom a népszerűséget... meg azt is, hogy mi menő és mi nem. Egyébként te sem vagy valami populáris. Főleg mióta a vlogod senkit sem érdekel és lejárattak Iggyék.
- Én csak segíteni akartam, te hálátlan luvnya! - védekezett sértődötten Kat. - Rajtam kívül senkid sincs, úgyhogy vigyázz a szádra! - tette hozzá összeszűkült szemekkel.
- Ez rád is igaz. Rajtam kívül mindenki levegőnek néz.
- Nem értem! - Kat olyan erősen szorította a kezében tartott tollat, hogy ujjai elfehéredtek. - Dylan egy lúzer, mégis egy csomóan olvassák azt a hülye, nyálas blogját! Az én YouTube videóim meg már senkit sem érdekelnek.
Taylor hosszú halszálkafonását simogatta és fanyar mosoly jelent meg az arcán, amikor félvállról válaszolt:
- Talán mert uncsik a sminkes videóid, Dylan pedig fontos témákról ír.

- Csak azért nézik sokan, mert Iggy megosztotta a hülye blogját - vélekedett magát nyugtatgatva Kat. - Nincs más megoldás, be kell szereznem egy trófea-pasit, akinek az oldalán felfigyelnek rám a többiek. Bármit megtennék a népszerűségért.
- Dobj fel a netre egy házi szexvideót. Selenának bejött - vihogott Taylor és elővette a telefonját, hogy lecsekkolja Luke instagram oldalát. A fiú az utóbbi időben több Demivel közösen készített szelfit is megosztott a közösségi oldalon, míg a Taylorral készült fotókat egytől-egyig törölte.
Kat elgondolkodott a poénnak szánt tanácson és úgy gondolta, nem is rossz az ötlet. A baj csak az volt, hogy nem utánozhatta Selenát. A lány szexvideóin csámcsogott a fél iskola, amikor feltöltötte őket a netre. Ha róla is felkerülne egy, mindenki azt mondaná, hogy csak Selenát próbálja utánozni. Iggyék pedig ezt kihasználva újra megaláznák őt. Akkor pedig már örökre leírná magát és iratkozhatna át egy új suliba. Olyasmit kell kitalálnia, ami egyedi és nagyot robban. Már csak azt kellett kitervelnie, hogy mi legyen az. Tudta is, kit kell megkeresnie ezzel kapcsolatban.

Logan & Dylan
Amíg a menzán Iggy és barátnői arról beszélgettek, hová menjenek iskola után vásárolni, addig a velük egy asztalnál ülő Dylan és Logan között teljesen másról folyt a szó.
- Nem tudok megbocsájtani Nicknek - kezdte Dylan, miközben újra átolvasta a fiú sms üzenetét, amit még szilveszter éjszakáján írt. - Talán tényleg csak rám akart ijeszteni és nem erőszakolt volna meg, talán mégis, csak aztán megbánta. Vagy az egész csak egy nagy színjáték. Előtte olyan magabiztosan mondta, hogy megteszi... csak hogy ezzel tönkre tegyen engem, téged és Iggyt is. Ráadásul bedrogozott téged! Legalábbis nekem azt mondta, hogy ő volt az.
- Ezt még mindig nem értem... Hogyan drogozott be? Nem is váltottam vele egyetlen szót sem aznap éjjel. Mikor adta volna nekem be a drogot? - értetlenkedett Logan.
- Talán belecsempészte a piádba. Vagy összedolgozott valakivel - mondta sötéten Dylan. - A lényeg, hogy én nem hiszem el, hogy hirtelen megváltozott. Annyiszor bántott már... soha nem féltem még annyira, mint szilveszter este, amikor a pince padlójára szorított. Azt hittem, így fogom elveszíteni a szüzességem... - Dylan szemei könnybe lábadtak. Sietve lehajtotta a fejét és pulóvere ujjával megtörölte az arcát. Logan megszorította a kezét és bólintott.
- Igazad van. Biztosan csak azért küldte azt az sms-t, mert megijedt, hogy feljelented. Ha nem lenne tolószékben, szarrá verném.
Nicknek hatalmas szerencséje volt aznap éjszaka. Miután elgázolták, valaki végül mégis csak jelentette az esetet. Talán az autóban ülők egyike határozott úgy, hogy helyesen cselekszik. A mentők perceken belül a helyszínre értek és azonnal a kórházba szállították az eszméletlen fiút. Az állapota válságos volt. Azonnal operálni kellett. Belső vérzése volt és több csontja is eltörött. Három napig feküdt eszméletlenül a kórházban. Mikor magához tért, percekig fel sem fogta, hogy mégsem halt meg. Öröme azonban nem maradt felhőtlen. Az orvos közölte vele, hogy tolószékbe kerül. Azt viszont nem tudta megmondani, hogy az állapot csupán átmeneti vagy végleges. Nick az utóbbi egy hónapban otthon lábadozott, Selena és Austin pedig sűrűn látogatták őt. Utóbbi a leckét is elvitte neki minden nap, hogy segítsen neki felzárkózni a tanulásban. Selena ehelyett drogokkal lepte meg a fiút és örömmel konstatálta, hogy Nick férfiassága a baleset ellenére is kíválóan működik.
- Sajnálom, hogy tolószékbe került, de örülök, hogy nem jár suliba - vallotta be Dylan. - Mindig az az este fog eszembe jutni, ha meglátom.
Logan tehetetlen dühében mogorván hunyorgott és ökölbe szorította a kezét. Mindig ingerült lett, ha szóba került a szilveszter este.
- Még mindig úgy gondolom, hogy fel kellett volna jelentened. Az sms miatt nem tetted, pedig az lehet, hogy nem is volt őszinte.
- Ha őszinte volt, ha nem, Nick lebénult és nem volt szívem hozzá. Tudom, hülye vagyok... - csóválta a fejét Dylan.
- Nem, csak túl rendes - mosolyodott el Logan, aztán nyomott egy csókot barátja arcára. A mozdulatba belesajdult a háta, de erőt vett magán, hogy az arcán ne tükröződjön a fájdalom. Robert aznap reggel ismét alkalmazta nadrágszíját, miután Jane dolgozni indult. A kifogás az volt, hogy Logan későn ért haza előző éjjel. A fiú titkolta, hogy nevelőapja még mindig rendszeresen kezet emel rá, mert nem akarta, hogy Dylan aggódjon miatta, vagy esetleg meggondolatlanul neki menjen a férfinak, aki minden bizonnyal győztesként kerülne ki a verekedésből.

Selena
Az utolsó óra előtti szünetben az osztályfőnök tette tiszteletét a tanteremben. Mr.Williams elégedett mosollyal az arcán megállt a diákok előtt, hogy bejelentést tegyen.
- Egy nagylelkű felajánlásnak hála hétvégén újabb kiránduláson vehettek részt! A kísérőtök ezúttal is Lydia McCall lesz, aki készséggel vállalta, hogy felügyel rátok. Pénteken délután négy órakor indul a busz az iskola parkolójából. A részvétel kötelező. Az egyedüli kivétel Nick. Aki nem jelenik meg a megadott időben, arra súlyos következmények várnak. Úgy csomagoljatok, hogy vasárnap délután érkeztek vissza.
- Hová megyünk? - vonta fel a szemöldökét Iggy. Még elevenen éltek benne az emlékek a legutóbbi kirándulásuk siralmas helyszínéről.
- Mindent megtudtok majd, most azonban rohannom kell. Fogadóórám lesz. Mondanom sem kell, hogy mindenkitől elvárom a megfelelő viselkedést! A legutóbb semmi jót nem hallottam rólatok... - búcsúzott Mr. Williams, majd elsietett.
Miley izgatottan barátnőihez fordult.
- Szerintetek csak a mi osztályunk megy?
- Valószínű, szóval nem tudom, kivel fogunk egész hétvégén kefélni. Nick nem jön, Austinból pedig nem lakunk jól - sóhajtott Selena.
Kristen kétségbeesetten járatta tekintetét a két lány között. Hangja remegett, amikor megszólalt:
- Én nem bírom ki két teljes napig fasz nélkül!
- Ahogy mi sem, te szöcske - forgatta a szemét Selena.
Miley komoly pillantással fordult barátnői felé:
- Jobb, ha mindannyian berakjuk a vibrátorunkat.
- Szerintem a kétvégűt is vigyük - javasolta Kristen, és száját nyalogatva a hajába túrt. - Mindig Logant képzelem magam elé, mikor maszturbálok - tette hozzá fontoskodva.

Iggy
Este Iggy szobája ablakában ült MacBookjával az ölében és kibámult az utcai lámpák fényében szaporán hulló esőcseppekre. Fáradt  volt. Délután levezényelt egy pompon-edzést és próbálta Justint egész nap kerülni az iskolában. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen a fiú újra meg újra megpróbált a közelébe férkőzni, hogy beszéljenek. Egy rég elfeledett dalt dúdolt magába feledkezve, amikor úgy látta, mintha valami megmozdult volna odakint. Közelebb hajolt az ablakhoz és kissé az üveghez nyomta az arcát, hogy jobban lásson. Hosszú, hátára omló haja tompán fénylett a szoba félhomályában. Valaki állt odakint az esőben, pontosan az ablaka alatt. Úgy tűnt, mintha fel nézne, egyenesen rá. Iggy kíváncsian kinyitotta az ablakot. Az eső zaja hirtelen hangosabbá vált; a vízcseppek vadul hullottak a magasból, hogy aztán sürgetően és akaratosan kopogjanak minden létező felületen, amit elértek. Ahogy a lány előre hajolva kibámult az ablakon, egy bőrig ázott arcot pillantott meg a kültéri lámpák fényében. A rövid haj csíkokban a fiú homlokára tapadt, miközben a szemébe hulló vízcseppektől sűrűn pislogva felnézett Iggyre.
- Justin, mi a faszt keresel itt?! - csodálkozott a lány.
- Beszélnünk kell - mondta a fiú nem kevés vizet nyelve.
Iggy a fejét csóválta, miközben bosszankodva felcsattant: - Nincs miről beszélnünk!
- De van. Addig itt fogok állni, amíg nem hallgatsz meg! Aztán majd lehet bűntudatod, ha tüdőgyulladást kapok - mondta kitartóan Justin.
- Nem igazán szoktam olyasmit érezni. Menj el!
- Nem! - rázta a fejét Justin. Iggyt a mozdulat egy kutyáéra emlékeztette, ami épp megrázza ázott szőrét. Bár meg kellett hagynia, hogy Justinból mindenképp cuki kutya válna.
- Jézus, mi a fasz van velem... - motyogta a lány, aztán hangosabban hozzátette: - Menj szépen haza!
- Hát jó. Akkor elmondom így. Tudom, hogy a szüleid úgyis elutaztak, Dylan meg nyugodtan hallhatja - kiáltott a fiú, majd nyelt egy nagyot, mert a szája megtelt esővel. - Ha lehetne egyetlen egy kívánságom, az az lenne, hogy adj még egy esélyt. Megváltoztam. A majdnem fél évvel korábbi énem nem érdemelt meg téged. Csak egy hülye gyerek voltam és nem tudtam megbecsülni, amim van. Csak azután jöttem rá, hogy mit veszítettem, amikor már nem voltál az enyém. Számomra nem létezik más lány, csak te. Veled ébredek, veled fekszem. Te vagy az első gondolatom, ha kinyitom a szemem és te vagy az utolsó, amikor becsukom. Semmi másra nem vágyom, csak hogy az enyém lehess. Még mindig csak egy hülye gyerek vagyok és valószínűleg most sem érdemellek meg - soha nem is foglak -, de olyan hülye sosem lennék már, hogy újra megbántsalak vagy elveszítselek. Tudom, sosem tehetem jóvá, amit veled tettem, de hidd el, megbűnhődtem érte. Az a büntetésem minden nap, hogy nélküled kell élnem. Ehhez képest a balesetem vagy apám faszságai jelentéktelennek tűnnek. Én... - Justin kisöpörte arcából a vízcseppeket, hogy levegőhöz jusson, mielőtt folytatta. - ...olyan kicsinek és jelentéktelennek érzem magam nélküled. Boldoggá akarlak tenni. Ha sírsz, én akarok lenni a kéz, ami letörli a könnyeid. Ha nevetsz, hadd nevessek együtt veled! Csak foghassam a kezed és magamhoz ölelhesselek! Annyira szükségem van rád... Tudom, hogy téged nem kell megmenteni, de kérlek, te ments meg engem! Nem bírom tovább nélküled. Szeretlek!
Justin elhallgatott és reménykedve nézett az ablakból némán őt figyelő lányra.
Iggy a következő pillanatban bezárta az ablakot és eltűnt mögötte. A fiú csalódottan leszegte a fejét és sarkon fordult. Az arcát áztató esőbe könnycseppek keveredtek, miközben lassan, bőrig ázva útnak indult. Meglepődött, amikor egy kéz karon ragadta és vissza húzta őt. Megfordult és Iggyvel találta szemben magát. A lány néhány másodperc alatt teljesen elázott, de még így is gyönyörű volt. Hosszú szempillái végén vízcseppekkel, arcára tapadt hajjal nézett Justin szemeibe, miközben a sűrűn szakadó eső fojtogatásában levegő után kapkodott. Nem szólt semmit, csupán megfogta a fiú kezét és közelebb lépett hozzá. Egy villám cikázott át az égen, megvilágítva a két fiatal nedves arcát.
- Olyan vagy, mint egy álom, amiből soha nem akarok felébredni - simította végig ujjait Justin a lány haján. Lassan közelebb hajolt hozzá. Attól rettegett, hogy Iggy elhúzódik tőle, de nem így történt. Testük összefonódott a villámló-mennydörgő égbolt alatt, miközben ajkaik egymást keresték a rájuk zúduló esőben. Mindketten behunyták a szemüket. Justin azt sem bánta volna, ha épp bekövetkezik az apokalipszis. Ha így lenne, akkor is tovább csókolná a lányt. Nem létezett a világon semmi, ami rá tudta volna venni arra, hogy elengedje őt.

Justin & Iggy

2020. február 29., szombat

57. Fejezet: Szilveszter - 2. rész

Shawn
Míg Logant hánytatta a fürdőszobában Charli segítségével, Iggy visszaküldte másik két barátnőjét a buliba, hogy felügyeljék, minden rendben van-e.
- Elfogyott a jég - állapította meg Nina a konyhában állva, aztán az épp egy pohár vizet szürcsölgető Shawn kezébe nyomta az üres vödröt. - Hozz még jeget a fagyasztóból!
- És az hol van? - nézett rá értetlenül a fiú.
- A pincében. Hol lenne? Igyekezz!
Shawn meglepődött, amikor a pinceajtót kinyitva éles sikolyok ütötték meg a fülét odalentről. Még a hangos zene ellenére is hallotta a fájdalmas segélykiáltásokat. Gondolkodás nélkül lesietett a lépcsőn, a látottaktól pedig még a vödör is kiesett a kezéből. Dylan a földhöz szorítva zokogott és kiabált, miközben Nick azon mesterkedett, hogy egy kézzel lerángassa róla a farmernadrágot. A sajátját már le is tolta, a hangos csörömpölésre azonban felkapta a fejét.
- Mi az, beszállnál? - nézett a földbegyökerezett lábakkal előttük álló Shawnra. A fiú elborzadt a látottakon és lelki szemei előtt megjelent annak az éjszakának a képe, amikor ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetbe került, mint ezúttal Dylan. A mérhetetlen düh egy szempillantás alatt elborította az elméjét. Felkapta a vödröt a padlóról és meglendítette. Az hangos csattanással fejen találta Nicket. A fiú hátraesett és elterült a földön. Shawn kapkodva felsegítette Dylant a földről és magával vonszolta a lépcső felé. Nick négykézláb utánuk kúszott és megragadta Dylan bokáját. Arca egyik felét vér borította, de úgy tűnt, nem adja fel.
Shawn kétségbeesetten hátrafordult. A kezeit nem használhatta, hiszen azokkal támogatta Dylant, így kénytelen volt a lábát alkalmazni. Fejbe rúgta Nicket és tovább vonszolta barátját a lépcsőn. Miután sikerült kijutniuk a pincéből, sietve becsukta az ajtót, hogy Nick véletlenül se menekülhessen el.
Shawn aggódva a barátjához fordult. - Jól vagy?

Dylan
Dylan arcát horzsolások borították könnyei alatt. Szaporán hullámzó mellkassal kapkodta a levegőt és
a fejét csóválta. Képtelen volt megszólalni.
- Most már minden rendben. Nem bánthat téged. Nyugodj meg, jó? Gyere, felviszlek a szobádba és iszol egy pohár vizet.
Dylan szobájába érve Shawn az ágyhoz kísérte és leültette őt.
- Már biztonságban vagy.
- Menjetek ki innen! Itt nem kefélhettek, hányszor mondjuk még el? - rontott ki Charlie a fürdő ajtaján, majd elhallgatott, amikor megpillantotta a fiúkat. - Iggy, szerintem gyere... - szólt hátra barátnőjének, majd Dylanhez sietett.
- Jaj, mi a fasz van már megint?! - lépett a szobába Iggy bosszankodva. A zokogástól még mindig rázkódó, meggyötört ábrázatú testvére láttán azonban a torkára forrott a szó. - Dylan, mi történt? - sietett a fiúhoz és letérdelt elé a szőnyegre.
Dylan helyett azonban Shawn szólalt meg.
- A pincében találtam rájuk... Nick meg akarta erőszakolni.
- MICSODA?! - hüledezett kórusban a két lány. - De hiszen Nick heteró és ennek semmi értelme - tette hozzá Charli.
Iggy dühöngve felpattant és toporzékolni kezdett.
- Elég volt abból a féregből! Esküszöm, kinyírom! - ordította. A fürdőből kiszűrődő hányás hangja azonban eszébe juttatta Logant. - Shawn... Logan a fürdőben van. Elég szar állapotban találtunk rá. Már meghánytattuk és jobban van, de alsógatyára vetkőztetnéd és bedugnád a hideg zuhany alá?
- Persze - bólintott a fiú és elsietett. Iggy leült testvére mellé és könnyektől csillogó szemekkel magához ölelte őt. A haját simogatva próbálta megnyugtatni a fiút, Charli pedig elsietett, hogy hozzon neki valami erőset, amit lehúzhat.
- Ezt idd meg! - tartotta a poharat Dylan felé, miután visszatért.
A fiú kibontakozott testvére öleléséből és remegő kézzel a poháért nyúlt, majd úgy itta ki tartalmát, mintha az elfeledtethetne vele minden rosszat. Az ital marta a torkát és égette a nyelőcsövét, de egyáltalán nem bánta. Az érzés segített neki, hogy visszanyerje lélekjelenlétét.

Kaya
Kaya haragudni akart Mileyra, amiért megcsókolta őt, hiszen ez volt élete első csókja. Mégis hálát érzett legbelül, amiért annyi gyötrődés, töprengés és ábrándozás után végre megtapasztalhatta, milyen összetapasztani ajkait egy másik lánnyal. Tagadhatatlanul jó érzés volt, bár biztos volt abban, hogy még jobb lett volna, ha Iggy a partnere. Bármennyire is megvetette Mileyt életvitele miatt, el kellett ismernie, hogy a lány tudta, mit csinál. Bár Kayának nem volt viszonyítási alapja, úgy vélte, Miley nagyon jól csókol. Ezt azonban véletlenül sem vallotta volna be. Miután ajkaik elváltak egymástól, hátrált egy lépést és komoly arccal Mileyra nézett.
- Isten iszonyatos erővel fog lesújtani rád! Ki tudja, a szád hol járt korábban... El fogsz kárhozni, remélem tudod! A Pokol legmélyebb bugyraiban fogsz égni... engem ne akarj beszennyezni a paráznaságoddal!
- A fájdalmat és az élvezetet nagyon vékony vonal választja el egymástól. De amíg én pasizom majd a Pokolban, addig te mit fogsz csinálni? Virágokat szedsz a Mennyben? A túlvilági életed is olyan uncsi lesz, mint a mostani...
Kaya ellenkezve feltartotta mutatóujját és bosszúsan villogó szemekkel felcsattant. - Ne akarj a romlásba csábítani! Én nem állok át a sötét oldalra...
- Jól van, Anakin, inkább megyek és kefélek egy jót, na pá! - azzal Miley unottan sarkon fordult és friss hús után kutatva elvegyült a tömegben.

Logan
A fürdőszobában Shawn alsónadrágra vetkőztette Logant és karjánál fogva a zuhany alá kísérte őt.
- Kezdek jobban lenni, nyugi nem fogok elesni - bizonygatta Logan.
Shawn döbbenten meredt a fiú csúf sebekkel borított hátára, miközben megnyitotta a hideg vizet.
- Mi történt a hátaddal? - kérdezte elsápadva.
Logan, aki meg is feledkezett féltve titkolt sebeiről, sietve szembefordult a fiúval.
- Semmi, csak Robert... de kérlek, ne szólj róla senkinek. Megígéred?
- Igen, meg - sóhajtott Shawn kelletlenül - De ez így nem mehet tovább! Az az ember egy szadista állat, te nem ezt érdemled... ezt senki sem.
Logan gondolni sem akart nevelőapjára, ezért inkább gyorsan elterelte a témát, miközben reszketve állt a hideg vízsugár alatt. - Dylan hol van?
- A szobában... - mondta tömören Shawn. Úgy gondolta, nem izgatja fel a fiút, míg az le nem tusol és jobban nem lesz. Egyébként sem érezte úgy, hogy joga van neki beszámolnia a történtekről. - Úgyhogy siess, szedd össze magad, mert már nagyon vár téged - tette hozzá, majd elfordult.
Nem sokkal később mindketten kiléptek a fürdőből, Logan immár szárazon és felöltözve. Már sokkal jobb passzban volt.
Dylan az ágyában feküdt, Iggy pedig mellette ült és aggodalmas tekintettel figyelte őt. Mikor megpillantotta az érkezőket, felállt és eléjük sietett.
- Hagyjuk pihenni kicsit.
- Nem... - szólt Dylan, aztán ülő helyzetbe tornászta magát az ágyon. - Logant akarom.
- Mi történt veled? - barátja odasietett hozzá és bemászott mellé az ágyba. - Ugye nem én bántottalak? Semmire sem emlékszem, csak arra, hogy elmentél a vécére.
Dylan a fiúhoz bújt és a vállába fúrta arcát, megszólalni azonban nem akart.
- Nick bedrogozott téged, hogy csald meg Dylant és szakítsatok. Amikor ez nem jött össze, megpróbálta Dylant megerőszakolni - nyögte ki végül kelletlenül Iggy.
Logan dühösen elkáromkodta magát és már mászott is volna ki az ágyból, hogy felkutassa Nicket, barátja azonban nem volt hajlandó elereszteni őt. Így végül a helyén maradt és szorosan magához ölelte Dylant, a követkető pillanatban pedig kitört belőle a zokogás.
- Ha megtette volna... már halott lenne. És ezt halálosan komolyan mondom. Nem érdekelt volna, mi lesz a következménye. Legszívesebben így is megölném!

Demi
Justin és Zayn egymást átkarolva nevetgéltek a nappaliban és egy-egy doboz sört lóbáltak szabad kezükben. Demi a fal mellett állt Emma társaságában és sóvárogva bámulta a fiúkat. Azt remélte, Justin majd rápillant, tekintetük találkozik és a fiú rájön, hogy mégis egymáshoz tartoznak. Azonban csalódnia kellett, Justin ugyanis felé sem nézett.
- Ne haragudj Demi, de ez így nagyon uncsi. Rettentően sajnálom, hogy szakítottatok, de nem fogok veled itt állni a fal mellett az év utolsó estéjén és búslakodni! - kiabált a fülébe Emma, aki titokban ugyanarról ábrándozott, amiről barátnője is. Csupán vágyának tárgya volt más, hiszen ő nem Justin, hanem Zayn után ácsingózott mindhiába. A fiú az utóbbi időben teljesen levegőnek nézte őt és az udvarias köszönésnél több nem történt közöttük. Emma néhány héttel korábban még nem gondolta volna, hogy a dolgok így végződnek majd, miután a fiú elvette a szüzességét.
- Menj nyugodtan táncolni, érezd jól magad!
- Úgy lesz - mosolygott Emma és barátnőjét magára hagyva elvegyült a tömegben.
Demi azonban nem sokáig maradt magányos. A frissen érkező Luke puncsos pohárral a kezében hozzá lépett és a füléhez hajolt.
- Szia Demi, nem láttad Mileyt?
- Nem, de gondolom most is épp tömködik valahol - csúszott ki a lány száján első gondolata. Már négy pohárral ivott és csodálkozott, hogy még tartja magát. Nem igazán bírta az alkoholt.
- Nemrég írt, hogy jöjjek el. Pedig nem akartam...
- Sajnálom, hogy szétmentetek Taylorral. Mi is szakítottunk Justinnal - közölte Demi. Közben a szeme sarkából látta, hogy az említett lány őket nézi egy üveg whiskeyvel a kezében.
- Komolyan? - Luke meglepetten pillantott a lányra, mire az bólintott. - Nagyon sajnálom! Azt hittem, jól elvagytok.
Demi észrevette, hogy Justin abbahagyja a nevetgélést és feléjük pillant.
- Mindketten minket néznek. Van egy ötletem, mivel állhatnánk bosszút rajtuk - kuncogott. Meglepte saját viselkedése, de elégtételre vágyott. A tanév első napjától kezdve vágyott Justinra és úgy vélte, eleget szenvedett már a fiú miatt, nem baj, ha ezúttal felcserélődnek a szerepek... és talán Justin ezáltal rájön majd, hogy mégis csak ő kell neki.
Luke kíváncsian nézett a lányra. - Mivel?
- Csókolj meg! - Demi bőrdzsekijénél fogva közelebb húzta magához Luke-ot és ajkait hevesen a fiú ajkaira tapasztotta.
Taylor féltékenységében majdnem falhoz vágta a kezében tartott üveget. Bosszúsan az ajtóhoz csörtetett és feltépte, hogy rágyújtson egy cigarettára. Justin azonban csupán bambán nézte a csókolózó párost és nem tudta megállapítani, mit érez, vagy épp mit nem.

Iggy
- Dylan, fel kell őt jelentenünk. Ezt most nem úszhatja meg. Az ilyen embert bezárva kell tartani - jelentette ki Iggy, majd mellei előtt összefont karokkal, aggódó pillantással az arcán folytatta. - Ha Shawn pár perccel később megy le a pincébe, megtörtént volna... Egyszer már megpróbáltad megölni magad. Jártál pszichológushoz is. Én nem vagyok hajlandó elveszíteni az ikertestvérem! Ha te meghalsz, én is! Ha te szenvedsz, én is! Elegem van már abból a kis patkányból!
Shawn a lány mellett állva arra gondolt, bárcsak ő is feljelentette volna Jamest, amikor megpróbálta megerőszakolni őt.
- Igen, Dylan... muszáj megtenned - csatlakozott az előtte szólóhoz.
- Megfogom, de nem akarom mindenki szilveszterét tönkretenni azzal, hogy ide hívjuk a zsaruat. Tele a ház részeg kiskorúakkal. Nicket bezártuk a pincébe, pár óra múlva is ott lesz. Majd akkor kihívjuk a rendőrséget - határozott Dylan, majd megtörölte könnyes szemeit. Logan mindkettejüket betakarta és nyomott egy csókot barátja arcára.
- Mindjárt éjfél. Menjetek le. Iggy, muszáj figyelned a többiekre, te vagy a házigazda. Én itt maradok Dylannel és vigyázok rá.
- Semmi kedvem már a bulihoz - vallotta be a lány.
- Tudom, de ezt vártad Halloween óta. Azt a bulid is tönkretettem... miattam lőttek le. Nem akarom ezt is elcseszni - mondta Dylan bűnbánóan.
Iggy közelebb lépett hozzá és két tenyere közé fogta a fiú arcát. - Egyiket sem te tetted tönkre. Érted?! Megyek, megnézem, minden rendben-e és csekkolom, hogy Nick még mindig be van-e zárva. Aztán majd visszajövök. Logan, vigyázz rá! - mondta a lány, majd Shawnnal a nyomában kelletlenül távozott. Barátnőire a nappaliban talált rá. Azok Charli kivételével felszabadultan táncoltak, a lány azonban kedvtelenül ücsörgött Harry ölében az egyik fal melletti asztalnál. Iggy korábban megkérte, ne szóljon a Dylannel történtekről senkinek.
- Nagyon jó a bulid, gratulálok! Viszont elfáradtam és álmos is vagyok, úgyhogy szerintem elköszönök és megyek haza - lépett a lány elé Kaya, hogy elbúcsúzzon.
- Máris lövöd magadnak a pizsamát? Nyugi, Isten megvár - forgatta a szemét Iggy.
Kayából hirtelen kitört az addig elfojtott felháborodás.
- Mindenki nimfomániás! Túl sok itt a szex, a bűn, a kéjelgés... az előbb láttam, hogy Kristen a jakuzzi vizében Selena kebleit nyalogatja, miközben egy fiú... - a lány végül elharapta a mondatot. Még gondolni sem akart a látottakra. - Nekem ez sok, ez Dante Poklának harmadik köre! Torkosok és falánkok... Nem menthetem meg azt, aki nem akarja, hogy megmentsék! A Sátán köztünk jár és szorgosan ténykedik. Nézni is szörnyű!
- Jobb, ha valóban hazamész. Otthon mondj el tíz miatyánkot az ittlévők lelki üdvösségéért! - vetette hátra haját a válla fölött Iggy, majd szemét forgatva faképnél hagyta a lányt.
- Mindenképp mondok, de szerintem tíz kevés lesz! - nézett utána vágyakozva Kaya.

Shawn közben odalépett Zaynhez és félrehívta őt.
- Mi az, valami baj van? - nézett rá hirtelen aggodalmassá vált arckifejezéssel a fiú.
- Nem, nincs - szedte rendbe sietve arcvonásait Shawn. Még mindig lesújtva érezte magát Dylan miatt, hiszen pontosan tudta, min megy keresztül. Ugyanazon, amin ő is. Szüksége volt annak az embernek a közelségére, aki tudott arról, mi történt Karácsony előtt közte és James között. - Csak... mindjárt éjfél és arra gondoltam, lenne-e kedved velem együtt nézni a tűzijátékot - bökte ki végül kipirosodott arccal.
Zayn szélesen elmosolyodott és a fiú vállára tette a kezét. - Hát persze!
Közben Iggy elfoglalta a DJ pultot és kezébe vette a mikrofont. Még mindig feszült és dühös volt, de szüksége volt a lélekjelenlétére, így erőt vett magán. - Srácok, néhány perc múlva éjfél! Menjetek ki a szabadba, ha nem akartok lemaradni a tűzijátékról! Boldog új évet mindenkinek!
A tömeg egyik része izgatottan megindult a bejárati ajtó felé, míg a többiek az udvar felé vették az irányt.
Iggy csatlakozott barátnőihez. A lányok már kabátjukban vártak rá és felé tartották a sajátját, hogy bújjon bele.
- Húzd ki a hajam a kabát alól, de finoman! - fordult Iggy Ninához, majd elindultak az ajtó felé.
- Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat... - számolt vissza izgatottan kórusban a hóban ácsorgó tömeg, a négy barátnő pedig bekapcsolódott. - Öt, négy, három, kettő, egy!
A sötét, csillagtalan égbolton szikrázni kezdett a tűzijáték; mindenféle színt és formát hányva a magasba. Itt is, ott is szerelmes párok fonódtak egymás karjába és kezdtek szenvedélyes csókcsatákba; barátok veregették vállon egymást és puszilkodtak. Mindenki azt harsogta, B.Ú.É.K.!, Iggy pedig azon kapta magát, hogy Justin a semmiből hirtelen felbukkan előtte és a karjaiba zárja őt. - Boldog új évet! - mondta széles mosollyal az arcán, majd megcsókolta a lányt.
Iggynek nem volt ereje ellökni őt magától. Hagyta, hadd tapadjanak a fiú ajkai eper ízű ajkaira és engedte, hogy az erős karok teste köré fonódjanak. Így egy pillanatra biztonságban érezhette magát és elhihette, hogy minden szép és jó. Végül aztán elhúzódott a fiútól és indulatosan felcsattant elképedt barátnői előtt. - Erre nem adtam engedélyt! Mit képzelsz magadról?! Hogy merészeled...
Justin azonban egy utolsó vigyort eresztett felé, aztán már ott sem volt.
- Iggy, tudjuk, hogy élvezted - sóhajtott Nina szemét forgatva.
- Rosszul tudod! Ráadásul nem emlékszem, hogy kérdeztelek volna - vetette oda a lány, majd sarkon fordult és a csókolózó Charli-Harry párost félrelökve besietett a házba.
Shawn Zayn mellett állva nézte a tűzijátékot. A színes, szikrázó fények visszatükröződtek tágra nyílt szemeiről. Még sosem ünnepelte a Szilvesztert senkivel sem. Ez volt az első alkalom, hogy az év utolsó éjszakáját nem a szobájába zárkózva töltötte. Érezte, hogy a mellette álló Zayn bizonytalanul a tenyerébe csúsztatja ujjait, ő pedig nem ellenkezett. Megszorította a fiú kezét és együtt nézték a tűzijátékot.
Kristen, Selena és Miley másfajta tűzijátékot tapasztalt meg. Az egyik hálószobába zárkóztak három fiú társaságában és egyikőjükön sem volt ruha.
- Azt mondtam, hogy éjfélkor akarok elélvezni! Olyan nagy kérés ez?! - bosszankodott Miley az ágyon fekve, miközben lábai az előtte ügyködő fiú vállain pihentek.
- Igyekszem.
- Hát akkor igyekezz jobban!
- Úristen, mindig ez volt az álmom! Fasszal a puncimban üdvözölni az új évet! BÚÉK RIBANCOK! - kiáltotta Kristen boldogságot sugárzó arccal, miközben fáradhatatlanul fel-le ugrált az alatta heverő, nyúlánk fiún.
Selena az ablak előtt állt és a párkányba kapaszkodva nézte a tűzijátékot, miközben egy tejföl szőke hajú fiú a csípőjébe kapaszkodva mozgolódott mögötte.
- Miért nekem jutott a törpepöcs? Alig érzek valamit! - panaszkodott a lány.
- Minden faszt becsülni kell! - reccsent rá Kristen bölcsen. - Talán nem ő kicsi, hanem te vagy túlságosan tág!
- Kapd be, Kristen!
- Be is kapom - vigyorgott a lány.

Logan & Dylan
Logan az ágyon fekve szorosan magához ölelte Dylant. Amikor éjfélt ütött az óra, megcsókolta a fiút.
- Boldog új évet, szerelmem! - suttogta Dylan fülébe.
Az felnézett rá és elérzékenyülten a nyaka köré fonta karjait. - Neked is Boldog új évet! - mosolyodott el halványan. A történtek ellenére is képes volt örülni annak, hogy szerelme karjaiban köszöntheti az újévet. Belenézett Logan óceán kék szemeibe és egy pillanatra azt képzelte, hogy a végtelennek tűnő tengeren lebeg.
- Nem akarom, hogy egyszer, évek múltán, csupán egy szép, keserédes emlékként gondoljak vissza rád. Azt akarom, hogy ez örökké tartson. Tíz, húsz, vagy harminc év múlva is ugyanígy hozzád akarok majd bújni és senki mást nem akarok szeretni rajtad kívül. Mindig veled akarok lenni. Amíg csak élek... és ezt komolyan mondom, hiába csak tizenhét vagyok. Ennél jobban soha, senkit sem tudnék szeretni... én pedig nem érem be kevesebbel.
- Akkor szerencséd van, mert én sem. Csak te kellesz, senki más. Soha - mosolygott Logan és gyengéden újra magához szorította szerelmét. A következő pillanatban aztán kibontakozott barátja öleléséből és feltápászkodott. A történtek miatt várni akart azzal, amit eltervezett, de végül úgy döntött, nem halogatja. Legalább ennyi szép emlékük legyen az év első perceiből, gondolta. Miután Dylant is talpra segítette, szembefordította őt magával és csillogó szemekkel a fiú nagy, barnán fénylő szemeibe nézett.
- Nem így terveztem és nem ilyen körülmények között, de úgy érzem, nem lenne rá megfelelőbb pillanat - jelentette ki eltökélten, majd előhalászta telefonját és remegő kézzel elindította Taylor Swift Everything Has Changed című dalát. A következő pillanatban előhúzott nadrágja zsebéből egy szívecskés ezüst gyűrűt és letérdelt barátja előtt.
- Dylan, tudom, hogy még túlságosan is fiatalok vagyunk hozzá és hogy korai még, de nem tudok tovább várni, úgyhogy jobb, ha most felteszem a kérdést: hozzám jössz?
A megnevezett földbegyökerezett lábakkal állt és elakadt lélegzettel, megkövülten meredt maga elé. Képtelen volt felfogni, hogy mindez vele történik. Azt hitte, a múlt év borzalmasan végződött számára és a következőt is búslakodva köszönti majd, ennél nagyobb mosolyt azonban semmi más nem lett volna képes az arcára csalni. Az ablakon túl beborította a sötét égboltot a minden létező színben pompázó tűzijáték. Hangja betöltötte az egész szobát, fénye pedig ezerféleképpen vonta be mindkettejük arcát, amikor Dylan megszólalt.
- Hát persze, hogy hozzád! IGEN! - mondta elérzékenyülve, könnyekkel a szemében. A történtek ellenére még soha nem érezte magát ennél boldogabbnak. Bármi is volt, akármi is történt, az eltörpült eme a pillanat mellett. Logan megkérte a kezét, méghozzá az év első perceiben! Hát lehetne ennél boldogabb?!
A fiú lassan felhúzta gyűrűs ujjára az ékszert, ő pedig meghatódva nézegette kézfejét. - Ez az a gyűrű, amit Angel adott Buffynak - állapította meg szaporán egymás után kicsorduló könnycseppekkel.
- Azért ezt választottam. Tudom, hogy mennyit jelent neked az a sorozat... és drágábbra nem volt pénzem - vallotta be szégyenkezve Logan. - Tetszik? - tette hozzá, miközben aggódva kémlelte immár vőlegénye arcát. Dylan megfogta a kezét és talpra segítette őt. Derekánál fogva magához húzta a fiút és egészen közelről, mélyen a szemeibe nézett. - Akármit vettél volna, ennél jobban nem örültem volna semminek sem. Annyira szeretlek!

Austin & Kristen
Kristen a éjsötét égbolt alatt állt behunyt szemekkel és a házból kiszűrődő zenére mozgatta testét.
Kivételesen nem őrültek módjára hadonászott karjaival és próbált twerkelni; csípője finoman mozgott, vállai ringatóztak az éjszaka ölelésében. Meglepetten kinyíltak a szemei, mikor két kar megérintette őt. Hátulról karolták át és gyengéden körbefonták a nyakát, majd egy arc az arcához simult és puha, meleg ajkak érintették a bőrét.
Bár nem látta, ki áll a háta mögött, azonnal tudta, hogy Austin az. Érezte a zsigereiben, a bőrén, minden porcikájában... és képtelen volt elhúzódni a fiútól.
Egyikőjük sem szólalt meg. Csupán némán, mozdulatlanul álltak két egymásba fonódó, apró pontként a végtelen égbolt alatt.
- Tetszett a nyaklánc, amit karácsonyra adtam? - kérdezte végül Austin csendesen. Beszéd közben alkohol illatú lehelete kissé felmelegítette Kristen hidegtől piros arcát.
- Dehogy tetszett - hazudta a lány gondolkodás nélkül.
Austin szembe fordította őt magával és egészen közel hajolt hozzá, orruk hegye összeért, miközben megszólalt.
- Tudom, hogy tetszett. Szeretlek és veled akarok lenni! Nem bírom elviselni, hogy másokkal vagy... mióta szakítottunk, én senkivel sem voltam.
- Véletlenül nem is olyan rég még nem Selena punciját faltad az iskola mögött két pofára?! - csattant fel Kristen dühösen. - Legalább ne hazudnál!
- Csak féltékennyé akartalak tenni! De nem dugtam senkivel!
- Persze... Semmi értelme kibékülnünk. Így lesz a legjobb mindkettőnknek - jelentette ki Kristen, miközben elhúzódott a fiútól.
Austin kétségbeesetten, sóvárgó tekintettel nyúlt utána, de nem érte őt el.
- Ne mondj ilyet... Szükségem van rád. Nélküled szomorú vagyok.
- Legyél is az! Megérdemled. Amikor veled voltam, szégyelltél engem.
- Hülye voltam, tudom... de ha holnap úgy döntenél, hogy leborotválod a hajad, akkor is kellenél! Mondd, hogy te egyáltalán nem érzel irántam semmit! Hogy te nem szeretsz már... - nézett a lányra Austin átható tekintettel. Kristen azonban nem enyhült meg.
- Én csak a faszt szeretem! Nem kell szerelem, mert csak fáj.
- Lehet, hogy fáj, de közben boldoggá is tesz. Olyan boldoggá, amilyenné semmi más nem tehet.
Austin közelebb húzta magához a lányt és merően a szemeibe nézett, majd megcsókolta őt. Kristen képtelen volt ellenállni. Csupán behunyta mindkét szemét és átadta magát a pillanatnak.

Luke
Demi a fal mentén botorkált és azon ügyeskedett, hogy ne bukjon orra a saját lábában. Többet ivott a
kelleténél, szervezete pedig egyébként sem bírta az alkoholt. A fal mellé tolt asztal lábában végül sikerült megbotlania, de Luke még időben elkapta őt, így nem hasalt el a táncoló társai között.
- Hoppá! Valaki túl sokat ivott - vigyorgott rá a fiú, miközben talpra segítette őt.
- Forog velem az egész világ - panaszolta Demi elhaló hangon, majd behunyta a szemeit, hátha attól jobban lesz. Nem lett.
- Gyere, keressünk neked egy helyet, ahol ledőlhetsz. Össze kell szedned magad - indítványozta Luke és átkarolta a lányt, hogy a lépcső felé kísérje őt. Az emeletre vezető út nehézkesen és hosszasan telt. Demi szinte minden lépcsőfokon megállt, hogy erőt gyűjtsön a következőhöz.
- Köszi, hogy segítesz - hálálkodott, miközben beesett az egyik szoba ajtaján. Luke utána kapott és átkarolta a derekát.
- Hé, hercegnő! Majd az ágyon hasra vágódsz, ha odaértünk.
- De olyan távolinak tűnik...
- Csak pár lépés az egész - biztatta Luke. Az ágyhoz érve ülő helyzetbe segítette Demit, a lány viszont azonnal hanyatt terült és jólesően nevetni kezdett. - Máris jobb!
- Hozok neked egy pohár vizet.
A fiú már indult volna az ajtó felé, de Demi a lábába csimpaszkodott és könyörgőn felnézett az arcára.
- Ne hagyj itt, kérlek... nem akarok egyedül lenni.
- Rendben, akkor maradok - mosolyodott el Luke.
Demi megfogta a kezét és az ágyra húzta őt.
- Gyere, feküdj ide! Nyugi, nem akarok semmi rosszat - tette hozzá sietve a fiú meglepett arckifejezése láttán. - Csak feküdj itt mellettem és vigyázz rám, amíg összeszedem magam.
Luke végül beadta a derekát és az ágyra feküdt, tisztes távolságot tartva a lánytól, az azonban közelebb kúszott hozzá és a mellkasára hajtotta fejét. Néhány perc múltán már szuszogva aludt.
Luke bizonytalanul végigsimított a hosszú, sötét hajzuhatagon, majd behunyta a szemét és hamarosan őt is elnyomta az alkoholmámoros álom.

Justin
Hiába érezte mindenki jól magát körülötte, Iggy nem találta a helyét. Dylan járt az eszében, aztán
Justin és a közös csókjuk. A nappali közepén állva elnézte az átszellemülten táncoló fiatalokat. Elidőzött tekintete a fényárban fürdő mosolyukon és a zene ritmusára vonagló testükön, de nem vágyott közéjük. Életében talán először érezte úgy, hogy nem akar a középpontba kerülni. Ekkor megpillantotta Justint a nappali másik végében. Az falnak vetett háttal állt és merően nézte őt. Iggy még soha semmire sem vágyott annyira, mint akkor és ott a fiúra. Érinteni akarta szépen ívelt, puha ajkait, a pólója alá rejtett izmait, napbarnított bőrének minden apró felületét. Csókolni, simogatni, cirógatni szerette volna ajkával, nyelvével, ujjaival és lelkével egyaránt. Eggyé akart válni Justinnal, és bár tudta, hogy nem szabadna ilyesmire gondolnia, ettől csak még inkább erősödött benne a vágy. Végül maradék akaraterejét összeszedve leemelte tekintetét a fiúról és hátat fordítva elindult az emeletre, hogy ránézzen testvérére.
Dylan és Logan egymáshoz bújva feküdtek a takaró alatt, amikor a lány benyitott a szobába. Miután megbizonyosodott arról, hogy mindketten jól vannak, kihátrált az ajtón és megkönnyebbülten felsóhajtott. Épp hátrasimított egy arcába hulló hajtincset, amikor valaki hátulról megérintette a vállát. Hátrakapta a fejét és meglepetten látta, hogy Justin áll mögötte. Szíve azonnal a torkában dobogott, de próbált közömbösnek látszani.
- Mit akarsz? - vonta fel a szemöldökét bosszúsan.
- Veled lenni. Nincs kedved beszélgetni? - nézett rá nagy, barna szemeivel reménykedve Justin.
Iggy hátravetette haját a válla fölött, mielőtt megszólalt: - Az az igazság, hogy nincs. Nekünk egyébként sincs miről beszélnünk.
- Amikor éjfélkor megcsókoltalak, a szád nem ezt mondta.
- A szám nem mondott semmit! Ébredj fel a kis álomvilágodból! Engem nem érdekelsz - tiltakozott a lány ingerülten. Tudta, hogy nem jó ötlet, ha ilyen közelségbe kerülnek. Nehezebb volt uralkodnia magán, amikor Justin egy karnyújtásnyira állt tőle.
Olyan könnyű lenne megérintenem! - gondolta vágyakozva, de végül keze nem indult meg a fiú felé.
- Szeretlek, jobban, mint korábban bármikor. Semmit sem akarok jobban egyetlen esélynél, hogy boldoggá tehesselek. Nem bántam veled úgy, ahogy azt megérdemelted. Helyre akarom hozni - magyarázta átszellemült kifejezéssel az arcán Justin. - Csak rád van szükségem, semmi és senki másra. Ne mondj semmit, csak gondold át! Ezúttal minden más lenne - azzal a fiú óvatosan közelebb hajolt Iggyhez és csókot nyomott az arcára.
A lány behunyta szemeit és minden idegszálával arra összpontosított, hogy ne húzza magához Justint és fonja karjait a nyaka köré. A következő pillanatban már csupán a fiú jellegzetes illata emlékeztette arra, hogy ott járt.
Mikor kinyitotta szemeit, Justin már sehol sem volt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, de képtelen volt megmozdulni. Hosszú perceken keresztül állt még a folyosón dermedten, megsemmisülten.

Shawn
Hajnali három óra körül búcsúzkodni kezdtek a vendégek és kisebb-nagyobb csapatokban távoztak.
Négy előtt pár perccel Iggy fáradtan és kedvtelenül csukta be az ajtót az utolsó, illumináltan hangoskodó társaság után. Tudta, hogy az éjszakának még mindig nincs vége. A neheze még hátra van: Ki kell hívniuk a rendőrséget és szembe kell nézniük Nickkel. Shawn közeledett a lány felé. Arcán aggodalom és rémület tükröződött. Korábban Iggy megkérte, maradjon a buli után és aludjon vele, Harryt pedig utasította, hogy juttassa haza épségben a barátnőit. Ugyanis Ariana és Nina túlságosan is felöntöttek a garatra és nem voltak hajlandóak nyugovóra térni. Kiabáltak és Iggy akárhányszor kikapcsolta a zenét ők visszakapcsolták és folytatták a táncot. A lány végül megelégelte viselkedésüket és kitessékelte őket az otthonából. Charli ugyan felajánlotta, hogy marad és támaszt nyújt barátnőjének, hiszen ő maga is aggódott Dylanért, Iggy viszont megkérte, inkább segítsen Harrynek hazajuttatni részeg társaikat.
- Mi a baj? - sóhajtott a szőkeség Shawn arckifejezése láttán. - Valaki összetört valami értékeset?
- Nem - kezdte a fiú csendesen. - Nick eltűnt. Biztos kirúgta az ajtót és megszökött... sajnálom!
- Nem hiszem el! - csattant fel Iggy bosszankodva és a megrongált pinceajtóhoz sietett. - Nem olyan rég ellenőriztem és még zárva volt! A francba!
Shawn megérintette a lány vállát és nyugalmat erőltetett a hangjába:
- Ne aggódj, reggel elkísérjük Dylant a rendőrségre és feljelentést tesz. Én majd tanúskodom, láttam, mi történt. A rendőrök meg úgyis elkapják Nicket. Nem fogja megúszni!
- Úgy legyen...
Iggy túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy tovább gondolkodjon. Forró fürdőre vágyott és a baldachinos ágyára.
- Dylanékhez benéztél?
- Igen, alszanak, mint a bunda - jelentette Shawn.
- Akkor nem ébresztem fel őket, hadd pihenjék ki magukat. Majd reggel szólunk nekik. Gyere, menjünk aludni! Hulla fáradt vagyok.
Amíg Iggy a fürdőkádban feküdt behunyt szemekkel, vanília illatú gyertyákkal körülvéve, addig Shawn bebújt a takaró alá és azon töprengett, Nick vajon merre járhat. Aztán eszébe jutott James, és az este, amikor a férfi erőszakoskodni kezdett vele. Már nagyon bánta, hogy ő maga nem tett feljelentést.
Vajon még tehetnék? - gondolkodott magában, miközben az oldalára fordult. Végül úgy döntött, majd kikéri Zayn véleményét. A fiú volt az egyetlen, aki tudott a történtekről.
Kissé kedvtelenül váltak el egymástól, amikor Zayn kicipelte autójához a vállába csimpaszkodó, magában motyogó Justint. Shawn azt mondta neki, hogy ő ma Iggyvel marad, mire a fiú arcán szemmel láthatóan csalódott kifejezés suhant át. Végül vállat vont és azt mondta nem baj, mert Justin valószínűleg úgyis nála alszik, aztán elbúcsúzott és a kocsijához rángatta barátját.
Shawn elmosolyodott, amikor arra gondolt, mekkora jellemfejlődésen esett át Zayn az utóbbi időben. Tetszett neki az, akivé a fiú vált és örült, hogy vannak emberek, akik valóban akarnak és képesek is változni.

Nick
Nick az éjszakai fényben fürdő utcákat járta zsebre dugott kézzel. A halántékára szerzett sebre már
rászáradt a vér, a szemei azonban nedvesek voltak. Sosem szokott sírni, de ezúttal képtelen volt visszatartani a könnyeit. Szomorú volt és dühös, hiszen jól tudta, hogy ezúttal átlépte a határt. Az igazság az volt, hogy nem állt szándékában megerőszakolni Dylant. Csupán rá akart ijeszteni, de túl messzire ment. Először életében emésztette a bűntudat. Dylan sikolyai ott csengtek a fülében, mint egy őt kísértő szellem kopogása a padláson. Bármikor elvert bárkit és sosem sajnálta áldozatait, de a nemi erőszak már számára is tabunak számított. Nem akarta, hogy gyengének gondolják, ezért kissé ódzkodott a bocsánatkéréstől. Nem sejtette, hogy bocsánatot kérni a hibáiért és beismerni őket nem gyengeség, hanem erősség. Eldöntötte, hogy reggel mindenképp felhívja Dylant és valahogyan ráveszi, hogy hallgassa meg őt. A lelke mélyén tudta, hogy a fiúnak nagy a szíve és jólelkű, így biztos volt benne, hogy meg fog bocsájtani.
Inkább leírom neki üzenetben, azt legalább biztosan elfogja olvasni, gondolta. Képtelen volt reggelig várni.
Épp a szokásos éjszakai világításában pompázó templom előtt sétált el. Leült az épület előtti padok egyikére és elővette telefonját. Miután elküldte Dylannek az üzenetet, felnézett a végtelennek tűnő, fekete égboltra. Ott és akkor, évek óta talán először kicsinek és eldobhatónak érezte magát. Ugyan kinek hiányozna, ha megszűnne létezni? Talán Austinnak, de senki másnak nem, gondolta. A folyamatos szemétkedésének hála elidegenítette magától Mileyt is, Selenával pedig már alig beszéltek a legutolsó, félresikerült együttlétük óta. Már bánta, hogy sosem volt eléggé férfi ahhoz, hogy randira hívja a lányt. Túlságosan bántotta Selena becsmérlése, amikor legutoljára nála járt. Szüksége lett volna a lányra, amikor senki máshoz nem fordulhatott. Rá kellett ébrednie, hogy többet érez iránta a puszta testiségnél. Azonban túláradó önbizalma ellenére, amit a világ felé mutatott, tudta, hogy semmi esélye. Selenának csupán arra volt jó, hogy kielégítse csillapíthatatlan vágyait. Sem többre, sem kevesebbre, ezért soha nem is próbálkozott az udvarlással. Biztos volt abban, hogy a lány csak a szemébe nevetne, aztán már testiség sem lehetne közöttük.
Fogalma sem volt, miért gyűlölt mindenki mást annyira, hogy megkeserítse az életüket. Talán túlságosan dühös volt az apjára azért, mert elhagyta őt egy férfiért, ezt pedig Loganen és Dylanen próbálta levezetni. Tudta, hogy édesapja nem direkt csinálta, amit csinált, mégsem tudott megbocsájtani neki. Időközben édesanyjával is megromlott a kapcsolata, az asszony ugyanis már torkig volt a fiával kapcsolatos újabb és újabb telefonhívásokkal az iskolából. Unta már, hogy azért kell az igazgatóhoz járnia, mert Nick megint megvert vagy megalázott valakit, a fiú pedig nem is tudta ezért elítélni őt. Ő volt az, aki mindenkit eltaszított magától. Egyedül ő lehetetlenítette el az emberek számára, hogy szeressék őt. Talán azért viselkedett így, mert a lelke legmélyén úgy érezte, nem érdemes senkinek a szeretetére.
Egy különösen fényesen világító csillagot bámulva elhatározta, hogy megváltozik. Jobb ember lesz és kiérdemli, hogy mások szeressék őt. A magánynál ugyanis nincs rosszabb társ, ezt kénytelen volt belátni. Előhalászott zsebéből egy összenyomódott cigarettás dobozt és rágyújtott egy szálra. Az öngyújtó fénye egy pillanatra megvilágította könnyektől nedves arcát, majd felállt és útnak indult. Szeretett volna bedőlni végre az ágyba, hogy aztán tiszta lappal kezdhesse a másnapot.
Új év, új élet, új Nick - gondolta bizakodva.
A sors azonban közbeszólt.
Az egész csupán egy pillanat műve volt. Nick oldalra kapta a fejét. Két, sebesen közeledő fényszóró sejlett fel előtte. Az autó éppen felé száguldott, szinte hasította a sötétséget. A hirtelen fékezéstől fülsértően csikorogtak a kerekek, de az ütközés már elkerülhetetlennek bizonyult.
A cigaretta az út közepére hullott. Rövid ideig füstölt még; a parázs narancs színben égett, aztán kihunyt a fénye.
Az autó utasai rémülten kiabáltak egymással, majd a jármű ajtajai kinyíltak. A csapatnyi illuminált állapotú fiatal Nick köré gyűlt és sápadtan lebámultak rá. A fiú kicsavart végtagokkal, véráztatta arccal feküdt az aszfalton. Szemei az égboltra meredtek, de már nem érzékeltek semmit sem. A legfényesebb csillag képe tükröződött a barna, élettelen íriszeken. Ez volt az utolsó dolog, amit Nick láthatott, mielőtt a fénye ugyanúgy kihunyt, mint a kezéből kiesett cigarettában a parázs.

Nick