 |
| Shawn |
Míg Logant hánytatta a fürdőszobában Charli segítségével, Iggy visszaküldte másik két barátnőjét a buliba, hogy felügyeljék, minden rendben van-e.
- Elfogyott a jég - állapította meg Nina a konyhában állva, aztán az épp egy pohár vizet szürcsölgető Shawn kezébe nyomta az üres vödröt. - Hozz még jeget a fagyasztóból!
- És az hol van? - nézett rá értetlenül a fiú.
- A pincében. Hol lenne? Igyekezz!
Shawn meglepődött, amikor a pinceajtót kinyitva éles sikolyok ütötték meg a fülét odalentről. Még a hangos zene ellenére is hallotta a fájdalmas segélykiáltásokat. Gondolkodás nélkül lesietett a lépcsőn, a látottaktól pedig még a vödör is kiesett a kezéből. Dylan a földhöz szorítva zokogott és kiabált, miközben Nick azon mesterkedett, hogy egy kézzel lerángassa róla a farmernadrágot. A sajátját már le is tolta, a hangos csörömpölésre azonban felkapta a fejét.
- Mi az, beszállnál? - nézett a földbegyökerezett lábakkal előttük álló Shawnra. A fiú elborzadt a látottakon és lelki szemei előtt megjelent annak az éjszakának a képe, amikor ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetbe került, mint ezúttal Dylan. A mérhetetlen düh egy szempillantás alatt elborította az elméjét. Felkapta a vödröt a padlóról és meglendítette. Az hangos csattanással fejen találta Nicket. A fiú hátraesett és elterült a földön. Shawn kapkodva felsegítette Dylant a földről és magával vonszolta a lépcső felé. Nick négykézláb utánuk kúszott és megragadta Dylan bokáját. Arca egyik felét vér borította, de úgy tűnt, nem adja fel.
Shawn kétségbeesetten hátrafordult. A kezeit nem használhatta, hiszen azokkal támogatta Dylant, így kénytelen volt a lábát alkalmazni. Fejbe rúgta Nicket és tovább vonszolta barátját a lépcsőn. Miután sikerült kijutniuk a pincéből, sietve becsukta az ajtót, hogy Nick véletlenül se menekülhessen el.
Shawn aggódva a barátjához fordult. - Jól vagy?
 |
| Dylan |
Dylan arcát horzsolások borították könnyei alatt. Szaporán hullámzó mellkassal kapkodta a levegőt és
a fejét csóválta. Képtelen volt megszólalni.
- Most már minden rendben. Nem bánthat téged. Nyugodj meg, jó? Gyere, felviszlek a szobádba és iszol egy pohár vizet.
Dylan szobájába érve Shawn az ágyhoz kísérte és leültette őt.
- Már biztonságban vagy.
- Menjetek ki innen! Itt nem kefélhettek, hányszor mondjuk még el? - rontott ki Charlie a fürdő ajtaján, majd elhallgatott, amikor megpillantotta a fiúkat. - Iggy, szerintem gyere... - szólt hátra barátnőjének, majd Dylanhez sietett.
- Jaj, mi a fasz van már megint?! - lépett a szobába Iggy bosszankodva. A zokogástól még mindig rázkódó, meggyötört ábrázatú testvére láttán azonban a torkára forrott a szó. - Dylan, mi történt? - sietett a fiúhoz és letérdelt elé a szőnyegre.
Dylan helyett azonban Shawn szólalt meg.
- A pincében találtam rájuk... Nick meg akarta erőszakolni.
- MICSODA?! - hüledezett kórusban a két lány. - De hiszen Nick heteró és ennek semmi értelme - tette hozzá Charli.
Iggy dühöngve felpattant és toporzékolni kezdett.
- Elég volt abból a féregből! Esküszöm, kinyírom! - ordította. A fürdőből kiszűrődő hányás hangja azonban eszébe juttatta Logant. - Shawn... Logan a fürdőben van. Elég szar állapotban találtunk rá. Már meghánytattuk és jobban van, de alsógatyára vetkőztetnéd és bedugnád a hideg zuhany alá?
- Persze - bólintott a fiú és elsietett. Iggy leült testvére mellé és könnyektől csillogó szemekkel magához ölelte őt. A haját simogatva próbálta megnyugtatni a fiút, Charli pedig elsietett, hogy hozzon neki valami erőset, amit lehúzhat.
- Ezt idd meg! - tartotta a poharat Dylan felé, miután visszatért.
A fiú kibontakozott testvére öleléséből és remegő kézzel a poháért nyúlt, majd úgy itta ki tartalmát, mintha az elfeledtethetne vele minden rosszat. Az ital marta a torkát és égette a nyelőcsövét, de egyáltalán nem bánta. Az érzés segített neki, hogy visszanyerje lélekjelenlétét.
 |
| Kaya |
Kaya haragudni akart Mileyra, amiért megcsókolta őt, hiszen ez volt élete első csókja. Mégis hálát érzett legbelül, amiért annyi gyötrődés, töprengés és ábrándozás után végre megtapasztalhatta, milyen összetapasztani ajkait egy másik lánnyal. Tagadhatatlanul jó érzés volt, bár biztos volt abban, hogy még jobb lett volna, ha Iggy a partnere. Bármennyire is megvetette Mileyt életvitele miatt, el kellett ismernie, hogy a lány tudta, mit csinál. Bár Kayának nem volt viszonyítási alapja, úgy vélte, Miley nagyon jól csókol. Ezt azonban véletlenül sem vallotta volna be. Miután ajkaik elváltak egymástól, hátrált egy lépést és komoly arccal Mileyra nézett.
- Isten iszonyatos erővel fog lesújtani rád! Ki tudja, a szád hol járt korábban... El fogsz kárhozni, remélem tudod! A Pokol legmélyebb bugyraiban fogsz égni... engem ne akarj beszennyezni a paráznaságoddal!
- A fájdalmat és az élvezetet nagyon vékony vonal választja el egymástól. De amíg én pasizom majd a Pokolban, addig te mit fogsz csinálni? Virágokat szedsz a Mennyben? A túlvilági életed is olyan uncsi lesz, mint a mostani...
Kaya ellenkezve feltartotta mutatóujját és bosszúsan villogó szemekkel felcsattant. - Ne akarj a romlásba csábítani! Én nem állok át a sötét oldalra...
- Jól van, Anakin, inkább megyek és kefélek egy jót, na pá! - azzal Miley unottan sarkon fordult és friss hús után kutatva elvegyült a tömegben.
 |
| Logan |
A fürdőszobában Shawn alsónadrágra vetkőztette Logant és karjánál fogva a zuhany alá kísérte őt.
- Kezdek jobban lenni, nyugi nem fogok elesni - bizonygatta Logan.
Shawn döbbenten meredt a fiú csúf sebekkel borított hátára, miközben megnyitotta a hideg vizet.
- Mi történt a hátaddal? - kérdezte elsápadva.
Logan, aki meg is feledkezett féltve titkolt sebeiről, sietve szembefordult a fiúval.
- Semmi, csak Robert... de kérlek, ne szólj róla senkinek. Megígéred?
- Igen, meg - sóhajtott Shawn kelletlenül - De ez így nem mehet tovább! Az az ember egy szadista állat, te nem ezt érdemled... ezt senki sem.
Logan gondolni sem akart nevelőapjára, ezért inkább gyorsan elterelte a témát, miközben reszketve állt a hideg vízsugár alatt. - Dylan hol van?
- A szobában... - mondta tömören Shawn. Úgy gondolta, nem izgatja fel a fiút, míg az le nem tusol és jobban nem lesz. Egyébként sem érezte úgy, hogy joga van neki beszámolnia a történtekről. - Úgyhogy siess, szedd össze magad, mert már nagyon vár téged - tette hozzá, majd elfordult.
Nem sokkal később mindketten kiléptek a fürdőből, Logan immár szárazon és felöltözve. Már sokkal jobb passzban volt.
Dylan az ágyában feküdt, Iggy pedig mellette ült és aggodalmas tekintettel figyelte őt. Mikor megpillantotta az érkezőket, felállt és eléjük sietett.
- Hagyjuk pihenni kicsit.
- Nem... - szólt Dylan, aztán ülő helyzetbe tornászta magát az ágyon. - Logant akarom.
- Mi történt veled? - barátja odasietett hozzá és bemászott mellé az ágyba. - Ugye nem én bántottalak? Semmire sem emlékszem, csak arra, hogy elmentél a vécére.
Dylan a fiúhoz bújt és a vállába fúrta arcát, megszólalni azonban nem akart.
- Nick bedrogozott téged, hogy csald meg Dylant és szakítsatok. Amikor ez nem jött össze, megpróbálta Dylant megerőszakolni - nyögte ki végül kelletlenül Iggy.
Logan dühösen elkáromkodta magát és már mászott is volna ki az ágyból, hogy felkutassa Nicket, barátja azonban nem volt hajlandó elereszteni őt. Így végül a helyén maradt és szorosan magához ölelte Dylant, a követkető pillanatban pedig kitört belőle a zokogás.
- Ha megtette volna... már halott lenne. És ezt halálosan komolyan mondom. Nem érdekelt volna, mi lesz a következménye. Legszívesebben így is megölném!
 |
| Demi |
Justin és Zayn egymást átkarolva nevetgéltek a nappaliban és egy-egy doboz sört lóbáltak szabad kezükben. Demi a fal mellett állt Emma társaságában és sóvárogva bámulta a fiúkat. Azt remélte, Justin majd rápillant, tekintetük találkozik és a fiú rájön, hogy mégis egymáshoz tartoznak. Azonban csalódnia kellett, Justin ugyanis felé sem nézett.
- Ne haragudj Demi, de ez így nagyon uncsi. Rettentően sajnálom, hogy szakítottatok, de nem fogok veled itt állni a fal mellett az év utolsó estéjén és búslakodni! - kiabált a fülébe Emma, aki titokban ugyanarról ábrándozott, amiről barátnője is. Csupán vágyának tárgya volt más, hiszen ő nem Justin, hanem Zayn után ácsingózott mindhiába. A fiú az utóbbi időben teljesen levegőnek nézte őt és az udvarias köszönésnél több nem történt közöttük. Emma néhány héttel korábban még nem gondolta volna, hogy a dolgok így végződnek majd, miután a fiú elvette a szüzességét.
- Menj nyugodtan táncolni, érezd jól magad!
- Úgy lesz - mosolygott Emma és barátnőjét magára hagyva elvegyült a tömegben.
Demi azonban nem sokáig maradt magányos. A frissen érkező Luke puncsos pohárral a kezében hozzá lépett és a füléhez hajolt.
- Szia Demi, nem láttad Mileyt?
- Nem, de gondolom most is épp tömködik valahol - csúszott ki a lány száján első gondolata. Már négy pohárral ivott és csodálkozott, hogy még tartja magát. Nem igazán bírta az alkoholt.
- Nemrég írt, hogy jöjjek el. Pedig nem akartam...
- Sajnálom, hogy szétmentetek Taylorral. Mi is szakítottunk Justinnal - közölte Demi. Közben a szeme sarkából látta, hogy az említett lány őket nézi egy üveg whiskeyvel a kezében.
- Komolyan? - Luke meglepetten pillantott a lányra, mire az bólintott. - Nagyon sajnálom! Azt hittem, jól elvagytok.
Demi észrevette, hogy Justin abbahagyja a nevetgélést és feléjük pillant.
- Mindketten minket néznek. Van egy ötletem, mivel állhatnánk bosszút rajtuk - kuncogott. Meglepte saját viselkedése, de elégtételre vágyott. A tanév első napjától kezdve vágyott Justinra és úgy vélte, eleget szenvedett már a fiú miatt, nem baj, ha ezúttal felcserélődnek a szerepek... és talán Justin ezáltal rájön majd, hogy mégis csak ő kell neki.
Luke kíváncsian nézett a lányra. - Mivel?
- Csókolj meg! - Demi bőrdzsekijénél fogva közelebb húzta magához Luke-ot és ajkait hevesen a fiú ajkaira tapasztotta.
Taylor féltékenységében majdnem falhoz vágta a kezében tartott üveget. Bosszúsan az ajtóhoz csörtetett és feltépte, hogy rágyújtson egy cigarettára. Justin azonban csupán bambán nézte a csókolózó párost és nem tudta megállapítani, mit érez, vagy épp mit nem.
 |
| Iggy |
- Dylan, fel kell őt jelentenünk. Ezt most nem úszhatja meg. Az ilyen embert bezárva kell tartani - jelentette ki Iggy, majd mellei előtt összefont karokkal, aggódó pillantással az arcán folytatta. - Ha Shawn pár perccel később megy le a pincébe, megtörtént volna... Egyszer már megpróbáltad megölni magad. Jártál pszichológushoz is. Én nem vagyok hajlandó elveszíteni az ikertestvérem! Ha te meghalsz, én is! Ha te szenvedsz, én is! Elegem van már abból a kis patkányból!
Shawn a lány mellett állva arra gondolt, bárcsak ő is feljelentette volna Jamest, amikor megpróbálta megerőszakolni őt.
- Igen, Dylan... muszáj megtenned - csatlakozott az előtte szólóhoz.
- Megfogom, de nem akarom mindenki szilveszterét tönkretenni azzal, hogy ide hívjuk a zsaruat. Tele a ház részeg kiskorúakkal. Nicket bezártuk a pincébe, pár óra múlva is ott lesz. Majd akkor kihívjuk a rendőrséget - határozott Dylan, majd megtörölte könnyes szemeit. Logan mindkettejüket betakarta és nyomott egy csókot barátja arcára.
- Mindjárt éjfél. Menjetek le. Iggy, muszáj figyelned a többiekre, te vagy a házigazda. Én itt maradok Dylannel és vigyázok rá.
- Semmi kedvem már a bulihoz - vallotta be a lány.
- Tudom, de ezt vártad Halloween óta. Azt a bulid is tönkretettem... miattam lőttek le. Nem akarom ezt is elcseszni - mondta Dylan bűnbánóan.
Iggy közelebb lépett hozzá és két tenyere közé fogta a fiú arcát. - Egyiket sem te tetted tönkre. Érted?! Megyek, megnézem, minden rendben-e és csekkolom, hogy Nick még mindig be van-e zárva. Aztán majd visszajövök. Logan, vigyázz rá! - mondta a lány, majd Shawnnal a nyomában kelletlenül távozott. Barátnőire a nappaliban talált rá. Azok Charli kivételével felszabadultan táncoltak, a lány azonban kedvtelenül ücsörgött Harry ölében az egyik fal melletti asztalnál. Iggy korábban megkérte, ne szóljon a Dylannel történtekről senkinek.
- Nagyon jó a bulid, gratulálok! Viszont elfáradtam és álmos is vagyok, úgyhogy szerintem elköszönök és megyek haza - lépett a lány elé Kaya, hogy elbúcsúzzon.
- Máris lövöd magadnak a pizsamát? Nyugi, Isten megvár - forgatta a szemét Iggy.
Kayából hirtelen kitört az addig elfojtott felháborodás.
- Mindenki nimfomániás! Túl sok itt a szex, a bűn, a kéjelgés... az előbb láttam, hogy Kristen a jakuzzi vizében Selena kebleit nyalogatja, miközben egy fiú... - a lány végül elharapta a mondatot. Még gondolni sem akart a látottakra. - Nekem ez sok, ez Dante Poklának harmadik köre! Torkosok és falánkok... Nem menthetem meg azt, aki nem akarja, hogy megmentsék! A Sátán köztünk jár és szorgosan ténykedik. Nézni is szörnyű!
- Jobb, ha valóban hazamész. Otthon mondj el tíz miatyánkot az ittlévők lelki üdvösségéért! - vetette hátra haját a válla fölött Iggy, majd szemét forgatva faképnél hagyta a lányt.
- Mindenképp mondok, de szerintem tíz kevés lesz! - nézett utána vágyakozva Kaya.
Shawn közben odalépett Zaynhez és félrehívta őt.
- Mi az, valami baj van? - nézett rá hirtelen aggodalmassá vált arckifejezéssel a fiú.
- Nem, nincs - szedte rendbe sietve arcvonásait Shawn. Még mindig lesújtva érezte magát Dylan miatt, hiszen pontosan tudta, min megy keresztül. Ugyanazon, amin ő is. Szüksége volt annak az embernek a közelségére, aki tudott arról, mi történt Karácsony előtt közte és James között. - Csak... mindjárt éjfél és arra gondoltam, lenne-e kedved velem együtt nézni a tűzijátékot - bökte ki végül kipirosodott arccal.
Zayn szélesen elmosolyodott és a fiú vállára tette a kezét. - Hát persze!
Közben Iggy elfoglalta a DJ pultot és kezébe vette a mikrofont. Még mindig feszült és dühös volt, de szüksége volt a lélekjelenlétére, így erőt vett magán. - Srácok, néhány perc múlva éjfél! Menjetek ki a szabadba, ha nem akartok lemaradni a tűzijátékról! Boldog új évet mindenkinek!
A tömeg egyik része izgatottan megindult a bejárati ajtó felé, míg a többiek az udvar felé vették az irányt.
Iggy csatlakozott barátnőihez. A lányok már kabátjukban vártak rá és felé tartották a sajátját, hogy bújjon bele.
- Húzd ki a hajam a kabát alól, de finoman! - fordult Iggy Ninához, majd elindultak az ajtó felé.
- Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat... - számolt vissza izgatottan kórusban a hóban ácsorgó tömeg, a négy barátnő pedig bekapcsolódott. - Öt, négy, három, kettő, egy!
A sötét, csillagtalan égbolton szikrázni kezdett a tűzijáték; mindenféle színt és formát hányva a magasba. Itt is, ott is szerelmes párok fonódtak egymás karjába és kezdtek szenvedélyes csókcsatákba; barátok veregették vállon egymást és puszilkodtak. Mindenki azt harsogta, B.Ú.É.K.!, Iggy pedig azon kapta magát, hogy Justin a semmiből hirtelen felbukkan előtte és a karjaiba zárja őt. - Boldog új évet! - mondta széles mosollyal az arcán, majd megcsókolta a lányt.
Iggynek nem volt ereje ellökni őt magától. Hagyta, hadd tapadjanak a fiú ajkai eper ízű ajkaira és engedte, hogy az erős karok teste köré fonódjanak. Így egy pillanatra biztonságban érezhette magát és elhihette, hogy minden szép és jó. Végül aztán elhúzódott a fiútól és indulatosan felcsattant elképedt barátnői előtt. - Erre nem adtam engedélyt! Mit képzelsz magadról?! Hogy merészeled...
Justin azonban egy utolsó vigyort eresztett felé, aztán már ott sem volt.
- Iggy, tudjuk, hogy élvezted - sóhajtott Nina szemét forgatva.
- Rosszul tudod! Ráadásul nem emlékszem, hogy kérdeztelek volna - vetette oda a lány, majd sarkon fordult és a csókolózó Charli-Harry párost félrelökve besietett a házba.
Shawn Zayn mellett állva nézte a tűzijátékot. A színes, szikrázó fények visszatükröződtek tágra nyílt szemeiről. Még sosem ünnepelte a Szilvesztert senkivel sem. Ez volt az első alkalom, hogy az év utolsó éjszakáját nem a szobájába zárkózva töltötte. Érezte, hogy a mellette álló Zayn bizonytalanul a tenyerébe csúsztatja ujjait, ő pedig nem ellenkezett. Megszorította a fiú kezét és együtt nézték a tűzijátékot.
Kristen, Selena és Miley másfajta tűzijátékot tapasztalt meg. Az egyik hálószobába zárkóztak három fiú társaságában és egyikőjükön sem volt ruha.
- Azt mondtam, hogy éjfélkor akarok elélvezni! Olyan nagy kérés ez?! - bosszankodott Miley az ágyon fekve, miközben lábai az előtte ügyködő fiú vállain pihentek.
- Igyekszem.
- Hát akkor igyekezz jobban!
- Úristen, mindig ez volt az álmom! Fasszal a puncimban üdvözölni az új évet! BÚÉK RIBANCOK! - kiáltotta Kristen boldogságot sugárzó arccal, miközben fáradhatatlanul fel-le ugrált az alatta heverő, nyúlánk fiún.
Selena az ablak előtt állt és a párkányba kapaszkodva nézte a tűzijátékot, miközben egy tejföl szőke hajú fiú a csípőjébe kapaszkodva mozgolódott mögötte.
- Miért nekem jutott a törpepöcs? Alig érzek valamit! - panaszkodott a lány.
- Minden faszt becsülni kell! - reccsent rá Kristen bölcsen. - Talán nem ő kicsi, hanem te vagy túlságosan tág!
- Kapd be, Kristen!
- Be is kapom - vigyorgott a lány.
Logan az ágyon fekve szorosan magához ölelte Dylant. Amikor éjfélt ütött az óra, megcsókolta a fiút.
- Boldog új évet, szerelmem! - suttogta Dylan fülébe.
Az felnézett rá és elérzékenyülten a nyaka köré fonta karjait. - Neked is Boldog új évet! - mosolyodott el halványan. A történtek ellenére is képes volt örülni annak, hogy szerelme karjaiban köszöntheti az újévet. Belenézett Logan óceán kék szemeibe és egy pillanatra azt képzelte, hogy a végtelennek tűnő tengeren lebeg.
- Nem akarom, hogy egyszer, évek múltán, csupán egy szép, keserédes emlékként gondoljak vissza rád. Azt akarom, hogy ez örökké tartson. Tíz, húsz, vagy harminc év múlva is ugyanígy hozzád akarok majd bújni és senki mást nem akarok szeretni rajtad kívül. Mindig veled akarok lenni. Amíg csak élek... és ezt komolyan mondom, hiába csak tizenhét vagyok. Ennél jobban soha, senkit sem tudnék szeretni... én pedig nem érem be kevesebbel.
- Akkor szerencséd van, mert én sem. Csak te kellesz, senki más. Soha - mosolygott Logan és gyengéden újra magához szorította szerelmét. A következő pillanatban aztán kibontakozott barátja öleléséből és feltápászkodott. A történtek miatt várni akart azzal, amit eltervezett, de végül úgy döntött, nem halogatja. Legalább ennyi szép emlékük legyen az év első perceiből, gondolta. Miután Dylant is talpra segítette, szembefordította őt magával és csillogó szemekkel a fiú nagy, barnán fénylő szemeibe nézett.
- Nem így terveztem és nem ilyen körülmények között, de úgy érzem, nem lenne rá megfelelőbb pillanat - jelentette ki eltökélten, majd előhalászta telefonját és remegő kézzel elindította Taylor Swift Everything Has Changed című dalát. A következő pillanatban előhúzott nadrágja zsebéből egy szívecskés ezüst gyűrűt és letérdelt barátja előtt.
- Dylan, tudom, hogy még túlságosan is fiatalok vagyunk hozzá és hogy korai még, de nem tudok tovább várni, úgyhogy jobb, ha most felteszem a kérdést: hozzám jössz?
A megnevezett földbegyökerezett lábakkal állt és elakadt lélegzettel, megkövülten meredt maga elé. Képtelen volt felfogni, hogy mindez vele történik. Azt hitte, a múlt év borzalmasan végződött számára és a következőt is búslakodva köszönti majd, ennél nagyobb mosolyt azonban semmi más nem lett volna képes az arcára csalni. Az ablakon túl beborította a sötét égboltot a minden létező színben pompázó tűzijáték. Hangja betöltötte az egész szobát, fénye pedig ezerféleképpen vonta be mindkettejük arcát, amikor Dylan megszólalt.
- Hát persze, hogy hozzád! IGEN! - mondta elérzékenyülve, könnyekkel a szemében. A történtek ellenére még soha nem érezte magát ennél boldogabbnak. Bármi is volt, akármi is történt, az eltörpült eme a pillanat mellett. Logan megkérte a kezét, méghozzá az év első perceiben! Hát lehetne ennél boldogabb?!
A fiú lassan felhúzta gyűrűs ujjára az ékszert, ő pedig meghatódva nézegette kézfejét. - Ez az a gyűrű, amit Angel adott Buffynak - állapította meg szaporán egymás után kicsorduló könnycseppekkel.
- Azért ezt választottam. Tudom, hogy mennyit jelent neked az a sorozat... és drágábbra nem volt pénzem - vallotta be szégyenkezve Logan. - Tetszik? - tette hozzá, miközben aggódva kémlelte immár vőlegénye arcát. Dylan megfogta a kezét és talpra segítette őt. Derekánál fogva magához húzta a fiút és egészen közelről, mélyen a szemeibe nézett. - Akármit vettél volna, ennél jobban nem örültem volna semminek sem. Annyira szeretlek!
Kristen a éjsötét égbolt alatt állt behunyt szemekkel és a házból kiszűrődő zenére mozgatta testét.
Kivételesen nem őrültek módjára hadonászott karjaival és próbált twerkelni; csípője finoman mozgott, vállai ringatóztak az éjszaka ölelésében. Meglepetten kinyíltak a szemei, mikor két kar megérintette őt. Hátulról karolták át és gyengéden körbefonták a nyakát, majd egy arc az arcához simult és puha, meleg ajkak érintették a bőrét.
Bár nem látta, ki áll a háta mögött, azonnal tudta, hogy Austin az. Érezte a zsigereiben, a bőrén, minden porcikájában... és képtelen volt elhúzódni a fiútól.
Egyikőjük sem szólalt meg. Csupán némán, mozdulatlanul álltak két egymásba fonódó, apró pontként a végtelen égbolt alatt.
- Tetszett a nyaklánc, amit karácsonyra adtam? - kérdezte végül Austin csendesen. Beszéd közben alkohol illatú lehelete kissé felmelegítette Kristen hidegtől piros arcát.
- Dehogy tetszett - hazudta a lány gondolkodás nélkül.
Austin szembe fordította őt magával és egészen közel hajolt hozzá, orruk hegye összeért, miközben megszólalt.
- Tudom, hogy tetszett. Szeretlek és veled akarok lenni! Nem bírom elviselni, hogy másokkal vagy... mióta szakítottunk, én senkivel sem voltam.
- Véletlenül nem is olyan rég még nem Selena punciját faltad az iskola mögött két pofára?! - csattant fel Kristen dühösen. - Legalább ne hazudnál!
- Csak féltékennyé akartalak tenni! De nem dugtam senkivel!
- Persze... Semmi értelme kibékülnünk. Így lesz a legjobb mindkettőnknek - jelentette ki Kristen, miközben elhúzódott a fiútól.
Austin kétségbeesetten, sóvárgó tekintettel nyúlt utána, de nem érte őt el.
- Ne mondj ilyet... Szükségem van rád. Nélküled szomorú vagyok.
- Legyél is az! Megérdemled. Amikor veled voltam, szégyelltél engem.
- Hülye voltam, tudom... de ha holnap úgy döntenél, hogy leborotválod a hajad, akkor is kellenél! Mondd, hogy te egyáltalán nem érzel irántam semmit! Hogy te nem szeretsz már... - nézett a lányra Austin átható tekintettel. Kristen azonban nem enyhült meg.
- Én csak a faszt szeretem! Nem kell szerelem, mert csak fáj.
- Lehet, hogy fáj, de közben boldoggá is tesz. Olyan boldoggá, amilyenné semmi más nem tehet.
Austin közelebb húzta magához a lányt és merően a szemeibe nézett, majd megcsókolta őt. Kristen képtelen volt ellenállni. Csupán behunyta mindkét szemét és átadta magát a pillanatnak.
Demi a fal mentén botorkált és azon ügyeskedett, hogy ne bukjon orra a saját lábában. Többet ivott a
kelleténél, szervezete pedig egyébként sem bírta az alkoholt. A fal mellé tolt asztal lábában végül sikerült megbotlania, de Luke még időben elkapta őt, így nem hasalt el a táncoló társai között.
- Hoppá! Valaki túl sokat ivott - vigyorgott rá a fiú, miközben talpra segítette őt.
- Forog velem az egész világ - panaszolta Demi elhaló hangon, majd behunyta a szemeit, hátha attól jobban lesz. Nem lett.
- Gyere, keressünk neked egy helyet, ahol ledőlhetsz. Össze kell szedned magad - indítványozta Luke és átkarolta a lányt, hogy a lépcső felé kísérje őt. Az emeletre vezető út nehézkesen és hosszasan telt. Demi szinte minden lépcsőfokon megállt, hogy erőt gyűjtsön a következőhöz.
- Köszi, hogy segítesz - hálálkodott, miközben beesett az egyik szoba ajtaján. Luke utána kapott és átkarolta a derekát.
- Hé, hercegnő! Majd az ágyon hasra vágódsz, ha odaértünk.
- De olyan távolinak tűnik...
- Csak pár lépés az egész - biztatta Luke. Az ágyhoz érve ülő helyzetbe segítette Demit, a lány viszont azonnal hanyatt terült és jólesően nevetni kezdett. - Máris jobb!
- Hozok neked egy pohár vizet.
A fiú már indult volna az ajtó felé, de Demi a lábába csimpaszkodott és könyörgőn felnézett az arcára.
- Ne hagyj itt, kérlek... nem akarok egyedül lenni.
- Rendben, akkor maradok - mosolyodott el Luke.
Demi megfogta a kezét és az ágyra húzta őt.
- Gyere, feküdj ide! Nyugi, nem akarok semmi rosszat - tette hozzá sietve a fiú meglepett arckifejezése láttán. - Csak feküdj itt mellettem és vigyázz rám, amíg összeszedem magam.
Luke végül beadta a derekát és az ágyra feküdt, tisztes távolságot tartva a lánytól, az azonban közelebb kúszott hozzá és a mellkasára hajtotta fejét. Néhány perc múltán már szuszogva aludt.
Luke bizonytalanul végigsimított a hosszú, sötét hajzuhatagon, majd behunyta a szemét és hamarosan őt is elnyomta az alkoholmámoros álom.
Hiába érezte mindenki jól magát körülötte, Iggy nem találta a helyét. Dylan járt az eszében, aztán
Justin és a közös csókjuk. A nappali közepén állva elnézte az átszellemülten táncoló fiatalokat. Elidőzött tekintete a fényárban fürdő mosolyukon és a zene ritmusára vonagló testükön, de nem vágyott közéjük. Életében talán először érezte úgy, hogy nem akar a középpontba kerülni. Ekkor megpillantotta Justint a nappali másik végében. Az falnak vetett háttal állt és merően nézte őt. Iggy még soha semmire sem vágyott annyira, mint akkor és ott a fiúra. Érinteni akarta szépen ívelt, puha ajkait, a pólója alá rejtett izmait, napbarnított bőrének minden apró felületét. Csókolni, simogatni, cirógatni szerette volna ajkával, nyelvével, ujjaival és lelkével egyaránt. Eggyé akart válni Justinnal, és bár tudta, hogy nem szabadna ilyesmire gondolnia, ettől csak még inkább erősödött benne a vágy. Végül maradék akaraterejét összeszedve leemelte tekintetét a fiúról és hátat fordítva elindult az emeletre, hogy ránézzen testvérére.
Dylan és Logan egymáshoz bújva feküdtek a takaró alatt, amikor a lány benyitott a szobába. Miután megbizonyosodott arról, hogy mindketten jól vannak, kihátrált az ajtón és megkönnyebbülten felsóhajtott. Épp hátrasimított egy arcába hulló hajtincset, amikor valaki hátulról megérintette a vállát. Hátrakapta a fejét és meglepetten látta, hogy Justin áll mögötte. Szíve azonnal a torkában dobogott, de próbált közömbösnek látszani.
- Mit akarsz? - vonta fel a szemöldökét bosszúsan.
- Veled lenni. Nincs kedved beszélgetni? - nézett rá nagy, barna szemeivel reménykedve Justin.
Iggy hátravetette haját a válla fölött, mielőtt megszólalt: - Az az igazság, hogy nincs. Nekünk egyébként sincs miről beszélnünk.
- Amikor éjfélkor megcsókoltalak, a szád nem ezt mondta.
- A szám nem mondott semmit! Ébredj fel a kis álomvilágodból! Engem nem érdekelsz - tiltakozott a lány ingerülten. Tudta, hogy nem jó ötlet, ha ilyen közelségbe kerülnek. Nehezebb volt uralkodnia magán, amikor Justin egy karnyújtásnyira állt tőle.
Olyan könnyű lenne megérintenem! - gondolta vágyakozva, de végül keze nem indult meg a fiú felé.
- Szeretlek, jobban, mint korábban bármikor. Semmit sem akarok jobban egyetlen esélynél, hogy boldoggá tehesselek. Nem bántam veled úgy, ahogy azt megérdemelted. Helyre akarom hozni - magyarázta átszellemült kifejezéssel az arcán Justin. - Csak rád van szükségem, semmi és senki másra. Ne mondj semmit, csak gondold át! Ezúttal minden más lenne - azzal a fiú óvatosan közelebb hajolt Iggyhez és csókot nyomott az arcára.
A lány behunyta szemeit és minden idegszálával arra összpontosított, hogy ne húzza magához Justint és fonja karjait a nyaka köré. A következő pillanatban már csupán a fiú jellegzetes illata emlékeztette arra, hogy ott járt.
Mikor kinyitotta szemeit, Justin már sehol sem volt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, de képtelen volt megmozdulni. Hosszú perceken keresztül állt még a folyosón dermedten, megsemmisülten.
Hajnali három óra körül búcsúzkodni kezdtek a vendégek és kisebb-nagyobb csapatokban távoztak.
Négy előtt pár perccel Iggy fáradtan és kedvtelenül csukta be az ajtót az utolsó, illumináltan hangoskodó társaság után. Tudta, hogy az éjszakának még mindig nincs vége. A neheze még hátra van: Ki kell hívniuk a rendőrséget és szembe kell nézniük Nickkel. Shawn közeledett a lány felé. Arcán aggodalom és rémület tükröződött. Korábban Iggy megkérte, maradjon a buli után és aludjon vele, Harryt pedig utasította, hogy juttassa haza épségben a barátnőit. Ugyanis Ariana és Nina túlságosan is felöntöttek a garatra és nem voltak hajlandóak nyugovóra térni. Kiabáltak és Iggy akárhányszor kikapcsolta a zenét ők visszakapcsolták és folytatták a táncot. A lány végül megelégelte viselkedésüket és kitessékelte őket az otthonából. Charli ugyan felajánlotta, hogy marad és támaszt nyújt barátnőjének, hiszen ő maga is aggódott Dylanért, Iggy viszont megkérte, inkább segítsen Harrynek hazajuttatni részeg társaikat.
- Mi a baj? - sóhajtott a szőkeség Shawn arckifejezése láttán. - Valaki összetört valami értékeset?
- Nem - kezdte a fiú csendesen. - Nick eltűnt. Biztos kirúgta az ajtót és megszökött... sajnálom!
- Nem hiszem el! - csattant fel Iggy bosszankodva és a megrongált pinceajtóhoz sietett. - Nem olyan rég ellenőriztem és még zárva volt! A francba!
Shawn megérintette a lány vállát és nyugalmat erőltetett a hangjába:
- Ne aggódj, reggel elkísérjük Dylant a rendőrségre és feljelentést tesz. Én majd tanúskodom, láttam, mi történt. A rendőrök meg úgyis elkapják Nicket. Nem fogja megúszni!
- Úgy legyen...
Iggy túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy tovább gondolkodjon. Forró fürdőre vágyott és a baldachinos ágyára.
- Dylanékhez benéztél?
- Igen, alszanak, mint a bunda - jelentette Shawn.
- Akkor nem ébresztem fel őket, hadd pihenjék ki magukat. Majd reggel szólunk nekik. Gyere, menjünk aludni! Hulla fáradt vagyok.
Amíg Iggy a fürdőkádban feküdt behunyt szemekkel, vanília illatú gyertyákkal körülvéve, addig Shawn bebújt a takaró alá és azon töprengett, Nick vajon merre járhat. Aztán eszébe jutott James, és az este, amikor a férfi erőszakoskodni kezdett vele. Már nagyon bánta, hogy ő maga nem tett feljelentést.
Vajon még tehetnék? - gondolkodott magában, miközben az oldalára fordult. Végül úgy döntött, majd kikéri Zayn véleményét. A fiú volt az egyetlen, aki tudott a történtekről.
Kissé kedvtelenül váltak el egymástól, amikor Zayn kicipelte autójához a vállába csimpaszkodó, magában motyogó Justint. Shawn azt mondta neki, hogy ő ma Iggyvel marad, mire a fiú arcán szemmel láthatóan csalódott kifejezés suhant át. Végül vállat vont és azt mondta nem baj, mert Justin valószínűleg úgyis nála alszik, aztán elbúcsúzott és a kocsijához rángatta barátját.
Shawn elmosolyodott, amikor arra gondolt, mekkora jellemfejlődésen esett át Zayn az utóbbi időben. Tetszett neki az, akivé a fiú vált és örült, hogy vannak emberek, akik valóban akarnak és képesek is változni.
Nick az éjszakai fényben fürdő utcákat járta zsebre dugott kézzel. A halántékára szerzett sebre már
rászáradt a vér, a szemei azonban nedvesek voltak. Sosem szokott sírni, de ezúttal képtelen volt visszatartani a könnyeit. Szomorú volt és dühös, hiszen jól tudta, hogy ezúttal átlépte a határt. Az igazság az volt, hogy nem állt szándékában megerőszakolni Dylant. Csupán rá akart ijeszteni, de túl messzire ment. Először életében emésztette a bűntudat. Dylan sikolyai ott csengtek a fülében, mint egy őt kísértő szellem kopogása a padláson. Bármikor elvert bárkit és sosem sajnálta áldozatait, de a nemi erőszak már számára is tabunak számított. Nem akarta, hogy gyengének gondolják, ezért kissé ódzkodott a bocsánatkéréstől. Nem sejtette, hogy bocsánatot kérni a hibáiért és beismerni őket nem gyengeség, hanem erősség. Eldöntötte, hogy reggel mindenképp felhívja Dylant és valahogyan ráveszi, hogy hallgassa meg őt. A lelke mélyén tudta, hogy a fiúnak nagy a szíve és jólelkű, így biztos volt benne, hogy meg fog bocsájtani.
Inkább leírom neki üzenetben, azt legalább biztosan elfogja olvasni, gondolta. Képtelen volt reggelig várni.
Épp a szokásos éjszakai világításában pompázó templom előtt sétált el. Leült az épület előtti padok egyikére és elővette telefonját. Miután elküldte Dylannek az üzenetet, felnézett a végtelennek tűnő, fekete égboltra. Ott és akkor, évek óta talán először kicsinek és eldobhatónak érezte magát. Ugyan kinek hiányozna, ha megszűnne létezni? Talán Austinnak, de senki másnak nem, gondolta. A folyamatos szemétkedésének hála elidegenítette magától Mileyt is, Selenával pedig már alig beszéltek a legutolsó, félresikerült együttlétük óta. Már bánta, hogy sosem volt eléggé férfi ahhoz, hogy randira hívja a lányt. Túlságosan bántotta Selena becsmérlése, amikor legutoljára nála járt. Szüksége lett volna a lányra, amikor senki máshoz nem fordulhatott. Rá kellett ébrednie, hogy többet érez iránta a puszta testiségnél. Azonban túláradó önbizalma ellenére, amit a világ felé mutatott, tudta, hogy semmi esélye. Selenának csupán arra volt jó, hogy kielégítse csillapíthatatlan vágyait. Sem többre, sem kevesebbre, ezért soha nem is próbálkozott az udvarlással. Biztos volt abban, hogy a lány csak a szemébe nevetne, aztán már testiség sem lehetne közöttük.
Fogalma sem volt, miért gyűlölt mindenki mást annyira, hogy megkeserítse az életüket. Talán túlságosan dühös volt az apjára azért, mert elhagyta őt egy férfiért, ezt pedig Loganen és Dylanen próbálta levezetni. Tudta, hogy édesapja nem direkt csinálta, amit csinált, mégsem tudott megbocsájtani neki. Időközben édesanyjával is megromlott a kapcsolata, az asszony ugyanis már torkig volt a fiával kapcsolatos újabb és újabb telefonhívásokkal az iskolából. Unta már, hogy azért kell az igazgatóhoz járnia, mert Nick megint megvert vagy megalázott valakit, a fiú pedig nem is tudta ezért elítélni őt. Ő volt az, aki mindenkit eltaszított magától. Egyedül ő lehetetlenítette el az emberek számára, hogy szeressék őt. Talán azért viselkedett így, mert a lelke legmélyén úgy érezte, nem érdemes senkinek a szeretetére.
- Kapd be, Kristen!
- Be is kapom - vigyorgott a lány.
 |
| Logan & Dylan |
- Boldog új évet, szerelmem! - suttogta Dylan fülébe.
Az felnézett rá és elérzékenyülten a nyaka köré fonta karjait. - Neked is Boldog új évet! - mosolyodott el halványan. A történtek ellenére is képes volt örülni annak, hogy szerelme karjaiban köszöntheti az újévet. Belenézett Logan óceán kék szemeibe és egy pillanatra azt képzelte, hogy a végtelennek tűnő tengeren lebeg.
- Nem akarom, hogy egyszer, évek múltán, csupán egy szép, keserédes emlékként gondoljak vissza rád. Azt akarom, hogy ez örökké tartson. Tíz, húsz, vagy harminc év múlva is ugyanígy hozzád akarok majd bújni és senki mást nem akarok szeretni rajtad kívül. Mindig veled akarok lenni. Amíg csak élek... és ezt komolyan mondom, hiába csak tizenhét vagyok. Ennél jobban soha, senkit sem tudnék szeretni... én pedig nem érem be kevesebbel.
- Akkor szerencséd van, mert én sem. Csak te kellesz, senki más. Soha - mosolygott Logan és gyengéden újra magához szorította szerelmét. A következő pillanatban aztán kibontakozott barátja öleléséből és feltápászkodott. A történtek miatt várni akart azzal, amit eltervezett, de végül úgy döntött, nem halogatja. Legalább ennyi szép emlékük legyen az év első perceiből, gondolta. Miután Dylant is talpra segítette, szembefordította őt magával és csillogó szemekkel a fiú nagy, barnán fénylő szemeibe nézett.
- Nem így terveztem és nem ilyen körülmények között, de úgy érzem, nem lenne rá megfelelőbb pillanat - jelentette ki eltökélten, majd előhalászta telefonját és remegő kézzel elindította Taylor Swift Everything Has Changed című dalát. A következő pillanatban előhúzott nadrágja zsebéből egy szívecskés ezüst gyűrűt és letérdelt barátja előtt.
- Dylan, tudom, hogy még túlságosan is fiatalok vagyunk hozzá és hogy korai még, de nem tudok tovább várni, úgyhogy jobb, ha most felteszem a kérdést: hozzám jössz?
A megnevezett földbegyökerezett lábakkal állt és elakadt lélegzettel, megkövülten meredt maga elé. Képtelen volt felfogni, hogy mindez vele történik. Azt hitte, a múlt év borzalmasan végződött számára és a következőt is búslakodva köszönti majd, ennél nagyobb mosolyt azonban semmi más nem lett volna képes az arcára csalni. Az ablakon túl beborította a sötét égboltot a minden létező színben pompázó tűzijáték. Hangja betöltötte az egész szobát, fénye pedig ezerféleképpen vonta be mindkettejük arcát, amikor Dylan megszólalt.
- Hát persze, hogy hozzád! IGEN! - mondta elérzékenyülve, könnyekkel a szemében. A történtek ellenére még soha nem érezte magát ennél boldogabbnak. Bármi is volt, akármi is történt, az eltörpült eme a pillanat mellett. Logan megkérte a kezét, méghozzá az év első perceiben! Hát lehetne ennél boldogabb?!
A fiú lassan felhúzta gyűrűs ujjára az ékszert, ő pedig meghatódva nézegette kézfejét. - Ez az a gyűrű, amit Angel adott Buffynak - állapította meg szaporán egymás után kicsorduló könnycseppekkel.
- Azért ezt választottam. Tudom, hogy mennyit jelent neked az a sorozat... és drágábbra nem volt pénzem - vallotta be szégyenkezve Logan. - Tetszik? - tette hozzá, miközben aggódva kémlelte immár vőlegénye arcát. Dylan megfogta a kezét és talpra segítette őt. Derekánál fogva magához húzta a fiút és egészen közelről, mélyen a szemeibe nézett. - Akármit vettél volna, ennél jobban nem örültem volna semminek sem. Annyira szeretlek!
 |
| Austin & Kristen |
Kivételesen nem őrültek módjára hadonászott karjaival és próbált twerkelni; csípője finoman mozgott, vállai ringatóztak az éjszaka ölelésében. Meglepetten kinyíltak a szemei, mikor két kar megérintette őt. Hátulról karolták át és gyengéden körbefonták a nyakát, majd egy arc az arcához simult és puha, meleg ajkak érintették a bőrét.
Bár nem látta, ki áll a háta mögött, azonnal tudta, hogy Austin az. Érezte a zsigereiben, a bőrén, minden porcikájában... és képtelen volt elhúzódni a fiútól.
Egyikőjük sem szólalt meg. Csupán némán, mozdulatlanul álltak két egymásba fonódó, apró pontként a végtelen égbolt alatt.
- Tetszett a nyaklánc, amit karácsonyra adtam? - kérdezte végül Austin csendesen. Beszéd közben alkohol illatú lehelete kissé felmelegítette Kristen hidegtől piros arcát.
- Dehogy tetszett - hazudta a lány gondolkodás nélkül.
Austin szembe fordította őt magával és egészen közel hajolt hozzá, orruk hegye összeért, miközben megszólalt.
- Tudom, hogy tetszett. Szeretlek és veled akarok lenni! Nem bírom elviselni, hogy másokkal vagy... mióta szakítottunk, én senkivel sem voltam.
- Véletlenül nem is olyan rég még nem Selena punciját faltad az iskola mögött két pofára?! - csattant fel Kristen dühösen. - Legalább ne hazudnál!
- Csak féltékennyé akartalak tenni! De nem dugtam senkivel!
- Persze... Semmi értelme kibékülnünk. Így lesz a legjobb mindkettőnknek - jelentette ki Kristen, miközben elhúzódott a fiútól.
Austin kétségbeesetten, sóvárgó tekintettel nyúlt utána, de nem érte őt el.
- Ne mondj ilyet... Szükségem van rád. Nélküled szomorú vagyok.
- Legyél is az! Megérdemled. Amikor veled voltam, szégyelltél engem.
- Hülye voltam, tudom... de ha holnap úgy döntenél, hogy leborotválod a hajad, akkor is kellenél! Mondd, hogy te egyáltalán nem érzel irántam semmit! Hogy te nem szeretsz már... - nézett a lányra Austin átható tekintettel. Kristen azonban nem enyhült meg.
- Én csak a faszt szeretem! Nem kell szerelem, mert csak fáj.
- Lehet, hogy fáj, de közben boldoggá is tesz. Olyan boldoggá, amilyenné semmi más nem tehet.
Austin közelebb húzta magához a lányt és merően a szemeibe nézett, majd megcsókolta őt. Kristen képtelen volt ellenállni. Csupán behunyta mindkét szemét és átadta magát a pillanatnak.
 |
| Luke |
kelleténél, szervezete pedig egyébként sem bírta az alkoholt. A fal mellé tolt asztal lábában végül sikerült megbotlania, de Luke még időben elkapta őt, így nem hasalt el a táncoló társai között.
- Hoppá! Valaki túl sokat ivott - vigyorgott rá a fiú, miközben talpra segítette őt.
- Forog velem az egész világ - panaszolta Demi elhaló hangon, majd behunyta a szemeit, hátha attól jobban lesz. Nem lett.
- Gyere, keressünk neked egy helyet, ahol ledőlhetsz. Össze kell szedned magad - indítványozta Luke és átkarolta a lányt, hogy a lépcső felé kísérje őt. Az emeletre vezető út nehézkesen és hosszasan telt. Demi szinte minden lépcsőfokon megállt, hogy erőt gyűjtsön a következőhöz.
- Köszi, hogy segítesz - hálálkodott, miközben beesett az egyik szoba ajtaján. Luke utána kapott és átkarolta a derekát.
- Hé, hercegnő! Majd az ágyon hasra vágódsz, ha odaértünk.
- De olyan távolinak tűnik...
- Csak pár lépés az egész - biztatta Luke. Az ágyhoz érve ülő helyzetbe segítette Demit, a lány viszont azonnal hanyatt terült és jólesően nevetni kezdett. - Máris jobb!
- Hozok neked egy pohár vizet.
A fiú már indult volna az ajtó felé, de Demi a lábába csimpaszkodott és könyörgőn felnézett az arcára.
- Ne hagyj itt, kérlek... nem akarok egyedül lenni.
- Rendben, akkor maradok - mosolyodott el Luke.
Demi megfogta a kezét és az ágyra húzta őt.
- Gyere, feküdj ide! Nyugi, nem akarok semmi rosszat - tette hozzá sietve a fiú meglepett arckifejezése láttán. - Csak feküdj itt mellettem és vigyázz rám, amíg összeszedem magam.
Luke végül beadta a derekát és az ágyra feküdt, tisztes távolságot tartva a lánytól, az azonban közelebb kúszott hozzá és a mellkasára hajtotta fejét. Néhány perc múltán már szuszogva aludt.
Luke bizonytalanul végigsimított a hosszú, sötét hajzuhatagon, majd behunyta a szemét és hamarosan őt is elnyomta az alkoholmámoros álom.
 |
| Justin |
Justin és a közös csókjuk. A nappali közepén állva elnézte az átszellemülten táncoló fiatalokat. Elidőzött tekintete a fényárban fürdő mosolyukon és a zene ritmusára vonagló testükön, de nem vágyott közéjük. Életében talán először érezte úgy, hogy nem akar a középpontba kerülni. Ekkor megpillantotta Justint a nappali másik végében. Az falnak vetett háttal állt és merően nézte őt. Iggy még soha semmire sem vágyott annyira, mint akkor és ott a fiúra. Érinteni akarta szépen ívelt, puha ajkait, a pólója alá rejtett izmait, napbarnított bőrének minden apró felületét. Csókolni, simogatni, cirógatni szerette volna ajkával, nyelvével, ujjaival és lelkével egyaránt. Eggyé akart válni Justinnal, és bár tudta, hogy nem szabadna ilyesmire gondolnia, ettől csak még inkább erősödött benne a vágy. Végül maradék akaraterejét összeszedve leemelte tekintetét a fiúról és hátat fordítva elindult az emeletre, hogy ránézzen testvérére.
Dylan és Logan egymáshoz bújva feküdtek a takaró alatt, amikor a lány benyitott a szobába. Miután megbizonyosodott arról, hogy mindketten jól vannak, kihátrált az ajtón és megkönnyebbülten felsóhajtott. Épp hátrasimított egy arcába hulló hajtincset, amikor valaki hátulról megérintette a vállát. Hátrakapta a fejét és meglepetten látta, hogy Justin áll mögötte. Szíve azonnal a torkában dobogott, de próbált közömbösnek látszani.
- Mit akarsz? - vonta fel a szemöldökét bosszúsan.
- Veled lenni. Nincs kedved beszélgetni? - nézett rá nagy, barna szemeivel reménykedve Justin.
Iggy hátravetette haját a válla fölött, mielőtt megszólalt: - Az az igazság, hogy nincs. Nekünk egyébként sincs miről beszélnünk.
- Amikor éjfélkor megcsókoltalak, a szád nem ezt mondta.
- A szám nem mondott semmit! Ébredj fel a kis álomvilágodból! Engem nem érdekelsz - tiltakozott a lány ingerülten. Tudta, hogy nem jó ötlet, ha ilyen közelségbe kerülnek. Nehezebb volt uralkodnia magán, amikor Justin egy karnyújtásnyira állt tőle.
Olyan könnyű lenne megérintenem! - gondolta vágyakozva, de végül keze nem indult meg a fiú felé.
- Szeretlek, jobban, mint korábban bármikor. Semmit sem akarok jobban egyetlen esélynél, hogy boldoggá tehesselek. Nem bántam veled úgy, ahogy azt megérdemelted. Helyre akarom hozni - magyarázta átszellemült kifejezéssel az arcán Justin. - Csak rád van szükségem, semmi és senki másra. Ne mondj semmit, csak gondold át! Ezúttal minden más lenne - azzal a fiú óvatosan közelebb hajolt Iggyhez és csókot nyomott az arcára.
A lány behunyta szemeit és minden idegszálával arra összpontosított, hogy ne húzza magához Justint és fonja karjait a nyaka köré. A következő pillanatban már csupán a fiú jellegzetes illata emlékeztette arra, hogy ott járt.
Mikor kinyitotta szemeit, Justin már sehol sem volt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, de képtelen volt megmozdulni. Hosszú perceken keresztül állt még a folyosón dermedten, megsemmisülten.
 |
| Shawn |
Négy előtt pár perccel Iggy fáradtan és kedvtelenül csukta be az ajtót az utolsó, illumináltan hangoskodó társaság után. Tudta, hogy az éjszakának még mindig nincs vége. A neheze még hátra van: Ki kell hívniuk a rendőrséget és szembe kell nézniük Nickkel. Shawn közeledett a lány felé. Arcán aggodalom és rémület tükröződött. Korábban Iggy megkérte, maradjon a buli után és aludjon vele, Harryt pedig utasította, hogy juttassa haza épségben a barátnőit. Ugyanis Ariana és Nina túlságosan is felöntöttek a garatra és nem voltak hajlandóak nyugovóra térni. Kiabáltak és Iggy akárhányszor kikapcsolta a zenét ők visszakapcsolták és folytatták a táncot. A lány végül megelégelte viselkedésüket és kitessékelte őket az otthonából. Charli ugyan felajánlotta, hogy marad és támaszt nyújt barátnőjének, hiszen ő maga is aggódott Dylanért, Iggy viszont megkérte, inkább segítsen Harrynek hazajuttatni részeg társaikat.
- Mi a baj? - sóhajtott a szőkeség Shawn arckifejezése láttán. - Valaki összetört valami értékeset?
- Nem - kezdte a fiú csendesen. - Nick eltűnt. Biztos kirúgta az ajtót és megszökött... sajnálom!
- Nem hiszem el! - csattant fel Iggy bosszankodva és a megrongált pinceajtóhoz sietett. - Nem olyan rég ellenőriztem és még zárva volt! A francba!
Shawn megérintette a lány vállát és nyugalmat erőltetett a hangjába:
- Ne aggódj, reggel elkísérjük Dylant a rendőrségre és feljelentést tesz. Én majd tanúskodom, láttam, mi történt. A rendőrök meg úgyis elkapják Nicket. Nem fogja megúszni!
- Úgy legyen...
Iggy túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy tovább gondolkodjon. Forró fürdőre vágyott és a baldachinos ágyára.
- Dylanékhez benéztél?
- Igen, alszanak, mint a bunda - jelentette Shawn.
- Akkor nem ébresztem fel őket, hadd pihenjék ki magukat. Majd reggel szólunk nekik. Gyere, menjünk aludni! Hulla fáradt vagyok.
Amíg Iggy a fürdőkádban feküdt behunyt szemekkel, vanília illatú gyertyákkal körülvéve, addig Shawn bebújt a takaró alá és azon töprengett, Nick vajon merre járhat. Aztán eszébe jutott James, és az este, amikor a férfi erőszakoskodni kezdett vele. Már nagyon bánta, hogy ő maga nem tett feljelentést.
Vajon még tehetnék? - gondolkodott magában, miközben az oldalára fordult. Végül úgy döntött, majd kikéri Zayn véleményét. A fiú volt az egyetlen, aki tudott a történtekről.
Kissé kedvtelenül váltak el egymástól, amikor Zayn kicipelte autójához a vállába csimpaszkodó, magában motyogó Justint. Shawn azt mondta neki, hogy ő ma Iggyvel marad, mire a fiú arcán szemmel láthatóan csalódott kifejezés suhant át. Végül vállat vont és azt mondta nem baj, mert Justin valószínűleg úgyis nála alszik, aztán elbúcsúzott és a kocsijához rángatta barátját.
Shawn elmosolyodott, amikor arra gondolt, mekkora jellemfejlődésen esett át Zayn az utóbbi időben. Tetszett neki az, akivé a fiú vált és örült, hogy vannak emberek, akik valóban akarnak és képesek is változni.
 |
| Nick |
rászáradt a vér, a szemei azonban nedvesek voltak. Sosem szokott sírni, de ezúttal képtelen volt visszatartani a könnyeit. Szomorú volt és dühös, hiszen jól tudta, hogy ezúttal átlépte a határt. Az igazság az volt, hogy nem állt szándékában megerőszakolni Dylant. Csupán rá akart ijeszteni, de túl messzire ment. Először életében emésztette a bűntudat. Dylan sikolyai ott csengtek a fülében, mint egy őt kísértő szellem kopogása a padláson. Bármikor elvert bárkit és sosem sajnálta áldozatait, de a nemi erőszak már számára is tabunak számított. Nem akarta, hogy gyengének gondolják, ezért kissé ódzkodott a bocsánatkéréstől. Nem sejtette, hogy bocsánatot kérni a hibáiért és beismerni őket nem gyengeség, hanem erősség. Eldöntötte, hogy reggel mindenképp felhívja Dylant és valahogyan ráveszi, hogy hallgassa meg őt. A lelke mélyén tudta, hogy a fiúnak nagy a szíve és jólelkű, így biztos volt benne, hogy meg fog bocsájtani.
Inkább leírom neki üzenetben, azt legalább biztosan elfogja olvasni, gondolta. Képtelen volt reggelig várni.
Épp a szokásos éjszakai világításában pompázó templom előtt sétált el. Leült az épület előtti padok egyikére és elővette telefonját. Miután elküldte Dylannek az üzenetet, felnézett a végtelennek tűnő, fekete égboltra. Ott és akkor, évek óta talán először kicsinek és eldobhatónak érezte magát. Ugyan kinek hiányozna, ha megszűnne létezni? Talán Austinnak, de senki másnak nem, gondolta. A folyamatos szemétkedésének hála elidegenítette magától Mileyt is, Selenával pedig már alig beszéltek a legutolsó, félresikerült együttlétük óta. Már bánta, hogy sosem volt eléggé férfi ahhoz, hogy randira hívja a lányt. Túlságosan bántotta Selena becsmérlése, amikor legutoljára nála járt. Szüksége lett volna a lányra, amikor senki máshoz nem fordulhatott. Rá kellett ébrednie, hogy többet érez iránta a puszta testiségnél. Azonban túláradó önbizalma ellenére, amit a világ felé mutatott, tudta, hogy semmi esélye. Selenának csupán arra volt jó, hogy kielégítse csillapíthatatlan vágyait. Sem többre, sem kevesebbre, ezért soha nem is próbálkozott az udvarlással. Biztos volt abban, hogy a lány csak a szemébe nevetne, aztán már testiség sem lehetne közöttük.
Fogalma sem volt, miért gyűlölt mindenki mást annyira, hogy megkeserítse az életüket. Talán túlságosan dühös volt az apjára azért, mert elhagyta őt egy férfiért, ezt pedig Loganen és Dylanen próbálta levezetni. Tudta, hogy édesapja nem direkt csinálta, amit csinált, mégsem tudott megbocsájtani neki. Időközben édesanyjával is megromlott a kapcsolata, az asszony ugyanis már torkig volt a fiával kapcsolatos újabb és újabb telefonhívásokkal az iskolából. Unta már, hogy azért kell az igazgatóhoz járnia, mert Nick megint megvert vagy megalázott valakit, a fiú pedig nem is tudta ezért elítélni őt. Ő volt az, aki mindenkit eltaszított magától. Egyedül ő lehetetlenítette el az emberek számára, hogy szeressék őt. Talán azért viselkedett így, mert a lelke legmélyén úgy érezte, nem érdemes senkinek a szeretetére.
Egy különösen fényesen világító csillagot bámulva elhatározta, hogy megváltozik. Jobb ember lesz és kiérdemli, hogy mások szeressék őt. A magánynál ugyanis nincs rosszabb társ, ezt kénytelen volt belátni. Előhalászott zsebéből egy összenyomódott cigarettás dobozt és rágyújtott egy szálra. Az öngyújtó fénye egy pillanatra megvilágította könnyektől nedves arcát, majd felállt és útnak indult. Szeretett volna bedőlni végre az ágyba, hogy aztán tiszta lappal kezdhesse a másnapot.
Új év, új élet, új Nick - gondolta bizakodva.
A sors azonban közbeszólt.
Az egész csupán egy pillanat műve volt. Nick oldalra kapta a fejét. Két, sebesen közeledő fényszóró sejlett fel előtte. Az autó éppen felé száguldott, szinte hasította a sötétséget. A hirtelen fékezéstől fülsértően csikorogtak a kerekek, de az ütközés már elkerülhetetlennek bizonyult.
A cigaretta az út közepére hullott. Rövid ideig füstölt még; a parázs narancs színben égett, aztán kihunyt a fénye.
Az autó utasai rémülten kiabáltak egymással, majd a jármű ajtajai kinyíltak. A csapatnyi illuminált állapotú fiatal Nick köré gyűlt és sápadtan lebámultak rá. A fiú kicsavart végtagokkal, véráztatta arccal feküdt az aszfalton. Szemei az égboltra meredtek, de már nem érzékeltek semmit sem. A legfényesebb csillag képe tükröződött a barna, élettelen íriszeken. Ez volt az utolsó dolog, amit Nick láthatott, mielőtt a fénye ugyanúgy kihunyt, mint a kezéből kiesett cigarettában a parázs.
Új év, új élet, új Nick - gondolta bizakodva.
A sors azonban közbeszólt.
Az egész csupán egy pillanat műve volt. Nick oldalra kapta a fejét. Két, sebesen közeledő fényszóró sejlett fel előtte. Az autó éppen felé száguldott, szinte hasította a sötétséget. A hirtelen fékezéstől fülsértően csikorogtak a kerekek, de az ütközés már elkerülhetetlennek bizonyult.
A cigaretta az út közepére hullott. Rövid ideig füstölt még; a parázs narancs színben égett, aztán kihunyt a fénye.
Az autó utasai rémülten kiabáltak egymással, majd a jármű ajtajai kinyíltak. A csapatnyi illuminált állapotú fiatal Nick köré gyűlt és sápadtan lebámultak rá. A fiú kicsavart végtagokkal, véráztatta arccal feküdt az aszfalton. Szemei az égboltra meredtek, de már nem érzékeltek semmit sem. A legfényesebb csillag képe tükröződött a barna, élettelen íriszeken. Ez volt az utolsó dolog, amit Nick láthatott, mielőtt a fénye ugyanúgy kihunyt, mint a kezéből kiesett cigarettában a parázs.
 |
| Nick |
