2018. március 16., péntek

29. Fejezet: Tizenhét

Iggy
Iggy még másnap reggel is azon tűnődött szépítkezőasztala előtt fésülködve, hogy miért érzett csalódottságot az összebújó Logan és Dylan láttán. Esetleg féltékeny lenne? Hiszen semmit sem érezhet Logan iránt. Ők sosem lehetnek együtt. Olyanok, mint a tűz és víz. Vagy mint a kirakós két darabja, melyek nem passzolnak egymáshoz. És mégis, olyan könnyedén képzelte el, milyen is lenne a fiúval lenni, mint amilyen könnyedén lélegzetet vett. Hiába bámulta a tükörképét, helyette megelevenedett pillanatokat látott egy talán soha be nem következő jövőből: Amint Logan először kimondja, hogy szereti őt. Egymással szemben állnak a csillagos égbolt alatt és hajukat az arcukba fújja a szél. Aztán azt, hogy kézenfogva sétálnak, vagy épp Logan a bejárat előtt egy szál rózsával a kezében állva várja, hogy együtt induljanak az iskolába. Összebújva filmeznek és egymás karjaiban ébrednek fel. Sütit tömnek egymás szájába és önfeledten nevetnek.
- Nem, ezt azért nem. Én nem eszek süteményt - csóválta a fejét Iggy és ismét megpillantotta saját, összezavart és egyben feldúlt arcát a tükörben. Miközben vérvörös rúzst kent fel ajkaira, eldöntötte, hogy ideje beújítani egy pasit, akivel mindenki előtt felvághat. Elege volt már abból, hogy Justin után sír és Loganről ábrándozik. Vissza kell kerülnie a nyeregbe, még ha ez áldozatokkal is jár. Még a végén ő is odáig süllyed, mint Justin. Erre a gondolatra Iggy felkacagott. Nem, ő sosem süllyedne olyan mélyre. Ráadásul neki nincs szüksége pasira ahhoz, hogy népszerű maradjon. Ő maga a népszerűség. Viszont ideje elvágnia néhány szálat, amik újra és újra visszarántják őt a múltba, akár egy marionett bábut.

Kristen izgatottan ébredt. Egy sietős reggeli maszturbálást követően kipattant az ágyból és a tükörhöz rohant, hogy megnézze a változást. Ugyanis tizenhét éves lett, ez pedig valamiféle változással kell, hogy járjon.
- De hiszen ugyanolyan vagyok, mint eddig. Még a mellem se nőtt semmit. ANYA! Miért nem nőtt meg a mellem?! - visított, de édesanyja már elment bevásárolni. Kristen meztelenre vetkőzött, hogy aztán az egész házban keresztül-kasul rohangálhasson pucéran, amíg nincs otthon senki. Aztán vett egy forró zuhanyt és bár nem volt hozzá semmi kedve, még a haját is kimosta. Úgy döntött, ma teljesen új kinézettel jelenik meg a suliban, amitől valószínűleg mindenki hátast dob majd. Hiszen csak egyszer tizenhét az ember. A szekrény előtt állt és kezében egy hajkefével Avril Lavigne Sk8er Boi című dalát üvöltötte torka szakadtából. Végül egy piros-fekete csíkos pulcsira és egy koptatott farmerre esett a választása. Ám a tükörbe nézve rájött, hogy azon kívül hogy nem zsíros a haja, semmi nem változott a kinézetén. Új ruhákat szeretett volna, de az anyja soha nem engedné, hogy ultramini szoknyákat és kivágott topokat vásároljon. Hiszen örül, ha reggelire kap egy kis zsebpénzt. Miközben élvezettel a nyitott ablakban cigizett, azon ábrándozott, hogy Austin mivel fogja meglepni a mai nap alkalmából. Biztos a fiú is látja facebook-on, hogy ma van a szülinapja. Szerette volna megünnepelni, de hol? A szülei nem engednék, hogy bulit tartson otthon. Kissé elszontyolodva vette
vállára a táskáját, majd arra gondolt hogy hátha a suliban tud neki segíteni valaki, ettől pedig ismét felragyogott az arca. Meglepetésére Austin a bérház előtti lépcsőn ülve várt rá egy szál rózsával és egy doboz bon-bonnal a kezében.
Kristen
- Boldog Szülinapot! - vigyorgott miközben felállt, aztán megcsókolta a lányt, akinek könnyek szöktek a szemébe az örömtől. A szülein kívül soha senki nem köszöntötte őt fel a születésnapján néhány facebook-os bejegyzést leszámítva. Austin gondolt rá és eljött a házukhoz, hogy korán reggel felköszöntse! Lehet a mai nap ennél is jobb?
- Nem tudtam, minek örülnél, úgyhogy... - nyújtotta át kissé zavartan Austin az ajándékát, de nem volt oka aggodalomra. Kristennek az is tetszett volna, ha egy szál cigivel lepi meg.
- Köszönöm!
Kristen életében először érezte úgy, hogy végre nincs egyedül.
Az iskolától néhány saroknyira Austin váratlanul lelassított autójával, majd leparkolt az út szélén. Kristen kérdő tekintettel pillantott rá az anyósülésről.
- Miért álltunk meg? Szeretnél egy gyors menetet még suli előtt? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
Austin néhány másodpercig némán nézett vissza rá. Látszott, hogy kellemetlenül érezte magát és nehezen bökte ki, amit mondani készült.
- Innen... gyalog kell tovább menned. Tudod, nem akarom hogy bárki is meglásson minket együtt.
Az izgatott csillogás azonnal kihunyt Kristen szemeiből. Csalódottan lehajtotta a fejét és végül kelletlenül kiszállt az autóból. Épp lehajolt, hogy az ablakon keresztül még elbúcsúzzon barátjától, de Austin a gázra taposott és faképnél hagyta őt.
- Nyald ki a puncim, te szemét! - kiáltott Kristen az autó után dühösen, majd kelletlenül tovább indult gyalog. Mégsem olyan boldog, mint hitte. Élete első kapcsolatát titkolnia kell a világ előtt, mert a saját pasija szégyelli őt...

Dylan Loganhez bújva ébredt az ágyán fekve, bár nem emlékezett rá, mikor kerültek a szőnyegről oda. Sietve elengedte a fiút és kimászott a takaró alól, hogy a mosdóba induljon. Ott aztán hidegvizet engedett és megmosta az arcát, majd a mosdókagyló fölé szerelt tükörbe nézett. Teljesen összezavarodott. Bár Logannel semmi nem történt közöttük, úgy érezte, mintha megcsalta volna Tylert azzal, hogy összebújva aludtak. Elképzelte, milyen lehet Tylernek ez az egész, és görcsbe rándult a gyomra. Ez épp olyan, mintha Justin aludt volna együtt egy lány barátjával, miközben Iggy-vel járt. Iggy tuti, hogy teljesen kiakadt volna, és ő meg ugyanezt csinálja Logannel. Hiszen ő meleg. Ha egy lánnyal aludna együtt, az nem zavarná Tylert, de egy fiúval, az már más tészta...
- Meleg vagyok... - motyogta a tükörképének, mintha beszédet gyakorolna. Fura volt a saját szájából hallani ezt a két szót. Szokatlan, de felszabadító érzés. Mintha ezzel megpecsételt volna mindent. Bár már egyébként is megpecsételődött az egész, ugyanis a szexuális beállítottság nem döntés kérdése, hiába hiszik sokan az ellenkezőjét. Most mégis mit tegyen? Tartson távolságot Logantől, hogy ne bántsa meg Tylert? És hogyan küzdjön meg a bűntudattal?
- Csak együtt aludtunk - mondta ismét a tükörképének, ezzel nyugtatgatva önmagát. - Nincs miért rosszul éreznem magam. Nem tettem semmi rosszat...
- Magadban beszélsz? - nézett rá Logan az ajtófélfának döntve vállát. Kócos haja kissé az egyik szemébe lógott, ami még így, korán reggel is úgy kéklett, mint a zafír.
- Aha... - bökte ki Dylan tömören, a fiú arcát bámulva.
- Mi az, kifolyt a nyálam, vagy...? - fogdosta az arcát Logan, mire barátja elmosolyodott.
- Dehogy, nagyon jól nézel ki.
- Nem baj, ha gyorsan lezuhanyzok? Kicsit fáj a fejem a tegnapi vodkádtól - mosolygott homlokát ráncolva Logan, Dylan pedig bólintott.
- Csak nyugodtan, érezd otthon magad.
Logan a zuhany felé indult, Dylan pedig az ajtóhoz, ahonnan még egyszer visszafordult.
- Ja és tiszta törülközőt találsz itt a mosdó alatti szekrényben... - mondta, aztán akaratlanul is megakadt a szeme az időközben alsónadrágra vetkőzött Loganen, aki azt hitte, barátja már kiment a fürdőből.
- Úgy nézel rám, mintha még nem láttál volna így - vigyorgott Logan. - A kiránduláson is együtt mentünk zuhanyozni.
- Persze, de én nem láttam semmit - jegyezte meg Dylan és a kilincs után nyúlt, de mintha a földbe gyökerezett volna a lába. Mozdulni sem bírt.
Logan
- Most sem látsz semmit. Boxerben vagyok. A jakuzziban nem zavart, amikor smárolnunk kellett... Hé, jól vagy? - Logan mostmár aggodalmaskodni kezdett. Letette ruháját a szennyeskosár tetejére és lassan megindult Dylan felé, aki nagyot sóhajtott és behunyta a szemét. Logan megállt előtte, a kezéért nyúlt, aztán az ő meztelen mellkasára tette, a saját kezét pedig becsúsztatta Dylan pólója alá, hogy érezhessék, milyen sebesen ver a másik szíve. Aztán Logan közelebb hajolt hozzá; olyannyira, hogy Dylan már a nyakán érezte a fiú forró, édes lélegzetét. Érezte azt is, ahogy Logan nyelve óvatosan, lassan kúszik végig az állán, majd az ajkain... és ekkor kinyitotta a szemét. Logan két méterre állt tőle és aggódva figyelte őt. Nem értek egymáshoz, az egészet csak képzelte. A nadrágjában viszont érzett valami keményet, amit egyáltalán nem lett volna szabad éreznie. Csak Logan észre ne vegye...
Sietve hátat fordított a fiúnak és kilépett a fürdőből. Miután becsukta maga mögött az ajtót, neki dőlt és kétségbeesetten kapkodni kezdte a levegőt. Mi volt ez az egész?! Szaporán lélegzett, émelygett és úgy érezte nem kell sok ahhoz, hogy kidobja a taccsot. Az ágyhoz botladozott és leült rá, majd a kezeibe temette arcát. Undorodott magától, amiért olyan gondolatai támadtak a legjobb barátjáról, azért pedig mégjobban, amiért arra következtetett teste reakciójából, hogy mindezt még élvezte is. A sírás kerülgette és teljesen kétségbeesett. Bárcsak beszélhetne valakivel... Bárcsak valaki figyelmeztette volna, milyen bonyolultak is az emberi érzelmek! Bárcsak tudná, mi történik vele... Bárcsak elhihetné magáról, hogy ő is normális, mint bárki más. Bárcsak, bárcsak, bárcsak...
Észre sem vette, hogy negyedóra eltelt, míg kezébe temetett arccal ült az ágya szélén. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valaki leül mellé. Érezte, ahogy besüpped mellette az ágy. Gyorsan kikapta arcát tenyerei közül és oldalra fordult. Logan ült mellette immár felöltözve, és fürkésző tekintettel nézte őt.
- Mi történt az előbb? Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz - biztatta. Dylan azonban előbb ugrott volna ki az ablakon, minthogy bármit is mondjon őrült fantazmagóriájáról.
- Semmi, csak kissé rosszul lettem, de már jól vagyok. Megyek, lezuhanyzom én is. Az jót tesz majd. Addig nyugodtan nézz tévét vagy amit csak szeretnél. Sietek - hadarta, miközben már fel is pattant az ágyról és a fürdőbe sietett. Logan értetlenül nézett utána.

Erős, férfias kezek fonódtak Selena nyakára. Épp csak annyira szorították, amennyire ő szerette: eléggé ahhoz, hogy kissé fájjon, de túl gyengéden ahhoz, hogy emiatt esetleg ne kapjon levegőt. Csizmájának sarkát a WC fülke kilincsébe akasztotta, másik lábát pedig a falnak vetette. Egyik kezével a feje fölötti tartályba, másikkal pedig a WC csésze peremébe kapaszkodott.
- Erősebben... - nyögte, de aztán a srác megremegett és mozgása lelassult.
- A francba... - bosszankodott Selena, miközben a fiú pihegve a mellei közé temette arcát.
- Ne haragudj, nem bírtam tovább - szabadkozott. Selena közben egyik kezével a földön heverő táskájában kotorászott, míg kezébe nem akadt egy szál cigi. A szájába vette és meggyújtotta, majd élvezettel beleszívott és kifújta a füstjét, mielőtt unottan megszólalt.
- Ha már ilyen hasznavehetetlen vagy, legalább mutasd, mit tud a nyelved...
- Oké, bébi. De ugye nem fogod majd azt kamuzni, hogy én is felcsináltalak?
Selena
Selena sóhajtott és idegesen a szemét forgatta. - Nem, te ahhoz nem vagy elég jó. Most pedig nyalj, te seggfej!
Justin épp akkor lépett be a mosdóba, amikor kinyílt a WC fülke ajtaja és megjelent mögötte a zilált Selena cigarettával a kezében, nyomában aktuális szexpartnerével.
- Kocc - utasította Selena, mire a fiú kisomfordált Justin mellett, aki undorodva bámult maga elé.
- Nem tudod, hány éjszakán át forgolódtam álmatlanul, mert azt hittem apa leszek egy olyan lány gyerekével, mint te... életem legrosszabb döntése volt, amikor hozzád értem. Senkit sem gyűlölök, de tényleg. Kivéve téged. Viszolygok tőled... - mondta, miközben végignézett Selenán, aki félrecsúszott miniszoknyáját igazgatta.
- Akkor viszont nem undorodtál, amikor tőlem megkaptad azt, amit a drága Iggy képtelen volt megadni neked. Talán a szüzességed is én vettem el? - nevetett fel Selena, mire Justin dühösen karon ragadta őt.
- Ne vedd őt a szádra! Te soha nem leszel olyan, mint ő... a nyomába sem érsz.
- Nekem legalább megvoltál, neked viszont ő már sosem lesz meg... és eressz el!
Selena a fiú karjába nyomta a cigicsikkjét, mire az felszisszent a fájdalomtól és elengedte őt.
- Ne játssz a tűzzel, különben megégeted magad... - vetette oda Selena és kacarászva kisétált a mosdóból.

Iggy barátnőivel sétált az iskola folyosóján, miközben azon bosszankodott, hogy nem tudnak gyémánt alakzatban vonulni, mert hiányzik hozzá Dylan, aki Logannel a saját autójával érkezett.
- Egyszer én is vonulhatok majd középen? - kérdezte vágyakozva Nina, mire barátnői megbotránkozva néztek rá.
- Természetesen nem - vágta rá megütközve Iggy. Ariana teljes felháborodottsággal meredt Ninára.
- Mit képzelsz magadról?! Csak Iggy vonulhat középen, mi nem!
- Jólvan, na! Én csak kérdeztem... - forgatta a szemét csalódottan Nina. Közben Iggy félre tolt az útból két elsős fiút, akik megbabonázva, földbe gyökerezett lábakkal álltak a folyosó közepén és bámulták őt.
Egy kék Supreme pulcsit viselt szűk, testhez simuló farmerrel és magassarkúval. Mikor beléptek a terembe, hátravetette szögegyenesre vasalt haját és Nina kezébe nyomta Pradáját.
- Menj, melegítsd fel a helyem! Nem szeretem, ha hideg a székem.
Az ablaknál ülő Kaya kezében remegni kezdett a toll, mikor Iggy oda lépett az asztalához. - Megcsináltad a házimat?
Nick
- Igen, Iggy! - Kaya kotorászni kezdett a táskájában, majd előhalászta Iggy matekfüzetét és átnyújtotta a lánynak.
- Megtisztelésnek veheted, hogy elkészíthetted számomra. Magam is megtudtam volna csinálni, de gondoltam legyen egy kis örömöd - mosolygott, mire Kaya fülig elpirult. - Gyönyörű vagy ma is! - dícsérte.
- Tudom - kacsintott Iggy, aztán haját dobálva sétálni kezdett a padok között, hogy mindenki rá figyeljen. Mikor Nick és Austin padja mellett haladt el, a két fiú leesett állal bámult utána.
- Micsoda segg... első osztályú. Egész nap döngetném - ábrándozott ajkába harapva Nick.
- Túl kevés vagy te ahhoz! - nevetett Iggy, mikor belépett a terem ajtaján a karját szorongató Justin. Mikor meglátta a lányt, egy pillanatra megtorpant és vágyakozva nézte őt, de végül aztán lehajtotta a fejét és a helyére indult.
- Justin, milyen érzés, hogy a tiéd volt ez az istennő, te pedig elbasztad egy olyan csaj miatt, akin bárki végig mehet, aki él és mozog?! - kiáltott oda a fiúnak Nick, de ő még csak hátra sem fordult. Iggy tétovázott egy darabig, de aztán végül leült Justin mellé, amikor meglátta a karján éktelenkedő égési sebet.
- Mi történt?
- Semmi... - vonta meg a vállát Justin, miközben próbálta kerülni a lány tekintetét. Nem akart ismét a hatása alá kerülni. Erősnek kell maradnia, hiszen már úgy sem lehet az övé soha.
- Mondd el!
- Selenának nem tetszett, hogy azt mondtam, a nyomodba sem érhet. Úgyhogy gondolt egyet és belém oltotta a cigijét.
- Hülye ribanc... - forgatta a szemét Iggy, majd mielőtt felállt, még hozzá tette: - Szerintem tetováltasd magadra azt, hogy KARMA. Na pusz.
Justin csalódottan nézett a lány után.
- Hú, most jól beégtél! - nevetett rá Ariana, aki az előttük lévő padból hallgatózott.
- Neked nem mondta még senki, hogy hallgatózni nem illik? - förmedt rá Justin. A lány elgondolkodva csücsörített és a haját csavargatta az ujjai körül.
- Szerintem hozzám minden illik, mert cuki vagyok.

Ekkor megérkezett Dylan és Logan is. Dylan feltűnően csendesen és kedvtelenül lépkedett barátja mellett és ügyelt arra, hogy még véletlenül se találkozzon a tekintetük. Egész odafelé vezető úton Britneyt bömböltetett az autóban, hogy Logan ne tudjon újabb kérdéseket feltenni a reggeli fura viselkedésével kapcsolatban.
- Nem baj, ha most Tylerrel ülök? Nem akarom, hogy megint kiakadjon... - kérdezte Dylan, mikor megálltak a padjuk mellett. Logan a fejét csóválta.
- Dehogy. Örülni fog, ha megtudja.
Justin
Dylan ledobta magát a székére és maga elé meredt, Logan pedig hátrasétált Justinhoz és leült mellé.
- Jó reggelt. Nem baj, ha ide ülök?
- Reggelt - köszönt vissza Justin, aki még mindig Iggyt figyelte a szeme sarkából. - Inkább te, mint Tyler.
- Miért, mi a bajod vele? - fordult felé kíváncsian Logan. Padtársa egy füzet lapjának sarkát tépkedte, miközben válaszolt.
- Semmi, csak végül is az életemet éli. Focicsapat kapitány lett, motorral jár suliba, mindenki úgy kezeli, mint valami csodát...
És ha tudnád, hogy még az exed ikertestvérével is jár... - gondolta Logan. Őszintén sajnálta Justint, amiért a fiúra így rá jár a rúd. El sem tudta képzelni, milyen érzés lenne, ha az ő legjobb barátja feküdne kómában... vagy ha esélyt kapna Iggynél, és örökre elcseszné. Bár utóbbiért Justin volt a felelős.
- Sajnálom. Nehéz lehet most neked, de hidd el, lesz ez még így se! - viccelődött. Justin ránézett és elmosolyodott. - Ja. Ennél már rosszabb nem igen lehet.
- Emlékszel az első napra? - nosztalgiázott Logan. - Suli után megfenyegettél a buszmegállóban, mert adtam Iggynek egy üveg ásványvizet.
- Uhh, tényleg! - vigyorodott el bűnbánóan Justin. - Ne haragudj érte, akkoriban elég féltékeny voltam. Tudod elég nehéz, ha Iggy a csajod. Az összes pasi bámulja őt meg pitizik nála, és egy idő után már a semmibe is bele látsz dolgokat.
- Azért a te barátnődnek lenni sem lehetett könnyebb, mert érted meg csak úgy olvadoznak a csajok - biztatta Logan, de Justin csak a fejét csóválta szomorkásan.
- Már Tylerért olvadoznak, én már csak egy lecsúszott rocksztár vagyok itt.

Kristen abban a reményben lépte át az osztályterem küszöbét, hogy társai felköszöntik őt, de úgy tűnt, egyikük sem látta a facebook-on, hogy születésnapja van. Kellemesen csalódott, mikor leült Kaya mellé és a lány felé fordult.
- Boldog Szülinapot! - mondta és átnyújtott neki egy darab lapot.
- Köszi. Ez meg mi?
- Fordítsd meg! Egy periódusos rendszer! Láttam, hogy a tiéd kettészakadt, gondoltam örülnél egy újnak.
Kristennek elborult az agya.
Kaya
- Szerinted ennek bárki is örülne, mint szülinapi ajándéknak?! Hát itt van, dugd fel magadnak! Vagy tudod mit?! Majd én feldugom magamnak inkább! - azzal felállt, összegyűrte a periódusos rendszert és belegyömöszölte a bugyijába, majd visszaült a helyére.
- Inkább vibrátort adtál volna...
- Esténként imádkozom érted - suttogta Kaya a megbotránkozástól remegő hangon.
- Értem nem kell! Inkább azért imádkozz, hogy végre valaki beléd hatoljon.
- Te szégyentelen...
Közben beesett az ajtón Tyler is, aki nagyot mosolygott, mikor megpillantotta az üres helyet Dylan mellett. Sietve leült mellé és hálásan nézte őt.
- Örülök, hogy most velem akarsz ülni, és még csak nem is én kértelek meg rá - vallotta be. Dylan szívét, mintha összefacsarták volna. Jobban undorodott magától, mint addig bármikor. Tylernek fontos ő. Annyi ember közül épp őt választotta, őt akarja és senki mást. Ránézett a fiúra és nem értette, mivel érdemelte ki ezt a helyes, vonzó és kedves srácot. Eddig nem volt senkije, most pedig legjobb barátja és szerelme is van, erre mindent el kell csesznie? A végén megint egyedül marad... Elképzelni sem tudta, mi történik vele. Tylerrel akart lenni, Logant pedig testvéreként szeretni, ahogy eddig is, de akkor mégis mi volt az a reggeli gondolat a fürdőben? Talán csak egy utóálom volt, talán még nem ébredt fel teljesen és az agyában nem működött rendesen a rendszer. Összeomlott a Windows. Kifogyott a benzin az autóból... nem tudta, mihez hasonlíthatná még a történteket. Remélte, hogy több hasonló gondolata nem lesz és minden mehet az eddig megszokott kerékvágásban, mert ha így folytatódik, a bűntudat elviselhetetlenné fog benne fokozódni, Logant pedig úgysem képes kerülni huzamosabb ideig. Már most hiányzott neki a fiú.

Az első pár dögunalmas óra után belépett a terembe McCall tanárnő, mire a diákok kelletlenül halkulni kezdtek, majd teljesen elnémultak. A tanárnő bajszán meg-meg csillant a neon csövek fénye, ahogy átvágott az ajtó és a tanári asztal közötti távolságon.
- Jó napot kívánok! - mondta kimért, fontoskodó hangon, mire az osztály kelletlenül és unottan visszaköszönt.
- Karácsonyra meglephetnénk egy epilátorral - kuncogott Miley a mellette ülő Selena fülébe, aki feltűnően kérődzött rágógumiján.
- Ja, vagy egy vibrivel. Az öreglánynak csak egy kiadós szex hiányzik. Ha megdugnák, tuti rózsaszínben látná a világot.
Mindketten felnevettek, mire McCall szúrós szemekkel és pengevékony ajkakkal meredt rájuk.
- Fel nem foghatom, hogyan tudtok önfeledten kacarászni, amikor közeleg a félév vége, és kémiából mindketten bukásra álltok. Selena értetlenül nézett vissza rá.
- Miért, ha depressziós leszek, akkor átmegyek félévkor?
- Nem, te fruska! Ha néha megerőltetnéd magad és tanulnál, vagy legalább órán odafigyelnél, akkor talán átmennél! - fröcsögtetett nyálat jegyzeteire a tanárnő.
Ariana
- De ideges tetszik lenni...
- Elég szomorú, hogy te viszont cseppet sem idegeskedsz a jövődön! Te meg mit rajzolsz?! - csattant fel McCall, miután felállt és járkálni kezdett, majd megakadt a szeme Ariana füzetén, amikor elhaladt mellette.
- Pöcsöket... vagyis elnézést, hímvesszőket, hogy bioszosan mondjam. Megtetszik nézni őket? Már egész gyűjteményem van! - élénkült fel Ariana, aztán a meghökkent tanárnő felé fordította a füzetét. Itt a lóé, a kutyáé, a malacé, az oroszláné és Austiné is. Sokat kutatok utánuk a neten. Szerintem bioszon be is mutathatnánk őket a többieknek.
McCall tanárnő kikapta a kezéből a füzetet, hogy aztán kitépje belőle a rajzokkal tarkított lapot és darabokra tépje azt.
- A ti generációtoknak olyan mocskos fantáziája van, hogy benneteket karanténba kellene záratni! - ordította felbőszülve, a rémült Ariana pedig könnyekben tört ki.
- Ne! Én sok időt töltöttem azokkal a rajzokkal, és csak úgy szét tetszett tépni őket! Talán rosszul rajzoltam az egyiket? Biztos az Austinét, mert azt még nem láttam... lehet kisebbre kellett volna rajzolnom - szipogta tűnődve.
- Bébi, tuti megéreznéd, ha benned lenne! - vetette oda elvörösödött arccal a szóban forgó fiú, mire az előtte ülő Selena harsányan felnevetett.
- Bocsi, elfelejtettem. Neked mikor is lesz a vagina-szűkítő műtéted? - morogta Austin sértődötten, mire az első padban ülő Iggy is felnevetett.
- ELÉG! - fújtatott McCall. - Mindannyian vegyetek elő egy lapot és a tollatokon kívül mindent pakoljatok el! Röpdolgozat. Köszönjétek a kedves társaitoknak, akik nem tudtak viselkedni!

Az óra végét jelző csengő hallatán az egész osztály megkönnyebbült. Logan felállt a padjából és elindult Dylan felé, de a fiú hátra sem pillantva kisétált az ajtón. Az iskola mögé igyekezett, hogy rágyújtson egy cigarettára. Nem sikerült valami jól a röpdolgozata, mostanában ugyanis nem éppen tudott a tanulásra koncentrálni. Az iskola mögött aztán a vörös téglás falnak vetette a hátát és meggyújtotta a cigijét. Még csak kettőt szívott bele, már megjelent a Selena-Nick-Miley fogat és szájukban lógó cigivel öngyújtóért kutattak zsebeikben.
- Basszus, az enyém biztos kiesett a melleim közül, amikor reggel a WC-ben... - kezdte Selena, majd Miley kérdő tekintetére gyorsan elharapta a mondatot. Barátnője nem tudja, hogy Selena ma nélküle hancúzorott.
- Az enyém bedöglött - sóhajtott Miley öngyújtóját kattintgatva.
Nick körülnézett és megakadt a szeme a mögöttük cigiző Dylanen.
- Adj csak tüzet, te kis buzi!
- Ha normálisan nem tudsz kérni, biztos nem adok.
Nick elkapta Dylan pólójának nyakát és dühösen rámordult. - Azt mondtam ADJ TÜZET!
- Engedd el, te tuskó! - állt a fiúk közé Miley. Nick kelletlenül elengedte Dylant és értetlenül a lányhoz fordult. - Most meg miért véded?! Csak egy elkényeztetett, kis köcsög...
Dylan a falhoz lökte Nicket és az indulattól remegő hangon rámordult.
- Te kurvára nem tudsz rólam semmit, sem az életemről, úgyhogy fogd be a pofád!
Nick vigyorgott egyet, de csak hogy leplezze vele, hogy alulmaradt. Aztán torkon ragadta Dylant és egyre erősebben szorította a nyakát.
- Selena, vedd ki a zsebéből a gyújtóját!
A lány közelebb lépett hozzájuk és benyúlt Dylan farmerének zsebébe. A második zsebben meg is találta az öngyújtót.
- Hé, itt van egy kis pénz is! - örvendezett.
- Azt is vedd el.
- Engedd el, Nick! - cibálta a fiú karját Miley. - Megfojtod!
Dylan arca ugyanis már a vörös egy kirívó árnyalatában játszott.
Végül Miley teljes erejéből fülön vágta Nicket, aki megtántorodott és elengedte a fulladozó Dylant.
- Húzz innen! - kiáltott a lány dühösen. Nick ingerülten köpött egyet, aztán elviharzott. Miley ekkor Selenához fordult.
Dylan
- Te meg add vissza, amit elvettél!
- Dehogy adom! Megyek és veszek belőle valami kaját a büfében - mosolygott Sel.
Miley közben lehajolt a falhoz kuporodó, köhögő Dylanhez, majd sötét pillantást vetett Selenára.
- Tele vagy pénzzel, minek neked másé?!
- Csak, mert megtehetem.
- Te már tényleg nem tudod, mit csinálj jó dolgodban... és azt hiszed nem tudom, hogy reggel a WC-ben keféltek téged?! Mióta titkolózol előttem?
- Mióta valaki felvette a beszélgetésünket arról, hogy ki csinált fel! - vágta rá Selena, majd faképnél hagyta barátnőjét, aki visszafordult Dylanhez. A fiúból előtörtek a könnyek, hiába próbálta hajába markolva visszatartani őket. Egyszerűen ki kellett engednie magából mindent. Tyler féltékenykedését és a Loganről való képzelgést, az álarcot, amit a világnak kell mutatnia, a bűntudatot és minden mást, ami az utóbbi időben felgyülemlett benne. Már az sem érdekelte, hogy Miley sírni látja őt, vagy esetleg kineveti. A lánynak viszont esze ágában sem volt nevetni. Csak simogatta biztatóan Dylan hátát és azt mondogatta, hogy sírjon nyugodtan, attól majd jobban lesz.
- Már egy cigit se szívhatok el nyugodtan - szipogott a fiú, mikor már sikerült lenyugodnia és megtörölte az arcát.
- Tessék, itt egy szál. Ezt gyújtsd meg, ettől majd megnyugszol - nyújtott felé Miley egy gyanúsan tekert cigit.
- Ez fű? - meredt rá Dylan.
- Csak nagyon kevés van benne. Épp annyi, amennyi megnyugtat, de nem állsz be tőle. Suliba direkt ilyeneket szoktam tekerni.
- Rendes vagy, de most nem kérek, köszönöm...
Miley addig kattintgatta öngyújtóját, míg végül nagy nehezen sikerült meggyújtania vele a cigijét, aztán elővett Dylannek egy másik szálat.
- Tessék, ez csak sima Marlboro.
A fiú elvette a felé nyújtott cigit, Miley pedig sietve meggyújtotta neki azt is, mielőtt még kialudt volna a gyújtó lángja.
- Köszi.
- Ne foglalkozz velük.
Ekkor előbukkant az iskola sarka mögül Kristen, aki mindkét kezében egy-egy égő cigarettát tartott, amikbe egyszerre szívott bele, aztán minden slukk után köhögésben tört ki.
- Te meg mit csinálsz? - nézett rá megütközve Miley.
- Szívok, mint az élet.
- Mi a baj? - kérdezte Dylan kíváncsian. Kristen hátrasimította arcába hulló hajtincseit, mielőtt megszólalt.
- Hát, ma van a szülinapom és minden álmom egy buli, mert nekem még sosem volt. Anyámék délután elutaznak, mert az egyik unokatestvérem megellett, úgyhogy még a ház is üres lesz, de mondtam az előbb a többieknek az osztályban, és Demin meg Emmán kívül egyik szarházi sem akar eljönni a bulimra.
- Logan sem? - csodálkozott Dylan, majd hozzá tette: - Boldog Szülinapot!
- Köszi! Ő nem volt a teremben.
- Bocsi, de mit is mondtál? Megellett? - prüszkölt fel Miley.
- Igen, azt.
Dylan nagyon megsajnálta a lányt. Tudta nagyon jól, hogy milyen kirekesztettnek és magányosnak lenni. Elhatározta, hogy segít Kristennek abban, hogy legalább a születésnapján ne kelljen így éreznie. Legalább az ő álma váljon valóra...
- Figyelj, én elmegyek szívesen, és szerintem Logan és Tyler is eljön velem. Akkor már egyből lennénk hatan. Ha Iggyt is rátudom venni, akkor a barátnői is jönnének, az pedig már tíz - mondta, mire Kristen szeme azonnal felcsillant.
- Ha Iggy is ott lenne a bulimon, akkor igazi sztár lehetnék! Szerinted rá tudnád venni? Mindent megteszek cserébe, akár le is szoplak! - ajánlotta lelkendezve, majd eszébe jutott, hogy neki már van pasija. Túlságosan megszokta már, hogy egyedül van...
Miley horkantva felvenetett, Dylan pedig gyorsan leszögezte: - Arra semmi szükség! Meglátom, mit tehetek.
- Köszönöm!
- Én is ott leszek. Szerintem Selena is eljön, ha beszélek vele, úgyhogy az már tizenkettő - mondta Miley, mire Kristen boldogsága az egekbe szökött. Hátracsapta haját és tekergetni kezdte csípőjét, miközben akkorát szívott mindkét cigijébe, hogy még a homloka is behorpadt.
- Igeeeeeeeeeeen!
- Most viszont menjünk, mert mindjárt becsengetnek - javasolta Dylan és feltápászkodott a földről.

A teremben épp egy hangos és káromkodásokkal sűrűn tüzdelt veszekedés tárult a szemük elé, amikor beléptek az ajtón. Selena Kat lófarokba fogott haját húzta, miközben kiabált.
- Te büdös kurva! Felhívtad anyámat és elmondtad neki, hogy terhes vagyok! Semmi jogod nem volt hozzá, mégis mit képzelsz magadról?! Aztán titokban levideózod, hogy Mileyval beszélek, és levetíted a meccsen mindenki előtt?!
- Ez fáj... engedj el! Nem tudom, miről beszélsz! Fogalmam sincs, mi anyád száma, vagy hogy ki az anyád! Hogy hívtam volna fel?! És semmilyen videót nem csináltam rólad, mert rohadtul nem érdekel a szánalmas kis életed, meg az sem, hogy épp ki csinál fel! - visította Kat, miközben ő is beleakadt Selena hajába. A lányt viszont nem sikerült meggyőznie.
- Bemutatkoztál anyámnak a telefonba, elmondtad a neved, te szerencsétlen!
- Ez az, bunyó van és nem engem vernek! - éjjenzett Kristen. A mellette álló Miley odasiett az egymást tépő lányokhoz, hogy szétválassza őket. Az egyik padon ülő, rostos narancslevét szürcsölgető Iggy csalódottan nézett rá.
- Ne, ne szedd szét őket! - kérlelte, de addigra Miley már a lányok közé állt és mindkettőt torkon ragadta.
- Vagy elengeditek egymás haját, vagy egyre erősebben fogom szorítani mindkettőtök nyakát! - fenyegetőzött, mire először Kat eresztette le a kezeit, majd végül Selena is. Miley elengedte mindkettőt.
- A barátnőd teljesen megbolondult! - panaszkodott Kat a haját igazgatva.
- Ha mégis kiderül, hogy te voltál az, én fogom kiverni belőled még a szart is! - vetette oda Miley, majd barátnőjéhez fordult. - Te meg normális vagy?! Nem tudnád suli után elkapni azt a ribit? Legyen már eszed! Az kell még, hogy felfüggesszenek!
Dylan közben tekintetével megkereste a teremben Logant. A fiú a padjára hajtott fejjel feküdt a telefonját nyomkodó Justin mellett. Mióta beértek a suliba, azóta próbálta kerülni barátját, de már egyre nehezebben bírta. Talán Kristen buliján sikerül majd annyira feloldódnia, hogy elmondja Logannek, ami bántja őt. Aztán remélhetőleg már mindketten csak nevetni fognak az egészen.
- Hé, Dylan! Hallasz?
Dylan & Tyler
Dylan oldalra fordult és ekkor vette észre, hogy Tyler beszél hozzá.
- Bocsi, mit is mondtál?
- Azt kérdeztem, hogy délután lenne-e kedved csinálni valamit - ismételte reménykedve Tyler. Közben a helyükre indultak és beültek a padjukba.
- Kristennek szülinapi bulija lesz este, gondoltam elmehetnénk rá.
- Kristennek? - vonta fel a szemöldökét Tyler. Dylan homlokát ráncolva nézett rá.
- Igen, miért? Kifogásod van ellene?
- Hát csak... tudod most, hogy csapatkapitány vagyok és elég népszerű is, nem kéne ilyen bulikon égetnem magam.
- Népszerű?! - most Dylan volt a soros a szemöldök vonogatásban.
- Nézz csak oda, hogy bámul Ariana, amikor azt hiszi nem látom. Vagy hogyan dobálja a haját Nina, amikor nézem őt. Még Charli is elpirul, ha ide néz.
- Charli nem miattad pirul el. Én tetszem neki - kérte ki magának Dylan, de be kellett látnia, hogy a másik két lánnyal kapcsolatban igaza volt Tylernek, aki most rémülten kapta fel a fejét.
- Mi?! Volt köztetek valami?!
- Már hogy lett volna...? - forgatta a szemét Dylan. Tyler megnyugodva sóhajtott.
- Amúgy csak vicceltem. Szívesen elmegyek veled Kristen bulijára.
Dylan megkönnyebbült.
- Akkor jó. Már azt hittem te is egy üres fejű faszfej lettél - vigyorgott.

A hazafelé tartó úton közte és Logan között nem sok szó esett, míg Logan végül meg nem elégelte barátja konok hallgatását és ki nem kapcsolta a rádiót az autóban.
- Elmondod végre, mi bajod van velem?! Reggel óta kerülsz engem. Azt hittem vagyunk olyan jó barátok, hogy ha valami bajunk van a másikkal, azt megbeszéljük ahelyett, hogy nem veszünk tudomást egymásról - mondta, miközben kérdőn meredt az útra koncentráló barátjára.
- Semmi bajom nincs veled - jelentette ki Dylan tömören.
- Értem már... együtt aludtunk és most bűntudatod van. Megfogadtad, hogy mostantól kerülni fogsz, hogy Tylerrel rendben legyenek a dolgaitok? Nem baj, ha igen. Csak legalább annyi legyen benned, hogy megmondod. Nem fogom rád erőltetni magam.
Dylan végre ránézett a bizonytalanságba süllyedő barátjára. Egyszerűen képtelen volt hátat fordítani neki. Inkább neki fájjon, mint Logannek.
- Dehogy, ilyenre ne is gondolj! Nem fogok választani köztetek. Igen, bűntudatom van... nem tudom, mi helyes és mi nem. Én nem tudom, hogyan működnek a kapcsolatok, akár heteró, akár meleg, nekem soha nem volt még egyetlen kapcsolatom sem.
Logan is az útra emelte a tekintetét, miközben válaszolt.
- Hát én sem tudom... azt viszont igen, hogy az este semmi rosszat nem csináltunk. Én... szeretek hozzád bújni. Olyankor biztonságban érzem magam és minden olyan nyugodt, annyira helyénvalónak tűnik. Nem akarok erről lemondani, csak mert pasid van, de ha neked ez így kellemetlen, akkor lemondok róla. Azt szeretném, hogy boldog légy.
Dylan nem tudott mit felelni. Számtalan kimondatlanul hagyott mondat és gondolat kergette egymást a fejében. Végül csak ennyit mondott:
- Én is így érzek olyankor... és én sem akarok lemondani róla.
- Talán eljött az ideje, hogy mégis lemondjunk róla, és mostantól Tyler legyen az, akivel összebújsz. Nagyon fog hiányozni, de ha ez közétek áll, akkor nem csináljuk többé. Hiszen ő a pasid, nem én. Neki megvan minden joga ahhoz, hogy átöleljen, nekem meg nincs, mert ő kiakad, te meg rosszul érzed magad emiatt - állapította meg Logan. Közben megérkeztek Iggyék luxusvillája elé. Nehéz volt meghoznia ezt a döntést és még nehezebb volt kimondania, de muszáj azt szem előtt  tartania, ami a barátjának jó. Nem lehet önző. Kikapcsolta a biztonsági övet és kiszállt az autóból, de még utoljára visszafordult a még mindig a kocsiban ülő Dylanhez, aki némán meredt maga elé.
Dylan
- Majd beszélünk, jó?
- De... ugye akkor jössz Kristen bulijára? - kérdezte rekedt hangon, reménykedve Dylan.
- Szerinted Tyler mit szólna hozzá, ha oda is hármasban mennénk?
- Ráveszem Iggyt is, hogy jöjjön. Akkor már négyesben mennénk...
- Rendben - bólintott Logan. - Szólj, ha sikerült rávenned.
Dylan elnézte, ahogy barátja átvág az autó orra előtt és a szomszédház felé veszi az irányt, majd akaratlanul is eleredtek a könnyei. A kormányt markolva az ülésnek támasztotta a fejét és csak arra tudott gondolni, hogy talán már soha nem fognak együtt aludni úgy, mint eddig. Talán már soha nem is érezheti Logan ölelését. Az egyetlen emberét, aki igazán törődött vele. Aki mellett mindig önmaga lehetett. Akiről tudta, hogy bármit megtenne érte. Akiért tudta, hogy ő is megtenne bármit. Akivel annyit nevetett az utóbbi két hónapban, mint előtte soha. Aki mellett megtapasztalta, milyen együtt aludni valakivel. Milyen átölelni valakit úgy, hogy azzal az öleléssel mindentől óvni akarod őt. Milyen megcsókolni valakit... És most itt van Tyler, akivel csókolózhat, ölelkezhet és nevethet bármennyit, mégis tudta legbelül, hogy mindez Logant nem pótolná soha, és most épp elveszít egy darabot addigi életéből. Azt a darabot, ami a búvóhelye volt; egy amulett, ami akkor is talpon tartotta őt, amikor az egész világ teljes súlyával a vállára nehezedett.

Iggy épp édesanyjukkal, Veronicával nézegetett egy magazint, amikor hallották, hogy Dylan felrobogott a lépcsőn.
- Megyek, megnézem azt az idiótát - mondta Iggy, majd felállt. Anyja csak bólintott, annyira belemerült az egyik sztárról szóló pletykába, amit olvasott.
Dylan az ágyán feküdt és a plafont bámulta, mikor a lány belépett a szobájába. Nem mutatta jelét annak, hogy észrevette volna az ágya előtt karbatett kézzel álldogáló testvérét.
- Neked meg mi bajod?! - kíváncsiskodott Iggy.
- Semmi.
- Azt látom. Logan átjön majd?
- Nem tudom.
- Összekaptatok? Egész nap nem láttalak együtt titeket.
Iggy leült az ágy szélére és a manikűrjét tanulmányozta, de testvérét képtelen volt szóra bírni.
- Mióta vagytok ilyen jóban Tylerrel? Mostanában elég sokat van itt, ma pedig a suliban is együtt ültetek. Lecserélted Logant? - ezzel Iggy végre elérte, hogy Dylan figyeljen rá. A fiú felült az ágyban és sértődötten pillantott rá.
- Nem cseréltem le senkit senkire! Ha jobb kedvre akarsz deríteni...
Iggy
- Nem akarlak, engem csak a szaftos részletek érdekelnek - vágott közbe Iggy, bár nem őszintén. Igen is érdekelte, mi bántja ikertestvérét.
- Akkor gyere el Kristen bulijára!
Iggy megbotránkozva meredt rá.
- Isten őrizz! Mégis mit képzelsz te rólam?! Be nem teszem a lábam annak a pondrónak az otthonába! Neked sem kellene!
- Csak hogy én veled ellentétben tudom, milyen érzés magányosnak lenni. Mielőtt Logan ide költözött, nekem sem voltak barátaim. Mindig csak rajtad meg a barátnőiden lógtam vagy sorozat maratonokat tartottam... Na meg azt is tudom, milyen ha állandóan megaláznak és piszkálnak. Kristen csak egy szülinapi bulit akar, mert még sosem volt neki. Ha segíthetek azzal, hogy elmegyek, akkor megteszem. Te nem akarsz néha jót tenni az emberekkel? - nézett a lányra hitetlenkedve Dylan. Iggy végigsimított hosszú haján, mielőtt válaszolt.
- Dehogynem. Például azzal, hogy elmondom nekik, milyen szörnyen néznek ki, így hátha legközelebb nem esnek ugyanabba a hibába és jobban adni kezdenek a külsejükre. Így máris segítettem rajtuk.
- Kérlek, gyere el!
- Nem, kizárt!
- De ott lesz Selena, Miley, Demi és Emma is. Hagynád, hogy ők kerüljenek a középpontba, miközben te itthon ülsz?! Nem lesz kínos neked, mikor a suliban az egész osztály a buliról beszélget majd, te meg ott fogsz ülni, mint egy kívülálló, aki mindenből kimaradt? - Dylan tudta, hogyha ezek az érvek sem válnak be, akkor semmi sem. Izgatottan és reménykedve várta a lány válaszát.
- Jó, legyen! Elmegyek, aztán majd azt mondom mindenkinek, hogy csak azért mentem, hogy kinevessem Kristen gagyi buliját.

Miután Iggy órákon át készülődött, majd spontán divatbemutatót tartott az érdeklődés legcsekélyebb jelét sem mutató Dylannek és az időközben megérkező Tylernek, végül elegáns késéssel elindultak Kristenhez. Logan már a kapu előtt várt rájuk zsebredugott kézzel, a távolba révedve.
- Szia, L! - üdvözölte haját dobálva Iggy, amint magassarkújában a limóhoz tipegett.
Logan a lányra mosolygott, aztán Dylanre pillantott. A fiú félig Iggy takarásában állt és a cipője orrát bámulta. A mellette álló Tyler még bosszankodni is elfelejtett Logan láttán. Helyette tátott szájjal bámult a limuzinra.
- Azta... limóval megyünk? Beszarok! - hitetlenkedett.
Logan
- Biztos most fog életében először limóval utazni - forgatta a szemét Iggy, mikor Logannel találkozott a tekintetük. Miután mindannyian beszálltak az autóba, a sofőr a gázra lépett és elindultak. Dylan és Tyler ültek háttal, Iggy és Logan pedig velük szemben. Közöttük már ott hevert egy jéggel teli vödörben hűtött Dom Pérignon.
- Ezt már szeretem - mosolygott Iggy. Tylernek ismét leesett az álla.
- Ez a pezsgő...
- Rohadt drága.
Ennek hallatán már Logan is elkerekedett szemekkel nézte, ahogy Iggy a teljes elégedettség kifejezésével tölt magának egy pohárral, majd belekortyol.
- Akkor rám ne is pazaroljátok - nevetett a fiú, mire Dylan felpillantott rá és mielőtt gondolkodhatott volna, már ki is csúszott a száján. - Ha te iszol belőle, az nem pazarlás...
Tyler sötét pillantást vetett a két fiúra, de aztán arcára ismét kiült az ámulat.
- Tudtam, hogy jól éltek, de azt nem, hogy ennyire... - mondta.
- Tölts magadnak és kóstold meg! - kínálta Dylan, Tyler pedig töltött magának a pezsgőből és izgatottan a szájához emelte a poharat.
- Ez kurva finom!
Logan az épp instagram-szelfiket posztolgató Iggyhez fordult.
- Kissé nem túlzás limóval menni Kristen szülinapi bulijára?
A lány értetlenül nézett vissza rá.
- Gondolom mind a négyen inni fogunk, úgyhogy kellett egy sofőr.
Miután megérkeztek a belvárosbeli panelba és beléptek az épület ajtaján, Iggy szörnyülködve nézett körül a lépcsőházban.
- Én nem tudnék ilyenben élni. Egy kertes ház sokkal jobb.

A 301-es számú ajtó előtt aztán megálltak és Dylan megnyomta a csengőt. Kisvártatva megjelent egy szülinapi sapkában, bikinifelsőben és farmerben vodkanarancsot szívószállal szürcsölgető Kristen.
- Úristen! Iggy, hát eljöttél! Még a puncim is bebizsergett... - örvendezett, mire Iggy félretolta őt és besétált mellete az ajtón. - Boldog Szülcsit.
Az Iggy nyomában belépő három fiú szintén felköszöntötte Kristent, majd mindannyian átnyújtottak neki egy-egy üveg, különböző féle alkoholt.
- Jaj, de jó, hogy mindenki hozott egy üveggel! - sóhajtott megkönnyebbülten. - Nekem csak egy vodkát sikerült lopnom anyáéktól, Demi és Emma pedig nem tudtak piát venni személyi nélkül...
Az említett két lány már megrészegülve táncolt egymással a konyhapult előtt. Rajtuk kívül még csak Iggy három barátnője volt jelen. Charli, Nina és Ariana a nappali kanapéján üldögélt és kényelmetlenül pislogtak körbe.
- Jaj, végre itt vagy! Már megijedtünk, hogy mégsem jössz el... - örvendezett Charli, mikor Iggy bevonult az ajtón.
- Ti milyen ajándékot hoztatok? - kíváncsiskodott Dylan.
- Én adtam neki néhány körömlakkot és rúzst, amiket én úgysem használok - vonta meg a vállát Charli. A mellette ülő Nina lejjebb húzta mellén a felsőjét és kéjesen Tylerre bámult. - Én egy több fokozatra állítható vibrátort hoztam neki. Még én kaptam tavaly, de rájöttem, hogy én csak az igazit szeretem...
- És te, Ariana?
- Mi van velem? - pislogott értetlenül a lány.
Demi
- Te milyen ajándékot hoztál?
- Nem tudtam, hogy azt is hozni kell.
Ariana elfordult  Dylantől és a látványosan unatkozó Iggyre pillantott.
- És te mit hoztál?
- Magamat. Ez szerintem már önmagában is elég nagy ajándék.
Ekkor oda botorkált hozzájuk Demi és Emma, majd ölelgetni kezdték a fiúkat.
- Sziasz...hupp...tok! - csuklazodott Demi.
Iggy feltartott kézzel jelezte, hogy semmilyen formában nem szeretne érintkezni a lányokkal. Közben Kristen poharakkal megrakodva érkezett, amiket aztán lerakodott a kanapé előtti dohányzóasztalra, majd kisietett és visszatért két üveg vodkával és egy üveg Jack Daniel's-szel.
- IGYUNK!
Mindenkinek sikerült többé-kevésbé jó hangulatba kerülnie, mire megérkezett Miley, Selena, Nick és Austin. Kristen teljes extázisba került barátja láttán, de mikor el akart indulni felé, a fiú egy pillantással megálljt parancsolt neki. Kristen elkomorult arccal kapta fel az asztalról az egyik vodkás üveget, majd kisérő nélkül meghúzta azt.
- Látom már megtanultál piálni - állapította meg Miley, aki mélyen dekoltált topban, mini farmernadrágban és harisnyában érkezett. - Adj nekem is!
Közben Nick és Selena bevonult a konyhába, hogy a pultról aztán gyanús, fehér porból kihúzott csíkokat szívjanak fel.
- Az mi? - kíváncsiskodott Demi, amikor belépett a konyha ajtaján, hogy még több poharat vigyen ki.
- Mi közöd hozzá? Kopj le! - förmedt rá nagyokat szipogva Selena.
- Ti drogoztok! - hüledezett Demi. Nick odalépett hozzá és a csípőjére helyezte a kezét. - Kipróbálod, szivi? - kérdezte abban reménykedve, hogy végül sikerül ágyba vinnie a már egyébként is ittas lányt.
- Nem, kösz.
- Nick, ne kínálgasd, ami nem a tied! - vetette oda Selena, aztán kiviharzott az ajtón. Demi sietve követte őt, ugyanis nem szívesen maradt volna kettesben Nickkel.

Dylan a kanapén iszogatva nézte, hogyan táncol Tyler Ninával és Arianával egymáshoz simulva, amikor Charli mellé csúszott és a combjára tette a kezét.
- Nincs kedved... megcsókolni? - kérdezte az alkoholból bátorságot merítve, mire Dylan sóhajtott egyet. - Nincs... Ne haragudj, de te és én... ez nem fog megtörténni.
Charli könnybe lábadt szemekkel nézett a fiúra.
- De miért? Ennyire... csúnyának tartasz?
- Nem. Más miatt. Te egy gyönyörű lány vagy. Ne vedd magadra, nem tehetsz róla... egyszerűen ez van és kész.
Charli a tenyerébe temette arcát, majd kis idő múltán felpillantott Dylanre.
- Azért barátok lehetünk? - kérdezte reménykedve, mire a fiú elmosolyodott.
- Hát persze.
Charli
Dylan szeme megakadt a Kristennel táncoló Loganen.
- Olyan cukin táncol - harapott az ajkába, majd zavarában elvörösödött. Ezt nem szerette volna hangosan kimondani.
- Kicsoda? - kíváncsiskodott Charli és féltékenyen körbenézett. Azt hitte, Dylan egy másik lányt néz.
- Hát... Kristen.
- Ezt most te sem gondoltad komolyan! - forgatta a szemét Charli és a csípőjét vadul rángató Kristenre meredt, aztán Loganre vándorolt a tekintete.
- Ja, hogy ő... Figyelj, ha a pletykák tényleg igazak és Logannel együtt vagytok, én száz százalékban támogatlak titeket! Inkább vele legyél, mint egy másik lánnyal.
- Dehogy! De köszi, rendes vagy.
Ekkor több dolog történt egyszerre. Miley és Selena csókolózni kezdett tánc közben, a hátuk mögött pedig megjelent az ajtóban az akkor érkező Justin. A fiúnak egyből az épp Iggyhez simulva táncoló Tyleren akadt meg a tekintete. Dylan látta, hogy Iggy észrevette az őt bámuló Justint, és ennek hatására egyre provokatívabb mozdulatokat vetett be tánc közben. Közelebb hajolt Tylerhez és a hajába túrt, majd váratlanul megcsókolta őt, a fiú pedig úgy tűnt cseppet sem tiltakozott ezellen. Justin idegesen megindult feléjük. Logan úgy bámult rájuk, mint aki nem hisz a szemének. Dylan felpattant a kanapéról, Tyler pedig közelebbről megismerkedett Justin öklével, amikor a fiú félrehúzta őt Iggytől, hogy behúzzon neki.

Justin

2018. február 25., vasárnap

28. Fejezet: Érzelemskála

Selena
Selena az ágyán feküdt és a plafont bámulta. A focimeccs után olyan gyorsan hagyta el a lelátót, hogy mielőtt bárki is keresni kezdhette volna tekintetével a tömegben, ő már az iskola folyosóján rohant a kijárat felé. Kétségbeesett és rettegett, ami furcsa érzés volt számára, hiszen általában mások rettegtek tőle, ő pedig nem félt semmitől. Most viszont fél. Fél attól, hogy Justin soha többé nem fog szóba állni vele; és attól is, hogy az egész suli tudomást szerzett arról, hogy terhes volt. Azzal, hogy lotyónak nevezték diáktársai, nem volt problémája, de ha a felcsinált lotyóként fogják emlegetni, az mindent megváltoztat. Hiszen ő volt a lázadó; a csaj, aki bárkit és bármit megkaphat, akit nem érdekel, mit gondolnak róla mások. Aki szexi volt és vadóc, ráadásul a legnagyobb pasifaló. Most pedig ő a lány, akit Nick felcsinált, majd egy másik sráccal annyira szexelt, hogy közben elvetélt.Az pedig csak hab a tortán, hogy azt hazudta Justinnak, hogy ő a gyerek apja. Dühös volt magára, amiért nem védekezett. Dühös, amiért elmondta bárkinek is. Dühös, amiért nem ment el orvoshoz azonnal. Most már nem elég, hogy az anyja tudja, már az iskola is... Vajon ez is Kat műve? Hiszen az anyjánál is ő köpte be... ezért még megfizet, az egyszer biztos. A meccs óta eltelt néhány napban Selena kikapcsolta a mobilját, eljátszotta otthon hogy beteg, és bezárkózott a szobájába. A plafont bámulva a takaróba markolt, lehunyta a szemét és épp kéjesen felnyögött, amikor anyja dugta be a fejét az ajtón. 
- Kicsim, jobban vagy már?
Selena összerezzent és magára húzta a takarót.
- Anya... százszor mondtam már, hogy kopogj! És nem, még nem vagyok jobban. Légyszives, hagyj pihenni!
- Rendben, drágám. Nem kell úgy felkapni a vizet - azzal Pam becsukta az ajtót maga mögött, Selena pedig lelökte magáról a takarót.
- Szerencséd, hogy mozdulatlan maradtál. Anyám agya elborult volna, ha itt talál - sóhajtott az eddig lábai között tevékenykedő, borzos hajú fiúra pillantva, aki mosolyogva nézett vissza rá.
- Ne vigyorogj, hanem nyalj tovább! - parancsolta Sel, majd ismét a plafonra meredt. Anyjának is éppen akkor kellett megzavarnia, mikor már majdnem a csúcson volt...

Eközben Iggy a jakuzziban feküdt és egy pohár pezsgőt kortyolgatott. Felettébb elégedett volt magával Selena lejáratásával kapcsolatban. Azóta erről fantáziált, mióta a lány megalázta őt a saját buliján a Justinnal készült pornófilm levetítésével.
- A ribanc most végre megkapta, ami járt neki - nevetett, miközben haját dobálta a vízben, majd hirtelen összerezzent Dylan hangjára.
- Jó érzés magadban beszélni? - nevetett az ajtóban álló fiú egy zacskó chipssel a kezében.
- Neked mégis ki adott engedélyt arra, hogy megzavarj a meditációmban?! - háborgott Iggy bosszankodva. Testvére a szájába tömött egy marék chipset, és csak utána szólalt meg.
- Megmondalak anyáéknak, hogy már délután négykor pezsgőzöl!
- Én meg megmondom, hogy titokban cigizel, te kis ringyó - mosolygott Iggy, majd élvezettel lehúzta poharából a maradék pezsgőt. Miközben hátradőlt a jakuzzi vizében és Dylant figyelte, a fiú becsukta az ajtót maga mögött és leült az üveg dohányzóasztal melletti székek egyikére, hogy rágyújtson egy cigarettára.
- Én nem vagyok ringyó! - tiltakozott.
Iggy
- Mit fogsz ma csinálni? - kérdezte Iggy, de mielőtt Dylan megszólalhatott volna, hozzátette: - Csak vicceltem, nem érdekel.
- Nagyon vicces vagy. Ha tudni akarod, Tylerrel és Logannel elmegyünk valahová.
- De nem vagyok rá kíváncsi.
Dylan még mindig nem volt biztos abban, hogy jó ötlet-e hármasban menni valahová, hiszen Tylert mindig zavarja, hogy Logan miatt nem tudnak sosem elég időt kettesben tölteni. Viszont nagyon szerette volna, hogy a két fiú összebarátkozzon és ne legyen több marakodás. Tyler nem várhatja el, hogy válasszon közte és Logan között. Sosem tudna lemondani az egyetlen és legjobb barátjáról... Attól félt, hogy végül vagy Tyler fog vele szakítani emiatt, vagy Logan lép ki a képből önszántából, mert nem akar a szakításuk okozója lenni. Akárhogy is, Dylan úgy vélte, ha a két srác jobban megismeri egymást, Tyler rájön, hogy nincs értelme féltékenynek lennie, aztán minden megoldódik.
- Figyelj, már akartam mondani, csak elfelejtettem. Amikor filmeztünk Charlival, Logannel és Tylerrel, Logan épp haza akart rohanni, amikor rávettem, hogy maradjon. Feldúltnak tűnt és a szeme is vörös volt. Nem akarta elmondani, mi a baj, de szerintem Tyler szólt be neki, vagy valami ilyesmi... Valamin összekaptak? Eddig azt hittem, kedvelik egymást - szólt töprengő kifejezéssel az arcán Iggy, miközben újabb adag pezsgőt töltött magának. Dylan meglepetten nézett a lányra és beoltotta a cigi csikkjét. Vajon milyen gorombaságokat mondhatott Tyler már megint Logannek?! Úgy érezte könnyebb lenne minden, ha félbevágná magát. Legszívesebben elmondott volna mindent Iggynek, de úgy érezte, még nem áll készen arra, hogy színt valljon. Vajon készen fog valaha is? Logan az egyetlen ember, akinek eddig elmondta. A heteróknak miért nem kell coming out-olniuk? Nekik minden olyan egyszerű. Nincs szorongás, nincs félelem amiatt, hogy a szeretteik vajon elutasítják-e őket, amikor megtudják, hogy kik is ők valójában. Mintha számítana is bármit az, hogy az ember kit szeret... Nem mindegy az másoknak? Ez nem von le semmit egy ember személyiségéből vagy értékéből. Dylan mostanában sokszor kapta magát azon, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgokon töpreng. Most viszont csak mosolyt erőltetett az arcára és felállt.
- Megyek, elkészülök. Te mit fogsz csinálni? - nézett vissza testvérére.
- Gondoltam, hogy már alig bírod ki, hogy megkérdezd - mosolygott elégedetten Iggy, majd hatásszünetet tartott, mielőtt folytatta. - Semmit, csak lazulok és pezsgőzök tovább.
- Ez volt a nagy titok?! - Dylan fejcsóválva eltűnt az ajtó mögött, Iggy pedig elmerült a jakuzzi vizében. Justinra gondolt és arra, hogy a fiú aznap már hatszor hívta őt. Természetesen egyszer sem fogadta a hívást, de attól még ugyanúgy ő járt az eszében. A srác, aki először lopta el a szívét. Vajon valaha képes lesz teljes közönnyel gondolni rá? Ha igen, az lehetne minél előbb?! Ekkor egy másik fiú arcának képe úszott be a tudatába. Kéken csillogó szemek, sötét haj és édes mosoly... A félresikerült szájrapuszi óta Iggy nehezebben tudta kordában tartani a Logan körül ólálkodó gondolatait, mint addig bármikor. Pedig tudta, hogy a fiú nem hozzá való. Ráadásul volt egy olyan érzése, hogy emellett meleg is. De vajon lehetne valóban az? Hiszen néha elkapta a tekintetét, ahogyan őt nézte... és olyankor úgy érezte, Logan is legalább annyiszor gondol rá titokban, mint amennyiszer ő gondol Loganre.

Logan épp magára kapta kabátját, hogy elinduljon Dylanék elé, amikor a kanapén terpeszkedő Robert utána szólt.
- Hová mész, kölyök?!
- Találkozom a barátaimmal - felelte Logan és már nyitotta is a bejárati ajtót.
- Állj csak meg! Szerintem nem kértél rá engedélyt.
- Tőled nem is fogok.
Logan és Robert
Robert felpattant a kanapéról és mielőtt Logan kiléphetett volna az ajtón, becsapta azt.
- Mikor tanulsz már meg tisztelni engem?! - csattant fel a falnak szorítva nevelt fiát.
- Majd ha eléred, hogy tiszteljelek.
Tenyér csattant az arcon, amihez a televízíó zaja volt az aláfestés.
- Nagyon felsőbbrendűnek érzed magad, kölyök. Pedig nem vagy senki. Örülj, hogy anyáddal megtűrünk téged! Ne feleselj velem, és ha elmész valahová, legalább szólj! Elegem van abból, hogy mikor anyád hazaér, halálra aggódja magát, mert sosem tudja, hogy épp hol vagy, vagy mikor jössz haza!
- Jó, rendben - nyögte ki végül kelletlenül Logan, aki még mindig a falhoz tapadva állt Roberttal szemben.
- Elfogyott a sör itthon, menj és szerezz nekem!
Logan értetlenül nézett a férfire.
- Engem nem szolgálnak ki alkohollal, még nem vagyok nagykorú. Amúgyis mondtam, hogy dolgom van. Már várnak rám!
Robert belemarkolt a fiú hajába és alkoholtól bűzlő lehelettel az arcába kiabált.
- Nem érdekel! Hozz valahonnan, vagy nem mehetsz sehová! Siess, vagy nem lesz jó vége! - fenyegetőzött, aztán kitárta az ajtót és hajánál fogva kilökte rajta nevelt fiát.

Logan átkullogott Dylanékhez és az ajtó mellé szerelt, díszes, csengettyű alakú gombot lenyomva becsengetett. Az ikrek anyja, Veronica nyitott ajtót.
- Fogalmam sincs, hol van ilyenkor a házvezetőnő, hogy ajtót nyisson. Á, szia Logan!
- Jó estét, Mrs. O'brien. Dylenhez jöttem.
- Gyere be nyugodtan, drágám. Hogy vagy?
- Köszönöm, jól - hazudta Logan, miközben a nő mellett belépett a fényesen ragyogó előszobába. - És ön hogy tetszik lenni?
- Remekül, az imént mostam le magamról az iszappakolást. Dylan a szobájában van, nyugodtan menj fel hozzá.
- Köszönöm!
Logan kettesével szedte a lépcsőfokokat, majd barátja szobája elé érve feltépte az ajtót és berontott rajta.
Még kopogni is elfelejtett. Dylan egy Spongyabobos boxeralsóban állt nyitott szekrénye előtt és azon tűnődött, mit vegyen fel. Az ajtó hangjára összerezzent és szégyenlősen eltakarta magát, de mikor megpillantotta Logan arcát, tétovázva leengedte a karjait.
Logan
- Mi a baj? - kérdezte a fiú arcát fürkészve, majd megfeledkezve a szekrényről és a ruhákról, közelebb lépett barátjához.
- Semmi, csak Robert azt mondta akkor mehetek veletek, ha előtte viszek neki sört... de honnan vegyek sört? Nekem nincs kamu személyim.
- Bántott? - bosszankodott Dylan ökölbeszorított kezekkel.
- Nem - csóválta a fejét Logan, de barátja átlátott rajta.
- Ne hazudj nekem...
- Most nem ez a lényeg.
- Megölöm azt az embert.
Logan próbálta terelni a szót.
- Szerinted a kisboltban az utca végén kiadnák nekem?
- Biztos van itthon sör a hűtőben, ne aggódj!
Logan akármilyen ideges is volt, a fiúra pillantva elnevette magát.
- Most mi az? Miért nevetsz ki? - értetlenkedett Dylan és magára pillantott. Ekkor vette csak észre, hogy megfeledkezett az öltözködésről.
- Olyan cuki vagy ebben a boxerben - nevetett Logan, aztán megragadta és magához ölelte barátját. - Annyira jó, hogy itt vagy nekem... - dünnyögte Dylan vállába.
- Nekem is.

Ismét kinyílt a szoba ajtaja, ami mögött ezúttal Tyler állt.
- Na ne...
A két fiú elengedte egymást, de Tyler hangulatán ez cseppet sem javított. Dylan elindult felé, hogy köszönjön neki, mire Tyler felrartotta a kezét, hogy eltolja őt magától.
- Hé, hogy viselkedsz vele?! - szólt rá ingerülten Logan.
- Neked semmi közöd hozzá. Mi a fasz ez már megint?! Megbeszéljük, hogy elmegyünk hármasban valahová, aztán arra kell megérkeznem, hogy te már itt ölelgeted a majdnem meztelen pasimat?! Mi a szar a baj veled? - csattant fel Tyler ingerülten. Közben Dylan a szekrényéhez lépett és sietve magára húzta, ami a keze ügyébe akadt. Egyre inkább zavarba jött hiányos öltözéke miatt. Nagyokat sóhajtott, miközben elfordult a két fiútól, akik tovább marakodtak egymással. Vagyis Tyler marakodott, Logan pedig magyarázkodott.
- Öltözött, mikor bejöttem. Lelkiztünk egy kicsit és megöleltem. Nincs ebben semmi rossz.
- Hát te csak ne ölelgesd, amikor szinte nincs rajta semmi ruha! Jobb lenne, ha te inkább nem jönnél most velünk...
Mindketten meglepődtek, mikor az immár pólóban és farmerban feléjük forduló Dylan kikelt magából.
- ELEGEM VAN EBBŐL A SZARSÁGBÓL! Nem bírom tovább, én ezt nem csinálom!
- Hallottad... Menj el! - nézett Tyler Loganre.
- Fogd már be! - torkollta le Dylan, mire a fiú meglepődve és sértődötten nézett rá.
- Tudtam, hogy az ő pártjára állsz majd...
- Én senki pártjára nem állok, de te vagy az, aki idegesít.
- Hát...
- Ne vágj közbe! - fojtotta belé a szót Dylan. - Én megértem, hogy féltékeny vagy. Biztosan én is az lennék, de Logan a barátom és az is marad. Ha lenne köztünk valami, nem veled járnék. Amíg nem adok okot arra, hogy kételkedj bennem, addig megtudnál bennem bízni és eltudnád hinni nekem, amit mondok?! Mert már megőrülök ettől... Ő a barátom, te meg a pasim! Ha ezt nem tudod felfogni, akkor jobb lesz, ha békén hagyjuk egymást. Nemtudom előttem kikkel jártál, de én nem vagyok kurva, hogy két pasival kavarjak egyszerre.
Tyler
Ekkor Dylan megszédült és kissé megtántorodott, de Logan még idejében elkapta őt.
- Mi a baj? - nézett rá aggódva, miközben az ágyhoz kísérte őt. Tyler szúrós szemmel figyelte őket, de nem szólt egy szót sem.
- Semmi, biztos felment a vérnyomásom...
- Hozok neked valamit... egy pohár vizet, vagy mit szeretnél?
- Az jó lesz, köszönöm.
Logan felkapott egy bögrét az éjjeliszekrényről és a fürdőbe sietett vele, hogy hideg vizet töltsön bele.  Aztán elővett a tükör alatti kis szekrényből egy kézi törülközőt és bevizezte, majd visszament a szobába és Dylan nyaka köré tekerte, aki először felszisszent a hidegvíz érintésétől a bőrén. Miután megitta a bögre tartalmát, megköszönte Logannek és a megszeppent Tylerhöz fordult, aki már mellette ült az ágyon.
- Nagy baj lenne, ha ma nem mennénk sehová? Nem érzem jól magam - kérdezte.
- Nem, persze. Nem is akarom, hogy így elindulj. Majd bepótoljuk. Akarod, hogy maradjak?
- Persze, ha szeretnél.
- Nekem viszont mennem kell... tudod, a sör - mondta savanyú képpel Logan. Már cseppnyi életkedve sem maradt. Ha nem öleli meg Dylant, akkor nem lett volna semmi gond. Egy percig sem akart tovább zavarni, de Roberttel sem akart otthon lenni. Pedig tudta, jobb ha hozzászokik, mert mostantól nem lehet sülve-főve Dylannel, mint eddig.
- Gyere, nézzük meg, van-e itthon sör - állt fel Dylan. Logan és Tyler aggódva nézték, nem szédül-e meg újra, de úgy tűnt, már minden rendben.

Iggy épp a konyhapultnál ült és egy újabb pohár pezsgőt kortyolgatott, miközben a Cosmo-t lapozgatta.
- Nálad is szebb vagyok... meg nálad is - jegyezte meg, amikor a magazin lapjain szereplő lányokra pillantott.
- Tudjuk, te mindenkinél szebb vagy - szólt Dylan, mikor Logannel a nyomában belépett a konyhába. Iggy fel sem nézett az újságjából, amikor válaszolt.
- Jól tudjátok.
Ekkor felpillantott és tudatosult benne, hogy Logan is jelen van. Kikapta a csattot a hajából, aztán megrázta szőke fürtjeit és belekortyolt italába.
- Szia Logan.
- Szia - mosolygott rá a fiú. Közben Dylan a hűtőhöz lépett és belenézett.
- Nincs sör... Elfelejtettem, hogy itthon senki sem iszik sört - mondta elszontyolodva.
- Minek az nektek? - kíváncsiskodott Iggy.
Logan elmondta neki, mit parancsolt neki a nevelőapja, mire a lány bosszús képet vágott és a pulton heverő, rózaszín telefonjáért nyúlt.
- Jó estét, Veronica O'brien vagyok. Rendelni szeretnék egy rekesz sört. Sürgős lenne. Rendben. Köszönöm, viszhall - mondta a telefonban, majd lerakta azt. A két fiú bambán bámult rá, mire ő hátravetette haját a válla fölött.
- Anyuéknak bármit kihoznak bármikor. Szerintetek hogy szereztem a bulijaimra piát? Max húsz perc és itt lesz a söröd - fordult Loganhez.
- Köszönöm.
Dylan arca felragyogott. - Akkor addig még maradhatsz! Gyere, menjünk vissza a szobámba.
Az ajtó felé indult, de aztán visszafordult, mert észrevette, hogy Logan nem követi őt.
- Én inkább maradok Iggy-vel addig, menj csak nyugodtan - nézett rá barátja a pult mögül. Dylan bólintott és kedvtelenül felcsoszogott a szobájába, ahol Tyler az ágyon ülve egy plüss Pikachu-val az ölében várta őt.
- Látom tetszik neked a Pikám - mosolyodott el Dylan. Nagyon aranyosnak találta az ágyon ülő fiút kezében
Tyler & Dylan
a plüssel, mégsem volt jó hangulata.
- Gyere ide! - kérlelte Tyler és kinyújtotta a kezét Dylan felé, aztán magához húzta az ágyra és megcsókolta őt.
- Várj, bezárom az ajtót. Nem akarom, hogy valaki benyisson - szólt Dylan két csók között és kelletlenül felállt, hogy az ajtóhoz siessen. Közben Tyler feljebb csúszott az ágyon és a támlájának dőlt. Szerette volna, hogy barátja neki essen és leteperje őt, de Dylan helyette mellé feküdt és a mellkasára hajtotta a fejét.
- Baj, ha csak így fekszünk egy kicsit? - nézett fel a fiú arcára.
Tyler elmosolyodott és megcirógatta ujjaival Dylan haját.
- Dehogy baj. Másra sem vágytam az utóbbi időben, csak arra hogy végre így lehessünk egy kicsit kettesben.
Dylan nem tudta, ő mire vágyott. Akár Logannel volt, akár Tylerrel, mindig úgy érezte, hogy ezzel oldalt választ magának és megbántja vele a másikat. Tudta, hogy Logan azért nem tartott vele a szobájába, mert nem akar közé és Tyler közé állni.

Közben Iggy itallal kínálta Logant.
- Mit kérsz? Narancslé, Coca, Cappy, esetleg egy kis pezsgő vagy valami más?
- Jó lesz egy pohár narancslé, köszönöm.
- Akkor légyszíves tölts magadnak, ott van a pult végén a kancsóban, van mellette tiszta pohár is. Én most lusta vagyok felállni - mondta Iggy lapozva egyet magazinjában, mire Logan egy pillanatra a lányra meredt, aztán megcsóválta a fejét és a kancsóért nyúlt.
- Mit szólsz ahhoz a videóhoz... a meccsről? Biztos örülsz, hogy Selenát megalázták...
Iggy szemét forgatva nézett a fiúra.
- Természetesen örülök.
- Szerinted ki vetítette le azt a videót? - kíváncsiskodott Logan, bár volt egy sanda gyanúja.
- Szerintem én voltam, és mielőtt megdorgálnál érte, a ribanc megérdemelte. Visszakapta, amit velem csinált a bulimon.
Loganben ismét tudatosult, hogy a lányok bármire képesek, ha bosszúról van szó.
Iggy
- Tudom, hogy megérdemelte. Hazudott arról, hogy kitől terhes. Tönkre akarta tenni egy ember életét... Annak a csajnak teljesen elment az esze. Na meg... csak visszakapta, amit veled csinált.
- Igen, annyira bámulatos vagyok, nem?! - Iggy félretolta a Cosmopolitant és közelebb hajolt Loganhez.
- Senkinek nem mondhatod el, hogy én állok a videó mögött. Legutóbb az anyjánál is beköptem telefonon, hogy terhes. Kat nevében beszéltem, úgyhogy majd leverik egymáson, miközben én hátradőlve nevetek.
Látva a lány izgatottságát, Logan elnevette magát.
- Te kibaszottul gonosz vagy.
- Én csak adok egy lökést a karmának. Mindkét ribi keresztbe akart tenni nekem. Magukra hozták a bajt. Én csak megvédem magam, nem ok nélkül szemétkedek - magyarázta Iggy, miközben felállt és a mosogatóhoz vitte a poharát. Ekkor szólalt meg a csengő.
- Itt a sör, gyere gyorsan, mielőtt anyáék nyitnának ajtót! - fordult Loganhez és sietve a bejárathoz indultak.
- De te hogy veheted át? Még kiskorú vagy. Nem kell aláírnod?
- Majd flörtölök a futárral - vont vállat Iggy, majd ajtót nyitott.
Logan bentről hallgatta, mit mond a lány.
- Jaj, anya ledőlt, migrénje van. Majd átveszem én és megmondom neki, rendben? Ó, nézd milyen két-balkezes vagyok...
Egy perc múlva Iggy becsapta maga mögött az ajtót és nevetve Loganhez fordult.
- Mi történt? - kíváncsiskodott a fiú.
- Kiütöttem a kezéből a tollat, aztán lehajoltam, hogy felvegyem. Szerintem a gatyájába élvezett. A söröd az ajtóban van. Szívesen - mosolygott elégedetten. Logan elismeréssel vegyes hálával nézett rá és már vette elő a zsebéből a gyűrött egy dolláros bankókat. Iggy legyintett egyet majd visszanyomta a pénzt Logan tenyerébe.
- Erre semmi szükség.
- De nem akarok tartozni... Kérlek, vedd el.
Logan szemeibe nézve Iggy úgy érezte, mintha a végtelen eget bámulná. Elveszett benne és egy pillanatra meg is feledkezett magáról. A fiú kézfején hagyta a sajátját, majd amint észbekapott, gyorsan elengedte azt és felemelte a mutatóujját.
- Vagy elteszed azt a pénzt, vagy nem adom oda a sört.
Logan végül megadóan sóhajtott. Nem volt ideje vitatkozni. Biztos volt benne, hogy Robert már ígyis teljesen kiakadt.
- Köszönöm.

Miley az ágyán ült törökülésben és épp egy lefekvés előtti füvescigit tekert, amikor kivágódott a szobájának ajtaja, és beesett rajta a részeg Selena.
- Szent szar, hát te meg hogy nézel ki?! - pattant fel az ágyról Miley és tántorgó barátnőjéhez sietett. Selena magában kuncogott és érthetetlen motyogott; a szemfesték szétkenődött az arcán, mint tintapaca egy üres lapon.
- Jól szétcsúsztál...
Miley az ágyhoz kísérte a lányt, majd elsietett egy pohár vízért. Mire visszaért, Selena már meggyújtotta a füvescigarettát, és az ágyon elterülve szívta.
- Add ide! - Miley sietve kikapta a kezéből és belenyomta helyette a poharat. - Inkább idd meg! Már csak az hiányzik, hogy még be is állj itt és széthányj mindent...
Miután Selena megitta a vizet, barátnője lehúzta róla a cipőjét és betakarta őt.
Miley
- Az életem szart se ér... - sóhajtozott Selena a plafont bámulva. Miley az ablak előtt állt éa beleszívott a cigibe. Dühös volt a lányra, amiért az nem fogadta egyetlen hívását sem.
- Ne mondj ilyet. És ne zárj ki az életedből. Szükségünk van egymásra. Én itt leszek melletted, tudod, hogy rám számíthatsz - mondta végül, majd kifújta száján át a füstöt. Selena néhány másodpercnyi csend elteltével szólalt csak meg.
- Köszönöm...
Miley kinézett az ablakon a belváros éjszakai fénykavalkádjára, majd az úton elsuhanó autókra és arra gondolt, vajon Zayn mikor láthatja mindezt újra. Vajon egyáltalán láthatja-e még valaha is? Az nem lehet, hogy a fiúnak csak ennyi jusson az életből... Mi a fenéért kell egyáltalán ilyen dolgoknak történnie? Ha Isten létezik, miért ad életet valakinek, ha aztán ilyen korán visszaveszi azt bármiféle figyelmeztetés nélkül? Miley nem volt vallásos, de nagyon szerette volna tudni, hogy miért jár ennyi szenvedés az emberiségnek. Ránézett immár álomba szunnyadt barátnőjére, és valahogy nem sikerült megsajnálnia őt. Mások az utcán fagyoskodnak. Éheznek. Zayn talán már sosem ébred fel. Miley anyja prostitúcióból tartja el őt és saját magát, miközben Selenának mindene megvan, mégsem képes megbecsülni semmit sem. Lefeküdt Iggy pasijával, pedig tudta, milyen következményei lesznek. Aztán teherbe esett és képes lett volna vele tönkretenni Justin életét, csak hogy magához láncolja őt. Még Zayn állapotát is képes volt kihasználni, hogy szimpátiát keltsen Justinban. Justin, Justin, Justin! Egyáltalán szerelmes-e belé Selena, vagy csak azért kell neki, mert nem lehet az övé? Mert vágyik mindenre, ami Iggyé, még ha ezt soha nem lenne képes bevallani még magának sem? Miley bármennyire is szerette Selenát, jelen pillanatban csak egy elkényeztetett fruskának látta őt.

Mire Logan hazaért a rekesz sörrel az ölében, addigra Robert már áthívta néhány suttyó haverját és póker partyt rendezet velük a konyhában. Logan letette a szekrényre a sört és már épp indult volna a szobájába, amikor Robert megszólította őt.
- Nem sietted el... Szerencséd, hogy Bobék átjöttek és hoztak szeszkót, amíg rád vártam.
- Örülj, hogy egyáltalán sikerült hoznom - vetette oda Logan és az ajtó felé indult, amikor nevelőapja egyik eléggé ittas haverja a fenekére csapott.
- Magának met mi a fasz baja van?! Még egyszer hozzám ne érjen, vagy megbánja! - fordult vissza dühödten, kék szemében villámokkal Logan, mire az asztalnál ülők mind horkantva felnevettek.
A szóbanforgó férfi hátra tolta a székét és felállt. Egy fejjel magasabb volt Logannél, és jóval szélesebb is. Rövidra nyírt haja alatt izzadságtól csillogott a fejbőre, szájából füstölő cigaretta lógott  Közelebb lépett Loganhez, aki a falhoz hátrált.
- Ne akard megtudni, mire vagyok képes, te takonypóc...
A többi férfi újra felnevetett.
- Adj neki, Tom! - bíztatta a Robert jobb oldalán ülő, hiányos fogsorú, csúnya tetoválásokkal tarkított karú pasas.
A Tomnak nevezett erre szélesen elvigyorodott és olyan közel lépett Loganhez, hogy a fiú már a nyakán érezte a csípős, alkoholtól bűzlő leheletét.
Logan
- Már nem vagy olyan nagy fiú, igaz? - suttogta a fülébe Tom, aztán a hajába kapott és térdre taszította őt. Logan eltolta magától a férfit és az indulattól vezérelve próbálta ellökni őt, mire akkora pofont kapott, hogy neki esett a falnak es beverte a fejét. Vérző homlokkal fordult vissza Tomhoz, aki ekkor kibontotta övét és elővette a férfiasságát. Logan undorodva elfordította az arcát, de a férfi megragadta őt és elkapta a karját.
- Gyerünk, csináld! Csináld, csináld, csináld!
- kántálták a többiek. Logan könnyektől elmosódott tekintettel is látta, hogyan nevet Robert és kortyolgatja a sörét, miközben őt nézi. Soha nem érezte még ennyire megalázva magát, pedig abból mindig is jutott neki bőven. Gyűlölte a konyhában tartózkodó összes férfit. Minden erejét összeszedve kirántotta a kezét az előtte álló férfi kezéből, felpattant és neki vetette magát a nála jóval nagyobb testnek. Az megtántorodott és a konyhaszekrénynek esett, Logan pedig már ott sem volt. Hátra sem nézve rohant egészen a bejárati ajtóig. Feltépte és anélkül, hogy visszazárta volna, rohant tovább egészen a szomszéd ház bejáratáig. Ott aztán megnyomta a csengőt és remélte, hogy valaki minél előbb ajtót nyit. Hallotta Tom óbégatását, amint kiront a házuk ajtaján és tudta, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elkapja őt. Ekkor kinyílt az ajtó és megjelent mögötte Iggy.
- Kérlek, engedj be... - kérlelte Logan, mire a lány kérdés nélkül félreállt, majd becsukta az ajtót a fiú mögött.
- Mi történt? Hiszen te vérzel... Robert volt az?! De hiszen vittél neki sört... Logan, szólalj már meg!
Logan viszont csak a lépcső korlátba kapaszkodva pihegett és próbálta elfojtani a könnyeit. Végül nagy levegőt vett és megszólalt.
- Nem... Most nem akarok róla beszélni. Nem baj? - nézett kérlelve Iggyre, aki ellágyult kifejezéssel az arcán nézett rá, majd odarohant hozzá és szorosan magához ölelte a fiút.
- Persze, megértem. Fújd ki magad. Biztonságban vagy. Mostmár nem bánthat senki sem - nyugtatta a hátát simogatva Iggy, majd a konyhába kísérte őt, ahol lemosta a homlokát és sebtapaszt ragasztott rá.
- Köszönöm.
- Te vagy az első, akivel ezt csinálom - vallotta be szórakozottan Iggy, miközben egy pohár tejet melegített langyosra a mikróban. - Tessék, idd meg! Ez majd segít elaludni. Gondolom ma már nem akarsz hazamenni, és nem is engednélek.
Logan hálásan a lányra mosolygott, amennyire tőle tellett, majd kissé remegő kézzel a szájához emelte a poharat és belekortyolt.
Ekkor jelent meg a konyhában a nevetve beszélgető Dylan-Tyler páros. Mindketten megtorpantak, amikor megpillantották a konyhapult mellett ülő Logant.
- Hát te már megint itt vagy?! Miért nem költözöl ide? - vetette oda idegesen Tyler, Dylan viszont odasietett Loganhez és leguggolt elé. Azonnal látta, hogy valami baj van. Aztán a sebtapaszra esett a pillantása.
- Hé... minden rendben van. Itt vagyunk - vigasztalta, mert nem akarta Tyler előtt faggatni arról, hogy mi történt. Logan térdére tette a kezét, mire a fiú összerezzent. Dylan aggódva nézett rá, de nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni, úgyhogy inkább felállt, hogy töltsön Tylernek egy pohár kólát, de szétszórtságában a felét mellé öntötte. Idegesen nekiállt feltörölni, miközben hallotta Tyler Loganhez címzett kérdését a háta mögül.
- Veled meg mi történt?
- Nem akarok róla beszélni.
- Szerintem csak nem bírtad elviselni, hogy most nem rád figyelnek, és... - kezdte Tyler, de Dylan a szavába vágott.
- Nem tudtam, hogy ilyen rosszindulatú is tudsz lenni...
Egy pillanatig egymásra meredtek, de aztán Loganhez fordultak, mikor a fiú idegesen felcsattant.
- Persze, a fejemet is a falba vertem, csak hogy visszajöhessek és sajnáltassam magam, hogy velem foglalkozzanak!
Iggy nem bírta tovább, hogy ne vágjon közbe.
- Elég legyen! Dylan, itt hagyhatom veled Logant? Muszáj vennem egy forró fürdőt. Hajat kell mosnom, mert reggel nem lesz rá időm.
- Persze.
Iggy nyomott egy puszit Logan arcára, aztán vetett egy sötét pillantást Tylerre, mikor haját dobálva kisétált a konyhából.

Justin hanyatt feküdt az ágyán és a plafont bámulva zenét hallgatott fejhallgatóján, amikor kinyílt szobájának ajtaja és megjelent mögötte édesapja. A férfi magas volt és jó kiállású, látszott, hogy sok éven át sportolt. Leült fia ágya szélére, aki erre lehúzta füléről a fejhallgatót és ülő helyzetbe tornázta magát.
- Fiam, mesélj! Mi újság a focicsapattal? Nem játszottál az első meccsen sem.
- Az orvos javasolta, hogy egy ideig ne sportoljak, hiszen te is tudod.
Az apja bólintott, majd komoly kifejezéssel az arcán megszólalt.
- Tudom, de szerintem már itt az ideje, hogy visszatérj a csapatba, mint kapitány. A lazsálással nem mész semmire! Az az új fiú végleg átveszi a helyed, ha nem állsz a sarkadra! Elég jól játszik, te pedig azt fogod észrevenni, hogy téged már senki nem fog visszavárni a csapatba. Nem azért vesződtem veled annyit, hogy semmire se vidd és feladj mindent, amiért éveken át keményen edzettünk!
Justin ökölbeszorított kézzel meredt a férfira.
Justin
- Mégis mit gondolsz?! Hogy nekem ez jó? A barátnőmet elvesztettem, a legjobb barátomat elvesztettem, és már a csapatban sem játszhatok! Nem maradt semmim... Ne hidd azt, hogy engem ez nem érdekel.
Apja felállt és fel-alá kezdett járkálni a szobában. Arcvonásai megkeményedtek, mikor fiára pillantott.
- Engem nem érdekelnek a középiskolás, gyerekes problémáid! Beszélj az edzővel és kerülj vissza a csapatba, amint lehet. Ne hozz szégyent rám. Tudod, hogy én...
- Igen, tudom hogy te voltál a suli sztárja, az élsportoló, aki a legtöbb gólt szerezte középiskolás évei alatt - vágott közbe unottan Justin. Milliószor hallotta már apja összes ezzel kapcsolatos történetét.
- Igen, feladtam a sportot azért, hogy jogot tanuljak az egyetemen és megadhassak mindent neked és anyádnak. Úgyhogy szedd össze magad! Jó éjt - mondta búcsúzóul a férfi, majd kilépett a szoba ajtaján és becsukta maga mögött. Justin visszahanyatlott az ágyra és a fejére húzta fejhallgatóját. Még hogy gyerekes dolgok... hiszen Zayn kómában fekszik. Úgy érezte, apját semmi nem érdekli vele kapcsolatban azon kívül, hogy a sportban brillírozzon. Még az sem, hogy teljesen boldogtalan... Vajon érdekel is ez valakit egyáltalán? Arra gondolt, hogy mi lesz, ha Zayn már sosem ébred fel. Nem voltak éppenséggel jó viszonyban, amikor a fiú balesetet szenvedett, ez pedig Justint nagyon bántotta. Iggyn vesztek össze... Két hónapja még tökéletes élete volt. Övé volt a világ legjobb csaja, ő volt a csapatkapitány és ott volt neki Zayn is, ő pedig elcseszett minden és nem maradt semmije. Türelmetlenül kisöpörte a könnyeket a szeméből és befordult a fal felé abban reménykedve, hogy hamarosan elnyomja őt az álom.

Dylan szerette volna minél előbb megtudni, mi zaklatta fel ennyire Logant, de Tyler előtt nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozni a fiút. Tyler pedig nem úgy tűnt, mintha sietne valahová. Leült az egyik székre és türelmetlenül dobolni kezdett ujjaival a konyhapulton, mintha csak arra várna, hogy Logan mikor megy már el végre.
- Te meddig maradsz? - fordult végül a fiúhoz, akinek kissé még mindig reszkettek az ujjai.
- Nem akarok ma hazamenni... - vallotta be lesütött szemekkel. Utálta magát, amiért újra belerondított a két fiú közös pillanatába, de tényleg nem lett volna képes visszamenni Roberthez és a haverjaihoz.
Tyler a szemét forgatva felsóhajtott, mire Logan sietve hozzátette: - Nem akarok láb alatt lenni, sem zavarni. Én elfilmezek magamnak valamelyik szobában.
- Ugye csak viccelsz? - csattant fel Dylan. - Nem foglak egyedül hagyni, amikor szükséged van rám.
Tyler megbotránkozva nézett barátjára. Képtelen volt elhinni, hogy már megint itt tartanak. Dylan ismét Logant választja helyette. Úgy érezte, már nem sok ehhez hasonló esetet lenne képes elviselni.
- Már bocsánat, de azt hittem ez az este a kettőnké...
- Tyler... Logan olyan dolgokon megy keresztül, amikről fogalmad sincs. Miért nincs benned semmi együttérzés? Én nem egy darab papír vagyok, amit csak úgy ketté téphetsz és az egyik felét zsebre dugd, hogy mindig magadnál tarthasd. Ember vagyok, és törődni akarok azokkal, akik fontosak nekem. Nem várhatod el, hogy mindig csak veled foglalkozzak.
- De hiszen velem soha nem foglalkozol! - tárta szét a karját Tyler idegesen. - Vagy ha igen, az öt percig se tart, mert megjelenik Logan!
Tyler érzelmei hevében felpattant a székéről és az ajtóhoz sietett.
- Várj, kérlek...!
A fiú dühösen visszafordult az ajtóból. - Miért? Miért kellene érdekelnie? Te ott vagy, amikor félek?! Amikor magányos vagyok?! Rohadtul egyedül érzem magam! Ha téged nem érdekel, engem sem! Holnap találkozunk a suliban - mondta befejezésül, majd kihátrált az ajtón.
Tyler
Dylan magába roskadva lehuppant a pult mellett álló székek egyikére. Néhány másodpercig csend honolt a konyhában, majd Logan volt az, aki megszólalt.
- Menj már utána!

Dylan csodálkozva felemelte a fejét és barátjára meredt.
- Már biztos elment...
- Akarod ezt a kapcsolatot?! Tudom, hogy még nincs tapasztalatod, de most menj utána. Én itt várlak majd, nem megyek sehová - mosolygott rá Logan.
Dylan felpattant és végigrohant az egész földszinten, hogy aztán kitárja a bejárati ajtót és megcsapja arcát a hűvös, friss éjjeli levegő. A lámpák sápadt, sárga fényében megpillantotta a motorján ülő, épp bukósisakjával babráló Tylert. Amint felnézett és megpillantotta Dylant, kellemes csalódottság suhant át az arcán, majd megremegett a szája széle. Dylan odasietett hozzá és belemarkolt a motoron ülő fiú kabátjába, hogy magához húzza és megcsókolja őt. Félig behunyt szemein keresztül még érzékelte a éjsötét égbolton bágyadtan fénylő csillagokat, miközben ajka Tyler ajkára tapadt, a fiú pedig olyan szorosan ölelte őt magához, hogy a motor már kezdett útban lenni...
- Nem akarom, hogy haragudj rám. Nekem tényleg fontos vagy. Csak... tudod Logannek családi gondjai vannak. A nevelőapja egy szar alak, és most nem engedhetem vissza hozzá. Mégis milyen ember tenne ilyet?! Remélem megérted... - magyarázta Dylan reménykedve, mire Tyler megszorította a kezét és bólintott.
- Igen, meg. Ne haragudj, hogy mindig annyira féltékeny vagyok, de hidd el nekem sem könnyű... Logannel van köztetek valami különleges, amivel úgy érzem, nem vehetem fel a versenyt.
- Hidd el, nem is kell. Te mást jelentesz nekem, mint ő - bizonygatta komolyan Dylan. Tyler megölelte őt és egy utolsó búcsúcsók után a fejére vette a bukósisakot, a motor pedig bömbölni kezdett.
- Akkor holnap. Álmodj rólam! - azzal már robogott is a kapu felé. Dylan elnézte a fiú távolodó alakját és az ajkába harapott. Felettébb jó érzés volt belátni, hogy ilyen szexi a pasija. Pedig azt gondolta, hogy ilyen csak Iggynek lehet, ő pedig még a kutyának sem fog kelleni.

Logan már az előszobában várta őt. A legalsó lépcsőfokon ült és a telefonját nyomkodta, mikor Dylan belépett az ajtón.
- Minden rendben? - kérdezte. Kék szemei, akár a tenger. Aggodalom hullámai fodrozódtak benne, miközben a tekintete találkozott a csokoládé-barna, lágy és édes szempár tekintetével.
- Igen, ne aggódj - mosolyodott el Dylan, de aztán a barátja szája sarkában konokul játszó szomorúság láttán elkomorodott. Megfogta a fiú kezét és felsegítette őt a lépcsőről. - Gyere!
Szótlanul felsétáltak Dylan szobájába, ahol aztán leültek a fiú ágyára egymással szemben.
- Mondd el, mi történt...
- Nem akarok róla beszélni - visszakozott Logan, miközben egy szöszt bámult a takarón.
- Tudom, mi kell neked! - pattant fel Dylan és négykézlábra ereszkedve benyúlt az ágy alá, hogy aztán előhúzzon egy üveg vodkát.
- Jézus, te ilyeneket dugdosol az ágyad alatt?! - nevetett fel Logan, mire barátja összeszűkült szemekkel nézett rá.
- Nagyon hálátlan vagy. Ezt még a múltkori buli után dugtam el, hogy hátha hasznát vesszük még. - azzal Logan kezébe nyomta az üveget. - Húzd meg!
- Csak így, simán? - hüledezett a fiú.
- Igen, legyél nagy fiú!
Logan nem tudta miért és hogyan, de végül behunyta a szemét és hunyorogva beleivott az üvegbe, majd fancsali képpel átnyújtotta Dylannek.
- Fújj, mindjárt ide hányok!
- Ott van az éjjeliszekrényen egy üveg Sprite, igyál nyugodtan.
Dylan közben meghúzta a vodkásüveget, aztan odarohant Loganhez és kikapta a kezéből a Sprite-ot.
- Akkor most ki is legyen nagy fiú? - nevetett Logan.
Dylan elővett a farzsebéből egy doboz cigarettát, megkínálta vele barátját, majd a szájával magának is kipiszkált belőle egy szálat. Meggyújtotta és az ablakhoz lépett, hogy kinyissa azt.
- Te nem is szoktál a szobádban cigizni - jegyezte meg Logan.
Dylan
Dylan hamiskásan mosolygott, majd kifújta az ablakon a cigi füstjét.
- Most rossz kisfiú vagyok.
Mindketten nevettek egy sort, majd hozzá tette: - Nagyon ritkán éjszaka elszívok egy-egy szálat itt, mikor már mindenki alszik. Anyáék nem tudják, hogy cigizek.
Mikor már a felére csökkent az üveg tartalma és a két fiú a szőnyegen fekve bámulta a plafonra vetülő árnyékokat a lámpafényben, Dylan Loganhez fordult.
- Figyelj, én megértem, hogy nem akarsz róla beszélni, de biztos nem lenne jobb, ha elmondanád?
Logan vett egy mély lélegzetet, aztán ő is Dylan felé fordult.
- Robert a haverjaival pókerezett. Az egyik rácsapott a seggemre, én meg visszaszóltam. A hajamnál fogva földre húzott.... Megütött, aztán... elővette a farkát és oda akarta húzni a kezem, hogy fogjam meg. Elszaladtam. Mindenki csak nevetett. Robert is. Azt azért nem gondoltam, hogy hagyná, hogy ezt csinálják velem. Mégis csak az anyámmal jár... Én még csak egy gyerek vagyok... Ennyire megalázva még sosem éreztem magam... - Logan könnyei végig folytak az arcán, hogy aztán magába szívja őket a szőnyeg, amin feküdtek. Dylan megdöbbenve nézte őt. Nem értette, miért jár ilyen sors egy olyan jó embernek, mint Logan. Hol van az igazság? Néhány hosszúnak tűnő másodpercig megszólalni sem volt képes. Túlságosan feldúlt volt hozzá. Megfogta és megszorította Logan szőnyegen heverő kezét és annyi szeretetet sűrített a tekintetébe, amennyit csak tudott. Logan viszonozta a szorítást, másik kezével pedig türelmetlenül megtörölte a szemét.
- Figyelj... - szólt Dylan. - Beszélhetek anyáékkal. Valamit biztosan ki lehet találni, hogy ne kelljen ott lenned. Annyira dühös vagyok és olyan iszonyúan tehetetlennek érzem magam. Még az a szerencse, hogy időben el tudtál rohanni. Ha az az ember.... kitudnám nyírni.
Logan szótlanul közelebb csúszott a fiúhoz, a vállára hajtotta a fejét és átkarolta őt.
- Nem kellemetlen számodra, ha egy kicsit így maradunk? - kérdezte csendesen. - Úgy értem, Tyler miatt...
- Nem - bökte ki végül Dylan. A szíve a torkában dobogott és fogalma sem volt arról, hogy miért.
Ekkor Iggy nyitott be a szoba ajtaján, hogy aztán a két földön heverő, ölelkező fiú láttan csalódottan kihátráljon és óvatosan visszacsukja azt.

Iggy