2021. április 3., szombat

67. Fejezet: Valentin nap

 Logan egész éjjel forgolódott az ágyában. Aggódott Dylanért. Hiába próbálta elérni a fiút, az nem fogadta a hívásait és az üzeneteire sem válaszolt. Akárhányszor behunyta a szemét, Dylan könnyes arcát látta maga előtt és azt, ahogyan ellökte a fiút. Ugyan nem szándékosan tette, mégis gyötörte a bűntudat. Még mindig haragudott, amiért a barátja a háta mögött intézkedett, de tudta, hogy csupán neki akart jót. Már bánta, hogy olyan durván bánt vele. Hiszen tudta, hogy Dylan hiába próbálja erősnek mutatni magát, valójában nagyon megviselték az utóbbi időben történtek. A szilveszter, a kirándulás, aztán az iskolai lövöldözés csak még inkább rontott a lelki állapotán, ő pedig még egyet bele rúgott, még ha csak képletesen is. Már csak abban reménykedett, hogy az iskolában sikerül beszélnie a fiúval, az pedig megbocsájt neki. Amikor elindult, Jean már nem volt otthon, Robert pedig még aludt, így egyikükkel sem kellett találkoznia. Egyáltalán nem bánta. Furcsa volt számára elhaladni Dylanék háza előtt, amikor a buszmegálló felé tartott. Hónapok óta nem utazott tömegközlekedéssel az iskolába, Dylan ugyanis minden reggel elvitte őt kocsival. Elszomorodott, amikor meglátta a fiú autóját a kocsibejárón. Még valószínűleg készülődik, hiszen ő ráér később elindulni, gondolta Logan. Neki azonban már csak néhány perce maradt az iskolabusz indulásáig. Megfordult a fejében, hogy inkább becsenget Dylanhez, hogy menjenek együtt a suliba. Hiszen Jean úgysem tudja meg, Robert pedig nincs magánál. Sosem derülne ki. Azonban túlságosan félt a Dylannel való találkozástól. Biztos volt benne, hogy a fiú még mindig haragszik rá, egy kínos csendben zajló közös utazás pedig nem a legjobb módja annak, hogy megenyhítse őt. Úgy döntött, inkább az iskolában fog beszélni vele. Talán nem ültetik szét őket. Talán Dylan sem dönt úgy, hogy inkább mással ül. Keserűen folytatta útját az utca sarkáig, miközben efféléken tűnődött.

Logan

Luke és Demi már az iskolabuszon ültek. A lány Emma mellett, Luke pedig mögöttük. A fiú hátulról bámulta a Demi hátára omló dús haját, ahogy szelíden megcsillan rajta az ablakon beáradó sápadt, erőtlen fény. A könyvtárbeli csókukról egyikük sem beszélt az azóta eltelt egy hétben. Mindketten azt várták, hogy a másik kezdeményezzen, mert túlságosan bátortalanok voltak ahhoz, hogy a kezükbe vegyék az irányítást. Így maradtak baráti viszonyban, amitől mindketten csendben szenvedtek.
- Ezt szinte nézni is fáj - jegyezte meg fojtott hangon a Luke mellett ülő Ed, miközben közelebb hajolt a fiúhoz.
- Miről beszélsz? - értetlenkedett Luke és erőt vett magán, hogy elfordítsa a tekintetét Demiről.
- Látszik, hogy odáig vagytok egymásért. Tudod, a kémia... Miért nem hívod már el végre randizni?
- A lövöldözés napján csókolóztunk. Ha bármit is jelentett volna neki, már a tudtomra adta volna - csóválta a fejét komoran Luke.
- Úgy, ahogy te is a tudtára adtad? Te vagy a pasi, legyél már kicsit tökösebb! Demi nem az a rámenős fajta. Neked kell lépned, mert ő túlságosan félénk. Vagy megvárod, hogy valaki lecsapjon rá az orrod előtt? - unszolta átszellemülten Ed. Amióta életében először igazán boldog volt Ariana oldalán, azóta mindenhol a szerelmet kereste és eltökélt szándéka volt, hogy ahol tud, ott segít. - Hiszen Valentin nap van, ennél jobb lehetőséged nem is lehetne! - tette hozzá a kezében tartott virágcsokorra és bonbonra bökve, amit Arianának szánt.
- Én semmit sem vettem - nézett a csokorra lesújtva Luke.
- Majd veszel neki egy csokit a büfében. Hidd el, nem az fogja érdekelni, mit adsz neki, hanem az, hogy mit mondasz. Ma a suliban mindenki küldhet Valentin napi üzenetet a szíve választottjának. Küldj te is, de lehetőleg ne névtelenül!
- Ez nem is olyan rossz ötlet. Kösz, haver - mosolyodott el reménykedve Luke, a következő pillanatban azonban újra elkomorult az arca. - Fogalmam sincs, mit írhatnék neki.
- Az majd jön magától. Azt írd le, amit érzel.
- Szerinted hány Valentin napi szerelmi vallomást kapok ma? - fordult barátnőjéhez izgatottan Emma, miközben a haját igazgatta telefonja kamerájában.
- Szerintem egyet sem, ahogy én sem. Nem vagyunk valami népszerűek. A kutya sem ismer minket - felelt csüggedten Demi, bár ő maga csupán egyetlen üzenetre vágyott: a Luke-éra.
- A magad nevében beszélj. Én érzem, hogy hamarosan berobbanok.
- Remélem nem azt fontolgatod, hogy megint felakasztod magad egy sállal, csak hogy a többiek rád figyeljenek - sandított rá gyanakvóan Demi.
- Ugyan, azóta már tovább fejlődtem.
Demi ekkor látta, hogy Logan felszáll a buszra, aztán ledobja magát egy üres ülésre és fejhallgatóval a fején komoran kibámul az ablakon.
- Logant hónapok óta nem láttam ezen a buszon. Szerinted összekaptak Dylannel? Vagy lehet, hogy Dylan ma nem jön suliba, mert beteg? - aggodalmaskodott Demi. A két fiú volt a kedvenc párosa; ők éltették a szerelembe vetett hitének maradékát, amitől nem volt hajlandó megválni.
- Őszintén szólva engem nem igazán érdekel. Aranyosak együtt, de ennél nagyobb problémáim is vannak.
- Például az, hogy hogyan kerülj a középpontba? Hogy lehetsz ilyen érzéketlen?!
- Jaj, nyugi már! Tuti, hogy nem szakítottak. El sem tudom képzelni, hogy külön legyenek - legyintett türelmetlenül Emma, aztán rúzst kent ajkaira.

Emma

Iggy kapkodva belebújt cipőjébe. Még egyszer ellenőrizte haját az ablaküvegben, aztán töltött magának egy pohár narancslevet, mielőtt elindult. Dylan a konyhapultnál ült és csendesen iszogatta kávéját, amikor a lány megállt előtte.
- Este hiába dörömböltem az ajtódon, nem reagáltál! Anya mindent elmesélt. Miért nem szóltál? Hazajöttem volna, ha tudom, mit tervezel! - mondta számon kérő hangon.
- Mindegy, mert csak rontottam a helyzeten... - dünnyögte fel sem nézve a csészéjéből Dylan.
- Miért? Éppen itt volt az ideje, hogy szembesítsük Jeant. Már így is túl sokáig vártunk.
- Sajnos Logan nem így gondolja. Jean most már teljesen el akar minket tiltani egymástól. Este összevesztünk...
- Micsoda?! De hát Valentin nap van! - forgatta a szemét Iggy, aztán leült testvére mellé és megfogta a konyhapulton pihenő kezét. - Annyira sajnálom! Tudom, hogy csak jót akartál. Ma tuti kibékültök.
- Hívott és írt utána, de nem válaszoltam neki. Olyan ellenségesen viselkedett velem. Amikor meg akartam ölelni, olyan erővel tolt el magától, hogy hanyatt estem. Nagyon megbántott - vallotta be szomorkásan Dylan. Elhatározta, hogy senkinek nem beszél a történtekről, de képtelen volt magában tartani. Már így is túl sok dolog nyomta a lelkét, amiről hallgatott. Iggy megütközve nézett rá.
- El sem tudom képzelni, hogy így bánjon veled. Mindig olyan figyelmes és gyengéd, ha rólad van szó. Viszont meg kell értened őt is, nagyon nagy rajta a nyomás. Gondolom, hogy otthon lenni olyan számára, mintha a Pokolban senyvedne. Sajnos ezúttal rajtad vezette le, de biztos vagyok benne, hogy utána azonnal megbánta. Beszélek vele a suliban.
- Ne, légyszi! - kapta fel a fejét kétségbeesetten Dylan. - Nem akarom, hogy mindig valaki más beszéljen helyettem. Nem védhet meg mindig valaki. Nekem kell beszélnem vele. Nem akarom, hogy azt gondolja, neked panaszkodtam.
- Rendben, nem szólok neki, de akkor mindenképp beszéljetek és béküljetek ki! Most rohannom kell, mert Charli már vár, most tette ki Harry a ház előtt - nézett telefonjára Iggy, aztán felállt. Mielőtt elindult volna, még visszafordult testvéréhez. - Biztos, hogy megleszel?
- Biztos, menj csak! - motyogta Dylan, majd magára erőltetett egy erőtlen mosolyt. Iggy vetett rá még egy utolsó, aggódó pillantást, majd kelletlenül elindult az ajtó felé. Éppen köszöntötte Charlit a bejárati ajtónál, amikor megállt a ház előtt Justin autója és kiszállt belőle a fiú egy nagy csokor vörösrózsával a kezében.
- Jaj, elfelejtettem neki szólni, hogy ma veled megyek a suliba - harapott az ajkaiba Iggy.
- Szívesen megyek Dylannel, ha gondolod - sietett megnyugtatni Charli. Közben Justin odaért hozzájuk és Iggy felé nyújtotta a csokrot.
- Boldog Valentin-Napot, édes! - mondta mosolyogva, aztán megcsókolta a lányt.
- Köszönöm! Gyönyörű csokor, pont mint én.
- Te sokkal szebb vagy.
- Én is így gondolom - bólintott Iggy.
Justin Charlihoz fordult. - Te is velünk jössz?
- Igen, és bemehetnél kicsalni Dylant, hogy jöjjön velünk ő is. Tudom, hogy rám nem hallgat, de rád talán igen. Elég rossz passzban van, a te kocsidban pedig mindannyian elférünk. Az enyém csak két személyes - válaszolt Iggy barátnője helyett. Azt hitte, Justin megsértődik majd, amiért nem kettesben lesznek, de a fiú szó nélkül bólintott és beoldalazott mellette a házba.
- Mi baja Dylannek? - fordult barátnőjéhez aggódva Charli, amikor kettesben maradtak.
- Semmi, csak kicsit összekaptak Logannel.
Justin belépett  a konyhába. Dylan még mindig a konyhapultnál ült. A fiú a háta mögé lépett, és gyengéden megszorította mindkét vállát, mire Dylan összerezzent és a nyakát nyújtogatta, hogy lássa, ki van a háta mögött. Egy pillanatra azt hitte, Logan az.
- Hát te? - nézett meglepetten Justinra.
- Azért jöttem, hogy elvigyelek titeket a suliba.
- Köszi, de nem kell.
- Nem kérdés volt. Na, állj fel, pajti! Még a végén elkésünk - unszolta Justin és kivette a fiú kezéből az üres bögrét, amit még mindig az ujjai között szorongatott.
- Nem igazán vágyom most társaságra, inkább mennék egyedül.
- Pedig arra gondoltam, beavathatnál útközben a Star Warsba. Én még egy részt sem láttam és fogalmam sincs a sorrendről - próbálkozott Justin. Abban reménykedett, hogy ez majd megpuhítja a fiút.
- Egy részt sem láttál?! - pördült meg a bárszékkel együtt Dylan, és megütközve az előtte ácsorgó fiúra nézett.
- Nem. Arra gondoltam, hogy esetleg megnéznéd-e velem az elsőt - vetette fel Justin.
Dylan egy pillanat röpke töredékéig szinte boldognak tűnt, de aztán elkomorult az arca.
- Iggy kért meg rá, hogy felvidítsatok, igaz? Nem kell sajnálatból megnézned velem egy két órás filmet.
- Nem ő kért meg rá, és nem sajnálatból mondtam. Szerintem többet lóghatnánk együtt. Nem azért, hogy Iggy kedvében járjak - mondta Justin.
- Akkor miért? - pislogott értetlenül Dylan.
Ahogy Justin őt nézte, azon tűnődött, hogyan különbözhet ennyire a fiú a testvérétől. Iggyt szétvetette az önbizalom és soha nem kérdőjelezte meg azt, hogy az emberek vajon miért keresik a társaságát. Magabiztos volt, céltudatos, elszánt, kemény és talán túlságosan beképzelt is, míg az ikertestvére bizonytalan, önbizalomhiányos, félénk, kedves és segítőkész. Vajon születéskor megosztották egymás között a tulajdonságokat, vagy Dylan azért lett ilyen, mert az emberek úgy bántak vele, ahogy? Justin nem tudta eldönteni, de ahogy elnézte a fiút, arra vágyott, hogy jobban megismerhesse őt. Ehhez pedig a sajnálatnak semmi köze nem volt. Miközben leült a Dylan mellett álló üres bárszékre, komoly képpel felé fordult.
- Miattad. Figyelj, én már korábban is akartam, de azt hitted, csak azért, hogy visszaszerezzem Iggyt. Eleinte talán tényleg így volt, de aztán már nem. Láttam, hogyan bánsz a barátaiddal, a testvéreddel és Logannel. Azt is, ahogy Zaynnel, pedig meg sem érdemelte. Egy ilyen barát nekem is jól jönne. És ne gondolj ilyen keveset magadról! Nem mindenki valamilyen hátsó szándék miatt keresi a társaságod. Charli a suli egyik legnépszerűbb csaja, és évekig beléd volt zúgva. Zayn az egyik legnépszerűbb pasi, és ő is szerelmes volt beléd. Ha te nem vagy, talán mai napig nem vallaná be magának, hogy a pasikhoz is vonzódik. És ott van Logan, aki jobban szeret, mint bármit a világon. Értékes vagy, még ha néhány bunkó az ellenkezőjét is akarja veled éreztetni. Te voltál az, aki először felkarolta Shawnt. Ha te nem teszed, Iggy és Zayn sosem ismerik meg, és most nem lennének barátai. Te voltál az első ember, aki kiállt Logan mellett és a barátja lett, amikor még senkit sem ismert itt. Azzal, hogy felvállaltad magad az egész suli előtt, egy csomó hasonló helyzetű diáknak erőt adtál. És olvastam a blogodat. Nagyon tetszett. Annyi ember életét megváltoztattad már, és még csak nem is vetted észre. Ha nem látom, hogy te és Logan hogyan bántok egymással és másokkal, talán én sem lennék most az, aki vagyok. - Miközben Justin beszélt, Dylan szeme könnybe lábadt. Zavarában lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen a fiúra néznie. Sosem hitte volna, hogy Justin ilyesmiket gondol róla. Meghatódott, még ha nem is érezte úgy, hogy kiérdemelte a hallottakat. Ő egyáltalán nem így látta magát és nem is érezte, hogy bárkinek az életére hatással lett volna. Mégis elérzékenyült Justin szavai hallatán. Hirtelen ötlettől vezérelve előrehajolt a széken, és esetlenül megölelte a fiút, az pedig meglepetten, de örömmel viszonozta a gesztust.
- Köszönöm - préselte ki magából Dylan, aztán megtörölte a szemét és felállt. - Gyere, útközben mindent elmesélek neked, amit tudnod kell. Nyugi, nem fogok spoilerezni - mondta egy halvány mosollyal az arcán, majd mindketten elindultak.
- Na végre! - csattant fel türelmetlenül Iggy, mikor a két fiú csatlakozott hozzá. Amíg Dylan és Charli köszöntötték egymást, fojtott hangon Justinhoz fordult. - Nem tudom, mit csináltál és hogyan érted el, hogy velünk jöjjön, de köszönöm! - hálálkodott, és megölelte barátját.
- Tudod, hogy nekem nehéz ellenállni - vigyorgott Justin, miközben magába szívta a lány édeskés illatát.

Justin & Dylan

Kristen és Miley az iskola férfi mosdójának két szomszédos vécéfülkéjében bújkált; Kristen éppen az előtte álló másodikos fiú előtt térdelt, míg Mileyt egy negyedikes vetkőztette.
- Téged nem érdekel a virág vagy a szerelmes üzenetek? - lehelte meglepetten a fiú, miközben Miley bugyiját kereste, hogy levegye róla. A lány azonban nem viselt fehérneműt.
- Nem, engem csak a farkad érdekel - mondta két gyönyörrel teli sóhaj között. Kristen a szomszédos fülkében felnézett az előtte álló fiúra és diadalittas kifejezéssel az arcán megmarkolta a férfiasságát.
- Úgy becéznek, hogy a szippantó. Mindjárt megtudod, hogy miért.
Közben az osztályteremben Iggyt már egy halom Valentin napi üzenet várta a padján titkos és nem éppen titkos hódolóitól egyaránt. Az üzenetekből barátnőinek is bőven kijutott, de a legtöbbet ő kapta.
- Nézd, bébi! Mennyi vetélytársad akad! - fordult a lány elégedetten Justinhoz. A fiú elhúzta a száját és a saját padja felé nézett. Ott is kupacokban álltak az üdvözlőkártyák és összehajtogatott papírfecnik, amiket neki és Zaynnek szántak.
- Úgy látom, nekem is jutott bőven - mosolyodott el. Elégtétellel konstatálta, hogy Iggy arcáról lehervad a mosoly.
- Velem szemben semmi esélyük - jelentette ki a lány nyugalmat erőltetve hangjába. Justin somolyogva felvonta szemöldökét.
- Csak nem féltékeny vagy?
- Én? Dehogy! Te az enyém vagy - mondta, és közben megfogta barátja kezét. - Azért majd átnézem az üzeneteidet, csak hogy tudjam, melyik ringyókat kell megleckéztetnem.
Közben Ed átnyújtott egy hatalmas virágcsokrot Arianának, aki boldogan a nyakába vetette magát, aztán elővett táskájából egy összehajtogatott papírlapot.
- Ezt neked rajzoltam - mondta, és átadta művét a fiúnak.
Ed kíváncsian széthajtotta a lapot, aztán ijedten gyorsan vissza is hajtogatta.
- Ez egy farok. Miből gondoltad, hogy örülni fogok neki?
- Butus, ez a te farkad! Nem látod, milyen élethű? Nem tetszik? Sokat dolgoztam rajta - sajnálkozott elszontyolodva Ariana. Ed közelebb húzta őt magához, hogy átölelje. Képtelen volt haragudni a lányra. Legszívesebben minden félretett pénzét Valentin napi ajándékokra költötte volna, de nem akarta elijeszteni Arianát. Úgy gondolta, néhány heti együtt járás után egy szép virágcsokor és egy délutáni mozi tökéletesen megfelel a célra.
- Nagyon ügyes vagy, köszönöm. Csak soha senkinek ne mutasd meg, ha rólam rajzolsz - mondta végül. Kínosan és furcsán érezte magát, ha a férfiasságáról készített rajzra gondolt.

Ariana & Ed

Dylan meglepődött, amikor a padjához lépve látta, hogy neki és Logannek is érkezett néhány üzenet. Leült és kíváncsian szétnyitotta a saját térfelén pihenő papírfecniket. Meg sem lepődött, amikor a legtöbben szerelmi vallomások helyett homofób obszcenitásokat olvasott. Kíváncsian a Logannek címzett halom felé fordult. A fiú még nem érkezett meg és nagy volt a kísértés, hogy beleolvasson néhány üzenetébe. Végül azonban erőt vett magán és nem tette meg. Amikor meglátta az ajtón belépő Logant és találkozott a tekintetük, legszívesebben felpattant volna, hogy a nyakába vesse magát. Nem akarta, hogy haragudjanak egymásra, de úgy döntött megvárja, hogy Logan kezdeményezzen. Egy pillanatig megfordult a fejében, hogy a fiú másik helyet keres magának. Megkönnyebbülten kifújta a levegőt, amikor Logan végül mellette foglalt helyet.
- Szia - köszönt a fiú, miután leült.
- Szia - mondta Dylan, de nem mert barátjára nézni. Közben hallotta, ahogy Logan beszélni kezd.
- Nagyon sokszor hívtalak és írtam is este.
- Tudom, de haragudtam rád.
- És most már nem haragszol? - érdeklődött reménykedve Logan, miközben a fiúhoz fordult.
- De, csak már nem annyira - nézett fel Dylan.
- Bocsáss meg! Nem akartam durva lenni veled, csak annyira ideges voltam anya miatt, és rajtad vezettem le... Megijedtem, amiért eltiltott tőled. - Logan a pad alatt megfogta barátja kezét és gyengéden megszorította. Megkönnyebbült, amikor Dylan nem húzódott el tőle.
- Sajnálom, hogy a hátad mögött intézkedtem és minden rosszabb lett, de engem is meg kell értened! Képzeld magad a helyembe. Te tétlenül képes lennél nézni, hogy az apám ver engem? Szerintem fordított esetben te már rég neki mentél volna. Én egész eddig nem tettem semmit, mert megkértél rá, de már nem bírtam tovább - fakadt ki Dylan kétségbeesetten. Logan magához húzta és szorosan átölelte őt.
- Igazad van. Sajnálom, kicsim! Hálás vagyok, amiért segíteni akartál. Édes vagy. Nem te tehetsz róla, hogy anyáék ilyenek. Annyira szégyellem magam, hogy miattam elestél. Egész este nem tudtam aludni.
- Én sem - dörmögte bele a fiú vállába Dylan, miközben viszonozta az ölelést.
- Meg tudsz bocsájtani? - kérdezte kutyakölyök-nézéssel, bűnbánóan Logan, miután elengedték egymást.
Dylan elmosolyodott és bólintott. - Nem tudok rád sokáig haragudni. - azzal lehajolt a táskájáért és elővett belőle egy fotóalbumot, hogy átnyújtsa Logannek. - Boldog Valentin napot! - Lámpalázasan nézte, ahogy barátja elveszi tőle az albumot és felnyitja.
- Beleraktad az összes közös képünket? - kérdezte Logan meghatódva, aztán boldogan elmosolyodott és Dylanhez hajolt, hogy megcsókolja őt. - Köszönöm, nagyon tetszik. Te vagy a legédesebb fiú a világon. Én sem feledkeztem meg az ajándékodról, de csak később tudom átadni.
- Örülök, hogy tetszik, és nem baj - mondta megkönnyebbülve Dylan. - Megnézed, kiktől kaptál üzenetet? - sandított kíváncsian a padon heverő üdvözlőkártyákra és papírfecnikre.
- Nem érdekel - vont vállat Logan. - Számomra csak te létezel.
- Azért nézzük meg őket! - Dylan mohón a papírokra vetette magát, hogy szétnyissa őket, Logan pedig beadta a derekát és csatlakozott hozzá.
- Ezeket mind Kristen küldte és elég obszcének - ráncolta a homlokát, miután elolvasott néhány üzenetet.
- Miket írt? - hajolt közelebb Dylan.
- Például azt, hogy húzzam karóba őt. Úristen, ne... az egyikhez csatolt egy meztelen képet is magáról. Ezt el kell égetni.
- Ebben azt írja, szerzett egy felcsatolható vibrátort és készen áll, hogy beöltözzön nekem és kipróbáljátok - olvasott fel egy újabb üzenetet Dylan, aztán megakadt a tekintete egy másikon. - Egyszer úgyis az enyém leszel - idézte a szöveget. - Ezt ki írhatta?
- Biztosan ezt is ő.
- Nem, ezt más kézírással írták.
- Tudom, mire gondolsz, de Rita a pszichiátrián van. Ő nem írhatta, ne aggódj! - nyugtatgatta Logan.
- De akkor ki írja nekem is azokat az üzeneteket? Olyan, mintha ő lenne az... - csóválta a fejét Dylan.
- Nem tudom. Talán valaki csak szórakozik velünk. Valaki, aki hallott arról, amit Rita csinált. Kaptál azóta újabb SMS-t?
- Szerencsére nem, de rossz érzésem van.

Dylan

A becsengetéssel egy időben Pierre lépett be az osztályterem ajtaján. Néhány tanuló kíváncsian nézett a férfira, miközben az a tanári asztal mögé lépett.
- Ön tartja meg az órát? - örvendezett Miley, aki a hátsó padban ült Selena mellett és összekócolódott haját próbálta megigazítani. Éppen csengetés előtt egy perccel érkezett meg a mosdóbeli kalandjából.
- Igen, mert Watson tanár úr beteget jelentett - bólintott Pierre, miközben leült az asztal mögé. - Úgy gondoltam, a mai órán játszhatnánk egy kicsit. Tudom, Valentin nap van és néhányan már most rengeteg szerelmes üzenetet kaptatok - itt vetett egy pillantást az első padban ülő Iggy előtt heverő levélkupacra -, de nem szeretném, ha bárki is elhanyagolva érezné magát. Nem baj, ha éppen szinglik vagytok. Szerelem nélkül is lehet teljes életet élni. Azt szeretném, ha elsősorban saját magatokat és a társaitokat próbálnátok megszeretni, vagy legalább elfogadni. Úgyhogy arra gondoltam, hogy mindenki húzhatna egy nevet ebből a tasakból és mondana néhány jó szót arról, akinek a nevét kihúzta. Mindenki megérdemel egy kis dicséretet - fejezte be az előtte heverő papírtasakra bökve, aztán beledugta a kezét és kihúzott belőle egy papírfecnit. 
- Ilyet már játszottunk a tavalyi kiránduláson - vetette oda unottan Selena.
Pierre felvonta a szemöldökét. - Szeretnél inkább tanulni?
- Nem szóltam.
- Kristen, gyere és húzz egyet!
A szólított lány felállt és a fenekét riszálva a tanári asztalhoz lépett. Miután kihúzott egy fecnit a tasakból, felolvasta a rajta szereplő nevet. - Ed - mondta csalódottan. Abban reménykedett, hogy Loganről beszélhet.
- Mondj róla valami pozitívat! - biztatta Pierre.
Kristen sóhajtott és azon törte a fejét, mit is mondhatna. - Okos és kedves.
- Egy kicsit jobban is megerőltethetnéd magad.
- Mit mondhatnék még? Annyira nem ismerjük egymást. Nem tudom, milyen lehet az ágyban, de nem hinném, hogy nagy durranás. A péniszét olyan tizenöt centire tippelném, de lehet, hogy inkább tizennégy - töprengett Kristen az egyre vörösödő fiúra pillantva.
- Inkább ülj le, én pedig úgy teszek, mintha mindezt nem is hallottam volna.
- Magának biztos nagyobb és vaskosabb - kacsintott a lány, miközben száját törölgetve a helyére indult.
- Ed, gyere és húzz egy nevet te is! - kérte Pierre. Közben rosszallóan csóválta a fejét, de úgy tűnt, mintha egy mosolyt próbálna elfojtani.
Ed kilépett a tanári asztalhoz és kihúzta Justin nevét. Lámpalázasan megköszörülte a torkát, aztán az ablakon kibámulva beszélni kezdett. Nem akart senkivel sem szemkontaktusba kerülni, mert attól csak belezavarodott volna a mondanivalójába. - Justin népszerű, jóképű és a focicsapat kapitánya. Ugyan nem szoktunk együtt lógni, de úgy vettem észre, hogy nagyon sokat változott az utóbbi hónapokban. Régen sokszor viselkedett baromként és fennhordta az orrát, de mostanában sokkal barátságosabb és kedvesebb. Örülök, hogy vannak olyan népszerű diákok is, akik tisztelettel tudnak bánni másokkal - mondta.
Pierre elégedetten bólintott és elmosolyodott. - Na ez már sokkal közelebb áll ahhoz, amire gondoltam! Ügyes vagy, Ed. Miközben Ed a helyére menet elhaladt Justin mellett, a fiú hátba veregette őt.
- Kösz, pajti - mosolygott rá hálásan, Ed pedig sután biccentett.
Justin Luke-ot húzta és néhány másodpercig töprengve bámult maga elé, ugyanis rá kellett döbbennie, hogy hiába osztálytársak már harmadik éve, szinte alig ismeri a fiút. - Luke nem az a fajta, aki a középpontba vágyik. Nem sokszor hallani a hangját. Nem szokott veszekedni és ha a barátaival látom, mindig úgy tűnik, hogy jól érzik magukat. Egyszer láttam youtube-on egy videót, amin gitározik. Egész jól nyomja.
Pierre bólintott, Justin a helyére ment, Luke pedig kisétált a tanári asztalhoz, hogy kihúzza a tasakból Miley nevét.
- Én mindig azt gondoltam, hogy Miley csak egy lotyó, amíg jobban meg nem ismertem őt. Akkor rájöttem, hogy igazából nagyon király arc. Régen nem voltunk jóban, mert mindenkit szekált és verekedett is, de az utóbbi időben szerintem nagyon sokat változott. Mindig kiáll másokért, nem szereti az igazságtalanságot, nagyon jó hallgatóság. Tudja, hogyan kell lelket önteni a másikba és mindig megnevettet, ha rossz passzban vagy. Mostanában ritkán találkozunk sulin kívül, de remélem ez hamarosan változni fog, mert hiányzik hogy együtt lógjunk - mondta, aztán a hátsó padban éppen chipset falatozó lányra mosolygott.
- Imádlak, bébi - kiáltotta Miley, mire az első padban ülő Demi féltékenyen forgatta a szemét. Amikor Miley elsétált mellette, irigykedve mérte végig a magabiztos, mindig dögösen festő lányt.
- Dylan - olvasta fel Miley a kezében tartott papírfecnit, mire a névre hallgató fiú feszülten mocorogni kezdett a helyén. - Mit is mondhatnék? Nem értem, miért piszkálják annyian. Biztosan irigyek rá, mert a szülei gazdagok. Más nem jut eszembe, mert egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy az emberek még ma is ennyire szűk látókörűek és homofóbok. Dylan zabálnivaló. Kedves, aranyos, bármit megtenne a barátaiért és mindig kiáll mások mellett annak ellenére, hogy ezzel csak még több piszkálódásnak teszi ki magát. Ő és Logan nagyon cukik együtt. Ha egyszer úgy döntenek, hogy kipróbálnák egy csajjal is, én bármikor elérhető vagyok akár egy édes-hármasra is - kacsintott Miley, amikor mondandója végére ért.
- Pedig már épp meg akartalak dicsérni - csóválta a fejét Pierre.
Miley vetett egy pillantást a tanárra és sóvárogva az ajkába harapott, mielőtt a helyére ment.
Dylan még Ednél is lámpalázasabb volt, amikor kelletlenül kilépett a tanári asztalhoz, hogy bedugja remegő kezét a papírtasakba. Amikor megnézte a kezében tartott fecnit, kissé megkönnyebbült. A neonfények alatt azonban így is hunyorgott és verejtékezni kezdett a homloka, miközben beszélt. - Demi az egyik legkedvesebb lány a suliban. Nem tudok róla rosszat mondani. Vidám, mosolygós, barátságos. Megérdemli, hogy találjon valakit, aki igazán boldoggá teszi - mondta, aztán sietve a helyére ment. Közben senkire nem nézett rá, még Demire sem, aki hálásan mosolygott. A lány Kristen nevét húzta ki és megpróbálta összeszedni gondolatait, hogy csak pozitívumok hagyják el a száját. - Kristen rettenetesen sokat változott év eleje óta. Nem csak külsőleg, de belsőleg is. Mintha kicserélték volna. Úgy érzem, végre rátalált a hangjára és most már önmaga lehet. Örülök, hogy összebarátkozott Mileyval, mert nagyon jó hatással vannak egymásra. Azt viszont sajnálom, hogy a jegyei leromlottak, mert ő az egyik legokosabb csaj az osztályban.
- El fog kárhozni! Isten nem bottal ver! A pokol tárt karokkal várja az ilyen könnyűvérű cédákat! - csattant fel ingerülten Kaya. Mielőtt észbe kapott volna, a szavak már el is hagyták az ajkát. A szája elé kapott, mintha meglepődött volna saját merészségén. Pierre még pislogni is elfelejtett, miközben a lányra emelte tekintetét. Végül azonban egy szót sem szólt. Képtelen volt bármit is mondani.
- Akkor mivel ver? Remélem egy nagy fasszal! - kiáltotta a hátsó padból Kristen.
- Te Istenkáromló! Megbánod még, amikor perzselni fog a Pokol forró tüze. Eszedbe jut majd, hogy figyelmeztettelek és bánni fogod, hogy nem hallgattál rám! - fordult hátra Kaya.
- Köszönjük Kaya, de most inkább gyere ki és húzz egy nevet, mert Kristen egyszer már húzott - vágta el a vitát Pierre. Kaya még vetett egy utolsó, lesújtó pillantást Kristenre, aztán büszkén kihúzta magát és a tanári asztalhoz lépett.
 - Kat - olvasta fel hangosan, majd a copfos lányra emelte tekintetét, aki a padjában éppen instagramozott a telefonján. - Ő is elfog kárhozni! Bármit megtenne a népszerűségért! Áskálódik, ráadásul még bunkó is. Nem tudok róla jót mondani, sajnálom. Amióta ide került, egyetlen jó tulajdonságát sem ismertem meg. Azt hiszi, ő lehet az új Iggy, de elfogadhatná végre, hogy soha nem lesz az.
Iggy elégedetten mosolygott, Kat pedig tátogva nézett fel telefonjáról. Nem hitt a saját fülének. Nem értette, hogy Kaya hogy merészel ilyen hangnemben beszélni róla az egész osztály előtt.
- Te prűd, Isten-mániás apáca! Te inkább meg se szólalj! Állandóan Isten nevében kritizálsz másokat, te képmutató picsa! - csattant fel ingerülten.
- Én csak próbálok mindenkit a fény felé terelni.
- Inkább a helyedre tereld magad - fordult hozzá Pierre, mire Kaya behúzta a nyakát és a helyére ment. Kat gyilkos pillantást vetett rá, mikor felállt és elhaladt a padja mellett.
- Logant húztam - tudósította. - Nem húzhatnék újra? Úgy érzem, hogy semmi jót nem mondhatnék.
- Azért próbáld meg!
- Sajnálom, de nem megy. Egyáltalán nem szimpatikus nekem - kezdte Kat, de végül Pierre szigorú tekintetétől megemberelte magát. Kelletlenül, látványosan felsóhajtott, majd Loganre nézett. - Kedves, rendes, csak kár, hogy langyi.
- Te nem érdemled meg, hogy egyáltalán beszélj Loganről! Arra sem vagy érdemes, hogy beléd törölje a lábát, te csicskó - kiáltott oda Kristen, miközben éppen Logan tarkóját bámulta és közben vadul fantáziált a fiúról.
Logan ezután mondott néhány kedves szót Charliról, aki hálásan mosolygott, majd kihúzta a tasakból Selena nevét.
- Selena egy ringyó. Képtelenség pozitívumokat mondani róla. Amióta ismerem, csak szemétkedik másokkal és áskálódik. Mileyn kívül senkivel sem kedves. Egy álnok kígyó - mondta, majd Pierre tiltakozása ellenére a helyére ment.
Selena, akinek Taylorról kellett beszélnie, hasonló attitűddel nyilatkozott.
- Taylor úgy néz ki, mint Tim Burton Halott Menyasszonya. Ráadásul a kezdetek óta megvet minket, ribancokat. Viszont most, hogy megcsalta a pasiját egy börtöntöltelékkel, kiderült, hogy ő is egy közülünk.
- Köszönjük, Selena. Inkább ülj le.
Taylor visszanyelte könnyeit és felállt, hogy a tanári asztalhoz lépjen. Mikor Iggy meghallotta, hogy a lány róla fog beszélni, összeszűkült szemekkel bámult rá. Meggyőződése volt, hogy Taylor pocskondiázni fogja, de végül nem így lett.
- Sokáig azt hittem, hogy Iggy csak egy szívtelen dög, aki bármire képes a népszerűségért, de be kellett látnom, hogy a kemény álarc mögött mégis csak dobog egy szív. Mindig kiáll a testvéréért és a barátaiért. Meglepődtem, hogy ebédnél az asztalához engedte azt a Shawn gyereket. Korábban sosem volt ilyesmire példa. Talán mégsem akkora picsa, mint azt elsőre és másodjára gondolnánk.
Iggy örült, amikor végre felállhatott, hogy ő is húzzon egy nevet. Élvezte, hogy minden szem rá szegeződik. Akkor volt a leginkább elemében, amikor a középpontba került. Még az sem zavarta, hogy Austin nevét húzta ki a papírtasakból. Úgy döntött, kivételesen előveszi a kedves énjét.
- Nem felejtem el, ahogy Austin évekig bánt a tesómmal, de amióta Nick kikerült a képből, sokat változott. Talán csak ő volt rá rossz hatással, és még nem teljesen menthetetlen a srác. Meglátjuk, mit hoz ki magából.
Ekkor megszólalt az óra végét jelző csengő, Pierre pedig az osztályhoz fordult.
- Sajnálom, hogy a többiekre nem jutott idő, de legközelebb bepótoljuk. Charli, Kat, Selena és Kaya, ti tanítás után egy óra elzárást kaptok, amiért nem teljesítettétek az órai feladatot. Talán így majd elgondolkodtok azon, hogy lehettetek volna kicsit kedvesebbek is a társaitokkal.
- Ne! Én nem bírom ki ezekkel a ribikkel meg azzal az Isten-fétises luvnyával! - tiltakozott Charli, de Pierre leintette őt.
- Gondoltál volna erre hamarabb.
- Nem én tehetek arról, hogy Selenában semmi jó nincs.
- És én miért kapok büntit? Én mondtam Loganről, hogy kedves és okos! Kristen akkor miért nem lesz elzárásban? Ő sem mondott többet Edről - replikázott Kat.
- Mert ő nem tett homofób megjegyzéseket, mint te - felelt Pierre, majd a naplóval a hóna alatt az ajtóhoz indult. - Legyetek egy kicsit kedvesebbek egymással. Legalább egyetlen napra! - búcsúzott.

Pierre

Miley épp az öngyújtója után kutatott táskájában, amikor Dylan a padjához lépett és bátortalanul megszólította őt.
- Csak meg akartam köszönni, amiket rólam mondtál. Jól esett.
Miley felnézett a táskájából és elmosolyodott. - Csak az igazat mondtam - vont vállat, aztán magához ölelte a fiút. Érezte, hogy Dylan összerezzen a hirtelen mozdulattól, mintha nem ölelésre, hanem egy pofonra számítana. Miután elengedte őt, barátságos tekintettel a szemeibe nézett.
- Figyelj, szeretném, ha valamikor átjönnél hozzám és lazítanánk egy kicsit. Hozhatod Logant is. Annyi szarságon mentél keresztül az utóbbi időben. Szeretném, ha kicsit elengednéd magad és kikapcsolódnál, távol mindentől - ajánlotta egy biztató mosoly kíséretében.
- Köszi, ez nagyon rendes tőled - hálálkodott a fiú. - Logan még mindig szobafogságban van, de lehet, hogy én elfogadom a meghívást. Nem akarok otthon depizni, amiért nem lehetünk együtt még Valentin napon sem.
- Ne is. Akkor suli után talizunk - bólintott Miley, aztán megjelent Kristen, hogy elinduljanak cigizni.
- Te is jössz? - kérdezte az újonnan érkező, mire Dylan megcsóválta a fejét.
- Most nem, megpróbálok legalább szünetekben együtt lenni Logannel, ha már máskor nem találkozhatunk.
- Mázlista. Szívesen cserélnék veled - sóvárgott Kristen, mielőtt barátnője nyomában elindult a terem ajtaja felé.
Zayn lámpalázasan indult el a folyosón. A Valentin napi szerelmes üzenetei között akadt egy, ami igazán felkeltette az érdeklődését. Az állt benne, hogy első szünetben legyen Shawn terme előtt, amiből arra következtetett, hogy a fiú végre személyesen akarja bevallani neki, hogy többet érez iránta, mint barátság. 
Zayn korábban sosem izgult, ha lányokról volt szó, de ezúttal olyan területre készült lépni, amit korábban még sosem fedezett fel igazán. Nem volt még semmilyen kapcsolata egy másik fiúval, és nagyon vágyott már arra, hogy ez végre megváltozzon. Bizakodóan lépdelt a folyosón zsebre dugott kézzel, miközben azon töprengett, mit mondjon majd Shawnnak. Észre sem vette, hogy időközben megérkezett a fiú tanterme elé. Az ajtófélfának vetette hátát és összefonta mellkasa előtt a karjait, hogy lazának tűnjön. Közben arra várt, hogy Shawn észrevegye őt és kimenjen hozzá. Meglepődött, amikor a folyosón felé közeledő Calum megállt előtte és beszélni kezdett hozzá.
- Szia. Látom megkaptad az üzimet.
- Te írtad? - nézett rá csalódottan Zayn.
- Igen, én. Miért, valaki másban reménykedtél?
- Nem rád számítottam. Miért akartál találkozni?
- Csak azt akartam mondani, hogy ha bármikor lenne kedved szétszaggatni, csak szólj - ajánlotta egy flörtölő kacsintás kíséretében Calum. 
Zayn megütközve nézett rá, közben pedig erősen koncentrált, hogy ne nevessen fel hangosan. - Szétszaggatni? - vonta fel kérdőn a szemöldökét.
- Igen - bólintott Calum. - Irodalmi nyelven szétkúrhatod a popóm.
- Nem tudtam, hogy meleg vagy.
- Mert nem is vagyok. Én mindenevőnek vallom magam. Eléggé szexmániás vagyok. Nem válogatok. Szóval ha éppen állna a farkad és nincs hová dugnod, csak dobj egy üzit! Én örömmel beengedlek a kapumon. - Calum megigazította a vállán táskáját és indulni készült. - Szívesen kényeztetném a lábfejed is. Most mennem kell kémiára, imádom a periódusos rendszert. Főleg a He és a Re elemeket. Boldog Valentin napot! - búcsúzott kéjes mosollyal az arcán, aztán sarkon fordult és pillanatok alatt eltűnt a folyosón hömpölygő tömegben. 
- He... Re? Here? - motyogta Zayn, miközben tágra nyílt szemekkel nézett Calum után. Be kellett vallania, hogy ha nem lenne Shawn, biztosan élne a Calum által felkínált lehetőséggel. Így azonban csak megcsóválta a fejét és befordult a terembe, hogy köszönjön Shawnnak. A fiú sietve az előtte heverő könyvbe temetkezett, amikor meglátta közeledni Zaynt. A teremből látta, amint Calummal beszélgetett. Most már végképp úgy vélte, hogy valóban volt közöttük valami a kiránduláson.
- Boldog Valentin napot! - köszönt vidáman Zayn, amikor leült Shawn mellé.
- Köszi, neked is - felelt a fiú közönyösen, fel sem nézve a könyvéből.
- Mit tanulsz? - kíváncsiskodott kissé elbizonytalanodva Zayn. Nem ilyen fogadtatásra számított.
- Matek.
- Valami baj van?
- Nincs, csak ezt muszáj átnéznem, mielőtt becsengetnek - hazudta Shawn. Nem látta értelmét annak, hogy felhozza Calumot. Szinte hallotta a beszélgetést, ami utána következne. Zayn megkérdezné, hogy miért érdekli őt az, hogy mikor és kivel fekszik le, aztán közölné vele, hogy semmi köze hozzá, mert köztük egyébként sincs semmi. Így végül jobbnak látta, ha csupán nagyon elfoglaltnak tetteti magát.
- Hát jó. Ebédnél talizunk - búcsúzott Zayn, miközben felállt. Shawn bólintott, de még mindig nem nézett fel a fiúra. Csupán hallotta, ahogy az kitolja a székét, aztán egyre távolodó léptekkel kisétál a teremből.

Zayn

Iggy a mosdó falára szerelt tükörben nézegette magát barátnői társaságában, amikor Nina úgy döntött, hogy előhozakodik a Zac-kel való találkozásával.
- Találd ki, ki járt nálam tegnap este!
- Brad Pitt? - tippelt izgatottan Ariana, aki lófarkát fésülte a tükör előtt.
- Nem - nézett rá megütközve Nina. - Mit keresne nálam Brad Pitt? Nem, mintha bánnám... 
- Nina, már megint lefeküdtél valami lúzerrel? - sóhajtott Iggy az ajkát rúzsozva.
- Nem. Zac jött el hozzám - jelentette ki Nina. Elégedetten konstatálta, hogy Iggy leemeli tekintetét a tükörképéről és felé fordul.
- Még mindig keféli azt a szutykos nővéred?
- Nem. Rólad akart beszélni. Bocsánatot akar kérni. Azt mondta, mondjam meg neked, hogy találkozz vele.
- Tudtommal nem vagy postás, neki pedig semmi joga, hogy üzengessen nekem a történtek után! - csattant fel ingerülten Iggy. Közben intett Arianának, hogy a saját haja helyett az övét kezdje fésülni.
- Úgy tűnt, tényleg megbánta, de tudtam, hogy nem fogsz vele találkozni. Megkért, hogy ha így alakul, adjam át ezt - mondta Nina és elővett a táskájából egy borítékot. Iggy éppen csak vetett rá egy pillantást, aztán újra a tükör felé fordult. - Égesd el. Nem érdekel, mi áll benne.
- Én elolvashatom? - próbálkozott kíváncsian Ariana.
- Nem. És nem akarok többé Zacről hallani!
- Kár, hogy egy seggfej. Pedig olyan jó pasi - sajnálkozott Charli.

Nina

Luke az iskola mögé igyekezett, hogy elszívjon egy cigarettát. Közben azon töprengett, vajon mit mondhatna Deminek. Nem akarta elijeszteni a lányt, de azt sem szerette volna éreztetni vele, hogy nem érez többet iránta, mint barátság. Tudta, hogy vészesen fogy az ideje. Hamarosan rá kell szánnia magát, hogy elé álljon, ha nem akar lemaradni a Valentin napi vallomásról. Előző órán megpróbált írni Deminek egy levelet, amiben arra kéri, hogy randizzon vele, de többszöri próbálkozás után is bugyutának érzett minden papírra vetett szót. Gondolataiból az iskola falának támaszkodó Taylor zökkentette ki. A lány nem vette észre, hogy valaki közeledik felé. A borús égbolt felé emelt arcát könnyek szelték át. A fekete szemceruza elkenődött a szemei alatt, szájából füstölgő cigaretta lógott. Luke egy pillanatra még meg is sajnálta őt. Tette ezt annak ellenére, hogy a lány még válófélben lévő szüleinél is több fájdalmat okozott neki. Nem is olyan rég még rohant volna, hogy letörölje Taylor arcáról a könnyeket és a karjaiba zárja őt, most pedig másfél méternyire vannak egymástól, és szóba sem állnak a másikkal. Végül a fiú képtelen volt megállni, hogy ne kérdezzen rá a könnyek okára.
- Mi a baj? A börtöntöltelék pasid bilincset vett neked Valentin napra? - élcelődött, a gúny azonban elhalt a hangjában.
Taylor összerezzent, amikor észrevette, hogy nincs egyedül. Sietve elfordult, hogy letörölje arcáról a könnyeket.
- Nagyon vicces vagy, de légyszi ne most. Tényleg nem vagyok olyan hangulatban - mondta fáradt hangon.
Luke közelebb lépett hozzá. Akaratlanul is aggódni kezdett a lányért. Még sosem látta őt ennyire magába zuhanva.
- Most komolyan, mi történt?
- Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne - vetette oda Taylor, aztán eltaposta cigarettája maradványait és eloldalazott a fiú mellett. Luke megragadta a karját és szembe fordította őt magával.
- Mondd el!
- De nem tehetem! - fakadt ki Taylor. Hosszú haja táncot járt az arca körül, amikor Luke elkapta a karját.
- Mi az, hogy nem teheted? Beépültél az FBI-ba?
- Nem, te bolond. Senkinek nem beszélhetek róla. Vannak dolgok, amiket ha tudnál, talán nem utálnál ennyire.
- Akkor mondd el! - kérlelte Luke. - Annak idején mindent elmondtunk egymásnak.
- Azóta minden megváltozott. Már nem is beszélünk soha. Na meg látom, hogy hogyan nézel Demire... - forgatta a szemét Taylor. Bár zaklatott volt, a féltékenység még így is sütött a hangjából. Ijedten nézett körül az iskola mögött. Mintha attól tartana, hogy valaki figyeli őt.
- Mitől félsz ennyire? - követte a lány tekintetét értetlenül Luke. - Valami balhéba keveredtél?
- Mondtam, hogy nem beszélhetek róla - erősködött Taylor, miközben finoman lefejtette karjáról Luke ujjait. - Sajnálom, hogy mindent tönkretettem. Bárcsak együtt ünnepelhetnénk a Valentin napot - mondta könnyes szemmel, aztán sietős léptekkel faképnél hagyta a fiút.
Luke még hosszú percekig nézett némán abba az irányba, ahol a lány eltűnt az iskola sarkánál.

Taylor

A tanteremben mindeközben hangosan zajlott az élet. A sulirádióból szerelmes dalok szóltak, Kristen pedig erotikusnak szánt mozdulatokkal táncolt a tábla előtt, hogy felhívja magára Logan figyelmét. A fiú azonban nem foglalkozott mással, csak Dylannel. Minden percet ki akart használni, amit szerelmével tölthet. A padban ülve egymás kezét fogták és beszélgettek.
- Miley áthívott suli után magukhoz - mesélte Dylan.
Logan tűnődve nézett rá. - És szeretnél menni?
- Jó lenne kicsit nem otthon lenni, mert amióta szobafogságban vagy, én sem járok sehova, de nélküled úgysem lenne igazán jó.
- Menj el! - biztatta Logan. - Ha otthon ülsz, akkor csak még rosszabb, hogy nem lehetünk együtt. Majd írunk egymásnak és beszélünk telefonon. Rád fér már, hogy kicsit kikapcsolj, Miley pedig jó fej. Lesznek ott mások is? Nem örülnék, ha Selena folyamatosan piszkálna téged, annak meg pláne nem, ha odavinné Ashtont. Mostanában láttam őket együtt párszor.
- Azt nem mondta Miley, de ha ott lesznek, akkor én tuti nem megyek - húzta el a száját Dylan. - Csak otthon sem akarok lenni. Iggy biztosan Justinnal lesz, Awstennel meg nem vagyok olyan jóban.
- De nem cseszeget, igaz? - pislogott rá aggódva Logan és megszorította a kezét.
- Meglepő, de nem. Talán csak mert mindig bezárkózom a szobámba, vagy megváltozott ez alatt a fél év alatt.
- Ajánlom is neki.
Selena tinderezés közben Miley-val beszélgetett a hátsó padban. - Mit csináljunk suli után? Jól esne egy orgia. Ha jó idő lesz, kereshetnénk megint egy focipályát. A legutóbb is olyan jól elvoltunk a focistákkal. Utána kamillás fürdővízben kellett áztatnom a puncimat, úgy elhasználták, de megérte.
- Jó lenne bébi, én is éhezem - sóhajtott Miley -, de legyen inkább holnap. Mára már más programom van.
- És mi? - fordult felé Selena. Az arcán a sértődöttség és a kíváncsiság furcsa elegye játszott.
- Dylannel fogok lógni, ha igent mond rá.
- Ez most komoly?! Ejtesz engem azért a szerencsétlenért?! Mégis mi a faszt tudnál vele csinálni? Star Warst nézni?
- Felőlem bármit nézhetünk, ha előtte jól beállok - vonta meg a vállát Miley. - Sajnálom őt, vágod? Annyi szarság történt vele az elmúlt hónapokban. Szeretném, ha legalább pár órára megfeledkezhetne róluk.
- Ki vagy te, és mit csináltál a legjobb barinőmmel? - méregette a lányt gyanakodva Selena.
- Semmit, csak próbálok jobb ember lenni. Attól, hogy ribi vagyok, még nem kell köcsögnek is lennem. Legalább olyanokkal nem, akik nem adtak okot rá.
Selena a homlokát ráncolta, majd végül elmosolyodott. - Értem már! Be akarod drogozni, hogy aztán leszophasd! Eltaláltam? - kérdezte reménykedve.
- Szívesem leszopnám, de nem. Szeretem a szexet, de csak akkor, ha a másik is akarja - mutatott rá Miley.
- Mióta jönnek be neked az ilyen pasik? Azt hittem, neked a rossz fiúk a gyengéid, mint Zayn vagy Ashton.
- Nem csak egy zsánerem van. Dylan olyan ártatlan. Ez nagyon beindítja a fantáziám. Ráadásul az ő étlapján nem szerepel a punci, ez pedig még ellenállhatatlanabbá teszi a számomra. Hiszen soha nem kóstolhatom meg a farkát.
- Aggódom érted - jelentette ki Selena. - Először összebarátkozol Kristennel, aztán Dylannel akarsz lógni? Ha valaki fél évvel ezelőtt ezt mondta volna rólad, kinevetem. Mintha teljesen kicseréltek volna.
- Figyelj, szivi. Mióta Kristen is a barátom, sokkal jobb a közérzetem. Soha nem nevettem korábban annyit, mint amióta jóban vagyunk. Régen a rossz társasággal lógtunk. Nick, Austin és a többi faszkalap? Nem is csoda, hogy egy banyaként viselkedtem. Most viszont kiegyensúlyozott vagyok és boldog. Neked sem ártana kipróbálni - mosolygott Miley.
- Én biztos, hogy nem leszek Teréz Anya - forgatta a szemét Selena. - Viszont csatlakozhatnék hozzátok ma délután. Biztos sokat nevetnék egy beszívott Dylanen. Végre nem vagyok szobafogságban! Olyan sokáig senyvedtem.
- Nem. Azt mondtam Dylannek, hogy kikapcsolódhat, de ha te ott leszel, úgyis piszkálni fogod.
- De Kristen ott lehet, igaz?
- Még neki sem mondtam semmit.
- Ez nem volt válasz a kérdésemre.
- Nem tudom, szerintem csak ketten leszünk. Holnap pedig csak a tiéd vagyok, bébi - zárta le a témát Miley, Selena pedig sértődötten csendbe burkolódzott és folytatta a tinderezést.

Miley

Közben Ava egy emelettel lejjebb a saját tanterme előtt szólította le az arra járókat, hogy embereket toborozzon az Iggy-ellenes akciójához. Bosszúsan tapasztalta, hogy a diákok zöme nem igazán kapható a dologra. A legtöbben ugyanis vagy csodálták Iggyt, vagy féltek tőle, esetleg mindkettő. Senki sem csatlakozott volna szívesen egy ismeretlen cserediákhoz, hogy az oldalán szembeszálljon az iskola legnépszerűbb tanulójával. Ava már éppen kezdte feladni a próbálkozást aznapra, amikor az arra járó Kat odalépett hozzá.
- Én szívesen benne vagyok bármiben, amivel leigázhatjuk Iggyt - mondta, mire Ava szélesen elmosolyodott.
- Végre valaki! Eddig ketten vagyunk.
- Leszünk többen is, ne aggódj! - kacsintott Kat.
- Nem tudod esetleg, hogy ki csinálta azt a leleplező weboldalt Iggyről? Szívesen beszélnék vele. Sokat segíthetne nekünk az ügyben.
- Sajnos nem, de suli után megkereshetnénk Victoriát. Ő Nina nővére. Ő volt az előző méhkirálynő a suliban, mielőtt leballagott. A kiránduláson úgy vettem észre, hogy nincsenek igazán jóban egymással. Talán csatlakozna hozzánk és segíthetne - javasolta Kat. Úgy érezte, hogy hamarosan eljön a megfelelő pillanat ahhoz, hogy elfoglalhassa Iggy trónját. A twerkelős Tik-Tok videóit egyre többen tekintették meg. Valójában senki sem tudta, hogy ő szerepel rajtuk, ugyanis minden felvételen álarcot viselt. Úgy tervezte, megvárja, hogy kellően ismert legyen a közösségi oldalon, és csak azután fedi fel a kilétét. Ha addig sikerülne Iggyt letaszítani képzeletbeli trónjáról, senki sem állna többé az útjában.
- Remek ötlet. Bejelöllek majd facebook-on és beszélünk. Kat, igaz? - mosolygott izgatottan Ava. Fogalma sem volt arról, hogy a lányt nem a demokrácia, hanem csupán a népszerűség és a hatalom érdekli.
- Igen. Kat Graham. Jelölj be, aztán majd dumálunk! Na cupp - búcsúzott Kat Iggyt utánozva, majd fenekét rázva tovább sétált a folyosón.
Talán tényleg tehetek valamit az itteni diákokért, amíg itt vagyok - gondolta reménykedve Ava.

Ava

Utolsó óra után Dylan és Logan kéz a kézben sétáltak ki az iskola ajtaján. Mindketten lehangoltak voltak, amiért nem tölthetik együtt a Valentin nap hátralévő részét.
- Szerinted meddig leszel még szobafogságban? - érdeklődött Dylan. Hátizsákja pántjába akasztotta ujjait, miközben barátjára pillantott. A mellette lépkedő fiú csalódottan csóválta a fejét.
- Szerintem életem végéig.
- Lehet, hogy megint el kellene játszanunk, hogy szakítunk?
- Nem tudom. Amikor legutóbb Justin segített, úgy tűnt, anya végre elfogad minket, aztán megint begolyózott. Biztosan Robert tömte tele a fejét. Szerintem nem hinnének nekünk, ha megint eljátszanánk, hogy összevesztünk - töprengett Logan.
Dylan tehetetlenül sóhajtott, amikor a parkolóhoz értek. - De így meg soha nem fognak megbékélni azzal, hogy velem vagy. Örökké nem tarthatnak téged bezárva... vagy igen?
- Nem tudom. Arra gondoltam azt hazudom, hogy csatlakoztam egy délutáni szakkörhöz, hogy legalább addig ellóghassak hozzád, de anya tuti felhívná a sulit és rákérdezne.
- Akkor mi lenne, ha tényleg csatlakoznánk valamihez mindketten? Akkor legalább délután is együtt lehetnénk, még ha nem is kettesben - javasolta kissé felélénkülve Dylan.
Logan szembefordult vele és kíváncsian felvonta a szemöldökét.
- Feláldoznád rá az idődet?
- Még szép! Nem lenne áldozat, ha veled lehetnék - mondta Dylan, mire barátja halványan elmosolyodott és magához ölelte őt.
- Hazaviszlek és majd a sarkon kiteszlek, hogy ne vegyék észre. Akkor nem kell a suli busszal menned és még egy kicsit együtt lehetünk... - kezdte Dylan, aztán elkomorodott arccal folytatta: - ...basszus, nincs is itt a kocsim. Engem is Justin hozott ma suliba. Akkor úgy néz ki, hogy együtt fogunk buszozni.
Éppen tovább indultak a buszmegálló felé, amikor csatlakozott hozzájuk Miley. A lánynak szemmel láthatóan nagyon jó kedve volt.
- Most Selena haza dob, aztán várlak! Ugye jössz akkor? - fordult Dylanhez.
- Megyek - bólintott a fiú, miután átfutott az agyán, hogy a délutánt vagy Awstennal, vagy egymagában kellene töltenie.
Miley szélesen elmosolyodott, aztán sajnálkozva Loganre nézett. - Szívás, hogy te nem jöhetsz, pedig jó lett volna.
- Ne is mondd! Az életem egy börtön... de ti érezzétek jól magatokat, és vigyázz Dylanre! - kérte komoly arckifejezéssel Logan. - Selena nem lesz ott, ugye?
- Nem. Megmondtam neki, hogy ne jöjjön. Azt akarom, hogy Dylan jól érezze magát.
- Ez nagyon kedves tőled - hálálkodott Dylan. - Hánykor menjek át?
- Amikor neked jó. Én úgysem írok leckét, és tanulni sem fogok - vonta meg a vállát Miley.
- Akkor öt körül átmegyek. Addig kajálok és gyorsan megcsinálom a házit.
- Rendben, várlak. Na hali! - azzal Miley ellibbent, hogy csatlakozzon a néhány méterrel távolabb bosszúsan karbatett kézzel ácsorgó Selena és a mellettük elhaladó pasikat szemérmetlenül stírölő Kristen párosához.

Dylan

Iggy az iskola ajtaja előtt állt barátnőivel és bosszúsan követte tekintetével a buszmegálló felé igyekvő Avát. Ingerültsége csak még inkább nőni kezdett, amikor megakadt a szeme Justinon, aki egy csokornyi lány gyűrűjében állt a parkolóban és úgy tekintgetett körbe, mintha a menekülési útvonalat próbálná kiötleni. Iggy Ariana kezébe nyomta a táskáját és ingerülten elindult a fiú felé. Barátnői értetlenül néztek utána, aztán kapkodva csatlakoztak hozzá. Amikor Justinhoz értek, Iggy csípőre tett kézzel megállt a rajongó lányok mellett, és emelt hangon megszólalt. - Mi folyik itt?!
A lány-koszorú egyik tagja felé fordult, a mosoly pedig azonnal eltűnt az arcáról. - Mi csak... - kezdte, de Iggy belé fojtotta a szót.
- Éppen a pasim körül legyeskedtek? Mégis mit képzeltek magatokról? Azt hiszitek, bármelyikőtökre is ráfanyalodna, mikor olyan bombázóval járhat, mint én? Na tünés!
A lányok riadtan szétszóródtak és pillanatok alatt eltűntek Justin közeléből. Iggy elégedetten a fiúhoz lépett és megfogta a kezét. - Most biztosan hízik a májad - forgatta a szemét.
- Én csak örülök, hogy féltékeny vagy - mosolygott Justin.
- Nem vagyok féltékeny erre a kiéhezett csordára.
Barátja továbbra is vigyorogva vállat vont. - Ha te mondod...
- Inkább menjünk! - terelte a szót türelmetlenül Iggy.
- És Dylan? - nézett körbe Justin.
- Az előbb írt egy üzit, hogy buszozni fog Logannel. Nem is értem, hogy képes ilyesmire.
- A szerelem nagy úr.
- Azért ne éld bele magad túlságosan abba, hogy egyszer majd mi is kézen fogva fogunk utazni az iskolabuszon - vetette hátra haját Iggy, aztán megállt Justin kocsija mellett és megvárta, hogy a fiú kinyissa neki az ajtót.

Iggy

Victoria beleegyezett, hogy a plázában találkozik Kattel és Avával. A két lány a Starbucksban várta őt.
- Ez a csaj ugyanolyan felszínesnek és beképzeltnek tűnik, mint Iggy - jegyezte meg bizonytalanul Ava, amikor végignézték, ahogy Victoria kivasalt hajjal, a borús idő ellenére napszemüvegben tipeg feléjük.
- Sokkal rosszabb, de tedd félre az aggályaidat, ha változást akarsz! Szükségünk van rá - jelentette ki Kat, majd elmosolyodott, amikor Victoria megállt előttük. A lány nem vesztegette az idejét köszönésre.
- Azt mondtátok, Iggyvel kapcsolatban akartok beszélni velem - mondta.
- Igen. Meg akarom dönteni a kényuralmát. Demokráciát akarok - bólintott Ava.
- Akkor menj, és rendelj nekem egy zsírszegény lattét! Addig leülök, mert elfáradtam, míg ide értem a bejárattól.
Amikor már mindhárman egy-egy forró ital 
fölött ücsörögtek az egyik asztalnál, Victoria levette napszemüvegét és a két lányra függesztette tekintetét.
- Mégis mit vártok tőlem?
- Arra gondoltunk, hogy talán van valami a tarsolyodban Iggyék ellen. Úgy tudom, te is szívesen megleckéztetnéd őket - vette át a szót Kat.
- Ezzel csak egy baj van, hogy Iggy teljesen bebetonozta magát a csúcsra. Gondolom láttátok a róla és a klikkjéről készült weboldalt. Még a pletykák sem ártanak neki. Úgy tűnik, rendíthetetlen az uralma.
- Te nem tudod véletlenül, hogy ki hozta létre azt az oldalt? Szívesen beszélnénk vele - érdeklődött Ava, majd izgatottan várta az egykori méhkirálynő válaszát.
- Sajnos nem tudom, ki lehet. Teljes inkognitóban dolgozik - hazudta Victoria, aki megtanulta, hogy senkiben sem bízhat feltétel nélkül. Esze ágában sem volt elárulni a két lánynak, hogy ő üzemelteti a szóban forgó weblapot.
- Nem tudom, mit tehetnénk - sóhajtott tanácstalanul Ava.
- Szedjétek már össze magatokat! Ennél agyafúrtabbnak kell lennetek, ha le akarjátok őt gyűrni. Nem láttátok a Bajos csajokat? Ha kívülről nem sikerül, akkor belülről kell megbomlasztani a klikket. Mivel én nem járok már a suliba, nem sokat tehetek, de ti igen! Érjétek el, hogy a barátnői ellene forduljanak. Verjetek éket Iggy és Justin közé. Mérgezzétek meg a kapcsolatát Dylannel. Higgyétek el, ha ez sikerül, Iggy előbb-utóbb megtörik, aztán könnyű szerrel letaszíthatjátok a trónról - mosolygott ravaszul Victoria.
-Mondani könnyű. Lehetetlen Dylant Iggy ellen fordítani. Vagy Justint... vagy a barátnőit. Képtelenség - csóválta a fejét megadóan Kat.
- Nem az, csak kreatívnak kell lennetek. Forduljatok Selenához. Ő is a mi oldalunkon áll. Ha összefogunk, sikerülni fog. Nekem azonban most mennem kell. - Victoria ivott még egy kortyot a lattéjából, aztán felállt. Mielőtt távozott, még utoljára a lányok felé fordult. - Ha minden jól megy, ma sikerül Iggyt és Ninát egymás ellen fordítanom.
Látta, hogy Kat és Ava arcára izgalom és csodálkozás egyvelege ül ki. Felvette napszemüvegét, majd elégedetten elsétált.
Otthon aztán kivárta a megfelelő pillanatot. Amikor meghallotta a Ninával közösen használt fürdőszobából kiszűrődő vízcsobogást, kilépett a folyosóra és beosont testvére szobájába. A lány telefonja az ágyon hevert. Victoria nesztelenül odalépett és a kezébe vette a mobilt. Nem kellett csalódnia: a galériába lépve hamarosan rátalált néhány Nináról készült félmeztelen fotóra és videóra. Kiválasztotta az egyik videót, amin a lány éppen felfedi meztelen melleit a kamera előtt. Ujjával rápöccintett a megosztásra és elküldte a felvételt a messenger alkalmazáson keresztül Justinnak. A videóhoz egy üzenetet is írt. Miután elkészült, kitörölte a beszélgetést, hogy Nina ne vegye észre, aztán ravasz mosollyal az arcán kisétált a szobából.

Victoria

2021. március 18., csütörtök

66. Fejezet: Félresikerült vacsora

 Egy hét telt el a lövöldözés óta. Az iskolában uralkodó hangulatra még mindig rányomta bélyegét a tragédia. A diákok csendesebbek voltak a megszokottnál, és mintha valamelyest kedvesebbek is lettek volna egymáshoz. Legalábbis a többség. Declan akaratlanul is a figyelem középpontjába került, hiszen egyedül ő volt szemtanúja Thomas Minett öngyilkosságának. Több tanuló is megállította őt a folyosókon, hogy a részletekről faggassák, vagy elmondják neki, mennyire bátran viselkedett. Declan azonban sosem beszélt a részletekről. Tapintatlannak tartotta a kérdezősködést. Hiszen egy ember meghalt, és nem sokon múlott, hogy mások is erre a sorsra jussanak. Hálás volt, amiért Thomas végül senki mással nem végzett, de nem tudott szabadulni a látványtól, amint a fiú saját halántékához szorítja a pisztolyt, majd meghúzza a ravaszt. Az ezután történtekből csupán annyira emlékezett, hogy mindent beborított a vér, majd berontottak az ajtón az egyenruhások. Nem bánta, hogy minden más kiesett az emlékezetéből. Biztos volt benne, hogy ami megmaradt, az is örökké kísérteni fogja őt. Tanítás után éppen a könyvtárban ücsörgött és gumicukrot rágcsált, miközben a másnapra feladott történelem házi faladathoz végzett kutatómunkát, amikor Emma leült vele szemben az asztalhoz.
- Szia, Declan. Arra gondoltam, lehetnénk barátok. Tudom, min mész keresztül. Nekem is részem volt hasonlóban - mondta egy sokatmondó pillantás kíséretében. - Tavaly egy buliban én találtam rá Tyler holttestére. A fürdőkádban feküdt elmetszett torokkal. A mai napig kísért álmaimban a kép, ami akkor tárult a szemeim elé.
Az igazság az volt, hogy Emma nem kifejezetten a hasonló trauma miatt akart Declan barátja lenni, bár ez is egy szempont volt. Sokkal jobban izgatta az, hogy a fiú az utóbbi napokban morbid népszerűségre tett szert, amiből ő maga is vágyott egy szeletre.
- Szívesen leszek a barátod, de ha nem baj, inkább ne beszéljünk a történtekről. Nem akarok a jelenleginél is többet gondolni rá - emelte fel fejét az előtte heverő könyvből Declan, mire Emma szemében izgatottság gyulladt.
- Hát persze! Én sem szívesen beszélek róla, mert annyira nehéz... de azért örülök, hogy van bennünk valami közös. Amit átéltünk, az közelebb hozhat minket egymáshoz.
- Te jó vagy töriből?
- Én mindenből jó vagyok. Majdnem kerek ötös az átlagom - húzta ki magát büszkén Emma. - Az osztályban csak Kayának jobb az átlaga. Eddel fej-fej mellett haladunk. Az év végére én akarok lenni az osztályelső.
- Lenne kedved segíteni a házimban? Néhány dolgot nem találok - sóhajtott lemondóan Declan, és becsapta az asztalon heverő vaskos kötetet.
- Még szép, majd együtt megtaláljuk, ami hiányzik!

Declan

Selena és Ashton az iskola előtt cigizett, miután véget ért az utolsó órájuk. A nap haloványan, erőtlenül sütött. A foltokban megmaradt hó olvadásnak indult. Selena a távolba révedve kifújta a cigaretta füstöt, Ashton pedig felé fordult.
- Nem látom, hogy bármi hasznunk is lenne a kiránduláson történtekből. Oké, Logan anyja felpofozta Dylant. Tökre imádtam, de úgy érzem, a semmiért verettem szarrá magam.
- Ne legyél idióta! Minden remekül alakul. Már ki is találtam a folytatást. Logan anyjának már nem sok hiányzik ahhoz, hogy besokalljon. Bízz bennem - kacsintott Selena, aztán kissé sértődötten folytatta: - Egyébként meg nem a semmiért veretted szarrá magad. Utána megkaptál engem. Szerintem nincs miért panaszkodnod.
A lányt jobban aggasztotta, hogy az iskolai lövöldözés és Thomas öngyilkossága elterelte a diákok figyelmét az Iggyékről készített weboldalról. Ha nem sikerül mielőbb posztolnia valami szaftosat, a végén valóban rákényszerül, hogy hazugságokat találjon ki a lányról és barátnőiről, gondolta.
- Beavatsz a legújabb tervedbe? Minél előbb ki akarom csinálni Logant. Látni akarom, ahogy Dylan szenved - zökkentette ki gondolataiból Ashton.
- Úgy lesz. Kicsaltam a gyanútlan Kristenből Logan szekrényének kombinációját. Ne kérdezd, honnan tudja. Fogalmam sincs. A csaj megszállott - vont vállat Selena -, a lényeg viszont az, hogy te majd szépen belecsempészel egy csomag füvet a szekrényébe. Ha az igazgató beszámol erről Logan anyjának, még jobban kiakad.
- Ez királyul hangzik, de hogyan fogod elérni, hogy átkutassák a szekrényét anélkül, hogy ne legyen gyanús? - ráncolta a homlokát Ashton. Selena a szemét forgatva felsóhajtott.
- Úgy hallottam, a tanári kar minden héten szúrópróbaszerűen átnézi majd az összes diák szekrényét a lövöldözés miatt. Csak a megfelelő pillanatban kell belecsempésznünk a füvet, hogy Logannek ne legyen ideje megtalálni, mielőtt a szekrényébe néznek.
- Te egy zseni vagy - vigyorgott Ashton. - Rohadt szexi vagy, mikor gonoszkodsz. Most úgy megdugnálak...
- Mi tart vissza? Zárkózzunk be a kémia szertárba! - ajánlotta Selena, majd karon ragadta a fiút és elindult vele a bejárat felé.

Selena

Iggy a délutáni edzéshez készülődött a pomponcsapattal, amikor megpillantotta a lelátón ücsörgő Shawnt. A fiú kissé bizonytalanul integetett neki, mire Iggy bosszúsan hátradobta haját, és elindult a lelátó felé. Mikor Shawn elé ért, csípőre tett kézzel megállt.
- Mit szeretnél?
- Gondoltam megnézem az edzést és köszönök neked, amíg Zaynre várok - felelte a fiú, miközben a tornaterem másik végében egymásnak passzolgató focicsapatra sandított.
- Ó, de nagy lelkű vagy! - vetette oda Iggy. Még mindig neheztelt Shawnra, amiért az az utóbbi időben elhanyagolta őt.
Miközben leült mellé, a fiú kapucnija madzagjával babrált és megszólalt:
- Haragszol, igaz?
- Még szép! - vágta rá Iggy, majd egész testével a fiú felé fordulva szenvedélyesen folytatta: - Én kiálltam melletted! Nináék tiltakozása ellenére az asztalunkhoz hívtalak. Azt hittem, barátok vagyunk, de amióta Zaynnel lógsz, már egyáltalán nem keresed a társaságomat.
- Én nagyon... szégyellem magam - kezdte Shawn sajnálkozva -, de nagyon nehéz időszakon vagyok túl. Zayn segített, és megengedte, hogy nála lakjak, de én nem feledkeztem meg rólad! Nekem is hiányzol, csak valahogyan... nem vágytam társaságra és egy kicsit magamba fordultam. Tudom, hogy önző voltam. Remélem, meg tudsz bocsájtani.
- Hát, még gondolkodom rajta. Ennyivel azért nem úszod meg - jelentette ki Iggy, és felállt. A csapat már türelmetlenül várta őt a pályán, hogy elkezdhessék gyakorolni a koreográfiát. A lány néhány lépés után megtorpant és visszafordult Shawnhoz. - Ugye tudod, hogy velem bármit megbeszélhetsz? Semmit sem tudok arról a nehéz időszakról, amiről beszéltél.
- Tudom, és köszönöm, de nem állok készen arra, hogy beszéljek róla... ne haragudj.
- Ha úgy érzed, készen állsz, tudod, hol találsz - mondta búcsúzóul Iggy, mire a fiú halványan elmosolyodott és lassan bólintott. 
A lányok már javában gyakoroltak, amikor Calum lehuppant Shawn mellé, és udvariasan köszönt neki. Shawn viszonozta a gesztust, aztán a terem másik végében éppen a kapura lövő Zayn felé pillantott.
- Dögös pasi, mi? Nekem szerencsére volt részem benne, amikor együtt kirándultunk - vetette be hazugságát Calum. Az utóbbi egy hétben többször is próbált megfelelő pillanatot találni arra, hogy teljesítse a Selena által rászabott feladatot, de egyszer sem járt sikerrel. Egészen mostanáig.
- Mi? Te és Zayn? Milyen kiránduláson? - kapta felé a fejét döbbenten Shawn. A szíve a torkában dobogott és izzadni kezdett a tenyere. Tisztában volt azzal, hogy közte és Zayn között nincs semmi, mégis fájt arra gondolnia, hogy a fiú együtt volt valaki mással. Megcsalva érezte magát, pedig nem is voltak egy pár. Hiába fogadta meg a lövöldözés napján, hogy megcsókolja Zaynt, egyszer sem sikerült elég bátorságot gyűjtenie ahhoz, hogy cselekvésre bírja magát.
- Hát amelyik vagy két hete volt. Az ő osztályuk ment, meg én és pár másik diák. Ha neked is bejön, ne szarakodj. Nyomulj rá! Hidd el, megéri. Hihetetlen az ágyban.
- Ti le-lefeküdtetek egymással? - dadogta megsemmisülten maga elé bámulva Shawn, miközben a saját kezét szorongatta.
- Aha. Elég durván nyomta... - vigyorgott Calum, aztán aggodalmas képpel hozzátette: - Várj, ugye ti nem... jártok?
- Nem - lehelte Shawn. Csak ennyit volt képes kinyögni.
- Akkor jó. Nem szívesen rondítanék bele senki kapcsolatába sem. Mennem kell, kezdődik a kémia szakkör. Jót dumáltunk! - búcsúzott Calum, aztán feltápászkodott, és faképnél hagyta a mozdulatlanul, megtörten üldögélő Shawnt. Amikor a kijárat előtt visszafordult, hogy vessen a fiúra még egy utolsó pillantást, akaratlanul is megsajnálta őt. Nem gondolta, hogy ilyen bűntudattal jár majd a hazugság, amire Selena rávette, de aztán a jutalmára gondolt, és máris jobban érezte magát.

Shawn

Dylan a szobájába zárkózva feküdt az ágyában, és a tévét bámulta. Miután hazaértek az iskolából, kénytelen volt elbúcsúzni Logantől. A fiú ugyanis még mindig szobafogságban volt, amit anyja megtoldott egy újabb héttel. Emiatt kevesebbet tudtak kettesben lenni. Szinte csak az iskolában találkoztak, Dylan pedig nem viselte jól a helyzetet. Nagyobb szüksége volt a barátjára, mint addig bármikor. Az iskolai lövöldözés mély nyomot hagyott benne. El sem tudta képzelni, ha őt ennyire megviselték a történtek, akkor Declan min mehet keresztül. Próbálta tagadni maga előtt is, hogy lelkileg egyre rosszabb állapotban van. A legváratlanabb pillanatokban özönlötték el a rosszabbnál-rosszabb emlékek. Zayn, amint belenyomja a fejét a sárba. Nick, amint a vécé csészéhez rángatja. Ashton, amint arra próbálja rávenni, hogy vegye a szájába Calum férfiasságát. A fegyver dörrenésének szörnyű hangja, miközben ő a mosdó csempéjén kuporog. Legtöbbször mégis az a jelenet játszódott le előtte újra és újra, amikor Nick szilveszter éjjelén a pince padlójára taszítja őt, és azt mondja, meg fogja erőszakolni. Ezek az emlékképek bevillantak a tanórákon, a zuhany alatt, a vacsoránál, vagy éppen akkor, amikor Logannel csókolózott. Sokszor riadt fel az éjszaka közepén a rémálmok miatt. Ilyenkor verejtéktől átázott pólója a testéhez tapadt, ő pedig levegőért kapkodva, hullámzó mellkassal bámult bele a sötétségbe és várta, hogy sikerüljön megnyugodnia. A legrosszabb azonban az volt, amikor néhány nappal korábban épp az iskolába menet rohanták le a szörnyű emlékek. Ha a mellette ülő Logan nem rántja el időben a kormányt, beleütközött volna egy másik autóba. Akkor azt hazudta, csak nagyon kialvatlan, de nem tudta eldönteni, hogy Logan hisz-e neki. Bűntudata volt, amiért titkolózik barátja előtt, de nem akarta még a saját bajaival is terhelni őt. Hiszen Logan sem viselte könnyen a szobafogságot. Így, hogy több időt kényszerült otthon tölteni, Robertnek is több lehetősége nyílt arra, hogy részegen terrorizálja őt, amikor Jean éppen dolgozik. A fiú próbálta elrejteni a nyomokat, de nem mindig járt sikerrel és Dylan olykor megpillantott egy véraláfutásos kézlenyomatot barátja felkarján vagy egy sötét foltot a hasfalán. Képtelen volt tovább tűrni tehetetlenül, hogy a nevelőapja bokszzsáknak nézi Logant. Amikor hazaért az iskolából, nagy levegőt vett, és mindenről beszámolt a nappaliban magazinokat lapozgató édesanyjának. Veronica teljesen elszörnyedt; szeme csak úgy szikrázott az indulattól. Megígérte Dylannek, hogy szembesíteni fogja Logan szüleit a problémával. Ha pedig nem hallgatnak rá, kihívja a gyámügyet. Dylan nem szólt Logannek, és most, az ágyon fekve azon rágódott, vajon jól döntött-e. Félt, hogy a fiú esetleg zokon veszi, hogy a háta mögött intézkedik. Nem akarta, hogy Logan haragudjon rá. Rettegett attól, hogy a fiút akár el is vehetik a szüleitől. Mi lesz, ha árvaházba kerül, vagy nevelőszülőkhöz, akik valahol a világ végén laknak? Veronica megígérte neki, hogy ilyesmit nem fog engedi, ő pedig megpróbált bízni anyja szavaiban. Arról győzködte magát, hogy helyesen cselekedett. Csak az bántotta, hogy korábban hallgatott Loganre és nem tett semmit. Már hónapokkal korábban szólnia kellett volna a szüleinek, gondolta keserűen. Összerezzent, amikor dübörgést hallott a lépcső felől. Kelletlenül kimászott az ágyból és az ajtóhoz lépett, hogy résnyire kinyissa. Awsten éppen akkor kászálódott fel az utolsó lépcsőfokon, közben pedig az orra alatt szitkozódott.
- Te részeg vagy? - csodálkozott Dylan, miután szélesebbre tárta az ajtót, hogy kidugja rajta a fejét.
Awsten meglepetten kapta felé a fejét, aztán bárgyún elvigyorodott.
- Egy kicsit. Talán.
- Délután négy óra van.
- És? - Awsten értetlenül pislogott, miközben próbált egyenesen állni. - Találkoztam néhány régi haverral és kicsit bepiáltunk. Nem mintha magyarázattal tartoznék neked, anyuci.
Dylan sértődötten forgatni kezdte a szemét, majd vállat vont. - Szerintem zuhanyozz le és aludj egy kicsit vacsora előtt. Anyáék nem vennék jó szemmel, ha így látnának.
- Vettem, anyu! - tisztelgett kezét a homlokához tartva Awsten, aztán hátat fordított a fiúnak és dalolászva elindult a folyosón.

Dylan

Az edzés végeztével Shawn kedvtelenül felállt és a lelátóról nyíló kijárat felé kullogott. Látta, hogy Zayn a társaitól kissé lemaradva integet neki, miközben az öltözőbe igyekszik, de úgy tett, mintha nem venné észre a fiút. Helyette kilépett az ajtón és elindult a néptelen folyosón. Lépteinek hangja visszhangot vert a csendben. Gondolataiba merülve kilökte a bejárati ajtót és megállt az iskola előtt, hogy megvárja a többieket. Semmi kedve nem volt hazamenni Zaynnel. Azért fohászkodott, hogy Iggy hamarabb érkezzen a fiúnál, de csalódnia kellett. A focicsapat kevesebb idő alatt rendbe szedte magát, mint a pomponlányok.
- Na, jók voltunk? - vigyorgott Zayn, amikor Justinnal az oldalán kilépett az iskola ajtaján.
- Igen - bólintott sután Shawn.
- Gyere, menjünk haza. Farkaséhes vagyok. Remélem anyám valami finomat főzött.
- Nagyon fontos lenne beszélnem Iggyvel - ellenkezett Shawn.
Zayn egy pillanatra összeráncolta a homlokát, de aztán vállat vont, és elmosolyodott. - Hát jó, akkor a kocsinál megvárlak. Te jössz? - fordult Justinhoz.
- Én is Iggyt várom, de amíg beszélnek, elkísérlek és legalább elszívok egy cigit - mondta Justin, aztán a két fiú elindult. Shawn szomorúan nézett utánuk, de amikor meghallotta a közeledő Iggy hangját, reménykedve a bejárat felé fordult. A lány éppen akkor lépett ki az ajtón barátnői társaságában.
- Üdv újra, tékozló fiú - köszöntötte a szőkeség.
- Beszélhetnénk?
Iggy látta Shawn arcán, hogy valami baja van, ezért intett barátnőinek és csatlakozott a fiúhoz. Amikor kettesben maradtak, kíváncsian közelebb hajolt hozzá.
- Mi a baj?
- Nem lóghatnánk együtt egy kicsit? - kérdezte reménykedve Shawn.
- Igazából Justinnal lenne programom... - kezdte Iggy, aztán megsajnálta a fiút és az ajkába harapott -, de megmondom neki, hogy tegyük át későbbre. Cserébe viszont el kell mondanod, mi a franc van!
Már az autóban ültek, amikor Iggy újra faggatózni kezdett.
- Na, halljam! Mi a baj?
- Igazából semmi - kezdte bizonytalanul Shawn, és kibámult az ablakon. Panellakások és üzletek suhantak el mellettük, de a fiú szinte nem is érzékelte őket. Csak Calumot és Zaynt látta maga előtt, amint meztelenül, egymásba fonódva csókolóznak. - A kiránduláson Zayn sok időt töltött Calummal?
- Nem... - tűnődött Iggy. - Nem igazán figyeltem, de nem rémlik. Miért?
- Csak Calum azt mondta, hogy ott szexelt Zaynnel - vallotta be kelletlenül Shawn. A szavak szinte marták a torkát. Kimondva még jobban bántotta az egész.
Iggy hallatott egy rövid nevetést, és a fejét csóválta. - Nem hinném, hogy ez igaz. Calum csak szeretné. Bár párszor eléggé elfajultak a dolgok. Azt sem gondoltam volna, hogy Victoria és Ashton dugnak majd, és lám, mégis így lett. Miért zavar ennyire a dolog? - vonta fel végül a szemöldökét a lány, és Shawnra pillantott.
- Nem tudom.
- Ez nem hangzott túl őszintének. Tudsz te ennél jobbat is.
Shawn úgy érezte, muszáj könnyítenie a lelkén, és végre kimondani azt, ami a kirándulás óta körvonalazódott benne.
- Jó, talán belezúgtam... most örülsz? - vallotta be elvörösödve.
- Igen. Ideje volt már, hogy bevalld magadnak. Ha nem akarod, hogy másokkal szexeljen, talán neki is elmondhatnád.
- Nem hiszem, hogy viszonozná... és nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Hogyan laknék náluk, miután elutasít engem? - csóválta a fejét komoran Shawn. Tudta, hogy örökké nem élhet Zayn családjánál, de bele sem mert gondolni abba, hogy egyszer majd vissza kell költöznie az anyjához.
- Tudod, hogy nálunk bármikor jöhetsz - biztatta mosolyogva Iggy.
- Tudom, és köszönöm.

Iggy

Awsten cipővel a lábán, az ágyon keresztben elterülve aludt, amikor Dylan benyitott hozzá, hogy lehívja vacsorázni. Nem bánta, hogy nem találta ébren a fiút. Anélkül is eléggé izgult, hogy még azon is aggodalmaskodjon, mit művel majd az asztalnál a részeg Awsten. Ráadásul biztos volt abban, hogy a vacsora nem fog feszültség és viták nélkül zajlani. Jobb is, ha a vendégük nem lesz jelen, amikor a szülők egymás torkának esnek. Közben Iggytől is érkezett egy üzenete. Éppen a lépcsőn haladt lefelé, amikor pittyegett a telefonja. Testvére közölte vele, hogy nem ér haza vacsorára, mert találkozott Shawnnal, és Justin már várja őt. Dylan ezt sem bánta. Bár szüksége lett volna a lány támogatására, tudta, hogy Iggy képtelen lenne türtőztetni magát Jean jelenlétében, és nem is hibáztatta ezért. Megszólalt a csengő. Veronica már az ajtó felé igyekezett, amikor Dylan leért a lépcsőn. Csalódottan tapasztalta, hogy a küszöbön csupán két ember ácsorog. Logan, akit azóta sem avatott be a dolgokba, nem volt ott a szüleivel. Talán így kellett lennie, gondolta. Jobb, ha barátja nem hallja, amint Robert a képükbe hazudik.
- Logan nem jön? - kérdezte, miután a vendégek beléptek az előszobába.
Jean olyan ellenszenves pillantással fordult felé, hogy akaratlanul is gombóc nőtt a torkában. Pislogva nyelt egy nagyot, miközben a nő megszólalt.
- Nem, hiszen még szobafogságban van.
Dylan a szemét forgatva sarkon fordult, és elindult az ebédlő felé. Nem érdekelte, ha udvariatlanul viselkedik. Az asztalhoz érve csalódottan konstatálta, hogy minden szék üres.
- Apa hol van? - fordult az utána érkező Veronicához.
- Sajnos még dolgozik. Nem tudott előbb elszabadulni, de ne aggódj, fiam! Én kezemben tartom a dolgokat.
A levest szótlanul fogyasztották el. Csupán a tányérokhoz koccanó evőeszközök törték meg a csendet. Az asztalnál szinte tapintani lehetett a feszültséget. Úgy tűnt, mindenki arra vár, hogy a másik kezdeményezze a beszélgetést.
- Gondolom arról akarsz beszélni, ami az iskola parkolójában történt - fordult Jean az asztal másik oldalán ülő Veronicához, miután letette a kanalat. Dylan kétségbeesetten, felgyorsuló szívveréssel járatta tekintetét a két nő között. Nem számított arra, hogy az incidens előkerül majd az asztalnál, hiszen szándékosan nem is említette a szüleinek, hogy Jean megpofozta őt. Nem akarta, hogy bármi is elterelje a figyelmet arról, ami miatt meghívták magukhoz Logan szüleit. Azt pedig végképp nem akarta, hogy Jean miatt eltiltsák a fiútól.
- Ó, arra gondolsz, hogy az összes osztálytársa előtt megpofoztad a fiamat? - kérdezte acélos hangon Veronica. A tekintetében olyan indulat villant, hogy egy pillanatra még Dylan is megijedt és megfeledkezett a csodálkozásról.
- Honnan tudsz róla? - nézett anyjára. Hangja rekedt volt és távoliként csengett.
- Iggy elmondta, szívem - felelt Veronica, de tekintetét egy pillanatra sem vette le Jeanről.
- Ez a pimasz kölyök azt kapta, amit érdemelt. Ha maguk nem tudják megnevelni... - kezdte Robert, de Veronica belé fojtotta a szót.
- Veréssel nem lehet gyereket nevelni, és egyikőtök sincs abban a pozícióban, hogy a nevelésről papoljon nekem! Ha még egyszer bármelyikőtök kezet mer emelni a fiamra, azonnal megyek a rendőrségre! Csak azért nem teszem meg most, mert nem akarom, hogy Logan még többet szenvedjen - magyarázta szenvedélyesen a nő, majd szünetet sem tartva Jeanre meredt. - Azért hívtalak ide, hogy végre szembesülj azzal, amit ez az ember a fiaddal művel! Sajnos arról szereztem tudomást, hogy az élettársad rendszeresen veri őt, amikor te nem vagy otthon. Ez ellen sürgősen tenned kell valamit, és ezt anyaként mondom neked, mint másik anyának.
- Robert sosem emelne kezet Loganre. Csak azért talál ki ilyesmit, mert nem kedveli őt - suttogta falfehérre vált arccal Jean.
- Logan semmit sem mondott nekem. Ha csak szét akarna választani titeket, nem gondolod, hogy mindezt neked mesélné el, nem pedig az én fiamnak? Miért akarná titokban tartani, hogy Robert veri őt, ha csak kitalálta az egészet? Használd az eszed! Az egyetlen gyermekedről van szó, aki szenved! A saját otthonában sem érezheti biztonságban magát. Tisztában vagy azzal, hogy egy kamasznál a családon belüli bántalmazás milyen következményekkel járhat? Tönkre akarod tenni az egész életét? Mert csak két lehetősége lesz: vagy ő is egy alkoholista gyermekbántalmazóvá nő majd fel - amit egyébként kétlek -, vagy éveken át járhat pszichológushoz, és talán sosem lesz újra teljesen ép!
- Robert nem veri Logant - ismételte csökönyösen Jean.
- Akkor miért van állandóan tele kék-zöld foltokkal? Miért sebes a háta a nadrágszíjtól? - csattant fel ingerülten Dylan. Képtelen volt felfogni, hogyan élhet valaki ilyen mértékű tagadásban. Még jó, hogy Logan nincs itt, és nem hallja ezt a két képmutató alakot, gondolta.
- Ha voltak is ilyen sérülései, nem én okoztam őket - mondta tüntetően Robert. Beszéd közben testével Veronica felé fordult, mintha Dylan nem is lenne jelen. Nyugodt, szinte közönyös kifejezés játszott az arcán. A fiú elnézte őt, és megállapította, hogy nagyon jól színészkedik. Egy röpke pillanatra még meg is sajnálta Jeant, amiért hónapok óta bedől a férfi színjátékának.
- Logan rendszeresen verekszik az iskolában. Forrófejű, és nyilvánvalóan dühkezelési problémái vannak. Biztos vagyok benne, hogy nem egy iskolai verekedés után hazudta ennek a gyereknek azt, hogy tőlem szerezte a sérüléseit - bökött Robert Dylan felé, miközben folytatta: - Még azt is kinézem belőle, hogy saját magát is képes bántani, csak hogy engem befeketítsen. Az első perctől gyűlöl engem.
Dylan émelyegve hallgatta a férfi monológját. Undorodott attól, hogy Robert megpróbálja Logant hibáztatni, csak hogy a saját kezeit mossa.
- Én minden nap együtt vagyok Logannel a suliban. Tudok minden verekedésről. Tudom, hogy melyik sebeket szerezte a suliban, és melyikeket nem. Ne próbálja valami agresszív elmebetegnek beállítani őt! Csak akkor verekszik, ha saját magát védi, vagy engem. Sosem kezdeményez vagy provokál verekedést - magyarázta a fiú remegő hangon.
Jean elővette táskájából a telefonját, és elindított rajta egy videofelvételt. Miközben Veronica felé fordította a kijelzőt, Dylan látta, mi van a felvételen. A kiránduláson készült, amikor Logan nekiesett Ashtonnak.
- Ezt a videót vasárnap kaptam. Ezért van most Logan szobafogságban. Hogyan bízzak benne, ha a hátam mögött ilyen agresszívan bánik a saját társaival?! Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmire képes! - mondta Jean.
Veronica kérdő tekintettel Dylanhez fordult. Látszott rajta, hogy meglepte a felvétel. Hiszen Logant illemtudó, szelíd és kedves fiúként ismerte. Azt hitte, a légynek sem tudna ártani.
- Csak engem védett, anyu! Ashton nagyon undorító dolgot akart csinálni velem, és ha Logan nincs, sikerül is neki - védekezett Dylan. Egyre sűrűbben vette a levegőt és a gyomra is megfájdult, amikor felidézte magában a mosdóban történteket. Még Iggynek sem mesélt róla, az édesanyjának pedig végképp nem akart.
- Miféle undorító dolgokat? - vonta fel a szemöldökét aggódó, anyai tekintettel Veronica. Közben kinyújtotta az asztalon heverő kezét, hogy megérintse Dylan ujjait.
- Nem akarok róla beszélni, anya.
- Ha bántalmazott, vagy még rosszabb - kezdte elsötétülő arccal Veronica -, akkor tudnom kell róla!
Dylan sóhajtott és lesütötte a szemét. Hálás volt, amikor Jean megszólalt, így neki nem kellett elkezdenie beszélni.
- Logan mindig téged véd! Mindig miattad kerül bajba... Nagyon rossz hatással vagy rá. Szerencséje volt, hogy egyik tanár sem szerzett tudomást erről a verekedésről. Akár ki is csaphatták volna. Nem akarom, hogy többet találkozzatok! Ami köztetek van, azt azonnal be kell fejeznetek - nézett meredten Jean Dylanre, majd a száján át kifújta a levegőt és hullámzó mellkassal, indulatosan folytatta: - Nem elég, hogy megrontottad a fiamat és homokost csináltál belőle, még azt is kockáztatja miattad, hogy kirúgják az iskolából! Legközelebb mi lesz? Halálra ver valakit a kedvedért, csak mert te mindig bajba kerülsz?!
Dylan szédülni kezdett és elhomályosodott a látása. Hunyorogva a szék oldalába kapaszkodott és próbálta megőrizni lélekjelenlétét. Úgy érezte, mintha forogna vele a világ. A fejük fölötti csillár fénye elhalványult, az asztalnál ülők arca elmosódott. Verejtékezni kezdett a homloka. Már éppen kezdett beletörődni abba, hogy fejjel a tányérjába zuhan, amikor Veronica élesen csattanó hangja minden mást kiszorított az elméjéből.
- Hogy merészeled?! Hálásnak kellene lenned, amiért valaki igazán szereti a fiadat, ha már te nem vagy rá képes! Logan azért van mindig Dylannel, mert mellette boldog! A homoszexualitást egyébként nem lehet elkapni, mint egy megfázást. Ez nem olyasmi, mint a drog vagy az ivás. Nem lehet valakit csak úgy belevinni! Hogy lehet ennyire maradi, buta felfogásod? Mi lesz a következő? Elküldöd a fiadat valami vallásos táborba, hogy gyógyítsák ki a homoszexualitásból? Vagy elmegyógyintézetbe dugod?! - ordította magából kikelve Veronica, miközben felállt az asztaltól. Dylan még sosem látta vagy hallotta ilyennek az édesanyját.
- Kaptok egy utolsó esélyt. Gondolkodjatok el és nézzetek magatokba. Ha még egy rossz szó a fülembe jut azzal kapcsolatban, hogy hogyan bántok Logannel, kihívom rátok a gyámügyet! Vannak kapcsolataim. Sokkal könnyebben eltudom intézni, hogy azt a fiút a gyámságom alá vegyem, mint egy átlag polgár. Most pedig kotródjatok a házamból!

Dylan

Iggy végül visszavitte Shawnt az iskola parkolójába, ahol Zayn és Justin a kocsiban ülve várta őket. A fiúk zenét hallgattak és egy füves cigit adogattak egymásnak. Amikor Iggyék megálltak a kocsi ajtaja mellett, Justin lehúzta az ablakot. Ennek következtében tömény füst csapott a két újonnan érkező arcába.
- Fúj, ez nagyon árt a bőrömnek! - fintorgott Iggy, aztán távolabb lépett a kocsitól. Justin kiszállt és bárgyú tekintettel az arcán odalépett a lányhoz, hogy megölelje őt. Iggy eltolta magától a fű szagú fiút.
- Bűzlesz... majd ölelgetsz, amikor nem vagy büdös.
- Olyan gonosz vagy velem mostanában - húzta el a száját szomorúan Justin.
Iggy úgy tett, mintha meg sem hallaná barátja szavait. Elbúcsúzott Shawntól, aztán biztatóan rákacsintott, mikor a fiú esetlenül beszállt Zayn mellé. Miközben elhajtottak, Iggy fázósan összehúzta magán a kabátját és Justinhoz fordult.
- Jobb, ha az én kocsimmal megyünk. Nem akarom, hogy beszívva vezess. Talán kijózanodsz, mire visszaérünk.
- De el akarlak vinni valahová, és csak én tudom az utat - erősködött Justin. Közben elindultak a lány Ferrarija felé.
- Majd navigálsz, mert az biztos, hogy nem engedlek a volánhoz.
Negyedórával később már egy régi téglaépület előtt ácsorogtak a város szélén.
- Ez meg mi a franc? - vonta fel a szemöldökét Iggy. Nem volt túlságosan lelkes, amikor a bejárat felett elnyúló ütött-kopott cégérre meredt. - Mit akarsz egy ilyen lepukkant jégkorcsolya pályán?
- Hát korcsolyázni - vigyorgott Justin, aki barátnője helyett is elég lelkes volt.
- Te nem is tudsz korizni.
- Éppen ez a lényeg. Majd te megtanítasz - mondta a fiú, aztán karon ragadta Iggyt és a bejárat felé vonszolta. A lány próbált az ellenkező irányba húzódni, hogy ne kelljen belépnie az épületbe.
- Úgy látom, nincs nyitva. Inkább üljünk be valahová egy forrócsokira - inditványozta, de Justin hajthatatlan volt.
- Ismerem a tulajt, és kaptam kulcsot. Gyere már! Jó móka lesz.
Iggy beletörődve felsóhajtott és hagyta, hogy Justin bevezesse őt a piszkos, maszatos üvegajtón.
Néhány perc múlva már mindketten a jégpálya szélén álltak korcsolyával a lábukon.
- Sosem fogom magam túltenni azon, hogy fel kellett vennem ezt a förmedvényt! Ha ezt tudom, elhozom otthonról a saját korimat! Ez undorító... - replikázott.
Justin az üres, sötétbe vesző lelátókra bámult, aztán a sápadt fényben fürdő jégpályára. Bántotta, hogy barátnője képtelen meglátni a hely szépségét. Ő maga ugyanis kifejezetten romantikusnak tartotta, hogy a magas mennyezet alatt nincs senki más, csak ők ketten. Megfogta Iggy kezét, és a jégpályára vezette őt. A lány felnevetett azon, hogy Justin milyen ügyetlenül mozog a jégen. Biztos volt benne, hogy ha elengedné a kezét, Justin azonnal hasra esne. Ő maga ellenben kecsesen mozgott, mintha nem is korcsolyán, hanem a levegőben siklana.
- Engedd, hogy vezesselek! Csak próbáld megtalálni az egyensúlyod. Ne feszülj be túlságosan. A pálya szélén vagyunk. Bármikor belekapaszkodhatsz a korlátba. Csak mozogj magabiztosan! - biztatta barátját, de az továbbra is csak bizonytalanul lépegetett, mint aki minden mozdulatnál arra számít, hogy hanyatt vágódik. Ez hamarosan be is következett, az esésnél Iggyt is sikerült magával rántania. Nem is törődött azzal, hogy megüti-e magát. Csak arra figyelt, hogy a lány ne sérüljön meg. Így végül egymáson kötöttek ki. Justin a hideg, kemény jégen feküdt, Iggy pedig Justinon.
- Ez nem is olyan rossz. Hozzá tudnék szokni - vigyorgott a fiú, miközben egészen közelről néztek egymásra. Iggy haja Justin arcát csiklandozta, majd a lány közelebb hajolt hozzá és lassan, finoman csókot lehelt az ajkaira.
- Ezt azért kapod, mert édes vagy, amiért ide hoztál. Ilyen randim még sosem volt, és a lepukkant hely ellenére egészen romantikus - mosolygott, miután szabaddá váltak cseresznye ízű ajkai.
- Hát igen, igazi Don Juan vagyok - vigyorodott el Justin, aztán a lány füle mögé simította előrehulló hajtincseit és visszacsókolta őt.

Justin

Dylan épp indulni készült, amikor Iggy hazaért. A lány kipirult arccal lépett be a bejárati ajtón. Jókedvűen mosolygott, míg meg nem pillantotta testvére gondterhelt arcát. Dylan épp felhúzta cipzárját kabátján, aztán felvette beanie-jét és Iggyt megkerülve kinyitotta az ajtót.
- Mi a baj? - kérdezte a lány, aki még arról sem tudott, hogy Jean és Robert náluk vacsoráztak.
- Anya majd elmeséli, most sietek. Megpróbálok találkozni Logannel - hadarta Dylan, aztán kilépett az ajtón. Mielőtt becsukta, még visszafordult értetlenül toporgó testvéréhez. - Ja, és majd nézz rá Awstenre. Délután részegen jött haza és végigaludta a vacsorát is. Talán már ébren van.
Iggy bólintott, Dylan pedig eltűnt az ajtó mögött. A szomszédház felé igyekezve azért fohászkodott, hogy minden rendben legyen Logannel. Azon tűnődött, vajon volt-e bármi haszna a vacsorának. Remélte, hogy Jean elgondolkodik a hallottakon és végre leül a fiával, hogy komolyan és őszintén elbeszélgessenek. Amikor a bejárathoz ért, elővette telefonját, hogy felhívja Logant. A fiú nem fogadta azonnal a hívását. Dylan már éppen le akarta tenni, amikor Logan végre beleszólt a telefonba.
- Szia.
- Letudnál jönni egy percre, hogy beszéljünk? Mondd azt, hogy kiviszed a szemetet, vagy valami.
- Mindjárt megyek.
Logan megszakította a hívást, és egy perccel később valóban megjelent az ajtóban. Halkan becsukta maga után, aztán zsebre dugott kézzel lelépett a verandáról és megállt Dylan előtt.
- Beszéltél anyukáddal? - kérdezte félősen Dylan. Logan acélos tekintete láttán tartott a választól.
- Beszéltem. Hogy képzelted ezt?! Miért intézkedtél a hátam mögött? Legalább szólhattál volna, hogy tudjam, mire számítsak!
- Mert tudtam, hogy úgyis lebeszélnél róla, de ez már nem mehet így tovább - védekezett Dylan. Azt hitte, barátja örülni fog a történteknek, Logan azonban inkább volt zabos, mint hálás.
- Anya nekem esett, miután hazaértek. Azt sem tudtam, mi a szar történt. Robert nem szólt hozzám. Anya előtt nem mert, de biztos, hogy ha kettesben leszünk, tőle is megkapom a magamét. Anya továbbra sem hisz nekem. Nem is kérdezett semmit. Csak elkezdett kiabálni, hogy szégyenbe hoztam anyukád előtt a hazugságaimmal, és ha nem állok le, akkor súlyos következményei lesznek - magyarázta Logan. Nehezen tudta türtőztetni magát, hogy ne kezdjen el kiabálni. Próbált halkan beszélni és nyugalmat erőltetni a hangjába, de az remegett az indulattól.
- De hát nem hazudsz... - dadogta Dylan. Megijedt Logan sötét arckifejezésétől. A fiú még sosem nézett így rá korábban.
- Csak azt érted el, hogy anya eltiltott tőled! Minden csak rosszabb lett...
- Nem tud eltiltani minket. Osztálytársak vagyunk - érvelt Dylan, pedig legbelül halálra volt rémülve. A szíve vadul kalapált kabátja alatt, ha arra gondolt, hogy még a jelenleginél is kevesebbet találkozhat majd barátjával.
- Azt mondta, hogy meg fogja kérni az igazgatót, hogy ne ülhessünk együtt az órákon, mert zavarsz a figyelésben. Azt is mondta, hogy nem járhatok többet veled iskolába, és ha nem tartom be a szabályait, átirat másik suliba - magyarázta kemény hangon Logan. Azt akarta, hogy az előtte ácsorgó fiú végre megértse, mit szabatított el azzal, hogy a háta mögött próbált rajta segíteni.
- Azt nem teheti! Majd megoldjuk, mint mindig. Úgysem tilthatja meg, hogy együtt legyünk. Nem lehetsz örökké szobafogságban. Majd titokban találkozunk. Minden rendbejön majd - erősködött Dylan, aztán közelebb lépett barátjához, hogy megölelje őt. Logan erősebben tolta őt el magától, mint ahogyan szerette volna. Dylan cipője megcsúszott a sárban. Elvesztette egyensúlyát és a fenekére esett. Ahogy az elolvadt hótól vizes földön ülve felnézett Logan árnyékba vont arcára, könny szökött a szemébe. Megbántva és megalázva érezte magát. Hiszen ő csak segíteni akart. Korábban Logan sosem viselkedett vele ilyen durván és kimérten. Félt, hogy a fiú talán már nem szereti őt, vagy szakítani akar vele, mert már nem bírja az otthoni nyomást.
- Ne haragudj! Nem akartam, hogy eless! - védekezett sajnálkozva Logan, miközben egy lépéssel Dylanhez ugrott, hogy felsegítse őt a földről. A fiú azonban lerázta magáról a felé nyújtott kezet, és feltápászkodott.
- Én csak segíteni akartam azért, hogy boldog legyél. Hogy Robert ne bánthasson újra. Kétségbe estem és azt hittem jobb lesz majd minden. Erre te lekezelően beszélsz velem és ellöksz! Most már te is... te is olyan vagy velem, mint a többiek. Miért bántasz? Sajnálom, hogy rontottam a helyzeten, de megbeszélhettük volna máshogy is! - fakadt ki könnyáztatta arccal. Egész testében reszketett és egy pillanatra megint úgy érezte, hogy minden elhomályosodik körülötte. Elszorult a torka és nehezen kapott levegőt. Mielőtt Logan bármit is mondhatott volna, sarkon fordult, és sáros nadrágjában rohanni kezdett a szomszédház felé.
- Dylan, várj! Ne menj el! Tudod, hogy nem mehetek utánad... - kiáltott utána tehetetlenül, visszafojtott hangon Logan, hogy a szülei meg ne hallják. Ahogy barátja egyre távolodó alakját bámulta, potyogni kezdtek a könnyei. Ott és akkor jobban gyűlölte magát, mint korábban bármikor.

Logan

Shawn az íróasztalnál ült és az olvasólámpa fényénél írta a másnapra feladott verselemzést irodalomból, miközben Zayn az ágyon ülve videojátékozott. Egy pillanatra sem vette le tekintetét a tévé képernyőjéről, közben azonban azon töprengett, vajon miért olyan szótlan Shawn egész este. 
Miért volt olyan sürgős, hogy beszéljen Iggyvel? És miről beszélhettek? - efféle gondolatok cikáztak a fejében. Nem is csodálkozott, hogy egymás után háromszor is veszített az autóversenyzős játékban.
Shawn közben többször is felé sandított titokban. Szerette volna megkérdezni Zaynt a kirándulásról és Calumról, de képtelen volt megszólalni. A kérdés minduntalan a torkára forrt és hiába erőlködött, nem tudta feltenni. Félt a választól. Úgy vélte, jobb, ha inkább megpróbálja elfelejteni a dolgot, de az csak nem hagyta nyugodni. Fejét csóválva bámult az előtte heverő füzetre. A verselemzése pocsékra sikeredett, ebben biztos volt. Hogyan is tudna koncentrálni, ha teljesen máson jár az esze? Végül nem bírt továbbra is úgy ülni a széken, mint akit a világon semmi sem zavar. Lemondóan becsukta a füzetet és felállt.
- Elmegyek zuhanyozni - jelentette be, miközben felnyalábolta a szék támlájáról az alvós pólóját és pizsamanadrágját, aztán a fürdőszoba ajtajához lépett. Egy pillanatot még várt, mielőtt eltűnt volna mögötte, Zayn azonban nem szólt egy szót sem, annyira lekötötte a játék.
Shawn már kibújt a ruhájából és éppen az alsónadrágját készült letolni, amikor a fiú váratlanul benyitott az ajtón.
Zayn meglepetten bámult félmeztelen szobatársára, aki szégyellősen átkarolta saját felsőtestét.
- Bocsi, nem tudtam, hogy bent vagy. Csak dobni akartam egy sárgát.
- Semmi baj, addig kimegyek - hebegte Shawn és felkapta a törölközőjét, hogy a vállára terítse.
Zayn nyelt egy nagyot, de a tekintetét képtelen volt levenni a fiúról. - Nem kell. Csak menj, zuhanyozz. Majd ha behúztad a függönyt, pisálok. Nem kell úgy szégyenlősködni, mindketten pasik vagyunk.
Shawn tiltakozni akart, de végül csak lassan bólintott. Nem akart még nagyobb lúzernek tűnni, ezért inkább megfordult, hogy beálljon a zuhany alá. Mielőtt elhúzta a zuhanyfüggönyt, látta, hogy Zayn még mindig őt nézi. Elvörösödve kibújt bokszeralsójából és megnyitotta mindkét csapot, hogy beállítsa a megfelelő hőmérsékletet.
Zayn közben a vécéhez lépett és lehúzta a sliccét. A szeme sarkából a zuhanyfüggönyt nézte, amin keresztül halványan látta kirajzolódni Shawn testének körvonalait.  Képtelen volt végezni a dolgát, a férfiassága ugyanis keményre duzzadt az ujjai között. Erőt kellett vennie magán, hogy ne rántsa el a zuhanyfüggönyt és ne essen neki Shawnnak ott helyben. Végül kisietett a fürdőből és ledobta magát az ágyra. Miközben behunyta a szemét és elképzelte, hogy csatlakozik az éppen meztelenül tusoló fiúhoz, becsúsztatta a kezét az alsónadrágjába. Annyira belefeledkezett az önkielégítésbe, hogy fel sem tűnt neki a hirtelen beálló csend. Amikor Shawn kilépett a fürdő ajtaján, Zayn összerezzent és sietve magára rántotta a takarót, de az orgazmust már nem tudta megállítani. Az egész teste beleremegett, miközben akaratlanul felnyögött. 
Shawn, aki az egészből semmit nem vett észre, mert éppen a haját törölgette, ekkor felnézett a fiúra. Az megilletődve, de védekező arckifejezéssel nézett vissza rá, miközben elégedetten belesüppedt az ágyba.
- Csak már nagyon nehezen tudom visszatartani a pisálást. Nem ment úgy, hogy tudtam, te is ott vagy - próbálta megmagyarázni a nyögést, amit korábban hallatott.
- Most már mehetsz - mondta mit sem sejtve Shawn, aztán visszaült az íróasztalhoz, hogy befejezze a házi feladatát. Zayn kihasználta az alkalmat, amíg a fiú nem figyel, és a takaró alatt felhúzta a sliccét, aztán felállt és elfordulva szemügyre vette magát. A farmernadrágja árulkodó foltoktól éktelenkedett, ezért jobbnak látta, ha bevonul a fürdőbe, és rendbe szedi magát.

Zayn

Nina a szépítkező asztala előtt ült és a haját fésülte, amikor kopogás nélkül benyitott hozzá Victoria. A lány leült az ágy szélére és keresztbe fonta lábait.
- Mit akarsz? - húzta el a száját saját tükörképét bámulva Nina.
- Semmit, csak láttam én is azt a weboldalt rólatok. Elég ciki. Mit szóltak hozzá a suliban?
- Egy diák főbe lőtte magát a múlthéten. Tudod, a többiek most inkább ezzel foglalkoznak - vetette oda Nina, aztán gyanakvóan testvérére sandított. - Ha kiderül, hogy bármi közöd van ahhoz az oldalhoz, sosem bocsájtom meg neked.
- Ugyan már, hiszen a hugicám vagy! Sosem tennék veled ilyet - méltatlankodott Victoria.
- Ja, ahogy a farkas sem akarta megenni Piroskát...
- Tudom, hogy általában szemétkedek veled, de attól még szeretlek. Tesók vagyunk.
Nina nyelve hegyén már várakozott egy csípős megjegyzés, de végül visszanyelte, amikor megcsörrent a telefonja. Meglepettem nézett a kijelzőre. Zac hívta őt messengeren keresztül. Tudta, hogy nem kellene fogadnia a hívást azok után, ahogy a fiú elbánt Iggyvel, de a kíváncsisága végül győzedelmeskedett.
- Mit akarsz? - szólt bele a telefonba barátságtalanul.
- Itt vagyok a házatok előtt, ki tudnál jönni egy percre? Nem akartam a csengőt nyomni, mert már este van - hallotta Zac hangját a vonal túloldaláról.
- Nem igazán érek rá. Nagyon elfoglalt vagyok, éppen a hajamat fésülöm.
- Kérlek! Tényleg csak egy perc az egész - unszolta a fiú, mire Nina kelletlenül beadta a derekát. Tudni akarta, miről van szó.
- Rendben, legyen! - egyezett bele végül, aztán felállt. Victoria kíváncsian kísérte figyelemmel, ahogy az ajtóhoz lép.
- Ki volt az? - kíváncsiskodott.
- Közöd? - vetette oda Nina, és már ott sem volt. Letrappolt a lépcsőn, majd leakasztotta kabátját az előszobai fogasról és kilépett az éjszakába. Fázósan összehúzta magán a kabátot, miközben a kocsija oldalának támaszkodó Zac felé igyekezett. Magában el kellett ismernie, hogy a rikító szemű, izmos fiú felettébb szemrevaló. Már nem is emlékezett arra, hogy mennyire.
- Mi olyan fontos? Tudtommal sosem beszéltünk egymással korábban - jegyezte meg, amikor megállt Zac előtt. - Ugye nem a nővéremről van szó?
- Victoria? - vonta fel a szemöldökét idegenkedve Zac. - Ő életem legnagyobb ballépése volt.
- Éppen úgy, mint a szüleimé - forgatta a szemét Nina. - Akkor meg?
- Szeretnék bocsánatot kérni Iggytől, de nem tudom elérni őt. Mindenhonnan letiltott.
- Csodálkozol? Randiztatok, amikor úgy döntöttél, hogy az ő szilveszteri buliján dugod meg a nővéremet!
- Ezért akarok bocsánatot kérni! - erősködött Zac fájdalmas kifejezéssel az arcán. - Azóta is emészt a bűntudat. Nem értem, hogy lehettem ekkora barom... túl sokat ittam, az a csaj meg szó szerint rám erőszakolta magát.
- Ne csinálj úgy, mintha bárki is kényszerített volna! Tudtommal úgy nyomtad neki hátulról, mintha lóversenyen volnál - húzta el a száját hitetlenkedve Nina.
- Nem akarom rákenni - védekezett Zac -, de teljesen taccson voltam, és megtörtént. Nagyon megbántam.
- Iggy kibékült az exével, és már semmi esélyed nála. Ha nem cseszed el, talán most a te csajod lenne.
- Hidd el, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék erre, de ha nincs is már esélyem, akkor is bocsánatot kell kérnem. Nem ezt érdemelte.
- És én hogyan tudnék ebben segíteni? - értetlenkedett Nina. Egyre jobban fázott, bár a fiú látványa valamennyire kárpótolta ezért az apróságért.
- Beszélj vele, hogy egyezzen bele egy találkozóba. Ha nemet mond, add oda neki ezt a levelet. Kérlek! - mondta Zac, miközben kivett a farzsebéből egy borítékot és Nina felé nyújtotta. A lány kelletlenül vette át tőle. Az ujjaik egy pillanatra összeértek, amitől bizseregni kezdett a lány tarkója.
- Rendben, meglátom, mit tehetek, de nem dolgozom ingyen.
- Mit kérsz cserébe? - ráncolta a homlokát gondterhelten Zac.
- Azt még kitalálom, de ha szívességre lesz szükségem, tudatom veled.
- Rendben, és köszönöm. Most menj, meg ne fázz itt - búcsúzott féloldalas mosollyal az arcán Zac, aztán megkerülte az autót, hogy beszálljon.
Nina csendben, mozdulatlanul nézte, hogy a fiú kocsijának alakja a távolba vész. Elszomorodott, amikor eszébe jutott, hogy mindhárom barátnőjének van már pasija, csak neki nincs. Belé miért nem szerelmes senki sem? Ezen tűnődve indult vissza a házba. Arra gondolt, hogy biztosan azért, mert neki nem elég jó az alakja. Remélte, hogy Victoria már nincs a szobájában. Elhatározta, hogy lefekvés előtt még egyszer meghánytatja magát. Valószínűleg csak vizet fog felöklendezni, és talán egy kis epét, ugyanis aznap már kiadta magából azt a keveset, amit megevett.

Nina

Amikor Dylan felrohant a szobájába, kettesével szedte a lépcsőfokokat. Senkivel sem akart összefutni. Még mindig hangtalanul zokogott és arra vágyott, hogy egyedül lehessen. A szobájába érve becsukta maga mögött az ajtót, aztán neki vetette a hátát és nagy, egyenletes lélegzeteket vett, hogy sikerüljön megnyugodnia. Miután ezzel megvolt, kibújt kabátjából és sáros farmernadrágjából. Elindult a fürdőszoba felé. Felkapcsolta a villanyt és a mosdókagylóra támaszkodva belenézett a gyógyszeres szekrény tükrébe. Nem tetszett neki, ami onnan nézett vissza rá. Az arcát csíkokban végigszántották a könnyei, a szeme kipirosodott a sírástól. Lehúzta a sapkát a fejéről és vetett egy pillantást lelapult, összekócolódott hajára. Megengedte a csapból a hideg vizet, hogy megmossa az arcát. Ettől egy kissé megnyugodott. Visszaindult a szobájába. Menet közben kicipzárazta magán a kapucnis pulcsiját és a földre dobta,  aztán egyből bezuhant az ágyba. Szenvedve nyakig magára húzta a takarót és az oldalára fordulva összekuporodott. Még mindig a fülében csengett Logan kimért, ellenséges hangja és behunyt szemei előtt látta, ahogy a fiú keményen eltolja őt magától. Nem akarta, hogy így végződjenek a dolgok. Csupán azt szerette volna, hogy Logan élete jobbra forduljon. Már bánta, hogy beleavatkozott. Minden csak rosszabb lett. Eddig mindig Logan volt az, aki erőt adott neki. Aki miatt akkor is szépnek tudta látni a világot, amikor nem talált benne semmi jót. A fiú támogatása és törődése nélkül már rég feladta volna a harcot. Most mégis ő az, aki miatt sír. Mintha az utolsó csillag is kihunyt volna az égen és nem maradt más, csak a sötétség. Hallotta, hogy folyamatosan pittyeg a telefonja, de nem akarta megnézni. Némán feküdt tovább mozdulatlanul, de a mobil néhány perc múlva csörögve beleordított a csendbe. Kelletlenül az éjjeliszekrényhez nyúlt, ahová korábban letette a készüléket, aztán homályos tekintettel a kijelzőre meredt. Logan hívta őt. A közös képük láttán csak még inkább elszomorodott. Nem fogadta a hívást, bár ehhez minden akaraterejére szüksége volt. Látta, hogy Logan küldött neki tizenkét messenger és három sms üzenetet is. Nem olvasta el őket. Helyette kikapcsolta a telefonját és visszabújt a takaró alá.

Dylan