2019. február 16., szombat

50. Fejezet: Az álarc mögött

Dylan
Hópelyhek táncoltak az égen, mintha egymást kergetnék egészen az aszfaltig, csak hogy aztán földet érve elolvadhassanak. Dylan kilépett a bejárati ajtón és fejébe húzta kapucniját. Autója felé igyekezve megszokásból vetett egy pillantást a szomszéd udvar felé, hátha láthatja egy pillanatra Logant. A fiú épp akkor vitte ki a szemetet, tekintetük pedig egyetlen másodpercre találkozott, mielőtt visszaindult a házba. Dylan egy darabig még merően bámult arra a pontra, ahol Logan egy pillanattal korábban állt, aztán szomorúan folytatta útját autója felé. Egyre nehezebben viselte a kényszeresen külön töltött napokat. Semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy végre átölelhesse a fiút és csókot nyomjon az ajkaira. Azon tűnődött, vajon mennyit kell még várnia, hogy ez bekövetkezhessen. Mi lesz, ha hónapokat kell eltölteniük egymás nélkül? A sikoly-álarc mögött bárki rejtőzhet, így fogalmuk sem volt, ki előtt kell elővigyázatosnak lenniük. Dylan meglepődött, amikor egy félig már elázott borítékot talált autója szélvédőjén. Első gondolata az volt, hogy biztosan a sikoly-jelmezestől érkezett, így hát ökölnyire zsugorodott gyomorral és vadul verdeső szívvel vette kezébe a levelet. Idegesen körülnézett, aztán bepattant a kocsiba és feszülten feltépte a borítékot. Újabb zsaroló és fenyegető sorok helyett azonban egy vers szerepelt az ujjai között szorongatott papírlapon.

Gyere édesem, bújj csak ide!
A karjaimban nem lesz majd hideg
Ölelni foglak, ha fázol, ha félsz
Vagy csupán épp álomországba lépsz
Amikor körbevesznek az ijesztő árnyak,
Én leszek, ki testével eléd áll majd
Aludj csak, megcsókolom homlokod
Elkergetem vele összes démonod
Fogd meg a kezem és táncolj velem,
Mellettem nem érhet el a félelem
A bennem épült ház üres és hideg
De szerelmed lángja éppen elég meleg
Havas a táj, hópelyhek mindenütt
De veled nyár van bennem legbelül
Érintenélek, de nem tehetem
Képzeld azt, hogy elérhetem
A kezed, és ujjaink összefonódnak
Ajkaink pedig hevesen csókolóznak
Mintha megszűnni készülne idő és tér
Szíved szívemben örökké él
Gyere hát édes, bújj csak ide!
A karjaimban nem lesz majd hideg
Ölelni foglak, ha fázol, ha félsz
Vagy csupán épp álomországba lépsz.

Miközben olvasta, a hópelyhektől egyébként is nedves lapot tovább áztatták arcáról lecsorduló könnyei. Türelmetlenül megtörölte szemeit kabátja ujjával, majd újra és újra elolvasta a Logan által neki írt verset. Szíve hevesen vert, de már nem a félelemtől. Senkitől sem kapott még soha ennyire szép ajándékot, de boldogsága keserédes volt, akár egy éretlen földieper. A karjaiba akarta zárni Logant, megköszönni a verset, amit neki írt és hosszasan csókolózni. Ehelyett azonban kénytelen volt felszárítani könnyeit és beindítani a motort, hogy elhajthasson az autóval, mielőtt még túlságosan elgyengülne és berontana a szomszéd ház ajtaján.

Miley
Miley Selenával és Kristennel az oldalán érkezett az iskolába. Próbált magabiztosnak tűnni, mint mindig, de a jól bevált álarc mögött több sebből vérzett, akár egy leterített vad. A terembe lépve akaratlanul is Zayn volt az első, akit megpillantott. A fiú az egyik pad tetején ücsörögve próbálta faviccekkel jobb kedvre deríteni a szomorkásan könyökére támaszkodó Justint, miközben sűrűn pislogott a néhány paddal előtte ülő Dylan tarkójára.
Mileynak ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy még az addiginál is ramatyabbul érezze magát. Törékeny volt, mint egy óvatosan összeragasztott, törött váza. Szó nélkül sarkon fordult és kilépett a teremből. Sosem gondolta volna, hogy egyszer irigyelni fogja Dylant. Sürgősen találnia kellett valakit, aki elfeledteti vele összetört szívét, még ha csupán néhány percre is.
Eközben Shawn épp kilépett a mosdóból, amikor Nina a női felé tartott. A lány elengedte az ajtó kilincsét és elindult Shawn felé. A fiú próbált úgy tenni, mint aki észre sem veszi és hátat fordított neki, hogy a terem felé induljon.
Nina azonban nem tágított. Pulcsijánál fogva megragadta Shawnt, hogy megállítsa.
- Beszédem van veled, ne csinálj úgy, mintha nem vennél észre!
- Mit akarsz? - A fiú minden irányba nézett, csak hogy ne kelljen az előtte álló Ninára pillantania.
- Azt akarom, hogy szállj le Iggyről! Ne járkálj hozzájuk, ne keresd a teremben és ebédnél se gyere az asztalunkhoz! Cseszettül gáz veled mutatkozni és még ha ő nem is akarja belátni, hogy a barátodnak lenni egyenesen társadalmi öngyilkosság, idővel megtapasztalja majd. Előbb-utóbb észre fogja venni, hogy már nem olyan népszerű és valaki más átveszi a helyét, mert eltökélte, hogy a melegek és csórók védőszentje lesz! - Ninát még a gondolattól is kirázta a hideg; haját dobálva és szemét forgatva fintorgott és elégedetten kémlelte Shawn letört arckifejezését. Azt hitte, ő okozta a fiú rosszkedvét, de az már a vele való találkozás előtt ráragadt. Előző éjjel tudta meg ugyanis, hogy otthon kikapcsolták a fűtést, amiért Deborah nem fizette be a számlákat. Egy vacogva átvészelt éjszaka után egyáltalán nem hiányzott neki a lány szurkálódása, de Nina túlságosan élvezte a helyzetet ahhoz, hogy idő előtt befejezze.
- Tényleg ennyire zavar, hogy szegény vagyok?
- TE zavarsz! Minden, ami veled kapcsolatos - vetette oda kíméletlenül a lány. - Te vagy a lúzerség megtestesítője. Csóró, meleg, magának való, népszerűtlen és valljuk be, nem is nézel ki jól. Lehet, hogy Iggy most úgy érzi, ő Teréz Anya, de ezt az adakozást hamar meg fogja unni. Azt hiszed, tényleg igazi barátság lehet közted és közte? Te meg ő, Ég és Föld! Neked lent van a helyed. Eddig szóra sem méltattunk ilyen szerencsétleneket. Alig várom, hogy a régi Iggy végre visszatérjen!
Nina megpillantott egy apró könnycseppet Shawn szeme sarkában és elmosolyodott, aztán elégedetten elsétált a tett helyszínéről.

Ed
Ed megvárta, míg Ariana eltipeg a büfébe, aztán összeszedte minden bátorságát és a lány után indult. Szerette volna kihasználni az alkalmat, hogy kettesben beszélhessenek és végre újabb randevúra hívhassa őt. Arianával négyszemközt beszélni azonban nem volt egyszerű feladat, hiszen barátnői mindig a közelben voltak.
- Szia! - szólította meg remegő térdekkel Ed, mikor már egymás mögött álltak a büfé előtti sorban.
Ariana megfordult. Hosszú, hullámos fürtjei meglibbentek arca körül, ahogy a fiúra pillantott. Szája sarkában megjelent a már jól megszokott két apró gödröcske, ahogy elmosolyodott. Ed gyomrában minden alkalommal tüzijáték szikrázott, ha ez az arc mosolygott rá.
- Szia. Mizu?
A fiú arcába azon nyomban szín szökött. Idegesen a hajába túrt, hogy kezdjen valamit remegő kezével.
- Arra gondoltam... hogy lenne-e kedved eljönni velem valahová... újra? Mondjuk moziba?
Ariana egy pillanatig a magasba pillantva eltűnődött, majd mosolyogva megszólalt.
- Moziba? Nem.
Ed arca egytized másodperc alatt rózsaszínből szürkévé komorult, de mielőtt még teljes letargiába eshetett volna, a lány folytatta mondandóját.
- Viszont mit szólnál, ha orvososat játszanánk és megvizsgálnálak? Van szexi nővérjelmezem is.
Ariana kacsintásába Ed azonnal belepirult és józan eszét gátlásaival együtt a sarokba vágva bőszen bólogatni kezdett. Bármire képes lett volna, hogy a lánnyal lehessen.
- Rendben. És... hol?
- Suli után majd gyere át. Van egy üveg dugi borom is.
Azzal Ariana vásárolt a büféből egy csomag rágógumit és Iggynek egy üveg rostos üdítőt, majd ellibbent a lépcsők felé.
Ed lámpalázasan, de sóvárgással telve bámult utána.

Kaya
Kaya életében először nem a tananyagra figyelt óra közben. Épp nyelvtanoztak franciából, ő azonban
Iggy arcán kívül semmi másra nem tudott figyelni. Elnézte, ahogy a lány a füle mögé igazítja a neoncsövek fényében aranyló haját és a füzetébe jegyzetel.
- Ez meg mi a fasz?! - kérdezte Kristen kíváncsian padtársa füzete fölé hajolva.
Kaya összerezzent ijedtében és sietve megpróbálta becsukni a füzetet, Kristen azonban megragadta a szélét és húzni kezdte, így az végül dulakodás közben a padlóra esett. Kaya teljesen megfeledkezett arról, hogy szünetben kidíszítette az egyik oldalt szívecskékkel és mindegyik közepébe Iggy nevét kanyarította. Kétségbeesetten felpattant, hogy felvegye a földről, de elkésett. Iggy tágranyílt szemekkel bámult a kidíszített oldalra, majd Kaya elvörösödött arcára.
A lány felkapta a füzetet és gondolkodás nélkül átrohant a termen, hogy feltépje az ajtót és kirohanjon rajta.
- Ebbe az apácába meg mi ütött? - csodálkozott Selena.
A mellette ülő Miley megvonta vállát, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a tanári asztal mögött ülő Pierre-ről, miközben válaszolt.
- Biztos szólította Jézus.
Csengetés után Iggy felpattant és a mosdóba igyekezett. Biztosra vette, hogy ott találja majd Kayát, aki valószínűleg az egyik vécéfülkében zokog.
Nem tévedett. A mosdóba lépve azonnal meghallotta a lány szipogását. Közelebb lépett a fülke ajtajához és bekopogott rajta.
- Nyisd ki!
A szipogás elhalt, Kaya pedig sírós hangon megszólalt:
- Kérlek, hagyj magamra!
- Azt mondtam, nyisd ki azt a kurva ajtót! Ne vedd el az egész szünetem! - reccsent rá türelmetlenül Iggy.

Shawn
Shawn az egyik üres teremben üldögélt egy pad tetején. Ujjait összekulcsolta és az összefirkált táblát bámulta. Gondolatai messze jártak. Úgy érezte, csupán egy cérnaszálon egyensúlyozik és egyetlen lélegzetvétel tartja vissza attól, hogy a mélybe zuhanjon. Egyre nehezebben viselte már James jelenlétét az otthonában. A férfi rendszeresen bámulta őt zavarbaejtő tekintettel, mintha mindenáron fel akarná falni a fiút. Anyjával sem volt könnyebb az élet. A befizetetlen számlák miatt a nő csak még házsártosabban viselkedett és minden dühét Shawnon töltötte le. Ha pedig a hideg és rideg lakás gondolata nem lett volna épp elég, ott voltak a szemétkedő osztálytársak és Nina, aki mindenáron eltökélte, hogy eltünteti őt Iggy közeléből. Próbált erős maradni. Valami jó dologba akart kapaszkodni, de egyre jobban nehezedtek szívére a minden irányból felé irányuló gonosz megjegyzések és ütések. Vajon mennyit képes még elviselni egy tizenhat éves, meggyötört szív?
Hallotta, hogy nyílik a terem ajtaja. A folyosóról egy pillanatra beáramlott a diákok zsibongása, aztán ismét minden elhalkult, amikor az ajtó becsukódott az érkező Zayn mögött.
A terem előtt elhaladva a fiú látta a magányosan ücsörgő Shawnt az ajtó ablakán keresztül és úgy döntött, kétségbeesett próbát tesz arra, hogy végre rájöjjön, ki is ő valójában. Mindenképp lépni akart.
- Szia, téged kerestelek.
- Engem? - pislogott meglepetten Shawn. - Mit akarsz tőlem? A piszkálódásból elég volt mára.
Zayn felcsusszant a padra és leült a fiú mellé, aztán komoly arccal, töprengve végigmérte őt. Keze lassan Shawn combjára kúszott és ujjaival fokozatosan haladt az ágyéka felé.
- Benne lennél egy kis mókában? - kérdezte kacsintva, miközben az ijedt Shawn odébb csúszott, aztán leugrott a padról.
- Eszednél vagy?! - csattant fel felháborodva.
Zayn értetlenül vonogatta a vállát.
- Mi a baja itt mindenkinek?! A ribancok hirtelen érzelmesek lettek és szerelemre vágynak, aki szentfazék volt, abból meg kurva lett! A buzik meg nem hogy örülnének, hogy rájuk mozdul egy heteró srác, mind fel vagytok háborodva! Pedig azt hittem, ez minden meleg álma.
- Esetleg a ribancoké, de én nem vagyok az! Nekem nem az az életcélom, hogy csináljam egy heteró pasival. Amúgy ha a lányokat szereted, miért fogdosol? - Shawn összevont szemöldökkel nézett a fiúra és hátrált egy lépést, mikor az felállt és megindult felé.
- Mostanában sokat fantáziálok... ki kell próbálnom, milyen egy pasival. Hátha kiderül, hogy a valóságban undorító, és akkor végre megnyugodhatok.
- Ne haragudj, de én nem leszek a kísérleti patkányod!

Iggy
Néhány másodperc múlva lassan kinyílt a vécéfülke ajtaja és megjelent mögötte a könnyáztatta arcú Kaya reszkető vállakkal.
- Az egész csak egy félreértés, felejtsd el, kérlek!
- Szóval nem vagy odáig értem? - vonta fel a szemöldökét Iggy.
Kaya tekintete a lány arcáról a melleire omló hajzuhatagra siklott, majd szűk farmerbe bújtatott combjain állapodott meg. Nem tudta, mit tegyen. Hazudjon és tagadjon, vagy végre váljon meg legnagyobb titkától? Talán végre levegőhöz jutna, mint egy vízfelszínre bukkanó fuldokló. Talán a vallomás könnyítene a lelkén. Talán önmaga lehetne, de mi van, ha mégsem? Abban biztos volt, hogy Iggy sosem fogja viszonozni az érzéseit, de mi lesz, ha teljesen meg is utálja őt? Ha megveti és soha többé nem lesz hozzá egyetlen jó szava sem? Ha viccet csinál majd belőle mások előtt? Az senkitől sem fájna annyira számára, mint a szőke lánytól, aki karnyújtásnyi tálvolságra állt tőle, mégis olyan távolinak tűnt, mint égen a csillagok.
Végül meg sem kellett szólalnia.
- A hallgatás sokat elárul... - kezdte csendesen Iggy.
Kaya már épp közbeszólt volna, de a lány leintette.
- Szóval ezért voltál velem mindig olyan kedves? Ezért csináltad meg örömmel a házimat, akárhányszor csak megkértelek rá? Még akkor is, amikor a barátnőimét nem akartad. Azt hittem, csak egy csodálóm vagy a sok közül. Nem gondoltam, hogy szerelmes vagy belém.
Mindketten hallották, hogy kinyílt a mosdó ajtaja és belépett rajta valaki.
Iggy oldalra nézett és egy másodikos, copfos lányt pillantott meg.
- Menj ki!
- De nagyon kell pisilnem...
- Van mosdó egy emelettel lejjebb is. Pá!
A lány kihátrált a helyiségből és becsukta maga után az ajtót, Iggy pedig szemét forgatva visszafordult Kayához. Az szomorúan, megdermedve nézte őt.
- Most utálsz, igaz? Kérlek, ne szivass ezzel a többiek előtt! Kristen biztos mindenkinek elmondta már... Megírom az összes házid egészen az érettségiig, csak ne haragudj rám!
Egy újabb könnycsepp csordult ki a lány szemeiből. Türelmetlenül letörölte pulóvere ujjával és feszülten várta a lesújtó választ.
- Miért utálnálak?! Nem irányíthatod, kibe szeretsz bele és lássuk be, elég nehéz nem belém zúgni. Nem utállak és nem vetlek meg érte. A testvérem meleg, aztán ott van Logan is. Ugyanúgy szeretem őket, mint korábban. Sőt, mégjobban! Náluk bátrabb emberrel még  nem találkoztam. Szerinted nem lennék képmutató, ha veled különbséget tennék?
Kaya megkönnyebbülve felsóhajtott. Mintha valóban víz alól tört volna fel. Szinte súlytalannak érezte magát. Bizonytalanul elmosolyodott.
- Köszönöm!
- Ne köszönd! Viszont... én nem tudom viszonozni az érzéseidet. A pasikat szeretem, de szerintem nem leptelek meg.
- Nem, de örülök, hogy mostmár tudod legalább... annyira rossz volt ilyen hosszú időn át magamban tartani! Olyan megértő vagy, elfogadó és kedves. Először teljesen félreismertelek. Azt hittem, csak egy felszínes, gazdag liba vagy aki uralkodni akar a suliban és semmi más nem izgatja, csak a népszerűség és a márkás ruhák. Aztán ahogy figyeltelek, egyre inkább megláttam az igazi éned és... beléd szerettem.
Kaya fülig elpirulva igazgatta haját a füle mögé és fogalma sem volt, hová nézzen zavarában. Viszont mindenképp szerelmet kellet vallania. El kellett mondania mindazt, amit elnyomott magában. Ennyivel tartozott az Iggy iránti érzéseinek.
- Mindenki túlságosan hamar ítélkezik. Rólam, rólad, vagy akár Dylanről. Senki sem veszi a fáradtságot, hogy megismerje a másikat, mielőtt beskatulyázná. Én sem vagyok kivétel ezalól. Pedig tudom, hogy nem lenne szabad... Most viszont mennem kell. Beszélek Kristennel, hogy tartsa a száját, ha még nem kürtölte világgá.
Iggy elindult az ajtó felé, aztán kezével a kilincsen még Kayához fordult.
- Viszont adhatok tippeket a divattal és a sminkeléssel kapcsolatban, ha gondolod. Kiemelhetnéd a kék szemeid tussal, szerintem jól állna.

Zayn
Zayn a zsebébe nyúlt és féloldalas mosolyt villantott Shawn felé.
- Szerintem van az a pénz, amiért igen is lennél a kísérleti patkányom. Adok neked egy százast, ha leszopsz!
- Zayn pénzt húzott elő a zsebéből és Shawn döbbent arckifejezése láttán a szemét forgatta. - Nem kell megjátszanod magad, tudom, hogy csóró vagy. Két legyet üthetnél egy csapásra: vehetnél magadnak kaját és csinálhatnád velem. Szinte a suli összes csaja örömmel lenne a helyedben.
Shawn megtörten állt az osztályterem közepén. Zayn szavai több fájdalmat okoztak számára, mint egy ököllel mért ütés az arcra.
- Te és a hozzád hasonlók miért hiszitek azt, hogy aki meleg, az olyan kanos, hogy mindegy, kivel csinálja? Azt gondolod, hogy amiért a fiúkhoz vonzódom, minden pasival élvezném? Te élveznéd az összes lánnyal? Szerinted örülnöm kellene, hogy pénzt kereshetek így? Hogy lehetsz olyan undorító, hogy képes lennél kihasználni mások szorult helyzetét és rávenni őket ilyesmikre?!
- Ne dramatizálj már! - csattant fel unottan Zayn. - Te a faszt szereted, én meg jó pasi vagyok. Felajánlottam, hogy megkapod a farkam és még pénzed is lesz. Szerintem örülnöd kellene, hogy ilyen nagylelkű vagyok! Vagy inkább dugni akarsz?
- Semmit sem akarok tőled, csak hogy hagyj békén! - vetette oda megvetően Shawn. - Engem nem érdekelsz, sem mint pasi, sem mint ember. Semmilyen kapcsolatba nem akarok kerülni veled és nem fogok megalázkodni!
Zayn közelebb lépett a fiúhoz, mire az hátrálni kezdett, míg háta neki nem ütközött a terem falának. Az arcán érezte Zayn meleg lélegzetét, de nem nézett rá. Helyette elfordította az arcát és megpróbálta eltolni magától a fiút.
Zayn megragadta mindkét csuklóját és a falhoz préselte.
- Kizárt, hogy nem izgatlak fel. Nem kell a színjáték, hogy te az igazira vársz! És az sem, hogy előadod itt az erkölcsös kisfiút. Mindenki vágyik a szexre, én pedig olyan keményen megbasználak, hogy sírnál a gyönyörtől. Vedd el a pénzt és később adok még, ha nem elég! Ne kéresd magad!
- Dugd fel a pénzed jó mélyen a seggedbe... - mondta Shawn könnyes szemekkel. Fájt a csuklója Zayn szorításától, de az semmi volt ahhoz képest, amit legbelül érzett.
Ekkor kinyílt a terem ajtaja és beviharzott rajta Miley. Egyenesen a két fiúhoz masírozott, elkapta Zayn csuklóját és elhúzta őt az egész testében reszkető Shawntól.
A lány szeméből undor és harag sütött, amikor megszólalt.
- Rohadj meg!
- Neked meg mi a fasz bajod van?! - Zayn fülig elvörösödött és lába idegesen járt, de próbált úgy tenni, mint aki nem érti, mi a lány problémája.
- Hogy mi bajom?! - csattant ostorként Miley hangja. - Az, hogy undorító vagy! Ha tudod, hogy valaki nélkülözik, segítened kellene rajta! Nem pedig belerúgni, amikor már amúgy is padlón van. Hallottam, amit mondtál neki! Azt hiszed, én nem voltam az ő helyzetében? Mikor anyámnak nem volt munkája, volt olyan nem is egyszer, hogy nem volt mit ennünk! Volt, hogy fáztunk... és ha belegondolok abba, hogy nekem is pénzt ajánlanál kajára... de csak akkor, ha leszoplak, felfordul a gyomrom!
Miley elkapta Shawn csuklóját és húzni kezdte őt az ajtó felé. A fiú megszeppenve, de mégis megkönnyebbülten követte őt.
A lány még az ajtóból visszafordult a magányosan, tehetetlenül ácsorgó Zaynhez.
- Legalább sikerült teljesen kiábrándulnom belőled! Végre szabad vagyok!

Justin
Miután valamennyire sikerült összeszednie magát, Zayn még mindig ingerülten lépte át az osztályterem ajtaját és még dühösebb lett, amikor megpillantotta a Logannel beszélgető Justint. A padjuk elé lépett és megvető hangon odavetette:
- Elhúznál a helyemről? Leülnék végre.
Logan felnézett a fiú arcára, aztán kitolta a széket és felállt.
- Már itt sem vagyok - morogta, miközben a helyére indult.
Justin sértődötten pislogott a mellé lezuttyanó Zaynre.
- Muszáj ok nélkül ilyen bunkónak lenned másokkal?! Esküszöm, ilyenkor úgy képen törölnélek!
- Kapd be, Bieber!
- Szóval mostmár a vezetéknevemen szólítasz? - vonta fel a szemöldökét Justin. - Nem értem, miért kell ilyen ellenségesen viselkedned másokkal.
Zayn felcsapta az előtte heverő atlaszt, bár fogalma sem volt, miért. Egyáltalán nem érdekelte, mi van benne. Az indulat egyre csak nőtt benne. Már attól tartott, szétrobban a visszafojtott dühtől.
- Foglalkozz a magad dolgával! Rohadtul nem vagyok kíváncsi a szentbeszédedre! Egyre többen játszák már itt a nagy erkölcsös szart, miközben mindenki képmutató!
- Rohadtul elegem van már a bunkóskodásodból! - Justin a táskájába dobálta tolltartóját, atlaszát és füzetét, aztán félre rúgta a székét és hátra ment ahhoz a padhoz, amiben Logan egymaga üldögélt.
- Leülhetek?
- Persze - mosolyodott el a fiú és odébb húzódott székével.
Iggy közben az ablakban mellét a járókelőknek mutogató Kristenhez lépett.
- Beszéltél bárkinek is Kayáról?
- Mármint arról, hogy ki akarja nyalni a muffodat? Nem beszéltem senkinek.
- Hogy-hogy? - Iggy meglepődve felvonta a szemöldökét. Azt hitte, a lány már mindenkinek szétkürtölte a híreket.
Kristen elfordult az ablaktól és megvonta a vállát.
- Úgy, hogy engem nem érdekel, ki kivel akar kefélni. Szabad országban élünk! Én is szoktam puncit nyalni, semmi rossz nincs benne. A tiédet pedig bármikor ostromolnám a nyelvemmel, te bombázó!
A lány nyelvét nyújtogatta, mire Iggyt kirázta a hideg és sietve sarkon fordult.
Ekkor akadt meg tekintete a padban egymagában ülő Dylanen. A fiú egész nap csendes volt és nem igazán foglalkozott a külvilággal. Helyette játszott a telefonján és zenét hallgatott az órák közötti szünetekben. Iggy azt hitte, hogy a Logannel való szakítás miatt ilyen szomorú a testvére. Nem tudta, hogy Logan igazából csak azért szakított Dylannel, mert a sikoly-álarcos megzsarolta őt.
A lány leült testvére mellé és játékosan a vállába bokszolt.
- Ne lógasd az orrod, bátyó! Minden jóra fordul majd, hidd el!
Dylan oldalra fordult és halványan a lányra mosolygott. Egyre nehezebben viselte, hogy távol kell maradnia Logantől. A fiú nélkül csupán félembernek érezte magát. Nem kötötték le a kedvenc filmjei, nem lelte örömét a kedvenc zenéiben és semmin sem tudott nevetni. Úgy érezte magát, mintha ellopták volna tőle az ő saját Napját, ami megvilágította az életét és sugarai az arcát cirógatták. Fény nélkül pedig nem maradt más, csak a sötétség. Szerette volna elmondani Iggynek, hogy mi az igazság a szakításukkal kapcsolatban, de nem kockáztathatott. Nem derülhet ki, hogy tud Logan zsarolásáról. Azzal mindkettejüket veszélybe sodorná. Így végül csak ennyit mondott:
- Hiányzik Logan. Nagyon.
- Biztos vagyok benne, hogy te is neki.

Shawn
Miley egyenesen a büfébe vezette Shawnt. Ott aztán az egyik asztalhoz ültette, ő maga pedig a beállt a pénztár előtti sorba. Shawn combjai közé dugta mindkét tenyerét és tekintetét a kerek faasztal lapjának szegezte. Próbált úgy tenni, mintha senki sem lenne körülötte. Akárhányszor elhaladt mellette egy diák, összerezzent. Sosem tudott felkészülni az őt ért támadásokra, mert azok nem ritkán a legváratlanabb, számára ismeretlen személyektől érkeztek. Szerencséjére senki sem vett róla tudomást, míg egyedül ücsörgött az asztalnál.
Miley két hamburgerrel és két kólával megrakott tálcával tért vissza.
- Az egyik a tiéd, jó étvágyat! - mondta, majd leült és jóízűen enni kezdett.
Shawn azonban nem nyúlt az előtte heverő ételhez, pedig farkaséhes volt. Még mindig nem tudta, hogyan kezelje, ha valaki kedves hozzá vagy pénzt költ rá. Furcsa és szokatlan érzés volt. Bár kimondhatatlanul hálás volt, mégis nyomorúságosan érezte magát.
- Kérlek, edd meg! - unszolta Miley, miután lenyelt egy nagyobb falatot. - A kedvemért!
- Nagyon rendes tőled, de nem szeretném elfogadni. Nem kell sajnálnod engem.
A lány a fejét csóválta.
- Nem sajnálatból kapod! Selenát is mindig meghívom valamire, vagy ő engem. És Kristent is. Ebben nincs semmi.
- De én...
- Elég legyen! Nagyon jól tudom, mit érzel. Voltam a helyedben. Nem akarsz könyöradományt elfogadni, mert már így is olyan kevés büszkeség maradt benned, ráadásul zavar, hogy semmivel sem tudod viszonozni, amit kapsz. Én is éreztem így. Csak azóta élünk újra jól, mióta anyám luxusprosti lett - jelentette ki Miley. Már egyáltalán nem érezte szükségét annak, hogy hazudjon anyja hivatásáról.
Shawn nem ítélte el. Egy szót sem szólt, de a lány úgy érezte, a fiú épp Zayn cselekedetére és a kizsákmányolásra gondol.
- Anyámat senki nem kényszeríti arra, amit csinál. Ne hasonlítsd ahhoz, amit Zayn ajánlott neked. Anya felnőtt, magabiztos nő, aki úgy döntött, kiaknázza testi adottságait, hogy jó életünk legyen. Hidd el, nagyon szereti a munkáját!
- Én viszont egy nagy semminek érzem magam... Mindenki csak belém rúg, csúfol, megaláznak... Emberszámba sem vesznek. De az, ahogy Zayn beszélt velem, mindennél jobban fájt. Ha pedig arra gondolok, hogy nemsokára vége az utolsó órának és végre elszabadulok innen, csak még rosszabb lesz a kedvem, mert nem akarok haza menni...
Miley nagyon sajnálta a fiút. Még senkit sem látott ennyire meggyötörtnek. Shawnt nézve egy kóbor kutya jutott az eszébe, akit az előző gazdája éheztetett és bántott, ezért fél, reszket és bizalmatlan mindenkivel szemben. Nem hagyja, hogy simogassák, mert a teste az érintéstől ütésre számít. Viszont hálás minden jóért és kimondhatatlanul vágyik a szeretetre.
Megfogta a fiú asztalon heverő kezét és együttérzőn megszorította.
- Nem vagy senki. Azok a senkik, akik így bánnak veled. Elképzelni sem tudom, milyen érzés minden nap kiállni ezt. De azt tudom, hogy nagyon erős vagy. Sokkal erősebb, mint azok, akik bántanak. Zayn pedig... undorodom tőle, pedig egészen eddig reménytelenül szerettem. Végre szabad vagyok! Ha rá gondolok, felfordul a gyomrom. Ha nem akarsz haza menni, suli után gyere át hozzánk! Ott is aludhatsz. Anya nem nagyon van otthon és amúgyis szereti a barátaimat. Csak mi ketten lennénk. Mit szólsz?
Shawn halványan elmosolyodott.
- Az nagyon jó lenne.
- Megbeszéltük. Viszont cserébe annyit kérek, hogy edd meg a hamburgered! - mosolygott rá Miley bíztatóan.

Kat
Iggy és Dylan egyszerre fordult előre, amikor Kat a tanári asztal elé lépett és emelt hangon
kijelentette, hogy hétvégén bulit tart.
- És ez mégis kit érdekel? - vetette oda Iggy hajá dobálva. - Senki nem kíváncsi a hülye bulidra.
Nina sem hagyhatta ki, hogy hangot adjon véleményének.
- Talán ha te is pornóvideókat készítenél, érdekessé válnál az emberek szemében. Egyeseknek csak ez a lehetőség jut, mivel nem elég szépek és semmi máshoz nincs tehetségük.
Iggy jót mulatott barátnője beszólásán, Kat azonban úgy tett, mintha semmit sem hallott volna.
- Szóval szombat este nálam. Lesz pia, kaja, meg minden! Anyámék elutaznak a hétvégén. Szerintem mindenkire ráfér már egy jó buli, mivel a legutóbbi Emmánál szó szerint gyilkosnak bizonyult - utalt a lány Tyler erőszakos halálára, aztán hátravetette lófarokba fogott haját és a helyére indult.
Ekkor megjelent az ajtóban az osztályfőnök és csendet kért a zsibongó diákoktól.
- El ne felejtsétek, hogy holnap megtartjuk a tanár-szülő-diák találkozót, ahol a tanári kar elbeszélgethet a szüleitekkel a magatartásotokkal, jegyeitekkel és jövőtökkel kapcsolatban. Ti pedig mindannyian ott lesztek egytől-egyig, hogy biztosítsátok, a süteményes tálcák és az italok ne maradjanak egy percre sem üresen! Ráadásul néhányótokkal kénytelenek leszünk a szülők jelenlétében beszélni. - A férfi már épp fordult volna ki a teremből, amikor eszébe jutott még egy gondolat. - És ti fogjátok előtte felállítani az aulában az asztalokat és a székeket, aztán megrakodni mindenféle jóval. Remélem ez majd csapattá kovácsol benneteket, mert nálatok csak a széthúzás és a piszkálódás megy nap, mint nap.
- Szerintem holnap anyám eltör a hátamon egy fakanalat, ha ezen a találkozón panaszkodni fognak neki a tanárok, de nem érdekel - fordult Kayához Kristen, miután a tanár eltűnt a szemük elől. A lány azonban füzetébe bújva úgy tett, mintha nem is hallaná. Nem akarta, hogy kitudódjanak Iggy iránt táplált érzései, így a Kristennel kapcsolatos megjegyzéseit kénytelen volt megtartani magának.
- Remek! Jobb dolgom nincs is ennél a hülyeségnél! - csattant fel Selena.
- Jaj, talán így három farok helyett csak kettőt lesz időd magadba nyomni, vége a világnak! - nevetett Kat saját beszólásán.
Selena azonban új imidzsét fontosabbnak tartotta a lánynál, így nehezen bár, de lenyelte a káromkodásokkal tarkított fenyegetőzést, ami már a nyelve hegyén volt.
- Irigykedsz, mi? Hiszen mióta ide jársz, még egy pasinak sem kellettél.
- Én viszont igen! - pattant fel az egyik pad tetejére Kristen és felrántotta felsőjét, hogy közszemlére tegye meztelenné vált melleit.

Emma
Justin szeretett volna odalépni Demihez az ebédlőben, miközben mindketten sorbaálltak tálcával a kezükben a pult előtt, de végül nem tette. Hiszen a lány már többször is a tudtára adta, hogy időre van szüksége. Úgy vélte, ha nyaggatja és nyomul, csak ront a helyzeten. Pedig nagyobb szüksége volt Demire, mint addig bárkire bármikor. Hiába tértek vissza hozzá haverjai a focicsapatból és kapta vissza Zaynt a kómából, reménytelenül egyedül érezte magát. A lány egyetlen ölelése vagy csókja a világot jelentette volna számára, de úgy tűnt, nélküle kell átvészelnie ezt az időszakot. Tudta, hogy másnap a találkozón Selena apja is részt vesz majd és már előre rettegett attól, hogy a férfi lefogja égetni az összes osztálytárs, tanár és szülő előtt.
Látta a szeme sarkából, hogy Demi felé pillant, de amikor a lányra nézett, az sietve elkapta róla a tekintetét és a mellette álló Emmához fordult.
- Hé, van egy perced? - Miley lépett Emma mellé és karjánál fogva távolabb húzta őt az ételért sorban álló diákoktól.
- Mi az? Ha megint azzal jössz, hogy Zayn csak kihasznál, semmi újat nem mondasz!
- Nem. Segíteni akarok, hogy végre te is tovább tudj lépni és egyáltalán ne bánkódj többé miatta! Nekem sikerült.
- Hogyan? - Emma kíváncsian hegyezte a fülét, miközben a lányra meredt.
Miley beszámolt neki arról, hogyan ajánlott pénzt Zayn Shawnnak és mit kért érte cserébe.
Emma elsápadt és teljes döbbenet ült ki arcára.
- Micsoda?! Én azt hittem, Zayn heteró.
- Szivi, nem emlékszel, hogyan bánt Dylannel állandóan? Például a kiránduláson? Azért bántotta őt, mert bele van zúgva! Szerintem biszex, de össze van zavarodva. Viszont erről senkinek egy szót sem, világos?! Bár ezek után már nem érdekel, hogy ígéretet tettem neki, de azért mégsem szeretném, hogy kitudódjon. Ez az ő magánügye, de neked muszáj volt elmondanom. Undorítóan viselkedett Shawnnal és remélem ezzel sikerült kiábrándítanom belőle.
- Én nem értem ezt az egészet... - csóválta a fejét Emma kétségbeesetten.
- Akkor megértetem veled! Képzeld el, hogy nincs semmi pénzed! Éhes vagy és semmit nem vesznek meg neked a szüleid, amire vágysz. Mindenki csak cseszeget, aztán egy pasi odamegy hozzád és felajánlja, hogy ad neked pénzt kajára, ha cserébe leszopod, mert szükséged van a pénzre. Nem undorodnál?!
Emma lesütötte a szemét és bólintott.
- De igen. Velem meg mindig csak addig törődött, míg el nem élvezett! Utána levegőnek nézett, mintha ott sem lennék... Nem értem, hogyan szerethettem őt. Talán elhitettem magammal, hogy teljesen más, mint amilyen valójában.
- A csajok szeretik a rosszfiúkat. Ne kérdezd miért, fogalmam sincs. A szerelem pedig durva dolgokra veszi rá az embert. Ha szeretsz valakit, nem látod tisztán a valódi énjét. Viszont remélem, most már látod.
Miley indulni készült, de Emma utána szólt.
- Ugye nem azért mondod ezeket, hogy megszerezd magadnak Zaynt?
- Nekem már nincs szükségem Zaynre, te pedig amúgy sem jelentettél soha fenyegetést. Dylan az, aki neki kell, nem pedig te vagy én.

Nina
Shawn Iggyék asztalánál ült, a hangulat viszont nem volt épp rózsás. Logan és Dylan olyan távol ültek egymástól, amennyire csak tudtak, Nina pedig nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, hogy beszóljon Shawnnak.
- Ez a ruhád is Dylané volt? - kérdezte gonosz mosollyal a szája sarkában, miközben szénsavmentes ásványvizet kortyolgatott.
Shawn megpróbálta nem magára venni a lány szavait és úgy válaszolt, mintha nem zavarná a kérdés.
- A nadrág az enyém.
- Már a többi is a tiéd - szólt Dylan, aztán Ninára meredt. - Te meg befoghatnád végre, legalább amíg eszel!
Nina megütközve nézett a fiúra. Ilyen beszólások inkább Iggyre voltak jellemzőek. Nem is lepődött meg, mikor a lány ikertestvérét követve beszállt a beszélgetésbe.
- Azt hittem, már megbeszéltük, hogy ezt a viselkedést befejezed!
- De én nem akarok egy asztalnál ülni ezzel a csóróval! - fakadt ki kétségbeesetten Nina. - Hát nem látod, hogy néznek ránk a többiek?! Egyáltalán nem félsz, hogy mindent lerombolsz, amit felépítettél az évek alatt? Ha így folytatod, már nem mi leszünk a legnépszerűbb csajok a suliban! Selena és Kat talán nem képes letaszítani a trónról, de ne várd meg, hogy kiálljon ellened valaki, akinek akár sikerülhet is! Megértem, hogy Dylannek és Logannek velünk kell ülnie, mert Dylan a testvéred. Állj ki érte, ha akarsz, azért senki sem fog megvetni, de Shawn?! Mégis hova gondoltál?! Neked teljesen elment az eszed!
- Elég legyen! Hogy beszélsz Iggyvel?! - csattant fel Charli dühösen. - És Shawn? Itt ül konkrétan veled szemben! Egy cseppnyi emberség sincs benned?!
- Miattam ne veszekedjetek, kérlek! Nagyon rosszul érzem magam emiatt... - Shawn felállt és megfogta tálcáját, hogy átüljön egy másik asztalhoz, de Iggy és Dylan egyszerre állt fel, hogy maradásra bírja.
- Ülj vissza! - parancsolt rá a lány villogó szemekkel. Miután Shawn beadta a derekát és visszaült a helyére, Iggy Ninához fordult.
- Shawn a barátom, ahogy Te, Charli, Ariana és Logan is! Nem fogom elküldeni az asztalunktól azért, mert másoknak nem tetszik, hogy velünk van! Milyen ember lennék, ha eldobnám egy barátomat a népszerűségért? Te talán népszerű voltál elsőben, amíg fel nem karoltalak? Egy közönséges party-ribanc voltál, aki egy kis pia után bárkinek széttette a lábát! Ha nem barátkoztam volna veled, most Selenáékkal lógnál. Úgyhogy te csak ne papolj itt arról, hogy kinek kellene az asztalunknál ülni, és kinek nem! Ha valami nem tetszik, nyugodtan állj fel és ülj át máshová, hiszen itt egyedül csak téged zavar, hogy Shawn is velünk van.
Iggy az utolsó mondat után megigazította haját és visszaült a helyére, bosszús tekintetét azonban nem vette le Nináról.
A lány tehetetlenül nézett vissza rá. Képtelen volt elfogadni a vereséget, hiszen biztos volt a saját igazában.
- Szerelmes vagy Shawnba?
Az asztalnál ülők egy emberként fordultak Nina felé.
- Neked elmentek otthonról - kacagott fel Iggy hárahajtott fejjel. - Szerinted azért ragaszkodom hozzá, mert beleszerettem? Igaz barátságok végül is nem alakulhatnak ki emberek között, csak akkor állhatsz ki valaki mellett, ha szerelmes vagy belé!
- Nem akarom, hogy utálj... - sóhajtott Nina haját a füle mögé igazítva. - Csak a közös érdekünket tartom szem előtt. Barátkozz Shawnnal, ha akarsz, de az asztalunkhoz ültetni kész társadalmi öngyilkosság! Ő a suli legnagyobb lúzere!
Shawn felállt az asztaltól. A többiek felnéztek rá, de ő nem viszonozta a tekintetüket. Könnyes szemmel a széke mögé lépett és vállára kanyarította táskáját.
- Ne haragudjatok, de tényleg jobb lesz, ha nem ülök veletek. Azt hittem, legalább ebédkor olyan emberek között lehetek, akik egy kicsit kedvelnek, de ennél az asztalnál ugyanolyan rosszul érzem magam, mint általában. Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek és a jóhíreteknek sem szeretnék ártani. Sziasztok!
Mielőtt bárki is utána kiálthatott volna, Shawn sietve átvágott az ebédlőn és eltűnt a folyosóra vezető két szárnyú, fehér ajtó mögött.
- Nézzétek, rajzoltam egy dinoszaurusz faszt a szalvétámra! - mutogatta körbe Ariana boldogan a művét, mire Iggy kikapta a kezéből és darabokra tépte.
- Elegem van a faszokból! -  csattant fel ingerülten, aztán Ariana szomorú ábrázatára ügyet sem vetve Ninához fordult. - És belőled is! Menj el, látni sem akarlak! Amíg nem gondolkodsz el a viselkedéseden, nem ülhetsz velünk egy asztalnál!
Nina kétségbeesetten meredt barátnőjére.
- Iggy, ezt nem teheted!
- Azt teszek, amit akarok! - erőltetett mosolyt az arcára Iggy. - Most pedig tűnj el!
Nina kénytelen-kelletlen feltápászkodott és táskáját a vállára vetve, emelt fővel távozott.

Logan
Ebéd után Iggy Charli és Ariana társaságában lépdelt lefelé az iskola lépcsőjén, miután utolsó óráról is kicsengettek. Alig várta, hogy hazaérjen és vegyen egy forró fürdőt néhány vaníliás gyertya társaságában. Mikor megpillantotta a néhány lépcsőfokkal előttük lépkedő Logant, sietve utána indult és megragadta a karját, hogy megállítsa őt.
- Várj!
Logan megfordult és lemondóan sóhajtott. Tudta, mi következik.
- Dylanről akarok beszélni - jelentette ki Iggy komoly kifejezéssel az arcán. - Mondd el, mi ez az egész köztetek! Mert én nem veszem be, hogy szünetet akarsz tartani! Egyik pillanatban még odáig vagytok egymásért, a következőben meg levegőnek nézed? Láttam ebédnél, hogy állandóan lopva felé pillantasz. Ha nem is akarnál már tőle semmit, tudom, hogy barátként akkor is mellette állnál és nem  koptatnád le így! Addig nem engedlek el, amíg nem mondod el az igazat!
- Nem lehet, értsd meg! - ellenkezett Logan meggyötört arccal. Iggynek azonban ennyi már nem volt elég.
- Miért nem?! Valaki zsarol, igaz? Éreztem... Tudtam! Megint a sikoly-álarcos? Gondolom megfenyegetett, hogy tartsd távol magad Dylantől, különben baj lesz... ugye?
Iggy végre tisztán látta maga előtt a helyzetet. Minden összeállt a fejében. Logan viselkedése értelmet nyert és nem volt hajlandó belenyugodni az újabb kibúvó válaszokba. - Ha a testvéremet és a barátaimat egy elmebeteg fenyegeti, jogom van tudni róla! - tette hozzá nyomatékosan.
Logan kelletlenül, alig észrevehetően bólintott, aztán idegesen körülnézett.
- Ennyi legyen elég, kérlek! Nem beszélhetek róla. Nem kockáztathatok!
Észre sem vették, hogy Zayn nem messze tőlük tűnődve nézi őket és a fülét hegyezi.
Iggy elindult autójához, Logan pedig a buszmegálló felé igyekezett. Annyira belemerült gondolataiba, hogy véletlenül beleütközött az előtte beszélgető Kat-Rita párosba, a válláról pedig lecsúszott a táskája. Ekkor tudatosult benne, hogy a nagy kapkodásban elfelejtette behúzni a cipzárt. Ahogy a táskáért nyúlt, hogy megakadályozza a zuhanásban, a telefonja néhány füzet és könyv társaságában kicsúszott belőle és szétszóródott a betonon.
- Hé, normális vagy?! - csattant fel méltatlankodva Kat.
- Bocsi - szabadkozott Logan és lehajolt, hogy összeszedje a holmiját. Rita azonnal követte példáját.
Logan megköszönte a lány segítségét, a vállára kanyarította táskáját és vissza sem pillantva elrohant a buszmegállóba, hogy le ne késse a következő járatot.
Iggy közben beszállt Ferrarijába és ellenőrizte a visszapillantóban sminkjét, miközben Dylanre várt.
A fiú néhány perccel később be is pattant mellé.
- Charli azt mondja, szerinte Zayn kihallgatta a beszélgetésed Logannel.
- Kit érdekel?! Végre megtudtam, hogy Logan miért szakított veled! Szeret téged, csak zsarolják! - Iggy boldogan fordult testvéréhez, de a fiú reakciója nem olyan volt, amilyenre számított.
- Tudom. Nekem is elmondta már - vallotta be maga elé bámulva Dylan.
Testvére felháborodva nézett rá.
- És képes voltál nem szólni róla?! Hagytad, hogy ezen rágódjak és sajnáljalak?!
- Hogy mondhattam volna el? - csóválta a fejét Dylan. - Logan megkért rá, hogy senkinek se beszéljek róla! Nekem is olyan nehezen mondta el... tényleg úgy kell tűnnie, mintha nem tudnék az egészről. Ne haragudj...
Iggy kikanyarodott a parkolóból és próbálta csendben nyugtatni magát. Elege volt már abból, hogy félelemben tartják a szeretteit.
- Ha otthon elmondod, senki nem tudta volna meg. Csak nincsenek elrejtve poloskák a házunkban!
- Sosem tudhatjuk... - mondta sötéten Dylan, miközben a buszmegállóban üldögélő Logant nézte az ablaküvegen keresztül. - Lehet, hogy a telefonomat is nyomon követi az a valaki. Úgyhogy kérlek, ne is beszéljünk róla! Félek, hogy valahogyan kiderül és rossz dolog történik majd. Aki ezt az egészet csinálja, valahogyan mindig mindenről tudomást szerez...
- Elegem van abból a jelmezes őrültből! Ha megtudom, ki az, kicsinálom! - fortyogott Iggy, majd együttérzéssel a tekintetében Dylanre pillantott és megszorította a kezét.

Ariana
Ariana izgatottan nyitott ajtót, amikor egy magazin lapozgatása közben meghallotta a csengőt.
- Gyere, menjünk fel a szobámba!
Ed lámpalázasan követte a lányt az emeletre. Szíve vadul püfölte bordáit, amikor Ariana becsukta mögötte az ajtót és vidáman rámosolygott.
- Ülj az ágyra, egy perc és jövök! - mondta a lány, majd a fürdőbe sietett.
Néhány perccel később vissza is tért, az ágyon ülő Ednek pedig leesett az álla.
Ariana lófarokba fogta hosszú haját a feje búbján és ultra mini nővér-jelmezt viselt alatta harisnyatartóval és magassarkú cipővel.
- Most pedig megvizsgállak, mert úgy hallottam, beteg vagy!
A lány hanyatt lökte Edet az ágyon és a kezével nadrágja sliccéért nyúlt.
- Mit csinálsz? - kérdezte félénken a fiú, mire Ariana parancsoló hangon ráreccsent.
- Fogd be a szád és hagyd, hogy végezzem a dolgom! Kúrológus vagyok.
- Urulógus - javította ki Ed, de a lány csak mosolygott.
- A kúrológust én találtam ki! A kúr és az urulógus szavakból raktam össze. Zseniális, ugye?
- Nem lehetne, hogy inkább csak beszélgessünk vagy megnézzünk egy filmet?
- Nem! Látnom kell a hímvessződet, hogy memorizálhassam aztán este portrét készíthessek róla!
Ed megfogta a lány csuklóját és finoman elhúzta a kezét nadrágja cipzárától. Kellemetlenül érezte magát és furcsa volt számára a törékeny, számára olyannyira idealizált lányt ilyen közönséges helyzetben látni. Másrészről szörnyű bűntudata volt, amiért ennek ellenére teljesen felizgult Ariana érintésétől. Nehéz volt megállnia, hogy ne essen neki azon nyomban.
- Nem kellene semmit sem elkapkodnunk. Én jól akarok bánni veled... - mondta végül.
Ariana egy pillanatig kifejezéstelen arccal bámulta a fiút, aztán megvonta a vállát.
- Én csak a farkad akarom látni, nem hozzád menni feleségül. Miért kell túlbonyolítani? Mutasd meg, aztán haza is mehetsz, ha akarsz!
Ed felült az ágyon és felhúzta nadrágja sliccét. Csalódott volt és szomorú. Azt remélte, hogy majd jól érzik magukat és Ariana talán még meg is kedveli őt. Felállt és úgy döntött, inkább hazamegy. Az ajtóból aztán vissza nézett a lányra és lemondóan sóhajtott. Minden bátorságát össze kellett szednie ahhoz, amit mondani készült. A szíve kétszeresére duzzadt, mikor Ariana arcára pillantott.
- Miért nem adsz nekem egy esélyt? Én minden erőmmel azon lennék, hogy boldoggá tegyelek. Tudom, hogy hozzád képest semmi vagyok; hogy mindenki kockának meg lúzernek tart, de engem tényleg érdekelsz!
A lány szemét forgatva töprengett, miközben egymásba font lábakkal az ágyon ült és harisnyatartóját igazgatta.
- Ha lerajzolhatom a farkad, esetleg lehet köztünk több is.
Ed gyanakodva és bizonytalanul tartotta kezét a kilincsen.
- Komolyan?
Ariana bólintott, mire a fiú becsukta az ajtót és bizonytalanul, de reménykedve elindult az ágy felé.
Ed már térdig letolt nadrággal, paprika piros arccal állt a lány előtt, az pedig átszellemülten rajzolt az ágy szélén ülve, amikor benyitott az ajtón édesanyja.
A nő egy pillanatra sem zavartatta magát, Ed azonban azonnal felrántotta nadrágját és égővörös arccal elfordult.
- Kértek egy kis sütit? Üdítőt? Esetleg óvszert?
- Anya, most nem érek rá! Épp rajzolok! - nyafogott Ariana, mire anyja sűrű bocsánatkérések közepette eltűnt az ajtó mögött.
Ed a kabátjáért nyúlt és szégyenkezve magára kanyarította. Iszonyatosan kellemetlenül érezte magát és nem akart többé Ariana anyja elé kerülni.
- Most meg hová mész? Folytatnom kell! Muszáj befejeznem, állj vissza a helyedre! - hisztizett Ariana öklével a takarót püfölve. Ed hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Anyukád épp most nyitott ránk, tök ciki volt! Most jobb, ha elmegyek.
- Soha többé nem szólok hozzád egyetlen szót sem, ha most elmész! - jelentette ki kemény hangnemben a lány, aztán elégedetten elmosolyodott, amikor Ed kelletlenül bár, de végül beadta a derekát és elindult felé.

Miley
Shawn Miley ágyán ült és az íróasztal feletti falra ragasztott kollázst tanulmányozta. A képek nagy részén a lány Selena társaságában pózolt. Az egyiken széles mosollyal az arcukon ölelkeztek, egy másikon cigaretta füstöt fújtak a kamerába, de olyan is volt, amin épp fagylaltot nyomtak egymás arcába. Néhány fotón már Kristen is szerepelt. Úgy tűnt, a lány minden alkalmat megragad a provokatív pózolásra. Shawn gyomra görcsbe rándult, amikor megpillantotta azokat a képeket, amiken Miley Zaynnel ölelkezett.
A lány követte pillantását és a falhoz lépett, hogy egyesével leszedje az összes fotót, amin Zayn szerepelt.
- Nem kell ezt csinálnod - sietett leszögezni Shawn. Semmiképp sem akarta tönkretenni két ember barátságát.
A lány azonban mosolyogva megnyugtatta őt, miközben a fotókat az íróasztal mellett álló kukába hajította.
- Dehogynem! Már hamarabb is meg kellett volna tennem. Jó ideje szenvedek már attól, hogy beleestem. Neki csak egy haver vagyok. Egy barát, akit használgathat, amikor épp nincs más. Nem panaszkodom, mert nem voltam áldozat. Én is akartam ugyanúgy... csak nekem ez már nem volt elég - mondta Miley, miközben elővett egy füves cigarettát az asztal egyik fiókjából és leült az ágyra Shawn mellé. - Évekig szexeltem pasikkal érzelemmentesen és egyszer sem voltam szomorú. A faszért kellett beleszeretnem ebbe a seggfejbe! De nem baj, ami ma történt, legalább segít kiábrándulnom belőle... Egy pasi miatt sem érdemes szomorkodni, én pedig mostanában mégis azt csináltam... Elég volt. Magamra kell gondolnom és a barátaimra.
Miley előhúzott szűk farmerja zsebéből egy öngyújtót, meggyújtotta vele a cigit és háromszor beleszívott. Minden alkalommal a tüdejében tartotta a füstöt néhány másodpercig, aztán elégedetten kifújta a száján keresztül és átnyújtotta a füvet Shawnnak. A fiú bizonytalanul nézett lefelé, de Miley bíztatására végül átvette tőle a cigit.
- Jó cucc, szívj csak bele! Segít ellazulni.
- Én még sosem füveztem - vallotta be Shawn  kipirosodott arccal.
Arra számított, hogy a lány majd kineveti, azonban nem így történt.
Miley izgatottan közelebb csúszott hozzá és megmutatta neki, hogyan csinálja.
- Próbáld bent tartani egy kicsit, de ne szívj bele túl nagyot elsőre, nehogy köhögő rohamot kapj. És ne félj, nem lesz semmi bajod! Csak minőségi füvet szívok.
Néhány slukk után Shawn érezte, hogy hirtelen megmagyarázhatatlan nyugalom keríti hatalmába és kezd feloldódni. Az őt körülvevő falak kissé bizonytalanná váltak  ugyan és a szája is kiszáradt, de a felgyülemlő feszültség, ami minden nap a mellkasát nyomta, már nem tűnt olyan nehéznek.
- Jó, mi? - nevetett Miley, miután az egészet elszívták. - Rendelek egy pizzát. Végre megtudod, milyen klassz betépve enni! Nincs is annál jobb.
- Nagyon szomjas vagyok - jelentette ki Shawn akaratlanul is vigyorogva. Mintha valaki mosolyt festett volna arcára anélkül, hogy megkérdezte volna, akar-e egyáltalán nevetni. Nem bánta a dolgot. Hosszú idő óta először érezte úgy, hogy semmi és senki nem bántja őt. Szabad volt és könnyű, mint egy fáról lehulló levél, ami széllel táncolva hullik az avarra.
Miley telefonnal a fülén kicsoszogott a konyhába, hogy aztán egy üveg kólával a hóna alatt és két pohárral a kezében térjen vissza.
Amíg a pizzára vártak, beszélgetni kezdtek.
- Téged nem zavar, amiket a suliban mondanak rólad? - kérdezte félénken Shawn a falnak vetve hátát.
Miley egy pillanatig csendesen nézte a kissé bő, fehér pólóban kólát kortyolgató, összekócolódott hajú fiút.
- Dögös pasi vagy, mondták már? - jelentette ki féloldalas mosollyal a szája sarkában.
Shawn elpirulva csóválta a fejét.
- Nem, mert nem így van, de köszi... te is jól nézel ki.
- Tudom - nevetett Miley -, és hogy válaszoljak a kérdésedre: először zavart, de ma már egyáltalán nem. Mondhatnak, amit akarnak. Ez az én életem és úgy élem, ahogy én akarom! Senkinek sem kell megfelelnem, csak is saját magamnak. Úgy akarok majd visszatekinteni az életemre, hogy tudjam: mindig azt tettem, amit akartam. Úgy öltözködtem, úgy sminkeltem magam és azzal keféltem, ahogy és akivel kedvem volt. Az emberek mindig találnak majd okot arra, hogy összesúgjanak mások háta mögött. Amìg másokat kritizálnak, addig sem kell a saját nyomorúságos életükkel foglalkozniuk. Idővel téged sem fog érdekelni, mit mondanak.
- Remélem...
Miley is neki dőlt a falnak, aztán oldalra fordította arcát, hogy a fiúra nézzen.
- Te voltál hosszú időn keresztül az egyetlen fiú a suliban, aki nem titkolta, hogy meleg. Bátor vagy és bírlak.

Zac
Iggy megérkezett a plázába, hogy vásárlással oldja a feszültséget. Ezúttal nem hívta magával a barátnőit. Egyedül akart lenni, hogy kikapcsolódhasson. Benézett kedvenc üzleteibe, melyekből aztán minden alkalommal egyre több táskával a kezében lépett ki. A nyolcadik ruhabolt után viszont már úgy érezte, muszáj innia valamit. Elindult kedvenc kávézója felé, ahol aztán ledobta táskáit az egyik üres asztalhoz és rendelt magának egy sütőtökös lattét. Meglepetten fordult hátra, amikor valaki a vállára tette tenyerét.
Zac állt mögötte természetellenesen kék szemeivel és fekete pólója alatt dagadó izmokkal.
- Nem hívtál, pedig vártam - mondta féloldalas mosollyal az arcán, majd megkerülte a lányt és lehuppant a vele szemközti székek egyikére.
- Nagyon elfoglalt voltam - dobta hátra haját Iggy a válla fölött, aztán belekortyolt lattéjába.
Zac az asztal mellett heverő táskákra sandított.
- Látom a vásárlás minden szabadidődet felemészti.
- Ne gúnyolódj! Sok bennem a feszültség és a vásárlás mindig segít levezetni. És te mit keresel itt? Nem egy plázába járó típusnak tűnsz, pedig már másodszor futunk itt össze.
Zac megvonta a vállát és az itallapért nyúlt.
- Egy ismerősömmel találkoztam. Neked hol vannak a barátnőid?
- Nem itt, az biztos. Egyedül akartam lenni.
- Akkor szeretnéd, hogy elmenjek? - kérdezte a fiú kabátjáért nyúlva.
- Ne! - Iggy némán szidta magát kétségbeesettnek tűnő tiltakozásáért, úgyhogy gyorsan kijavította magát: - Ha már voltál olyan pofátlan, hogy megkérdezés nélkül ideültél, akár maradhatsz is.
- Pimasz vagy. Tetszik.
Iggyt megbabonázta a férfi féloldalas mosolya és a rikító szempár, amibe belefeledkezve bámult.
Gondolatban megrázta magát, lehúzta maradék lattéját és felállt.
Zac csalódottan nézett fel gőzölgő kávéjából.
- Már mész is? Még csak öt perce találkoztunk.
- Amint mondtam, nagyon elfoglalt vagyok.
Iggy tucatnyi táskájával harcolt, mikor a férfi mellé lépett, hogy segítsen neki.
- Hagyd, majd én viszem őket.
- Rendben, a parkolóig segíthetsz elvinni őket, aztán tényleg elválnak útjaink!
Néhány perccel később a lány azonban azon kapta magát, hogy szoros ölelésbe fonódva a Ferrari ajtajának dőlve csókolóznak.
Nem tudta miért, de Zac közelségétől teljesen elgyengült. Nem érdekelte, hogy talán túlságosan könnyen és a kelleténél hamarabb adta meg magát. Nem számított, hogy szinte egyáltalán nem ismerték egymást. Nem akarta terv szerint élni az egész életét. Semmi másra nem vágyott, csak kiszakadni végre a megszokott hétköznapokból és tenni valami teljesen szokatlant. Egy idősebb, fehérnemű-modelleket is megszégyenítő külsejű pasival csókolózni kedvenc plázája parkolójában pedig pontosan ilyen volt.
- Te vagy a leggyönyörűbb csaj, akivel valaha is találkoztam - lehelte két csók között Zac, aztán a lány nyakára tapasztotta ajkait, ujjaival pedig végigsimított a hosszú aranyfürtökön.
Iggy behunyta szemét és felhevülten sóhajtott, miközben a férfi fenekébe markolt.
- Te sem panaszkodhatsz...

Dylan
Dylan az ágyán feküdt és a Buffy, a vámpírok réme egyik epizódját nézte. Logan nélkül képtelen volt teljesen lefoglalni magát. Bármit is csinált, mindig a fiú járt a fejében. Amióta távol kellett tartaniuk magukat egymástól, úgy érezte, mintha nem is élne igazán. Nem akart többé zombiként létezni. A gondolat, hogy Logan ott van a szomszédban és mégsem lehetnek együtt, megőrjítette őt. Annál is inkább meglepődött, amikor üzenete érkezett a fiútól. Hiszen megbeszélték, hogy a biztonság kedvéért nem írnak egymásnak.
Izgatottan, sebesen dobogó szívvel megnyitotta az üzenetet. Miután elolvasta, boldogan felpattant és a fürdőbe indult, hogy lezuhanyozzon. Logan azt írta, találkozni szeretne vele sötétedés után a gördeszkaparkban, ahová járni szoktak.
Miután letusolt, felöltözött és az ablakhoz lépett, hogy rágyújtson egy cigarettára. Izgult és alig várta, hogy végre elindulhasson.
Mikor végre sötétedni kezdett, kikapcsolta a tévét és magára kapta kabátját. A park csupán negyedórányi sétára volt, így autó helyett gördeszkával indult útnak.
Kissé félősen gurult a fák közötti ösvényen afelé a pad felé, amin Logannel szoktak ülni. A gyéren megvilágított park esténként általában csendes volt és néptelen, de barátja nélkül ez az üresség romantikus helyett inkább ijesztőnek hatott.
Leszállt a gördeszkáról és a padhoz sétált, hogy leüljön. Ott aztán elővett kabátja zsebéből egy cigarettát és rágyújtott, hogy elüsse az időt, amíg várakozik. Már majdnem húsz perce ült a padon, amikor elhatározta, hogy inkább feláll és járkál kicsit, hogy körülnézzen. Kezdett fázni és hatalmába kerítette az érzés, hogy valaki figyeli őt.
Ekkor végre neszeket hallott a háta mögül. Gallyak recsegtek az avarban, jelezve a közeledő lépteket. Megfordult és azért fohászkodott, hogy Logan legyen az, aki mögötte áll.
Nem ő volt az, hanem Rita.
A lány mosolyogva nézte őt előrehulló hajtincsei mögül és úgy tűnt, valamit szorongat a háta mögött.
- Te meg mit keresel itt? - nézett rá értetlenül Dylan.
- Én hívtalak ide, nem Logan - jelentette ki Rita még mindig mosolyogva, aztán kihúzta nadrágja zsebéből a fiú telefonját. - Elejtette ma a suli előtt, én meg felvettem. Én írtam neked az üzenetet.
Dylan gyanakodva méregette a lányt.
- Miért tettél volna ilyet? Nincs miről beszélnünk.
A fiú lehajolt gördeszkájáért, hogy hazainduljon. Csalódott volt, amiért Rita becsapta őt. Logan nem is tudja, hogy épp rá vár. Pedig már annyira beleélte magát, hogy végre együtt tölthetnek egy kis időt.
- Sokmindenről kell beszélnünk - szólt egy eltorzított, mély hang.
Dylan felkapta a fejét, de már túl késő volt. Megijedt, amikor Rita arca helyett immár a sikoly-maszk nézett vissza rá a fák közötti félhomályban.
- Én vagyok az, végig én voltam! - nevetett a maszkba rejtett hangtorzítón keresztül Rita, aztán előhúzott a háta mögül egy folyadékkal teli fecskendőt és a letaglózott Dylan nyakába vágta.
A fiú másodperceken belül émelyegni kezdett és hiába akart menekülni, végtagjai elnehezültek. Próbált belekapaszkodni az egyik közeli fa törzsébe, de már nem érte el. Térdre rogyott, aztán eszméletét vesztve a földre zuhant.

Rita

2019. január 18., péntek

49. Fejezet: Az igazság

Dylan
Dylan megsemmisülten állt élete romjai felett. Óráknak tűnő másodperceken keresztül képtelen volt
bármilyen mozdulatra vagy arra, hogy akár egy hang is elhagyja ajkait. Rohanni akart, gyorsabban, mint egy gazella, de a lábai mintha a padlóhoz ragadtak volna. Nem tudta, mire vélje, amit látott. Miért csókolózna Logan Shawnnal? Sosem mutatott különösebb érdeklődést a fiú iránt, Dylan pedig biztos volt abban, hogy barátja igazán szereti őt. Logannél megbízhatóbb és odaadóbb emberrel még sosem találkozott azelőtt. Mi vehette rá mégis arra, hogy ajkai Shawn ajkaira tapadjanak? Talán Shawn volt az, aki a csókot kezdeményezte? Erőt kellett vennie magán. Meg kellett szólalnia. Tudni akarta, mi történt. Nem vonhat le elhamarkodott következtetéseket. Emlékezett még arra, amikor Logan hitte azt, hogy ő csókolózott Shawnnal. Akkor valaki titokban fotókat készített róluk, amint a fürdőkádban ülő fiú mellett guggolt. Vajon most is hasonlóról van szó? Végül sikerült összeszednie magát annyira, hogy megszólaljon.
- Mi ez az egész?! - kérdezte síri hangon.
Shawn felpattant az ágyról. Tekintete ijedten cikázott a két fiú között és hebegni kezdett.
- Én nem akartam... talán jobb, ha most megyek...
- Igen, jobb lenne - hagyta rá Dylan, de közben egy pillanatra sem vette le tekintetét az ágyon megsemmisülten ülő Loganről. Az nem nézett vissza rá, helyette a szőnyeget tanulmányozta megkínzott tekintettel.
Miután Shawn magukra hagyta őket, Dylan közelebb lépett barátjához és leguggolt előtte, hogy láthassa az arcát.
- Shawn csókolt meg? - kérdezte reménykedve. Bármibe képes volt kapaszkodni ahhoz, hogy ne Logant kelljen hibáztatnia.
- Nem. Én csókoltam meg. - Logan csendesen, akadozva beszélt, mint akinek nagyon nehezen sikerül kipréselnie magából a szavakat.
Dylan megtörten fürkészte arcát. Szóval Logan csókolta meg a fiút... Nem volt képes megemészteni a hallottakat. Nem volt hajlandó elfogadni a történteket. Csupán vissza akarta tekerni az időt, hogy mindent meg nem történtté tehessen.
Könnyektől csillogó szemekkel Logan kezéért nyúlt, de az elhúzódott tőle.
- Miért tetted?
- Nem akarok róla beszélni.
- Mi az, hogy nem akarsz róla beszélni?! - csattant fel türelmét vesztve Dylan hullámzó mellkassal. - Épp most csaltál meg a szemem láttára! Jogom van tudni, hogy miért csináltad! Annyit sem számítok neked, hogy őszinte legyél?! Én azt hittem, minden rendben van közöttünk... hogy szeretsz!
Logan felállt az ágyról és az ablakhoz lépett, hogy hátat fordítson barátjának.
- Elbizonytalanodtam... Talán jobb lesz, ha most egy darabig nem találkozunk.
Dylan a fiúhoz lépett és hátulról megérintette a vállát. Arcát ellepték a könnyek és egész testében remegett, miközben legbelül egy teljes világ dőlt össze benne. Egy világ, amiben Logannel boldogok voltak. Egy világ, ami néhány perccel korábban még fényekben pompázott és tele volt élettel. Most azonban csupán füstölgő romokat látott. Mindent bevont a fájdalom méreggel teli leple. Könnyfüggönyén át homályosan meredt Logan tarkójára.
- Legalább nézz rám, ha hozzám beszélsz!
A fiú lassan szembefordult vele. Nehezen tudta palástolni a visszatartott könnyeket. Ahogy a miatta összetörten, zokogva ácsorgó Dylanre pillantott, kedve lett volna meghalni. Elviselhetetlen volt számára a tudat, hogy ezúttal ő volt az, aki miatt a fiú ilyen állapotba került.
- Most menj el, kérlek! - szólt elcsukló hangon.
- Ne tedd ezt velem... Legalább beszéljük meg! - kérlelte Dylan kétségbeesve. - Én nem értem! Minden olyan jó volt... Reggel még együtt ébredtünk és etettük egymást az ágyban, most meg megcsókolod Shawnt engem pedig elküldesz... Miért? - Az utolsó szónál elcsuklott a hangja és hangosan felzokogott.
Ahogy Logan elnézte a magába roskadó fiút, mintha ezer darabra törött volna mellkasában tüntetően dobogó szíve. Szerette volna magához ölelni őt és biztosítani a nyilvánvalóról: hogy soha senkit nem fog szeretni rajta kívül. Ezt azonban nem tehette. Nem volt választása. Meg kellett bántania őt, ha biztonságban akarta tudni. Undorodott attól, amit mondani készült. Gyűlölte magát.
- Nekem ez túl gyors. Időre van szükségem. Ez az egész túl sok, kérlek most menj el!
- Hogy mondhatsz ilyet?! Semmit sem erőltettem rád... - Dylan hitetlenkedve nézett barátjára. - Te már nem akarsz engem? Ha így van, legalább mondd meg, honnan jött most ez az egész! Ennek semmi értelme... Velem túl gyors neked, de Shawnnal meg smárolsz? Semmi értelme... Tudom, hogy te nem ilyen vagy. Ne nézz hülyének!
- Hát jó, ha te nem mész el, megyek én... - mondta Logan, mire barátja végül türelmetlenül beletörölte arcát pulóvere ujjába és búsan kullogva megindult az ajtó felé.
- Nem fogom ennyiben hagyni - fordult vissza a küszöbről bedagadt szemekkel, aztán becsukta maga mögött az ajtót.
Loganből azonnal feltört az addig nehezen visszatartott zokogás.
Magzatpózban heverve az ágyon egészen addig hullatta könnyeit szüntelenül, míg a szoba alkonyba nem borult.

Justin
Justin kábán ébredt ágyában. Hirtelen azt sem tudta, hol van, amikor aggódó édesanyja arcára fókuszált és látása kiélesedett.
- Halálra rémisztettél! - panaszolta könnyes szemmel a nő, miközben megfogta takaron pihenő kezét. - Miért vert össze az a férfi?!
Justin kelletlen magyarázkodásba kezdett, ugyanis érezte, hogy Selena apja nem hagyja annyiban a dolgot. Jobbnak látta, ha szülei tőle hallják először a történteket, mielőtt még őket is megfertőznék a lány hazugságai. Miközben beszélt, egy-egy mondat közepén felszisszent a fájdalomtól.
- Ugye hiszel nekem? - kérdezte reménykedve, amikor mondandója végére ért.
- Hát persze, hogy hiszek neked. Amikor még együtt voltál Iggyvel, mesélt nekem arról a kis cafkáról! Fel nem foghatom, hogyan dobhattad el azt a fantasztikus lányt egy ilyen kígyóért, fiam! Teljesen elment az eszed?!
- A múlton már nem tudok változtatni... - sóhajtott Justin beletörődve. - Hidd el, megfizettem a hibámért. Szerinted apa hinni fog nekem? Biztosan engem hibáztat majd...
- Ne mondj ilyet! Majd én beszélek vele, ha hazaért. Nem fogjuk annyiban hagyni ezt a dolgot, azt megígérem!
Anyja csókot nyomott Justin homlokára, aztán kilibbent az ajtón egy bögre forró zöldteáért.
Justin Iggyre gondolt és arra, hogy a lány milyen jól kijött a szüleivel. Tudta, hogy az anyjának igaza van. Élete legnagyobb hibája volt megcsalni a lányt. Ezen azonban már nem változtathatott, Selena arcát maga elé képzelve pedig minden mást félresöprő gyűlölet kerítette hatalmába. A lány olyan volt számára, mint a legsötétebb ómen; újra és újra megjelent, hogy tönkretegye az életét. Demit azonban nem veszíthette el. Eltökélte, hogy visszaszerzi őt, kerül, amibe kerül.

Dylan
Dylan könnyáztatta arccal rontott be az ajtón, amikor hazaért. Nem nézett szét, egyenesen a lépcső felé vette az irányt és rohanni kezdett az emeletre. Már a folyosón járt, amikor Iggy kilesett szobájából és megpillantotta őt.
- Mi történt? Mi a baj, Dylan? - szólt a fiú után aggódva, de kérdései süket fülekre leltek.
Testvére a szobájába rohant és magára zárta az ajtót.
Iggy hiába dörömbölt, a zár nem kattant újra, Dylan pedig képtelen volt megszólalni. A fiú az ajtó másik oldalán gubbasztott és felhúzott térdeire hajtott arccal zokogott. Gondolhatta volna, hogy Logan előbb-utóbb megunja majd. Hiszen nincs benne semmi különleges. Nem tartotta magát se jó képűnek, se érdekesnek. Kapcsolatuk pedig túlságosan szép volt, hogy igaz legyen. Logan jobbat érdemel. Talán Shawn majd megadja neki azt, amire ő képtelen volt, de azt kívánta, inkább szűnjön meg létezni ott helyben, minthogy végig kelljen néznie, lesz-e folytatása a két fiú elcsattant csókjának. Úgy érezte magát, mint akit félholtra vertek, azzal a különbséggel, hogy neki teste helyett a szívét püfölték fáradhatatlanul.
Nem tudott elképzelni egy olyan világot, amiben Logan nem lehet az övé. Hiszen annyi mindent átvészeltek már együtt... Nem lehet, hogy ez legyen a vég. A befejezést még nem írhatja meg senki sem, hiszen csupán a bevezetésnél jártak. Miután sikerült leküzdeni önbizalomhiányából fakadó következtetéseit, melyek szerint Loganhez bizonyára kevés volt, megpróbálta ésszerűen átgondolni a történteket. A fiú felvállalta őt és az egész osztály előtt kimondta, hogy szereti. Nem tartotta sokra magát, de azt nem tagadhatta, hogy Logan számára igen is sokat jelent. Hiszen összeveszett miatta az anyjával és a nő még az európai bentlakásos iskola ígéretével sem tudta tőle elijeszteni. Elszökött otthonról, csak hogy együtt lehessenek. Miközben Dylan felidézte magában ezen emlékeket, tudatosult benne, hogy még soha senki nem tett érte annyit, amennyit Logan néhány röpke hónap leforgása alatt. Szerették egymást. Nem csak ő Logant, de Logan is őt, ezt badarság volt kétségbe vonnia. Úgy vélte, bármi legyen is az oka a Shawnnal való csóknak és a hirtelen elutasításnak, az nem Logantől függ. Valami van a háttérben. Így kell lennie, mert olyan világban, amiben nem lehetnek együtt, képtelen létezni.

Taylor
Luke és Taylor a fiú ágyán feküdtek és a plafont bámulták. A hangfalakból bömbölő rock zene veszekedés foszlányaival vegyült. Luke a fülére tapasztotta mindkét tenyerét és behunyta a szemét.
- Mikor lesz már vége?! - szűrte fogai között ingerülten a szavakat. Szüleinek még mindig nem sikerült megtalálni a közös nevezőt, veszekedéseik pedig egyre rendszeresebbé és hangosabbá váltak.
Taylor elhúzta a fiú tenyerét a fülétől, hogy bele súgjon.
- Gyere, majd én elvonom a figyelmed!
Egy röpke pillanattal később már Luke ölében ült és a mellkasára tenyerelt. Hosszú hajtincsei aranyból szőtt takaróként vonták be a fiú testét. Taylor lehajolt, hogy megcsókolja őt, majd nyelvével a nyakát szántotta, miközben egyik kezével a sliccéért nyúlt.
- Most ne! - Luke közönyösen eltolta magától a lányt; egy kicsit erősebben, mint szerette volna.
Taylor a párnák közé zuhant, aztán bosszúsan felpattant az ágyról és belebújt szegecsekkel díszített bakancsába. Türelmetlenül előkotort bőrdzsekije zsebéből egy szál cigarettát, a szájába dugta és kisöpörte haját az arcából.
- Ne haragudj! - Luke hangjából megbánás sütött, de a lányt ez a legkevésbé sem érdekelte. Megalázva érezte magát és látni sem akarta a fiút. - Nem akartalak ilyen erősen lelökni magamról, csak most nincs hangulatom a szexhez... Anyámék a másik szobában ölik egymást!
- Mondtam, hogy ugorjunk le valahová! Fogalmam sincs, miért dekkolunk itt és hallgatjuk az ordibálásukat!
- Mert a húgomra is gondolnom kell! - csattant fel Luke és felült az ágyon. - Nem gondolhatok csak magamra...
- Ő is jöhetett volna velünk, de gondolom jobb így, hogy mindhármunknak ezt kell hallgatnia!
- Gyere, bújj vissza mellém! Kérlek.
- Én léptem - vetette oda Taylor, a következő pillanatban pedig már csapódott is mögötte a szoba ajtaja.
A ház előtt aztán meggyújtotta az ajkai között tartott cigarettát és jólesőn kifújta az első slukk füstjét. Abban reménykedett, hogy Luke majd utána megy és megállítja őt, aztán egy csók kíséretében kibékülnek, de senki sem lépett ki a bejárati ajtón. Csalódottan indult útnak a buszmegálló felé, miközben újabb cigit halászott elő a zsebéből.
A megállóban aztán leült egy szabad helyre és gondolataiba merülve bámulta az úton elhaladó autókat. Összerezzent, mikor két hűvös, cigaretta illatú tenyér tapadt szemeire.
- Luke...
Miután visszanyerte látását, morcosan hátrafordult, hogy barátja szemeibe nézhessen. Letaglózva vette tudomásul, hogy a háta mögött nem Luke, hanem Deryck állt.
- Úgy látom, már elfelejtettél. Mindig így köszöntem, amikor találkoztunk... - jegyezte meg csalódottan a fiú, miközben ledobta magát Taylor mellé. - Nincs kedved meginni egy sört valahol? Annyi mindenről beszélhetnénk...
- Hagyj békén! - Taylor elfordította az arcát, de volt barátja hangját ezzel nem sikerült lenémítania.
- Mi az, már szóba sem akarsz állni velem?!
- Drogdílerekre nem vagyok kíváncsi.
Deryck megütközve nézett a lányra.
- És szerinted én az vagyok?
- Azért sitteltek le.
- Azt hittem, ismersz! Felültettek. Nem az enyém volt a cucc. Az egyik haverom kért meg arra, hogy nálam hagyhat-e néhány zacskóval. Aztán rámtört a rendőrség. Az a rohadék meg megúszta! Egyetlen levelem se olvastad el? Sokat írtam neked, de egyszer sem válaszoltál...
Taylor feladott konok tüntetésével és meglepetten a fiú felé kapta a fejét. Első nagy szerelme arca láttán felelevenedett előtte a múlt, amin azóta is próbált túljutni.
- Igazat beszélsz?!
- Sosem hazudtam neked, tudod jól.
- A sört te állod! - mosolyodott el a lány, aztán mindketten felálltak és a lustán hulló hópelyhek rengetegében elindultak a legközelebbi kocsma felé.

Iggy
Iggy a szépítkezőasztala előtt fésülte a haját és a szőnyegen felhúzott térdekkel ülő Shawnra pillantott. A fiú Logan csókja után elrohant és a környéket járta céltalanul. Nem akart az oka lenni egy szakításnak és szörnyen érezte magát, hiába nem tehetett semmiről. Úgy érezte, mintha visszaélt volna Dylan nagylelkűségével és hátba támadta volna a fiút.
- Mi történt?! - kérdezte kíváncsian Iggy, miközben szájfényt kent ajkaira. - Azt hittem, átjössz hozzám, miután megérkeztünk! Erre szó nélkül eltűntél, Dylan pedig sírva rohant be a szobájába és hiába próbálkozok, nem enged be...
Shawn fülig elvörösödve lesütötte szemeit és olyan halkan válaszolt, hogy a lánynak hegyeznie kellett a fülét, ha nem akart lemaradni a lényegről.
- Logan megcsókolt, Dylan pedig benyitott...
Iggy felháborodva meredt barátjára.
- Mi - a - fasz?
- Nem tudom, miért csinálta! Semmi előzménye nem volt, csak beszélgettünk! Aztán pittyegett a telefonja és hirtelen lesmárolt - védekezett Shawn. - Olyan bűntudatom van, mintha én tehetnék az egészről...
- Nem a te hibád! - nyugtatta meg a lány. - Itt valami nagyon nem okés... Szegény Dylan! Holnap a suliban beszélek majd Logannel.
- Remélem kibékülnek - sóhajtott Shawn, aztán feltápászkodott a szőnyegről és kedvtelenül kinézett az ablakon. - Nem akarok hazamenni.
- Akkor ne menj, hanem aludj itt!
- Muszáj. Otthon vannak a cuccaim és még egy beadandót is meg kell írnom ma.
Iggy letette fésüjét és felállt, hogy a fiúhoz lépjen.
- Ha itt maradsz, segítek megírni. Ne feledd, én tavaly már tanultam, amit te még csak most tanulsz. Hálás lehetsz, mert általában senkinek sem ajánlom fel a segítségem! A matek házimat például legtöbbször Kaya írja meg helyettem, mert számomra iszonyatosan uncsik a számok. Akkor maradsz? - pislogott reménykedve és Shawn kezéért nyúlt.
A fiú végül beadta derekát és mosolyogva bólintott. Egyébként sem volt kedve hazamenni, ahol talán még mindig ott találná Jamest. Azt azonban még mindig alig volt képes elhinni, hogy a suli legmenőbb csaja kérleli, hogy aludjon nála. Sosem gondolta volna, hogy Iggy valaha is barátjaként tekint majd rá, hiszen korábban még az iskola legszürkébb diákjai sem vettek róla tudomást.

Logan
A fekete égbolt épp olyan volt, amilyennek Logan a szívét érezte: csillag nélküli, kietlen és
fájdalmasan csendes. Elhagyatott, akár egy régi ház, amit csupán az elfakult emlékek laknak. Egy ház, ami egykor tele volt élettel, most viszont néma, mint egy temető. Nem futkároznak már kéz a kézben az emeletre vezető lépcsőn. Nem ölelkezik senki sem a dohos ágy párnái között. Nem szól a tévé és a csilingelő nevetés is elhalt már, ahogy a virágok is a kertben. A tapéták foszladoznak, a tető beázott. A sarkakban pókok lakmároznak bogarak belsejéből, de hatalmasra szőtt hálójuk már nincs útban senkinek. A villanyt lekapcsolták, az ablakok sötéten és üresen ásítanak a semmibe. Ez a ház volt az ő szíve, legalábbis Logan úgy érezte. Dylan megismerése előtt szinte egész életében magányos volt. Gyerekként, amikor apja magára hagyta őt, aztán idősebbként is, amikor Robert megérkezett, neki pedig már nem maradt semmi anyja figyelméből. Nem tudta, milyen, ha az embernek igaz barátai vannak, sem azt, hogy milyen szerelmesnek lenni. Mégsem érezte soha annyira magányosnak magát, mint most, hogy mindezt megismerve újra egyedül maradt. Dylan személyében igazi társra lelt, Iggy pedig olyan baráttá vált számára, amilyenre mindig is vágyott. Biztos volt abban, hogy a történtek után mindkettejüket elveszítette. Tehetetlen és erőtlen volt, hiszen semmit sem tehetett. Kegyetlen játékot űz az élet, amikor ad valamit, ami után egész életedben sóvárogtál, csak hogy egy szusszanásnyi boldogság után elvegye tőled és ne hagyjon mást, csak a mardosó hiányt. Ahogy a csendes, tompa fényben fürdő utcákat járta, lábai újra és újra visszavitték őt Dylanék háza elé, mintha eltökélt céljuk lett volna, hogy kínozzák őt. Mindennél jobban szeretett volna végigrohanni a macskaköves ösvényen, hogy aztán feltépje a bejárati ajtót és a lépcsőn kettesével szedve a fokokat berontson Dylan szobájába és a karjai közé vonhassa őt. Hogy elmondhassa neki: annál, hogy már nem akarja őt, nagyobb hazugság nem létezik. Hogy érezhesse puha ajkait és magába szívhassa bódító illatát. Nem akart semmit sem jobban, mégis hátat kellett fordítania a háznak, ahol élete legszebb pillanatait élte át. Helyette elindult a szomszéd ház felé, hogy hazatérjen. Haza, ahol viszont semmi boldogság nem várta őt. Saját otthonáról nem jutott más eszébe, csupán a verések, a könnyek és a magány. Nesztelenül osont be az ajtón és lábujjhegyen az emeletre indult, hogy fel ne ébressze nevelőapját. Miután sikeresen eljutott a szobájába, halkan magára zárta az ajtót és levetkőzött, hogy lezuhanyozzon. A víz forró volt, mégis egész testében reszketett, ahogy behunyt szemekkel a zuhanyrózsa alatt állt. A vízcseppek abban a pillanatban elmosták könnyeit, ahogy azok megszülettek szemeiben. Átkarolta saját testét, hogy a csendes zokogással járó rázkódást csillapítsa. Közben arra gondolt, bárcsak kitéphetné saját szívét, hogy az emeleti ablakból olyan messzire hajíthassa, mint egy diszkoszvető.
Megtörülközött, pizsamába bújt és nyakig betakarózott, hogy Dylan kedvenc filmjét nézve álomba sírhassa magát.

Iggy
Másnap reggel Iggy hiába unszolta testvérét, hogy menjenek együtt az iskolába, Dylan hajthatatlan volt. Magányra vágyott és képtelen volt társaságban lenni huzamosabb ideig, így a lány kénytelen
volt egyedül elindulni.
-Shawn mondta, mi történt... Annyira sajnálom! - mondta együttérzéssel a hangjában, miközben visszafordult a konyha ajtajából, hogy aggódva testvérére pillantson.
Dylan a pultnál ült és étvágytalanul meredt az időközben teljesen eláztatott gabonapelyhelyre. Hiába próbálta tartani magát, a lány vigasztaló szavai végül előcsalták a könnyeit.
- Azt mondta, neki ez túl sok! - zokogott tenyerébe temetett arccal. - Látni sem akar... Én nem értek semmit!
Iggy odasietett hozzá és szorosan a karjaiba zárta őt. Hosszú perceken keresztül simogatta a fiú haját és türelmesen várta, míg kisírja magát.
Az iskolába vezető úton azon töprengett, milyen szavakkal illesse Logant, ha találkoznak, de legbelül érezte, hogy valami húzódik a fiúk szakításának hátterében. Hiszen látta, hogyan néznek egymásra. Érezte az egymás iránt táplált szerelmet, akárhányszor a közelükben volt. Képtelenség, hogy Logan érzései néhány óra leforgása alatt megváltozzanak. Valami történt, ő pedig eltökélte, hogy utána jár a dolognak.
Barátnői már vártak rá, hogy aztán együtt vonulhassanak be az iskolába. Megkönnyebbülve tapasztalták, hogy a megszokott - és számukra magától értetődő - figyelem ismét rájuk irányul.
Selena hirtelen jött népszerűsége alaposan megcsappant a hétvége alatt. A szexvideók eltávolításával a lány iránti érdeklődés is alább hagyott. Ennek pedig nem csak Iggy, de Kat is felettébb örült. Álmában sem gondolta volna, hogy remek terve az ellenkező hatást fogja kiváltani az diákokból. Abban reménykedett, hogy a videók által megalázhatja Selenát, akit mindenki csupán egy olcsó szajhának fog tartani. Azzal nem számolt, hogy már a videók előtt is annak tartotta az egész iskola. Így ahelyett, hogy ártott volna a lány jóhírének, csak azt érte el, hogy még az is róla beszélt, akit egyébként egyáltalán nem érdekelt.
- Szopásból nem lehet karriert építeni - jegyezte meg Iggy, mikor barátnői kíséretében belépett a terem ajtaján. Azok  hangosan nevettek helyükre menet.
- Csak nem Selenáról beszélsz? - somolygott orra alatt Kat elégedetten.
Iggy hátravetette haját és bosszús arccal leült a helyére.
- Szerinted ki másról?! Ne fárassz már!
- Szeretnétek, ha eltűnnék a süllyesztőben, igaz? - vetette oda mosolyogva a lányoknak Selena a hátsó padon ülve. - Csalódást kell okoznom nektek. Mindenki csak a következő dobásomra vár!
- Azaz arra, hogy kinek a farkára ugrasz rá legközelebb? - vonta fel a szemöldökét töprengve Iggy. - Ki kell, hogy ábrándítsalak: arra senki sem kíváncsi.
- Azt csak hiszed! A puncim tett engem igazi sztárrá! És ez még csak a kezdet.
- Dugulj már el! - csattant fel az épp telefonján meztelen férfiak képeit nézegető Kristen. Képtelen volt megbocsájtani a lánynak, hogy befutott pornósztárként az iskolában. Ez az ő álma volt és úgy érezte, hogy Selena ellopta a jővőbeli hivatását.
Dylan leszegett fejjel, kedvtelenül lépett be az osztály ajtaján. Azonnal Logant kezdte keresni a tekintetével. Amikor megbizonyosodott arról, hogy a fiú még nincs a teremben, egyszerre érzett lehangoló ürességet és megkönnyebbülést. Hiányzott neki Logan, de azt is tudta, hogy nem bírná elviselni az újabb elutasítást. Egész éjjel forgolódott és szinte egy percet sem volt képes aludni. Sötét karikák húzódtak szemei alatt és olyan arcot vágott, mint aki bármelyik pillanatban elsírhatja magát.
Iggy aggódó pillantásaitól kísérve helyet foglalt, de egy perc sem telt el és Nick máris a padjánál termett.
- Mi a baj cuncimókus? Túl mélyre ment benned a fasz éjszaka? - vihogott.
- Szállj le rólam...
- Mit mondtál?!
- Azt, hogy kussolj el! Senki sem kíváncsi rád - fordult hátra türelmét vesztve Iggy.
Nick ügyet sem vetve a lányra ismét Dylanhez fordult.
- Ha ennyire fáj, miért nem teszel a világnak egy szívességet és nyírod ki magad? Mindenkinek jobb lenne.
Iggy és Charli egyszerre pattantak fel a helyükről, hogy felkapják padjukról gőzölgő lattéjukat a és a fiúra öntsék.
- Aúú, ez forró! Hülye ribancok! - kiáltott fel Nick bosszúsan jajgatva, aztán kisietett a teremből a mosdóba.

Logan
Dylan épp akkor nézett fel telefonjából, amikor Logan belépett a terem ajtaján. A fiú kapucnival a fején, lehajtott fejjel lépkedett. Tekintetét eltakarták a szemébe hulló hajtincsek, így Dylannek nem sikerült megállapítania, milyen kifejezés játszik az arcán.
Iggy felpattant a helyéről és karon ragadta Logant, mielőtt az elindulhatott volna az egyik üresen álló hátsó padhoz.
- Gyere, beszédem van veled!
- Hagyj békén, légyszi...
A lány azonban hajthatatlan volt. Magával rángatta Logant a folyosóra, ahol aztán elengedte a karját és szembefordult vele.
- Mi ez az eszement hülyeség, hogy megcsókoltad Shawnt és dobtad a bátyámat?!
- Nem akarok róla beszélni - jelentette ki tömören a fiú, miközben a csempéket fixírozta.
Iggy csípőre tett kézzel forgatta a szemét.
- Engem nem érdekel, mit akarsz! Dylan a testvérem és joga van tudni, miért szakítottál vele! - Ostorként csattanó hangja aztán ellágyult Logan szomorú tekintete láttán. - Mi történt?! Ismerlek és tudom, hogy mindennél jobban szereted a bátyámat! Lehet, hogy vele sikerül elhitetned ezt az elbizonytalanodós sztorit, mert kevés az önbizalma, de én nem dőlök be! Jean tiltott el tőle? Megint megfenyegetett, hogy bentlakásosba küld, igaz?!
- Nem. Nem erről van szó!
- Akkor miről? Mondd már el! - Iggy türelmetlenül dobolt az egyik csempén méregdrága csizmájával.
- Szeretem Dylant! De nem lehetek vele, ennyi legyen elég. Nem mondhatok többet, kérlek értsd meg! - fakadt ki Logan visszafojtott könnyektől homályos tekintettel.
Iggy összeszűkült szemekkel méregette őt és fejben már fel is állította a diagnózist.
- Valaki zsarol téged...
- Már becsengettek, bogaraim! Hess, induljatok a terembe! - lépkedett feléjük kitárt karokkal McCall tanárnő, mint aki tyúkokat próbál az ólba hajtani.
- Máris megyünk, tanárnő! - mosolygott Iggy, majd egymás mellett lépkedve odasúgta Logannek. - Te manus.
Amikor a fiú elhaladt Dylan padja mellett, egy röpke pillanatra találkozott a tekintetük, de aztán hevesen dobogó szívvel sietve tovább haladt, mielőtt még kísértésbe eshetett volna. Iszonyatosan nehéz volt számára távol maradni Dylantől, de nem volt választása.

Nick
Óra után Nick az iskola mögött cigizett Selena és Austin társaságában. Közben a forró kávétól még mindig piros arcát masszírozta.
- Elegem van abból a kis buziból! Ideje megleckéztetni... - morogta.
- Nem a kályha öntött le kávéval, hanem Iggy és Charli. Miért nem őket leckézteted meg? - pislogott rá reménykedve Selena, aztán beleszívott a kezében tartott cigarettába.
- De a ratyi miatt csinálták! Ő az oka minden szarságnak...
Austin érdeklődve nézett rá. - Miért is?
- Talán mert a Halloween buli után nekem jött az egész osztály előtt! Tök megalázó volt. Behúzott nekem egy kislány! Justin haverjai pedig miatta nyomták a fejem a wécébe, ami még megalázóbb volt, mivel a kibaszott neten is fent van a videón! Aztán Miley is kiosztott az osztály előtt. Az is Dylan miatt volt, és még sorolhatnám - magyarázta Nick a felidézett emlékektől egyre nagyobb indulattal a hangjában.
Austin megköszörülte a torkát. Hangja kissé bizonytalanul csengett, amikor megszólalt, de hamar összeszedte bátorságát.
- Azért ütött meg az osztály előtt, mert Tylerrel kórházba juttattátok a pasiját. A fejed azért nyomták a wécébe, mert te is belenyomtad az övét. Miley azért osztott ki, mert folyamatosan csesztetted Dylant, amiért meleg. Ha úgy vesszük, mindent magadnak köszönhetsz.
- Upsz - vihogott Selena. - Törpepöcsnek igaza van. Dylant mindig lesz, aki megvédje. Hiszen ő Iggy testvére. Valaki mást kellene szekálnod, mert így csak magadat égeted.
- Szivi, nem az én farkam kicsi, hanem neked akkora a vaginád, mint egy alagút - sandított rá sértődőtten Austin, de Nick dühösen közbevágott.
- Kussoljatok már! Azt hiszitek félek Iggytől, vagy bárkitől?! Most már csak azért is kicsinálom szép lassan azt a kis buzit! Engem senki nem fog megalázni.
- Csak te másokat? - pislogott rá Selena, aki kimondottan élvezte, hogy piszkálódhat.
- Igen, mert én vagyok a suli rosszfiúja. Nekem mindent szabad! - Nick Austinhoz fordult és fitymáló tekintettel végigmérte a fiút. - Te meg ne játszd itt a szentet, mert megszámolni sem tudom már, hány szerencsétlent kínoztunk ketten. Nem csak én, hanem te is ugyanúgy benne voltál az esetek kilencvennyolc százalékában!
- Tudom, én csak azért javasoltam, hogy valaki mást szivassunk, mert nem kéne Iggyt mégjobban magunkra haragítanunk. Ráadásul mostanában Miley is mindig bevédi azt a gyereket, róla pedig tudjuk, hogy őrült - magyarázkodott Austin.
- Nem félek egyiküktől sem - vont vállat Nick, aztán eldobta a cigaretta maradványait és zsebredugott kézzel elindult a bejárat felé.
- Nem lennék most Dylan helyében - állapította meg Selena, majd végigmérte a mellette álló fiút. - Dugni nem dugok veled, de esetleg nincs kedved kinyalni? Kurvára bizsereg a puncim.
- Hol? Itt? - nézett körbe idegesen Austin. - Bárki befordulhat a sarkon és megláthat.
Selena megnyalta a szája szélét és felült az ablakpárkányra. Széttárta lábait és szoknyáját felhúzva megmutatta a fiúnak, hogy nem visel alsóneműt.
- Baszki, neked hogy nem fagy be a pinád?! - ámuldozott Austin. - Rohadt hideg van, te meg úgy öltözöl, mintha nyár lenne.
- Xenának hívom. Igazi harcos. Beedződött az évek során - vont vállat Selena. - Amúgy meg kocsival jövök suliba. Ezt a pár percet kibírom a hidegben, amíg cigizek. Megéri, ha így nézhetek ki. - A lány megállt egy pillanatra és végighúzta ujjait idomain, mielőtt folytatta. - Szerinted lenne időm cicanadrágokkal meg farmernacikkal vesződni, ha a szünetben összejön egy néhány perces menet? Hát nincs! Most pedig nyalj, kiskutyám! Már csak öt percünk maradt.
Néhány perc múltán Miley és Kristen fordult be a sarkon. Mindkét lány szájában cigaretta lógott és belefeledkezve beszélgettek, amikor megpillantották az ablakpárkányon nyögdécselő Selenát, lábai között a serényen nyelvtanozó fiúval.
- Engem is, engem is! - ujjongott Kristen és már tolta volna le szaggatott farmerét, amikor Austin feje előbukkant Selena szoknyája alól.
- Te...?! - A lány megrökönyödve nézett kócos hajú exére.
- Bébi, ez... ez nem az, aminek látszik! - mentegetőzött zavartan Austin, de Kristen hajthatatlan volt.
- Szóval nem épp a peckét nyaltad ennek a luvnyának, mint egy disznó?! Mert nekem nagyon úgy tűnt!
- Dehogy, csak a kontaktlencsém kerestem a szoknyája alatt!
Kristen nagy levegőt vett és lassan kifújta. Időközben észbekapott és tudta, nem mutathatja ki Austin előtt, hogy még mindig szereti őt.
- Engem nem érdekel, mit csinálsz, de szerintem készülj fel egy kurva nagy herpeszre! - vetett oda végül a fiúnak, majd sarkon fordult és csípőjét ringatva elsétált.
Miley elzavarta Austint, aztán csalódottan nézett az elégedetten mosolygó Selenára.
- Tudod, hogy egymás exei tabuk. Ráadásul sosem érdekelt téged, most hirtelen miért?! Látom Kristenen, hogy még mindig szereti...
- Hát, én meg rohadtul leszarom! Nekem az a lárva nem a baratnőm, és soha nem is lesz az, bármennyire is erőlteted! Én nem fogok olyan mélyre süllyedni, hogy Kristen-féle pondrókkal barátkozzak. Egy kicsit te is észhez térhetnél már!

Dylan
Dylan elveszettnek és védtelennek érezte magát, amikor tesióra előtt belebújt tornaruhájába az
öltözőben. Nem szeretett mások előtt öltözni, mert mindig attól tartott, hogy Nick, Austin vagy Zayn gondol egyet és mindenki előtt beleköt, aztán az egész osztály őt nézi majd, miközben talán épp a nadrágját próbálja felhúzni. Volt már hasonlóra példa az előző tanévben, de azóta Logan mellett mindig biztonságban érezte magát. Most azonban a fiú nem vele öltözött, hanem távolabb, az egyik sarokban. Dylan szomorú pillantásokat vetett felé és azon volt, hogy leküzdje a rátörni készülő sírást. Közben szép lassan mindenki elkészült és elindult a sportcsarnokba. Végül már csak ő és Logan maradtak az elcsendesedett öltözőben. A fiú az összegörcsölődött cipőfűzőjével babrált, Dylan pedig a szekrénye előtt állva úgy tett, mintha valamit keresne, közben azonban csak arra tudott gondolni, mit is mondhatna. Ekkor pillantotta meg a Logan csuklóján éktelenkedő vágásokat. Egy pillanat alatt a fiú mellett termett és ép karját megragadva szembe fordította őt magával.
- Mi ez a csuklódon?! Miért csináltad?! Azt hittem, már nem... - kérdezte aggódó tekintettel.
Az érintéstől Logannek még a tarkója is bizseregni kezdett, de nem gyengülhetett el. Finoman kihúzta csuklóját Dylan ujjai közül és hátrált egy lépést.
- Semmiség, ne foglalkozz vele!
- Hogy mondhatsz ilyet?!
- Most mennem kell...
Logan kikerülte a lesújtott fiút és eltűnt az öltöző ajtaja mögött. Nehezen tudta megállni, hogy ne forduljon vissza és zárja karjaiba szerelmét.
Dylan összerezzent, amikor az egyik szekrény mögül előlépett Nick, nyomában Austinnal.
Sietve elindult, hogy Logan után menjen, de a két fiú elállta az útját.
- Mit akartok?!
- Tudod, már kurvára unlak téged is meg a testvéred is! Arról a ringyó Mileyról nem is beszélve. Megmondtam, hogy a múltkoriért még kapni fogsz... Tudod, azért, amiért az egész osztály előtt megütöttél! Azt hitted, elfelejtettem?! - vigyorgott sötéten Nick.
Dylan próbálta kikerülni, de a fiú megragadta a tarkójánál fogva és a zuhanyzóba cibálta őt. Ott aztán az egyik zuhanyrózsa alá lökte, Dylan pedig térdre esett a nedves csempén. Felhorzsolódott lábán a bőr és a seb azonnal csípni kezdett, a következő pillanatban azonban teljesen megfeledkezett sérüléséről. Érezte a hátán a nedvességet. Először azt hitte, ráengedték a vizet a zuhanyból, de felpillantva látta, hogy Nick fölötte áll kezében férfiasságával, Austin pedig telefonnal a kezében videózza őt. Azonnal felpattant és reszketve próbált kitérni az őt megcélzó vizelet-sugár útjából.
- Most végre megkapod, amit érdemelsz! - vihogott Nick, amikor kicsapódott a zuhanyzó ajtaja és megjelent mögötte Logan. Mikor meglátta, mi történik, mérhetetlen düh villant a szemében. Megindult Nick felé és egy jól célzott rúgással leterítette őt a lábáról. A következő pillanatban kikapta Austin kezéből a telefont, mire a fiú fogta magát és ijedtében elrohant.
Nick feltápászkodott és ingerülten Loganre meredt. - Most kicsinállak!
- Takarodj innen, vagy olyat teszek, amit még én is megbánok! - sziszegte fogai között Logan harcra készen.
- Nem félek tőled!
A fiú fájdalmas sóhaja másodperceken kereszült visszhangzott még a helyiség csempézett falairól. Kétrét görnyedve szorította kezeivel ágyékát ott, ahol Logan rúgása célba talált.
- Ezt még nagyon megbánjátok mindketten! - morogta Nick, aztán gyilkos pillantásokat küldve Logan felé végül bedobta a törülközőt és még mindig görnyedten elkullogott.
Miután kettesben maradtak, Logan a falnak vetett háttal álló, könnyes szemű fiúhoz lépett, de nem szólalt meg.
- Köszönöm... - szipogta a megalázottságtól szégyenkezve Dylan.
- Megölöm... Ha nem hagylak magadra, ez nem történik meg... Gyere, le kell zuhanyoznod.

Logan
Logan alsónadrágra vetkőztette Dylant és megengedte a zuhanyzó vizét. Miközben a fiút mosdatta, egyikük sem szólalt meg.
Miután Dylan megtörülközött és leült az öltöző egyik padjára, szégyenlősen az előtte ácsorgó Loganre emelte tekintetét.
- Elfordulsz, amíg felveszek egy száraz bokszert?
- Persze - mosolyodott el akaratlanul Logan és eleget tett a kérésnek.
Mélyen legbelül még mindig tombolt a dühtől, de próbált nyugodt maradni, hogy támaszt nyújthasson Dylannek.
- Kész vagyok.
Logan leült a fiú mellé és mélyen a szemeibe nézett. Képtelen volt továbbra is úgy tenni, mintha már semmit sem akarna tőle.
- Nem bírom látni, hogy miattam szenvedsz és ettől én is csak szenvedek... Úgyhogy elmondok valamit, de meg kell esküdnöd, hogy senkinek sem adod tovább és azt teszed, amire kérlek, rendben?
- Esküszöm - bólintott lassan Dylan és kíváncsian várta a folytatást. Reménykedett abban, hogy végre megtud valamit arról, miért vált rémálommá az élete kevesebb, mint egyetlen nap leforgása alatt.
- Tegnap kaptam egy üzenetet a Sikoly-jelmezestől. Az állt benne, hogy ha nem csókolom meg Shawnt, akkor le fog téged lőni, és ezúttal nem téveszti el. Nem volt választásom! Tudod, hogy mire képes... Meg kellett tennem. Azt is írta, hogy ezt senkinek sem mondhatom el, de nem bírom tovább magamban tartani... Képtelen vagyok nézni, ahogy miattam szenvedsz. Nem tudlak bántani. A tegnap... annyira nehéz volt. A legnehezebb. Szinte belepusztultam abba, hogy fájdalmat kellett okoznom neked, de még mindig inkább ez, mint az, hogy bántsanak...
Dylan tekintetébe mintha visszatért volna az élet. Felcsillanó szemekkel nézett Loganre és még egy apró, féloldalas mosolyt is eleresztett. Érezte, hogy valami egészen más áll a történtek hátterében, hiszen jól ismerte a fiút és tudta, hogy ha még szakítana is vele, akkor sem úgy tenné, ahogy előző délután. Biztos volt benne, hogy ha ilyenre kerülne sor, akkor Logan elmagyarázná az okokat és nem hagyná, hogy kétségek között vergődjön.
- Akkor... még mindig akarsz engem? - pislogott reménykedve és a padon heverő kezét közelebb csúsztatta Loganéhez.
A fiú ujjai közé fonta sajátjait és elmosolyodott.
- Mindig akarni foglak. Szeretlek! De el kell játszanunk továbbra is, hogy nem vagyunk együtt. Ez nagyon fontos! Nem mondhatod el senkinek, hogy mi az igazság. Iggynek sem, Shawnnak sem, senkinek! Nem tudjuk, ki van a Sikoly jelmez mögött. Ha meghallja, hogy akár te, Iggy, vagy akárki erről beszél a suliban, bántani fog téged... mindenkinek azt kell hinnie, hogy szakítottunk. Nem találkozunk titokban sem, és telefonon sem írunk egymásnak, mert félek, hogy talán még azt is letudja nyomozni. Nagyon nehéz lesz távol lennem tőled... de így, hogy most már legalább tudod, hogy mi az igazság, nem kell bántanom téged. Valahogy átvészeljük ezt az időszakot, jó? - Logan szorosan magához ölelte barátját és vágyakozva az ajkaira tapasztotta ajkait. Miután elengedték egymást, komoly arccal nézett Dylan szemeibe.
- Az osztályból sem láthat minket együtt senki, úgyhogy most menj! Nick és Austin bőven elég volt... de amit veled csinált... nem állhattam meg. Undorító. Még mindig remegek a dühtől... Meg tudnám fojtani!
- Kérlek, senkinek ne mondd el! Iggynek sem! Engem még sosem aláztak meg ennyire, pedig már sokmindenben volt részem... Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla - mondta szomorúan, lesütött szemekkel Dylan.
Logan előhúzta Austin telefonját a zsebéből, kitörölte a felvételt, amit a fiú készített, aztán ledobta a készüléket a csempére.
- Senkinek nem mondom el, de ezzel még nincs vége. Nick nem ússza meg ennyivel... Most viszont menj, mielőtt valaki benyit!
Dylan felállt, mielőtt azonban elindult volna az ajtó felé, Logan elkapta a csuklóját és magához húzta őt, hogy még utoljára megcsókolja.
- Akárhányszor nem szólok majd hozzád vagy elkerüllek, tudd, hogy igazából semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy megcsókoljalak!

Luke
Luke az órákon át tartó csendben egymás mellett ücsörgést megunva Matekon elszánta magát és Taylorhoz fordult.
- Még mindig haragszol? Nem akartam durva lenni veled! Elfelejthetnénk?
Reménykedve nézett a mellette ülő lányra, az viszont továbbra is némán firkálgatott füzetébe.
- Mondj valamit!
Taylor kisöpörte arcába hulló tincseit és a fiúra nézett.
- Mit mondhatnék? Egy pöcs voltál! Amúgy összefutottam Deryckkel a buszmegállóban, miután leléptem tőletek és beültünk sörözni.
- A sittes exeddel?! - csattant fel féltékenyen Luke a kelleténél hangosabban, mire többen - köztük a tanár is - feléjük fordult.
- A táblára figyeljetek, ha lehet!
Miután mindenki előre fordult, Taylor fojtott hangon magyarázkodni kezdett.
- Kiderült, hogy ártatlanul ült.
- De akkor is az exed! - Luke idegesen dobolt  ceruzájával a rossz helyen kinyitott könyvén.
- Csak söröztünk, semmi sem történt!
- Biztosan téged sem zavarna, ha az exeimmel sörözgetnék! - vetette oda a fiú szárazon. A féltékenység zöld szörnyeteg képében tombolt a gyomrában. Bűntudatát sértettség és düh egyvelege váltotta fel. Nehezen tudta rávenni megállni, hogy ne pattanjon fel helyéről.
- Ne duzzogj már, bébi! Tudod, hogy szeretlek!
- Inkább csináljunk úgy, mint eddig: ne beszéljünk egymással! - zárta le a beszélgetést Luke.
Taylor csalódottan előrefordult, de az óra további részében képtelen volt a tananyagra koncentrálni.

Zayn
Dylan egymagában állt az iskola épülete mögött és olvadozó hópelyhekkel a hajában szívta
cigarettáját. A vakítóan fehérbe borult tájat pásztázta és élete újjáépülő romjain töprengett. Logan mégsem önszántából csókolózott Shawnnal. Még mindig őt akarja, senki mást. Túljutnak ezen is, mint minden máson. Senki és semmi nem választhatja szét őket. Összetartoznak. Ez a gondolat pedig lámpásként világította meg a belsejébe befészkelő sötétséget.
Ijedten hátrahőkölt, amikor valaki megszólította őt. Észre sem vette, hogy időközben Zayn megjelent az iskola mögött.
- Hallom, hogy szakítottatok Logannel - mondta a fiú, de ezúttal nem bújkált gúny a hangjában. - Nem tudja, mit veszít... Én... - A fiú néhány pillanatig tétovázott, mintha nem tudná eldönteni, hogy merje-e folytatni, vagy sem. Végül aztán meghozta a döntést és arra gondolt, hogy most, vagy soha. Nem tétovázhat többé. - Én sosem hagynálak el.
Dylan meglepetten nézett rá. Még azt is elfelejtette, hogy cigarettája a kezében füstölög. Mindenre számított, csak épp pont arra nem, amit hallott.
- Azt hittem, te csak fogadásból próbálkoztál nálam - vetette oda közönyösen, ismét a tájat fürkészve.
Zayn elkapta a karjánál fogva és a sűrűn szállingózó hópelyhek forgatagában közelebb lépett hozzá. Szeme izgatottan csillogott, amikor újra megszólalt.
- Hazudtam. Vagyis... tényleg fogadtunk Tylerrel, de csak mert felajánlotta én meg féltékeny voltam rá. Azt akartam, hogy az enyém legyél, csak még magamnak sem mertem bevallani. Idő kellett, hogy eltudjam fogadni... Neked sem ment könnyen, úgyhogy remélem, te megértesz. Igazából még mindig nem akarom elfogadni, hogy talán a pasikhoz is vonzódom, de abban biztos vagyok, hogy akarlak téged. Senki másra nem tudok gondolni. Próbáltalak kiverni a fejemből Emmával és Mileyval is, de nem ment...
Dylannek még a lélegzete is elakadt. Meglepődött a váratlan fordulaton, de nem akart hallani egyetlen szerelmi vallomást sem, ha az nem Logantől érkezik.
- Figyelj, én... nem tudom, mit mondhatnék. Tudod, hogy Logant szeretem. Lehet, hogy most nem vagyunk együtt, de ez attól még nem múlik el. És amúgy is, ahogy bántál velem... én nem tudnék együtt lenni veled.
Zayn megtört tekintete láttán végül megszánta a fiút és minden általa átélt sérelme ellenére együttérzéssel megfogta a kezét. Nem akarta megbántani őt, de nem hagyhatta reménykedni sem. Tudta, milyen reménytelenül szeretni valakit. Először ő is azt hitte, hogy a Logan iránti érzései sosem nyernek viszonzást és ennek tudata szinte felemésztette őt. Talán Zayn is épp így érez most vele kapcsolatban. Nem akarta számára még fájdalmasabbá tenni a helyzetet.
- Biztosan van legalább tíz százalék esélyem, nekem annyi is elég! - bizonygatta a fiú, miközben tenyerébe zárta Dylan ujjait.
- Nincs, ne haragudj! Nem akarlak megbántani, de én mást szeretek és nem akarom, hogy értelmetlenül reménykedj.
- De... talán ha már túljutottál rajta... Tudok várni! Várok rád, ameddig csak kell!
Dylan szomorkásan csóválta a fejét.
- Én sosem fogok túljutni Loganen. Tudom, hogy fura egy tizenhét éves fiútól ezt hallani, de én már megtaláltam az igazit. Nekem vagy ő kell, vagy senki.
Ezúttal Zaynen volt a fejcsóválás sora.
- De hát ez butaság, nem gondolhatod komolyan! Akkor ha nem békültök ki, egyedül fogod leélni az életed?! Amúgy meg mit eszel annyira azon a gyereken? Én is boldoggá tudnálak tenni.
- Te is megtalálod majd az igazit, hidd el! Az viszont nem én leszek, sajnálom! De annak nagyon örülök, hogy végre elfogadtad magad. Nekem sem ment könnyen, de már akkor sem akarnék heteró lenni, ha én dönthetnék róla. Senkiért és semmiért nem adnám fel azt, ami köztem és Logan között van.
- Akkor legalább hadd dugjalak meg, úgysem vagytok együtt, nem csalnád meg! Kurvára kívánlak... Azt akarom, hogy te legyél az első pasi, akivel csinálom! - Zayn mohó arckifejezéssel nézett Dylanre, aztán magához húzta, hogy megcsókolja őt.
Dylan elfordította az arcát és eltolta őt magától. Felháborodva meredt a fiúra és maga elé emelt karokkal hátrált néhány lépést.
- Undorító vagy! Nem vagyok lotyó, nem fogok csak úgy szexelni veled! Másba vagyok szerelmes  és egyáltalán nem érdekelsz! Fogd fel és keress mást, akit megdughatsz, mert engem soha nem fogsz! - hadarta ingerülten, aztán kikerülte a megszégyenült fiút és elsietett.
Zayn a hajába markolva szidta magát, amiért a legkisebb esélyét is eljátszotta. Nem tehetett mást: kénytelen volt elfogadni, hogy közte és Dylan közt soha semmi nem fog történni.

Austin
A sulirádióban épp a Dashboard Prophets Ballad for Dead Friends című dala szólt, amikor Miley
felpattant az egyik pad tetejére és behunyt szemmel, falatnyi ruhájában lassan simogatni kezdte testét a zene dallamára. Csupán egy fehér, mélyen dekoltált felsőt viselt farmer mellénnyel, forrónacival és harisnyával. Nyelvével végignyalta vörösre rúzsozott ajkát, Kristen pedig követte példáját és vad mozdulatokkal hastáncolni kezdett, természetesen a zene ritmusától teljesen függetlenül.
- Ezt a számot én is szeretem, benne volt a Buffy, a vámpírok réme második részében - fordult Iggyékhez Dylan izgatottan.
- Kit érdekel? - vetette oda a mögötte álló  Nick foghegyről. - Csak egy olyan lúzer néz ilyen gagyi szarokat, mint amilyen te vagy. Azt se tudom, mi a fasz az a Buffy, de tuti kislányoknak való.
Dylan kihúzta magát és lesújtó pillantást mért a fiúra.
- Egy: a Buffy nem gagyi. Kettő: nem kislányoknak való, hanem minden korosztálynak és nemnek. Három: ez egy kult-sorozat, aminek még húsz évvel a megjelenése után is rengeteg rajongója van. Ha rákeresel a neten, szinte az összes legjobb sorozatokkal kapcsolatos listán szerepel. És négy: senki nem kérdezett és nem vagyok kíváncsi a véleményedre.
- De a farkam tutira lepippantanád, te köcsög - vigyorgott Nick, aztán ledobta magát az egyik pad tetejére és figyelmét a csípőjét lassan mozgató Mileynak szentelte. Hogy valamivel kárpótolja magát a Logan ellen szenvedett vereség után, néhány perccel korábban úgy döntött, Shawnon vezeti le a felgyülemlett feszültséget. A fiút az öltözőkhöz vezető alagsori folyosón kapta el, amikor senki nem volt a közelben és alaposan ellátta a baját. Ezután már sokkal kiegyensúlyozottabbnak érezte magát és még Dylan sem tudta felbosszantani őt.
Austin megbabonázva bámulta a tekergőző Kristent és arra gondolt, bárcsak értékelte volna a lányt, amikor az övé volt.
- Most, hogy már a társadalom számára is elfogadható lett, már neked is kellene, igaz? - kérdezte a mellette álló Logan.
Austin bosszankodva fordult felé, közben szeme sarkából még mindig a lányt figyelve.
- Te meg mi a faszról beszélsz?!
- Arról - forgatta a szemét Logan -, hogy amíg nem járt ilyen cuccokban, zsíros volt a haja és nem tudta, hogyan kell sminkelni, addig nem akartad felvállalni a suli előtt, mert túlságosan érdekelt, mit gondolnak majd a többiek. Most, hogy már más pasiknak is bejön, örülnél, ha a tiéd lenne. Pedig ő most is ugyanaz a lány, csak más a haja és más ruhákat hord. Sokkal könnyebb lenne, ha nem mindenki azon aggódna, mások mit fognak gondolni erről vagy arról. Engem nem érdekel, mi a véleményetek arról, hogy szeretem Dylant. Én soha nem szégyelltem volna őt mások előtt, mert nem az számít, hogy ki mit gondol, hanem az, amit érzek. És hiába gúnyolódtok rajtunk, mi legalább éljük az életünket, ti meg hagytok mindent veszni, mert az fontosabb, hogy vagányak legyetek, pedig teljesen mindegy, mert sosem voltatok azok.
- Engem nem érdekel, mit gondolnak mások! - morogta Austin ingerülten, legbelül ugyanis tudta, hogy Logannek igaza van. Ezt azonban képtelen lett volna bevallani a fiúnak.
- Hát persze, hogy nem. Ezért nem akar Kristen kibékülni veled. Ti mindenkit lúzernek gondoltok, pedig ti vagytok azok. Nektek az a szórakozás, hogy másokat bántsatok, mert ennyi örömötök van az életben...
A Történelem tanár belépett a terembe, Austin pedig épp indult volna a helyére, amikor Logan megragadta a karjánál fogva.
- Undorító, amit ma csináltatok Dylannel! Ha lenne bennetek egy cseppnyi emberség is, ilyenre sosem lennétek képesek... Utálom, ha az emberek bántják egymást, de ti csak azt érdemelnétek, amit ti csináltok másokkal. Azt hittétek, Dylan úgysem mondja el senkinek, mert szégyelli, és így nem lesz következménye, csak rátok nyitottam. Szerinted Iggy mit fog szólni, ha megtudja? Erre biztos nem gondoltatok, igaz? - mosolygott, aztán Austin rémült arckifejezése láttán elégedetten a helyére indult.
Amikor a diákok ebédnél sorban álltak a menzán tálcával a kezükben, Logan Iggy mögé furakodott és a fülébe súgott.
- Beszélnünk kell.
A lány kíváncsian fordult hátra. Abban reménykedett, végre megtudhatja a fiúk szakításának hátterében álló okokat. Annál is jobban meglepődött, mikor a többiektől félerehúzódva Logan egészen másról kezdett beszélni.
- Ma arra nyitottam be tesi előtt, hogy Nick... - A fiú egy pillanatra elhallgatott, a felidézett jelenet miatt hirtelen ismét elöntötte a düh. - lepisilte Dylant. Austin pedig videózta őket. Dylan megkért, hogy senkinek se mondjam el, de muszáj... mert ez már nem mehet így tovább. Tudom, hogy emiatt haragudni fog rám, de tenned kell valamit. Benned megvan a gonoszság ahhoz, hogy megleckéztesd őket. Ezt vedd bóknak - tette hozzá zavarában.
Iggy iszonyatos dühbe gurult. Logan még sosem látta őt ennyire ijesztőnek a lányt. Szeme szikrákat szórt, miközben ledobta egyik asztalra üres tálcáját és tekintetével megkereste az egyik asztalnál haverjaikkal vihogó fiúkat. Úttörő kosként megindult feléjük, aztán egy mozdulattal az ölükbe borította asztalon heverő tálcájuk terhét. A két fiú felháborodottan, levessel és burgonyasalátával az ölükben néztek vissza rá.
- Elment az eszed, te elmebeteg?! - förmedt rá Nick, de egy intéssel belé fojtotta a szót. Hangja remegett az indulattól, amikor megszólalt, de ettől nem volt kevésbé ijesztő.
- Nektek végetek! Elérem, hogy soha többé ne legyen kedvetek másokat megalázni! Mindenki rajtatok fog röhögni.

Justin
Justin az iskola bejáratához vezető lépcsőn üldögélt és gondolataiba mélyedve a hazafelé igyekvő
diákokat figyelte. Voltak, akik csapatokba verődve, nevetgélve-beszélgetve sétáltak a parkoló vagy a buszmegálló felé, mások pedig egymagukban kullogtak táskájukat szorongatva. A tömegben egy hosszú, hullámos barna hajzuhatag lebbent, amit egy halvány mosoly mögé rejtőzött arc követett. Demi búcsút intett Emmának és folytatta útját anyja autója felé. Justin keserűen nézte végig, ahogy a lány beszáll a kocsiba és eltűnik szemei elől. Egy másodperc töredékéig találkozott tekintetük az ablaküvegen keresztül, a világ pedig köddé vált a fiú körül. Soha senkire nem volt még annyira szüksége, mint ott és akkor Demire, de a lány képtelen volt felé nyújtani kezét, hogy kihúzza őt a mélyből. A férgekkel teli föld szép lassan maga alá temeti és nem lesz ott senki sem, aki megmenthetné. Kilátástalannak érezte helyzetét. Tudta, hogy azért, amit Iggyvel tett és ahogyan az emberekkel bánt, büntetést érdemel, de úgy vélte, már megfizette csalfasága árát. Elveszítette a lányt, akit szeretett, agyrázkódást kapott, nem játszhatott a csapatban és az apja emiatt szigorúbb és mogorvább volt vele, mint korábban bármikor. Összeveszett a legjobb barátjával és a haverjai is elfordultak tőle. Teljesen magára maradt. Aztán a dolgok kezdtek végre jóra fordulni. Közelebb került Demihez, vissza került a csapatba, kibékült Zaynnel és meccset nyertek, de most újra minden széthullóban volt. Kezdte úgy érezni, hogy a boldogság csupán rövid átmeneti állapot; egy híd az élet tengerén, amin levegőhöz juthat és gyönyörködhet a kilátásban, mielőtt egy újabb hullám ismét a víz alá temetné.
Mintha nem lett volna elég, hogy az egész iskola látta a videót róla és Selenáról, a lány apja most azt hiszi, ő töltötte fel a netre az egészet, hogy megalázza őt. Mikor lesz már vége ennek az egésznek?
Szeme sarkából látta, hogy valaki leül mellé és felé fordítja arcát. Logan volt az. A fiú érdeklődve fürkészte Justin arcát, aztán aggódó hangon megszólította őt.
- Jól vagy?
Ez volt az első alkalom a történtek óta, hogy valaki feltette neki ezt a kérdést. Nem volt jól, a legkevésbé sem. Hazudjon és játsza el a kemény fiút, vagy legyen őszinte? Jelenlegi helyzetében nem lenne okos döntés tettetnie, hogy minden rendben van.
- Nem. Nem vagyok jól... de köszi, hogy megkérdezted.
- Más nem kérdezte még?
- Nem. - A felelet tömör volt, de annál nagyobb súllyal bírt.
Logan értetlenül nézett a fiú szemeibe.
- Hogyhogy? Egy tucat barátod van.
- Azok nem igazi barátok. Csak akkor lógnak veled, amikor népszerű vagy. Olyanok, mint az élősködők.
- Sajnálom azt az egész videós dolgot... és azt is, hogy Demi kerül téged. Nehéz lehet... én suliba se lennék képes eljönni, ha mindenki látná, ahogy épp szexelek valakivel.
- Ettől most sokkal könnyebb lett - emelte tekintetét az ég felé Justin.
- Nem úgy értettem... ne haragudj. Bátor vagy, hogy így viseled. - Logan tekintete a fiú feldagadt száján és sebes arcán időzött. - Kivel verekedtél?
- Senkivel. Selena azt hazudta otthon, hogy én raktam fel róla a videókat a netre, mert megakartam alázni. Az apja vert össze. Félek, hogy kirúgat a suliból vagy elmegy a rendőrségre... bár apa azt mondta, ne aggódjak ezen mert nincs ellenem bizonyíték. Apa ügyvéd - magyarázta Justin.
Logan őszintén sajnálta őt. Furcsa volt megtapasztalni, hogy a népszerű diákok ugyanúgy démonokkal küzdenek, mint a kirekesztettek. Régebben mindig azt hitte, hogy a Justin-féléknek csupa csillogás és móka az élet, de mára már belátta, hogy butaság általánosítania. A sors nem válogat, bárkit mélyre ránthat a keze. Nem számít, hány csodálód, milyen autód és mennyi pénzed van.
- Selena maga a gonosz. Annyira sajnálom! Tudom, nem nagy vigasz, de ha valakivel beszélgetnél, csak nyugodtan keress meg. Valahogyan be kellene bizonyítani, hogy Selena hazudik... Demivel mi a helyzet?
- Nem áll szóba velem. Nem akar a barátnőm lenni a videó miatt... A szerelem szívás.
- Ha Dylanről kikerülne egy régi videó, én nem hagynám ott miatta, hanem mellette állnék. Szar érzés lenne és nagyon zavarna a dolog, de tudnám, hogy szüksége lenne rám jobban, mint bármikor. Undorító dolog volt megcsalnod Iggyt, de nem tudtál arról, hogy Selena videóra veszi, amit csináltok. És az sem a te hibád, hogy valaki felrakta a netre.
- Köszi. Sajnos Demi nem így látja a dolgokat... de megértem, hogy nem kellek neki. Velem mindig csak a baj van. Amúgy te nem szakítottál Dylannel? - ráncolta homlokát Justin kíváncsian. - Akkor miért mondod, hogy nem hagynád el ilyen esetben? Mikor anélkül is elhagytad.
Logan zavartan a cipőjére meredt és néhány másodpercig szótlanul ült. Végül aztán nagyot sóhajtott és ismét Justinhoz fordult.
- Ez bonyolult... Nem lehetünk együtt, de ugyanúgy szeretem őt.
- Minden rendben? - Ezúttal Justin tekintete volt aggodalmas, Logan pedig hitetlenkedve elmosolyodott. Szeptemberben még nem gondolta volna, hogy a fiú valaha is aggódni fog miatta.
- Nem igazán, de most mennem kell. Lekésem a buszt, aztán dekkolhatok a következőig... - Logan felállt, Justin pedig követte példáját.
- Hazaviszlek, ha gondolod.
- Rendes tőled, de igazán nincs rá szükség. Most muszáj egy kicsit gondolkodnom... túlságosan tele a fejem.
Justin akaratlanul is elmosolyodott.
- Az én kocsimban is gondolkodhatsz, nem muszáj beszélgetnünk. És még nyomorognod sem kellene, mint a buszon.
- Jó, meggyőztél! - adta be a derekát Logan, épp amikor megjelent mellettük Zayn.
- Ti meg mi a szart bratyiztok itt?! - vetette Justin szemére éles hangon. A fiú szemét forgatva nézett rá.
- Mi az, már nem beszélgethetek azzal, akivel akarok?!
- Hát vele pont nem! - Zayn megvető pillantást küldött Logan felé. Képtelen volt megbocsájtani neki, hogy Dylan őt szereti. Egyáltalán nem akarta, hogy még Justinnal is jóban legyen.
- Ezt sajna nem te döntöd el - vont vállat Justin és indulni készült, de Zayn karon ragadta őt, mielőtt még egy lépést is tehetett volna.
- Most meg hová mész?
- Hazaviszem Logant.
- Figyelj, tényleg jobb, ha inkább busszal megyek - szólt közbe Logan.
- Nem, gyere!
A két fiú elindult, Zayn pedig tehetetlenül, egyre dühösebben nézett utánuk.
- Ezt nem hiszem el! Tök gáz vagy! Csak leégeted magad... hová süllyedsz még?!
Justin azonban már nem fordult hátra, hogy válaszoljon sértéseire.

Miley
Lassan beesteledett. Az égbolt hatalmas, végtelen fekete lepelként ölelte magához a fényekben fürdő várost. Miley az
egyik panellakás tetején üveget a kezében lóbálva álldogállt. Szájából lustán füstölgő cigaretta lógott, haját összekócolta a szél. Szemei alatt elmaszatolódott a fekete festék; arca olyan volt, mint egy friss festmény, amit gyarló ujjak érintettek. Fél órával korábban még Zayn karjaiban feküdt meztelenül, míg nem a fiú Dylan nevén szólította őt. Pillanatok alatt magára kapta ruháit és cifra jelzők kíséretében kidobta vendégét a lakásból. Első útja a tetőtérre vezetett egy üveg whisky kíséretében. Semmire sem vágyott, csak szabadságra. Arra, hogy minden legyen olyan, mint azelőtt. Könnyű és egyszerű. Vissza akarta kapni azt az életet, amit még nem szőtt be az érzelmek  kusza pókhálója; amikor csupán a szenvedélyt hajszolta, amikor hátrahagyta tudatát és a pillanatnak élt. Nem fojtogatta egy olyan fiú iránti vágyódása, aki nem szereti őt. Száműzni akarta Zaynt a szívéből. Fogni egy kést és könyörtelenül kivájni onnan. Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Nem tudta magából kiölni érzelmeit és gondolatai elől sem menekülhetett sehová. Bekövetkezett az, amitől mindennél jobban rettegett: szerelmes lett. Mit sem ért az éveken át tartó óvatosság; a rengeteg arctalan idegen, akiknek testét adta. Semminek sem volt értelme, hiszen olyasvalakiért sóvárog, akit nem csak testestül, de lelkestül is akar... és akit nem kaphat meg egészen.
Észre sem vette, hogy kinyílt a tetőtérre vezető ajtó és megjelent mögötte Selena. A lány megindult felé, aztán átkarolta hátulról a derekát, amikor mögé ért.
Miley oldalra fordította arcát, hogy megnézze, ki az, de fölösleges volt. Barátnőjét már a puszta illatáról felismerte.
- Miért sírsz, bébi? - kérdezte aggódva Selena, arcát Miley vállán pihentetve.
- Elbasztam... hiába a sok érzelmek nélküli szex... szerelmes lettem és nem viszonozzák. Szeretem Zaynt! - Miley kibontakozott az ölelésből és szembefordult barátnőjével. Az nem tűnt túlzottan meglepettnek.
- Figyelmeztettelek. Mondtam, hogy ne lógj vele! Az érzelmektől mentes szexhez olyan alany kell, akit nem ismersz, aki iránt semmit sem érzel! Csak folytattad annak ellenére, hogy tudtad, hová vezet ez az egész...
- Ettől kurvára nem leszek jobban! - bömbölte Miley. - Csak ki akarom törölni az összes közös emléket, az összes csókot és ölelést és eldobni a picsába! Nem akarok emlékezni rá, mert kibaszottul fáj!
- Megbeszéltük - meredt rá megütközve Selena -, hogy nincs ölelés, se csók! Miért csináltad?!
- Dylan nevét sóhajtozta, miközben keféltünk! Dylanbe szerelmes... de ezt senkinek sem mondhatod el, különben nagyon megharagszom rád - zokogta Miley. Bűntudata volt, amiért kiadta a fiú titkát, de képtelen volt tovább magában tartani. Valakinek el kellett mondania, mielőtt a méreg teljesen megfertőzné őt belülről.
Barátnője megbotránkozva meredt rá.
- Zayn biszex? És Dylan? Pont Dylan? Jézus...
- Kérlek, ne hagyd, hogy még egyszer lefeküdjek vele... ne hagyd, hogy találkozzunk, különben teljesen kikészülök! Mostanában már a szexet sem élveztem úgy, mint korábban, ha nem vele csináltam. Félek... annyira félek! Nem akarok ilyeneket érezni. Nem akarok... - Miley Selena nyakába vetette magát és vállába fúrt arccal újra felzokogott. Barátnője átkarolta és szorosan magához ölelte őt. Közben szemerkélni kezdett az eső, mintha csak azért tenné, hogy Miley könnyei ne hulljanak magányosan.
Selena megfogta a lány állát és arcát a sajátjával szembe fordította.
- Vigyázok rád. Mindig itt leszek neked! Együtt túljutunk ezen is. Nem hagyom, hogy újra együtt lógjatok. Mindenhol ott leszek, hogy megakadályozzalak. - Selena néhány másodpercnyi csendes eső áztatta ölelkezést követően bizonytalanul újra megszólalt. - Attól félek, hogy Kristent már jobb barátnődnek tartod, mint engem... Mostanában sokat vitáztunk. Ugye még mindig én vagyok a másik feled?
- Örökké te leszel az. Viszont az, amit Justinnal csinálsz, nem helyes.
- Csak magamat mentettem... de ne beszéljünk most Justinról. Inkább adj egy kis whiskyt!
Miley szomorkásan elmosolyodott és átnyújtotta az üveget  barátnőjének, miközben már mindketten bőrig áztak.

Logan
Míg Iggy a barátnőivel telefonált, Dylan a lány szobájának ablakában állva a szomszéd házat figyelte.
Arra várt, hogy megpillantja majd a szemközti ablakban Logant. Negyedórányi ácsorgás után végre meg is jelent a fiú a szobájában. Pólót és pizsama nadrágot viselt, miközben vizes haját próbálta szárazra törölni.  Dylan elnézte, ahogy fel-alá járkál a szobában törülközővel a nyakában. Újra és újra eltűnt a falak mögött, majd feltűnt az ablakban. Dylan az ablakpárkányba kuporodott és a keretnek támasztotta fejét, miközben azt a fiút figyelte, akit a világon mindennél jobban szeretett. Logan gitárjával a kezében ült az ágy szélén és lehajtott fejjel pengette a húrokat. Valami nem úgy sikerülhetett, mint szerette volna, mert a következő pillanatban ismét eltűnt Dylan elől, aztán már gitát nélkül, ingerülten jelent meg újra. A szájába vett egy cigarettát és az ablakhoz lépett, hogy kinyissa. Ekkor vette észre a szemközti ablakban ücsörögve őt bámuló fiút. Szemei megteltek gyengédséggel és vágyakozással, miközben az eső függönyén keresztül egymást bámulták.
Dylan megijedt, amikor Logan váratlanul eltűnt az ablakból, de aztán megnyugodott, amikor a fiú egy papírlappal a kezében visszatért. Azon csupán egyetlen egy szó állt, amit az ablak felé tartva Dylan könnyű szerrel elolvashatott. Csak egyetlen szó, ami a másik fiúnak a világot jelentette. Kilenc betű, ami képes volt tartani benne a lelket. Egy ok arra, hogy ne adja fel a reményt.
Szeretlek.
Dylan ellágyult mosollyal az arcán kimászott az ablakból és a telefonon trécselő Iggy felháborodott pillantásától kísérve felkapta a lány íróasztaláról az egyik füzetet, kinyitotta és a toll kupakjával a fogai között sietve felfirkantotta a választ, amit aztán az ablakhoz lépve Logannek is megmutatott.
Én is szeretlek.
A két fiú még hosszú ideig állt némán egymást bámulva az ablak előtt. Időközben az eső is elcsendesedett, majd teljesen elállt. Már csak az ereszekből csöpögtek maradványai, mikor Iggy lerakta a telefont és Dylanhez lépett.
- Te mi a fenét csinálsz? - kérdezte, de mire kinézett az ablakon, Logan már nem volt sehol. A lány testvére vállára tette kezét és bíztatóan megszólalt. - Szeret téged. Tudom, hogy szeret.
- Én is tudom - felelte csendesen a fiú, még mindig azt a pontot bámulva, ahol utoljára látta Logant.

Dylan