69. Fejezet: A sorsfordító döntés

 Logan aggódva pislogott a mellette dermedten ülő Dylanre.

- Jól vagy? - kérdezte. Hangjából sütött a törődés és a gyengédség.

Mielőtt Dylan válaszolhatott volna, belépett a terembe McCall tanárnő és csendre intette a társaságot.

- Jó reggelt! - mosolygott egy köteg papírlapot szorongatva. A diákok monoton hanghordozással visszaköszöntek.

- Jó reggelt kívánok, tanárnő!

- Jó reggelt, te baszatlan kefebajusz - motyogta Selena, de sajnos a többiek addigra már elhallgattak, így szavai jól hallhatóak voltak a hirtelen beálló csöndben.

- Ez meg ki volt?! - nézett körbe penge-vékony ajkait összepréselve McCall.

- Emma volt! - hazudta Selena a megszeppent lányra mutatva.

Emma túlságosan is élvezte, hogy az egész osztály őt bámulja. Egy pillanatra még reagálni is elfelejtett, de aztán védekezőn felcsattant. - Ez nem is igaz!

- Délután egy órával tovább maradsz, mint a többiek. És még egyszer meg ne halljak a szádból még csak hasonlót sem! - mordult rá felbőszülten a tanárnő.

- Sajnálom. Nagyon szégyellem magam - mondta hangosan Emma. Már nem bánta, hogy Selena rákente a dolgot, de még azt sem, hogy délutáni elzárásban részesül. Úgy érezte, megérte, hiszen egy percre a jelenlévők osztatlan figyelmében sütkérezhetett.

- Miért nem mondtad meg, hogy Selena volt az? - súgta oda értetlenkedve Demi, miközben a távolban ülő Luke-ot figyelte.

- Mert neki köszönhetően most mindenki rám figyelt.

- Mással is kitűnhetnél a tömegből. Például az eszeddel - mutatott rá barátnője.

- Jaj, menj már! - legyintett türelmetlenül Emma. - Senkit nem érdekel, milyen okos vagyok! Rá fogok jönni, hogy mire vágynak, és megadom nekik. Népszerű akarok lenni.

- Nem elég az, ha csupán jól érzed magad itt a suliban, miközben tanulsz? - pillantott a lányra Demi, mire az a szemét forgatta.

- Egyáltalán nem. Ha sikerült ágyba vinnem a suli egyik legnépszerűbb pasiját, akkor ez is sikerülni fog. Azt akarom, hogy még azután is emlékezzenek rám az emberek, miután leballagtam. Itt akarom hagyni a lenyomatom. Nem szeretnék beleolvadni a tömegbe, mint te.

- És mit akarsz tenni? Szőkére festeted a hajad és úgy fogsz öltözködni, mint Iggy? - vonta fel a szemöldökét Demi.

- Na látod, ez nem is rossz ötlet. Ideje egy kis fazonváltás.

- Csak vicceltem.

- Ne akard semmivé tenni az eddigi legjobb ötleted - sandított barátnőjére Emma.

- Esetleg két órával szeretnél tovább maradni, kedves Emma? Vagy végre hajlandó vagy befogni a szádat és figyelni? -  kérdezte a tanári asztal mögött álló McCall összeszűkült szemekkel.

- Nem, a plusz egy óra is tökéletesen megteszi, tancinéni - mosolygott Emma, amikor látta, hogy többen újra felé fordulnak.

- Legyen akkor másfél, csak hogy letöröljem azt az önelégült vigyort az arcodról. Most pedig mindenki röpdolgozatot ír, elhoztam nektek a kérdéseket is! - csapta össze két tenyerét vidáman McCall.

Emma

Szünetben Iggy kelletlenül odalépett Justinhoz, aki éppen felállt a helyéről, hogy lemenjen cigizni.

- Beszélnünk kell - mondta a lány olyan ábrázattal, mintha éppen a fogát húznák. Justin arcát egy pillanatra megvilágította a remény sugara, amikor meghallotta Iggy hangját.

- Hát mégis hiszel nekem? - kérdezte megkönnyebbülten.

- Nem, de van pár dolog, amiről beszélnem kell veled. Kövess!

Iggy elindult a folyosóra, Justin pedig csalódottan követte őt. A folyosón aztán megálltak és amikor senki sem volt hallótávolságon belül, Iggy szembefordult a fiúval. - Gondolkodtam és arra jutottam, hogy nem tudódhat ki, ami történt. Annyit áradoztam arról, hogy megváltoztál! Nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy adtam neked egy második esélyt. Valaki azonnal fel is használta ellenem azon a hülye weboldalon... úgyhogy nem vetne rám jó fényt, ha kiderülne, hogy tévedtem veled kapcsolatban. Nem akarom, hogy bárki is rajtam szánakozzon vagy azt beszéljék a hátam mögött, hogy mekkora hülye voltam, amiért kibékültem veled. Szerintem a tetteid fényében ennyit igazán megtehetsz értem - mondta.

- Megteszem - bólintott Justin, bár neki egyáltalán nem számított a jelen helyzetben, hogy ki mit gondol. Csak azt akarta, hogy újra együtt lehessen a lánnyal. Reménykedett, hogy ha eljátsszák, hogy még mindig együtt vannak, talán lesz alkalma bebizonyítani Iggynek, hogy nem csalta meg.

- Beszéltél valakinek arról, hogy szakítottunk? - kérdezte a lány türelmetlenül. 

- Még csak Dylannek mondtam el.

- Akkor ez maradjon is így. Zaynnek sem kell tudnia róla. Nem kockáztathatunk. És mondd meg Ninának, hogy ő is tartsa a száját! Én nem vagyok hajlandó szóba állni vele - fejezte be Iggy, majd sarkon fordult, és faképnél hagyta a fiút. Már majdnem a terem ajtajához ért, amikor Kat mellé szegődött, és megszólította őt.

- Ajánlatom van számodra.

Iggy úgy pillantott a lányra, mintha az csupán egy bogár lenne a ruháján. - Semmit sem tudsz ajánlani, ami engem érdekelne. Ha csak nem azt akarod mondani, hogy átiratkozol egy másik suliba. Azért még fizetnék is neked - vetette oda.

- Leszek a kémed és mindenről beszámolok neked Ava terveivel kapcsolatban. Mindent elmondok, amit tőle hallok. Cserébe segíts, hogy híres legyek! Oszd meg egy bejegyzésem az instagram történetedben, vagy valami! Nem kell, hogy együtt lógjunk, csak végre ismerjenek meg az emberek!

- Ne hari, de előbb törném el a saját ujjaimat, minthogy bármidet is megosszam az oldalamon.

Kat csalódottan sóhajtott. Azt hitte, Iggy kapni fog az alkalmon, hogy keresztbe tehet Avának. - Akkor mit ajánlasz cserébe?

- Azt, hogy azonnal fejezd be az ellenem ténykedést, különben nagyon megbánod! Ava talán nem fél, hiszen most jött ide és nem tudja, hogyan működnek itt a dolgok, ráadásul csak a fél év végéig marad, téged viszont még jövőre is kínozhatlak. Hidd el, én tehetek azért, hogy soha a büdös életbe ne legyél népszerű. Bár egyébként sem valószínű, hogy valaha is az leszel, de ha tiltólistára teszlek, az egész suli levegőnek fog nézni.

- Tiltólistára? - hüledezett Kat. Nem gondolta, hogy ilyesmi is létezik egy iskolában.

- Még mindig nem fogtad fel? - mosolygott kárörvendően Iggy. - Itt én irányítok. Az iskola nagy része bármit megtenne, hogy a kedvemben járjon. Ajándékokat kapok. Megírják a leckémet, és még örülnek is neki. Én döntöm el, ki és mi számít menőnek. Amikor rózsaszínre festettem a hajam végét, másnap minden harmadik csajnak rózsaszín volt a hajában. Tavaly az egyik videómban kijelentettem, hogy aki narancssárgát hord, az sosem lesz trendi. Azóta egyetlen lány sem visel narancsot a suliban. Legalábbis azok nem, akiket érdekel a divat. Én influencer vagyok. Miért gondolod, hogy ha ellenem áskálódsz, az majd segít rajtad? A népszerű embereknek senki sem akar az ellensége lenni. Túl kevés vagy ahhoz, hogy legyűrj engem.

Kat megsemmisülten meredt maga elé. Egészen addig bele sem gondolt abba, hogy Iggy mekkora befolyással rendelkezik. Butának érezte magát, amiért azt hitte, hogy Avával bármi esélyük is van a lány ellen. Hiszen hiába próbálkoznak, semmi eredményt nem értek el. Nem tudta, mit mondhatna, de Iggy nem is várta meg, hogy bármit is reagáljon.

- Szerinted miért nem foglalkozik senki Selenával? Gazdag, nem is csúnya... annyira. Ráadásul úgy öltözködik, mint egy lotyó. Persze amikor felrakta a saját házi pornóvideóit a netre, egy ideig beszéltek róla az emberek, viszont senki nem lett a követője vagy a rajongója, de még a barátja sem. Hiszen tudják, mit tett velem és Justinnal. Miattam nem foglalkoznak vele az emberek. A pasik is csak használják, mint a papír zsebkendőt - mondta, aztán hátravetette haját a válla fölött és tovább indult. Az ajtóból még egyszer visszafordult. - Te is megpecsételted a sorsodat. Így is túl sokáig vártam. Már rég tennem kellett volna valamit, hogy félresöpörjelek az utamból, de nem tartottalak elég fontosnak hozzá. Azt viszont mégsem hagyhatom, hogy következmények nélkül ellenem szövetkezz.

- Ne! - kiáltott utána rémülten Kat. - Nem kell semmit sem adnod cserébe! Beépülök és beszámolok neked mindenről, csak ne tegyél tiltólistára!

Iggy kajánul elmosolyodott. - Ezt már szeretem. Meglátjuk, milyen hasznodat veszem, de figyelmeztetlek: ha kiderül, hogy téves infókat közölsz vagy két kapura játszol, nagyon megbánod! - Iggy már indult volna tovább, amikor Kat ismét feltartotta.

- Kérdezhetek valamit?

- Öt másodpercet kapsz.

- Ha ilyen befolyással vagy arra, hogy ki menő a suli szemében és ki nem, akkor hogy lehet, hogy Dylant annyit piszkálják? Hiszen az ikertestvéred. Ő miért nem népszerű? Hogyan lehet ez? A barátnőid, a pasid... mindenki népszerű körülötted, de a saját testvéred nem. Annyira nem értem...

Iggy eltöprengett a hallottakon. Sokat gondolkodott már ő is ezen, de csak találgatni tudott.

- Sajnos van néhány homofób bunkó a suliban, akiket nem érdekel a népszerűség. Az utálkozók mindig hangosabbak, hiába vannak kevesebben. Vannak a csajok, akik olyanok akarnak lenni, mint én, és vannak azok a csajok, akik a barátaim akarnak lenni. Olyanok is vannak, akik félnek tőlem. És ott vannak persze a pasik, akik rajonganak értem. Azonban olyan uralkodó nincs, akit mindenki szeretne. Az a néhány ember, akik ki nem állhatnak, Dylanen élcelődnek, mert rajtam nem mernek. Ha a legtöbb embert sikerül is, mindenkit nem irányíthatok még én sem. Én csak a közvéleményt formálom, de mindig vannak lázadók. Ezeket a pasikat, mint Nick vagy Ashton, nem érdekli, ha tiltólistára rakom őket. Nekik nem számít, hol helyezkednek el a társadalmi ranglétrán. - Ahogy Iggy beszélt, kezdett egyre nagyobb bűntudatot érezni. Hiszen amikor vele bánt valaki tiszteletlenül, minden követ megmozgatott, hogy megleckéztesse, de ha Dylant piszkálták, általában fenyegetőzésen kívül nem tett többet.

Talán ha jobban megerőltetem magam, most nem mernének vele így viselkedni? - töprengett elszontyolodva.

Iggy

Miley épp távozott az iskola büféjéből egy csomag Oreoval a kezében, amikor szemben találta magát Zaynnel.

- Cigizni mész? - kérdezte a fiú.

- Aha, McCall kikészített, muszáj rágyújtanom.

- Veszek egy energiaitalt és kimegyek veled, már olyan rég dumáltunk. Várj meg!

Miután Zayn kilépett a büfé előtti sorból egy energiaitallal a kezében, a két fiatal elindult az iskola mögé. Miley közben előhalászott szűk farmernadrágja zsebéből egy összenyomódott cigarettás dobozt és az ajkai közé fogott egy szálat.

- Tudod, hiányzik, hogy együtt lógjunk. Úgy érzem eltávolodtunk egymástól - mondta szomorúan.

- Tudom, és annyira sajnálom! Az én hibám. Az edzések, aztán Shawn... mióta nálunk lakik, mindenkit elhanyagolok. Jó lenne megint újra együtt zúzni.

- Mi van közted és Shawn között? - kíváncsiskodott Miley. Közben bekanyarodtak az iskola sarkánál és mohón meggyújtotta a cigarettáját. Hosszú idő óta először sütött ragyogóan a nap. Zayn hunyorogva a lány felé fordult és közben felbontotta az energiaitalt.

- Semmi sincs köztünk.

- Akkor miért lakik nálatok?

- Mert az anyja egy szemét dög, aki nagyon szarul bánt vele.

- Sok embernek nem engedném meg, hogy szülő legyen. Csak tönkreteszik a gyerekeiket. Jó, hogy segítesz rajta. Sokat változtál - mosolygott elismerően Miley.

- Köszi, te is. Úgy látszik, valamennyire megkomolyodtunk a tanév kezdete óta.

- Dehogy, csak jobb fejek lettünk. Na és Dylannel mi van? Még mindig belé vagy zúgva?

- Nem... nem tudom. Az az igazság, hogy még mindig nem teljesen közömbös a számomra, de közben azt hiszem egyre többet érzek Shawn iránt - vallotta be lesütött szemekkel Zayn.

- Nem gondoltam, hogy téged is zavarba lehet hozni valamivel - vigyorgott Miley és játékosan belebokszolt a fiú vállába. - Ha bejön neked Shawn, miért nem szerzed meg? Ne várd meg, míg őt is lecsapja valaki a kezedről!

- Azt hittem jól alakulnak a dolgok közöttünk, de az utóbbi napokban nagyon távolságtartó lett velem, és fogalmam sincs, hogy miért. Én semmi rosszat nem tettem.

- Hát kérdezz rá és beszéljétek meg! A jó kommunikáció a kulcsa mindennek.

- Próbálkoztam, de mindig letudja valami mondvacsinált indokkal. Például azzal, hogy csak sok a tanulnivalója vagy stresszes a suli miatt. Pedig érzem, hogy valami több van a háttérben - csóválta a fejét Zayn.

- Akkor próbálkozz jobban! Engem pedig ne hanyagolj el többet.

- Nem foglak, ígérem.

- Szavadon foglak. Most pedig mesélj! Kipróbáltál már valamit pasival? - puhatolózott csillogó szemekkel Miley. Igazából nem bánta, hogy néhány hónapig kevesebbet lógtak együtt. Így könnyebb volt túllépnie a fiún. Úgy érezte, most már képes csak barátként tekinteni Zaynre. Pont úgy, mint azelőtt, hogy elkezdett volna többet érezni iránta. Ezért pedig hálás volt. Azt szerette volna, hogy mindketten találják meg a boldogságot, de közben ugyanolyan szoros maradjon a barátságuk, amilyen volt.  Az pedig lehetetlen lenne, ha egyikük viszonzatlanul szerelmes lenne a másikba.

- Nem. Pedig már rohadtul kipróbálnám - vallotta be vigyorogva Zayn.

- Mi tart vissza? Te azonnal találnál rá valakit. Elég letöltened egy alkalmazást hozzá és már rögtön lenne vagy húsz jelentkező.

- Mert mostanában csak Shawn érdekel, és nem akarom másokkal csinálni... azt szeretném, hogy ő legyen az első.

- Zayn és a romantika? Ez nagyon morbid - vihogott Miley.

- Ha már a csajok terén Victoria volt az első, legalább pasi fronton ne egy idegennel kezdjem.

- Úristen, tényleg! Neked Victoria vette el a szüzességed. Már el is felejtettem... Habár én is belekóstolnék a puncijába, de Iggy szerintem dögösebb.

- Ja, csak nála semmi esélyem nem volt - vont vállat Zayn.

Miley a homlokát ráncolva beoltotta a cigaretta csikket és kíváncsian a fiú felé fordult, miközben elindultak vissza a suliba. - Ha már itt tartunk, nem tudod, mi történt Ninával? Láttam, hogy Iggyék nem állnak vele szóba és Austin mellett ült.

- Fogalmam sincs. Nekem Justin nem mondott semmit. Igazság szerint még nem is volt alkalmam ma dumálni vele.

- Valami komoly dolgot csinálhatott, ha ennyire megharagudtak rá. Azt hittem, az a négy csaj elválaszthatatlan - csóválta a fejét Miley, majd belökte az iskola ajtaját és belépett rajta.

Miley

Kirsten a pad tetején ült egymásba font lábakkal és idegesen nyomkodta a telefonját. Miley leült mellé és kíváncsian rápillantott. - Miért vagy ilyen feszült?

- Most mondta anya, hogy az unokatesóm, Bella meglátogat majd minket. Ő is a városban lakik, de sose jön hozzánk, szerencsére. Nem tudom, miért nem tartja meg ezt a jó szokását - magyarázta ingerülten Kristen.

- Nem kedveled?

- Nem, mert egy büdös kurva. Állandóan kinevetett engem meg szivatott. Dicsekedett, hány pasival kefélt és azt mondta, én örökké szűz maradok.

- Hát, nem lett igaza - vigyorgott Miley. - Inkább örülj, hogy végre megmutathatod neki, hogy tévedett! Biztos meglepődik majd, mennyit változtál. Igazi dög lettél.

- Ez igaz, a testem maga a nirvana a pasiknak. Ráadásul nem is egy különleges képességet fejlesztettem ki. Szupererőm van - dicsekedett Kristen. Máris jobb kedve lett.

- Mégis milyen szupererőd lenne, te ebihal? - kérdezte Iggyt utánozva az éppen előttük elhaladó Kat.

- Például az, hogy a farkukon keresztül új életet lehelek a férfiakba. A puncimnak olyan szorítása van, hogy beleremeg az egész testük. A nyelvemről ne is beszéljünk... úgy pörög a pöcsön, mint Eminemé rappelés közben.

- Én nem is értem, hogy áll fel valakinek, ha meglát téged meztelenül - ráncolta a homlokát Kat.

- Szerintem téged senki sem kefélt meg amióta itt vagy, pedig már egy fél év eltelt - forgatta a szemét unottan Kristen, miközben meztelen férfiakról készült képeket nézegetett a telefonja böngészőjében.

- Olyan unalmas vagy, mint a melegszendvics sajt nélkül - kontrázott rá Miley, majd Kristennel együtt felnevettek.

Kat ingerülten dobálta a haját. Nem értette, hogyan képesek még ezek a lányok is leégetni őt.

- Attól, hogy nem dicsekszem a szexuális életemmel, mint ti, még nem biztos, hogy nincs. Ti már el vagytok használva. Csoda, hogy a pasik egyáltalán éreznek valamit, amikor bennetek vannak. Csupán apró halak egy hatalmas óceánban.

- Oké, inkább oltsd be magad. Senkit sem érdekelsz - vetette oda Kristen, aztán Mileyhoz fordult, és már tudomást sem vettek Katről.

Kristen

Logan és Dylan egy zacskó chipsen osztoztak a padjukban ülve. Miközben rágcsáltak, Logan érdeklődve barátjára nézett. - Milyen volt tegnap Mileyéknál?

- Hát nem olyan, amilyenre számítottam. Beállított Kristen, aztán meg Selena és Calum is...

- De ugye nem szemétkedtek veled? - kérdezte egy aggodalmas pillantás kíséretében Logan.

- Nem, Selena néhány béna meleg viccét leszámítva. De képzeld... Calum ellopta a cipőmet és rá... ráélvezett - vallotta be elvörösödve Dylan.

- Mi? De miért? Hogy szemétkedjen?

- Nem. Azt mondja, lábfétise van.

- Ki sem nézném abból a srácból, hogy ilyen. Amúgy Ninával miért nem állnak szóba Iggyék? - nézett a három Awstennal nevetgélő lányra Logan. - És hogyhogy az az Awsten is ide jár már? Azt hittem, csak látogatóba jött.

Dylan fojtott hangon beszámolt barátjának az Iggy és Justin között történtekről, aztán elmondta a saját véleményét is. Mikor a végére ért, hozzátette: - ...és Awstennek megengedték a szülei, hogy itt fejezze be a félévet.

- Justin tuti, hogy nem csalta meg megint Iggyt. Főleg nem Ninával. Ennyire hülye nem lehet - csóválta a fejét Logan, mire Dylan helyeselve bólogatott.

Dylan

Luke lámpalázasan odalépett Demiék padjához. Közben látta a szeme sarkából, hogy a letörtnek tűnő Taylor haja mögé temeti az arcát és a könyvébe temetkezik. A fiú egy pillanatra eltöprengett, hogy vajon mi lehet vele és mire utalt az iskola mögötti beszélgetésük során, de végül gondolatban megrázta a fejét, hogy Demin kívül semmi másra ne koncentráljon. Előző nap nem volt bátorsága sem beszélni vele, sem üzenni neki, amit aztán nagyon bánt.

- Mizu? - kérdezte, mikor megállt Demi padja előtt.

A lány felpillantott rá és halványan elmosolyodott.

- Nem sok, éppen a törit nézem át. Te tanultál?

- Nem igazán - vallotta be Luke.

- Szerintetek melyik népszerű pasi jönne össze velem? - furakodott be a beszélgetésbe a Demi mellett ülő Emma, miközben frizurákat nézegetett a telefonján, hogy kitalálja, milyen hajat csináltasson magának.

- Szerintem egyik sem - nézett rá Luke. - Ne vedd sértésnek.

- Akkor mi másnak vehetném, te seggfej?!

- Nyugi Emma, nem úgy gondolta - csitítgatta felháborodott barátnőjét Demi.

- De, pontosan úgy gondolta. Viszont nem érek rá ilyen suttyókkal foglalkozni. Az a Louis a kirándulásról gazdag és jól is néz ki, de azért mégsem tagja a focicsapatnak...

- Szerintem nem ilyen szempontok alapján kellene pasit keresned - jelentette ki szánakozva Demi.

- Dehogynem! És ha már itt tartunk, a barátnőimet is így kellene megválogatnom.

- Ezzel arra célzol, hogy én már nem is vagyok elég menő ahhoz, hogy a barátnőd legyek?

- Nem, te butus - mosolygott Emma, majd felállt. - Viszont jól jön néhány népszerűbb haver is. Megyek, beszélek Ninával. Úgy látom egész nap egyedül van.

Nina zaklatottan reszelgette a körmeit, miközben a mellette ülő Austin folyamatosan klisés csajozós dumákkal traktálta őt. A lány megkönnyebbült, mikor meghallotta, hogy valaki a nevén szólítja. Miután felnézett és meglátta, hogy Emma áll előtte, a megkönnyebbülés azonnal alább hagyott.

- Mit akarsz tőlem?

- Láttam, hogy egész nap egyedül vagy. Gondoltam felajánlom, hogy ülj mellém.

- Ugye csak viccelsz? - vonta fel a szemöldökét Nina. - Nem fogom azzal égetni magam, hogy melletted ülök.

- Szerintem Austin sem jobb, ráadásul úgy látom, már eléggé az agyadra ment - vélekedett Emma.

- Az lehet, de ő legalább helyes. Te mit tudsz felmutatni?

- Leshetsz rólam a dogánál. Szuper okos vagyok és észrevettem, hogy nem igazán vagy jóban az évszámokkal.

- Ez csábító, de inkább kapjak egy karót, minthogy kinevessenek, amiért melletted ülök - vetette oda unottan Nina, aztán elővette a telefonját és berakta a fülhallgatóját, hogy ne kelljen tovább hallgatnia se Emmát, se Austint. A lány csalódottan elhúzta a száját és visszakullogott a helyére. Útközben Kat megállította őt.

- Én ülök veled, ha segítesz a dolgozatban - ajánlotta.

Emma nem túl lelkesen felé fordult és a fejét csóválta. - Bocsi, de te Iggy ellensége vagy. Ha veled barátkozom, sosem leszek népszerű.

Kat megrökönyödve meredt maga elé.

Úristen, ha még ez az idegesítő görcs sem akar velem lógni, hogyan lesz belőlem valaha is méhkirálynő? Én ezt már nem bírom - gondolta kétségbeesve, de amikor eszébe jutottak az egyre nagyobb nézettségű twerkelős videói, egy kissé derűlátóbb lett. Elhatározta, hogy aznap délután egy olyan videót készít, ami még az addigiaknál is provokatívabb lesz.

Emma

Testnevelés előtt Dylan majdnem kifordult az öltözőből, amikor meglátta, hogy az előző osztály még mindig öltözködik. Ugyanis Ashton is a diákok között volt. Logan azonban megszorította Dylan kezét és biztatóan rámosolygott.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Itt vagyok veled.

Dylan bizonytalanul bólintott és odalépett egy üres öltözőszekrényhez. Miközben komótosan belepakolta a táskáját és kibújt a cipőjéből, magán érezte Ashton tekintetét.

Az előző osztály tagjai lassan szállingózni kezdtek, de a fiú még mindig ott téblábolt és a cipőfűzőjével babrált.

Dylan a saját osztálytársaira pillantott; azok gondtalanul beszélgettek egymással, miközben átvették tornaruhájukat. Ő azonban még mindig csak állt a szekrénye előtt kapucnis pulcsijával a kezében.

- Ha gondolod, nyugodtan menj be a zuhanyzóba vagy a vécébe átöltözni - mondta fojtott hangon Logan, miután kidugta fejét a pólója nyakán.

- Nem, majd átöltözök, ha Ashton kiment.

Ekkor az ajtó felé szerelt hangszóróban megszólalt az igazgatóhelyettes már jól ismert hangja.

- Logan Lerman, kérem haladéktalanul fáradjon az igazgatói irodába!

- Mit akarnak? Nem csináltam semmit - ráncolta a homlokát feszélyezve Logan.

Dylan nagyot nyelt és ijedten pislogott. - Talán kiderült, ami a kiránduláson történt?

- Lehet... Mennem kell. Nem lesz gond, ha itt hagylak? Nem szeretném, de muszáj...

- Menj nyugodtan! - bólintott mosolyt erőltetve az arcára Dylan.

Logan sietve bekötötte a cipőfűzőjét, aztán az ajtóhoz rohant, és eltűnt mögötte. Ashton, mint aki mindvégig csak erre a pillanatra várt, azonnal ott termett Dylan mellett, hogy gúnyolódni kezdjen rajta.

- Na mi van, buzikám? Az idegbeteg pasid nélkül összepisiled magad, mi? - vigyorgott. - Elvitte a cica a nyelved?

- Ez a hely tuti maga a paradicsom neki - vette át a szót Ashton egyik osztálytársa, egy szélesvállú, egészen rövidre nyírt hajú fiú. - Itt egy tucat pasit stírölhet. Biztos az a kis farka is felállt már, azért nem mer leöltözni.

- Érdekes, amíg Logan itt volt, nem mertetek belém kötni. Féltek tőle? Nem csodálom azok után, ahogy legutóbb ellátta a bajodat... - vágott vissza Dylan. Próbált nyugalmat erőltetni a hangjába, hogy az ne remegjen meg, miközben beszél.

Ashton ingerülten a szekrény ajtajának lökte őt és a magasba emelte az egyik öklét. A haverja már éppen készült lefogni Dylant, amikor Justin észrevette, hogy mi történik, és azonnal ott termett a fiúk mellett.

- Ketten egy ellen? De vagány valaki - mondta sötéten. - Na, szépen engedd le a kezed és húzz el, mielőtt beverem a képed!

Ashton a fiú felé fordult. A vigyor kissé lehervadt az arcáról, de nem tűnt el teljesen.

- Azt hiszed, hogy van esélyed velem és Jake-kel szemben? - bökött fölényesen a mellette álló fiúra, aki még mindig Dylan karját szorongatta.

- Szerintem van, mert én is itt vagyok. Szálljatok le Dylanről, vagy eltöröm a karotokat! - lépett barátja mellé Zayn gyilkos pillantással sújtva a két kötekedő fiút.

- Vedd le róla a kezed! - fordult Luke a Jake-nek szólított fiúhoz, és a mellkasa előtt összefont karokkal megállt Zayn mellett. Ed néhány másodpercnyi késéssel követte barátja példáját. Úgy érezte, ideje neki is kiállnia Dylan mellett.

- Nem fogjuk hagyni, hogy bántsátok - jelentette ki annyi magabiztosságot erőltetve a hangjába, amennyi csak tőle tellett. Korábban még sosem konfrontálódott senkivel az iskolában, és nem is verekedett soha.

Ashton és a haverja meglepődve néztek végig a sorfalat álló fiúkon. Egyikük sem gondolta, hogy bárki is kiáll majd ellenük, csak hogy Dylant védje.

- Dylannek amúgy sem kicsi a farka. Én láttam neki lankadtan, és tuti nagyobb, mint nektek állva - vigyorgott Austin, miután ő is csatlakozott osztálytársaihoz.

- Hát a tiédnél biztos - vihogott Ashton, de csak a szája mosolygott, a szeme nem. Justin tett egy lépést a két fiú felé. Egészen közelről nézett velük farkasszemet, miközben indulatos hangon megszólalt.

- Tűnjetek innen, vagy szétrúgjuk a seggeteket!

Ashton egy ideig állta a fiú pillantását, de végül kelletlenül Dylan felé fordult. - Ezt még nagyon megszívod, köcsög! - vetette oda dühtől remegő hangon, aztán intett a haverjának, és az ajtó felé csörtetett. Jake még vetett egy utolsó, gyilkos pillantást Dylanre, aztán elengedte a karját és Ashton után eredt.

Dylan elérzékenyülten pillantott végig osztálytársain. Korábban még sosem volt példa arra, hogy bármiért vagy bárkiért is kiálltak volna mindannyian együtt, mint egy igazi csapat.

- Köszönöm - mondta kissé szégyenkezve, amiért megint másoknak kellett megvédenie őt.

- Közénk tartozol - jelentette ki nemes egyszerűséggel Luke.

- Mostantól mindannyian kiállunk egymásért - tette hozzá komoly ábrázattal Zayn.

Justin közelebb lépett Dylanhez és a vállára tette a kezét. Az előző esti beszélgetésük óta még jobban szeretett volna vigyázni rá. - Mindegy, mi történik köztem és Iggy között, rám mindig számíthatsz - mosolygott bátorítóan.

Dylan

Logan megszeppenve lépett be az igazgatói irodába. Mrs. Robertson, az igazgatónő pengevékony ajkakkal és lesújtó pillantással köszöntötte őt. Haját, mint mindig, ezúttal is feszes kontyba csavarva viselte. Intett a fiúnak, hogy foglaljon helyet vele szemben. Logan kelletlenül leült az asztal előtt sorakozó székek egyikére. Feszengve rángatta az egyik lábát és hunyorogva várta, mi következik. Mrs. Robertson hosszú, vékony ujjai közé csípett egy tasakot, ami addig a tanári asztalon hevert, aztán meglengedte a fiú orra előtt.

- Ezt a szekrényedben találtuk a legújabb ellenőrzéskor. Úgy sejtem, marihuána van benne. Esetleg van valami magyarázatod arra, hogy miért hoztál drogot az iskolába? Tudod, hogy ez tilos - mondta szigorú hangon a nő.

Logan elképedve meredt az előtte himbálódzó tasakra, amit soha életében nem látott még korábban.

- Itt valami tévedés lehet. Ez nem az enyém! Amikor legutoljára kinyitottam a szekrényem, még nem volt benne! - tiltakozott.

- Vagy úgy - húzta el a száját az igazgatónő. - Megkönnyítenéd a dolgom, ha bevallanád az igazat. Talán a büntetésed is enyhíteném. Ugye tudod, hogy ezért most azonnal kicsaphatlak?!

- Bevallanám, ha az enyém lenne, de az igazat mondom! Soha nem láttam még korábban, ez nem az enyém! - bizonygatta Logan egyre kétségbeesettebb hangon. - Valaki biztos belerakta a szekrényembe, mert én hozzá sem nyúltam!

- Szóval nem tudlak jobb belátásra bírni... Sajnálom, de értesítenem kell a szüleidet - jelentette ki Mrs. Robertson, majd az asztalán heverő telefon után nyúlt.

- Kérem, ne! Már így is örökké tartó szobafogságban vagyok - esedezett Logan, az igazgatónőt azonban nem hatotta meg.

- A mai nap után a legkisebb gondod lesz a szobafogság. Ebben az iskolában zéró tolerancia van érvényben bármilyen nemű droggal kapcsolatban! Nem tudom, mi legyen a sorsod. A jegyeid elnézve jó tanuló vagy, és eddig nem volt rád panasz egyik kollégámtól sem. Nem kaptunk rajta, amint az iskola területén drogozol, de az is elég súlyos vétség, hogy a szekrényedben dugdostad. Talán megúszod felfüggesztéssel, de nem vagyok derűlátó. Mindenképp egyeztetnem kell az igazgatói tanáccsal. Most pedig értesítenem kell a szüleidet - magyarázta feldúltan Mrs. Robertson, majd kikereste az előtte heverő dossziéból Logan édesanyjának telefonszámát.

Logan

Logan teljesen le volt sújtva, amikor kilépett az igazgatói iroda ajtaján. Kullogva elindult a lépcső felé, bár semmi kedve nem volt a testnevelés órához. Rettegett attól, amit Jeantől fog kapni, ha megtudja, mivel gyanúsítják. Hiszen már enélkül is pokoli volt a légkör az otthonukban. Nem akarta, hogy kirúgják. Nem akart elszakadni Dylantől, Iggyéktől, és az osztálytól sem. Megszokta már őket és egyáltalán nem vágyott arra, hogy megint ő legyen az új tanuló egy vadidegen helyen. Ráadásul már csak az iskola volt az egyetlen hely, ahol találkozhatott Dylannel. Ha nem is rúgják ki, akkor is felfüggesztik, és már egyáltalán nem fognak tudni találkozni. Egész nap Roberttel kell majd kettesben lennie.  Alig tudta lenyelni a gombócot, ami egyre csak nőtt a torkában, miközben belépett a sportcsarnokba. Dylan az ajtó túloldalán várta őt. A hátát a falnak vetette és  idegesen dobolt a combján. Amikor meglátta az elszontyolodott Logant, ijedten hozzá fordult. - Mi történt?

Logan tömören beszámolt neki mindenről. Miközben beszélt, képtelen volt barátja szemébe nézni.

- Ez nem lehet igaz... ki rakta oda? Valahogy be kell bizonyítanunk, hogy belecsempészték a szekrényedbe a füvet! - hadarta lámpalázasan Dylan, mire Logan lemondóan csóválta a fejét.

- Arra már nincs időnk. Anya már úton van. Délután biztos összeül a tanács, hogy eldöntsék, mi legyen velem.

- De semmit nem csináltál! - erősködött kétségbeesetten Dylan, aztán dühében belerúgott az ajtóba. - Megölöm azt a szarházit, aki felültetett!

Iggy, aki mindaddig a pálya egyik szélén gyakorolt újabb pompon-koreográfiákat a barátnőivel, megpillantotta az ajtóban ácsorgó fiúkat, és azonnal a lelátó felé indult. Mikor odaért hozzájuk, kérdő tekintettel Loganhez fordult.

- Miért hívattak az igazgatóiba?

A fiúnak azonban nem maradt ereje arra, hogy még egyszer elmondja, mi történt. Helyette Dylan kezdett beszélni. Mikor a végére ért, testvére felháborodva mérgelődni kezdett. Még az sem zavarta, hogy jelenleg haragszik Dylanre.

- Logan, ha kell, behívatom anyát. Majd ő megpuhítja az igazgatónőt. Esetleg fel is ajánlhatna egy újabb összeget a sulinak, ha cserébe az a banya elnézőbb lesz veled. Nem hagyjuk, hogy kirúgjanak. Rendben? - mondta eltökélten.

- Nem kérhetlek arra, hogy fizessétek le az igazgatónőt miattam. És nem is fogadnék el ilyesmit... de azért köszönöm - hálálkodott szomorkás mosollyal az arcán Logan.

Iggy hátravetette a haját a válla fölött és felvonta a szemöldökét. - Nem kell kérned, ráadásul ki mondta, hogy fogadd el? Azt teszek, amit akarok, ha tetszik, ha nem. Most pedig megyek az öltözőbe a telómért, hogy értesítsem anyát.

A lány kecses léptekkel elvonult, Dylan pedig bizakodóan megfogta Logan kezét.

- Látod, vele máris többre mentél, mint velem. Megoldjuk, ne aggódj!

Logan magához ölelte a fiút és a vállába fúrta az arcát. - Nagyon szeretlek, ugye tudod?

Iggy

Nina teljesen megsemmisülten érezte magát barátnői nélkül. A falnak vetette hátát és nézte, ahogy a lányok koreográfiákat gyakorolnak és nevetgélnek. Mindennél jobban vágyott arra, hogy ismét közéjük tartozhasson. Úgy érezte, képtelen még egy napot láthatatlanként eltölteni. Még mindig nem tudta, milyen üzenet miatt haragudott meg rá ennyire Iggy, hiszen a telefonjában semmit sem talált. Tudta, hogy mielőbb beszélnie kell Justinnal, ha többet akar tudni. Iggy jelenlétében azonban nem merte megkörnyékezni a fiút.

- Mi az, csak nem száműztek az édenkertből? - élcelődött kaján vigyorral az arcán Kat. Elképzelni sem tudta, mit csinált Victoria, de el kellett ismernie, hogy bármi is volt az, működött.

- Kopj le, lúzer! - vetette oda szemét forgatva Nina.

- Különben mi lesz? Úgy látom, már te is csak egy senki vagy. - Kat a haját dobálva, elégedetten elvonult, de Nina dühösen utána kapott és a copfjánál fogva hátra húzta a fejét. - Na ide figyelj, te kis ribanc! Ha még egyszer így merészelsz beszélni velem, kitépem az összes hajad!

Kat nem ijedt meg. Belekönyökölt Nina hasába, mire az felszisszent és elengedte a haját. Kat megfordult és fölényesen mosolygott rá.

- Már nincs hatalmad. Nem félek tőled. Ha megütsz, hidd el, hogy visszaütök, de abban nem lesz köszönet! - vetette oda dühösen villanó szemekkel, majd elégedetten elsétált.

Nina megalázva, paprikapiros arccal nézett utána. Ökölbe szorított ujjai elfehéredtek, miközben elhatározta, hogy valahogyan megleckézteti a lányt.

Nina

Óra után Logan sietve öltözött át, hogy mielőbb az igazgatói irodához rohanhasson.

- A teremben találkozunk, jó? Hátha sikerül elcsípnem anyát, mielőtt még bemegy Robertsonhoz. Talán ha előtte elmagyarázom neki, mi történt valójában, kivételesen hinni fog nekem - fordult Dylanhez, mire az megértően bólintott.

- Persze, menj csak! Majd utánad megyek, ha kész vagyok.

Logan elrohant, Dylan pedig leült a padra, hogy levegye tornacipőjét. Már átöltözött, amikor észrevette, hogy valaki összekötötte az utcai cipőjének fűzőit. A tettes legalább tíz görcsöt kötött rá. A fiú bosszankodva visszaült a padra és az ölébe vette a két cipőt, hogy kibogozza őket. Fogalma sem volt, ki csinálhatta. 

Ashton biztosan nem, az ő módszerei nem ilyen gyerekesek... talán a haverja volt az, gondolta.

Mikor néhány perccel később felnézett, az öltöző már majdnem üres volt. Csupán egy ember ácsorgott előtte és várta, hogy végre észrevegye őt. Calum volt az.

- Miért állsz itt és nézel? - pillantott fel a fiúra Dylan.

- Csak elnéztem, ahogy a cipőddel babrálsz, és láttam, hogy zokniban vagy. Gondoltam kiélvezem a látványt, mielőtt megszólítalak - vallotta be Calum, miközben lebámult.

Dylan a pad alá csúsztatta lábait és zavarában elvörösödött.

- Nem tudom, mit mondjak erre...

- Semmit. Ajánlatom van számodra. Tudom, hogy Logan bajban van, és azt is, hogy ki tehet róla.

Dylan felkapta a fejét és meglepetten a fiúra meredt. - El kell mondanod, amit tudsz!

- El is fogom, de nem lesz ingyen.

- Van nálam valamennyi pénz. - Dylan a táskájáért nyúlt, de Calum rá szólt.

- Nem pénz kell. Azt kérem cserébe, hogy mutasd meg a lábadat.

- De most láttad az előbb - nézett rá megütközve Dylan.

- Úgy értem, hogy zokni nélkül. Csak ennyit kérek, szerintem ez nem nagy ár.

Dylan az ölében heverő cipőjére bámult és azon töprengett, mit tegyen. Nem akart semmit sem mutatni az előtte ácsorgó fiúnak, de ha az látott vagy hallott bármit is, ami segíthet Loganen, úgy érezte nincs választása. Hallania kell, mit tud Calum, még ha viszolygott is attól, amit cserébe kér.

- Nem lehetne valami mást kérned?

- Most mit vagy úgy oda? - csattant fel Calum türelmét vesztve. Attól tartott, hogy megjelenik a következő osztály, mielőtt még bármit is láthatna. - A strandon is látja mindenki a lábad, vagy nyáron, ha papucsban vagy. Nem azt kértem, hogy a farkad mutasd meg. Ne rinyálj.

- Jó, csak azután, amit tegnap csináltál a cipőmmel... nekem ez olyan kellemetlen.

- Hát jó, akkor felejtsd el! Aztán majd gondolj erre, amikor Logant kirúgják - duzzogott Calum, majd sarkon fordult.

Dylan kétségbeesve kiáltott utána:

- Várj! Jó, megmutatom, csak mondd el, amit tudsz... - mondta, miközben lehúzta lábáról a zoknit.

- Mindkettőt vedd le.

Dylan vetett a fiúra egy sötét pillantást, aztán a másik lábáról is lehúzta a zoknit. Ahogy a hideg, nyirkos csempéhez ért a talpa, azonnal fázni kezdett.

Calum leguggolt elé, hogy tüzetesen szemügyre vegye meztelen lábfejét.

- Nagyon cuki. Szép. Még izgatóbb, mint amire számítottam. Nagyon sokszor fantáziáltam már erről. Ha tudnád, milyen kemény lett most a farkam... - mondta mohó arckifejezéssel Calum, miközben már nyújtotta is a kezét.

- Nem! Megkaptad, amiről szó volt - húzódott el tőle Dylan. Még soha nem szégyellte magát ennyire. Úgy érezte, mintha árucikk lenne, amit éppen készülnek megvásárolni. Calum utolsó mondatától felfordult a gyomra. Nem akarta, hogy a fiú bármilyen testrészére élvezkedjen.

- Legalább egy képet csinálhatok róla?

Dylan megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor belépett egy fiú az öltöző ajtaján. Gyorsan visszavette zokniját és belebújt a cipőjébe, hogy Calum még véletlenül se lógjon meg előle. Amikor elindultak a folyosón, a fiú még mindig sóvárogva nyalogatta a száját.

- Most már mondd el, mit tudsz! - fordult felé türelmetlenül Dylan.

- Láttam, amikor Ashton belerakta a füvet Logan szekrényébe. Aztán jött az ellenőrzés, és hallottam a hangszóróból, hogy Logant hívatják az igazgatóiba. Egyből tudtam, miért.

- El kell velem jönnöd az igazgatóhoz, hogy neki is elmondd! - jelentette ki eltökélten Dylan. Magában azért fohászkodott, hogy a fiú ne ellenkezzen.

- Tudod, hogy annak ára lesz.

- Majd utána megbeszéljük, csak segíts, kérlek!

- Rendben, de ha megszeged az üzletet... - fenyegetőzött Calum, miközben kettesével szedték a fokokat az emeletre vezető lépcsőn.

Jean dühösen csörtetett el mellettük. Egyetlen pillantásra sem méltatta őket. Logan az anyja nyomában loholt, de  végül feladta, és megállt Dylan mellett.

- Nagyon kiakadt... mire ide értem, már bent volt az igazgatónőnél. Próbálta rávenni, hogy ne csapjanak ki, de délután fog dönteni a tanács. Anya alig akart rám nézni... Nagyon jó lesz így hazamenni. Pedig az nem is az én füvem volt! - panaszolta elkenődve.

- Calum látta, hogy Ashton tette bele a füvet a szekrényedbe. Elmondja az igazgatónak, és nem lesz semmi baj - bíztatta Dylan.

Logan reménykedve felkapta a fejét, majd hitetlenkedve Calumra emelte tekintetét.

- Miért segítenél? Te meg Ashton haverok vagytok... Ezért szét fogom rúgni a seggét! Miért kell kavarnia? Van enélkül is elég bajom.

- Mert Dylant jobban kedvelem, mint Ashtont - vonta meg a vállát Calum, miközben sokatmondó pillantást vetett a megnevezett fiúra. Végül nagy levegőt vett, és bekopogott az igazgatói irodába.

Dylan

Selena elégedett mosollyal az arcán figyelte a fiúkat a női mosdó ajtajából, aztán eltűnt mögötte és elővett egy cigarettát a mellei közül. Élvezettel gyújtotta meg, miközben az ablakhoz lépett és kinyitotta. Úgy érezte, olyan hatalom van a kezében, amiről soha nem is álmodott. Éveket pazarolt el arra, hogy sértegetéssel és testi fenyítéssel ártson azoknak, akiket utál. Nem is sejtette, mennyivel nagyobb elégedettséggel jár az, ha a háttérből mozgatja a szálakat. Logant talán kirúgják, csak mert ő rávette Ashtont, hogy csempésszen marihuanát a szekrényébe. Taylor és Luke szakítottak, mert Kristen segítségével lebuktatta a lányt.  Az sem kerülte el a figyelmét, hogy Zayn az utóbbi időben kissé kedvszegettebb. Biztosra vette, hogy ez azért van, mert Calum az ő kérésére beadta Shawnnak, hogy lefeküdt Zaynnel a kiránduláson. Mindehhez képest az, amit Demivel csinált, amikor Ashtonnal beüldöztette őt az erdőbe és a lány majdnem halálra fagyott, már nem is tűnt megfelelő büntetésnek.

Nem baj, majd kitalálok még valamit. A lényeg az, hogy most már Victoria is a kezemben van. Azt teszi majd, amit mondok, különben mindenkinek elárulom, hogy ő csinálta Iggyékről a weboldalt - gondolta mosolyogva. Már csak az bosszantotta, hogy Nina bukásában nem játszott közre. Fogalma sem volt, mi történhetett a lányok között, de eltervezte, hogy beszél majd Victoriával. Biztos volt benne, hogy a lány keze van a dologban. Awsten visszatérésének azonban egyáltalán nem örült. A fiú sokkal éleslátásúbb és okosabb Iggy barátnőinél, na meg gonoszabb is. Ha továbbra sem akar lebukni, tudta, hogy óvatosnak kell lennie. Valamivel meg kell majd zsarolnom Ashtont és Calumot is, hogy még véletlenül se köpjenek be. Teljesen be kell magam biztosítani. Ha kiderülne, mennyit ártottam a többieknek, Miley talán szóba sem állna velem többé - tűnődött, miközben kifújta az ablakon a cigaretta füstjét. Miután kidobta a csikket az ablakon, megmosta a kezét a mosdókagylónál és belenézett a tükörbe. Tetszett neki, amit látott, de azért kigombolt még egy gombot a felsőjén, hogy mélyebb legyen a dekoltázsa. Beletúrt a hajába, dobott egy csókot a tükörképének, aztán kilépett a folyosóra.

Selena

Iggy megvárta, hogy Kat kimenjen a teremből. A padjában ült és éppen szelfiket készített magáról.

- Hívd ide Kayát és Emmát - mondta a mellette ülő Charlinak két pózolás közben.

A lány értetlenül nézett vissza rá, de végül nem kérdezősködött. Amikor visszatért a két megszeppent, de izgatott lánnyal, Iggy letette a telefonját, és feléjük fordult.

- Feladatom van számotokra.

- Milyen feladat? - kérdezte csillogó szemekkel Emma. Már attól boldog volt, hogy Iggy hozzá szólt. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer még feladatot is fog bízni rá. A mellette ácsorgó Kaya szótlanul, pironkodva nézett Iggyre. Mint mindig, ezúttal is letaglózta őt a lány szépsége és kisugárzása.

- Tudom, hogy olyan akarsz lenni, mint én, Kaya pedig mindig hűséges csodálóm volt. Azt akarom, hogy tartsátok szemmel Avát és Katet. Kat beleegyezett, hogy kettős ügynököt játszva Ava minden tervéről beszámoljon nekem, de nem bízom a kis szukában. Azt akarom, hogy tegyetek úgy, mintha ti is demokráciára vágynátok és segíteni akarnátok nekik. Beépültök és mindent elmeséltek nekem, amiről az a két cafka beszélget.

- Én megteszem. Egyébként is bosszant, amit veled művelnek! Nem tudom, hogy van merszük... de Isten a te oldaladon áll, ebben biztos vagyok - jelentette ki nagy komolyan Kaya. Arca még jobban kipirult az indulattól, amit a lázadók iránt érzett. Mindig is sóvárgott Iggy után, de hűsége és rajongása csak még erősebbé vált, amióta a lány megtudta, hogy szerelmes belé, és megtartotta a titkát.

- Helyes. Ügyesnek kell lenned - mosolygott Iggy, aztán Emmához fordult. - Na és veled mi a helyzet?

- Én is benne vagyok. Kat nem lehet hamarabb népszerű, mint én. Bármit megteszek, hogy örökre eltűnjön a süllyesztőben.

- Helyes. Viszont nem kelthettek gyanút. Jól kell játszanotok a szerepetek. Világos voltam?

A két lány bólintott, Iggy pedig intett nekik, hogy elmehetnek.

- Biztos, hogy jó ötlet erre a két lúzerre bízni a feladatot? - kérdezte fojtott hangon Charli, amikor kettesben maradtak.

- Persze. Mindkettő kitűnő tanuló, tehát eszük van, még ha nem is látszik. Kaya hűséges, ráadásul van valami a tarsolyomban, ami miatt sosem merne elárulni engem. Emma pedig többszörösen eljátszotta, hogy öngyilkosságot készül elkövetni. Hallottam, hogy a múltkor leesett a lépcsőn. Szerintem azt is csak eljátszotta, hogy rá figyeljenek. Ha ez megy neki, akkor azt is elő tudja adni, hogy Aváék oldalán áll - érvelt elégedetten Iggy. Úgy gondolta, semmit sem bízhat a véletlenre. Pláne azután, hogy az egyik legjobb barátnője hátba támadta őt.

Iggy

Logan és Dylan türelmetlenül várták, hogy Calum visszatérjen az igazgatói irodából. Amikor néhány perccel később kinyílt az ajtó és megjelent mögötte a fiú, mindketten lerohanták kérdésekkel.

- Na? Mit mondott? - kíváncsiskodott Dylan.

- Hitt neked?

- Azt mondta, bizonyíték nélkül nem tudja, mennyit nyom a latba a szavam. Azt mondta, legalább még egy szemtanúra szükség lenne, hogy alátámassza az állításomat, de el fogja mesélni az igazgatói tanácsnak, hogy mit láttam, és be fogja hivatni Ashtont, hogy kérdőre vonja - mesélte Calum. - Most viszont megyek. Már azóta kanos vagyok, hogy... szóval már csak két percem maradt, hogy elmenjek a vécére - tette hozzá, aztán elsietett.

- Mivel vetted rá, hogy tanúskodjon mellettem? - sandított gyanakodva Logan a mellette zavartan egyik lábáról a másikra lépkedő Dylanre.

- Nem akarok beszélni róla.

Logan azonban nem érte be ennyivel. Elkapta Dylan karját és szembefordította őt magával. - Tudnom kell! Ugye semmi olyanba nem mentél bele?

- Dehogy! Csak... látni akarta a lábamat. Zokni nélkül. Muszáj voltam megmutatni, mert nem akarom, hogy kirúgjanak!

- Ezért szétverem a fejét! - morogta ökölbe szorított kézzel Logan, de barátja csitítóan megszorította a vállát és mélyen a szemeibe nézett.

- Nem vered szét. Nem verekedhetsz, pláne most nem, amikor lehet, hogy kirúgnak a suliból! A verekedés amúgy sem old meg semmit. Hagyd, hogy ezt én rendezzem el, kérlek!

- De ez már szexuális zaklatás! Olyanokra kényszerít, amiket nem akarsz megtenni, aztán megy a mosdóba, hogy hokizzon rád! - Kérlek, ne beszéljünk róla... így is nagyon szégyellem magam - kérlelte lesütött szemekkel Dylan.

Logan megenyhülve belesimított a fiú hajába. - Nem neked kell szégyellned magad. Utálom, hogy miattam ilyesmikre vesznek rá. Nem érdemlem meg, hogy az enyém legyél. Túl jó vagy hozzám.

- Ez nem igaz... - csóválta a fejét Dylan.

- Gyere, szaladjunk le a büfébe. Van nálam egy kis pénz, veszek neked valamit - mosolygott Logan, és magával húzta barátját a lépcső felé.

Dylan

Zayn éppen belépett a mosdó ajtaján, amikor megpillantotta a tükör előtt kezeit mosó Shawnt. Köszönt a fiúnak, de az csupán vissza motyogott egy sziát és meg sem fordult, hogy üdvözölje őt. Amikor Shawn el akart oldalazni Zayn mellett, hogy távozzon, az türelmét vesztve megragadta és a falhoz nyomta őt.

Shawn ijedten pislogott. Attól félt, hogy Zayn régi énje ismét a felszínre került, és a fiú bántani akarja őt.

- Mi a bajod velem? - kérdezte megszeppenve.

- Neked mi a bajod velem? - vágott vissza indulatosan Zayn. - Észrevettem, hogy kerülsz. Miért?

- Nem kerüllek. Engedj el! Órára kell mennem.

Zayn közelebb hajolt a fiúhoz, de nem engedte el. Egészen közelről néztek egymás szemeibe. Shawn magán érezte a fiú mentolos leheletét. Remegni kezdett Zayn közelségétől es kipirosodott arccal eltolta őt magától.

- Ez nem volt szép - mondta, miközben kinyitotta az ajtót. Próbálta visszanyerni a lélekjelenlétét, de nem ment olyan egyszerűen, mint gondolta. Nem tetszett neki, hogy Zayn ilyen hatással van rá.

- Nem akartalak bántani! - szólt utána védekezve a fiú, de Shawn már a folyosón járt.

Zayn indulatosan belerúgott az ajtóba, aztán megengedte a hideg vizet, hogy megmossa az arcát és lenyugodjon. Tudni akarta, miért kerüli őt Shawn. Félt, hogy elveszíti a fiút, mielőtt egyáltalán az övé lehetne.

Shawn

Ebédkor Nina sóvárogva, tálcáját szorongatva nézett Iggyék asztala felé. Minden vágya az volt, hogy leülhessen közéjük, de biztos volt benne, hogy ezt nem hagynák neki. Hogy elkerüljön még egy nyílvános megszégyenülést, körbenézett, hogy szabad helyet találjon magának. Még sosem érezte magát ennyire elveszettnek. Nem fordult még elő olyan, hogy ne a barátnőivel ebédeljen. 

Mégis hová ülhetnék? Mindenhol lúzerek vannak. Ha az ebédlőben elvegyülök velük, végérvényesen leírom magam... Inkább nem eszem. Legalább utána nem kell meghánytatnom magam - gondolta, majd letette tálcáját az egyik asztalra és észrevétlenül kislisszolt az ebédlőből.

Iggy közben letette telefonját és elégedett mosollyal az arcán Loganhez fordult.

- Most beszéltem anyával. Még sikerült ebéd előtt elcsípnie az igazgatót. Felajánlott az iskolának egy szép összegű adományt, amiért cserébe Mrs. Robertson hajlandó enyhíteni a büntetéseden. Nem viszi az igazgatói tanács elé az ügyedet. Csak két hét felfüggesztést kapsz.

Dylan boldogan a mellette ülő fiúhoz fordult és átölelte őt. Logan hálásan mosolygott. Elmondhatatlanul megkönnyebbült, amiért nem rúgják ki, de közben mégis szörnyen érezte magát. Képtelen volt megbékélni a tudattal, hogy Dylanéknek kellett fizetniük azért, hogy maradhasson.

- Köszönöm! Ha lassan is, de vissza fogok fizetni mindent. Nagyon bánt, hogy miattam kellett elköltenetek egy csomó pénzt... - mondta szemét lesütve.

- Ugyan már! Van miből - vetette hátra a haját mosolyogva Iggy.

Dylan barátja felé fordult és a hátára tette a kezét. - Emiatt ne is aggódj, anya szívesen segített. Ne érezd rosszul magad, kérlek... az a lényeg, hogy itt maradhatsz velünk!

- Tudom, csak... hogy nézzek ezek után anyukátok szemébe? - motyogta szégyenkezve Logan.

- Úgy, ahogy eddig. Anya nem fogja felróni neked a dolgot. Tudja, hogy semmi rosszat nem csináltál. Ő hisz neked, és a bűntudat nem hagyta volna nyugodni, ha semmit nem tesz az érdekedben. Anya utálja az igazságtalanságot - jelentette ki Iggy, miközben belekortyolt narancslevébe.

- Iggy, mi lesz, ha az a weboldal tudomást szerez rólad, Justinról és Nináról? Az emberek így is egész nap kérdezősködtek, hogy miért nem lógunk már vele - aggodalmaskodott Charli.

- Mi lenne? Tagadom - nézett a lányra Iggy. - Mindenkinek azt mondjuk, amit eddig: Ninától meg kellett válnunk, mert állandóan mutogatta a melleit az interneten, és közénk nem tartozhatnak közönséges lotyók. Justinnal továbbra is úgy teszünk, mintha minden rendben lenne közöttünk. Bizonyíték híján ez is csak egy újabb pletyka lenne, a weboldal pedig végképp elveszítené a hitelességét.

- Jaj, Iggy, te olyan magabiztos vagy! - áradozott Ariana.

- Muszáj annak lennem. Van is egy ötletem, amitől majd szerethetőbbnek fognak tartani a többiek. Mindenkinek ajándékozok egy doboz névre szóló csokoládét.

- Ew - fanyalgott Awsten, de Iggy leintette a fiút.

- Nyugi, a megcímzésből te is kiveszed majd a részed. Most, hogy Nina nincs a képben, nektek több munkátok lesz! Biztosan Dylan és Logan is segít. Ez nem kérdés volt - vetett egy sokatmondó pillantást a fiúkra Iggy. - Talán Justinéknak is szólok, hadd szenvedjen.

- Ha gondolod, én szívesen rajzolok minden dobozra egy péniszt - ajánlotta lelkesen Ariana.

- Esetleg majd a Nináéra rajzolhatsz.

- Nina is kap? - kérdezte megütközve Charli. - Nem érdemli meg.

- Ha tényleg bulimiás, akkor szerintem kitűnő ajándék lesz számára - vihogott Awsten.

Dylan rosszalló pillantással jutalmazta. - Ez nem vicces. Az egy komoly betegség.

- Ez is csak egy rágalom, Nina tuti nem bulimiás - forgatta a szemét Iggy.

Charli & Iggy

Egy távolabbi asztalnál Emma izgatottan Declanhoz fordult. Velük ült még Demi, Luke és Ed is, akinek Iggy nem engedélyezte, hogy az ő asztaluknál ebédeljen.

- Figyelj, Dec! Arra gondoltam, hogy adhatnál nekem egy interjút a lövöldözésről. Az emberek nagyon kíváncsiak arra, mi történt az utolsó percekben, és te vagy az egyetlen szemtanú.

- Nem szeretnék többet beszélni róla - jelentette ki színtelen hangon Declan, miközben a levesét kanalazta.

- Tudom, de minden nap megállít téged egy féltucat ember, hogy faggassanak. Ha elmesélnéd egy videóban, hogy mi történt, az lenne az utolsó alkalom, hogy beszélned kell róla. Utána nem zavarna többet senki - érvelt makacskodva Emma.

Demi rosszalló tekintettel fordult a lányhoz.

- Nem gondolod, hogy kissé tapintatlan vagy? Declan számára valószínűleg nagy trauma volt átélni az aznap történteket. Miért erőlteted, hogy beszéljen róla?

- Én csak neki akarok jót! Muszáj mindig Teréz Anyát játszanod?

- Deminek igaza van, ejtsd a témát! - kelt a lány védelmére Luke.

Emma bosszankodva forgatta a szemét. - Hát persze, hogy szerinted Deminek mindig igaza van, hiszen a puncijára vágysz!

Demi félrenyelte a levest és elvörösödve köhögni kezdett, Luke pedig bosszankodással próbálta leplezni zavarát. - Nagyon nem áll jól neked ez a stílus, amit mostanában felvettél. Egyáltalán nem vagy szerethető - morogta sötéten.

- Akkor még jó, hogy szarok a szerethetőségre. Én csak népszerű akarok lenni.

- Népszerűnek és híresnek lenni nem ugyanaz. Ha népszerű akarsz lenni, kell lennie benned valaminek, ami az embereknek tetszik. Ha csak azt akarod, hogy beszéljenek rólad, nyugodtan köss megint sálat a nyakad köré - magyarázta Luke.

- A hangod egyszerűen sérti a fülem - vetette oda Emma, majd ismét Declanhoz fordult. - Gondolkodj azon, amit mondtam. Én szívesen megcsinálom a videót.

Declan

Utolsó óra után Logan elbúcsúzott Dylantől, hogy hazasiessen és elmesélje anyjának, hogy mégsem rúgják ki. Tisztázni akarta magát Jean előtt. Arra vágyott, hogy a nő végre higgyen neki. Dylan felajánlotta, hogy hazaviszi őt, de Logan ezúttal nemet mondott az ajánlatra.

- Maradj nyugodtan. Tudom, hogy még be akartál nézni a könyvtárba - mondta, miközben a vállára vette táskáját.

- De szívesen hazaviszlek - erősködött Dylan.

- Tudom, de tényleg jó lesz így. Még véletlenül sem akarok okot adni egy újabb vitára. Anya és Robert most otthon vannak. Még a végén képesek kilesni, hogy tényleg a buszról szállok-e le. Nagyon pipák lehetnek a ma történtek után.

- Jó, legyen, de majd hívj fel! - bólintott Dylan.

Logan nyomott egy csókot a fiú ajkaira, aztán sietve elindult a folyosón.

A buszon ülve újra és újra lejátszotta magában, hogy mivel fogják fogadni otthon. Elképzelte, hogyan reagál majd Jean arra, hogy mégsem rúgják ki. Vajon hinni fog neki, ha elmondja, hogy nem az övé volt a fű, amit a szekrényében találtak?

Lámpalázasan lépett be a bejárati ajtón. Megkönnyebbült, amikor látta, hogy Robert tévézés közben elaludt a nappali kanapéján. A férfi egy doboz sört szorongatott a kezében és érthetetlenül motyogott borostás bajsza alatt.

Logan nesztelenül átvágott a nappalin és belépett a konyhába, ahol anyja azon tüsténkedett, hogy vacsorát készítsen.

- Szia, anya! Képzeld, nem rúgtak ki. Úgy néz ki, hogy csak felfüggesztenek - újságolta a fiú azt remélve, hogy ettől kissé megenyhül majd az édesanyja.

Jean abbahagyta a paradicsom szeletelést és megfordult, hogy mérges arckifejezéssel a fiára nézhessen.

- És ennek örülnöm kéne?! Megöl a szégyen! Hogy vihettél drogot az iskolába?! Még csak nem is tudtam, hogy füvezel!

- Az nem az enyém! Az egyik fiú rakta a szekrényembe, mert utál. Ki akart rúgatni a suliból - magyarázta türelmetlenül Logan.

- Szánalmas. Legalább egyetlen egyszer vállalnád a felelősséget a tetteidért!

Logan csalódottan nézett anyja kék szemébe. Szinte ugyanolyan árnyalatú volt, mint az övé. - Az igazat mondom - mondta annyi higgadtságot erőltetve a hangjába, amennyi csak tőle telt.

- Hát persze! Tudod, nekem ez már sok. Én már nem tudom, mit tehetnék. A szobafogság sem segít. Nem elég, hogy egy fiúval jársz, de még kegyetlenül verekedsz is, hazugságokat terjesztesz a nevelőapádról, drogozol, és most majdnem kirúgtak még az iskolából is! Tudom, hogy nehéz feldolgozni azt, hogy apád itt hagyott minket, de már eltelt kilenc év! Mikor fogsz végre megkomolyodni kicsit?! - fakadt ki Jean. A kezében remegett a kés, amivel korábban a paradicsomot szeletelte.

- Komolyodjak meg? - ismételte hitetlenkedve Logan. - Tizenhét leszek! Miért legyek még ennél is komolyabb? Így is úgy viselkedek, mint egy felnőtt! Ti nem törődtök velem. Miért nem hiszel nekem soha, bármit mondok?! Nem hitted el, hogy Robert ver engem, és most sem hiszed el, hogy nem az enyém az a kicseszett fű! Mindegy, mit mondok, te úgysem fogod elhinni!

- És erről mégis ki tehet? - kérdezte csendesen Jean. - Te vagy az, aki teljességgel megbízhatatlan lett. A mai nap folyamán sokat gondolkodtam. Úgy érzem, nincs más választásom. Ne úgy tekints erre, mint egy büntetésre. Csak a javadat akarom. Ezek a gazdag, elkényeztetett szomszédgyerekek teljesen elrontottak téged. Tudom, hogy jót fog tenni neked, ha kiszakadsz ebből a közegből. Elküldelek egy bentlakásos iskolába, ahol majd megtanítanak arra, hogyan viselkedj rendesen. Én nem tudlak fegyelmezni, hiába próbálkozom. Már fel is hívtam párat délelőtt. Az egyikben azonnal szívesen fogadnak. 

Logan megsemmisülten bámult az édesanyjára. Meg akart szólalni. Sok mindent akart mondani, de a szavak a torkára forrottak. Úgy érezte, hogy belecsöppent egy rémálomba, amiből minél előbb fel kell ébrednie. A baj csak az volt, hogy nem álmodott. Ez a valóság.

Logan