58. Fejezet: Egy hónappal később

Nem az számít, mennyi pénzünk van, vagy éppen milyen a státuszunk. Amikor tovább állunk és földi létünk a végehez ér, nem viszünk magunkkal sem bankkártyát, sem drága holmikat oda, ahová utána jutunk. Végül rá kell ébrednünk, hogy ami igazán fontos, arra nem ragaszthat senki árcédulát. Ami számít, az megfoghatatlan. Hogy kik vagyunk. Hogyan éltünk. Hogyan hatottunk mások életére. Ez az, ami igazán lényeges. Kimondtuk a megfelelő embernek, hogy mit érzünk? Megragadtuk a pillanatot, ami az orrunk előtt volt? Örömet szereztünk embertársainknak, vagy inkább megkeserítettük mindennapjaikat? Sosem tudhatod, milyen hatással lehet egy idegenre a mosolyod, ha elsétálsz mellette az utcán, vagy épp tartod neki az ajtót a boltban, amikor mindkét keze tele van. A kedvességben az a legjobb, hogy ingyenes. Sokan azt hiszik, az apróságok jelentéktelenek, pedig az élet értelme ezekben az apróságokban rejlik. Mindannyian a tökéletességre törekszünk és hagyjuk, hogy mások gonoszsága és elvárásai elbizonytalanítsanak saját magunkkal szemben. Naponta száz és száz kérdés fut át az agyunkon azzal kapcsolatban, hogy vajon megfelelünk-e a társadalom torz elvárásainak és a saját magunk által állított mércének. Vajon elég jól áll a hajam? Mennyire jól festek a ruhámban? Talán túl vastag a combom? Túlságosan széles a csípőm? A jobbra törekvés nem rossz tulajdonság, de el kellene döntenünk, kinek akarunk megfelelni, és miért. Számít, hogy egy vadidegen mit gondol arról, hogyan festesz? Számít, hogy mi a véleménye arról, ha a saját nemedhez vonzódsz? Magamnak akarok megfelelni, vagy másoknak? Ideje lenne belátnunk, hogy a tökéletesség nem létezik. A szépség relatív. Ami valakinek nem tetszik, az valaki mást teljesen letaglózhat. Tökéletlen világban élünk, nem kell tökéletesnek lennünk. Ne vállalkozzunk lehetelten feladatra. Tíz év múlva nem az fog számítani, hogy egy keddi napon milyen klassz ruhát viseltél az iskolában, vagy melyik klikkhez tartoztál. A gondtalan nevetés, a barátaid mosolya, a szerelmed csókja, egy boldog nap emléke viszont akkor is ott lesz benned. Az emlék talán idővel elfakul majd. Talán már nem fogsz emlékezni arra, kit is csókoltál azon a tavaszi délutánon, vagy kinek a vicce késztetett hahotára, de az érzést mindig képes leszel felidézni. Minden apró dolog, amit átéltél, a részeddé válik. Vannak, akik későn ébrednek rá, mi az, ami igazán fontos. Vannak, akik talán soha. Te ne legyél egy közülük. Nevess, szeress, érezz! Túl rövid az élet, hogy gyűlöletre pazarold. Túl rövid ahhoz, hogy fájdalmat okozz másoknak. Élj, és hagyj élni másokat. Az tesz minket különlegessé, hogy különbözünk egymástól. Ne gúnyolj ki valakit, csak mert nem olyan, mint te. Te talán épp olyan fura vagy a számára, mint amilyennek te tartod őt.

Logan

Logan abbahagyta az olvasást és felnézett a laptop kijelzőjéről. Az íróasztal előtt ült Dylannel az oldalán, aki lámpalázasan várta, hogy a szöveg végére érjen.

- Na? Hogy tetszett? - kérdezte a fiú kíváncsian.

- Ez nagyon jó lett, de komolyan! Annyira büszke vagyok rád! Remélem minél többen olvassák majd. Örülök, hogy jelentkeztél a suliújsághoz és próbálsz hatni másokra. Változás kell, ahhoz pedig szükség van kommunikációra. Imádom, hogy jobbá akarod tenni a világot - dícsérte barátját széles mosollyal az arcán Logan, aztán közelebb hajolt hozzá és megcsókolta őt.

- A suli jó kezdet. Remélem tényleg érdekel is valakit a locsogásom. Ha csak egy embert sikerül elgondolkodtatnom, már megérte.

- Engem elgondolkodtattál.

Dylan megfogta Logan kezét és elvigyorodott.

- Neked nincs min elgondolkodnod. Nálad jobb embert nem ismerek.

- Én igen, téged. A jövőheti témát kitaláltad már?

Dylan hunyorogva nézett maga elé és vállat vont.

- Arra gondoltam, hogy talán írok az ön elfogadásról és a coming outról. Mi már túl vagyunk rajta, de nem mindenki ilyen szerencsés. Ki tudja, hány meleg, biszex, aszexuális vagy pánszexuális jár a sulinkba és nem merik beismerni talán még saját maguknak sem.

- Ez jó ötlet - bólintott Logan és a laptop kijelzőjére bámult. - Nézd, már jött is egy komment!

Dylan izgatottan az aljára görgette az oldalt és hangosan olvasni kezdte a kommentet: - Minden nap minden órájában bizsereg a pinám. Hiába szexelek és masztizok annyit, hogy lassan már leszakad a csiklóm, a bizsergés nem múlik el. Mit tegyek? Jegelnem kellene jégkockákkal a puncimat? Csak viccelek, nem kell tanács. Élvezem, hogy folyton bizsereg! Ez adja a pezsgést, amire vágyom! Na csá.

- Ez tuti Kristen volt - mondta Logan, miközben próbálta leplezni épp feltörni készülő nevetését.

Dylan komoly arccal felé fordult, de végül képtelen volt bosszankodni. Horkantva felnevetett és percekig abba sem volt képes hagyni.

Iggy

Másnap reggel Iggy és barátnői megejtették szokásos iskolai belépőjüket. Úgy vonultak végig a folyosókon, mint egy kasszasiker sztárjai a vörös szőnyegen.

- Imádom, hogy a csajok irigykednek ránk - leginkább persze rám -, a pasik pedig a tangánkba vágynak! - mosolygott elégedetten Iggy, amikor megérkeztek a biosz terem ajtajához.

Justin volt az első személy, akit megpillantott. A fiú Zayn mellett ült a padjában és zenét hallgatott a fülhallgatóján. Iggy megvárta, míg minden osztálytársuk rá nem pillant, és csak azután indult el a helyére. Látta, hogy Justin sóvárogva felé pillant. Elmosolyodott és felszegett fejjel leült a saját padjához. A szilveszteri csókjuk óta nem történt több közöttük. Iggy megfogadta, hogy továbbra is az elérhetetlent játssza. Így legalább kiderül, mennyire komolyak a fiú szándékai. Justin nem adta fel: hetente többször is megpróbált szóba elegyedni a lánnyal és randira hívni őt, ám Iggy mindenféle mondvacsinált indokkal gyorsan megszabadult tőle.

Ariana fésülni kezdte barátnője haját, Nina pedig tükröt tartott elé.

- Gyönyörű vagyok, mint mindig - nézett tükörképére magabiztosan Iggy.

- Én is gyönyörű vagyok - mondta Ariana álmodozva, mire barátnője hátrafordult és felcsattant:

- Nem emlékszem, hogy kérdeztelek volna, szívem. A hajamat csendben is fésülheted.

- Szia, Ari - köszönt félénken Ed, amikor elhaladt a lányok mellett.

Ariana boldogan mosolygott, Iggy azonban dühösen felmordult: - Te mégis mit Arizol itt?! Mi talán láthatatlanok vagyunk?! Nekünk luxus köszönni?

- Sziasztok! - hadarta Ed ijedten, aztán kapkodva leült a helyére.

Ariana gyanakodva felvonta a szemöldökét.

- Iggy, csak nem menstrukálsz?

- Az menstruál, te idióta! És képzeld, nem!

- Szerintem úgy cukibb, ahogy én mondtam...

Kaya közben titokban a pad tetején Kristennel vihogó Mileyt nézte, aki február ellenére nem viselt sok ruhát. A szilveszteri csókjuk óta sokat gondolt a lányra és még az ollózásra is rákeresett az interneten. Szinte falta a leszbikus pornót, amikor a szobájába zárkózott tanítás után. Örült, hogy a csókja Mileyval megnyitott előtte egy egészen új világot. Természetesen minden megtekintett videó után elmotyogott egy Miatyánkot. Nem tudta, mikor érkezik el számára is az idő, hogy kipróbálhassa a felvételeken látottakat. Ahhoz még túlságosan is gyötörte a bűntudat buja vágyai miatt.

Emma

Eközben az emeletre vezető lépcsőfordulóban nagy volt a feltolódás. Ott feküdt ugyanis Emma behunyt szemekkel és szétvetett végtagokkal. Néhányan egyszerűen csak átlépték a lányt és folytatták útjukat a tantermekbe, a legtöbben azonban köré gyűltek és ijedten fölé hajoltak. Egyesek beszéltek is hozzá, hátha reagál valamit, de a hatás elmaradt. Az újonnan érkező Demi utat tört a tömegben és felsikkantott, amikor megpillantotta a földön eszméletlenül heverő barátnőjét. Rémülten ledobta a táskáját a válláról és mellé térdelt. Első dolga volt, hogy kitapogassa Emma pulzusát a nyakán. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor kiderült, hogy barátnője él.

- Emma! Emma, ébredj fel! - szólongatta a lányt. Közben gyengéden pofozgatni kezdte, hátha attól magához tér. - Valaki hívjon egy orvost!

- Mi? - Emma kinyitotta a szemét és meglepetten a fölé hajoló Demire pillantott. - Nem kell, jól vagyok! Nincs semmi bajom - bizonygatta és lassan felült.

Barátnője tekintete még mindig csordultig volt aggodalommal.

- Nem tört el semmid? Fáj valamid?

Emma mozgatni kezdte a végtagjait és megcsóválta a fejét. - Jól vagyok, csak kissé megütöttem magam. Nem vészes.

Demi felsegítette őt a földről, a tömeg pedig ritkulni kezdett körülöttük.

- Legalább az iskolaorvoshoz menjünk el!

- Nincs szükségem rá. Semmi bajom. Csak elestem.

- De hiszen leestél a lépcsőről! - hüledezett Demi. Hajthatatlan volt.

- Figyelj, felhívom anyát és majd ő elvisz az orvoshoz, rendben? Te pedig menj nyugodtan órára!

- Nem, megvárom veled - erősködött barátnője.

- McCall képes beírni neked egy igazolatlant, ha késel az órájáról. Hidd el, az oka egyáltalán nem érdekelné. Menj, különben nagyon megharagszom! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Emma.

Demi ellenkezni próbált, de a lány belé fojtotta a szót.

- Ha most nem indulsz el, többé nem szólok hozzád!

- Biztos, hogy nem fáj semmid?

Emma bólintott, Demi pedig még mindig aggódva felsóhajtott.

- Hívj fel, ha végeztél az orvosnál!

- Úgy lesz - mondta Emma, aztán elköszönt barátnőjétől és elindult a kijárat felé. A hátán érezte Demi aggodó tekintetét, de nem törődött vele. Bár a lány majdnem keresztbe húzta számításait, mégsem bánta meg, amit tett. Elérte, amit akart: a figyelem középpontjába került és még a suliból is lóghat. Talán beül a Thirst-be és eszik egy barackos pitét, míg a többiek a tanórákon senyvednek. Az igazság az volt, hogy Emma egyáltalán nem esett le a lépcsőről. Csupán kivárta, hogy tiszta legyen a levegő és gyorsan lefeküdt a lépcsőfordulóban, mintha épp zuhanásból érkezett volna oda. Élvezte, hogy egyre többen és többen gyűltek köré. Vizslatták tekintetükkel a mozdulatlan testét és aggodalmasan összesúgtak fölötte. Emlékezett még arra, amikor a tanév elején megpróbálta felakasztani magát egy sállal a tornateremben, csak hogy rá figyeljenek. A sál azonban leszakadt, ezután pedig már senkit sem érdekelt a dolog. Ezúttal sikerült valamivel hosszabb időre a középpontba kerülnie, ezt pedig felettébb élvezte. Remélte, hogy Zayn fülébe is eljut majd a baleset híre, a fiú pedig aggódni fog érte. Talán még érdeklődik is a hogyléte felől. Ezzel a gondolattal lépett ki az iskola ajtaján, majd jókedvűen elindult, hogy meghívja magát egy barackos pitére.

Kristen

McCall tanárnő bajuszán - mint mindig - ezúttal is megcsillant a neoncsövek fénye, amikor negédes mosollyal az arcán a tanári asztalhoz lépett. Amikor különösen jókedve volt, a diákok tudták, hogy csakis valami rosszra számíthatnak. Gyanújuk ezúttal is beigazolódott.

- A következő órán dolgozatot írtok, most pedig felelés következik. Kristen, az utóbbi hónapokban annyit rontottál az átlagodon, hogy talán még a kettesed sem lesz meg félévkor. Gyere ki a táblához! - mondta, és kárörvendő mosollyal az arcán a lányra nézett. Az háborogva hátra rúgta a székét és kelletlenül kicsörtetett a táblához.

McCall várakozva pillantott rá szemüvege mögül.

- Meséld el nekünk, mit tanultál a mai órára!

Kristen néhány kínosan hosszúnak tűnő másodpercig szótlanul hintázott a lábán, aztán végül felszegte a fejét és magabiztosan beszélni kezdett:

- Azt, hogy magának nem ártana egy jó éles borotva. Lehetőleg minimum három pengés. A bajusza lassan már külön életet él.

Az osztályon végigsöpört a nevetés. Senki sem csodálkozott, amikor a tanárnő magából kikelve rikácsolni kezdett és az igazgatóhoz zavarta Kristent. A lány készséggel az ajtó felé indult, ám mielőtt távozott, még egy mondat erejéig visszafordult:

- Bele sem merek gondolni, a puncija milyen lehet. Tuti Jumanji.

Demi ezúttal Luke mellett ült, amit cseppet sem bánt. Az utóbbi egy hónapban egyre több időt töltöttek együtt. Egészen megkedvelte a fiút. Sokat lógtak Luke garázsában. Zenét hallgattak, beszélgettek és rengeteget nevettek. Hallgatta, ahogy a fiú teljesen belefeledkezve játszik a gitárján és énekel. Néha még duetteztek is, Deminek pedig nagyon jól esett, amikor Luke az énekhangját dícsérte. Neki köszönhetően a lány napról-napra jobban érezte magát. Apránként összeszedte szíve darabkáit és szép lassan összeillesztette őket. Már nem búslakodott Justin miatt, bár azt nem tagadhatta, hogy még mindig fájó volt minden nap látni őt az iskolában. Demi azonban belátta, hogy ennek így kellett történnie. Justinnal nem volt közös jövőjük. Bármit is érzett iránta a fiú, az sosem lesz olyan erős, mint amit Iggy iránt érez. Az arcára volt írva, hogy még mindig belé szerelmes. Demi sokáig haragudott rá emiatt, de aztán rájött, hogy Justin nem szándékosan bántotta őt. Megpróbálták együtt, de nem ment. Vele is megeshetne ugyanígy, hogy járni kezd valakivel, aztán ráébred, hogy még mindig a fiút szereti. Ezért sem akart olyasmire gondolni, hogy Luke-kal talán több is lehetne köztük, mint barátság. Nem akarta megbántani őt. Még nem volt teljesen túl Justinon. Az sem biztos, hogy Luke akarna tőle bármit is. Sosem esett ilyesmiről szó közöttük. Demi kissé csalódott is volt emiatt, de biztos volt benne, hogy így van rendjén. Nem hiányolta a bonyodalmakat.

Ekkor Luke könyöke véletlenül a karjához ért, ő pedig felocsúdott a gondolataiból és elpirulva a fiúra mosolygott. Az boldog mosollyal nézett vissza rá.

Justin

Csengetés után Iggy barátnőivel a nyomában vonult a folyosón a történelem tanterem felé, amikor megpillantott egy nemkívánatos személyt. Victoria éppen akkor lépett ki az igazgatói iroda ajtaján, amikor a lányok elhaladtak mellette. Vele volt maga az igazgató is, mosollyal az arcán. Ez már egymagában is gyanút keltett Iggyben, hiszen a férfi mosolya ritkábbnak bizonyult, mint a fehér holló. Amikor Victoria önelégült vigyorral az arcán a lányokra pillantott, Iggy biztos volt abban, hogy valami rosszban sántikál.

- Mit keres itt ez a ringyó? És minek örül ennyire? - vonta fel a szemöldökét, miközben karba tett kézzel megállt a folyosó végén és szembefordult barátnőivel.

- Talán annak, hogy két füle van, de mégsem szatyor - találgatott hajtincseit az ujjai között csavargatva Ariana.

Iggy lesújtó pillantással jutalmazta barátnőjét.

- Viccesebb vagy, mint Jim Carrey, de most inkább hallgass! Ez valami komoly dolog lehet.

- Nyugi, Iggy! Ne legyél paranoiás. Talán csak lecumizta Mr. Lawrence-t és a pasas csupán annak örül ennyire. Tudod, hogy a nővérem egy ordas kurva - forgatta a szemét Nina.

Charli az elégedetten távozó Victoriát ostromolta a tekintetével és sötéten a lányokhoz fordult. - Abból Victoriának mi haszna származna? Szerintem semmi olyat nem tesz, ami számára nem kecsegtetne valami kedvezővel.

- Így van. Ez a picsa tervez valamit és van egy olyan érzésem, hogy nem fogunk neki örülni - jelentette ki Iggy, amikor megpillantotta a férfimosdó ajtaján kilépő Justint Zaynnel a nyomában.

- Megyek, benézek Shawnhoz. Remélem, már nem piszkálják az osztálytársai... de ha igen, szétrúgom a seggüket! - hallotta Iggy Zayn hangját, majd a fiú elindult az ellenkező irányba és beleolvadt a folyosón lézengő tömegbe.

Justin megállt és bizonytalanul megmarkolta a vállán táskája pántját. Félénken Iggy felé pillantott. A lány észrevette, hogy őt figyeli. Egyszerre vágyott arra, hogy a fiú elinduljon felé és arra is, hogy menjen a francba. Az elmúlt hónap minden egyes napján eltöprengett azon, hogy vajon megbocsájtson-e Justinnak. Adjon neki még egy esélyt? Elképzelte, milyen lenne, ha újra összejönnének. Talán Justin tényleg másként viselkedne. Őszinte lenne és hűséges, hiszen tényleg rengeteget változott az utóbbi hónapok alatt. Együtt boldogok lehetnének. Ismét az iskola sztárpárjává válnának. A csapatkapitány és a pompon-vezér újra együtt. Iggy rettentően vágyott arra, hogy mindez valósággá váljon. Mégsem adott esélyt Justinnak, hogy bizonyíthasson. Rettegett, hogy ha megteszi, megint átverik őt. Ismét csalódnia kell. Jön újra a fájdalom, a kín, a könnyek. Nem merte újra megnyitni szíve vaskapuit. Állniuk kell az ostromot. Úgy érezte, ha kibékülne Justinnal, az azt jelentené, hogy gyenge. Ő pedig erős volt és független, akinek nincs pasira szüksége a boldogsághoz. A király vissza akarja kapni a királynőjét, de a királynő időközben rájött, hogy csak egyetlen emberre van szüksége az uralkodáshoz: saját magára. Nem véletlen, hogy a sakkban is a királynő a legerősebb bábú. És mégis... amikor csak megpillantotta Justint, a szíve vadul kalapálni kezdett. Levegő után kapkodott és hiába próbálta leplezni, szinte beleremegett a fiú közelségébe. Semmire sem vágyott annyira, mint Justin érintésére. Gyengéd, mégis erős karjaira, hogy magához húzza és megcsókolja őt.

Iggy érezte, hogy a tarkója libabőrössé válik, miközben behunyt szemekkel arról fantáziál, hogyan vetkőztetik le egymást Justinnal. Észre sem vette, hogy a fiú időközben odalépett hozzájuk és megszólította őt.

- Van egy perced?

- Ez az, keményebben! - motyogta Iggy, aztán kinyitotta a szemét és riadtan az előtte álló fiúra meredt.

- Iggy, jól vagy? - pillantott rá Charli, miközben a másik két barátnőjük vidáman kuncogott.

- Persze, csak elképzeltem, hogy megveritek Victoriát... és annyira jó volt! - hazudta Iggy, majd háravetette a haját válla fölött és elindult magassarkújában a lépcső felé. Mikor kikerülte Justint, csupán ennyit mondott: - Az idő pénz, rád pedig nem költök egy vasat sem - azzal csettintett barátnőinek, hogy kövessék őt.

Justin csalódottan figyelte, ahogy eltűnnek a szeme elől. Közben megfogadta magában, hogy nem adja kell. Előbb-utóbb úgyis együtt lesznek. Így kell lennie, hiszen összetartoznak.

Miley

Miley, Kristen és Selena az iskola mögött cigarettáztak, miközben kibeszélték hímnemű osztálytársaikat.

- Szerintetek melyik három pasinak van a legnagyobb farka az osztályban? - kérdezte izgatottan Kristen, majd olyat szívott a cigarettájába, mintha az élete múlna rajta.

- Azt hiszem, Austin kilőve - vihogott Selena.

Miley tűnődve töprengett.

- Nicknek nagy van, ezt mindhárman megtapasztaltuk és Zaynnek sincs kicsi, hiszen már beleültem. Nem is egyszer. Tuti, hogy Dylannek is nagy van.

- Miből gondolod? - vonta fel a szemöldökét kételkedve Selena. - Szerintem neki kicsi és vékony.

- Tuti nem. Szoktam látni, ahogy kidomborodik a farmerja. Úgy előkapnám neki és a számba venném! - sóhajtott Miley felhevülten, majd hozzátette: - Luke-nak szerintetek milyen? Annyira kipróbálnám.

- Mi lett az ízléseddel?! Dylan és Luke? Még csak nem is jó pasik. Az egyik olyan, mint egy kiscserkész, a másik meg mint egy gyufaszál, ami épp lángol - állapította meg Selena megbotránkozva. - Ráadásul szerintem mindkettőnek satnya a farka.

- Tudjuk, hogy neked az izmos faszfejek a gyengéid, Sel. Na és Justinnak milyen volt? Százszor láttam már a kis pornófilmetek, de azon szinte semmi nem látszik, mert nem közelről lett felvéve.

- Nem panaszkodhattam - harapott az ajkába Selena, miközben felidézte az egykori együttléteket.

- Logannek tuti nagy van! Ha tehetném, egész nap kényeztetném... a legnagyobb álmom az, hogy egyszer megérinthessem, gyönyörködhessek benne, és minden nyílásomba behelyezhessem - ábrándozott Kristen. A másik két lány figyelmét nem kerülte el, hogy közben szabad kezével az ágyékához nyúl.

- Logan gatyájában szerintem semmi extra nem lehet, ahogy az egész lényében sincs. Annyira átlagos az a pasi - forgatta a szemét Selena, mire barátnői elakadó lélegzettel rámeredtek. - Most mi a fasz van?!

- Logan átlagos?! Te viccelsz? - nézett rá megütközve Miley. - A pasi szinte tökéletes. A szeme, az arca... simán lehetne modell. Szerintem Justinnál is jobban néz ki.

- Így van! - helyeselt nagy büszkén Kristen és komoly arccal Mileyhoz fordult: - Nem dugnál fel nekem valamit, miközben Loganről beszélsz? Annyira felizgultam most. Nem bírom így végig ülni a törit.

- Bocsi, de nincs nálam a vibrim.

- Akkor majd megujjazom magam a pad alatt, miközben Logant bámulom - vont vállat Kristen, majd barátnői arckifejezése láttán hozzátette: - Most mi van? Úgy csináltok, mintha Sel nem ujjazott volna meg téged egyszer rajzórán.

- Ez igaz - nevetett Miley. - Amúgy Selena a legszerencsésebb közülünk. Neki már megvolt Justin, Nick és Austin is.

- Neked is megvolt már Nick, Austin és Zayn. És ne feledkezz meg arról sem, amikor négyesben csináltuk Zaynnel és Luke-kal. Bár arra szerintem egyikünk sem emlékszik, annyira ki voltunk ütve mind a négyen. Azt sem tudom, ki mit hova dugott. Talán csak petting volt... ki tudja?

- Huh, el is felejtettem! Bárcsak megismétlődne józanon - ábrándozott Miley. - Lehet, hogy szexeltem Luke-kal, és még csak nem is emlékszem rá! És a farkára sem... tök szívás.

- Én ugyanígy vagyok Zaynnel - bólintott csalódottan Selena. - Bár tudom, hogy ő tabu, mert belé vagy esve - tette hozzá megértően.

- Nem, már nem érdekel. Zayn egy fasz - vonta meg a vállát Miley.

Kristen csodálattal nézett a lányokra. Beleszívott egy utolsót a cigarettájába és eltaposta a csikket, mielőtt megszólalt.

- Annyira irigyellek titeket! Nekem az osztályból még csak Nick és Austin volt meg. Szerintetek Ednek milyen? Vele is kipróbálnám, bár nem az esetem... de végülis minden fütyköst becsülni kell.

- Neki tuti vastag, de viszont nem hosszú - vélekedett Miley, aztán mindhárman nevetve indultak el a következő tanórára.

Zayn

Amikor Zayn belépett Shawn osztálytermébe, a lányok elalélva bámulták, a fiúk pedig csodálattal néztek rá, hiszen olyanok akartak lenni, mint ő: jóképű, népszerű, jómódú és ráadásul a focicsapat tagja. Zayn nem tudta, mennyire terjedhetett el az iskolában annak a híre, hogy a fiúkhoz is vonzódik. Meglepte, amiért egy-két halkabb beszóláson kívül senki sem piszkálta érte. A többség még csak szóvá sem tette, miközben Dylant és Shawnt halálra piszkálták hónapokon, sőt, éveken át. Vajon valóban ennyit számít, hogy ő népszerű? Ennyit vetne a latba az, hogy epekednek utána a lányok és sportol? Ilyen fontosak az embereknek azok a dolgok, amiknek egyáltalán nem kellene annak lenniük? Hiszen Dylan is gazdag. Sokkal gazdagabbak a szülei, mint neki, Zaynnek. Jól is néz ki, ráadásul a suli legnépszerűbb diákja az ikertestvére. Akkor őt miért piszkálták? Már jóval azelőtt is, hogy coming out-olt volna? Zayn egyáltalán nem értette a dolgot. Hiszen Logant nem bántották úgy, mint Dylant. Bár ő nem is volt annyira a rivaldafényben. Még csak kevesebb, mint öt hónapja járt ebbe a suliba és ha piszkálta is valaki, nem félt kiállni magáért. Ha úgy adódott, az öklét sem röstellte használni. Az is fontos tényező lehetett, hogy mielőtt felvállalta volna a kapcsolatát Dylannel, Loganről nem terjesztették a háta mögött azt, hogy meleg. Zayn egyáltalán nem értette az embereket. Már bánta, hogy egykor ő is azoknak a táborába tartozott, akik piszkálták Dylant. Most már tudta, hogy mindezt azért tette, mert képtelen volt elfogadni, hogy vonzódik a fiúhoz. Ez azonban nem volt mentség arra, ahogy vele viselkedett. Ha másképp állt volna a dolgokhoz, Dylan most talán az ő pasija lenne, és nem Logané. Ezen azonban már késő volt bánkódni. Zayn lemondott már róla. Hiszen képtelen volt tagadni, hogy Dylan és Logan a tökéletes párosítás. Mintha egymásnak lettek volna teremtve. Ő túl kevés ahhoz - ahogy bárki más is -, hogy ezt a köteléket megszüntesse.

Ekkor meglátta Shawnt, aki egyedül ücsörgött a padjában és irodalom könyve fölé hajolt. A fiú felnézett rá és elmosolyodott. Zayn visszamosolygott rá és leült mellé. A többiek összesúgtak padtársaikkal és meglepetten pislogtak feléjük. Nem értették, hogy az általuk lúzerként elkönyvelt Shawnnak hogyan lehetnek olyan barátai, mint Zayn vagy Iggy.

- Hogy vagy? - fordult Shawnhoz a fiú érdeklődve.

- Jól, köszi. És te?

- Én is. Nem piszkálnak ezek a majmok?

- A mai nap elég laza, csak a szokásos - vonta meg a vállát Shawn. Most, hogy Zayn ott volt mellette, már egyáltalán nem bántották osztálytársai korábbi beszólásai. Bármit megadott volna azért, hogy ő is Iggyék osztályába járhasson. Sokkal boldogabban telnének a napjai. A saját osztályát gyűlölte. Ott egyetlen egy barátra sem tett szert.

- Suli után elmegyünk majd valamerre, addig bírd ki valahogy. Ne foglalkozz ezekkel a gyökerekkel. Ha bármi van, csak írj! - bíztatta Zayn, miközben felállt.

- Már mész is? - nézett fel rá csüggedten Shawn.

- Sajna muszáj. Még át kell gyorsan néznem a törit. Ha jól emlékszem, a mai órát feleléssel kezdjük - forgatta a szemét Zayn. - Viszont ebédnél találkozunk! - vigyorgott, aztán elindult az ajtó felé.

Shawn mosolyogva nézett utána, amíg el nem tűnt a szeme elől. Nem is olyan régen még az ebéd volt számára a tanítási napok legnehezebb része. Hiszen senki nem akarta őt az asztalához engedni és legtöbbször a mosdóban ebédelt. Most azonban alig várta, hogy végre a menzán lehessen.

Dylan

Dylan a padjában ülve csekkolta telefonján a legújabb blogbejegyzését. Iggynek köszönhetően nem csekély megtekintés számot ért el a poszt. A lány ugyanis minden közösségi oldalán megosztotta a linket több ezer követőjével, amiért Dylan nagyon hálás volt neki. Őt magát nem érdekelte, hányan olvassák a blogját, viszont szerette volna, ha minél több emberhez eljut a mondanivalója. Nem akart többé áldozat lenni. Segíteni szeretett volna másokon. A blogon akadtak ugyan szemétkedő kommentek. Voltak olyanok, akik az írását becsmérelték, de olyanok is akadtak, akik csupán annyit írtak a kommentjükben, hogy "buzi". A legtöbb visszajelzés azonban pozitív volt, Dylan pedig megpróbált kizárólag az ilyen jellegű hozzászólásokra koncentrálni. Ezek voltak ugyanis azok, amik igazán számítottak. Többen is elmesélték neki, hogy milyen helyzetben vannak éppen: különböző okokból - vagy épp ok nélkül - bántják és piszkálják őket. Egyesek arról kértek tanácsot, hogyan is coming out-oljanak. Mások abban kértek segítséget, hogyan hagyják figyelmen kívül a sértéseket, amiket az osztálytársaiktól szenvednek el. A legtöbben névtelenül vagy álnéven kommenteltek, de Dylant ez nem zavarta. Készséggel látta el tanácsokkal azt is, akinek beszóltak a suliban, csak mert épp olyan ruhát viselt, ami cikinek számít, ahogy azt is, akin azért nevettek, mert a fodrász elrontotta a frizuráját.

Dylan szemei tágra nyíltak, amikor tekintete megakadt egy új kommenten, ami egy csapásra minden mást elfeledtetett vele.

Tőlem csak akkor szabadulsz, amikor már halott vagy. Még nincs vége.

- Mi a fasz?! - motyogta Dylan. Közben újra és újra átolvasta a hozzászólást.

Logan közelebb hajolt hozzá és érdeklődve a telefonjára pillantott.

- Mi történt?

Dylan válasz helyett a fiú kezébe nyomta a mobilt. Logan elolvasta a szöveget és a homlokát ráncolta.

- A beteg állat... ez egyáltalán nem vicces. Ki szórakozik ilyesmivel?

- Sikoly néven írta a kommentet. Ugye ez csak valami beteg tréfa? - nézett kétségbeesve a fiúra Dylan. - Rita elmegyógyintézetben van. Nem ő írta, igaz?

Logan átkarolta barátját és nyomott egy csókot a homlokára. Simogatni kezdte Dylan hátát, hogy megnyugtassa őt.

- Ne aggódj! Nem hiszem, hogy telefonhoz sikerült volna jutnia. Ha pedig igen, akkor sem tud onnan ártani neked.

- Remélem tényleg ott van és nem szökött meg...

- Kizárt, hogy onnan megszökjön. Szerintem csak valami elmebeteg akar rád ijeszteni. Mindenki hallott a történtekről, úgyhogy bárki írhatta. - Logan hirtelen ötlettől a másik padsorban ülő Kathez fordult. - Kat, ugye Rita még mindig az elmegyógyintézetben van?

- Persze, hol máshol lenne?! - nézett vissza rá meglepetten a lány. - Egyébként nem látogatom. Megszakítottam vele minden kapcsolatot, miután kiderült, hogy őrült.

- Mi történt? - lépett a fiúk padjához Iggy.

- Semmi - sietett a válasszal Dylan és jelentőségteljes pillantást küldött Logan felé. Nem akarta testvérét fölöslegesen felizgatni.

Taylor

Taylor az egész tanítási nap alatt szótlan volt. Az órákon Kat mellett ült, de nem volt kedve beszélgetni a lánnyal. Csupán néhány szót váltottak egymással. A szeme sarkából folyamatosan Luke-ot figyelte, amint a fiú Demivel beszélget és nevetgél. Féltékeny volt, de tudta, mindezt csak magának köszönheti. Mardosta a bűntudat. Minden nap, minden órában és minden percben. Elveszítette azt, aki a legfontosabb volt a számára. Azt, aki a szerelme és a legjobb barátja is volt egyben. Nem tudta elképzelni az életét Luke nélkül. Elviselhetetlennek érezte, hogy nem beszélhet vele. Már nem nevetnek együtt a legostobább favicceken. Már nem gúnyolják ki a többieket és nem cigiznek naplementekor a parkban fekve, miközben az égboltot bámulják szótlanul. Luke most már Demivel nevet. Taylor pedig beleőrült a tudatba, hogy már soha többé nem csalhat mosolyt a fiú arcára. Vége volt. Menthetetlenül és végérvényesen. Neki pedig meg kell tanulnia tovább élni az életét úgy, hogy Luke már nem a részese. Csak akkor kezdjük el értékelni azt, amink van, amikor már elvesztettük. Ez a mondat újra és újra felderengett a lányban és a súlya minden alkalommal egyre jobban nehezedett rá egész lényére. Sosem gondolta volna, hogy ez a néhány szó egyszer majd ekkora jelentéssel fog bírni számára.

- Figyelj! Jobb lesz, ha elfelejted. Nem veszítettél sokat. Luke egy lúzer. Szedj össze egy jóképű sportolót, akivel villoghatsz a suliban. Talán dobna a népszerűségeden - javasolta Kat, amikor hatodik órában megelégelte padtársa viselkedését. - Ahogy az is, ha nem néznél ki úgy, mint egy szakadt, kokós gruppi. Ez a lecsúszott Courtney Love stílus már nem menő.

Taylor lassan a lány felé fordult és sötét pillantással jutalmazta szavait.

- Egy: Luke nem lúzer. Kettő: kell a halálnak egy izomagyú bájgúnár. Három: Courtney Love király és kurvára leszarom a népszerűséget... meg azt is, hogy mi menő és mi nem. Egyébként te sem vagy valami populáris. Főleg mióta a vlogod senkit sem érdekel és lejárattak Iggyék.

- Én csak segíteni akartam, te hálátlan luvnya! - védekezett sértődötten Kat. - Rajtam kívül senkid sincs, úgyhogy vigyázz a szádra! - tette hozzá összeszűkült szemekkel.

- Ez rád is igaz. Rajtam kívül mindenki levegőnek néz.

- Nem értem! - Kat olyan erősen szorította a kezében tartott tollat, hogy ujjai elfehéredtek. - Dylan egy lúzer, mégis egy csomóan olvassák azt a hülye, nyálas blogját! Az én YouTube videóim meg már senkit sem érdekelnek.

Taylor hosszú halszálkafonását simogatta és fanyar mosoly jelent meg az arcán, amikor félvállról válaszolt:

- Talán mert uncsik a sminkes videóid, Dylan pedig fontos témákról ír.

- Csak azért nézik sokan, mert Iggy megosztotta a hülye blogját - vélekedett magát nyugtatgatva Kat. - Nincs más megoldás, be kell szereznem egy trófea-pasit, akinek az oldalán felfigyelnek rám a többiek. Bármit megtennék a népszerűségért.

- Dobj fel a netre egy házi szexvideót. Selenának bejött - vihogott Taylor és elővette a telefonját, hogy lecsekkolja Luke instagram oldalát. A fiú az utóbbi időben több Demivel közösen készített szelfit is megosztott a közösségi oldalon, míg a Taylorral készült fotókat egytől-egyig törölte.

Kat elgondolkodott a poénnak szánt tanácson és úgy gondolta, nem is rossz az ötlet. A baj csak az volt, hogy nem utánozhatta Selenát. A lány szexvideóin csámcsogott a fél iskola, amikor feltöltötte őket a netre. Ha róla is felkerülne egy, mindenki azt mondaná, hogy csak Selenát próbálja utánozni. Iggyék pedig ezt kihasználva újra megaláznák őt. Akkor pedig már örökre leírná magát és iratkozhatna át egy új suliba. Olyasmit kell kitalálnia, ami egyedi és nagyot robban. Már csak azt kellett kitervelnie, hogy mi legyen az. Tudta is, kit kell megkeresnie ezzel kapcsolatban.

Logan & Dylan

Amíg a menzán Iggy és barátnői arról beszélgettek, hová menjenek iskola után vásárolni, addig a velük egy asztalnál ülő Dylan és Logan között teljesen másról folyt a szó.

- Nem tudok megbocsájtani Nicknek - kezdte Dylan, miközben újra átolvasta a fiú sms üzenetét, amit még szilveszter éjszakáján írt. - Talán tényleg csak rám akart ijeszteni és nem erőszakolt volna meg, talán mégis, csak aztán megbánta. Vagy az egész csak egy nagy színjáték. Előtte olyan magabiztosan mondta, hogy megteszi... csak hogy ezzel tönkre tegyen engem, téged és Iggyt is. Ráadásul bedrogozott téged! Legalábbis nekem azt mondta, hogy ő volt az.

- Ezt még mindig nem értem... Hogyan drogozott be? Nem is váltottam vele egyetlen szót sem aznap éjjel. Mikor adta volna nekem be a drogot? - értetlenkedett Logan.

- Talán belecsempészte a piádba. Vagy összedolgozott valakivel - mondta sötéten Dylan. - A lényeg, hogy én nem hiszem el, hogy hirtelen megváltozott. Annyiszor bántott már... soha nem féltem még annyira, mint szilveszter este, amikor a pince padlójára szorított. Azt hittem, így fogom elveszíteni a szüzességem... - Dylan szemei könnybe lábadtak. Sietve lehajtotta a fejét és pulóvere ujjával megtörölte az arcát. Logan megszorította a kezét és bólintott.

- Igazad van. Biztosan csak azért küldte azt az sms-t, mert megijedt, hogy feljelented. Ha nem lenne tolószékben, szarrá verném.

Nicknek hatalmas szerencséje volt aznap éjszaka. Miután elgázolták, valaki végül mégis csak jelentette az esetet. Talán az autóban ülők egyike határozott úgy, hogy helyesen cselekszik. A mentők perceken belül a helyszínre értek és azonnal a kórházba szállították az eszméletlen fiút. Az állapota válságos volt. Azonnal operálni kellett. Belső vérzése volt és több csontja is eltörött. Három napig feküdt eszméletlenül a kórházban. Mikor magához tért, percekig fel sem fogta, hogy mégsem halt meg. Öröme azonban nem maradt felhőtlen. Az orvos közölte vele, hogy tolószékbe kerül. Azt viszont nem tudta megmondani, hogy az állapot csupán átmeneti vagy végleges. Nick az utóbbi egy hónapban otthon lábadozott, Selena és Austin pedig sűrűn látogatták őt. Utóbbi a leckét is elvitte neki minden nap, hogy segítsen neki felzárkózni a tanulásban. Selena ehelyett drogokkal lepte meg a fiút és örömmel konstatálta, hogy Nick férfiassága a baleset ellenére is kíválóan működik.

- Sajnálom, hogy tolószékbe került, de örülök, hogy nem jár suliba - vallotta be Dylan. - Mindig az az este fog eszembe jutni, ha meglátom.

Logan tehetetlen dühében mogorván hunyorgott és ökölbe szorította a kezét. Mindig ingerült lett, ha szóba került a szilveszter este.

- Még mindig úgy gondolom, hogy fel kellett volna jelentened. Az sms miatt nem tetted, pedig az lehet, hogy nem is volt őszinte.

- Ha őszinte volt, ha nem, Nick lebénult és nem volt szívem hozzá. Tudom, hülye vagyok... - csóválta a fejét Dylan.

- Nem, csak túl rendes - mosolyodott el Logan, aztán nyomott egy csókot barátja arcára. A mozdulatba belesajdult a háta, de erőt vett magán, hogy az arcán ne tükröződjön a fájdalom. Robert aznap reggel ismét alkalmazta nadrágszíját, miután Jane dolgozni indult. A kifogás az volt, hogy Logan későn ért haza előző éjjel. A fiú titkolta, hogy nevelőapja még mindig rendszeresen kezet emel rá, mert nem akarta, hogy Dylan aggódjon miatta, vagy esetleg meggondolatlanul neki menjen a férfinak, aki minden bizonnyal győztesként kerülne ki a verekedésből.

Selena

Az utolsó óra előtti szünetben az osztályfőnök tette tiszteletét a tanteremben. Mr.Williams elégedett mosollyal az arcán megállt a diákok előtt, hogy bejelentést tegyen.

- Egy nagylelkű felajánlásnak hála hétvégén újabb kiránduláson vehettek részt! A kísérőtök ezúttal is Lydia McCall lesz, aki készséggel vállalta, hogy felügyel rátok. Pénteken délután négy órakor indul a busz az iskola parkolójából. A részvétel kötelező. Az egyedüli kivétel Nick. Aki nem jelenik meg a megadott időben, arra súlyos következmények várnak. Úgy csomagoljatok, hogy vasárnap délután érkeztek vissza.

- Hová megyünk? - vonta fel a szemöldökét Iggy. Még elevenen éltek benne az emlékek a legutóbbi kirándulásuk siralmas helyszínéről.

- Mindent megtudtok majd, most azonban rohannom kell. Fogadóórám lesz. Mondanom sem kell, hogy mindenkitől elvárom a megfelelő viselkedést! A legutóbb semmi jót nem hallottam rólatok... - búcsúzott Mr. Williams, majd elsietett.

Miley izgatottan barátnőihez fordult.

- Szerintetek csak a mi osztályunk megy?

- Valószínű, szóval nem tudom, kivel fogunk egész hétvégén kefélni. Nick nem jön, Austinból pedig nem lakunk jól - sóhajtott Selena.

Kristen kétségbeesetten járatta tekintetét a két lány között. Hangja remegett, amikor megszólalt:

- Én nem bírom ki két teljes napig fasz nélkül!

- Ahogy mi sem, te szöcske - forgatta a szemét Selena.

Miley komoly pillantással fordult barátnői felé:

- Jobb, ha mindannyian berakjuk a vibrátorunkat.

- Szerintem a kétvégűt is vigyük - javasolta Kristen, és száját nyalogatva a hajába túrt. - Mindig Logant képzelem magam elé, mikor maszturbálok - tette hozzá fontoskodva.

Iggy

Este Iggy szobája ablakában ült MacBookjával az ölében és kibámult az utcai lámpák fényében szaporán hulló esőcseppekre. Fáradt  volt. Délután levezényelt egy pompon-edzést és próbálta Justint egész nap kerülni az iskolában. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen a fiú újra meg újra megpróbált a közelébe férkőzni, hogy beszéljenek. Egy rég elfeledett dalt dúdolt magába feledkezve, amikor úgy látta, mintha valami megmozdult volna odakint. Közelebb hajolt az ablakhoz és kissé az üveghez nyomta az arcát, hogy jobban lásson. Hosszú, hátára omló haja tompán fénylett a szoba félhomályában. Valaki állt odakint az esőben, pontosan az ablaka alatt. Úgy tűnt, mintha fel nézne, egyenesen rá. Iggy kíváncsian kinyitotta az ablakot. Az eső zaja hirtelen hangosabbá vált; a vízcseppek vadul hullottak a magasból, hogy aztán sürgetően és akaratosan kopogjanak minden létező felületen, amit elértek. Ahogy a lány előre hajolva kibámult az ablakon, egy bőrig ázott arcot pillantott meg a kültéri lámpák fényében. A rövid haj csíkokban a fiú homlokára tapadt, miközben a szemébe hulló vízcseppektől sűrűn pislogva felnézett Iggyre.

- Justin, mi a faszt keresel itt?! - csodálkozott a lány.

- Beszélnünk kell - mondta a fiú nem kevés vizet nyelve.

Iggy a fejét csóválta, miközben bosszankodva felcsattant: - Nincs miről beszélnünk!

- De van. Addig itt fogok állni, amíg nem hallgatsz meg! Aztán majd lehet bűntudatod, ha tüdőgyulladást kapok - mondta kitartóan Justin.

- Nem igazán szoktam olyasmit érezni. Menj el!

- Nem! - rázta a fejét Justin. Iggyt a mozdulat egy kutyáéra emlékeztette, ami épp megrázza ázott szőrét. Bár meg kellett hagynia, hogy Justinból mindenképp cuki kutya válna.

- Jézus, mi a fasz van velem... - motyogta a lány, aztán hangosabban hozzátette: - Menj szépen haza!

- Hát jó. Akkor elmondom így. Tudom, hogy a szüleid úgyis elutaztak, Dylan meg nyugodtan hallhatja - kiáltott a fiú, majd nyelt egy nagyot, mert a szája megtelt esővel. - Ha lehetne egyetlen egy kívánságom, az az lenne, hogy adj még egy esélyt. Megváltoztam. A majdnem fél évvel korábbi énem nem érdemelt meg téged. Csak egy hülye gyerek voltam és nem tudtam megbecsülni, amim van. Csak azután jöttem rá, hogy mit veszítettem, amikor már nem voltál az enyém. Számomra nem létezik más lány, csak te. Veled ébredek, veled fekszem. Te vagy az első gondolatom, ha kinyitom a szemem és te vagy az utolsó, amikor becsukom. Semmi másra nem vágyom, csak hogy az enyém lehess. Még mindig csak egy hülye gyerek vagyok és valószínűleg most sem érdemellek meg - soha nem is foglak -, de olyan hülye sosem lennék már, hogy újra megbántsalak vagy elveszítselek. Tudom, sosem tehetem jóvá, amit veled tettem, de hidd el, megbűnhődtem érte. Az a büntetésem minden nap, hogy nélküled kell élnem. Ehhez képest a balesetem vagy apám faszságai jelentéktelennek tűnnek. Én... - Justin kisöpörte arcából a vízcseppeket, hogy levegőhöz jusson, mielőtt folytatta. - ...olyan kicsinek és jelentéktelennek érzem magam nélküled. Boldoggá akarlak tenni. Ha sírsz, én akarok lenni a kéz, ami letörli a könnyeid. Ha nevetsz, hadd nevessek együtt veled! Csak foghassam a kezed és magamhoz ölelhesselek! Annyira szükségem van rád... Tudom, hogy téged nem kell megmenteni, de kérlek, te ments meg engem! Nem bírom tovább nélküled. Szeretlek!

Justin elhallgatott és reménykedve nézett az ablakból némán őt figyelő lányra.

Iggy a következő pillanatban bezárta az ablakot és eltűnt mögötte. A fiú csalódottan leszegte a fejét és sarkon fordult. Az arcát áztató esőbe könnycseppek keveredtek, miközben lassan, bőrig ázva útnak indult. Meglepődött, amikor egy kéz karon ragadta és vissza húzta őt. Megfordult és Iggyvel találta szemben magát. A lány néhány másodperc alatt teljesen elázott, de még így is gyönyörű volt. Hosszú szempillái végén vízcseppekkel, arcára tapadt hajjal nézett Justin szemeibe, miközben a sűrűn szakadó eső fojtogatásában levegő után kapkodott. Nem szólt semmit, csupán megfogta a fiú kezét és közelebb lépett hozzá. Egy villám cikázott át az égen, megvilágítva a két fiatal nedves arcát.

- Olyan vagy, mint egy álom, amiből soha nem akarok felébredni - simította végig ujjait Justin a lány haján. Lassan közelebb hajolt hozzá. Attól rettegett, hogy Iggy elhúzódik tőle, de nem így történt. Testük összefonódott a villámló-mennydörgő égbolt alatt, miközben ajkaik egymást keresték a rájuk zúduló esőben. Mindketten behunyták a szemüket. Justin azt sem bánta volna, ha épp bekövetkezik az apokalipszis. Ha így lenne, akkor is tovább csókolná a lányt. Nem létezett a világon semmi, ami rá tudta volna venni arra, hogy elengedje őt.

Justin & Iggy