Oldalak

2018. december 15., szombat

48. Fejezet: Szexvideók, exek és szerelmek

Alkonyodott. Egy újabb nap véget ért; a nappal visszavonult, hogy átadja helyét az éjszakának. Cseréjüket a szürkület kísérte figyelemmel; bevonta az egész várost, akár egy hatalmas, átszakíthatatlan lepel. Dylan az erkélyen ült Logan ölében. Cigarettával a szájában az éjszakába bámult és kifújta orrán keresztül a füstöt, miközben megszorította barátja karfán pihenő kezét.
Amikor testközelbe kerültek, úgy érezte, semmi és senki sem bánthatja őt. Vadul dobogó szíve csak azért fohászkodott, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz és egyesülhessen Logan mellkasában verdeső párjával. Ketten együtt legyőzhetetlennek érezték magukat és ha épp nem is szóltak egymáshoz, tekintetük minden kimondatlan gondolatot elárult.
-Köszönöm, hogy eljöttél a vacsorára. Sokat jelentett, hogy végre egy helyiségben láthattalak anyával anélkül, hogy megbántson. Remélem lassan rájön majd, hogy te vagy a legjobb dolog, ami velem történhetett - törte meg az addigi csendet Logan, majd hátulról Dylan nyakába csókolt.
A fiú gerincén végigfutott a hideg és alig érezhetően megborzongott. Úgy helyezkedett, hogy láthassák egymást; karját Logan nyaka köré fonta és a szemébe nézett. Nem látott mást, csak a szürkeségben is óceánkéken csillogó tekintetet és a puha ajkakat, melyek nem várhattak egy pillanattal sem tovább arra, hogy megcsókolja őket.
Közben egyik tenyerét barátja arcához érintette, a másikkal pedig közelebb húzta őt magához. Jean felé intézett monológját megpróbálta tudatából egyenesen kihajítani az erkélyen. Nem akarta elrontani a pillanatot. Nem akart gondolkodni, nem akart szomorkodni. Csupán arra vágyott, hogy ez a szent perc soha ne érjen véget. A végtelenségig ott akart maradni Logan karjaiban, a fiú ajkával az ajkán és puha hajával az ujjai között.
- Mondd, hogy itt alszol ma! Hozzád bújva akarok elaludni.
- Anyáék már alszanak, úgyhogy majd felkelek korán és beosonok, hogy ne vegyenek észre - mosolygott Logan és végigsimított szerelme haján. - Én is veled akarok aludni.
Kézenfogva léptek be a szobába, ahol aztán Dylan elhelyezkedett a tévé állvány előtt törökülésben és válogatni kezdett a dvd lemezek között.
- Mit nézzünk alvás előtt? - fordult hátra a válla fölött.
Logan leült mögé és lábai közé fogva átkarolta őt.
- Amit csak szeretnél.
Kezeit a fiú mellkasára tapasztotta, aztán ismét egymás ajkait csókolták.
- Szeretlek!
- Nem annyira, mint én téged! - nevetett fel Dylan és megfordult, hogy a szőnyegre tolja Logant és fölé hajolva a szemeibe nézzen.
- Csak akkor érzem úgy, hogy igazán élek, amikor veled vagyok.

Miley az ágyában feküdt és egy betévedt bogarat bámult a plafonon, miközben egy névtelen, arctalan főiskolás meztelen testét csókolgatta. Érezte, ahogy a fiú meleg, nedves nyelve végigszántja kulcscsontját, majd a melleit, a hasát, végül pedig egyre közelebb téved ágyékához. Miközben ujjai combjába mélyedtek, lélekben egészen máshol járt. Zayn arcát látta maga előtt és azt képzelte, épp nevetgélve füveznek a játszótér pázsitján. Nem értette, miért gondol ilyesmire, miközben épp egy szexi srác kényezteti. Nem akart szerelembe esni és szenvedni sem. Nem szerette volna újra látni a gyűlölt, régi ismerőst, akit fájdalomnak hívnak. Csupán szárnyalni akart, mint sas az égen, prédája után kutatva. Nem lehet belőle kalitkába zárt madár. Az ő szárnyait nem szögezi senki sem a padlóhoz. Szemébe lassacskán visszatért a vad csillogás. Homályos tekintete égkékké vált, miközben ajkába harapott és belemarkolt a testére simuló fiú fenekébe, hogy teljesen magára húzza őt. Érezte, ahogy egyre mélyebbre hatol testébe az ismeretlen ismerős. Élvezettel felnyögött és behunyt szemekkel a párnára hajtotta fejét, hogy átadja magát a gyönyörnek. Zaynnek nincs felette hatalma és neki nincs szüksége senkire sem a boldogsághoz.
Egy kemény farok megoldás minden problémára, gondolta sűrű, rendszertelen lélegzetvételek közepette.
Mikor már cigarettával a szájában, ernyedten feküdt a párnák között, pihegve elővette telefonját, hogy felhívja Selenát. A lány nem fogadta hívását, ezért aztán Kristennél próbálkozott.
- Mizu? Én épp pornót nézek és ujjazom magam.
- Én meg baszottul érzem magam! - sóhajtott Miley mosolyogva.
- Miért, mi a baj?
Kristen ujjai félúton megálltak és aggódva nézett telefonjára.
- Semmi, szó szerint értettem. Épp az előbb ment el a fősulis srác, akit ma ismertem meg. Teljesen kimerítettük a baszás fogalmát!
- Mesélj már, te ribanc! Minden részletre kíváncsi vagyok! - lelkesült fel Kristen, miközben ismét becsúsztatta kezét a takaró alá.

Selena kócos hajjal, combig érő, fekete Channel kabátjában lépett be az ajtón abban a reményben, hogy szülei már alszanak. Még mindig kissé kába volt attól az őrületes orgazmustól, amit egy főiskolás fiúkollégiumba lopódzva élt át. Lelki szemei előtt még akkor is a vad együttlét képkockái lebegtek, amikor felkapcsolódott a villany és vakító fény gyulladt az előszobában. Megtorpant és szemét meresztgetve körülnézett. Magas, jó kiállású apja a lépcsőn állt hálóköntösében, telt keblű anyja pedig néhány lépcsőfokkal feljebb lépkedett rémült tekintettel az arcán.
- Hol jártál, kisasszony? - kérdezte a férfi mély, zengő hangján, ami ostorként csattant az esti csöndben.
Selena ügyetlenül lesimította haját és összefonta karjait a melle előtt. Véletlenül sem akarta megkockáztatni, hogy kabátja egy óvatlan pillanatban szétnyíljon, alatta ugyanis merész fehérneműn kívül semmit sem viselt. Anyja, Pamela képtelen volt megfékezni őt és nem is igazán próbálkozott, így rendszerint azt csinált, amit csak akart, apja ugyanis munkája miatt ritkán tartózkodott otthon. Neves építész-tervező volt, akit a gazdagok világszerte megbíztak különféle puccos szállodák vagy épp luxusvillák megalkotásával kapcsolatban. Amikor azonban otthon volt, Selena megpróbálta viszonylag visszafogni magát, a férfi szemeiben ugyanis tökéletesnek akart tűnni. Imádta, hogy apuci egyetlen, pici lánya maradt és így bármit megkívánt, rendszerint azonnal meg is kapta, árcédulától függetlenül. Paul szerette őt, ez pedig a lány részéről sem volt másképp.
- Csak egy barátnőm szülinapján voltam, apu - vont vállat, de a férfi tekintete továbbra sem sejtetett sok jót. Selena még sosem látta ilyen dühösnek apját. Szinte már félelmetesen villantak meg mélyen ülő, sötét szemei.
- Ma az e-mailjeim között rábukkantam egy felkavaró weboldal linkjére... Nem tudom szavakba önteni, mennyire dühös és csalódott vagyok. Alig tudom fékezni a kezem remegését... Undorodom és még szerencse, hogy nem néztem bele azokba az ocsmány videókba, mert anélkül sem hiszem, hogy valaha is sikerül elfelejtenem a látványt! Pornósnak neveltelek?! Hogy képzelted ezt?! Még a tizennyolcat sem töltötted be! - Az utolsó három mondat már üvöltve hagyta el Paul száját.
Selena és a férfi mögött álló Pam egyszerre rezzent össze ijedtében.

A város éjjeli színkavalkádjában suhanó busz egyre lassított, majd megállt és ajtajai kinyíltak. Taylor lelépett a lépcsőről és szájába vett egy cigarettát, aztán gyalog indult tovább. Luke megígérte, hogy elé megy a buszmegállóba, de mivel sehol sem volt, a lány jobbnak látta, ha várakozás helyett inkább barátja elé indul.
Félig már elszívta cigarettáját, mikor nekiütközött egy szembejövő vállának. Felemelte aszfaltot bámuló tekintetét és szemei elkerekedtek a döbbenettől, amikor megpillantotta a bőrdzsekit és szakadt farmert viselő fiút. Haja, mint mindig, ezúttal is égnek meredt, szájából cigaretta lógott és féloldalas mosolyával ugyanúgy nézett a lányra, mint annak idején.
- Taylor! Bassza meg, évek óta nem láttalak... Reméltem, hogy keresni fogsz, de sosem jöttél látogatni és egyetlen levelet sem küldtél - mondta a fiú szemrehányóan.
Taylor még mindig letaglózva állt előtte. Arról is megfeledkezett, hogy a kezében tartott cigaretta időközben már a füstszűrőig leégett. Volt barátja, Deryck néhány évvel idősebb volt nála, a bajt pedig nem csak vonzotta, hanem ő maga kereste.
- Azt hittem még sitten ülsz.
- Néhány napja engedtek ki. Jó magaviselettel korábban szabadultam. Nincs kedved... feljönni hozzám? Annyira szexi vagy - harapta be alsó ajkát Deryck, miközben végigpásztázott a lány dekoltázsán, cicanadrágba bújtatott, hosszú lábain és magasszárú csizmáján. - Felszívnánk valamit, aztán órákig kefélnénk, mint régen. Csak te, meg én.
Taylor eltolta magától a derekáért nyúló kezeket és ingerülten felcsattant.
- Ne érj hozzám! Nem véletlenül nem kerestelek, nem hiányoztál az életemből! Van pasim és boldog vagyok. Nem élek már úgy, ahogy régen... Már nem vagyok olyan és te is megváltozhatnál! Most pedig megyek, mert nem érek rá. A soha viszont nem látásra! - Azzal kikerülte a fiút és feldúltan, hátra sem nézve folytatta útját Luke felé.
Deryck azonban nem adta fel ilyen könnyen. A lány után sietett és karon ragadta őt, majd egy telefonfülke oldalához préselte, hogy megcsókolja.
Taylor magán érezte a cigaretta és alkohol szagú leheletet, miközben néhány pillanatig egészen közelről néztek farkasszemet egymással.
- Annyira hiányoztál! Akarlak... Jobban, mint valaha is bármit vagy bárkit. Legalább egy csókot adj és már itt sem vagyok!
A lány válasz helyett beletérdelt Deryck férfiasságába épp akkor, amikor egy ismerős hang megszólította őt.
- Taylor! - Luke rohanni kezdett felé, aztán lendületből eltolta a közeléből támadóját.
- Ha még egyszer hozzá érsz, nagyon megbánod!
Deryck azonban csak fitymálón nevetett és újabb cigarettát dugott a szájába.
- Azt hiszed, félek egy kis taknyostól? Egy napig sem bírnád ott, ahonnan én jöttem! - A fiú ezután Taylorhoz fordult és csalódottan, de még mindig mosolyogva csóválni kezdte a fejét. - Ez a pasid? Egy ilyen mukkancsra cseréltél le?! Úgyis visszajössz hozzám. Ismerlek és tudom, hogy előbb-utóbb ráunsz egy ilyen kis pózerre. Neked igazi pasi kell, veszélyes, vad és kiszámíthatatlan, nem pedig olyan, akinek az anyja mossa a hokis gatyáit!
- Te meg mi a szarról beszélsz?! Hagyd békén a barátnőmet! - csattant fel Luke, majd szemöldökét felvonva Taylorra meredt. - Te meg honnan ismered ezt a tagot?! Azt ne mondd, hogy közöd volt egy ilyenhez!
- Menjünk! - Taylor csak ennyit tudott kibökni, aztán elindult és karonfogva magával húzta akadékoskodó barátját is. Az újra és újra dühösen hátrapillantott Deryckre, aki viszont csak vigyorogva szívta cigarettáját.
- Még találkozunk! - kiáltott a páros után, a következő pillanatban pedig elnyelte a következő járatról leszálló tömeg.

Selena úgy érezte, menten kicsúszik alóla a márványcsempe és elnyeli a feneketlen sötétség. Az apja tudomást szerzett a szexvideóiról... Fogalma sem volt, mit tehetne, de tudta, hogy valamit sürgősen improvizálnia kell.
- Apa, én csupán áldozat vagyok! Az a fiú elhitette velem, hogy szeret! Hogy számítok neki! Összejött velem, de csak szexre kellettem neki... és a tudtomon kívül még videóra is vett! Minden éjszakát végigsírok, mióta megjelent az a weboldal! Az iskolában mindenki bánt és rajtam nevetnek. Szégyenemben legszívesebben a föld alá süllyednék! Szerinted nekem könnyű?! Kihasznált, megalázott és eltaposott, mint egy csótányt, most pedig biztosan a markában nevet! - A lány Oscar-díjas előadása könnyektől volt nedves, hangja pedig remegett az elfojtott keserűségtől. Némán gratulált is magának élete addigi legjobb alakításáért, de a szerepéből egy pillanatra sem esett ki. Hiszen ezen állt, vagy bukott minden. - Ne hagyd, hogy még minket is elválasszon egymástól! - Egyes számban beszélt, mintha a videókon ugyanazzal a fiúval lenne látható. Ha apja nem nézett bele a felvételekbe, nem tudhatja, hogy mindegyik felvételen mással hempereg. Valószínűleg csak egy röpke pillantást vetett laptopja képernyőjére, így remélhetőleg elhiszi majd, hogy csupán egyetlen fiúról van szó. Apai ösztönének működnie kell, így a végén Selena nem ribancként, hanem áldozatként kerülhet ki szorult helyzetéből.
Lélegzetét visszafojtva állt könnyáztatta arccal és meggyötört kölyökkutya-nézéssel meredt a lépcsőn ácsorgó férfira.
- Még az öngyilkosságra is gondoltam... - mondta befejezésként, hatásosan szétkenve szeme alatt fekete sminkjét.
Paul váratlanul megindult felé és egy pillanatig félő volt, hogy felpofozza lányát, de végül csupán szorosan magához ölelte őt és kicsorduló könnyekkel, indulattól remegő hangon megszólalt.
- Ki volt az a disznó?! El kell mondanod azonnal! Esküszöm, tönkreteszem! Az én kicsikémet senki nem alázhatja meg! Már telefonáltam néhány embernek és sikerült eltüntetni a webről azt a borzalmas oldalt... Ne aggódj, megfizet az a szörnyeteg mindenért! - Paul elengedte lányát, hogy belenézhessen könnyektől csillogó szemeibe. - Viszont el kell mondanod, ki volt az!
- Az egyik osztálytársam, Justin... Justin volt az.

Szombat délután Iggy a plázát járta barátnői társaságában, ugyanis már késésben volt a karácsonyi ajándékok beszerzésével. Általában legkésőbb december első hetében letudja a vásárlást, ám ezúttal Tyler váratlan, brutális meggyilkolása mindenkit kizökkentett szokásaiból.
Már túl voltak nyolc üzleten, néhány hisztin és egy forrócsokoládén is, amikor a mosdóból kilépve Iggy neki ütközött egy férfi hátának.
- Hé, nem tudnál úgy tenni, mintha nem léteznél?! - csattant fel bosszankodva, miközben az elejtett ajándéktáskákért hajolt, majd a mozdulat közben megállt és felegyenesedett. Úgy gondolta, hadd szedjék fel barátnői a táskákat, míg ő szembe néz az élő torlasszal.
A lélegzete is elakadt, amikor a bárból megismert  Zac arcára emelte tekintetét.
- Te?! Az utolsó lettél volna, akire számítottam - csodálkozott.
- Részegen kedvesebb voltál - vigyorgott Zac, miközben a folyosón arra járók bosszankodva kerülgették őket.
- Már bocs, de a táskákban törékeny és drága ajándékok vannak. Még szép, hogy ideges vagyok! - dobta hátra haját türelmetlenül a lány. Barátnői a háta mögött sugdolóztak és leplezetlenül méregették Zac-et.
- Már nem azért, de te voltál az, aki nekem jött.
A férfi órája beleakadt fehér, V-nyakú pólójába, amikor felemelte kezét, akaratlanul is felrántva hasán ruháját a hirtelen mozdulattal.
Iggy ajkába harapva pillantott a feszes, izmos hasfalra, aztán gondolatban megrázta magát és visszaterelte tekintetét Zac rikító, kék szemeire.
- Nem hívtál fel, pedig azt hittem, lesz folytatás...
- Rengeteg dolgom volt - vágta rá a lány nemtörődömséget színlelve, bár legszívesebben ott helyben a férfinak esett volna.
- Akkor gondolom nem jössz el velem egy körre - sóhajtott lemondóan Zac, majd Iggy megbotránkozó arckifejezése láttán magyarákodni kezdett. - Mármint a kocsimon! Rossz az, aki rosszra gondol...
- És hülye, aki nem - vigyorgott Nina Iggy háta mögül.
Ariana közben kocsányon lógó szemekkel bámult Zacre.
- Úgy lerajzolnám a hancúrléced - sóhajtott vágyakozva.
- Csend! - intette le Iggy bosszankodva.
- Menj el vele! Kijár már neked is a kikapcsolódás - bíztatta fojtott hangon Charli barátnőjét, aztán Nina is bekapcsolódott.
- Hiszen őrült szexi! Hülye lennél kihagyni...
Iggy akaratlanul is elmosolyodott és szemét forgatva visszafordult Zachez.
- Na jó, meghívhatsz valamire, de a kocsikázás kilőve. Sajnos teljesen el vagyok havazva teendőkkel, úgyhogy nem igazán érek rá.

Ed tétován, félénken lépett a méregdrágának tűnő, fehér ajtó elé, hogy egy nagy lélegzetvétel után benyomja a csicsás csengő gombját. Személytelennek érezte az üzenetküldést és a telefonhívást is, ezért úgy döntött, személyesen keresi fel Arianát a lakásán, hogy egy szál rózsa kíséretében újabb randevùra hívja a lányt. Miközben átszállt a villamosra, eszébe jutott, hogy inkább megfutamodik, aztán a rendezett, tökéletes kertváros utcáján sétálva majdnem sarkon fordult, de végül minden bátorságát összeszedve folytatta útját egészen a bejárati ajtóig. Még sosem járt a lánynál és a szüleit sem ismerte; magában pedig azért fohászkodott, hogy a lány nyisson ajtót. Azonban mikor már azon vacilált, hogy inkább eliszkol, megjelent a küszöbön egy harmincas évei végén járó, csinos nő. Gondosan beszárított, vállig érő, barna haja ugyanolyan selymesnek és fényesnek tűnt, mint Ariana fürtjei. Ed úgy vélte, a lány édesanyjához van szerencséje.
- Jó napot! Arianához jöttem. Ed vagyok, egy osztályba járunk... - mondta, miközben azon igyekezett, hogy lenyelje a torkában egyre csak növekvő gombócot.
- A kicsikém fiúja vagy? - kérdezte izgatottan, haját dobálva a nő. Tetőtől talpig végigmérte Edet és úgy tűnt örül, hogy a lányának végre van valakije.
- Nem... csak egyszer randiztunk. Nem hiszem, hogy sok esélyem van... Ő nincs itthon?
- Sajnos nincs, elment a barátnőivel a plázába. Én az anyja vagyok, Elizabeth - nyújtott kezet a fiúnak, majd rövid, csilingelő nevetést hallatott. - Tudom, azt hitted a húga vagyok! Nem mondom, bomba formában vagyok. Már öt éve ondóval kenem az arcom. Tizenöt percig rajta hagyod, aztán lemosod és voalá! Jobb bármilyen csodatevő arckrémnél! Tele van vitaminokkal és csuda feszessé teszi a bőröm!
Ed meghökkenve nézte az előtte álló nőt, magában pedig abban reménykedett, hogy Ariana nem gyakorolja anyja arcfeszesítő praktikáit.
- Hát... akkor azt hiszem, majd visszajövök máskor. Örültem, Mrs. Grande! - mosolygott, majd sietve sarkon fordult, mielőtt Elizabeth még visszatarthatta volna.
A nő fülig érő szájjal mosolygott utána.
- Gyere máskor is, édesem! Majd megmondom Arinak, hogy kerested!
Ed csalódottan sétált rózsát lóbálva egyik kezében, amikor megpillantotta Nina piros sportkocsiját, amint Arianával az anyósülésen épp bekanyarodik az utca sarkánál. Egyik lány sem vett tudomást róla, sem arról, ahogy megdermedve őket bámulja.
Ariana ezúttal kiengedve viselte hosszú, dús haját; a résnyire lehúzott ablakon keresztül beáramló szél fürtjeit táncoltatta Barbie-babákat is irigylésre késztető arca körül. Hosszú szempillái alól a kezében tartott telefon kijelzőjét nézte, Ed pedig azt kívánta, bárcsak ő lehetne lány figyelmének tárgya, legalább egyetlen egyszer. Ahogy ott állt a járdán, a kezében tartott rózsával a betont söpörve, a mellette elsuhanó autót bámulva alternatív valóságot képzelt a fejében forgó filmszalagra. Egy valóságot, ahol rá nem stréberként és lúzerként tekintettek; ahol menőnek számított és nem unalmas ruhákban járt. Ahol úgy állt a haja, mint a Justiné, és pólója alatt izmok feszültek, miközben karjával megragadta Ariana derekát, hogy magához húzza őt. A filmszalag azonban elszakadt és szertefoszlott a vetített film, Ed pedig kénytelen volt visszatérni a hideg széllel bélelt utcára, ahol már csupán egymaga állt lehangoló gondolatai fojtogató gyűrűjében.

Iggy a pláza egyik kávézójában ücsörgött Zac társaságában és sütőtökös lattéját szürcsölgette. Nina és Ariana időközben elbúcsúzott tőle, Charli viszont kénytelen volt megvárni őt, hiszen egy autóval érkeztek. A lánynak egyáltalán nem esett nehezére a várakozás, ugyanis alig várta, hogy elsőként értesülhessen a szaftos részletekről. Míg az egyik sarokban álló asztalnál leskelődött a páros után, felhívta Harryt, hogy gyorsabban teljen az idő.
- Úgy hiányzol! Reméltem, hogy dolgozol ma, de nem láttalak - mondta sajnálkozva, miközben hullámos haját csavargatta ujjai körül.
- Te is hiányzol - hangzott a válasz lágyan. - Mondd meg Iggynek, hogy hozzon el hozzám, ha végeztetek. Itt aludhatnál. Mit szólsz?
- Letárgyalva! - Charli boldogan mosolygott, de aztán viharfelhőként érkeztek lehangoló gondolatai. Minden együttalvással egyre jobban tartott attól, hogy Harry felveti a szex-témát, ő pedig még egyáltalán nem érezte késznek magát erre a lépésre. Hiszen éveken át azt tervezte, Dylannel fogja elveszteni szüzességét és azt is tudta, hogy Harryt még nem ismeri elég jól. Azonban rettegett attól, hogy a főiskolás fiú emiatt majd elhagyja őt és másnál keresi azt, amit tőle nem kaphat meg. Úgy döntött, mindenképp kikéri majd Iggy véleményét a témával kapcsolatban.
Barátnője közben Zac szemeiben gyönyörködve könyökölt az asztalon és elmélázva játszadozott egy szemébe hulló hajtinccsel. Általános dolgokról beszélgettek; filmekről, zenéről és regényekről, aztán Zac megpróbált a lényegre térni.
- Mikor kaphatom meg a mobilszámod? - kérdezte érdeklődve kávéja felett, mire Iggy felocsúdott ábrándozásából. Kihúzta magát és haját a válla fölött hátra dobva elmosolyodott.
- Megkapod a számom, de csak azért, mert nekem hiába van meg a tiéd, úgysem foglak soha felhívni.
Zac sértődést színlelve forgatta a szemét.
- Igazán aranyos vagy!
- Tudom, tudod?! Na de ennyi elég is volt mára! Jóból is megárt a sok, nehogy elkényeztesselek... - Iggy felállt az asztaltól és magára kapta műszőrméjét.
Zac csalódottan nézett fel arcára.
- Máris mész? - értetlenkedett. - Hiszen még csak húsz perce ültünk le!
- Húsz perc az én időmből  egy vagyont ér. Köszi a lattét, cupp! - Iggy küldött egy búcsúmosolyt a férfinak, majd sarkon fordult és intett a sarokban ücsörgő Charlinak, hogy kövesse őt.
Zac a lány derékig érő, szőrméjére omló haján legeltette a szemét, majd tekintete a fenekére tévedt. - Hé, nem is adtad meg a számod! - kiáltott utána kétségbeesve.
Iggy haját hátradobva visszafordult az ajtóból és megrántotta vállát. - Milyen feledékeny vagyok! - mosolygott, aztán úgy indult el a pláza folyosóján, mintha kifutón lépkedne.
- Úgy nézel ki, mint egy kibaszott szupermodell! - dícsérte a mellette lépkedő Charli elismerően.
- Mondj olyat, amit még nem tudok!

Justin bizakodva indult útnak motorján, hogy meglepje Demit. Korán reggel már eltervezte, hogy elmegy Zaynnel a rendőrségre, ahol aztán gyermekpornográfiára hivatkozva bejelentik a Selena házi szexvideóit tartalmazó oldalt. Erre végül nem volt szükség, ugyanis Zayn közölte a telefonban, hogy a weboldalnak már se híre-se hamva. Így Justin újkeletű reményekkel telve szelte az utakat, hogy láthassa végre a lányt és helyrehozzák kapcsolatukat.
Demi arcán meglepettség suhant át, mikor ajtót nyitott a bukósisakját szorongató fiú előtt. Hirtelen zavarni kezdte hanyagul a feje tetején kontyba fogott haja és kinyúlt melegítőnadrágja, amit épp viselt. Már azon volt, hogy bezárja az ajtót Justin orra előtt, a fiú azonban bedugta lábát a küszöbön, hogy megakadályozza.
- Hallgass meg, kérlek!
- Mit akarsz?! - csattant fel könyörgő hangon Demi és arca ismét megjelent az ajtó mögött. - Megmondtam, hogy időre van szükségem!
- Voltam a rendőrségen, törölték az oldalt! Kérlek... ne taszíts el magadtól! Olyan jól alakult minden. Végre boldog voltam és tudom, hogy te is! Ne dobd el ezt! Szükségem van rád! - Justin hangja őszintén csengett, arcán pedig szenvedés tükröződött, miközben a lányhoz fohászkodott.
Demi érezte, hogy megkönnyebbül és testét kisebb örömhullám járja át, de aztán arca ugyanolyan gyorsan elkomorult, amilyen hirtelen a felszabadító érzés jött egy pillanattal korábban.
- Örülök, hogy megszűnt az az undorító oldal, de ez nem változtat semmin... mindenki látta már a videót és biztos vagyok benne, hogy nem egy diák le is töltötte valahogy. Nekem ez még túl friss... Kérlek, ne erőltesd! Nagyon nehéz számomra, hidd el! Semmi mást nem akarok, csak veled lenni...
- Akkor legyél velem! - vágott közbe esdekelve Justin.
A lány behunyta a szemét és nagy levegőt vett. Minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy ismét elutasítsa a fiút. Semmire és senkire sem vágyott jobban, mint Justinra, és gyűlölte magát, amiért ezt teszi, de képtelen volt máshogy cselekedni.
- De nem tehetem - fejezte be végül félbemaradt mondatát. - Képtelen vagyok végigvonulni az iskola folyosóján a barátnődként úgy, hogy közben mindenki azt nézi, ahogy Selenával szexelsz! Nem hibáztatlak a videóért. Nem tudtál róla és tudom, hogy neked is nehéz... Hidd el, ugyanazt érzem irántad, amit eddig, csak most... nekem nem megy ez az egész. Sajnálom! - Azzal kicsorduló könnyekkel az arcán sietve becsukta az ajtót Justin orra előtt, a következő pillanatban pedig lekuporodott a tövébe és zokogva a tenyerébe temette arcát.
Justin kezdeti bizakodása minden reményével együtt az ajtó túloldalán ragadt. Lehajtotta a fejét és csüggedten, kivörösödött tekintettel elindult a bérház lépcsőjén. Sietve szedte lábait, hogy minél messzebb kerüljön az elutasítástól, aztán motorján száguldva maga mögött tudhassa a bánatot, ami azonban árnyékként loholt a nyomában.
A motoron ülve elbúcsúzott a nappaltól és üdvözölte az éjszakát, de a fájdalom még mindig a sarkában robogott. A lábaiba mélyesztette husszú karmait és egyre inkább a mélybe húzta őt; bele egy feneketlen, fekete szakadékba, ami mintha az út aszfaltján nyílt volna meg alatta, hogy elnyelje a motorjával együtt.

Miley egy külvárosi parkban ült az egyik gördeszka pálya tetején felhúzott térdekkel, füstölgő cigarettával az ajkai között. Miközben a csillagokkal tűzdelt égboltot bámulta, Zayn hátulról átkarolta őt kabátján keresztül és egyik kezével oldalra fordította állánál fogva az arcát, hogy megcsókolja őt. Az éjszakai szél finoman belekapott a lány rövidre nyírt hajába, miközben behunyt szemekkel átadta magát a pillanatnak. Hiába próbálta távoltartani magát a fiútól. Amikor az este ráírt, hogy találkozzanak, képtelen volt nemet mondani. Hiányzott neki Zayn, ha épp nem voltak együtt. Újra és újra sutba vágta józan eszét, csak hogy elhitethesse magával, hogy amit tesznek, annak nem lesznek következményei. Pedig lelke legmélyén tudta, hogy minden egyes találkozás és együttlét egyre közelebb sodorja őt a szakadék pereméhez, ahonnan csak is a mélybe vezet az út.
Megfordult, hogy láthassa Zayn arcát. A fiú borostásan mosolygott rá és közelebb hajolt hozzá, hogy csókot nyomjon a nyakára.
Miley ott és akkor egyszerre látott mindent pirosban és kékben. Pirosan izzottak érzései  Zayn iránt. Piros volt a kabátja és piros volt az ajkaira felkent rúzs is, amit a fiú eltökélt szándéka volt szájával eltávolítani. A lámpaoszlopok fényei is pirosnak tűntek, de az égbolt mélykéken ásított felettük, akárcsak a hangulata és a fiú farmerja. Vagy a tabletták, amiket korábban vettek be. A letargia, amibe épp belezuhant, szomorúkék volt, pont, mint a szemei. A barátság extrákkal immár fájdalmas érzésekké avanzsált, ő pedig képtelen volt döntésre szánni magát. Tudta, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha attól a pillanattól kezdve csupán osztálytársak maradnának. Lehetnének egyszerű haverok, azonban ahhoz érzései már túlságosan erősek voltak. Vagy mindent, vagy semmit. Nincs köztes állapot. De hogyan feledje a fiút, ha minden nap látja őt az iskolában? Hogyan parancsoljon a szívének, ha az eszeveszettül rohan józan esze elől? Tudta, hogy a szerelem szívás. Azt is tudta, hogy az élete könnyebb volt nélküle. Kényelmes volt az érzelemmentes szex. Senki sem tudta, miért fekszik le minden alkalommal más fiúval. Egyszerű volt ribancnak titulálni, pedig ennél többről volt szó. Élvezte a szexet, ezt sosem tagadta volna. A lételeme volt; olyasmi, mint a drog. Rászokott és képtelen volt betelni vele. Azonban rettegett attól, hogy ha több alkalommal is ágyba bújik ugyanazzal a személlyel, a végén elkezd majd kötődni hozzá. Aztán jönnek a kéretlen érzések, a fájdalom, az elkötelezettség, az ütések, a könnyek. Egyszerűbb volt mindig egy új sráccal összeakadnia, akinek még a nevét sem tudta. Csak megkapja, amit akar és tovább áll. Nincs kapcsolat, nincs beszélgetés, nem ismerik meg egymást és minden folytatódhat egyszerűen, bonyodalmak nélkül. Újra és újra belebújik a gyönyör gönceibe, csak hogy utána levethesse és a vállfán hagyhassa őket, mint egy ruhát a próbafülkében, ami mégsem passzol. Zaynt viszont túlságosan közel engedte magához. A józan ész és a kialakuló érzések útjai külön váltak. Együtt ittak, füveztek, buliztak, szexeltek vagy csak feküdtek egymás mellett a fűben betépve, minden egyes együtt töltött alkalom után egyre jobban kötődve egymáshoz. Vagy mégsem? Zayn vajon kötődik hozzá?
- Mi vagyok én a számodra? - kérdezte csendesen, miközben a fiú a karjaiban tartotta őt.
- A legjobb csajhaverom - vigyorgott Zayn, majd a lány sötét pillantását látva hozzátette: - Egy nagyon jó barát extrákkal. Szeretek veled lógni. Ha veled vagyok az kikapcsol és elfeledteti velem a gondolatokat. A szex pedig... isteni. Fényévekkel jobb, mint Emmával.
- De mégsem olyan jó, mint amilyen Dylannel lenne, igaz? - kérdezte csalódottan Miley. A piros időközben eltűnt és csupán a kék maradt jelen. Egy kék óceán, amibe épp készült belefulladni.

Dylan a szobájában állt a nyitott ablak előtt és titokban cigarettázott, miközben Logant várta. A fiú azonban nem jelent meg este tízkor, ahogy azt előre megbeszélték. Már negyed tizenegy is elmúlt, amikor Dylan megelégelte a tehetetlen várakozást és aggódva elővette telefonját, hogy felhívja barátját. Logan ugyanis sosem késett még korábban.
A fiú csak harmadik próbálkozásra fogadta hívását.
- Ne haragudj, mindjárt ott vagyok - mondta, Dylan pedig megkönnyebbülten felsóhajtott és kidobta az ablakon elszívott cigarettája maradványait.
- Várlak - búcsúzott, majd sietve a fürdőbe igyekezett, hogy megigazítsa égnek álló haját.  Miután ezzel megvolt, lerobogott a lépcsőn, hogy a bejárati ajtóban várja barátját. Nem akarta szüleit felébreszteni a csengőszóval.
A macskakövekkel kirakott ösvényen néhány pillanattal később fel is tűnt a felé lépkedő Logan.
Még a sötétben is azonnal kiszúrta, hogy a fiú járásával valami nincs rendben. Lassan haladt és egyik karját menet közben szorosan a hasa előtt tartotta.
Dylan egy ugrással maga mögött hagyta a bejárat előtti lépcsőt és barátja elé sietett.
- Szia, kicsim - mosolygott Logan és közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja.
Miután elengedték egymást, Dylan aggódva méregette őt.
- Mi történt?!
Logan értetlenkedést színlelve meresztgette a szemét.
- Semmi, ne aggódj!
- Ne hazudj nekem... Látom, hogy fáj valamid. Robert bántott?! Mondd meg az igazat!
- Nem érdekes. Ne beszéljünk erről, kérlek!
Logan esdeklő tekintettel pillantott a fiúra, az pedig elhallgatott, de csupán addig, míg fel nem értek a szobájába. Ott aztán benyúlt barátja pólója alá, miközben az ágyon ülve csókolóztak, hogy kiderítse, mi történt. Logan felszisszent a fájdalomtól, mire Dylan felhúzta pólóját és elszörnyedve nézte a hatalmas, kék véraláfutást az oldalán.
- Tudtam! A szemétláda... eltöröm a kezét! - pattant fel dühösen, de Logan elkapta a karját és visszahúzta őt az ágyra.
- Kérlek... reggel mindent megbeszélünk, de most szeretném jól érezni magam! Csak egy kicsit elszabadulni onnan és felejteni. Nem akarok Robertre gondolni. Csak veled szeretnék lenni!
- Jó, de ezt még akkor is megbánja...
Dylan teljes szívéből gyűlölte a fiú nevelőapját és bármit megtett volna azért, hogy a férfi többé ne emelhessen kezet rá. Elhatározta, hogy itt az ideje a cselekvésre, ezért sürgősen megoldást kell találnia a problémára. Képtelen volt még több kék-zöld foltot és sebeket látni Logan testén.
Közben barátja az ágyon heverő hátizsákjáért nyúlt és előhalászott belőle féltucat műsoros DVD-lemezt.
- Le voltak akciózva és nem hagyhattam ott őket. Tudom, hogy ezek még nincsenek meg neked. Remélem örülsz nekik - mosolygott reménykedve, kéken csillogó szemeivel Dylan arcát fürkészve. Úgy nézte őt, mintha akkor látta volna először. Nem tudott betelni egyetlen porcikájával sem.
Dylan, aki nem csak filmőrült, de filmgyüjtő is volt, meghatódva nézte a DVD tokok borítóját, aztán Logan arcára emelte tekintetét és lassan a kezéért nyúlt.
- Olyan édes vagy, mondtam már? Köszönöm, de igazán nem kellett volna... ne költsd rám a pénzed!
- De költöm és ebbe nincs beleszólásod. Ez csak semmiség. Nem egy sportkocsit vettem neked - forgatta a szemét Logan, miközben óvatosan átkarolta a fiút és vállára hajtotta fejét.
- Van kedved megnézni most az egyiket?
- Naná! - vágta rá izgatottan Dylan és oldalra fordult, hogy csókot nyomjon szerelme homlokára. - Hozom a nasit, aztán összebújunk! Te csak helyezd magad kényelembe és pihenj addig!

Zayn kibontakozott az ölelésből és eltolta magától Mileyt. Borzongott a témától, de a füves cigaretta mintha láthatatlan ködöt képzett volna elméjében. Dühös volt, de az idegei nem pattantak feszültségig.
- Miért nem szállsz már le erről a téveszméről?! Engem - nem - érdekel - Dylan! - mondta minden egyes szó között nyomatékos szünetet tartva.
Miley azonban csak szomorúan mosolygott.
- Miért ez az esetem? Szomorú tekintetű rosszfiúk bőrdzsekiben, tele kegyes hazugságokkal... Nekem annyi tapasztalatom van már, amennyi neked talán még évek múltán sem lesz. Mindenféle különböző emberrel buliztam és keféltem már. Láttam már annyi dolgot, hogy éjszakákon át mesélhetném. Tudom, hogy odáig vagy Dylanért. Látom, ahogy a suliban őt nézed, mikor megfeledkezel magadról és azt hiszed, senki sem figyel. Látom, hogy milyen védekezővé és ingerültté válsz, ha szóba kerül a neve. Látom milyen féltékeny vagy, amikor Logan megfogja a kezét vagy smaciznak. Tudom, hogy te akarsz lenni a helyében. Már akkor sejthettem volna, amikor év elején csesztetted minden egyes nap. Mi a faszért olyan nehéz ezt bevallanod?! Ha biszex vagy, azzal még semmivel sem leszel kevesebb, mint heteróként. Csak dupla esélyekkel indulsz, hogy megtaláld a párod... ha egyszer majd érett leszel rá.
- Szarságokat hordasz össze... Nem érdekel Dylan! Utálom a buzikat!
- Pedig az önutálat nagyon káros. Jobb lenne, ha megbékélnél magaddal és megdöntenél egy jó pasit, hogy végre kiengedd a sok elnyomott érzést, amikkel láncra vered saját magad. Dylan boldog Logannel és nem fog veled összejönni! Ahhoz túlságosan sokszor bántottad. Te is tudod, hogy Logan jó hozzá. Te nem lennél az, mert őt okolod azért, amit iránta érzel. Ha korábban elfogadod, mit jelent számodra, akkor lehettél volna kedves hozzá és talán most a tiéd lenne.
- Ne elemezz, nem vagy az agyturkászom! Inkább haza megyek... - Azzal Zayn felállt és már indulni készült, mikor Miley felpattant és karon ragadta őt.
- Kérlek, maradj! Beszélj róla... egyszer már megnyíltál előttem, velem nem kell megjátszanod magad. Hidd el, felszabadulnál, ha végre megtennéd!
Zayn ingerülten fordult szembe a lánnyal. Annyira feszítették belülről a hónapokon át elfojtott vágyak és érzések, hogy úgy érezte menten felrobban, ha továbbra is magában tartja őket. Nem volt választása többé. Mileynak igaza volt. Meg kellett tennie.
- Igazad van, cseszd meg? Most már boldog vagy?! - kiabálta széttárt karokkal. - Másra sem tudok gondolni, csak rá... még akkor is, ha másokkal szexelek. Különben képtelen vagyok elmenni... Úgy érzem, lassan megőrülök! Mostanában Justinra is elkezdtem más szemmel nézni... csúnya dolgot csináltam... Amikor bebasztunk lesmároltam őt, de szerencsére nem emlészik rá. Miért történik ez velem?! Úgy érzem magam, mint valami kibaszott mutáns... Nem bírok így élni! - A szavak csak úgy ömlöttek belőle és akármennyire nehéz volt az elhatározás, miután rávette magát a beszédre, mintha felszabadult volna. Már nem volt annyira nehéz a vállára nehezedő kő súlya, mint egy perccel korábban. Felfedte a lelkét belülről szétvető titkot és a bilincs lehullott csuklójáról. A börtön ajtaja kinyílt és egyetlen pillanatra tisztán látott mindent a park fölötti végtelen égboltot bámulva.
- Senkinek sem mondhatod el! Esküdj meg...
- Esküszöm, hiszen tudod. Ráadásul semmi rossz nincs ebben! Mi például rendszeresen kinyaljuk egymást Selenával.
- De ti csajok vagytok.
- Ki nem szarja le?! Utálom a megkülönböztetést. Az emberek csak félnek attól, ami nem megszokott. Pedig hidd el, sok pasi kipróbálná, ha lenne mersze. De mindenkit túlságosan érdekel az, hogy mit szólnának mások. Na meg amúgy is azt hiszitek, hogy nektek keménynek és heterónak kell lennetek, különben nem tekintünk rátok igazi férfiként... Hát képzeld, egyszer hármasban csináltam két pasival, és miután néztem, hogyan hatvankilenceznek, az egyikük úgy megbaszott, hogy felakadt a szemem! - Miley szenvedélyesen hátrasimította szemébe hulló hajtincseit és a szájába vett egy cigarettát, egy másik szálat pedig átnyújtott Zaynnek. A fiú elmosolyodott, aztán előhalászta öngyújtóját.
- Köszönöm - mondta csendesen, majd magához ölelte a lányt.
Miley behunyta a szemét és megpróbált nem gondolni arra a pirosba burkolt mindenségre, ami akkor körülvette a parkot, Zaynt, őt, és a sebesen dobogó szívét.

Vasárnap reggel Dylan arcával Logan mellkasán ébredt. A nyakán érezte a fiú békés szuszogását, miközben a sötétítőfüggönyök közti résen beáramló, halovány napsugársávon pihentette tekintetét. Óvatosan kimászott az ágyból, hogy ne ébressze fel barátját, aztán az ablakhoz lépett és kinyitotta. Friss, csípősen hűvös levegő áramlott a szobába, ő pedig egy csapásra fázni kezdett. Köntöst kanyarított pólója és Pikachus pizsamanadrágja felé. Az este levetett farmer zsebéből előhalászta cigijét és egy szállal a szájában kilépett az erkélyre. Miközben a felhőtlen eget bámulta, azon gondolkodott, milyen reggelit készítsen. Végül a pirítósra, lágy tükörtojásra és baconre esett a választása. Miután elkészült a konyhában, tálcára pakolta a reggelit, narancslevet töltött és elindult terhével a szobájába.
Logan még mindig behunyt szemmel feküdt az ágyon. Kissé kócos volt, amitől csak még inkább tetszett az ajtóban álló fiúnak. Dylan lerakta a tálcát az ágy melletti éjjeliszekrényre és barátja fölé hajolt, hogy csókot nyomjon ajkaira. Az lassan kinyitotta szemeit, tekintete ilyen közelségből Dylan számára olyan volt, mintha az óceánt bámulná távcsövön keresztül.
- Jó reggelt, álomszuszék - mosolyodott el.
Logan ujjaival a fiú csípőjéért nyúlt, hogy közelebb húzza őt magához.
- Gyere és feküdjünk összebújva egy picit, kérlek! Ilyenkor minden olyan békés.
Dylan nem tiltakozott. Átölelte Logant és a vállára hajtotta a fejét. Egyik kezével megkereste a kezét, hogy összefonják ujjaikat. Néhány perc elteltével Logan mocorogni kezdett és felült az ágyon, hogy jobban szemügyre vegye barátját.
- Iszonyú cuki vagy a köntösödben - mosolygott csillogó szemekkel. Ha nem vigyázol, a végén még megeszlek!
Dylan elpirult és szégyenlősen lesütötte a szemét. Ő egyáltalán nem tartotta magát se cukinak, se szépnek. Úgy érezte sosem fogja megérteni, Logan miért pont őt választotta. Mindezen azonban megpróbált nem gyötrődni, hiszen csak is az számított, hogy együtt vannak. Logan az övé, ő pedig Logané.
- Csináltam reggelit! - szólt a tálcáért nyúlva, amit aztán lerakott az ágyra kettejük közé. - Remélem ez jó lesz...
- Tökéletes - vágott közbe hálásan Logan és puszit nyomott a kézfejére. - Imádlak!
- Én is téged - Dylan elmosolyodott, majd mindketten a kezükbe vettek egy-egy sajtos pirítóst és egymás szájához emelték.
Miután megreggeliztek, öltözködni kezdtek. Dylan egy bokszeralsóban állt szekrénye előtt egy vastag pulcsi után kutatva, mikor összerezzent a hátulról meztelen oldalára tapadó ujjak érintésétől. Logan a nyakába csókolt és átkarolta a derekát.
- Ne haragudj, csak nem bírtam megállni - szabadkozott, mire Dylan megfordult.
Barátja már felöltözve állt előtte. Biztosra vette, hogy azért kapkodott, hogy még véletlenül se vehesse alaposabban szemügyre véraláfutásos sebeit. Akárhányszor eszébe jutott Robert és az, amit részegen a fiúval művelt, émelygés és fortyogó düh kerítette hatalmába. Aztán észbe kapott, hogy majdnem meztelenül ácsorog Logan előtt. Sietve magára kapta a kezében tartott pólóját és belebújt farmerjába. Épp a pulcsi nyakán dugta ki fejét, mikor Logan meglepte őt egy csókkal.
- Édes, amikor elfog téged ez a szégyenlősség.
A hátsó udvaron ücsörögve kávéztak, amikor megjelent az ajtóban Iggy műszőrmét és sálat viselve, kezében egy bögre gözölgő forrócsokival.
- Jó reggelt! - köszönt, aztán közelebb húzott egy széket az asztalhoz és leült rá. Miközben egymásba fonta cicanadrágba bújtatott lábait, ismét megszólalt. - Már biztosan hiányoltatok. Én is hiányolnám magam... Egyébként nagyon szép dolog volt, hogy ruhákat adtál Shawnnak. Újakat nem fogadott el, de megtaláltad a módját, hogy segíts neki - fordult Dylanhez hálásan mosolyogva. - Tudjátok... nagyon mélyen érintett a helyzete. Ilyen közelségből még sosem találkoztam a szegénységgel. Egy olyan ember sem állt még közel hozzám, akinek ilyen rossz lett volna az anyagi helyzete. Elhatároztam, hogy Karácsonyra gyűjtést szervezek a hátrányos helyzetűeknek. Tartok majd egy partit is és aki el akar jönni, annak hoznia kell magával használt ruhákat, játékokat, könyveket, pénzt vagy bármit, aminek a rászorulók örülnének. Beszéltem anyával és apával is, hogy ajánljunk fel egy nagyobb összeget az egyik non-profit alapítványnak.
- Ez nagyon szép tőled és amiben csak tudok, segítek szívesen! - nézett rá elismerően mosolyogva Logan. - Mintha teljesen kicseréltek volna. Rád sem ismerek.
- Összetett lélek vagyok, engem nem lehet megfejteni - vetette hátra a haját a lány, aztán felpattant. - Most viszont megyek, találkozom Charlival és Shawnnal. Később, lúzerek!
- Várj! - kiáltott utána Dylan, mire a lány kíváncsian visszafordult. - Én is részt akarok venni ebben... én is segíteni szeretnék. Megengeded?
Dylan reménykedve nézett testvérére, aki néhány másodperces hatásszünetet követően elmosolyodott.
- Hát persze!

Iggy, Charli és Shawn a karácsonyi díszbe öltöztetett belvárosi utcákon sétáltak és a kirakatokat nézegették, miközben beszélgettek. A két lány divatos, puha és meleg kabátot, sálat és kesztyűt is viselt, Charli még sapkát is húzott göndör fürtjeire, Shawn azonban egy széldzsekinek is beillő kabátban didergett mellettük. Orra és fülei kipirosodtak a csípős hidegtől, de nem panaszkodott. A Dylantől kapott pulóverek egyikét viselte kabátja alatt, ami vegyes érzéseket keltett benne. Melegség járta át, ha a fiú gesztusára gondolt és jól esett számára, hogy segíteni próbált, de zavarban volt és szégyellte magát, amiért mások ruháiban kell járnia. Mi lesz, ha valaki felismeri majd a suliban rajta Dylan ruháit? Ilyen és hasonló gondolatok kergették egymást fejében, majd azzal próbálta nyugtatni magát, hogy az egész teljesen mindegy. A társai úgyis mindig találnak majd okot arra, hogy kinevessék és bántsák őt. A lyukas, elnyűtt ruhák után, amikben az utóbbi hetekben mutatkoznia kellett, az már cseppet sem fog rontani a helyzeten, ha valaki más használt, de teljesen új állapotú holmijaiban látják. Már csak néhány farmert kell majd beszereznie, mert a Dylantől kapottak rövidek voltak rá. Mélázásából Iggy aggodalmas hangja zökkentette ki.
- De hiszen teljesen átfagytál! Gyertek, menjünk be egy kávézóba! Megmelegedünk és iszunk egy forrócsokit. Tudok is a másik oldalon egy jó helyet.
A lány azonnal elindult a zebra felé, barátai pedig követték őt. Mielőtt azonban beléptek volna a forrócsokoládé és kávé illatát árasztó, barátságosan hívogató kávézóba, Shawn halkan, szégyenkezve a kilincsért nyúló Iggy után szólt.
- Nekem nincs pénzem forrócsokira...
- Ugyan már, meghívunk! Ne butáskodj! - fordult felé a mellette álló Charli.
Iggy serényen bólogatott. - Így van. Gyertek!
- De nem várhatom el, hogy mindig mindenre mások hívjanak meg...
- A csajokat is mindig meghívom, úgyhogy ha a barátom szeretnél lenni, törődj bele! Ha lenne nálad pénz, akkor is meghívnálak. - Iggy visszafordult az ajtóból és a fiú kezéért nyúlt. - Nem sajnálatból teszem, hanem azért, mert barátok vagyunk. Ha lesz pénzed, majd te is meghívhatsz engem. Rendben?
Shawn vonakodva bár, de végül beletörődve bólintott és beléptek az ajtón.
Már az egyik sarokban álló asztalnál melegedtek egy-egy bögre gőzölgő forrócsokit szorongatva, amikor Charli lámpalázasan társaihoz fordult.
- Valamit meg kell beszélnem veletek - bökte ki egy mély lélegzetvételt követően.
- Ugye nem kaptad be a legyet?! - nézett rá döbbenten Iggy.
- Dehogy! Épp erről akarok beszélni... szóval Harryvel már többször is aludtunk együtt és smároltunk, tapiztuk egymást az ágyon fekve...
- A részleteket nyugodtan kihagyhatod - vágott közbe szemét forgatva barátnője, mire a lány elpirult.
- Khm... A lényeg az, hogy attól tartok hamarosan szóba jön a szex és fogalmam sincs, mit mondjak neki. Félek, hogy ha túl sokáig elhúzom, szakít velem, de én még nem állok készen arra, hogy lefeküdjek vele. Évekig Dylannek tartogattam magam, képtelen vagyok odaadni a szüzességem néhány hét ismertség után valaki másnak...
Shawn értetlenül vonta fel szemöldökét.
- Dylannek?
A két lány figyelmen kívül hagyta közbeszólását.
- Ne is add! - helyeselt Iggy egy előrehulló hajtincset a füle mögé simítva. - Ezen egyáltalán ne rágódj! Aki nem képes még néhány hónapot sem várni rád, az azt sem érdemli, hogy egyáltalan veled legyen, pláne nem azt, hogy lefeküdjetek! Nem szexelhetsz valakivel csak azért, mert félsz, hogy elhagy, ha nem teszed!
Charli idegesen pislogva próbálta felkutatni a megfelelő szavakat anélkül, hogy következő mondatával megbántaná barátnőjét.
- Tudom, hogy igazad van, de közted és Justin között sem lett jó vége...
- Igen, de mi egy évig jártunk! Egy egész éven át várt rám. Nem hetekről volt szó és sosem fogjuk megtudni, hogy akkor is megcsalt volna-e, ha lefekszem vele.
- Ti még szüzek vagytok? - pislogott Shawn csodálkozva. - Azt hittem, már...
- Igen, de ez senki másra nem tartozik, amit pedig egymás között mondunk, annak mindig a körön belül kell maradnia, úgyhogy külsősöknek egyetlen beszélgetésünkről sem szoktunk beszélni - tudatta vele Iggy.
- Persze, nem vagyok pletykás és amúgy sincs kinek elmondanom. - Shawn Charlihoz fordult. - Én is azt tanácsolom, amit Iggy. Ne menj bele, csak ha készen állsz rá! Tyler mindig erősködött velem, hogy szexeljünk, de mindig nemet mondtam és nagyon örülök, hogy így tettem. Különben egész életemben bánnám...
- Ez az egész annyira szívás! - csóválta a fejét Charli. - Ha túl hamar lefekszel egy pasival, könnyenkapható vagy és ribanc, ha későn, akkor meg túlságosan prűd. Sehogysem jó!
- Persze, hogy nem. Nőnek lenni nehéz. Ha megadod magad, sosem tudhatod, dob-e utána, vagy sem. Sok pasi csak addig teper, míg beléd nem kerül. Ha pedig nem fekszel le vele időben, nagy esély van rá, hogy megcsal a hátad mögött vagy szakít veled. - Iggy belekortyolt forrócsokijába, aztán jólesőn behunyta szemeit. - Ez kurva finom.
Shawn komoly arccal Charlihoz fordult.
- Én azt mondom, hogy csak a szívedre hallgass. Ne azt nézd, hogy ő mit akar meg azt se, hogy mi lesz a következménye. Nem erőszakolhatsz magadra semmit a másik kedvéért. A saját tempódban haladj és ha alkalmazkodik hozzád, te vagy neki a fontos, ha pedig nem, akkor csak le akart veled feküdni. Legalább megtudod, mik az igazi szándékai.
- És meg ne halljam még egyszer, hogy egy pasi szükségleteit a sajátjaid elé akarod helyezni! Mi vagyunk a legnépszerűbb csajok a suliban. A srácok a lábaink előtt hevernek. Azt teszik, amit mondunk és csak akkor szexelhetnek, amikor mi akarjuk. Ha Harry emiatt dob majd, lesz más, aki vár rád, amíg csak kell!


Hazaérve Shawn csalódottan tapasztalta, hogy James ismét náluk tartózkodik. A férfi szélesen elmosolyodott, amikor megpillantotta az épp kabátjából kibújó fiút; kopaszodó homlokán verejtékcseppek csillogtak a lápmafénynél és szemei vágyakozva tágra nyíltak.
- Szia! Téged vártunk. Szeretném, ha te is velünk ebédelnél! - bökött James fejével az asztalon álló három, kínait rejtő dobozkára.
Shawn azonban még a szemkontaktust is kerülve szobája ajtaja felé vette az irányt.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes - mondta korgó gyomorral. A forrócsokin kívül semmit sem evett aznap.
Már épp táskájában kutatott megírásra váró matekleckéje után, amikor belépett szobájába Deborah cigarettát lóbálva kezében. Arcán ingerültséggel indult meg fia felé és fojtott hangon felcsattant.
- Azonnal kimész a konyhába és leülsz enni! James jószívvel vette azt a szart, te meg egy hálátlan kis vakarcs vagy!
- Nincs étvágyam! - ellenkezett Shawn anyja szemeibe fúrva tekintetét. Az szemét forgatva hitetlenkedett.
- Minden nap a panaszkodásodat hallgatom, hogy éhes vagy és nincs mit enned! Amikor pedig van, nem vagy éhes... Most azonnal kimész azon a kurva ajtón, vagy a fülednél fogva húzlak ki rajta!
Shawn a kopott, több helyen cigarettával kiégetett szőnyegre bámult. Tehetetlenségétől szinte megőrült. Nem akart kimenni a konyhába. Nem akarta látni Jamest és nem akart abból az ételből enni, amit a férfi vett. Semmire sem vágyott, csak egy kis magányra.
- Már mondtam, hogy az a perverz többször is fogdosni próbált és meglesett... Nem ülök vele egy asztalhoz!
Deborah tenyere hangosan csattant a fiú arcán. A nő türelmetlenül kifújta a lendülettől előre hulló hajtincseit az arcából és felemelte mutatóujját.
- Vagy kimész, vagy esküszöm, kirángatlak! - fenyegetőzött indulattól remegő hangon, amit Shawn túlságosan jól ismert már ahhoz, hogy tovább akadékoskodjon. Így végül kelletlenül ledobta táskáját az ágyra és elindult az ajtó felé.
Hiába volt éhes, csak piszkálgatta villájával a tányéron heverő tésztát. Egy falatot sem volt képes a szájába venni. Folyamatosan magán érezte James sóvárgó tekintetét, aztán ijedten megugrott székén, amikor a férfi váratlanul a combjára tette tenyerét az asztal alatt. Az ujjak lassan megindultak ágyéka felé, ő pedig képtelen volt továbbra is a helyén maradni. Hullámzó mellkassal felpattant az asztaltól és szó nélkül a bejárati ajtóhoz rohant. Hallotta háta mögül Deborah ostorként csattanó hangját, de nem fordult vissza. Leakasztotta kabátját a fogasról és becsapta maga mögött az ajtót.
A panellakásból kilépve megállt egy pillanatra és mélyen magába szívta a friss, hűvös levegőt. Céltalanul elindult a járdán és közben előkapta telefonját nadrágja zsebéből. Semmiképp sem akart visszamenni az otthonának csúfolt lakásba. Látni sem akarta az ott tartózkodó férfit és nőt.
Nem szerette volna folyton Iggyéket zavarni, de nem tudta, ki máshoz mehetne. Kikereste a lány számát a telefonjából, hogy felhívja.
- Szia! Nem akarok zavarni, de nem értek rá? Jó lenne találkozni - mondta félénken, miután a szőkeség fogadta hívását.
- Ne haragudj, de anyámékkal kajálunk a városban... Felhívlak, ha végeztünk, rendben?
- Oké, köszönöm. Akkor várom - hebegte Shawn csalódottan. Már épp elköszönt volna, mikor Iggy aggódó hangon megszólalt.
- Valami baj van?
- Nem, nincs... csak eljöttem otthonról és képtelen vagyok visszamenni oda... anya és az udvarlója... nem bírom.
- Figyelj, Logan otthon van. Nyugodtan menj el hozzá, biztosan örülni fog neked! Aztán ha hazaértünk, felhívlak titeket.
A fiú megkönnyebbülten sóhajtott és a buszmegálló felé vette az irányt. Bár még sosem volt Logannél és kettesben sem töltötték együtt az idejüket, lámpalázán felülkerekedett annak lehetősége, hogy nem kell otthon lennie.
- Biztos, hogy nem zavarnám?
- Dehogy, ne butáskodj! Nyugodtan menj, én majd írok neki egy üzit, hogy úton vagy hozzá. Most viszont mennem kell, nemsokára találkozunk!
Shawn a zsebébe dugta telefonját és felszállt a megállóba beérkező busz ajtaján.



Justin épp a Zaynnel közös edzéséről érkezett haza motorján, amikor megpillantotta a házuk előtt álló, ismeretlen luxusautót. Kíváncsian leállította a motort és levette bukósisakját. Az autó ajtaja kinyílt és meglepődve látta, hogy Selena apja száll ki a járműből. A férfi dühösen megindult felé és szó nélkül meglendítette ökölbe szorított kezét. Justint az arcán érte az ütés. Egyensúlyát vesztve megtántorodott és a motornak esett. Az hangosan puffant az aszfalton, miután eldőlt. A fiú értetlenül felkapta fejét és farkasszemet nézett Paullal.
- Magába meg mi a szar ütött?!
- Tudok mindent! Kihasználtad a lányomat és megaláztad az egész világ előtt! Láttam a pornóoldalt, amit róla csináltál! Ezt még nagyon, de nagyon megbánod!
- Nagyon el van tévedve! - vetette oda Justin kicsattant szájjal. - Nem én csináltam azt az oldalt, a videókat pedig Selena vette fel! Az egyiken én is rajta vagyok, a tudtom nélkül csinálta!
- Ne hazudj! Szerinted neked hiszek, vagy a lányomnak?! Teljesen összetört! Sosem láttam még ilyen állapotban... Már az öngyilkosság jár a fejében! - Paul eltorzult arccal és indulattól hullámzó mellkassal meredt az előtte álló fiúra, aki megrökönyödésére harsányan felnevetett.
- Szerintem két különböző emberről beszélünk! Selena élvezi ezt a helyzetet és autogramokat osztogat a suliban, mintha pornósztár lenne! Ha nekem nem hisz, menjen be az iskolába holnap és kérdezze meg bármelyik osztálytársunkat!
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Paul megragadta Justint a kabátjánál fogva és ököllel ütni kezdte őt, ahol csak érte.
A fiú anyja kétségbeesetten rohant ki a bejárati ajtón, hogy jajveszékelve közéjük ugorjon.
- Vegye le a kezét a fiamról! - üvöltötte, miközben próbálta testével védeni Justint. - Különben hívom a rendőrséget!
- Ennek még nincs vége! - fenyegetőzött Paul, majd véres öklét rázva bepattant a kocsijában és féknyomokat hagyva az aszfalton dühösen elhajtott.
Justin anyjába kapaszkodva tántorgott a bejárat felé, aztán az ajtófélfának esett és véráztatta arccal összerogyott a lábtörlőn.



Logan az ágyán ült gitárjával az ölében, amikor megszólalt a csengő. Dylan korábban felhívta, hogy szóljon neki Shawn érkezéséről, így nem lepődött meg, amikor a feszengve ácsorgó fiút találta az ajtó mögött.
- Szia, gyere be!
Shawn belépett az előszobába, de tekintetét egy pillanatra sem emelte fel.
- Ne haragudj, hogy ide pofátlankodtam... Tényleg nem akarlak zavarni. Nem muszáj, ha inkább egyedül lennél - hányta a szavakat magyarázkodó hangon, cipőjét bámulva.
- Ugyan, szívesen látlak! Kérsz inni valamit?
- Egy pohár víz jól esne, köszönöm.
Shawn még mindig zavarban volt és örült, amikor Logan intett neki, hogy kövesse őt a konyhába. Amíg mozogtak, legalább kezdhetett valamit magával a kínos ácsorgás helyett.
- Nem vagy éhes? - Logan elővett a konyhaszekrényből egy üvegpoharat és ásványvizet töltött, aztán átnyújtotta a sarkán előre-hátra hintázó vendégének. Az visszautasította az ételt, így aztán elindultak az emeletre. Az ágyon heverő gitár láttán meglepetten Loganhez fordult.
- Tudsz gitározni? Nem is tudtam. Tök jó, én is mindig megakartam tanulni játszani valamilyen hangszeren, de nem volt rá p... - A mondat végét inkább elharapta és érdeklődve körbenézett a szobában. - Látom, szeretsz olvasni is - bökött a szekrény egyik polcán sorakozó regényekre és verseskötetekre.
- Aha, kikapcsol. Ha a nevelőapád egy seggfej, jobb fejest ugrani egy másik világba és kizárni a valóságot - mosolygott keserűen Logan, miközben leült az ágy szélére. Shawn szobáját pásztázó tekintete láttán ő is zavarba jött.
- Sajnálom... - A fiúnak hirtelen újra eszébe jutott James és akaratlanul is összerezzent a férfi érintésének gondolatától.
- Mi történt? Miért rohantál el otthonról?
Shawn leült Logan mellé az ágyra és némán töprengve a szemeibe nézett. Iggytől tudta, Robert miként bánik a fiúval, így azzal is tisztában volt, hogy ha valaki, hát ő megértené, min megy keresztül. Rettegett Jamestől és képtelen volt egyedül megbirkózni a férfival kapcsolatos élményeivel. Azok úgy telepedtek tudatára, mint egy sűrűn szőtt, átszakíthatatlan pókháló, amiből minél jobban próbálsz szabadulni, annál inkább belegabalyodsz.
- Anya új pasija... többször is fogdosni próbált és nem bírok már egy fedél alatt maradni vele! Rosszul vagyok, ha meglátom. Kérlek, ne mondd el senkinek! Iggyéknek sem. Ígérd meg! Már bánom, hogy elmondtam... Nem kellett volna - hadarta a fiú döbbent ábrázata láttán.
- Figyelj, ez nem játék... Az a szemétláda... egy pedofil! Te még kiskorú vagy! Meg kell mondanod anyukádnak!
- Már elmondtam neki, de nem érdekli. Azt mondta, legyek kedves James-szel.
Logan felháborodva nézett a mellette ücsörgő fiúra és egyre jobban megsajnálta őt. A vállára tette kezét, de hiába is akart vigaszt nyújtani,   nem találta a megfelelő szavakat.
Ekkor új üzenetet jelezve pittyegni kezdett az ágyon heverő mobilja. Érte nyúlt és feloldotta a kijelzőt, aztán magába roskadva meredt az üzenetre. Felgyorsult légzését Shawn is észrevette. A fiú aggódva közelebb hajolt hozzá. - Mi a baj? Jól vagy?
Egy pillanat alatt kellett meghoznia a döntést.    Összeszedte minden erejét és felnézett a mellette ülő fiúra, aztán váratlanul megcsókolta őt, amikor kinyílt a szoba ajtaja és belépett rajta Dylan.

Dylan

2018. november 30., péntek

47. Fejezet: Különféle küzdelmek

Iggy lekuporodott a fal tövébe és tehetetlenségében hajába markolva sírt, miközben Logan dühösen rúgdosta az ajtót. Dylan mellé lépett, hogy segítsen neki, Ariana pedig lehajolt barátnőjéhez, hogy megnyugtassa őt.
Nina felháborodva Iggyhez fordult.
- Csak nem sírsz amiatt a nyomi miatt?! Mi lett belőled?! Fel nem foghatom, mi ütött beléd! Három hónapja még kilencedikeseket téptél meg, ha ideges voltál! Most pedig nézz magadra, itt zokogsz amiatt a...
- Fogd már be, te idióta! - förmedt rá a lány ingerülten.
- Inkább ő, mint mi!
- Szerintem meg inkább te! Akkor legalább nem idegesítenél.
- Rajzoljak neked egy péniszt? Engem az mindig megnyugtat - kérdezte segítőkészen Ariana, miközben Iggy haját simogatta.
Az vetett rá egy gyilkos pillantást, de végül nem szólt egy szót sem. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattant és az egyik fal előtt álló szekrényhez lépett.
- Fiúk! Úgy emlékszem, hogy itt van egy keskeny ablak a szekrény mögött! Gyorsan toljátok el!
Dylan és Logan a szekrényhez sietett és két oldalról odébb húzták. Mögötte a plafon alatt a falon valóban volt egy apró ablak, amin keresztül sápadt holdfény szűrődött a sötét pincébe.
- Ezen nem fér ki a seggem - méltatlankodott fejét csóválva Iggy, aztán Arianához fordult. - Neked kell kimásznod rajta, te vagy a legkisebb közülünk! Te talán kiférsz rajta.
A lány megszeppenten nézett vissza rá.
- És mit csináljak, ha kimásztam?
- Nem tudom, kerüld meg a házat és tereld el valamivel a betörők figyelmét, mielőtt kinyírják Shawnt! Minden rajtad múlik, úgyhogy ne szúrd el!
- Rendben, megteszem érted, mert szeretlek - bólintott Ariana haját csavargatva. - De hogy érjem el az ablakot? Nem tudok repülni.
- Majd Dylanék felemelnek. Vigyázz magadra! - Iggy magához ölelte a lányt, aztán Ariana a falhoz képett, Logan pedig a nyakába vette, hogy elérhesse az ablakot.
Nehézkesen bár, de végül sikeresen áthúzta testét a keskeny résen. Közben a többiek egy emberként rezzentek össze a fentről érkező fájdalmas sikoly hallatán.
Iggy jobb híján az ajtóhoz rohant és rángatni kezdte a kilincset, de az csak nem adta meg magát.
Dylan a lányhoz lépett és a vállára tette tenyerét. Ő is rettegett és aggódott, de mindenképp szerette volna megnyugtatni testvérét, így hát próbált bizakodó hangnemet megütni, amikor megszólalt.
- Minden rendben lesz! Legalább tudjuk, hogy Shawn még él.
- Jó, csak tudod milyen Ariana... mi van, ha őt is elkapják és mindketten meghalnak, amíg mi itt senyvedünk?!
Ijedten kapták fejüket az ajtó felé az éles kalapálásra. Logan időközben talált egy kalapácsot az egyik szekrényben és azzal próbálta szétverni az ajtó zárát.

Ariana közben óvatos léptekkel megkerülte a házat és nesztelenül kinyitotta a bejárati ajtót, hogy belessen rajta.
Szíve a torkában dobogott és egész testében reszketett, miközben bedugta fejét a nyitott résen át. Az egyik férfi a nappali közepén állt kezében magasba emelt késsel, a véres arcú Shawn pedig előtte térdelt hátrakötözött kezekkel. Könnyes szemeit Arianára emelte, mire a betolakodó hárafordult, hogy kövesse tekintetét.
A lány felsikkantott a harisnyába bújtatott arc láttán, de tudta, nincs vesztegetni való ideje. Sietve kibújt összes ruhájából és hátradobta hosszú haját a válla felett, hogy a férfi meztelen teste teljes egészében gyönyörködhessen.
- Gyere, érints meg! Azt akarom, hogy tégy magadévá, itt és most!
Az elnyert pillanat elég volt ahhoz, hogy Shawn talpra álljon és hátulról kigáncsolja támadóját. Az megcsúszott az egyik perzsaszőnyegen és orra bukott, a kezében tartott kés pedig éles hanggal végigcsúszott a fényes csempén.
- Siess, szaladj érte! - kiabálta Shawn kétségbeesve, mire Ariana a kés után rohant és felkapta azt, épp mire a harisnyás feltápászkodott a földről és felé lódult.
Ekkor egyszerre több dolog is történt. Ariana reszkető kézzel maga elé tartotta a kést, közben megjelent az ajtóban Iggy és Dylan, a lépcső tetején pedig a másik betörő feltehetőleg egy zsáknyi ékszerrel és különféle értékkel megrakodva. Mielőtt bárki is megmozdulhatott volna, a bejárati ajtó túloldaláról rendőrautó szirénáinak hangja ütötte meg a jelenlévők fülét. A két betolakodó rémülten a hang irányába kapta a fejét, majd egyikük gondolkodás nélkül a konyhából nyíló hátsóajtó felé vette az irányt. A másik zsákját a hátára vetve lerohant a lépcsőn és követte őt.
Néhány másodperccel később csörömpölés és hangos csattanás szűrődött a nappaliba. Iggyék a konyha felé igyekeztek, a nyitott ajtó mögött pedig ott feküdt az aszfalton mindkét harisnyás alak nyakláncokkal, ékszeresdobozokkal és ruhákkal beterítve. Logan felettük állt kárörvendő mosollyal az arcán.
- Mi történt? - kíváncsiskodott az Iggy mögött értetlenül ácsorgó Ariana.
- Az, hogy a barátaimat nem bánthatja senki! A szirénák hangja csak a telefonomról szólt, amit az ajtó elé raktam, Logan pedig a hátsó bejáratnál várta ezeket az idiótákat, mert reméltük, hogy erre próbálnak majd menekülni - magyarázta a lány.
- Lelocsoltam mosogatószerrel az ajtó előtt, hogy elcsússzanak - tette hozzá elégedetten Logan, aztán megszólaltak a valódi szirénák és a konyhát pillanatok alatt ellepték a rendőrök.

Justin pólóban és bokszeralsóban feküdt az ágyán. Fejét a falnak vetette és szerelmes dalokat hallgatva egy üveg vodkát iszogatott. Magányos volt és csalódott, dühös és szomorú, amiért az egész világ számára elérhetővé vált élete legsötétebb, legszégyenletesebb pillanata. Az, amikor Iggyt megcsalva lefeküdt Selenával. Demi hátat fordított neki, így nem maradt semmi sem, ami vígasztalhatná. Képtelen volt felfogni, hogyan változhatott kiapadhatatlan folyó módjára áradó boldogsága egyik pillanatról a másikra egy kiszáradt mederré, amiben minden elpusztult. Az élete megint romba dőlt, mint egy bizonytalan kártyavár, és ismét azon tűnődött, mennyivel jobb lenne nem létezni, mint szenvedni csupán. Zayn azonban hamarosan megjelent szobája ajtajában, hogy felvidítsa őt. Mint sokan mások, ő is látta már a weboldalra feltöltött videót. Elfogta a szégyen, amikor arra gondolt, hogy a képkockák kissé felizgatták őt, és ez nem Selena érdeme volt. Még az addiginál is jobban undorodott magától, amiért immáron nem csak Dylan, de a legjobb barátja is ilyen érzéseket vált ki belőle.
- Csak az ökrök isznak egyedül - mondta végül, majd leült az ágy szélére és kivette Justin kezéből az üveget, hogy meghúzza.
- Azt hiszem, Demi szakított velem a videó miatt. Fogta magát és elment... Neki ez nem megy. Zayn, én ezt nem bírom... az egész világ láthatja azt a videót! Én nem akarom, hogy lássanak szex közben! Annyira szarul érzem magam... - barátja lassan formálva a szavakat, szaggatottan beszélt. Közben bedagadt, vörös szemekkel Zaynre pillantott, az pedig együttérző tekintettel nézett vissza rá.
- Én itt vagyok és segítek túljutni ezen. Nyugodj meg, haver! Idővel minden jóra fordul.
Justin hitetlenkedve csóválta a fejét.
- És hogyan?
- Holnap reggel jelentjük a videót a rendőrségen. Kiskorú vagy, tilos kiskorúakról pornót közzétenni a neten. Egy-kettőre leszedik majd és szép lassan mindenki elfelejti. Ezt a zenét pedig kapcsold ki! Mióta hallgatsz te Taylor Swiftet? Valami pörgős kell most neked!
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy mindkettejüknek jócskán a fejébe szálljon az alkohol. Azon versengtek, melyikük tud több szót kimondani az Eminem-dalból, amit épp hallgattak, amikor Zayn homályos tekintete elidőzött barátja hasán felcsúszó pólóján, majd alsónadrágba bújtatott testén.
Túlságosan részeg volt már ahhoz, hogy parancsolni tudjon vágyainak, s bár Justin iránt nem érzett Dylanhez hasonlót, mégsem tudott ellenállni annak, hogy közelebb hajoljon hozzá és józan eszét sutba vágva megcsókolja őt.
Justin behunyt szemekkel, fél lábbal már álomországban lépkedve hagyta, hogy ajkaik egymásra tapadjanak és azt képzelte, Demivel csókolózik épp. Öntudatlan állapotában fel sem fogta, mi zajlik körülötte, Zayn pedig csak még bátrabb lett az ellenkezés hiányától. Abban reménykedett, hogy ha kísérletezhet kicsit, talán rájön, hogy amit csinál az undorító, és akkor egy életre megnyugodhat. Azonban ott volt tudata egy eldugott szegletében egy másik érzés is; valami, amitől egész testében bizsergett és érezte, hogy nadrágja egyre inkább szorítani kezd ágyékánál.
Kezével megmarkolta Justin bokszeralsóján keresztül a férfiasságát és közben egyre vadabbul csókolta őt. A száját harapdálta és elhatározta, hogy benyúl a fiú bokszerébe, de aztán inába szállt a bátorsága és elhúzta a kezét. Ezt a határt nem volt képes átlépni és undorodott magától, amiért vágyott rá. Az sem segített az önutálaton, hogy Justin tudatánál sem volt, ő pedig készen állt, hogy kihasználja barátját. Pedig támogatnia kellene és nem szexuálisan zaklatni, miközben félálomban fekszik az ágyon.
- Demi - motyogta még mindig csukott szemmel a fiú, mire Zayn betakarta őt, aztán lekapcsolta a villanyt, az ágy szélére csúszott és kifelé fordulva behunyta a szemeit, hogy megpróbáljon elaludni. Azonban hiába várta, a kegyes tudatlanságot hozó álom nem akart eljönni. Túlságosan izgatott volt, férfiassága pedig még mindig kemény, így végül Justin békés szuszogásával a nyakán a nadrágjába csúsztatta a kezét, hogy örömet szerezzen magának.

Miután a betörőket bilincsbe verve elvezették, Iggy és Shawn a lány ágyán feküdt egymással szemben és csendesen magukba szívták az éjjeliszekrényre helyezett vaníliás füstölő illatát. Iggy úgy vélte, ettől sikerül majd megnyugodniuk, de előtte még készíttetett egy teát Dylannel, hogy ellazuljanak. Néhány perc néma csend után aztán a füle mögé simított egy rakoncátlan hajtincset és megszólalt.
- Annyira sajnálom, hogy bántottak... nem ezt érdemled.
- Nem tehetsz róla - biztosította halkan Shawn. - Ne is gondoljunk rá!
- De enélkül is van elég bajod...
A lány közelebb csúszott hozzá és megölelte őt, aztán újra csend telepedett a szobára.
Nina fejfájással és másnapossággal ébredt a vendégszobában. Úgy gondolta, ebben az állapotban könnyebben sikerül hánynia, így kikászálódott az ágyból és kábán körbenézett a szobában. A franciaágy másik oldalán mozgást vélt felfedezni a takaró alól. Ariana behunyt szemekkel feküdt, mint aki alszik, de a lányt nem sikerült átvernie. Az lerántotta róla a takarót, ennek következtében pedig egy uborka gurult a padlóra.
- Te büdös ribanc! Ubikat dugdosol magadba, miközben melletted alszom?!
- Nem tudom, miről beszélsz! - nyitotta ki a szemeit értetlenül Ariana, aztán könyökére támaszkodva barátnőjére meredt. - Milyen uborka? Biztos álmodtad.
- De hiszen ott gurul a földön, azt hiszed hülye vagyok?! - csattant fel türelmét vesztve Nina és a zöldségre mutatott.
Ariana követte pillantását és meglepődést színlelve eltátotta a száját.
- Nem tudom, hogy került ide! Biztos kimászott a hűtőből.
- Kimászott?! A zöldségek nem tudnak mászni! Te loptad ki a hűtőből, amíg mindenki aludt! Aztán felnyomtad magadnak, mert ég a puncid, de nem mersz lefeküdni senkivel! Legalább egy vibrit vehetnél már magadnak...
Ariana hátravetette haját a válla fölött és a plafonra emelte tekintetét.
-  Milyen virslit? Nekem nem kell virsli, mert az eltörik! És igen, masztiztam mert féltem az este történtek után! Így már jobban érzed magad?!
Nina szemöldökét felvonva nézett a lányra és azon töprengett, hogyan lehet egyetlen agysejttel élni.
- És utána már nem féltél? Nem tudom a masztizásnak mi köze van a félelemhez.
- Képzeld, megnyugtatott!
- Na jó, nekem ehhez nincs türelmem korán reggel. Megyek hányni inkább! - vetette oda Nina, aztán kisietett a szobából, Ariana pedig kimászott az ágyból és az uborkáért nyúlt.

Míg Iggy ránézett barátnőire a vendégszobában, addig Shawn lezuhanyzott a lány fürdőjében, aztán törülközővel a derekán kilépett a szobába, hogy felöltözzön. Szégyenlősen összefonta karjait mellkasa előtt, amikor megpillantotta az ágyon ülő Dylant. A fiú egy videoklipet nézett a telefonját, majd felpillantott a nyíló ajtó zajára és Shawnra mosolygott.
- Jó reggelt!
- Neked is! Iggy átment a barátnőihez... - Shawn zavartan pislogott maga elé és próbálta kerülni Dylan pillantását.
- Tudom, de én hozzád jöttem. Nem akarom, hogy bántásnak vedd, nem tudom hogy mondjam... - A fiú a megfelelő szavak után kutatva forgatta szemeit. - Van pár ruhám, amit sosem fogok hordani. Van, ami soha nem is volt rajtam. Nem lesz rád mindegyik jó, mert magasabb vagy és nem egyforma a méretünk, de a pólók közül biztos lesz rád való és van pár pulcsim, aminek nekem túl hosszú az ujja, szerintem neked pont jók lennének. Szeretném, ha elfogadnád őket és nem éreznéd rosszul magad emiatt! - fejezte be pulcsija szélét csavargatva, majd bizonytalanul elmosolyodott.
Shawn mozdulatlanul állt a fürdő ajtajában még mindig saját testét ölelve és némán a fiút  nézte.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani... bocsánat! - mentegetőzött aggódva Dylan, mire Shawn végre megszólalt.
- Nem bántottál meg, nem haragszom... Rendes tőled, nagyon... de nem fogadhatom el. Azok a ruhák biztos drágák voltak és márkásak, én nem akarom elvenni tőled.
- Nem veszed el! Nekem nem kellenek. Nem sajnálatból akarom neked adni őket, hanem azt szeretném, ha jó kezekbe kerülnének. Kérlek, fogadd el! - Dylan felállt és közelebb lépett a fiúhoz. Közben bíztatóan, de kissé bizonytalanul mosolygott és megérintette Shawn meztelen vállát. - Kérlek!
A következő pillanatban olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számított. Shawnból zokogás tört fel; szégyenkezve elfordult és tenyerébe temetve arcát, rázkódó vállakkal sírt.
Dylan sietve összeszedte magát és Shawnt megkerülve szembe fordult a fiúval, hogy az ágyhoz kísérje őt. Miután leültek, Shawn még zuhanyzástól nedves hátára tapasztotta tenyerét és simogatni kezdte vizes haját, hogy megnyugtassa őt.
- Rosszat csináltam, igaz? - kérdezte szomorúan, mire a mellette ülő fiú megcsóválta a fejét.
- Nem... dehogy. Csak velem még soha senki nem bánt így... Én még nem kaptam senkitől semmit. Meghatódtam... és közben szégyellem magam, de nagyon, amiért nekem nincs semmim és másoknak kell adnia nekem, én meg soha nem tudok adni senkinek semmit... És nem értem, hogy miért van ez, hogy ha másnak van rendes apukája meg anyukája, akkor nekem miért nincs? Hogy én miért nem élhetek normális életet? Én nem azt kívánom, hogy gazdag legyek. Nekem annyi bőven elég lenne, ha nem kellene szégyenkeznem a ruháim miatt, ha lenne minden nap normális étel az asztalon és ha az anyám legalább egy kicsit is szeretne... Én csak egy gyerek vagyok, miért kell így éreznem?! - Shawn a szőnyeget bámulta, miközben előtört belőle minden addig elnyomott keserűség. Szinte levegővétel nélkül beszélt. Lehajtotta fejét és könnyei a törülközőre potyogtak.
Dylan tudta, milyen boldogtalannak lenni, de azzal, amivel a mellette ülő fiúnak kell megküzdenie nap, mint nap, neki még sosem kellett szembenéznie. Náluk otthon mindig volt ennivaló bőséggel, Veronica pedig a szeretetettől kezdve a ruhákig mindent megadott nekik. Elképzelni sem tudta, milyen lehet mindenélkül élni. Vajon Shawn életében van valami, ami boldoggá teszi őt? Amibe kapaszkodhat, ha minden más a mélybe próbálja rántani? Neki könnyebb volt, hiszen hiába bántottak az iskolában rendszeresen, ott volt Logan, a szülei és a testvére, akik tartották benne a lelket. Vajon Shawnban ki az, aki tartja? A fiú szavait hallgatva akaratlanul is kicsordultak könnyei, aztán szorosan magához ölelte őt és sokáig el sem engedte. Segíteni akart másokon. Ekkor tudatosult benne igazán, hogy ez az, amivel foglalkozni akar. Jobbá tenni azok életét, akik nem olyan szerencsések, mint amilyen ő. Biztonságot nyújtani azoknak, akiket bántanak, meghallgatni azokat, akiket nem hallgatnak meg, kiállni azokért, akikért senki nem áll ki és adni azoknak, akiknek nincs, aki adjon.
- Ne szégyelld magad! Te vagy a legerősebb ember, akit ismerek. Nem az határozza meg, mennyit érsz, hogy milyen körülmények között élsz, hanem az, hogy milyen ember vagy! Én itt leszek neked és Iggy és Logan is. És nem sajnálatból, hanem mert szeretünk! Ránk számíthatsz, és itt bármikor szívesen látunk! Ha nem érzed jól magad otthon, ide mindig jöhetsz. Most már nem vagy egyedül.
- Köszönöm...! - Shawn csupán ennyit tudott kipréselni magából, miközben Dylan vállába fúrt arccal zokogott.

Justin fejére tapasztott tenyérrel ült fel ágyában, miután felébredt. Forgott vele a világ és enyhe hányingert érzett, miközben laposakat pislogva, homályos tekintettel körülnézett a szobában. A szőnyegen kiürült vodkásüvegek hevertek, a nyitott ablakban pedig Zayn ült füvescigarettával a kezében, száján át kifújva a füstöt a szabadba.
- Te nem vagy másnapos? Hogy tudsz betépni az esti piálás után? - nézett rá fejét csóválva Justin, de aztán gyorsan abba hagyta a mozdulatot, mert rosszul lett. - Én mindjárt ide hányok...
Zayn a világért sem vallotta volna be, hogy csupán azért szívja füvescigijét, hogy megszabaduljon az este miatti bűntudattól és szégyenletesnek tartott érzéseitől. Magában tartani mindent fájdalmasan őrjítő volt, de beszélni képtelen volt arról, ami vele történik.
- Kutyaharapást szőrével, nem? Amúgy... - A fiú az ágy felé hajolva aggodalmas arccal barátjára pillantott. - Mire emlékszel a tegnapból?
- Hát... arra, hogy bebasztam. Meg hogy rappelni próbáltunk. Aztán...
Zayn ijedten meredt Justinra és felkészült az elkerülhetetlenre, de végül aggodalma alaptalannak bizonyult. Lassan, megkönnyebbülten kifújta a levegőt, mikor a fiú újra megszólalt.
- Azt álmodtam, hogy Demivel smárolok. Hogy itt van velem és hozzám ér, megcsókol... Nem akarom őt is elveszíteni!
- Nem fogod - nyugtatta meg Zayn. - Belátja majd, hogy butaság szakítani ilyenért. Ez már hónapokkal ezelőtt történt és nem tehetsz arról, hogy felkerült a netre. Szerinted Selena töltötte fel?
- Ha képes magáról Selena egy szajha néven weboldalt csinálni, akkor igen. De miért pont most tenné? Már nem is szokott próbálkozni nálam. Azt hittem, tovább lépett.
- Talán bekattant, mikor meglátott téged Demivel - találgatott Zayn. - Majd a suliban beszélünk vele. Menj, zuhanyozz le! Úgy nézel ki, mint egy darab szar - tette hozzá vigyorogva, mire Justin neki dobta párnáját.
- Faszfej!

Dylan kikísérte Logant, hogy a fiú hazaugorjon könyveiért és átöltözzön, mielőtt iskolába indulnak. Miközben félútig elkísérte őt a pázsiton át, beszámolt neki a Shawnnal történtekről, majd kissé félősen az arcára pillantott, amikor épp azt mesélte, hogy simogatta és magához ölelte a majdnem meztelen fiút.
- Most miért nézel ilyen megszeppenten? - vonta fel a szemöldökét csodálkozva Logan és szembefordult barátjával.
- Hát... nem vagy féltékeny?
- Nem. Jól tetted, hogy megölelted. Én is megtettem volna. Shawnnak szeretetre van szüksége és én biztos nem fogom elvenni tőle azt a keveset, amit kap. Annyira sajnálom őt... - sóhajtott Logan, majd Dylan kezéért nyúlt és megfogta. - Én bízom benned. Amúgy meg nagyon cuki vagy, amikor másokért aggódsz és segíteni próbálsz! Annyira szeretem, hogy ilyen nagy a szíved - mondta és nyomott egy csókot a fiú ajkaira. - Egy picit azért féltékeny vagyok. Sietek aztán találkozunk!
Logan felsietett a bejárati lépcsőn és a házba lépve megcélozta a konyhát, ahonnan főzésre utaló zajokat vélt hallani. Jean épp zöldségeket aprított a pulton, amikor belépett a helyiségbe.
- Szia anya! Azt hittem, dolgozol.
- Ma szabadnapos vagyok - felelte a nő, miközben kezébe vett egy élénk piros paradicsomot.
Logan bizonytalanul forgatta lábfejét, miközben a konyhaszekrénynek támasztotta vállát. Nem tudta, hogyan fogjon bele mondandójába. Félt, hogy anyja kiakad, ha kiböki, amit már napok óta megakart kérdezni.
- Iskola után Dylan átjöhet vacsorára? Úgy, mint a... párom. Ha megismered, biztos megkedvelnéd! Kérlek, adj egy esélyt! - mondta reménykedve, mire Jean felpillantott az arcára.
- Nem tudom, jó ötlet lenne-e. Nem hiszem, hogy készen állok rá...
- Kérlek! Ha Dylan nincs... Amióta együtt vagyunk, egyszer sem bántottam magam és azóta boldog vagyok. Sokat köszönhetek neki. Ha ő nem lenne, talán már...
- Talán mi?! - vágott közbe szúrós szemekkel anyja. - Mi az, hogy nem bántod magad? Ártottál magadnak korábban?! - hangja éles volt, de aggodalommal teli.
Logan lassan kifújta tüdejéből a levegőt és lesütötte a szemét. Már bánta, hogy felhozta a témát. El is felejtette, hogy otthon senkinek sem tűnt fel, amikor pengével vagdosta a csuklóját.
- Az már a múlt, anya. Depressziós voltam. Te is tudod... de mióta ismerem őt, sokkal jobban érzem magam. Ő a legjobb ember, akit ismerek. Csak adj egy esélyt!
- Rendben - egyezett bele Jean váratlanul. - Legyen. Ha tényleg ennyit segített, egy vacsorát kibírok. Egyébként is szörnyen érzem magam azért, ahogy viselkedtem, amikor öngyilkos akart lenni és kórházba került... Amiket az anyjának mondtam... Undorítóan viselkedtem. Mégis csak egy gyerek. Ha te lettél volna a helyében, én... Bocsánatot kell kérnem Veronicától azért, ahogy viselkedtem.
Logan meglepetten, de boldogan fürkészte anyja meggyötört arcát.
- Igazad van, szörnyen viselkedtél... vele is és velem is, de most jóvá teheted!
Jean letette a kést és közelebb lépett fiához, hogy magához ölelje őt.
- Annyira sajnálom azt, ahogy veled viselkedtem és amiket a fejedhez vágtam! Na meg azt is, hogy elakartalak küldeni! Meg tudsz bocsájtani?
- Persze! - lehelte Logan megkönnyebbülten. Abban reménykedett, hogy talán végre normális anya-fia kapcsolat alakulhat ki közte és Jean között. Hiányzott neki a szülői szeretet és azt szerette volna, hogy az asszony elfogadja őt és azt is, hogy csak  is Dylan az, aki neki kell.
- Mit főzzek? Van valami, amit szeretnél vacsira? Vagy... amit Dylan szeretne? - tette hozzá beletörődve.
- Dylannek mindegy, csak étel legyen - mosolygott Logan. - Na jó, a mákot nem szereti, azt tudom.
- Akkor csinálok egy kis mexikóit, rendben?
- Szuper! Gyorsan lezuhanyzok és indulok is a suliba. Köszönöm! - Logan hálásan mosolygott, nem csak a szájával, de a szemével is, aztán sarkon fordult, hogy az emeletre induljon.
- Zöldségsalátát csinálok, ha már nem lesz időd itthon reggelizni, teszek be neked belőle, hogy vihess a suliba! - kiáltott utána Jean. - Néha valami egészségeset is reggelizhetsz...

Iggy barátnői kíséretében lépkedett a folyosón, de szokásos bevonulása nem úgy sikerült, ahogy tervezte. Általában a diákok árgus szemekkel kísérik lépteit és vágyakozva néznek utána, ezúttal azonban legtöbbjük kisebb-nagyobb csoportokba verődve, összedugott fejjel bámulta az okostelefonok kijelzőjét. Egyesek vihogva, mások döbbenten néztek egymásra, Iggyről viszont legtöbbjük tudomást sem vett.
- Ezekbe meg mi a szar ütött?! - csattant fel méltatlankodva, mikor beléptek az osztályterem ajtaján.
- Nem láttátok?! - csodálkozott Charli, mire barátnői megtorpantak és felé fordultak.
- Mit kellett volna látnunk?
- Selena pornóvideóit.
- Bocsi, de túlságosan elvoltunk foglalva azzal, hogy az éjjel betörtek hozzánk... de úgy emlékszem, ezt reggel már meséltem a telóban is - forgatta a szemét haját igazgatva Iggy, mire barátnője elszégyellte magát, aztán a pletykálás reményében ismét felcsillant a szeme.
- Valaki csinált Selenáról egy weboldalt, ahová videókat töltött fel, amiken különböző pasikkal kefél. Szerintem most az egész suli azokat nézi!
- Van, akinek még újdonság, hogy Selena egy lotyó? - vonta fel szemöldökét Iggy, majd barátnője idegessé vált ábrázata láttán értetlenül hozzátette. - Mi bajod van?!
- Hát... a Justinos videó is felkerült - hangzott a felelet halkan, behúzott nyakkal.
Iggy megkereste tekintetével az Emma mellett ülő Demit, aki épp lehajtott fejjel bújta tankönyvét, aztán Justin után kutatott. A fiú Zaynnel ült padjában és vörös arccal próbálta kizárni a külvilágot. Néha azonban lopva Demi felé pillantott, a lány viszont tudomást sem vett róla.
- Justin már nem az én problémám. Szerencsére már semmi közöm hozzá, de úgy látom, Demivel nem éppen boldog bimbódzó kapcsolatuk! - Iggy elégedetten hátravetette haját a válla fölött és összecsapta tenyerét. - Selena pedig mindenki szemében csupán egy ringyó marad. Egyébként is untam már, hogy próbál a középpontba férkőzni, ahol csak is számomra van hely.
- De mindenki róla beszél... ha úgy nézzük, elérte, amit akart! - töprengett Charli.
- Senki sem figyelt a bevonulásunkra! - panaszkodott Nina felháborodva. - Ilyen még soha nem volt...
Iggy kénytelen volt elismerni, hogy barátnőinek igaza van.
- Persze, a szex mindenkit érdekel, de miután kicsámcsogták magukat, senki sem fog vele foglalkozni. Én keményen dolgoztam azért, hogy oda jussak, ahol vagyok! A külsőmben és imidzsemben sok munka van, és a pompon csapat kapitánysága sem csupán az ölembe hullott! Nehéz munka van minden egyes koreográfiában nem beszélve a blogomról és a posztjaimról, na meg a partykról, amiket rendszeresen adok és amiken fellépek! Az nem lehet, hogy más meg csak úgy népszerűvé váljon csupán azzal, hogy ringyó!
- Kim Kardashian is a pornójával futott be - emlékeztette Nina.
- Elegem van... valamelyikőtök azonnal hozzon nekem valami rostosat!
- Miért nem hoz Shawn?! Vagy őt nem ugráltatod, csak minket? Nem értem, vele miért kivételezel, mikor egy nagy senki, mi meg évek óta a barátnőid vagyunk!
- Elnézést, mit mondtál?! - csattant fel éles hangon Iggy és megbotránkozva Ninára meredt. - Shawn nem tartozik a klikkünkbe, nem fogok átmenni az osztálytermébe, hogy leküldjem a büfébe innivalóért! Egyébként is van elég baja.
- Engem az nem érdekel.
- Itt vagy még?! Az árnyékodnak már a lépcsőn kellene járnia! - torkollta le barátnője, az pedig végül kelletlenül sóhajtott és Arianához fordult.
- Hozz egy epres Cappyt!
- Nem nekem mondta Iggy, hanem neked - felelte a lány és a helyére indult, Nina pedig ingerülten kicsapta az ajtót és duzzogva elsietett.
- Mi az, gondok vannak az édenben? - lépett oda boldogan Kat lófarokba fogott haját csavargatva.
- Rád még tíz másodpercet sem akarok szentelni, úgyhogy ne szólíts meg még egyszer! - torkollta le Iggy, de azért még mosolyogva hátrafordult helyére indulván, hogy odaszúrjon a lánynak. - Pláne nem azzal a rúzzsal, amit magadra kentél.
- Bohóckurva - vihogott Charli, miközben elhaladt a sötét lila ajkú Kat mellett.
Selena úgy lépett be a terem ajtaján, mintha az iskola sztárja lenne. Szögegyenes haját dobálva megdermedt a küszöbön állva, hogy mindenki megcsodálhassa mélyen kivágott dekoltázsát és forrónaciba bújtatott combjait. Miley és Kristen jól mutattak két oldalán hasonló, platinaszőke frizurájukkal, bár egyikük sem tűnt elragadtatva barátnőjük szereplésétől.
- Menj már odébb! Még a mensim is megjön, mire megmozdulsz! - csattant fel türelmét vesztve Kristen és félrelökte az ajtóban pózoló Selenát, hogy végre a helyére mehessen. Fekete bőrszoknyájában, szegecses magassarkújában és nyakörvre emlékeztető kiegészítőjével egészen vad látványt nyújtott. Mélyvörös ajkai, a fekete szemceruza és a tupírozott haj pedig csak még feltűnőbbé tette kinézetét.
- Ezt még megbánod, te madárijesztő! - vicsorgott Selena, majd sietve rendbeszedte magát és mosolyt erőltetett arcára. - Menj, hozz nekem inkább egy kávét a büféből!
- Hozz magadnak, van két lábad! Én megyek a budira, hátha belém csúszik valami - vetette oda Kristen, aztán ledobta táskáját és fenekét rázva kisétált a teremből.
Selena dühösen nézett utána. Szeme sarkából látta, hogy Iggy és barátnői rázkódnak padjukban a nevetéstől, de inkább úgy tett, mintha ott sem lennének. Nem akart örömet szerezni nekik azzal, hogy figyelmet szentel nekik.
- Láttam a videóidat, te aztán imádod a faszt! - kiáltotta oda Kat elégedett mosollyal az arcán.
Selena, aki már tudott a róla készült weboldalról, megvonta a vállát.
- Ez igaz.
- Téged nem zavar, hogy pornósztár lettél? - nézett rá megütközve a lány.
- Nem, miért zavarna? Felőlem az nézi, aki akarja! Bár jobban örülnék, ha pénzt is kapnék érte, azért remélem sokan recskáznak rólam fantáziálva.
- Te vagy a legnagyobb szajha, akit életemben láttam! - kapcsolódott be Demi. Képtelen volt megállni, hogy ne szúrjon oda a lánynak. Ahhoz túlságosan sok volt benne a keserűség.
- Kikérem magamnak! - csattant fel sértődötten az egyik pad tetején nyújtózkodó Miley. - Azt hittem, az én vagyok!
Közben a padjában ülő Logan Dylanhez fordult.
- Mondtam anyának, hogy átjössz délután vacsorára és képzeld, beleegyezett és tök jó fej volt! Ugye átjössz?
Dylan hitetlenkedve pislogott rá.
- Komolyan?! El sem hiszem... Kicsit félek tőle és Roberttől, de még szép, hogy ott leszek! - mondta és puszit nyomott barátja arcára, mire az fülig elpirult.

McCall tanárnő negédes mosolya láttán az egész osztály sejtette, hogy semmi jóra nem számíthatnak. Sejtésük néhány perccel később be is igazolódott, amikor a nő bejelentette, hogy röpdolgozatot írnak és megkérte Kayát, ossza ki a feladatsort.
A lány végigjárt a padok között, majd fülig elpirult, amikor Iggyvel véletlenül összeért a kezük, miközben átadta neki az egyik lapot.
Kristen ekkor lépett be az ajtón száját törölgetve, majd minden további nélkül a helyére indult.
- Ha már késve érkezel az órára, legalább annyit mondhatnál, hogy elnézést! - vetette oda ingerülten McCall, miközben a lány ledobta magát a székére.
- Elnézést!
- Hol lófráltál?
- Éppen cumiztam!
A tanárnő feje ellilult, aztán nyálesőt zúdítva az első padban ülőkre felcsattant.
- Te szégyentelen! Igazolatlan órát írok be a késésedért!
- Akkor inkább megyek és folytatom, amit félbehagytam! Úgyis olyan, mintha itt sem lennék! - Azzal Kristen felállt és McCall dülledő szemei kíséretében elhagyta a tantermet.
- Bajusz! - hallották a diákok, mielőtt becsukta maga mögött az ajtót.
Ezután mindenkinek öt perce volt, hogy kitöltse a feladatlapot, az ingerült tanárnő ugyanis úgy döntött, idő előtt beszedi a dolgozatokat.
- Köszönjétek a drágalátos kisasszonynak!
- Miért szív mindenki amiatt a kis lárva miatt?! - puffogott Nick, aki még puskázni akart.
McCall elengedte füle mellett a fiú kérdését és elégedetten helyet foglalt asztala mögött.

Szünetben Justin elhatározta magát és minden bátorságát összeszedve a mosdóba igyekvő Demi után sietett.
- Hé, várj!
A lány megtorpant és bizonytalanul megfordult, tekintetük találkozásakor pedig egy egész sornyi jelenet lepergett lelki szemei előtt, melyeken soha meg nem történt ölelések, csókok és téli, havas séták követték egymást. Fájdalmas volt elszakítania gondolatban a szalagot és visszatérni a jelenbe, hiszen tudta, hogy álmai talán már sosem válnak valósággá. Képtelen volt megbirkózni a ténnyel, hogy az egész iskola Justint bámulja, amint épp egy másik lánnyal szexel.
- Szükségem van egy kis távolságra, értsd meg, kérlek! - mondta szinte könyörögve. Jól tudta, ha enged Justin kérlelésének, nem lesz elég ereje hátat fordítani.
- Nekem pedig rád van szükségem! Ne taszíts el magadtól... Már így is olyan, mintha a Pokolban lennék. Annyira szarul érzem magam... gondold magad a helyembe! Mindenki láthat szex közben. Pedig azt a videót a tudtomon kívül csinálta Selena. Szerinted én örülök ennek?! Tudod, milyen szar érzés, hogy akaratom ellenére mindenki láthat meztelenül?! Erre még te is ellöksz magadtól, pedig ha hozzád bújhatnék, könnyebben átvészelném! Miért büntetsz olyanért, ami még jóval kettőnk előtt történt? - Justin kétségbeesetten hányta egymás után a szavakat, Demi pedig elbizonytalanodva nézte őt. Őrjítő késztetést érzett arra, hogy szorosan magához ölelje a fiút, de mintha egy láthatatlan fal választotta volna el őket egymástól. Képtelen volt akár egy lépést is tenni Justin irányába. Ekkor épp elhaladt előtte két fiú a folyosón, akik összedugott fejjel a kezükben tartott telefon kijelzőjét bámulták. Demi már annyiszor hallotta aznap a Selenáról készült videókat, hogy akaratlanul is felismerte már a lány kéjes nyögdécselését.
- Soha nem fogom megérteni, hogyan tudtad eldobni Iggyt ezért az utolsó ringyóért... Akkor sem nyúlnék hozzá, ha fizetnének érte! - Azzal sarkon fordult és sietve megindult a mosdó felé, mielőtt még Justin kísértésbe ejthette volna kölyökkutya nézésével.

Miley épp egy meleg szexmagazint lapozgatott, hogy megjöjjön a kedve egy kis hancúrozáshoz, amikor Zayn lehuppant Selena üresen álló székére.
A lány szemét forgatva lapozott újságjában és próbált úgy tenni, mintha nem vette volna észre a mellette ülő fiút, de az nem adta fel egykönnyen.
- Suli után dughatnánk valami izgi helyen, mondjuk a Meki mosdójában. Benne vagy?
Miley benne lett volna, de tudta, hogy el kell fojtania Zayn iránt érzett vágyait, ugyanis ő volt a felelős azért, hogy az utóbbi időben nem vágyott másokkal való együttlétre Ehhez hasonló pedig még soha nem fordult vele elő korábban.
- Bocs, de mára már van szexpartnerem, nem is egy. Talán majd máskor - nézett fel mosolyt erőltetve arcára, amit Zayn egy hitetlenkedő fejcsóválással viszonzott.
- Mondd le, úgysem lenne olyan jó senkivel se, mint velem!
- Nem vagy egy kicsit túlságosan is elszállva magadtól?! Nekem már olyan orgiákban volt részem, amikről te álmodni sem mersz! Azt hiszed, egymagad kenterbe vered mindezt?!
Zayn nem bizonytalanodott el. Magabiztosan mosolygva bólintott és ujjbegyével finoman megérintette a lány nyakszirtjét.
- Szerintem egyik pasitól sem tudsz akkorát élvezni, mint tőlem.
Az érintéstől Mileyt akaratlanul is kirázta a hideg, de úgy tett, mintha közönyös maradt volna.
- Téves. Selena úgy kinyalt a minap, hogy majdnem elsírtam magam. Most pedig bocsi, de szeretnék koncentrálni!
- Mire? - Zayn közelebb hajolt és belekukkantott a magazinba, amit Miley lapozgatott. Az aktuális oldalon épp két sportos, félmeztelen férfi csókolózott kigombolt farmerban, egymás testét érintve. Érezte, hogy elvörösödik és hirtelen melege lett kapucnis pulcsija alatt. Sietve elfordította tekintetét és nemtörődést színlelve hintázni kezdett a székén. Mileyt azonban nem tudta becsapni.
- El is felejtettem, hogy ez számodra kényes téma... - mosolygott. - Még mindig azt hazudod magadnak, hogy nem cuppannál rá Dylan farkára? Ne szégyelld, én is rácuppannék!
Zayn sötét pillantást küldött a lány felé, aztán vicsorgásnak is beillő arckifejezést öltött.
- Te kinek nem?! Ne csinálj úgy, mintha jobban ismernél, mint én magamat!
Amit pedig akkor mondtam a kocsiban, felejtsd el! Biztos bezavart a kóma... Engem nem érdekelnek a pasik. Undik!
- Hát persze. Nézz a szemembe és mondd, hogy nem élveznéd, ha mondjuk az ágyon feküdnél és Dylan épp a meztelen tested nyalogatná! Utána meg...
- Elég! - vágott közbe dühösen a fiú. - Hagyj békén a faszságaiddal! Leszarom azt a kis buzigyereket és inkább felejtsd el, hogy dugni hívtalak! Teljesen lelankad tőled a farkam - azzal felállt és faképnél hagyta a lányt.

Míg Taylor lement az iskola mögé, hogy elszívjon egy cigarettát, Ed kihasználta az alkalmat és leült Luke mellé, hogy tanácsot kérjen tőle. Senkivel sem volt az osztályból igazán baráti kapcsolatban, de a fiú mindig kedves volt hozzá és minden nap váltottak legalább néhány szót. Így félve bár, de végül rászánta magát a segítségkérésre.
- Mizu? - fordult felé Luke füzetéből felpillantva. - Ez a matek nekem valahogy nem az erősségem...
- Arra gondoltam, hogy te talán tudnál segíteni - kezdte bizonytalanul Ed. - Arianáról lenne szó. Nagyon... tetszik nekem. Elvittem egy randira, de nem történt semmi. Te olyan jól elvagy Taylorral. Nem tudsz valami tanácsot adni? Nem igazán vagyok jártas a témában... mit csináljak, hogy érdekeljem őt?
Miközben lélegzetét visszafojtva várta a választ, Luke hátradőlt a székén és gondolataiba merülve a feje búbját vakargatta.
- Hmm... Lássuk csak! A farokrajzoláson kívül vajon mi érdekelheti még Arianát...? Figyelj, a csajok általában örülnek a virágnak vagy valami apróságnak. Lepd meg egy szál rózsával vagy egy doboz bonbonnal, bár nem hiszem, hogy ezek a szupermodellek esznek olyat... Inkább maradjunk a virágnál. Elmondhatnád, hogy jól érezted magad a randitokon és szeretnéd megismételni, ha ő is benne van.
- Szóval virág? - vonta fel a szemöldökét töprengve Ed. - Ennyi lenne? Azt hittem, ennél bonyolultabb a dolog.
Luke elvigyorodott és vállon veregette a mellette ülő fiút.
- Kis lépésekben tovább jutsz. Erre azt szokták mondani, hogy Párizs sem egy nap alatt épült.
- Róma - javította ki Ed, majd a fiú értetlen arckifejezését látva hozzá tette. - Nem Párizst szokták mondani, hanem Rómát.
- Felőlem Berlint is mondhatják, nekem mindegy - Luke elvigyorodott, mielőtt folytatta. - Ha bejön a virág, jövőhéten talán már együtt festegethettek falloszokat a réten.
- Ha-ha-ha, nagyon vicces!

Közben Iggy bosszankodva figyelte, hogy néhány kilencedikes fiú a terembe lépve nem hozzá, hanem Selenához indul autogramért esedezve.
- Te vagy a kedvenc pornósztárom! - mondta egyikük izgatottan, miközben a lány élvezettel lapra firkantott aláírását.
- Esetleg... élesben is megnézhetnénk? - kérdezte egy másik reménykedve.
Selena végignézett a csapaton és felnevetett. Bár volt már dolga kilencedikesekkel, ezek a fiúk azonban még hetedikesnek sem néztek ki.
- Ne haragudj, de szerintem a ti fütykösötök még el sem kezdett pelyhedzeni. Maradjatok egyenlőre a recskázásnál. Még nem érettetek meg egy olyan szexistennőre, amilyen én vagyok.
Iggy igerülten a mellette ülő Charlihoz fordult.
- Nem hiszem el, hogy idáig süllyedtünk! Autogramot kérnek tőle, csak mert többen hajtottak át rajta, mint a zöld lámpán...
- Mi? - nézett fel telefonjából barátnője, amiért egy megrovó pillantás volt a jutalom. - Bocsi, csak Harrynek írtam.
Iggy szemét forgatta, aztán kelletlenül Selena felé bökött fejével és elismételte mondandóját.
- Sajnos ilyen világban élünk. Mindenkit csak a szex érdekel, de ne aggódj! Jövőhéten már senki sem fog foglalkozni vele - nyugtatta Charli.
- Úgy legyen! Viszont a biztonság kedvéért ma este feltöltök néhány bikinis képet a közösségi oldalaimra, hogy magamra vonjam a figyelmet.

Iskola után Kaya az ágyában feküdt és laptopjával az ölében Iggy Instagram fotóit nézegette. Az egyik bikinis kép láttán aztán akaratlanul is beharapta alsó ajkát és érezte, hogy bőre hirtelen forróbbá válik a kelleténél. Hevesen dobogó szívvel a jobb sarokban álló X-re kattintva sietve kilépett az oldalból, aztán félre tolta laptopját és hanyatt fekve a plafonra bámult. A lány látványa által kiváltott érzései bűntudatot ébresztettek benne, de a kíváncsiság életében először felülkerekedett szégyenén. Tudni akarta, hogyan szeretkezik két lány, és bár soha nem nézett korábban még tizenhatéven felülieknek szánt filmeket sem, izgatottan felült az ágyban és ismét az ölébe húzta laptopját. Ha valaki néhány héttel korábban azt mondta volna neki, hogy hamarosan leszbikus pornót fog nézni, megbotránkozva és sértődötten nézett volna az illetőre, mintha állítása képtelenség és undorító lenne. Most azonban azon volt, hogy ügyetlenül a keresőmezőbe írja a számára káromkodásként ható szavakat és a kidobott talalátok között szörfözve rákattintson az egyik videóra, amin egy szőke és egy barna hajú lány volt látható, amint meztelenül egymás testét simogatták. Kaya érdeklődve figyelte, hogyan nyalogatják egymást a felnőttfilmesek, majd hogyan csúsztatják a másikba ujjaikat, de amikor előkerült egy órási, fekete vibrátor, ijedten bezárta az oldalt és összecsukta laptopját. Nem tudta elképzelni, hogy valaha is ilyesmiket helyezzen magába, vagy valaki más tegye ezt meg helyette. Bár abban szinte biztos volt, hogy ha Iggy akarná, akkor annak nagyon nehezen tudna nemet mondani...
Hogy bűntudatát valamelyest sikerüljön elnyomnia, felnyitotta az Ószövetséget és szétszórtan olvasni kezdte az apró betűkkel írt szöveget. A sorok azonban összemosódtak, ő pedig semmi mást nem látott a lapokon, mint Iggy apró bikinibe bújtatott testét és az ő ujjait a lány puha, finom bőrén.

Dylan úgy ült az ebédlőasztalnál, mintha a kivégzésére készülne. Farmernadrágját gyűrögette az asztal lapja alatt és próbált nyugodt kifejezést arcára ölteni, miközben legbelül megállás nélkül azt mondogatta egy hang, hogy pattanjon fel és meneküljön, míg tud. Logan ott ült mellette és remegő kezéért nyúlt, hogy észrevétlenül megszorítsa azt. Magán érezte a fiú aggodalmas pillantásait, de nem emelte fel tekintetét az előtte heverő sajtkrémlevesről. Jean és Robert az asztal két végében foglaltak helyet; a nő csendesen kanalazta levesét, míg a férfi undorodva újra és újra a fiúkra nézett. Végül nem bírta megállni, hogy ne szólaljon meg.
- Most akkor melyik a csaj közületek?!
- Egyikünk sem! - forgatta a szemét Logan bosszankodva. - Ha csajjal akarnánk járni, nem lennénk együtt.
Robert gúnyosan elvigyorodott.
- Márpedig valamelyikőtök kénytelen eljátszani a nő szerepét... Ha érted, mire gondolok.
- Ha már itt tartunk... ti éltek szexuális életet? - érdeklődött Jean aggodalmas arckifejezéssel, mire Dylan fülig elvörösödve köhögni kezdett, Logan pedig bosszúsan tiltakozott.
- Anya, nem! És ezt ne most beszéljük meg, légyszi!
- Én csak nem tudom elképzelni... ne haragudj! Nem tudom, hogyan... Ne nézz így rám! Tudod, hogy óvatosnak kell lenni, a szex nem játék!
- Még egyikőtök sem csajozott be soha? - kíváncsiskodott Robert, miközben repetát szedett magának.
- Nem - vágták rá kórusban a fiúk, mire felvonta a szemöldökét.
- Akkor honnan a fenéből tudjátok, hogy nem lenne jó? Húzzatok meg valakit, talán még lehet rajtatok segíteni!
Dylan kínjában teljes figyelmét a kezében tartott kanálra próbálta összpontosítani, nehogy olyasmi csússzon ki a száján, amivel végül az egész vacsorát tönkretenné. Tudta, milyen fontos ez az egész Logannek és semmiképp sem szerette volna elszúrni a próbálkozásait azzal kapcsolatban, hogy Jean elfogadja őket.
- Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy feküfj le egy pasival, mert amíg nem próbáltad, nem tudod, tetszene-e vagy sem! - vetette oda Logan ingerülten.
Nevelőapja undorodva úgy tett, mint aki a padlóra köp.
- Én nem vagyok aberrált, mint te vagy a barátocskád. Hogy képzelted, hogy idehozod vacsorára, anyád szeme elé?! Nincs benned semmi szégyenérzet...
- Robert, kérlek, tűrtőztesd magad! - szólt rá Jean inkább kérlelő, mintsem parancsoló hangnemben.
Logan mély lélegzetet vett és Dylanre pillantott, hogy megnézze, hogyan viseli barátja az immáron rossz ötletnek bizonyuló vacsorát. Bánta már, hogy felvetette anyjának az ötletet és belerángatta a fiút. Tudhatta volna, hogy Robert jelenlétében semmi jó nem sülhet ki a dologból és szidta magát, amiért ennek ellenére belevágott. Pedig csupán azt szerette volna, hogy Jean végre megismerhesse Dylant és ráébredjen, hogy a fiúnál tisztább lelkű emberrel még sosem találkozott.
- Logan, kivinnéd a tányérokat és behoznád a mexikóit a konyhából? - fordult Jean fiához, az pedig kelletlenül bólintott és szeme sarkából barátját fürkészve lassan felállt és az ajtó felé indult. Nem szívesen hagyta őt magára a szüleivel, de nem akart Jeannel akadékoskodni.
Amint elhagyta a helyiséget, Jean Dylanre emelte tekintetét és fojtott hangon megszólalt.
- Belementem ebbe a vacsorába, mert Logan fontos számomra és tényleg próbálkozom, hogy jobb anya legyek. Viszont képtelen vagyok tétlenül nézni, hogyan teszi tönkre az életét! Biztos vagyok benne, hogy ha még valóban vonzódik is a fiúkhoz, a lányok sincsenek kizárva a képből. Nem tudom, mivel hálóztad így be, valószínűleg én is hibás vagyok ebben. .. Szeretetre, törődésre volt szüksége és te megadtad neki így most azt hiszi, szerelmes beléd. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy átmeneti időszak és később rájön, mi az, amire igazán szüksége van! Egy barátnőre, aztán feleségre, gyerekekre. Egy családra. Nem fogom eltiltani tőled, mert csak annál jobban veled akarna lenni, ebből már tanultam. Megtűrlek, de ne hidd egy pillanatra sem, hogy támogatom azt, ami köztetek van! Sosem voltak Logannel ilyen problémák, míg te meg nem jelentél! A saját életed úgy teszed tönkre, ahogy akarod, de a fiamét biztosan nem fogod!
A közeledő léptek hallatán Jean felállt és az ajtó felé indult hogy kinyissa.
Dylan lehajtott fejjel, némán bámulta ölében reszkető kezeit és azon igyekezett, hogy visszatartsa előtörni készülő könnyeit. Nem kezdhet el sírni, nem ronthatja el Logan kedvét. Kénytelen volt tartani magát, pedig legszívesebben világgá rohant volna. Azon tűnődött, hogyan hihette akár egy pillanatra is, hogy Jean néhány hét leforgása alatt teljesen megbékélt a kapcsolatukkal és elfogadja őt, mikor nem is olyan rég még egy másik kontinensre akarta küldeni a fiát, csak hogy elválaszthassa őket egymástól. Felnézett a lábassal a kezében visszatérő Loganre és minden lelkierejét összeszedve halványan rámosolygott, miközben arra gondolt, hogy valószínűleg barátja is csupán a remény miatt beszélte be magának, hogy a dolgok megváltoztak.
Ezt a reményt pedig nem veheti el tőle. Legalább ezen az estén nem.
Dylan szörnyen érezte magát, de nem saját magát sajnálta leginkább, hanem  a fiút, akinek ilyen családban kell élnie. Akit az anyja nem hajlandó elfogadni annak, aki. Jean arra vár, hogy megváltozzon és olyan legyen, amilyennek ő akarja látni, ahelyett, hogy úgy szeretné, ahogy van.
Dylan tartott attól, hogy színt valljon saját szülei előtt, de tudta, hogy neki sokkal könnyebb dolga lesz, mint Logannek.
A fiú közben visszaült mellé és kedvesen rámosolygott ő pedig nem vágyott semmi másra, csak hogy végre kettesben lehessenek és egymáshoz bújjanak. Miután étvágytalansága ellenére sikerült néhány kanállal magába erőltetnie a főételből, csendesen megvárta, míg mindenki végez az evéssel, aztán felállt.
- Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt! - mondta kelletlenül, mire Jean hálásan rámosolygott.
- Egészségedre!
Logan kikísérte Dylant és búcsúzáskor megígérte neki, hogy miután elmosogat és lezuhanyzik, átmegy hozzá. Egy lopott csókkal elköszöntek egymástól, aztán megindult a konyha felé.
Anyja épp a tányérokat pakolta a mosogatóba, amikor belépett az ajtón.
- Köszönöm, hogy próbálkoztál és kedves voltál Dylannel. Nagyon sokat jelent.
- Nem kell megköszönnöd és ne vedd magadra Robert beszólásait!
- Már megszoktam.
Miután Logan becsukta a bejárati ajtót maga után, Dylan gyorsított a léptein, majd rohanni kezdett a kapu felé. Maga mögött akarta hagyni a vacsorán történteket, minden keserűséget és dühöt, amit elnyomott magában, de Jean szavai még mindig ott visszhangoztak a fülében. Üldözték őt, mint egy rémálom hirtelen ébredés után. Feltépte a kaput és végigrohant a macskaköves ösvényen, de a bejárat előtt aztán megtorpant és lekuporodott a legfelső lépcsőfokra. Könnyei a betonra hullottak, mintha egymást kergetnék, aztán előhalászott zsebéből egy szál cigarettát és szipogva meggyújtotta. Reszkető kézzel emelte el szájától és fújta az éjszakába füstjét, miközben arra gondolt, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem fogják elfogadni őt, akik nem fogják tolerálni a Logannel való kapcsolatát, akik furcsa, megvető pillantással néznek majd rá; de mindez nem számít, ha ez az ára annak, hogy együtt lehessenek. Inkább elvisel minden sérelmet, mintsem azt kelljen elviselnie, hogy elveszíti Logant. Akárhogyan is próbálkozik majd Jean, nem hagyhatja megfélemlíteni magát. Harcolnia kell a szerelmükért, mert ha valami, hát az minden harcot megér.

Dylan