47. Fejezet: Különféle küzdelmek

Iggy lekuporodott a fal tövébe és tehetetlenségében hajába markolva sírt, miközben Logan dühösen rúgdosta az ajtót. Dylan mellé lépett, hogy segítsen neki, Ariana pedig lehajolt barátnőjéhez, hogy megnyugtassa őt.

Nina felháborodva Iggyhez fordult.

- Csak nem sírsz amiatt a nyomi miatt?! Mi lett belőled?! Fel nem foghatom, mi ütött beléd! Három hónapja még kilencedikeseket téptél meg, ha ideges voltál! Most pedig nézz magadra, itt zokogsz amiatt a...

- Fogd már be, te idióta! - förmedt rá a lány ingerülten.

- Inkább ő, mint mi!

- Szerintem meg inkább te! Akkor legalább nem idegesítenél.

- Rajzoljak neked egy péniszt? Engem az mindig megnyugtat - kérdezte segítőkészen Ariana, miközben Iggy haját simogatta.

Az vetett rá egy gyilkos pillantást, de végül nem szólt egy szót sem. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattant és az egyik fal előtt álló szekrényhez lépett.

- Fiúk! Úgy emlékszem, hogy itt van egy keskeny ablak a szekrény mögött! Gyorsan toljátok el!

Dylan és Logan a szekrényhez sietett és két oldalról odébb húzták. Mögötte a plafon alatt a falon valóban volt egy apró ablak, amin keresztül sápadt holdfény szűrődött a sötét pincébe.

- Ezen nem fér ki a seggem - méltatlankodott fejét csóválva Iggy, aztán Arianához fordult. - Neked kell kimásznod rajta, te vagy a legkisebb közülünk! Te talán kiférsz rajta.

A lány megszeppenten nézett vissza rá.

- És mit csináljak, ha kimásztam?

- Nem tudom, kerüld meg a házat és tereld el valamivel a betörők figyelmét, mielőtt kinyírják Shawnt! Minden rajtad múlik, úgyhogy ne szúrd el!

- Rendben, megteszem érted, mert szeretlek - bólintott Ariana haját csavargatva. - De hogy érjem el az ablakot? Nem tudok repülni.

- Majd Dylanék felemelnek. Vigyázz magadra! - Iggy magához ölelte a lányt, aztán Ariana a falhoz képett, Logan pedig a nyakába vette, hogy elérhesse az ablakot.

Nehézkesen bár, de végül sikeresen áthúzta testét a keskeny résen. Közben a többiek egy emberként rezzentek össze a fentről érkező fájdalmas sikoly hallatán.

Iggy jobb híján az ajtóhoz rohant és rángatni kezdte a kilincset, de az csak nem adta meg magát.

Dylan a lányhoz lépett és a vállára tette tenyerét. Ő is rettegett és aggódott, de mindenképp szerette volna megnyugtatni testvérét, így hát próbált bizakodó hangnemet megütni, amikor megszólalt.

- Minden rendben lesz! Legalább tudjuk, hogy Shawn még él.

- Jó, csak tudod milyen Ariana... mi van, ha őt is elkapják és mindketten meghalnak, amíg mi itt senyvedünk?!

Ijedten kapták fejüket az ajtó felé az éles kalapálásra. Logan időközben talált egy kalapácsot az egyik szekrényben és azzal próbálta szétverni az ajtó zárát.

Ariana közben óvatos léptekkel megkerülte a házat és nesztelenül kinyitotta a bejárati ajtót, hogy belessen rajta.

Szíve a torkában dobogott és egész testében reszketett, miközben bedugta fejét a nyitott résen át. Az egyik férfi a nappali közepén állt kezében magasba emelt késsel, a véres arcú Shawn pedig előtte térdelt hátrakötözött kezekkel. Könnyes szemeit Arianára emelte, mire a betolakodó hárafordult, hogy kövesse tekintetét.

A lány felsikkantott a harisnyába bújtatott arc láttán, de tudta, nincs vesztegetni való ideje. Sietve kibújt összes ruhájából és hátradobta hosszú haját a válla felett, hogy a férfi meztelen teste teljes egészében gyönyörködhessen.

- Gyere, érints meg! Azt akarom, hogy tégy magadévá, itt és most!

Az elnyert pillanat elég volt ahhoz, hogy Shawn talpra álljon és hátulról kigáncsolja támadóját. Az megcsúszott az egyik perzsaszőnyegen és orra bukott, a kezében tartott kés pedig éles hanggal végigcsúszott a fényes csempén.

- Siess, szaladj érte! - kiabálta Shawn kétségbeesve, mire Ariana a kés után rohant és felkapta azt, épp mire a harisnyás feltápászkodott a földről és felé lódult.

Ekkor egyszerre több dolog is történt. Ariana reszkető kézzel maga elé tartotta a kést, közben megjelent az ajtóban Iggy és Dylan, a lépcső tetején pedig a másik betörő feltehetőleg egy zsáknyi ékszerrel és különféle értékkel megrakodva. Mielőtt bárki is megmozdulhatott volna, a bejárati ajtó túloldaláról rendőrautó szirénáinak hangja ütötte meg a jelenlévők fülét. A két betolakodó rémülten a hang irányába kapta a fejét, majd egyikük gondolkodás nélkül a konyhából nyíló hátsóajtó felé vette az irányt. A másik zsákját a hátára vetve lerohant a lépcsőn és követte őt.

Néhány másodperccel később csörömpölés és hangos csattanás szűrődött a nappaliba. Iggyék a konyha felé igyekeztek, a nyitott ajtó mögött pedig ott feküdt az aszfalton mindkét harisnyás alak nyakláncokkal, ékszeresdobozokkal és ruhákkal beterítve. Logan felettük állt kárörvendő mosollyal az arcán.

- Mi történt? - kíváncsiskodott az Iggy mögött értetlenül ácsorgó Ariana.

- Az, hogy a barátaimat nem bánthatja senki! A szirénák hangja csak a telefonomról szólt, amit az ajtó elé raktam, Logan pedig a hátsó bejáratnál várta ezeket az idiótákat, mert reméltük, hogy erre próbálnak majd menekülni - magyarázta a lány.

- Lelocsoltam mosogatószerrel az ajtó előtt, hogy elcsússzanak - tette hozzá elégedetten Logan, aztán megszólaltak a valódi szirénák és a konyhát pillanatok alatt ellepték a rendőrök.

Justin pólóban és bokszeralsóban feküdt az ágyán. Fejét a falnak vetette és szerelmes dalokat hallgatva egy üveg vodkát iszogatott. Magányos volt és csalódott, dühös és szomorú, amiért az egész világ számára elérhetővé vált élete legsötétebb, legszégyenletesebb pillanata. Az, amikor Iggyt megcsalva lefeküdt Selenával. Demi hátat fordított neki, így nem maradt semmi sem, ami vígasztalhatná. Képtelen volt felfogni, hogyan változhatott kiapadhatatlan folyó módjára áradó boldogsága egyik pillanatról a másikra egy kiszáradt mederré, amiben minden elpusztult. Az élete megint romba dőlt, mint egy bizonytalan kártyavár, és ismét azon tűnődött, mennyivel jobb lenne nem létezni, mint szenvedni csupán. Zayn azonban hamarosan megjelent szobája ajtajában, hogy felvidítsa őt. Mint sokan mások, ő is látta már a weboldalra feltöltött videót. Elfogta a szégyen, amikor arra gondolt, hogy a képkockák kissé felizgatták őt, és ez nem Selena érdeme volt. Még az addiginál is jobban undorodott magától, amiért immáron nem csak Dylan, de a legjobb barátja is ilyen érzéseket vált ki belőle.

- Csak az ökrök isznak egyedül - mondta végül, majd leült az ágy szélére és kivette Justin kezéből az üveget, hogy meghúzza.

- Azt hiszem, Demi szakított velem a videó miatt. Fogta magát és elment... Neki ez nem megy. Zayn, én ezt nem bírom... az egész világ láthatja azt a videót! Én nem akarom, hogy lássanak szex közben! Annyira szarul érzem magam... - barátja lassan formálva a szavakat, szaggatottan beszélt. Közben bedagadt, vörös szemekkel Zaynre pillantott, az pedig együttérző tekintettel nézett vissza rá.

- Én itt vagyok és segítek túljutni ezen. Nyugodj meg, haver! Idővel minden jóra fordul.

Justin hitetlenkedve csóválta a fejét.

- És hogyan?

- Holnap reggel jelentjük a videót a rendőrségen. Kiskorú vagy, tilos kiskorúakról pornót közzétenni a neten. Egy-kettőre leszedik majd és szép lassan mindenki elfelejti. Ezt a zenét pedig kapcsold ki! Mióta hallgatsz te Taylor Swiftet? Valami pörgős kell most neked!

Nem kellett sok idő ahhoz, hogy mindkettejüknek jócskán a fejébe szálljon az alkohol. Azon versengtek, melyikük tud több szót kimondani az Eminem-dalból, amit épp hallgattak, amikor Zayn homályos tekintete elidőzött barátja hasán felcsúszó pólóján, majd alsónadrágba bújtatott testén.

Túlságosan részeg volt már ahhoz, hogy parancsolni tudjon vágyainak, s bár Justin iránt nem érzett Dylanhez hasonlót, mégsem tudott ellenállni annak, hogy közelebb hajoljon hozzá és józan eszét sutba vágva megcsókolja őt.

Justin behunyt szemekkel, fél lábbal már álomországban lépkedve hagyta, hogy ajkaik egymásra tapadjanak és azt képzelte, Demivel csókolózik épp. Öntudatlan állapotában fel sem fogta, mi zajlik körülötte, Zayn pedig csak még bátrabb lett az ellenkezés hiányától. Abban reménykedett, hogy ha kísérletezhet kicsit, talán rájön, hogy amit csinál az undorító, és akkor egy életre megnyugodhat. Azonban ott volt tudata egy eldugott szegletében egy másik érzés is; valami, amitől egész testében bizsergett és érezte, hogy nadrágja egyre inkább szorítani kezd ágyékánál.

Kezével megmarkolta Justin bokszeralsóján keresztül a férfiasságát és közben egyre vadabbul csókolta őt. A száját harapdálta és elhatározta, hogy benyúl a fiú bokszerébe, de aztán inába szállt a bátorsága és elhúzta a kezét. Ezt a határt nem volt képes átlépni és undorodott magától, amiért vágyott rá. Az sem segített az önutálaton, hogy Justin tudatánál sem volt, ő pedig készen állt, hogy kihasználja barátját. Pedig támogatnia kellene és nem szexuálisan zaklatni, miközben félálomban fekszik az ágyon.

- Demi - motyogta még mindig csukott szemmel a fiú, mire Zayn betakarta őt, aztán lekapcsolta a villanyt, az ágy szélére csúszott és kifelé fordulva behunyta a szemeit, hogy megpróbáljon elaludni. Azonban hiába várta, a kegyes tudatlanságot hozó álom nem akart eljönni. Túlságosan izgatott volt, férfiassága pedig még mindig kemény, így végül Justin békés szuszogásával a nyakán a nadrágjába csúsztatta a kezét, hogy örömet szerezzen magának.

Miután a betörőket bilincsbe verve elvezették, Iggy és Shawn a lány ágyán feküdt egymással szemben és csendesen magukba szívták az éjjeliszekrényre helyezett vaníliás füstölő illatát. Iggy úgy vélte, ettől sikerül majd megnyugodniuk, de előtte még készíttetett egy teát Dylannel, hogy ellazuljanak. Néhány perc néma csend után aztán a füle mögé simított egy rakoncátlan hajtincset és megszólalt.

- Annyira sajnálom, hogy bántottak... nem ezt érdemled.

- Nem tehetsz róla - biztosította halkan Shawn. - Ne is gondoljunk rá!

- De enélkül is van elég bajod...

A lány közelebb csúszott hozzá és megölelte őt, aztán újra csend telepedett a szobára.

Nina fejfájással és másnapossággal ébredt a vendégszobában. Úgy gondolta, ebben az állapotban könnyebben sikerül hánynia, így kikászálódott az ágyból és kábán körbenézett a szobában. A franciaágy másik oldalán mozgást vélt felfedezni a takaró alól. Ariana behunyt szemekkel feküdt, mint aki alszik, de a lányt nem sikerült átvernie. Az lerántotta róla a takarót, ennek következtében pedig egy uborka gurult a padlóra.

- Te büdös ribanc! Ubikat dugdosol magadba, miközben melletted alszom?!

- Nem tudom, miről beszélsz! - nyitotta ki a szemeit értetlenül Ariana, aztán könyökére támaszkodva barátnőjére meredt. - Milyen uborka? Biztos álmodtad.

- De hiszen ott gurul a földön, azt hiszed hülye vagyok?! - csattant fel türelmét vesztve Nina és a zöldségre mutatott.

Ariana követte pillantását és meglepődést színlelve eltátotta a száját.

- Nem tudom, hogy került ide! Biztos kimászott a hűtőből.

- Kimászott?! A zöldségek nem tudnak mászni! Te loptad ki a hűtőből, amíg mindenki aludt! Aztán felnyomtad magadnak, mert ég a puncid, de nem mersz lefeküdni senkivel! Legalább egy vibrit vehetnél már magadnak...

Ariana hátravetette haját a válla fölött és a plafonra emelte tekintetét.

-  Milyen virslit? Nekem nem kell virsli, mert az eltörik! És igen, masztiztam mert féltem az este történtek után! Így már jobban érzed magad?!

Nina szemöldökét felvonva nézett a lányra és azon töprengett, hogyan lehet egyetlen agysejttel élni.

- És utána már nem féltél? Nem tudom a masztizásnak mi köze van a félelemhez.

- Képzeld, megnyugtatott!

- Na jó, nekem ehhez nincs türelmem korán reggel. Megyek hányni inkább! - vetette oda Nina, aztán kisietett a szobából, Ariana pedig kimászott az ágyból és az uborkáért nyúlt.

Míg Iggy ránézett barátnőire a vendégszobában, addig Shawn lezuhanyzott a lány fürdőjében, aztán törülközővel a derekán kilépett a szobába, hogy felöltözzön. Szégyenlősen összefonta karjait mellkasa előtt, amikor megpillantotta az ágyon ülő Dylant. A fiú egy videoklipet nézett a telefonját, majd felpillantott a nyíló ajtó zajára és Shawnra mosolygott.

- Jó reggelt!

- Neked is! Iggy átment a barátnőihez... - Shawn zavartan pislogott maga elé és próbálta kerülni Dylan pillantását.

- Tudom, de én hozzád jöttem. Nem akarom, hogy bántásnak vedd, nem tudom hogy mondjam... - A fiú a megfelelő szavak után kutatva forgatta szemeit. - Van pár ruhám, amit sosem fogok hordani. Van, ami soha nem is volt rajtam. Nem lesz rád mindegyik jó, mert magasabb vagy és nem egyforma a méretünk, de a pólók közül biztos lesz rád való és van pár pulcsim, aminek nekem túl hosszú az ujja, szerintem neked pont jók lennének. Szeretném, ha elfogadnád őket és nem éreznéd rosszul magad emiatt! - fejezte be pulcsija szélét csavargatva, majd bizonytalanul elmosolyodott.

Shawn mozdulatlanul állt a fürdő ajtajában még mindig saját testét ölelve és némán a fiút  nézte.

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani... bocsánat! - mentegetőzött aggódva Dylan, mire Shawn végre megszólalt.

- Nem bántottál meg, nem haragszom... Rendes tőled, nagyon... de nem fogadhatom el. Azok a ruhák biztos drágák voltak és márkásak, én nem akarom elvenni tőled.

- Nem veszed el! Nekem nem kellenek. Nem sajnálatból akarom neked adni őket, hanem azt szeretném, ha jó kezekbe kerülnének. Kérlek, fogadd el! - Dylan felállt és közelebb lépett a fiúhoz. Közben bíztatóan, de kissé bizonytalanul mosolygott és megérintette Shawn meztelen vállát. - Kérlek!

A következő pillanatban olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számított. Shawnból zokogás tört fel; szégyenkezve elfordult és tenyerébe temetve arcát, rázkódó vállakkal sírt.

Dylan sietve összeszedte magát és Shawnt megkerülve szembe fordult a fiúval, hogy az ágyhoz kísérje őt. Miután leültek, Shawn még zuhanyzástól nedves hátára tapasztotta tenyerét és simogatni kezdte vizes haját, hogy megnyugtassa őt.

- Rosszat csináltam, igaz? - kérdezte szomorúan, mire a mellette ülő fiú megcsóválta a fejét.

- Nem... dehogy. Csak velem még soha senki nem bánt így... Én még nem kaptam senkitől semmit. Meghatódtam... és közben szégyellem magam, de nagyon, amiért nekem nincs semmim és másoknak kell adnia nekem, én meg soha nem tudok adni senkinek semmit... És nem értem, hogy miért van ez, hogy ha másnak van rendes apukája meg anyukája, akkor nekem miért nincs? Hogy én miért nem élhetek normális életet? Én nem azt kívánom, hogy gazdag legyek. Nekem annyi bőven elég lenne, ha nem kellene szégyenkeznem a ruháim miatt, ha lenne minden nap normális étel az asztalon és ha az anyám legalább egy kicsit is szeretne... Én csak egy gyerek vagyok, miért kell így éreznem?! - Shawn a szőnyeget bámulta, miközben előtört belőle minden addig elnyomott keserűség. Szinte levegővétel nélkül beszélt. Lehajtotta fejét és könnyei a törülközőre potyogtak.

Dylan tudta, milyen boldogtalannak lenni, de azzal, amivel a mellette ülő fiúnak kell megküzdenie nap, mint nap, neki még sosem kellett szembenéznie. Náluk otthon mindig volt ennivaló bőséggel, Veronica pedig a szeretetettől kezdve a ruhákig mindent megadott nekik. Elképzelni sem tudta, milyen lehet mindenélkül élni. Vajon Shawn életében van valami, ami boldoggá teszi őt? Amibe kapaszkodhat, ha minden más a mélybe próbálja rántani? Neki könnyebb volt, hiszen hiába bántottak az iskolában rendszeresen, ott volt Logan, a szülei és a testvére, akik tartották benne a lelket. Vajon Shawnban ki az, aki tartja? A fiú szavait hallgatva akaratlanul is kicsordultak könnyei, aztán szorosan magához ölelte őt és sokáig el sem engedte. Segíteni akart másokon. Ekkor tudatosult benne igazán, hogy ez az, amivel foglalkozni akar. Jobbá tenni azok életét, akik nem olyan szerencsések, mint amilyen ő. Biztonságot nyújtani azoknak, akiket bántanak, meghallgatni azokat, akiket nem hallgatnak meg, kiállni azokért, akikért senki nem áll ki és adni azoknak, akiknek nincs, aki adjon.

- Ne szégyelld magad! Te vagy a legerősebb ember, akit ismerek. Nem az határozza meg, mennyit érsz, hogy milyen körülmények között élsz, hanem az, hogy milyen ember vagy! Én itt leszek neked és Iggy és Logan is. És nem sajnálatból, hanem mert szeretünk! Ránk számíthatsz, és itt bármikor szívesen látunk! Ha nem érzed jól magad otthon, ide mindig jöhetsz. Most már nem vagy egyedül.

- Köszönöm...! - Shawn csupán ennyit tudott kipréselni magából, miközben Dylan vállába fúrt arccal zokogott.

Justin fejére tapasztott tenyérrel ült fel ágyában, miután felébredt. Forgott vele a világ és enyhe hányingert érzett, miközben laposakat pislogva, homályos tekintettel körülnézett a szobában. A szőnyegen kiürült vodkásüvegek hevertek, a nyitott ablakban pedig Zayn ült füvescigarettával a kezében, száján át kifújva a füstöt a szabadba.

- Te nem vagy másnapos? Hogy tudsz betépni az esti piálás után? - nézett rá fejét csóválva Justin, de aztán gyorsan abba hagyta a mozdulatot, mert rosszul lett. - Én mindjárt ide hányok...

Zayn a világért sem vallotta volna be, hogy csupán azért szívja füvescigijét, hogy megszabaduljon az este miatti bűntudattól és szégyenletesnek tartott érzéseitől. Magában tartani mindent fájdalmasan őrjítő volt, de beszélni képtelen volt arról, ami vele történik.

- Kutyaharapást szőrével, nem? Amúgy... - A fiú az ágy felé hajolva aggodalmas arccal barátjára pillantott. - Mire emlékszel a tegnapból?

- Hát... arra, hogy bebasztam. Meg hogy rappelni próbáltunk. Aztán...

Zayn ijedten meredt Justinra és felkészült az elkerülhetetlenre, de végül aggodalma alaptalannak bizonyult. Lassan, megkönnyebbülten kifújta a levegőt, mikor a fiú újra megszólalt.

- Azt álmodtam, hogy Demivel smárolok. Hogy itt van velem és hozzám ér, megcsókol... Nem akarom őt is elveszíteni!

- Nem fogod - nyugtatta meg Zayn. - Belátja majd, hogy butaság szakítani ilyenért. Ez már hónapokkal ezelőtt történt és nem tehetsz arról, hogy felkerült a netre. Szerinted Selena töltötte fel?

- Ha képes magáról Selena egy szajha néven weboldalt csinálni, akkor igen. De miért pont most tenné? Már nem is szokott próbálkozni nálam. Azt hittem, tovább lépett.

- Talán bekattant, mikor meglátott téged Demivel - találgatott Zayn. - Majd a suliban beszélünk vele. Menj, zuhanyozz le! Úgy nézel ki, mint egy darab szar - tette hozzá vigyorogva, mire Justin neki dobta párnáját.

- Faszfej!

Dylan kikísérte Logant, hogy a fiú hazaugorjon könyveiért és átöltözzön, mielőtt iskolába indulnak. Miközben félútig elkísérte őt a pázsiton át, beszámolt neki a Shawnnal történtekről, majd kissé félősen az arcára pillantott, amikor épp azt mesélte, hogy simogatta és magához ölelte a majdnem meztelen fiút.

- Most miért nézel ilyen megszeppenten? - vonta fel a szemöldökét csodálkozva Logan és szembefordult barátjával.

- Hát... nem vagy féltékeny?

- Nem. Jól tetted, hogy megölelted. Én is megtettem volna. Shawnnak szeretetre van szüksége és én biztos nem fogom elvenni tőle azt a keveset, amit kap. Annyira sajnálom őt... - sóhajtott Logan, majd Dylan kezéért nyúlt és megfogta. - Én bízom benned. Amúgy meg nagyon cuki vagy, amikor másokért aggódsz és segíteni próbálsz! Annyira szeretem, hogy ilyen nagy a szíved - mondta és nyomott egy csókot a fiú ajkaira. - Egy picit azért féltékeny vagyok. Sietek aztán találkozunk!

Logan felsietett a bejárati lépcsőn és a házba lépve megcélozta a konyhát, ahonnan főzésre utaló zajokat vélt hallani. Jean épp zöldségeket aprított a pulton, amikor belépett a helyiségbe.

- Szia anya! Azt hittem, dolgozol.

- Ma szabadnapos vagyok - felelte a nő, miközben kezébe vett egy élénk piros paradicsomot.

Logan bizonytalanul forgatta lábfejét, miközben a konyhaszekrénynek támasztotta vállát. Nem tudta, hogyan fogjon bele mondandójába. Félt, hogy anyja kiakad, ha kiböki, amit már napok óta megakart kérdezni.

- Iskola után Dylan átjöhet vacsorára? Úgy, mint a... párom. Ha megismered, biztos megkedvelnéd! Kérlek, adj egy esélyt! - mondta reménykedve, mire Jean felpillantott az arcára.

- Nem tudom, jó ötlet lenne-e. Nem hiszem, hogy készen állok rá...

- Kérlek! Ha Dylan nincs... Amióta együtt vagyunk, egyszer sem bántottam magam és azóta boldog vagyok. Sokat köszönhetek neki. Ha ő nem lenne, talán már...

- Talán mi?! - vágott közbe szúrós szemekkel anyja. - Mi az, hogy nem bántod magad? Ártottál magadnak korábban?! - hangja éles volt, de aggodalommal teli.

Logan lassan kifújta tüdejéből a levegőt és lesütötte a szemét. Már bánta, hogy felhozta a témát. El is felejtette, hogy otthon senkinek sem tűnt fel, amikor pengével vagdosta a csuklóját.

- Az már a múlt, anya. Depressziós voltam. Te is tudod... de mióta ismerem őt, sokkal jobban érzem magam. Ő a legjobb ember, akit ismerek. Csak adj egy esélyt!

- Rendben - egyezett bele Jean váratlanul. - Legyen. Ha tényleg ennyit segített, egy vacsorát kibírok. Egyébként is szörnyen érzem magam azért, ahogy viselkedtem, amikor öngyilkos akart lenni és kórházba került... Amiket az anyjának mondtam... Undorítóan viselkedtem. Mégis csak egy gyerek. Ha te lettél volna a helyében, én... Bocsánatot kell kérnem Veronicától azért, ahogy viselkedtem.

Logan meglepetten, de boldogan fürkészte anyja meggyötört arcát.

- Igazad van, szörnyen viselkedtél... vele is és velem is, de most jóvá teheted!

Jean letette a kést és közelebb lépett fiához, hogy magához ölelje őt.

- Annyira sajnálom azt, ahogy veled viselkedtem és amiket a fejedhez vágtam! Na meg azt is, hogy elakartalak küldeni! Meg tudsz bocsájtani?

- Persze! - lehelte Logan megkönnyebbülten. Abban reménykedett, hogy talán végre normális anya-fia kapcsolat alakulhat ki közte és Jean között. Hiányzott neki a szülői szeretet és azt szerette volna, hogy az asszony elfogadja őt és azt is, hogy csak  is Dylan az, aki neki kell.

- Mit főzzek? Van valami, amit szeretnél vacsira? Vagy... amit Dylan szeretne? - tette hozzá beletörődve.

- Dylannek mindegy, csak étel legyen - mosolygott Logan. - Na jó, a mákot nem szereti, azt tudom.

- Akkor csinálok egy kis mexikóit, rendben?

- Szuper! Gyorsan lezuhanyzok és indulok is a suliba. Köszönöm! - Logan hálásan mosolygott, nem csak a szájával, de a szemével is, aztán sarkon fordult, hogy az emeletre induljon.

- Zöldségsalátát csinálok, ha már nem lesz időd itthon reggelizni, teszek be neked belőle, hogy vihess a suliba! - kiáltott utána Jean. - Néha valami egészségeset is reggelizhetsz...

Iggy barátnői kíséretében lépkedett a folyosón, de szokásos bevonulása nem úgy sikerült, ahogy tervezte. Általában a diákok árgus szemekkel kísérik lépteit és vágyakozva néznek utána, ezúttal azonban legtöbbjük kisebb-nagyobb csoportokba verődve, összedugott fejjel bámulta az okostelefonok kijelzőjét. Egyesek vihogva, mások döbbenten néztek egymásra, Iggyről viszont legtöbbjük tudomást sem vett.

- Ezekbe meg mi a szar ütött?! - csattant fel méltatlankodva, mikor beléptek az osztályterem ajtaján.

- Nem láttátok?! - csodálkozott Charli, mire barátnői megtorpantak és felé fordultak.

- Mit kellett volna látnunk?

- Selena pornóvideóit.

- Bocsi, de túlságosan elvoltunk foglalva azzal, hogy az éjjel betörtek hozzánk... de úgy emlékszem, ezt reggel már meséltem a telóban is - forgatta a szemét haját igazgatva Iggy, mire barátnője elszégyellte magát, aztán a pletykálás reményében ismét felcsillant a szeme.

- Valaki csinált Selenáról egy weboldalt, ahová videókat töltött fel, amiken különböző pasikkal kefél. Szerintem most az egész suli azokat nézi!

- Van, akinek még újdonság, hogy Selena egy lotyó? - vonta fel szemöldökét Iggy, majd barátnője idegessé vált ábrázata láttán értetlenül hozzátette. - Mi bajod van?!

- Hát... a Justinos videó is felkerült - hangzott a felelet halkan, behúzott nyakkal.

Iggy megkereste tekintetével az Emma mellett ülő Demit, aki épp lehajtott fejjel bújta tankönyvét, aztán Justin után kutatott. A fiú Zaynnel ült padjában és vörös arccal próbálta kizárni a külvilágot. Néha azonban lopva Demi felé pillantott, a lány viszont tudomást sem vett róla.

- Justin már nem az én problémám. Szerencsére már semmi közöm hozzá, de úgy látom, Demivel nem éppen boldog bimbódzó kapcsolatuk! - Iggy elégedetten hátravetette haját a válla fölött és összecsapta tenyerét. - Selena pedig mindenki szemében csupán egy ringyó marad. Egyébként is untam már, hogy próbál a középpontba férkőzni, ahol csak is számomra van hely.

- De mindenki róla beszél... ha úgy nézzük, elérte, amit akart! - töprengett Charli.

- Senki sem figyelt a bevonulásunkra! - panaszkodott Nina felháborodva. - Ilyen még soha nem volt...

Iggy kénytelen volt elismerni, hogy barátnőinek igaza van.

- Persze, a szex mindenkit érdekel, de miután kicsámcsogták magukat, senki sem fog vele foglalkozni. Én keményen dolgoztam azért, hogy oda jussak, ahol vagyok! A külsőmben és imidzsemben sok munka van, és a pompon csapat kapitánysága sem csupán az ölembe hullott! Nehéz munka van minden egyes koreográfiában nem beszélve a blogomról és a posztjaimról, na meg a partykról, amiket rendszeresen adok és amiken fellépek! Az nem lehet, hogy más meg csak úgy népszerűvé váljon csupán azzal, hogy ringyó!

- Kim Kardashian is a pornójával futott be - emlékeztette Nina.

- Elegem van... valamelyikőtök azonnal hozzon nekem valami rostosat!

- Miért nem hoz Shawn?! Vagy őt nem ugráltatod, csak minket? Nem értem, vele miért kivételezel, mikor egy nagy senki, mi meg évek óta a barátnőid vagyunk!

- Elnézést, mit mondtál?! - csattant fel éles hangon Iggy és megbotránkozva Ninára meredt. - Shawn nem tartozik a klikkünkbe, nem fogok átmenni az osztálytermébe, hogy leküldjem a büfébe innivalóért! Egyébként is van elég baja.

- Engem az nem érdekel.

- Itt vagy még?! Az árnyékodnak már a lépcsőn kellene járnia! - torkollta le barátnője, az pedig végül kelletlenül sóhajtott és Arianához fordult.

- Hozz egy epres Cappyt!

- Nem nekem mondta Iggy, hanem neked - felelte a lány és a helyére indult, Nina pedig ingerülten kicsapta az ajtót és duzzogva elsietett.

- Mi az, gondok vannak az édenben? - lépett oda boldogan Kat lófarokba fogott haját csavargatva.

- Rád még tíz másodpercet sem akarok szentelni, úgyhogy ne szólíts meg még egyszer! - torkollta le Iggy, de azért még mosolyogva hátrafordult helyére indulván, hogy odaszúrjon a lánynak. - Pláne nem azzal a rúzzsal, amit magadra kentél.

- Bohóckurva - vihogott Charli, miközben elhaladt a sötét lila ajkú Kat mellett.

Selena úgy lépett be a terem ajtaján, mintha az iskola sztárja lenne. Szögegyenes haját dobálva megdermedt a küszöbön állva, hogy mindenki megcsodálhassa mélyen kivágott dekoltázsát és forrónaciba bújtatott combjait. Miley és Kristen jól mutattak két oldalán hasonló, platinaszőke frizurájukkal, bár egyikük sem tűnt elragadtatva barátnőjük szereplésétől.

- Menj már odébb! Még a mensim is megjön, mire megmozdulsz! - csattant fel türelmét vesztve Kristen és félrelökte az ajtóban pózoló Selenát, hogy végre a helyére mehessen. Fekete bőrszoknyájában, szegecses magassarkújában és nyakörvre emlékeztető kiegészítőjével egészen vad látványt nyújtott. Mélyvörös ajkai, a fekete szemceruza és a tupírozott haj pedig csak még feltűnőbbé tette kinézetét.

- Ezt még megbánod, te madárijesztő! - vicsorgott Selena, majd sietve rendbeszedte magát és mosolyt erőltetett arcára. - Menj, hozz nekem inkább egy kávét a büféből!

- Hozz magadnak, van két lábad! Én megyek a budira, hátha belém csúszik valami - vetette oda Kristen, aztán ledobta táskáját és fenekét rázva kisétált a teremből.

Selena dühösen nézett utána. Szeme sarkából látta, hogy Iggy és barátnői rázkódnak padjukban a nevetéstől, de inkább úgy tett, mintha ott sem lennének. Nem akart örömet szerezni nekik azzal, hogy figyelmet szentel nekik.

- Láttam a videóidat, te aztán imádod a faszt! - kiáltotta oda Kat elégedett mosollyal az arcán.

Selena, aki már tudott a róla készült weboldalról, megvonta a vállát.

- Ez igaz.

- Téged nem zavar, hogy pornósztár lettél? - nézett rá megütközve a lány.

- Nem, miért zavarna? Felőlem az nézi, aki akarja! Bár jobban örülnék, ha pénzt is kapnék érte, azért remélem sokan recskáznak rólam fantáziálva.

- Te vagy a legnagyobb szajha, akit életemben láttam! - kapcsolódott be Demi. Képtelen volt megállni, hogy ne szúrjon oda a lánynak. Ahhoz túlságosan sok volt benne a keserűség.

- Kikérem magamnak! - csattant fel sértődötten az egyik pad tetején nyújtózkodó Miley. - Azt hittem, az én vagyok!

Közben a padjában ülő Logan Dylanhez fordult.

- Mondtam anyának, hogy átjössz délután vacsorára és képzeld, beleegyezett és tök jó fej volt! Ugye átjössz?

Dylan hitetlenkedve pislogott rá.

- Komolyan?! El sem hiszem... Kicsit félek tőle és Roberttől, de még szép, hogy ott leszek! - mondta és puszit nyomott barátja arcára, mire az fülig elpirult.

McCall tanárnő negédes mosolya láttán az egész osztály sejtette, hogy semmi jóra nem számíthatnak. Sejtésük néhány perccel később be is igazolódott, amikor a nő bejelentette, hogy röpdolgozatot írnak és megkérte Kayát, ossza ki a feladatsort.

A lány végigjárt a padok között, majd fülig elpirult, amikor Iggyvel véletlenül összeért a kezük, miközben átadta neki az egyik lapot.

Kristen ekkor lépett be az ajtón száját törölgetve, majd minden további nélkül a helyére indult.

- Ha már késve érkezel az órára, legalább annyit mondhatnál, hogy elnézést! - vetette oda ingerülten McCall, miközben a lány ledobta magát a székére.

- Elnézést!

- Hol lófráltál?

- Éppen cumiztam!

A tanárnő feje ellilult, aztán nyálesőt zúdítva az első padban ülőkre felcsattant.

- Te szégyentelen! Igazolatlan órát írok be a késésedért!

- Akkor inkább megyek és folytatom, amit félbehagytam! Úgyis olyan, mintha itt sem lennék! - Azzal Kristen felállt és McCall dülledő szemei kíséretében elhagyta a tantermet.

- Bajusz! - hallották a diákok, mielőtt becsukta maga mögött az ajtót.

Ezután mindenkinek öt perce volt, hogy kitöltse a feladatlapot, az ingerült tanárnő ugyanis úgy döntött, idő előtt beszedi a dolgozatokat.

- Köszönjétek a drágalátos kisasszonynak!

- Miért szív mindenki amiatt a kis lárva miatt?! - puffogott Nick, aki még puskázni akart.

McCall elengedte füle mellett a fiú kérdését és elégedetten helyet foglalt asztala mögött.

Szünetben Justin elhatározta magát és minden bátorságát összeszedve a mosdóba igyekvő Demi után sietett.

- Hé, várj!

A lány megtorpant és bizonytalanul megfordult, tekintetük találkozásakor pedig egy egész sornyi jelenet lepergett lelki szemei előtt, melyeken soha meg nem történt ölelések, csókok és téli, havas séták követték egymást. Fájdalmas volt elszakítania gondolatban a szalagot és visszatérni a jelenbe, hiszen tudta, hogy álmai talán már sosem válnak valósággá. Képtelen volt megbirkózni a ténnyel, hogy az egész iskola Justint bámulja, amint épp egy másik lánnyal szexel.

- Szükségem van egy kis távolságra, értsd meg, kérlek! - mondta szinte könyörögve. Jól tudta, ha enged Justin kérlelésének, nem lesz elég ereje hátat fordítani.

- Nekem pedig rád van szükségem! Ne taszíts el magadtól... Már így is olyan, mintha a Pokolban lennék. Annyira szarul érzem magam... gondold magad a helyembe! Mindenki láthat szex közben. Pedig azt a videót a tudtomon kívül csinálta Selena. Szerinted én örülök ennek?! Tudod, milyen szar érzés, hogy akaratom ellenére mindenki láthat meztelenül?! Erre még te is ellöksz magadtól, pedig ha hozzád bújhatnék, könnyebben átvészelném! Miért büntetsz olyanért, ami még jóval kettőnk előtt történt? - Justin kétségbeesetten hányta egymás után a szavakat, Demi pedig elbizonytalanodva nézte őt. Őrjítő késztetést érzett arra, hogy szorosan magához ölelje a fiút, de mintha egy láthatatlan fal választotta volna el őket egymástól. Képtelen volt akár egy lépést is tenni Justin irányába. Ekkor épp elhaladt előtte két fiú a folyosón, akik összedugott fejjel a kezükben tartott telefon kijelzőjét bámulták. Demi már annyiszor hallotta aznap a Selenáról készült videókat, hogy akaratlanul is felismerte már a lány kéjes nyögdécselését.

- Soha nem fogom megérteni, hogyan tudtad eldobni Iggyt ezért az utolsó ringyóért... Akkor sem nyúlnék hozzá, ha fizetnének érte! - Azzal sarkon fordult és sietve megindult a mosdó felé, mielőtt még Justin kísértésbe ejthette volna kölyökkutya nézésével.

Miley épp egy meleg szexmagazint lapozgatott, hogy megjöjjön a kedve egy kis hancúrozáshoz, amikor Zayn lehuppant Selena üresen álló székére.

A lány szemét forgatva lapozott újságjában és próbált úgy tenni, mintha nem vette volna észre a mellette ülő fiút, de az nem adta fel egykönnyen.

- Suli után dughatnánk valami izgi helyen, mondjuk a Meki mosdójában. Benne vagy?

Miley benne lett volna, de tudta, hogy el kell fojtania Zayn iránt érzett vágyait, ugyanis ő volt a felelős azért, hogy az utóbbi időben nem vágyott másokkal való együttlétre Ehhez hasonló pedig még soha nem fordult vele elő korábban.

- Bocs, de mára már van szexpartnerem, nem is egy. Talán majd máskor - nézett fel mosolyt erőltetve arcára, amit Zayn egy hitetlenkedő fejcsóválással viszonzott.

- Mondd le, úgysem lenne olyan jó senkivel se, mint velem!

- Nem vagy egy kicsit túlságosan is elszállva magadtól?! Nekem már olyan orgiákban volt részem, amikről te álmodni sem mersz! Azt hiszed, egymagad kenterbe vered mindezt?!

Zayn nem bizonytalanodott el. Magabiztosan mosolygva bólintott és ujjbegyével finoman megérintette a lány nyakszirtjét.

- Szerintem egyik pasitól sem tudsz akkorát élvezni, mint tőlem.

Az érintéstől Mileyt akaratlanul is kirázta a hideg, de úgy tett, mintha közönyös maradt volna.

- Téves. Selena úgy kinyalt a minap, hogy majdnem elsírtam magam. Most pedig bocsi, de szeretnék koncentrálni!

- Mire? - Zayn közelebb hajolt és belekukkantott a magazinba, amit Miley lapozgatott. Az aktuális oldalon épp két sportos, félmeztelen férfi csókolózott kigombolt farmerban, egymás testét érintve. Érezte, hogy elvörösödik és hirtelen melege lett kapucnis pulcsija alatt. Sietve elfordította tekintetét és nemtörődést színlelve hintázni kezdett a székén. Mileyt azonban nem tudta becsapni.

- El is felejtettem, hogy ez számodra kényes téma... - mosolygott. - Még mindig azt hazudod magadnak, hogy nem cuppannál rá Dylan farkára? Ne szégyelld, én is rácuppannék!

Zayn sötét pillantást küldött a lány felé, aztán vicsorgásnak is beillő arckifejezést öltött.

- Te kinek nem?! Ne csinálj úgy, mintha jobban ismernél, mint én magamat!

Amit pedig akkor mondtam a kocsiban, felejtsd el! Biztos bezavart a kóma... Engem nem érdekelnek a pasik. Undik!

- Hát persze. Nézz a szemembe és mondd, hogy nem élveznéd, ha mondjuk az ágyon feküdnél és Dylan épp a meztelen tested nyalogatná! Utána meg...

- Elég! - vágott közbe dühösen a fiú. - Hagyj békén a faszságaiddal! Leszarom azt a kis buzigyereket és inkább felejtsd el, hogy dugni hívtalak! Teljesen lelankad tőled a farkam - azzal felállt és faképnél hagyta a lányt.

Míg Taylor lement az iskola mögé, hogy elszívjon egy cigarettát, Ed kihasználta az alkalmat és leült Luke mellé, hogy tanácsot kérjen tőle. Senkivel sem volt az osztályból igazán baráti kapcsolatban, de a fiú mindig kedves volt hozzá és minden nap váltottak legalább néhány szót. Így félve bár, de végül rászánta magát a segítségkérésre.

- Mizu? - fordult felé Luke füzetéből felpillantva. - Ez a matek nekem valahogy nem az erősségem...

- Arra gondoltam, hogy te talán tudnál segíteni - kezdte bizonytalanul Ed. - Arianáról lenne szó. Nagyon... tetszik nekem. Elvittem egy randira, de nem történt semmi. Te olyan jól elvagy Taylorral. Nem tudsz valami tanácsot adni? Nem igazán vagyok jártas a témában... mit csináljak, hogy érdekeljem őt?

Miközben lélegzetét visszafojtva várta a választ, Luke hátradőlt a székén és gondolataiba merülve a feje búbját vakargatta.

- Hmm... Lássuk csak! A farokrajzoláson kívül vajon mi érdekelheti még Arianát...? Figyelj, a csajok általában örülnek a virágnak vagy valami apróságnak. Lepd meg egy szál rózsával vagy egy doboz bonbonnal, bár nem hiszem, hogy ezek a szupermodellek esznek olyat... Inkább maradjunk a virágnál. Elmondhatnád, hogy jól érezted magad a randitokon és szeretnéd megismételni, ha ő is benne van.

- Szóval virág? - vonta fel a szemöldökét töprengve Ed. - Ennyi lenne? Azt hittem, ennél bonyolultabb a dolog.

Luke elvigyorodott és vállon veregette a mellette ülő fiút.

- Kis lépésekben tovább jutsz. Erre azt szokták mondani, hogy Párizs sem egy nap alatt épült.

- Róma - javította ki Ed, majd a fiú értetlen arckifejezését látva hozzá tette. - Nem Párizst szokták mondani, hanem Rómát.

- Felőlem Berlint is mondhatják, nekem mindegy - Luke elvigyorodott, mielőtt folytatta. - Ha bejön a virág, jövőhéten talán már együtt festegethettek falloszokat a réten.

- Ha-ha-ha, nagyon vicces!

Közben Iggy bosszankodva figyelte, hogy néhány kilencedikes fiú a terembe lépve nem hozzá, hanem Selenához indul autogramért esedezve.

- Te vagy a kedvenc pornósztárom! - mondta egyikük izgatottan, miközben a lány élvezettel lapra firkantott aláírását.

- Esetleg... élesben is megnézhetnénk? - kérdezte egy másik reménykedve.

Selena végignézett a csapaton és felnevetett. Bár volt már dolga kilencedikesekkel, ezek a fiúk azonban még hetedikesnek sem néztek ki.

- Ne haragudj, de szerintem a ti fütykösötök még el sem kezdett pelyhedzeni. Maradjatok egyenlőre a recskázásnál. Még nem érettetek meg egy olyan szexistennőre, amilyen én vagyok.

Iggy igerülten a mellette ülő Charlihoz fordult.

- Nem hiszem el, hogy idáig süllyedtünk! Autogramot kérnek tőle, csak mert többen hajtottak át rajta, mint a zöld lámpán...

- Mi? - nézett fel telefonjából barátnője, amiért egy megrovó pillantás volt a jutalom. - Bocsi, csak Harrynek írtam.

Iggy szemét forgatta, aztán kelletlenül Selena felé bökött fejével és elismételte mondandóját.

- Sajnos ilyen világban élünk. Mindenkit csak a szex érdekel, de ne aggódj! Jövőhéten már senki sem fog foglalkozni vele - nyugtatta Charli.

- Úgy legyen! Viszont a biztonság kedvéért ma este feltöltök néhány bikinis képet a közösségi oldalaimra, hogy magamra vonjam a figyelmet.

Iskola után Kaya az ágyában feküdt és laptopjával az ölében Iggy Instagram fotóit nézegette. Az egyik bikinis kép láttán aztán akaratlanul is beharapta alsó ajkát és érezte, hogy bőre hirtelen forróbbá válik a kelleténél. Hevesen dobogó szívvel a jobb sarokban álló X-re kattintva sietve kilépett az oldalból, aztán félre tolta laptopját és hanyatt fekve a plafonra bámult. A lány látványa által kiváltott érzései bűntudatot ébresztettek benne, de a kíváncsiság életében először felülkerekedett szégyenén. Tudni akarta, hogyan szeretkezik két lány, és bár soha nem nézett korábban még tizenhatéven felülieknek szánt filmeket sem, izgatottan felült az ágyban és ismét az ölébe húzta laptopját. Ha valaki néhány héttel korábban azt mondta volna neki, hogy hamarosan leszbikus pornót fog nézni, megbotránkozva és sértődötten nézett volna az illetőre, mintha állítása képtelenség és undorító lenne. Most azonban azon volt, hogy ügyetlenül a keresőmezőbe írja a számára káromkodásként ható szavakat és a kidobott talalátok között szörfözve rákattintson az egyik videóra, amin egy szőke és egy barna hajú lány volt látható, amint meztelenül egymás testét simogatták. Kaya érdeklődve figyelte, hogyan nyalogatják egymást a felnőttfilmesek, majd hogyan csúsztatják a másikba ujjaikat, de amikor előkerült egy órási, fekete vibrátor, ijedten bezárta az oldalt és összecsukta laptopját. Nem tudta elképzelni, hogy valaha is ilyesmiket helyezzen magába, vagy valaki más tegye ezt meg helyette. Bár abban szinte biztos volt, hogy ha Iggy akarná, akkor annak nagyon nehezen tudna nemet mondani...

Hogy bűntudatát valamelyest sikerüljön elnyomnia, felnyitotta az Ószövetséget és szétszórtan olvasni kezdte az apró betűkkel írt szöveget. A sorok azonban összemosódtak, ő pedig semmi mást nem látott a lapokon, mint Iggy apró bikinibe bújtatott testét és az ő ujjait a lány puha, finom bőrén.

Dylan úgy ült az ebédlőasztalnál, mintha a kivégzésére készülne. Farmernadrágját gyűrögette az asztal lapja alatt és próbált nyugodt kifejezést arcára ölteni, miközben legbelül megállás nélkül azt mondogatta egy hang, hogy pattanjon fel és meneküljön, míg tud. Logan ott ült mellette és remegő kezéért nyúlt, hogy észrevétlenül megszorítsa azt. Magán érezte a fiú aggodalmas pillantásait, de nem emelte fel tekintetét az előtte heverő sajtkrémlevesről. Jean és Robert az asztal két végében foglaltak helyet; a nő csendesen kanalazta levesét, míg a férfi undorodva újra és újra a fiúkra nézett. Végül nem bírta megállni, hogy ne szólaljon meg.

- Most akkor melyik a csaj közületek?!

- Egyikünk sem! - forgatta a szemét Logan bosszankodva. - Ha csajjal akarnánk járni, nem lennénk együtt.

Robert gúnyosan elvigyorodott.

- Márpedig valamelyikőtök kénytelen eljátszani a nő szerepét... Ha érted, mire gondolok.

- Ha már itt tartunk... ti éltek szexuális életet? - érdeklődött Jean aggodalmas arckifejezéssel, mire Dylan fülig elvörösödve köhögni kezdett, Logan pedig bosszúsan tiltakozott.

- Anya, nem! És ezt ne most beszéljük meg, légyszi!

- Én csak nem tudom elképzelni... ne haragudj! Nem tudom, hogyan... Ne nézz így rám! Tudod, hogy óvatosnak kell lenni, a szex nem játék!

- Még egyikőtök sem csajozott be soha? - kíváncsiskodott Robert, miközben repetát szedett magának.

- Nem - vágták rá kórusban a fiúk, mire felvonta a szemöldökét.

- Akkor honnan a fenéből tudjátok, hogy nem lenne jó? Húzzatok meg valakit, talán még lehet rajtatok segíteni!

Dylan kínjában teljes figyelmét a kezében tartott kanálra próbálta összpontosítani, nehogy olyasmi csússzon ki a száján, amivel végül az egész vacsorát tönkretenné. Tudta, milyen fontos ez az egész Logannek és semmiképp sem szerette volna elszúrni a próbálkozásait azzal kapcsolatban, hogy Jean elfogadja őket.

- Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy feküfj le egy pasival, mert amíg nem próbáltad, nem tudod, tetszene-e vagy sem! - vetette oda Logan ingerülten.

Nevelőapja undorodva úgy tett, mint aki a padlóra köp.

- Én nem vagyok aberrált, mint te vagy a barátocskád. Hogy képzelted, hogy idehozod vacsorára, anyád szeme elé?! Nincs benned semmi szégyenérzet...

- Robert, kérlek, tűrtőztesd magad! - szólt rá Jean inkább kérlelő, mintsem parancsoló hangnemben.

Logan mély lélegzetet vett és Dylanre pillantott, hogy megnézze, hogyan viseli barátja az immáron rossz ötletnek bizonyuló vacsorát. Bánta már, hogy felvetette anyjának az ötletet és belerángatta a fiút. Tudhatta volna, hogy Robert jelenlétében semmi jó nem sülhet ki a dologból és szidta magát, amiért ennek ellenére belevágott. Pedig csupán azt szerette volna, hogy Jean végre megismerhesse Dylant és ráébredjen, hogy a fiúnál tisztább lelkű emberrel még sosem találkozott.

- Logan, kivinnéd a tányérokat és behoznád a mexikóit a konyhából? - fordult Jean fiához, az pedig kelletlenül bólintott és szeme sarkából barátját fürkészve lassan felállt és az ajtó felé indult. Nem szívesen hagyta őt magára a szüleivel, de nem akart Jeannel akadékoskodni.

Amint elhagyta a helyiséget, Jean Dylanre emelte tekintetét és fojtott hangon megszólalt.

- Belementem ebbe a vacsorába, mert Logan fontos számomra és tényleg próbálkozom, hogy jobb anya legyek. Viszont képtelen vagyok tétlenül nézni, hogyan teszi tönkre az életét! Biztos vagyok benne, hogy ha még valóban vonzódik is a fiúkhoz, a lányok sincsenek kizárva a képből. Nem tudom, mivel hálóztad így be, valószínűleg én is hibás vagyok ebben. .. Szeretetre, törődésre volt szüksége és te megadtad neki így most azt hiszi, szerelmes beléd. Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy átmeneti időszak és később rájön, mi az, amire igazán szüksége van! Egy barátnőre, aztán feleségre, gyerekekre. Egy családra. Nem fogom eltiltani tőled, mert csak annál jobban veled akarna lenni, ebből már tanultam. Megtűrlek, de ne hidd egy pillanatra sem, hogy támogatom azt, ami köztetek van! Sosem voltak Logannel ilyen problémák, míg te meg nem jelentél! A saját életed úgy teszed tönkre, ahogy akarod, de a fiamét biztosan nem fogod!

A közeledő léptek hallatán Jean felállt és az ajtó felé indult hogy kinyissa.

Dylan lehajtott fejjel, némán bámulta ölében reszkető kezeit és azon igyekezett, hogy visszatartsa előtörni készülő könnyeit. Nem kezdhet el sírni, nem ronthatja el Logan kedvét. Kénytelen volt tartani magát, pedig legszívesebben világgá rohant volna. Azon tűnődött, hogyan hihette akár egy pillanatra is, hogy Jean néhány hét leforgása alatt teljesen megbékélt a kapcsolatukkal és elfogadja őt, mikor nem is olyan rég még egy másik kontinensre akarta küldeni a fiát, csak hogy elválaszthassa őket egymástól. Felnézett a lábassal a kezében visszatérő Loganre és minden lelkierejét összeszedve halványan rámosolygott, miközben arra gondolt, hogy valószínűleg barátja is csupán a remény miatt beszélte be magának, hogy a dolgok megváltoztak.

Ezt a reményt pedig nem veheti el tőle. Legalább ezen az estén nem.

Dylan szörnyen érezte magát, de nem saját magát sajnálta leginkább, hanem  a fiút, akinek ilyen családban kell élnie. Akit az anyja nem hajlandó elfogadni annak, aki. Jean arra vár, hogy megváltozzon és olyan legyen, amilyennek ő akarja látni, ahelyett, hogy úgy szeretné, ahogy van.

Dylan tartott attól, hogy színt valljon saját szülei előtt, de tudta, hogy neki sokkal könnyebb dolga lesz, mint Logannek.

A fiú közben visszaült mellé és kedvesen rámosolygott ő pedig nem vágyott semmi másra, csak hogy végre kettesben lehessenek és egymáshoz bújjanak. Miután étvágytalansága ellenére sikerült néhány kanállal magába erőltetnie a főételből, csendesen megvárta, míg mindenki végez az evéssel, aztán felállt.

- Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt! - mondta kelletlenül, mire Jean hálásan rámosolygott.

- Egészségedre!

Logan kikísérte Dylant és búcsúzáskor megígérte neki, hogy miután elmosogat és lezuhanyzik, átmegy hozzá. Egy lopott csókkal elköszöntek egymástól, aztán megindult a konyha felé.

Anyja épp a tányérokat pakolta a mosogatóba, amikor belépett az ajtón.

- Köszönöm, hogy próbálkoztál és kedves voltál Dylannel. Nagyon sokat jelent.

- Nem kell megköszönnöd és ne vedd magadra Robert beszólásait!

- Már megszoktam.

Miután Logan becsukta a bejárati ajtót maga után, Dylan gyorsított a léptein, majd rohanni kezdett a kapu felé. Maga mögött akarta hagyni a vacsorán történteket, minden keserűséget és dühöt, amit elnyomott magában, de Jean szavai még mindig ott visszhangoztak a fülében. Üldözték őt, mint egy rémálom hirtelen ébredés után. Feltépte a kaput és végigrohant a macskaköves ösvényen, de a bejárat előtt aztán megtorpant és lekuporodott a legfelső lépcsőfokra. Könnyei a betonra hullottak, mintha egymást kergetnék, aztán előhalászott zsebéből egy szál cigarettát és szipogva meggyújtotta. Reszkető kézzel emelte el szájától és fújta az éjszakába füstjét, miközben arra gondolt, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem fogják elfogadni őt, akik nem fogják tolerálni a Logannel való kapcsolatát, akik furcsa, megvető pillantással néznek majd rá; de mindez nem számít, ha ez az ára annak, hogy együtt lehessenek. Inkább elvisel minden sérelmet, mintsem azt kelljen elviselnie, hogy elveszíti Logant. Akárhogyan is próbálkozik majd Jean, nem hagyhatja megfélemlíteni magát. Harcolnia kell a szerelmükért, mert ha valami, hát az minden harcot megér.

Dylan