43. Fejezet: Váratlan fordulat

Dylan sápadtan nézett a telefon kijelzőjére. Tudta, mennyire félreérthetőnek tűnhet a kép. Hiszen csak annyi látszott rajta, hogy Shawn a kádban ül, ő pedig előtte guggol és csupán a hátát és tarkóját mutatja a kamera felé. Viszont azt is tudta, hogy az egész semmit sem jelent. Egyetlen szexuális töltetű gondolata sem támadt, amikor a fiúval beszélgetett a fürdőben. Logan könnyes arca láttán megsajdult a szíve.

- Kicsim, ez nem az, aminek látszik! Shawn elment fürdeni én pedig megijedtem, mert hiába kopogtam, nem válaszolt. Olyan rossz passzban volt... féltem, hogy butaságot csinál. Muszáj volt megnéznem. Aztán annyira megsajnáltam, amikor arról beszélt, hogy már nem bírja tovább. Leguggoltam mellé, hogy lelket öntsek belé. Ne aggódj, a kád tele volt habbal, semmit sem láttam és egyébként sem néztem volna oda... engem nem érdekel más, csak Te! Nem is tudnék más fiúra olyan szemmel nézni - magyarázta őszintén, miközben Logan kezeiért nyúlt. - Tudod, hogy bízhatsz bennem. Soha nem hazudnék neked. Eddig sem tettem. Tudod, hogy ami köztünk van, az szent...

Attól tartott, hogy Logan nem fog hinni neki; hogy kitépi kezét a kezéből és faképnél hagyja őt. Elmondhatatlanul megkönnyebbült, amikor a fiú szó nélkül a nyakába vetette magát és megkönnyebbülten a vállába zokogott.

- Ne haragudj, hogy kételkedtem benned! Annyira megijedtem...

- Nem haragszom, édes. Megértem, de tudod, hogy én nem vagyok olyan. Ismersz. Jobban, mint bárki más.

- Annyira aranyosak vagytok együtt! - nézett rájuk ajkába harapva Miley. Fél szemmel látta, hogy Kristen az ágyékához érinti kézfejét.

- Te mi a szart csinálsz?!

- Kurvára viszket a puncim egész nap és az ölelkezésük csak rontott a helyzeten! Azt akarom, hogy keress két biszex srácot, akikkel szexelhetünk. Nézni akarom, ahogy közben egymással is csinálják! - jelentette ki szemérmetlenül Kristen.

Selena meglepetten nézett rá.

- Nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom majd, de te, kisanyám, még kanosabb vagy, mint én meg Miley!

- Hát persze - bólintott az említett lány szőke hajába túrva. - Mert ő még csak most kezd elmerülni a gyönyörben, amiben mi már évek óta úszkálunk. Emlékezz vissza, mi milyenek voltunk a kezdetek kezdetén!

Selena elmélázva a távolba révedt, aztán felnevetett.

- Igazad van. Olyanok voltunk, mint a nyulak! Emlékszel, mikor egy egész focicsapat végigment rajtunk a pálya gyepén?

- Azt hiszem, mi most inkább megyünk - jelentette ki Dylan, majd Logan derekát átkarolva elindult a terembe.

- Ki csinálhatta azt a képet? Valaki járt a házunkban és az ajtóból lefotózott! Én már kezdek nagyon parázni... - mondta, mikor már a lépcsőn baktattak felfelé.

A mellette lépkedő Logan megtorpant és rémülten a fiúra nézett. Annyira kiakadt azon, amit a képen látott, hogy teljesen megfeledkezett arról, az vajon hogyan készült és ki által.

- Most már mindig ügyeljetek arra, hogy bekapcsoljátok a biztonsági rendszert! Biztos elfelejtetted... nem akarom, hogy bajod essen! Tegnapelőtt megtámadtak, ma meg valaki betör a házatokba és titokban képeket csinál rólad. Ez már egyre durvább... Én pedig rendszeresen üzeneteket kapok egy privát számról.

- Még mindig?! - kérdezte kissé féltékenyen Dylan. - Ki lehet az? Nem akarom, hogy valaki más rólad ábrándozzon...

Logan a fiúra sandítva elmosolyodott.

- Cuki vagy, amikor féltékenykedsz, de tudod, hogy engem rajtad kívül senki sem érdekel. Felőlem írhat üzeneteket minden nap, nekem akkor is csak egyedül te kellesz.

Iggy türelmetlenül sietett testvére elé, mikor megpillantotta a terem ajtajában.

- Na végre! Mesélj, hogy van Shawn?

- Ott maradt nálunk. Mikor eljöttem, bekapcsoltam a biztonsági rendszert. Mondtam neki, ha bármi van, hívjon. Képzeld, valaki betört hozzánk és képeket csinált rólunk, aztán elküldte Logannek! Észre sem vettük...

- És tegnapelőtt Dylant a hotel előtt megtámadta a sikoly jelmezes - tette hozzá Logan, mert úgy érezte, Iggynek tudnia kell a dologról. Nem titkolózhattak tovább.

- És ezt csak most kell megtudnom?!

A lány ingerülten dobálta a haját, szeme pedig szikrákat szórt. Kénytelen volt végigvonulni az iskola folyosóján, hogy némileg lenyugodhasson. Intett barátnőinek, hogy kövessék, aztán dühösen elcsörtetett a két fiú mellett.

Utolsó óra után Justin felpattant a motorjára és arcába húzta bukósisakját, amikor megakadt a szeme a parkolón átvágó Demin. A lány idegesen tartotta telefonját a füléhez.

- Hé, Demi!

Demi a hang irányába fordult és zavarában elmosolyodott, amikor megpillantotta a felé integető Justint. Sietve megindult a motor felé, majd táskáját szorongatva megállt előtte.

- Valami baj van? - kérdezte a fiú bukósisakja mögül.

- Anya nem tud értem jönni, úgyhogy mehetek busszal...

- Pattanj fel, hazaviszlek.

Demi elpirult az ajánlattól és kissé tétovázva körülnézett. Az iskola bejáratán kiáramló diákseregből néhányan feléjük pillantottak.

- Ne félj, vigyázok rád!

A lány végül beadta a derekát és felült Justin mögé a motorra.

- Kapaszkodj erősen! - hallotta a fiú hangját. Szorosan átkarolta a ruha alatt megfeszülő testet és nekihajtotta fejét Justin hátának.

Kifordultak a parkolóból és elsuhantak az autója felé igyekvő Iggy előtt.

A lány felháborodva nézett utánuk. Szívesen összetört volna valamit, de hirtelen semmi nem akadt a keze ügyébe, hogy levezethesse feszültségét. Mögötte lépkedő barátnői megszeppenve követték tekintetét.

- Demi mióta motorozgat Justinnal? - csodálkozott Nina, ezzel azonban cseppet sem javított Iggy hangulatán.

- Mindketten lúzerek - jelentette ki a lány leplezni próbálva bosszúságát, aztán az autójához lépett.

- Majd beszélünk, most megyek.

- Nem úgy volt, hogy elmegyünk a Starbucksba? - szólt utána csalódottan Charli.

Iggy azonban arra gondolt, hogy ha minden igaz, Shawn még mindig náluk van. Justin és Demi láttán szívesebben maradt volna otthon a fiúval, hogy lecsillapodjon. Semmi kedve nem volt már nyilvános helyen jópofizni.

- Migrénem van, holnap bepótoljuk. Cupp!

Otthon aztán ledobta táskáját a nappali kanapéjára, ivott a konyhában egy pohár gyümölcslevet és az emeletre indult, hogy megkeresse Shawnt. A fiú Dylan szobájában feküdt az ágyon és YouTube videókat nézett a telefonján, amikor Iggy belépett az ajtón.

- Szia!

- Miért nem a nagy tévén nézed? - kíváncsiskodott a lány, miközben kibújt magassarkújából és ledobta magát az ágyra. Nem akart Justinra és Demire gondolni még egy pillanatra sem.

- Nem akartam semmihez sem hozzányúlni, míg nem értek haza - felelte Shawn és lerakta ütött-kopott telefonját. - Milyen volt a napod?

- Inkább ne is beszéljünk róla! Épp próbálom elfelejteni. Jobban vagy már? Hallottam, mi történt.

Shawn lesütötte a szemét és néhány másodpercig szótlan maradt. Végül Iggyre emelte pillantását.

- Próbálom elfelejteni...

A lány együttérzéssel nézett vissza rá, aztán hezitálva a kezéért nyúlt.

- Add ide a telód, mutatok neked valamit! - mondta, majd megkereste a videót, amit még Justin készített Nickről, mikor a haverjai belenyomták a fiú fejét a wécécsészébe, hogy visszaadják neki, amit Dylannel tett.

- Látod, vele is megtörtént már! A fagyi visszanyalt. Nick egy lúzer, egy percet sem szabad szomorkodnod miatta!

- De olyan rossz érzés volt... engem mindig megaláznak - vallotta be még mindig rossz kedvűen Shawn, ekkor azonban megérkezett Dylan és Logan kézenfogva, a fiú pedig feléjük fordította arcát.

- Sziasztok!

- Srácok mit szólnátok, ha rendelnénk kaját és megnéznénk egy jó kis horrort? - vetette fel a farkaséhes Dylan, aztán ellenkezés híján elővette a telefonját.

Emma kilépett a könyvtárból és elővette telefonját, hogy megnézze, kereste-e Zayn. Szomorúan pillantott az üres kijelzőre. Egyetlen hívása vagy üzenete sem érkezett. Úgy döntött, tesz egy próbát és felhívja a fiút ő. Közben a buszmegállóba rohant, hogy le ne késse a következő járatot. Már a szerelvényen kapaszkodott, amikor Zayn fogadta a hívását.

- Hello, mit akarsz?

- Azon gondolkodtam - kezdte bizonytalanul Emma, miközben kibámult a busz ablakán -, hogy nincs-e kedved összefutni?

- Bocsi, de a srácokkal focizunk. Majd máskor.

A lány csalódottan tartotta füléhez mobilját és már épp elakart köszönni, amikor egy villanásnyi időre megpillantotta az ablakból Zaynt, amint egy padon ül Mileyval az ölében. Az türelmetlen arccal várakozott, hogy végre letegye a telefont.

- Menj a pokolba, te seggfej! - szűrte a szavakat fogai közt, miközben megpróbálta visszatartani könnyeit. A telefont kinyomva elfordult az ablaktól és tenyerébe temette arcát. Zayn mindvégig csak játszott vele és bármennyire is szerette a fiút, tudta, itt az ideje pontot tenni a dolog végére. Hát igaz az, ha teljesül egy kívánságod, azzal együtt egy álmod semmisül meg, gondolta. Megkapta Zaynt, de az álom, hogy egy pár lehet belőlük, olyan távolinak tűnt, mint éjjeli égen a csillagok. A fiú nem volt még érett egy komoly kapcsolatra és Emma már csak sajnálni tudott minden lányt, aki majd az ő sorsára jut. Senkinek sem kívánta a fájdalmat és ürességet, amit abban a pillanatban érzett. Talán már sosem lesz belőle újra egy ép egész. Zaynnek adta azt, amit már soha nem kaphat vissza; de a fiú úgy törte össze ártatlanságát, mint egy megszegett ígéretet.  A szomorú szerelmesdal a végéhez ért és itt volt az ideje egy új nótának, hogy táncra perdítse őt. Amíg erre várt, addig viszont kénytelen volt a néma csendet hallgatni, ami tele volt fájdalmas emlékekkel és a szomorú dal utócsengéseivel. Mindig arról álmodott, hogy szüzességét olyasvalakinek adja majd, aki fülig szerelmes belé, és ha megtörtént, összebújva hallgatják majd egymás lélegzetvételét. Hogy az a valaki majd azt mondja neki, "szeretlek", és zsigereit felhőtlen boldogság járja át. Ehelyett csak villámokat, mennydörgést és esőt kapott, ami még arra is képtelen volt, hogy elmossa keserűségét.

Mire Kristen hazaért, Austin már a panellakás bejárata előtt várta őt zsebredugott kézzel. A lány bosszankodva indult felé. Nem akarta látni őt, nem akart hallani egy újabb kísérletet arra, hogy kibéküljenek. Nem bocsánatkérésre volt szüksége. Az már semmit sem tehet jóvá. Csupán arra vágyott, hogy a fiú felvállalja őt, amikor együtt voltak. Úgy érezte, most már minden próbálkozás túl késő ahhoz, hogy a múltat jóvá tegye.

- Mit akarsz?!

- Beszélni. Kérlek, adj egy második esélyt! Ígérem, mindent jóvá teszek! - bizonygatta Austin és közelebb lépett a lányhoz.

- Akkor is ezt mondanád, ha még mindig lúzer lennék? Vagy akkor megkérnél, hogy továbbra is tartsuk titokban a kapcsolatunkat?!

- Nem! - sietett leszögezni a fiú. - Már mindent másképp csinálnék! Nem becsültelek meg, tudom... de tényleg jóvá akarom tenni! Engedd, hogy bebizonyítsam! Kérlek...

Austin veszélyesen közel került az ajkaihoz, így kénytelen volt a bejárathoz préselődni, hogy még véletlenül se essen kísértésbe. Gyűlölte, hogy a fiú még mindig ilyen hatással van rá.

- Miley azt mondta, ne legyek újrahasznosító. Amit elhasználtam, dobjam ki. Úgyhogy mehetsz a szemétbe!

- Baszódjon meg Miley! - vágta rá ingerülten Austin és egészen közel hajolt a lányhoz. - Akarlak téged. Mindenestül.

- Én viszont nem akarlak! - Kristen eltolta magától a fiút és feltépte az ajtót, hogy sietve eltűnjön mögötte. A lépcsőházban aztán a falnak vetette hátát és türelmetlenül kitörölte szeméből kicsorduló könnyeit.

Shawn a közös filmezés közben némileg kezdte jobban érezni magát és már ritkábban gondolt a délelőtt történtekre, de mikor végül búcsút kellett vennie a többiektől és elindult haza, ismét felszínre törtek sötét gondolatai. Már a járdán lépkedett zsebredugott kézzel, amikor az ajtón kisiető Dylan utána kiáltott.

- Várj!

Shawn megfordult és a felé közeledő fiúra emelte tekintetét.

- Ott felejtettem valamit? - kérdezte, de miután kitapogatta hátsó zsebében telefonját, már tudta is a választ.

- Ugye nem gondolod, hogy csak úgy hazaengedlek gyalog? Már besötétedett. Elviszlek kocsival.

- Ugyan, semmi szükség rá - ellenkezett Shawn lefelé pislogva, de Dylan hajthatatlan volt.

- Gyere, üljünk be a kocsiba!

Közben Logan is feltűnt, aki mindenképp szerette volna elkísérni barátját. Nem féltékenységből tette, hiszen bízott a fiú szavaiban. Csupán féltette őt és attól tartott, hazafelé ismét felbukkan a sikoly jelmezbe bújt alak, hogy Dylanre támadjon, amikor egyedül marad.

Az autóban zenét hallgattak és nem sok szó esett közöttük. Shawn a hátsó ülésen ült és próbált a rádióból szóló popslágerre koncentrálni, de képtelen volt gondolatait elterelni Nickről, a wécécsészéről, anyjáról és Jamesről. Na és arról, hogy mit fog hordani az iskolában, ha másnap felveszi újra a ruhát, amit nem vihetett vissza a plázába, mert a konténerbe dobták vele együtt. Azután már egy olyan ruhája sem lesz, amit nyilvánosan viselhetne. Ha pedig ugyanabban a kér szettben járna felváltva, úgyis leszólnák őt osztálytársai.

Ismét az otthonának nevezett hely közelében szállt ki az autóból, mert nem akarta, hogy bárki is tudja, milyen körülmények között él. Azt pedig végképp nem szerette volna, hogy megismerjék mindig gonoszkodó anyját.

- Biztos, hogy ne rakjalak inkább ki a ház előtt? - kérdezte értetlenkedve a volán mögött ülő Dylan, mikor a fiú becsukta a kocsiajtót maga mögött.

- Biztos, innen már csak pár perc. Köszönöm, hogy elhoztatok! - hálálkodott halvány mosollyal az arcán Shawn, miközben intett kezével az autóban ülőknek. - Sziasztok! Vigyázzatok hazafelé.

Miután elsétált, Logan az aggódó tekintettel maga elé meredő Dylan combjára helyezte tenyerét.

- Mi a baj?

- Semmi, csak nem tudok rájönni, hogy miért nem akarja, hogy megtudjuk, hol lakik...

- Hát... - kezdte Logan, mire barátja érdeklődve felé kapta a fejét. - Tudod, amerre elindult, arra van az a régóta felújításra szoruló lakótelep. Talán szégyelli, hol él.

- Komolyan? - pislogott Dylan meglepetten.  - Én nem tudom, nem ismerem ezt a környéket... de ha igaz is, miért szégyelli? Én sosem néznék le senkit azért, mert nem gazdag. Tudhatná...

- Persze, csak ti gazdagok vagytok, és gondolom kellemetlen számára, hogy ő nem az. Tudod, milyenek Iggy barátnői... meg a suli nagy része - csóválta  a fejét szomorkásan Logan. - Én sem vagyok gazdag, de azért otthon megvan mindenünk, mármint szép házban lakunk és kertünk is van - tette hozzá kissé elpirosodva.

- Egyébként hogyan? - kíváncsiskodott Dylan. - Mármint hogyan vettétek meg a házat? Azon a környéken nagyon drágák az ingatlanok. Úgy értem... nem azt akartam ezzel mondani, hogy nektek nem lenne pénzetek rá, csak hát Jean egyedül dolgozik és Robert csak vedel - magyarázta kellemetlenül érezve magát a fiú, de Logan biztatóan rámosolygott és megszorította a kezét.

- Semmi baj. Aranyos vagy, hogy azon aggódsz, nehogy megbánts, de ezen nincs mit szépíteni. Tényleg nem lett volna rá pénzünk, ebben nincs semmi szégyellnivaló. Nem érzem kevesebbnek magam másoknál azért, mert nekünk nincs annyi pénzünk, bár minden másért igen...

- Ne mondj ilyet! - nézett rá szigorúan Dylan és közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja őt. - Te semmiben sem vagy kevesebb másoknál, csak több.

- Imádlak - mosolyodott el Logan, aztán elővett egy doboz cigarettát a zsebéből és mindketten rágyújtottak. - A nagyi meghalt és hát ő elég gazdag volt. Anyára hagyta a házat.

- És a pénzzel mi lett?

- Egy részét anya testvére kapta, a többit felajánlotta a nagyi jótékonysági szervezeteknek a végrendeletében. Nem is baj... inkább oda kerüljön a pénz, mint Robert sörére.

- Örülök, hogy a házat hagyta rátok, máskülönben sosem ismertelek volna meg. Bele sem merek gondolni, milyen lenne az életem úgy... olyan magányos és szomorú lennék minden egyes nap - mondta csendesen Dylan, miközben kihamuzott a lehúzott ablakon. Érezte, hogy Logan közelebb csúszik hozzá és szorosan átöleli őt, majd a nyakába csókol.

- Sosem leszel magányos többé, mert én mindig itt leszek neked.

- Mindig? Ígéred? De csak akkor, ha nem szeged meg! - Dylan halványan csillogó, sötét szemeivel a fiú zafírkék tekintetébe feledkezve várta a választ.

- Igen, ígérem! Egyszer majd együtt fogunk lakni, ha már kijártuk a sulit és akkor senki nem szólhat bele abba, hogy mikor és mennyit találkozunk és abba sem, hogy mennyire szeretlek téged. Minden nap reggelit csinálok neked és az ágyba viszem, aztán befekszem melléd és etetlek majd. És hozod magaddal a filmjeidet meg a cd-ket én meg a könyveimet és a gitáromat. Minden este összebújva fogunk elaludni.

Dylan könnyezni kezdett, miközben lelki szemei előtt valósággá váltak a fiú szavai.

Logan apró puszikat nyomott az arcára, míg az száraz nem lett.

- Én mindig itt leszek, hogy felitassam a könnyeid - mondta komoly arccal. - Legalábbis amíg akarod, hogy itt legyek...

- Én mindig akarni foglak. Olyan világ nem létezik, amiben ne téged akarnálak.

Shawn kedvtelenül lépkedett az omladozó vakolatú lépcsőházban. Az emeletre érve feszélyezve lenyomta a kilincset és reménykedett abban, hogy anyja már alszik. Csalódnia kellett. Hangos nevetés ütötte meg a fülét, mikor az előszobában kibújt cipőjéből és a fogasra akasztotta kabátját. Deborah a zsebkendőnyi konyhában ült lenge hálóingjéből szinte kibuggyanó mellekkel és épp beleivott vörösborába, mikor fia megjelent a helyiség végében.

- Hát te meg hol jártál egész nap? Reggel óta nem láttalak - kérdezte a nő csak úgy mellékesen, miközben rágyújtott egy cigarettára.

Shawn tekintete az asztalon heverő két pohárra kóborolt. Ezekszerint anyja nem egyedül iszogatott. A következő pillanatban kilépett a fürdő ajtaján James és elmosolyodott, mikor meglátta az előtte álló fiút.

- Végre hazaértél! - mondta vidáman.

Shawn érezte, hogy a férfi keze a fenekét súrolja, miközben elhalad mellette. Torkában dobogó szívvel a szobájába sietett, lefeküdt az ágyra és párnáját szorongatva összekuporodott. Nem tudta miért, de furcsa érzés kerítette hatalmába James közelében. Félt tőle. Néhány másodperccel később azonban a férfi benyitott az ajtón és leült ágya szélére.

- Miért nem jössz ki hozzánk egy kicsit és iszol velünk egy pohárkával? Nem kell mindig ilyen komornak lenned, fiatal vagy. Élvezd az életet!

- Egyedül szeretnék lenni - hangzott a tömör felelet.

James a fiú vállára tette a kezét és nem kapkodott, hogy aztán elvegye onnan. Shawn a sötétben is kivette a férfi csillogó szemeit és távolabb húzódott tőle. Nem akarta magán érezni az érintését.

- Hát jó - sóhajtott csalódottan James. - De legközelebb már nem úszod meg ilyen könnyen! - búcsúzott kacsintva, majd sajnálkozva felállt és kisétált a szobából.

Shawn képtelen volt elaludni. Hosszú órákon át feküdt fülhallgatóval a fülében és zenét hallgatott, majd végül úgy döntött, megnézi, hogy elaludtak-e már a konyhában iszogatók. Szeretett volna végre lezuhanyozni.

Fellélegzett, mikor az ajtón kilesve csak a sötétség fogadta. A konyha már üres volt, csupán az asztalon heverő poharak és üvegek hevertek elhagyatottan a tömény cigarettafüstben.

Shawn kivett a szekrényéből egy kopott feliratos pólót és egy elnyűtt rövidnadrágot, aztán csendes léptekkel a fürdő felé indult. Ott aztán levetkőzött, megfelelőre állította a víz hőmérsékletét és beállt a zuhany alá. Kellemes érzés volt számára az arcába tóduló forróvíz érintése. Azon töprengett, hogy vajon holnap ebédkor ülhet-e majd Dylanékkel, amikor ajtónyikorgás hangja ütötte meg a fülét. Ijedten kinyitotta a szemét és kirázta belőle a vizet. Az ajtó mögött megjelent James alsónadrágra vetkőzött alakja, mire ijedten a törülközőjéért nyúlt, hogy eltakarja magát. Elzárta a vizet és kilépett a zuhany alól.

- Nem hallotta, hogy folyik a víz? - kérdezte egyszerre felháborodva és ijedten.

- Ne haragudj, csak nagyon kellett pisálnom... - felelte James, miközben le nem vette a szemét Shawn meztelen felsőtestéről, majd a fiú derekára csavart törülközőt kezdte fixírozni. Közben a wécécsésze elé állt és elővette férfiasságát.

Shawn döbbenten elfordította a fejét és pizsamájáért nyúlt. Legszívesebben ráordított volna Jamesre, hogy menjen olyan messzire a lakásuktól, amilyen messzire csak tud, de egy hang sem jött ki a torkán. Gyors léptekkel elsurrant az épp dolgát végző férfi háta mögött, aztán a fürdőből kilépve egyenesen a szobájába rohant és magára csukta az ajtaját. Miután szárazra törölte magát, felöltözött és nyakig magára húzta a takarót. Azonban hiába várta a fal felé fordulva, hogy elnyomja őt az álom, hosszú ideig képtelen volt elaludni.

Másnap reggel Iggyt már az iskola előtti parkolóban várták barátnői, mikor kiszállt sportkocsijából. Hátradobta lófarokba fogott haját és karjára vette Dolce & Gabbanáját, miután becsapta maga mögött az autó ajtaját.

- Szia Iggy! - köszöntek barátnői.

- Nina hol van? - nézett rájuk a lány csodálkozva. Azok mindketten vállat vontak.

- Nem tudjuk. Azt mondta, ma nem velünk jön - vallotta be Ariana.

Hogy jobb kedvre derítse barátnőjét, Charli átnyújtotta Iggynek a kezében tartott sütőtökös lattét.

- Ezt neked hoztuk, még forró. Találkoztunk Harryvel - mondta elpirulva.

- Remek. - Iggy belekortyolt az italba, aztán magassarkú csizmájában tipegve elindult az iskola felé. Barátnői mögötte lépkedve követték őt. Ezúttal kénytelen volt unalmas háromszög-alakzatban végigvonulni a folyosókon, bár bámuló tekintetekben ezúttal sem szenvedett hiányt.

Egy előtte lépkedő lány barátnőjéhez fordult és boldogan ujjongott.

- Mindenki minket néz!

- Csak szeretnéd. Engem néznek, te idióta - szólt a hátuk mögül Iggy, mire a két lány mosolya az arcukra fagyott. Félreálltak az útból, a hármas csapat pedig haját dobálva elhaladt mellettük.

- Ha még egyszer belerondít valamelyikőtök a reggeli bevonulásunkba, elintézem, hogy egy fiú se álljon szóba veletek, míg ebbe a suliba jártok! - vetette oda Iggy, aztán elmosolyodott. - Bár szerintem így sem állnak.

- Hallottad ezt? - súgta az egyik lány a másiknak. - Hozzánk szólt!

- Igen, ez az eddigi legjobb dolog, ami az idén történt velem!

Az osztályteremben Iggy tekintete először az egyik padban ülve beszélgető Justin-Demi pároson akadt meg. Ingerülten forgatta a szemét, de mikor észrevette, hogy a fiú felé pillant, úgy tett, mintha észre sem vette volna őket. Helyette a padjához indult és leült. Ariana azonnal mögé állt és átfésülte lófarkát.

Kaya remegő térdekkel eléjük lépett egy matematika füzetet szorongatva. Mikor Iggy ráemelte tekintetét, a torkára forrt a szó.

- Mi az? Elfelejtetted, hogy kell beszélni? - vonta fel a szemöldökét a szőkeség.

- Nem - bökte ki Kaya elvörösödve. - Csak a füzeted akartam visszaadni, megcsináltam a matek leckéd! - azzal átnyújtotta a füzetet Iggynek. Az ujja súrolta a lány egyik gránátalma színű, kövekkel kirakott körmét, amitől csak még jobban elvörösödött.

- Köszi, cuki vagy. Na cupp! - vetett rá gyors mosolyt Iggy, majd elővette telefonját.

Kaya a fellegekben érezte magát. Még soha senki nem nevezte őt cukinak, pláne nem a méhkirálynő. Boldogan megindult a helyére, de Ariana utána szólt.

- Az én házimat miért nem csinálod meg? Én soha nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.

- Talán úgy, hogy kinyitod a füzeted - felelte Kaya, majd leült a helyére és tankönyvébe temetkezett.

- Sorvadj el! - mondta mosolyogva Ariana, aztán hosszú haját hátravetve Iggyhez fordult.

- Légyszi, csináltasd meg vele az én házimat is! Nem akarok megbukni félévkor.

- Talán nem buknál meg, ha órán nem farkakat rajzolnál folyamatosan a füzetedbe - torkollta le Iggy, mire barátnője könnyekben tört ki, ezért végül lemondóan sóhajtva megkérte Kayát, hogy csinálja meg az ő háziját is. A lány Iggynek már nem tudott nemet mondani, ezért vonakodva bár, de eleget tett a kérésnek.

Miley, Selena és Kristen az iskola tornatermének öltözőjében hancúrozott egy-egy végzős fiú társaságában, akik lementek futni pár kört első óra előtt.

- Végül is ez is fitten tart - vont vállat egyikük, miközben az ölében ülő Kristen melleit nyalogatta.

- Ez az! Nyald csak, te kandisznó! - élvezkedett a lány haját dobálva.

Selena választottja közben már a lány miniszoknyája alá nyúlt, hogy megérintse őt.

- Nyugi, nincs rajtam bugyi.

Mileyt azonban hiába csókolgatta egy szőke srác, miközben vadul markolászta melleit, a lány gondolatai egészen máshol jártak. Felidézte az előző nap délutánját, amikor Zaynnel a parkban ülve betéptek és hosszasan csókolóztak. Nem volt olyan naiv, mint Emma. Jól tudta, hogy a fiú csak bajt jelent, de képtelen volt nem gondolni rá. Ő volt az egyetlen srác, akivel nem csupán testiség volt közöttük, hanem beszélgettek, csókolóztak és még nevettek is egymás társaságában.

- Kopj le, most nincs kedvem hozzá -  tolta el magától az őt tapizó fiút, aki megütközve nézett rá.

- Most mi a szar van? Felizgatsz, utána meg lekoptatsz? Mit játszod itt az elérhetetlent? Mindenki tudja, hogy egy kibaszott ribanc vagy!

- Akkor úgy látszik te leszel az egyetlen, akinek ez a ribanc nem tette szét a lábát! - vetette oda Miley, miközben felhúzta mellein felsőjét. - Lúzer.

- Akkor legalább verd ki! Rohadt kanos vagyok.

- Azt és akkor csinálok, amit és amikor akarom! Nekem senki nem fogja megszabni, mit tegyek. Van két kezed, csináld magadnak! - Miley elővett egy cigarettát és idegesen meggyújtotta, majd a fiú arcába fújta a füsöt. Az közben átpárolt Kristenhez, akit már javában kényeztettek az egyik padon fekve. A lány azonban felült és bár nehezére esett megszakítani a gyönyört, végül erőt vett magán és faképnél hagyta a két fiút, majd leült Miley mellé.

- Inkább kinyallak téged, ha attól jobb kedved lesz - mondta jóbaráthoz illően.

Miley elmosolyodott és átkarolta a lányt.

- Köszi, de most nincs hangulatom. Gyújts rá inkább egy cigire.

Közben két méterre tőlük Selenát már egyszerre rohamozta meg mindhárom fiú, ő pedig nem röstelte teljesen átadni magát a földi élvezeteknek.

Nina csengetés előtt öt perccel vonult végig a folyosón, méghozzá Tylerrel az oldalán. A lány szerint a tökéletes belépőn kissé rontott az, hogy a fiú még sántított, de ettől eltekintve élvezte, hogy most előszőr minden tekintet rá irányul, mert nem Iggy nyomában lépked.

A teremben aztán minden szempár a friss párosra tapadt.

- Ti mi a fenét csináltok?! - hördült fel bosszúsan Charli. - Ő az ellenség!

Nina szemét forgatva megfogta Tyler kezét és közelebb húzódott hozzá.

- Relax, szivem. Csak kavarunk.

- Azok után, ahogy Dylannel bánt?! - csattant fel Iggy barátnőjéhez csatlakozva. - Mit képzelsz magadról?!

- Azt, hogy azzal dugok, akivel akarok! Ebbe senkinek nincs semmi beleszólása!

- Elmondod majd, mekkora a farka, hogy azt is lerajzolhassam? - reménykedett felélénkülve Ariana, mire Nina haját igazgatva felnevetett.

- Persze, még képet is csinálok róla, hogy élethűbb legyen!

- Komolyan?

- Nem, te agyhalott!

- Ne beszélj így vele! - csúszott ki a másik padsorban ülő Ed szájából a felkiáltó mód, mielőtt gondolkodott volna.

- Nézd, még rajongód is van! Rajzold le az övét, szerintem alul is vörös - kuncogott Nina,  mire Ariana kíváncsian a piros arcú Edhez fordult.

Iggy közben megragadta Nina karját.

- Azonnal fejezd be! Ne érintkezz ezzel a szerencsétlennel!

- Már nincs hatalmad felettem! - rántotta ki magát a lány kezei közül Nina és a helyére indult.

Tyler önelégült képpel Iggyre pillantott, mielőtt követte volna újdonsült barátnőjét.

Logan és Dylan értetlenül néztek egymásra padjuk mögül.

- Akkor most Tyler a lányokhoz is vonzódik? - csodálkozott Logan, mire barátja a fejét csóválta.

- Fogalmam sincs, de legalább végre leszállt rólam!

Az ablaknál álló Kat nem felejtette el videóra venni a történéseket, miközben kajánul somolygott magában. Úgy gondolta, ha a népszerű négyes szétszéled, könnyebb dolga lesz megkaparintani a méhkirálynőnek járó koronát.

Miután már a harmadik óráról is kicsengettek, Shawn az osztályteremben ült és kedvtelenül lapozgatta irodalom könyvét. Nem volt padtársa és próbált úgy tenni, mintha ott sem lenne. Örült, ha osztálytársai megfeledkeztek róla és nem piszkálták őt. Azt kívánta, bárcsak Dylanék osztályába járhatna. Csak egy évvel kellett volna hamarabb születnie. Könnyebben elviselné a többiek szemétkedését, ha nem lenne egyedül. Rettentően magányosnak érezte magát, miközben végigjáratta tekintetét diáktársain, akik egymással nevetgéltek vagy épp pletykáltak. Ő úgy ült a terem közepén egymagában a nyüzsgésben, mintha szellem lenne.

Érezte, hogy valami apró dolog hátulról a hajának ütközik. Megfordult és látta, hogy az egyik fiú nyálas papírgalacsinokkal dobálja őt. Egy üres toll belsejébe dugva fújta őket Shawn felé. Ugyanaz a fiú volt az, aki a mosdóban is ott volt, amikor Nick a wécécsészébe nyomta a fejét. Elfordult és próbált nem venni róla tudomást, pedig legszívesebben ráordított volna, hogy hagyja őt békén. Egyre szorosabban szorította a kezében tartott könyvet, miközben előre fordult. A galacsinok azonban továbbra is neki ütköztek a hajának és a nyakának. Felállt, hogy kimenjen a folyosóra, de a fiú észrevétlenül a nyomába eredt, aztán elkapta hátulról a bokáját.

Shawn előrebukott a padok között és hasra vágódott a földön. Hallotta osztálytársai gúnyos nevetését a magasból. Úgy érezte magát, mintha egy cirkuszban lenne. Nem értette, miért nem nézik őt levegőnek ilyenkor is a többiek, mint általában. Megszégyenülve feltápászkodott és vörössé vált arccal a táskájába dobálta tanszereit, hogy aztán az egészet a vállára kapva elinduljon az ajtó felé. Magán érezte a nevetgélők tekintetét, de nem nézett rájuk. Csak az ajtóra függesztette tekintetét, míg végül el nem érte azt.

Dylan és Logan a mosdó egyik wécéfülkéjébe zárkózva csókolózott, miközben szorosan ölelték egymást.

- Annyira szeretlek! - lehelte Logan a fiú nyakába, mire az megborzongott.

- Én is, nagyon!

- Olyan nehéz egész nap melletted ülni úgy, hogy nem csókolhatlak meg, amikor akarlak.

- Délután bepótoljuk - nyugtatta mosolyogva Dylan és Logan hajába túrt.

Tyler a fülke ajtajának másik oldalán állt ökölbe szorított kézzel és egyre feszültebben hallgatta a két sugdolózó fiút. A féltékenység zöld szörnyetege iszonyatos erővel tombolt zsigereiben. Legszívesebben berúgta volna az ajtót és neki rontott volna Dylannek, hogy a csempézett falba verje a fejét. Végül a mosdókagylóhoz sietett és megengedte a hideg vizet, hogy megmossa arcát és lenyugodjon.

Nina már haját igazgatva várta őt a wécé ajtaja előtt, hogy aztán együtt végigvonulhassanak a folyosón az osztályterem felé.

A lány barátnői gyilkos pillantásokat vetettek feléjük, mikor nevetgélve a helyükre igyekeztek.

- Ezt a színjátékot - fordult szemét forgatva a padjában ülő Charli Iggy felé. - Még csak egymáshoz sem szóltak soha, most meg hirtelen turbékolnak? Nem dőlök be ennek. Nina csak népszerűbb akar lenni.

- Csak várd ki a végét - nézett rá sokat mondó pillantással barátnője. - Egyébként beszéltem ma egy kicsit Harryvel messengeren. Nem értem, eddig úgy éreztem odáig van értem, de mégis úgy beszél velem, mintha a haverja lennék.

Iggy tűnődve nézegette magát a kezében tartott tükörben, míg a mellette ülő Charli feszengve előre-hátra dűlt a székén.

- Tetszik neked?

- Persze, jó pasi, de nem tudom illenénk-e egymáshoz. Néha úgy érzem jól jönne már egy új barát, hogy teljesen túl lehessek Justinon, na meg azon, hogy tetszett Logan és helyettem a bátyámmal jött össze, de aztán ezek miatt végül általában arra jutok, hogy egy kapcsolat csak nyűg lenne a nyakamon és megint megbántanának.

- Nem hiszem, hogy Harry lenne a megfelelő pasi a számodra - kezdte Charli, majd barátnője kérdő tekintete láttán kissé elbizonytalanodva folytatta. - Mármint... neked most olyasvalaki kellene, akivel dicsekedhetsz az egész suli előtt, nem pedig egy barista.

- Igazad van, bár az nem hátrány, hogy szexi a pasi.

Iggy hátra pillantott a mögöttük magányosan üldögélő Arianára, aki előtt féltucatnyi lap hevert a padon szétterítve, miközben ajkába harapva, erősen koncentrálva rajzolt.

Nina Tyler mellé ült, így a lány padtárs nélkül maradt.

- Már megint farkakat rajzolsz, igaz?! - sóhajtott fel szemét forgatva Iggy, mire a lány átszellemült arccal, izgatottan bólintott.

- Igen, lerajzoltam Edét, bár még sosem láttam, milyen. Megnézed?

- Nem! Nem értem, hogy tartozhatsz a suli legnépszerűbb klikkjébe, miközben a lelkivilágod olyan, mint Kristené! - csattant fel türelmét vesztve barátnője. - Csak maszturbálsz és péniszeket rajzolgatsz ahelyett, hogy valami produktív dolgot csinálnál, valami vagányat. Esetleg tervezhetnél ruhákat is, megrajzolhatnád őket, de nem! Te inkább állatok és emberek nemi szerveinek a megszállottja vagy!

- Mi az, hogy produktív? - tűnődött haját az ujjai körül csavargatva Ariana, mire Iggy bosszankodva elfordult tőle.

Shawn fellélegzett, ahogy kilépett a teremből.

Nyugalma azonban nem sokáig tartott, ugyanis néhány pillanattal később szemben találta magát a felé közeledő Nick-Austin párossal. Próbált eloldalazni mellettük anélkül, hogy akár rájuk nézne, de Nick megragadta őt a táskájánál fogva.

- Hova ilyen sietős, te buzi?!

Shawn nem válaszolt és még az arcát is elfordította a fiúktól. Semmi másra nem vágyott, csupán arra, hogy végre kijusson az iskola épületéből. Nick azonban nem engedte el a táskáját.

- Mi az, elvitte a cica a nyelved? - kérdezte vigyorogva, mire a mellette álló Austin is elmosolyodott. - Így is játszhatunk... na, gyere velünk! Ha kiabálni próbálsz, kicsinállak!

Nick húzni kezdte a fiút a folyosón, aztán le a lépcsőn, végül pedig ki a bejárati ajtón. Az iskola mögé igyekeztek, ahol a diákok dohányozni szoktak. Shawn próbálta kitépni táskáját a fiú markából, mire az megszorította őt a tarkójánál fogva, hogy véletlenül se menekülhessen el.

A konténerek előtt aztán megálltak, Austin pedig felnyitotta az egyik tetejét. Kellemetlen bűz csapta meg mindhármuk orrát, miközben Nickkel felemelték Shawnt és bedobták a szemét közé.

- Mint egy kirakós darabja, most a helyedre kerültél - vigyorgott elégedetten Nick a konténerben fekvő fiút nézve.

- Ti meg mi a szart csináltok? - kérdezte Miley cigivel a szájában, miközben feléjük lépkedett Selenával és Kristennel a nyomában.

- Kidobtuk a szemetet - nevetett Austin saját beszólásán..

Kristen szemét forgatva nézett rá.

- Akkor nem értem, te miért nem a kukában vagy.

Miley felkacagott, majd arébb lökte a fiúkat, hogy belenézzen a szemetesbe.

Shawn maszatos, könnyáztatta arccal nézett fel a lány arcára és azt kívánta, bárcsak elnyelné őt a föld. Azt hitte, egyszer majd hozzászokik a mindennapi megaláztatáshoz, de ott és akkor úgy érezte, többet képtelen lenne elviselni.

Miley felé nyújtotta a kezét és Kristennel segítettek neki kimászni a konténerből, Nick azonban dühösen a falhoz lökte Shawnt és eltolta magától az akadékoskodni próbáló lányokat.

- Ott maradsz, ahová raklak! Megértetted?! Azt csinálod, amit mondok, te szarházi köcsög... - azzal meglendítette a kezét és arcon csapta Shawnt. A csattanás hangja visszhangot vert a csendes levegőben, a fiú pedig összekuporodva a fal tövébe rogyott és felhúzott térdeire hajtotta a fejét, hogy senki se láthassa őt.

A következő pillanatban Miley hátba rúgta Nicket, mire az előrebukott és hasra esett a fűben.

Aztán olyasvalami történt, amire egyik jelenlevő sem számított.

Kristen a fiú fölé állt, majd leguggolt és miniszoknyáját felhúzva az arcára pisilt.

- Ilyenkor jól jön, hogy már nem hordok bugyit! - nevetett.

A többiek döbbenten nézték a jelenetet, Miley azonban a hasát fogva, hangosan kacagott és előkapta a telefonját, hogy megörökítse a pillanatot.

Nick lelökte magárol Kristent, a lány pedig nevetve elterült a fűben és széttárta lábait.

- Te rohadt kurva! Ezt még megbánod... Mi a faszt képzelsz?! - ordított a fiú szemeit törölgetve, undorral az arcán.

- Most mit vagy úgy oda?! Amikor régen a mellkasodra pisiltem, élvezted! - nézett rá rosszallóan fejét csóválva Miley.

Nick szitkozódva sarkon fordult és Austinnal a nyomában elhúzta a csíkot.

- Rohanj csak utána, mint egy kutya, te törpefarkú köcsög! Veled szexelni olyan volt, mintha egy szúnyog csípett volna a puncimba! - szólt exbarátja után Kristen, mire az nyakát behúzva gyorsított a tempón.

Miley talpra segítette barátnőjét és elismeréssel az arcán magához ölelte őt.

- Imádlak!

Selena sötét pillantásokat vetett a lányokra, aztán eldobta cigarettáját. - Rád sem ismerek! Nem értem, mit vagy úgy oda ettől a csicskótól. Már nem rémlik, mennyit szivattuk őt?! - nézett felháborodva Mileyra.

- Az már a múlt. Senki sem nevettet meg úgy, mint Kristen. Vicces és merész, sosem tudod, mi fog történni, ha vele vagy. Neked viszont semmi humorérzéked mostanában.

- Mert már nem érez semmit szex közben, olyan tág a nunija - jelentette ki Kristen, miközben két cigarettát tett a szájába és egyszerre kezdte szívni őket.

- Fogd be, te lárva! Nekem csupán az a bajom, hogy el kell viselnem a jelenléted... megyek is, inkább iszom egy diétás kólát a büfében - mondta Selena, mielőtt elsétált.

Miley leguggolt a még mindig térdre hajtott fejjel a fal tövében kuporgó Shawnhoz és a vállára tette a kezét.

- Jól vagy?

Válasz nem érkezett, de ekkor Kristen is lehajolt a fiúhoz. - Fúj, milyen büdös lettél...  de szívesen megtisztogatlak a nyelvemmel, csak egy szavadba kerül!

Shawn megtörölte az arcát és felnézett a két lányra. - Köszönöm... - mondta csendesen, majd felállt és elrohant, mielőtt Miley vagy Kristen megszólalhatott volna.

Utolsó óra után Iggy épp elbúcsúzott barátnőitől az iskola parkolójában, amikor megpillantotta az ajtón Demivel nevetgélve kilépő Justint. Dühösen bevágta táskáját az ülésre, de képtelen volt beszállni az autóba. Meredten állt és nézte, ahogy Justin elköszön a lánytól és a motorja felé indul.

Mikor a fiú mellette haladt el, hamarabb szólalt meg, mint gondolkodott.

- Mi van köztetek?

Justin meglepetten felé fordította arcát és jókedve olyan gyorsan illant el, mint egy hópehely a meleg tenyéren. Nem akart több fájdalmat okozni a lánynak, de tudta, hogy megérdemli a tiszteletet és azt, hogy többé ne hazudjon neki. Elszomorodott, mikor arra gondolt, hogy ha a kapcsolatuk idején is ilyen lett volna a hozzáállása, valószínűleg még mindig együtt lennének.

- Csókolóztunk a minap, de nem vagyunk együtt... - bökte ki végül az aszfaltot bámulva.

Iggy döbbenten bámult a fiúra. Nem volt felkészülve egy ilyen nyílt vallomásra. Arra számított, hogy Justintól csupán azt hallja majd, hogy semmi sincs köztük Demivel.

- Még megvan a sálam, amit az első együtt töltött karácsonyi szünetben hagytam nálad? - kérdezte, miközben próbálta elnyomni érzéseit.

- Meg - vallotta be Justin elvörösödve.

Iggy akaratlanul is egy alternatív valóságba csöppent, ahol még mindig egy párt alkottak. Egymásba karolva sétáltak a hópelyhek között az utcákon, a város karácsonyi díszben pompázott ő pedig elkapta Justin karját a zebra előtt, mert a fiú kizárólag az ő hidegtől kipirosodott arcát nézte és a piros lámpa ellenére majdnem az úttestre lépett.

A lány haja táncot járt a hópelyhekkel a téli szélben, mosolya pedig úgy melengette Justin arcát, mint a napsugarak nyáron.

A film azonban hirtelen elsötétült, mint áramszünetkor, Iggy pedig már nem látott mást, csak Justin szomorkás arcát az iskolából hazainduló diákok serege előtt.

- Akkor őrizd meg, mert számodra csupán annyi maradt belőlem! - vetette oda a lány haját dühösen hátravetve, aztán bepattant autójába és magára csapta az ajtaját.

Meglepődött, amikor hazaérve Shawnon akadt meg a tekintete. A fiú magányosan ült a kapu előtt és gondolataiba mélyedve egy fűszállal játszadozott. Az érkező autó hangjára aztán felkapta a fejét, kipirosodott szemekkel a járműből kiszálló Iggyre emelte tekintetét és feltápászkodott a fűből.

A lány felé rohant és a nyakába vetette magát, aztán vállába fúrva arcát hangosan felzokogott.

Shawn megszeppenve nézett maga elé. Fogalma sem volt, mi történhetett, amitől a mindig magabiztos, csillogó Iggy ilyen állapotba került. Sosem gondolta volna, hogy olykor még ő is képes megtörni, aztán emlékeztette magát, hogy a lány is csak ember, hiába tűnik kívülről tökéletesnek az élete. Viszonozta az ölelést és megsimogatta Iggy vállát, hogy az megnyugodjon. A saját gondjairól néhány pillanat erejéig teljesen meg is feledkezett.

- Mi a baj?

- Annyira örülök, hogy itt vagy!

Egymásba karolva megindultak a bejárat irányába, aztán folytatták útjukat a konyha felé, ahol Iggy egy-egy bögre forró tea fölött elmesélte a fiúnak a Justinnal való kapcsolatát. Azt, hogy hogyan és miért lett vége, végül pedig a legfrissebb fordulatról is említést tett.

- Valakinek muszáj voltam elmondani... A lányok előtt nem mutathatom a gyengeség jeleit, nekik egy erős vezetőre van szükségük. Általában jó vagyok az érzelmeim palástolásában, de néha kiborul a bili még nálam is... - fejezte be, majd hátradobta lófarkát a válla fölött és beleszürcsölt teájába.

Shawn bizonytalanul megfogta a lány konyhapulton heverő kezét.

- Nem kell mentegetőznöd. Te is ember vagy, neked is vannak érzéseid. Örökké nem lehet elnyomni őket, előbb-utóbb úgyis felszínre kerülnek. Tudom, hogy fáj őt mással látnod, nagyon rossz lehet, hogy egy osztályba jártok... de ő nem érdemel meg téged. Azok után, amit veled tett, jobb lesz neked nélküle. Ha megtalálod az igazit, már csak nevetni fogsz azon, mennyit szomorkodtál valaki miatt, aki már csak egy keserű emlék lesz a múltból. Csak meg kell próbálnod addig is előre nézni és nem fordulni hátra. Rám számíthatsz, ha szükséged van valakire.

Iggy a fiút nézve halványan elmosolyodott és lassan bólintott.

- Köszönöm. Sokkal könnyebb lenne, ha nem az orrom előtt zajlana az élete... - csóválta a fejét, majd végül a bárszéken ülve kihúzta magát és nagyot sóhajtott. - de ez volt az utolsó alkalom, hogy sírtam miatta. Nem érdemli meg egyetlen könnycseppem sem. Még a végén dehidratált lesz a bőröm miatta. Mesélj, veled mi történt? Neked sincs épp jókedved.

- Semmi, csak a szokásos - kezdte Shawn. Úgy döntött, ha a lány képes volt rá, akkor ő is őszinte lesz. - Szivattak az osztálytársaim, aztán Nick és Austin megint bedobott a konténerbe, úgyhogy ellógtam a többi óráról.

- Az a két kukac már nagyon megérdemelné, hogy vissza nyaljon a fagyi. Előbb-utóbb úgyis kitalálok valamit, már van is egy ötletem. Nem hagyom büntetlenül azt, ahogy Dylannel, Logannel és veled bánnak.

Miután hosszasan búcsúzkodott Dylannel a fiú autójában ülve, Logan haza indult.

Fellélegzett, mikor látta, hogy Robert a konyhában pókerezik haverjaival és tudomást sem vesz arról, hogy megérkezett az iskolából. Még mindig félt nevelőapjától, mióta megtudta, hogy a férfi volt az, aki a kórházban megpróbálta megfojtani őt. Nem szívesen maradt kettesben vele egy fedél alatt, míg Jean dolgozott. Amíg Robertet szórakoztatták alkoholt vedelő társai, legalább kicsit kikapcsolódhat, gondolta. Egyenesen a szobája felé vette az irányt és zuhanyozni indult, aztán elterült az ágyon és bekapcsolta a tévét. Félórányi lustálkodás után végül kelletlenül magához húzta a táskáját és neki látott, hogy hason fekve megírja másnapi leckéjét. Már alig várta, hogy átmenjen Dylanhez a szomszédba és tudta, hogy utána már képtelen lesz a házi feladatokra koncentrálni, ha hazaér. Épp matematikai egyenletekkel szenvedett, amikor megszólalt a csengő.

- Kölyök! Nézd meg, ki az! - hallotta nevelőapja dörmögését a földszintről. Kelletlenül ledobta a tollat és feltápászkodott, aztán zokniban letrappolt a lépcsőn, hogy ajtót nyisson.

Meglepődött, mikor Tylert pillantotta meg mögötte.

A fiú laposakat pislogva bámult rá és egy üveg vodkát tartott a kezében. Mikor megszólalt, Logant megcsapta alkohol szagú lehelete.

- Muszáj volt eljönnöm... már nem bírom tovább. Olyan sokáig tartottam magamban... Azt hiszem, kezdek bekattanni... - mondta összefüggéstelenül, csuklásokkal tarkítva.

Logan kilépett a bejárat előtti lépcsőre és becsukta maga mögött az ajtót. Nem értette, miről beszél Tyler és azt sem, miért hozzá csengetett be.

Talán annyira berúgott volna, hogy Dylanék helyett nála kötött ki? - gondolta.

- Te meg mi a francról beszélsz és mit keresel itt?! Van itt nélküled is elég részeg alak már. Jobb lesz, ha elmész!

- De nem lehet... Nem tarthatom tovább magamban. Miért akarsz elküldeni engem?

- Talán mert megkeserítetted Dylan életét?! - vonta fel a szemöldökét bosszúsan Logan.

A következő pillanatban Tyler eldobta a kezében tartott üveget és két kézzel megragadta, majd az ajtóhoz nyomta a fiút. Mielőtt Logan egyáltalán felfogta volna, mi történik, Tyler ajkai akaratosan az ajkaihoz préselődtek.

Tyler