40. Fejezet: Fogadj el!

Logan megsemmisülten ült az ágyon és maga elé meredt. Képtelen volt felfogni, hogy a saját nevelőapja próbálta megölni őt. Bár jobban belegondolva valóban ezt találta a leghihetőbb opciónak. Akárhogyan is viselkedett Tyler és Nick, nem tudta róluk elképzelni, hogy gyilkolásra adnák a fejüket. Robert mindig gyűlölte őt és amióta belépett az életébe azon volt, hogy megkeserítse azt. Azt azonban nem gondolta volna, hogy a férfi ilyen messzire is képes elmenni azért, hogy megszabaduljon tőle. Rettegett attól, hogy nevelőapjával éljen egy fedél alatt. Mi lesz, ha egyszer csak arra ébred, hogy Robert ismét meg akarja fojtani őt? Mostantól minden éjjel kulcsoznia kell a szobája ajtaját, ha egyáltalán azt akarja, hogy aludni tudjon.

- Miért utálsz ennyire? - kérdezte értetlenül. Nem tudta elképzelni, mivel érdemelte ki a halált a férfi szemében.

- Azért, mert csak teher vagy. Nem az én fiam vagy. Engem és anyádat is valaki másra emlékezteted. Valakire, akire senki sem akar emlékezni. Nincs helyed ebben a házban. Mindkettőnknek sokkal jobb lenne nélküled.

- És ez feljogosít arra, hogy megpróbálj kinyírni?! Te nem vagy normális! Segítségre szorulsz! Anya sincs biztonságban melletted.

- Sosem bántanám anyádat! - csattant fel Robert, majd mindketten meghallották a hazaérkező nő hangját a földszintről. A férfi vetett még egy utolsó gyűlölködő pillantást nevelt fiára, majd kiment a szobából, hogy köszöntse Jeant.

Logan felpattant és magára csukta a szoba ajtaját, aztán neki dőlve behunyta a szemét és vett egy mély lélegzetet.

Emma meztelenül feküdt Zayn ágyában és némán bámulta a plafont. A fiú mellette feküdt és tudomást sem vett róla. Telefonját nyomkodva vigyorgott, mintha Emma ott sem lenne. A lány szomorúan az oldalára fordult, hogy ne is lássa őt. Könnyek csillogtak szemeiben, miközben arra gondolt, hová is jutott. Alárendelte magát egy fiú vágyainak, mint holmi játékszer. Úgy érezte magát, mint egy lufi, amit a buli idejére felfújnak, aztán szép lassan elszáll belőle az élet anélkül, hogy bárki is észre venné. Akár karácsonyi égősor is lehetne, amit az ünnepek után senkinek sincs kedve leszedni. Amíg Zayn a csúcsra nem jut, kezei és ajka csakis őt érintik. Olyankor úgy érzi, csak ő létezik a fiú számára. Ő az, akit érez és érint és semmi más nem számít. Azonban amikor végeznek, mintha láthatatlaná válna, mint nappali égen a csillagok. Mindennél jobban vágyott arra, hogy Zayn szeresse őt. Hogy ne csupán a testére, de a lelkére is vágyjon. Egyaránt akarja a szívét, a gondolatait, az örömét és fájdalmát. Bármennyire is szerette a fiút és próbált nem gondolni a viszonzás mardosó hiányára, az egyre jobban kaparta karmaival tudatát. Zayn csak szórakozik vele. Kihasználja őt, ő pedig nem csupán hagyja mindezt, de még segít is benne. A fiú talán még azt sem venné észre, ha kiugrana az ablakon.

- Azt hiszem megyek. Egyébként is olyan, mintha itt sem lennék - szólt végül, miközben felült és magára kapta ruháit. Reménykedett abban, hogy Zayn megpróbálja marasztalni őt; megkéri hogy maradjon és összebújva filmezzenek vagy csak feküdjenek némán a másikat ölelve, de csalódnia kellett.

- Oké, szia.

- Seggfej! - vetette oda feldúltan Emma, miközben átvágott a szobán és feltépte az ajtót, csak hogy utána erősen becsaphassa, mikor már kilépett a helyiségből. Könnyei végigcsordultak az arcán, miközben lesietett a lépcsőn és kilépett a szabadba. A szívét pontosan olyannak képzelte, mint az őt körülölelő, határtalan égboltot: csillag nélkülinek és koromsötétnek.

Logan gondolataiba mélyedve lépett ki a fürdő ajtaján, amikor kopogást vélt hallani az ablakon. Odasietett és kinyitotta, hogy aztán megpillantsa mögötte Dylan bosszankodó arcát.

- Na végre! Már vagy negyed órája kopogtatok - mondta méltatlankodva a fiú, miközben bemászott a szobába.

Logan ledobta a kezében tartott törülközőt és meztelen felsőtestéhez ölelte barátját.

- Annyira jó, hogy itt vagy! - lehelte Dylan nyakába, aki viszonozta az ölelését, majd megcsókolta őt.

- Hiányoztál!

- Te is nekem! - Dylan tekintete elidőzött Logan arcán. Túlságosan jól ismerte őt ahhoz, hogy tudja, valami bántja a fiút. - Mi a baj?

Néhány másodpercnyi csendet követően Logan a szekrényéhez lépett és magára kapott egy pólót, aztán leült az ágy szélére. Dylan követte őt és megfogta a kezét, mire a fiú megszólalt.

- Megtudtam, ki akart megfojtani a kórházban. Robert volt az.

Dylan visszafojtott hangon szitkozódva felpattant az ágyról és járkálni kezdett fel-alá a szobában. Perceken keresztül dühöngött, mielőtt sikerült némileg lenyugodnia.

- Ezt nem hiszem el... Ez az ember beteg. Valamit ki kell találnunk! Nem lakhatsz továbbra is egy fedél alatt egy őrülttel. Már ígyis túl sokáig hagytuk elfajulni ezt az egészet. Ki kell találnom valamit. - A fiú szomorúan Loganre pillantott és arcvonásai nyomban ellágyultak. - Van kedved összebújni egy kicsit? - kérdezte reménykedve.

- Buta kérdés - mosolyodott el Logan. Mindketten elterültek az ágyon és egymást átkarolva némán hallgatták a csendet.

A szemközti szobában Iggy magányosan ült szépítkező asztala előtt és már arra a pontra jutott, hogy a saját tükörképe sem hozott számára megnyugvást. Hiába hangoztatta álláspontját, miszerint a boldogsághoz nincs szükség pasira, legbelül érezte, hogy a népszerűség, a pénz és a ruhák sem képesek teljesen kitölteni az űrt, amit magában érzett. Mi értelme mindennek, ha nincs, aki szeresse őt? Tudta, hogy már semmi sem lehet köztük, az időt pedig képtelen visszaforgatni, mégis nehéz volt számára nap, mint nap látni Justint az iskolában. Hogyan lépjen tovább, ha mindig szembejön vele az első fiú, akit valaha is szeretett? Olykor találkozott tekintetük a tanteremben és minden alkalommal össze kellett szednie az összes erejét ahhoz, hogy elfordítsa az arcát. Határtalanul örült Dylan boldogságának. Tudta, hogy a fiúra ráfért már valami jó dolog. Megérdemelt minden szeretetet, amit Logantől kapott. Kapcsolatuk láttán mégis felelevenedett benne sajátja. Gyűlölnie kellett volna Justint azért, amiért megcsalta és megalázta őt. Részben gyűlölte is, teljes szívéből. A szerelmet és a gyűlöleletet azonban hajszálvékony fal választja el egymástól, ő pedig több alkalommal is azon kapta magát, hogy áttáncol a fal túloldalára. Hiába utálta, amit a fiú tett. Hiába vetette meg. A korábban közösen átélt pillanatokat képtelen volt kiírtani emlékezetéből. Akaratlanul is felsejlettek előtte a legváratlanabb pillanatokban, minden előzmény nélkül. Szerette volna, ha Justin tettét csak úgy eltörölhetné és mindent onnan folytassanak, ahol előtte abbamaradt. Azonban tisztában volt vele, hogy erre nincs lehetőség. Látta, hogy a fiú megbánta tettét. Talán ha kibékülnének, nem fordulna elő többé hasonló. De mi erre a garancia? És hogyan nézne tükörbe, ha sutba vágná a történteket? Justin megalázta őt. Megcsalta őt egy másik lánnyal, akit gyűlöl. Nem egyszeri botlás volt, hanem tudatosan, folyamatosan elkövetett szentségtelenség. Lefeküdt Selenával a háta mögött. A lány megkaphatta őt, míg ő soha nem fogja.

Felállt az asztaltól és a szekrény elé vitte a széket, hogy felálljon rá és levegye a fotóalbumot, amit Justintól kapott. Azóta egyszer sem vette elő, mióta eldugta gardróbja tetejére. Az ágyhoz vitte és kényelmesen elhelyezkedett díszpárnái között. Felrakta a fülhallgatóját és bekapcsolta a közös dalukat, amit a szakítás óta egyszer sem hallgatott meg. Egymást követve hullottak a fájdalom és a veszteség könnyei szomorkás mosolya fölött, miközben a fotóalbumot lapozgatta. Sosem lesz képes megérteni, miért dobta el magától a fiú azt, ami köztük volt, de tudta, hogy ő ennél sokkal jobbat érdemel. Azt kívánta, bárcsak lenne valaki, akinek sikerül összeragasztania szíve törött darabkáit.

Miley a panellakás tetőterén ült. Cigaretta lógott a szájából és az utcán haladó autók fényeit bámulta. Védtelenül aprónak érezte magát a hatalmas égbolt alatt, miközben azon tűnődött, mire is vágyik igazán. Nem számított arra, hogy társasága akad. Hallotta háta mögül a tetőre nyíló ajtó nyikorgását. Megfordult, hogy elzavarja a kéretlenül érkezőt, amikor Zaynnel találta szemben magát.

- Hát te meg mit keresel itt? - csodálkozott.

- Anyukád mondta, hogy itt talállak.

A fiú leült mellé és átkulcsolta karjaival felhúzott térdeit. - Remélem nem zavarok.

- Meguntad Emmát? - élcelődött Miley mosolyogva. Legbelül azonban nem volt semmi, aminek örült volna.

- Ne beszéljünk most Emmáról! Egyébként sem lehet egy szavad se, te ugyanúgy kihasználod a pasikat.

Miley beoltotta a cigijét és felvonta szemöldökét.

- Én nem olyanokkal fekszem le, akik szerelmesek belém. A pasik csak azt kapják tőlem, amire vágynak. Élvezetet.

- Emma nem szerelmes belém - jelentette ki eltökélten Zayn, bár maga sem hitte el, amit mond.

Miley már épp feltápászkodott volna, amikor a fiú elkapta a karját és magához húzta őt. Látta Zayn szemeiben a csillagok tükörképét, de saját arcát nem akarta viszont látni a tekintetében. Elfordult, hogy ne kelljen viszonoznia a fiú pillantását, de az egyre közelebb hajolt hozzá. Megcsókolta a nyakát, az állát, az arcát, aztán az ajkait is. Miley tágranyílt szemekkel meredt Zayn hosszú pillákban végződő csukott szemhéjára, de akármennyire is szeretett volna szabadulni a fiú öleléséből, képtelen volt megmozdulni. Zayn lehúzta a felsőjét és kikapcsolta a melltartóját, majd ajkait a szájáról a melleire csúsztatta és finom csókokkal borította a lány meztelen testét. Miley reszketve hátrahajtotta a fejét és a sötét felhőkkel tarkított fekete égboltra emelte tekintetét. Tudta, hogy nem lenne szabad megtörténnie annak, amihez közeledtek, de nem volt elég ereje ahhoz, hogy megálljt parancsoljon. Ahhoz túlságosan vágyott a pillanat beteljesülésére. Lehúzta Zayn pólóját és végighúzta ujjait a fiú mellkasán, majd a sliccéért nyúlt, hogy kigombolja. Közben elterült a betonon és hamarosan kitakarta előle az égboltot Zayn arca. Meztelen testükkel tartották melegen egymást a hűvös novemberi levegőn. Miley egész testében megremegett, amikor testük eggyé vált. Közben lábait a fiú derekára kulcsolta és szenvedélyesen csókolta őt. Talán másnapra bánni fogja, hogy gyenge volt az ellenálláshoz, de ott és akkor semmi másra nem vágyott.

Másnap reggel Ninának sikerült még az iskola parkolójában elcsípnie Tylert, mikor az kiszállt autójából.

- Szia! - A lány sietve tipegett magassarkújában, miközben visszahúzta vállára méregdrága táskáját. Hátrasimította szemébe lógó, barna hajtincseit és a kocsi ajtajába kapaszkodott. Tyler értetlenül nézett rá a kormány mögül.

- Mit akarsz? Kioktatni arról, hogy mekkora seggfej vagyok? Iggy már megtette helyetted is.

- Nem. Arra gondoltam, randizhatnánk - jelentette ki magabiztosan Nina, a fiú nem kis döbbenetére. - Úgy értem fogalmam sincs, vonzódsz-e egyáltalán a lányokhoz, de nem is igazán érdekel. Mindketten jól járnánk. Nekem nem ártana egy népszerű pasi, neked meg egy jó alibi. Az véget vetne a pletykának, miszerint meleg vagy. Rácáfolhatnál Logan szavaira. Akkor talán nem hinnének neki azzal kapcsolatban, hogy te vagy Dylannel a videón és zsaroltad őt. Na mit szólsz?

A lány kíváncsian várta a választ, Tyler azonban egy darabig megszólalni sem volt képes.

- Szerinted Iggy mit szólna, ha velem járnál? Tuti kiátkozna a csodálói közül - mondta végül.

- Nem érdekel, mert már amúgyis unok az árnyékában létezni. Át akarom venni a helyét.

Néhány másodpercnyi töprengés után Tyler végül bólintott.

- Rendben. Most minden jól megy. Csapatkapitány vagyok, senki sem piszkál. Örülnék, ha ez így is maradna. Logan most eléggé bekavart. Ráadásul csak plusz pont, ha még Iggyt is bosszanthatom. Viszont tényleg csak látszat-kapcsolat lesz. Én valaki másba vagyok szerelmes.

- Rendben, akkor még kigondolom, mikor és hol ejtsük meg az első közös megjelenésünket. Most megyek, mert Iggy mindjárt itt lesz és jön a szokásos bevonulás. Pusz-pusz! - azzal Nina hátravetette haját a válla fölött és elégedetten elindult az iskola bejárata felé.

Míg tesiórán a fiúk fociztak, addig a lányok Iggy vezérletével pompon lépéseket próbáltak betanulni. Természetesen barátnőinek és Mileynak ez nem jelentett problémát, hiszen ők mindannyian a pompon-csapat tagjai. Iggy bosszúságára Kat és Selena  is hamar ráérzett a dologra, a többiek azonban reménytelennek bizonyultak.

- Elegem van belőletek! - fakadt ki a lány, mikor Kristen már negyedszerre szakította félbe a koreográfiát, hogy felrántsa felsőjét meztelen melleiről. - Te egy rémség vagy!

- Nem fogom szégyellni a testem! Ez vagyok én, nem tagadom! - tekergett Kristen nyelvét nyújtogatva. A tornaterem egyik sarkában álltak a lelátó mellett.

- Senki nem kíváncsi azokra a meggyszemekre - kapcsolódott be Selena is.

- Nem a méret a lényeg, hanem a formája! Nekem szépek a melleim. Egyébként neked sem nagyobbak, nem tudom mit dumálsz! - vetette oda Kristen sötét pillantások kíséretében. Már egyáltalán nem érdekelte őt mások véleménye. Végre elfogadta magát és elégedett volt a külsejével.

- Ebből elég legyen! - csattant fel türelmetlenül Iggy. - Bőven elég, hogy veletek  kell az időm pazarolnom, miközben délután indulunk a focicsapattal a visszavágóra! Legalább próbáljatok meg nem hátráltatni minket, érthető voltam?! Kristen, ne mutogasd a melled! Demi, Emma, ti pedig próbáljatok ráérezni a ritmusra! Tudjátok egyáltalán, hogy az mi?! - A lány ezután az unottan ácsorgó Taylorra pillantott. - Te meg mintha itt sem lennél... de talán jobb is így. Kaya, a tánc még nem számít bűnnek tudtommal, úgyhogy nem kell szemérmeskedned!

Az említett erre felkapta a fejét és elvörösödve bólogatni kezdett.

A fiúk eközben a labdáért lökdösődtek a pályán. Tyler már épp kapura lőtt volna, amikor Zayn oldalról neki ütközött és fellökte őt.

Tyler a földre esett és összepréselt ajkakkal kínlódott a bokáját szorongatva. Az edző azonnal belefújt sípjába és a pályára sietett.

- Jól vagy, kölyök?

- Azt hiszem kiment a bokám...

A férfi lehajolt hozzá és megvizsgálta a lábát, aztán óvatosan megérintette a fájlalt helyen, mire Tyler felszisszent.

- Jobb lesz, ha megnézi egy orvos. Nem hiszem, hogy játszhatsz a mai meccsen - mondta az edző sajnálkozva, miközben felkarolta a fiút a földről és a kijárathoz indult vele. Közben mindketten undok pillantást vetettek a kárörvendő mosolyát palástolni próbáló Zaynre.

A tanár megkereste a pálya szélén ácsorgó Justint tekintetével, mielőtt eltűnt volna a belé kapaszkodó Tylerrel az oldalán.

- Az óra további részében te ügyelsz a többiekre! Gyakoroljatok!

- Ez szép volt! - mosolygott elégedetten Iggy, aki felettébb örült Tyler sérülésének. - Ennél még rosszabbat is érdemel az a lárva.

Óra utáni szünetben Ed épp a nagy beleéléssel péniszeket rajzolgató Arianát bámulta padjában ülve, amikor Kaya váratlanul ledobta magát a mellette üresen álló székbe és felé fordult.

- Gondolkodtam és miért is ne lehetnénk barátok? Hiszen nekem egy sincs. Szóval ha áll még az ajánlatod, benne vagyok!

Ed azonban túlságosan belemélyedt a haját csücsörítve csavargató Arianába ahhoz, hogy meghallja a lány szavait. Tudta, hogy egy ilyen szépségnél annyi esélye sincs, mint egy tulipánnak virágozni télen, de mégsem tudott gátat szabni fantáziálásainak. Odáig volt a lány őzike szemeiért; puha, fénylő hajáért és hosszú szempilláiért. Még az sem érdekelte, hogy Ariana nem jeleskedik egyetlen tantárgyban sem, leszámítva a biológiát. Neki elég lenne csupán annyi, hogy a karjaiban tarthassa, megérinthesse és megcsókolhassa őt. Minden egyes nap. Elképzelte, ahogy a szépség megindul felé az iskola folyosóján hömpölygő tömegben; hosszú haja lepelként lengi körbe apró alakját és senki másra nem néz, csakis rá. Aztán átnyújt neki két jegyet és azt mondja, kísérje el őt a blink-182 koncertre. Ő természetesen azonnal igent mond és egymás karjába fonódva csókolóznak az őket ujjongva ünneplő diáktársaik gyűrűjében.

- Aúú! - Ed felszisszent a vállában érzett fájdalomtól, a fantáziakép pedig nyomtalanul szertefoszlott lelki szemei előtt. Bosszankodva a mellette ülő Kayára meredt, aki a hasztalan várakozást megelégelve megcsípte őt.

- Mi az?

Kaya méltatlankodva elismételte mondandóját. Ed végül elmosolyodott és bólintott. Közben a szeme sarkából még mindig Arianát bámulta.

- Persze, még mindig szeretném, hogy barátok legyünk. Nálam sem tolakodnak a jelentkezők.

- De tényleg csak barátok! Semmi hátsószándék - szögezte le Kaya komoly ábrázattal.

- Természetesen. Én csak barátkozni szerettem volna, semmi mást - bólogatott bőszen Ed.

- A két stréber egymásra talált? - szólt oda vihogva Nick, mire mindketten lesütötték tekintetüket. - Vitatkozhattok majd, hogy melyik egyenlet a nehezebb.

- Mi meg arról vitatkozhatnánk, hogy mennyire vagy jó az ágyban, de úgyis én nyernék! - vetette fel az egyik pad tetején rágózó Kristen. Végigsimított neccharisnyába bújtatott combjain és nevetve hátravetette a fejét, aztán elveszítette egyensúlyát és lefordult a padról. A földön fekve szitkozódott, amikor Kat azonnal ott termett, hogy levideózza őt.

- Ez jó lesz a következő YouTube videómhoz! - mosolygott elégedetten.

- Kristen feltápászkodott és egy gyors mozdulattal kikapta a lány kezéből a telefont, hogy aztán a bugyijába dugja. - Na ezt videózd le! Gyerünk, valaki hívja fel Katet, hadd rezegjen be a puncim!

- Fújj, add vissza a telcsimet, te büdös ribanc! Előbb viszont fertőtlenítsd le! - toporzékolt magassarkúját a padlóhoz csapdosva Kat.

Kristen előhúzta a telefont és a lány kezébe nyomta. Az undorodva elhúzódott tőle, a készülék pedig a földön landolt.

- Remélem összetört, te rosszindulatú picsa! Másokat használsz fel arra, hogy népszerű legyél, mert te olyan üres vagy mint a puncim farok nélkül!

- Kezdem kedvelni Kristent - fordult kuncogva barátnőihez Iggy.

Dylan, Logan és Miley az iskola mögött cigizett. A két fiút néhány perccel korábban kerítette be egy csapat srác az iskola folyosóján, hogy mindenféle helytelen jelzővel illessék őket; Miley azonban épp jókor jelent meg ahhoz, hogy helyére tegye a kötekedőket.

- A helyetekben inkább befognám a szám! Még megdugni sem tudtatok, mikor alkalmatok nyílt rá, mert nem állt fel az a csepp farkatok! Na húzzatok innen!

Miután a lány Dylanék társaságában jót nevetett az elvörösödve sarkon forduló csapaton, együtt indultak el cigizni. Az iskola mögött azonban zajokat hallottak kiszűrődni az egyik konténerből.

- Szerintetek patkány? - kérdezte félősen Dylan, miközben távolabb húzódott a szeméttárolótól.

- Annál azért nagyobbnak tűnik. - Miley a konténerhez lépett és felnyitotta a tetejét. Abban épp egy fiú próbált kimászni az őt borító szeméthalomból. Logan és Dylan közelebb léptek, hogy kisegítsék őt. Shawn volt az. Ruháját piszok és foltok borították, hajában pedig egy rothadásnak indult banánhéj lapult. Dylan levette róla és a szemétbe dobta, aztán aggódva megszólította a könnyekkel küszködő fiút.

- Mi történt?

- Az osztálytársatok... az a Nick. Pár haverjával elkapott és bevágtak a konténerbe aztán rám zárták.

- Idióta seggfejek! - csóválta a fejét Miley, a fiúk pedig egyetértve bólogattak.

- Van nálam ruha és törülköző a szekrényemben, az öltözőben pedig letudsz zuhanyozni - ajánlotta Dylan, Shawn azonban elfordult és elcsukló hangon motyogni kezdett.

- Köszi, de én megyek haza...

- Így nem mehetsz haza! Gyere, szedd rendbe magad.

Shawn azonban csak arra tudott gondolni, hogy a ruhát ilyen állapotban már nem viheti vissza iskola után a plázába. Miután sikerült valamennyire összeszednie magát, felnézett Dylan együttérző arcára és bólintott.

- Oké, menjünk... csak inkább megvárom hogy becsengessenek és ne lásson így senki, de megértem ha te nem akarsz miattam késni az órádról.

- Ugyan már! Megyek, összeszedem neked, ami kell. Itt várj meg!

Dylan Logannel az oldalán elindult, Miley pedig kettesben maradt Shawnnal.

- Képtelen vagyok felfogni, hogy dughattam annyiszor azzal a lúzer Nickkel - csóválta a fejét értetlenkedve a lány, majd beleszívott cigarettájába. - Kár, hogy meleg vagy. Összeakaszthatnánk, amink van.

Miközben délután Iggy lázasan pakolta tele bőröndjét, Dylan a szobájában feküdt és zenét hallgatott fejhallgatóján. Úgy tervezték Logannel, hogy találkoznak iskola után, de Jean kijelentette, hogy a fiú nem mehet sehova, hiszen épp, hogy hazaért. Így Dylan végül csalódottan várta, hogy teljen az idő és végre újra láthassa barátját. Már majdnem álomba merült, amikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőre pillantott azt remélve, hogy Logan az. Ám csalódnia kellett. A hívás rejtett számról érkezett.

- Igen, ki az?

- Még nem végeztem veled...

Ugyanaz a hátborzongatóan ismerős, felismerhetetlenségig torzított hang volt az, mint amit Dylan a Halloween bulin hallott a Sikoly-jelmezes alaktól.

- Ki vagy? Mit akarsz? - kérdezte remegő hangon a fiú. Már kezdett örülni, hogy egyre ritkábban jutottak eszébe a bulin történtek, Logan ugyanis minden gondolatát kitöltötte. Most azonban ismét maga előtt látta a jelenetet, amikor fegyvert fogtak rá és egy pillanat törtrésze alatt tudatosult benne, hogy itt a vég.

- Megszabadítani tőled a világot - hangzott a felelet, majd a vonal megszakadt.

Dylan nem akart rettegve élni. Hogyan menjen utcára úgy, hogy tudja, valaki végezni akar vele? Még azt sem tudta, ki volt az álarc mögött. Lehet az bárki, bárhol, bármikor.

Demi az utca sarkáról figyelte, amint a focicsapat és a pompon-lányok felszállnak az iskola épülete előtt parkoló buszra. Egyetlen arcon kívül mindenki más csupán elmosódott árnynak tűnt a lány szemében. Justint bámulta, amint a fiú eltűnik a busz ajtaja mögött. Képtelen volt megállni, hogy ne menjen el megnézni őt, mielőtt a többiekkel együtt útnak indul. Tudta, hogy másnap Justin már otthon lesz, mégis látni akarta őt. Hétvégén úgysem fognak találkozni. A fiú nem keresi őt iskolán kívül, és ő sem keresi a fiút. Talán ha több bátorsága lenne, elhívhatná őt valahová. Talán Justin igent is mondana. Talán, talán, talán. Tudta, ha nem próbálja meg, sosem derül ki, mi lett volna, ha... Eltökélte magában, hogy hétfőn elhívja a fiút valahová.

Eközben a buszon vidám zene szólt és jókedv uralkodott. Iggy leghátul ült barátnőivel a négyes ülésben és az ablakon kibámulva azon töprengett, vajon Dylan meglesz-e nélküle. Nem szívesen hagyta magára a fiút, de tudta, hogy Logan helyette is vigyáz majd rá. Tekintete végül megakadt Justin tarkóján és lesütötte a szemét. Vágyott egy utolsó csókra, ami már soha nem következhet be. Talán könnyebb is így, gondolta.

- Egy-két, egy-két-há', útnak indul a brigád! Négy-öt, négy-öt-hat, a Gepárdok elkapnak!

Hét, nyolc, hét-nyolc-kilenc, az uborkám bennem fityeg! - énekelte jókedvűen Ariana. Kezeit a magasba emelte és ujjongott, mikor produkciója végére ért.

- Ari, ne égess már! Mindenki minket néz - fordult felé bosszankodva Iggy. A mellette ülő Charli képtelen volt visszatartani a nevetést.

- Te vagy a csúcs! - prüszkölte.

- Köszönöm! Szerintem ezt kellene előadnunk a meccsen is! - nézett rá csillogó szemekkel Ariana, aztán folytatta mondókáját. - Tíz, tizenegy, tizenkettő, faszokat rajzolni felemelő! Tizenhárom, tizennégy, tizenöt, Iggy mindenbe beleköt!

- Most már tényleg elég legyen, te idióta! - reccsent rá Iggy türelmetlenül és kinyújtotta kezét. - Ki hozott nekem lattét, ahogy kértem?

Az egyik fiú fülig vörösödve felpattant a helyéről és hátra sietett a lányhoz, hogy a kezébe nyomjon egy pohár sütőtökös lattét.

- Remélem nem hűlt ki... - Iggy leemelte a pohár fedelét és orrához emelte, hogy tanulmányozza. Mikor felnézett, értetlenül tapasztalta, hogy a fiú még mindig ott áll előtte.

- Köszi! Na, menj szépen vissza a helyedre!

- Kapok érte valamit? - hangzott a reményteli kérdés, amire reménytelen válasz érkezett.

- Persze, egy mosolyt! - Iggy elmosolyodott, aztán intett a kezével, mire a fiú csalódottan a helyére ballagott. - Ezek manapság már minden apróságért várnak valamit cserébe. Szörnyű!

Iggy a szomorúan az ablakon kibámuló Tylerre pillantott és azonnal jobb kedve támadt. A fiú bokasérülése miatt kénytelen kihagyni néhány meccset, így aznap is csupán nézőként lesz jelen a mérkőzésen.

- Minek örülsz annyira? - kíváncsiskodott Charli, mire barátnője hátravetette haját a válla fölött.

- Annak, hogy a karma egy ribanc.

Shawn immár a Dylantől kölcsönkapott ruhákban járta az utcákat zsebre tett kézzel. Nem volt úticélja, csak ment amerre a lábai vitték. Az anyjának ismét látogatója akadt, neki pedig semmi kedve nem volt az akciójukat hallgatni a falon keresztül. Ráadásul rettegett attól, hogy mi lesz hétfőn. Mit fog viselni az iskolában? Ha kimossa a ruhát, amit összepiszkolt a konténer, felveheti majd. Úgysem fog emlékezni senki sem arra, hogy pénteken is azt viselte. De utána mi lesz? Ha megjelenik az iskolában kopott, elnyűtt ruháiban, még többen fogják piszkálni, mint addig. Próbálta a dolog jó oldalát nézni. Így legalább Tyler nem zsarolhatja tovább és barátkozhat Dylannel. Hamar megkedvelte a fiút, hiszen eddig soha senki nem volt olyan kedves hozzá, mint amilyen ő. Ha vele volt, ugyanolyan embernek érezte magát, mint bárki más. Bárcsak többen is rájönnének arra, hogy mennyi mindent elérhetnének csupán néhány kedves szóval. Shawn észre sem vette, hogy merre kóborol. Körülnézett. A környék furcsán ismerős volt számára. Néhány másodpercnyi töprengés után rá is jött, honnan: abban az utcában állt, ahol a Halloween bulit is tartották. Ami azt jelenti, hogy épp ott van, ahol Dylan is. Megszaporázta lépteit és tekintetével keresni kezdte a megfelelő házat. Nem volt nehéz dolga. Azonnal kiszúrta a luxusvillát, ugyanis hiába volt tele az utca szép, takaros házakkal, egyik sem vetekedhetett Iggyék otthonával. Nem tervezte, hogy itt fog kikötni, legalábbis nem szándékosan. Talán a tudatalattija vezette ide. Észre sem vette, hogy mennyit gyalogolt. Egyáltalán nem lakott közel Dylanékhez. Ahol ő élt, ott nem voltak ilyen épületek.

A Gepárdok Justin csapatkapitánysága alatt győzedelmet arattak a másik csapat felett. A lelátón ülő, helyieknek szurkoló tömeg csalódottan káromkodott, Iggyék azonban eszeveszett üdvrivalgásba kezdtek. Berohantak a pályára a csapat tagjaihoz, hogy a nyakukba ugorjanak. Iggy egy röpke pillanatra még Justint is átölelte. A fiú bágyadtan, győzelemtől átitatva nézett vissza rá. Rettegett attól, hogy Tyler nélkül az ő vezetése alatt fognak először veszíteni és határtalan boldogság kerítette hatalmába, amikor végül nem így lett. Végre elért valamit, amire büszke lehet.

Miley közben Zayn ölébe ugrott és elégedetten a magasba emelte kezeit.

- Ez az! Nyertünk! Rúgjunk be!

Így is lett. A fiatalok megvárták, míg az edző és felesége elalszanak, aztán összegyűltek az egyik hotelszobában, hogy megünnepelhessék a győzelmet.

- Szerintem játszunk Felelsz vagy Mersz-et! - vetette fel izgatottan Miley, miután már jócskán felöntöttek a garatra. Iggy és barátnői az egyik ágyon ültek és nem engedték senkinek, hogy melléjük telepedjen. A többiek a másik ágyon és a földön foglaltak helyet.

- Rendben, kezdjük! Mindenki felteheti valakinek a kérdést. Aki nem teljesíti a feladatát vagy nem válaszol, az megy aludni! - ismertette a szabályokat Nina. - Én kezdem. Tyler! Felelsz vagy mersz?

Az említett fiú a másik ágyon ülve felkapta a fejét és rövid gondolkodás után rávágta. - Merek.

- Akkor csókolj meg!

- Rendben, de ide kell jönnöd. Nekem most nem igazán működik a bokám.

Nina felállt az ágyról és a fiúhoz lépett, az ölébe ült és megcsókolta őt. Barátnői hitetlenkedve hördültek fel.

- Te véletlenül nem a faszt szereted? - csodálkozott Ariana, mire többen felnevettek.

- Nem kell elhinni mindent, amit pletykálnak - vetette oda Tyler, miután Ninával abbahagyták a csókolózást és a lány elégedetten visszaült a helyére.

- Nekem Iggy mondta, és Iggynek mindent elhiszek! - jelentette ki Ariana magabiztosan, Tyler azonban nem figyelt rá. Helyette Zaynhez fordult és feltette neki a kérdést.

- Felelsz vagy mersz?

- Merek - vágta rá a fiú, mert attól tartott Tyler Dylanről kérdezné őt. Arról pedig senki nem tudhat.

- Akkor smárold le Justint!

- Veled ellentétben én nem vagyok langyi.

- Ha nem akarod, hogy erre most válaszoljak, jobb ha megteszed, amit mondtam. Különben esetleg kicsúszhat néhány dolog a számon, aminek nem örülnél - fenyegetőzött Tyler.

Zayn végül küldött felé egy sötét pillantást, aztán kelletlenül a szőnyegen mellette ülő Justinhoz fordult. A fiú csúnyán lerészegedett és talán már fel sem fogta, mi zajlik körülötte. Zayn vonakodva közelebb hajolt hozzá és megcsókolta őt. Miután elváltak egymástól, undorodva megtörölte a száját és elfordult bambán vihogó barátjától.

- Ez most bevallom kurvára felizgatott! - szólt csillogó szemekkel Miley.

- Muszáj ilyen buziskodásokat csinálni? - kérdezte az egyik fiú a focicsapatból. Miley ingerülten nézett vissza rá.

- Menj aludni, ha nem tetszik valami! Most pedig én kérdezek tőled.

- De most én jövök - vetette közbe Zayn, de a lány a szavába vágott.

- Majd utána! Szóval, felelsz vagy mersz?

- Merek.

Miley emlékezett még, hogy elsőben a fiú megpróbált ágybabújni vele, de végül elhajtotta őt, amikor meglátta meztelenül.

- Vedd elő a farkad!

A fiú szó nélkül felállt és ide-oda dőlöngélve letolta a nadrágját.

- Szent kaka! Hogy ez milyen pici... - ámuldozott Ariana. - Lerajzolhatom? Ehhez képest az Austiné termetes. Kellene a gyűjteményembe.

- Milyen gyűjteménybe? - fordult felé egy másik fiú kíváncsian.

- A fasz-rajzgyűjteményembe. Faszokat rajzolok. Ez az én hobbim! - vallotta be Ariana áhítattal a hangjában, miközben hajtincseit csavargatta ujjai között.

Miley a letolt nadrágú fiúhoz fordult és unott hangon odavetette. - Na látod, ezért nem kaphattál meg soha! Legközelebb majd kétszer is meggondolod, hogy homofób legyél, vagy sem!

Shawn remegő kézzel, idegesen nyomta meg a csengőt. Fogalma sem volt, mit mondhatna. Nem akarta zavarni a fiút és az sem volt biztos, hogy épp otthon van. A következő pillanatban azonban megjelent az ajtó mögött Dylan arca, Shawn pedig bátortalanul elmosolyodott.

- Szia! Erre jártam és gondoltam benézek hozzád. Remélem nem zavarok, de ha igen, azt is megértem, csak mondd nyugodtan! Tényleg - mondta lámpalázasan.

- Ugyan már, gyere be nyugodtan! Úgyis egyedül vagyok. - Dylan kitárta az ajtót, hogy beengedje látogatóját. A fiú szája tátva maradt a tágas, elegáns előszoba láttán.

- Azta... nagyon szép a házatok!

- Köszi - Dylan kissé zavarba jött, ő nem szeretett felvágni semmivel sem mások előtt. Tudta, hogy mindez nem az ő érdeme, hanem a szüleié, és hálás volt azért, ahogyan élhetett. - Kérsz valamit inni? Pont most akartam inni egy kávét, mert álmos vagyok. De te nyugodtan kérhetsz, amit szeretnél!

- A kávé jó lesz, köszönöm - mosolygott Shawn és Dylan nyomában a konyhába indult. Szokatlan volt számára a mosoly, az arca már teljesen elszokott a vidámságtól. Dylan hellyel kínálta őt a konhyapultnál és neki látott kávét főzni.

- Te hogy iszod?

- Ahogy te.

- Jó, akkor kapsz egy cappuccinot.

Dylan közben a sütőhöz lépett és elővett belőle egy tepsi süteményt. Letette a pultra Shawn elé, majd átnyújtott neki egy porcelán tányért.

- Vegyél annyit, amennyit csak szeretnél! Anya csinálta nekem. Mármint készen vette a boltban, ő csak berakta a sütőbe és megsütötte. A sütés-főzés nem az erőssége.

Shawn túlságosan éhes volt ahhoz, hogy visszautasítsa a fiú ajánlatát. A tányérjára tett két darabot a süteményből és szégyenlősen beleharapott az egyikbe.

- Köszönöm!

- Egészségedre! - Dylan letette a két pohár cappuccinot is a pultra, majd leült Shawn mellé és belekortyolt az egyikbe.

Néhány másodpercig csend honolt a helyiségben. Dylan a kávéját szürcsölgette, Shawn pedig a süteményét majszolta, míg végül megszólalt.

- Miért vagy velem ilyen kedves?

Dylan megütközve nézett rá.

- Miért ne lennék? Én mindenkivel kedves vagyok, aki nem ad okot az ellenkezőjére. Kedvellek is. Tudom, min mész keresztül. Hasonló dolgokon megyünk át. Te is...

- Tudom. Nekem még sosem volt meleg barátom. Vagyis nem vagyunk barátok, bocsi - szögezte le gyorsan mentegetőzve Shawn. Kipirosodott arccal lesütötte a szemét, mire Dylan megfogta a pulton heverő kezét. A fiú összerezzent a számára szokatlan gesztustól. Senki nem szokott hozzáérni ilyen finoman, barátságosan.

- Én szeretném, hogy azok legyünk.

- Én is. De mit szólna hozzá Logan? - Shawn aggódva nézett Dylan barna íriszeibe.

- Logan nem olyan, mint Tyler. Ő bízik bennem. Nem szabja meg, hogy kivel barátkozhatok. Attól, hogy melegek vagyunk mindketten, még lehet köztünk puszta barátság. Egyébként azt hittem, nem akarsz már velünk lógni. Legutóbb...

- Az csak azért volt, mert Tyler megtiltotta, hogy a közeletekbe menjek - vallotta be Shawn megkönnyebbülten. A fiú már nem árthat neki semmivel sem.

- Rohadt szemétláda... és mivel akarta ezt elérni? Megzsarolt?

- Az lényegtelen, már vége. Ne beszéljünk róla, kérlek.

Taylor hanyagul összefogta hosszú haját a tarkóján és cigarettával a szájában kibámult szobája ablakán a koromsötét éjszakába. Napok óta nem találkozott Luke-kal az iskolán kívül és hiába hívta a fiút bárhová is, az gyengébbnél-gyengébb ürügyekkel utasította el a találkozókat. A lány nem értette, mi lehet a probléma. Hiszen minden tökéletes volt kettejük között. Talán Luke már nem szereti őt? Esetleg túl sok időt töltöttek együtt és besokallt? Vagy - erre az eshetőségre Taylor fájó szívvel gondolt - van neki valaki más? Megcsalja őt? Lehet, hogy van amit nem tud megadni a fiúnak, ezért az valaki másnál keresi? Ha így van, miért nem mondta el? Miért nem próbálta megbeszélni? Hiszen egy egészséges kapcsolatban ez lenne a normális. Taylor azt hitte, megtalálta a lelki társát. A másik felét, aki mellett egy teljes egész lehet. De hiába próbálta áltatni magát, tudta, hogy Luke titkol valamit. A kifogásait egyszerűen képtelen volt elhinni, bármennyire is szerette volna. Ez így nem mehet tovább, kénytelen lesz elé állni és számonkérni őt. Ha pedig a fiú nem ad elfogadható magyarázatot, akármennyire is fáj, el kell engednie őt. Hazugságban nem élhet, az önbecsülése a tét. De ha szakítanak, hogyan fogja elviselni Luke közelségét nap, mint nap az iskolában? Talán nem volt olyan jó ötlet összejönni egy osztálytárssal, de mit tehetett volna, ha akaratlanul és visszafordíthatatlanul beleszeretett a fiúba? A szívnek senki sem parancsol ő pedig már így is túl sokáig tartotta sajátját bilincsbe verve, mielőtt Luke kiszabadította volna.

- Kérdezhetek valamit? - Dylan kíváncsian fordult Shawnhoz. Nem akart személyeskedni és tudta, hogy semmi köze hozzá, de nem bírta megállni, hogy ne kérdezzen rá.

- Persze.

- Te és Tyler... szóval ti lefeküdtetek egymással?

- Nem. És te?

- Dehogy! - csóválta a fejét nagy bőszen Dylan. - Én még senkivel sem.

- Komolyan? - csúszott ki Shawn száján a kérdés. Meglepte, hogy egy olyan srác, mint Dylan, még nem volt együtt senkivel sem. Hiszen helyes, aranyos, vicces és kedves. Ráadásul mindene megvan. - Mármint biztos nagyon sokan nyomultak már rád.

- Nem igazán - nevetett fel sötéten a fiú. - Hiába vagyok Iggy testvére, engem mindenki piszkálni szeret.

- Azt hinné az ember, hogy olyasvalaki mint te, népszerű.

- Talán az lennék, ha nem lennék meleg. De szerintem akkor sem. Idióta vagyok - nevetett Dylan.

- Nem, nem vagy az.

Shawn komoly arccal nézett rá. Fogalma sem volt, mikor beszélgetett utoljára így valakivel. Talán még sosem. Általánosban mindenki piszkálta a kopott elnyűtt ruhái miatt. Kilencedikben már feltalálta a módszert, amivel normális öltözékben járhat iskolába. Egy ideig nem is piszkálta senki, de aztán osztálytársai hamar ráéreztek arra, hogy a fiúkhoz vonzódik. Nem sokkal a tanév vége előtt pedig elindultak a pletykák is, amiket Tyler széltében-hosszában terjesztett róla névtelenül az interneten, miután Shawn szakított vele. Elterjedt, hogy könnyen kapható, minden pasira rámászik, és még pénzért is hajlandó szexelni. Onnantól kezdve osztálytársai kerülni kezdték őt, pedig a pletykákból semmi sem volt igaz.

- Na és te? Neked volt valakid Tylert leszámítva?

- Nem és nem is voltam senkivel, ha erre célzol. Azok a pletykák az előző tanév végéről nem voltak igazak - szögezte le csalódottan Shawn.

- Én semmilyen pletykát nem hallottam.

- Tényleg? Nem hallottál arról a kilencedikes srácról, akiről azt terjesztették, hogy a vécében szopik meg a fiúkat lesi az öltözőben?

Dylan homlokát ráncolva eltöprengett a hallottakon.

- De igen. Az te voltál?! Mármint... rólad terjesztették?

Shawn szomorúan bólintott.

- Azt is Tylernek köszönhetem.

- De hiszen akkor még nem is a mi sulinkba járt!

- Az nem okozott neki problémát. Kamu profilt csinált facebookon és az osztálytársaimnak írkált.

- Gyűlölöm... Úgy sajnálom! Biztos nagyon nehéz lehetett számodra.

Dylan magához ölelte a fiút és vígasztalóan megpaskolta a hátát. Az megszeppenve viszonozta a gesztust. Nem tudta felidézni, mikor ölelte őt bárki is utoljára ilyen féltéssel.

- Sziasztok - köszönt az ajtóban álló Logan az ölelkező fiúkra pillantva. Dylan sietve elengedte Shawnt, aki elvörösödve lehajtotta a fejét, aztán barátja Loganhez sietett hogy megcsókolja őt.

- Úgy hiányoztál!

- Nekem is te - mosolygott rá a fiú boldogan.

Shawn közben felállt a konyhapulttól és elindult az ajtó felé.

- Jobb, ha lelépek. Még haza kell gyalogolnom és elég messze lakom. Már így is besötétedett.

- Maradj nyugodtan, majd mi hazaviszünk később - ajánlotta Logan barátságos mosollyal az arcán. Dylan ellágyultan nézett a fiúra és megfogta a kezét.

Miután a három fiú megnézte a Péntek 13 első és második részét, Shawn úgy érezte, ideje mennie. Fogalma sem volt, mikor érezte utoljára ilyen jól magát. Végre olyan emberekkel lehetett, akikről úgy tűnt, tényleg kedvelik őt. Legalábbis nem utálták, nem piszkálták és egyetlen rossz szót sem intéztek hozzá, ez pedig már jóval több volt annál, mint amihez a fiú hozzászokott.

- Én örülnék, ha itt aludnál - szólt Logan csendesen, mire a másik kettő meglepetten nézett rá. Viszonozta a pillantásukat, majd Dylanen állapodott meg tekintete és komoly hangon folytatta. - Iggy sincs itthon, apukád dolgozik, anyukád pedig elment a barátnőivel. Ki tudja, mikor ér haza. Nem szívesen hagynálak egyedül itt a Halloween bulin történtek után. Nekem viszont muszáj mennem, mert anya már folyamatosan hívogat.

- Még nem mondtam, de ma kaptam tőle egy üzenetet... - vallotta be kelletlenül Dylan. - Azt írta még nem végzett velem. Annyira félek! Úgy örülök, hogy itt vagytok. Megőrültem volna egyedül ebben a nagy házban.

Logan arcán egyszerre játszott az ingerültség és az aggodalom különös keveréke. Bosszantotta, hogy barátja nem szólt hamarabb a dologról, közben pedig rettenetesen féltette őt.

- Miért nem mondtad egyből?! Maradok!

Ekkor újra megcsörrent a mobilja, sürgetően és kelletlenül.

Dylan felsóhajtott és megcsóválta a fejét.

- Kizárt. Nem akarom, hogy Robert vagy az anyukád megint neked álljon. Ha most nem mész haza, megint szobafogságot kapsz, akkor pedig még ennyit sem tudnánk találkozni.

Logan eltöprengett az érveken, aztán beletörődve, lassan kifújta tüdejéből a levegőt.

- Jó, legyen. De csak ha Shawn itt marad - jelentette ki végül a fiúhoz fordulva.

- Persze, maradok. Segítek bármiben. Én sem szívesen hagynám itt egyedül. Olyan ijesztő, hogy valaki ilyesmire képes... A hírekben mindig hallani, de én még sosem voltam tanúja korábban hasonlónak.

- Undorító - sziszegte fogai között Logan. - Felhívlak majd, míg ébren vagyok. Videóhívásban is beszélhetünk. Biztonságban akarlak tudni. Nagyon féltelek! - finoman magához húzta Dylant és szorosan átölelte őt, aztán szenvedélyes csókot nyomott ajkaira. - Szeretlek! A riasztót kapcsold be, ha elmentem. És azért ne egy ágyban aludjatok. - Az utolsó mondatnál elmosolyodott, aztán elindult az ajtó felé. Onnan még vetett egy utolsó pillantást barátjára, majd fájó szívvel tovább ment.

- Én is szeretlek! - kiáltott utána elérzékenyülten Dylan. Hiába találkoztak minden nap, a búcsú pillanata mindig ugyanolyan elkerülhetetlenül szomorkás volt számára.

Shawn az ágyon kuporogva a Dylantől kölcsönkapott nadrágját piszkálta körmével és azon töprengett, vajon őt fogja-e valaha is úgy szeretni valaki, ahogy a két fiú szereti egymást. Valószínűtlennek tartotta, hiszen nap, mint nap azt érzékeltették vele az emberek, hogy nem érdemes a szeretet semmilyen formájára sem. Dylan valószínűleg megérezte, mire gondol, mert bíztatóan felé fordult.

- Te is meg fogod találni az igazit, hidd el nekem. Amikor én voltam tizedikes, azt hittem soha nem fog szeretni engem senki. Aztán most nézd meg! Sosem számítottam erre és fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki.

- Sokmindennel. Te jó vagy. Mármint jó ember - mondta komoly arccal Shawn, miközben még mindig nem nézett fel nadrágjáról.

- Tetszik?

- Logan? Dehogy! - védekezett ijedten, mire Dylan elmosolyodott.

- A nadrágra gondoltam.

- Igen, jó az ízlésed.

- Akkor neked adom, rajtad jobban áll és én úgysem hordtam soha. Csak a sulis szekrényemben állt év elejétől.

Shawn felkapta a fejét és a fiú kedvesen mosolygó arcába nézett. Sosem kapott senkitől semmit, de úgy érezte nem fogadhatja el.

- Rendes tőled, de nem tarthatom meg. Ez a tiéd. Nem kell nekem adnod.

- Tudom, hogy nem kell, de én szeretném! Nekem tényleg nincs rá szükségem. Nagyon megsértesz, ha nem fogadod el! - fenyegetőzött az utolsó mondatnál Dylan, mire végre Shawn is elmosolyodott.

- Köszönöm! Nagyon kedves vagy.

- Nem is értem, miért utálnak mégis annyian - A fiú úgy tett, mintha hátra dobná haját a válla fölött, ahogy Iggy szokta. Mindketten nevettek. - Szerintem ne nézzünk több horrort. Mit szólsz inkább a Spinédzserekhez?

- Imádom!

Logan kedvtelenül lépte át a bejárati ajtó küszöbét. Nem akart otthon lenni. Dylannel szeretett volna maradni, mindennél jobban. Elege volt már abból, hogy Jean eltiltotta őt a fiútól. Megtorpant, amikor a nappaliban megpillantotta dühtől izzó szemű anyját. A nő karbafont kézzel, mereven állt a kanapé előtt. Arcát messziről elkerülte a jókedv, a mögötte terpeszkedő Robert azonban széles mosollyal nézett a fiúra.

Logan ebből már sejtette, hogy semmi jó nem vár rá.

- Mi történt már megint?

Azt gondolta, hogy azért kap megrovást, mert nem vette fel a mobilját, de bánatára tévednie kellett. Az lett volna az egyszerűbb, könnyebben megúszható opció.

Jean azonban egy köteg papírt nyomott a kezébe, de olyan erővel, hogy a fiú megtántorodott meglepettségében.

Kábán, sietve átnézte a kezében tartott képeket. Mindegyiken Dylannel volt. Hol az iskola folyosóján, hol a szomszédház bejárati ajtajában; de még olyan is akadt, ami még a kórházban készült róluk.

- Anya, csak barátok vagyunk! - bizonygatta Logan ijedten, ám kevésbé hitelesen.

Jean szemeiben villámok cikáztak. Loganhez vágta a kezében tartott utolsó képet is, amin a fiú az iskola mögött bújkálva, szoros ölelésbe fonva csókolózott Dylannel.

- Csak barátok?! Hát nekem egyáltalán nem úgy tűnik! Átvertél engem! Elakartad velem hitetni, hogy azzal a lánnyal jársz, miközben ferde hajlamaid vannak! Még a szobafogságod is felfüggesztettem, azt hittem jó úton haladsz. Azt hittem nem találkozgatsz azzal a gazdag buzival! Szégyellem magam, amiért ilyen fiam van...

Az asszony szemeiből dühében kicsordultak könnyei. Indulatosan letörölte őket és merően Loganre bámult. Az ökölbeszorított kezekkel, megsemmisülten állt a nappali közepén és fájdalmas arckifejezéssel hallgatta anyja tébolyult kitörését. Bosszantotta, hogy mindeközben Robert kajánul vigyorog rá Jean háta mögül.

- Szeretem Dylant! Mindennél jobban. Nem tilthatsz el tőle! Akkor is szeretni fogom, ezt egyetlen szobafogság vagy kiabálás sem fogja megszüntetni. Ha szeretnél, akkor elfogadnál olyannak, amilyen vagyok! Nem én döntöm el, hogy kibe szeretek bele... Végre boldog vagyok, miért nem tudsz kicsit örülni nekem?! Vagy ha nem is, legalább elfogadni? Csak próbálj megérteni! - kérlelte anyját elcsukló hangon, miközben bizonytalanul felé nyújtotta a kezét.

Jean kíméletlenül félresöpörte azt és felemelt mutatóujjal, az idegtől megfeszülve felcsattant.

- Örüljek annak, hogy az egyetlen fiam buzi?! Fogadjam el? Dicsekedjek is vele? Tudod, nekem ez mekkora szégyen?! Felfogtad? Vagy ebbe egyáltalán bele sem gondolsz?! Azt akarod, hogy orvoshoz vigyelek? Majd az meggyógyítja a betegséged!

- Milyen betegség?! - Logan már bánta, hogy néhány pillanattal korábban még megakarta érinteni a nőt. - Ezt nem lehet gyógyítani! Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. Miért olyan fontos az, hogy kit szeretek?! Nem neked kell vele lenned, nem neked kell szeretned, nem neked kell érezned, hanem nekem! Ez az én életem. Se én, se te nem tehetünk az ellen, hogy beleszerettem! És én nem is akarok, mert életemben most először boldog vagyok!

- Viszolygok tőled.

- De én fogadjam el, hogy egy olyan emberrel vagy együtt, aki alkoholista, aki ver engem, aki eladta a kocsimat a hátad mögött és aki miatt elköltöztünk?! Nem az iskolában vertek össze akkor, hanem ő volt az! Semmit nem oldottál meg azzal, hogy ide költöztünk, mert ő is itt van ugyanúgy! - Loganből minden indulat és keserűség előtört, amit az évek során magába fojtott nevelőapja miatt és amit azért érzett, amiért anyja nem hitt neki soha.

Robert már nem nevetett, Jean pedig teljesen kikelt magából. Két kézzel Loganre vetette magát és hanyatt lökte a fiút. Az elesett és hitetlenkedve, szomorúan nézett vissza anyjára a padlóról. Akaratlanul is megeredtek a könnyei. Úgy mosták le arcáról a boldogság minden maradékát, mint szivacs az előző órai tananyagot a tábláról. Nyom nélkül.

- Nincs más választásom. Te kényszerítettél rá. Nem tudok mit tenni - Jean inkább magához beszélt, mintsem a jelenlévőkhöz. Aztán lenézett a lába előtt heverő Loganre és undorral az arcán folytatta.

- Csomagolj össze! Holnap indulsz a bentlakásosba!

Logan