Másnap reggel Dylan még mindig az ágyában feküdt párnáját a fejére szorítva, amikor Iggy türelmetlenül berontott a szobájába. A lány haja szögegyenesen hullott a hátára, szemeit füstösre sminkelte, szája babarózsaszínben fénylett. Egy fekete, szűk farmert viselt fehér Fancy feliratú toppal és színben hozzá illő, magassarkú csizmával. Arcán csodálkozás és ingerültség egyvelege játszott.
- Beléd meg mi ütött?! Mindjárt indulnunk kell és te még ki sem másztál az ágyból! - panaszolta, aztán lehúzta a párnát testvére fejéről.
 |
| Dylan |
- Ha-ha! Nagyon vicces vagy, csak ne mondd senkinek... Felkelnél végre?!
Dylan kelletlenül felült az ágyában, de miközben beszélt, nem nézett a lányra.
- Nem láttad a képet facebook-on?
- Milyen képet?
- Milyen képet?
- Nézd meg! Nick tette fel... - sóhajtott Dylan és visszahúzta fejére a takarót, miközben testvére kíváncsian elővette mobilját. Egy fél percbe sem telt, hogy megtalálja a szóban forgó képet.
- Szívem, ez csak egy hülye felelsz vagy mersz alkalmával készült. Nem ez határozza meg azt, hogy ki vagy - vigasztalta a fiút, de közben azon töprengett, kitől származik a kép. Nick ugyanis nem volt ott a jakuzziban velük, amikor készült.
Tényleg nem? - gondolta magában Dylan, majd kibújt a takaró alól és felült. Közben szemrehányó tekintettel nézett testvérére. - Milyen könnyű neked! Nem te leszel nyilvánosan megalázva, amint belépsz az iskola ajtaján.
- Ha valaki piszkál, annak velem gyűlik meg a baja!
- Akkor nézd csak meg a kommenteket, elég sok embernek lesz veled baja, úgy látom... - kesergett Dylan, Iggy pedig beleolvasott a kommentekbe.
"Buzik"
"Fújj, gusztustalan! #langyik"
"Mindig is tudtam, hogy ez a két ratyi egymást cuccolja."
"Az ilyen ocsmány embereknek élni sem lenne szabad..."
Iggy nem olvasta el a többi kommentárt. Helyette idegesen felpattant az ágyról és a zsebébe dugta a mobilját. Nem volt képes több ocsmányságot olvasni. Mi jogon ítélkeznek ezek a szánalmas, jelentéktelen kis senkik az ő testvéréről?! - háborgott magában.
Legszívesebben eltaposott volna egyesével mindenkit, aki bántani merészeli Dylant, de a fiúnak most nem dühöngésre volt szüksége, hanem támogatásra. Így hát Iggy erőt vett magán, megfordult és testvéréhez lépett.
- Figyelj ide! Nem engedheted, hogy ők nyerjenek... hogy lássák, mennyire megbántottak téged. Viszont ha itthon maradsz, azzal pont ezt fogod bizonyítani. Emelt fővel kell túlesned ezen. - Dylan sötét pillantása láttán aztán másként folytatta. - Tudom, mennyire nehéz! De ha én képes voltam emelt fővel végigvonulni azokon az istenverte folyosókon azután, hogy mindenki látta a bulimon a videót amin a pasim megcsal egy ringyóval, akkor neked is sikerülni fog! Én is megalázva éreztem magam és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, de méltósággal elviseltem.
Dylan szomorúan nézett a lányra. Lefelé görbülő ajka megremegett, mielőtt megszólalt.
- Mindenki buzizni fog. Azt fogják a fejemhez vágni, hogy inkább nyírjam ki magam, hogy selejt vagyok, gusztustalan és ehhez hasonlók...
- És akármennyire is fájni fog, te csak nevetsz majd rajtuk mert tudod, hogy sokkal többet érsz náluk! Én melletted leszek és Logan sem fogja hagyni szó nélkül, hogy bántsanak. Hiába piszkálják majd őt is, ő mégis téged fog védeni. Hiszen ismered! Egyébként sem hagyhatod egyedül. Neked is ki kell állnod mellette, de ahhoz ott kell lenned a suliban! - győzködte Iggy, miközben elengedte a fiú kezét és felállt. Dylan gyomra görcsbe rándult attól, amit mondani készült.
- Talán nem kéne egy darabig... annyi időt töltenem vele. Legalább a suliban nem, csak amíg lecsendesedik ez az egész...
Testvére felháborodva fordult vissza az ajtóból.
- Na ide figyelj! Ha megbántod ezek miatt a szerencsétlenek miatt a legjobb barátodat akinek ráadásul senkije sincs rajtad kívül, seggbe rúglak! Szüksége van rád... és neked is rá. Ráadásul csak magad alatt vágod a fát, ha nem mutatkozol vele. Igazolnád vele a pletykákat.
Dylan néhány másodpercig csendben töprengett, majd végül csodálkozva, de elismerően nézett fel a lányra. - Te mióta vagy ilyen jó másokhoz?
- Néha a méhkirálynőnek is megesik a szíve a szolgálóin - mosolyodott el Iggy. - A testvérem vagy. Viszont tíz perced van, hogy összekapd magad, te kis seggdugasz! - mondta, aztán kilibbent a szobából, Dylan pedig halványan elmosolyodott.
- Akkor a sulinál találkozunk és ne feledd, amit mondtam! - búcsúzott biztató mosollyal az arcán Iggy, amikor Dylannel kiléptek az ajtón és megpillantották az ösvényen feléjük közeledő Logant. Iggy elindult Ferrarijához, amibe hárman nem fértek volna be, ahogy testvére Mini Cooperébe sem. Lett volna a garázsban öt személyes autó, amiben együtt utazhattak volna, de Iggy úgy gondolta jobb, ha a két fiú négyszemközt beszélgethet, mielőtt beérnek az iskolába. Mikor Dylan tekintete találkozott közeledő barátjáéval, azonnal megbánta, hogy távolságot akart tartani vele. Logan mindig mellette állt és ennek fordítva is így kell lennie. Dylannek eszébe jutott az előző este. Barátja véraláfutásos nyaka és szomorú arckifejezése, ez pedig minden félelmet kiűzött belőle. Legalábbis egy időre...
Logan elé sietett és magához ölelte őt. - Jól vagy? Ugye Robert nem bántott megint? - aggodalmaskodott. Butaságnak tűnt minden korábbi gondolata arról, hogy egy ideig nélkülözzék egymást. Hogyan is bírna ki a fiú nélkül akárcsak egy napot is?
- Nem - csóválta a fejét Logan. - Láttad... a képet?
- Igen...
 |
| Logan |
- Ha te azt tudnád! Semmit nem aludtam és suliba sem akartam jönni, csak Iggy rábeszélt - vallotta be Dylan, miközben az autójához igyekeztek.
- Ha itthon maradnánk, csak még rosszabb lenne. Nem szabad azt látniuk, hogy minket érdekel, amit mondanak. Akkor majd megunják és abbahagyják.
Dylan sóhajtott. - Igen, csak mondani könnyebb.
- Én nem bántam meg azt a csókot. Felőlem mondjanak, amit akarnak. Így is, úgy is pletykálnak rólunk, mióta ideköltöztem. Nem fogok mások elvárásainak megfelelően élni. Azok az emberek semmit sem jelentenek számomra, de te igen - nézett barátjára Logan, miközben kikanyarodtak az útra.
Dylan csodálkozva vetett a mellette ülő fiúra egy gyors pillantást. Kissé zavarba jött. - Nem bántad meg...?
- Nem. Miért, te igen?
- De miért nem? - puhatolózott tovább Dylan és elengedte a kérdést a füle mellett.
- Mert jól esett. Valamiért boldoggá tett. Azokat a pillanatokat, amik boldoggá tesznek, meg kell becsülni. Nem pedig megbánni. Te megbántad?
- Nem - vallotta be Dylan halkan. - De barátok nem szoktak csókolózni. Mi akkor miért?
- Egyszer smároltunk részegen egyszer pedig egy játék kedvéért, nem kell ezen kattogni. Megtörtént és kész, jól esett, nem csaltunk meg és nem bántottunk meg vele senkit sem. Akkor meg? Nem kell mindenre magyarázatot keresni - vonta meg a vállát Logan, Dylant viszont nem győzte meg a válasz. Tudni akarta, eddig miért pont csak a legjobb barátjával csókolózott önszántából, és hogy ez miért esett számára jól.
Iggy leparkolt az iskola előtt, majd sóvárgó, gyönyörködő és irigykedő tekintetek tűzkeresztjében kiszállt luxusautójából. A figyelem mindig feldobta hangulatát. Megrázta és hátravetette hosszú haját, majd a karjára akasztotta Pradáját és elindult az iskola felé magassarkújában, akár csak egy szupermodell.
- Tudom, hogy imádtok! - mosolygott az orra alatt. Ekkor pillantotta meg a parkolóba motorján behajtó Justint és azonnal a földbe gyökerezett a lába. A fiú nem messze az ő autójától parkolt. Levette bukósisakját és összeborzolta a haját, aztán rágyújtott egy cigarettára. Mikor az iskola felé indult és felnézett, megpillantotta a néhány méterrel előtte álldogáló Iggyt, aki épp őt nézte. Még a szíve is kettőt dobbant egy helyet, amikor a lány gyönyörű arcára tévedt a tekintete. Erőt vett magán, lassan kifújta a cigarettafüstöt és elindult Iggy felé, aki gondolatban megcsípte magát és visszafordult az iskola felé, hogy folytassa bevonulását. Próbált igyekezni, de nem akart elkezdeni rohanni. Azzal teljesen elrontotta volna érkezésének csodás pillanatát.
- Iggy, várj! - kiáltott utána Justin néhány lépéssel a lány mögött loholva.
- Nem érek rá! - vetette oda Iggy hátra sem fordulva.
Ekkor vette észre a suli bejárata mellett álló három barátnőjét. Charli valamiért különösen morcosnak tűnt, a másik kettő viszont izgatottan nézte Iggy és Justin macska-egér jelenetét. Végül a fiú beelőzte Iggyt, aki végül nem bírta megállni, hogy ne nézzen rá. Justin arcán a félelem, óvatosság és izgalom érdekes keveréke játszott.
- Mi a fenét akarsz?! - sóhajtott Iggy lemondóan, csípőre tett kézzel. A fiú arca láttán olvadni kezdtek erődje cukormáz falai, amiket gyorsan le kellett hűtenie.
- Én csak... akarok adni neked valamit - mondta Justin, miközben eldobta cigijét, lekapta válláról a táskáját és kivett belőle egy papírba csomagolt, téglalap alakú, könyvre emlékeztető tárgyat, hogy átnyújtsa Iggynek.
- Ez meg mi a szar? - A lány szeme gyanakvóan megvillant a csomag láttán, amit esze ágában sem volt elfogadni. Persze másrészről az az őrjítő kíváncsiság... Vajon mi lehet az?
- Én csináltam. Vedd el, kérlek! - unszolta Justin. Iggy ódzkodása láttán hozzátette: - Egész este fent voltam és ezt csináltam. Kérlek...
Azoknak a nagy, barna szemeknek Iggy képtelen volt tovább ellenállni.
- Jólvan, add ide! Aztán kopj le! - A lány kikapta Justin kezéből a csomagot, de közben nagyon ügyelt rá, hogy össze ne érjen a kezük. A fiú arca felragyogott. - Csak otthon bontsd majd ki suli után! - súgta oda, mikor Iggy megállt barátnői mellett, ő pedig tovább indult és belépett az iskola bejárati ajtaján.
- Jó reggelt, Iggy! - köszöntötték barátnőjüket a lányok. Alig várták beszámolóját a Justinnal lezajlott rövid jelenettel kapcsolatban.
- Sziasztok, csajok.
- Mit akart Justin? Meséld el, kérlek! - puhatolózott Ariana, de Iggy csak a fejét rázta mosolyogva. Imádta, ha barátnőit megölte a kíváncsiság ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban. - Semmit, csak még mindig odáig van értem - legyintett végül.
- Nem megyünk be? Ilyenkor már beszoktunk vonulni! - türelmetlenkedett Nina.
- Nem. Megvárjuk Dylanéket. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Iggy.
- Dehát már senki sem lesz a folyosókon, amikor bevonulunk!
- Lekaksizom! Azt szeretném, ha ma mindhárman kedvesek lennétek a bátyámhoz és elvonnátok a figyelmét.
- Hát persze, amit csak akarsz! - bólogatott Charli. Hiszen ő kérés nélkül is Dylan mellett áll, történjék bármi.
Ariana viszont értetlenül pislogott.
- Milyen bátyád?
Iggy megütközve nézett rá. - Szerinted mégis milyen, te idióta?!
- Ismerem? - tűnődött Ariana hajtincseit csavargatva.
- Harmadik éve jársz vele egy osztályba, az ég szerelmére! DYLAN!
- Dylan? Én azt hittem őt csak befogadtátok sajnálatból. Nem is hasonlít rád. Ha az osztálytársad, hogy lehet a bátyád?
Iggyt letaglózta barátnője ostobasága, de végül nagy levegőt vett. Fel sem fogta, hogyan lehet valaki ennyire ütődött. - Úgy, hogy ikrek vagyunk, de ő született előbb. Viszont mielőtt megint valami ostobaságot kérdeznél... NE TEDD! Fogd be a szád, vagy hazaküldelek!
Ariana megszeppenve befogta a száját egyik tenyerével. Iggy a szemét forgatva elfordult tőle és a
parkolóra pillantott. Dylan és Logan épp akkor szálltak ki a kék Mini Cooperből.
- Megjött a suli álompárja! - kiáltott ki valaki az egyik nyitott emeleti ablakból. Iggy felismerte benne Nick hangját és ökölbe szorult a keze. Szerencsére a suli előtt már csak néhány diák lézengett. Dylan lehajtott fejjel lépkedett Logan mellett. Miután odaértek Iggyékhez, a lány megszorította testvére kezét, aztán mindannyian beléptek az iskolába. A termek ajtajai előtt álldogáló kisebb diákcsapatok ezúttal nem Iggyt bámulták mint általában, hanem Dylant és Logant, aztán fojtott hangon sustorogni kezdtek. A legtöbben Iggy jelenlétében nem merték szekálni testvérét, a lánytól ugyanis féltek, mint a tűztől.
- Megjöttek a buzikáink! - üdvözölte őket Nick, mikor beléptek a terembe. A fiú nagyon elégedettnek tűnt, teljesen feldobódva vihorászott az egyik pad tetején ülve.
- Dugulj el, seggfej! - vetette oda a néhány paddal odébb ülő Justin, de Nick kedvét semmi sem szegte.
- Bocs, de te nekem nem parancsolsz. Már csak egy kis senki vagy.
Justin a szemét forgatva előre fordult és tekintete találkozott Iggyével. A lány halványan elmosolyodott, aztán a helyére igyekezett. Jól esett neki, hogy Justin rászólt Nickre.
- Hé, kérdezhetek tőletek valamit? - ugrott le egy másik pad tetejéről Austin és elindult a fiúk felé. - Melyikőtök a pasi és melyikőtök a lány? Ha értitek, mire gondolok... - kacagott saját szavain a fiú.
Mielőtt bármelyikük is felelhetett volna, Miley felnevetett és Austin felé fordult. - Kérdi ezt az, akinél még az ujjammal is többre megyek, ha azt akarom, hogy orgazmusom legyen!
- Nem én tehetek arról, hogy benned még egy kamion is simán megfordulna - mondta elvörösödve Austin, majd inkább csendben maradt.
Miley csak megvonta a vállát és kacagott. Szerette volna ma iskola helyett elkísérni az orvoshoz Selenát, de barátnője úgy gondolta elég, ha ő elviseli anyja hisztijeit.
Közben Nick odalépett Dylanék padjához.
- Én csak segíteni akartam azzal, hogy kiposztoltam a képet. Tudjátok, csak hogy végre felvállalhassátok sziporkázó szerelmeteket!
- Egyáltalán nem vagy vicces - vetette oda Dylan, miközben az ölében heverő táskájában kutatott.
- Biztos élvezed, ha tömnek téged hátulról. Mondjuk nem hiszem, hogy a barátocskád olyan sokat tud nyújtani neked.
- Fogd már be a pofád! Dylannel csak barátok vagyunk, de ha járnánk, ahhoz sem lenne semmi közöd! - morogta Logan.
- Ha barátok vagytok, miért smároltatok félmeztelenül? - kíváncsiskodott az ablak előtt álló Kat copfját csavargatva.
- Felelsz vagy mersz közben készült a kép, te ribanc! - csattant fel szenvedélyesen Charli. - Tudom, mert én is ott voltam!
Ekkor lépett be a terem ajtaján McCall tanárnő és mindenki kelletlenül a helyére indult. Iggy kicsúsztatta a lábát mikor Nick elhaladt mellette, mire a fiú megtántorodott és hasra vágódott. Az egész osztály hangos hahotázásba kezdett, miközben Nick vörös arccal feltápászkodott a földről.
- Na most vagy vicces - mosolygott Iggy elégedetten, majd dühösen villanó szemekkel hozzátette: - Jobban teszed, ha leszállsz a tesómról, különben kicsinállak!
- Jó napot kívánok! - mondta McCall tanárnő mézesmázos hangján, amitől a diákok legszívesebben a falat kaparták volna.
- Jó napot kívánok, tanárnő! - hadarták unottan. Nick feltápászkodott a földről és gyilkos pillantást vetett Iggyre, majd a helyére indult a leghátsó padhoz.
- Mégis mi volt ez az incidens? - nézett bajsza fölött Iggyre a tanárnő. A lány szemét forgatva válaszolt.
- Semmi, csak Nick szemétkedik. Ez nála valami aberrált hobbi.
- Akkor a mai napon Nick lehet az első felelőnk, mivel bukásra áll. Nick, gyere ki a táblához!
A fiú székét hátrarúgva, kelletlenül kitrappolt a táblához. Közben McCall önelégülten képpel az osztályhoz fordult.
- Miley, Austin, Kristen, ti pedig röpdolgozatot írtok! Vegyetek elő egy lapot. Szörnyűek a jegyeitek! Thomas, te is csatlakozz, még egy jegyed sincs - nézett Tylerre, aki késve futott be a terembe, miután már elkezdődött az óra.
- Tyler a nevem.
- Akkor fel is írhatod a lap tetejére!
A tanárnő feladott a négy megnevezett tanulónak három kérdést, aztán Nickhez fordult. Ám mielőtt elkezdhette volna feleltetni, Kristen kifakadt. - Nincs kedvem dolgozatot írni! Már annyira unalmas... - nyafogott. McCall szúrós szemmel nézett rá szemüvege mögül.
- Az viszont üdítő lenne, ha válaszolni tudnál a kérdésekre. Kezdj hozzá! Austin, te pedig elégtelent kapsz, ha még egyszer puskázni próbálsz! Attól, hogy nem ültettelek előre benneteket, még látok mindent! - reccsent a fiúra, majd Nickhez fordult.
A fiú viszont a tanárnő egyik kérdésére sem tudott válaszolni. Helyette végignézett osztálytársain. Tekintete először Kristenen akadt meg, aki dolgozatírás helyett egyik kezével a melleit simogatta, másikkal pedig golyóstolla végét szopogatta és kihívóan nézett a másik padsorban ülő Austinra. Nicket kirázta a hideg, aztán tekintete egy másodpercre találkozott Dylanével, neki pedig ennyi bőven elég is volt.
- Mit nézel, te buzi?! - csattant fel.
- Dugulj el! - utasította Iggy türelmetlenül. McCall értetlenül nézett körül. Talán lemaradt volna valamiről? Végül megakadt a tekintete a kéjelgő Kristenen és minden másról megfeledkezett.
- Mit művelsz, te szégyentelen?! - visította felháborodva.
Mindenki követte pillantását a magát önfeledten simogató Kristen irányába, aki összerezzent és kivette a tollat a szájából.
- Mégis mit művelnék? Ülök!
- A dolgozatodra összpontosíts vagy küldelek az igazgatói irodába!
- Csak nyugodtan! Úgyis uncsizom. Kalandra, pezsgésre vágyom!
- Majd adok én neked olyan pezsgést, te kis fruska!
- Ezek csak üres szavak... - sóhajtott Kristen, majd a dolgozata felé fordult, amin a nevén és a kérdésein kívül semmi sem szerepelt. McCall idegesen Nickre emelte tekintetét és rámosolygott a fiúra.
- Nem fogok holnapig várni arra, hogy megszólalj. A következő órára írsz egy esszét a témáról, mert ez most elégtelen. Eredj a helyedre!
Nick vállat vont és a helyére indult, McCall pedig beszedte a dolgozatokat.
- Hé, én még nem fejeztem be! - tiltakozott Austin, de a tanárnő kikapta a kezéből dolgozatát.
- Ha eddig nem tudtad, ezután sem fogsz megvilágosodni!
Szünetben Dylan és Logan próbált nem figyelni a nekik beszólogató Nick-Austin párosnak, amikor Kristen jelent meg a padjuknál és vonta el figyelmüket a kötekedő fiúkról. Mivel csak rágózott, de nem szólalt meg, Logan felnézett az arcára. - Mi az?
Kristen hátrasimította szemébe lógó tincseit, mielőtt kibökte. - Szóval a faszt szereted?!
Dylan az orra alatt kuncogott, Logan pedig felvonta a szemöldökét. - Nem, de te igen, gondolom.
- Fú, akkor megnyugodtam! - sóhajtott a lány. - Még szép! Így viszont, hogy te nem azt szereted, még mindig van esélyem magamba csábítani a tiédet! - azzal kacsintott egyet csábosnak szánt tekintettel és immár vidáman tovább állt. Ekkor tipegett be a terembe Rita. Szőke haja csak úgy lobogott mögötte, miközben egyenesen Logan padjához igyekezett. Miközben megállt és hullámos tincseit csavargatta, bosszankodó kifejezéssel az arcán meredt a fiúra.
- Láttam a képet! - csattant fel dühösen. - Egy szóval sem említetted, hogy a pasikat szereted! Megspórolhattad volna nekem azt a rengeteg időt, amit arra fordítottam hogy kitaláljam, hogyan cserkésszelek be. Még ebbe a hülye suliba is átiratkoztam, hogy közelebb lehessek hozzád!
- Micsoda? - nézett rá meglepődve Logan. - Te ezért jöttél át a suliba? Nem azért, mert megbuktál? - El sem tudta képzelni, miért van ennyire odáig érte a lány. Mindig is érezte, hogy nem közömbös Rita számára, de nem is sejtette, hogy mindenre elszánt azért, hogy megszerezze őt.
- Hát persze! Szerinted miért buktam meg?!% Biztos nem azért, mert hülye vagyok. - kacagott fel fejét hátra hajtva Rita, majd hirtelen nagyon komoly arckifejezéssel, villogó szemekkel folytatta. Ezúttal az eddig füzetébe firkálgató Dylanhez intézte szavait.
- Szóval te csaptad le a kezemről?! Kifoglak csinálni, te kis köcsög! - fenyegetőzött, majd felemelte a kezében tartott kávéját és Dylanre öntötte.
- Te normális vagy?! - pattant fel helyéről dühösen Logan és elkapta a lány csuklóját, az viszont csak mosolygott.
- Mindenre képes vagyok!
- Én is - lépett elé Iggy és akkora pofonnal ajándékozta meg, hogy hangját még a zsivaj ellenére is mindenki hallotta a teremben. - És most takarodj innen, te szutyok! - tette hozzá miközben hátravetette haját és csettintett egyet. - Csajok!
Charli, Nina és Ariana odasiettek Ritához és kicibálták őt a teremből, majd becsapták mögötte az ajtót.
- Jól vagy? - fordult Logan aggódva a kávétól csöpögő Dylan felé, aki az arcát törölgette.
- Persze, miért ne lennék? Engem minden nap megaláznak, hozzászokhattam volna már.
Logan a pad alatt megszorította a fiú kezét, mire az felállt.
- Megyek megmosom az arcom meg veszek ki egy tiszta pólót a szekrényemből.
- Várj, megyek én is! - szólt utána Logan, de barátja nem állt meg és nem is nézett hátra.
Épp a szekrényében kutatott a folyosón, amikor megjelent mellette Logan, vállát saját szekrényének vetve.
- Valami bajod van velem? - kérdezte csendesen.
- Nincs semmi - matatott tovább a szekrényében Dylan, de nem nézett a fiúra. A másik irányba fordult és megpillantott két srácot néhány méterre tőlük, akik valószínűleg róla sustorogtak, mert gyorsan elfordították a fejüket, amikor Dylan rájuk nézett. Dühösen becsapta szekrénye ajtaját és szembefordult Logannel.
- Hogy legyünk így barátok?! - kérdezte kétségbeesetten, széttárva karjait. Érezte, hogy nem bírja már sokáig.
- Ezt hogy érted? Nem... nem akarsz már a barátom lenni? - Logan megsemmisülten várta a fiú válaszát. Nem veszítheti el őt is. Akkor senkije sem marad.
- Ne beszélj butaságokat! - csattant fel végül néhány másodpercnyi csend után Dylan. - Csak nem bírom már ezt az állandó csesztetést meg sugdolózást. Na mindegy, valahogy csak kibírom. Te fontosabb vagy, mint mások véleménye. Nem fogok lemondani a barátságodról senki kedvéért sem, akármilyen nehéz is.
Logan felsóhajtott és elmosolyodott. - Akkor jó, mert én sem. Egyébként ha többé nem szólnánk egymáshoz azt hinnék szakítottunk, de attól ugyanúgy azt gondolnák, hogy melegek vagyunk. Úgyhogy semmi értelme nincs eltaszítani magadtól.
- Tudom, igazad van.
Selena tenyerét a hasára tapasztva feküdt ágyában. Reggel elment az anyukájával az orvoshoz, aki megállapította, hogy valóban terhes volt és elvetélt. Még mindig érezte a fájdalmat. Anyja felettébb örült a váratlan vetélésnek és annak, hogy nem lesz belőle nagymama. Így az abortuszt is elkerülhették és Selena apja sem szerez tudomást a történtekről. Örömében Mrs. Gomez még a reggelit is ágybavitte lányának, miután hazaértek a kórházból. Selena viszont nem tudott osztozni az örömében, az ételre pedig rá sem bírt nézni. - Anya, hagyj magamra, kérlek.
Pam kiment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Selena a másik oldalára fordult és megfogadta magában, hogy mostantól jobban fog ügyelni, nehogy megint terhes legyen. Még mindig elborzadt ha arra gondolt, milyen felelőtlenül kezelte ezt a helyzetet. Csak örült annak, hogy van valami, amivel magához láncolhatja Justint, de azzal nem is törődött, hogy ha nem tesz valamit, akkor megszüli a babát és az egész jövőjét sutba vágja. Élhetett volna egyedülálló tinianyaként, ha nem jön be a terve, miszerint majd Justinnal közösen nevelik a gyereket. Azonnal cselekednie kellett volna, mikor megtudta, hogy terhes. Pláne, hogy biztos volt benne, az igazi apa nem Justin, hanem Nick. Az ő gyerekét pedig soha az életben nem hozná világra. Viszont most már nincs semmiféle gyerek. Miért ne használhatná fel előnyre ezt az egész borzalmat, ha már úgysincs tétje? Miért ne hazudhatná továbbra is Justinnak, hogy gyereket vár tőle? Nem kell ahhoz igaziból terhesnek lennie, hogy elhitesse a fiúval, hogy az. Viszont ha tovább folytatja ezt az egészet és Iggy fülébe jut a dolog, a lányt nem fogja érdekelni, hogy igaz-e vagy hazugság. Tönkre fogja tenni és az emberek megtudják, hogy terhes volt. Bár élvezetes lett volna Iggy orra alá dörgölni, hogy felcsinálta őt az expasija, nem hiányzott neki egy újabb bosszúhadjárat. Arra sem tudott rájönni, hogy Kat honnan tudta meg, hogy terhes volt. Hiszen csakis Mileyval beszélt erről és azt nem hallhatta senki. Vagy mégis? Mileyban száz százalékig bízik, úgyhogy ő nem mondhatta el senkinek. Akkor Kat honnan tudta meg?
- Kicsinálom azt a picsát, amiért beköpött anyámnak! - morogta nem is sejtve, hogy igazából nem Kat hívta fel az anyját, hanem Iggy.
Taylor a suli mögött cigizett. Hátát a falnak vetette, fejét hátra hajtotta és a felhős, szürke égboltot bámulta, miközben száján át kifújta a cigaretta füstjét. Először észre sem vette az újonnan érkezőt, amíg az meg nem szólította őt.
- Rég láttalak - viccelődött Luke egy bátortalan mosollyal az arcán. Taylor összerezzent a fiú hangjának hallatán, de nem vette le tekintetét az égboltról. Nem akart Lukera nézni, mert akkor csak elviselhetetlenebb lenne az egész. A fiú iránt érzett újkeletű érzésein egyébként sem volt képes eligazodni.
- Mi bajod van velem? - tárta szét karjait értetlenül a fiú. - Napok óta alig szólsz hozzám! Sulin kívül már nem is lógunk együtt. Megbántottalak valamivel?
Taylor végül ellökte magát a faltól és Lukera nézett. - Nem, nincs semmi baj - mondta végül megenyhülve. Elvégre nem a fiú tehet az ő titkos érzéseiről.
- Akkor ma lógunk együtt suli után? - reménykedett Luke.
- Ja, tépjünk be. Hozom a füvet, te meg a kaját.
- Benne vagyok. Kimehetnénk a régi játszótérre, nem messze tőlünk. Arra sosem jár senki.
Taylor bólintott. Közben a fiú szemeit fürkészte, aztán a szájára tévedt a pillantása és csak arra tudott gondolni, mennyire szeretné megízlelni azokat az ajkakat. Végül gondolatban megrázta magát, eldobta cigaretta csikkjét, majd rátaposott. Nem fantáziálhat ilyeneket a legjobb barátjáról...
Amíg Logan kiment a mosdóba, Nina pedig Iggy haját fésülte, Charli kihasználta az alkalmat és lehuppant Dylan mellé.
- Szia - mosolygott halványan a fiú. Charlinak már ez is elég volt ahhoz, hogy szíve kétszeres sebességre kapcsoljon.
- Hali. Csak azt akartam mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy így bánik veled az a sok barom. Egyáltalán nem ezt érdemled. Ha bármiben segíthetek, csak szólj!
- Köszönöm, ez rendes tőled - sóhajtott Dylan. Örült minden támogatásnak, amit kapott. Nem fogja elfelejteni, kik voltak azok, akik mellette álltak. Vetett egy pillantást Tylerre, aki épp a telefonját nyomkodta. Dylan rosszkedvűen előrefordult. Tyler nem állt mellé. Egész nap hozzá sem szólt. Mi a baja? A Loganes pletyka az oka? Töprengéséből Charli zökkentette ki, aki egyszer csak közelebb hajolt hozzá és suttogni kezdett. - Ha akarod, még a barátnődet is eljátszom! Azzal véget vethetnél a pletykáknak. Nem piszkálnának többet.
Dylan összevont szemöldöke láttán sietve hozzátette: - Persze nem kell igazából járnunk, meg... szexelnünk, semmi ilyesmi, de például foghatnád a kezem a suliban. Csókolózhatnánk ott, ahol a legtöbben látják. Mondjuk az aulában vagy az ebédlőben. Közös képeket posztolhatnánk a közösségi oldalainkon. Csak gondold át! - mosolygott Charli, miközben a szíve a bordáit püfölte. Aztán gyorsan felállt, mielőtt Dylan egyből nemet mondhatott volna. A fiú elgondolkodott a lány ajánlatán. Olyan jó lenne, ha tényleg véget vethetnének ennek az őrületnek... de milyen áron? Legyen az első kapcsolata egy kamukapcsolat? Használja ki Charlit, aki úgyis többet képzelne az egészbe, mint ami? Hiszen látja, hogyan néz rá a lány. Csak azért próbálja meg nem észrevenni, mert tudja, hogy úgysem tudná viszonozni. Ekkor egy ismerős, hiányolt hang szólította meg őt. Felnézett és megakadt a tekintete a padja mellett álló Tyler barátságosan mosolygó arcán.
- Sajnálom, hogy így bánnak veled. Annyira dühít. Legszívesebben beverném a képüket - csóválta a fejét.
- Hozzám se szóltál ma - motyogta Dylan. Közben nagyon érdekelni kezdte egy szösz a pulóverén. Hallotta, ahogy Tyler leül mellé, de nem nézett rá.
- Csak... nem tudtam akarod-e, hogy idejöjjek.
- Miért ne akarnám? - fordult felé végül értetlenül, szemöldökét felvonva Dylan.
- Mert Nick így is halálra szekál. Azt hittem nem akarod, hogy még miattam rá is kontrázzon, amiért együtt lát minket.
- És? Akkor mostantól ne álljak szóba fiúkkal?! Én sem tudtam, mit kellene tennem. Gondoltam arra is, hogy Logannel sem beszélek egy ideig hátha abbahagyják, de nem fogom eldobni miattuk a barátaimat. Nyugodtan ide jöhetsz hozzám te is. Úgyis azt hiszik, hogy Logannel járok.
- Csak nem akartam kellemetlenséget okozni, bocsi. Ide kellett volna jönnöm hamarabb megkérdezni, hogy vagy - kért bocsánatot Tyler. Dylan megenyhült és elmosolyodott, mire a mellette ülő fiú felbátorodott.
- Lenne kedved suli után együtt lógni? Beülhetnénk kajálni valahová. Persze valahol jó messzire a sulitól.
- Jól hangzik - bólintott Dylan mosolyogva. Maga is meglepődött azon, hogy hirtelen sokkal jobban érezte magát.
Akkor délután elviszlek a mocival - búcsúzott a szintén jókedvű Tyler, aztán a helyére indult, mert Logan visszaindult a mosdóból.
- Suli után nem csinálunk valamit? Nem akarok otthon lenni - fordult Dylanhez, miután leült. A fiú bűnbánó képpel nézett vissza rá.
- Pont most hívott el Tyler kajálni - mondta lassan, aztán bátorítóan hozzátette: - Gyere te is!
- A világért sem zavarnék - csóválta a fejét mosollyal az arcán Logan, de barátja nem adta fel.
- Én örülnék, ha jönnél és nem zavarnál! Benne vagy?
- Nem, tényleg. Majd átnézek addig Iggyhez, ha nem bánja és megvárlak nálatok.
- Neki ma Pom-Pom edzése lesz suli után, de biztos örülne, ha megnéznéd!
- Csak nem rólam beszéltek? - jelent meg hirtelen a padjuk előtt haját dobálva Iggy. Mindig örömmel töltötte el, ha rá irányul a figyelem.
- De igen, Logan megakarja nézni délután az edzésetek - vetette fel Dylan, mielőtt barátja megszólalhatott volna.
- Jó, nem bánom, de ne szokj hozzá! - mosolygott Iggy és a helyére indult. Felettébb élvezte annak gondolatát, hogy délután Logan szeme láttára rázhatja majd formás fenekét. Közben tekintete megakadt a szomorúan az ablakon kibámuló Justinon és minden másról megfeledkezett. Mindennél jobban vágyott a fiú érintésére, csókjaira, ölelésére, de tudta, hogy sosem tudná megbocsájtani neki, amit tett. Gondolataiból egy, a vállát bökdöső ujj zökkentette ki. Bosszankodva oldalra fordult és látta, hogy Charli próbálja megszólítani őt.
- Szeretnék veled beszélni valamiről. Fantasztikus ötletem támadt! - kezdte a lány félénken bár, de izgalomtól csillogó szemekkel.
- Mégis hogy képzeled, hogy révületemben így megzavarsz?! Ne bökdöss! - háborodott fel Iggy. Muszáj volt levezetnie valakin a Justin miatti tehetetlen dühét és értelmetlen sóvárgását, Charli pedig kapóra jött. A lány szégyenkezve sütötte le a szemét.
- Ne haragudj, Iggy.
- Ne mondd meg, hogy mit csináljak!
Charli úgy döntött, inkább nem szólal meg újra. Egyébként is félt megosztani barátnőjével a Dylanhez kapcsolódó tervét, miszerint eljátsza a fiú barátnőjét. A fiút és Logant a nap további részében is tovább piszkálták iskolatársai.
Justin utolsó óra után odalépett az épp könyveit táskájába tuszkoló Demihez azt remélve, hogy a lánynak lesz kedve suli után együtt lógni. Nem értette, miért nem áll szóba vele azok után, ami történt közöttük. Talán ennyire rosszul csókol? Ott és akkor nem úgy tűnt.
- Szia.
Demi vetett egy gyors oldalpillantást a fiúra, de nem szólt egy szót sem. Látta ugyanis, hogy Iggy - aki már elindult az ajtó felé - a szeme sarkából figyeli őt.
- Most már hozzám se szólsz?! - húzta fel a szemöldökét Justin. Fogalma sem volt arról, hogy mivel érdemelte ki ezt a viselkedést. - Valami rosszat tettem? - puhatolózott. - Legalább mondd el, és akkor békén hagylak!
Demi továbbra sem volt hajlandó felnézni táskájából, pedig igazán fájt neki, hogy így kell bánnia a fiúval.
- Mennem kell! - mondta, miközben vállára kapta táskáját és a csalódott Justint megkerülve elindult az ajtó felé. Tekintete egy pillanatra találkozott a terem előtt álló Iggyével, aki elégedetten mosolygott rá. Demi lesütötte a szemét és a lépcső felé vette az irányt.
Tyler leparkolt motorjával kedvenc pizzériája előtt, az addig derekába kapaszkodó Dylan pedig elengedte őt és mindketten leszálltak. Miután leültek az egyik sarokba egymással szemben és már az óriás Hawaii pizzájukra vártak, Dylan szórakozottan pötyögött mobilján.
- Nem hiszem, hogy megfogjuk bírni enni az egészet - mosolygott hitetlenkedve Tyler, amikor a pincér lerakta eléjük a hatalmas pizzát, aztán kissé elkomorodott az arca, mert Dylan ügyet sem vetett rá.
- Zavarok?
- Tessék? - nézett fel Dylan bocsánatkérőn mobiljából. - Ne haragudj, amiért nem figyeltem.
- Kitalálom, Logannek írtál.
Dylan figyelmét nem kerülte el a lemondó sóhaj, ami Tyler szavait követte, és az él a fiú hangjában, ahogy kimondta Logan nevét.
- És ezt most miért mondod így?! - vonta fel a szemöldökét.
- Csak mert azt hittem randink van, te pedig inkább egy másik sráccal beszélsz, pedig amúgy is egész nap vele voltál. Velem viszont alig beszéltél, és most is... mintha itt se lennél.
Dylannek a randi szó ragadta meg igazán a figyelmét és nem tudta megállapítani, pontosan mit érez ezzel a megfogalmazással kapcsolatban. Megijedt és hirtelen úgy érezte, körülöttük mindenki tudja, hogy nem barátként vannak ott, de közben be kellett ismernie, hogy a lelke legmélyén jól esett neki hangosan kimondva az, hogy most épp egy randin vannak. Ezek szerint nem értette félre Tyler jelzéseit és legalább nem csinált magából teljesen bolondot azzal, hogy többet gondol bele a találkozásukba, mint ami valójában.
- Akkor mi most... randizunk? - csak ennyit sikerült végül kiböknie.
Tyler arcvonásai megenyhültek és elnevette magát.
- Ne legyél így megszeppenve! Azt hittem tudtad mikor elhívtalak, hogy nem haverkodni akarok.
- Sejtettem, de nem voltam benne biztos. Nekem nincs tapasztalatom ebben... még soha nem volt senkim - vallotta be paprikapiros arccal Dylan. Tyler gyengéd pillantással nézett rá az asztal túloldaláról.
- Édes vagy - mondta halkan. Jó érzés volt végre kimondani azt, amit gondol és az is, hogy nem kell továbbra is a sötétben tapogatózniuk. Most már kiterített kártyákkal játszanak.
- Persze csak ha te is azt akarod, hogy ez egy randi legyen... - tette hozzá kissé szorongva. - Ha csak azért jöttél el velem, mert a barátom akarsz lenni, akkor semmit sem fogok erőltetni.
Néhány hosszúnak tűnő, feszült várakozással teli másodperc után Dylan végre megszólalt.
- Figyelj... én még mindig nem tisztáztam magamban sem, hogy mi van velem... hogy ki vagyok. Olyan új nekem még ez az egész... hogy mit is akarok igazából - miközben beszélt, az asztal lapját bámulta. Soha senkinek nem beszélt még félelmeiről, kétségeiről, bizonytalanságáról. Még magának sem. - Nem biztos, hogy ezek megválaszolására készen állok már, de azt biztosan tudom, hogy mikor veled vagyok olyat érzek, amit eddig még soha senkivel sem... és erről az érzésről nem lenne szabad lemondanom mások véleménye miatt.
A feszülten hallgató Tyler végül elmosolyodott és az asztal alatt észrevétlenül megfogta Dylan kezét.
- Én sem éreztem még ehhez hasonlót soha. Te minden vagy, amire vágyom... és még annál több is...
Miután csapattársai átöltöztek és kimentek az öltözőből, Iggy az ajtóhoz sietett és magára zárta. Nem bírta ki, hogy ne bontsa ki Justin ajándékát amíg haza nem ér. Sietve a táskájához lépett és előhúzta belőle a téglalap alakú csomagot. Leült, feltépte a csomagolópapírt és az ölébe vette ajándékát, ami egy rózsaszín fotóalbum volt, borítóján apró gyöngyökkel kirakva az Iggy & Justin felirat. A lány türelmetlenül felnyitotta az albumot és lapozgatni kezdte. Benne volt az összes közös képük, amit kapcsolatuk ideje alatt készítettek, emlékek, amikről Iggy azt hitte, Justin már nem is emlékszik ráju.... hogy már semmit sem jelentenek a fiúnak... pedig jelentettek. Még annak a csokoládénak is ott volt a papírja az egyik oldalra ragasztva, amit Iggy az első randijukon kapott Justintól. A sok-sok fotóról felhőtlenül mosolygó szerelmespár láttán Iggy szemeit elöntötték a könnyek, megállíthatatlanul folytak végig az arcán és borították be a képeken szereplő pár mosolyát, csókjaikat, ölelésüket. A sebek felszakadtak, az emlékek, amiket a szakítás óta próbált elnyomni magában, most előtörtek, a képeknek köszönhetően élesebben és fájdalmasabban, mint korábban bármikor. Iggy hangosan felzokogott, a fotóalbum pedig kiesett az öléből és hangos puffanással a földre zuhant. Mit tegyen, ha megbocsájtani nem tud, de tovább lépni sem? Ha jobban vágyik a fiúra mint valaha? Justin sosem volt még olyan figyelmes és soha nem akarta őt még ennyire, mint most. Amit Selenával tett, azt Iggy mégsem tudta elfelejteni. Hogyan fogja túl élni nap mint nap a fiúval egy teremben, amíg el nem végzik a középiskolát? Hiszen annyira fáj... Iggy a tenyerébe temette arcát és előrehulló hajzuhataga mögött megállíthatatlanul tovább ömlöttek könnyei.
Iggy leparkolt az iskola előtt, majd sóvárgó, gyönyörködő és irigykedő tekintetek tűzkeresztjében kiszállt luxusautójából. A figyelem mindig feldobta hangulatát. Megrázta és hátravetette hosszú haját, majd a karjára akasztotta Pradáját és elindult az iskola felé magassarkújában, akár csak egy szupermodell.
- Tudom, hogy imádtok! - mosolygott az orra alatt. Ekkor pillantotta meg a parkolóba motorján behajtó Justint és azonnal a földbe gyökerezett a lába. A fiú nem messze az ő autójától parkolt. Levette bukósisakját és összeborzolta a haját, aztán rágyújtott egy cigarettára. Mikor az iskola felé indult és felnézett, megpillantotta a néhány méterrel előtte álldogáló Iggyt, aki épp őt nézte. Még a szíve is kettőt dobbant egy helyet, amikor a lány gyönyörű arcára tévedt a tekintete. Erőt vett magán, lassan kifújta a cigarettafüstöt és elindult Iggy felé, aki gondolatban megcsípte magát és visszafordult az iskola felé, hogy folytassa bevonulását. Próbált igyekezni, de nem akart elkezdeni rohanni. Azzal teljesen elrontotta volna érkezésének csodás pillanatát.
- Iggy, várj! - kiáltott utána Justin néhány lépéssel a lány mögött loholva.
- Nem érek rá! - vetette oda Iggy hátra sem fordulva.
 |
| Justin |
- Mi a fenét akarsz?! - sóhajtott Iggy lemondóan, csípőre tett kézzel. A fiú arca láttán olvadni kezdtek erődje cukormáz falai, amiket gyorsan le kellett hűtenie.
- Én csak... akarok adni neked valamit - mondta Justin, miközben eldobta cigijét, lekapta válláról a táskáját és kivett belőle egy papírba csomagolt, téglalap alakú, könyvre emlékeztető tárgyat, hogy átnyújtsa Iggynek.
- Ez meg mi a szar? - A lány szeme gyanakvóan megvillant a csomag láttán, amit esze ágában sem volt elfogadni. Persze másrészről az az őrjítő kíváncsiság... Vajon mi lehet az?
- Én csináltam. Vedd el, kérlek! - unszolta Justin. Iggy ódzkodása láttán hozzátette: - Egész este fent voltam és ezt csináltam. Kérlek...
Azoknak a nagy, barna szemeknek Iggy képtelen volt tovább ellenállni.
- Jólvan, add ide! Aztán kopj le! - A lány kikapta Justin kezéből a csomagot, de közben nagyon ügyelt rá, hogy össze ne érjen a kezük. A fiú arca felragyogott. - Csak otthon bontsd majd ki suli után! - súgta oda, mikor Iggy megállt barátnői mellett, ő pedig tovább indult és belépett az iskola bejárati ajtaján.
- Jó reggelt, Iggy! - köszöntötték barátnőjüket a lányok. Alig várták beszámolóját a Justinnal lezajlott rövid jelenettel kapcsolatban.
- Sziasztok, csajok.
- Mit akart Justin? Meséld el, kérlek! - puhatolózott Ariana, de Iggy csak a fejét rázta mosolyogva. Imádta, ha barátnőit megölte a kíváncsiság ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban. - Semmit, csak még mindig odáig van értem - legyintett végül.
- Nem megyünk be? Ilyenkor már beszoktunk vonulni! - türelmetlenkedett Nina.
- Nem. Megvárjuk Dylanéket. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Iggy.
- Dehát már senki sem lesz a folyosókon, amikor bevonulunk!
- Lekaksizom! Azt szeretném, ha ma mindhárman kedvesek lennétek a bátyámhoz és elvonnátok a figyelmét.
- Hát persze, amit csak akarsz! - bólogatott Charli. Hiszen ő kérés nélkül is Dylan mellett áll, történjék bármi.
Ariana viszont értetlenül pislogott.
- Milyen bátyád?
Iggy megütközve nézett rá. - Szerinted mégis milyen, te idióta?!
- Ismerem? - tűnődött Ariana hajtincseit csavargatva.
- Harmadik éve jársz vele egy osztályba, az ég szerelmére! DYLAN!
- Dylan? Én azt hittem őt csak befogadtátok sajnálatból. Nem is hasonlít rád. Ha az osztálytársad, hogy lehet a bátyád?
Iggyt letaglózta barátnője ostobasága, de végül nagy levegőt vett. Fel sem fogta, hogyan lehet valaki ennyire ütődött. - Úgy, hogy ikrek vagyunk, de ő született előbb. Viszont mielőtt megint valami ostobaságot kérdeznél... NE TEDD! Fogd be a szád, vagy hazaküldelek!
Ariana megszeppenve befogta a száját egyik tenyerével. Iggy a szemét forgatva elfordult tőle és a
 |
| Iggy |
- Megjött a suli álompárja! - kiáltott ki valaki az egyik nyitott emeleti ablakból. Iggy felismerte benne Nick hangját és ökölbe szorult a keze. Szerencsére a suli előtt már csak néhány diák lézengett. Dylan lehajtott fejjel lépkedett Logan mellett. Miután odaértek Iggyékhez, a lány megszorította testvére kezét, aztán mindannyian beléptek az iskolába. A termek ajtajai előtt álldogáló kisebb diákcsapatok ezúttal nem Iggyt bámulták mint általában, hanem Dylant és Logant, aztán fojtott hangon sustorogni kezdtek. A legtöbben Iggy jelenlétében nem merték szekálni testvérét, a lánytól ugyanis féltek, mint a tűztől.
- Megjöttek a buzikáink! - üdvözölte őket Nick, mikor beléptek a terembe. A fiú nagyon elégedettnek tűnt, teljesen feldobódva vihorászott az egyik pad tetején ülve.
- Dugulj el, seggfej! - vetette oda a néhány paddal odébb ülő Justin, de Nick kedvét semmi sem szegte.
- Bocs, de te nekem nem parancsolsz. Már csak egy kis senki vagy.
Justin a szemét forgatva előre fordult és tekintete találkozott Iggyével. A lány halványan elmosolyodott, aztán a helyére igyekezett. Jól esett neki, hogy Justin rászólt Nickre.
- Hé, kérdezhetek tőletek valamit? - ugrott le egy másik pad tetejéről Austin és elindult a fiúk felé. - Melyikőtök a pasi és melyikőtök a lány? Ha értitek, mire gondolok... - kacagott saját szavain a fiú.
Mielőtt bármelyikük is felelhetett volna, Miley felnevetett és Austin felé fordult. - Kérdi ezt az, akinél még az ujjammal is többre megyek, ha azt akarom, hogy orgazmusom legyen!
- Nem én tehetek arról, hogy benned még egy kamion is simán megfordulna - mondta elvörösödve Austin, majd inkább csendben maradt.
Miley csak megvonta a vállát és kacagott. Szerette volna ma iskola helyett elkísérni az orvoshoz Selenát, de barátnője úgy gondolta elég, ha ő elviseli anyja hisztijeit.
Közben Nick odalépett Dylanék padjához.
- Én csak segíteni akartam azzal, hogy kiposztoltam a képet. Tudjátok, csak hogy végre felvállalhassátok sziporkázó szerelmeteket!
- Egyáltalán nem vagy vicces - vetette oda Dylan, miközben az ölében heverő táskájában kutatott.
- Biztos élvezed, ha tömnek téged hátulról. Mondjuk nem hiszem, hogy a barátocskád olyan sokat tud nyújtani neked.
- Fogd már be a pofád! Dylannel csak barátok vagyunk, de ha járnánk, ahhoz sem lenne semmi közöd! - morogta Logan.
- Ha barátok vagytok, miért smároltatok félmeztelenül? - kíváncsiskodott az ablak előtt álló Kat copfját csavargatva.
- Felelsz vagy mersz közben készült a kép, te ribanc! - csattant fel szenvedélyesen Charli. - Tudom, mert én is ott voltam!
- Na most vagy vicces - mosolygott Iggy elégedetten, majd dühösen villanó szemekkel hozzátette: - Jobban teszed, ha leszállsz a tesómról, különben kicsinállak!
- Jó napot kívánok! - mondta McCall tanárnő mézesmázos hangján, amitől a diákok legszívesebben a falat kaparták volna.
- Jó napot kívánok, tanárnő! - hadarták unottan. Nick feltápászkodott a földről és gyilkos pillantást vetett Iggyre, majd a helyére indult a leghátsó padhoz.
- Mégis mi volt ez az incidens? - nézett bajsza fölött Iggyre a tanárnő. A lány szemét forgatva válaszolt.
- Semmi, csak Nick szemétkedik. Ez nála valami aberrált hobbi.
 |
| Nick |
A fiú székét hátrarúgva, kelletlenül kitrappolt a táblához. Közben McCall önelégülten képpel az osztályhoz fordult.
- Miley, Austin, Kristen, ti pedig röpdolgozatot írtok! Vegyetek elő egy lapot. Szörnyűek a jegyeitek! Thomas, te is csatlakozz, még egy jegyed sincs - nézett Tylerre, aki késve futott be a terembe, miután már elkezdődött az óra.
- Tyler a nevem.
- Akkor fel is írhatod a lap tetejére!
A tanárnő feladott a négy megnevezett tanulónak három kérdést, aztán Nickhez fordult. Ám mielőtt elkezdhette volna feleltetni, Kristen kifakadt. - Nincs kedvem dolgozatot írni! Már annyira unalmas... - nyafogott. McCall szúrós szemmel nézett rá szemüvege mögül.
- Az viszont üdítő lenne, ha válaszolni tudnál a kérdésekre. Kezdj hozzá! Austin, te pedig elégtelent kapsz, ha még egyszer puskázni próbálsz! Attól, hogy nem ültettelek előre benneteket, még látok mindent! - reccsent a fiúra, majd Nickhez fordult.
A fiú viszont a tanárnő egyik kérdésére sem tudott válaszolni. Helyette végignézett osztálytársain. Tekintete először Kristenen akadt meg, aki dolgozatírás helyett egyik kezével a melleit simogatta, másikkal pedig golyóstolla végét szopogatta és kihívóan nézett a másik padsorban ülő Austinra. Nicket kirázta a hideg, aztán tekintete egy másodpercre találkozott Dylanével, neki pedig ennyi bőven elég is volt.
- Mit nézel, te buzi?! - csattant fel.
- Dugulj el! - utasította Iggy türelmetlenül. McCall értetlenül nézett körül. Talán lemaradt volna valamiről? Végül megakadt a tekintete a kéjelgő Kristenen és minden másról megfeledkezett.
- Mit művelsz, te szégyentelen?! - visította felháborodva.
Mindenki követte pillantását a magát önfeledten simogató Kristen irányába, aki összerezzent és kivette a tollat a szájából.
- Mégis mit művelnék? Ülök!
- A dolgozatodra összpontosíts vagy küldelek az igazgatói irodába!
- Csak nyugodtan! Úgyis uncsizom. Kalandra, pezsgésre vágyom!
- Majd adok én neked olyan pezsgést, te kis fruska!
- Ezek csak üres szavak... - sóhajtott Kristen, majd a dolgozata felé fordult, amin a nevén és a kérdésein kívül semmi sem szerepelt. McCall idegesen Nickre emelte tekintetét és rámosolygott a fiúra.
- Nem fogok holnapig várni arra, hogy megszólalj. A következő órára írsz egy esszét a témáról, mert ez most elégtelen. Eredj a helyedre!
Nick vállat vont és a helyére indult, McCall pedig beszedte a dolgozatokat.
- Hé, én még nem fejeztem be! - tiltakozott Austin, de a tanárnő kikapta a kezéből dolgozatát.
- Ha eddig nem tudtad, ezután sem fogsz megvilágosodni!
Szünetben Dylan és Logan próbált nem figyelni a nekik beszólogató Nick-Austin párosnak, amikor Kristen jelent meg a padjuknál és vonta el figyelmüket a kötekedő fiúkról. Mivel csak rágózott, de nem szólalt meg, Logan felnézett az arcára. - Mi az?
Kristen hátrasimította szemébe lógó tincseit, mielőtt kibökte. - Szóval a faszt szereted?!
Dylan az orra alatt kuncogott, Logan pedig felvonta a szemöldökét. - Nem, de te igen, gondolom.
- Fú, akkor megnyugodtam! - sóhajtott a lány. - Még szép! Így viszont, hogy te nem azt szereted, még mindig van esélyem magamba csábítani a tiédet! - azzal kacsintott egyet csábosnak szánt tekintettel és immár vidáman tovább állt. Ekkor tipegett be a terembe Rita. Szőke haja csak úgy lobogott mögötte, miközben egyenesen Logan padjához igyekezett. Miközben megállt és hullámos tincseit csavargatta, bosszankodó kifejezéssel az arcán meredt a fiúra.
 |
| Rita |
- Micsoda? - nézett rá meglepődve Logan. - Te ezért jöttél át a suliba? Nem azért, mert megbuktál? - El sem tudta képzelni, miért van ennyire odáig érte a lány. Mindig is érezte, hogy nem közömbös Rita számára, de nem is sejtette, hogy mindenre elszánt azért, hogy megszerezze őt.
- Hát persze! Szerinted miért buktam meg?!% Biztos nem azért, mert hülye vagyok. - kacagott fel fejét hátra hajtva Rita, majd hirtelen nagyon komoly arckifejezéssel, villogó szemekkel folytatta. Ezúttal az eddig füzetébe firkálgató Dylanhez intézte szavait.
- Szóval te csaptad le a kezemről?! Kifoglak csinálni, te kis köcsög! - fenyegetőzött, majd felemelte a kezében tartott kávéját és Dylanre öntötte.
- Te normális vagy?! - pattant fel helyéről dühösen Logan és elkapta a lány csuklóját, az viszont csak mosolygott.
- Mindenre képes vagyok!
- Én is - lépett elé Iggy és akkora pofonnal ajándékozta meg, hogy hangját még a zsivaj ellenére is mindenki hallotta a teremben. - És most takarodj innen, te szutyok! - tette hozzá miközben hátravetette haját és csettintett egyet. - Csajok!
Charli, Nina és Ariana odasiettek Ritához és kicibálták őt a teremből, majd becsapták mögötte az ajtót.
- Jól vagy? - fordult Logan aggódva a kávétól csöpögő Dylan felé, aki az arcát törölgette.
- Persze, miért ne lennék? Engem minden nap megaláznak, hozzászokhattam volna már.
Logan a pad alatt megszorította a fiú kezét, mire az felállt.
- Megyek megmosom az arcom meg veszek ki egy tiszta pólót a szekrényemből.
- Várj, megyek én is! - szólt utána Logan, de barátja nem állt meg és nem is nézett hátra.
Épp a szekrényében kutatott a folyosón, amikor megjelent mellette Logan, vállát saját szekrényének vetve.
- Valami bajod van velem? - kérdezte csendesen.
- Nincs semmi - matatott tovább a szekrényében Dylan, de nem nézett a fiúra. A másik irányba fordult és megpillantott két srácot néhány méterre tőlük, akik valószínűleg róla sustorogtak, mert gyorsan elfordították a fejüket, amikor Dylan rájuk nézett. Dühösen becsapta szekrénye ajtaját és szembefordult Logannel.
- Hogy legyünk így barátok?! - kérdezte kétségbeesetten, széttárva karjait. Érezte, hogy nem bírja már sokáig.
- Ezt hogy érted? Nem... nem akarsz már a barátom lenni? - Logan megsemmisülten várta a fiú válaszát. Nem veszítheti el őt is. Akkor senkije sem marad.
- Ne beszélj butaságokat! - csattant fel végül néhány másodpercnyi csend után Dylan. - Csak nem bírom már ezt az állandó csesztetést meg sugdolózást. Na mindegy, valahogy csak kibírom. Te fontosabb vagy, mint mások véleménye. Nem fogok lemondani a barátságodról senki kedvéért sem, akármilyen nehéz is.
Logan felsóhajtott és elmosolyodott. - Akkor jó, mert én sem. Egyébként ha többé nem szólnánk egymáshoz azt hinnék szakítottunk, de attól ugyanúgy azt gondolnák, hogy melegek vagyunk. Úgyhogy semmi értelme nincs eltaszítani magadtól.
- Tudom, igazad van.
Selena tenyerét a hasára tapasztva feküdt ágyában. Reggel elment az anyukájával az orvoshoz, aki megállapította, hogy valóban terhes volt és elvetélt. Még mindig érezte a fájdalmat. Anyja felettébb örült a váratlan vetélésnek és annak, hogy nem lesz belőle nagymama. Így az abortuszt is elkerülhették és Selena apja sem szerez tudomást a történtekről. Örömében Mrs. Gomez még a reggelit is ágybavitte lányának, miután hazaértek a kórházból. Selena viszont nem tudott osztozni az örömében, az ételre pedig rá sem bírt nézni. - Anya, hagyj magamra, kérlek.
 |
| Selena |
- Kicsinálom azt a picsát, amiért beköpött anyámnak! - morogta nem is sejtve, hogy igazából nem Kat hívta fel az anyját, hanem Iggy.
Taylor a suli mögött cigizett. Hátát a falnak vetette, fejét hátra hajtotta és a felhős, szürke égboltot bámulta, miközben száján át kifújta a cigaretta füstjét. Először észre sem vette az újonnan érkezőt, amíg az meg nem szólította őt.
 |
| Luke |
- Mi bajod van velem? - tárta szét karjait értetlenül a fiú. - Napok óta alig szólsz hozzám! Sulin kívül már nem is lógunk együtt. Megbántottalak valamivel?
Taylor végül ellökte magát a faltól és Lukera nézett. - Nem, nincs semmi baj - mondta végül megenyhülve. Elvégre nem a fiú tehet az ő titkos érzéseiről.
- Akkor ma lógunk együtt suli után? - reménykedett Luke.
- Ja, tépjünk be. Hozom a füvet, te meg a kaját.
- Benne vagyok. Kimehetnénk a régi játszótérre, nem messze tőlünk. Arra sosem jár senki.
Taylor bólintott. Közben a fiú szemeit fürkészte, aztán a szájára tévedt a pillantása és csak arra tudott gondolni, mennyire szeretné megízlelni azokat az ajkakat. Végül gondolatban megrázta magát, eldobta cigaretta csikkjét, majd rátaposott. Nem fantáziálhat ilyeneket a legjobb barátjáról...
Amíg Logan kiment a mosdóba, Nina pedig Iggy haját fésülte, Charli kihasználta az alkalmat és lehuppant Dylan mellé.
- Szia - mosolygott halványan a fiú. Charlinak már ez is elég volt ahhoz, hogy szíve kétszeres sebességre kapcsoljon.
- Hali. Csak azt akartam mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy így bánik veled az a sok barom. Egyáltalán nem ezt érdemled. Ha bármiben segíthetek, csak szólj!
- Köszönöm, ez rendes tőled - sóhajtott Dylan. Örült minden támogatásnak, amit kapott. Nem fogja elfelejteni, kik voltak azok, akik mellette álltak. Vetett egy pillantást Tylerre, aki épp a telefonját nyomkodta. Dylan rosszkedvűen előrefordult. Tyler nem állt mellé. Egész nap hozzá sem szólt. Mi a baja? A Loganes pletyka az oka? Töprengéséből Charli zökkentette ki, aki egyszer csak közelebb hajolt hozzá és suttogni kezdett. - Ha akarod, még a barátnődet is eljátszom! Azzal véget vethetnél a pletykáknak. Nem piszkálnának többet.
Dylan összevont szemöldöke láttán sietve hozzátette: - Persze nem kell igazából járnunk, meg... szexelnünk, semmi ilyesmi, de például foghatnád a kezem a suliban. Csókolózhatnánk ott, ahol a legtöbben látják. Mondjuk az aulában vagy az ebédlőben. Közös képeket posztolhatnánk a közösségi oldalainkon. Csak gondold át! - mosolygott Charli, miközben a szíve a bordáit püfölte. Aztán gyorsan felállt, mielőtt Dylan egyből nemet mondhatott volna. A fiú elgondolkodott a lány ajánlatán. Olyan jó lenne, ha tényleg véget vethetnének ennek az őrületnek... de milyen áron? Legyen az első kapcsolata egy kamukapcsolat? Használja ki Charlit, aki úgyis többet képzelne az egészbe, mint ami? Hiszen látja, hogyan néz rá a lány. Csak azért próbálja meg nem észrevenni, mert tudja, hogy úgysem tudná viszonozni. Ekkor egy ismerős, hiányolt hang szólította meg őt. Felnézett és megakadt a tekintete a padja mellett álló Tyler barátságosan mosolygó arcán.
- Sajnálom, hogy így bánnak veled. Annyira dühít. Legszívesebben beverném a képüket - csóválta a fejét.
- Hozzám se szóltál ma - motyogta Dylan. Közben nagyon érdekelni kezdte egy szösz a pulóverén. Hallotta, ahogy Tyler leül mellé, de nem nézett rá.
- Csak... nem tudtam akarod-e, hogy idejöjjek.
- Miért ne akarnám? - fordult felé végül értetlenül, szemöldökét felvonva Dylan.
- Mert Nick így is halálra szekál. Azt hittem nem akarod, hogy még miattam rá is kontrázzon, amiért együtt lát minket.
- És? Akkor mostantól ne álljak szóba fiúkkal?! Én sem tudtam, mit kellene tennem. Gondoltam arra is, hogy Logannel sem beszélek egy ideig hátha abbahagyják, de nem fogom eldobni miattuk a barátaimat. Nyugodtan ide jöhetsz hozzám te is. Úgyis azt hiszik, hogy Logannel járok.
- Csak nem akartam kellemetlenséget okozni, bocsi. Ide kellett volna jönnöm hamarabb megkérdezni, hogy vagy - kért bocsánatot Tyler. Dylan megenyhült és elmosolyodott, mire a mellette ülő fiú felbátorodott.
- Lenne kedved suli után együtt lógni? Beülhetnénk kajálni valahová. Persze valahol jó messzire a sulitól.
- Jól hangzik - bólintott Dylan mosolyogva. Maga is meglepődött azon, hogy hirtelen sokkal jobban érezte magát.
Akkor délután elviszlek a mocival - búcsúzott a szintén jókedvű Tyler, aztán a helyére indult, mert Logan visszaindult a mosdóból.
- Suli után nem csinálunk valamit? Nem akarok otthon lenni - fordult Dylanhez, miután leült. A fiú bűnbánó képpel nézett vissza rá.
- Pont most hívott el Tyler kajálni - mondta lassan, aztán bátorítóan hozzátette: - Gyere te is!
- A világért sem zavarnék - csóválta a fejét mosollyal az arcán Logan, de barátja nem adta fel.
- Én örülnék, ha jönnél és nem zavarnál! Benne vagy?
- Nem, tényleg. Majd átnézek addig Iggyhez, ha nem bánja és megvárlak nálatok.
- Neki ma Pom-Pom edzése lesz suli után, de biztos örülne, ha megnéznéd!
- Csak nem rólam beszéltek? - jelent meg hirtelen a padjuk előtt haját dobálva Iggy. Mindig örömmel töltötte el, ha rá irányul a figyelem.
- De igen, Logan megakarja nézni délután az edzésetek - vetette fel Dylan, mielőtt barátja megszólalhatott volna.
- Jó, nem bánom, de ne szokj hozzá! - mosolygott Iggy és a helyére indult. Felettébb élvezte annak gondolatát, hogy délután Logan szeme láttára rázhatja majd formás fenekét. Közben tekintete megakadt a szomorúan az ablakon kibámuló Justinon és minden másról megfeledkezett. Mindennél jobban vágyott a fiú érintésére, csókjaira, ölelésére, de tudta, hogy sosem tudná megbocsájtani neki, amit tett. Gondolataiból egy, a vállát bökdöső ujj zökkentette ki. Bosszankodva oldalra fordult és látta, hogy Charli próbálja megszólítani őt.
 |
| Charli |
- Mégis hogy képzeled, hogy révületemben így megzavarsz?! Ne bökdöss! - háborodott fel Iggy. Muszáj volt levezetnie valakin a Justin miatti tehetetlen dühét és értelmetlen sóvárgását, Charli pedig kapóra jött. A lány szégyenkezve sütötte le a szemét.
- Ne haragudj, Iggy.
- Ne mondd meg, hogy mit csináljak!
Charli úgy döntött, inkább nem szólal meg újra. Egyébként is félt megosztani barátnőjével a Dylanhez kapcsolódó tervét, miszerint eljátsza a fiú barátnőjét. A fiút és Logant a nap további részében is tovább piszkálták iskolatársai.
Justin utolsó óra után odalépett az épp könyveit táskájába tuszkoló Demihez azt remélve, hogy a lánynak lesz kedve suli után együtt lógni. Nem értette, miért nem áll szóba vele azok után, ami történt közöttük. Talán ennyire rosszul csókol? Ott és akkor nem úgy tűnt.
- Szia.
Demi vetett egy gyors oldalpillantást a fiúra, de nem szólt egy szót sem. Látta ugyanis, hogy Iggy - aki már elindult az ajtó felé - a szeme sarkából figyeli őt.
- Most már hozzám se szólsz?! - húzta fel a szemöldökét Justin. Fogalma sem volt arról, hogy mivel érdemelte ki ezt a viselkedést. - Valami rosszat tettem? - puhatolózott. - Legalább mondd el, és akkor békén hagylak!
Demi továbbra sem volt hajlandó felnézni táskájából, pedig igazán fájt neki, hogy így kell bánnia a fiúval.
- Mennem kell! - mondta, miközben vállára kapta táskáját és a csalódott Justint megkerülve elindult az ajtó felé. Tekintete egy pillanatra találkozott a terem előtt álló Iggyével, aki elégedetten mosolygott rá. Demi lesütötte a szemét és a lépcső felé vette az irányt.
Tyler leparkolt motorjával kedvenc pizzériája előtt, az addig derekába kapaszkodó Dylan pedig elengedte őt és mindketten leszálltak. Miután leültek az egyik sarokba egymással szemben és már az óriás Hawaii pizzájukra vártak, Dylan szórakozottan pötyögött mobilján.
- Nem hiszem, hogy megfogjuk bírni enni az egészet - mosolygott hitetlenkedve Tyler, amikor a pincér lerakta eléjük a hatalmas pizzát, aztán kissé elkomorodott az arca, mert Dylan ügyet sem vetett rá.
- Zavarok?
- Tessék? - nézett fel Dylan bocsánatkérőn mobiljából. - Ne haragudj, amiért nem figyeltem.
- Kitalálom, Logannek írtál.
 |
| Tyler & Dylan |
- És ezt most miért mondod így?! - vonta fel a szemöldökét.
- Csak mert azt hittem randink van, te pedig inkább egy másik sráccal beszélsz, pedig amúgy is egész nap vele voltál. Velem viszont alig beszéltél, és most is... mintha itt se lennél.
Dylannek a randi szó ragadta meg igazán a figyelmét és nem tudta megállapítani, pontosan mit érez ezzel a megfogalmazással kapcsolatban. Megijedt és hirtelen úgy érezte, körülöttük mindenki tudja, hogy nem barátként vannak ott, de közben be kellett ismernie, hogy a lelke legmélyén jól esett neki hangosan kimondva az, hogy most épp egy randin vannak. Ezek szerint nem értette félre Tyler jelzéseit és legalább nem csinált magából teljesen bolondot azzal, hogy többet gondol bele a találkozásukba, mint ami valójában.
- Akkor mi most... randizunk? - csak ennyit sikerült végül kiböknie.
Tyler arcvonásai megenyhültek és elnevette magát.
- Ne legyél így megszeppenve! Azt hittem tudtad mikor elhívtalak, hogy nem haverkodni akarok.
- Sejtettem, de nem voltam benne biztos. Nekem nincs tapasztalatom ebben... még soha nem volt senkim - vallotta be paprikapiros arccal Dylan. Tyler gyengéd pillantással nézett rá az asztal túloldaláról.
- Édes vagy - mondta halkan. Jó érzés volt végre kimondani azt, amit gondol és az is, hogy nem kell továbbra is a sötétben tapogatózniuk. Most már kiterített kártyákkal játszanak.
- Persze csak ha te is azt akarod, hogy ez egy randi legyen... - tette hozzá kissé szorongva. - Ha csak azért jöttél el velem, mert a barátom akarsz lenni, akkor semmit sem fogok erőltetni.
Néhány hosszúnak tűnő, feszült várakozással teli másodperc után Dylan végre megszólalt.
- Figyelj... én még mindig nem tisztáztam magamban sem, hogy mi van velem... hogy ki vagyok. Olyan új nekem még ez az egész... hogy mit is akarok igazából - miközben beszélt, az asztal lapját bámulta. Soha senkinek nem beszélt még félelmeiről, kétségeiről, bizonytalanságáról. Még magának sem. - Nem biztos, hogy ezek megválaszolására készen állok már, de azt biztosan tudom, hogy mikor veled vagyok olyat érzek, amit eddig még soha senkivel sem... és erről az érzésről nem lenne szabad lemondanom mások véleménye miatt.
A feszülten hallgató Tyler végül elmosolyodott és az asztal alatt észrevétlenül megfogta Dylan kezét.
- Én sem éreztem még ehhez hasonlót soha. Te minden vagy, amire vágyom... és még annál több is...
Miután csapattársai átöltöztek és kimentek az öltözőből, Iggy az ajtóhoz sietett és magára zárta. Nem bírta ki, hogy ne bontsa ki Justin ajándékát amíg haza nem ér. Sietve a táskájához lépett és előhúzta belőle a téglalap alakú csomagot. Leült, feltépte a csomagolópapírt és az ölébe vette ajándékát, ami egy rózsaszín fotóalbum volt, borítóján apró gyöngyökkel kirakva az Iggy & Justin felirat. A lány türelmetlenül felnyitotta az albumot és lapozgatni kezdte. Benne volt az összes közös képük, amit kapcsolatuk ideje alatt készítettek, emlékek, amikről Iggy azt hitte, Justin már nem is emlékszik ráju.... hogy már semmit sem jelentenek a fiúnak... pedig jelentettek. Még annak a csokoládénak is ott volt a papírja az egyik oldalra ragasztva, amit Iggy az első randijukon kapott Justintól. A sok-sok fotóról felhőtlenül mosolygó szerelmespár láttán Iggy szemeit elöntötték a könnyek, megállíthatatlanul folytak végig az arcán és borították be a képeken szereplő pár mosolyát, csókjaikat, ölelésüket. A sebek felszakadtak, az emlékek, amiket a szakítás óta próbált elnyomni magában, most előtörtek, a képeknek köszönhetően élesebben és fájdalmasabban, mint korábban bármikor. Iggy hangosan felzokogott, a fotóalbum pedig kiesett az öléből és hangos puffanással a földre zuhant. Mit tegyen, ha megbocsájtani nem tud, de tovább lépni sem? Ha jobban vágyik a fiúra mint valaha? Justin sosem volt még olyan figyelmes és soha nem akarta őt még ennyire, mint most. Amit Selenával tett, azt Iggy mégsem tudta elfelejteni. Hogyan fogja túl élni nap mint nap a fiúval egy teremben, amíg el nem végzik a középiskolát? Hiszen annyira fáj... Iggy a tenyerébe temette arcát és előrehulló hajzuhataga mögött megállíthatatlanul tovább ömlöttek könnyei.
 |
| Iggy |
Erre megérte várni! Csak így tovább. :)
VálaszTörlésKöszönöm! Örülök, hogy tetszett! :)
TörlésA következőt hozom hamar. :)
Nagyon jó!
VálaszTörlésImádom :)
Köszönöm szépen!! :)
Törlés