 |
| Justin |
ablakpárkányon ült laptopjával az ölében és a kommenteket olvasgatta legújabb szelfije alatt, amikor megcsörrent a telefonja. Kíváncsian nyúlt érte, hogy megnézze, ki hívja az éjszaka közepén. Meglepődött, amikor a kijelzőn Justin nevét pillantotta meg. Hezitált, fogadja-e a hívást, vagy sem, de kíváncsisága végül felülkeregesett gőgjén.
- Mondd, mit akarsz ilyen későn? - kérdezte pattogós hangnemben.
- Csak Boldog Karácsonyt szerettem volna kívánni! Emlékszel? Tavaly ilyenkor is felhívtalak pontban éjfélkor, mert épp a családoddal nyaraltál és nem lehettünk együtt - mondta a fiú csendesen.
Iggy tisztán emlékezett rá. Éppen az aspeni nyaralójukban ült a kandalló előtti fotelben és a fiúra gondolt, mikor az felhívta őt. Annyira boldog volt! Akkor még nem sejtette, mit hoz kettejük számára a jövő...
- Neked is Boldog Karácsonyt! Most viszont megyek aludni.
- Bárcsak mindent jóvá tehetnék... Nincs olyan nap, hogy ne gyötörnének a történtek. Százszorosan visszakapom, hidd el... - Justin hangja szomorkásan elcsuklott a vonal túlsó végén.
Iggy érezte, hogy szemei megtelnek könnyekkel, de erőt vett magán, hogy amikor megszólal, ne remegjen a hangja.
- Neked már ott van Demi, vele foglalkozz!
Néhány másodpercig nem hallott mást, csupán a csendet, de aztán Justin nagy nehezen megszólalt.
- Remélem tudod, hogy mindig is szeretni foglak, hiába fogunk járni másokkal. Neked mindig lesz helyed a szívemben.
Iggy ökölbe szorított kézfejébe harapott, aztán nagyot sóhajtott, hogy legyűrje könnyeit.
- Ezen kívül még egy év, aztán leérettségizünk és már csak egy lány leszek a középsuliból, akivel egyszer jártál.
- Te sosem leszel csupán egy lány, akivel egyszer jártam. Te voltál az első nagy szerelmem, az első igazi barátnőm, és mindig is az maradsz. Senkit sem szerettem még rajtad kívül egész életemben. Attól félek, talán annyira nem is fogok már senkit sem, amennyire téged...
- Hagyd abba! - lehelte a lány, miközben türelmetlenül megtörölte arcát és kinézett az ablakon túl táncoló hópelyhekre.
- Te már egyáltalán nem szeretsz? - kérdezte Justin a félelemtől remegő hangon.
- Nem! - hazudta Iggy, aztán sietve megszakította a hívást és ágyára dobta telefonját, hogy a következő pillanatban tenyerébe temetett arccal felzokogjon.
 |
| Kristen |
heverő ajándékait. Az első csomag, ami a kezei közé akadt, téglalap alakú volt és édesapja ajándékát rejtette. Kristen kíváncsian feltépte a csomagolást, hogy aztán csalódottan félre tegye a könyvet, ami benne volt.
- Uncsi.
A következő ajándék egy kötött pulcsi volt, mellette pedig egy fakanál is helyet kapott.
- Mi mást is vártam anyámtól - sóhajtott. - Verések ígérete 2020-ra. Nagyon ötletes...
Miley ajándéka sokkal inkább kedvére való volt. A lánytól kapott dobozban helyet kapott néhány pornófilm DVD-n - köztük Paris Hilton házivideója, a One Night In Paris -, egy bilincs, egy szájpecek, egy csomag óvszer és egy pár mellbimbócsipesz.
Kristen boldogan tette vissza az ajándékokat a dobozba, majd meglepetten látta, hogy vár rá még egy meglepetés.
- Selenától is kaptam ajándékot? - hüledezett, aztán türelmetlenül letépte a csomagolópapírt, amiből egy óriási, fekete színű vibrátor gurult a szőnyegre. Kristen elkerekedett szemekkel a kezébe vette a segédeszközt, majd kíváncsian megnyomta rajta az egyik gombot. A vibrátor rezegni kezdett és ide-oda tekergett a kezei között.
- Milyen rugalmas! - nézett rá csillogó szemekkel, majd összeszedte ajándékait és berohant velük a szobájába. Amikor édesanyja belépett az ajtón, már javában próbálgatta Selena ajándékát a takaró rejtekében.
- Meddig akarsz még lustálkodni? Azt hittem, már felkeltél! - sopánkodott az asszony és az ablakhoz lépett, hogy elhúzza a sötétítőt.
Kristen az élvezettől hátravetett fejjel rángatózott ágyában, de sietve erőt vett magán, hogy úgy tűnjön, épp csak pihen a párnák között, amikor anyja felé fordult.
- Mi ez a rezgő hang?
- Valaki biztos füvet nyír... - sóhajtott Kristen behunyt szemekkel.
- Füvet? Mindent beborít a hó! Beléd meg mi ütött? - torpant meg az asszony az ajtó felé menet, mikor megpillantotta lányát. - Úgy nézel ki, mint akinek valamilyen rohama van.
- Anya, menj már! Úgy hallottam, apa neked szólt.
Kristen érezte, hogy egyre közelebb kerül az orgazmushoz, így nem bánta volna, ha anyja végre magára hagyja őt. A nő azonban gyanakodva visszaindult az ágyához és egy váratlan pillanatban lerántotta róla a takarót, hogy aztán rémülten hátrahőköljön.
- Jézus Krisztus! Mit művelsz, te szégyentelen?! Az csak nem egy...
- Műfasz! A karácsonyfa alatt volt, az ajándékokat pedig illik kipróbálni! - Kristen szemei a következő pillanatban felakadtak, miközben mozdulatlanná dermedt és felkiáltott a gyönyörtől. Érezte, hogy az ajándékba kapott fakanál a combján csattan.
- EL-VISZLEK-EGY-ORVOSHOZ-TE-SZEXŐRÜLT-CÉDA! - kiabált anyja minden szót egy újabb ütéssel nyomatékosítva.
- Ne, ez fáj! - szisszent fel Kristen és kipattant az ágyból. A vibrátor a padlóra gurulva rezgett tovább a lábai előtt. - Kölcsön adom, hogy lenyugodhass! Egyből nem lennél ilyen hárpia!
- Hát mit csináljak veled?! Undorodom tőled! Olyan jó kislány voltál... mi lett belőled?! Olyan vagy, mint egy pornófilmes riherongy!
- Az is akarok lenni, ha kijártam az iskolát!
- Büszke lehetsz magadra! Az iskolában is rendszeresen panaszkodnak a tanárok rád, állandóan miattad ég a pofám! Ha nem változol meg, beadlak a lelencbe! Elegem van belőled... ki ne gyere a szobádból ma! Látni sem bírlak... azt pedig dobd ki! - ordítozott anyja a vibrátorra mutatva, majd kicsörtetett az ajtón és lendületesen becsapta maga mögött.
Kristen lehajolt újdonsült ajándékáért és visszafeküdt az ágyba. - Te leszel a legjobb barátom! - mosolygott örömmel telve.
 |
| Miley |
füvescigarettáját szívta. Carol megígérte neki, hogy aznap időben hazaér és együtt töltik a délutánt, Miley azonban már délelőtt kezdte halálra unni magát. Bár anyja rendelt ételt és süteményt is, hiányzott belőlük a szeretet és az otthon melege, hiszen nem ők készítették közösen, hanem valaki, akit soha életükben nem láttak. Szerette a szabadságot, de a családi ünnepeken azért érezte az ürességet legbelül, amit az igazi család hiánya hagyott maga után. Attól sem lett jobb kedve, hogy eszébe jutott Zayn, akitől épp akkor kapott egy karácsonyi üzenetet. Fogalma sem volt, hogyan űzze ki a fiút a szívéből. Dühítette, hogy ilyen erős érzéseket táplál iránta, mikor tőle nem kap cserébe semmit.
- Miért nem tudlak leszarni? Úgy, ahogy te engem... - tűnődött hangosan füstkarikákat eregetve. - Utálni akarlak... gyűlölni... de minél jobban próbálkozom, annál kevésbé megy. Miért kell olyan emberekre elpazarolnunk az érzéseinket, akik tesznek rájuk?
Szerette volna felhívni Selenát, hogy találkozzanak, de mielőtt tárcsázta volna a lányt, eszébe jutott, hogy barátnője szobafogságban van. Sem ő nem mehet át hozzá, se Selena nem hagyhatja el a házat. A következő gondolata Kristen volt, fel is hívta őt, de a lány bosszankodva közölte, hogy az anyjának kell segítenie a sütésben.
- Pedig legszívesebben beszaladnék a szobámba és beleülnék a Selenától kapott vibribe - mondta.
Miley ezután csattanást hallott a vonal túlsó végéről, majd a hívás megszakadt. Sejtette, hogy Kristen anyja meghallotta a lány szavait és bevetette rettegett fakanalát.
Miley szomorúan konstatálta, hogy több barátja nincs, akit felhívhatna.
Elkeseredettségében megnyitotta a facebook alkalmazást telefonján és böngészni kezdte az üzenőfalat. Végül megakadt a tekintete egy Luke által írt bejegyzésen. A fiú egy szomorú dalt osztott meg, állapota pedig azt jelezte, hogy "magányos".
Miley tűnődött néhány másodpercig, hiszen Luke és ő sosem voltak igazán jóban, de túlságosan vágyott a társaságra ahhoz, hogy ne tegyen egy próbát. Ráírt a fiúra, hogy lenne-e kedve összefutni, az pedig néhány másodpercen belül igent mondott ajánlatára.
Megbeszélték, hogy a lánynál találkoznak, így Miley tekert egy újabb cigarettát, míg várakozott. Bő húsz perc múltán meg is szólalt a kaputelefon.
- Nyitom, gyere fel - mondta, aztán az ajtóhoz lépett. Luke nem sokkal később megjelent a folyosón, arcán szomorú ábrázattal.
- Boldog Karácsonyt! - köszönt kedvtelenül.
- Neked is. Mi a baj?
Miközben beszélt, Miley becsukta az ajtót a fiú mögött és a szobájába invitálta őt. Luke kibújt latyakos cipőjéből és mindketten letelepedtek a lány ágyára, tisztes távolságra egymástól.
- Hát... inkább az a kérdés, hogy mi nem? - sóhajtott.
- Na, úgy látom akkor rád is rád fér egy kis kedvcsináló! - Miley elővette füle mögül a jointot és végig nyalta a széle mentén, mielőtt meggyújtotta. - Közben meséld el, mi történt!
Néhány kör után Luke-nak sikerült feloldódnia annyira, hogy beszélni kezdjen.
Elmondta, hogy a szülei válnak, az apja lelépett az új csajához, Taylor pedig megcsalja őt. Az utolsó mondat közben könnyfátyol ereszkedett égkék szemeire, így sietve behunyta őket, hogy a vele szemben ülő lány ne láthassa fájdalmát.
Miley őszinte szomorúsággal nézett vendégére. Hiszen pontosan tudta, milyen, ha az ember családja darabjaira hullik. Tudta, osztálytársa épp min megy keresztül és nem irigyelte érte. Évekkel korábban neki is kijutott az efféle dolgokból.
- Taylor egy szemét dög, ha képes megcsalni pont most... amikor a családod széthullóban. Milyen barátnő az ilyen?! - dühöngött. - Mindig is azt hittem, hogy ő egy őszinte, fain csaj, de úgy látszik, csak egy hülye picsa...
Luke képtelen volt tovább elfojtani magában az őt emésztő fájdalmat. Könnyei eleredtek; egyik követte a másikat, hogy aztán végig száguldjanak bánatos arcán és gyors halált haljanak Miley takaróján.
- Annyira fáj... - zokogta, mire a lány közelebb csúszott hozzá és magához ölelte őt.
- Sírd csak ki magad, hidd el, utána jobb lesz... - bíztatta rázkódó hátát simogatva. - Tudom milyen, amikor annyit sírsz, hogy az arcod elzsibbad és teljesen elfáradsz... de mégis, amikor abbahagyod, mintha könnyebbnek éreznéd magad... Ez kell most neked. Meg a füvem, ami amúgy jamaicai, szóval igazán jó cuccot kapsz így Karácsonyra.
Idővel Luke zokogása enyhülni kezdett. Teste egyre kevésbé rázkódott, míg végül Miley már csak egyenletessé vált légzését érezte tenyere alatt.
- Hogy tehette ezt velem?! Azt mondta, szeret... akkor hogy képes ilyesmire? - kérdezte Luke szemrehányó hangon. - Ő volt az egyetlen jó dolog az életemben mostanság... és csak becsapott. Apa megcsalta anyát, ő pedig engem. És még nem is mondtam el neki, hogy tudom... mostanában még a hívásaim sem fogadja, de legalább már tudom, hogy miért...
- Hogy az emberek mit miért tesznek, arra ne próbálj magyarázatot találni. Szerintem a legundorítóbb faj vagyunk, amit a hátán hordott a Föld. Hazugság, csalás, erőszak, gyilkosság, piszkálódás... Töprenghetnénk azon, miért, de úgysem kapnánk választ rá.
Ekkor Miley elcsendesedett, ugyanis felcsendült egy Green Day dal Luke zsebében. A fiú kíváncsian előhalászta telefonját. Arra számított, hogy Lily hívja őt, aki a nagyszüleiknél töltötte a napot, így annál inkább meglepődött, mikor Taylor nevét pillantotta meg a kijelzőn.
- Ő az... Nem bírok vele beszélni - dadogott hevesen dobogó szívvel. Úgy érezte, mintha kiszorult volna tüdejéből az összes levegő, miközben dermedten Mileyra pillantott.
A lány gondolkodás nélkül kikapta kezéből a telefont és fogadta a hívást.
- Ne! Mit csinálsz...?!
- Szia kicsim, csak Boldog Karácsonyt akartam kívánni - hallotta Taylor hangját, de Miley beleszólt a telefonba, mielőtt bármit is tehetett volna.
- Kívánj Boldog Karácsonyt a börtöntöltelék exednek, aki baszogat a pasid háta mögött, te szuka! Luke mindent tud és látni sem akar.
- Miley? Te meg mi a faszról beszélsz?! Fogalmam sincs...
- Jaj, kímélj meg a színlelt értetlenkedésedtől! Láttuk a képeket, amiken faljátok egymást. Most pedig én fogom befalni Luke farkát, méghozzá tövig. Boldog Karit! - zárta le a beszélgetést Miley és elégedetten megszakította a hívást.
Luke kezébe temette arcát; nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen.
- Ha gondolod, igazából is bekaphatom neked, szerintem azzal jobban megtudnálak vígasztalni, mint a hátad simogatásával. Inkább alul könnyezz, mint felül - ajánlotta Miley mosolyogva, bánatára azonban a fiú nem élt a lehetőséggel.
- Nagylelkű vagy, de kihagyom... és köszönöm. Tudod... te amúgy tök jó fej vagy.
- Tudom, csak az emberek túl hülyék ahhoz, hogy rájöjjenek - tárta szét karjait Miley, aztán mindketten felnevettek.
 |
| Dylan |
majd együtt bontogatták az ajándékaikat a nappaliban álló hatalmas fa alatt. Dylan mérhetetlenül izgatott lett az akciófigura láttán, amit a fiútól kapott. Logan azonban szótlanul ült és csillogó szemekkel bámult az ölében heverő ajándékra. Egy vadonatúj akusztikus gitár volt frissen lakkozva, felhangolva.
- Ez csodaszép - ámuldozott, aztán megcsóválta a fejét és komoly arccal Dylan felé fordult. Nehezére esett levenni szemeit a gitárról, ami szinte vonzotta a tekintetét. - Ez nagyon drága lehetett... nem fogadhatom el!
- Olyan nincs, hogy nem fogadhatod el! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, de mosolyogva Dylan. - Különben is kettőnktől kaptad. Tőlem és Iggytől. Az akciófigura sem lehetett olcsó. Tisztában vagyok az árakkal. Úgyhogy használd egészséggel! Játszhatnál nekem valamit esetleg...
Logan közelebb hajolt a fiúhoz és átható tekintettel a szemeibe nézett.
- Te vagy a legjobb dolog, ami velem történhetett... és ezt nem a gitár miatt mondom, hanem a gesztus miatt, na meg ahogy egész nap... minden nap bánsz velem. Nem érdemellek meg.
- Dehogynem - vigyorodott el Dylan és megcsókolta barátját.
Miután elfogyasztották Iggy, Veronica és Tom társaságában a bőséges ebédet - amit Veronica főzéshez való tehetség híján étteremből rendelt - a két fiú karácsonyi filmek nézésével töltötte a délután hátralévő részét. Közben összebújtak és süteményt majszoltak.
Iggy mindeközben barátnőivel találkozott. Ariana szülei meghívták a lányokat vacsorára, s bár már egyikük sem volt éhes, mindannyian leültek az asztalhoz, hogy ne sértsék meg barátnőjük családját.
Nina korgó gyomorral piszkálta a tányérján heverő ételt. Néhány órával korábban nem tudott ellenállni kedvenc csokoládéfelfújtjának, így aztán bűntudattól vezérelve meghánytatta magát, azóta pedig egy falatot sem evett. Hat óra után nem sokkal Iggy lerakta kiürült narancsleves poharát és felállt.
- Köszönöm a vacsorát, Mr. és Mrs. Grande, nagyon finom volt. Most viszont mennem kell.
- Hová? - nézett rá kíváncsian Charli, aki addig Harryvel váltott üzeneteket telefonján az asztal alatt.
- Randim van Zac-kel.
Barátnői izgatottan bámultak rá, azt azonban esze ágában sem volt elárulni nekik, hogy ő volt az, aki randira hívta a fiút. Hiszen nem adta meg Zacnek a mobilszámát. Az előző esti Justinnal folytatott telefonbeszélgetés sarkallta arra, hogy rászánja magát az első lépésre. Tetszett neki Zac és abban reménykedett, talán sikerül beleszeretnie a fiúba, ha jobban megismerik egymást. Tovább akart lépni, mielőtt még feladná minden elvét és egy gyenge pillanatában visszafogadná Justint.
- Én is megyek, talim van Harryvel - állt fel Charli.
Ariana reménykedve Ninára pillantott.
- Nyugi, én még maradok - mondta a lány, ugyanis semmi kedve nem volt piszkálódó édesanyjához. - Ha akarod, aludj ma nálunk. Nincs kedvem anyámhoz. Addigra úgyis lefekszik aludni.
- De hiszen ez a szeretet ünnepe, anyukád biztos hiányol téged! - fordult felé Ariana édesanyja meglepetten.
- Azt eléggé kétlem...
Miután elbúcsúztak a társaságtól, Iggy Charlival a nyomában az autójához lépett.
- Haza doblak, rendi?
- Az szupi lenne - hálálkodott Charli, miközben beszálltak.
 |
| Logan |
csörgés hangjára ébredező fiút és farmerja zsebébe süllyesztette kezét mobiljáért. A tévé képernyőjén a
- Hol a francban vagy? Téged várunk a vacsorával.
Logan hirtelen nem tudta, mit feleljen, hiszen az asszony úgy tudta, hogy összeveszett Dylannel.
- Justinnál vagyok - mondta végül olyan magabiztos hangon, ahogyan csak tellett tőle.
- Nem szóltál, hogy nem itthon óhajtasz vacsorázni...
- Mert otthon vacsorázom. Máris indulunk - vágta rá Logan, miközben azon aggodalmaskodott, vajon Justin ráér-e, hogy elkísérje őt.
- Indultok?! - Jean hangja élesen csengett. Nyílvánvaló volt, hogy nem örül a többesszámnak, ami Logant elégtétellel töltötte el.
- Igen. Justin és én. Nemsokára ott vagyunk. Szia, anya!
A fiú megszakította a hívást és egy újabbat kezdeményezett Justinnal, aki nagy megkönnyebbülésére jó hírekkel szolgált.
- Mázlid van, mert mi épp most fejeztük be a vacsit. Itt volt Demi is az anyukájával, két perce búcsúztam el tőlük. Indulok.
- Örök hála. Iggyék előtt parkolj, nehogy anya kilessen, hogy nem együtt szállunk ki a kocsidból - sóhajtott Logan, majd visszabújt a csendben telefonját nyomkodó Dylanhez.
- Hé, tedd már le és bújj ide!
A fiú azonban egy pillanatra sem emelte fel tekintetét telefonjáról.
- Minek? Úgyis mindjárt itt van érted a kamu pasid!
- Csak nem féltékeny vagy? - pislogott rá Logan bújkáló mosollyal a szája sarkában. - De hiszen tudod, hogy csak kettőnk miatt csinálom és szívesebben lennék veled... Justin pedig heteró!
Dylan lerakta a telefonját, de ahelyett, hogy Loganhez fordult volna, a másik oldalon kicsusszant az ágyból és törökülésben elhelyezkedett a tévé előtt, hogy keressen egy másik filmet a bluray és DVD gyűjteményében.
- Az én Karácsonyom úgy látszik, senkit sem érdekel... - dünnyögte hátát mutatva barátjának.
- Hogy mondhatsz ilyet?!
Hallotta Logan sértődött hangját az ágy irányából, de nem fordult meg, hogy a hozzá tartozó arcot is lássa. Ahhoz túlságosan is megbántva érezte magát és attól tartott, Logan óceánkék szemei elejét vennék haragjának.
- Úgy, hogy Karácsony van! Iggy elment pasizni, apa pedig elvitte anyát valami romantikus vacsorára, mert a legelső randijuk is pont Karácsonykor volt. Ez nem is baj, mert úgyis együtt ebédeltünk és arra gondoltam, ha csak kettesben maradunk, vacsorázhatnánk egymagunk és milyen romantikus lenne... de erre te közlöd, hogy hazaviszed Justint a családodhoz vacsorára! Nem engem, hanem őt... én pedig maradjak itthon egyedül, Karácsony este! Mert én úgy látszik, senkinek sem számítok igazán...
Dylan utolsó mondatánál érezte, hogy barátja óvatosan a vállára teszi kezét hátulról és fojtott hangon megszólal.
- Én azt hittem nem akarsz anyáékkal vacsorázni azokután, ahogyan a legutóbbi sikerült... Épp azért csinálom ezt az egészet, hogy anya végre elfogadjon kettőnket. Miattad csinálom. De lemondom és itt maradok, jó? Átteszem holnapra, csak ne haragudj rám! - Logan közelebb hajolt, hogy csókot nyomjon Dylan arcára, de az elfordította fejét a gesztus elől.
- Nem. Menj!
- De nem akarok... kérlek, ne haragudj rám... nem bírom elviselni...
Logan hangja elcsuklott, Dylan azonban még mindig nem nézett rá. Konokul elfordította fejét és a lemezek közül válogatott, miközben megszólalt:
- Nem akarom, hogy maradj. Majd beszélünk. Most inkább menj, mielőtt összevesznénk.
Nagy erőfeszítésébe került, hogy kimondja mindezt, de úgy érezte, meg kell tennie. Muszáj lenyugodnia, különben még a végén igazán összekapnak. Érezte, hogy Logan ujjai elengedik a vállát és oda akart kapni, hogy visszahúzza a fiú kezét, de helyette inkább tovább szorította görcsösen a Heathers DVD tokját.
- Nem mindenkinek olyanok a szülei, mint neked, azt hittem, ezt tudod... láttad, hogyan bánnak velem otthon. Lehetnél egy kicsit megértőbb! Én csak jót akartam, hogy anya ne akarjon minket újra szétválasztani! De lehet, hogy te jobban örülnél, ha megint megpróbálna elküldeni valami svájci bentlakásosba...
Logan szavai hallatán Dylan egy csapásra megenyhült, de mire megfordult, hogy válaszoljon, barátja már sehol sem volt. Könnyei gyorsabban kezdtek hullani, mint az ablakon túli hópelyhek.
 |
| Zac |
kacsintgató holdat bámulta. Zac korábban felajánlotta, hogy elviszi a lányt vacsorázni egy meghitt, szerelmespárok körében népszerű étterembe. Iggy azonban udvariasan elutasította az invitációt. Már így is túlságosan sokat nasizott az ünnepek alatt és az evés gondolatától is a rosszullét környékezte. Helyette elmentek egy karácsonyi vásárba, amit a városközpontban rendeztek. A fabódék között sétálgattak és forraltbort iszogattak. Zac bizonytalanul megkereste kezével Iggy kezét és tenyerét a sajátjába zárta. Kéz a kézben folytatták tovább útjukat a fahéj illatú utcán jókedvűen nézelődő és beszélgető emberek között. Iggyre akaratlanul is átragadt az ünnepi hangulat. Mézeskalácsot vett Dylannek és Logannek, majd készítettek egy közös fotót Zac-kel a város közepén felállított, hatalmas karácsonyfa előtt.
- Jól éreztem magam veled - fordult a férfi Iggyhez, mikor már nyitott tetejű autójában ültek egy apró, befagyott tó feletti hídon.
- Én is - ismerte be a lány. - Nem leszünk itt útban senkinek? Ezen a hídon egy autónál több el sem férne.
- Nem, erre nem igazán jár senki sem. Amúgy is gyalogos híd, csak kedvem volt megszegni a szabályokat. Olyan meghitt itt ülni az autóban a tó fölött, a magasban a végtelen égbolttal. Csend és nyugalom. Esténként kijárok ide, ha muszáj kiszellőztetnem a fejem.
- Én olyankor táncolni szoktam. A tánc mindig segít.
Néhány másodpercig mindketten némaságba burkolództak. Iggy szorosabbra húzta derekán kabátját és átkarolta saját vállait. A levegő már nulla fok alá ereszkedett és haját is gyengéden táncoltatni kezdte a szél. Zac észrevette, hogy a lány fázik, így gondolkodás nélkül közelebb húzódott hozzá, már amennyire a sebváltótól tudott. Karját átemelte a lány háta mögött és gyengéden magához ölelte őt.
- Így jobb valamivel? - nézett arcára egészen közelről a sötétségtől mélykéken csillogó szemekkel.
- Egy fokkal - mosolyodott el Iggy. - Talán jobb lesz, ha most hazaviszel. Nem akarok megfázni.
Zac csalódottan sóhajtott, de végül lassan bólintott.
- Rendben... csak előtte még meg kell tennem valamit - azzal közelebb hajolt a lányhoz és óvatosan megcsókolta őt.
Iggy nem ellenkezett. Hagyta, hogy Zac ajkai megtalálják rózsaszínre rúzsozott, eperízű ajkait, miközben a fiú vállára tette kezét és behunyta szemeit.
Kettejüknek talán mégis van esélyük arra, hogy boldogok legyenek együtt, gondolta a sápadt holdfényben fürdő jégtakaró felett lebegve, de a következő pillanatban behunyt szemei előtt megjelent Justin arca és minden optimizmusát porba tiporta.
 |
| Kaya |
családi hagyomány minden évben, amióta a lány csak az eszét tudta. Önmagában vívódva ácsorgott az előszobában és azon tépelődött, mit tegyen. Nem akart templomba menni. Akkor először nem vágyott az Istenhez való fohászkodásra. Helyette tenni akart valamit. Valami igazán hasznosat, amivel segíthet másokon. Valamit, amivel változást érhet el ebben az őrült világban. Kabátja zsebébe csúsztatott ujjaival azt a papírfecnit szorongatta, amit korábban a meleg rászorulóknak gyűjtő két fiataltól kapott. A fecnin egy cím szerepelt kapkodva felfirkantott betűkkel. Egy cím, ahol este forró ételt osztanak az otthonról megszökött vagy kitagadott fiataloknak. A templom helyett ő is oda vágyott, hogy részese lehessen az önzetlen gesztusnak. Azonban rettegett attól, mit szólnak majd szülei, ha nem tart velük. Végül úgy döntött, hazudni fog. Nagy levegőt vett, összeszedte minden bátorságát és kinyitotta az ajtót. Az autó mellett aztán megállt és a járműben türelmetlenkedő szüleihez hajolt. Anyja lehúzta az ablakot és pattogó hangon sürgetni kezdte. - Igyekezz, elkésünk! Gyorsan szállj be, mire vársz?!
- Nem érzem jól magam. Talán influenzás lettem... gyenge vagyok, ráz a hideg és hányingerem van. Hadd ne kelljen így veletek mennem, anyu. Szeretnék lepihenni. Alig állok a lábamon...
- Az előbb még semmi bajod nem volt - méregette kétkedve az asszony.
- Most kezd rajtam kijönni. Kérlek szépen! - Kaya bevetette minden színészi képességét, hogy eljátsza a rátörő gyengeséget. Bár füllentésben tapasztalatlan volt, a cél szentesítette az eszközt. Eltökéltsége segítette abban, hogy hiteles alakítást nyújtson.
- Rendben, menj, feküdj le! De előtte mondj el egy miatyánkot! Ebből pedig remélem, hogy nem csinálsz rendszert...
- Köszönöm!
Édesanyja felhúzta az ablakot, az autó pedig lassan kikanyarodott a néptelen, havas utcára. Kaya megvárta, míg szülei biztos távolba érnek, aztán boldogan elmosolyodott és elindult az ellenkező irányba. Közben elővette telefonját, hogy írjon egy üzenetet Dylannek. Bár addigi ismertségük alatt csupán néhány szót váltottak, úgy vélte, a fiú is szívesen résztvenne a segítségnyújtásban... ha pedig Iggy is elkísérné, láthatná a lányt. Immár biztosan tudta, hogy a szőkeség sosem fogja viszonozni iránta táplált érzéseit, de ennek ellenére jó érzés volt a közelében lennie. Kellemesen csalódott, mikor Dylantől néhány másodperc múlva választ kapott.
- Köszi, hogy szóltál. Ott találkozunk!
 |
| Logan |
az, ahogyan Dylan viselkedett vele. Képtelen volt belegondolni abba, milyen lenne az élete nélküle. Hiszen az iskolai és otthoni pokolban a fiú számára az egyetlen, ami boldogsággal tölti el. Nélküle képtelen lenne végigcsinálni. Nem veszítheti el...
Önzőnek érezte magát, pedig jól tudta, hogy mindent csak a szerelmükért tesz. Tudta, hogy nem érdekli őt Justin és azt is, hogy csupán kényszerből játsza el családja előtt a kapcsolatukat, mégis bűntudata volt. Hiszen Dylan az Ünnepek alatt végig azon fáradozott, hogy ő boldog legyen, ő pedig egyáltalán nem érezte úgy, hogy mindezt viszonozta volna. Elhatározta, hogy a vacsora után meglepi a fiút és nem tágít, még akkor sem, ha Dylan arra kéri őt. Közben megjelent a sötétedő égbolt alatt Justin sportkocsijának fényszórója. A fiú megállt Logan előtt és letekerte az ablaküveget. - Szállj be!
Logan megtörölte arcát, nagy levegőt vett és kinyitotta az ajtót.
- Nem tudtam inni, mert vezetek, de majd eljátszom, hogy be vagyok csípve - mondta jókedvűen Justin, miután tovább indultak a szomszédház felé. Tekintete egy pillanatra elidőzött Logan kipirosodott szemein és arcára komoly kifejezés üt. - Valami baj van?
- Kicsit összekaptunk Dylannel, de megoldom.
- Remélem is. El sem tudnám képzelni, hogy ti ne legyetek együtt.
Logan néhány másodpercig tépelődött magában, de végül kicsúszott száján a kérdés, ami nem hagyta nyugodni.
- Ugye jó vagyok hozzá?
Justin leparkolt autójával és mosolyogva felé fordult. - Te vagy a legjobb dolog, ami vele történhetett.
Miután látta, hogy ezzel nem sikerült eloszlatnia a fiú kételyeit, folytatta: - Figyelj, te nem ismerted őt korábban, én viszont igen. Mindig egyedül volt, vagy Iggyékkel. Nem voltak barátai. Ha náluk is voltam, mindig csak a szobájába zárkózott és filmeket nézett. Nagyon ritkán láttam őt nevetni. Amióta veled van, minden rossz dolog ellenére boldognak tűnik. Ezt pedig neked köszönheti.
Dylanék luxusvillájával ellentétben Loganék háza nem pompázott Karácsonyi díszekben. Bár Jean állított a nappaliban egy karácsonyfát és a veranda korlátjára is felrakott egy égősort, hogy a szomszédok ne szólják meg, a házba lépve mégsem érződött úgy az ünnepi hangulat, mint a szomszédban. A helyiségeket nem járta be fenyő és fahéj illat és nem lógtak névvel ellátott, piros zoknik sem a kandalló párkányán.
Jean arcán tehetetlen bosszúság játszott, amikor fia mellett megpillantotta az ajtóban Justint.
- Boldog Karácsonyt! - kurjantott Justin dőlöngélést mímelve, miután beléptek a nappaliba.
Az asszony válaszra sem méltatta. Becsapta az ajtót a fiatalok után és az étkezőbe kísérte őket.
- Na végre, kölyök! Még Karácsonykor se tudsz időben hazaérni?! - dörmögte az asztalnál már türelmetlenül várakozó Robert egy doboz sörrel a kezében. - Ez meg mit keres itt? - fejével a Logan mögött belépő Justinra bökött.
- Meghívtam vacsorára. És nem ez, hanem ő. Ráadásul neve is van: Justin.
- Jó estét! - köszönt Justin és ledobta magát az egyik székre. - Ez az én helyem? Mindegy, most már az.
Jean és Robert sötét pillantást váltottak, majd a nő kiment a konyhába, hogy tálalja a vacsorát.
A férfi azonban nem hagyta szó nélkül a dolgot. Miután Logan is helyet foglalt az asztalnál, felé fordult.
- Nem kellett volna idehoznod a homokozótársad. Anyád nem ezért gürcölt egész nap! Kinek képzeled magad?!
- Tudtommal attól, hogy meleg vagyok, nekem is ugyanúgy jogom van hazahozni a páromat, mint bárki másnak. Ha egy lánnyal jöttem volna, biztosan nem zavarna - felelt higgadtan Logan.
- Párod?! Pár napja még a másik buzival voltál sülve-főve.
- Most már velem van. Örüljön, hogy végre megszabadult Dylantől. Úgysem kedvelte őt - vette át a szót Justin.
- Téged sem kedvellek.
- Nem baj, én imádom a nevelt fiát - azzal Justin Loganhez hajolt és szájon puszilta őt.
Robert elvörösödött arccal az asztal lapjára csapta sörösdobozát.
- Na ebből aztán elég legyen! Nem buzikarácsonyozunk! Tőletek még a hó is elolvad. Nem vagyok kíváncsi a gusztustalankodásotokra!
Logan kissé megilletődve nézett nevelőapjára, Justin azonban elégedetten mosolygott.
- Maga egy igazi poénbomba.
- Mi ez az ordítozás? - kérdezte éles hangon Jean, miközben visszatért kezében a leveses tállal. Elhelyezte az asztal közepén, majd leült és szigorú tekintettel végignézett a jelenlévőkön. - Egy mukkot sem szeretnék hallani, míg eszünk. Nem akarok Karácsonykor is civakodást. Fáradt vagyok, nyugalomra és békére vágyom! Érthető voltam?
Robert azonban képtelen volt megnyugodni. Összeszűkült szemekkel meredt a fiúkra és olyan erővel szorította kanalát, hogy ujjai elfehéredtek.
- A képembe dörgölik az aberrációjukat... még Karácsonykor is! Én nem vagyok köteles eltűrni ezt! A gyomrom is felfordul... mégis hogyan kellene így ennem?!
Mielőtt Jean bármit is reagálhatott volna élettársa szavaira, Justin megelőzte őt. Felállt az asztaltól és előhalászott egy cigarettát farmerja zsebéből. Miután kényelmesen rágyújtott, Robertre szegezte tekintetét. Az megbotránkozva követte tekintetével a fiú kezében himbálódzó cigit.
- Ha igazán szeretné ezt a nőt, akkor megpróbálná megérteni a fiát. Vagy ha erre képtelen, legalább próbálja meg elfogadni őt! Ez nem egy betegség, amit szégyellnie kellene. Ilyennek született és ettől se nem kevesebb, se nem több, mint maguk ketten. Erről nem ő döntött, nem tehet róla. Éppen elég elviselni nap, mint nap a környezetünkben élők előítéleteit, a családnak elviselhetőbbé kellene tennie a fájdalmat, nem pedig tetézni! És maga... - itt vádlón Jeanre siklott a tekintete. - Miért nem áll ki a fia mellett, amikor ez a behemót így beszél róla a füle hallatára?! Maga hozta őt erre a világra és hagyja, hogy valaki így bánjon vele? Milyen anya maga?! Egy pasi fontosabb a saját gyerekénél?! Én léptem! Egyék meg a főztjüket, nekem nem kell.
Justin választ sem várva megindult a nappali felé, Robert azonban dühösen felpattant és utána indult. - Hogy merészelsz sértegetni minket a saját házunkban?! Soha többet ne merd ide betenni a lábad, te kis vakarcs!
A fiú azonban úgy tett, mint aki meg sem hallja a hozzá intézett szavakat. Amikor visszafordult, rá sem pillantott Robertre. Helyette Loganhez fordult és várakozón felvonta szemöldökét. - Te nem jössz?
- De... - Logan bizonytalan mozdulatokkal felállt és a fiú után indult. - Boldog Karácsonyt! - mondta búcsúzóul, aztán mindketten kiléptek a hóesésbe és becsapták maguk mögött az ajtót.
 |
| Kaya |
Voltak köztük lányok és fiúk, serdülőkorúak és a huszaséveikben járók, ép-és megviselt öltözékűek vegyesen. Boldogság töltötte el a gondolatra, hogy ő is segíthet ezeken az embereken. Úgy vélte, jobb, ha megkerüli az épületet és keres egy hátsó ajtót. Azonnal munkához akart látni. Nem volt ideje sorbanállni.
Talált is egy egyszerű, ablaktalan vasajtót a menza mögött. Bekopogott és várt, hátha valaki meghallja őt. Néhány másodperccel később az ajtó kinyílt és megjelent mögötte a lány, aki előző nap a házuknál járt adomány reményében.
- Szia! - mosolyodott el szélesen. - Örülök, hogy eljöttél! Kerülj beljebb! Jaj, de bunkó vagyok! Még be sem mutatkoztam... Camila vagyok.
- Én pedig Kaya. - A lány mosolyogva belépett az ajtón és egy szűk, gyéren megvilágított folyosón végighaladva a konyhában találta magát. Szüksége volt néhány másodpercre, hogy szeme hozzászokjon a világossághoz és nyüzsgéshez. Az ottlévők sürögtek-forogtak. Volt, aki épp szedőkanalat merített egy hatalmas kondérba, mások szendvicseket készítettek vagy teát főztek és mértek ki műanyagpoharakba. Kaya nem tudta folytatni a bámészkodást, ugyanis ekkor megjelent előtte Dylan vadul csillogó szemekkel. - Köszi, hogy szóltál! Iggyvel amúgyis valami ilyesmit szerettünk volna csinálni az Ünnepek alatt! Boldog Karácsonyt!
Dylan örült, hogy valami igazán szép tettel foglalhatja le magát; így egyszerre csinálhat valami hasznosat és nem marad ideje Loganen töprengeni.
- Neked is! - mosolyodott el Kaya, aztán Iggy után kutatva körülnézett. Szinte azonnal meg is akadt tekintete a lányon. Az épp uborkát aprított a konyhapulton. Haját szoros kontyba csavarva viselte, arcáról eltökéltség sugárzott.
Kaya egész testében bizseregni kezdett. Remegő térdekkel megindult Iggy felé és halk hangon megszólította őt.
- Nagyon szép dolog tőled, hogy eljöttél!
Iggy oldalra pillantott és elmosolyodott, amikor találkozott tekintetük.
- És nem csak én. Szóltam a csajoknak is. Charli szívesen jött és Harryt is elhozta magával. Logannek is szóltam, ő épp Justinnal volt... azt mondták, ők is jönnek, de még nem értek ide. Justin pedig minden bizonnyal értesítette Demit, mert Emmával az előbb érkeztek.
Kaya ismét körbenézett a konyhában és szívét melegség járta át az ismerős arcok láttán. Álmában sem gondolta volna, hogy ennyi osztálytársa jelen lesz. Már biztosra vette, hogy szülei tévedtek, amikor arról panaszkodtak, hogy a jóság kifogyott a világból. Elnézte, hogyan ténykednek társai, akik közül többen elég jómódban éltek, és kellemesen csalódott. Sosem gondolta volna, hogy valaha is látni fogja Iggyt, Charlit vagy Justint, ahogyan egy közmenzán segítenek a rászorulókon. Kénytelen volt beismerni, hogy valóban butaság megítélni egy könyvet a borítója alapján.
Ekkor lépett be az ajtón Justin és Logan. Iggy követte Kaya pillantását és a fiúk felé fordult. Justin rámosolygott, amitől azonnal hevesebbé vált a szívverése. Logan az épp a pultban állva ételt osztó Dylan hátára meredt és bizonytalan mozdulatokkal megindult felé.
Azonban mielőtt elért volna a fiúhoz, Emma segélykérőn megszólította őt. A lány egy a tűzhely fölött állt és egy üres lábas felé bökdösött. Demi magára hagyta őt, hogy köszöntse Justint.
- Logan, segítenél? Elfogyott a tea és kellene főzni egy újabb adagot. Fogalmam sincs, ekkora mennyiségbe miből mennyi kell.
- Persze - bólintott Logan mosolyogva és elindult Emma felé. A szeme sarkából látta, hogy Dylan hátrafordul a neve hallatán.
 |
| Victoria |
földszintről.
- Ki van itt? - fordult barátnője felé Ariana. Mindketten az ágyon hasalva füleltek, majd Nina feltápászkodott és az ajtóhoz indult. A lépcső tetején állva aztán megpillantotta anyját és épp hazaérkező nővérét, amint a földszinten ölelkeznek.
- Victoria? - motyogta meglepetten. Testvére elengedte anyját és felpillantott.
- Meglepetés! Gondoltam hazalátogatok a koleszból pár napra. Nem tudtam korábban jönni, mert rengeteg tanulnivalóm volt a vizsgaidőszakra. Most viszont itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak!
Ja, rengeteg tanulnivaló... vagy inkább buli-buli hátán, gondolta sötéten Nina.
Victoria csupán néhány évvel volt idősebb nála, de külsőre szinte olyanok voltak, mint két tojás. A lány ritkán járt haza, ugyanis egy európai egyetemen tanult, ezt pedig Nina egyáltalán nem bánta. Gyűlölte ugyanis, hogy anyja szemében Victoria maga a tökély, míg vele rendszeresen azt érezteti, hogy sosem lesz elég jó. Ráadásul ő volt az iskola méhkirálynője, amíg le nem ballagott és Iggy tavaly át nem vette a helyét. Nina attól sem kedvelte jobban testvérét, hogy az minden kiszemeltjével ágyba bújt, amikor még otthon lakott. Victoriának valamiért képtelenek voltak ellenállni a fiúk.
- Mi az, nem is örülsz nekem?
- Dehogynem, nem látod, hogy fülig ér a szám? - forgatta szemét a legapróbb mosoly nélkül Nina és elindult a lépcsőn, hogy kelletlenül köszöntse a lányt.
 |
| Dylan |
cigarettát. Közben megkerülte az épületet és elvegyült a menza előtt kígyózó sorban. Beszélgetett a hányattatott sorsú fiatalokkal a coming out-ról; arról, hogyan kerültek az utcára és milyenek a kilátásaik. Ezután az összes zsebében talált pénzét és cigarettáját örömmel osztogatta el. Minél több emberrel beszélt, annál jobban kezdte megbecsülni mindazt, amije van. Sokaknak nem hogy ajándék vagy karácsonyfa, de még meleg étel és ágy sem jut, ő pedig azért szomorkodik, mert a barátja mással vacsorázott. Szégyellte magát, amiért összeveszett Logannel, miközben mások az utcán éheznek család, szeretet és biztonságot nyújtó otthon nélkül. Épp visszaindult a menzára, amikor nekiütközött egy fiú hátának.
- Ne haragudj! - szabadkozott, mire a fiú megfordult és halványan rámosolygott. Borzas, barna haja alatt hatalmas, barna szemeiből szomorúság sütött. - Semmi baj - mondta.
- Te is sorban állsz?
- Igen - sütötte le szemeit a fiú. - Jake vagyok.
- Dylan. Régóta... élsz így?
- Néhány hete. Te?
Dylan elszégyellte magát és cipője orrára bámult. - Én ételt osztani jöttem.
- Oh... hát... örülök, hogy neked nem kell ezt átélned.
- Veled mi történt? - Dylan végignézett a fiún. Sosem gondolta volna róla, hogy az utcán él. Farmernadrágot és fekete, combközépig érő kabátot viselt szőrmeszegélyes kapucnival. Ruhája ránézésre akár új is lehetett volna.
- Elmondtam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, apám pedig elzavart otthonról.
Dylan képtelen volt feldolgozni, hogyan képes valakit az utcára küldeni a saját édesapja. Pláne olyasmi miatt, amiről az illető nem tehet. Keserűség mardosta a szeretet ünnepén. Kisfiúként mindig azt gondolta, hogy Karácsonykor mindenki boldog, a valóságot pedig nehezebb volt megemésztenie, mint azt valaha is hitte.
- És nem kerestek azóta sem a szüleid? - kérdezte reménykedve.
- Nem... Elérni sem tudnának, mert eladtam a telefonom, hogy legyen annyi pénzem, hogy az unokatestvéremhez utazzak, de nem volt elég és muszáj voltam kajára költeni. Pár napig még egy motelre is tellett belőle. Azóta kéregetek az utcán...
- Az unokatestvéred messze lakik?
- Londonban.
- Figyelj... - Dylan levette karóráját, amit még a szüleitől kapott a tizenhatodik születésnapjára és a fiú kezébe nyomta. - Add el! Armani. Ebből megtudod majd venni a repülőjegyet. Én úgysem szeretem az ilyen drága dolgokat, csak azért hordom, hogy a szüleim örüljenek.
- Nem, nem fogadhatom el - csóválta a fejét Jake és visszakozva feltartotta mindkét tenyerét.
Dylan közelebb lépett hozzá, megfogta a kezét és a tenyerére helyezte az órát. - Ez az én karácsonyi ajándékom. Azt pedig nem illik visszautasítani. Hidd el, neked nagyobb szükséged van rá. Nekem pedig többet jelentene, ha segíthetnék vele, mint az, ha viselném.
Jake néhány másodpercig kínlódva nézett Dylan szemeibe, aztán elfúló hangon hálálkodni kezdett. - Köszönöm... nem is tudod, mennyire... Sokat jelent a tudat, hogy vannak még jó emberek.
- Csak ígérd meg, hogy holnap mindenképp megveszed a repülőjegyet és elmész, hogy új életet kezdhess!
- Megígérem. Annyira, de annyira köszönöm! Boldog Karácsonyt!
- Neked is! - búcsúzott Dylan mosolyogva, aztán átvágott a tömegen át a menza hátsó ajtajához. Ott aztán rágyújtott utolsó cigarettájára és néma zokogásba kezdett. Megrázta a kegyetlenség, ahogy mások a saját gyerekeikkel bánnak. Ott és akkor nehezére esett, hogy boldogan gondoljon a Karácsonyra.
 |
| Luke |
feltápászkodott és az ajtóhoz indult, nem is sejtve, hogy mögötte Taylor áll. A lány megviselt ábrázata láttán azonnal becsapta az ajtót, de Taylor nem hagyta magát ilyen könnyedén lerázni. Benyitott és elkapta Luke karját, hogy szembe fordítsa őt magával.
- Beszélnünk kell!
- Nincs miről beszélnünk! Hagyj engem békén, jó?! Menj a pasidhoz! - mondta fojtott, de indulatos hangon Luke. Nem akart a húga füle hallatára veszekedni.
- Nem a pasim... kérlek, bocsáss meg! Én csak téged szeretlek! Nem bírom elviselni, ami köztünk van most... szükségem van rád! Állandóan csak bőgök - vallotta be könnyektől csillogó szemekkel Taylor.
Luke hátrahajtott fejjel, örömtelenül kacagott.
- Amikor a hátam mögött más farkán ugráltál, akkor bezzeg nem bőgtél, igaz?! Neked van szükséged rám?! És amikor nekem volt rád? Te megcsaltál!
- Én nem...
- Ne vágj a szavamba! - torkollta le a fiú keményen. Indulattól hullámzó mellkassal állt az előszobában. - Apa elköltözött, a szüleim válni fognak, a húgom kikészült az állandó veszekedéstől és nekem muszáj volt tartanom magam, hogy támaszt nyújtsak neki meg anyának! Nekem erősnek kell lennem. Bármennyire is ki vagyok akadva, tartanom kell magam miattuk! És tudod, mi adott erőt mindehhez? Az, hogy vagy nekem! Erre megtudom, hogy a hátam mögött a börtönviselt exeddel kefélsz... szerinted mit éreztem? Mit érzek? Rád nézek, és a boldogság helyett, ami eddig eltöltött a látványodra, most csak undor van bennem, düh, fájdalom, csalódottság! Átvertél engem és hülyének néztél! Becsaptál... hogy tehetted ezt velem?! Évekig legjobb barátok voltunk és te képes voltál ezt csinálni... Mit reméljek mástól, ha az is hátba szúrt, aki elvileg szeret?! - Luke könnyei eleredtek, miközben beszélt. Végigszántották arcát és Green Day-es pólójára csordultak. Legszívesebben üvöltött volna. Ordítani akart torka szakadtából és elfutni. Addig rohant volna, míg az utcák kifogynak lábai alól és kiszakad ebből az iszonyatos világból. A lány arcába nézett, akit szeret, de csak még inkább szétterjedt benne a tehetetlen düh és a fájdalom. Nem lelte már vigaszát és örömét a gyönyörű, feketére sminkelt szemekben, a finom ajkakban és a hosszú, aranyszőke fürtökben. Mintha egy hullát nézne; már csupán iszonyatot és ürességet érzett. Mardosó keserűséget, ami megfertőzi ereiben a vért és mindent, ami piros volt és életteli, feketére és sivárra fest.
- Nem tudom, mi ütött belém... ha tehetném, visszacsinálnám! Csak te kellesz, senki más! Csak te... - Taylor esdeklőn Luke karjába kapaszkodott, hogy magához húzza őt, de a fiú elrántotta a kezét, mintha fertőzéstől tartana.
- Menj el! Látni sem akarlak...
- Mit csináltál ma Mileyval? Eddig nem voltatok jóban.
Luke elégedetten hallotta ki a lány hangjából a féltékenységet. Úgy döntött, hazudni fog, hogy vissza adhasson egy keveset a fájdalomból, amit Taylor okozott számára.
- Basztunk! Boldog Karácsonyt! - azzal kitárta az ajtót és kilökte rajta a megdöbbent lányt.
Mire Taylor megfordult, hogy ellenkezhessen, az ajtó már csapódott is az orra előtt.
A másik oldalon Luke a bejáratnak vetette hátát és némán zokogott. Észre sem vette, hogy kishúga megjelent az előszoba ajtajában. A lány nem kérdezett és nem szólt semmit. Közelebb lépett testvéréhez, átölelte a derekát és arcát vigasztalón a fiú hasába fúrta.
 |
| Shawn |
kezében tartott szedőkanalat és hozzájuk sietett, hogy átölelje Shawnt.
- Miért kerülsz mostanában?! - kérdezte szemrehányó hangon, miután elengedték egymást. - Az ajándékod is otthon van, mert nem tudtam odaadni... Még a telefont sem veszed fel!
- Ne haragudj - szabadkozott Shawn. Nem tudta, mit feleljen. Lenézett a lány arcára és boldog volt, hogy újra beszélnek. Nem akarta elveszíteni őt, de még mindig a fülében csengtek Nina szavai.
- Én csak tudni szeretném, hogy miért! Úgy vélem jó barát voltam és rohadtul nem ezt érdemlem...
Shawn nem akart többé kifogásokat keresni. Úgy érezte, muszáj őszintének lennie. Iggy annyi mindent tett érte, egy magyarázatot igazán megérdemel, gondolta.
- Nina ráébresztett, hogy nem vagyunk egymáshoz valók... én sosem leszek népszerű és nem akarom, hogy rossz benyomást kelts a suliban, amiért velem barátkozol. Idővel úgyis rám unnál és akkor csak még rosszabb lenne.
Iggy szeme dühösen megvillant.
- Már megint miket hordott neked össze az a hülye picsa?! Nem érdekel, népszerű vagy-e, vagy sem! Szeretlek és barátok vagyunk. Nem fogok rád unni. Elég népszerű vagyok kettőnk helyett is. - Iggy váratlanul Zaynhez fordult és a fiúra reccsent. - Ha megtudom, hogy a hirtelen kedvességed Shawn iránt csak egy színjáték vagy valami átverés, esküszöm kicsinállak!
- Neked is Boldog Karácsonyt!
Iggy a szeme sarkából látta, hogy Justin és Demi a konyhapultnak dőlve ölelkezik, a látványtól pedig csak még inkább erősödött benne a düh. Gyűlölte, hogy a fiú még mindig ilyen heves érzéseket képes kiváltani belőle és már bánta, hogy nem hívta magával Zacket, hogy mindenki előtt felvágjon vele.
Miközben Dylan szendvicseket csomagolt a rászorulóknak, lopva újra és újra Logan felé pillantott. Olykor találkozott a pillantásuk, de egyikük mindig sietve elkapta tekintetét. Logan közben újabb poharat töltött meg gőzölgő teával és Emma felé nyújtotta, hogy az kiadhassa a konyhaablakon.
Dylan kihasználta az alkalmat és barátjához sietett.
- Ne haragudj rám! Bunkó voltam veled... de igazad volt. Tudom, hogy ezt csak kettőnkért csinálod és azt is, hogy a te szüleid nem olyanok... nem tudom mi ütött belém. Csak beleéltem magam, hogy velem leszel és együtt vacsizunk. Túlságosan elkapott a Karácsony-őrület. Ugye nem haragszol? - hadarta egy szuszra és nagy, kölyökkutya szemekkel Logant nézte. Az elmosolyodott és letette a szedőkanalat, hogy magához ölelje őt.
- Te se haragudj, amiért nem maradtam veled. Legszívesebben minden percben veled lennék. Tudod, hogy szeretlek!
Dylan elmosolyodott és barátja vállára hajtotta fejét, miközben ölelkeztek. Semmit sem szeretett jobban annál, mint Logan karjaiban lenni. A fiú ölelésében biztonságban és szeretve érezte magát.
- Én is szeretlek. De ugye akkor nálunk alszol? Beszélgettem kint azokkal, akiknek ételt osztunk és annyira megviselt hallani azt, amin keresztül mennek. Nem akarok egész este ezen kattogni.
- Persze, anyáék amúgy is olyan dühösek rám, hogy haza sem merek menni.
Elengedték egymást és Dylan meglepődve barátjára meredt.
- Miért? Mi történt?
Logan nagy vonalakban beszámolt neki a vacsorán történtekről. Szavait néhány perces néma csend követte, aztán Dylan elismerően megszólalt.
- Ez nagyon szép dolog volt Justintól. Anyukádnak már ideje lenne észhez térni. Talán most elgondolkodik...
- Remélem.
 |
| Selena |
öltözve táncoltak egy belvárosi karácsonyi bulin. A három lány erotikus mozdulatokkal, egymáshoz simulva ringatózott a zene ritmusára és minden kiéhezett fiútól örömmel fogadták az ingyen italokat. A szobafogságra ítélt Selena és Kristen még meg is szöktek otthonról, hogy részt vehessenek a tél legjobban várt bulijába.
- A Karácsonyhoz hó dukál! Menjünk, szívjunk fel egy csíkot! - kiabálta két barátnője fülébe Selena, majd egymás kezét szorongatva elindultak a női mosdó felé. Sajnálatukra ott többen voltak a kelleténél, így mindhárman bezárkóztak ugyanabba a wécéfülkébe. Selena elővett mellei közül egy kis tasak fehér port, telefonját Miley kezébe nyomta és rászórt a kokainból. Retiküljéből előhalászta bankkártyáját, hogy azzal egyengessen el három csíkot. Ezután kivett pénztárcájából egy százdollárost, feltekerte és egyik végét az orrába dugta, másikkal pedig felszívta az egyik csíkot a Miley kezében tartott telefon kijelzőjéről. Miután barátnője is hasonlóképp tett, átadták Kristennek a bankót és felé tartották a telefont. - Te jössz!
- Én még sosem csináltam ilyet, ez annyira izgi! Hogy kell?
- Felszívod az orrodba, nem kell hozzá sok ész - forgatta a szemét Selena.
Húsz perccel később már mindhárman a fényárban fürdő táncparketten tomboltak és felváltva csókolóztak egymással.
- Forog velem az egész világ! - visította nevetve Kristen, miután elengedte Miley ajkait. A következő pillanatban lehúzta felsőjét, közszemlére téve fedetlen melleit. - Valaki kúrjon már meg, de úgy istenigazából! Annyira bizsereg a puncim, mintha egy hangyaboly nyüzsögne benne!
- Nekem is, de húzd vissza a felsőd, különben kidobnak minket! - csitította Miley, miközben elrejtette barátnője melleit ruhája alá. - Inkább szedjünk fel pár dögös pasit és dugjunk egy eget-rengetőt Karácsony alkalmából!
 |
| Zayn |
konyha hirtelen már túl zsúfolt lett a megduplázódott számú társaságnak, így osztálytársai elbúcsúztak Kayától és hazaindultak. A lány szívesen maradt volna még, de már így is rettegett, hogy szülei hazaérve észrevették üresen árválkodó ágyát. Így végül ő is elköszönni kényszerült.
A parkoló felé igyekezve Iggy megígértette Shawnnal, hogy mostantól keresik egymást és többet találkoznak, aztán Dylannel a Ferrarihoz léptek. A fiú lelombozódva nézte, amint Logan Justin kocsijához indul.
- Nem mehetnék Logannel?
- Tudod, hogy a Ferrarimban csak ketten férünk el - forgatta a szemét Iggy, miközben lecsekkolta sminkjét a visszapillantó tükörben és kinyitotta a sportkocsi ajtaját.
Dylan azonban tovább próbálkozott.
- Akkor én megyek Logannel a te kocsiddal, te meg menj Justinnal, majd ő hazavisz.
Testvére ingerült pillantással jutalmazta szavait.
- Ezt meg mégis hogy képzeled?! Üljek egy autóban Justinnal azokután, ami köztünk volt?
- Talán jót tenne, ha kicsit beszélgetnétek.
Közben megjelent mellettük Logan és Justin párosa. Dylan sietve feléjük fordult és Justinra nézett.
- Én megyek Logannel, te meg vidd haza Iggyt - azzal finoman odébb tolta Iggyt az ajtó mellől, és mielőtt a lány reagálhatott volna, bepattant a kocsiba és magára zárta az ajtót. A szélvédő mögül aztán türelmetlenül intett Logannek, hogy kövesse példáját. Miután kihajtottak a parkolóból, Iggy ingerülten Justin felé fordult.
- Ez csak nem valami trükk? Szövetkeztél Dylannel a hátam mögött, hogy te vihess haza? - vonta fel a szemöldökét gyanakodva.
- Dehogy! - pislogott ártatlanul Justin, majd a kelletlenül mellette lépkedő Iggyvel elindult saját autója felé.
- Mit fog szólni a kis barátnőd, hogy engem furikázol, miközben neki tömegközlekedéssel kell hazamennie?
- Már elindult értük Emma anyja. Demi ma náluk alszik.
- Jó, megengedem, hogy hazavigyél... de csak mert mindjárt összefagyok! Útközben majd zenét hallgatunk, hogy ne kelljen beszélgetnünk - sóhajtott Iggy és bepattant az anyósülésre.
Shawn épp Zayn kocsija felé lépkedett, amikor megtorpant. Egy hosszú pillanatra még a vér is megfagyott az ereiben. James egy csapatnyi forró teát szürcsölgető, fiatal fiú körül legyeskedett. Shawn lelki szemei előtt akaratlanul is nyomban lejátszódott az az iszonyú éjszaka, amikor a férfi majdnem megerőszakolta őt. A szörnyű emlékek súlya alatt mozdulni sem bírt. Azt remélte, hogy soha többé nem kell újra látnia a gyűlölt férfit, de csalódnia kellett.
- Hé, minden rendben? - lépett hozzá aggódva Zayn, majd követte pillantását és meglátta Jamest. - Az a rohadék...! Gyerünk, szállj be a kocsiba!
- És mi van, ha nekik is épp pénzt ajánl, azért cserébe...? Ők pedig elfogadják, mert rá vannak kényszerülve.
- Nem tudsz mit csinálni. Én mondtam akkor, hogy menjünk el a rendőrségre... Shawn, szállj be a kocsiba, mielőtt észrevesz! Nem akarom, hogy hazáig kövessen minket, aztán megtudja, hogy hol vagy...
Shawn ijedten összerezzent és megemberelte magát. Beszállt az autóba és csendben várta, hogy Zayn beindítsa a motort és elhajtsanak a parkolóból. Rettegett attól, hogy James rátalálhat és újra letámadja őt. Már nagyon bánta, hogy azon az éjszakán nem ment el a rendőrségre.
 |
| Iggy |
a száját, hogy mondjon valamit, a lány azonnal feljebb hangosította a rádiót. Nem akart beszélgetni és nem akart Justin szemeibe nézni. Csupán szeretett volna végre kiszállni az autóból, hogy fellélegezhessen. Egy másik része azonban mindennél jobban vágyott a fiú érintésére és csókjaira. Ez pedig halálra rémítette őt. Nem lett volna szabad ilyesmit éreznie, még szívének legeldugottabb, legelnyomottabb részeiben sem. Justin megcsalta őt és hiába változott meg, az semmit sem jelentett... vagy mégis? Lopva rápillantott volt barátjára. Külsőre ugyanolyan volt, mint néhány hónappal korábban, Iggy azonban egy teljesen más személyt látott a volán mögött, mint akivel még szeptemberben járt. Justin már senkit sem piszkált, inkább kiállt a többiekért. Segített Logannek, megmentette Dylant Ritától és Miley mellett volt, amikor Zayn kómába került. Azt kívánta, bárcsak inkább ezzel a sráccal járhatott volna. Hiszen ő már nem ugyanaz a Justin, aki a tanév elején volt. Megváltozott. Mindketten megváltoztak. A fiú nem ígért fűt-fát, csak hogy kibéküljenek, hanem valóban tettekkel bizonyított.
Iggy észre sem vette, hogy a rádió elhallgatott. Csupán Justin hangjára rezzent össze és tért vissza a valóságba gondolatai mezejéről.
- Megérkeztünk.
A lány azonban képtelen volt kiszállni az autóból. Mozdulni sem volt ereje. Letaglózták a nagy, barna szemek, amikbe nem lett volna szabad belenéznie. Teste lebénult, érzékszervei eltompultak. Csak és kizárólag Justint látta, semmi mást. A szíve az átlagosnál kétszeres sebességgel püfölte bordáit. Kövér hópelyhek szállingóztak a szélvédőre, hogy egy másodperccel később elolvadva hősi halált halhassanak a fényszórók tompa fényében. Iggy minden porcikájában reszketett, pedig az autóban meleg volt.
- Te fázol - állapította meg Justin és kapkodba levette kabátját, hogy a lány vállára terítse. Az azonban továbbra sem mozdult. Megilletődve, szinte félelemmel meredt a fiúra, aki vészesen közel került arcához. Érezte, hogy egyre nehezebben kap levegőt. Tudta, hogy képtelen elfordítani az arcát. Itt a vég, gondolta immár látványosan reszkető vállakkal. Sosem érezte még ennyire gyengének és kiszolgáltatottnak magát. Egyszerre villanyozta fel és bénította meg Justin érintése.
A fiú aggódva tanulmányozta falfehérre vált arcát.
- Ugye nem leszel beteg? Bemegyek veled és főzök neked teát.
A sötét, távoli égbolton egy villám cikázott át, amit aztán mennydörgés követett. Fénye megvilágította arcukat. Iggy tekintete Justin hosszú szempilláira, majd puha ajkaira tévedt. Az erőd, amit nem kis erőfeszítéssel épített maga köré, hogy megvédje őt, egy pillanat alatt porig omlott. Nem gondolkodott tovább. Nem is lett volna rá képes. Az agya felmondta a szolgálatot és kikapcsolt. Legalábbis ő így érezte. Csak szíve szapora dobbanásait hallotta és a fiú apró, nehézkes lélegzeteit. Még mindig felé hajolva, dermedt mozdulatlanságban nézett vissza rá. Pislogni is csak ritkán pislogott. Iggy megragadta a karját és magához húzta őt. Ajkuk hevesen egymásra tapadt, ujjaik a másik bőre után kutattak a ruhák alatt. Iggy úgy érezte magát, mint aki részeg. Minden józanság, óvatosság és aggály elpárolgott tudatából. Bár a szíve istentelenül vert és úgy kapkodott levegő után, mintha legalább öt kilométert futott volna, mégis nyugalmat érzett. Azt a fajta nyugodtságot, amit az ember csak akkor érez, amikor szerelme a karjaiba zárja őt és egy röpke pillanatra elhiszi, hogy minden szép és jó, a világ békés, senki sem bánthatja és semmi sem szegheti kedvét. Az abszolút boldogság érzete. A következő pillanatban azonban ajtóstul rontott be a könyörtelen valóság szívének oly' féltve őrzött ajtaján.
Justin minden erejét latba vetve elengedte ajkait és távolabb húzódott. Arcáról fájdalom tükröződött, amikor behunyt szemekkel megszólalt. Összepréselt ajkait alig voltak képesek elhagyni a szavak.
- Nem... szabad. Demivel vagyok. Nem csalhatom meg őt is. Már megváltoztam...
Iggy úgy érezte, mintha az égen átcikázó újabb villám az ő testébe csapna. Minden erejére szüksége volt, hogy visszatartsa kicsordulni készülő könnyeit. Hát persze, Demi, gondolta. Szó nélkül kinyitotta a kocsi ajtaját és Justin kabátjával a vállán kiszállt. A fiú ugyanígy tett és az autót megkerülve utána rohant.
- Iggy, várj!
Elkapta Iggy karját, mire a lány könnyes arccal megfordult. Hosszú, hópelyhekkel teli haja táncot járt az éjben.
- Mi van? Mit akarsz?! Menj! Menj Demihez, ő a barátnőd! Én nem leszek a... másik nő.
- Soha nem is kérném, hogy az legyél!
- Akkor mit akarsz mondani?!
- Most mi bajod van velem? - tárta szét a karját értetlenül Justin. - Te csókoltál meg és kiakadtál, mert hűséges próbálok lenni, pedig pont az volt eddig a bajod, hogy nem voltam az!
- Mert velem kellett volna hűségesnek lenned! Velem, és nem pedig Demivel vagy bárki mással! - ordította magából kikelve a lány. Ahogy beszélt, lélegzete a hidegben olyan volt, akár a cigaretta füst. Könnyáztatta arccal, szomorúan meredt a fiúra. - Vagy ő megérdemli, én pedig nem érdemeltem?
Justin közelebb lépett hozzá és kinyújtotta a karját, de nem érte el őt. Iggy hátrált egy lépést.
- Tudod, hogy nem erről van szó. Te a világot is megérdemelnéd... de akkor más ember voltam. Megváltoztam, mert képtelen voltam tükörbe nézni azok után, amit veled tettem... és mert azt akartam, hogy egyszer majd megvetés, fájdalom és undor nélkül nézhess rám. Az előbb pedig úgy néztél...
- Felejtsd el, mintha meg sem történt volna! - vetette oda Iggy, aztán sarkon fordult és elindult a bejárat felé. Az ajtóból még egyszer, utoljára visszafordult, mikor Justin utána szólt.
- Mit akarsz még?!
- Remélem tudod, hogy soha senkit nem fogok úgy szeretni, ahogy téged szeretlek. Boldog Karácsonyt! - búcsúzott Justin könnyektől csillogó arccal, aztán sarkon fordult és beszállt az autóba.
 |
| Justin |