Oldalak

2018. április 20., péntek

34. Fejezet: Halloween - 1. rész

Logan
Miután rendet rakott a szobájába, Logan kétségbeesetten elővett kabátja zsebéből egy szál cigarettát és az
ablakhoz sietett, hogy kinyissa. Remélte, hogy a cigi majd megnyugtatja őt valamennyire, de még mindig remegett a keze. Azokra a lapokra a legféltettebb, legszemélyesebb gondolatait írta le, és ezek most valaki más birtokába kerültek. Logan biztos volt benne, hogy az a valaki nem más, mint Tyler. Nem gondolta volna, hogy a fiú bosszúból képes betörni a házukba és felforgatni a szobáját. Pedig ő semmi rosszat nem tett, csak megvédte Dylant... Logan olyan dühös volt, hogy legszívesebben ő maga is felforgatta volna immár rendbe tett szobáját. Aztán arra gondolt, hogy Tyler bántotta Dylant, ettől pedig csak még nagyobbra duzzadt a düh, amit magában érzett. Valamit muszáj tennie. Ez az eltiltás elviselhetetlen volt számára. Képtelen volt a fiú nélkül élni. Sürgősen megoldást kellett találnia. Előkapta zsebéből a telefonját és ráírt Charlira, aki épp online volt. Logan elkérte tőle a telefonszámát, hogy fel tudja hívni. Miután a lány elküldte neki, azonnal tárcsázni kezdett.
- Szia, mi a baj? - kérdezte tőle meglepődve Charli, miközben Halloween jelmezét próbálgatta a tükör előtt.
- A segítséged szeretném kérni... Eljátszanád a szüleim előtt a barátnőmet? - bökte ki végül Logan, miközben magában azért fohászkodott, hogy a lány igent mondjon. - Tudom nagy kérés, de nem tudom, mi mást tehetnék.
- Miért kellene eljátszanom? - kérdezte meglepődve Charli. Közben közelebb hajolt a tükörhöz, hogy vérvörös rúzst kenjen ajkaira.
- Mert anyáék azt hiszik, hogy Dylannel járok és eltiltottak tőle. Talán megenyhülnek, ha azt hiszik hogy barátnőm van... - Logan szánalmasnak érezte magát, de annyira kétségbe volt esve, hogy már ez sem érdekelte. Charli kíváncsian megigazította szőke  parókáját.
- És miért pont rám gondoltál? Mert én vagyok a legjobb csaj, akit ismersz?
- Azért, mert tudom, hogy te igazán törődsz Dylannel, és ez neki is rossz, nem csak nekem...
- Segítek, ne aggódj! Bármit megtennék Dylanért, és téged is bírlak. Esetleg ha úgy adódik, még smacizhatunk is anyádék előtt - mondta beleéléssel a lány.
- Arra talán nem lesz szükség... Köszönöm! - hálálkodott Logan, de mielőtt lerakta a telefont, Charli még feltett neki egy kérdést.
- Ha azt akarod, hogy együtt menjünk a buliba, össze kell öltöznünk! Te minek akarsz beöltözni?
- Szerintem vámpírnak - felelte a fiú kissé elpirulva.  - tudom, elcsépelt...
- Az! - vágott a szavába Charli. - Én a legendás Marilyn Monroe-nak öltözöm, úgyhogy nem fogok egy vérszívóval bevonulni a buliba. Elvis Presley leszel, és kész! Majd megcsinálom a hajad.
- Ahogy szeretnéd - egyezett bele Logan.
- Kilencre ott leszek nálatok.

Dylan a zuhany alatt állt és arra gondolt, ami korábban történt. Képtelen volt felfogni, hogy Tyler bántani akarta őt. Tisztában volt vele, hogy amit Logannel tett, az egy kapcsolatban elfogadhatatlan. Tudta, hogy nem lett volna szabad, ahogy azt is, hogy nagyon megbántotta Tylert. Neki is iszonyatosan fájna, ha megcsalnák. Megértette a fiút, de úgy érezte ez nem jogosította fel őt arra, hogy lefogja és megcsókolja őt, aztán még bántsa is. Eltűrt volna bármit, amit Tyler a fejéhez vág, hiszen tudta, hogy megérdemelte. Amit a fiú tett, az viszont túlment minden határon. Dylan könnyei épphogy megszülettek a szemében, a víz már kegyetlenül ki is mosta őket onnan. Egyáltalán nem volt hangulata az esti Halloween bulihoz, ellentétben testvérével, aki már javában
Iggy
felügyelte a ház dekorálására felbérelt emberek munkáját.
- Oda több pókhálót rakjanak! - mutatott a lépcső felé, miközben elégedetten körbenézett. Végül kénytelen volt visszavonulni, hogy készülődni kezdhessen. Tökéletesen kell festenie a bulin, hiszen ő a házigazda. Vett egy forró fürdőt, aztán felrakott egy arcpakolást és megszárította a haját. Mikor már a tükör előtt ülve sminkelte magát, Loganre gondolt. Vajon a fiú tényleg együtt van Dylannel? Ha igen, akkor meg mégis mit jelentettek azok az elkapott pillantások, véletlen érintések, az a tánc a legutóbbi buliján, és az azutáni összebújás? Na és az a félrecsúszott szájrapuszi? Logannek mindezek semmit sem jelentettek? Iggy tudta, hogy ő sem szerelmes a fiúba, hiszen végig Justint szerette, de butaság lett volna letagadnia saját maga előtt, hogy valamit érez Logan iránt. Vajon a fiú is érez iránta valamit? Na és Dylan? Dylan mit érezhet? Iggy gondolatai végül a küszöbön álló bulira terelődtek. Úgy döntött, Selenát, Katet, Ritát és Nicket kitiltja a buliról, hogy még véletlenül se tudják a kedvét szegni neki, vagy Dylannek. Iggy a gondolatát is gyűlölte annak, hogy ezt a négy személyt akár az otthonuk közelében is látnia kelljen. A többiek viszont olyan bulit kapnak majd tőle, amit sosem felejtenek el. Be kell majd látniuk, hogy a nyomába sem érnek.

Kilenckor a Marilyn Monroe-nak öltözött Charli becsengetett Loganékhez, ahol a fiú nevelőapja nyitott neki ajtót.
- Jó estét, Loganhez jöttem! - köszönt a lány magabiztosan. Robert végigmérte őt, aztán pillantása egy pillanatra elidőzött Charli mélyen kivágott dekoltázsán. Marilyn ikonikus fehér ruhájának mását viselte, ami nem hagyott túl sokat a képzeletre.
- Nem tudtam, hogy az anyja végül bárhová is elengedte. Csak nem a szomszédba készültök? Láttam a nagy felhajtást...
- Nem, mi a városba megyünk egy szórakozóhelyre, ahol ingyen beengednek, ha jelmezben megyünk - rögtönzött Charli, amikor megkönnyebbülésére megjelent Logan az ajtóban.
- Szia, gyere be! Nagyon... szép vagy - dícsérte, majd kikerülték a magában bosszankodó Robertet és egymásba karolva elindultak az emeletre, hogy Logan bemutassa a lányt az anyukájának.
Jean a szobájában nézte a tévét, amikor a két fiatal kopogás után benyitott hozzá.
- Jó estét! - köszönt Charli mosollyal az arcán.
- Anya, ő itt Charli, a barátnőm. Ugye elkísérhetem ma a Halloween buliba? - kérdezte reménykedve Logan. Anyja felállt a fotelből és a fiatalokhoz lépett. Charli kinyújtotta a kezét a nő felé, mire Jean megfogta azt.
- Nagyon fura nekem ez az egész. Valamelyik nap még azt mondtad, hogy nem tudod mi vagy és mihez vonzódsz, most meg hirtelen van egy barátnőd? Ugye nem akarsz kijátszani? - kérdezte élesen fiától, mire az próbálta meggyőzni őt.
Charli
- Azt azért mondtam, hogy bosszantsalak. Nagyon bántott, amiket a fejemhez vágtál... de most nem akarok arról beszélni. Charlival már három hete együtt vagyunk, csak nem akartam elmondani, amíg nem fordult komolyra a dolog. Kérlek, engedj el vele!
- Már olyan rég terveztük ezt a bulit, ma vagyunk három hetesek! Kérem, engedje el! - kapcsolódott be Charli is.
Jean megadóan sóhajtott. Ha egy halvány esély is van arra, hogy a fia igazat beszél, hagynia kell, hogy találkozhasson ezzel a lánnyal, különben bosszúból még képes lenne újra a szomszédfiúval foglalkozni.
- Jó, menjetek! De ne legyetek túl sokáig, és Logan... ha hazudsz nekem, annak súlyos következményei lesznek!
- Köszi és megértettem. Majd jövök, szia! - búcsúzott, aztán megfogta Charli kezét, aki hirtelen magához húzta és megcsókolta őt. Logan kelletlenül belement a játékba és közben másra sem gondolt, csak Dylanre és arra, hogy ezt kettejükért teszi. Miután Charlival elengedték egymást, vetett egy pillantást elégedetten mosolygó anyjára, aztán a lányt magával húzva kilépett az ajtón.
- Jó éjt! - búcsúzott Charli.

Estére Iggyék háza teljes halloween-i pompájában fogadta a buliba érkezőket. A bejárat előtt hatalmas, gonosz vigyorú töklámpások sorakoztak, de helyet kapott az udvaron madárijesztő, óriáspókok, a sövény mögül pedig életnagyságú Freddy Krueger, Michael Myers és Jason Voorhees bábuk leselkedtek az érkezőkre. A luxusvilla falait töklámpásokat formázó, különböző színekben villódzó fények díszítették. A kaputól a bejárathoz vezető macskaköves utat egész hosszában művér borította, ami azt a benyomást keltette, mintha épp akkor húztak volna végig rajta egy tucatnyi hullát. A bejárat felett a "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" felirat volt olvasható. Demi és Emma az első érkezők közé tartoztak. A két lány rémült tekintettel lépett be a házba, ahol a félhomály és rengetek pókháló fogadta őket. A világítást a mennyezetről lógó töklámpásnak álcázott diszkógömb és a falra szerelt fáklyák szolgáltatták. Lángjuk fényében a lányok hátborzongatóbbnál-hátborzogatóbb horrorképeket pillantottak meg a falakon.  Demi halálra rémült, amikor váratlanul előbukkant a semmiből előtte egy plafonról fellógatott csontváz.
- Menjünk gyorsan tovább! - javasolta remegő hangon, majd egy bordó függönyön át bejutottak a következő helyiségbe. A nappaliból eltávolították a bútorokat, hogy a vendégeknek legyen helyük táncolni. A bőrfotelek a falhoz tolva várták a megpihenni vágyókat, mellettük alkohollal, üdítőkkel éa nasival roskadásig megpakolt asztalok álltak. Emma szeme elkerekedett, amikor a nappali végében egy kis színpadon
Iggy
megpillantotta Martin Garrixet, aki a talpalávalót szolgáltatta.
- Úristen, az ott Martin Garrix, a DJ! Jesszus, egy igazi sztár! És milyen szexi... - ámuldozott, mikor megjelent előttük a falatnyi fekete csipkés, rózsaszín ruhát, neccharisnyát, harisnyatartót, magassarkút, nyuszifület és nyuszifarkat viselő Iggy.
- Sziasztok, lúzerek! - üdvözölte a két lányt pezsgős pohárral a kezében.
- Hogy lehet az, hogy te még Halloweenkor is szexi vagy?! - nézett végig Iggyn elismerően és irigykedve Emma, aki fekete köpönyegből és süvegből álló boszorkány jelmezében cseppet sem volt dögös. Ahogy Demi sem, aki Szörnyellának öltözött.
- Úgy látom nektek viszont velem ellentétben ez nem igazán jött össze... - jegyezte meg Iggy, miközben szeme elidőzött a lányok jelmezén. - Na mindegy, nézzetek körül az emeleten is! Minden szoba különböző módon lett kidekorálva. Persze az én szobámba tilos a belépés, kulcsra is zártam.
Ekkor megjelent Ariana és Nina, akik azonnal odasiettek barátnőjükhöz. Nina szexi nővérnek öltözött, míg Ariana pompon-lánynak.
- Annyira klassz lett a kéró! - áradozott Nina, de közben pillantásával már a pasikat fürkészte.
- Köszi, tudom! - Iggy megbotránkozva Arianára meredt. - Ez most komoly?!
- Micsoda? - kérdezte megszeppenve a lány.
- Az év bulijára annyit voltál képes készülődni, hogy felvetted a pompon egyenruhádat?! Miért öltözöl pompon-lánynak, ha egyébként is az vagy? Ez nem is számít jelmeznek.
- Ne haragudj, Iggy! - mentegetőzött sajnálkozva Ariana. - Egyébként cuki a mókus jelmezed!
- Milyen mókus?! - forgatta a szemét Iggy. - Playboy nyuszi vagyok, ha nem látnád a nyuszifület a fejemen!
- Ja, bocsi! Én mindig keverem őket...
- Charli hol van? - nézett Iggy Ninára, mire az vállat vont.
- Nem tudom. Azt írta jöjjünk nélküle, majd később jön ő is.

A buli épp hogy csak elkezdődött, de Dylan már a harmadik vodkanarancsát itta a nappali egyik falhoz tolt bőrfotelében ülve. Meglepődött, amikor megpillantotta az ajtóban Tylert, akit Iggy jó házigazda módjára mosolyogva beinvitált falatnyi, szexi nyuszijelmezében. A fiú egyenesen Dylanhez indult.
- Te mit keresel itt?!
- Bocsánatot szeretnék kérni. Annyira bánom, hogy bántottalak... remélem megtudsz bocsájtani - nézett rá a cowboynak öltözött fiú.
Dylant egyáltalán nem hatotta meg a bocsánatkérés.
Dylan
- Akkor kellett volna gondolkodnod, amikor erőszakoskodtál velem. Lefogtál. Bántottál. Féltem tőled...
- Ne haragudj rám, kérlek! Tudom, hogy undorító módon viselkedtem... engedd, hogy jóvá tegyem! - kérlelte Tyler reménykedve, a szomorúság ismerős vonásaival az arcán.
- Ha jóvá akarod tenni, menj és töltsd újra a poharam - nyújtotta a fiú felé Dylan üres poharát, miközben a telefonját nyomkodta.
- Kivel beszélsz? - kíváncsiskodott Tyler, miközben elvette a poharát.
- Szerinted a mai után van hozzá bármi közöd is?! - nézett rá Dylan sötéten.
- Remélem, hogy igen. Tudtommal még együtt vagyunk.
Dylan felállt és visszavette Tyler kezéből az üres poharat.
- Akkor rosszul tudod. Nekem ez nem megy tovább. Sajnálom... - mondta és elindult, hogy újra töltse poharát, de Tyler karon ragadta és szembe fordította őt magával.
- Ne mondj ilyet! Adj még egy esélyt... én is megbocsájtom, hogy megcsaltál Logannel, cserébe te is bocsáss meg nekem!
- Megbocsájtok - mosolygott Dylan a boldogság legapróbb jele nélkül. - De mi akkor sem leszünk együtt! - azzal kirántotta a kezét Tyler kezéből és faképnél hagyta a csalódott fiút.
- Pedig akkor is velem leszel... - motyogta Tyler, miközben nézte, ahogy Dylan alakja a tömegbe vész.

Az újonnan érkezők között lépett be az ajtón a szexi rendőrnőnek öltözött Miley gumibottal és bilinccsel felszerelkezve egy ismeretlen, ledér apácának öltözött, álarcot viselő, vérvörös ajkú lány társaságában. Iggy, aki épp akkor pillantott a bejárat felé, eltűnődött azon, vajon ki lehet az álarcos lány. Még soha nem látta őt, de máris bosszankodott miatta, ugyanis amint belépett Mileyval az ajtón, azonnal megkörnyékezte őket egy csapat kanos fiúkból álló társaság. Iggy úgy döntött, ideje neki is végre a középpontba kerülnie. Elhelyezkedett a táncparkett közepén és épp, hogy mozgatni kezdte csípőjét a zene ritmusára, máris körülvették őt a különböző jelmezekbe bújt fiúk.
Eközben Emma vágyakozva figyelte a visongató lányok gyűrűjében parádézó Zaynt, aki úszónak öltözött, így egy úszónadrágon kívül semmit sem viselt. Emma eldöntötte, nem sír többet a fiú miatt. Helyette lerészegedik és végre bepasizik.
- Szerintem ezekben a jelmezekben senkinek nem lesz hozzánk gusztusa - jegyezte meg lelombozva Demi és lehúzta a kezében tartott vodkát, amihez minden erejét latba kellett vetnie. Emma a következő pillanatban letépte magáról köpönyegét, ami alatt egy pofátlanul rövid, testhez simuló miniruhát viselt. - Így már igen! - szólt süvegét lekapva fejéről, majd megrázta a haját és twerkelni kezdett. Azonnal megjelent körülötte
Emma
három fiú, akik intim közelségben mozgatni kezdték csípőjüket a zene ritmusára. Demi elképedve meredt barátnőjére és úgy döntött, követi a példáját. Levette fejéről a felemás színű parókát, aztán szőrmebundájától is megvált, ami Szörnyelláéval ellentétben nem volt eredeti. Mikor ezzel is megvolt, fejjebb húzta combján fekete ruháját és hosszú hajába túrt. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy körülötte is legyeskedni kezdjenek a fiúk.
A hatalmas lakás ekkor már tele volt emberekkel, akik többsége vagy alkoholt vedelt, vagy felszabadultan táncolt a parketten. Az egyik falra szerelt kivetítőn épp Iggyről készült videók pörögtek, melyeken a lány különböző szexi jelmezekben lejtett erotikus táncot, amiket aztán különböző ikonikus horrrorfilmekből összevágott montázsok követtek. Miley és rejtélyes barátnője a színpadon twerkelt és mindent megtettek, hogy felhívják magukra Martin Garrix figyelmét. Miley magához húzta barátnőjét, hogy hosszas csókolózásba kezdjenek, miközben érzékien simogatták egymás testét.

Dylan
Dylan a fal mellett állva nézte, amint az egymásba karoló Logan és Charli belépnek az ajtón. Bár tudta, hogy csak színjáték az egész, mégis féltékeny volt. Féltékeny arra, hogy Charli olyan magától értetődően, olyan gond nélkül foghatta Logan kezét, ahogyan ő egyszerűen nem tehette, mert ő fiú. Miért számít másoknak, hogy ki kibe szerelmes? A társadalom miért nem inkább a tettei alapján ítéli meg az embereket?! Hiszen arról nem dönthetsz, mikor és kibe szeretsz bele. Hogyan lehet valakit elítélni a szexuális beállítottsága miatt, miközben azt senki sem magának választja? Ha olyan helytelen, akkor miért olyan helyénvaló az érzés? Ha egy fiúnak nem szabadna beleszeretnie egy másik fiúba, miért történik meg mégis? Akik Isten nevében elítélik őt, nem gondolnak arra, hogy talán ez is Isten döntése volt? Miért őt okolják? Semmiről sem tehet. Semmivel sem kevesebb, mint bárki más, aki az ellenkező nemhez vonzódik. Talán az addig elfogyasztott alkoholmennyiség késztette ilyen gondolatokra, de Dylan úgy érezte, hogy kezd elege lenni mindenből. Elege volt abból, hogy el kell nyomnia magában a legszebb és legtisztább érzéseit azok miatt, akiknek semmi köze nincs az életéhez. Elege volt, hogy nem csókolhatja meg Logant. Hogy nem sétálhatnak kézenfogva mások előtt. Hogy nem vállalhatja fel azt, ami a legboldogabbá teszi ezen a bolygón. Végre eljutott odáig, hogy fel akarja vállalni magát és magasról tegyen mindenkire, akinek ez nem tetszik. Dylan keserűen elfordította a fejét az otthonában összegyűlt tömegről és a konyhán át a hátsó udvarra menekült, hogy kiszellőztesse a fejét.

Az iskolai egyenruhás Britneynek öltözött Selena megpróbált bejutni a buliba annak ellenére, hogy Iggy Nickkel, Kattel és Ritával együtt kitiltotta őt. Selena úgy gondolta, amikor már mindenki az ivással és bulizással lesz elfoglalva, már senki nem fogja észrevenni, ha beoson az ajtón. Megvárta Nicket, majd együtt indultak el a macskaköves úton.
- Te minek öltöztél? - kíváncsiskodott Selena a fiú teljesen hétköznapi öltözékét tanulmányozva.
- Istennek - mutatott Nick a mellkasára tűzött papírfecnire, amire az Isten szót írta. Selena értetlen ábrázata láttán hozzátette. - Senki nem tudja, hogy néz ki Isten, úgyhogy be sem kellett öltöznöm.
- Pedig a Halloweenban a jelmezek a legjobbak! - jelentette ki Selena, miközben jobban lehúzta mellein a felsőjét.
- Miért, te minek öltöztél, iskolás csajnak?
- Britneynek! - mondta felháborodva Selena. - Baby One More Time. Jesszus, mindenki ismeri!
- Ja, már vágom. Megdugnám abban a klipben - vigyorgott Nick, mire Selena unottan legyintett.
- Te mindent megdugnál, aminek puncija van.
- Nem, Kristent nem.
Nick
Sajnos mindkettejüknek csalódnia kellett, amikor a bejárat előtt megpillantottak egy nagy darab férfit, aki úgy őrizte az ajtót, mintha az élete múlna rajta.
- Bemehetünk? - forgatta a szemét türelmetlenül Selena. A férfi elővette zsebéből a négy kitiltott személy fotóját és összehasonlította őket az ajtóban állókkal.
- Sajnos ti nem mehettek be. Iggy megkért, hogy egyikőtöket se engedjem be.
- Jaj, ne csináld már! Halloween van! - nyaggatta Nick, de az őr hajthatatlan volt. Selena közelebb lépett hozzá és finoman végighúzta ujjait a férfi mellkasától egészen az ágyékáig.
- Biztos, hogy nem tehetek semmit azért, hogy beengedj? Leszoplak, ha akarod - mosolygott kéjesen a lány, miközben mutató és középső ujjait tövig a szájába csúsztatta, mire a férfi elakadó lélegzettel, elbizonytalanodva motyogott.
- Nem hagyhatom el a bejáratot...
- Felőlem itt is csinálhatjuk. Mit szólsz?
- A haverodnak mennie kell - jelentette ki az őr, mire Nick hitetlenkedve szitkozódni kezdett.
- Kérem, távozz, vagy én teszlek a kapun kívülre!
- Jó, jó! Megyek már! - csóválta a fejét Nick feltartott kézzel, majd csalódottan sarkon fordult.
- Sel, jössz? - fordult vissza, mikor észrevette, hogy a lány nem követi őt.
- Nem, én maradok! - kacsintott Selena, aztán kézenfogva félrehúzta az ajtóban álló férfit, hogy az egyik sövény mögött szájával kényeztethesse őt. Nick úgy döntött kihasználja az alkalmat és gyorsan beszökik, amíg Selena az őrrel foglalatoskodik.

Iggy a színpadra lépett és a kezébe vette a mikrofont, mire Martin Garrix a lányt bámulva lehalkította a zenét.
- Üdvözlök mindenkit a bulimon! Készüljetek fel egy őrült estére! Ígérem nem bánjátok meg, hogy eljöttetek - mondta Iggy, mire többen fütyülni és ujjongani kezdtek. A lány természetesen élvezte a figyelmet, mint mindig. - Most pedig eléneklek nektek egy dalt, amit szeretettel küldök minden seggfejnek, aki volt már hűtlen - fejezte be, majd belekezdett Kesha Kiss N Tell című dalába. A refrén alatt megpillantotta Justint a tömegben, aki láthatóan zavarban volt és szégyellte magát, ez pedig elégtétellel töltötte el az éneklő Iggyt.

"Sosem gondoltam, hogy te lehetsz az igazi
Amikor távol voltam, úgy viselkedtél, mint egy ribanc
Talán nem kellett volna
Megcsókolni és elmondani
Tényleg a nadrágodban tarthattad volna..."
Iggy

Iggy a dal végén felkapott egy üveg pezsgőt és meghúzta, majd valamit Martin fülébe súgott, aztán megjelent a háta mögött három barátnője és Iggy vezetésével előadták közös, túlfűtött koreográfiájukat a Pussycat Dolls Buttons című dalára. A jelenlévő fiúk többsége nyálcsorgatva figyelte a lányok előadását, Selena pedig féltékenyen pillantott Iggyre, miután száját törölgetve belépett az ajtón és sietve elvegyült a tömegben. Dylannek még mindig az előző dal szövegén járt az esze. Ő is megcsalta Tylert, ő is hűtlenné vált... De hiszen összesen csak néhány napot jártak Tylerrel és végülis nem tehet arról, hogy nem érzett úgy a fiú iránt, ahogy remélte. Túlságosan próbálta elnyomni magában a Logan iránti érzéseit, mert rettegett attól, hogy beismerje őket magának. A lényeg, hogy őszintén elmondta Tylernek a csókot és végre nem köti már őt semmi sem a fiúhoz. Nincs több vita, bűntudat, se félelem. Miközben szívószállal koktélt szürcsölgetett, megjelent mellette Logan egy pohár sörrel a kezében.
- Szia, Elvis! - vigyorgott rá Dylan cilindere alól. Logan elmosolyodott és végignézett barátján.
- Brendon Urie, mi? - találgatott Dylan piros frakkjára bökve.
- Végre valaki kitalálta! Mindenki azt kérdezi, minek öltöztem be... - sóhajtott bosszankodva Dylan. - Úgy látszik egyikük sem látta a Panic! At The Disco I Write Sins Not Tragedies klipjét.
- Az ő bajuk - legyintett Logan, majd elnézve a fiút hozzátette. - Annyira cuki vagy! Muszáj csinálnunk egy képet! - azzal elővette telefonját és közelebb lépett Dylanhez, aki csak arra tudott gondolni, hogy Logan cukinak tartja őt.
Selena közben végre kiszúrta a táncoló tömegben Mileyt és könyökével utat törve magának az emberek között megindult felé. Végül meglepődött, mikor barátnőjét egy ultra dögös apácának öltözött lánnyal látta csókolózni.
- Úgy látom nem hiányoltál - jegyezte meg sértődötten, mire Miley elengedte álarcos barátnőjét és nevetve Selenához fordult, hogy megölelje őt.
- Jaj, dehogynem! Úgy örülök, hogy itt vagy! Hogy jutottál be?
- A számmal, ha érted, mire gondolok... - kacsintott Selena, miközben fonott hajával játszott.
- Még be sem léptél az ajtón és máris oboáztál, mekkora mázlista vagy! - dícsérte őt Miley. A mellette álló apáca eközben már két fiú közé préselődve rázta magát és úgy tűnt, nagyon élvezi szorult helyzetét.
- Ki ez az apáca-kurva? - vetette oda Selena kíváncsian, mire Miley vállat vont.
- Hagyjuk, gyere és szemeljünk ki magunknak egy jó pasit, akit megronthatunk!
- Helyes. Szerinted vannak szüzek?
- Ha találunk egyet, haza már úgy fog menni, hogy nem lesz az - kacsintott Miley, miközben felkapott az egyik asztalról egy üveg whiskeyt és Selenával felfedező körútra indult.

Az apácának öltözött lány eközben felettébb élvezte a figyelmet, amit a körülötte bámészkodó fiúktól kapott, amint épp erotikusan táncolt és saját testét simogatta behunyt szemekkel az álarca mögött. Egész lényét átadta a zenének és az őt kívánó tekinteteknek, miközben egyre lejjebb haladtak testén az ujjai, míg végül
Austin
dörzsölni nem kezdte saját ágyékát kirívóan rövid bőrruháján keresztül. Látta, hogy Austin és Nick nem messze tőle tágra nyílt szemekkel és szájjal figyelik őt. Hirtelen ötlettől vezérelve feléjük indult, mire a két fiú izgatottan fészkelődni kezdett. A titokzatos lány megfogta Austin kezét és magával húzta őt a lépcső felé, majd benyitottak az egyik üres szobába és szó nélkül az ágyra lökte a fiút. Nick vágyakozva követte őket és nézte, ahogy a lány felhúzta magán szoknyáját, majd letolta falatnyi tangáját és Austinra ült. Miközben vadul mozgatta csípőjét, Nick is letolta nadrágját és közelebb lépett az ágyhoz. Az apácaruhás lehajolt és anélkül, hogy egy pillanatra is abbahagyta volna, amit épp csinált, nyelvével óvatosan nyalogatni kezdte Nick hasát, ami többször is összerezzent az izgalomtól. A lány lassan egyre lejjebb és lejjebb haladt testén, majd bevetette vérvörös ajkait.

Iggy, aki már egyébként is kissé részeg volt, megbotlott egy földön heverő boros üvegben, de szerencséjére Logan még idejében elkapta őt.
- Basszus, még jó, hogy nem jött szét a hajam! - hüledezett a lány végigsimítva hosszú haján. Közben Loganre pillantott, aki aggódva nézte őt. Már olyan régóta szeretett volna kipróbálni valamit. Megtudni, milyen érzés lehet. Történik-e valami, ha megteszi, vagy csak azért vágyik rá, mert nem kaphatja meg. Közelebb hajolt a fiúhoz és gondolkodás nélkül megcsókolta őt. A szeme sarkából még látta, hogy a lépcsőn álló Justin fájdalmas arccal néz le rájuk, de nem ő volt az egyetlen, akit rosszul érintett a csók látványa. Dylan ugyanis ott állt Iggy háta mögött. A fiú azonnal levette tekintetét testvéréről és Loganről, mintha a puszta látványuk égette volna a szemét. Lehúzta a fejéről cilinderét és szomorúan kicsoszogott a konyhába, hogy a hűtőben találjon vigaszra.
Logan azonnal eltolta magától Iggyt, aki sértődötten nézett rá.
- Figyelj, ezt nem kellett volna... - kezdte Logan. Nagyon kellemetlenül érezte magát. Korábban néha elképzelte, milyen érzés lenne megcsókolni a lányt, de akkor még nem merte beismerni magának, hogy mit is érez Dylan iránt. Talán végig őt kereste Iggyben, hiszen mégis csak ikertestvérek. De hiába kereste, nem igazán találta őt meg a lányban. Iggy Dylan ellentéte volt és Logan képtelen volt elképzelni egy közös jövőt a lánnyal. Sosem lenne Iggy számára elég jó. Sosem vállalná fel őt igazán büszkén. Vele nem tudna felvágni az iskola előtt. És ezzel nincs is semmi baj, ugyanis Logan végre tisztában volt azzal, hogy kit és mit is akar igazából. Hogy ki az az egyetlen személy, akitől képes hevesebben verni a szíve. Ki az, akivel együtt akar minden egyes percet tölteni, mert ha nincs vele, akkor nem érzi teljesnek magát. Ez mindig is így volt, de
Logan
egyszerűbb volt mindent a barátságra fogni. Túl gyáva volt ahhoz, hogy belássa az igazat. Dylan és ő sosem voltak a szó szoros értelmében vett barátok. Mindvégig többek voltak annál. A csókok, amiket az alkoholra, a magányra vagy egy játékra fogtak, nem véletlenül csattantak el. Mélyen legbelül mindketten erre vágytak, csak túlságosan féltek ezt bevallani maguknak és egymásnak is.
- Figyelj, Iggy... te egy nagyszerű lány vagy és megérdemled azt a valakit, aki igazán boldoggá tesz és megbecsül téged. Meg fogod találni őt, biztos vagyok benne. Ha valakinek sikerül, akkor az te vagy... tudom, hogy voltak közös pillanataink. Összenézések, véletlen érintések. Tudom, nem vagyok hülye. Talán tetszettünk is egymásnak, talán volt valami. Lehetett volna valami... de az az igazság, hogy én valaki mást szeretek, csak eddig túlságosan azon voltam, hogy erről ne vegyek tudomást. Ne haragudj... - mondta végül remélve, hogy Iggy megérti őt.
- Dylan az, igaz? - nézett rá a lány kutató tekintettel. Tudni akarta az igazat. Tudnia kellett és kész. Logan nem mondott semmit, de Iggynek ez is elég volt. A fiú már felkészült a legrosszabbra, dühkitörésre, lecseszésre, de még arra is, hogy Iggy elküldi őt. Annál is jobban meglepődött, amikor a lány végül megszólalt.
- Tetszettél, igen. Még mindig tetszel. Viszont ha azt hiszed most kifogok akadni, mert te nem rám vágysz, hanem a bátyámra, akkor nagyon felszínesen ismersz. Tudom, hogy az esetek kilencvenkilenc százalékában egy önző picsa vagyok, de Dylannel szemben soha nem lennék az. Ő a másik felem. Az emberek általában hajlamosak nem tudomást venni arról, mit is jelent, ha van egy ikertestvéred. Számomra ő a legfontosabb. És ha te szereted őt, akkor mondd el neki! Tedd boldoggá, mert megérdemli. Ha még egyszer megpróbál ártani magának, azt nem élem túl... Nem tudod, milyen érzés volt úgy rátalálni. A karjaimban tartani, miközben attól rettegtem, hogy semmit sem tehetek és el fogom őt veszíteni. Lehet, hogy nekem tetszel, de biztosra veszem, hogy ő ennél sokkal többet érez irántad. Látom rajta. Észreveszem, hogyan néz rád... Nem fogok belehalni abba, hogy köztünk nem lesz semmi, de abba igen, ha őt elveszítem... Nem lett volna szabad megcsókolnom téged - mondta Iggy, mire Logan szavak helyett szorosan magához ölelte őt.

Miután bánatában annyit evett, hogy megfájdult a hasa, Dylan a szobájába zárkózva állt a nyitott ablak előtt és cigizett, miközben akaratlanul is újra meg újra lejátszotta magában Logan és Iggy csókját. Miért kell mindig valami rossznak történnie? Miért kell állandóan csalódnia? Mi ez az egész?! A fiú délután még vele csókolózik, este meg már a testvérével?! Dylan érezte, hogy már nem kell sok ahhoz, hogy teljesen kiboruljon. Ijedten összerezzent, amikor hirtelen hangosabban tódult be a szobába a zene. Az ajtó felé fordult és látta, hogy valaki belépett rajta, aztán megtorpant, mikor meglátta, hogy a szobában már van valaki más. Először nem ismerte fel a sötétben az újonnan érkezőt, de mikor az közelebb lépett hozzá, arcát megvilágította az ablakon át beszűrődő holdfény. A James Deannek öltözött Justin volt az.
- Bocsi, nem tudtam hogy itt vagy... - mentegetőzött. - Csak egy kicsit egyedül akartam lenni.
- Semmi baj - nyugtatta meg Dylan. - Mi történt?
Justin először nem felelt, azt latolgatta, elmondja-e mi bántja, vagy sem. Végül kibökte, mi a problémája forrása.
- Láttam Iggyt Logannel csókolózni és kiborultam.
Nekem aztán nem kell magyaráznod, én is kibuktam ugyanúgy, mint te, gondolta Dylan. Együttérzőn nézett Justinra, majd felé dobta az ablakpárkányon heverő cigisdobozát. - Gyújts rá!
- Köszi - mosolyodott el halványan Justin, aztán leült az ágy szélére és kivett egy szál cigit a dobozból.
- Figyelj, én csakis jót akarok ezzel... szerintem ne emészd magad tovább Iggy miatt. Van, amikor két ember egyszerűen nem marad együtt. A sors nem akarja, vagy nem tudom... Csak megtörténik és kész. Sajnos nem végződik minden kapcsolat happy enddel. Talán ti nem egymásnak lettetek rendelve... vagy igen, csak nem itt és nem most. Talán egyszer még együtt lehettek, de ahhoz most el kell őt engedned, mert ismerem a húgom és a közeljövőben biztos nem fog tudni megbocsájtani.
- Már elengedtem - mondta Justin szomorkás hangon. - De attól még ugyanúgy fáj.
Dylan pontosan tudta, mit érez a fiú. A szívnek nem lehet parancsolni. Az ember nem döntheti el csak úgy, hogy egy bizonyos ponttól kezdve már nem fogja szeretni a másikat. Sajnos a dolgok nem ilyen egyszerűek.
- Sajnálom, ami veled történt... hogy öngyilkos akartál lenni. Ha valaha is bántottalak, bocsáss meg! Senkit sem akarok hozzásegíteni ahhoz, hogy végezni akarjon magával. Tudom, hogy néha nem úgy viselkedtem én sem, ahogy kellett volna - mondta Justin bűnbánóan, miután kifújta száján keresztül a cigaretta füstjét. Dylan meglepődött a fiú szavain. Nem gondolta volna, hogy pont Justintól fogja ezeket a szavakat hallani. Bár a fiú néha bunkón viselkedett vele, azon kívül sosem ártott neki.
- Köszi, de te nem tettél semmit. Sőt, te még ki is álltál mellettem, amikor Nick a vécébe akarta nyomni a fejem... Te nem vagy rossz ember.
- Remélem tényleg így van. Ha az is voltam, már nem akarok az lenni - mosolygott Justin. - Kérdezhetek valamit?
- Persze - Dylan leült az ágyra a fiú mellé és kíváncsian nézte őt.
- Volt valami konkrét oka annak, hogy azt csináltad, vagy csak a sok kis dolog összegyűlt? Nekem is voltak már többször is hasonló gondolataim, de aztán mindig meggyőztem magam azzal, hogy túl sok jó dolog van, amiről lemondanék, ha megtenném...
Justin
- Én is így gondolom. Meggondolatlan voltam. Megbántam... amúgy nem volt... - Dylan zavarában nem tudta, mit mondjon. A pszichológusának sokkal könnyebben meg tudott nyílni, mint azoknak, akiket már évek óta ismert, de szinte soha nem beszélt velük ilyen bensőséges dolgokról.
- Ha azért csináltad, mert nem tudod elfogadni magad, vagy mert bántanak, szóval... - Justin próbálta megtalálni a megfelelő szavakat, mert nem akarta megbántani a fiút. - Szóval, ha azért csináltad, mert meleg vagy, akkor csak el akartam mondani, hogy amiatt ne érezd rosszul magad, mert abban nincs semmi rossz. Ha meleg is vagy, azzal nem vagy kevesebb nálam, vagy bárki másnál!
- Nem vagyok... - kezdte Dylan, mert már annyira hozzászokott a tagadáshoz, hogy reflex-szerűen így reagált. Aztán arra gondolt, hogy talán itt az ideje, hogy elfogadja magát. Hogy végre szeresse magát. Hogy ne szégyenkezzen amiatt, ki is ő valójában.
- Dylan, nem kell ezt csinálnod. Tudom, hogy nem vagyunk olyan viszonyban, hogy csak úgy megnyílj előttem, de nem fogom elmondani senkinek. Ígérem! - nyugtatta meg Justin, miközben megfogta a fiú ágyon heverő, remegő kezét, mire az bizonytalanul sóhajtott.
- Igen... az vagyok. De amit csináltam, azt nem emiatt tettem. Hanem azért, mert már túl sok volt bennem az évek alatt elfojtott fájdalom. Már annyiszor mondták nekem, hogy nyírjam ki magam. Köztük Zayn is...
- Nehogy még a kedvükre tegyél! - méltatlankodott Justin. - Örülök, hogy elmondtad. És most, ha nem akarod, hogy bárkinek is tovább adjam, le kell, hogy szopj!
Dylan azt hitte, ott helyben elájul. Ijedten felugrott az ágyról, mire Justin elnevette magát.
- Nyugi, csak szivattalak! Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, csak vicceltem - mentegetőzött Justin, mire Dylan lassan kifújta a levegőt tüdejéből és visszaült az ágyra.

Ekkor ismét kinyílt a szoba ajtaja, ami mögött ezúttal Logan állt.
- Zavarok? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel, miután kivette a sötétben az ágyon ülő két fiú alakját.
- Nem, csak dumáltunk - állt fel Justin és elindult az ajtó felé. - Megyek, megnézem mit csinál Zayn. Még csak most ébredt fel a kómából, de már nem bírni vele...
Miután kettesben maradtak, Logan leült az ágyra Dylan mellé, mire az elfordította az arcát.
- Mi a baj? - kérdezte értetlenkedve Logan.
- Még te kérted?! Láttalak Iggyvel...
Logan megkönnyebbülten felnevetett.
- Elmondanád, mi olyan vicces?! - csattant fel megütközve Dylan. Életében először haragudott a fiúra, és az érzés egyáltalán nem lopta be magát a szívébe.
- És azt nem láttad, hogy egyből eltoltam magamtól és nem viszonoztam a csókját? Megmondtam neki, hogy köztünk nem lehet semmi.
Dylan megenyhülten felé fordult. Úgy megkönnyebbült, mintha egy téglákkal teli táskát emeltek volna le a válláról. Na jó, még annál is sokkal jobban. - Tényleg?
- Igen, tényleg. Csak nem féltékeny voltál? - nézett rá vigyorogva Logan, mire mosolyogva fülig elpirult.
- Csak szeretnéd!
Ott és akkor, abban a pillanatban mindketten ugyanarra gondoltak kimondatlanul. Hogy mindennél jobban vágynak arra, hogy megcsókolják egymást, viszont egyikük sem mert kezdeményezni. Dylan arra várt, hogy Logan közelebb húzza őt magához és finoman az ajkába harapjon; hogy megölelje őt és érezhesse mellkasának nyomódva a fiú szívverését. Logan azt szerette volna, ha Dylan megérintené az arcát, vagy csak egyszerűen beletúrna a hajába és szemeivel szavak nélkül közölné vele, hogy csókolja meg. Végül mindketten zavartan a köztük lévő távolságra bámultak és szugerálták, hogy tűnjön már el végre a fenébe. Az
Dylan
iskola mögötti csókjukról azóta egyikük sem szólt egy szót sem, de Logan úgy döntött, talán itt az ideje beszélni róla.
- Ami ma történt a suli mögött... szerintem nem véletlenül történt. Ahogy legutóbb sem a szobámban. Tudom, hogy én csókoltalak meg mindkét alkalommal és Tyler miatt rosszul érezted magad, de én úgy éreztem te is legalább annyira akartad, mint amennyire én. Szerinted mit jelent ez? - kérdezte a fiú arcát kémlelve. Képtelen volt rájönni, hogyan lehet valaki ennyire édes cilinderben és halványan feketére kihúzott szemekkel. Kíváncsian várta, Dylan mit felel majd.  Egyszerűen muszáj volt beszélniük a történtekről. Nem tehettek továbbra is úgy, mintha mi sem történt volna. Hiszen mindketten tudták, hogy nagyon is történt valami. Mert amit Logan a csókjaik közben érzett legbelül, azt eddig soha nem érezte azelőtt. Reménykedett abban, hogy ezzel kapcsolatban Dylannek is hasonlóak az érzései.
- Nem tudom... Talán azt, hogy szeretünk egymással smárolni - mosolygott zavartan a fiú, mire Logan akaratlanul is megfogta a kezét.
- Ne csinálj úgy, mintha ez csak valami szórakozás lett volna! Tudod, hogy annál sokkal több volt. Vagy számodra nem?!
Dylan lehajtotta a fejét és alig hallhatóan kibökte. - De igen, még szép, hogy több! Soha nem éreztem még hasonlót azelőtt...
Logan megkönnyebbülten felsóhajtott. Hiszen ő is pontosan így érzett. Csak ezt akarta hallani, erre vágyott igazán. De azért volt valami, ami nem hagyta nyugodni.
- És Tylerrel? Vele jobb volt... csókolózni?
Dylan a fejét csóválta.
- Nem. Veled más... Először megpróbáltam bebeszélni magamnak, hogy ezek csupán baráti csókok, de aztán beláttam, hogy olyan igazából nincs is.
- Én is ugyanezzel nyugtattam magam...
- Szakítottam Tylerrel. Megmondtam neki, hogy köztünk már nem lesz semmi - jelentette ki Dylan. Ahogy kimondta, azonnal megkönnyebbült. Hihetetlenül jó érzés volt tudni, hogy végre nem kell magát bűnösnek éreznie, ha Logannel van.
- Helyesen cselekedtél. Ti nem tartoztatok össze. Te hozzám tartozol!  - jelentette ki a boldogságtól élettel telve csillogó szemekkel Logan. Végre kimondta, és annyira esztelenül jó érzés volt, hogy úgy érezte magát, mint egy madár, ami az első repülés előtt fél elrugaszkodni a talajtól, de miután képes legyőzni kételyeit, ráébred, hogy arra született, hogy a felhők közt szálljon. A repülés pedig hirtelen olyan magától értetődővé válik, olyan egyszerűvé, hogy már nem is érteti, mitől félt egyáltalán.
Dylan szíve majdnem kiugrott helyéről a fiú szavai hallatán. Azt mondta, hozzá tartozik... talán jóval több esély van arra, hogy együtt lehessenek, mint azt valaha is remélte. Talán végre ideje lenne elhinnie, hogy Logan is érezhet iránta többet, mint barátság. Hogy igenis érdemes lehet rá. Hogy a fiú szemében ő igazából nem olyan kicsi és jelentéktelen, mint amilyennek ő érezte saját magát. Közelebb hajolt Loganhez és ahogy egyre fogyott közöttük a távolság, úgy nőtt egyre jobban mindkettejükben a vágy, hogy végre egymáshoz érjenek ajkaik. És amikor ez megtörtént, mindketten végtelennek érezték magukat.

Iggy és barátnői egy Die Antwoord dalra táncoltak lerészegedve, amikor Iggy Charlihoz fordult.
- Miért Logannel jöttél? Mire véljem ezt?! - próbálta túlharsogni a zenét. Charli csak legyintett.
- Ne aggódj, semmi sincs köztünk. Csak megkért, hogy a szülei előtt játszam el, hogy én vagyok a barátnője és elengedjék a buliba.
Iggy szemmel láthatóan megnyugodott és a mosoly is visszatért az arcára.
- Örülök, hogy sikerült ejönnie.
- CSIKLÓÓÓ! - kiáltotta magasba emelt kezekkel Ariana, majd megbotlott a saját lábában és hanyatt esett. A mellette álló Nina erre hangosan felnevetett, Charli pedig lehajolt, hogy felsegítse a földről barátnőjüket.
Közben Miley és Selena már meztelenre vetkőzve feküdtek a jakuzziban az általuk kiválasztott fiúk társaságában, akik nem épp bulizós típusnak tűntek.
- Kilencedikesek vagytok? - nézett rájuk érdeklődve Miley, mire az egyik, szemüveges, vékony alkatú fiú megszeppenve bólintott.
- Remek. A melleim azt súgják, ti még sosem szexeltetek. Igaz ez?
- De, már csináltuk sokszor. Nagyon sokszor! - bizonygatta a másik, hátrafésült hajú fiú nagy, gesztenyebarna szemeivel pislogva a nyakik víz alá merülő Mileyra.
- Hát persze... én messziről kiszúrom a szüzeket, szivem. Nem kell  a rizsa.
- Miley, szerintem ezek a kockák még csajt se láttak meztelenül soha a pornón kívül. Nézz már rájuk... komolyan ezekkel akarod csinálni? - fordult a lányhoz Selena, aki meg sem próbált diszkréten beszélni.
- Igen. Azt akarom, hogy én legyek az első, aki gyönyört okoz nekik. A paradicsomba juttatom őket és soha nem fognak elfelejteni - jelentette ki Miley, aztán a fiúkra nézett kiéhezett tekintettel. - Na és puncit nyaltatok már? Nem? Gondoltam... Most eljött a ti időtök.
A fiúk izgatottan fészkelődni kezdtek, de Miley még nem fejezte be mondandóját.
- Előtte viszont smároljatok. Izgassatok fel. Érjétek el, hogy bizseregjek. Gyerünk!
- Na azt már nem... - néztek egymásra szégyenlősen a srácok fejüket csóválva, mire Miley felállt a vízben, ezzel közszemlére téve fedetlen melleit.
Miley
- Ha megakarjátok érinteni, csináljátok, amit mondok! Különben örökre szüzek maradtok... Megmutatom, hogy kell! - azzal Selenához hajolt és megcsókolta őt. Közben simogatni kezdték egymás nedves testét, mire a két fiú halkan, kórusban felnyögött. Miután Miley és Selena ajkai elengedték egymást, a lány feléjük fordult. - Most rajtatok a sor!
A  fiúk kelletlenül szembe fordultak egymással, aztán közelebb hajoltak a másikhoz és kelletlenül csókolózni kezdtek.
- Muszáj ezt csinálniuk? - húzta el a száját Selena.
- Még szép! Így kell elérni, hogy két lúzer szexi legyen. Van kedvetek négyesben csinálni? Megkaphattok mindkettőnket, de csak ha egymással is csináljátok! - fordult Miley a fiúkhoz, akik ijedten néztek vissza rá.
- Na, ne kéressétek már magatokat!
Mikor végül a fiúk beadták derekukat és ügyetlenül benyúltak egymás nadrágjába, Selena a jakuzzi falának dőlt és különös tekintettel az arcán figyelte őket.
- Tudod, talán tévedtem. Tényleg van ebben valami szexi, amitől beindulok... - tűnődött meglepetten. Barátnője olyan boldogan és elégedetten nézett rá, mintha egy régóta áhított ajándékot bontott volna fel.
- Jaj, olyan régóta várom már, hogy végre ezt halljam tőled! - tapsikolt, majd a srácokhoz fordult. - Fiúk, itt a desszert!

Emma figyelmetlenül lépett ki az egyik fürdőszobából, amikor nekiütközött valakinek és megtántorodott. Megrázta a fejét, hogy az hátha kitisztul majd, de csalódnia kellett. Végül megpillantotta magával szemben Zaynt, a fiú sötétbarna pillantásától pedig azonnal elakadt a lélegzete. Már arra sem emlékezett pontosan, hogy mióta is sóvárog titokban a fiú után. Túl régóta, gondolta magában.
- Bocsi - hebegte Zayn meztelen felsőtestén legeltetve a szemét. - Jó a... jelmezed - tette hozzá.
- A tied is - mosolyodott el Zayn, miközben végignézett a lány elkenődött sminkjén és combján engedetlenül felcsúszó, egyébként is rövid ruháján. - Luxusprostinak öltöztél?
- Öö... nem. Boszorkánynak, csak levettem a kellékeket, mert kényelmetlen volt.
- Nem gáz, így dögösebb - kacsintott Zayn, majd a fürdőajtó kilincsére tette az ujjait. A pironkodó Emma bizonytalanul utána szólt, mielőtt még a fiú belépett volna a fürdőszobába.
- Örülök, hogy végre itt vagy... Sokszor voltam nálad a kórházban, amíg nem voltál magadnál - vallotta be lesütött szemekkel. Talán még sosem érezte magát ennyire zavarban. Zayn visszalépett az ajtóból és meglepetten a lányra mosolygott. - Komolyan?
Emma szótlanul bólintott és félénken felemelte a fejét, hogy a fiúra nézhessen.
- Hát, ez nagyon kedves tőled. Köszönöm! - hálálkodott Zayn és ügyetlenül magához ölelte Emmát, aztán belépett a fürdő ajtaján, a lány pedig a falnak vetve hátát levegő után kapkodott.
Iggy még mindig barátnőivel táncolt, amikor egy Zorrónak öltözött fiú hátulról megragadta a karját és szembe
Harry
fordította őt magával, aztán a karjaiba kapta a lányt és táncolni kezdtek.
- Zorró? - nevetett Iggy. - Ennél jobb jelmezt is kitalálhattál volna!
- Mondja az, aki ribinek öltözött.
Iggy a szemét forgatva méltatlankodott. Valahonnan ismerős volt számára a fiú hangja, de képtelen volt rájönni, honnan.
- A szexiség soha nem megy ki a divatból - vágta rá. - Amúgy meg ki a bánat vagy?!
A fiú levette álarcát, mire Iggy bosszankodva kirántotta magát a karjai közül.
- Még van képed eljönni a bulimba azután, hogy elrontottad a lattémat?! - csattant fel, ugyanis a Harry nevű fiú volt az a Starbucksból.
- Nyugi, csak azért csináltam, hogy lássam a képed, amikor meglátod, ki vagyok - vigyorgott a fiú, mire két kis gödröcske jelent meg az arcán. Iggy ennek ellenére sem enyhült meg.
- Semmi keresnivalód nincs itt! Jobb lesz, ha inkább el is mész!
- Csak mert odaégettem a tejet? Ami egyébként nem is igaz... - méltatlankodott Harry.
Iggy bosszúsan hátravetette a haját és elfordult a fiútól.
- Nem pazarolok rád több időt. Ha mégis maradni akarsz, tégy úgy, mintha itt sem lennél! - azzal visszafordult önfeledten táncoló barátnőihez. Nina már nem volt köztük, a lány ugyanis a konyhában smárolt egy sráccal, akit még csak öt perccel korábban ismert meg.
- Hát jó, de tudom, hogy élvezted a táncot - súgta a fülébe hátulról Harry, de mire Iggy megfordult, a fiút már elnyelte a tömeg.

Demi egyik pillanatban még önfeledten táncolt Emmával és két végzős fiúval JoJo Fuck Apologies című dalára, a következőben pedig már azon kapta magát, hogy a két srác vetkőztetni próbálja őt és barátnőjét a dolgozószoba félhomályában. Az egyik fiú épp Demi meztelen nyakát csókolgatta és a melltartójához csúsztatta a kezét, hogy kikapcsolja azt, amikor a lányban felébredtek erkölcsei. Mégis mi a fenét csinál ezzel a sráccal, akinek még a nevét sem tudja? Hát így akarja elveszteni eddig féltve őrzött szüzességét? Halloweenkor, az egyik osztálytársa apjának dolgozószobájában? Demi romantikára és érzelmekre vágyott. Akármennyire is igyekezett túljutni Justinon, ennyire messzire képtelen volt elmenni.
- Hagyd abba! - tolta el magától a kiéhezett fiút, mire az nyögve a fülébe súgott.
- Mi az, nem élvezed?
- Nem akarom ezt folytatni, ennyi elég volt - azzal Demi lecsúszott a dolgozóasztalról és felhúzta magára miniruháját.
Demi
- Cicus, ne kellesd már magad! Tudom, hogy ki vagy éhezve. Éreztem, ahogy beleremegtél az érintésembe. Nem kell ez a szentbeszéd. Buli van, engedd el magad!
- Ne haragudj, de attól hogy buli van, még nem kell összefeküdnöm bárkivel, aki próbálkozik. Nem fogom elveszíteni a szüzességem egy olyan sráccal, akinek még a nevét sem tudom! - méltatlankodott Demi, miközben az ajtóhoz lépett. Már bánta, hogy egyáltalán belement a dologba.
- Én igen! - szólt közbe élvezkedve Emma, aki a fehérneműjén kívül már semmi mást nem viselt. Demi a lányra pillantott.
- Gyere, menjünk!
- Hülye lennék! - vetette oda Emma, miközben már mindkét fiú az ő testét simogatta és két oldalról csókolgatták a nyakát.
- Ha menni akarsz, menj, te szűzkurva! A barátnőd viszont marad. Ő bevállalós - mondta az egyikük, mire Demi idegesen kicsapta az ajtót.
- Akkor basszátok meg!
- Meg is fogjuk.
- Én nem úgy értettem! - csapta lábát a padlóhoz dühösen a lány, aztán kiviharzott a szobából.

Dylan a bejárati ajtó előtt cigizett, amikor megjelent mellette Tyler.
- Beszélnünk kell - jelentette ki a fiú komoly hangon, miközben alig tudta palástolni győzedelmes mosolyát.
- Miről? - Dylan a csillagok pöttyözte égboltra meredt és a magasba fújta a cigaretta füstjét. Kissé zsibbadt már az arca az alkoholtól, de még tartotta magát.
- Arról, hogy ki kell békülnöd velem.
- Mi az, hogy kell?! Ha azt hiszed olyan jó pasi vagy, hogy azt is elnézem neked, ha bántasz, nagyot tévedsz!
- Lehet, de nálam vannak Logan naplójegyzetei, amikben többek között rólad ír, az apjáról, aki elhagyta őket és arról, hogy milyen jó lenne néha kinyírni magát. Ha nem szeretnéd, hogy felrakjam őket a netre, akkor csináld azt, amit mondok! - Tyler tudta, hogy nyerni fog. Dylan döbbent arcát látva apró mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Undorító vagy... - nézett rá megvető arccal Dylan. - Hogy lennének nálad Logan cuccai?
- Úgy, hogy ma bementem a szobájába és elloptam őket. - Tyler a zsebébe nyúlt és előhalászta a telefonját, amit aztán a fiú kezébe nyomott. - Tessék, egy alkalmazással bescanneltem az egészet.
Dylan megsemmisülten bámult a telefonra, majd visszanyomta azt Tyler kezében. Nem akarta elolvasni, miről írt Logan. Senkinek semmi köze hozzá.
- Nem hiszem el, hogy egy ilyen emberrel jártam...
- Én meg azt nem hiszem el, hogy végig az orromnál fogva vezettél! Nekem volt igazam azzal kapcsolatban, hogy közted és Logan között nem csak barátság van, te meg hülyének néztél! Bárcsak te lennél olyan kapcsolatban, ahol azt kell nézned, hogy párod és a legjobb barátja odáig van egymásért! Máris megértenél...
Dylan
- Nem hazudtam! Mondtam, hogy csak most...
- Nem érdekel a magyarázatod! - vágott közbe Tyler és olyan erősen ragadta meg Dylan karját, hogy a fiú felszisszent a fájdalomtól. - Olvastam azt is, amit Logan rólad írt meg arról, hogy milyen volt veled csókolóznia... miközben te elvileg az én pasim voltál! Hogy tudsz tükörbe nézni?! Ha szólsz Logannek arról, hogy miért maradsz mégis velem, akkor ugyanúgy feltöltöm ezeket a netre. Úgyhogy tartsd azt a hazug szád, vagy a kis barátod nagyon megjárja! - vigyorodott el fölényesen Tyler, aztán a falnak lökte Dylant és a nyakához hajolt, hogy a fülébe súgja. - Bármit megteszek azért, hogy ti ketten ne legyetek együtt. Bármit.
- Rohadj meg! - vetette oda undorodva Dylan.
- Ja, és jobb, ha továbbra is távol tartjátok magatokat egymástól, ha nem akarod, hogy az anyja is kapjon egy példányt abból az írásából, ami a csókotokról szól. Különben biztos elküldi a bentlakásosba. A kép is bevált, amit az ajtajuk elé tettem. Mit gondoltál ki volt az? Rám biztos nem gyanakodtál.
Dylan megsemmisülten meredt a fiúra. Forgott vele a világ, és nem az alkoholtól.
- Te voltál az?! Miattad van ez az egész? És még te kérded tőlem, hogy hogyan tudok tükörbe nézni? És te hogy tudsz?! - csattant fel.
- Most már elégedetten fogok.
- Tudod mit? Nem bántam meg, hogy csókolóztam Logannel! Nem mertem bevallani magamnak, de szeretem őt!
Tyler dühösen pofon vágta Dylant, aztán becsörtetett a házba. - Te is tudod, hogy ezt megérdemelted, te rohadt ribanc! - fordult vissza az ajtóból az arcát tapogató, könnyes szemű Dylanhez, majd sarkon fordult és magára hagyta a fiút, aki egy darabig némán bámulta a fekete égen táncoló sötét felhőket, amikor végül valaki hátulról a vállára tette a kezét.
- Miért vagy ilyen szomorú? - kérdezte aggódva Logan.
Dylan el szerette volna mondani a fiúnak, hogy Tyler zsarolja őt, hogy kénytelen távolságot tartani tőle, akármilyen nehéz is. Mert ha nem teszi, akkor Logan legféltettebb érzései felkerülnek a netre és eljutnak a szüleihez, akik azonnal jó messzire elküldik őt. Azt pedig Dylan képtelen lenne elviselni. Ha mostantól már beszélni nem is beszélhet Logannel, legalább látnia muszáj őt. Egyszerűen a közelében kell éreznie a fiút, tudnia, hogy ott van ugyanabban a teremben, ugyanazon a helyen, ahol ő. Mert ha Logan elköltözik, az olyan lenne számára, mintha kitépnének belőle egy darabot. Sohasem lenne már egész. Nem lenne képes megjavítani őt senki. Az a hiányzó darab ugyanis pótolhatatlan. Az a darab ott él Loganben a tudta nélkül. Pedig végre úgy érezte, hogy együtt lehetnek... hogy minden akadály leomlott előttük. Fel sem volt képes fogni, mekkorát tévedett.
Bárcsak elmondhatnám, mennyire szeretlek... Elválaszthatnak tőlem, de ezt az érzést soha nem fogják tudni elvenni, gondolta Dylan szomorúan.
Logan a kezéért nyúlt és megszorította, miközben közelebb lépett hozzá.
- Én mindig itt leszek neked, ugye tudod?
- Az az igazság, hogy kibékültem Tylerrel... Talán az lenne a legjobb, ha egy darabig most nem találkoznánk. Nem akarok több veszekedést, és azt sem, hogy elküldjenek téged bentlakásosba - mondta Dylan épp csak olyan hangosan, hogy Logan még kitudta szűrni a házból kihallatszó zenéből a szavait. Egy darabig csak megsemmisülten meredt a fiúra. Egyszerűen nem akarta elhinni, amit hall. Ez nem lehet a valóság.
- Nem hiszem el, hogy kibékültél vele! - csattant fel végül lassan csóválva a fejét. - Azt mondtad, félsz tőle!
- De igaza volt...
Logan elkiabálta magát. - Miben?! Bántott téged! Semmi nem jogosítja erre fel... - óvatosan megszorította Dylan kezét és egészen közelről a szemeibe nézett, mielőtt újra megszólalt. - Tudom, hogy nem szereted őt. Ne menj vissza hozzá, kérlek! Nem bírnám elviselni, ha újra az övé lennél... Hiszen te is tudod, hogy összetartozunk!
Logan szemeiben könny csillant meg a házból kiszűrődő fényben. Dylan kínlódva kihúzta kezét a fiú kezei közül és tett egy lépést hátrafelé. Annyira fájt kimondania, amit mondani készült és látni azt, ahogy Logan miatta sír, mintha valaki kíméletlenül kitépte volna a helyéről a szívét. Azt kívánta, bárcsak tényleg kitépné valaki, lehetőleg minél hamarabb. Akkor legalább nem fog több fájdalmat érezni. Képtelen volt Logan szemeibe nézni. Nem akarta látni, hogy azokban most először miatta nincs az a boldog csillogás, amit ő úgy szeret.
- Kérlek, ne nehezítsd meg ennél is jobban... - kérlelte a fiút, miközben azzal küszködött, hogy ne sírja el magát.
- Ne kérj tőlem ilyet! Nem én nehezítem meg! Az előbb még velem csókolóztál...  végre sikerült megbeszélnünk a dolgokat, most pedig bejelented, hogy kibékültél vele... Azt hittem neked is jelentett valamit! Mondd, hogy nem jelentett semmit! Mondd a szemembe és akkor békén hagylak! Csak mondd ki... - Logan lélegzetvisszafojtva, könnyáztatta arccal várta a fiú válaszát, aki olyan erővel mélyesztette tenyerébe a körmeit, hogy az vérezni kezdett. Élete legnagyobb hazugságát készült kimondani. Annyira nehezére esett, hogy alig bírt megszólalni. Többször is kinyitotta a száját, hogy aztán anélkül csukja be, hogy egy szót is szólt volna. Végül minden erejét összeszedte ahhoz, hogy kimondja azt a négy szót.
- Számomra nem jelentett semmit...
- Nem hiszek neked! Tudom, hogy nem őt szereted. Éreztem azt, amit te, amikor megcsókoltál!
- Talán csak érezni akartad.
Logan válla megremegett az elfojtott zokogástól. Fájdalmasan levette a tekintetét a fiúról, aztán tehetetlen dühében beletaposott az egyik földön heverő töklámpásba, ami úgy repedt meg és tört szét a lába alatt, mint ahogy a szíve Dylan szavai hallatán.

Logan

2018. április 14., szombat

33. Fejezet: Következmények

Logan
Logan a zuhany alatt állt behunyt szemekkel és a Dylannel közös csókukon járt az esze. Bár azóta már három nap eltelt, még mindig semmi másra nem tudott gondolni. Talán mondania kellett volna valamit ott és akkor, de képtelen volt szavakat formálni. Miután elengedték egymás ajkait, csak feküdtek tovább szótlanul összebújva, aztán Dylan hirtelen kipattant az ágyból és az ablakhoz sietett. Csak azt hajtogatta, hogy ezt nem lett volna szabad... hogy ő sem különb Justinnál, aki megcsalta Iggyt... hogy ő is megcsalta Tylert. Logan hiába próbált a szavába vágni és megnyugtatni, hogy ő egyáltalán nem olyan, barátja hajthatatlan volt. Aztán elköszönt és lemászott a létrán, hogy haza rohanjon. Az azóta eltelt három napban egyikük sem ejtett szót a csókról, pedig mindketten csakis arra tudtak gondolni. Logan elnézte az iskolában, ahogy Dylan minden órán Tyler mellett ül; nézte, ahogy olykor egymásra pillantanak, vagy összeér a könyökük, miközben jegyzetelnek... és azt kívánta, bárcsak ő lenne Tyler helyében. Bárcsak visszaülhetne a helyére és legalább az iskolában érezhetné Dylan közelségét. A fiú nem szökött fel újra hozzá a létrán keresztül, pedig minden este vágyott rá, hogy megpillantsa őt az ablakban. Logan elzárta a vizet és kisöpörte szemeiből vizes hajtincseit, aztán a törülközőért nyúlt. Mikor már az ágyán feküdt, a kezébe vette telefonját és megnézte, hogy írt-e neki Dylan. Elszomorodott, mikor látta, hogy barátjától nem érkezett új üzenet. Mióta csókolóztak, alig beszéltek egymással. Néha sikerült elszívniuk egy cigit az órak közti szünetekben, de azon kívül semmi. Még mindig vigyáztak arra, hogy ne lássák együtt őket kettesben az iskolában. Logan azon tűnődött, vajon meddig lesz még szobafogságban és meddig akarják őt Dylantől tiltani a szülei. Aztán arra gondolt, miért nem szökik fel hozzá újra a fiú. Vajon fél, hogy megint történne köztük valami? Vagy a bűntudat áll az útjába? Esetleg haragszik rá, amiért megcsókolta őt? Akkor és ott nem úgy tűnt, hiszen Dylan is ugyanannyira benne volt abban a csókban, mint ő. Vajon mi lesz most a barátságukkal? Logan úgy érezte, mindenképp változni fog valamilyen irányba. Vagy több lesz belőle, vagy kevesebb. Hiszen ez a jelenlegi állapot már nem tartható fent hosszútávon.
- Csak kevesebb sose legyen... - motyogta halkan a takaróba.

Dylan szeretett volna átszökni Loganhez, csak hogy láthassa őt. Mindennél jobban szerette volna. Ahogy azt is, hogy újra megtörténjen az, ami legutóbb, amikor meglátogatta barátját... de tudta, hogy helytelen ilyesmire
Dylan
vágynia. Azt is tudta, hogy ha átmenne Loganhez és ismét csókra kerülne sor, túlságosan gyenge lenne ahhoz, hogy ellenálljon. Nem akarta megcsalni Tylert. Nem akart ő is olyan emberré válni. Elítélte a hűtlenséget és undorodott magától. Nehezen hozta meg a döntést, de úgy érezte az lesz a legjobb, ha elmondja Tylernek, mi történt közte és Logan közt. Tudta, hogy ettől a fiú még jobban kiborul majd kettejükre és bele se mert gondolni abba, hogy milyen következményei lesznek annak, ha beszél, de egyszerűen képtelen volt saját magával együtt élni. Ha ez az ára annak, hogy nyugodt legyen a lelkiismerete, megteszi. Hiszen a pszichológus is ezt tanácsolta neki, akivel tegnap újra találkoznia kellett. Dylan azt is tudta, hogy Tylerrel ez nem mehet tovább. Akármennyire is próbált beleszeretni a fiúba, nem sikerült. Az ő szíve másért dobog és ebbe bele kell törődnie. Akármi is lesz Logannel, Tylert nem használhatja ki tovább. Így mindketten csak szenvednek. Ő pedig soha nem volt az az ember, aki becsap és kihasznál másokat. Mikor végre sikerült magában meghoznia ezeket a döntéseket, úgy érezte, máris megkönyebbült. Tudta, hogy a könnyű és a helyes út között óriási a különbség.

Miley, Justin és Zayn a fiú szobájában üldögélt és sört iszogattak. Mikor két barátja megtudta, hogy felébredt a kómából, azonnal siettek hozzá hanyatt-homlok a kórházba, aztán addig ölelgették őt, míg végül úgy érezte magát, mint egy összepréselt konzerv. Egyáltalán nem bánta. Ő is ugyanolyan boldog volt, amiért visszatért az életbe, mint barátai. Miley alig tudta abbahagyni a sírást és Justin szeme is könnyektől csillogott. Minden úgy volt a két fiú között mint azelőtt, hogy összevesztek volna Iggyn. Justin végre visszakapta legjobb barátját, amitől máris könnyebbnek érezte a vállát nyomó problémák súlyát. Zaynt aznap engedték ki a kórházból, ezt pedig meg kellett ünnepelniük egy kis lazulással.
- El sem hiszem, hogy végre itthon vagyok... - mosolygott hálásan Zayn, majd két barátjára pillantott. - Az ápoló mondta, hogy szinte minden nap bent voltatok nálam, amíg nem voltam magamnál. Köszönöm... nagyon sokat jelent, hogy mellettem voltatok, még ha nem is tudtam róla. Örülök, hogy ilyen emberekkel vagyok körülvéve.
Zayn
- Nagyon hiányoztál, haver - veregette meg a vállát Justin, Miley pedig buzgón bólogatott.
- Annyit sírtam miattad, hogy csoda, hogy még nem száradtam ki.
Zayn emlékezett még a baleset előtti utolsó pillanatokra, amint épp Dylan miatt sírt. Olyan távolinak tűnt minden, mintha egy előző életéből származtak volna a szemei előtt lepergő képkockák. Tudta, hogy valamit érez a fiú iránt, de abban már kételkedett, hogy ez igazi szerelem lenne. Úgy vélte a baleset előtti napokban nagyon felfokozódtak az érzelmei és teljesen összezavarodott. Eszébe jutott Tyler és az, hogy vajon végül sikerült-e megszereznie magának Dylant, vagy sem. Bosszantotta ha arra gondolt, hogy míg ő magatehetetlenül feküdt a kórházi ágyán, addig Tyler ki tudja mi mindent ért el. Utált veszíteni. Nem bírta elviselni, ha valaki legyőzi őt valamiben. Neki kellett volna nyernie. Ha másért nem is, legalább magáért a győzelemért. Most, hogy végre visszakapta az életét, egyszerűen csak élvezni akarta azt és nem sóvárogni olyanért, amit nem kaphat meg. Már abban sem volt biztos, hogy egyáltalán akarja-e még. A balesettel minden megváltozott. Mintha újjászületett volna, míg kómában volt. Hálás volt a sorsnak, amiért kapott egy esélyt az újrakezdésre.

Dylan az éjszakai fényben fürdő város utcáin autózott egymagában, miközben ismétlésre állítva hallgatta Lana Del Rey Ride című dalát. A lehúzott ablakokon besüvítő szél vadul játszadozott a hajtincseivel, a szájában egy cigaretta lógott és olyan szabadnak érezte magát, mint még sohasem. Kizárt minden problémát és megpróbált a pillanatnak élni, nem gondolni senkire és semmire. Viszont akármennyire is erőlködött, hogy ez sikerüljön, volt valaki, akit nem sikerült kivernie a fejéből. Arra vágyott, hogy Logan ott üljön mellette és megoszthassa vele ezt a pillanatot. Nem akart beszélgetni. Nem akart töprengeni. Nem akart semmi mást, csak hogy a fiú ott üljön mellette, miközben a szél a hajukba kap, a város fényei pedig színesre festik az arcukat.
Amíg az utakat járta, addig Logan továbbra is a szobájában raboskodott. A fiú egyre nehezebben bírta a bezártságot, azt pedig még nehezebben, hogy nem találkozhat Dylannel. Hason fekve feküdt az ágyán és telefonján visszanézte a közös videóikat. Végül azon kapta magát, hogy Dylant hívja. A fiú néhány csörgés utan fel is vette a mobilját.
Dylan
- Szia, zavarok?
- Ne kérdezz hülyeségeket! - torkollta le Dylan. Logan hallotta a háttérben a város zaját és kíváncsian a hátára fordult.
- Hol vagy?
- Kocsikázok. Te?
- Csak a szokásos. Fekszem a szobámban... Tylerrel vagy? - Logan lélegzetvisszafojtva várta a választ, aztán megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Nem, egyedül. Ha elmegyek érted, kiszöksz hozzám az ablakodon? Oda készítem neked a létrát.
Logan szíve a torkában dobogott. Három napja egyáltalán nem találkoztak  a sulin kívül, megszökni pedig akkor szökött meg utoljára, amikor Dylan még kórházban volt. Felpattant az ágyáról és az ajtóhoz sietett. Halkan kinyitotta és ellenőrizte, ébren van-e még Jean és Robert. A szobájukból nem hallott ki semmilyen zajt, még a tévé hangját sem.
- Igen - mondta izgatottan.
- Tíz perc és ott vagyok - búcsúzott Dylan boldogan, aztán lerakta a telefont és autójával visszakanyarodott az úton.

Iggy konferenciahívás keretein belül  beszélgetett három barátnőjével, miközben kényelmes fotelében ült és pezsgőt szürcsölgetett.
- Még nem is meséltem, hogy találkoztam azzal az egyetemistával, akiről beszéltem nektek... Olyat szexeltünk, hogy még a hajam is égnek állt, mintha megcsapott volna kétszázhúsz volt! - újságolta Nina, aki már két napja a megfelelő pillanatra várt bejelentésével.
- Úristen, én is akarok szexelni már! - kesergett Ariana, miközben meztelen melleit vizsgálgatta a tükör előtt. - Nektek is kicsit lejjebb van az egyik mellbimbótok, csajok? - tette hozzá tűnődve.
- Ariana, hatvan másodpercre kitiltalak a beszélgetésből. Számolj vissza és addig fogd be a szád! - reccsent rá Iggy, mire barátnője kezével befogta a száját.
- Ariana, te egy tizenkét éves agyi szintjén lehetsz, vagy inkább egy hatévesén, szóval te nyugodtan várhatsz a szüzességed elvesztésével még egy évtizedet - szólt a kagylóba Charli, aki törökülésben ült az ágyán és épp a körmeit festette.
- Egy évtized az egy évnek a tizede? Az hány nap? - érdeklődött Ariana, mire Charli horkantva felnevetett.
- Mondtam, hogy maradj csendben hatvan másodpercig! - forgatta a szemét Iggy és egyszerre lehúzta pohara tartalmát. Ariana sajnálkozva szabadkozott.
- Sajnálom, de nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg!
- Egy évtized az tíz évet jelent, te idióta!
- Akkor miért évtized? - csodálkozott Ariana. - Szerintem az egy évnek a tizedét jelenti, csak azt hiszitek olyan hülye vagyok, hogy beveszem, amit mondtok! - panaszkodott Ariana, miközben a tükör előtt ülve vizsgálgatta magát.
- - Szerintem a te agysejtjeid kihalófélben vannak... - állapította meg Iggy, de barátnője még mindig nem fogyott ki a kérdésekből.
- Nektek milyen a csiklótok? Szerintem az enyém olyan kis cuki. Biztos tetszeni fog majd a fiúknak.
Ez volt az estére Ariana utolsó mondata, Iggy ugyanis szó nélkül kirakta őt a beszélgetésből.
- Na végre! Már kezdett az agyamra menni... - sóhajtott megkönnyebbülten Nina, aki laptoppal az ölében feküdt az ágyán és saját bikinis fotóiban gyönyörködött.
- Szerintem olyan vicces... tudósoknak kellene tanulmányozniuk őt - kacagott Charli. Iggy úgy döntött, megpróbál értelmes témát feldobni.
- Holnap végre Halloween! El sem hiszem, hogy végre megtarthatom a bulimat! Már mióta szervezem...
- Annyira várom már! Remélem tele lesz a ház dögös pasikkal! - reménykedett izgatottan Nina. Iggy a szemét forgatta.
- Gondolom akkor nem jöttél össze azzal az egyetemistával...
Iggy
- Nem, dehogy! Én nem akarok most pasit. Cseszettül szexi vagyok és bűn lenne ettől a testtől megfosztani azt a sok kiéhezett, izzadt, kockás hasú pasit, akik mind arra várnak, hogy magukévá tegyenek. Hülye lennék mindig ugyanazzal szexelni...
Nina a következő pillanatban azt vette észre, hogy Arianához hasonlóan már ő sincs hívásban.
- Ribanc... - forgatta a szemét, miközben az ágyra dobta a telefonját és elmélyedt saját fotói tanulmányozásában.
- Úgy hallom csak mi ketten maradtunk - állapította meg Charli.
- Valahogy most nem volt türelmem a hülyeségeikhez. Végülis az ikertestvérem begyógyszerezte magát, ezek a ribik meg állandóan csak a szexről képesek beszélni.
- Úgy sajnálom szegény Dylant... Fogalmam sem volt arról, hogy ilyen rossz a helyzet - sajnálkozott Charli letört hangon. Iggy felsóhajtott.
- Én sem, pedig én együtt lakom vele. Nagyon nehéz volt úgy látnom őt, annyira fájt...
- Miután hazaértem a suliból, elbőgtem magam. Téged és Dylant szeretem a legjobban. Tudom, hogy nem vagyok vele olyan közeli kapcsolatban... - próbálta megmagyarázni Charli, de Iggy a szavába vágott.
- Tudom, mit érzel iránta. Örülök, hogy fontos neked. Legalább ez is közös bennünk. De valahogy tovább kell lépned. Évek óta sóvárogsz utána. Megérdemled, hogy te is boldog legyél és valaki igazán szeressen.
Charlinak nagyon jól estek barátnője szavai. Tudta, hogy Iggytől nem sűrűn hallani ilyesmit és emiatt még inkább örült neki.
- Köszi, tudom hogy esélytelen az egész, de nem tudom őt kiverni a fejemből... talán ha végre megismernék valakit, aki érdekel, sikerülne.
- Fogadjuk meg, hogy mindketten azon leszünk, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat. Te Dylant, én pedig Justint. Talán a Halloween bulin végre találsz valakit, aki érdekelni fog. Esetleg Martin Garrix megfelel? - nevetett Iggy.
- Simán!

Logan már az ablakban várakozott, amikor végre megpillantotta a szomszédból a házuk falához igyekvő Dylant. A fiú pár másodpercre eltűnt látóköréből, majd a létrával tért vissza. Logan kinyitotta az ablakot és óvatosan, hogy ne csapjon  zajt, kimászott rajta. Mikor leért a létrán, megállt Dylan mellett és a fiúra nézett. Nem bírta megállni, hogy ne ölelje magához őt.
Dylan
- Úgy hiányoztál! Azt hittem kerülsz... a suliban se tudunk beszélni soha... - mondta csalódottan. Dylan viszonozta az ölelést és bűnbánóan mosolygott.
- Ne haragudj, csak rosszul éreztem magam azért, ami legutóbb történt... De már annyira hiányoztál. Nem bírtam volna ki még egy napot.
Miközben elindultak Dylan autójához, Logan barátjához fordult.
- Vártam, hátha újra felmászol majd hozzám...
Dylan elvigyorodott.
- Ez tiszta Dawson és a haverok.
Mikor már a kocsiban ülve járták a várost, Dylan elővett a kesztyűtartóból egy doboz cigit és Logan ölébe dobta. - Gyújts rá!
- Neked is meggyújtsak egy szálat? - kérdezte Logan, mire barátja bólintott. Mikor már mindketten cigiztek, Dylan erősen koncentrált az útra és próbálta legyőzni a késztetést, miszerint egész úton Logant bámulja, esetleg megérintse vagy csak egyszerűen nekiessen és megcsókolja őt. Egyre nehezebb volt a fiú közelében lennie anélkül, hogy ne kelljen küzdenie a vágyaival.
- Szerinted meddig leszünk még eltiltva egymástól? - kérdezte, hogy elterelje gondolatait.
- Fogalmam sincs. Örökké? Nem úgy tűnik, mintha anya meg akarná gondolni magát a közeli jövőben. Úgy kezelnek, mint egy rabot. Nem is vesznek figyelembe. Anya meg sem kérdezi, mi van velem. Csak menjek fel a szobámba, tanuljak és csináljak úgy, mintha nem is léteznék - sóhajtott Logan, mire barátja akaratlanul is a combjába markolt, aztán elvörösödve visszaemelte kezét a kormányra, mikor észbe kapott.
- Úgy sajnálom. Mi lenne, ha megszöknénk? Van egy kis tóparti nyaralónk, szoktunk ott nyaralni, de most üres. Mi lenne ha elmennénk oda, csak mi ketten? - vetette fel Dylan óvatosan, de csillogó szemekkel.
- Komolyan? - bámult rá izgatottan Logan, de aztán lelombozva folytatta. - Ha elszöknék, anya egyből a rendőrséggel kerestetne, aztán mire hazaérnék már össze lennének pakolva a cuccaim, hogy induljak a bentlakásosba...
- Majd kitalálunk valamit.
Miután Dylan leparkolt a házuk előtt autójával, visszakísérte Logant a szomszédba és a fiú felé fordult, hogy elköszönjön tőle.
- Még ne köszönj el... Mássz fel és nézd meg tisza-e a levegő, aztán felmegyek hozzád egy kicsit - ajánlotta Dylan, mire Logan elmosolyodott és elindult a létrán. Miután megbizonyosodott arról, hogy szülei alszanak, intett Dylannek, hogy ő is mehet.
Logan szobájában aztán mindketten leültek az ágyra, a fiú pedig lehajolt és felkapott a szőnyegről egy barna Teddy macit. Egy pillanatig mindketten némán bámultak a macira, aztán Logan átnyújtotta Dylannek.
- Már neked akartam adni korábban is, mert rád emlékeztet... csak nem jöttél át hozzám - magyarázta, mire barátja fülig elvörösödve elvette tőle a macit.
- Rám? - pillantott fel a fiú arcára.
- Igen. Olyan aranyos, mint te... vagyis te aranyosabb vagy, de na... - magyarázta elpirulva Logan.
- Köszönöm!
Dylan a fiúhoz hajolt, hogy megölelje őt, de Logan meglepte őt a reakciójával. Nem csupán viszonozta az ölelést, hanem Dylan nyakához nyomta az arcát és úgy szorította őt, mintha sosem akarná elengedni. Miután nagy nehezen mégis szétváltak, Dylan nagy szemekkel nézett a fiúra.
- Mostanában minden olyan zavaros... - hebegte.
- Tudom. Mióta eltiltottak tőled, még jobban veled akarok lenni, mint eddig. Pedig eddig sem akartam mást, csak azt, hogy veled legyek - vallotta be Logan, aztán mindketten az ajtó felé kapták a fejüket a folyosóról beszűrődő léptek zajára.
- Gyorsan mássz ki az ablakon! - suttogta ijedten Logan, mire barátja a plüssmacival a kezében az ablakhoz
Logan
sietett és kinyitotta. Valaki próbált benyitni a szobába, de az ajtó zárva volt.
- Nyisd ki, kölyök!
Logan sietve bezárta az ablakot, aztán az ajtóhoz lépett és nagy levegőt vett, mielőtt kinyitotta. Mögötte Robert állt atlétában, rövidnadrágban és papucsban.
- Van itt valaki? - kérdezte gyanakodva, majd Logan mellett belépett a szobába és körbenézett. Ellenőrizte a fürdőt, a szekrényt, még az ágy alá is benézett.
- Pedig hallottam, hogy beszélsz! - mondta felegyenesedve. Logan értetlen képett vágott és az ágyon heverő telefonjára mutatott.
- Csak az egyik osztálytársammal beszéltem telefonon.
- Igen?! És melyikkel? - kérdezte hitetlenkedve nevelőapja, mire Logan kibökte az első lány nevét, ami eszébe jutott.
- Charlival.
Robert felvonta a szemöldökét.
- Egy újabb fiú?
- Nem. Ő egy lány. A barátnőm... - hazudott hirtelen ötlettől vezérelve Logan. Robert még néhány másodpercig némán nézte őt azon töprengve, higgyen-e neki, aztán kicsörtetett a szobából.
- Vicces vagy, kölyök. Buzi vagy, még a hülye is látja. Jó lenne, ha nem hangoskodnál, hanem végre aludnál! Tudtommal holnap iskola.
- Oké... Jó éjt - mondta Logan megkönnyebbülve, aztán az ágyra vetette magát.

Másnap reggel Kristen épp kilépett a panelház ajtaján, hogy iskolába induljon, amikor észrevette, hogy Austin nem messze a bejárattól álldogál. Egy röpke pillanatra pillangók kezdtek röpködni a gyomrában, de aztán mintha mind egyszerre pusztult volna el, csak az üresség és a szárnycsapások okozta porfelhő maradt. Nem tudott boldogságot érezni úgy, hogy közben arra gondolt, hogy a fiú szégyelli őt.
- Szia szivi. Gondoltam örülnél, ha suli előtt elvinnélek egy körre - vigyorgott Austin, mintha minden rendben lenne közöttük. Kristen puffogva elindult a buszmegállóba, de a fiú elé vágott és karon ragadta őt.
- Most meg miért duzzogsz?
- Nincs kedvem kocsikázni!
Kristen
- Én nem olyan körre gondoltam... - sietett leszögezni Austin, majd a lány fenekére csúsztatta tenyerét, miközben testvével szorosan hozzá simult. Kristen az ajkába harapott és behunyta a szemét. Tudta, hogy nem lenne szabad, de képtelen volt ellenállni. Már majdnem egy hete nem szexelt. Úgy gondolta, ezzel legalább levezetheti frusztrációját és kiadhatja a fiú iránti dühét.
- Oké, megdughatsz, de attól még semmi sem lesz rendben. Ha nem fogsz felvállalni engem a többiek előtt, befejeztük! - jelentette ki magabiztosan, mire Austin bőszen bólogatott.
- Persze, majd megbeszéljük. Most pedig gyere, elviszlek a kocsimmal egy elhagyatott utcába, ahol egymásnak eshetünk!

Iggy bekopogott Dylan szobájának ajtaján, hogy megnézze, minden rendben van-e testvérével. Mióta a fiú begyógyszerezte magát, megpróbálta jobban szemmel tartani őt. Nem bírta volna elviselni, ha még egyszer úgy talál rá... Dylan viszont békésen aludt plüss maciját szorongatva. Iggy a sötétítőhöz lépett és kíméletlenül félrehúzta azt, ám a várt hatás elmaradt. Bosszankodva és egyben aggódva sietett testvére ágyához, hogy megrázza őt.
- Ébresztő!
Mikor Dylan álmosakat pislogva kinyitotta a szemét, a lány megkönyebbülve hátradobta a haját.
- Készülődj, vagy el fogsz késni!
- Jól van, na!
- Egyébként mióta alszol plüssmacival? - nevetett Iggy.
Dylan észre sem vette, hogy még mindig a macit szorongatja.
- Most óta - morogta zavartan, aztán kimászott az ágyból. Iggy az ajtóhoz indult, majd visszafordult.
- Jössz velem az én kocsimmal?
- Megyek.
Az iskolába érve Dylan azon tűnődött, mikor és hogyan beszéljen Tylerrel. Vajon számit az, hogy hol és milyen körülmények között szakít az ember? Hiszen így-is, úgy-is fájni fog. Meg kell bántania azt az embert, aki tényleg őt akarja. De mit tehetne, ha ő nem érez hasonlóan? Sokkan rosszabb lenne becsapni Tylert, mint elmondani neki az igazat és összetörni a szívét. Dylan biztosra vette, hogy Iggy is sokkal jobban viselte volna a szakítást, ha Justin őszinte lett volna vele és nem csinált volna belőle hülyét.
- Hallom megpróbáltad kinyírni magad... Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?! Még ezt sem tudtad úgy csinálni, hogy sikerüljön... - vigyorgott egy negyedikes, magas fiú, mikor elhaladtak mellette a folyosón. Iggy félre lökte  őt az útból.
Iggy
- Nyomd el magad, lúzer!
- Ribanc...
- Mit mondtál?! - fordult hátra felháborodva Iggy, mire a fiú elvigyorodott.
- Azt, hogy egy kibaszott ribanc vagy!
Iggy a magasba emelte Chaneljét és fejen csapta vele a rosszindulatúan mosolygó fiút, az pedig egy fájdalmas nyögés kíséretében vérző füléhez kapott.
- Te kis kurva, mit hordasz abban a táskában, téglákat?!
Iggy már nyitotta a száját, hogy visszavágjon, de Dylan megelőzte őt. A szekrényeknek lökte a fiút és a pólójába markolt.
- Még egyszer ne merd lekurvázni húgomat, különben esküszöm, hogy kicsinállak! - fenyegetőzött indulatosan, aztán elengedte a megszeppent fiút és karon ragadva magával húzta Iggy-t a folyosón. A lány elismerően nézett rá.
- Köszönöm, hogy kiálltál mellettem!
- Rólam nem érdekel, mit mondanak, de nem fogom hagyni, hogy így beszéljenek azokról, akiket szeretek! - mondta indulatosan Dylan, miközben beléptek a terembe.

Ott aztán megdöbbentő jelenet fogadta őket. Selena önkívületi állapotban táncolt a tanári asztal tetején a sulirádióból szóló zenére, majd egy váratlan pillanatban felrántotta felsőjét, ami alatt nem viselt melltartót.
- Úr-is-ten! - tátotta a száját örvendezve Iggy. - Ez a szutyok rendesen be van állva!
- Hogy lehet, hogy én őrültekkel vagyok körülvéve? - sóhajtozott Dylan, majd megkereste tekintetével a teremben Logant, aki tátott szájjal bámulta Selenát.
- Mi az, csak nem tetszik, amit látsz?! - vonta fel a szemöldökét Dylan, mikor a fiúhoz lépett. Logan levette a tekintetét Selenáról és barátjára meredt.
- Hülye vagy?! Én csak azon csodálkoztam, hogy hogy lehet ilyen kevés önbecsülése az embereknek...
- Rémes - sóhajtott Dylan és körbenézett, ott van-e már Tyler. A fiú azonban nem volt a teremben. Dylan karon ragadta barátját és félre húzta őt a Selenát bámuló osztálytársaiktól.
Selena
- Beszélhetnénk majd?
- Persze - bólintott fürkésző tekintettel az arcán Logan. - Baj van?
- Nem, csak tanácsot akarok kérni.
Ekkor lépett be a terembe Kristen, aki Selena láttán ledobta a táskáját, éjjenezve felkiáltott és a tanári asztalhoz rohant, hogy felmásszon rá és lehúzhassa topját a melleiről. Selena rámeredt a mellette tekergő lányra, aztán Kristen melleire hányt.
- Fújj... de undorító! - sápítozott Iggy. Közben Miley odasietett a tanári asztalhoz és Selena kezéért nyúlt.
- Gyere, kikísérlek a mosdóba, hogy rendbe szedd magad. Aztán megyünk az udvarra! Muszáj levegőznöd egyet.
Selena kelletlenül és nem kis nehézség nélkül lemászott az asztalról, aztán barátnőjébe kapaszkodva kitántorgott a teremből. Kristen elvette a táblához tartozó szivacsot és sietve letörölte vele melleiről Selena hányását.
- Te nem szégyelled magad?! - lépett oda hozzá felháborodva Kaya. - Azzal a táblát szoktuk törölni!
- Itt van, edd meg akkor, te szopós! - reccsent rá ingerülten Kristen és a lány fejéhez vágta a szivacsot, majd kisétált a teremből, hogy megmosakodjon.
Ed odasietett Kayához.
- Jól vagy?
- Nem! - törölgette az arcát undorodva a lány, aztán ő is kiment a teremből.
- Selena teljesen szét van csúszva. Minden nap a saját sírját ássa, nekem még csak a kisujjam se kell megmozdítanom! - hajolt Taylorhoz Kat határtalan elégedettséggel az arcán.
Iggy közben barátnőihez sietett.
- Ugye volt annyi esze valamelyikőtöknek, hogy felvegye? - kérdezte reménykedve.
- Hát persze! - nyugtatta meg Nina.
- Szuper! Kivételesen meg kell, hogy dícsérjelek! Ma ülhetsz mellettem.
- Iggy, ugye tudod hogy kiskorúról nem tölthetünk fel a netre ilyen videót? - vonta fel a szemöldökét sajnálkozva Charli. - Ez gyermekpornográfiának minősül.
- És az nem minősült annak, amikor az a szajha levetítette a bulimon, ahogy a pasimmal kefél?! - reccsent rá Iggy. - Majd fotózok ki belőle képeket és maximum kicenzúrázom a mellét.
- Nem kell rajta sokat cenzúrázni - nevetett fel Nina. - Az én melleim sokkal formásabbak.

Miley a mosdókagyló fölé hajoló Selena haját tartotta.
- Most már így jössz suliba? Bedrogozva?! Szívj egy kis füvet, de ne becuccozva gyere... Mi lett volna, ha rajtakap valamelyik tanár?!
Selena kábán vigyorogva nézett rá.
- Ki a faszt érdekel?! Nem tudom, mikor lettél ilyen erkölcsös hangulatgyilkos.
- Ugyanolyan vagyok, mint eddig. Csak aggódom érted. Nem szoktunk iskola előtt keményebb drogokat használni. Tudod, mi a szabály.
- Leszarom a szabályokat! Engem már semmi sem érdekel...
Miley megpofozta barátnőjét, aki dühösen, arcát tapogatva meredt rá.
- Te büdös ribanc, ezt most miért kaptam?!
- Mert elegem van az önsajnálatodból! Oké, megértelek. Kiderült, hogy felcsináltak és elvetéltél, de még nem dőlt össze a világ!
Azt hittem, ettől majd észhez térsz, de csak még rosszabb lett minden... Az emberek egy idő után úgyis elfelejtik, hogy terhes voltál... de ha így folytatod, egy fiú sem akar majd megdugni téged! Lehánytad Kristent. Ha valami gáz dologról van szó, te mindig benne vagy!
- Hagyjál már békén! - förmedt rá ingerülten Selena.
Miley
- Először tönkretettél egy kapcsolatot. Aztán elhitetted Justinnal, hogy tőle vagy terhes. Elvetéltél. Most meg bedrogozva jársz iskolába meg állandóan azzal a lúzer Nickkel kefélsz... megőrültél?! - nézett rá hitetlenkedve Miley.
Selena a hajába túrt és rágni kezdte a körmeit.
- Te is dugtál már Nickkel, nem is egyszer. Sőt, te bátorítottál, hogy feküdjek le vele én is. Olyan egy képmutató picsa vagy!
- Igen, csináltam vele, ha épp nem akadt más, de csak a nagy farka miatt. Viszont már rég keféltünk és nem is tervezem, hogy valaha is újra megtörténjen. Én már végeztem a lúzerekkel és egyébként sincs szükségem lerágott csontokra. Én az újdonságot keresem.
- Én viszont kedvelem Nickket - jelentette ki Selena. - Egyedül ő az, aki nem ítél el és akivel önmagam lehetek. Ő nem akar megváltoztatni és nem jön nekem a szentbeszéddel! - fakadt ki Selena, mikor belépett a vécébe két elsős lány.
- Menjetek innen és szarjatok máshol! - förmedt rájuk Miley, mire a két lány megszeppenve kihátrált az ajtón. Selena a mosdókagylónak támaszkodva kuncogott. Miley aggódva nézett rá.
- Hát persze, hogy ő nem nyaggat! Kap tőled drogot és puncit is, minek nyaggatna?! Neki nem vagy fontos és nem érdekli, mi van veled! Szeretlek és csak jót akarok neked... - mondta, majd magához ölelte barátnőjét.
- Én is szeretlek, te ribanc - sóhajtott Selena, miközben viszonozta az ölelést.
- Akarok kérdezni valamit, de légyszi őszintén válaszolj! Te küldted el Logan szüleinek a képet, amin Dylannel smárol? - Miley kíváncsian várta barátnője válaszát, de az csak értetlenül nézett vissza rá.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz.
- Biztos?
- Becsszó! Leszarom azokat a ratyikat.
- Ne beszélj így róluk! Pláne azután ne, hogy már nem is egyszer nyaltuk ki egymást.

Tyler a terembe lépve egyből kiszúrta az egymással nevetgélő Dylant és Logant. Feléjük indult és erőt vett magán.
- Sziasztok. Mi újság? - kérdezte, miközben levette válláról táskáját.
- Semmi, csak Selena és Kristen a tanári asztalon tekergett felhúzott felsővel, aztán Selena lehányta Kristent - mesélte kuncogva Dylan, mire Tyler elképedve nézett rá. Közben szeme sarkából időnként Loganre pillantott.
- Ez egy diliház - vonta le a következtetéseket. - Ülünk ma is együtt? - tette hozzá reménykedve.
Dylannek nem igazán volt választása. Nem mert Logannel ülni mert félt, hogy valaki beköpi majd őket a fiú szüleinél. Miután megtudta, hogy Rita küldte neki a terembe a madárpókot, szinte biztos volt benne, hogy a csókolózós képet is a lány küldte Logan szüleinek.
A lány szerencsére nem volt ott az óráikon, mert nem az osztályukba járt, de Dylan úgy sejtette, hogy ha más nem is, Kat biztosan informálja őt mindenről.
- Igen - felelte végül.
Tyler szélesen elmosolyodott.
- Szuper!
- Ja, tök szuper... - motyogta Logan. Tyler összeszűkült szemekkel nézett rá.
- Valami baj van?
- Nem, dehogy. Mi baj lenne? - pislogott rá ártatlanul Logan, aztán a helyére indult az leghátsó, üresen árválkodó padhoz. Mivel Zayn újra iskolába fog járni, ezért Logan már Justin mellé sem ülhetett.
Tyler Dylan-hez fordult.
- Elmehetnénk ma valahová. Mihez lenne kedved? Menjünk el motorozni? Vagy csak lógjunk nálatok? Vagy inkább kajálni akarsz?
Scott
- Rendelhetünk kínait és nézhetünk egy filmet, ha van kedved - ajánlotta Dylan,
amikor megpillantotta az ajtón belépő Zaynt. Miley és Justin már mindenkivel közölte a nagy hírt, miszerint a fiú magához tért, de ez az első nap, hogy Zayn iskolába jött. Dylan odalépett hozzá, hogy üdvözölje őt. Mindig is bűntudata volt azért, ahogy a fiút elküldte a balesete előtti éjszakán.
- Szia! Örülök, hogy felébredtél! - mondta mosolyogva, mire Zayn megtorpant és tűnődve nézett a fiúra.
- Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne...
- Nem teszek úgy! - ellenkezett Dylan, de Zaynt ez nem hatotta meg. Szeme sarkából látta, ahogy Tyler féltékeny tekintettel pislog feléjük néhány méternyire. Dylanhez fordult és lehalkította a hangját, mikor megszólalt.
- Gondoltam, hogy összejöttél azzal a lúzerrel, míg nem voltam magamnál. Én a helyedben vigyáznék vele, mert nem biztos, hogy az, akinek gondolod. Gondolom levett a lábadról a motorjával meg az izmaival, meg azzal a kutya-nézésével, de azt hittem ennél okosabb vagy.
Dylan szíve egyre sebesebben vert, ahogy a fiút hallgatta. El sem tudta képzelni, mire célozhat Zayn. Hiába kérdezett rá, az csak legyintett és továbbment, hogy a többi osztálytársa is köszönthesse őt. Emma legalább egy percig ki sem akart bontakozni a fiú öleléséből.
Dylan az asztalához sétált, ahová Tyler azonnal követte őt.
- Mit mondott? - faggatózott.
- Semmit - csóválta a fejét Dylan és a néhány paddal mögöttük ülő Loganre pillantott, aki merően nézte őt. Nagyon szeretett volna beszélni végre a fiúval.

Ekkor megjelent az ajtóban McCall.
- Jó napot kívánok!
- Jó napot, te büdös kurva! - motyogta Kristen, hogy ezzel is idegesítse a mellette ülő Kayát.
- Tudod reménykedtem abban, hogy még segíthetek rajtad, de talán te már menthetetlen vagy! - nézett rá sajnálkozva a lány. Kristen a füle mögé simította haját és bólintott.
- Helyes! Nincs szükségem arra, hogy megments.
- Miért lettél ilyen?! Két hónapja még szorgos voltál, tisztelettudó, tanultál és nem állandóan bűnös dolgokon járt az eszed!
- Felvilágosultam. Elegem lett abból, hogy jó kislány vagyok, miközben elfelejtek élni. A szex a legjobb dolog a világon! A leckeírás helyett pedig inkább maszturbálok. Sokkal egészségesebb.
- És meg is fogsz belőle élni. Te szégyentelen vagy!
- Az a jó, törődj bele! Te meg csak a könyveknek élsz és azt sem tudod, mi az az orgazmus! - vágott vissza Kristen.
- Befejeznétek végre? - dörrent rájuk asztala mögül McCall.
- Magának nem mondták még, hogy nem illik közbevágni, ha két ember beszélget?! - morogta Kristen, mire a tanárnő nyálat fröcsögtetve visítani kezdett.
- Azonnal gyere ki a táblához felelni, te neveletlen fruska!
Kristen kelletlenül felállt a helyéről, de végül csalódást okozott McCallnak, ugyanis unalmában előző nap átnézte az anyagot, így végül elégségesre felelt. A tanárnő abban reménykedett, hogy elégtelent írhat be a lánynak.
- Látom végre tanultál valamennyit, bár igen keveset... Ülj a helyedre és ne viselkedj neveletlenül!
Nick
- Tanárnő, mit szól az öngyilkossághoz? - vetette fel Nick, aki két nap kihagyás után sokak bánatára visszatért az iskolába.
- Azt, hogy egy természetellenes bűn. Aki elveszi a saját életét, az nem kerül a Mennybe - felelte McCall, aki nem értette, hogyan kapcsolódik ez a kémiához. - Akinek ilyen gondolatok járnak a fejében, az sürgősen keresse fel az iskolai tanácsadót.
- Nem magamról beszéltem, hanem Dylanről, de neki már úgyis mindegy, mert a buzik nem kerülnek a Mennybe - vigyorgott Nick.
Iggy hátra fordult székén és undorodva ráförmedt.
- Dugulj el, te seggfej! Téged még a pokol is kivetne magából.
- Elég legyen ebből! Egy perccel sem fogunk többet elpazarolni a mai órából! Nyissátok ki inkább a könyveteket, hogy haladhassunk végre! - csattant fel McCall, de senki sem figyelt rá.
- Egy görény vagy! - vetette oda Nicknek Logan, mire a fiú akatatlanul is az arcához emelte a kezét. Halványan még látszott rajta Logan ütéseinek nyoma.
- Téged még kicsinállak, te  kis homi...
- Fogjátok már be! - dühöngött McCall, miközben felpattant a helyéről. Ariana felemelte a kezét, mire a nő meghökkenve rá meredt. A lány ugyanis nem arról volt híres, hogy bármikor is jelentkezne az órákon.
- Már megint a mosdóba akarsz kimenni?!
- Nem, tanárnő! Azt szeretném, hogy meséljen nekem a csiklóról! - mondta izgatottan Ariana.
- Kémia órán vagy, nem biológián! Vegyetek elő mindannyian egy lapot. Röpdolgozatot írtok, ha másképp nem sikerül elérnem, hogy csendben legyetek!
- Én is írok? Az előbb feleltem - panaszkodott Kristen.
- Nem, te szépen elmész a mosdóba és kimosod ezt az undorító szivacsot. Úgy néz ki, mint amit lehánytak.
- Mossa ki Selena! Az ő hányása van rajta!
Selena dühösen felcsattant.
- Ez nem igaz, te kukac! Engem ne keverj bele.
- Kristen, indulj!
A lány kelletlenül felállt és duzzogva két ujjal megfogta a szivacsot, hogy elvigye a mosdóba. Közben azon tűnődött, vajon bevállaljon-e egy gyors masztit, ha már úgyis a vécébe küldték.
- Hol voltál ilyen sokáig?! Tíz perce küldtelek ki a szivaccsal. Csak nem a vécében dohányoztál sunyiban? - nézett rá bajusza fölött McCall az asztala mögül. Kristen elégedetten hátrasimította a haját és letette a szivacsot a tábla elé.
- Nem, hanem megujjaztam magam! - jelentette ki, miközben leült.
- Elegem van! Azonnal menj az igazgatóiba! Arra pedig számíthatsz, hogy a szüleiddel tudatni fogom, mit műveltél a tanóra ideje alatt! - fröcsögött McCall, mire a lány unottan ismét felállt a helyéről.
- Mondja csak el! Már úgyis szobafogságban vagyok életem végéig, úgyhogy nem ér el vele semmit.
- Anyád majd megint agyonver a fakanállal - vihogott Selena. Kristen hátra fordult az ajtóból és a lányra pillantott.
- Vettem volna egy cumisüveget a kisbabádnak, kár hogy szegény a takaróra folyt, mert egy kurva vagy! - mondta, majd hátravetette zsíros haját a válla fölött és kisétált az ajtón. Selena dühösen meredt utána a beálló kínos csendben.
- Hívni kellene a tűzoltókat, mert most jól beégtél! - nevetett kajánul Kat, mire Selena idegesen felé fordult.
- Fogd be, te ringyó!
- A te szádból elég viccesen hangzik ez a szó...
- Elég legyen! Mindketten hallgassatok el végre! Ki nem állhatom ezt az osztályt! - dühöngött McCall, miközben a kréta kettétört ujjai között.
- Ez kölcsönös, tanárnő - mosolygott rá Miley.

Dylan az iskola mögött várta Logant, hogy végre beszélhessen vele. Amikor a focicsapat tagjai megjelentek a teremben, hogy beköszönjenek a visszatérő Zaynnek és Tyler leállt velük beszélni, Logan kapott a lehetőségen és kisietett a teremből. Dylan izgatottan pislogott rá, mikor látta őt befordulni az iskola sarkánál.
- Féltem, hogy nem fogsz tudni lejönni.
Logan válasz helyett magához ölelte őt, Dylan pedig arra gondolt, hogy ebből az ölelésből sosem akar szabadulni.
- Mi a baj? Olyan idegesnek tűnsz ma - nézett rá aggódva Logan, mikor végül elengedték egymást. Dylan rágyújtott egy cigarettára, mielőtt válaszolt volna.
- Eldöntöttem, hogy elmondom Tylernek a... csókot. Nem tudok így együtt élni saját magammal. Előtte viszont meg akartam veled beszélni, hogy téged zavarna-e.
- Tyler nagyon ki fog akadni, ugye tudod? - pislogott rá a fiú. - De támogatlak abban, ahogy döntesz. Az a lényeg, hogy neked jó legyen.
- Köszönöm - mosolyodott el Dylan. - Azon gondolkodtam, hogy talán szakítanom kellene Tylerrel... nem megy ez nekem. Már lassan megfulladok és amúgy sem érzek iránta úgy, ahogy kellene...
Logan szélesen elmosolyodott a hallottakon.
- Ahogy mondtam, én támogatlak mindenben. Ha tényleg ezt szeretnéd... - mondta, de képtelen volt leplezni örömét.
- Látom te nem igazán siratod majd meg a kapcsolatunkat - sandított rá Dylan a legkisebb neheztelés nélkül.
- Hát, nem igazán...
- Zayn mondott valamit Tylerről reggel. Azt mondta vigyázzak vele, mert nem az, akinek gondolom. Szerinted mire célzott? Szinte nem is ismeri Tylert... Mit tudhat akkor?
- Fogalmam sincs - tűnődött Logan szemét hunyorgatva. - Talán arra gondolt, hogy Tyler egy megrögzött mániákus, de erre már magunktól is rájöttünk.
- Hogy fogsz este eljönni a Halloween-bulira? Ha te nem leszel ott, akkor én sem akarok... - nézett a fiúra sajnálkozva Dylan. Elnézte Logan arcát és hiába látta minden nap, mégis újra és újra képes volt meglepődni azon, hogy milyen tökéletes minden apró vonása. Mintha kizárólag számára teremtették volna, a szeme, az ajkai, a szempillái, a haja... Dylan nem tudott betelni vele. Még a fülét is aranyosnak találta és azon kapta magát, hogy elképzeli, ahogy óvatosan beleharap. Gondolatban megrázta fejét és próbált arra kocentrálni, amit Logan mond.
Dylan
- Hát... van egy ötletem. Beszélek Charlival és ha beleegyezik eljátszom otthon, hogy ő a barátnőm. Mást nem tudok kitalálni. Vele talán elengednek... ha nem mondom meg, hogy hozzátok megyünk.
Dylan féltékenyen felvonta a szemöldökét.
- Talán nem is kell majd eljátszanotok.
- Ne hülyéskedj már! Féltékeny vagy?! - hüledezett Logan és finoman megérintette ujjaival Dylan arcát, mire az azonnal vöröses színre váltott.
- Tizenhét éves szingli srác vagy. Azt csinálsz, amit akarsz... - jelentette ki Dylan, de közben mindenfelé nézett, csak Loganre nem. A fiú gyengéden karon ragadta és óvatosan az iskola falának nyomta őt.
- Én csak egy valamit akarok... - súgta Dylan fülébe egész közelről, mire az libabőrös lett.
- És... és mi lenne az?
Dylan úgy érezte nem kap levegőt, pedig nem akadályozta semmi sem a lélegzetvételben. Kivéve az, hogy a szíve már a torkában dobogott.
Logan nyomott az arcára egy apró, puha puszit, aztán elmosolyodott.
- Megcsókolnálak, de tudom, hogy már így is rosszul érzed magad Tyler miatt - magyarázta és már indult, hogy vissza menjen a terembe, amikor Dylan a keze után nyúlt és magához húzta őt.
- Ha már úgyis a pokolra jutok, legalább csináljam jól - mondta, miközben remegő végtagokkal átölelte Logant és ajkát a fiú ajkaira tapasztotta. Azonnal vér tódult a fejébe, a fülei pedig úgy zúgtak, mintha egy viharos tenger kellős közepén állna. Hirtelen melege lett a ruhái alatt, pedig a nap elrejtette sugarait a világ elől. Ő mégis úgy érezte, mintha ezer fokon égne belülről. Egy pillanatra kinyitotta a szemeit hogy megbizonyosodjon arról, ez tényleg a valóság-e. Hiszen az még soha nem volt ennyire jó hozzá.
- Úristen, most kurvára felizgultam... - hallották egészen közelről Miley hangját, mire gyorsan elengedték egymást és bambán a lányra meredtek.
- Mi csak... kérlek, ne mondd el senkinek. Könyörgöm! - kérlelte kétségbeesve Dylan.
- Nyugi! Nem mondom el senkinek, esküszöm. Tényleg, bennem bízhattok! Selena titkát is mindig megtartottam - bizonygatta Miley, majd fülig érő szájjal folytatta. - Akkor igaz volt a sok pletyka? Tényleg együtt vagytok?
- Nem - vágta rá Dylan. - Csak barátok vagyunk. Nem tudom, mi történik mostanában...
- Talán egymásba szerettetek anélkül, hogy észrevettétek volna. Mi is szoktunk smárolni Selenával, de ez a csók amit most láttam teljesen más kategória volt. Ti odáig vagytok egymásért. Ha ezt nem látjátok be, hülyék vagytok!
- Hát, Dylan valaki mással jár... - ismerte be kelletlenül Logan, mire Miley szemei elkerekedtek.
- Na ne! Dylan, hát még te is ribanc vagy?! - vigyorgott.
- Nem! - tiltakozott a fiú. - Én csak... én... - kezdte, de aztán eleredtek könnyei. Logan azonnal közelebb lépett hozzá és bűnbánóan megérintette a vállát. - Kérlek, ne haragudj...
- Nem te tehetsz róla - szipogta Dylan. Miley vigasztalón nézett rá.
- Tudod, hogy csak vicceltem. Mi a baj? Nekem nyugodtan elmondhatod, hátha tudok segíteni. Sokmindent megéltem már.
Dylan megtörölte a szemét, mielőtt megszólalt.
- Semmi, csak nekem még nem volt soha senkim... és összejöttem valakivel. Azt hittem minden jó lesz, de mindig csak veszekszünk Logan miatt, meg túlságosan nyomul... Azt akarja hogy feküdjek le vele, de én nem akarok. Közben meg csókolóztam Logannel és most olyan bűntudatom van. Szakítani fogok vele. Nem akarok olyan lenni, mint Justin... Én nem akarok hazudni senkinek - mondta szomorúan fejét csóválva. Miley megfogta a kezét és megértően pislogott rá.
- Ide figyelj, te nem vagy olyan, mint Justin! Justin egy éves kapcsolatát cseszte el azzal, hogy minden érzelem nélkül kefélt Selenával Iggy háta mögött, aztán még el is titkolta. Te gondolom még csak nem rég jöttél össze azzal a valakivel... még nem vagy belé szerelmes, de Logan iránt érzel valamit, én már csak észreveszem az ilyesmit. Semmi rossz nincs abban, hogy az ember mellé nyúl egy kapcsolattal. Összezavarodtál, de tudod, hogy mit kell tenned. Ha meg erőszakoskodik, hogy szexelj vele, amúgy se sajnáld! Aki nem tiszteli a döntéseid és nem azt nézi, hogy neked mi a jó, az csak jól meg akar dugni! Én már csak tudom.
- Köszönöm - szipogott Dylan, Miley pedig elmosolyodott.
- Annyira cukik vagytok együtt! Remélem össze fogtok jönni! Én szurkolok nektek. És nyugi, lakat a számon! - vigyorgott.

Iskola után Justin és Zayn beültek egy gyorsétterembe, hogy bepótolják az elvesztett időszakot. Most, hogy barátja végre magához tért, Justin előtt felsejlett egy reménysugár, hogy talán mégis idővel jóra fordulnak a dolgok az életében.
- Úgy örülök, hogy végre itt vagy! - mondta vidáman hamburgere felett. Az utóbbi napokban csak az tartotta
Justin
benne a lelket, hogy Zayn ismét vele volt.
- Haver, nekem is jó, hidd el. Valahogy jobban kezdem értékelni az életet. Figyelj... tudom, hogy már nem vagy csapatkapitány és a kispadra ültettek, de muszáj csinálnunk valamit!  Én nem tűröm, hogy Tyler dirigáljon nekem. Még csak most jött ide és máris ő a csapat kapitánya... Nem tudom, mit eszik rajta mindenki annyira - csóválta a fejét hitetlenkedve Zayn, majd belekortyolt kólájába. Nem volt hajlandó olyan
csapatban jásztani, aminek Tyler a vezetője. - Ha kell, elérem, hogy ne tudjon játszani... - tette hozzá eltökélten. Justin úgy nézett rá, mintha attól tartana, barátjának nincs ki mind a négy kereke.
- Hogy érted? - kérdezte óvatosan.
Zayn közelebb hajolt hozzá az asztal fölött és elvigyorodott.
- Minden nap történnek balesetek. Talán Tyler véletlenül megsérül és nem fog tudni játszani. Akkor újra te lehetsz a csapatkapitány.
- Úgy érted, hogy törjük el a lábát? - hüledezett Justin, mire Zayn kacsintott.
- Elég az is, ha megzúzódik. Talán véletlenül kigáncsolom a legközelebbi edzésen.

Dylan az ágyán ült és elégedetten hátradőlt, miután percek alatt végzett a kínai kaja elpusztításával. Tyler letette a maradékát az éjjeliszekrényre és közelebb csúszott a fiúhoz. A mellkasára tette a tenyerét és már hajolt felé, hogy megcsókolja őt, mikor Dylan kapkodva kitért előle és felült az ágyon.
- Mi az, már smárolni sem akarsz velem? - meredt rá csalódottan Tyler. Nem értette, mi lehet a baj. Egészen közel voltak egymáshoz, mégis olyan volt, mintha egy óceán választaná el Dylantől.
- El kell mondanom valamit... Nem akarlak becsapni. És nem akarom, hogy azt hidd, hogy végig igazad volt, mert eddig tényleg nem történt ilyen egyszer sem, mióta együtt vagyunk - magyarázta Dylan, miközben azon gondolkodott, mi lesz a fiú reakciója, ha befejezi mondandóját. Akármi is legyen, muszáj túlesnie ezen. Nem titkolhatja el előtte, történjen bármi. Ha így tenne, azzal szembe menne mindennel, amiben hisz.
Tyler arca azonnal elsötétedett, mint egy felgyorsított napfogyatkozás.
- Megcsaltál, igaz? Éreztem... Az utóbbi napokban eltávolodtunk egymástól - mondta egészen halkan.
Dylan nagy levegőt vett és végre kibökte, ami a szívét nyomta.
- Csókolóztam Logannel...
Tyler arca eltorzult a dühtől. Egy pillanatig úgy tűnt szó nélkül kirohan a szobából, de végül idegesen undort tükröző tekintettel Dylanre meredt, aztán belemarkolt a fiú hajába, mire az felszisszent a fájdalomtól.
- Ez fáj... engedj el! - kérlelte, mire Tyler csak még erősebben markolta. Hanyatt lökte őt az ágyon és rámászott, a fiú kezeit pedig leszorította a lábával, hogy az ne tudja őt lerázni magáról.
- Mit csinálsz?! Engedj el! - kérlelte őt Dylan kétségbeesett könnyekkel a szemében. Tyler lehajolt és megcsókolta őt. Közben kezeit a fiú pólója alá csúsztatta és simogatni kezdte a felsőtestét.
- Ha vele csókolóztál, velem is fogsz! - suttogta. Dylan elfordította a fejét és próbálta összeszedni minden erejét, hogy sikerüljön kihúznia kezeit a fiú súlya alól.
- Tyler, engedj el! Én nem akarom, hagyj békén!
Végül sikerült letolnia magáról a fiút és sietve kikászálódott az ágyból, hogy a fürdőbe meneküljön. Tyler azonban utána rohant és elkapta a karját, mielőtt még elérte volna az ajtót.
Dylan
- Gyere vissza! Vele biztosan élvezted... - hátracsavarta Dylan kezét, mire az felnyögött a fájdalamtól. Másik kezével felkapott egy könyvet az éjjeliszekrényről és fejen csapta vele Tylert. A fiú elengedte őt, Dylan pedig berohant a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Elővette zsebéből a telefonját és karját masszírozva leroskadt az ajtó tövébe. Sűrűn kapkodta a levegőt és sebesen vert a szíve pólója alatt. Kikereste Logan számát a telefonjából és hívni kezdte. A fiú a második csörgésre fogadta a hívást.
- Szia, épp rád gondoltam...
- Segíts, kérlek! - pihegte Dylan kifulladva. Logan hangja aggodalmasan csengett a vonal végén.
- Mi a baj? Jól vagy?
- Elmondtam Tylernek. Teljesen megőrült. Lefogott, akaratom ellenére megcsókolt és kicsavarta a karom, amikor el akartam menni... úgy félek! Tudom, hogy szobafogságban vagy, de itthon nem szólhatok senkinek. Nem is tudnak rólam meg Tylerről...
- Hol vagy most? - kérdezte Logan, miközben már dühösen rohant lefelé a lépcsőn. Nem érdekelte semmi, csak hogy minél előbb a fiúval legyen.
- A fürdőben. Itt dübörög az ajtón... Félek, hogy betöri.
- Sietek!
Dylan kinyomta a telefont és két perccel később már hallotta, hogy kinyílik a szobája ajtaja és beront rajta Logan. Óvatosan kinyitotta a fürdő ajtaját, hogy lássa mi történik. Logan elindult Tyler felé és ököllel arcon ütötte a fiút. Az megtántorodott, de nem ijedt meg. Visszaütött és az ágyra lökte Logant.
- Van képed ide jönni azok után, hogy rámásztál a pasimra?! Milyen ember vagy te?! Végig nekem volt igazam és úgy kezeltetek, mintha valami féltékeny hülye lennék... undorodom mindkettőtöktől! Megérdemlitek egymást! Baszódjatok meg mindketten! - kiabált Tyler könnyeit visszatartva, aztán felkapta a pulcsiját és kirohant a szobából. Olyan erővel csapta be maga után az ajtót, hogy még a szoba is beleremegett.
Dylan Loganhez sietett.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
Logan letörölte a szája sarkából a vért és magához ölelte a fiút.
- Ha még egyszer egy ujjal is hozzád ér, megölöm!

Logan
Mikor Logan hazaért, Jean és Robert dühös kifejezéssel az arcukon várták őt a nappaliban. Logan magában szidkozódott, amiért hamarabb hazaértek a boltból, mint ő.
- Hol voltál?! - csattant fel anyja ingerülten.
- Csak a... barátnőmmel találkoztam.
- A barátnőddel, mi?! - nézett rá hitetlenkedve Robert.
- Igen. Este bemutatom nektek. Charlinak hívják. Elhívott egy Halloween buliba, remélem elengedtek vele...
- Én azt hittem a fiúkhoz vonzódsz - gyanakodott Jean.
Logan a szemét forgatta.
- Dehogy! Nem is hagytad, hogy megmagyarázzam azt a képet. Csak felelsz vagy mersz-et jászottunk, azért csókolóztam Dylannel. Nincs köztünk semmi és már nem is találkozunk, mióta eltiltottatok tőle!
Jean nem úgy tűnt, mint akit sikerült meggyőzni, de azért megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Remélem igazat mondasz!
- Igazat mondok, anya - hazudta Logan, majd reménykedve hozzá tette. - Akkor elengedtek este a buliba?
- Még meglátom. Először mutasd be azt a lányt.
- Szerintem csak kitalálta - fordult a nőhöz Robert. Közben Jean szeme megakadt Logan feldagadt száján.
- Verekedtél?
- Igen, még a suliban...
- Tudod, mi a véleményem a verekedésről! Nem szeretném, ha még egyszer előfordulna!
- Belém kötöttek...
Logant a szobájába érve meglepő látvány fogadta: az ágyát feltúrták, az olvasólámpáját fel dűtötték, a ruháit pedig ki górták a szekrényből és szétdobálták a szobában. Logan az íróasztalához sietett, aminek fiókjai a padlón hevertek kiborított tartalmukkal együtt. A fiú letérdelt és kutatni kezdett a földön heverő füzetek, újságok és jegyzetek között, miközben egyre jobban kétségbeesett és eluralkodott rajta a félelem. A lapok, melyekre napló helyett alkalmanként leírta az érzéseit, eltűntek. Valaki elvitte őket és volt is egy tippje, hogy ki lehetett az.

Logan